Változások az Áfa törvényben 2010-től

Követelés engedményezése 13. §

Változott a 13. §-ban szabályozott szolgáltatásnak nem minősülő ügyletek fogalma. Ennek alapján az ellenérték megfizetésén kívül a követelés engedményezése akkor nem minősül szolgáltatás nyújtásnak, ha megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.

13. § (3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója

a) részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél megtéríti, vagy

b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi,

feltéve, hogy az a) pontban említett esetben az ellenérték megtérítése, a b) pontban említett esetben pedig a követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.


Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében

Különös értelmezési alapelvek 36. §.

Újdonságnak számítanak a módosított törvényben a "Különös értelmezési alapelvek"
Ennek értelmében a nem adóalanyi minőségében eljáró adóalany az általa igénybe vett szolgáltatások tekintetében bizonyos esetekben adóalannyá válik a teljesítési hely megállapításakor.

A belföldi nem adóalany jogi személy akkor válik adóalannyá, ha közösségi adószámmal rendelkezik (vagy kellene rendelkeznie). Egy más tagállambeli nem adóalany jogi személy pedig akkor válik adóalannyá, ha ott adó fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vették és az adott tagállam joga szerint tartalmában megfelel a Héa-irányelv 215. cikkének (Hozzáadott érték adó az Uniós jogszabályban - nálunk Áfa).

A különös értelmezési alapelvek szabályai alól kivételek is vannak. E kivételek az Áfa tv. 6. §-ban felsorolt esetek, amikor a nem adóalanyi minőségében eljáró személy, vagy szervezet külföldön új közlekedési eszközt értékesít; beépített ingatlant (ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít (használatbavételtől is függő - lásd a jogszabályt); sorozat jelleggel építési telket (telekrészt) értékesít.

A 6. §-ra hivatkozó kivétel, azért van, mert az ott felsoroltak az adott ügyletre vonatkozóan adóalanynak minősítik az ügyletben résztvevőt, de ez nem keletkeztet általános értelemben is adóalanyiságot.

36. § (1) Ezen alfejezet alkalmazásában

a) az egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyt a részére nyújtott valamennyi szolgáltatás viszonylatában is adóalanynak kell tekinteni, kivéve azt az esetet, ha a nyújtott szolgáltatást közvetlenül saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére veszi igénybe, amely esetben az érintett személyt, szervezetet nem adóalanynak kell tekinteni;

b) a nem adóalany jogi személyt az a) pont értelmében adóalanynak kell tekinteni, feltéve, hogy
ba) közösségi adószámmal [258. § (3) bekezdésének a) pontja] rendelkezik, vagy rendelkeznie kellene, ha ilyen személyként belföldön,
bb) adószámmal [258. § (3) bekezdésének b) pontja] rendelkezik, vagy rendelkeznie kellene, ha ilyen személyként a Közösség más tagállamában

vették nyilvántartásba.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérően, ezen alfejezet alkalmazásában azt a személyt, szervezetet, akinek (amelynek) adóalanyisága a 6. § (4) bekezdésén alapul, a részére nyújtott olyan szolgáltatás viszonylatában, amelynek igénybevétele során egyébként nem adóalanyi minőségében jár el, nem adóalanynak kell tekinteni.


6. §
(4) Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az is, ha

a) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró, az 5. § (1) bekezdése értelmében jogképes személy vagy szervezet (a továbbiakban együtt: személy, szervezet) belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszközt értékesít belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi;

b) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített ingatlant (ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít, feltéve, hogy

ba) annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy

bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év [ba) és bb) alpont a továbbiakban együtt: beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan];

c) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet sorozat jelleggel építési telket (telekrészt) értékesít.


Általános szabályok 37. §.

Változott a teljesítés helyének megítélése. Míg a 2009-es szabályok szerint alapesetben a szolgáltatás nyújtója határozta meg a teljesítés helyét, addig az új szabályok szerint ezt a szolgáltatás igénybe vevőjének székhelye (telephelye) határozza meg.

Tehát, ha magyarországi adóalanynak nyújt szolgáltatást egy másik tagállambeli adóalany (vagy harmadik országbeli), akkor a fordított adózás szabályait alkalmazva, a szolgáltatás igénybevevőjének (vagyis a magyarnak) kell az Áfát megfizetnie.

Ugyanez fordítva is igaz. Ha magyarországi adóalany nyújt szolgáltatást egy másik tagállambeli adóalanynak (vagy Közösségen kívülinek), akkor az Áfát a magyar adóalanynak nem kell felszámítania (a hozzáadott érték nem lépi át a határt), hanem azt a szolgáltatás igénybevevőjének kell megfizetnie.

Különbség az utóbbi esetben, hogy adóalanyként értendők az Unión belüli adóalanyok és az itt Áfa nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személyek is, míg az Unión kívüli igénybevevők esetében csak az adóalanyok.

37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Nem adóalanyok esetében az általános szabályok szerint a teljesítés helyét a szolgáltató székhelye határozza meg.

(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.


Különös szabályok

A Különös szabályok paragrafusai átszámozásra kerültek a 36. §-ként beiktatott "Különös értelmezési alapelvek" miatt. Aki megtanulta, hogy mi volt a 36. §-ban az most jobb, ha elfelejti.

A más nevében és javára eljáró közvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatás 38. §

Ilyen esetben a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.

E rendelkezés alkalmazása tekintetében számos kivétel volt, amelyek a módosított szövegből kikerültek.

38. § A más nevében és javára eljáró közvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.

Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások 39. §.

Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.

Az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

Itt is felfedezhetők új elemek: a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, illetve az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése.

39. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.

(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

Személy szállítása 40. §, Termék fuvarozás 41. §.

A módosított törvény megkülönböztetést tesz a személy-, illetve a termék fuvarozás teljesítési helye között:

Személy szállítása esetében a teljesítés helye változatlanul az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.

40. § Személy szállítása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.

Termék fuvarozás esetén további különbségtétel az adóalanyiság, illetve a célország.

Egy Közösségen kívüli, nem adóalany részére történő fuvarozás esetén a megtett útvonal számít teljesítési helynek. Közösségen belüli, nem adóalany részére történő fuvarozás esetében a kiindulási hely számít teljesítési helynek.

41. § (1) Nem adóalany részére nyújtott, a termék Közösségen belüli fuvarozásától eltérő termékfuvarozás esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.

(2) Nem adóalany részére nyújtott termék Közösségen belüli fuvarozása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van.

(3) A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját és módját felöleli, amelyben az indulási hely és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérő tagállamában van.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a termék fuvarozásának

a) indulási helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen megkezdődik, ide nem értve azt az útszakaszt, amely a fuvarozandó termék berakodásának helyéig tart;

b) érkezési helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen befejeződik.

Kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások 42. §.

Külön paragrafust kaptak a kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése), ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások. Ilyen szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.

42. § Kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése), ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.


Egyes - nem adóalany részére nyújtott - szolgáltatások 43.§.

A 2009-es változatban az itt felsorolt szolgáltatások igénybevevőjének tekintetében nem tett különbséget a törvény. Most csak a nem adóalany igénybevevőkkel kapcsolatban rögzíti a szabályt.

A következő esetekben a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik: a személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások; szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant - irányul és a terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.

43. § (1) A következő, nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:

a) személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;

b) szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant - irányul;

c) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások körébe tartozik a be-, ki- és átrakodás is.

Közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása 44. §.

A közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják, de vannak kivételek is a 49. §-ban megfogalmazva. Ebből a szabályból kiindulva, ha egy Közösségi tagállamban bejegyzett cég vitorlást vesz bérbe a Balatonon és a futamidő kevesebb, mint 90 nap, akkor ennek Áfáját a bérbeadónak kell megfizetnie. A hosszútávú bérbeadás esetén a főszabály érvényesül, azaz ilyen esetben az Áfa fizetésére mindig a szolgáltatás igénybevevője a kötelezett. Jelen példában tehát a bérbevevő külföldi cég lesz az Áfa fizetésére kötelezett (a magyar bérbeadó Áfa nélkül kell számlázzon).

44. § (1) Közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a rövid időtartam a közlekedési eszköz folyamatos,

a) víziközlekedési eszközök esetében 90,

b) egyéb, az a) pontban nem említett közlekedési eszközök esetében pedig 30

napot meg nem haladó használatát jelenti.

49. § A 37. és 44. §-tól eltérően közlekedési eszközök - ideértve a vasúti kocsikat is - bérbeadása esetében a teljesítés helye

a) belföld, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye a Közösség területén kívüli területre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése belföldön van;

b) a Közösség területén kívüli terület, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség területén kívüli területen van.

Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása 45. §.

Az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik. Itt is vannak kivételek: vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön, illetve a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt. Ezekben az esetekben teljesítési helynek a kiindulási hely számít.

45. § (1) Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van. Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.

További - nem adóalany igénybevevő részére - nyújtott szolgáltatások teljesítési helye 46. §.

A 46. §-ba áll helyre a "rend", legalábbis ami a számozást illeti. Itt a módosítás előtti törvényhez hasonlóan helyet kaptak azok a szolgáltatások, amelyeknek a teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a Közösség területén kívül van.

Ide tartoznak többek között a : szellemi alkotásokhoz fűződő jogok; reklámszolgáltatások; tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások (bizonyos feltételekkel a mérnöki szolgáltatások is); adatok feldolgozása és információk közlése; banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a széfügyletet; munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása; termék - ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját - bérbeadása; telekommunikációs szolgáltatások; elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.

A paragrafus több olyan szolgáltatást is nevesít, amely az elektronikus szolgáltatási kategóriába tartozik. Ilyenek például az: elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása; szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése; kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhetővé tétele; zene, film és játék - ideértve a szerencsejátékot is - rendelkezésre bocsátása, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú műsorszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítése, sugárzása; távoktatás.

Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások feltétele, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történjen.

46. § (1) Az e §-ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a Közösség területén kívül van.

(2) Az e § alkalmazása alá tartozó szolgáltatások a következők:

a) szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok időleges vagy végleges átengedése;

b) reklámszolgáltatások;

c) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve - a (4) bekezdésben meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatást is;

d) adatok feldolgozása és információk közlése;

e) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a széfügyletet;

f) munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása;

g) termék - ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját - bérbeadása;

h) földgázcsővezeték- és villamosenergiaelosztó-hálózatokhoz való csatlakozás biztosítása, valamint a hálózatokon keresztüli földgáz- és villamosenergia-továbbítás biztosítása, továbbá más, ezekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások;

i) telekommunikációs szolgáltatások;

j) rádiós és televíziós műsorszolgáltatások;

k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.

(3) E § alkalmazandó abban az esetben is, ha kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy hivatásszerűen folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetőleg valamely (2) bekezdés alá tartozó jog gyakorlásától való időleges vagy végleges tartózkodásra.

(4) E § a mérnöki szolgáltatásokra abban az esetben alkalmazható, ha azok jellegadó tartalmuk alapján nem tartoznak a 39. és 42. §, valamint a 43. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alá.

(5) E § alkalmazásában elektronikus úton nyújtott szolgáltatás különösen:

a) elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása,

b) szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése,

c) kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhetővé tétele,

d) zene, film és játék - ideértve a szerencsejátékot is - rendelkezésre bocsátása, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú műsorszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítése, sugárzása,

e) távoktatás,

feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történik. A szolgáltatás nyújtója és igénybevevője közötti, ilyen hálózaton keresztüli kapcsolat felvétele és tartása - ideértve az ajánlat tételét és elfogadását is - azonban önmagában még nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.



Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok

Részletfizetés vagy határozott időre szóló elszámolás 58. §.

Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik (58. §)

Új elemként került a törvénybe, hogy ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 2 hónapot, akkor függetlenül a főszabálytól időarányos részteljesítésként teljesítés történik a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyként [(140. § a) pontja szerint] a szolgáltatás igénybevevője fizeti, illetőleg egyéb esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.

58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.

(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 2 hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - időarányos részteljesítésként - teljesítés történik

a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti, illetőleg

b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.

(3) E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.


A fizetendő adó megállapítása fordított adózás esetében 60. §.

Egy aprónak tűnő de fontos módosítás van a teljesítés megállapítására a 60. §-ban.

Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót

a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.

A felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be. Új elemként került be az "egyéb okirat", ami azt jelenti, hogy akár egy díjbekérő is keletkeztethet ilyen értelemben teljesítést.

A paragrafus kiegészült azzal (5. bekezdés), hogy a benne foglaltak nem alkalmazhatók arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a nem adóalanyi minőségében eljáró adóalany [(140. § a) pontja szerint], mint a szolgáltatás igénybevevője fizeti.

Ez azt jelenti, hogy egy Magyarországon nem letelepedett adóalany szolgáltatásnyújtása miatt keletkező fordított adózási kötelezettség esetében a fizetendő adó megállapításának időpontja a főszabály szerint kell történjen, azaz a tényleges teljesítés időpontja.

60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót

a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy

b) az ellenérték megtérítésekor, vagy

c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján

kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.

(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (2) bekezdés szerinti - megállapítása között

a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy

b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,

a fizetendő adót - a (2) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.

(4) E § egyéb rendelkezéseitől függetlenül a fizetendő adót az (1) bekezdés c) pontja szerint kell megállapítani arra a termékértékesítésre is, amely a 89. §-ban meghatározott feltételekkel mentes az adó alól azzal az eltéréssel, hogy ha az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása a teljesítést követő hónap tizenötödik napjához képest hamarabb történik, a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor kell megállapítani.

(5) E § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti.


140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására

a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő - a 36. § értelmében vett - adóalany,

b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany

fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.



Adó alapjának utólagos csökkenése (77. §)

Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapja a jogosultnak visszatérített vagy visszatérítendő ellenértékkel utólag csökken, ha a teljesítést követően

a) az ügylet érvénytelensége jogcímén:
aa) az ügylet kötése előtt fennállott helyzetet állítják helyre, vagy
ab) az ügyletet az érvénytelenítő határozat meghozataláig terjedő időre hatályossá nyilvánítják, vagy
ac) az ügyletet az aránytalan előny kiküszöbölésével érvényessé nyilvánítják;
b) az ügylet hibás teljesítése jogcímén:
ba) a jogosult eláll az ügylettől, vagy
bb) a jogosult ár- vagy díj leszállítást kap.
(2) Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha
a) teljesítés hiánya miatt az előleget visszafizetik;

A szakasz kiegészült egy további b) ponttal, amely a korábbit c)-re változtatta.

Az új, adóalap csökkentést megalapozó b) pont így hangzik:

b) a kötelezett a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítése vagy bérbeadása esetében az ellenérték maradéktalan megtérítésének hiánya miatt eláll az ügylettől, és a felek az ügylet kötése előtti helyzetet állítják helyre, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyletet a felek a meghiúsulás bekövetkezéséig terjedő időre hatályosként elismerik;

10. § Termék értékesítésének minősül
a) a termék birtokba adása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;

Ilyen eset lehet például egy meghiúsult lízingbe adás. Az alkalmazás feltétele, hogy a felek az ügylet kötése előtt fennálló helyzetet helyreállítsák. Amikor az érvénytelenítés nem feltétel, ott az adattartalom módosításáról kell gondoskodni.

(Folytatjuk)



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Bérbeadási tevékenység számlázása

Cégünk jelenleg bérelt telepen működik és a sok helységből mi is adtunk bérbe helységeket viszont felmerült az a probléma, hogy a közüzemi díjakat(villany,gáz) hogyan számlázzuk tovább?


Az Áfa törvény megkülönbözteti szolgáltatás nyújtás esetében a fő tevékenységet a járulékos tevékenységektől. Amennyiben kérdéses ez a fajta megkülönböztetés, akkor azt az általános rendező elvet kell követni, amely szerint járulékosnak minősül minden olyan cselekedet,amely nem történne meg, ha a fő szolgáltatást nem vették volna igénybe.

Bérbeadás esetén erre tipikus példa a közüzemi díj. A bérlő nem vásárolna tőlünk gázt, vizet, villamosenergiát, stb. ha nem bérelné az ingatlant.

Mindaz, ami járulékos szolgáltatásnak minősül, az az Áfa tv. 70. §-a értelmében bele tartozik az adó alapjába, tehát nem számlázható külön szolgáltatásként (esetlegesen kedvezőbb Áfa kulccsal). Igaz ez még akkor is, ha elkülönített mérőóra biztosítja a szolgáltatott mennyiség pontos behatárolását.

A törvény érintett paragrafusait az alábbiakban idézzük:

15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:

a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;

b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.


A bérbeadónak van arra lehetősége, hogy megállapodjon bérlőjével a közüzemi díjak önálló fizetéséről. Vagyis a bérlő kössön szerződést a szóban forgó közüzemmel, mint a szolgáltatás közvetlen igénybe vevője és számlafizető. Természetesen ez csak elkülönített mérőórák alkalmazásával lehetséges. További bérbeadás, azaz albérlet esetében, tudomásunk szerint nincs erre lehetőség.

Ha a fenti megoldás nem tud működni, akkor a bérbeadó a bérlővel történt megállapodás függvényében, számlázhat egyszerűen csak bérbeadási szolgáltatást, betudván az összegbe a mért, vagy arányszám alapján megállapított közüzemi díjakat és egyéb költségeket. Másik lehetőség a számlán külön feltüntetni a különböző közüzemi szolgáltatások díját, Áfa kulcsként a bérbeadás adókulcsát megjelölve.

Az Áfa kulcsot a törvény a következőképpen határozza meg:

86. § (1) Mentes az adó alól:
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.
(2) Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható:
a) a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
c) az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására;
d) a széf bérbeadására.

Adókötelessé tétel

88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg
b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
adókötelessé teszi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(82. § (1) Az adó mértéke az adó alapjának 25 százaléka.)

(3) Az (1) bekezdésben említett választási jog külön-külön vagy együttesen gyakorolható oly módon, hogy az adókötelessé tétel - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - az (1) bekezdés a), illetőleg b) pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra kiterjed.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés b) pontja tekintetében csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra kiterjedően gyakorolja.

(5) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

A teljesítés időpontja:

58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.

(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - időarányos részteljesítésként - teljesítés a tizenkettedik hónap utolsó napja is.

Összefoglalva:

Az ingatlan bérbeadásról kiállított számla, - amennyiben az adózó nem élt az adókötelessé tételi jogával - a "Mentes az adó alól" kifejezést kell tartalmazza és ennek értelmében az áfát nem is kell (nem is lehet) felszámítani. Ez pedig a járulékos szolgáltatásokra is vonatkozik. A bérlővel történő megállapodás kérdése, hogy a bérbeadót terhelő közüzemi díj Áfáját is beszámítják-e az adómentes értékbe. A bérbeadó ugyanis az adómentes termékértékesítésével kapcsolatban felmerülő költségszámláinak Áfáját nem igényelheti vissza az adóhatóságtól. Ha tételesen nem elkülöníthető az egyéb adóköteles tevékenységtől, akkor pedig arányosítani kell.


Aki az adóhatóságnak történt előzetes bejelentése alapján adókötelessé tette bérbeadási szolgáltatását, az számlázáskor 25%-os Áfát kell felszámítson a fő és a kiegészítő szolgáltatásokra egyaránt.

A teljesítés időpontja az 58. § szerint a fizetés esedékessége, azzal, hogy az elszámolás a 12 hónapot nem haladhatja meg.


Külön érdekessége a témának az a gyakran előforduló eset, amikor a magánszemély tulajdonos a telephelyet megosztva saját cégének, illetve független feleknek adja bérbe. Ilyenkor a piaci ár figyelembe vétele igen fontos.

Kapcsolódó termékeink:

Bérleti szerződés minta

Áfa arányosítás kalkulátor


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Cégvagyon biztonsága

Szeretném a több évtized alatt felhalmozott cégvagyont olyan cégbe apportálni, áthelyezni, amit a napi jelentős kockázatú működés nem fenyeget.
Vagy a jelentős kockázatú tevékenységet kiszervezni.
Olyan átalakulás érdekel ami során a jelenlegi cég jogutódlás nélküli átalakuláson megy át, a kis kockázatú bérbeadási tevékenység megtartásával.

Amikor a jogutódlásról, illetve az ezzel kapcsolatos felelősségről esik szó, akkor általában a cégvezetők, illetve tulajdonosok elég tanácstalanok. A lehetőségek felmérése végett először is vizsgáljuk meg, hogy mely esetekben szűnhet meg egy társaság jogutód nélkül, illetve jogutódlással.

66. § Jogutód nélkül szűnik meg a gazdasági társaság, ha
a) a társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel megvalósult;
b) a társaság legfőbb szerve elhatározza a társaság jogutód nélküli megszűnését;
c) a társaság tagjainak száma egyre csökken, kivéve, ha e törvény másként rendelkezik;
d) a cégbíróság a Ctv.-ben meghatározott okok miatt megszünteti;
e) jogszabály így rendelkezik.

67. § (1) Jogutóddal szűnik meg a társaság társasági formaváltás, egyesülés és szétválás (a továbbiakban együtt: átalakulás) esetén.

Láthatjuk, hogy a kérdéses esetben csak jogutódlással történő átalakulásról lehet szó. A jogutódok felelősségével kapcsolatos szabályokat a Gt. 70. §-a tartalmazza. A szóban forgó paragrafusnak további bekezdései is vannak, amelyek a tagok felelősségére térnek ki, de ezzel most nem foglalkozunk.

70. § (1) Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutódja. A jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai, és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, ideértve a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeket is.

A társasági vagyon „biztonságba” helyezésének a legkézenfekvőbb módja a nagy értékű – elsősorban ingatlan – vagyontárgyak áthelyezése egy átalakulás keretében kiváló (különváló) cégbe. Itt megjegyezzük, hogy nem közömbös a téma szempontjából a tagsági jogviszonyok alakulása sem. Ugyanis egy kedvezményezett átalakulás azt feltételezi, hogy mind az átalakuló, mind a kiváló (vagy különváló) társaságban ugyanazok a tulajdonosok maradnak. (Lásd Kedvezményezett átalakulás menedzser termékünket).

A Gt. 85. §-a speciális szabályokat is megfogalmaz a szétválásra.

85. § (1) A szétválásra a 70. § (1)-(3) bekezdése megfelelően alkalmazandó. A szétváló gazdasági társaság jogutódai - ideértve azt a gazdasági társaságot is, amelyből a kiválás történt - a szétváló társaságnak a szétválás előtt keletkezett kötelezettségeiért - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a szétválási szerződés rendelkezése szerint felelnek. A szétváló társaság vagyonmegosztás előtt szerzett jogainak érvényesítésére a szétválás után az a jogutód jogosult, amelyhez az adott jogot a szétválási szerződés telepítette.

(2) Ha valamely vagyontárgyról, igényről a szétválási szerződésben nem rendelkeztek, vagy az csak utóbb vált ismertté, a vagyontárgy, igény vagy annak ellenértéke (érvényesítési joga) valamennyi jogutód társaságot a vagyonmegosztás arányában illeti meg.

(3) Ha a kötelezettségről a szétválási szerződésben nem rendelkeztek, vagy az csak a megállapodást követően válik ismertté, a jogutód gazdasági társaságok (ideértve a szétválás után megmaradó társaságot is) felelőssége egyetemleges.

(4) A szétválási szerződésben nevesített követelést elsősorban azzal a jogutóddal szemben kell érvényesíteni, amelyhez az adott kötelezettséget a szétválási szerződés a vagyonmegosztás folytán telepítette. Ha e kötelezettségét a jogutód nem teljesíti, valamennyi jogutód felelőssége egyetemleges. A jogutódok egymás közötti viszonyában az elszámolás alapja a szétválási szerződésben írt vagyonmegosztási rendelkezés, ilyen rendelkezés hiányában pedig a vagyonmegosztás aránya.

Fontos a fenti szabályok értelmezésekor kihangsúlyozni, hogy a jogutódok egyetemleges felelőssége csak azokra a követelésekre vonatkozik, amelyek az átalakulás előtt keletkeztek. Ennek ismeretében pedig világos, hogy az a jó, ha a „biztonsági” lépések megtétele minél előbb bekövetkezik.

Ami a kiszervezést illeti, sok esetben egyáltalán nem megoldható. Akadályozhatják hosszú távra kötött szerződések, vagy különböző jogok, amelyekkel csak az adott társaság rendelkezhet. Az átalakulás során ezek sokkal inkább kezelhetők.

Kapcsolódó termékeink:

Kedvezményezett átalakulás menedzser
Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye
Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta
Átalakulás hatásvizsgáló
Átalakulás tervező




Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Házastársak kapcsolt vállalkozása

Amennyiben a párom közeli hozzátartozóm lesz a házasságot követően, kapcsolt vállalkozás lesz-e az alábbi két cég vagy mindent rosszul értelmezek és nem, esetleg – szintén rosszul értelmezve a szabályokat – már most is kapcsolt vállalkozások?


"A" cég
Tulajdonosok: 83,3 %-ban én vagyok, 16,7 %-ban a nagybátyám
Ügyvezető: én vagyok

"B" cég
Tulajdonosok: 50 %-ban a párom, 50 %-ban egy ismerősünk (magyar magánszemély)
Ügyvezető: én vagyok

A kapcsolt vállalkozások esetében elsődlegesen mindig azt kell megvizsgálni, hogy az adózó és a vele szerződéses kapcsolatban lévő személy legfelsőbb szerve (taggyűlés) tud-e olyan döntéseket hozni, amelyeket független piaci körülmények között működő felek nem hoznának meg.

A kérdésben felvázolt esetben nem áll fenn ennek veszélye, hiszen a "B" Kft. nem hozhat a cég számára sem kedvezőbb, sem kedvezőtlenebb döntést, csak és kizárólag abban az esetben, ha ehhez a másik 50 százalékkal rendelkező független tulajdonos is hozzájárul.

Természetesen egy szabad kezet kapó, a taggyűlés által széleskörű felhatalmazással bíró ügyvezető visszaélhet a helyzetével és köthet az érdekeltségébe tartozó másik céggel a piaci árnál kedvezőtlenebb beárazású szerződést is, de ez már nem a törvényi meghatározás szerinti kapcsolt vállalkozási státuszból adódik.

Megjegyezzük, hogy az Áfa fizetési kötelezettség minden esetben kötődik a piaci árhoz és ettől eltérő alkalmazása járhat adóhiányt megállapító következményekkel, függetlenül attól, hogy a szerződő felek hivatalosan kapcsolt vállalkozásnak minősülnek-e, vagy sem.

Összefoglalva a kérdésre adott választ, a két társaság az ART és a Tao tv. szerint nem kapcsolt vállalkozás, de ennek ellenére a piaci ár alkalmazására érdemes odafigyelni.

Kapcsolódó termékeink:

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Kapcsolt vállalkozások kamatelszámolása


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Fizetés nélküli szabadság

Következő vitám van az egyik gazdasági vezetővel a 1041 bevallással kapcsolatban.

Alapprobléma: egy-két napos fizetés nélküli szabadság engedélyezése havonta egy-két alkalommal és munkaviszony szüneteltetés bejelentése ugyanazokra a napokra.

Véleményem: az MT 139-140 § értelmében fizetés nélküli szabadságot csak harminc napnál többet lehet igénybe venni a felsorolt tételekre amelynek többségét kötelezően kell megadni illetve adható. Minden más esetben a bérprogram által felajánlott jelenléti elszámolásnál van egy lehetőség amit úgy hívunk hogy igazolt de nem fizetett távollét, ebben az esetben véleményem szerint nem kell bejelenteni a változást - megjegyzem ha kijelentek valakit szüneteltetésre akkor a magánszemélynek napi 150.- Ft egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie.

A kérdés eldöntése szempontjából fontos, hogy megvizsgáljuk a törvény adta mozgásteret.

Akarata ellenére a munkavállaló nem küldhető el fizetés nélküli szabadságra. Miért nem? Hát azért, mert a törvény előírja a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségét.

102. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni.

A munkavállaló a maga során szintén nem vehet ki önkényesen fizetés nélküli szabadságot.

103. § (1) A munkavállaló köteles

a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;

b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;

c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő;

d) munkáját személyesen ellátni.

(2) A munkavállaló köteles a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat elvégezni.

A Munka törvénykönyve meghatározza azokat az eseteket, amikor a munkáltató bizonyos helyzetekben, az általánostól eltérő módon teljesítheti foglalkoztatási kötelezettségét.

A törvény azt is megmondja, hogy mikor mentesül a munkavállaló a munkavégzés alól, illetve mikor köteles a munkáltató a munkavállaló fizetés nélküli szabadságra vonatkozó igényét teljesíteni és milyen mértékben.

Egyébként nem tartalmaz a törvény semmilyen tiltást, vagy korlátozást a munkáltatóra nézve a fizetés nélküli szabadság kiadhatósága tekintetében. Amennyiben a munkavállaló ezt igényli, a munkáltató pedig saját belátása szerint úgy dönt, hogy teljesíti ezt az igényt, akkor ezt nyugodtan megteheti. Természetesen e közös akarat, illetve egyetértés tényét, az utólagos viták elkerülése érdekében, egy megállapodásban kell rögzíteni.

A megállapodó felek tisztában kell legyenek azzal, hogy a fizetés nélküli szabadság idejére semmiféle juttatás nem jár. Ugyanakkor a szüneteltetés ideje alatt is fennáll a jogfolytonosság, ami azt jelenti, hogy a munka felvétele után a munkavállaló olyan jogokkal rendelkezik, mintha nem is lett volna távol. Sőt bizonyos esetekben (amikor kötelező volt számára kiadni a fizetés nélküli szabadságot) visszatérés után még az általános mértékű bérfejlesztés is megilleti.

1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről:

7. § (1) A biztosítás - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.


(2) Ha a jövedelem juttatására egy másik foglalkoztatónál (munkáltatónál) fennálló jogviszonyra tekintettel kerül sor, e jövedelemmel összefüggésben a biztosítás időtartamaként a jövedelem kifizetésének (juttatásának) napját kell figyelembe venni.


8. § Szünetel a biztosítás:


a) a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy nyolc évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermeknevelési támogatásra való jogosultság vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetőleg tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe,

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, illetőleg munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt;

3.

b) az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette;

c) az ügyvéd, a közjegyző, a szabadalmi ügyvivő biztosítása arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti;


Tehát a fizetési szabadságon lévő munkavállaló munkaviszonya nem szűnik meg, de - a kivételektől eltekintve - a biztosítási jogviszonya szünetel. Az ezzel kapcsolatos változásokat a munkáltatónak be is kell jelentenie.

Kapcsolódó termékeink:

Munkaszerződés minta (alkalmazotti)

Vezető tisztségviselői szerződés minta (megbízási jogviszony, munkaviszony)

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Osztalékelőleg az üzletrészétől megváló tulajdonosnak

Korlátolt felelősségű társaságunknak két tagja van, fele-fele arányú részesedéssel. A társam elszeretné adni az üzletrészét. Nincs rá anyagi lehetőségem, hogy ezt megvásároljam, viszont azt sem szeretném, hogy egy számomra idegen ember kerüljön birtokon belülre. Úgy tudom, hogy arra is van lehetőség, hogy az üzletrészt maga a cégünk vásárolja meg. Jó ha ez a vételár nem túl magas, mert a későbbiekben, ha én leszek a vevő, ez előnytelen lenne számomra. Arra gondoltam, hogy osztalék előleget fizetünk a tulajdonos társamnak és akkor csak a már lecsökkentett saját tőkén kell osztoznunk. Lehetséges-e egy ilyen megoldás?

A megoldás több szempontból is gyengélkedik.

Először is az osztalék fizetés nem lehet egyoldalú!

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kimondja:

132 § (3) A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az (1) bekezdésben meghatározott eredményt a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani.

Feltételezve, hogy ezt az akadályt sikerül áthidalni és az osztalék előleget a taggyűlés mindkét tulajdonos részére megszavazza, akkor is figyelemmel kell lenni egy sor feltétel teljesülésére.

133. § Két, egymást követő számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása közötti időszakban - ha a társasági szerződés azt megengedi - a taggyűlés osztalékelőleg fizetéséről akkor határozhat, ha

a) a számviteli törvény szerinti - e célból készített - közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel; azzal, hogy a kifizetés nem haladhatja meg az utolsó számviteli törvény szerinti beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a számviteli törvényben foglaltak alapján megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét és a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökkenhet a törzstőke összege alá, továbbá

b) a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján - a 131. § (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - az osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség.

Tehát a társasági szerződésnek tartalmaznia kell az osztalékelőleg fizetés lehetőségét. Az évközi mérleg alapján megállapított mérleg szerinti eredmény kiegészíthető a szabad eredménytartalékból, oly módon, hogy a saját tőke a kifizetés után se csökkenjen a törzstőke alá, illetve a gazdasági év végén készítendő végleges beszámoló alapján is fennálljon e kifizetés lehetősége.

Az osztalék előlegből nem kell vonni a 14% EHO-t, csak a 25% SZJA-t. Év végén viszont a véglegesített osztalékból már vonni kell az EHO-t is, a 450 E Ft-os plafon figyelembevételével. Ezért legalább annyi osztalékkal év végére is kalkulálni kell, hogy a fizetendő adó és járulék levonható legyen!

És ez még nem minden!

Ha év közben kilép a tulajdonostárs az osztalékelőleggel, akkor a véglegesítendő osztaléknál már nem lesz ott, s így a jogosultsága sem fog fennállni:

132. § (1) A tagot a társaságnak a 131. § (1) bekezdése szerint felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott tárgyévi adózott eredményéből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményéből arányos hányad (osztalék) illeti meg. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben (150. §) szerepel, kivéve, ha a társasági szerződés ettől eltérő időpontot határoz meg.

Tehát a taggyűlés időpontjában egy már nem létező tulajdonos, nem részesülhet osztalékban. Ezért álláspontunk szerint az üzletrészétől megváló tag az általa év közben felvett osztalék előleget vissza kell fizesse. Természetesen ez azt is jelenti, hogy a saját tőke és így a megválóra eső részesedés is magasabb lesz. A saját üzletrész további sorsával kapcsolatban több megoldás is létezik. Ezek között olyan is van, amely egyáltalán nem előnytelen a maradó tulajdonos számára. De erre csak egy másik bejegyzés tud csak keretet nyújtani.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Ingatlanhoz közvetlenül kötődő mérnöki szolgáltatás áfa vonzata

Egy Magyarországon bejegyzett társaság építési vállalkozói szerződést köt Romániában felépítendő ingatlanra. Az ingatlanhoz tartozó felvonók beszerelésének előkészítése gyanánt a magyar építési vállalkozó szerződést köt egy másik Magyarországon bejegyzett céggel, az engedélyezési tervek elkészítésére. A munkához az engedélyezési tervet készítő vállalkozó rendelkezésére bocsátják az épület kivitelezési terveit. Kérdés, hogy az ügylet Áfa szempontjából hogyan adózik?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény általános szabályt a 36. §-ban fogalmaz meg:

Szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Speciális szabály vonatkozik azonban az ingatlanokhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetén:

38§

(1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.

(2)Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

Tovább vizsgálva és megerősítést keresve a törvényben a 42 §-ban újból találkozunk az ingatlan fogalmával:

42. § (1) A következő szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:

d) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.

Anélkül, hogy elkezdenénk azon gondolkozni, vajon egy mérnöki szolgáltatásra illik-e a „terméken végzett munka” kifejezés, nyugodtan kihúzhatjuk a lehetséges esetek közül, hiszen az ingatlan e tekintetben kivételt képez. Értelem szerűen a 45 §, amely azzal az esettel foglalkozik, amikor az „említett szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol azt ténylegesen teljesítik”, szintén kiesik a listáról.

Marad még a 46 §, amely felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyek esetében a teljesítés helye ott van, ahol a szolgáltatást igénybe vevő adóalany gazdasági céllal letelepedett, feltéve, hogy ez más államban van, mint amely államban a szolgáltatást nyújtó adóalany telepedett le gazdasági céllal. Itt - meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatás is szóba jöhetne.

A mérnöki szolgáltatásra e paragrafus abban az esetben alkalmazható, ha az jellegadó tartalma alapján nem tartozik a 42. § (1) bekezdésének d) pontja alá. Esetünkben azonban nem teljesül az a feltétel, hogy a szerződő partnerek különböző tagállami illetőségűek, ezért ezt sem érdemes tüzetesebben tanulmányozni.

Az Áfa törvény VIII. fejezete rögzíti, hogy ki az adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében:

140 § a) Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására a 37-45. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

A mi esetünkben a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldi illetőségű, tehát ez sem érvényes rá.

Azt hiszem, hogy senki nem vádolhat meg bennünket azzal, hogy nem kerestük elég kitartóan annak lehetőségét, hogy adót fizessünk Magyarországon ezzel a szolgáltatással kapcsolatban. Nem sikerült. Mivel mindent megteszünk, hogy törvény értelmezéseink a lehető legbiztosabban üljenek, ezért még egy adóhatósági konzultációt is lefolytattunk ez ügyben. A végeredmény ugyanaz volt.

A kérdéses ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó mérnöki szolgáltatás az Áfa törvény alkalmazási hatályán kívül esik. A számlát áfa mentesen kell kiállítani és az említett kitételt szövegesen fel kell tüntetni.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Átalakulással létrejött társaság kezdő napja

A cégbejegyzés napjával megszűnik az átalakuló társaság, és az átalakulást bejegyző végzést követő nappal jön létre a jogutód társaság. Melyik jogszabály írja ezt le?

Az átalakulással kapcsolatos időpontokról két törvény is tartalmaz rendelkezéseket:


2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

3. Cím Az átalakulás közös szabályai

69. §
A jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig, illetve az átalakulás gazdasági társaság által megjelölt időpontjáig [Ctv. 57. § (2) bekezdés] a gazdasági társaság a bejegyzett társasági formájában folytatja tevékenységét.


6. Cím Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok

87. § (1) A jogutód gazdasági társaság jogelődöt feltüntető cégbejegyzésével egyidejűleg - kiválás esetében a jogelőd gazdasági társaság, illetve beolvadás esetében az átvevő társaság kivételével - a jogelőd gazdasági társaságot törölni kell a cégnyilvántartásból a jogutód feltüntetésével.

(2) Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzését követő kilencven napon belül mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal [Ctv. 57. § (2) bekezdés] végleges vagyonmérleget kell készíteni.


2000. évi C. törvény a számvitelről

A végleges vagyonmérleg

141. § (1) Az átalakulás napjával, a cégbejegyzést követő 90 napon belül végleges vagyonmérleget és végleges vagyonleltárt kell készíteni és a cégbíróságnál letétbe helyezni mind az átalakuló gazdasági társaságra, mind az átalakulással létrejövő gazdasági társaságra vonatkozóan.


Üzleti év

11. § (1) Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik - a (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével - a naptári évvel.

(7) Üzleti év az átalakulás során megszűnő vállalkozónál az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól az átalakulás napjáig - mint mérlegfordulónapig - terjedő időszak.

(8) Üzleti év az átalakulással létrejövő új vállalkozónál az átalakulás napját követő naptól a vállalkozó által - az (1)-(3) bekezdés szerinti feltételekkel - az üzleti év végeként megjelölt napig - mint mérlegfordulónapig - terjedő időszak.

(1) Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik - a (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével - a naptári évvel.
(2) Az üzleti év a naptári évtől eltérhet:

a) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, ha az a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér,

b) a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek kivételével a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, ezen leányvállalat leányvállalatánál, ha az a külföldi anyavállalatnál, illetve a külföldi anyavállalat összevont (konszolidált) beszámolójánál is eltér,

c) az európai részvénytársaságnál, az európai szövetkezetnél, a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak vagy biztosítóintézetnek minősülő európai részvénytársaság és európai szövetkezet kivételével,

d) a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézménynél.

(3) Az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatására - a (2) bekezdésben rögzítettek mellett is - három, beszámolóval lezárt üzleti év után, vagy az anyavállalat személyében bekövetkezett változás esetén van lehetőség, a létesítő okirat ennek megfelelő módosítása mellett. Ez esetben a megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett az azokkal összehasonlítható (egy üzleti évvel korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is.


Összefoglalva a Gt. szerint a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig a gazdasági társaság a bejegyzett társasági formájában folytatja tevékenységét.

Amennyiben ez nem tűnne túl egyértelműnek, úgy további pontosítást jelent a végleges vagyonmérlegek fordulónapjára vonatkozó rész. Ezt ugyanis mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal kell elkészíteni. Erre erősít rá a számviteli törvény fentebb idézett 141. § (1) is.

Itt megjegyezhetjük, hogy normál menetben ugyanaz történik, hogy december 31. az üzleti év fordulónapja és a következő napon, azaz január 1-én kezdődik az új üzleti év.

Az üzleti évre vonatkozó szabályokat már a számviteli törvényben találjuk meg. Ez pedig véglegesen eldönti a kérdést. A 11. § (7) a jogelőd üzleti évének a végeként az átalakulás bejegyzésének napját - mint mérlegforduló napot - jelöli meg. Az üzleti év kezdetét pedig az átalakulással létrejövő új vállalkozónál az átalakulás napját követő naptól számítja.


Kapcsolódó termékeink:

Kedvezményezett átalakulás menedzser

Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás tervező


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Munkába járás költségtérítése

A következő kérdésre szeretnék választ kapni. A munkahelytől eltérő másik városban lakó óvónő dolgozónk munkába járását megegyezés szerint 9Ft/km elszámolásával szeretnénk megoldani.(busz rossz időpontban van, vonat egyáltalán nincs.) Milyen bizonylatokat, nyilvántartást kell vezetnünk, hogy szabályosan járjunk el.


A munkába járást a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szabályozza.

1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra - ideértve a közigazgatási szervet is - és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyban álló személyekre (a továbbiakban együtt: munkavállaló).

2. § E rendelet alkalmazásában

a) munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás;

b) napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása;

3. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának

a) 86%-át, ha országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályon;

b) 80%-át, ha elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon utazik.

(2) A munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár, ha

a) a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz;

b) a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni;

c) a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.

4. § A munkáltató a 3. § (2) bekezdés c) pontjában említett munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti.

A saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel kapcsolatos szabályt a 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról jogszabályban találjuk:

25. §
(2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet e törvény szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, továbbá azt a bevételt,

b) amelyet - figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is - a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén

bb) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben kap a magánszemély;

(3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget meghaladó költségtérítés - ha a törvény másként nem rendelkezik - a magánszemély (1) bekezdés szerinti jövedelme.

(4) A magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjárművel történő munkába járás címén költséget nem számolhat el.

Tanulmányozva a fentieket, a 9 Ft/km elszámolásának feltételei:

- a lakóhely és munkahely között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz; vagy

- munkarend miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással lehetne igénybe venni;

Ennek dokumentálására az autóbusszal történő helyközi közlekedési menetrend, illetve a vasúti menetrend vonatkozó része a legalkalmasabb.

Amennyiben az előbbiek bizonyítottak, akkor elég egy kifizetési jegyzék, amelyen kimutatásra kerül az adott hónapban munkában eltöltött napok száma, felszorozva a 9 Ft/ km összeggel, illetve a a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolsággal.
Itt melléklet lehet a jelenléti ív másolata, illetve egy internetes útvonal tervező programmal kiszámított távolság.



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Megbízás, vagy munkaviszony?

Társaságunk egy bizonyos szolgáltatás közvetítésére közreműködőket keres. A sikeres kiközvetítésért a közvetítőt meghatározott díjazásban részesítenénk. A jelentkezők között vannak olyanok, akik egyéni vállalkozóként látnák el a feladatot. Mások a főállású munkaviszonyuk mellett működnének közre. És vannak érdeklődő munkanélküliek is. Kérdés, hogy milyen típusú szerződés kötése lenne a legcélszerűbb, munka -, megbízási -, vagy vállalkozási szerződés? Lehet-e ilyen esetben alkalmi munkavállalót foglalkoztatni?

A kérdés eldöntése végett először is meg kell vizsgálni a tevékenység jellegét. Erre iránymutatást adhat a

7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelve, amely
a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról ad tájékoztatást.

Általánosságban elmondható, hogy a jogviszony alapján ellátandó tevékenység jellege és feltételei határozzák meg, hogy az adott munkavégzésre mely jogviszony választható.
Amennyiben a tevékenység jellege megengedi, a felek a szerződési szabadság alkotmányos joga alapján élhetnek azon jogukkal, hogy a szerződés típusát közös akarattal megválasszák.

A tevékenység jellegétől függően a munkavégzésnek a gyakorlatban általában két fő típusát különböztethetjük meg. Az egyik esetben a munkát végző személy valamely termék vagy szolgáltatás nyújtására vállal kötelezettséget, mely mögött önálló, a megbízótól, a megrendelőtől elkülönült tevékenység húzódik meg. Ezzel szemben a másik esetben - munkaviszony esetén - a munkát végző személy munkaerejét bocsátja áruba, a tevékenysége önállótlan, függő munkaként jelenik meg. Az előbbi esetben a felek egymás mellé rendeltsége polgári jogi jogviszonyt, a másik esetben a hierarchikus alá-fölérendeltség munkaviszony létrejöttét eredményezi.

A munkaviszonyt minősítő jegyek között megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket. Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, a hatósági ellenőrzés eredményeképpen tényként való megállapításuk egyértelműen munkaviszony fennállására utal. E minősítő jegyek tehát általában, más minősítő szempontok fennállása nélkül is alátámasztják a munkaviszony létét. Ehhez képest a másodlagos minősítő jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.

Elsődleges minősítő jegyek:

A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás

A munkaviszonyt meghatározó minősítő jegy a munkavégzés tartalma alapján megjelenő rendszeresség. A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására. A munkakör azoknak a feladatoknak, tevékenységeknek az összességét jelenti, melyeknek ellátására, elvégzésére a munkáltató alkalmazottját kötelezheti.
A megbízási, vállalkozási szerződések általában egy-egy konkrét munkára, megrendelésre szólnak.

A jogviszony mindaddig polgári jogi jellegű marad, míg a feladat ellátása eseti, egy munka, illetve rendszertelenül jelentkező, de behatárolható időtartamra szóló tevékenységként jelentkezik. Ezzel szemben a feladat munkakör jellege, rendszeressége, folyamatosan ismétlődő volta más, a munkaviszonyra jellemző minősítő jegyek egyidejű fennállása mellett egyértelműen a munkaviszonyt valószínűsíti.

Személyes munkavégzési kötelezettség

A munkavállaló a feladatot személyesen köteles ellátni, helyettest nem állíthat. Mind a vállalkozási, mind a megbízási szerződések esetében - némely esetben, a felek megállapodásában kikötött korlátok között - a teljesítésben más személy (alvállalkozó, teljesítési segéd) közreműködhet.

Foglalkoztatási, illetve rendelkezésre állási kötelezettség

Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem

Alá-fölérendeltségi viszony

A munkavállaló és a munkáltató között jellemzően szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melyből következik a munkáltatót megillető egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör. Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül, mellérendelt félként kötnek megállapodást.

A szabályt erősíti meg a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, melyben olyan rendszeresen, heti 1-2 alkalommal, havi 10-20 órában, fix összegű díjazásért megbízási szerződéssel foglalkoztatott könyvelők ügyében hozott döntést, akik tevékenységüket részben a megbízó telephelyén, részben saját lakásukon végezték. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség, széles körű utasítási jog érvényesülése hiányában a jogviszonyt nem lehet munkaviszonnyá átminősíteni [EBH2003. 981].

Másodlagos minősítő jegyek:

Irányítás, utasítás, ellenőrzés

Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.

A munkaviszony esetében a munkáltató az utasítás végrehajtását teljes körűen, részletekbe menően ellenőrizheti. Megbízási és vállalkozási jogviszonyban is megilleti a megbízót (megrendelőt) az ellenőrzés lehetősége, viszont e jog nem az egész munkafolyamatra nézve valósul meg, a megrendelő (megbízó) esetenként ellenőrzi a megbízás (megrendelés) tárgyát képező feladat, eredmény teljesítését.

A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása

Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó (megrendelő). A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó, illetve a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni (pl. a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).

Tartós megbízás minősítése tárgyában hozott ítéletében a bíróság kifejtette, hogy a tartós megbízott helyzete - tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre - nagyban hasonlít ugyan a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez, amíg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkamennyiség (munkaidő) szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja megélhetését nyújtó feladatait, melyekhez ő maga igazítja munkaidejét.

Önmagában ugyanakkor a munkaidő kikötése, illetve annak beosztása nem meghatározó minősítő jegy. A távmunka például, mint az Mt. X/A. fejezetében meghatározott rugalmas munkavégzési forma, annak ellenére munkaviszony, hogy munkaidejének beosztását a munkavállaló szabadon határozza meg, ha a munkáltatóval kötött munkaszerződés egy speciális kikötése erre lehetőséget ad. Ezen túlmenően számos esetben a munkavállaló részben, illetve tejleskörűen maga dönthet munkaideje felhasználásáról. Maga az Mt. 140/A. §-ának (2) bekezdése a munkaidő nyilvántartásának szabályainál mondja ki: nem köteles a munkáltató nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidejét, ügyeletét, készenlétét annak a munkavállalónak, aki munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.

A munkavégzés helye

A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása. A munkavégzés helye a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladatellátáshoz igazodik, így bizonyos megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján ellátott tevékenység helyhez kötött

Az elvégzett munka díjazása

Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót, mely az elvégzett munka ellenértéke. Mindez szintén nem kizárólagos minősítő jegy, hiszen maga az Mt. rendelkezik úgy, hogy ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak egy része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a díjazást az ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Ugyanakkor - és ez viszont munkajogi sajátosság - legalább havonta ilyen esetben is előleget kell fizetni.
A vállalkozási, megbízási díj a feladat elvégzése, illetve - vállalkozás esetében - a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Természetesen tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további meghatározó jegyei a polgári jog körébe tartozó jogviszony meglétét támasztják alá.
Annak a ténynek a megállapítása, hogy a megbízott/vállalkozó egy kifizetőtől kapja díjazását, önmagában még nem minősíti át a jogviszonyt munkaviszonnyá, azonban, ha e minősítő jegy megállapítása mellett más, elsődleges és másodlagos minősítő jegyek is megállapíthatóak, ez már a munkaviszony megállapítását alapozhatja meg.

A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása

A munkaviszonyban jellemző a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használata. A megbízott, illetve a vállalkozó a munkavégzéshez általában saját eszközeit veszi igénybe. Ez a szempont sem kizárólagos minősítő jegy, hiszen egyrészt több esetben a vállalkozó vagy a megbízó a megrendelő, a megbízó eszközeit, az általa biztosított infrastruktúrát használja a szerződésben foglaltak teljesítéséhez, másrészt a munkavállaló is igénybe veheti saját eszközeit a munkavégzés során (pl. saját gépjárművével teljesíti a kiküldetést).
Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó a saját eszközeinek használatával, anyagainak felhasználásával kapcsolatos költségeket a vállalkozási (megbízási díjban) elszámolja. Így vállalkozási és megbízási szerződés esetében a megbízási (vállalkozási) díj nem csak az elvégzett munka ellenértékét foglalja magában, hanem a megbízottnak /vállalkozónak a tevékenység ellátásához kapcsolódóan elszámolt költségeit is. Ez a körülmény azonban nem önállóan megálló, kizárólagos minősítő jegy, hiszen ha a munkavégzés egyéb feltételei munkaviszony fennállására utalnak, irreleváns, hogy a munkáltató a munkabér részeként számolta el a költségeket.

A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása.

A munkaviszony esetén a munkáltatót terheli a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés körülményeinek a megteremtése. Megbízási és vállalkozási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki. Amennyiben a megrendelő (megbízó) biztosítja a munkavédelmi feltételeket, ez ténylegesen munkaviszony fennállására utaló körülmény, de - mivel nem tekinthető kizárólagos minősítő jegynek - vizsgálni szükséges a munkavégzés további, a szerződést minősítő egyéb feltételeit is.

Írásbeliség

Az Mt. 76. § (1)-(2) bekezdése alapján a munkaszerződést írásba kell foglalni. A Ptk. szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak. Önmagában viszont az írásbeliség nem minősíti a jogviszonyt, szükséges a minősítés során az alakszerűségen túlmenően az irányelvben említett minősítő jegyek vizsgálata.

Tehát a szerződés típusát a fentiek figyelembe vételével ajánlatos megállapítani.

A jelentkezők közül a munkanélküli ellátásban részesülőknek e jogviszony mellett történő munkavégzésének minden formája kizárható.

A törvény értelmében nem megengedett a járadék melletti kereső tevékenység.
Bármilyen alacsony összegű kereső tevékenység is a járadék folyósításának
megszüntetését eredményezi, illetve az ún. rövid időtartamú kereső tevékenység (90 napnál rövidebb) a járadék folyósításának szüneteltetését vonja maga után.
Az Flt. meghatározza, mi minősül kereső tevékenységnek: e szerint a kereső tevékenység általánosságban konkrét munkavégzéshez kötődik. Ilyen egyéb kereső tevékenység például a vállalkozási, megbízási jogviszony alapján végzett munka, melyről a munkanélkülinek nyilatkoznia kell a nyilvántartásba vételekor.

Alkalmi munkavállalás a jelenleg hatályos jogszabályok alapján csak az alkalmi munkavállalói kis-könyv alapján jöhetne szóba, de ez a tevékenység jellegére egyáltalán nem illik.

A kérdésben felvetett munkavégzésre a következő jellemzők illenek:
- Egy konkrét feladat megoldásáról van szó és nem egy munkakörről.
- A feladat bár lehet rendszeres és folyamatos, de időbélileg, illetve mennyiségileg is behatárolható.
- A teljesítésben más személy is közreműködhet (családtag, ismerős, stb.).
- Nincs foglalkoztatási, illetve rendelkezésre állási kötelezettség.
- A megállapodás mellérendeltségi jellegű, nincs szigorú alá -fölé rendeltségi viszony.
- Nincs az egész munkafolyamatra kiterjedő ellenőrzés.
- A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a feladat végrehajtója szabadon határozza meg.
- A feladat teljesítésének helye csak körzetileg van behatárolva.
- Csak a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után (sikeres kiközvetítés) jár meghatározott díjazás. Ez történhet havi elszámolásban.
- A feladat ellátója általában a saját eszközeit veszi igénybe.
- A munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtése a feladat vállalójára hárul.

Mindezek alapján, véleményünk szerint ez a feladat leginkább megbízási jellegű jogviszonyt feltételez.

A polgári (megbízási) jogviszonyt létesítése több előnnyel is járhat:

- A jogviszony megszüntetése lényegesen egyszerűbb, nincs indoklási kötelezettség, felmondási tilalom, nincs felmondási idő és végkielégítés.
- A munkavállaló keresőképtelensége esetén nincs fizetési kötelezettség.
- A munkáltató anyagi felelőssége lényegesen kedvezőbb a Ptk. szerinti vétkességi felelősségi szabályok szerint.
- A munkabérre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni (minimálbér, rendkívüli munkavégzés).
- Munkaidőre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.

Természetesen a megbízási jogviszonynak meg van az a hátránya, hogy a megbízó kevésbé tudja ellenőrzése alá vonni a munkavégző tevékenységét, mintha ez munkaviszony keretében történne.

Egyéni vállalkozónak adott megbízás keretében a díjfizetés számla ellenében történhet, míg a főállású megbízott részére az ellenérték a megbízási díjfizetés szabályai szerint kell megvalósuljon. Az utóbbi esetben, célszerű ezt havi elszámolásban rendezni. Az adó és járulék mértékek függenek az összeg nagyságától (meghaladja-e a minimálbér 30 %-át), amely a biztosítási jogviszony létrejöttének meghatározója, illetve attól, hogy a megbízott kíván-e költséget elszámolni a feladattal kapcsolatban, vagy csak az átalány jellegű tíz százalékkal kell számolni.

Konkrét számítások végezhetők az általunk kifejlesztett megbízási díj kalkulátorral. Az alábbi linkre klikkelve, vagy a böngészőbe bemásolva elérhető:

http://www.megbizas.cegiranytu.hu/


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Betéti társaság beltagja munkaviszonyban

Főállású társas vállalkozó (BT. beltag, üzletvezető, EVA-s) vagyok. Dolgozhatok-e saját vállalkozásomban munkaviszonyban? Az egyik könyvelő az mondja igen, a másik pedig azt, hogy nem.
(Pl: jó lenne az adójóváírást igénybe venni). Ha igen mi a menete ennek?


A betéti társaság egyedüli beltagja automatikusan nem létesíthet munkaviszonyt a cégével. De van rá megoldás! A társaságnak módosítania kell a társasági szerződését oly módon, hogy szerepeljen benne a következő kitétel: Az egyedüli, üzletvezetésre jogosult beltag feladatait munkaviszony keretében is elláthatja.

Gt. 22. § (3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

Látható, hogy a Gt-ben megfogalmazott tiltás csak arra az esetre vonatkozik, ha erről a kérdésről a társasági szerződés nem rendelkezik.


Fontos ugyanakkor azt is tudni, hogy a Cégtörvényben (2006. évi V. tv. a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról) az 5. számú mellékletben szereplő szerződés minta ebben az esetben már nem alkalmazható! Amennyiben a társasági szerződés ilyen minta alapján készült, úgy át kell térni új létesítő okiratra. Ezt az említett törvény lehetővé teszi:

52. § (3) Ha a létesítő okirat szerződésminta alkalmazásával készült, a cég tagjai elhatározhatják, hogy létesítő okiratuk módosítása során szerződésmintát már nem alkalmaznak. Ilyenkor új létesítő okiratot kell készíteni a megváltozott adatokkal, amely a szerződésminta alkalmazásával készült létesítő okirat helyébe lép, és amely egyben egységes szerkezetű létesítő okiratnak is minősül. A döntéshozatalra a (2) bekezdésben foglalt szabályok irányadók. A szerződésminta alkalmazásáról történő áttérés következtében a cégbíróság a változásbejegyzési kérelmet, valamint az egységes szerkezetű létesítő okiratot a 46. §-ban foglaltak szerint bírálja el.

A 46. § - többek között - a nyolc napos elbírálási határidőről szól. A szerződés mintán alapuló egyszerűsített cégeljárás egy órán belül történik.

Összefoglalva válaszunkat, ha a társasági szerződés tartalmazza az egyedüli beltagra vonatkozóan a munkaviszony létesítésének lehetőségét, akkor lehet munkaviszonyt létesíteni. Ehhez első lépésként módosítani kell a társasági szerződést.
Amikor ez megtörtént, a vezető tisztségviselő munkáltatója maga a tagok gyűlése lesz. A munkaszerződést írásba kell foglalni. Ilyenkor célszerű, hogy a munkáltató nevében a szerződést a kültag írja alá.

Kapcsolódó termékeink:

Vezető tisztségviselői szerződés minta >>>


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.