Akkor többségi, vagy 25 százalék? - kapcsolt vállalkozási dilemmák

Történetünknek két szereplője van. Az egyik egy uniós irányelv (2016/1164) és a másik a mi társasági adó törvényünk (1996. évi LXXXI.). Mindkettő meghatározza a "kapcsolt vállalkozás" fogalmát.

Az uniós irányelv szerint a 25 százalékos vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett tőke-részesedés, nyereség-részesedés, illetve szavazati jog a mérvadója a kapcsoltsági viszony létrejöttének.

A mi társasági adó törvényünkben általános szabályként az 50 százalékot meghaladó befolyás mértékek a meghatározók. A fogalom meghatározás 2019. január 1-én egy új alponttal egészült ki: "4. § 23. pont g) alpontját a 2018: LXXXII. törvény 16. § (2) bekezdése iktatta be, szövege a 2019: LXXII. törvény 1. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.".

Az említett alpont:
g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony

ga) a 11. pont, az 53. pont, a 8. § (1) bekezdés f) pontja és a 16/A. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni,

gb) a 16/B. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 50 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy a szavazatijog-részesedések és a tőkerészesedések tekintetében az összehangoltan eljáró személyek befolyását egybe kell számítani, továbbá az összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót készítő vállalatcsoporthoz tartozó adózók esetében az f) alpontban foglaltakat is vizsgálni kell;

Mielőtt teljesen lefáradnánk a sok hivatkozástól, gyorsan soroljuk fel, hogy mi, mit jelent:
- 11. ellenőrzött külföldi társaság
- 53. adózási szempontból különálló adózó: olyan adózó, amely nem tagja összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalatcsoportnak, nem áll kapcsolt vállalkozási viszonyban más személlyel és külföldön nem rendelkezik telephellyel;
- 8. § f) – az adózó és az ellenőrzött külföldi társaság viszonylatában
- 16/A. § Tőkekivonásra vonatkozó különös rendelkezések
- 16/B. § Adóelkerülésre vonatkozó különös rendelkezések

Mindegyik külön-külön megér egy misét, de bennünket most csak az 53. pont által leírt meghatározás érdekel, amely szerint mostantól fontos szerepet játszhat adózási játszmáinkban az "adózási szempontból különálló adózó". Ugyanis ebben az esetben az 50 százalékos befolyási küszöb nem érvényes, hanem  uniós irányelvvel összhangban a 25 százalékos küszöb érték a mérvadó.

A változás rögtön kérdéseket indukálhat bárkiben, akinek eddig valamilyen köze volt a kapcsoltság megítéléséhez.

- Lehet, hogy amit eddig úgy hittem, hogy nem kapcsolt, az ettől kezdve igen?
- Az "az adózó és más személy viszonylatában" azt jelenti, hogy mindkettőre vonatkozik az "adózási szempontból különálló adózó"? Vagy csak valamelyikre? De melyikre?
- Hogy van az, hogy egy mindenkire érvényes uniós szabály nálunk csak speciális esetekben alkalmazandó?
- Az irányelv nem zárja ki olyan nemzeti vagy megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazását, amelyek a belföldi társaságiadó-alap tekintetében magasabb szintű védelem biztosítására irányulnak. A mi 50 százalékunk magasabb szintű védelem, mint a 25 százalék?
- Lehet, hogy a 2020. augusztus 9 -ig esedékes bizottsági felülvizsgálat még okoz meglepetéseket?

A kérdéseinkre lehet, hogy egyszerűek a válaszok, de egyenlőre mi még csak keressük őket. Ha valaki tudja a tutit, akkor szívesen vesszük, ha nekünk is elárulja.

A mi vizsgálónk: Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Amire hivatkozunk:

A TANÁCS (EU) 2016/1164 IRÁNYELVE
(2016. július 12.)
a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról

1. cikk
Hatály
Ez az irányelv minden olyan adózóra alkalmazandó, aki vagy amely egy vagy több tagállamban társasági adó alanya, ideértve a valamely harmadik országban adóügyi illetőséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek egy vagy több tagállamban működő állandó telephelyeit.

2. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
4. „kapcsolt vállalkozás”:
a) olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az adózó szavazati jog vagy tőkerészesedés révén 25 százalékos vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, vagy amely e gazdálkodó szervezet nyereségéből 25 százalékos vagy annál nagyobb nyereségrészesedésre jogosult;
b) olyan magánszemély vagy gazdálkodó szervezet, amely az adózó szervezetben szavazati jog vagy tőkerészesedés révén 25 %-os vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, vagy amely az adózó nyereségéből 25 százalékos vagy annál nagyobb nyereségrészesedésre jogosult;

Amennyiben az adózóban és egy vagy több egyéb gazdálkodó szervezetben egy magánszemély vagy gazdálkodó szervezet közvetlenül vagy közvetetten 25 százalékos vagy annál nagyobb részesedéssel rendelkezik, akkor az összes ilyen gazdálkodó szervezet – az adózót is beleértve – szintén kapcsolt vállalkozásnak tekintendő;

3. cikk
Minimális szintű védelem
Ez az irányelv nem zárja ki olyan nemzeti vagy megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazását, amelyek a belföldi társaságiadó-alap tekintetében magasabb szintű védelem biztosítására irányulnak.

10. cikk
Felülvizsgálat
(1)  A Bizottság 2020. augusztus 9-ig értékeli az irányelv végrehajtását és különösen a 4. cikk hatását, és jelentést tesz arról a Tanácsnak. A Bizottság a jelentését adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében nyújtja be.

1. cikk
Átültetés
(1)  A tagállamok legkésőbb 2018. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2019. január 1-től kezdődően alkalmazzák.

(5)  A tagállamok az (1) bekezdéstől eltérve legkésőbb 2019. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 5. cikknek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2020. január 1-től kezdődően alkalmazzák.


1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

4. § E törvény alkalmazásában

23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;

d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;

e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;

f) az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg,

g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony

ga) a 11. pont, az 53. pont, a 8. § (1) bekezdés f) pontja és a 16/A. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni,

gb) a 16/B. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 50 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy a szavazatijog-részesedések és a tőkerészesedések tekintetében az összehangoltan eljáró személyek befolyását egybe kell számítani, továbbá az összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót készítő vállalatcsoporthoz tartozó adózók esetében az f) alpontban foglaltakat is vizsgálni kell;

A jogszabályi szövegek forrása: njt.hu

A mi vizsgálónk: Kapcsolt vállalkozás vizsgáló



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Kapcsolt vállalkozások közötti kölcsön ügylet

Nem olyan ritka eset, hogy kapcsolt vállalkozások pénzkölcsönnel segítik egymás munkáját, beszállnak beruházások, illetve készletek finanszírozásába.

Az alkalomszerű pénzkölcsön nyújtásával kapcsolatban nem találkoztunk jogszabályi korlátozással.

Nagyon fontos, hogy ilyenkor – esetleges hatósági ellenőrzésre tekintettel, az utólagos jogviták elkerülése végett - a felek írásos szerződésben rögzítsék a kölcsön paramétereit, feltételeit. Egy ilyen szerződésből ki kell derülnie, hogy ki, kinek, mikor, mennyit, hogyan, milyen feltételekkel és garanciákkal nyújtotta a pénzkölcsönt. Fontos eleme a szerződésnek, a kamat, ennek számítási módja, a futamidő, a törlesztő részletek, a késedelmi kamat, illetve – ha van, - akkor a türelmi idő is.

Egy PM rendeletből tudjuk, hogy bizonyos érték felett a kapcsolt vállalkozásoknak nyilvántartást kell vezetniük az egymás közti ügyletekről és ebben dokumentálniuk kell a szokásos piaci árat. Ez csak azokra vonatkozik, akik között a szerződéses ügyletek, akár összevontan is, meghaladják az évi 50 millió forintot. Az érték figyelembevételekor csak a kamat kerül számításba, hiszen maga a kölcsön visszajár és nem ellenértéke terméknek, vagy szolgáltatás nyújtásának.

A nyilvántartási kötelezettségtől függetlenül, kérdésként merülhet fel hogy hogyan állapítható meg a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsön esetében a szokásos piaci kamat, és milyen adatokkal lehet ezt alátámasztani?

Mi a legcélszerűbbnek tartjuk, ha a felek dokumentálják, hogy milyen hitelkamatot alkalmazna a bankjuk, ha ezt az összeget a pénzintézet hitelezné meg. Egy ajánlat a bank részéről sokat segíthetne. Lehetne persze azt is vizsgálni, hogy ha a kölcsönt nyújtó ezt egy független féllel szemben alkalmazná, akkor mennyi kamatot számítana fel. Ez utóbbi azonban sokkal kevésbé dokumentálható hitelt érdemlően, kivéve ha van ilyen konkrét eset.

Amennyiben korábban nem volt szerződéses kapcsolat a felek között, akkor a kölcsönnyújtás időpontjától számított 15 napon belül a kapcsolt vállalkozási státusz létrejöttét be kell jelenteni az adóhatóság felé.

Természetesen a kölcsön lehet kamat mentes is, de ebben az esetben a társasági adóalap korrekciót a feleknek ennek megfelelően kell elvégezni. Ez a kölcsönt adónál, mint elmaradt kamatbevétel jelentkezik, tehát adóalap növelő, míg a kölcsönt kapó – a másik fél szükséges nyilatkozata birtokában, ugyanennyivel csökkentheti adóalapját.

Fontosnak tartjuk még az úgynevezett alul-tőkésítési szabály figyelembe vételét is a lehetséges adóvonzatoknál. A Tao. tv. 8. § (1) j) pontja alapján az adózás előtti eredményt növeli a fizetendő kamat bizonyos része, amely olyan kölcsön ügylet után keletkezik, amelyik a többi, ebben a pontban felsorolt további kötelezettségekkel együtt a számítás alapját képezi és szembe állítandó a saját forrás átlagos napi állományával.

Ez egy viszonylag bonyolult számítás, amire mi külön kalkulátort készítettünk:

Vállalkozások kamatelszámolása

Témát érintő további segédleteink:

Tagi kölcsön napi átlagos állomány

Tagi kölcsön szerződés minta

Tartozásátvállalás megállapodás minta

Engedményezési szerződés minta

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Kölcsönszerződés minta



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Amikor az a gáz, ha nem kapcsolt egy vállalkozás

Új fő-szabály az elhatárolt veszteségre. 2015. január 1-jét követően amennyiben az adóalap bármely adóévben negatív, ezzel az összeggel az adózó a következő öt adóévben döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét. És mielőtt bárki azon töprengene, hogy mi van a 2014. december 31. -ig képződött veszteséggel, arra is van szabály az átmeneti rendelkezések között. Az pedig így hangzik: „a 2014. december 31-én hatályos előírások szerint … legkésőbb 2025. december 31. napját magában foglaló adóévben lehet az adózás előtti eredmény csökkentéseként érvényesíteni.”.

A már régebben megalkotott rendelkezés továbbra is érvényes, miszerint a korábbi adóévek elhatárolt vesztesége legfeljebb a felhasználása (az adózás előtti eredmény csökkentéseként történő elszámolása) nélkül számított adóévi adóalap 50 százalékáig számolható el az adózás előtti eredmény csökkentéseként.

És az is érvényben van, hogy az elhatárolt veszteségeket keletkezésük sorrendjének megfelelően kell felhasználni.

Megjelent viszont egy olyan korlát, amely felülírhatja az általános szabályokat és nagyon fájhat a nem elég körültekintően eljáró adózóknak!

Az adózó nem jogosult az adóévben és az azt megelőző bármely adóévben keletkezett elhatárolt veszteség felhasználására, ha benne olyan adózó szerez – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával megállapított – közvetlen vagy közvetett többségi befolyást (ide nem értve az átalakulással, egyesüléssel, szétválással történő részesedés szerzést), amely e befolyása megszerzését megelőző két adóévben (a jogelődje tagi, részvényesi jogviszonyát is figyelembe véve) nem állt folyamatosan az adózóval vagy jogelődjével kapcsolt vállalkozási viszonyban. E rendelkezés hatálya nem terjed ki az adózóra

a) ha a többségi befolyás megszerzését megelőzően az általa vagy a többségi befolyást megszerző társaság által kibocsátott részvényeknek legalább egy részét a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott szabályozott piacra már bevezették, vagy

b) ha a társaság a tevékenységét a többségi befolyás megszerzését követő két adóévben tovább folytatja (ide nem értve a jogutód nélküli megszűnés esetét) és

ba) annak természete jelentősen nem tér el a többségi befolyás megszerzését megelőzően végzett tevékenységtől, azzal, hogy a tevékenység jelentős változását jelenti különösen az üzleti tevékenység során nyújtott szolgáltatások, értékesített termékek, kezelt vagyon, értékesítési piac, ügyfélkapcsolatok körének az alapvető változása, ideértve, ha a kereskedelmi, termelői, szolgáltatói tevékenységet vagyonkezelői tevékenység váltja fel,

bb) a tevékenységből mindkét adóévben bevételt, árbevételt szerez.

(9a) Az elhatárolt veszteség felhasználására a (9) bekezdés értelmében jogosult adózó az elhatárolt veszteségét adóévenként legfeljebb olyan arányban érvényesítheti, amilyen arányt a többségi befolyásszerzést megelőzően folytatott tevékenység továbbfolytatásából származó adóévi bevétel, árbevétel a többségi befolyás megszerzését megelőzően folytatott tevékenységből származó bevétel, árbevétel a befolyásszerzést megelőző három adóév átlagában számított összegében képvisel.

Megtörténhet, hogy az adózóban 2015. január 1-jét követően, olyan adózó szerez közvetlen vagy közvetett többségi befolyást, aki e befolyása megszerzését megelőző két adóévben nem állt folyamatosan az adózóval vagy jogelődjével kapcsolt vállalkozási viszonyban. Ebben az esetben az adózó nem jogosult az adóévben és az azt megelőző bármely adóévben keletkezett elhatárolt veszteség felhasználására.

Bár az átalakulással, egyesüléssel, szétválással történő részesedés szerzés kivételt képez, azon el lehet gondolkozni, hogy mi van, ha az egyik meglévő tulajdonos szerez közvetlen, vagy akár közvetett többségi befolyást, mert megveszi mondjuk egyik tulajdonos társa üzletrészét? Az adózó akkor is elveszíti a jogot az elhatárolt veszteség felhasználására?

Kivételként kezelendő, ha olyan nem kapcsolt vállalkozás szerzi meg a többségi befolyást, amely által kibocsátott részvényeknek legalább egy részét a tőzsdére bevezették, még a többségi befolyás megszerzését megelőzően.

A másik kivétel a b) pont a két alpontjával, különösen izgalmas. Ez arról szól, hogy a megszerzett társaság a korábbi tevékenységét a következő két adóévben tovább folytatja úgy, hogy a tevékenység természete jelentősen nem tér el a megszerzését megelőzően végzett tevékenységtől. A jelentős eltérés fogalmát a törvényalkotó egy másik hasonló határozóval teszi világossá, amelyik így szól: alapvetően. Gondolom ettől mindenkinél fény gyúl a magasban. E kivételhez még egy további alpont is társul (bb), amely sem „vagy” sem „és” kötőszóval nincs hozzáillesztve az első alponthoz, így csak próbáljuk felsorolásnak értelmezni. Ebben az áll, hogy „a tevékenységből mindkét adóévben bevételt, árbevételt szerez.” Vagyis, ha jól értelmezzük, akár egyetlen forint bevétel is eldöntheti a leírhatósági jogosultság megszerzését.

Persze ettől még korai örülnie az adózónak, hiszen az elhatárolt veszteségét adóévenként csak bizonyos arányban érvényesítheti. Ennek az arányszámnak az egyik szereplője a jogelőd három évre visszamenőlegesen realizált bevétele azokból a tevékenységekből, amelyeknek tovább folytatására kerül sor (amelyek ugye sem jelentősen, sem alapvetően nem változtak). Az arányszám másik résztvevője a többségi tulajdonszerzést követően adóévenként változik, hiszen minden évben arányosítani kell az említett tevékenységekből származó bevételt, az előbb említett három év átlagához. Szóval ez teljesen egyszerű és csípőből megy a könyvelőknek, adószakértőknek.

Az átalakuló, egyesülő, szétváló (milyen jó, hogy most már kénytelenek vagyunk sorolni őket!) vállalkozások sem maradtak ki a veszteség elhatárolásos buliból, de az egy külön történet, arról majd máskor...

u.i.

Ezek után különösen jól jöhet „Veszteség elhatárolás nyilvántartó” segédletünk, hiszen hosszú éveken keresztül kell figyelni rá, hogy mi is történjen az elhatárolt veszteséggel. Arról nem is beszélve, ha számot kell róla adni egy esetleges ellenőrzéskor.

Veszteségelhatárolás nyilvántartó

A most elkészült "Veszteségfelhasználás kalkulátorunk" a  társasági adó törvény 17. § -ának szabályait figyelembe véve nyújt segítséget az elhatárolt veszteség felhasználhatósági korlátainak értelmezésében, megértésében, illetve számítások elvégzésében.

Veszteségfelhasználás kalkulátor

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Már nagyon aktuális... Beszámoló mintatár


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönök adózási szabályai

 

A kapcsolt vállalkozás fogalma

A kapcsolt vállalkozás alatt nem ugyanazt kell érteni, ha számviteli illetve, ha adózási szempontból közelítjük meg a kérdést.

A számvitelben akkor beszélhetünk kapcsolt vállalkozásról, ha létezik egy beazonosítható, anyavállalatnak minősülő vállalkozás, illetve legalább egy további olyan vállalkozás, amely meghatározott függőségi viszonyban áll az anyavállalattal.

Adózási szempontból a kapcsolt viszony adózó és a vele kapcsolatban álló személy között vizsgálandó, ami azt jelenti, hogy magánszeméllyel összefüggésbe hozható ügyletek is szóba jöhetnek (magánszemély tulajdonos és vállalkozása).

A társasági adó törvényben:

23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
 

Ebben az írásban csak az adótörvények szerint kapcsoltnak minősülő vállalkozások közötti kölcsön ügyletekkel foglalkozunk. Ez pedig magába foglalhat két olyan vállalkozást is, amelyek az adótörvények szerint kapcsoltak (például harmadik személy mindkettő esetében többségi irányítási befolyással bír), ugyanakkor előfordulhat, hogy a számvitel szerint nem minősíthetőek kapcsoltnak, mert egyikőjük sem minősül anyavállalatnak, vagy a köztük megállapítható befolyás mértéke nem meghatározó.

 

Adóalap korrekció a kapcsolt felek által alkalmazott ár és a piaci ár közötti eltérés miatt

A kamatmentesen nyújtott kölcsön, annál aki adja elmaradt bevételt jelent, amelynek nagysága a szokásos piaci kamat. A törvény kapcsolt vállalkozások esetében előírja, hogy ezzel az összeggel meg kell növelni az adóalapot.

Annál, aki kapja a kamatmentesen kapott kölcsön elmaradt ráfordítást eredményez, tehát magasabb adóalapot. Itt fennáll az adóalap csökkentési lehetőség, de csak abban az esetben, ha rendelkezik a kapcsolt fél nyilatkozatával, amelyben közli, hogy megnövelte az adóalapját a megfelelő összeggel.

Amennyiben van felszámított kamat, de ennek mértéke eltér pluszban, vagy mínuszban a szokásos piaci kamattól, úgy a fenti szabályt a különbözetre kell alkalmazni.

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét

a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;

b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.

Ebben a kérdésben érzünk egy kis jogbizonytalanságot a piaci kamatot illetően.

Aki adja a kölcsönt az a betéti kamatról mond le, tehát nála a kieső bevétel a számlavezető bankjánál alkalmazott betéti kamat mértéke.

Aki kapja a kölcsönt annál a ráfordítás az lenne, ha a bankjától venné a kölcsönt és azután kamatot kellene fizetnie (ez hitel kamat, ami nagyobb, mint a betéti).

 Az előbbi két szemponthoz még hozzájön, hogy független körülmények között nagy valószínűséggel egy harmadik eredményre jutnánk, amelyet nagyban befolyásolnak különböző piaci tényezők, mint a hitel biztosíték, hitelezési biztonság, hitelképesség és még sok minden más.

Mindezeket figyelembe véve, jó ha erről készül egy kimutatás, illetve egy aláírt megállapodás, amely alátámasztja, hogy a felek mit tekintenek piaci kamatnak. Ez azért fontos, mert az adóalapot a két félnek egyformán kell módosítania.

A szokásos haszon fogalmát a Tao. törvény így határozza meg:

18. § (4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.

Véleményünk szerint független felek között a kölcsönt kapó számlavezető bankja által felszámítandó hitel kamatot lehet szokásos haszonnak tekinteni.

 

Az alul-tőkésítési szabály

Minden olyan gazdasági esemény esetében, amikor kapcsolt vállalkozások kölcsönt nyújtanak egymásnak, vizsgálandó az úgynevezett alul-tőkésítési szabály.

Az alul-tőkésítési szabály a kifizetett kamatok tekintetében érdekes, a társasági adótörvény hatálya alá tartozó adóalanyok esetében. Amennyiben a kölcsön után kamatot nem számítanak fel, úgy nincs ráfordítás sem. Ilyen jogcímen tehát nem merülhet fel adóalap korrekció.

A 2012. adóévben változott a kötelezettség fogalma, mert korrekciós tételként levonható a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összege.

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:

j) az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) – az adóévben ráfordításként, eszköz bekerülési értéke részeként elszámolt – kamatának és az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) alapján a 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett összegének az (5) bekezdés b) pontja szerinti saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos része,

 (5) Az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásában
a) kötelezettség a kapott kölcsön, a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozás és a váltótartozás (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást), valamint minden más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak, illetve váltótartozásnak nem minősülő kötelezettség, amelyre az adózó az eredménye terhére kamatot fizet, vagy amelyre tekintettel az adózás előtti eredményét a 18. § szerint csökkenti (kivéve a hitelintézetnél és a pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban, annak érdekében fennálló tartozást), adóévi napi átlagos állománya, amely csökkenthető a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összegével,
b) saját tőke a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék (ezeknek megfelelő saját forrás) adóévi napi átlagos állománya.

A szabály értelmezése lépésekben

1. A figyelembe veendő összeg megállapítása

• az adóévben a kölcsönvevő elszámolja a kamatot, amely nem egyezik meg a szokásos piaci kamattal és emiatt a különbözettel (amennyiben ez kevesebb, mint a szokásos piaci kamat) csökkenti adóalapját egyezően azzal, amennyivel a kölcsönt adó megnövelte adóalapját, vagy
  
• nem számol el kamatot (mert a kölcsönt kamatmentesen kapta), és a szokásos piaci árnak megfelelő kamattal csökkenti az adóalapját, mert a kölcsönt nyújtó kapcsolt fél ugyanannyival megnövelte az adóalapot
  
  

2. Miután megállapítást nyert, hogy a fentiek alapján van figyelembe vehető összeg, úgy következő lépésben meg kell határozni, hogy mennyi a 8. § (5)  bekezdés a)pontjában meghatározott kötelezettség adóévi átlagos napi állománya.

3. Kiszámítjuk a csökkentő tételként beszámítható követelések adóévi átlagos napi állományát.

4. Kivonva a kötelezettségek adóévi átlagos napi állományából a csökkentő tételként figyelembe vehető követelések adóévi átlagos napi állományát, megkapjuk azt a korrigált kötelezettséget, amelyet a további számításoknál figyelembe kell venni.

5. Újabb lépés a 8. § (5) bekezdés b) pont szerinti saját forrás adóévi átlagos napi állományának kiszámítása.

6. Megnézzük mennyi a saját tőke háromszorosát meghaladó korrigált kötelezettség (napi állományokat tekintve).

7. Kiszámítjuk a kötelezettség-többlet arányát az összes korrigált kötelezettséghez képest.

8. A kapott arányban a figyelembe veendő összeggel megnöveljük az adó alapját.

 Mindezeket a bonyolult összefüggéseket kezeli az általunk kidolgozott segédlet: Vállalkozások kamatelszámolása

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Kamatmentesen adott kölcsön társasági adó vonzata

Az alul-tőkésítési szabály a kifizetett kamatok tekintetében vizsgálandó a társasági adótörvény hatálya alá tartozó adóalanyok esetében. Amennyiben a kölcsön után kamatot nem számítanak fel, úgy nincs ráfordítás sem. Ilyen jogcímen tehát nem merülhet fel adóalap korrekció.

A Tao. törvény 8. § (1) és (5) szövege 2012. január 1-től hatályos. A 2011-es adóév  vonatkozásában a 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján történő adóalap csökkentő tételt (a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozik) még nem kell figyelembe venni.

A 2012. adóévben már a kapcsolt ügyletek miatti adóalap csökkentő tétel is szerepet játszik az alul-tőkésítési szabályban, így a kamatmentesen adott kölcsön is. Ezzel egy időben a kötelezettség fogalma is megváltozik ebben a vonatkozásban, mert korrekciós tételként levonható a  a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összege. De ezek az új szabályok majd csak az idei évről szóló beszámoló készítésekor lesznek érdekesek.

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
j) az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) – az adóévben ráfordításként, eszköz bekerülési értéke részeként elszámolt – kamatának és az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) alapján a 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett összegének az (5) bekezdés b) pontja szerinti saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos része,

 (5) Az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásában
a) kötelezettség a kapott kölcsön, a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozás és a váltótartozás (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást), valamint minden más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak, illetve váltótartozásnak nem minősülő kötelezettség, amelyre az adózó az eredménye terhére kamatot fizet, vagy amelyre tekintettel az adózás előtti eredményét a 18. § szerint csökkenti (kivéve a hitelintézetnél és a pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban, annak érdekében fennálló tartozást), adóévi napi átlagos állománya, amely csökkenthető a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összegével,
b) saját tőke a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék (ezeknek megfelelő saját forrás) adóévi napi átlagos állománya.

Két  kapcsolt  vállalkozás esetében - ha az alul-tőkésítési szabályoknál 2011 év viszonylatában még nem is kell figyelembe venni, - a térítésmentes szolgáltatás (kölcsön kamatmentesen) piaci értékét meg kell állapítani és ennek ismeretében az adóalap módosítása is felmerülhet. Természetesen csak abban az esetben, ha a fizetett kamatok eltérést mutatnak a szokásos piaci árhoz viszonyítva.

 18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét

a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;

b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.

Ebben a kérdésben érzünk egy kis jogbizonytalanságot a piaci kamatot illetően.

Aki adja a kölcsönt az a betéti kamatról mond le, tehát nála a kieső bevétel a számlavezető bankjánál alkalmazott betéti kamat mértéke.

Aki kapja a kölcsönt annál a ráfordítás az lenne, ha a bankjától venné a kölcsönt és azután kamatot kellene fizetnie (ez hitel kamat, ami nagyobb, mint a betéti).

 Az előbbi két szemponthoz még hozzájön, hogy független körülmények között nagy valószínűséggel egy harmadik eredményre jutnánk, amelyet nagyban befolyásolnak különböző piaci tényezők. mint a hitel biztosíték, hitelezési biztonság, hitelképesség és még sok minden más.

Mindezeket figyelembe véve, jó ha erről készül egy kimutatás, illetve egy aláírt megállapodás, amely alátámasztja, hogy a felek mit tekintenek piaci kamatnak. Ez azért fontos, mert az adóalapot a két félnek egyformán kell módosítania. Ráadásul a csökkentő félnél (aki kapta a kölcsönt) csak akkor működik a dolog, ha rendelkezik a másik fél nyilatkozatával, hogy az megnövelte az adóalapot (azzal a kamat összeggel, amitől elesett).

A szokásos haszon fogalmát a Tao. törvény így határozza meg:

18. § (4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.

Ha nem kapcsolt a két cég, akkor csak a Tao tv. 3. sz melléklete lehet a mumus, a 13. pontban megfogalmazott "az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke" szöveg tekintetében. De nehéz azt megfogni, hogy mit értenénk a kölcsönadott pénz bekerülési értéke alatt! Ráadásul a fogadó félnél "az eredmény e a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva" kifejezés sem vonatkozhat rá, mert a kamatmentes kölcsönben részesülő nem számol el semmilyen bevételt ezzel kapcsolatban.
Tehát, ha nem kapcsolt vállalkozásról van szó, akkor szerintünk nem kell módosítani.
 
 Kapcsolódó termékeink:

Vállalkozások kamatelszámolása
  
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az önkormányzati cégek és a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség

 Az előző bejegyzésünkben levezettük, hogy az önkormányzat és a többségi tulajdonát képező cég kapcsolt vállalkozási jogviszonyt keletkeztet.

Mostani kérdésünk az, hogy van-e az ilyen vállalkozásnak a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettsége?

A társasági adóról szóló törvény meghatározza azt a vállalkozói kört, amelyik köteles ezt a nyilvántartást elkészíteni:

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

A társasági adóról szóló törvény megfogalmazását, ha megpróbáljuk magyarra fordítani, akkor azt mondhatjuk, hogy közép vállalkozástól felfele mindenki köteles a nyilvántartást elkészíteni. Kivételt képeznek azok az adózók (a többi kivételt most figyelmen kívül hagyva), amelyekben az állam többségi befolyással rendelkezik.

Itt meg is állhatunk egy pillanatra, mert tisztáznunk kell, hogy az önkormányzat bele tartozik-e az állam fogalmába? Ennek érdekében "begyűjtöttünk" néhány meghatározást:

Az állam fogalma

A helyi önkormányzat önálló gazdálkodó szervezet. Az önkormányzati vagyon körébe tartozik egyrészt az önkormányzat törzsvagyona, másrészt az önkormányzat vállalkozói vagyona. A törzsvagyon lehet forgalomképtelen és forgalomképes.

Az önkormányzatok törvényi felhatalmazás alapján végezhetnek közigazgatási feladatokat. A központi közigazgatási szervezeteknek csupán a központi közigazgatási feladatok ellátására lehet közvetlen befolyása. E két szervezetrendszer közötti alá- és fölérendeltség megszűnt. A központi közigazgatási szervezetek nem adhatnak az önkormányzatoknak utasítást. Elsősorban a törvényeknek alárendeltek.

A legkiterjedtebb jogosítványai természetesen az Országgyűlésnek vannak az önkormányzatokkal kapcsolatban.

A helyi önkormányzatok központi állami szervekkel való kapcsolatrendszerében meghatározó, hogy a helyi önkormányzatok önálló hatalmi tényezőt jelentenek, nagy önállósággal rendelkeznek, az államszervezet részei, de közvetlenül nincsenek alárendelve egyetlen szervezetnek sem.

Amennyiben a fenti sorok nem elég meggyőzőek az állam és az önkormányzat közötti fogalmi eltérés tisztázására, talán segít a Kkv törvény:

2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról

3. §

(4) Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.

(6) Ahol jogszabály „KKV-t”, „mikro-, kis- és középvállalkozást”, illetve „kis- és középvállalkozást” említ, azon - ha törvény másként nem rendelkezik az e törvény szerinti KKV-t kell érteni.

Láthatjuk, hogy a törvény itt különbséget tesz az állam és az önkormányzat között. S ezután talán egyértelműbbé válik, hogy az állami befolyás fogalmába az önálló hatalmi tényezőt képező önkormányzatok nem tartoznak bele. Vagyis az általuk tulajdonolt cégek nem jelentenek kivételt a nyilvántartási kötelezettséget illetően.

A nyilvántartás elkészítését konkrétan egy kormány rendelet szabályozza:

 22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

A rendelet hatálya

1. § (1) Ez a rendelet a szokásos piaci ár megállapítása érdekében meghatározza a megállapításhoz szükséges adatokat tartalmazó nyilvántartás készítésének szabályait.

(2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt, ha kapcsolt vállalkozásával [Tao. 4. § 23. pont] kötött hatályos szerződése, megállapodása (a továbbiakban: szerződése) alapján az adóévben teljesítés történt. Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, az e rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.

(3) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót

a) magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján, és

b) ha a Tao. 18. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő középvállalkozás.

(4) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügylet, továbbá meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban meghatározott más ár alkalmazása esetében.

(5) Az adózó - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem mentesül az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség alól bennfentes kereskedelem és tisztességtelen árfolyam-befolyásolás, illetve jogszabály megsértésével alkalmazott ár esetében.

A nyilvántartás elkészítése nem egyszerű feladat. E tényt támasztják alá, az adóhatóság vállalási árai, amelyeket az adózás rendről szóló törvénybe foglaltak:

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

A szokásos piaci ár megállapítása

132/B. § (1) Az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozások közötti jövőbeni ügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár).

(9) A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles, a díj

a) egyoldalú eljárás esetén legalább 500 ezer forint, legfeljebb 5 millió forint, ha a szokásos piaci ár az összehasonlító árak módszerével, a viszonteladási árak módszerével, vagy a költség és jövedelem módszerrel állapítható meg,

b) egyoldalú eljárás esetén legalább 2 millió forint, legfeljebb 7 millió forint, ha a szokásos piaci ár az a) pontban nem szereplő módszer alapján állapítható meg,

c) kétoldalú eljárás esetén legalább 3 millió forint, legfeljebb 8 millió forint,

d) többoldalú eljárás esetén legalább 5 millió forint, legfeljebb 10 millió forint.

Amennyiben a szokásos piaci ár (ártartomány) összegszerűen nem állapítható meg, a díj - az eljárás típusától függően - a díj minimumával egyező összeg.

Természetesen nem kötelező mindezt az adóhatóságtól megrendelni. Ez inkább csak az igazán nagy cégeknek jelenthet megoldást. Minden esetre, aki saját maga készít ilyen nyilvántartást, az igen körültekintően kell eljárjon. Már csak azért is, mert a vele kapcsolatosan kiszabható bírság is összhangban van a fentebb bemutatott vállalási árral:

172. § (1) A magánszemély adózó - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha

e) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti, a számviteli törvényben meghatározott pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezéseket megsérti, vagy közzétett éves beszámolója, egyszerűsített éves beszámolója egészében vagy részben nem felel meg a számvitelről szóló törvény előírásainak,

(16) Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés e) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén nyilvántartásonként (összesített nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

Összefoglalva, az önkormányzati cégek (25% tulajdonrész felett) nem minősülnek kisvállalkozásnak és vonatkozik rájuk a nyilvántartás elkészítési kötelezettség, amennyiben az önkormányzattal hatályos szerződése, megállapodása alapján az adóévben teljesítés történt.

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az önkormányzat és kapcsolt vállalkozásai

 A helyi önkormányzatok gyakran rendelkeznek általuk alapított és a legtöbb esetben száz százalékos tulajdonukat képező gazdasági társasággal. E társaságok küldetésüket tekintve különböző célkitűzéseket szolgálnak. Közüzemet (például víz- és csatorna hálózatot) üzemeltetnek, önkormányzati létesítményeket (például strandot, uszodát, piacot, ipari parkot) menedzselnek, közterületet tartanak karban, vagy projekt cégként, új beruházást valósítanak meg.

Az önkormányzat és cége között szinte mindig előfordul olyan szerződéses jogviszony, amely a szolgáltatás-ellenszolgáltatás kategóriájába sorolható. Az ilyen jogviszony keretében történő elszámolásokat illetően nem mindegy, hogy van-e eltérés az alkalmazott ár és a szokásos piaci ár között. Jogszabályaink ugyanis előírják a szokásos piaci ár alkalmazását abban az esetben, ha kapcsolt vállalkozási jogviszony keretében történik az elszámolás.

Az a kérdés, hogy kapcsolt vállalkozásnak minősül-e az önkormányzat és a többségi tulajdonát képező cége? 

A kérdés megválaszolásához előbb nézzük meg milyen fogalmakat határoz meg a társasági adóról szóló törvény:

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

2. § (1) A társasági adó alanya a (2)-(4) bekezdésben meghatározott személy.
(2) Belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül

a) a gazdasági társaság (ideértve a nonprofit gazdasági társaságot, a szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozást, a szabályozott ingatlanbefektetési társaságot és a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaságot is), az egyesülés, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is) és az európai szövetkezet,

 Fogalmak

4. § E törvény alkalmazásában
 

2. adózó: a 2. § (2)-(4) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi személy, a 2. § (5) bekezdésében meghatározottak kivételével;
 

7. belföldi személy: a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi illetőségűnek minősülő magánszemély;
 

31/b. személy: a belföldi személy, a külföldi személy és a magánszemély;

23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;

1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről

685/B. § (1) Többségi befolyás: az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.

(2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és

a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy

b) a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.

(3) A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a (2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.

(4) A 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

A kapcsolt vállalkozás meghatározásának kiinduló pontja esetünkben "az adózó és az a személy, amely az adózóban..."

Nem kell mást tennünk, mint a megfogalmazás két szereplőjét beazonosítani.

Az adózó - a társasági adó alanya - az önkormányzat többségi tulajdonában álló Kft, vagy Zrt.
A személy - az önkormányzat, mint jogi személy - a fogalom meghatározások 7. pontja szerint.

Tehát a személy (önkormányzat, jogi személy) az adózóban (Kft, Zrt) többségi befolyással rendelkezik, - a Ptk. szabályait is figyelembe véve - , ha tagként rendelkezik a szavazatok több, mint 50 százalékával, vagy más módon többségi befolyással bír, a Ptk-ban leírtak szerint.

Mindebből következik, hogy az önkormányzati cégeknek bejelentési kötelezettségük van az adóhatóság felé akkor, amikor első alkalommal szerződéses jogviszonyba lépnek a tulajdonos önkormányzattal. A közöttük történő elszámolást pedig dokumentálni, indokolni kell a szokásos piaci árat illetően és amennyiben eltérés van, úgy az adóalap korrekciót is végre kell hajtani. Hogy van-e  nyilvántartási kötelezettségük, azt egy következő bejegyzésben fejtjük ki részletesebben.

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

EVA-s egyéni vállalkozó és ugyanazon magánszemély egyszemélyes Kft-je kacsolt vállalkozásnak minősül-e?

 Az EVA-s egyéni vállalkozás és ugyanazon magánszemély tulajdonában álló egyszemélyes Kft. esetében a döntési jogkör egy és ugyanazon illetőhöz kötődik. Ebből következik, hogy véleményünk szerint a Tao. tv.-ben meghatározott kapcsolt vállalkozás fogalma c) pontja vonatkozik rá.

23. kapcsolt vállalkozás (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról):

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;

EVA egyéni vállalkozás és egyszemélyes Kft. kapcsolata

 Az EVA-ás egyéni vállalkozó esetében alábbi szabályra is érdemes figyelni:

Az eva alapja és mértéke (2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról)

Az eva alapja

5. § (1) Az eva alapja az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel, módosítva az e törvényben meghatározott jogcímek szerint.

(2) Az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt növeli:

a) az adóévben megszerzett bevétel, ha annak fizetésére (teljesítésére) olyan személy köteles, amellyel az adóalany a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott kapcsolt vállalkozási viszonyban áll;

Ami az egyszemélyes Kft.-t illeti, a kapcsolt vállalkozási viszony miatt, - amennyiben a piaci ártól eltérő árak alkalmazására kerül sor a kettőjük szerződéses viszonyában, - úgy a társasági adótörvény alábbi szabályát kell megfelelő módon alkalmaznia.

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról)

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét

a) csökkenti, feltéve, hogy

aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és

ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint

ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;

b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.

Kapcsolódó termékeink:

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló




Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

Négy cégünknek magánszemély tulajdonosai vannak, akik egymás közeli hozzátartozói. Bár személyükben más-más tulajdonosokról van szó (apa, anya, fia, leánya, testvér, stb.), rokoni kapcsolatuk alapján ezek a vállalkozások kapcsoltnak minősülnek?
Kérdésünk továbbá, hogy ha kapcsoltnak minősülnek, akkor kell-e a törvény által előírt nyilvántartást vezetniük?
Három cégünk biztos, hogy kisvállalkozás a létszám alapján. A negyedik cégünk viszont 2008 -ban és 2009 -ben - a létszám alapján -középvállalkozásnak minősült. Úgy tudjuk, hogy ha a kapcsolt vállalkozási jogviszonyban lévő cégek egyénileg ugyan kisvállalkozásnak minősülnek, de meghatározó paramétereik összeadva már középvállalkozási kategóriát jelent, akkor mindegyikre vonatkozik a nyilvántartási kötelezettség. A létszámadatok összeadódnak? Mérlegfőösszeg vagy az árbevétel is összeadódik? Az összeadás az egész csoportra vonatkozik, vagy kettesével? A nyilvántartást együttesen is meg lehet csinálni, vagy mivel a többiek nem kötelezettek rá, -ha tényleg nem kötelezettek - csak az középvállalkozásnak minősült cégnek kell elkészítenie?

A kapcsolt vállalkozások kérdését több jogszabály is érinti. Beidézzük most (a teljesség igénye nélkül) a kérdéssel összefüggésbe hozható jogszabályhelyeket, elsősorban a nyilvántartási kötelezettségre kihegyezve.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról (Tao. tv.)
Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása
18. §
(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről
A rendelet hatálya

1. § (1) Ez a rendelet a szokásos piaci ár megállapítása érdekében meghatározza a megállapításhoz szükséges adatokat tartalmazó nyilvántartás készítésének szabályait.
(2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt, ha kapcsolt vállalkozásával [Tao. 4. § 23. pont] kötött hatályos szerződése, megállapodása (a továbbiakban: szerződése) alapján az adóévben teljesítés történt. Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, az e rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.
(3) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót
a) magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján, és
b) ha a Tao. 18. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő középvállalkozás.
(4) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügylet, továbbá meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban meghatározott más ár alkalmazása esetében.
(5) Az adózó - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem mentesül az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség alól bennfentes kereskedelem és tisztességtelen árfolyam-befolyásolás, illetve jogszabály megsértésével alkalmazott ár esetében.


A kérdés első részére, miszerint kapcsolt vállalkozásokról van-e szó, válaszunk egyértelműen igen. Ennek részletes indoklására most nem térünk ki, hiszen ennek a blognak az írásai már foglalkoztak a témával.
A Tao. tv. 18. § (5) bekezdése határozza meg, hogy mely adózók kötelesek nyilvántartást vezetni. Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság ... a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

E megfogalmazás véleményünk szerint egyértelműen arra az adózóra utal, aki a saját paraméterei (árbevétel, létszám) alapján már nem sorolható az adóév végén a kisvállalkozói kategóriába. Nem olvasunk ki a törvényből olyan utalást, hogy a kapcsolt felek paramétereit összevontan kellene figyelembe venni.

Más kérdés, hogy a kapcsolt partnernél (aki jelen esetben kisvállalkozói körbe tartozik) jelentkező adóalap korrekciós kötelezettségek, a piaci ár, vagy ettől eltérő ár alkalmazása tekintetében, hogyan van az ügylet dokumentálva. Amennyiben a "kicsinél" jelentkezik az adóalap növelési kötelezettség, úgy a szabályok szerint a "nagynál" csak abban az esetben lehet adóalapot csökkenteni ugyanolyan mértékben, ha az adóalap növelésének tényéről írásban értesítette a partnere. "ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;" Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha a "kicsinél" is elvégezték ugyanazokat a számításokat, mint a "nagynál". Még inkább igaz ez egy olyan esetben, amikor a "kicsi" ugyanazt a terméket egyaránt értékesíti a "nagynak" és független félnek is. Ebben az esetben éppen  nála lehet dokumentálni a kapcsolt felek és a független partner között alkalmazott ár eltérésének mértékét a piacinak tekinthető ártól (összehasonlító árak módszere). Mindebből az következik, hogy a "kicsinél" sem kerülhető meg a dokumentáció elkészítése, még akkor sem, ha őt a törvény erre nem kötelezi.

Ami a közös nyilvántartást illeti, erre azt tudjuk mondani, hogy úgy természetszerű a dolog, ha a két fél egyeztet és együtt kalkulál. Az így meghatározott eredményeket azonban mindenkinek a saját maga által szignózott dokumentációjában kell megjelenítenie. Az úgynevezett közös nyilvántartás létjogosultsága a határokon átnyúló, különböző Közösségi tagállamokban tevékenykedő anya-leánya kapcsolatokról, vállalatcsoportokról szól. 

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
 Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tistább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Transzferár alkalmazása az engedmények tükrében

Adott két Kft, melyek a társasági adótörvény értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülnek.
A székhely és a telephely ugyanaz a két cégnél, mivel mindkét cég tevékenysége kereskedelem és forgalmazott termékeik szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Előfordul, hogy egy-egy terméket úgy értékesítenek, hogy az egyik cég termékét összeszerelik a másik cég termékével és a létrejött árukapcsolás összeszerelve kerül a piacra. Ilyenkor a két cég között számlázás történik, az adott alkatrészt az egyik cég a másik felé értékesíti, amely cég az adott árut saját árujával együtt a piacon értékesítésre bocsátja, vagy az átszámlázott terméket segédanyagként használja fel. A két cég közötti értékesítés engedményes áron történik, az áruk listaárából bizonyos százalékú engedményt biztosítanak szóbeli megállapodás alapján. A kedvezmény lényegesen nem nagyobb, mint amit más viszonteladók felé is biztosítanak (kb. 10 %-kal magasabb az engedmény).
A kérdésem az volna, hogy ha két kapcsolt vállalkozás között ilyen jellegű teljesítés történik, akkor szükséges-e a transzferár alkalmazása?
Van-e valamilyen korlát, ami mentességre ad lehetőséget?


A kérdés a transzferár téma több területét is érinti. Vegyük sorra őket, nézzük meg mit mond a 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról!

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.
(2) A szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
d) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-c) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.

(4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.
(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

Az első következtetés, amit le tudunk vonni, hogy ha kapcsolt vállalkozások az egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), akkor módosítaniuk kell adózás előtti eredményüket a törvényben leírt módon. Ezt mérettől függetlenül, minden kapcsolt vállalkozások közötti szerződés teljesítés tekintetében meg kell tenni. A 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről szintén ezt támasztja alá:

Alapelvek
1. § (8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.

Második következtetés pedig az, hogy az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

A kisvállalkozás fogalmát a 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról elnevezésű jogszabály határozza meg.

(2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Fontos megjegyezni, hogy kapcsolt vállalkozások tekintetében ezeket a mutatókat össze kell számítani! A 10 millió euró év végén kb. 2,7 milliárd forint értéket jelentett.
Az adóhatóság a kapcsolt vállalkozások közötti ár alkalmazását minden esetben - vállalkozási kategóriától függetlenül - vizsgálhatja. Ennek figyelembevételével nem célszerű olyan szerződéseket kötni, amelyek szóbeli megállapodásra épülnek. Már csak azért sem, mert a vállalkozó saját bizonyítási lehetőségeit korlátozza be vele.

Felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e transzferár nyilvántartást vezetnie a kisvállalkozásnak (vagy mikrovállalkozásnak) minősülő vállalkozásnak? A törvény szövegéből az derül ki, hogy nem kötelező. A 22/2009-esPM rendelet, 2010. január 1-jétől fogja felváltani a 18/2003-as, jelenleg hatályban lévő PM rendeletetet. A Tao tv. által felsorolt meghatározási módszerek mindkét rendeletben hasonló módon vannak értelmezve. Egy jelentős különbség e tekintetben, hogy az új rendelet lehetővé teszi azt is, hogy az árképzés alapjául szolgáló piaci adatokat ne csak nyilvános adatbázisokból lehessen felhasználni, hanem bármely, az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisból. A számítások lehetséges módszereire most nem térünk ki részletesen. Megemlítünk azonban egy figyelmen kívűl alig hagyható szempontot! Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Megfordul ez a bizonyítási kötelem abban az esetben, ha az adózó rendelkezik a hivatkozott kormányrendelet által meghatározott nyilvántartással.

Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban

97. § (3) Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenőr köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni. (Art.)

Ami az engedményre vonatkozó eltéréseket illeti, itt nem a lényegesség a mérvadó. Meg kell határozni a nyilvántartásban azt az ársávot, amelyen belül a független feleknek adott engedmények mozognak és ahhoz viszonyítva kell az eltérést megállapítani. Elfogadott gyakorlat az ársáv középértékéhez történő igazítás. Bár konkrét szabályozás nincs ezzel kapcsolatban, de nyilvánvaló, hogy egy sávhoz viszonyítva nem lehet eltérést mérni. Az csak egy konkrét összeg lehet.

Összegezve

• A transzferár alkalmazását minden vállalkozás számára törvény írja elő.

• A kisvállalkozásnak minősülő vállalkozások számára a kormányrendeletben szabályozott nyilvántartással történő rendelkezés nem kötelező, de véleményünk szerint erősen ajánlott.

• A piaci ártól való eltérést mindenképpen dokumentálni kell, hiszen az adóalap korrekció szükségessége, illetve indokolatlansága az ellenőrzés során a vállalkozót terhelő feladat.

• A piaci ártól való eltérés nem lényegesség kérdése. Ha van eltérés, akkor az adóalapot módosítani kell! Az eltérés számszerüsítésére érdemes a kormányrendeletben felvázolt módszertant követni.

Kapcsolódó termékeink.

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló



Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Ugyanazon tulajdonosi kör befolyása két vállalkozásban

Van egy X Kft. melynek 3 fő magánszemély tulajdonosa van egyenlő részaranyban. A tulajdonosok között nincs semmilyen rokoni kapcsolat.
És van egy evás  Bt. melynek tulajdonosai ugyanazok a személyek akik a Kft. -ben, itt is egyenlő részarányban.
Az evás Bt-nek kizárólag a Kft. -től van árbevétele. 

Kérdés:  kapcsolt-e a két cég? Az adóhivatal vizsgálat esetén kapcsoltként kezelei-e a két cég viszonyát?  Lehet hogy a két cég nem kapcsolt, de mivel azonosak a tulajdonosok mégis kapcsoltként fogják kezelni. A kérdés azért is nagyon fontos, mert az evás cégnek vajon kell-e adóalapot növelnie?

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény deffiniája a kapcsolt vállalkozások fogalmát.

23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal,

hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
Az első két pont eleve kiesik, hiszen a kérdés kapcsán nincsen olyan harmadik vállalkozás, amely az X Kft.-ben és az Evás Bt.-ben egyaránt többségi befolyással rendelkezne.
A törvény c) pontját kell figyelmesebben megvizsgálnunk.

Első "felindulásból" rávághatnánk, hogy a két cég természetesen kapcsolt, hiszen ugyanaz a tulajdonosi kör szavaz mindkét taggyűlésben. Jobban átgondolva azonban a "harmadik személy" jelentését egészen más következtetésre juthatunk.

A kapcsolt vállalkozás fogalma arra épül, hogy létezik egy olyan vagyon közösség, vagy feltételezhetően vagyoni közösséget alkotó harmadik személy, amely saját vagyoni gyarapodása érdekében úgy tudja befolyásolni a két egymással szerződő felet, hogy azok közül az egyik, mint szerződő fél, akár saját gazdasági hátrányára is, olyan szerződési feltételeket fogadjon el, amelyik a többségi befolyással bíró harmadik személy érdekeit szolgálja.

Ilyen eset fordulhat elő, ha egy család tagjainak a tulajdonában lévő Evás Bt. állít elő terméket, vagy nyújt szolgáltatást a szintén családi tulajdonban lévő Kft.-nek magas nyereség tartalommal. A Kft. pedig ezt a terméket, vagy szolgáltatást tovább értékesíti kisebb nyereség hányaddal. Ezzel elérhető, hogy a képződött nyereség nagy része annál az Evás Bt.-nél csapódjon le, amelynek adózása kedvezőbb, mint a Kft. adózása. A törvényalkotó szándéka, amikor az árbevétel megkétszerezését írta elő az Evás társaságnál, amennyiben bevétele kapcsolt féltől származik, éppen ennek a lehetségnek a kivédésére irányúlt.

Független felek esetében nem beszélhetünk ilyen vagyonközösségről. Igaz, hogy érdekközösség ebben az esetben is fennáll (fennállhat), de ez nem keletkeztet kapcsolt vállalkozási helyzetet. Ha ez nem így lenne, akkor akár két nagy tőzsdei cég állandóan változó tulajdonosi körét is folyamatosan vizsgálni kellene, hogy nincsenek-e többségben olyan tulajdonosi csoportok, amelyek mindkét cég esetében többségi befolyással birnak.

Összegezve fenti eszmefuttatásunkat, azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a kérdéses cégek nem kapcsolt vállalkozások. Akkor lennének kapcsoltak, ha a magánszemély tulajdonosok közül legalább ketten közeli hozzátartozók.


Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a Ptk. következő szabályát sem:
Ptk. 203. §
(2) Ha valaki hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, továbbá ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.



Kapcsolódó termékeink:

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló 

Vállalkozások kamatelszámolása

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.