A
kapcsolt vállalkozás fogalma
A
kapcsolt vállalkozás alatt nem ugyanazt kell érteni, ha számviteli
illetve, ha adózási szempontból közelítjük meg a
kérdést.
A
számvitelben akkor beszélhetünk kapcsolt vállalkozásról, ha
létezik egy beazonosítható, anyavállalatnak minősülő
vállalkozás, illetve legalább egy további olyan vállalkozás,
amely meghatározott függőségi viszonyban áll az anyavállalattal.
Adózási
szempontból a kapcsolt viszony adózó és a vele kapcsolatban álló
személy között vizsgálandó, ami azt jelenti, hogy
magánszeméllyel összefüggésbe hozható ügyletek is szóba
jöhetnek (magánszemély tulajdonos és vállalkozása).
A
társasági adó törvényben:
23.
kapcsolt vállalkozás:
a) az adózó és az a
személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő
alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi
befolyással rendelkezik,b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
Ebben
az írásban csak az adótörvények szerint kapcsoltnak minősülő
vállalkozások közötti kölcsön ügyletekkel foglalkozunk. Ez
pedig magába foglalhat két olyan vállalkozást is, amelyek az
adótörvények szerint kapcsoltak (például harmadik személy
mindkettő esetében többségi irányítási befolyással bír),
ugyanakkor előfordulhat, hogy a számvitel szerint nem minősíthetőek
kapcsoltnak, mert egyikőjük sem minősül anyavállalatnak, vagy a
köztük megállapítható befolyás mértéke nem meghatározó.
Adóalap
korrekció a kapcsolt felek által alkalmazott ár és a piaci ár
közötti eltérés miatt
A
kamatmentesen nyújtott kölcsön, annál aki adja elmaradt
bevételt jelent, amelynek nagysága a szokásos piaci kamat. A
törvény kapcsolt vállalkozások esetében előírja, hogy ezzel az
összeggel meg kell növelni az adóalapot.
Annál,
aki kapja a kamatmentesen kapott kölcsön elmaradt
ráfordítást eredményez, tehát magasabb adóalapot. Itt
fennáll az adóalap csökkentési lehetőség, de csak abban az
esetben, ha rendelkezik a kapcsolt fél nyilatkozatával, amelyben
közli, hogy megnövelte az adóalapját a megfelelő összeggel.
Amennyiben
van felszámított kamat, de ennek mértéke eltér pluszban, vagy
mínuszban a szokásos piaci kamattól, úgy a fenti szabályt a
különbözetre kell alkalmazni.
18.
§ (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti
szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó
nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket
alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek
összehasonlítható körülmények esetén egymás között
érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban:
szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott
ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő
összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az
adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől
függetlenül – adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.
Ebben
a kérdésben érzünk egy kis jogbizonytalanságot a piaci kamatot
illetően.
Aki adja a kölcsönt az a betéti kamatról mond le, tehát nála a kieső bevétel a számlavezető bankjánál alkalmazott betéti kamat mértéke.
Aki kapja a kölcsönt annál a ráfordítás az lenne, ha a bankjától venné a kölcsönt és azután kamatot kellene fizetnie (ez hitel kamat, ami nagyobb, mint a betéti).
Az előbbi két szemponthoz még hozzájön, hogy független körülmények között nagy valószínűséggel egy harmadik eredményre jutnánk, amelyet nagyban befolyásolnak különböző piaci tényezők, mint a hitel biztosíték, hitelezési biztonság, hitelképesség és még sok minden más.
Mindezeket figyelembe véve, jó ha erről készül egy kimutatás, illetve egy aláírt megállapodás, amely alátámasztja, hogy a felek mit tekintenek piaci kamatnak. Ez azért fontos, mert az adóalapot a két félnek egyformán kell módosítania.
A szokásos haszon fogalmát a Tao. törvény így határozza meg:
Aki adja a kölcsönt az a betéti kamatról mond le, tehát nála a kieső bevétel a számlavezető bankjánál alkalmazott betéti kamat mértéke.
Aki kapja a kölcsönt annál a ráfordítás az lenne, ha a bankjától venné a kölcsönt és azután kamatot kellene fizetnie (ez hitel kamat, ami nagyobb, mint a betéti).
Az előbbi két szemponthoz még hozzájön, hogy független körülmények között nagy valószínűséggel egy harmadik eredményre jutnánk, amelyet nagyban befolyásolnak különböző piaci tényezők, mint a hitel biztosíték, hitelezési biztonság, hitelképesség és még sok minden más.
Mindezeket figyelembe véve, jó ha erről készül egy kimutatás, illetve egy aláírt megállapodás, amely alátámasztja, hogy a felek mit tekintenek piaci kamatnak. Ez azért fontos, mert az adóalapot a két félnek egyformán kell módosítania.
A szokásos haszon fogalmát a Tao. törvény így határozza meg:
18.
§ (4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható
tevékenységet végző független felek összehasonlítható
körülmények között elérnek.
Véleményünk
szerint független felek között a kölcsönt kapó számlavezető
bankja által felszámítandó hitel kamatot lehet szokásos
haszonnak tekinteni.
Az
alul-tőkésítési szabály
Minden
olyan gazdasági esemény esetében, amikor kapcsolt vállalkozások
kölcsönt nyújtanak egymásnak, vizsgálandó az úgynevezett
alul-tőkésítési szabály.
Az
alul-tőkésítési szabály a kifizetett kamatok tekintetében
érdekes, a társasági adótörvény hatálya alá tartozó
adóalanyok esetében. Amennyiben a kölcsön után kamatot nem
számítanak fel, úgy nincs ráfordítás sem. Ilyen jogcímen tehát
nem merülhet fel adóalap korrekció.
A
2012. adóévben változott a kötelezettség fogalma, mert
korrekciós tételként levonható a mérlegben a befektetett
pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az
értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi
átlagos állományának összege.
8.
§ (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
j) az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) – az adóévben ráfordításként, eszköz bekerülési értéke részeként elszámolt – kamatának és az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) alapján a 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett összegének az (5) bekezdés b) pontja szerinti saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos része,
(5) Az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásában
a) kötelezettség a kapott kölcsön, a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozás és a váltótartozás (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást), valamint minden más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak, illetve váltótartozásnak nem minősülő kötelezettség, amelyre az adózó az eredménye terhére kamatot fizet, vagy amelyre tekintettel az adózás előtti eredményét a 18. § szerint csökkenti (kivéve a hitelintézetnél és a pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban, annak érdekében fennálló tartozást), adóévi napi átlagos állománya, amely csökkenthető a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összegével,
b) saját tőke a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék (ezeknek megfelelő saját forrás) adóévi napi átlagos állománya.
A
szabály értelmezése lépésekben
1.
A figyelembe veendő összeg megállapítása
- az adóévben a kölcsönvevő elszámolja a kamatot, amely
nem egyezik meg a szokásos piaci kamattal és emiatt a
különbözettel (amennyiben ez kevesebb, mint a szokásos piaci
kamat) csökkenti adóalapját egyezően azzal, amennyivel a
kölcsönt adó megnövelte adóalapját, vagy
- nem számol el kamatot (mert a kölcsönt kamatmentesen kapta), és a szokásos piaci árnak megfelelő kamattal csökkenti az adóalapját, mert a kölcsönt nyújtó kapcsolt fél ugyanannyival megnövelte az adóalapot
2.
Miután megállapítást nyert, hogy a fentiek alapján van
figyelembe vehető összeg, úgy következő lépésben meg kell
határozni, hogy mennyi a 8. § (5) bekezdés a)pontjában meghatározott
kötelezettség adóévi átlagos napi állománya.
3.
Kiszámítjuk a csökkentő tételként beszámítható követelések
adóévi átlagos napi állományát.
4.
Kivonva a kötelezettségek adóévi átlagos napi állományából a
csökkentő tételként figyelembe vehető követelések adóévi
átlagos napi állományát, megkapjuk azt a korrigált
kötelezettséget, amelyet a további számításoknál figyelembe
kell venni.
5.
Újabb lépés a 8. § (5) bekezdés b) pont szerinti saját forrás
adóévi átlagos napi állományának kiszámítása.
6.
Megnézzük mennyi a saját tőke háromszorosát meghaladó
korrigált kötelezettség (napi állományokat tekintve).
7.
Kiszámítjuk a kötelezettség-többlet arányát az összes
korrigált kötelezettséghez képest.
8.
A kapott arányban a figyelembe veendő összeggel megnöveljük az
adó alapját.
Mindezeket a bonyolult összefüggéseket kezeli az általunk kidolgozott segédlet: Vállalkozások kamatelszámolása
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell!
Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése