KKV beruházási kedvezmény lakóingatlan beruházás tükrében

Nemsokára nyakunkon a társasági adó feltöltési kötelezettség, és ennek kapcsán minden adózónak, azoknak is, akikre e kötelezettség nem vonatkozik, érdemes átgondolni a lehetséges adóalap csökkentő tételeket. Így merült fel kérdésként az is, hogy egy cég által megvásárolt családi ház bekerülési értékével lehet-e csökkenteni a társasági adó alapját a 7. § (1) zs) pontjára hivatkozva.


A hivatkozott paragrafus alapján az ingatlan beruházás bekerülési értékével csökkenthető a társasági adó alapja, de ennek számos feltétele van:
 - az adózó az adóév végén Kkv besorolású;
 - az ingatlan korábban még használatba nem vett, azaz új;
 - az üzemkörön kívüli ingatlanok ki vannak zárva;
 - a beruházás bekerülési értéke nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál;
 - az adóalapot csökkentő összeg Tao. tv. szerinti adókulccsal számított hányada bele kell férjen az Európai Uniótól, illetve a Magyar Államtól az adóévben igénybe vehető támogatások megengedett mértékébe;
 - az adóév egészében a társaság valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag magánszemély.

Az üzemkörön kívüli ingatlan fogalmát a Tao tv. határozza meg. Üzemkörön kívüli ezek szerint az olyan ingatlan, amely nincs az adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben; ilyennek minősül különösen az üzemen belüli lakóépület, valamint az elsődlegesen jóléti célt szolgáló épület, építmény. 

Az ingatlan helyes besorolása az adózó felelőssége. Elviekben egy újonnan vásárolt, vagy épített (építtetett) lakóingatlan is lehet közvetlenül a tevékenységgel összefüggő abban az esetben, ha ez a beruházás bérbeadás céljából valósult meg és a vállalkozás tevékenységi körei között szerepel az ingatlan bérbeadás, mint jövedelemszerző tevékenység.

Amennyiben vegyes használatú ingatlanról van szó, úgy az építési engedély-terv és a használatba vételi engedély lehet mérvadó, amely egyértelműen tartalmazza például, hogy az épület melyik része mondjuk terménytároló (a gabona kereskedéssel közvetlenül összefüggő)  és mely rész az étkező, vagy tisztálkodásra kialakított rész. A törvény úgy fogalmaz, hogy az  „elsődlegesen jóléti célt szolgáló épület, építmény”, az üzemkörön kívüli.

Ha rendelkezésre áll az arány és ezek értéke, illetve ha több mint fele az ingatlannak (azaz "túlnyomórészt") közvetlenül a bevételszerző tevékenységet szolgálja, akkor az erre vonatkozó arányos rész figyelembe vehető az adóalap korrekciónál. Merészebb adózók azt is megkockáztathatják, hogy 50 százaléknál kisebb arány esetén is figyelembe veszik a bizonyíthatóan termelési célra készült, ismert költségvetésű és a használatba vételi engedélyben ilyenként megnevezett épületrészt.

Persze értelmezhető úgyis az „elsődlegesen”, hogy ha több mint fele közvetlenül szolgálja a bevételszerző tevékenységet, akkor az egész figyelembe vehető. Ez is egy védhető álláspont lehet, de a kockázat vitathatatlanul magasabb...


Jogszabályi környezet:

7. § (1) zs) az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónál – ha igénybe kívánja venni a kedvezményt – a korábban még használatba nem vett ingatlan, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, továbbá az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értéke, valamint az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szoftvertermékek felhasználási joga, szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)–(12) bekezdésben foglaltakra.

(11) Az (1) bekezdés zs) pontjában foglaltakat az adózó
a) abban az adóévben alkalmazhatja, amely adóév egészében valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag magánszemély (ideértve az MRP-t is) volt,
b) nem alkalmazhatja az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékére, az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értékére, valamint a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szoftvertermékek felhasználási joga, szellemi termék bekerülési értékére, ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szoftvertermékek felhasználási jogára, szellemi termékre az adózó alkalmazta az (1) bekezdés zs) pontjának előírását.

(12) Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában,
a) ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló rendeletben foglalt támogatásnak minősül,
b) ha a beruházás mezőgazdasági termék feldolgozását vagy mezőgazdasági termék forgalmazását szolgálja az adózó választása szerint, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének alkalmazásában a mezőgazdasági és az erdészeti ágazatban, valamint a vidéki térségekben nyújtott támogatások bizonyos kategóriáinak a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról szóló rendeletben foglalt támogatásnak, vagy az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül;
c) minden más esetben az adózó választása szerint, az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül.

34/a. üzemkörön kívüli ingatlan: az az ingatlan, amely nincs az adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben; ilyennek minősül különösen az üzemen belüli lakóépület, valamint az elsődlegesen jóléti célt szolgáló épület, építmény;

Sikeres  - az adófeltöltést, adóbevallást könnyítő, gyorsító - segédleteinkből:

Társasági adó 2016 kalkulátor

Tagi kölcsön napi átlagos állomány

KKV meghatározó és nyilvántartó

Árfolyamveszteség kalkulátor

Veszteségelhatárolás nyilvántartó

Vállalkozások kamatelszámolása

Iparűzési adó kalkulátor


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Közvetített szolgáltatás tobábbszámlázása

Kérdésként merült fel, hogy egy belföldi, vagy EU- belüli szolgáltatótól igénybe vett szolgáltatást milyen teljesítési időponttal, illetve milyen árfolyamon lehet - hozzáadott érték nélkül - továbbszámlázni egy másik, Közösségen beüli adóalanynak? Minden esetben vissza kell menni az eredeti, tényleges teljesítési időpontra (függetlenül attól, hogy a számla esetlegesen késve  került kiállításra), és ezzel az időponttal kell átszámítani euróra, vagy meg lehet állapodni a  közvetített szolgáltatást igénybe vevő, a Közösség másik tagállamában illetőséggel bíró partnerrel, hogy minden hó végén, a hónap utolsó napjával, mint teljesítési időponttal és árfolyammal történik meg a továbbszámlázás?

Mi a következőképpen gondolkodunk a témáról:

A közvetítésre szánt szolgáltatás igénybevétele esetén is - ugyanúgy, mintha saját részre venné igénybe a vállalkozás, – az Áfa törvény teljesítési időpontokat meghatározó szabályai az érvényesek. Vagyis a főszabály (55. § Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).), illetve meghatározott esetekben a termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok az irányadók (57.-60. §).

A Számviteli törvényből kitűnik, hogy a közvetítésre igénybe vett szolgáltatás készletre is vehető. Ebből véleményünk szerint az következik – ahogyan az értelmező rendelkezésben is le van írva - , hogy „harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon” történhet meg a közvetítés. Vagyis alkalmazható az Áfa tv 58. §-a, mely szerint „szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.”.

A felek közötti viszonylatok eltérő Áfa fizetési kötelezettségeket eredményezhetnek.

Például egy olyan szolgáltatás esetében, amelyiknél az Áfa tv 37. § szerint  (főszabály)  kell meghatározni a teljesítés helyét, a belföldi szolgáltató, a tényleges teljesítés időpontjára 27%-os áfát számít fel a szolgáltatást közvetítő, szintén belföldi cégnek, míg ez a maga során a szolgáltatást ténylegesen igénybe vevő külföldi partnerének, a szerződésükben meghatározott időpontra áfa mentesen számláz, mert az adó megfizetésre kötelezett a Közösség másik tagállamában illetőséggel bíró adóalany lesz, mint a szolgáltatás igénybe vevője.

Amennyiben csak a közvetítő cég belföldi és a 37. §-t alkalmazandó, úgy a belföldi cég a beérkező számla áfáját maga állapítja meg, míg külföldi partnere felé adómentesen számláz.

Más-más eredményre jutunk, ha a teljesítési hely különös szabályait kell alkalmazni (ingatlan 39. §, személy szállítás 40. §). Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van. Ebben az esetben mindkét számlán belföldi adómértéket kell feltüntetni. Ha a belföldön elhelyezkedő ingatlanhoz kötődő szolgáltatást külföldi tulajdonos nyújtja, akkor neki adószámot kell kiváltania Magyarországon.

Az Áfa törvény a számla kötelező adattartamára tekintettel nem írja elő, hogy a közvetítés tényét kötelező feltüntetni, ezért az előzetesen felszámított adó levonhatósága ilyen indokkal nem kifogásolható. Ugyanakkor a Számviteli törvény előírja, hogy „a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható;” legyen. Ez a helyi adó számításánál fontos szempont lehet.

Az adó alapjának forintban történő megállapításához a 80. § az irányadó. Az időszakos elszámolások esetében a számla kibocsátásakor érvényes árfolyamot kell figyelembe venni a pénzintézet választás egyéb feltételeivel együtt, amelyekre most nem térünk ki. Az igénybe vett nem időszakos szolgáltatások estében a 80. § c) pontja szerint kell eljárni, mely a teljesítéskori árfolyam figyelembe vételét írja elő.

Jogszabályi környezet:

2000. évi C. törvény a számvitelről

3. §
(4) E törvény alkalmazásában
1. közvetített szolgáltatás: a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás; közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, a gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható;

(6) E törvény alkalmazásában
5. vásárolt készletek: az anyagok [alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag, alkatrészek, a 28. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti eszközök], az áruk (kereskedelmi készletek, betétdíjas göngyölegek, a közvetített szolgáltatások), a készletre adott előlegek;

(7) E törvény alkalmazásában
1. igénybe vett szolgáltatás: minden olyan szolgáltatás, amely nem tartozik a közvetített szolgáltatás, illetve az egyéb szolgáltatás közé; különösen az utazásszervezés, a szállítás-rakodás, a raktározás, a csomagolás, a kölcsönzés, a bérlet, a bérmunka, az eszközök karbantartása, a postai és távközlési szolgáltatás, a mosás és vegytisztítás, a bizományi tevékenység, az ügyletszerzés, az oktatás és továbbképzés, a hirdetés, a reklám és propaganda, a piackutatás, a könyvkiadás, a lapkiadás, a szállodai szolgáltatás, a vendéglátás, a kutatás és kísérleti fejlesztés, a tervezés és lebonyolítás, a könyvvizsgálat, a könyvviteli szolgáltatás;

28. § (1) A forgóeszközök csoportjába a mérlegben a készleteket, a vállalkozó tevékenységét nem tartósan szolgáló követeléseket, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, pénzeszközöket kell besorolni.
(2) A készletek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök,
a) amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk, göngyölegek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat,

(4) A készletekre adott előlegként az anyag-, az áruszállítónak, a közvetített szolgáltatást nyújtónak, importbeszerzésnél az importálást végző vállalkozónak ilyen címen átutalt (megfizetett, kiegyenlített) – a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó – összeget kell kimutatni.

78. § (1) Az anyagjellegű ráfordítások között kell kimutatni a vásárolt és felhasznált anyagok értékét, az igénybe vett (vásárolt) szolgáltatások – le nem vonható általános forgalmi adót is magában foglaló – értékét, az egyéb szolgáltatások értékét, az eladott áruk beszerzési értékét és az eladott (közvetített) szolgáltatások értékét.

(6) Az eladott (közvetített) szolgáltatások értékeként a vásárolt és változatlan formában értékesített szolgáltatások bekerülési értékét kell elszámolni az értékesítéskor.


2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

Általános szabályok

37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Különös szabályok

38. § A más nevében és javára eljáró közvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.
39. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.


ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE, FIZETENDŐ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

Általános szabályok

55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).


58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.
(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja az egy naptári hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik a naptári hónap utolsó napján is, feltéve, hogy a termékértékesítésre a 89. § alkalmazandó.
(3) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől és az 58/A. §-tól függetlenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik
a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti, vagy
b) egyéb, a (2) bekezdés és az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.

60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót
a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.


70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.

Adó alapjának forintban történő megállapítása

80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely
a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor
érvényes.
(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet
a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy
b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.
(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy gyakorolható, hogy az valamennyi olyan termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésre kiterjed, amely esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.
(4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.
(5) Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs – a (2) bekezdés a) pontja szerint – jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB vagy az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.

140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő – a 36. § értelmében vett – adóalany,
b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany
fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

Áfa arányosítás kalkulátor

Társasági adó 2015 kalkulátor

Vállalkozások kamatelszámolása

Veszteségelhatárolás nyilvántartó

és még sok más segédlet, kalkulátor, amely az adófeltöltést segíti: http://www.cegiranytu.hu/



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Késve érkezett számlához kötődő Áfa

„Egyik ügyfelünk  szolgáltatást vett igénybe olyan EU-s cégtől, amelyik nincs letelepedve Magyarországon. A számla kiállítása  és eljuttatása csak több hónapos késéssel történt meg. Kérdésként merül fel, hogyan jár el helyesen a hazai, havi áfa bevalló társaság? Dokumentálja le, hogy késve kapta meg a számlát és állítsa be a soron következő bevallásba? Vagy önellenőrizze a korábbi bevallását, amelyik érintett a gazdasági eseményt illetően? Levonásba is helyezheti az önellenőrzött időszakban, annak ellenére, hogy abban az időszakban még nem állt rendelkezésére számla? Milyen árfolyamon könyvelje le?

Az Áfa törvény 37. §-a szerint az adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Tehát esetünkben az áfa fizetésére a magyar vállalkozás, - mint a szolgáltatás igénybe vevője - kötelezett. Természetesen ha megfelel a törvény által előírt egyéb feltételeknek, akkor ezt a fizetendő áfát ugyanabban a bevallásban levonásba is helyezheti.

Az Áfa törvény logikája az, hogy általános szabályokat állapít meg, majd ezt követően felsorol úgynevezett különleges szabályokat. Amennyiben egy adott esetre nem találunk konkrét utalást, amely egyértelműen összefüggésbe hozható valamely különleges szabállyal, úgy a kérdéses gazdasági eseményt az általános szabályok szerint kell elbírálni.

A kérdésben szereplő Közösségen belüli külföldi adóalany szolgáltatását e logika alapján szintén az általános szabályok szerint kell megítélni, hiszen hiába kerestünk, nem akadtunk olyan fordulatra, amelyik EU-ból késve érkezett számla teljesítési időpontjára különleges szabályt állapít meg.

Bár a 60. § éppen azzal az esettel foglalkozik, amikor az adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, ez még sem illik esetünkre.  E paragrafus alapján a fizetendő adót
a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
A három felsorolt eset közül azt kell alkalmazni, amelyik a leghamarabb következik be. Mindez megfontolandó lehetne, ha nem létezne egy 5) bekezdés is, amelyik úgy rendelkezik, hogy "e § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybe vevője fizeti. Vagyis éppen a más tagállambeli adóalany által nyújtott szolgáltatásra nem alkalmazható.

A szolgáltatás igénybe vevőjének, mint az áfa fizetésére kötelezettnek (37. §) tisztában kell lennie azzal, hogy az adó-fizetési kötelezettség megállapítására a teljesítés tényszerű megvalósulásának időpontjára kell megtörténnie és ennek megfelelően gondoskodnia kell arról, hogy a számla időben a rendelkezésére álljon.  Következésképpen álláspontunk szerint a több hónap késéssel megérkezett számla alapján a szolgáltatás igénybe vevőjének korrigálnia kell  azon bevallási időszakra benyújtott bevallását, amelyben a szolgáltatás tényszerűen megvalósult.

A levonási jog a 120. § és a 127. § paragrafusok alapján – véleményünk szerint – szintén ugyanabban az időszakban nyílik meg. A 127. § (1) ba) csak a termékbeszerzésről szól. A szolgáltatás igénybevétele a bb) bekezdésbe tartozik, mint a ba) alpont alá nem tartozó eset. Arról biztosan van dokumentum már a szolgáltatás megtörténtekor, hogy az mennyibe fog kerülni, szerződés, ajánlat kérés-elfogadás, vagy más egyéb okirat alapján. A törvény az adólevonási jog gyakorlásának kötelező tárgyi feltételeként szabja meg a számla rendelkezésre állását Közösségen belüli termékbeszerzés esetére. Szolgáltatás igénybe vételére viszont megengedően kiterjeszti a feltételt azzal, hogy kimondja: "ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek" szintén teljesíthetik a feltételt.

Az adó alapjának forintban történő megállapításához a 80. § az irányadó. Az igénybe vett nem időszakos szolgáltatások estében a 80. § c) pontja szerint kell eljárni, mely a teljesítéskori árfolyam figyelembe vételét írja elő.


Jogszabályi környezet:

ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE, FIZETENDŐ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

Általános szabályok
55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy
a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.
56. § A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok

57. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés.
58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.
(1a)
(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja az egy naptári hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik a naptári hónap utolsó napján is, feltéve, hogy a termékértékesítésre a 89. § alkalmazandó.
(3) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől és az 58/A. §-tól függetlenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik
a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti, vagy
b) egyéb, a (2) bekezdés és az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.
(4) E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.
58/A. § (1) Az 58. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően, ha a felek a könyvviteli, könyvvizsgálati, adótanácsadási szolgáltatásról időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, teljesítés az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően teljesítés
a) a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja, amennyiben az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége és a számla vagy a nyugta kibocsátása az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját megelőzi,
b) az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége, de legfeljebb az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő harmincadik nap, amennyiben az ellenérték megtérítésének esedékessége az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő időpontra esik.
59. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani.
(2) A jóváírt, kézhez vett, megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
(3) E §-t alkalmazni kell az olyan szolgáltatás igénybevételéhez fizetett előleg esetében is, amelynél az adófizetésre a 140. § a) pontja alapján az igénybevevő kötelezett, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben az előleget nem lehet úgy tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
(4) E § nem alkalmazható a 89. §-ban meghatározott feltételekkel adómentes termékértékesítésre.
60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót
a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.
(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó – (2) bekezdés szerinti – megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,
a fizetendő adót – a (2) bekezdéstől eltérően – az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.
(4) E § egyéb rendelkezéseitől függetlenül a fizetendő adót az (1) bekezdés c) pontja szerint kell megállapítani arra a termékértékesítésre is, amely a 89. §-ban meghatározott feltételekkel mentes az adó alól azzal az eltéréssel, hogy ha az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása a teljesítést követő hónap tizenötödik napjához képest hamarabb történik, a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor kell megállapítani.
(5) E § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti.
61. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték megtérítése pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, a teljesítésre kötelezett adóalany, aki (amely)
a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, vagy
b) nyilvántartási kötelezettségének az államháztartás számviteléről szóló jogszabály szerint tesz eleget,
a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatja meg.
(2) Ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a részlet megfizetésekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani.
(3) Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig egészben vagy részben nem fizették meg, az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a fizetendő adót az előzőekben említett határidő lejártát követő napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani.
(4) Az (1) bekezdésben említett adóalanytól, ha a teljesítés és a fizetendő adó – (1)–(3) bekezdések szerinti – megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) követelését ellenérték fejében engedményezi, vagy
c) a kettős könyvvezetés szabályaira tér át,
a fizetendő adót – az (1)–(3) bekezdésektől eltérően – az a) pontban említett esetben a jogállásváltozást megelőző napon, a b) pontban említett esetben a követelés engedményezésekor, a c) pontban említett esetben pedig a nyitómérleg fordulónapján kell megállapítani.
(5) Annak a teljesítésre kötelezett adóalanynak, aki (amely) a kettős könyvvezetés szabályairól tér át az (1) bekezdésben említett nyilvántartási módok valamelyikére, azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében, amelynél a teljesítés megelőzi a mérleg fordulónapját, fizetendő adót újólag nem kell megállapítania, még abban az esetben sem, ha az ellenértéket egészben vagy részben a mérleg fordulónapján vagy azt követően fizették meg.

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított;
b) termék beszerzéséhez – ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is –, szolgáltatás igénybevételéhez – ideértve az előleget is, ha az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti – kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;


Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei

127. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon
a) a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla;
b) a 120. § b) pontjában említett esetek közül:
ba) termék Közösségen belüli beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg
bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig szintén a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg – ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek;
c) a 120. § c) pontjában említett esetben a nevére szóló, a termék szabad forgalomba bocsátásáról rendelkező határozat, valamint
ca) a 120. § ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, az adó megfizetését igazoló okirat, vagy ha az adót közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó megfizetéséről,
cb) a 120. § cb) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról;
d) a 120. § d) pontjában említett esetben a nevére szóló, az előleg megfizetését tanúsító számla;
e) a 120. § e) pontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek.
(2) Abban az esetben, ha az adólevonási jog tényleges gyakorlását megelőzően az adóalany megszűnik, de van az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében jogutód adóalany, az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül az adólevonási jogot a jogutód adóalany abban az esetben is gyakorolhatja, ha az (1) bekezdésben említett okiratok jogelődjének nevére szólnak.
(3) Az a személy, szervezet, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén alapul, az adólevonási jogot – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – olyan, az (1) bekezdésben említett okiratok tekintetében is gyakorolhatja, amelyek az adóalannyá válását megelőzően keletkeztek, de azok, mint a 6. § (4) bekezdésében említett termék igazolt tulajdonosa nevére vagy igazolt jogelődjének nevére szólnak.
(4) A levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett okiratban adóként szereplő, illetőleg az abból adóként kiszámítható összeget.
(5) A (4) bekezdés sérelme nélkül a levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg azt az adóösszeget sem, amelyet a termék, szolgáltatás szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani abban az esetben, ha az adó alapjának megállapítására egyébként a 67. § (1) bekezdését kell alkalmazni.
(6) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett okirat nem magyar nyelvű, az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés során az adólevonási jogot gyakorló adóalanytól megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.

Adó alapjának forintban történő megállapítása

80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely
a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor
érvényes.
(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet
a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy
b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.
(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy gyakorolható, hogy az valamennyi olyan termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésre kiterjed, amely esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.
(4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.
(5) Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs – a (2) bekezdés a) pontja szerint – jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB vagy az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.

Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében

140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő – a 36. § értelmében vett – adóalany,
b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany
fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

Rendelhető a:

Társasági adó 2015 kalkulátor (Kizárólag újként)

Üzleti terv készítő 2016


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Tévesen felszámított Áfa

Történt, hogy valaki 2012 óta  tévesen számolta fel az áfát ingatlan bérbeadás után. Nem élt ugyanis azzal a választási lehetőséggel, mely szerint az ingatlan bérbeadás a főszabálytól eltérően, adókötelessé tehető a NAV-hoz való bejelentés útján. Kérdésként merült fel, hogy lehet-e önellenőrizni utólag a hibás bevallásokat?

Véleményünket a jelenleg hatályos törvények alapján fogalmazzuk meg.

A bérbeadó nem élt választási jogával, azaz nem döntött az adóhatóságnak történő előzetes bejelentés alapján, hogy bérbeadási szolgáltatását adókötelessé teszi. Ennek következtében nem járt el helyesen, amikor előzetes áfa felszámításával állított ki számlát a szolgáltatás igénybe vevőjének. A bérbe adott ingatlannal összefüggésben esetlegesen felmerülő költségek áfáját szintén nem lehetett jogszerűen levonásba helyezni.

 Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik. Az önadózás útján megállapított adót az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja.

Az Art. Kimondja, hogy „nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg”. Mivel jelen esetben az adózó nem élt választási lehetőségével, ezért ez a tiltó szabály sem vonatkozhat rá.

Önellenőrzéssel az adóalapot és az adót a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni.

Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó és – ha törvény előírja – az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, és az adó igénylése.

Az önellenőrzéssel feltárt adót a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adónak, az adó alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint – ha szükséges – az önellenőrzési pótlék számítását. A nyilvántartást és a helyesbítés bizonylatait az elévülési időn belül meg kell őrizni.

Az ügylet kapcsán szükséges lehet az ingatlan bérbeadásáról szóló szerződés módosítása, amennyiben abban áfás bérleti díj került megállapításra. A helyesbítő számla alapján a bérbevevőnek visszajár a bérleti díj azon része, amelyik az előzetesen felszámított adó összegével egyező. Az adóhatóság felé történő soron következő bevallásban lehet a különbözetet érvényesíteni, önellenőrzési feljegyzés egyidejű készítése mellett.

Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a bérbeadónál az adóköteles és az adómentes tevékenységekből származó bevételek aránya megváltozik, ami arányosítási kötelezettséget, illetve ennek módosulását eredményezi. Az adómentes tevékenység aránya növekszik, ezért a korábbi levonásba helyezett előzetesen felszámított áfa összege is változni fog. Ezt pedig önellenőrzés keretében az eredeti bevallási időszakra beállítva kell rendezni.

A cegiranytu.hu oldalain számos olyan segédletet, kalkulátort találsz (ingyeneset és fizetőset egyaránt), amely segítheti, biztonságosabbá, gyorsabbá teheti munkádat.

Írásunkhoz kötődik:

Áfa arányosítás kalkulátor

Bérleti szerződés minta 

Törvények

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
(Hatályos: 2015.07.01 - 2015. 12. 31)

Adó alapjának utólagos csökkenése

77. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, termék Közösségen belüli beszerzése esetén az adó alapja utólag csökken a szerződés módosulása, valamint megszűnése – ideértve a szerződés érvénytelenségének és létre nem jöttének eseteit is – miatt egészben vagy részben visszatérített, visszatérítendő előleg vagy ellenérték összegével.

78. § (1) A 77. § (1)–(3) bekezdése alkalmazásának feltétele, hogy a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla
a) érvénytelenítéséről gondoskodjon azokban az esetekben, amikor az előleg vagy az ellenérték teljes összegét visszatérítik;
b) adattartalmának módosításáról gondoskodjon az a) pont alá nem tartozó esetekben.
(2) Abban az esetben, ha az ügylet teljesítését számla azért nem tanúsítja, mert e törvény szerint számla kibocsátásáról nem kellett a kötelezettnek gondoskodnia, a 77. § (1) és (2) bekezdése szerinti esetben az adó alapja utólagos csökkenésének nem akadálya az (1) bekezdés nem teljesülése.


Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel

86. § (1) Mentes az adó alól:

l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.

(2) Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható:
a) az olyan bérbeadásra, amely tartalma alapján kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának minősül;
b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
c) az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására;
d) a széf bérbeadására;


Adókötelessé tétel

88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg
b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
adókötelessé teszi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) Az (1) bekezdésben említett választási jog külön-külön vagy együttesen gyakorolható oly módon, hogy az adókötelessé tétel – a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel – az (1) bekezdés a), illetőleg b) pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra kiterjed.
(4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés a) és b) pontja tekintetében külön-külön vagy együttesen csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra kiterjedően gyakorolja.
(5) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.


Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek

125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
d) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdés l) pontja alá tartozik, a 88. § szerinti választási jogával úgy élt, hogy a bérbeadást adókötelessé tette

Az adóalap és a fizetendő adó utólagos csökkenésének elszámolása

153/B. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany által korábban megállapított és bevallott adóalap vagy az adóalany által korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adó csökken, az adóalany a különbözetet – ha az a fizetendő adót érinti, a 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót csökkentő tételként – legkorábban abban az adómegállapítási időszakban jogosult figyelembe venni, amelyben
a) az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll;
b) a jogosultnak az ellenértéket, az előleget vagy a betétdíjat visszatérítik az a) pont alá nem tartozó esetekben;
c) a jogosultnak a pénzt visszatérítik a 77. § (4) bekezdése szerinti esetben;
d) a termék Közösség területéről történő kiléptetésének hatóság általi igazolása az adóalany, az eredeti számlát módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll a 98. § (5) bekezdés szerinti esetben.
(2) E § nem alkalmazható az 55. § (2) bekezdése szerinti számla érvénytelenítésre.

A levonható adó utólagos módosulásának elszámolása

153/C. § (1) Abban az esetben, ha a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően változás következik be, és ennek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege csökken, az adóalany a különbözetet abban az adómegállapítási időszakban köteles a 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben
a) a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító vagy azt érvénytelenítő okirat az adóalany személyes rendelkezésére áll, de nem később, mint a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátásának hónapját követő hónap 15. napja, feltéve, hogy az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege közvetlenül olyan, a 127. § (1) bekezdésében említett okiraton alapul, amelyet más fél (hatóság) bocsátott ki;
b) részére a pénzt visszatérítik a 77. § (4) bekezdése szerinti esetben;
c) a változás bekövetkezik az a) és b) pontok alá nem tartozó esetekben.
(2) Ha a levonható adó összegét meghatározó tényezőkben bekövetkező utólagos változás eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege nő, az adóalany – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – a különbözetet legkorábban abban az adómegállapítási időszakban jogosult a 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító okirat a személyes rendelkezésére áll.
(3) A 120. § b) pontja, c) pont cb) alpontja vagy e) pontja alapján keletkezett, eredetileg levonható, előzetesen felszámított adó összegét érintő különbözetet – az (1)–(2) bekezdésekben foglaltaktól eltérően – az adóalany abban az adómegállapítási időszakban kötelezett figyelembe venni, amelyben a fizetendő adó összegét növelő vagy csökkentő tételt el kell számolni.
(4) Az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának minősül a pénz visszatérítése az adóalany részére a 77. § (4) bekezdésében meghatározottak szerint, feltéve, hogy ezen adóalany részben vagy egészben adólevonásra jogosult, azon termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele vonatkozásában, amelyre tekintettel a pénzvisszatérítést kapja.
153/D. § Nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának:
a) az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték teljes vagy részleges meg nem térítése;
b) a 11. § (3) bekezdésében és a 14. § (3) bekezdésében meghatározott esetek;
c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az adóalany bizonyítja;
d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
(Hatályos: 2015.09.08 - 2015. 12. 31)

Önellenőrzési jog

13. § (1) Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha e törvény másként nem rendelkezik. A jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.

49. § (1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot – az illeték kivételével, ide nem értve a pénzügyi tranzakciós illetéket, valamint a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolásának engedélyével rendelkező adózó bevallását – és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. Nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.
(2) Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás – a vizsgált időszak tekintetében – önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. A vizsgálat alá vont adót, költségvetési támogatást és időszakot érintő helyesbítés abban az esetben minősül az ellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett önellenőrzésnek, ha az adózó az önellenőrzésről szóló bevallást legkésőbb a megbízólevél kézbesítésének – kézbesítés hiányában átadásának – napját megelőző napon az adóhatósághoz benyújtotta (postára adta).
(3) Önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos szabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül lehet helyesbíteni. Az önellenőrzés az adóalap, a feltárt adó, költségvetési támogatás és – ha törvény előírja – az önellenőrzési pótlék megállapítása, a helyesbített adóalap, a helyesbített adó, költségvetési támogatás, valamint a pótlék bevallása és egyidejű megfizetése, és az adó, költségvetési támogatás igénylése.
(4) Az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást – a magánszemély jövedelemadója kivételével – a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását. A nyilvántartást és a helyesbítés bizonylatait az elévülési időn belül meg kell őrizni.

Az önellenőrzés bevallása és a megfizetés

50. § (1) Az adózó önellenőrzését a helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást tartalmazó, az erre a célra rendszeresített nyomtatvány (önellenőrzési lap) benyújtásával teljesíti.

51. § (1) A helyesbített adó, a költségvetési támogatás és a megállapított önellenőrzési pótlék a helyesbített összeg és a pótlék bevallásával egyidejűleg esedékes.

(2) Az adózó javára mutatkozó helyesbítés esetén önellenőrzési pótlékot sem felszámítani, sem megfizetni nem kell.

Jogszabály forrás: njt.hu


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Tagi kölcsön elengedése - örökzöld, nem csak könyvelőknek

A tagi kölcsön körül rengeteg probléma forog. Miért is keletkezett? Forráshiányt pótolt vele a magánszemély tulajdonos? Beruházni akart és nem kapott hitelt, vagy nem akart felvenni? Netán a forgóeszközeinek finanszírozására ezt találta a legkézenfekvőbb megoldásnak? Túl kevés bevételt könyveltetett le és a költségeit nem tudta menet közben finanszírozni? Ha megkérdezik, hogy honnan van a pénz, tud-e elegendő bevallott jövedelmet felmutatni? Sok-sok megválaszolandó kérdés. arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha nincs miből visszafizetni? Vagy a tőkehiány pótlását lenne jó ebből véglegesen megoldani!

Mindez a legtöbbször az éves beszámoló kapcsán kerül szóba, amikor a tulajdonosok a könyvelőiket kérdezik a lehetséges megoldásokról és a következményekről. Szakmai berkekben ezt csak úgy emlegetik, mint "tagi kölcsön mizéria".

Nézzük, mit is lehetne kezdeni a tagi kölcsönnel a sima visszafizetésen kívül?

Lehetne például papíron visszafizetni és ezzel egy-időben befizetéssel tőkét emelni. Egy kis probléma van vele. visszamenőleg nem megy, hiszen cégbírósági bejegyzéshez kötött.
Át lehetne forgatni banki hitelre. Kölcsönöz a bank, ebből vissza adható a tagi kölcsön, majd ez a pénz visszakerül a bankba, mint a magánszemély által nyújtott fedezet a cége által felvett hitelre. Egy kicsit drága, hiszen kamatot kell majd fizetni utána...
A beszámítás is járható út lehet, ha a cégnek vannak értékesíthető eszközei. Piaci áron a társaság elad valamit a tulajdonosának és ennek ellenértékét kompenzálják a tag követelésével. Hát lesz itt bevétel, társasági adóalap és áfa is...
És végül az "örökzöld" elengedés. Ez visszamenőlegesen is mehet lepapírozva, csak egy bökkenő van vele. Az elengedett követelés a cégnél vagyongyarapodást eredményez és ez - amennyiben magánszemély az elengedő - úgy ez ajándékozási illetékfizetési kötelezettséggel jár.

Az illeték törvény felsorolja azokat az ügyleteket, amelyek mentesek az illeték fizetési kötelezettség alól. Ebből következik, hogy mindazon esetek, amelyekkel nem találkozunk a felsorolásban, azok bizony illeték kötelesek. Tanulmányozva a listát, azt látjuk, hogy csak akkor élvez illeték mentességet egy követelés elengedés, ha az gazdálkodó szervezetek között történik. Ez alól egy kivétel van, ha a felszámolási eljárás keretében történik, de ebben az esetben sincs mentesség, ha olyan magánszemélyről van szó, aki tagja a társaságnak.

Idézet a törvényből:

A törvény területi és személyi hatálya
2. §
(4) Követelés elengedése, engedményezés, tartozásátvállalás útján vagy más hasonló módon történő vagyonszerzés esetében e törvényt akkor kell alkalmazni, ha a vagyonszerző a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemély, illetve belföldön bejegyzett szervezet.

17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:
n) a 18. § (2) bekezdése alapján a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát nem képező ingó vagyontárgyaknak térítésmentes eszközátruházás keretében történő, gazdálkodó szervezet általi megszerzése, illetve a követelés gazdálkodó szervezetek közötti ajándékozás – ideértve a követelés-elengedést és a tartozásátvállalást is – útján történő megszerzése;
t) az osztalékra vonatkozó követelés elengedése;
u) a csődegyezség keretében, valamint a felszámolási eljárásban a követelés elengedése, feltéve, ha a követelés jogosultja nem a csődeljárás, felszámolási eljárás alá vont gazdálkodó szervezet tagja,

Kapcsolódó termékeink:
Beszámoló mintatár
Beszámoló mintatár egyéb szervezeteknek
Elhatárolt veszteség nyilvántartása
Értékvesztés elszámoló segédlet
Iparűzési adó kalkulátor
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
KKV meghatározó és nyilvántartó
Mezei leltár készítő
Mérleg nyomtatványtár
Rehab kalkulátor
Selejtezési szabályzat
Szabályzat komplex csomag (kedvezményes)
Tagi kölcsön napi átlagos állomány
Tagi kölcsön szerződés minta
Társasági adó 2013 kalkulátor
Üzleti terv készítő
Vállalkozások kamatelszámolása

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az árfolyamveszteség elszámolására vonatkozó szabályok a számviteli törvényben - a 2014 évről készülő beszámolóhoz

Egy rövid kijelentés gyakorta felmerülő kérdés kapcsán: Beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó, külföldi pénzértékre szóló hiteltartozásokkal kapcsolatos árfolyamveszteség  elhatárolható. Majd címszavakban, hogy mi mindenre kell figyelni:

• nem minden külföldi pénzértékre szóló kötelezettséggel kapcsolatos árfolyamveszteség határolható el;
• ami elhatárolható, az is csak lehetőség és nem kötelező;
• a lehetőség a vállalkozó döntésén alapul, amely összhangban kell legyen a számviteli politikával;
• ha elhatárolás, akkor kötelező céltartalék, futamidő-számítás;
• a nem realizált árfolyamveszteség és a képzett céltartalék közötti különbség a lekötött tartalékba;
• kivételek, amikor a devizás kötelezettség a bekerülési érték része;
• az árfolyamveszteség számítását megelőző év végi értékelés;
• választott hitelintézet, vagy MNB;

A 33. § (1) bekezdésébe nem illeszkedő külföldi pénzértékre vonatkozó kötelezettségekkel kapcsolatos árfolyamveszteség elszámolása kötelező.

Nagy segítségedre lehet árfolyam értékelő kalkulátorunk: Árfolyamveszteség kalkulátor

A számviteli törvény vonatkozó részei:

33. § (1) Az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként kell kimutatni az ellentételezés nélküli tartozásátvállalás során – a tartozásátvállalás beszámolási időszakában – a véglegesen átvállalt és pénzügyileg nem rendezett kötelezettség rendkívüli ráfordításként elszámolt szerződés (megállapodás) szerinti összegét. Az elhatárolást az átvállalt kötelezettségnek a szerződés (megállapodás) szerinti pénzügyi rendezésekor, a teljesítésnek megfelelően kell a rendkívüli ráfordításokkal szemben megszüntetni.
(2) Az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként elszámolható a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó – hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó – beruházáshoz (a beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – tartozások esetén a tárgyévben, a mérlegfordulónapi értékelésből adódóan – a 60. § (2) bekezdésében foglaltakból következően – keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt – árfolyamnyereséggel nem ellentételezett – árfolyamveszteség teljes összege a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a csökkentésével (nem realizált árfolyamveszteség). A hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások törlesztésekor – az előző időszakokban elhatárolt halmozott összegből – a törlesztőrészletre jutó – halasztott ráfordításként kimutatott – nem realizált veszteséget meg kell szüntetni, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításainak a növelésével (realizált árfolyamveszteség).
(3) A (2) bekezdés szerint halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget – a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításakénti elszámolással – meg kell szüntetni, ha a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozást, a devizakötvény-kibocsátásból származó tartozást teljes összegében visszafizették, illetve – tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog finanszírozása esetén – ha a devizahitellel, a devizakötvény-kibocsátással finanszírozott tárgyi eszközt, vagyoni értékű jogot értékesítették, vagy más jogcímen az állományból kivezették. Nem minősül a tartozás visszafizetésének, ha a még fennálló tartozás pénznemét (devizanemét) szerződésmódosítás keretében megváltoztatják.
(4) A (2) bekezdés szerinti halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget – a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításakénti elszámolással – csökkenteni kell az érintett devizakötelezettség után az egyes üzleti évekre elszámolt árfolyamnyereségnek megfelelő összeggel is.

38. § (1) A lekötött tartalék a tőketartalékból, illetve az eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetés összegét foglalja magában.
(2) A tőketartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni:
d) a 33. § (2) bekezdése szerinti nem realizált árfolyamveszteség és a 41. § (4) bekezdése szerinti céltartalék különbözetének összegét,

41. §
(4) Ha a vállalkozó a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz, továbbá a forgóeszközhöz kapcsolódó – hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó – beruházáshoz (beruházással megvalósuló tárgyi eszközhöz), vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – tartozások nem realizált árfolyamveszteségét a 33. § (2) bekezdése szerint halasztott ráfordításként mutatta ki, az üzleti év végén az így elhatárolt halmozott összegnek a beruházás, vagyoni értékű jog aktiválásától, egyéb esetben a hitel folyósításától eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell kimutatnia. Amennyiben az előző üzleti év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni az egyéb ráfordításokkal szemben, illetve csökkenteni az egyéb bevételekkel szemben. A számításnál figyelembe vett futamidő nem lehet hosszabb, mint a hitel futamideje, illetve – tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog finanszírozása esetén – mint a hitellel finanszírozott tárgyi eszköz, vagyoni értékű jog várható – amortizációnál figyelembe vett – élettartama, ha a hitel futamideje hosszabb.
(5) Ha a halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget a 33. § (3) bekezdése szerint meg kell szüntetni, akkor a (4) bekezdés szerint képzett céltartalék is megszüntetendő.

47. § (1) Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege. A bekerülési (beszerzési) érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, továbbá az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történt beszállításával kapcsolatban felmerült szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, közvetítői tevékenység ellenértékét, díjait (ezen tevékenységeknek saját vállalkozásban történt végzése esetén az 51. § szerinti közvetlen önköltség aktivált értékét), a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat és adójellegű tételeket, a vámterheket foglalja magában.
(4) Az (1) bekezdés szerinti bekerülési (beszerzési) érték részét képezi
c) a beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó – devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett – devizakötelezettségnek az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt árfolyamkülönbözete, függetlenül attól, hogy az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség;

52. § (1) Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).

(3) Az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegének évek közötti – (2) bekezdés szerinti – felosztásánál figyelembe lehet venni az adott eszköz használatával elért bevételt terhelő egyéb, az eszköz beszerzésével összefüggő, de bekerülési értéknek nem minősülő ráfordításokat (az üzembe helyezés utáni kamatot, a devizahitelek árfolyamveszteségét), az eszköz folyamatos használatával kapcsolatos karbantartási költségeket az egyedi eszköznek – az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények alapján számított – várható hasznos élettartamán belül, amennyiben az összemérés elvének érvényesülése azt indokolja.

60. § (1) A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó – a (4)–(6) bekezdés szerinti – devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.
(2) A mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát, továbbá a külföldi pénzértékre szóló – az 54–55. § szerint minősített – minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó – a (4)–(6) bekezdés szerinti – devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni.
(3) A valutapénztárban lévő valutakészletnek, a devizaszámlán lévő devizának, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó (2) bekezdés szerinti értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet [a (8) bekezdés, valamint a 47. § (4) bekezdésének c) pontja szerint figyelembe veendő árfolyamkülönbözet kivételével]:
a) amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként,
b) amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként
kell elszámolni.
(4) A valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír (a továbbiakban együtt: külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség (1)–(2) bekezdés szerinti forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát – a választott – hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán, vagy a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.


85. §
(3) A pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni:
a) a forgóeszközök között kimutatott tulajdoni részesedést jelentő befektetések (ideértve a saját részvényt, a saját üzletrészt is) értékesítésekor az értékesített befektetés eladási ára és könyv szerinti értéke közötti – veszteségjellegű – különbözetet (árfolyamveszteséget);
b) a forgóeszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír – kamatozó értékpapírnál az eladási árában lévő kamattal, diszkont értékpapírnál a 84. § (5) bekezdésének c) pontja szerint elszámolt kamattal csökkentett – eladási ára és könyv szerinti értéke közötti – veszteségjellegű – különbözetet (árfolyamveszteséget) az értékesítéskor;
c) a forgóeszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír beváltásakor a névérték és a könyv szerinti érték közötti – veszteségjellegű – különbözetet (árfolyamveszteséget);
d) a diszkont értékpapír beváltásakor a 84. § (3) bekezdésének d), illetve a 84. § (5) bekezdésének c) pontja szerint kamatbevételként elszámolt összeggel csökkentett névérték és a vételár közötti – veszteségjellegű – különbözetet;
e) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír évente történő tőketörlesztése esetén a törlesztő rész, valamint a könyv szerinti értéknek a törlesztő rész és a törlesztő részt is magában foglaló hátralévő törlesztő részek arányában meghatározott összege közötti – veszteségjellegű – különbözetet;
f) a deviza- és valutakészletek forintra átváltásával kapcsolatos árfolyamveszteséget, valamint a külföldi pénzértékre szóló követeléshez, befektetett pénzügyi eszközhöz, értékpapírhoz és kötelezettséghez kapcsolódó, az üzleti évben pénzügyileg realizált árfolyamveszteséget;
g) a valutakészlet, a deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, a befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír és kötelezettség mérlegfordulónapi értékelésekor – a 60. § (3) bekezdése szerint – összevontan elszámolt árfolyamveszteséget;




Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A behajtási költségátalány kezelése

Egy NAV állásfoglalásból is kiderül, hogy a behajtási költségátalányt, ha az adós szabályosan akar eljárni, akkor nem tehet mást, mint hogy előírja kötelezettségként minden egyes késedelembe esett tartozás esetében. 

"A behajtási költségátalány jellemzője, hogy

annak összege a késedelembe esés napjától esedékesen külön erre vonatkozó fizetési felszólítás hiányában is megilleti a hitelezőt;

annak összege független attól, hogy a kötelezettnek milyen mértékű pénztartozás késedelmes megfizetése után kell azt megfizetnie és attól is, hogy a késedelembe esés mikor történt, illetve mekkora időtartamot jelent (egy, harminc vagy ötven napot, stb.);

késedelmenként, és nem számlánként – bár optimális esetben e kettő egybeesik – követelhető az adóstól; ha pedig egy szerződésben a felek részletfizetésben állapodtak meg, akkor a költségátalány annyi részlet után érvényesíthető, amennyi részlet megfizetésével az adós késedelembe esett;

abban az esetben is követelhető, ha a jogosultnak tételesen kimutatható behajtási költsége nem keletkezett;

attól is függetlenül érvényesíthető, hogy a kötelezett felróhatóan esett-e késedelembe, illetve a késedelmét kimentette-e, vagy sem;

a szerződésben – a késedelmes fizetést megelőzően – elengedni, kizárni nem lehet;

40 eurónál magasabb összegben is érvényesen meghatározható;

a késedelmi kamat összegén felül érvényesíthető." áll az állásfoglalásban.

A beszámoló könyvvizsgálata során is felmerülhet ez a kérdés, bár egy olyan vállalkozásnál, ahol ennél lényegesen jelentősebb tételek jelentik a vizsgálati kockázatokat, valószínűleg nem kerül előtérbe. Ha a szállítói számlák nagy száma és annak a gyakorlatnak a nyilvánvalósága, hogy ezek nem kerülnek határidőben kiegyenlítésre, jelenthet akár nagyobb kötelezettség tételt is (vagy ennek hiányát) a beszámolóban és mivel az egyéb ráfordításokkal szemben történik az elszámolás, ezért az eredményt is jelentősen befolyásolhatja.

Mindezt véleményünk szerint nagyban korrigálhatják a kötelezettségek kapcsán kiküldött - és az év végi záráshoz kötődő - egyenleg közlő levelek. Ha a partnerek azt igazolják vissza, hogy nincs követelésük a cég felé, vagy olyan összeget jelölnek meg követelésként, amelyik a tartozás értékével (a beérkezett számla) értékével egyező, és nem tartalmaz ezen túlmenően egyéb kamat igényt (beleértve a behajtási költségátalány igényt is), akkor a NAV állásfoglalása értelmében, úgy lehet tekinteni, mintha a partner lemondott volna a behajtási költségátalány igényéről. Ez pedig azt jelenti, hogy még az évzáráshoz kötődően ki lehet vezetni a kötelezettségek közül a rendkívüli bevételekkel szemben. Azaz ideális esetben az év közben az egyéb ráfordításokkal szemben kimutatott kötelezettségek kiegyenlítődhetnek a rendkívüli bevételek között kimutatott tételekkel. Csak halkan jegyezzük meg, hogy ez ugyanazt eredményezi, mintha a társaság nem is számolt volna a behajtási költségátalánnyal. Az mindenesetre látszik, hogy az egyenlegközlő levelek gondos menedzselése, nem csak a követelések dokumentálásánál, hanem a kötelezettségek esetében, rendkívüli módon felértékelődött.

"Amennyiben a jogosult Ptk. 6:46. §-ában rögzített diszpozitív elszámolási sorrendtől eltér, és a pénztartozást nem minden Ptk. szerinti jogcímen érvényesíti (pl. csak a főtartozás, illetve az ügyleti és a késedelmi kamat összegét kéri be a kötelezettől, a behajtási költségátalány összegét nem, és előbbi összegek beérkezése esetén tájékoztatja a kötelezettet, hogy további követelése vele szemben nincs), a kötelezett – az Szt. 86. § (3) bekezdés h) pontja alapján – a véglegesen nem érvényesített behajtási költségátalány összegét (ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik) rendkívüli bevételként mutatja ki." [NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 3158844034]

NAV.GOV.HU


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.