A
gyakorlatban számos olyan helyzet adódik, amikor pénzkölcsön
nyújtására kerül sor. Ilyenek az alábbiakban felsorolt esetek
is:
- a cég
kölcsönt ad kapcsolt vállalkozásának,
- a cég
kölcsönt ad egy másik, nem kapcsolt vállalkozásnak,
- a cég
kölcsönt ad a magánszemély tulajdonosának,
-
magánszemély tulajdonos tagi kölcsönt ad a cégének.
Mivel az
engedély vagy bejelentés nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás
bűncselekménynek minősül, ezért érdemes minden esetben
megvizsgálni, hogy az adott kölcsönnyújtás nem minősül-e
engedélyköteles szolgáltatás nyújtásnak. Ha erről
meggyőződtünk, akkor következhet az, hogy megfontoljuk az adózási
és számviteli kérdéseket.
A
pénzkölcsön nyújtás –- a hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a
továbbiakban Hpt.) megfogalmazott kivételekkel -
szolgáltatási tevékenységnek minősül. A kérdés csak
az, hogy üzletszerűnek minősül-e?
A KSH
honlapján a szakmai kód a következők szerint kerül kifejtésre:
A
[6492] TEÁOR '08-as kód kifejtése
6492
- Egyéb hitelnyújtás
Tartalmi
meghatározás
Ebbe
a szakágazatba tartozik a nem monetáris intézmények
hitelnyújtásával összefüggő pénzügyi közvetítés (ilyen pl.
a kockázati tőkebefektető cég, az "ágazatspecifikus"
bank, befektetőklub). A hitelek nyújtása különböző formában
történhet: kölcsönök, jelzáloghitelek, hitelkártyák stb.
A
szolgáltatások típusai a következő lehetnek:
-
fogyasztói kölcsön nyújtása
-
nemzetközi kereskedelem finanszírozása
-
hosszú távú ágazati finanszírozás bank által
-
bankrendszeren kívüli pénzkölcsönzés
-
lakásvásárlási hitel nyújtására szakosodott, nem betétgyűjtő
intézmények hitelnyújtása
-
zálogházi és záloghitel közvetítői tevékenység
Nem
ebbe a szakágazatba tartozik:
-
a lakásvásárlási hitel nyújtására szakosodott intézmények
tevékenysége, amelyek betétet is gyűjtenek,
-
operatív lízing (tartós bérlet), a lízingelt eszköz típusának
megfelelően.
A
pénzkölcsön nyújtás fogalmával is a
Hpt. -ben a találkozhatunk.
A
pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás
3.
§ (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek
üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában,
valutában:
a)
betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz – saját
tőkét meghaladó mértékű – nyilvánosságtól történő
elfogadása;
b)
hitel és pénzkölcsön nyújtása;
c)
pénzügyi lízing;
d)
pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása;
e)
elektronikus pénz kibocsátása;
f)
olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz
(például papír alapú utazási csekk, váltó) kibocsátása,
illetve az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem
minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak;
g)
kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári
kötelezettség vállalása;
h)
valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási
tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel saját számlára
vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység;
i)
pénzügyi szolgáltatás közvetítése;
j)
letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás;
k)
hitel referencia szolgáltatás;
l)
m)
n)
(2)
Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás a következő
tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetve
devizában:
a)
pénzváltási tevékenység;
b)
fizetési rendszer működtetése;
c)
pénzfeldolgozási tevékenység;
d)
pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon.
(3)
Az (1)–(2) bekezdésben foglalt tevékenységek – az e törvényben
foglalt eltéréssel – üzletszerűen csak engedéllyel
végezhetők.
(4)
Ha törvény másként nem rendelkezik, kizárólag a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet)
az e törvény alapján kiadott engedélyével végezhető az (1)
bekezdésben meghatározott pénzügyi szolgáltatás, valamint a (2)
bekezdés a) és d) pontjában meghatározott kiegészítő pénzügyi
szolgáltatás.
(5)
Az (1) bekezdés d)–f) pontjaiban meghatározott pénzügyi
szolgáltatási tevékenység engedélyezési eljárásában – a
működési terv vonatkozásában és a pénzforgalmi szolgáltatás
lebonyolításával kapcsolatos kérdésekben – az MNB
szakhatóságként vesz részt.
(6)
A (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott tevékenységet
az MNB engedélyezi, ellenőrzi, illetve az ilyen engedélyt az MNB
vonja vissza.
(7)
A (6) bekezdésben meghatározott tevékenységek végzésének
engedélyezéséről szóló határozatot az MNB közli a
Felügyelettel. A Felügyelet a határozat alapján a jogi személyt
nyilvántartásba veszi.
(8)
Törvény váltóval saját számlára vagy bizományosként történő
kereskedelmi tevékenységet [3. § (1) bekezdésének g) pontja] más
jogi személy részére is lehetővé teheti.
(9)
A függő ügynök a Felügyelet engedélye nélkül végezhet
ügynöki tevékenységet.
(10)
A pénzügyi intézmény az általa megbízott függő ügynök,
többes ügynök és közvetítői alvállalkozó személyét,
valamint az alkusz az általa megbízott közvetítői alvállalkozó
személyét a Felügyelet által meghatározott módon és
gyakorisággal bejelenti a Felügyeletnek.
(11)
A kockázati tőkealap a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX.
törvényben (a továbbiakban: Tpt.) meghatározott mértékben az
ott felsorolt személyi kör részére pénzkölcsönt nyújthat.
(12)1
Pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozás
csoportfinanszírozást a Felügyelet engedélye nélkül is
végezhet.
(13)
A 3. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti pénzügyi
szolgáltatási tevékenység végzésére
a)
a hitelintézet, az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és a
Posta Elszámoló Központot működtető intézmény az elektronikus
pénz kibocsátására vonatkozó engedély birtokában,
b)
a nem a monetáris politikai eszközeinek alkalmazása során eljáró
MNB és a kincstár törvény erejénél fogva
jogosult
(a továbbiakban együttesen: elektronikus pénz kibocsátója).
2.
számú melléklet az 1996. évi CXII. törvényhez
Értelmező
rendelkezések
I.
Pénzügyi szolgáltatások
10.
Hitel és pénzkölcsön nyújtása:
10.2.
Pénzkölcsönnyújtás
a)
a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg
kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre
bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított
időpontban – kamat ellenében vagy anélkül –
köteles visszafizetni;
b)
követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy
anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése (ideértve
a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása,
függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének
nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi;
c)
minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és
határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés
tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az
ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat
az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem
megterhelni nem lehet;
d)
a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló külön
törvény szerinti önálló zálogjog vásárlása és egyidejű
eladása útján végzett tevékenység;
e)
zálogkölcsön nyújtása;
e)2
anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak
egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen
végrehajtott pénzügyi művelete (csoportfinanszírozás).
Ugyanebben
a törvényben találjuk meg, hogy mit nem minősít a jogalkotó
pénzkölcsön nyújtásnak:
10.4.
Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának
a)
a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal
– esetileg – adott kölcsön,
b)
az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban
álló vállalkozások vagy természetes személyek által e
jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg
(kereskedelmi kölcsön), ide nem értve a pénzügyi
intézmény által kötött ilyen ügyleteket,
c)
a biztosítóintézet által az életbiztosítási kötvény
tulajdonosának nyújtott kötvénykölcsön,
d)
az önkormányzat által adott lakáscélú vagy szociális kölcsön,
e)
f)
Az
engedélyhez kötöttség feltétele az üzletszerűség. A törvény
értelmező rendelkezései között olvashatjuk ennek fogalmát:
22.
Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség,
illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem
határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen
folytatott gazdasági tevékenység.
36.
Csoport: olyan
vállalkozások összessége, amelyet egy anyavállalat, annak
leányvállalatai és mindazon vállalkozások alkotnak, amelyekben
az anyavállalat vagy leányvállalata ellenőrző befolyással vagy
részesedési viszonnyal rendelkezik.
38.
Anyavállalat:
minden olyan vállalkozás, amely egy másik vállalkozás működésére
ellenőrző befolyást gyakorol.
39. Leányvállalat:
minden olyan vállalkozás, amelynek működésére egy másik
vállalkozás ellenőrző befolyást gyakorol. A leányvállalat
valamennyi leányvállalatát az anyavállalat leányvállalatának
kell tekinteni.
A
Felügyelet egyik állásfoglalásából következtethetünk arra,
hogy ők mit tekintenek üzletszerűnek, illetve
rendszeresnek:
„Az
üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének III./22.
pontja határozza meg. E definíció alapján üzletszerű
tevékenység az ellenérték fejében nyereség, illetve
vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott
ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott
gazdasági tevékenység. Ha az üzletszerűség mindhárom feltétele
– ellenérték fejében szerzés, nyilvánosság, rendszeresség –
teljesül, a tevékenység akkor minősül üzletszerűnek.
A
Hpt. konkrétan nem mondja ki, hogy mi tekinthető rendszeresen
végzett tevékenységnek, azonban a szó grammatikai (és logikai)
értelmezése alapján egy meghatározott időtartam (általában
egy év) alatt 1-nél több alkalommal folytatott
lízingtevékenység álláspontunk szerint már rendszeresnek
minősül.
A
fentiekből az „argumentum a contrario” elve alapján
következtetve egy ingatlannak egyetlen alkalommal történő
lízingbeadása véleményünk szerint nem tekinthető rendszeresnek,
s ezáltal üzletszerűnek sem, így ezen egyszeri tevékenység
végzéséhez a Felügyelet engedélye nem szükséges.”
Egy
másik állásfoglalás szerint:
„Az
ellenérték fejében végzett tevékenység, a
nyereség-, vagyonszerzésre irányultság az
üzletszerűség olyan fogalmi kritériumai, amelyeknek tekintetében
a főszabály szerint az a megítélés, hogy amennyiben a
szolgáltatást bármilyen plusz költség vagy díj felszámítása
mellett nyújtják, akkor a nyereség-, illetve
vagyonszerzésre irányultság megállapítható.
Az
üzletszerűség következő fogalmi eleme, az előre egyedileg
meg nem határozott ügyletek megkötésére irányultság
álláspontom szerint akkor valósul meg, ha a társvállalatok
között megkötendő szerződések száma, a szerződő felek köre,
a szerződésben meghatározott szolgáltatás értéke, továbbá a
szerződéskötés egyéb lényegi körülményei előre nem
meghatározottak. Az azonban, hogy egy ügylet kapcsán az előre
egyedileg meghatározott ügyletekre irányultság megállapítható-e
csak a konkrét szerződés, illetve a szerződéskötés
körülményeinek ismeretében dönthető el kétséget kizáró
módon.
A
rendszeresség tekintetében a Hpt. nem ad
eligazítást, és a Felügyelet álláspontja az, hogy az eseti
jellegű ügyletkötést (több hasonló ügyletet egy szerződésbe
foglalnak) is lehet rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységnek
tekinteni, amennyiben a szerződés tartalma a szolgáltatás
rendszeres nyújtására utal.
Ha a
szolgáltatásnyújtás körülményeiből, illetve a megkötött
szerződésekből következően valamennyi tényállási elem
megvalósul, akkor a szolgáltatásnyújtás üzletszerűnek
minősül. Ha viszont a tényállási elemek valamelyike nem
állapítható meg, akkor nem üzletszerű.”
Nézzünk
meg néhány elérhető állásfoglalást a témával kapcsolatban!
Még
mindig megtaláljuk az interneten a Felügyeletnek egy olyan
állásfoglalását, amely a Hpt. 2. számú melléklet értelmező
rendelkezéseinek 10.4. f)3
– már hatályon kívül helyezett - pontjára hivatkozik, amely az
anyavállalat és leányvállalatai, illetve ezek egymás közötti
kölcsönnyújtási ügyleteivel foglalkozik!
Figyelemre
méltó, hogy a Hpt. 10.4. f) pontja szerint kivételként kezelt,
azaz kölcsönnyújtásnak nem minősített csoportfinanszírozás
kikerült a törvényből, ugyanakkor bekerült, mint nevesített
kölcsönnyújtási ügylet a 10.2 e) bekezdésbe, illetve a 3. §
(12) bekezdésbe, mint ugyancsak nevesített, engedély nélkül
végezhető tevékenység („Pénzügyi
intézménynek nem minősülő vállalkozás csoportfinanszírozást
a Felügyelet engedélye nélkül is végezhet”).
Pénzkölcsönnyújtási
tevékenység meghatározása
Az
állásfoglalást kérő ügyvéd kérelmében előadta, hogy ügyfele
több gazdasági társaságban részesedéssel rendelkező gazdasági
társaság. „Az egyes társaságok likviditása változó, hol az
egyiknek, hol a másiknak lenne szüksége átmeneti kölcsönre,
melyet az azonos tulajdonosi körű másik társaság vagy éppen a
társaság tulajdonosa biztosíthatna.” Az állásfoglalás iránti
kérelem e tényállással összefüggésben a pénzkölcsönnyújtási
tevékenység meghatározására irányul.
A
hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1)
bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatásnak
minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység
üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.
A
Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen
végzik a pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása
csak a Felügyelet által kibocsátott engedély alapján lehetséges.
Ugyanakkor
a Hpt. 2. számú mellékletének I/10.4. pontja meghatározza, hogy
mely tevékenységek nem minősülnek pénzkölcsönnyújtásnak.
Ezek körében a hivatkozott rendelkezés f) alpontja szerint nem
minősül pénzkölcsön nyújtásának az „anyavállalatnak
leányvállalatokkal, illetőleg utóbbiak egymás közötti, a
likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott
pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény
által kötött ilyen ügyleteket.”
Megítélésünk
szerint amennyiben az állásfoglalást kérő által vázolt esetben
– a Hpt. 2. számú mellékletének III/38. és III/39. pontjában
meghatározott – anyavállalat és leányvállalat közötti
kapcsolat fennáll és az ügylet a likviditás biztosítása
érdekében történik, a hivatkozott kivételt biztosító szabály
értelmében ez a tevékenység nem minősül pénzkölcsönnyújtásnak,
vagyis a Felügyelet engedélye nélkül végezhető.
A
következő állásfoglalásnak is van hatályon kívül helyezett
hivatkozása, de ettől függetlenül figyelemre méltó, hogy a
kereskedelmi partnereknek nyújtott kölcsönt hogyan minősíti a
felügyelet!
A Hpt. 3.§ (1)
bekezdésének b) pontjában foglalt pénzkölcsönnyújtás
engedélyköteles, ha a tevékenységet üzletszerűen végzik?
Az
állásfoglalást kérő könyvvizsgáló tevékenysége során
került kapcsolatba egy gazdasági társasággal, melynek
tevékenységi körébe nem tartozik „pénzintézeti tevékenység”,
bevétele kereskedelmi tevékenységből származik. Működése
során kereskedelmi partnereinek nagyobb összegű kölcsönt adott,
kamat kikötésével. A kölcsönök futamideje nem, vagy csak alig
haladta meg az egy évet. A kölcsönnyújtás külföldi társaságok
részére történt, az elmúlt két évben öt különböző
társaságnak. Az állásfoglalás iránti kérelem tartalmazza
továbbá: „A kölcsön futamideje alatt adódott az a lehetőség,
hogy a kölcsön visszafizetése fejében a kedvezményezett
társaságban tulajdonrészt, tőzsdén nem jegyzett részvényt vesz
át a kölcsönadó, de ezt a megoldást a kölcsönszerződés nem
tartalmazta, annak ellenére, hogy a kölcsön folyósítójának
nincs kifogása a törlesztés ilyen módja ellen.”
A
hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1)
bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatásnak
minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység
üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.
A
Hpt. 2. számú mellékletének I/10.2. pontja (a-d alpontja)
határozza meg a pénzkölcsönnyújtás fogalmát. Ennek egyik
típusa az a) alpont szerint:
„a
hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg
kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre
bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított
időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles
visszafizetni”.
A
Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen
végzik a pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása
csak a Felügyelet által kibocsátott engedély alapján lehetséges.
Ebből
következően a pénzkölcsönnyújtás, mint engedélyköteles
pénzügyi szolgáltatás meghatározásakor kiemelten vizsgálandó
az üzletszerűség feltétele. A Hpt. 2. számú melléklete III/22.
pontja értelmében:
„Üzletszerű
tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve
vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott
ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott
gazdasági tevékenység.”
Megítélésünk
szerint – a rendelkezésre álló információk alapján
– jelen ügyben megállapítható a Hpt. 3. § (1) bekezdésének
b) pontjában meghatározott pénzkölcsönnyújtás üzletszerű
végzése, ugyanis a levélben leírt tényállás szerint az
üzletszerűség mindhárom együttes feltétele fennállhat,
amelyek az engedélyköteles üzletszerű pénzkölcsönnyújtási
tevékenységet megalapozzák.
Az
állásfoglalás iránti kérelemben meg nem nevezett társaság a
Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet engedély
nélkül végzi, ezért helye lehet a Hpt. 141. §4-ában
meghatározott intézkedések alkalmazásának.
Az
alábbi állásfoglalás arról szól, hogy egy vállalkozás
megelőlegez ügyfelének valamely ügylet elintézésével járó
költségeket.
Üzletszerű-e
a pénzkölcsön nyújtás, ha a kölcsönt adó nem kér kamatot és
egyéb költséget sem számít fel?
Egy
Kft. működésével kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy
ütközik-e jogszabályba, vagy más előírásba az a körülmény,
hogy a Kft. megelőlegezi ügyfeleinek a hitel elintézésével járó
költségeket, melyeket a szerződés teljesülésekor vagy
megszüntetésekor egy összegben, kamat, jutalék vagy más költség
felszámítása nélkül kell az ügyfeleknek visszafizetniük.
A
beadványához mellékelt szerződés második része a
megelőlegezésre vonatkozó feltételeket tartalmazza. Ennek 1.
pontja a következőképpen határozza meg a megelőlegezést:
Kft által kifizetett
pénzösszegek, amelyeket egy ügyfélnek ad kölcsön a hitelügyének
elintézése érdekében. Ezeket az összegeket aztán az ügyfélnek
vissza kell fizetnie amikor a hitelügylet lezárult.
A
hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §-a az engedélyköteles
pénzügyi szolgáltatások közé sorolja a hitel és pénzkölcsön
nyújtását, amennyiben azt üzletszerűen végzik. Az üzletszerű
tevékenység fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének III/22.
pontja határozza meg: „az ellenérték fejében nyereség, illetve
vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott
ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott
gazdasági tevékenység.”
A
Hpt. 2. számú melléklete I/10. 2. pontjának a) alpontja a
pénzkölcsön nyújtás meghatározását adja: a hitelező és az
adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés
alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, melyet az adós a
szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy
anélkül – köteles visszafizetni.
A
hivatkozott törvényi rendelkezések, valamint az Önök által
alkalmazni kívánt szerződés-minta tartalma és idézett része
alapján megállapítható, hogy a hitelügyintézéssel
szükségképpen felmerülő költségek fedezésére előzetesen az
ügyfélnek nyújtott kölcsön - figyelemmel rendszerességére, a
Kft. által nyújtott szolgáltatás nyereségszerzésre
irányultságára és arra a tényre, hogy a szolgáltatás bárki
által igénybe vehető – üzletszerű. Ebből következően a
Kft. ilyen megelőlegezési, vagy kölcsönszerződés kötésére,
ilyen típusú szolgáltatás nyújtására nem jogosult. A hitel és
pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásra a Hpt.
rendelkezése szerint engedélyt a Felügyelettől kizárólag
pénzügyi intézmény (bank vagy pénzügyi vállalkozás) kaphat a
törvényben előírt feltételek teljesítése esetén.
Felhívom
a figyelmet arra is, hogy az engedély vagy bejelentés nélkül
végzett pénzügyi szolgáltatás bűncselekménynek minősül!
Mely
esetekben minősülhet a pénzkölcsönnyújtási tevékenység
üzletszerű, engedélyköteles tevékenységnek
A
Társaság tervezett üzleti tevékenysége, hogy a cégcsoportjának
tagjai által biztosított forrásokból egyedileg kijelölt
vállalkozások részére tőkét kölcsönözzön. A vállalkozások
kötelesek lennének a részükre folyósított pénzkölcsönöket
előre meghatározott feltételek szerint visszafizetni, vagy a
Társaság a kölcsönnyújtás ellenében részesedést szerezne a
vállalkozásokban. A befektetési célra kijelölt vállalkozások
lehetnek belföldön, illetve külföldön bejegyzettek, a Társaság
cégcsoportjához tartozók, de azon kívüliek is, tekintet nélkül
üzleti profiljukra, tevékenységi körükre.
A
JOGKÉRDÉS
A
tervezett tevékenység a hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)
3. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott üzletszerűen
végzett engedélyköteles pénzkölcsön nyújtásának minősül-e.
A
TÁRSASÁG ÁLLÁSPONTJA
A
Társaság tervezett tevékenysége kimeríti a pénzkölcsönnyújtás
fogalmát, de nem minősül üzletszerűen végzettnek, mert az
üzletszerűség fogalmi elemei közül hiányzik az előre egyedileg
meg nem határozott ügyletek kötésére irányultság. Abban az
esetben, ha a Hpt. hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási
tevékenység nem tekinthető üzletszerűnek, úgy folytatásához
nem szükséges a Felügyelet engedélye.
A
FELÜGYELET ÁLLÁSPONTJA
A
Hpt. 2. számú melléklet I. fejezetének 10.2. a) pontja szerint a
hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg
kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre
bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított
időpontban − kamat ellenében vagy anélkül − köteles
visszafizetni, pénzkölcsönnyújtásnak minősül.
A
Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 10. e) pontja alapján az
anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás
közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen
végrehajtott pénzügyi művelete (csoportfinanszírozás) is a
pénzkölcsönnyújtás fogalomkörébe tartozik.
A
Hpt. 3. § (3) bekezdése alapján a Hpt. 3. § (1) bekezdés b)
pontja alá tartozó hitel és pénzkölcsön nyújtási tevékenység
üzletszerű folytatásához a Felügyelet engedélye szükséges.
Az
üzletszerű tevékenység fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet
III. fejezet 22. pontja határozza meg: ellenérték fejében
nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem
határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen
folytatott gazdasági tevékenységnek definiálva azt.
A
Hpt. 3. § (12) bekezdése szerint pénzügyi intézménynek nem
minősülő vállalkozás csoportfinanszírozást a Felügyelet
engedélye nélkül is végezhet.
A
Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzkölcsön nyújtási
tevékenység üzletszerű folytatása pénzügyi szolgáltatásnak
minősül, amelynek folytatásához a Hpt. 3. § (4) bekezdésében
előírtak alapján engedély szükséges.
A
tényállás szerint a Társaság által vállalkozások részére
nyújtani kívánt kölcsönök a pénzkölcsönnyújtás
fogalomkörébe tartoznak.
Az
állásfoglalás-kérelem alapján tehát az vizsgálandó, hogy a
kérdéses ügyletek vonatkozásában a Hpt. üzletszerűség
tevékenységet definiáló elemei megvalósulnak-e.
Az
üzletszerűségnek a Hpt. definíciója szerint három eleme van,
amelyek a Felügyelet megítélése szerint csak együtt, egymásra
tekintettel értelmezhetők.
Annak
megítélése során, hogy adott tevékenység üzletszerű
tevékenységnek minősíthető-e, az üzletszerűség fogalmi
elemeinek megvalósulását egyedileg szükséges értékelni. A
Felügyelet megítélése szerint a definíciónak a rendszeresség
és az előre egyedileg meghatározott ügyletek kötésére irányuló
tevékenység elemei egymással szoros logikai kapcsolatban állnak.
Amennyiben ugyanis egy adott tevékenységgel kapcsolatban az
ellenérték fejében, rendszeres gazdasági tevékenységként
történő folytatás fogalmi elemek megvalósulnak, úgy az ügyletek
előre, „egyedileg meghatározatlansága” járulékos, magyarázó
jellegű definíciós elemnek tekinthető. A rendszeresség
fogalmának ugyanis alapvető jelentése, belső jelentéséből
fakadó „eredménye”, hogy a jövőben ismétlődő, de előre
nem azonosítható események megvalósulása következik be.
A
Felügyelet álláspontja szerint az ügyletek akkor tekinthetők
előre egyedileg meghatározottnak, ha a megkötendő ügyletek
egyenként, egyedileg azonosítható módon minden tekintetben
(például az ügylet értéke, jellemzői, az ügyleteket megkötő
felek személye, a teljesítés feltételei) előre meghatározottak.
Amennyiben a konkrét kölcsönügylet(ek) a fent írtak szerint
egyedileg azonosítható(k), akkor annak az adott kölcsönnek,
illetve kölcsönöknek a nyújtása értelemszerűen nem lehet
rendszeres.
Hangsúlyozni
kívánjuk azt is, hogy a jogalkotó az ügyletek előre egyedileg
meg nem határozott ügyletek kötése fogalmi elemben nem
a szerződő felek azonosíthatóságát, hanem magának az adott
ügyletnek az azonosíthatóságát nevesíti, mint kivételt az
üzletszerűség alól
és vélhetően ezt a szigorú értelmezést teszi helytállóvá.
Erre utal magának a törvényi definíciónak a
nyelvtani-stilisztikai megfogalmazása is. Az „előre egyedileg
meghatározottság” kritériuma ugyanis nem a másik két fogalmi
elemmel azonos módon, vesszővel elválasztva van felsorolva −
amely azonos „erősségű” elemek jogszabályban történő
felsorolásánál szokásos −, hanem gondolatjelek közé zártan,
a rendszeresség fogalmát, mint fő fogalmi elemet megelőzően,
mintegy azt körülírva, magyarázva került feltüntetésre.
Fentiekből
következően rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység
esetében nem tekintendő releváns körülménynek, ha az ügyleteket
kötő felek egymást már az ügyletkötést megelőzően ismerik,
egymással üzleti, baráti, rokoni, stb. kapcsolatban állnak, mivel
a szerződő felek személyének előzetes azonosíthatósága nem
eredményezi, hogy az ügylet is előre egyedileg azonosíthatónak
minősüljön.
A
tervezett ügyletek minősítése a Hpt. üzletszerű tevékenységre
vonatkozó fogalom meghatározása alapján
A
tényállásból megállapíthatóan a tervezett ügyletek
vonatkozásában az ellenérték fejében nyereség, illetve
vagyonszerzés végett és a rendszeresség fogalmi elemek
vitathatatlanul, egyidejűleg jelen vannak. A tényállás szerint a
Társaság a vállalkozások számára befektetési céllal,
fizetőképességük, üzleti működésük és profittermelő
képességük, lehetőségük figyelembevételével gondos pénzügyi
elemzést követően folyósítaná a kölcsönöket, így
megállapítható, hogy célja nyereség-, illetve vagyonszerzés. A
Társaság a cégcsoport tagok által rendelkezésére bocsátott
forrásokból folyamatosan, alapvető tevékenységeként nyújtaná
a kölcsönöket, így a fenti tevékenység rendszeres gazdasági
tevékenységének tekinthető.
A
megjelölt kölcsönnyújtások vonatkozásában a jogi vizsgálat
tárgyát tehát kizárólag az a kérdés képezi, hogy az
üzletszerűség fogalmi elemei közül az ügyletek egyedileg előre
meghatározottsága fennáll-e.
A
Felügyelet véleménye szerint jelen esetben az ügyletek száma,
volumene és a szerződéskötő felek személye nem azonosítható
be előre, mivel a későbbiekben felmerülő finanszírozási
igények, szükségletek sem határozhatók meg előre. Nem látható
be előzetesen az sem, hogy a Társaság a későbbiekben mely
vállalkozásoknak nyújtana kölcsönt, tekintve, hogy azok az
elvégzett pénzügyi elemzés alapján megfelelő profittermelő
képességűnek mutatkoznak.
Ebből
következően a Felügyeletnek a Társaság álláspontjával
ellentétes megítélése szerint a bemutatott kölcsönnyújtásokkal
kapcsolatban az üzletszerűség fogalmi elemei maradéktalanul
megvalósulni látszanak, mivel a Társaság rendszeres gazdasági
tevékenységként, nyereség, illetve vagyonszerzési céllal, előre
egyedileg meg nem határozott ügyletek kötésével nyújtaná
azokat. Fentiek alapján a bemutatott tevékenység a Hpt. 3. § (1)
bekezdés b) pontja alá tartozó engedélyköteles hitel és
pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek
minősíthető.
A
Hpt. 3. § (12) bekezdésének előírása alapján a törvény 2.
számú mellékletének 10.2. e) pontjában meghatározott, a
pénzkölcsönnyújtás fogalmába tartozó csoportfinanszírozás
tárgyú, az anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez
utóbbiak egymás közötti ügyletkötéseihez nem szükséges a
Felügyelet engedélye. Anyavállalat-leányvállalati viszony
fennállása esetén, ha a Társaság vele azonos cégcsoportba
tartozó vállalkozás számára kíván kölcsönt nyújtani, azt is
vizsgálni szükséges, hogy az ügyletkötés a likviditás
biztosítását szolgálja-e, azaz a csoportfinanszírozás
fogalomkörébe tartozik, vagy sem.
2011.
május
Hogyan
minősül egy gazdasági társaság azon tevékenysége, melynek
során rendszeresen finanszírozni kívánja kereskedelmi partner
cégének működését?
A
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez intézett
megkeresésben a Felügyelet állásfoglalását kérték a saját
cégük tervezett tevékenységével kapcsolatban.
A
mindössze egy mondatban vázolt konstrukció szerint az Önök cége
rendszeresen finanszírozná egy kereskedelmi partner cégnek a
működését (tűzifa felvásárlás és eladás), majd a kölcsönt
felvevő partner árréssel növelt összeggel fizetné vissza a
tartozását.
Elöljáróban
tájékoztatom, hogy a Felügyelet csak valamely tervezett pénzügyi
konstrukció részletes ismertetése és tanulmányozása alapján
tudja szakmai álláspontját kifejteni – jelen esetben erről nem
lehet szó – így az Önök megkeresésére csupán az általános
szabályok ismertetésére kerülhet sor.
Mindenekelőtt
rögzíteni kell, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) a hitel
és pénzkölcsön nyújtását engedélyköteles pénzügyi
szolgáltatásnak tekinti abban az esetben, ha a tevékenység
végzése kapcsán az üzletszerűség megállapítható. A Hpt. 2.
számú mellékletének III./22. pontja kimondja, hogy az
ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett -
előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére
irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység
üzletszerű tevékenységnek minősül. Pénzügyi szolgáltatást
üzletszerűen kizárólag a Felügyelet engedélyével rendelkező
pénzügyi intézmények végezhetnek.
A
Hpt. 2. számú mellékletének I./10.4. pontja azokat az esetköröket
sorolja fel, amelyek kivételt képeznek az általános szabály alól
és a törvény szempontjából (a Hpt. szabályozásának
szempontjából) nem minősülnek pénzkölcsön nyújtásnak. Az
esetkörök közül a b) alpont alatt meghatározott jogviszony jöhet
esetlegesen szóba az Önök konstrukciója tekintetében. E
szerint az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási
jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek
által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy
előleg nem minősül pénzkölcsön nyújtásnak.
Az
idézett jogszabályi rendelkezés folytán két tényezőt kell
kiemelni. Az első, hogy a Felügyeletnek nincs információja arról,
hogy az Önök cége bármilyen áruszállítási vagy szolgáltatási
viszonyban áll-e a finanszírozandó társasággal. A második
pedig az, hogy a jogszabály kifejezetten az ilyen típusú és
meglévő jogviszonyra tekintettel adott előleget vagy halasztott
fizetést emeli ki az engedélyköteles tevékenységek sorából.
Amennyiben az Önök cége egyéb kapcsolatban áll a másik
társasággal, vagy gazdasági kapcsolat egyébként nincs is Önök
között, csupán a finanszírozással teremtődne meg a jogviszony,
úgy erre egyértelműen nincs lehetőség a törvény hivatkozott
rendelkezése szerint. Ugyancsak kulcskérdés az üzletszerűség
megállapíthatósága. Elegendő adat ehhez sem áll
rendelkezésünkre, azonban az kétségtelen, hogy Önök
rendszeresen és ellenérték fejében kívánnák a finanszírozást
vállalni, ezért az üzletszerűséget kizárni nem lehet.
Felhívom
a figyelmüket arra, hogy az engedély nélkül végzett pénzügyi
szolgáltatás bűncselekménynek minősül, amelyet a Btk. büntetni
rendel és ez a bűncselekmény akkor is megvalósulhat, ha a felek a
törvény alóli kivettség érdekében színlelt szerződést
kötnek.
Pénzügyi
szolgáltatási tevékenységet végez-e a gazdasági társaság,
amely saját többségi tulajdonában lévő más társaságok
számára tagi kölcsönt folyósít?
„Az
állásfoglalást kérő levélben azt a kérdést vetették fel,
hogy engedélyköteles tevékenységnek minősül-e az, ha egy
gazdasági társaság a saját többségi tulajdonában lévő más
gazdasági társaságok számára több alkalommal – működés
beindítása, beruházások megvalósítása céljából –
jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamat ellenében tagi
kölcsönt folyósít.
Fentiek
alapján annak vizsgálata szükséges, hogy a társaság
tevékenysége megfelel-e a hitelintézetekről és pénzügyi
vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvény (Hpt.) 3. §
(1) bekezdésben meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtása
pénzügyi szolgáltatásnak.
Ezen
tevékenység fogalmi meghatározását a Hpt. 2. számú melléklet
I. fejezet (értelmező rendelkezések) 10. pontja tartalmazza az
alábbiak szerint:
10.2.
Pénzkölcsönnyújtás
a
hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg
kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre
bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított
időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles
visszafizetni;
A
Hpt. 3. § (4) bekezdése értelmében a fenti tevékenységet
üzletszerűen kizárólag a Felügyelet engedélyével végezheti
pénzügyi intézmény (hitelintézet és pénzügyi vállalkozás).
Ugyanakkor
az értelmező rendelkezések 10.4. pont f) alpontja szerint:
Nem
minősül pénzkölcsön nyújtásának:
f)
anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás
közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen
végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi
intézmény által kötött ilyen ügyletet.
A
rendelkezésre álló információk alapján – a vonatkozó
jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve –, ha ténylegesen
anyavállalat-leányvállalat kapcsolat áll fenn a kölcsönt
folyósító és az azt igénybe vevő cégek között, abban az
esetben a kérdéses gazdasági társaság által végezni kívánt
tevékenység – amennyiben a likviditás biztosítása érdekében
kerül sor a fentiek lebonyolítására - nem minősül a Hpt.
hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek.
Ezen
megállapítás független attól a körülménytől, hogy az
anyavállalat milyen mértékű kamatot határoz meg a kölcsön
folyósítása alkalmával.
Felhívjuk
a figyelmet, hogy valamely tevékenység pontos minősítésére
kizárólag az arra vonatkozó valamennyi lényeges körülmény
ismeretében kerülhet sor. Ezt figyelembe véve tehát a jelen
állásfoglalás elméleti jellegű, amely – a beadványban
foglaltak alátámasztására szolgáló további dokumentumok
hiányában – teljes mértékben az állásfoglalást kérő által
ismertetett tényálláson alapul.”
Nagy
értékű gépek részletre történő értékesítése, amikor a
halasztott kifizetés miatt felszámított kamat beépül a
részösszegekbe:
Pénzkölcsön
nyújtásának minősül-e a részletfizetési kedvezmény a
részletekbe beépített kamat felszámítása esetén?
„A
Felügyelet állásfoglalását kérték egy olyan részletfizetési
konstrukcióval kapcsolatban, melynek során egy nagy értékű gépek
értékesítésével foglalkozó cég úgy kívánja az egyes
berendezéseket eladni, hogy azoknak a vevőknek, akik nem képesek a
vételárat egy összegben kifizetni részletfizetési lehetőséget
biztosít. E részletfizetés esetén a törlesztőrészletek
összegébe épül be az értékesítő cég által felszámított
kamat, melyet a számlában nem tüntetnek fel, pusztán az eladott
berendezések árát növelik meg.
A
hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú melléklet I.
fejezetének 10.4./b) pontja szerint nem minősül
pénzkölcsön nyújtásának az egymással áruszállítási vagy
szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes
személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés
vagy előleg, ide nem értve a hitelintézet által kötött
ilyen ügyleteket. E szakasz alapján – pusztán a halasztott
fizetés miatt – nem minősül az ügylet pénzügyi
szolgáltatásként.
Felhívjuk
a figyelmet arra, hogy a törvény a pénzügyi szolgáltatások
üzletszerű végzését, így a pénzkölcsön nyújtását is
felügyeleti engedélyhez köti. A 2. számú melléklet III.
fejezetének 22. pontja szerint üzletszerű tevékenység: az
ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett -
előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére
irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
E
meghatározás alapján az a véleményünk, hogy a
tevékenység akkor minősülhet üzletszerű pénzkölcsön
nyújtásának, ha cégnek a gépek és berendezések eladásán túl
a kamatbevételekből is kimutatható üzleti haszna keletkezik.”
Ez
az állásfoglalás némileg ellentmond annak az előző
állásfoglalásnak, amikor a csoportfinanszírozást említik meg,
mint kivételt a kölcsönnyújtási tevékenység alól. Ott ugyanis
az a megállapítás, hogy közömbös a felszámított kamat, mivel
– a régi szabály szerint - nem minősült kölcsönnyújtásnak.
A
Felügyeleti állásfoglalásokról a hatóság honlapjáról
letölthető az az összefoglaló
dokumentum,
amelyikből mi is több választ idéztünk. A dokumentum
bevezetőjében az alábbiak olvashatók:
A
Tisztelt Olvasó az alábbiakban – a felügyelt intézményekre
vonatkozó törvényeknek megfelelő feldolgozásban – kérdéseket
és válaszokat talál. A kérdéseket a felügyelt szervezetek és
azok ügyfelei tették fel, a válaszokat pedig a Felügyelet
munkatársai készítették el. A Felügyelet céljai között mindig
kiemelten fontosnak tartotta, hogy segítse a felügyelt szervezetek
munkáját, valamint az ügyfelek tájékoztatását. Ugyanakkor ezen
segítő tevékenysége során fokozottan figyelemmel kell lennie az
Alkotmánybíróság több döntésére, amelyek a jogbiztonság
szempontjából nem engedik közigazgatási szerv számára az
állásfoglalásokkal történő jogértelmezést. A két elvárásnak
megfelelve e helyen kell nyilvánvalóvá tenni a Tisztelt Olvasó
számára, hogy a következőkben leírt vélemények nem kötelező
erejűek, nem minősülnek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI.
törvény szerinti jogi iránymutatásnak. Ha azonban a vélemények
tartalmát a Tisztelt Olvasó munkájában, egyéb ügyében
haszonnal tudja alkalmazni, a Felügyelet segítő szándéka már
elérte célját.
Következtetések
A
cég kölcsönt ad kapcsolt vállalkozásának
Olyan
pénzügyi szolgáltatás, amely csoportfinanszírozásnak minősül
a 3. § (12) bekezdése alapján a Felügyelet engedélye nélkül is
végezhető. Vannak olyan kapcsolt vállalkozások is, amelyek
egymásra gyakorolt hatása közvetett módon történik, például
ugyanazon család többségi tulajdonában állnak. Ezekben az
esetekben nem teljesül az a követelmény, hogy van egy
leányvállalat, amelyik más vállalkozásokra befolyást gyakorol.
És az sem, hogy van egy, vagy több leányvállalat amely(ek)
működésére
egy másik vállalkozás ellenőrző befolyást gyakorol.
Álláspontunk szerint a törvény betűjéből nem következik, hogy
ez beleilleszkedik a csoportos finanszírozás tárgykörébe.
Ugyanakkor a szándékot tekintve nyilvánvalóan az kellene legyen,
hiszen egy és ugyanazon tulajdonosi körbe tartozó társaságok
keresztfinanszírozásáról lehet szó!
A
cég kölcsönt ad független vállalkozásának
Amennyiben
üzletszerűnek minősíthető, úgy kizárólag csak a 2. számú
melléklet 10.4.
b)
alapján - az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási
jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek
által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy
előleg (kereskedelmi kölcsön) - nem minősül pénzkölcsön
nyújtásának.
Az
üzletszerűség akkor valósul meg, ha
ellenérték
fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett
előre
egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló,
rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység
Tehát
olyan egy, vagy több vállalkozásnak nyújtott kölcsön, amellyel
a kölcsön nyújtója nincs áruszállítási, vagy szolgáltatási
jogviszonyban, engedélyköteles lehet, amennyiben van megállapítható
ellenérték és ez évente több mint egy alkalommal ismétlődik
előre meg nem határozott ügyletek tekintetében.
Az
ilyen ügyletekkel kapcsolatos megítélés bizonytalanságát csak
fokozza az az állásfoglalás, amely szerint „a
tevékenység akkor minősülhet üzletszerű pénzkölcsön
nyújtásának, ha cégnek a gépek és berendezések eladásán túl
a kamatbevételekből is kimutatható üzleti haszna keletkezik”.
A
cég kölcsönt ad a magánszemély tulajdonosának
A
kamatbevételek szempontjából (majd látni fogjuk, ha az adózási
kérdéseket érintjük) szóba jöhet az „ellenérték fejében
nyereség” fogalma. A rendszeresség is képbe kerülhet,
amennyiben különböző összegeket - előre egyedileg meg nem
határozott ügyletként -, nyújt a cég a tulajdonosának évente
több alkalommal. Ez történik akkor is például, amikor a
pénztárban lévő készpénz eléri a kritikus nagyságot és
valahogyan át kell minősíteni!
Rögtön
hozzátesszük, hogy még nem hallottunk olyan esetről, hogy ilyen
ügyletek engedélyhez kötöttségét firtatta volna a Felügyelet.
Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy ez egy elég sikamlós talaj!
Magánszemély
ad (tagi)kölcsönt a cégnek, amelyben tulajdonos
Az
ilyen jellegű „finanszírozási” kölcsönökre egyáltalán nem
jellemző, hogy közvetlen céljuk a nyereségszerzés. Bár halkan
hozzátehetjük, hogy közvetett módon megvalósul a vagyonszerzési
cél, hiszen egy jó finanszírozásnak ez kell legyen az eredménye.
A rendszeresség szintén nem kizárható, amikor a gyakorlatban azt
látjuk, hogy sok vállalkozás folyamatosan tagi kölcsönökkel
fedezi a kiadásait.
Általában
is elmondható, hogy a magánszemély folytathat üzletszerűen
kölcsönnyújtási tevékenységet - és sokan folytatnak is, - ami
persze nem jogszerű!
A
tagi kölcsön nyújtás – szemben az általános kölcsön
nyújtással - nem egy nyilvánosan elérhető ügylet, ezért akár
egyedileg meghatározottnak is tekinthető lenne, ha csak ez az
egyetlen jellemzője lenne az „előre egyedileg meghatározott”
fogalomnak.
A
Felügyelet gondolatmenetét követve „A
Felügyelet álláspontja szerint az ügyletek akkor tekinthetők
előre egyedileg meghatározottnak, ha a megkötendő ügyletek
egyenként,
egyedileg azonosítható módon, minden tekintetben (például az
ügylet értéke, jellemzői, az ügyleteket megkötő felek
személye, a teljesítés feltételei) előre meghatározottak.
Amennyiben a konkrét kölcsönügylet(ek) a fent írtak szerint
egyedileg azonosítható(k), akkor annak az adott kölcsönnek,
illetve kölcsönöknek a nyújtása értelemszerűen nem lehet
rendszeres ...”
Tovább
olvasva kicsit lejjebb :
„…
rendszeresen folytatott
gazdasági tevékenység esetében nem
tekintendő
releváns körülménynek, ha az ügyleteket kötő felek egymást
már az ügyletkötést megelőzően ismerik, egymással üzleti,
baráti, rokoni, stb. kapcsolatban állnak, mivel a szerződő felek
személyének előzetes azonosíthatósága nem eredményezi, hogy az
ügylet is előre egyedileg azonosíthatónak minősüljön
...”
És
még tovább olvasva valahol:
„...A
Felügyelet véleménye szerint jelen esetben az ügyletek száma,
volumene és a szerződéskötő felek személye nem azonosítható
be előre, mivel a későbbiekben felmerülő finanszírozási
igények, szükségletek sem határozhatók meg előre.”
A
rendszeresen nyújtott tagi kölcsön, a szerződő feleket
leszámítva, nem biztos, hogy rendelkezik az előre egyedileg
meghatározott ügyletek jellemzőivel.
Minden
esetre a mai gyakorlat szerint elfogadott tény, hogy a tagi kölcsön
a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
1996. évi CXII. törvény vonatkozó rendelkezése szerint nem
minősül üzletszerű pénzkölcsön nyújtásnak.
Lehetünk-e
nyugodtak ebben a kérdésben, tudván hogy mi az elfogadott gyakorlat? Albert
Einstein
szavait idézve "Mindenki
tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön
valaki, aki erről nem tud és megvalósítja."
Szerződésmintáink:
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell!
Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.