Mosógép az ügyvezető lakásába - az is költség?

A legtöbb esetben az történik, hogy a társaság tulajdonosa a saját ingatlanába jegyzi be a Kft székhelyét és ezzel kapcsolatban kíván a cégben költségeket elszámolni (rezsi, bérleti díj). De nézzük mi van akkor, ha a cégtulajdonos a saját cégével béreltet harmadik személytől egy ingatlant és ő is "betársul" azzal, hogy a szóban forgó ingatlant lakásként is használja. A társaság fizeti a bérleti díjat, a rezsit és eszközöket is vásárol az ingatlanba (mosógép, hűtőszekrény, TV, stb).

Először is szögezzük le, hogy minden számlát, amely a Kft nevére van szabályosan kiállítva és a társaság által történt a kifizetés, azt a költségek, ráfordítások között el kell számolni. Más kérdés, hogy ebből a törvény mit ismer el ténylegesen a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, illetve mi az, ami egy magánszemélynek juttatott vagyoni értéknek minősül, legyen az egy tárgyiasult dolog, vagyoni előny, vagy szolgáltatás.

A Tao törvény a "nem a vállalkozás érdekében felmerült költség" szempontjából nem sok kapaszkodót nyújt. Egyszerűen kijelenti, hogy "Az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.".

Minden esetre téves úton járnánk, ha például egy mosógép, vagy TV vásárlást csupán "nem a vállalkozás érdekében felmerült költség" -nek tekintenénk.  Milyen jó is lenne! A cég tulajdonosa mindent megvetetne a Kft. -vel, megnövelné vele az adóalapot és máris letudva a dolog.  Ugyanis az említett tárgyi eszközt valaki, vagy valakik használni is fogják.

Amennyiben minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy ezt az eszköz kizárólag a bevételszerző tevékenység érdekében hasznosul és senki sem néz filmeket rajta, nem az utcai ruháit mossa, akkor rendben van, és mondjuk 200 ezer forint alatti eszköz, akkor simán, akár egy összegben is leamortizálható. De vajon hogyan lehetne ezt bizonyítani? Valószínű, hogy kevés olyan üzletmeneti szituáció van, amikor ki lehet zárni a magáncélú használatot. Főleg, ha ez az eszköz egy olyan "irodában" helyezkedik el, amelyik az ügyvezetőnek, illetve a társaság tulajdonosának saját, vagy bérelt lakása is egyben.

Ugyanez a helyzet az ily módon igénybe vett szolgáltatásokkal, mint a bérleti díj, vagy a rezsi költségek azzal, hogy lehetőség van az üzleti célból használt terület meghatározására.
Az üzlet, a műhely, a gazdasági épület, az iroda bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége - ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet e kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek – például nap, m2, m3 – alapulvételével. Az arányosítás módját, mértékét - az utólagos viták elkerülése érdekében, - a vállalkozásnak a számviteli politikájában érdemes rögzítenie.

Az Szja tv. így fogalmaz: "Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják.".

Ami az adóhatóságot illeti, egy ellenőrzéskor szinte bizonyosan megállapítaná, a magánszemélyi érintettséget és attól függően, hogy a vagyoni értékben részben, vagy egészben részesülő magánszemély milyen viszonyban áll a vállalkozással, jövedelem megvalósulását vélelmezné a hozzá fűződő adó és járulék kötelezettségekkel együtt.

Amennyiben a magánszemély munkaviszonyban , illetve a 24. § (1) szerinti jogviszonyban áll a vállalkozással, akkor nem önálló tevékenységből származó jövedelemről beszélünk. "Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez".  [Szja. tv. 25. § (1)]

"Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen
a) az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bónt, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetve egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére);
b) dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog;
c) elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés;
d) kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele." [Szja. tv. 4. § (2)]

"Nem önálló tevékenység
a) a munkaviszonyban folytatott tevékenység,
c) a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése,
d) a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége,".
[Szja. tv. 24. § (1)]

Amennyiben a társaság és a vagyoni érték juttatásban részesülő magánszemély (például egy személyesen nem közreműködő tag) jogviszonya a fenti felsorolásba nem illik bele, úgy egyéb jövedelemként kezelendő.

"Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás."
[Szja. tv. 28. § (1)]

Fölmerülhet kérdésként, hogy nem "Egyes meghatározott juttatás" -nak minősül egy ilyen ügylet? A válaszunk az, hogy nem esik ebbe a kategóriába, hiszen a kifizető nem a törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében juttatott vagyoni értéket. Ilyen jellegű juttatás a 70. § és a 71. § -ban nem szerepel.
"Béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [70. §], valamint a béren kívüli juttatások [71. §] után az adó a kifizetőt terheli.
(6) Egyes meghatározott juttatásnak minősül
c) a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles jövedelem;".
[Szja. tv. 69. § (1)]

Természetesen, ha már van számla és el kell számolni az adózás előtti eredmény terhére, de a magánszemély mégsem szeretné, hogy ebből neki adózandó jövedelme származzon, akkor még mindig fennáll a vállalkozásánál felmerült költség szabályszerű megtérítésének lehetősége a magánszemély által.

Tehát összefoglalva, ha a társaság által viselt költség, ráfordítás tekintetében megállapítható részben, vagy egészben a magánhasználat és az érintett magánszemély, akkor annak jogviszonyától függően kell az Szja tv. szerinti jövedelmet megállapítani. Az ily módon elszámolt költség, ráfordítás, a juttatás kapcsán felmerülő adók, járulékok a vállalkozás érdekében felmerülőnek tekintendők és csökkentik az adózás előtti eredményt.

De akkor mit értünk a nem a vállalkozás érdekében felmerülő költség, ráfordítás alatt?

Mint  írásunk elején kifejtettük, a Tao tv. a 3. számú mellékletében foglalkozik a kérdéssel.
A "különös tekintettel" megfogalmazás nem azt jelenti, hogy kizárólag a felsorolt esetekben. Vagyis a 3. számú mellékletben található felsorolás példálózó jellegűnek tekintendő.

"A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
4. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;"

Ha tanulmányozzuk a 3. számú mellékletben felsorolt eseteket, akkor megállapíthatjuk, hogy azokkal kapcsolatban nem merül fel juttatásban részesülő magánszemélyi érintettség. Arról van egyszerűen szó, hogy a vállalkozás olyan költségeket számolt el az adózás eredmény terhére, amelyek a Tao tv. tiltó listáján szerepelnek, illetve a vállalkozás nem tudja bizonyítani, hogy életszerűen felmerülő kiadásokról van szó, a bevételszerző tevékenység érdekében. Fiktív-gyanús szolgáltatást vettek igénybe, tönkrement valami, de kellő gondossággal elkerülhető lett volna, selejteztek, de nem szabályszerűen, stb.



1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
1. §
(2) Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet (jogügyletek sorozata) megvalósítja a szabály, az adóelőny célját és tartalmát tekintve valós gazdasági, kereskedelmi okok alapozzák meg. Az alkalmazhatóságot, az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet (jogügyletek sorozata) alapján az állapítható meg, hogy annak fő célja vagy egyik fő célja olyan adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, amely ellentétes az alkalmazandó adójogszabály tárgyával vagy céljával, akkor a jogügylet (jogügyletek sorozata) alapján elszámolt költség, ráfordítás nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra,

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez1044
A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai
A)
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
4. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;

B)
A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

4. az előzetesen felszámított, de az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint le nem vonható általános forgalmi adó, feltéve, hogy a vállalkozás érdekében felmerült költséghez, ráfordításhoz kapcsolódik;
6. az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás, továbbá a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is);

2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről
ALAPELVEK
1. § [A rendeltetésszerű (célhoz kötött) joggyakorlás követelménye (joggal való visszaélés tilalma)]
Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények, önkormányzati rendeletek alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben, önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések megkerülése.

7. § [Értelmező rendelkezések]
E törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról és az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályok alkalmazásában
47. telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található,
51. vállalkozási tevékenység: az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet a természetes személy, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és kockázatára üzletszerűen végez,

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
4. §
(2) Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen
b) dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog;
c) elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés;
d) kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele.

5. § (1) A jövedelem megállapítása során a bevételt és a költséget forintban kell meghatározni.
(2) Utalvány esetében bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre, szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség csökkentésére felhasználható.
(3) Elengedett kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében a bevétel a magánszemély megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege. A magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében a bevétel a kiadás teljes összege.
(4) A (2)–(3) bekezdésben nem említett, nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értéke.
(5) Ha e törvény külön rendelkezése alapján a (2)–(4) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összegnek csak egy része minősül bevételnek, akkor a jövedelmet e rész, mint bevétel alapján kell – az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint – meghatározni.

7. § (1) A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:
b) azt a vagyoni értéket, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci értékét a magánszemély köteles megfizetni; ha azonban a magánszemély semmit nem köteles fizetni, vagy csak a szokásos piaci érték egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci érték vagy annak a fizetési kötelezettség levonásával megállapított része – hacsak e törvény egyéb rendelkezéséből más nem következik – a magánszemély olyan bevétele, amelyet a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni; ilyen esetben a vagyoni érték átruházásakor annak megszerzésére fordított értékként – e törvény külön rendelkezése hiányában is – a szerzéskori szokásos piaci értéket kell figyelembe venni;

25. § (1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel munkabér, közfoglalkoztatási bér, tiszteletdíj, illetmény, jutalom, üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeg, költségtérítés, a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel (feltéve, hogy az adóköteles biztosítási díj utáni adó nem a kifizetőt terheli), a társas vállalkozásban személyesen közreműködő magánszemély tag (a továbbiakban: személyes közreműködő) által személyes közreműködése ellenében kapott juttatás, ha azt a társas vállalkozás költségei között számolják el (a továbbiakban: személyes közreműködői díj). Figyelemmel a (2) bekezdés rendelkezéseire is, a nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze jövedelem, kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, melyből levonható – legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig – a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség.

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.

69. § (1) Béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [70. §], valamint a béren kívüli juttatások [71. §] után az adó a kifizetőt terheli.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó juttatás esetében jövedelemnek minősül a juttatás értéke, ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás esetén annak szokásos piaci értéke vagy abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni.

b) béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások esetében az előzőek szerinti jövedelem 1,18-szorosa.

(6) Egyes meghatározott juttatásnak minősül
c) a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles jövedelem;


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Ingatlannal rendelkező társaság vagyoni betétjének átruházása

Két külföldi illetőségű magánszemély (eladók) értékesítik egy ugyancsak külföldi cégben (a továbbiakban: anyavállalat) meglévő 50-50 százalékos vagyoni betétjüket (üzletrészüket) egy hasonlóan külföldi illetőségű társaságnak (a továbbiakban: vagyonszerző).

Az ügylet eredményeképpen a vagyonszerző száz százalékos tulajdonjogot szerez az anyavállalatban, illetve ezen keresztül, többek között, egy magyarországi székhellyel bíró ingatlanvagyonnal rendelkező leányvállalatban. Vagyis közvetett módon a vagyonszerző a magyarországi ingatlanok tulajdonosává válik.

Az Illeték törvény területi és személyi hatályáról szóló fejezetében utalást találunk a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétjére vonatkozóan a 2. § (2) és (3) bekezdésében.
„(2) Az ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó rendelkezéseket az ingó, a vagyoni értékű jog, a belföldi ingatlan és a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétje tekintetében kell alkalmazni, kivéve, ha nemzetközi szerződés másként rendelkezik.”
„(3) Ingónak vagy ingóhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak jogügyleten alapuló szerzése esetében – a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétje kivételével – e törvényt akkor kell alkalmazni, ha az ingó átadása, illetve a vagyoni értékű jog megszerzése belföldön történt.”.

Az hogy a (3) bekezdésbe miért került a belföldi ingatlanvagyon az "Ingónak vagy ingóhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog" csoporton belüli kivételhez, arra nem tudunk ésszerű magyarázatot, de mindenesetre e szakasz az ilyen ügyleteket kivonja a kizárólag belföldön történő megszerzés fogalomköréből és ezt az értelmezést a NAV 19. számú információs füzetében olvasható megjegyzés is alátámasztja.
„A belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétjének megszerzése esetén az Itv. szabályait kell alkalmazni az átadás helyétől függetlenül”. [NAV – 19. információs füzetek]
Vagyis az Itv. alapján a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétje esetében a törvény hatálya a külföldön történt vagyoni betét átruházására is kiterjed.

Vélelmezzük az utolsó ismert beszámoló alapján, hogy a leányvállalat ingatlannal rendelkező társaságnak minősül.
„belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság: olyan gazdálkodó szervezet (megszerzett gazdálkodó szervezet), melynek a mérlegében kimutatott eszközök (ide nem értve a pénzeszközöket, pénzköveteléseket, aktív időbeli elhatárolásokat és kölcsönöket) mérleg szerinti értékének összegéből a belföldön fekvő ingatlan(ok), mérleg szerinti értéke több mint 75 százalék,” [Itv. 102. § (1), o)]

Ezután megállapítjuk, hogy az anyavállalat is osztozik a leányvállalat minősítésében.
„vagy olyan gazdálkodó szervezetben (ingatlantulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezetben) rendelkezik legalább 75 százalékos – közvetett, vagy közvetlen – részesedéssel, melynek a mérlegében kimutatott eszközök (ide nem értve a pénzeszközöket, pénzköveteléseket, aktív időbeli elhatárolásokat és kölcsönöket) mérleg szerinti értékének összegéből a belföldön fekvő ingatlan(ok) mérleg szerinti értéke több mint 75 százalék”. [Itv. 102. § (1), o)]

Ugyanakkor, - komoly agytornára felkészülve, - azt is vélelmeznünk kell, hogy a szóban forgó ingatlanvagyon belterületbe vont ingatlannak minősül-e, vagy sem.
„belterületbe vont ingatlan: az olyan ingatlan, amelyet a tulajdonosa, vagyoni értékű jogának jogosítottja tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának – ajándékozás útján szerzett ingatlan esetén a megajándékozó (több, egymást követő ajándékozás esetén valamennyi megajándékozó), a 26. § (1) bekezdés g), h), q), t) pontja szerinti ügylet keretében szerzett ingatlan esetén a jogelőd [több, 26. § (1) bekezdés g), h), q) pontja szerinti ügylet esetén valamennyi jogelőd], vagy a kapcsolt vállalkozás [több, 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti ügylet esetén valamennyi kapcsolt vállalkozás] tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának – fennállása ideje alatt, de az ingatlan átruházását megelőző 10 éven belül minősítettek belterületté, ide nem értve azt az ingatlant, amelyet az átruházó fél általi megszerzést követő 6. évben vagy azt követően minősítettek belterületté, vagy az átruházó öröklés útján szerzett meg;”. [Itv. 102. § (1a), a)]

Amennyiben sikerült eldönteni (őszinte részvétem!), akkor azt is tudhatjuk, hogy a közvetett tulajdonos anyavállalat is osztozik e minősítésben.
„belterületbe vont ingatlannal rendelkező társaság: az olyan gazdálkodó szervezet, amely belterületbe vont ingatlan – közvetett vagy közvetlen – tulajdonosa.” [Itv. 102. § (1a), b)]

Miért is annyira fontos ez? Hát annál az "egyszerű" oknál fogva, hogy a belterületbe vont ingatlannal rendelkező társaság esetében nem ugyanaz az illeték fizetésére kötelezett, mint a "szimpla" ingatlannal rendelkezőnek minősített társaság esetében.

A belterületbe vont ingatlannal rendelkező társaság esetében az értékesítő az illeték fizetésére kötelezett.
"27. § (4) A 18. § (1a) bekezdése szerinti esetekben a visszterhes vagyonátruházási illetéket az átruházó fél köteles megfizetni.".

"18. § (1a) A visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik
a) a belterületbe vont ingatlan,
b) a belterületbe vont ingatlannal rendelkező társaság vagyoni betétjének
visszterhes átruházása.".

A "szimpla" ingatlannal rendelkezőnek minősített társaság esetében a vagyonszerző az illeték fizetésére kötelezett.
„A 18. § (2) bekezdésének h) pontján alapuló illetékkötelezettség esetén a 18. § (4) bekezdésének a)–c) pontjaiban felsorolt személyek kötelesek az illetéket megfizetni a 19. § (5) bekezdése szerint a tulajdonukban lévő vagyoni betét alapján számított illetékalap után.”. [Itv. 27. § (2)]

„Az illetékfizetési kötelezettség a következő vagyoni értékű jogokra és ingókra terjed ki:
h) belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részesedés, átalakított befektetői részjegy) megszerzésére.” . [Itv. 18. § (2), h)]

Ezek után már "gyerekjáték" megállapítani, hogy ki is a "18. § (4) bekezdésének a)–c) pontjaiban felsorolt személyek"  közül az illeték fizetésére kötelezett.
„A (2) bekezdés h) pontjában foglalt vagyonszerzés után akkor kell az illetéket megfizetni, ha
a) a vagyonszerző, illetve – magánszemély vagyonszerző esetén – annak házastársa, bejegyzett élettársa, gyermeke, szülője,
b) az a) pontban felsoroltak – önálló vagy együttes – többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezet, 
Az a) pontban említett "vagyonszerző" bizonyára nem magánszemély, az utána következő "illetve magánszemély ..." szövegrész alapján. De akkor a b) pontban a "vagyonszerző - többségi tulajdonában álló gazdálkodó szervezet"? Ő kicsoda? - a szerk. megjegyzése.
c) az a) és b) pontban felsoroltakkal a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő személy,
tulajdonában álló vagyoni betétek aránya önállóan vagy együttesen eléri vagy meghaladja az összes vagyoni betét 75%-át.” . [Itv. 18. § (4)]

És még egy kis hab a tortára. A Tao törvény és az Itv. fogalommeghatározása teljesen eltérő az ingatlannal rendelkező társaság tekintetében és egyáltalán nem biztos, hogy ami illetékköteles, az egyben nyereségadó köteles is. Sőt maga az mérleg szerinti összes eszközállományból a 75 százalékos ingatlan arány is mást mutat, ha az Itv. szerinti korrekciós tételekkel számolunk, ami a Tao törvényben nem jön számításba. Így aztán lehet egy társaság ingatlannal rendelkező is, meg nem is.

Apropó! Kíváncsiságból kerestük az Art. által előírt szabály alapján az ingatlannal rendelkező társaságnak minősülő adózókat a NAV honlapján, de mi nem találtuk. Biztosan jól el van rejtve. Vagy lehet hogy nem is léteznek ilyen társaságok?
"266. § [Egyéb közzétételek]
Az állami adó- és vámhatóság az adózót terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez, a költségvetési támogatás jogszerű igénybevételéhez honlapján közzéteszi
n) minden év szeptember harmincadikáig a megelőző naptári évben, a Tao tv. szerint ingatlannal rendelkező társaságnak minősülő adózók nevét, székhelyét, adószámát."


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Adomány a társasági adótörvényben

A vállalkozások életében gyakran előfordul, hogy alapítványok támogatási kéréssel fordulnak hozzájuk. A hozzánk érkező kérdésekből kitűnik, hogy van némi bizonytalanság az adomány adóügyi megítélésében. Sokan csupán egy "nem" szócskán siklanak át és máris a "nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások" kategóriájának vélik az adományt és adóalap növelő tételként kezelik. Pedig nem így van. Összegyűjtöttük a Tao. tv. -ből azokat a bekezdéseket, amelyekből világosan látszik, hogy az adományozónak a jogszabály minimum 20% adóalap kedvezményt biztosít. Most, hogy lassan belépünk a Tao. bevallások időszakába, úgy gondoljuk, hogy nem árt feleleveníteni, egy két szabályt.

4. § E törvény alkalmazásában

1/a. adomány: a közhasznú szervezet részére törvényben meghatározott közhasznú tevékenysége támogatására, valamint az egyházi jogi személy részére törvényben meghatározott tevékenysége támogatására, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve hogy az nem jelent az e törvényben meghatározottakon túl vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának vagy részvényesének, vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a természetes személy tag vagy részvényes közeli hozzátartozójának azzal, hogy nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás;

Az adóalap megállapításakor csökkentő jogcímek

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

z) a közhasznú szervezetnek, a közhasznú szervezettel kötött adományozási szerződés keretében, az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény szerinti közhasznú tevékenység támogatására, a Magyar Kármentő Alapnak, a Nemzeti Kulturális Alapnak, továbbá a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény 7. § (1) bekezdése szerinti mezőgazdasági kockázatkezelési pénzeszköz (a továbbiakban: Kárenyhítési Alap) javára önkéntesen, nem jogszabályi kötelezés alapján vagy a felsőoktatási intézménynek felsőoktatási támogatási megállapodás keretében az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értékének, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értékének

za) 20 százaléka – tartós adományozási szerződés keretében 40 százaléka – közhasznú szervezet,

zb) 50 százaléka a Magyar Kármentő Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, továbbá a Kárenyhítési Alap,

zc) 50 százaléka felsőoktatási intézmény felsőoktatási támogatási megállapodás alapján történő

támogatása esetén, de együttesen legfeljebb az adózás előtti eredmény összege,

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez

Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:

13. az adózó által (a közhasznú szervezet kivételével) az adóévben nem adomány céljából, visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke (ide nem értve az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti árumintát), az adózó által ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, valamint e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó, ha a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik, vagy az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében a juttatást az eredményében bevételként elszámolta és az adózás előtti eredménye, adóalapja e juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, továbbá az e bevételre jutó társasági adót megfizeti, amelyet a társasági adóbevallás elkészítését követően nyilatkozat útján igazol; amennyiben a juttatásban részesülő vállalkozási tevékenységet nem végez, a nyilatkozatra vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben a juttatásban részesülő arról nyilatkozik, hogy a juttatás adóévében vállalkozási tevékenységet nem végzett, vagy, hogy a támogatást nem a vállalkozási tevékenységéhez kapta, vagy a vállalkozási tevékenysége után adófizetési kötelezettsége nem keletkezik;

A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő

egyes költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:

17. az adóévben adomány jogcímen visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy az adózó rendelkezik a közhasznú szervezet, az egyházi jogi személy, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezője által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, amely tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, az adomány összegét és a támogatott célt.

Az adóalap megállapításakor növelő jogcímek

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:

d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra,

A jogszabály szövegének forrása: njt.hu

Aktuális:

Beszámoló mintatár

Beszámoló mintatár egyéb szervezeteknek

Társasági adó 2019 kalkulátor





Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A nyíltvégű pénzügyi lízinggel kapcsolatos áfa szabályok

Az Áfa törvény a személygépkocsi meghatározását a 8703 vámtarifaszámra
való hivatkozással teszi meg és nem a forgalmi engedély szerinti minősítéshez köti,
így a besoroláshoz ezt a szempontot kell  irányadónak tekintenünk.

Alap esetben a személygépkocsival kapcsolatos igénybe vett szolgáltatásokról kiállított számlák, előzetesen felszámított áfaként feltüntetett, összegének 50 százaléka levonásba helyezhető, amennyiben minden egyéb, a törvényben meghatározott feltétel teljesül.

A személygépkocsihoz beszerzett alkatrészek, kiegészítők és egyéb termékek előzetesen felszámított áfája nem vonható le.

A szerviz szolgáltatások esetében, a szolgáltatói számlán tételesen feltüntetett kicserélt alkatrészek (termékek) áfája, tekintettel arra, hogy a velük kapcsolatban előzetesen felszámított áfa beépül a főtevékenységhez kötődő áfába (szerviz szolgáltatás), ezért az ilyen számla teljes összege után előzetesen felszámított áfa 50 százaléka levonásba helyezhető. Ez abban az esetben is igaz, ha egyébként maga a szerviz szolgáltatás értéke alacsonyabb, mint a kicserélt alkatrészek értéke.

A bérbe vett személygépkocsinak (ideértve a nyílt végű lízinget is) ahhoz, hogy az 50 százalékos visszaigényelhetőséggel élni lehessen részben legalább adóköteles tevékenységet kell szolgálnia. E feltételnek ügyletenként teljesülnie kell, vagyis minden egyes külön teljesítés, elszámolási időszak tekintetében meg kell valósuljon. Ennek bizonyítása a vállalkozó feladata. Amennyiben a vállalkozó havi áfa bevalló és a lízing díj is hasonló gyakoriságú, akkor esetében az adómegállapítási időszak és az igénybe vett szolgáltatás elszámolási időszaka egybeesik, azaz havonta kell rendelkeznie legalább egy olyan bizonyítékkal, amely alátámasztja a személygépkocsi adóköteles tevékenységhez történő használatát.

A NAV álláspontja szerint „Az üzleti célú használat alátámasztására alkalmas lehet bármely olyan irat, dokumentum, akár egy email is, amely a szokásos ügymenet során keletkezik, és a tartalma alapján az üzleti célú használatot, annak megtörténtét igazolja”. Ezzel szemben olvashatók olyan szakértői vélemények is, amelyek szkeptikusak az ilyen jellegű bizonyító erejű dokumentumokat illetően!

Feltételezve, hogy a havi áfa bevalló vállalkozó kizárólag adóköteles szolgáltatást teljesít, kizárjuk a törvény által engedélyezett 50%-os levonási hányadra vonatkozó – 123. § szerinti – arányosítási kötelezettséget. Természetesen, ha van adómentes tevékenység is, akkor a levonásba helyezhető rész arányosítását nem lehet megúszni.

Az 50%-os levonható átalányszámítás mellett a vállalkozások továbbra is élhetnek az áfatörvény (Áfa tv.) 125/A §-ában biztosított választási jogukkal és az üzleti használat arányában igényelhetik vissza a bérleti- és lízingdíj áfáját. Ez azoknak éri meg, akik az 50%-nál lényegesen nagyobb arányban használják üzleti célra a személygépkocsit és ezt megfelelően bizonylatolni is tudják.

Fontos lehet, hogy mi a teljes ügylet végkimenetele. Amennyiben a vége az, hogy az egész ügylet nem más, mint egy termék értékesítése és nem szolgáltatásnyújtás, úgy az áthárított általános forgalmi adó az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja értelmében nem vonható le! E tekintetben a lízing szerződés a meghatározó. Az utolsó lízingdíj tulajdonképpen a maradványérték kell legyen és  a személygépkocsi értékesítéséről kell szóljon. Ennek  az áfája nem vonható le.

Úgy tudni, előfordult már néhány olyan eset, amikor a nyílt végű pénzügyi lízingszerződést zárt végű pénzügyi lízingszerződéssé minősítette az adóhatóság, ezért nem árt az óvatosság. A Ptk. a nyílt végű lízing meghatározása tekintetében lehetőséget biztosít arra, hogy a maradványérték lényegesen alacsonyabb legyen, mint a szerződéskötéskori piaci ár. Lemondani is lehet a vételi jogról egy más személy javára, de ekkor számolnunk kell az illetéktörvény ajándékozással kapcsolatos szabályaival is.

A Ptk. pénzügyi lízing szerződésekre vonatkozó meghatározása:
Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.

Áfa arányosítás kalkulátor

Útnyilvántartó
Szabadon lekérhető!

Üzemanyag megtakarítás nyilvántartó

Cégautó szabályzat minta




Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.