Személyesen közreműködő kültag a betéti társaságban

Bt.formában kis-kereskedünk feleségemmel és egy alkalmazott foglalkoztatásával. Én mint beltag minimál bérre bejelentve, feleségem kültag, a Bt-nél nincs alkalmazva, mint betegápoló tb szempontjából bejelentett /a betegápolás mellett 4 óra egyéb munkát vállalhatna/.
Kérdésem: az alkalmazottunk hiányzása esetén feleségem időnként /heti egy alkalommal/ napi 4 órában dolgozhat-e helyette,és milyen feltételekkel?
Ezidáig helyettesített mint kiskönyves, most meg az elektronikus bejelentést alkalmazzuk.
Azt hallottuk, hogy mint kültag tulajdonos minden járulék fizetése nélkül bemehet tulajdon üzletébe és dolgozhat ellenszolgáltatás nélkül.Igaz ez?

Először is a feleség jogállását érdemes tisztázni. Meg tudjuk erősíteni, hogy az 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló jogszabály alapján az ápolási díjban részesülő személy biztosítottnak minősül.

5. § (1) E törvény alapján biztosított
g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével - amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét,
(2) Az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasház közösség, egyesület, köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője; szövetkezet vezető tisztségviselője, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri az (1) bekezdés g) pontjában említett összeget.

9. § (1) Az egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.
(2) Az 5. § (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani.
(3) Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. § (1) bekezdésében említett időszakon belül - akkor is fennáll, ha
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,
b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban
részesül,
c)
amennyiben az ellátások folyósítását közvetlenül megelőző napon biztosított volt.

Ugyanakkor a feleség társas vállalkozónak is minősül a Bt. ben meglévő kültagi jogviszonya alapján. Annak eldöntéséhez, hogy a társas vállalkozások egyes tagjai után milyen mértékű járulékot kell fizetni, a legfontosabb azt tudni, hogy e személyek milyen jogviszonyban végeznek munkát a társas vállalkozásban.

A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja alapvetően háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

- munkaviszony,
- megbízási jogviszony,
- tagsági jogviszony

A nem vezető tisztségviselő tagok, ha a társaságnál munkát végeznek, ez lehetséges:

- munkaviszonyban, ha munkaszerződés alapján végeznek munkát,
- megbízási jogviszonyban, ha megbízási szerződés alapján végzik tevékenységüket, és azt a Ptk. szabályai szerint kötötték,
- tagsági jogviszonyban (társas vállalkozóként), ha a tevékenységüket nem munkaviszony és nem megbízási jogviszony keretében végzik.

10. § (2) A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége:
a) a gazdasági társaság, az egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig, egyéni cég tagja esetében az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni cégben fennálló tagság megszűnésének napjáig,
b) egyéb esetben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig
tart.

Társadalombiztosítási szempontból a társas vállalkozó lehet:

- főfoglalkozású,
- munkaviszonyban álló,
- tanuló,
- kiegészítő tevékenységet folytató.

Kizárásos alapon megállapíthatjuk, hogy a feleségre a lehetséges munkavégzési megoldások közül a tagsági jogviszonyban történő személyes közreműködés illik. Társadalombiztosítási szempontból (amennyiben a betegápolási státusz legalább heti 36 órás foglalkoztatottságot jelent), úgy tovább kell vizsgálnunk, hogy a több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony mennyiben áll fenn.


Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén

31. § (1) Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot.
(2) A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokban és a 26. § (1) bekezdésében említett ellátások után együttesen legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. A nyugdíjjárulékot (tagdíját) a naptári év folyamán addig kell levonni, amíg a biztosított nem nyilatkozik arról, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési felső határig megfizette. Nyugdíjjárulék-túlfizetés esetén a foglalkoztató a túlfizetés igazolását követő 15 napon belül köteles a járulékot visszafizetni a biztosítottnak.

(3) Ha a biztosított legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem fizet a 19. § (3) bekezdésében meghatározott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani. A heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal egy tekintet alá esik az országgyűlési képviselői jogviszony.

Tehát amennyiben a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban ( vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszonyban) áll – akár egy, akár több munkáltatónál – és foglalkoztatása a munkaviszonyában/munkaviszonyaiban együttesen eléri a heti 36 órát, akkor a társas vállalkozásban a járulékokat [társadalombiztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat)] a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem alapján kell megfizetni. Ha a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem köteles pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni.

Bejelentési kötelezettség

A munkáltató és a kifizető adóazonosító számának, nevének, elnevezésének, székhelyének közlésével - az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra
rendszeresített nyomtatványon - T1041 számún - bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított  személyi adatait (neve, születési neve, anyja születési neve, születési helye és ideje),
állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR-számát,
magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkáltató, kifizető bejelentése kiterjed a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is.

A bejelentést
a) a biztosítás kezdetére vonatkozóan a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt, illetőleg ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon,
b) a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő 8 napon belül kell
teljesíteni.

Nyilvántartási kötelezettség

A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait oly módon köteles nyilvántartásba venni, és erről a magánszemélynek igazolást adni, hogy
abból a törvényben előírt adatok a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétől megállapíthatók legyenek. A nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt a foglalkoztatót az Art. szerint megállapítható mulasztási bírság - nyilvántartásba nem vett személyenként - terheli. A foglalkoztató a biztosítottakról köteles a külön törvényben meghatározottak szerint olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a biztosított nevét és személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, a magán-nyugdíjpénztári tagságára vonatkozó adatot, a foglalkoztató adatait, a biztosítási időre és a szolgálati időre vonatkozó adatokat, a biztosítottól levont járulékok alapját és összegét.

A járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel

27. § (1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni.
28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a 27. § (1) bekezdésben meghatározott járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.


A Tbj tv szerint a biztosítot társas vállalkozó után a járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. A járulékalap alsó határát arányosan arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó ápolási díjban részesül, de csak abban az esetben, ha az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja.

A betegápolást szabályozó törvényből:

1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

42. § (1) Nem jogosult ápolási díjra a hozzátartozó, ha
d) keresőtevékenységet folytat és munkaideje - az otthon történő munkavégzés kivételével - a napi 4 órát meghaladja,

44. §
(3) Az ápolási díj folyósításának időtartama szolgálati időre jogosít. Az ápolási díjban részesülő személy - ide nem értve a Tbj. 26. §-a alapján nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett személyt - az ellátás után nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj fizetésére kötelezett. A települési önkormányzat az ápolási díj folyósításának időtartamára a társadalombiztosítási járulék nyugdíjbiztosítási ágazatára jutó járulék fizetésére kötelezett.

Összefoglalva

A Tbj tv szerint a biztosítot társas vállalkozó után a járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. A járulékalap alsó határát arányosan arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó ápolási díjban részesül, de csak abban az esetben, ha az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja.

A saját Bt-ben való személyes közreműködés véleményünk szerint megvalósítja a vállalkozói tevékenység gyakorlásának feltételét. Azt nem találtuk sehol leírva, hogy a betegápolási státusz egyenértékű-e egy legalább heti 36 órás munkaviszonnyal. Amennyiben igen, akkor elkerülhető a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettség és elegendő a társas vállalkozásban a járulékokat [társadalombiztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat)] a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem alapján megfizetni. A személyes közreműködés, akár díjazás nélkül is történhet, amely nem keletkeztet biztosítási jogviszonyt. A Bt tevékenységében ily módon közreműködő tagra szerintünk nem vonatkozik a bejelentési kötelezettség.

Más a helyzet, ha a "36 órás védőpajzs" nem áll fenn! Ebben az esetben nagyon sokba kerülne a személyes közreműködés a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettség miatt. Legalább a minimálbér alapulvételével, járulékot kellene fizetni még akkor is, ha a kültag egy fillér juttatásban sem részesül. Ez ráadásul bejelentési kötelezettséggel is jár.

Az alkalmi munkavállalói megoldás működik, mert így a feleség nem "főállású" vállalkozóként, hanem munkaviszonyban tevékenykedik. Ez azonban szintén bejelentési kötelezettséggel jár. 

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Szolgáltatás export Áfája

Eddig magabiztosan nyilatkoztam a 2010-es export szolgáltatás áfáról, de most egy ügyfelem ki akar bocsájtani egy nagy számlát és kissé elbizonytalanodtam.
A szolgáltatás nyújtó magyar Kft. A szolgáltatás igénybe vevő svájci Rt. A szolgáltatás tárgya piackutatás, amit a magyar cég alapvetően az interneten végzett keresgéléssel és egy tanulmány készítésével teljesített. A szerződés kelte 2009 augusztus. A teljesítés 2010, teljesítésigazolással.
Én úgy gondolom, hogy  a számlát "áfa területi hatályán kívüli" jelzéssel , áfa nélkül kell kiállítani. De ez így túl egyszerűnek tűnik. A vevő Svájcban bevallja az áfát, majd levonja és kész?
A magyar Apeh pedig az áfáról lemond?

Az Áfa törvény tagadhatatlanul bonyolult rendszerét valamivel könnyebb átlátni, ha néhány alapelvvel tisztában vagyunk. A magyar nyelvben meghonosult általános forgalmi adó elnevezés lehet, hogy kevésbé tükrözi ennek az adónemnek a funkcióját, mint a más nyelvekben használatos elnevezés, amely magyarra fordítva többnyire annyit jelent, hogy hozzáadott érték adó, többletérték adó [Value added tax (VAT); Mehrwertsteuer (MwSt.)].

Az EU irányelveiben megfogalmazásra került, hogy a fogyasztás megadóztatása ott kell érvényesüljön, ahol ez a felhasználás ténylegesen történik.

Az adóalanyoknak nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítési helyre vonatkozó általános szabályt a szolgáltatást igénybe vevő, nem pedig a szolgáltatást nyújtó letelepedési helye alapján kell megalkotni.

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét meghatározó szabályok alkalmazásában, és az üzleti élet terheinek csökkentése érdekében azokat az adóalanyokat, akik nem adóztatandó tevékenységeket is folytatnak, adóztatandóként kell kezelni valamennyi nekik nyújtott szolgáltatás tekintetében. Hasonlóképpen azon nem adóalany jogi személyeket, akik HÉA  azonosítószámmal rendelkeznek, adóalanynak kell tekinteni. A rendes szabályoknak megfelelően ezek a rendelkezések nem terjedhetnek ki azon szolgáltatások nyújtására, amelyeket az adóalany a saját vagy a személyzete céljaira történő felhasználásra kapott.

Amennyiben a szolgáltatást nem adóalanyok részére nyújtják, az általános szabály továbbra is az, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye van.

Bizonyos körülmények között a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó általános szabály nem alkalmazható sem az adóalanyok, sem a nem adóalanyok esetében, és meghatározott kivételeket kell alkalmazni. Ezeknek a kivételeknek nagyrészt már létező követelményeken kell alapulniuk, és tükrözniük kell a fogyasztás helye szerinti adózás elvét, miközbennem helyezhetnek aránytalan adminisztratív terheket egyes kereskedőkre.

Amennyiben az adóalany olyan személytől kap szolgáltatást, aki nem ugyanabban a tagállamban telepedett le, bizonyos esetekben a fordított adózási mechanizmus kötelező, azaz az adóalanynak magának kell megállapítania az igénybe vett szolgáltatásra vonatkozó HÉA megfelelő összegét.

Az adóalanyok között zajló, országhatárokon átnyúló termékértékesítések, szolgáltatás nyújtások esetében a hozzáadott érték folyamatos beépülése folytatódik a továbbértékesítések, illetve a más termékekbe, szolgáltatásokba való integrálódás során. E láncolatnak akkor van vége, amikor a termék, vagy szolgáltatás a végső fogyasztóhoz elért. Ő az, aki úgy fizeti meg a fogyasztási (hozzáadott érték) adót, hogy számára már nincs levonási lehetőség. A kölcsönösség alapján, olyan termékek és szolgáltatások esetében, amelyek átlépik az országhatárt, ezt a hozzáadott érték adó nélkül kell megtegyék. Ha nem így lenne, akkor a számlán egy olyan Áfa szerepelhetne, amelyet egy másik ország költségvetésének terhére lehetne visszaigényelni úgy, hogy ott befizetés nem történt. Mivel a termék, illetve szolgáltatás kapcsán kiállított számlán áfa nem szerepel az exportáló ország elesik az utolsó fázisban hozzáadott érték adójától, de talán ezt kompenzálja az export bevétel. Fordított esetben a partner országból hozzánk érkező termék esetén ugyanez a helyzet. A behozott termék nem tartalmazza a származási ország szabályai szerinti áfát.

A hozzáadott érték adó technikai beépítése a célországban úgy valósul meg, hogy az importáló adózó felszámítja az áfát (mintha ő állította volna elő a terméket), és további feltételek megléte esetén ugyanakkor levonásba is helyezheti (mint a beszerzését terhelő áfát). Ettől kezdve minden hozzáadott érték a célország költségvetésébe folyik be.

Ugyanezen a logikán alapul az is, hogy nem adóalanyok részére történő országhatáron átnyúló értékesítés esetén a termék árának az Áfát is tartalmaznia kell, hiszen ők végső fogyasztóként még a származási országbeli adózótól vásárolnak közvetlenül, aki az utolsó, aki még adófizetésre kötelezett lehet.

Természetesen az élet ennél sokkal bonyolultabb, ezért úgy az irányelvekben, mint a mi Áfa törvényünkben számos kivétel teszi izgalmassá a jogszabály helyes értelmezését.

Visszatérve a kérdésre, a 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról főszabályként a következőképpen fogalmaz:

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja
után.

Szolgáltatás nyújtása

13. § (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.

Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében

Általános szabályok

37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

A kérdésben szereplő piackutatási tevékenység és az ennek eredményeképpen elkészült tanulmány egy olyan adóalany megrendelésére készült, aki gazdasági célú letelepedési helye a Közösség területén kívül van. Az általános szabályok alapján ez a tevékenység az Áfa törvény hatályán kívüli területre esik, ezért a szolgáltatásról kiállított számla véleményünk szerint Áfát nem tartalmazhat.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Találmányból, szellemi termék hasznosításából származó jövedelem

Két magánszemélynek van egy találmánya – (Know-how).
A szabadalmat átadták cégüknek 50-50%-ban. A jogot a cég kapja meg, értékeként megjelöltek X összeget, melyet nem kértek addig, amíg ennek „elbírálása” nem történik meg. Ez megtörtént. Le van védve a találmány. Amint ezt hasznosítják lesz bevételük, vagyis akkor fizet a cég számukra. Ami most már esedékes lassan.
Ez egyéb jövedelemnek kell minősüljön, a magányszemélyeknek nem vállalkozók, nincs adószámuk: SZJA Tv. 28 § 7.c szerint.
Lehet-e10% költségátalányt itt figyelembe venni, mivel költséget nem tudnak felmutatni?
Ennek a jövedelemre van-e EHO fizetési kötelezettség, s erre is vonatkozik a 450 e Ft határ -  a nyilatkozatig a kifizetőnek kell levonnia, s befizetni az SZJA-val együtt? Az SZJA-nál is nyilatkozni kell a levonás mértékéről? Vagy erre a kifizetésre más vonatkozik?

Először is nézzük meg mi tartozik a nem anyagi javak fogalomkörébe. Bár az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (Szja tv.) a nem anyagi javak fogalmát a 11. számú mellékletbe "rejtette el" a  vállalkozói költségek elszámolásai közé, azért úgy gondoljuk, hogy a vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező magánszemély esetében is irányadó.

Nem anyagi javak

b) A nem anyagi javak fogalma
A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
- a találmány,
- az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
- a védjegy,
- a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
- a szoftvertermék,
- az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
- a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.

A kérdés megválaszolásához az 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról (Szt.) törvényt szintén érdemes figyelembe venni. A jogszabály megkülönbözteti a szolgálati, az alkalmazotti, illetve az előbbi jogviszonyokon kívüli találmányt.

Szolgálati és alkalmazotti találmány

9. § (1) Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki.
(2) Alkalmazotti találmány annak a találmánya, aki, anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik.
10. § (1) A szolgálati találmányra a szabadalom a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg.
(2) Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos; a munkáltató hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog a munkáltató megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át.
A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg bizonyos feltételek teljesülése mellett, amelyre most nem térünk ki (13. § (1).
Az alkalmazotti találmány hasznosítására való jog ellenében olyan mértékű díj jár, amilyet a munkáltatónak - a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel - szabadalmi licenciaszerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében fizetnie kellene.
Ha a szabadalomnak több szabadalmasa van, saját hányadával bármelyik szabadalmas társ rendelkezhet. A szabadalmas társ részesedési hányadára a többi szabadalmas társat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg.

Amennyiben a találmány nem tekinthető sem szolgálatinak, sem alkalmazottinak és ezt egy vállalkozás egyszerű kívülállóként használhatja fel, akkor ennek alapja a feltalálóval megkötött hasznosítási szerződés (szabadalmi licencia-szerződés). Ilyenkor a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

Hasznosítási szerződés

27. § (1) Hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

A magánszemély a hasznosítási szerződés alapján olyan bevételre tesz szert, amely nem tekinthető nem önálló tevékenységből származónak. A találmány hasznosítási jogának átengedéséből származó jövedelemre az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (Szja tv.) jogszabályban az egyéb jövedelem részletezései között találunk utalást.

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás.

(7) Egyéb jövedelem – ha e törvény másként nem rendelkezik –
a) a jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog, illetőleg az említett jogosultságok megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes szerzés esetében ideértve a megszerzéskor adóköteles bevételt is) a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része;
d) a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült költségeket meghaladó része.
Bármely esetben az e bekezdés szerint meghatározott jövedelem adókötelezettségére a szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni, ha a jövedelem megszerzésének e törvény szerinti jogcíme a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével megállapítható.

A törvény a 10 százalékos költséghányad alkalmazását csak az önálló tevékenység, illetve a költségtérítés esetében teszi lehetővé. Az egyéb bevételek adózási szabályai csak a bevétel megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadásról szólnak.

18. § (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható
a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy
b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).

A szerzői díjas tevékenység két részre bontható. Az előállítás körülményeinek függvényében járhat díj a találmány elkészítéséért, létrehozásáért, másrészt a pedig a felhasználás átengedéséért. A két tevékenység adózása lényegesen eltér egymástól. Az első egy önálló tevékenységnek minősülő megbízásos jogviszony, amely a minimálbér 30 százalékát meghaladó jövedelem felett biztosítási jogviszonyt keletkeztet és járulékfizetési kötelezettséggel jár. Ebben az esetben a 10 százalékos költségátalány is figyelembe vehető.

195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról

3. § Ha a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás (a továbbiakban együtt: szerzői jogi védelem alatt álló mű) hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés (a továbbiakban együtt: felhasználási szerződés) alapján a szerzői jogi védelem alatt álló mű szerzője, előadója (előadóművész) személyes közreműködésre is kötelezett, e tevékenységet a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés (előadás) szerinti személyes munkavégzés (közreműködés) díjazását kell figyelembe venni.

A használati szerződés alapján átengedett felhasználási jog viszont, az egyéb jövedelem kategóriában más szabályok szerint adózik. A 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről (Tbj. tv.) alapján járulékalapot nem képező jövedelemnek minősül.

Járulékalapot nem képező jövedelem

d) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

A szerzői és az előadói díjak közül tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni minden olyan, belföldi illetőségű magánszemélynek kifizetett jövedelem után, amelyet Szja előleg megállapításánál is figyelembe kell venni, és amelyre nem vonatkozik a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség (a felhasználás jogának átengedéséért fizetett díjrész).

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás

2. § Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség (eho) terheli az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti munkáltatót, kifizetőt (a továbbiakban együtt: kifizető) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti belföldi magánszemélynek juttatott, a 3. § (1) bekezdésében, a belföldi magánszemélyt az általa megszerzett, a 3. § (3) bekezdésében meghatározott jövedelem után.
3. § (1) A kifizető - kifizető hiányában vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél
aa) az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem,
után.

Az eho a kifizetőt terheli - nem a kifizetett díjból kell levonni, hanem azt az Szja adóelőleg alapjára vetítve kell kiszámítani és megfizetni. A négyszázötvenezer forint (hozzájárulás-fizetési felső határ) a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségekre vonatkozik, tehát nem ez a kategória.

Természetesen a kifizetőnek alkalmaznia kell az Szja tv. által előírt adóelőleg levonási szabályokat, az ezzel kapcsolatos nyilatkozattételi kötelezettségek figyelembevételével.

Az adóelőleg-fizetési kötelezettség

46. §
(3) Ha az a bevétel, amelyből az összevont adóalapba tartozó jövedelmet kell megállapítani, kifizetőtől származik az adóelőleget a kifizető állapítja meg (a továbbiakban: adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető).
(8) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek - kivéve, ha a (7) bekezdés szerint az adóelőleg megfizetésére a magánszemély köteles - a megállapított adóelőleget a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése szerint kell bevallania azzal, hogy a rendelkezés alkalmazásában elszámolt adóelőlegként a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe.

47. § (1) Az adóelőleg alapját az adóalap meghatározására irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani, a (2)-(3) bekezdés szerinti eltérésekkel, figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is.
(2) Az adóelőleg alapja
a) feltéve, hogy nem a b)-c) pont rendelkezését kell alkalmazni,
aa) - ha a bevétel adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőtől származik - a bevételből a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó

rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával meghatározott rész, az előbbiek hiányában, valamint amely bevételből e törvény szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege;
b) nem önálló tevékenységből származó bevétel
c) költségtérítés esetében

48. § (1) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető a bevételt terhelő adóelőleget a magánszemély által írásban adott nyilatkozat (adóelőleg-nyilatkozat) figyelembevételével állapítja meg, ha a nyilatkozatot felszólítására vagy önként a magánszemély a kifizetést megelőzően rendelkezésére bocsátja. Nyilatkozat adható esetenként vagy az adóéven belül visszavonásig (újabb nyilatkozattételig) érvényesen. A nyilatkozat tartalmát érintő bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni.
(2) Az adóelőleg-nyilatkozatban a magánszemély az adott esettől függően nyilatkozik
a) a bevétel adóelőleg-alapjának megállapításához levonandó költségről,
b) az adóelőleg-megállapítás módjáról,
c) a magánszemély összevont adóalapjának, adóterhet nem viselő járandóságainak adóévi várható összegéről,

49. § (1) Az adóelőleg a 47. § szerint megállapított adóelőleg-alap összege alapján az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti legmagasabb adókulccsal számított összeg, kivéve, ha a

(2)-(16) bekezdés rendelkezését kell/lehet alkalmazni.
(2) Ha a magánszemély az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek a kifizetést megelőzően nyilatkozik, hogy az adóévi összevont adóalapja várhatóan nem éri el az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti alsó adókulcs sávhatárát, a kifizető az adóévben az alsó adókulcs alkalmazásával állapítja meg az adóelőleget mindaddig, amíg a magánszemély e nyilatkozatát vissza nem vonja, de utolsóként legfeljebb addig, amíg az általa megállapított adóévi adóelőleg-alapok együttvéve meg nem haladják az említett sávhatárt.


A hasznosítási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A hasznosítási szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor, ha a szabadalmi oltalom megszűnt.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Követelések a beszámolóban

Mikor kell értékvesztést elszámolni és mennyit?
Meddig szerepelhet a követelés a mérlegben?

A követelés fogalmát a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) fogalmazza meg.

29. § (1) Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is.

(2) Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők) között kell kimutatni minden olyan, a vállalkozó által teljesített - a vevő által elismert - termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó követelést, amely nem tartozik a (3)-(4) bekezdés szerinti követelések és a 27. § (3), (5)-(6) bekezdésében nevesített pénzkölcsönök közé.

A (3)-(4) bekezdés a  kapcsolt, illetve az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szembeni követeléseknek állít külön kategóriát. Az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó ezeket külön mérlegtételként nem kell, hogy szerepeltesse.

A követelések értékelése

Beszámoló készítéskor értékelni kell a követelés állományt. Eltekintve a kisösszegű követelések csoportos értékelési lehetőségétől (számviteli politika), a mérleg fordulónapján fennálló követeléseket egyedileg kell értékelni. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a  termékértékesítés, szolgáltatás teljesítés a másik fél által elfogadott, elismert legyen és ezt dokumentumok is bizonyítsák (átvett számla, teljesítési nyilatkozat, visszaigazolt egyenlegközlő levél).

55. § (1) A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti - veszteségjellegű - különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

A tartós és jelentős fogalmakat a vállalkozó a számviteli politikájában határozza meg.

Tartósnak értékelhető a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti veszteségjellegű különbözet, amennyiben a figyelembe vett összeg várhatóan egy éven belül ( a következő gazdasági évben) nem fog befolyni.

Szintén a vállalkozó határozza meg, hogy az egyes eszközök tekintetében mit minősít jelentős összegnek, eltérésnek, változásnak. Irányadó lehet e tekintetben a Sztv. -ben meghatározott jelentős összegű hiba fogalma.

3. jelentős összegű hiba: ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő - értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során - ugyanazon évet érintően - megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka meghaladja az 500 millió forintot, akkor az 500 millió forintot;

Tehát egy 100 M Ft mérlegfőösszeggel rendelkező vállalkozás esetében a 2 százalék 2 M Ft összeget jelent, amely már jelentősnek minősülhet. A követelésekre elszámolt értékvesztést be kell mutatni a kiegészítő mellékletben. A törvény az Egyszerrűsített éves beszámolót készítők részére sem ad e kötelezettség alól felmentést.

(4) A követelések eredeti, a 65. § (1)-(3) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi (devizakövetelés esetén a 60. § szerinti árfolyamon számított) értékét, az üzleti évben elszámolt, illetve visszaírt, a halmozottan elszámolt értékvesztés összegét - legalább a mérlegtételek szerinti megbontásban - a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Jó lenne még tisztázni a "várhatóan" fogalmát. Erre iránymutatást csak annyiban ad a törvény, hogy  "a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján" kell megítélni az értékvesztés elszámolásának szükségességét. Ilyen információ lehet az eddigi fizetési hajlandóság is, amennyiben egy-egy ügyfél vonatkozásában több tételből álló követelés állomány szerepel a nyilvántartásban. Ide sorolhatók a fizetési felszólítások, átütemezési megállapodások, egyeztető levelezések. Természetesen fontosak lehetnek a mérleg fordulónapját követő, de a beszámoló készítéséig ismerté vált további információk a vevő anyagi helyzetéről, hitelképességéről, esetleges felszámolási eljárás megindításáról. A rendelkezésre álló információkat  dokumentálni kell.

A mérlegben történő szerepeltetés a következő szabályok szerint kell történjen:

65. § (1) A mérlegben a követelést (ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszközöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is) - függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.
(6) A mérlegben a követelést az (1)-(5) bekezdés szerinti könyv szerinti értéken addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon (a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással) nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg azt el nem engedték vagy behajthatatlan követelésként le nem írták.
(7) A mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni.

Figyelni kellrá, hogy a Sztv. szerint az elévűlt követelés is behajthatatlannak minősül!

Behajthatatlan követelés

3. §
10. behajthatatlan követelés: az a követelés,
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető),
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása "igazoltan" nem járt eredménnyel,
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell!

Az elévülés fogalmát a Ptk. tartalmazza. Nem tévesztendő össze az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben szereplő adó megállapításához való jog elévülésével

164. § (1) Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.

Az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről az elévülést a következőképpen definiálja:

Az elévülés

324. § (1) A követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti.
(3) A követelés elévülése az azt biztosító kézizálogból való kielégítést nem akadályozza.

325. § (1) Az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet.
(2) A felek rövidebb elévülési határidőben is megállapodhatnak; a megállapodás csak írásban érvényes. Az egy évnél rövidebb elévülési határidőt a felek írásban legfeljebb egy évre meghosszabbíthatják, egyébként az elévülési határidők meghosszabbítására irányuló megállapodás semmis.

326. § (1) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált.
(2) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott.

327. § (1) A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést.
(2) Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

Az értékvesztés elszámolása

Az elszámolt értékvesztés egyéb ráfordításnak minősül, tehát az üzleti eredményt is befolyásló tényező, amely egy hitelképességi vizsgálatnál (megújításnál) fontos szerepet játszhat.

81. §
(3) Az egyéb ráfordítások között kell kimutatni:
a) a 41. § (1)-(2) és (4) bekezdése szerint az üzleti évben képzett céltartalék összegét, a képzett céltartalékot növelő összeget;
b) a behajthatatlan követelésnek az üzleti évben leírt összegét;

(4) Az egyéb ráfordítások között elkülönítetten kell kimutatni:
a) az értékvesztés összegét, ideértve az immateriális javak, a tárgyi eszközök 53. § (1)-(2) bekezdése szerint elszámolt terven felüli értékcsökkenésének összegét, a követelések 55. § (1)-(2) bekezdése, a készletek 56. § (1)-(3) bekezdés szerint elszámolt értékvesztésének összegét;

Értékvesztés a társasági adóban

Az 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról (Tao tv.) szintén tartalmaz meghatározást a behajthatatlan követelés tekintetében. Lényeges különbség, hogy a 365 napon túl ki nem egyenlített követelés 20 százalékának behajthatatlanként történő kezelése a számviteli nyilvántartások tekintetében nem jelent tényleges behajthatatlansági kategóriát!

4/a. behajthatatlan követelés: a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető;

Az értékvesztés nyilvántartása

A Tao tv. meghatározza a nyilvántartott értékvesztés fogalmát. E nyilvántartás úgy a számviteli elszámolások (visszaírások, kivezetések), mind a társasági adóalap levezetése szempontjából nagyon fontos analitika.

26. nyilvántartott értékvesztés: a követelésekre a számviteli előírások alapján elszámolt és adózás előtti eredménynövelésként figyelembe vett értékvesztés csökkentve az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett összeggel;

Az adóalap megállapításakor csökkentő jogcímek

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

n) a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, valamint a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt bevétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés; e rendelkezést a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre nem alkalmazza,

Az adóalap megállapításakor növelő jogcímek

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:

gy) az adóévben követelésre (kivéve hitelintézetnél és pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó és befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést) elszámolt értékvesztés összege,

29/G. §
(5) A 3. számú melléklet 10. pontjában foglaltakat első ízben a 2005-ben kezdődő adóévtől elszámolt értékvesztésre, behajthatatlan követelésre kell alkalmazni.

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez

A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai
A)
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások
10. a bíróság előtt nem érvényesíthető, továbbá az elévült követelés miatt elszámolt ráfordítás;

Összegezve a társasági adóra gyakorolt hatást, láthatjuk, hogy az adóévben elszámolt értékvesztés adóalap növelő. Csökkenthető ugyanakkor az adóalap  a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált résszel. Ez azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető. Nem szabad figyelmen kívűl hagyni, hogy legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés mértékéig csökkenthető az adóalap. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy 365 napon túl ki nem egyenlített követelésre, amennyiben a számviteli szabályok szerint (tartós és jelentős) legalább 20 százalék értékvesztést elszámolunk, akkor ezzel az összeggel az adóalap csökkenthető. Természetesen a teljes elszámolt értékvesztés adóalapot növelő tételként történő figyelembevétele mellett.

A rendelkezésre álló információk birtokában nyilván az egyéb ráfordításként való értékvesztés elszámolást nem lehet az előbb említett 20 százalékhoz igazítani. Több éven áthúzódó követelés esetén azonban számolni lehet azzal, hogy gyakorlatilag 5 év alatt a teljes követelés leírható. Például egy 10 Mft összegű követelés esetében az adóalpra gyakorolt hatás a következőképpen nézne ki:

Árbevétel 8000 E Ft
Befizetendő Áfa (25%) 2000 E Ft
Követelés összesen 10000 E Ft
Egyéb ráfordítás (értékvesztés 50%) 5000 E Ft
Adózás előtti eredmény +8000 Ef Ft - 5000 E Ft = 3000 E Ft
Adóalap növelő 5000 E Ft
Adóalp csökkentő 10000 X 20%  = 2000 E Ft
Korrigált adóalap 6000 E Ft
Adófizetési kötelezettség (feltételezve 16% társasági adót) 960 E Ft

Láthatjuk, hogy a fenti példában értékvesztés elszámolása nélkül 8000 E Ft adóalappal kellett volna számolni, míg az elszámolás következtében ez 6000 E Ft-ra módosult. Természetesen ha a követelés korábbi évben keletkezett, akkor a példa évében -2000 E Ft lett volna a hatás.
A követelés hatása a társasági adóra ( a keletkezés évében) 1280 E Ft
Befizetett Áfa 2000 E Ft
Összesen: 3280 E Ft
Adómegtakarítás évenként 10000 X 20%  = 2000 E Ft x 16% = 320 E Ft (feltétel az értékvesztés fokozatos elszámolása, legalább 20 százalék évente).
Összes adómegtakarítás az öt év alatt 5 x 320 E Ft = 1600 E Ft
Amennyit elbuktunk 3280 - 1600 = 1680 E Ft
Eközben az üzleti partnerünk jól járt, mert levonásba helyezhette az előzetesen felszámított áfát (még ha nem is igényelhette vissza a ki nem fizetettség miatt).

Más eredményre jutnánk, ha időközben változó Áfa és társasági adó mértékekkel számolnánk.
Fordított adózás esetében a követelés elszámolója már pénzénél van (a megelőlegezést leszámítva), míg a partner be kellett fizesse az Áfát. Ez tűnik az igazságosab megoldásnak.

Beszámoló mintatár

Beszámoló mintatár egyéb szervezeteknek

Számviteli politika



Értékelési szabályzat

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Betéti társaság kedvezményezett átalakulása

Nem igazán egyértelmű számomra hogyan kell értelmezni a Tao tv.23/§ a bekezdésében foglaltakat. Ezért kérdezni szeretném, hogy kedvezményezettnek minősül-e egy beolvasztás az alábbi feltételekkel:
Egy Bt. melynek  jegyzett tőkéje 100 e Ft és  amelynek két tagja (a beltag  51% illetve kültag 49%-os üzletrésszel rendelkezik) egy egyszemélyes Kft.-be szeretne beolvadni.
A Kft.  jegyzett tőkéje 500 e Ft és  jelenleg  a kültag 100 %-os tulajdonában van. A beolvasztó  kft. -nek ugyanazok lennének a tulajdonosai 50%-50%-ban.

A Kft. jegyzett tőkéjét 551+ 551= 1102 e Ft-ra emelnék fel, oly módon, hogy a Bt beltagja 502 e Ft-ot fizetne be jegyzett tőke emelés címén. A beolvadás során a két cégben lévő  eszközök, követelések és kötelezettségek könyv szerinti értéken szerepelnének, átértékelésre, tőkekivonásra nem kerülne sor. Egyik társaság sem rendelkezik ingatlannal, de bútorzattal egyéb ingóságokkal és árukészlettel igen. Kérdésem, hogy kedvezményezett átalakulásnak minősíthető-e ez az átalakulás, terheli-e illetékfizetési kötelezettség?

Kezdjük azzal, hogy mit mond az illeték törvény.
1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
Illetékmentességek, illetékkedvezmények
26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:
g) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzés;

Tehát, ha a kérdésben szereplő átalakulás kedvezményezett, akkor nem áll fenn illetékfizetési kötelezettség. A minősítéshez valóban a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 4. § 23/a pontjából kell kiindulni.

23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha
a) a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt, és legfeljebb azok együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez, valamint
b) szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban,
c) az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be;

Első kizáró felttel az, hogy csak társaság vehet részt az átalakulásban. A társaság fogalmának meghatározása az alábbiak szerint történik:

32/a. társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
a) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint
b) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben vagy az anya- és leányvállalatok esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg;
Mivel esetünkben két gazdasági társaságról van szó, ezért ez a feltétel teljesül. Következő feltétel, hogy a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt szerezzen. Ugyanakkor az is megkötés, hogy az üzletrész szerzés mellett pénzezközhöz a jogügylet révén a jogelőd tagjai csak korlátozozott mértékben juthatnak. Ez utóbbiról egyáltalán nincs szó, ezért ez rendben is van. A jogutód eredeti jegyzett tőkéje 500 E Ft. Értelmezésünk szerint minden további forint, ami az eredeti jegyzett tőkét meghaladóan jelenik meg a jogutód jegyzett tőkéjében az újonnan kibocsátottnak minősül. Esetünkben a beolvadás útján a Bt 100 E Ft jegyzett tőkéje átkerül a Kft. -be és ez egy az egyben a jelenlegi tagok részesedését fogja képezni a jogutódban. Ezen felül a befizetés kapcsán a jogutód jegyzett tőkéje további 502 E Ft -al fog gyarapodni. Tehát van újonnan kibocsátott üzletrész és ezt a jogelőd tagjai meg is szerzik. Az arányos üzletrész szerzés beolvadás esetében nem követelmény.

Mindezek alapján véleményünk szerint ez az átalakulás kedvezményesnek minősül és a jgutódot, mint vagyonszerzőt,  nem teheli illetékfizetési kötelezettség.

Alap esetben a jogelődnek az adózás előtti eredményét csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja. Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd a Tao törvényben meghatározott feltételekkel nem módosítja adózás előtti eredményét:

16. § (2) Az adózó átalakulásakor

a) a jogelődnél - kivéve, ha az átalakulás kedvezményezett átalakulásnak minősül, és teljesülnek a (10)-(11) és (15) bekezdésben előírt feltételek - az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;
d) a jogelődnél, kiválás esetén a jogutódnál első adóévében, az adózás előtti eredményt módosítja a végleges vagyonmérlegében kimutatott összevont átértékelési különbözetnek a követelések leértékelésével és a céltartalék felértékelésével növelt, valamint a céltartalék leértékelésével csökkentett összege, figyelemmel a (9)-(11) bekezdésben foglaltakra;
(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd, kiválás esetén a jogutód - a (2) bekezdés d) pontjában foglaltaktól függetlenül - a (10) bekezdésben meghatározott feltételekkel nem köteles adózás előtti eredményét módosítani.
(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(11) A jogutód az átalakulást követően a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve, adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. A jogutód az átértékelt eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.
(15) Ha a jogutód, illetve az átvevő társaság külföldi illetőségű, akkor a (9)-(14) bekezdés előírásait a külföldi illetőségű által külföldi vállalkozóként belföldi telephelyen folytatott tevékenységhez ténylegesen kapcsolódó eszközökre, forrásokra lehet alkalmazni.
Összefoglalva az előbbi feltételeket, a jogutód társasági szerződésébe bele kell kerüljön egy kötelezettség vállalás abban a tekintetben, hogy vezetni fogja a törvény által előírt nyilvántartást és ennek megfelelően alakítja adózás előtti eredményét, azaz a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve, adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. A jogelődnek (kiválás esetén a jogutódnak) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában be kell jelentenie az adóhatóságnak.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy adott eszköz értékcsökkenésének elszámolása a jogelődnél már elszámoltak figyelembe vételével kell történjen. Zárójelben jegyezzük meg, hogy amennyiben a jogelődnek módosítania kellett volna adóalapját egy kedvezményezettnek nem minősülő átalakulás eetében, akkor az adott eszköz számviteli törvény szerinti és adótörvény szerinti amortizációja kiegyenlítésre került volna az adóalap korrekció miatt és a jogutódnál már tisza lappal indult volna az elszámolás a könyvszerinti érték alapján. Előfordulhat olyan eset is, amikor az adótörvény szerint elszámolt értékcsökkenés alapján számított nyilvántartási érték együttes összege kevesebb, mint a könyv szerinti érték (kevesebb amortizációs költséget számoltunk el az adótörvény szerint, mint a számviteli törvény szerint), és esetleg előnyösebb lenne a különbözetet adóalap csökkentésként még a jogelődnél figyelembe venni. Értelmezésünk szerint azonban nincs választási lehetőség. A törvény a 16. § (2) a) bekezdésben nem feltételes módban fogalmaz, amikor erről az adóalap korrekcióról beszél. Korrigálni kell, ha nem kedvezményezett az átalakulás és nem kell ezt tenni akkor, ha kedvezményezett. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a jogutódnál még évekig oda kell figyelni arra, hogy a jogelődnél elszámolt amortizációt folytassa a kifutásig. Az is biztos, hogy a legtöbb esetben a fordítottja szokott történni. Egy adott pillanatban több az adótörvény szerint elszámolt amortizáció, mint a számviteli törvény szerinti (márcsak a maradványérték miatt is). Ez pedig adóalap növelő tétel lenne egy nem kedvezményezet átalakulás esetén.

Amennyiben a jogelőd él a felértékelés lehetőségével a 16. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt adóalap korrekciós kötelezettség alóli mentesítés - kedvezményezett átalakulás esetében, - mint választható opció jelentkezik. Ha a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) nem módosította adóalapját, akkor az átértékelt eszközöket elkülönítetten kell nyilvántartani és ennek megfelelően kell az adózás előtti eredményt módosítani (úgy, mintha az átalakulás nem történt volna meg).

A kérdés feltevője nem élt az átértékelés lehetőségével, ezért őt nem érinti az ide vágó szabályozás. El kell viszont készítenie azt a nyilvántartást, amelyből kiderül, hogy van-e különbség a számított nyilvántartási érték és a könyv szerinti érték között. Amennyiben van, úgy a jogutódnál az elkövetkező években az adóalap korrekciót ennek figyelembevételével kell elvégezni.

 Kapcsolódó termékeink:

Kedvezményezett átalakulás menedzser

Átalakulás tervező

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

 Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.