A székhely és a telephely ugyanaz a két cégnél, mivel mindkét cég tevékenysége kereskedelem és forgalmazott termékeik szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Előfordul, hogy egy-egy terméket úgy értékesítenek, hogy az egyik cég termékét összeszerelik a másik cég termékével és a létrejött árukapcsolás összeszerelve kerül a piacra. Ilyenkor a két cég között számlázás történik, az adott alkatrészt az egyik cég a másik felé értékesíti, amely cég az adott árut saját árujával együtt a piacon értékesítésre bocsátja, vagy az átszámlázott terméket segédanyagként használja fel. A két cég közötti értékesítés engedményes áron történik, az áruk listaárából bizonyos százalékú engedményt biztosítanak szóbeli megállapodás alapján. A kedvezmény lényegesen nem nagyobb, mint amit más viszonteladók felé is biztosítanak (kb. 10 %-kal magasabb az engedmény).
A kérdésem az volna, hogy ha két kapcsolt vállalkozás között ilyen jellegű teljesítés történik, akkor szükséges-e a transzferár alkalmazása?
Van-e valamilyen korlát, ami mentességre ad lehetőséget?
A kérdés a transzferár téma több területét is érinti. Vegyük sorra őket, nézzük meg mit mond a 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról!
Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása
18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.
(2) A szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
d) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-c) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.
(4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.
(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.
Az első következtetés, amit le tudunk vonni, hogy ha kapcsolt vállalkozások az egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), akkor módosítaniuk kell adózás előtti eredményüket a törvényben leírt módon. Ezt mérettől függetlenül, minden kapcsolt vállalkozások közötti szerződés teljesítés tekintetében meg kell tenni. A 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről szintén ezt támasztja alá:
Alapelvek
1. § (8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.
Második következtetés pedig az, hogy az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.
A kisvállalkozás fogalmát a 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról elnevezésű jogszabály határozza meg.
(2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
Fontos megjegyezni, hogy kapcsolt vállalkozások tekintetében ezeket a mutatókat össze kell számítani! A 10 millió euró év végén kb. 2,7 milliárd forint értéket jelentett.
Az adóhatóság a kapcsolt vállalkozások közötti ár alkalmazását minden esetben - vállalkozási kategóriától függetlenül - vizsgálhatja. Ennek figyelembevételével nem célszerű olyan szerződéseket kötni, amelyek szóbeli megállapodásra épülnek. Már csak azért sem, mert a vállalkozó saját bizonyítási lehetőségeit korlátozza be vele.
Felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e transzferár nyilvántartást vezetnie a kisvállalkozásnak (vagy mikrovállalkozásnak) minősülő vállalkozásnak? A törvény szövegéből az derül ki, hogy nem kötelező. A 22/2009-esPM rendelet, 2010. január 1-jétől fogja felváltani a 18/2003-as, jelenleg hatályban lévő PM rendeletetet. A Tao tv. által felsorolt meghatározási módszerek mindkét rendeletben hasonló módon vannak értelmezve. Egy jelentős különbség e tekintetben, hogy az új rendelet lehetővé teszi azt is, hogy az árképzés alapjául szolgáló piaci adatokat ne csak nyilvános adatbázisokból lehessen felhasználni, hanem bármely, az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisból. A számítások lehetséges módszereire most nem térünk ki részletesen. Megemlítünk azonban egy figyelmen kívűl alig hagyható szempontot! Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Megfordul ez a bizonyítási kötelem abban az esetben, ha az adózó rendelkezik a hivatkozott kormányrendelet által meghatározott nyilvántartással.
Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
97. § (3) Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenőr köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni. (Art.)
Ami az engedményre vonatkozó eltéréseket illeti, itt nem a lényegesség a mérvadó. Meg kell határozni a nyilvántartásban azt az ársávot, amelyen belül a független feleknek adott engedmények mozognak és ahhoz viszonyítva kell az eltérést megállapítani. Elfogadott gyakorlat az ársáv középértékéhez történő igazítás. Bár konkrét szabályozás nincs ezzel kapcsolatban, de nyilvánvaló, hogy egy sávhoz viszonyítva nem lehet eltérést mérni. Az csak egy konkrét összeg lehet.
Összegezve
- A transzferár alkalmazását minden vállalkozás számára törvény írja elő.
- A kisvállalkozásnak minősülő vállalkozások számára a kormányrendeletben szabályozott nyilvántartással történő rendelkezés nem kötelező, de véleményünk szerint erősen ajánlott.
- A piaci ártól való eltérést mindenképpen dokumentálni kell, hiszen az adóalap korrekció szükségessége, illetve indokolatlansága az ellenőrzés során a vállalkozót terhelő feladat.
- A piaci ártól való eltérés nem lényegesség kérdése. Ha van eltérés, akkor az adóalapot módosítani kell! Az eltérés számszerüsítésére érdemes a kormányrendeletben felvázolt módszertant követni.
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése