Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
Név:(ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2009. szeptember 30., szerda

Ingatlanhoz közvetlenül kötődő mérnöki szolgáltatás áfa vonzata

Egy Magyarországon bejegyzett társaság építési vállalkozói szerződést köt Romániában felépítendő ingatlanra. Az ingatlanhoz tartozó felvonók beszerelésének előkészítése gyanánt a magyar építési vállalkozó szerződést köt egy másik Magyarországon bejegyzett céggel, az engedélyezési tervek elkészítésére. A munkához az engedélyezési tervet készítő vállalkozó rendelkezésére bocsátják az épület kivitelezési terveit. Kérdés, hogy az ügylet Áfa szempontjából hogyan adózik?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény általános szabályt a 36. §-ban fogalmaz meg:

Szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.


Speciális szabály vonatkozik azonban az ingatlanokhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetén:

38§

(1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.

(2)Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

Tovább vizsgálva és megerősítést keresve a törvényben a 42 §-ban újból találkozunk az ingatlan fogalmával:

42. § (1) A következő szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:

d) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.

Anélkül, hogy elkezdenénk azon gondolkozni, vajon egy mérnöki szolgáltatásra illik-e a „terméken végzett munka” kifejezés, nyugodtan kihúzhatjuk a lehetséges esetek közül, hiszen az ingatlan e tekintetben kivételt képez. Értelem szerűen a 45 §, amely azzal az esettel foglalkozik, amikor az „említett szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol azt ténylegesen teljesítik”, szintén kiesik a listáról.

Marad még a 46 §, amely felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyek esetében a teljesítés helye ott van, ahol a szolgáltatást igénybe vevő adóalany gazdasági céllal letelepedett, feltéve, hogy ez más államban van, mint amely államban a szolgáltatást nyújtó adóalany telepedett le gazdasági céllal. Itt - meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatás is szóba jöhetne.

A mérnöki szolgáltatásra e paragrafus abban az esetben alkalmazható, ha az jellegadó tartalma alapján nem tartozik a 42. § (1) bekezdésének d) pontja alá. Esetünkben azonban nem teljesül az a feltétel, hogy a szerződő partnerek különböző tagállami illetőségűek, ezért ezt sem érdemes tüzetesebben tanulmányozni.

Az Áfa törvény VIII. fejezete rögzíti, hogy ki az adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében:

140 § a) Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására a 37-45. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

A mi esetünkben a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldi illetőségű, tehát ez sem érvényes rá.


Azt hiszem, hogy senki nem vádolhat meg bennünket azzal, hogy nem kerestük elég kitartóan annak lehetőségét, hogy adót fizessünk Magyarországon ezzel a szolgáltatással kapcsolatban. Nem sikerült. Mivel mindent megteszünk, hogy törvény értelmezéseink a lehető legbiztosabban üljenek, ezért még egy adóhatósági konzultációt is lefolytattunk ez ügyben. A végeredmény ugyanaz volt.

A kérdéses ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó mérnöki szolgáltatás az Áfa törvény alkalmazási hatályán kívül esik. A számlát áfa mentesen kell kiállítani és az említett kitételt szövegesen fel kell tüntetni.



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. szeptember 17., csütörtök

Átalakulással létrejött társaság kezdő napja

A cégbejegyzés napjával megszűnik az átalakuló társaság, és az átalakulást bejegyző végzést követő nappal jön létre a jogutód társaság. Melyik jogszabály írja ezt le?

Az átalakulással kapcsolatos időpontokról két törvény is tartalmaz rendelkezéseket:


2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

3. Cím Az átalakulás közös szabályai

69. §
A jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig, illetve az átalakulás gazdasági társaság által megjelölt időpontjáig [Ctv. 57. § (2) bekezdés] a gazdasági társaság a bejegyzett társasági formájában folytatja tevékenységét.


6. Cím Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok

87. § (1) A jogutód gazdasági társaság jogelődöt feltüntető cégbejegyzésével egyidejűleg - kiválás esetében a jogelőd gazdasági társaság, illetve beolvadás esetében az átvevő társaság kivételével - a jogelőd gazdasági társaságot törölni kell a cégnyilvántartásból a jogutód feltüntetésével.

(2) Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzését követő kilencven napon belül mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal [Ctv. 57. § (2) bekezdés] végleges vagyonmérleget kell készíteni.


2000. évi C. törvény a számvitelről

A végleges vagyonmérleg

141. § (1) Az átalakulás napjával, a cégbejegyzést követő 90 napon belül végleges vagyonmérleget és végleges vagyonleltárt kell készíteni és a cégbíróságnál letétbe helyezni mind az átalakuló gazdasági társaságra, mind az átalakulással létrejövő gazdasági társaságra vonatkozóan.


Üzleti év

11. § (1) Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik - a (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével - a naptári évvel.

(7) Üzleti év az átalakulás során megszűnő vállalkozónál az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól az átalakulás napjáig - mint mérlegfordulónapig - terjedő időszak.

(8) Üzleti év az átalakulással létrejövő új vállalkozónál az átalakulás napját követő naptól a vállalkozó által - az (1)-(3) bekezdés szerinti feltételekkel - az üzleti év végeként megjelölt napig - mint mérlegfordulónapig - terjedő időszak.

(1) Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik - a (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével - a naptári évvel.
(2) Az üzleti év a naptári évtől eltérhet:

a) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, ha az a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér,

b) a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek kivételével a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, ezen leányvállalat leányvállalatánál, ha az a külföldi anyavállalatnál, illetve a külföldi anyavállalat összevont (konszolidált) beszámolójánál is eltér,

c) az európai részvénytársaságnál, az európai szövetkezetnél, a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak vagy biztosítóintézetnek minősülő európai részvénytársaság és európai szövetkezet kivételével,

d) a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézménynél.

(3) Az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatására - a (2) bekezdésben rögzítettek mellett is - három, beszámolóval lezárt üzleti év után, vagy az anyavállalat személyében bekövetkezett változás esetén van lehetőség, a létesítő okirat ennek megfelelő módosítása mellett. Ez esetben a megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett az azokkal összehasonlítható (egy üzleti évvel korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is.


Összefoglalva a Gt. szerint a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig a gazdasági társaság a bejegyzett társasági formájában folytatja tevékenységét.

Amennyiben ez nem tűnne túl egyértelműnek, úgy további pontosítást jelent a végleges vagyonmérlegek fordulónapjára vonatkozó rész. Ezt ugyanis mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal kell elkészíteni. Erre erősít rá a számviteli törvény fentebb idézett 141. § (1) is.

Itt megjegyezhetjük, hogy normál menetben ugyanaz történik, hogy december 31. az üzleti év fordulónapja és a következő napon, azaz január 1-én kezdődik az új üzleti év.

Az üzleti évre vonatkozó szabályokat már a számviteli törvényben találjuk meg. Ez pedig véglegesen eldönti a kérdést. A 11. § (7) a jogelőd üzleti évének a végeként az átalakulás bejegyzésének napját - mint mérlegforduló napot - jelöli meg. Az üzleti év kezdetét pedig az átalakulással létrejövő új vállalkozónál az átalakulás napját követő naptól számítja.


Kapcsolódó termékeink:

Kedvezményezett átalakulás menedzser

Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás tervező


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. szeptember 16., szerda

Munkába járás költségtérítése

A következő kérdésre szeretnék választ kapni. A munkahelytől eltérő másik városban lakó óvónő dolgozónk munkába járását megegyezés szerint 9Ft/km elszámolásával szeretnénk megoldani.(busz rossz időpontban van, vonat egyáltalán nincs.) Milyen bizonylatokat, nyilvántartást kell vezetnünk, hogy szabályosan járjunk el.


A munkába járást a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szabályozza.

1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra - ideértve a közigazgatási szervet is - és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyban álló személyekre (a továbbiakban együtt: munkavállaló).

2. § E rendelet alkalmazásában

a) munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás;

b) napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása;

3. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának

a) 86%-át, ha országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályon;

b) 80%-át, ha elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon utazik.

(2) A munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár, ha

a) a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz;

b) a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni;

c) a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.

4. § A munkáltató a 3. § (2) bekezdés c) pontjában említett munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti.

A saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel kapcsolatos szabályt a 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról jogszabályban találjuk:

25. §
(2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet e törvény szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, továbbá azt a bevételt,

b) amelyet - figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is - a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén

bb) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben kap a magánszemély;

(3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget meghaladó költségtérítés - ha a törvény másként nem rendelkezik - a magánszemély (1) bekezdés szerinti jövedelme.

(4) A magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjárművel történő munkába járás címén költséget nem számolhat el.

Tanulmányozva a fentieket, a 9 Ft/km elszámolásának feltételei:

- a lakóhely és munkahely között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz; vagy

- munkarend miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással lehetne igénybe venni;

Ennek dokumentálására az autóbusszal történő helyközi közlekedési menetrend, illetve a vasúti menetrend vonatkozó része a legalkalmasabb.

Amennyiben az előbbiek bizonyítottak, akkor elég egy kifizetési jegyzék, amelyen kimutatásra kerül az adott hónapban munkában eltöltött napok száma, felszorozva a 9 Ft/ km összeggel, illetve a a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolsággal.
Itt melléklet lehet a jelenléti ív másolata, illetve egy internetes útvonal tervező programmal kiszámított távolság.



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. szeptember 11., péntek

Megbízás, vagy munkaviszony?

Társaságunk egy bizonyos szolgáltatás közvetítésére közreműködőket keres. A sikeres kiközvetítésért a közvetítőt meghatározott díjazásban részesítenénk. A jelentkezők között vannak olyanok, akik egyéni vállalkozóként látnák el a feladatot. Mások a főállású munkaviszonyuk mellett működnének közre. És vannak érdeklődő munkanélküliek is. Kérdés, hogy milyen típusú szerződés kötése lenne a legcélszerűbb, munka -, megbízási -, vagy vállalkozási szerződés? Lehet-e ilyen esetben alkalmi munkavállalót foglalkoztatni?

A kérdés eldöntése végett először is meg kell vizsgálni a tevékenység jellegét. Erre iránymutatást adhat a

7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelve, amely
a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról ad tájékoztatást.

Általánosságban elmondható, hogy a jogviszony alapján ellátandó tevékenység jellege és feltételei határozzák meg, hogy az adott munkavégzésre mely jogviszony választható.
Amennyiben a tevékenység jellege megengedi, a felek a szerződési szabadság alkotmányos joga alapján élhetnek azon jogukkal, hogy a szerződés típusát közös akarattal megválasszák.

A tevékenység jellegétől függően a munkavégzésnek a gyakorlatban általában két fő típusát különböztethetjük meg. Az egyik esetben a munkát végző személy valamely termék vagy szolgáltatás nyújtására vállal kötelezettséget, mely mögött önálló, a megbízótól, a megrendelőtől elkülönült tevékenység húzódik meg. Ezzel szemben a másik esetben - munkaviszony esetén - a munkát végző személy munkaerejét bocsátja áruba, a tevékenysége önállótlan, függő munkaként jelenik meg. Az előbbi esetben a felek egymás mellé rendeltsége polgári jogi jogviszonyt, a másik esetben a hierarchikus alá-fölérendeltség munkaviszony létrejöttét eredményezi.

A munkaviszonyt minősítő jegyek között megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket. Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, a hatósági ellenőrzés eredményeképpen tényként való megállapításuk egyértelműen munkaviszony fennállására utal. E minősítő jegyek tehát általában, más minősítő szempontok fennállása nélkül is alátámasztják a munkaviszony létét. Ehhez képest a másodlagos minősítő jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.

Elsődleges minősítő jegyek:

A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás

A munkaviszonyt meghatározó minősítő jegy a munkavégzés tartalma alapján megjelenő rendszeresség. A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására. A munkakör azoknak a feladatoknak, tevékenységeknek az összességét jelenti, melyeknek ellátására, elvégzésére a munkáltató alkalmazottját kötelezheti.
A megbízási, vállalkozási szerződések általában egy-egy konkrét munkára, megrendelésre szólnak.

A jogviszony mindaddig polgári jogi jellegű marad, míg a feladat ellátása eseti, egy munka, illetve rendszertelenül jelentkező, de behatárolható időtartamra szóló tevékenységként jelentkezik. Ezzel szemben a feladat munkakör jellege, rendszeressége, folyamatosan ismétlődő volta más, a munkaviszonyra jellemző minősítő jegyek egyidejű fennállása mellett egyértelműen a munkaviszonyt valószínűsíti.

Személyes munkavégzési kötelezettség

A munkavállaló a feladatot személyesen köteles ellátni, helyettest nem állíthat. Mind a vállalkozási, mind a megbízási szerződések esetében - némely esetben, a felek megállapodásában kikötött korlátok között - a teljesítésben más személy (alvállalkozó, teljesítési segéd) közreműködhet.

Foglalkoztatási, illetve rendelkezésre állási kötelezettség

Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem

Alá-fölérendeltségi viszony

A munkavállaló és a munkáltató között jellemzően szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melyből következik a munkáltatót megillető egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör. Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül, mellérendelt félként kötnek megállapodást.

A szabályt erősíti meg a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, melyben olyan rendszeresen, heti 1-2 alkalommal, havi 10-20 órában, fix összegű díjazásért megbízási szerződéssel foglalkoztatott könyvelők ügyében hozott döntést, akik tevékenységüket részben a megbízó telephelyén, részben saját lakásukon végezték. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség, széles körű utasítási jog érvényesülése hiányában a jogviszonyt nem lehet munkaviszonnyá átminősíteni [EBH2003. 981].

Másodlagos minősítő jegyek:

Irányítás, utasítás, ellenőrzés

Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.

A munkaviszony esetében a munkáltató az utasítás végrehajtását teljes körűen, részletekbe menően ellenőrizheti. Megbízási és vállalkozási jogviszonyban is megilleti a megbízót (megrendelőt) az ellenőrzés lehetősége, viszont e jog nem az egész munkafolyamatra nézve valósul meg, a megrendelő (megbízó) esetenként ellenőrzi a megbízás (megrendelés) tárgyát képező feladat, eredmény teljesítését.

A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása

Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó (megrendelő). A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó, illetve a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni (pl. a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).

Tartós megbízás minősítése tárgyában hozott ítéletében a bíróság kifejtette, hogy a tartós megbízott helyzete - tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre - nagyban hasonlít ugyan a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez, amíg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkamennyiség (munkaidő) szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja megélhetését nyújtó feladatait, melyekhez ő maga igazítja munkaidejét.

Önmagában ugyanakkor a munkaidő kikötése, illetve annak beosztása nem meghatározó minősítő jegy. A távmunka például, mint az Mt. X/A. fejezetében meghatározott rugalmas munkavégzési forma, annak ellenére munkaviszony, hogy munkaidejének beosztását a munkavállaló szabadon határozza meg, ha a munkáltatóval kötött munkaszerződés egy speciális kikötése erre lehetőséget ad. Ezen túlmenően számos esetben a munkavállaló részben, illetve tejleskörűen maga dönthet munkaideje felhasználásáról. Maga az Mt. 140/A. §-ának (2) bekezdése a munkaidő nyilvántartásának szabályainál mondja ki: nem köteles a munkáltató nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidejét, ügyeletét, készenlétét annak a munkavállalónak, aki munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.

A munkavégzés helye

A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása. A munkavégzés helye a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladatellátáshoz igazodik, így bizonyos megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján ellátott tevékenység helyhez kötött

Az elvégzett munka díjazása

Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót, mely az elvégzett munka ellenértéke. Mindez szintén nem kizárólagos minősítő jegy, hiszen maga az Mt. rendelkezik úgy, hogy ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak egy része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a díjazást az ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Ugyanakkor - és ez viszont munkajogi sajátosság - legalább havonta ilyen esetben is előleget kell fizetni.
A vállalkozási, megbízási díj a feladat elvégzése, illetve - vállalkozás esetében - a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Természetesen tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további meghatározó jegyei a polgári jog körébe tartozó jogviszony meglétét támasztják alá.
Annak a ténynek a megállapítása, hogy a megbízott/vállalkozó egy kifizetőtől kapja díjazását, önmagában még nem minősíti át a jogviszonyt munkaviszonnyá, azonban, ha e minősítő jegy megállapítása mellett más, elsődleges és másodlagos minősítő jegyek is megállapíthatóak, ez már a munkaviszony megállapítását alapozhatja meg.

A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása

A munkaviszonyban jellemző a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használata. A megbízott, illetve a vállalkozó a munkavégzéshez általában saját eszközeit veszi igénybe. Ez a szempont sem kizárólagos minősítő jegy, hiszen egyrészt több esetben a vállalkozó vagy a megbízó a megrendelő, a megbízó eszközeit, az általa biztosított infrastruktúrát használja a szerződésben foglaltak teljesítéséhez, másrészt a munkavállaló is igénybe veheti saját eszközeit a munkavégzés során (pl. saját gépjárművével teljesíti a kiküldetést).
Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó a saját eszközeinek használatával, anyagainak felhasználásával kapcsolatos költségeket a vállalkozási (megbízási díjban) elszámolja. Így vállalkozási és megbízási szerződés esetében a megbízási (vállalkozási) díj nem csak az elvégzett munka ellenértékét foglalja magában, hanem a megbízottnak /vállalkozónak a tevékenység ellátásához kapcsolódóan elszámolt költségeit is. Ez a körülmény azonban nem önállóan megálló, kizárólagos minősítő jegy, hiszen ha a munkavégzés egyéb feltételei munkaviszony fennállására utalnak, irreleváns, hogy a munkáltató a munkabér részeként számolta el a költségeket.

A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása.

A munkaviszony esetén a munkáltatót terheli a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés körülményeinek a megteremtése. Megbízási és vállalkozási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki. Amennyiben a megrendelő (megbízó) biztosítja a munkavédelmi feltételeket, ez ténylegesen munkaviszony fennállására utaló körülmény, de - mivel nem tekinthető kizárólagos minősítő jegynek - vizsgálni szükséges a munkavégzés további, a szerződést minősítő egyéb feltételeit is.

Írásbeliség

Az Mt. 76. § (1)-(2) bekezdése alapján a munkaszerződést írásba kell foglalni. A Ptk. szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak. Önmagában viszont az írásbeliség nem minősíti a jogviszonyt, szükséges a minősítés során az alakszerűségen túlmenően az irányelvben említett minősítő jegyek vizsgálata.

Tehát a szerződés típusát a fentiek figyelembe vételével ajánlatos megállapítani.

A jelentkezők közül a munkanélküli ellátásban részesülőknek e jogviszony mellett történő munkavégzésének minden formája kizárható.

A törvény értelmében nem megengedett a járadék melletti kereső tevékenység.
Bármilyen alacsony összegű kereső tevékenység is a járadék folyósításának
megszüntetését eredményezi, illetve az ún. rövid időtartamú kereső tevékenység (90 napnál rövidebb) a járadék folyósításának szüneteltetését vonja maga után.
Az Flt. meghatározza, mi minősül kereső tevékenységnek: e szerint a kereső tevékenység általánosságban konkrét munkavégzéshez kötődik. Ilyen egyéb kereső tevékenység például a vállalkozási, megbízási jogviszony alapján végzett munka, melyről a munkanélkülinek nyilatkoznia kell a nyilvántartásba vételekor.

Alkalmi munkavállalás a jelenleg hatályos jogszabályok alapján csak az alkalmi munkavállalói kis-könyv alapján jöhetne szóba, de ez a tevékenység jellegére egyáltalán nem illik.

A kérdésben felvetett munkavégzésre a következő jellemzők illenek:
- Egy konkrét feladat megoldásáról van szó és nem egy munkakörről.
- A feladat bár lehet rendszeres és folyamatos, de időbélileg, illetve mennyiségileg is behatárolható.
- A teljesítésben más személy is közreműködhet (családtag, ismerős, stb.).
- Nincs foglalkoztatási, illetve rendelkezésre állási kötelezettség.
- A megállapodás mellérendeltségi jellegű, nincs szigorú alá -fölé rendeltségi viszony.
- Nincs az egész munkafolyamatra kiterjedő ellenőrzés.
- A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a feladat végrehajtója szabadon határozza meg.
- A feladat teljesítésének helye csak körzetileg van behatárolva.
- Csak a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után (sikeres kiközvetítés) jár meghatározott díjazás. Ez történhet havi elszámolásban.
- A feladat ellátója általában a saját eszközeit veszi igénybe.
- A munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtése a feladat vállalójára hárul.

Mindezek alapján, véleményünk szerint ez a feladat leginkább megbízási jellegű jogviszonyt feltételez.

A polgári (megbízási) jogviszonyt létesítése több előnnyel is járhat:

- A jogviszony megszüntetése lényegesen egyszerűbb, nincs indoklási kötelezettség, felmondási tilalom, nincs felmondási idő és végkielégítés.
- A munkavállaló keresőképtelensége esetén nincs fizetési kötelezettség.
- A munkáltató anyagi felelőssége lényegesen kedvezőbb a Ptk. szerinti vétkességi felelősségi szabályok szerint.
- A munkabérre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni (minimálbér, rendkívüli munkavégzés).
- Munkaidőre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.

Természetesen a megbízási jogviszonynak meg van az a hátránya, hogy a megbízó kevésbé tudja ellenőrzése alá vonni a munkavégző tevékenységét, mintha ez munkaviszony keretében történne.

Egyéni vállalkozónak adott megbízás keretében a díjfizetés számla ellenében történhet, míg a főállású megbízott részére az ellenérték a megbízási díjfizetés szabályai szerint kell megvalósuljon. Az utóbbi esetben, célszerű ezt havi elszámolásban rendezni. Az adó és járulék mértékek függenek az összeg nagyságától (meghaladja-e a minimálbér 30 %-át), amely a biztosítási jogviszony létrejöttének meghatározója, illetve attól, hogy a megbízott kíván-e költséget elszámolni a feladattal kapcsolatban, vagy csak az átalány jellegű tíz százalékkal kell számolni.

Konkrét számítások végezhetők az általunk kifejlesztett megbízási díj kalkulátorral. Az alábbi linkre klikkelve, vagy a böngészőbe bemásolva elérhető:

http://www.megbizas.cegiranytu.hu/


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. szeptember 10., csütörtök

Betéti társaság beltagja munkaviszonyban

Főállású társas vállalkozó (BT. beltag, üzletvezető, EVA-s) vagyok. Dolgozhatok-e saját vállalkozásomban munkaviszonyban? Az egyik könyvelő az mondja igen, a másik pedig azt, hogy nem.
(Pl: jó lenne az adójóváírást igénybe venni). Ha igen mi a menete ennek?



A betéti társaság egyedüli beltagja automatikusan nem létesíthet munkaviszonyt a cégével. De van rá megoldás! A társaságnak módosítania kell a társasági szerződését oly módon, hogy szerepeljen benne a következő kitétel: Az egyedüli, üzletvezetésre jogosult beltag feladatait munkaviszony keretében is elláthatja.

Gt. 22. § (3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

Látható, hogy a Gt-ben megfogalmazott tiltás csak arra az esetre vonatkozik, ha erről a kérdésről a társasági szerződés nem rendelkezik.


Fontos ugyanakkor azt is tudni, hogy a Cégtörvényben (2006. évi V. tv. a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról) az 5. számú mellékletben szereplő szerződés minta ebben az esetben már nem alkalmazható! Amennyiben a társasági szerződés ilyen minta alapján készült, úgy át kell térni új létesítő okiratra. Ezt az említett törvény lehetővé teszi:

52. § (3) Ha a létesítő okirat szerződésminta alkalmazásával készült, a cég tagjai elhatározhatják, hogy létesítő okiratuk módosítása során szerződésmintát már nem alkalmaznak. Ilyenkor új létesítő okiratot kell készíteni a megváltozott adatokkal, amely a szerződésminta alkalmazásával készült létesítő okirat helyébe lép, és amely egyben egységes szerkezetű létesítő okiratnak is minősül. A döntéshozatalra a (2) bekezdésben foglalt szabályok irányadók. A szerződésminta alkalmazásáról történő áttérés következtében a cégbíróság a változásbejegyzési kérelmet, valamint az egységes szerkezetű létesítő okiratot a 46. §-ban foglaltak szerint bírálja el.

A 46. § - többek között - a nyolc napos elbírálási határidőről szól. A szerződés mintán alapuló egyszerűsített cégeljárás egy órán belül történik.

Összefoglalva válaszunkat, ha a társasági szerződés tartalmazza az egyedüli beltagra vonatkozóan a munkaviszony létesítésének lehetőségét, akkor lehet munkaviszonyt létesíteni. Ehhez első lépésként módosítani kell a társasági szerződést.
Amikor ez megtörtént, a vezető tisztségviselő munkáltatója maga a tagok gyűlése lesz. A munkaszerződést írásba kell foglalni. Ilyenkor célszerű, hogy a munkáltató nevében a szerződést a kültag írja alá.

Kapcsolódó termékeink:

Vezető tisztségviselői szerződés minta >>>


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. szeptember 7., hétfő

Iskolai rendszerű továbbképzés

Felsőfokú diplomával rendelkező munkavállaló másoddiplomás képzésének a foglalkoztató által átvállalt költségei keletkeztetnek-e jövedelmet a magánszemélynél?

Mindenek előtt néhány fogalmat szükséges tisztázni.
Másoddiplomás képzés:
Olyan főiskolai vagy egyetemi képzés, amelynél a jelentkezés feltétele a felsőoktatási végzettség. a másoddiplomás képzés általában költségtérítéses (nem államilag finanszírozott).

Iskolai rendszerű képzés alatt a közoktatásról, valamint a felsőoktatásról szóló törvény szerinti képzés, valamint az iskolai szakképzés értendő. Az iskolai rendszerű szakképzés fogalmát a szakképzésről szóló törvény tartalmazza értelmező rendelkezései között. E szerint iskolai rendszerű szakképzés a közoktatás keretében a közoktatási és a szakképzési törvényben meghatározott szakképző iskolában, illetőleg a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási intézményben folyó szakképzés. Résztvevői a szakképzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak.

A felnőttképzésről szóló törvény 29. § 9. pontja alapján iskolarendszeren kívüli képzés az olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés közötti különbségtétel alapja tehát a tanulói, hallgatói jogviszony megléte.

Az iskolai rendszerű képzés átvállalt költsége nem haladhatja meg a minimálbér két és félszeresét. Az összeg 2009-ben 178.750 Ft.

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról:
"Adóalapba nem tartozó, illetőlegköltségnek nem számító tételek


7. § (1) A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:

p) a képzés kifizető által átvállalt költségét, ha a képzés

pa) - akkor sem, ha a költséget nem a munkáltató viseli - munkáltatói elrendelés alapján a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését,

pb) a kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a kifizető, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését,

pc) a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner, szakértő) e feladatának ellátásához szükséges felkészítését (ide nem értve az iskolai rendszerű képzést)
szolgálja azzal, hogy a pa)-pb) pontban említett esetben az iskolai rendszerű képzés adóévben átvállalt költségének a minimálbér két és félszeresét meghaladó részére e rendelkezés nem alkalmazható; bármely esetben feltéve, hogy az említett átvállalt költségek elszámolása olyan bizonylat, számla alapján történt, amelyre annak kiállítója adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiadásának tényét nem tüntette fel; továbbá egyebekben a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;"


A minimálbér két és félszeresét meghaladó rész a magánszemély egyéb összevonandó jövedelme.

Egyéb jövedelem

"28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen

b) az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen megszerzett bevételnek (például a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak) az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része,"

A szabály csak az újonnan, 2009. február 1. után kezdődő képzésekre vonatkozik.

Átmeneti rendelkezés él a hatálybalépést megelőzően elkezdődött iskolai rendszerű képzések átvállalt költsége esetén: amennyiben 2006. január 1. előtt kezdődött a képzés, annak teljes átvállalt összege nem bevétel, a 2006. január 1. után és 2009. január 31. előtt kezdődő képzések esetén maximum 400.000 Ft/év átvállalt költség után nem kell adózni.


További fontos információk a kérdéssel kapcsolatban:

Az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről alapján:

"103. § (1) A munkavállaló köteles
(4) A munkavállaló - munkabérének és költségeinek megtérítése mellett - köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni, kivéve, ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes.

110. § (1) A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetőleg a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a munkáltatóval munkaviszonyát fenntartja.

111. § Nem köthető tanulmányi szerződés

b) ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.

115. § (1) Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani.
(2) A szabadidő mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl a munkáltató vizsgánként - ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként -, a vizsga napját is beszámítva négy munkanap szabadidőt köteles biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül.
(4) A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidőt köteles biztosítani.
(6) A (3)-(4) bekezdésben meghatározott szabadidőt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelően köteles biztosítani."

Összefoglalva a munkavállaló kétféle módon folytathatja tanulmányait:

  1. Kölcsönös megállapodás alapján, tanulmányi szerződést kötve tanul tovább. Ebben az esetben a munkáltató olyan mértékű támogatást nyújthat, amely fedezi a továbbtanuló költségeit. Ez a támogatás a munkavállaló nem önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül és természetesen adóznia kell utána. A felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszonyra tekintettel az adóévben megfizetett képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés) alapján – figyelemmel a korlátozó rendelkezésekre is - adókedvezményt vehet igénybe. A hallgatónak adott támogatás a munkáltatónál a tevékenység érdekében felmerült költség.
  2. A munkáltató elrendeli a továbbképzésen való részvételt. Ebben az esetben nincs tanulmányi szerződés és a jelenleg érvényben lévő szabály szerint csak a minimálbér két és félszeresét meghaladó költségátvállalás a magánszemély egyéb összevonandó jövedelme. Tehát eddig az értékhatárig megfelelő bizonylat alapján, a költségek adómentesen elszámolhatók. Az átvállalt költségek elszámolása olyan bizonylat, számla alapján kell megtörténjen, amelyre annak kiállítója adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiadásának tényét nem tüntette fel.


Más költségekre (pl. utazás, szállás) a hivatali üzleti utazásra vonatkozó általános szabályok alkalmazhatók abból eredően, hogy az oktatásra kötelezett a kifizető tevékenységével összefüggő feladatot lát el azzal, hogy részt vesz az oktatásban. Véleményünk szerint a tanulmányi szerződés alapján történő utazási és szállási költségekre ugyanez a szabály alkalmazható.

A Munka törvénykönyvében előírt szabadidő biztosítási kötelezettség úgyszintén mindkét esetben fennáll.

Várható változás:
2009. július 8-án (MK. 95. szám) 2009 évi LXXVII. törvény

Azok a juttatások, amelyek az Szja-törvény 2009. december 31. napján hatályos rendelkezéseiben foglalt feltételekkel és mértékig adómentesnek minősültek, de nem tartoznak a kedvezményesen adózó juttatások körébe, 2010-től természetbeni juttatásnak minősülnek, függetlenül attól, hogy a juttatás megfelel-e a természetbeni juttatásokra vonatkozó általános szabályoknak, vagy sem.
A 7. § (1) p) hatályát veszti 2010 január 1-től.

A 2010-es szabály szerint az iskolai rendszerű képzés átvállalt költségének a minimálbér két és félszeresét meg nem haladó része a kedvezményesen adózó juttatások körébe fog tartozni.

„A (2) c) pontjában említett bevételnek minősül az átvállalt (viselt) iskola rendszerű képzés
eb) a juttatóval munkaviszonyban álló magánszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja.”

A kifizetőt a kedvezményes, 25 százalékos mértékű adó megfizetése mellett további fizetési kötelezettség (járulék) nem terheli.
A minimálbér két és félszeresét meghaladó rész után a juttatónak 54 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék járulékot (vagy ehót) kell fizetnie.

A 2010 évben életbe lépő szabályozásban már nem szerepel a „ munkáltatói elrendelés alapján” kifejezés, ami a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy a kedvezményesen adózó juttatások körébe tartozhat a tanulmányi szerződés alapján folytatott iskolai rendszerű továbbképzés támogatása is.

A kihirdetett törvény átmeneti rendelkezései között a 206 § (1)-(2) bekezdésekben olvashatjuk, hogy a 2009. január 31. -ét követően, de 2010 január 1. előtt megkezdett iskolai rendszerű képzések esetében az Szja tv. 7. §- (1) bekezdésének 2009 december 31-én hatályos p) pontját kell alkalmazni.

Ez azt jelenti, hogy az „elrendelés” megoldást választónak előnyösebb lehet az idei évben megkezdeni a tanulmányokat abban az esetben, ha a várható költségek nem lépik jelentősen túl a minimálbér két és félszeresét. Ha igen, akkor számolni kell, mert lehet, hogy a természetbeni juttatásos megoldás az olcsóbb. Ez viszont csak a 2010 évben kezdődő tanulmányok esetén alkalmazható.

A tanulmányi szerződéses verziót elkezdeni szerintünk előnyösebb 2010 -ben.

Kapcsolódó termékeink:

Felsőoktatási tanulmányi szerződés minta

Tanulmányi szerződés minta tanfolyami továbbképzésre


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. szeptember 4., péntek

Mennyit ér a cég?

Egy jelentős veszteséget felhalmozott céget szeretne az egyik ügyfelem megvásárolni. Milyen értékelési módszerek vannak, amelynek alapján egy erre vonatkozó árajánlat elkészíthető lenne?


Három fontos értékelési módszer kompromisszumát kell megtalálni:
  1. Könyv szerinti érték. Ez a legkönnyebb: a mérleg főösszegből levonod a kötelezettségeket, céltartalékot, passzívát és ami marad az tulajdonképpen a saját tőke, azaz a cég könyv szerinti értéke.

  1. Eszköz arányos értékelés piaci értéken. Ez hasonló az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy itt az eszközöket piaci értéken kell szerepeltetni (azaz, amennyit ténylegesen kapni lehetne értük, ha értékesíteni akarnánk). Például egy alacsony könyv szerinti értéken kimutatott ingatlan, amelynek a piaci értéke jelentősen több, akár egy negatív cégértéket is átfordíthat pozitív értékké!

  1. A jövedelem alapú értékelés. Itt azt kell megnézni, hogy az elmúlt években mennyi eredményt volt képes éves átlagban - mondjuk öt évre visszamenőlegesen - termelni a cég. Reális lehet ennek az eredménynek az 5-8 szorosa, mint cégérték. Természetesen csak akkor, ha a jövőbeni folytatás is valószínüsíthető.
A végső számot ezen kívül még nagyon sok minden befolyásolhatja:
  • a piaci környezet,
  • a jogszabályi feltételek,
  • a konjunktúra,
  • a versenyhelyzet,
  • a menedzsment hozzáértése,
  • a belső szabályozottság,
  • a garanciális kötelezettségek,
  • a folyamatban lévő peres ügyek,
  • a költségvetési kapcsolatok rendezettsége,
  • know-how,
  • a munkaerő felkészültsége,
és még jó néhány egyéb tényező.

Az értékelési eljárások összességét a felsorolt tényezők jelentős mértékben eltéríthetik pozitív, vagy negatív irányba.



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Egy főre csökkent gazdasági társaság cégjogi helyzete

A Kft. amelynek könyvvizsgálója vagyok, a következő tulajdonosi szerkezettel rendelkezik:

1. ) Egy természetes személy: 90%

2. ) Maga a társaság : 10%

( ez utóbbi sorsa egy éven belül rendeződik. )
Álláspontom szerint a Kft. jelenlegi tulajdonosi szerkezete alapján egyszemélyes társaság!
Kérlek erősítsd meg, hogy jól értelmezem - e megbízóm cégjogi állapotát.

Jól gondolod. Ezt a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 166. §. paragrafusával tudjuk alátámasztani, amely így szól:

"Ha a társaság tagjainak száma egy főre csökkent, a társaság nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként tovább működik. Amennyiben a társaság legkésőbb egy éven belül nem jelent be új tagot, akkor a korábbi társasági szerződését alapító okiratra kell módosítani."


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. szeptember 1., kedd

Az együttműködési megállapodás keretében gyakorlati képzésen résztvevő tanuló díjazása

Szakközépiskolában , iskolarendszerű képzésben a tanuló év közben külső gyakorlaton vesz részt, 11-12.évfolyamon. Kérdésem, ha a gyakorlati hellyel nem tanulószerződést , hanem együttműködési megállapodást köt az iskola, van-e valamilyen fizetési kötelezettsége a külső szakmai gyakorlati helynek a tanulóval szemben?


A gyakorlati képzés megszervezésének feltételeit az 1993. évi LXXVI. törvény, és az ezt módosító 1995. évi LXXXIV. törvény szabályozza.
A gyakorlati képzés helyét a szakképző iskola rendelkezésére álló infrastruktúra dönti el. Amennyiben az iskola rendelkezik saját fenntartású gyakorlóhellyel, úgy a gyakorlati képzést az intézmény saját maga oldja meg, magára vállalva az ezzel kapcsolatos minden kötelezettséget. Ha az iskola nem tart fenn gyakorlóhelyet, akkor annak biztosítására megállapodást kell kötnie megfelelő gyakorlóhellyel rendelkező gazdálkodó szervezettel, egyéni vállalkozóval. Megoldásként még szóba jöhet az, amikor a tanuló, illetve a szülő keres megfelelő gyakorló helyet és ennek keretében tanulószerződést köt. Az utóbbi két esetben a tanuló iskolai felvételének az iskola és a gazdálkodó szervezet közötti megállapodás a feltétele.

A megállapodást írásba kell foglalni, tájékoztatni kell a területileg illetékes kamarát (amelynek a gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezet a tagja), és a tanuló iskolába történő felvétele előtt kell megkötni a teljes képzési időre kiterjedően. Egyoldalúan felmondani – anélkül, hogy a tanuló további foglalkoztatásáról ne gondoskodnának – nem lehet. Az együttműködési megállapodást a szakképző iskola fenntartója hagyja jóvá. A megállapodásra a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.

A szakképzési törvény az illetékes területi gazdasági kamarák felügyeleti, ellenőrzési hatáskörébe utalja a gazdálkodó szervezeteknél – az
iskolával kötött megállapodás alapján – folytatott gyakorlati képzést is.
Ha a szakképesítés nem tartozik egyik gazdasági kamara hatáskörébe sem, a gyakorlati képzés felügyeletéről a szakképző iskola gondoskodik.
Ez azért is nagyon fontos információ, mert az esetleges vitás kérdések kapcsán ez dönti el, hogy kihez lehet fordulni.

A szerződés tartalmára vonatkozóan a törvény szintén tartalmaz utalásokat.
A 4. § (1) kimondja, hogy a szakképzés irányítását a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter látja el. Törvényi felhatalmazás alapján a miniszter rendeletben határozza meg:
"e) a szakképzés megkezdésére és folytatására vonatkozó feltételeket, a szakképzést folytató intézmények gyakorlati képzés szervezésére vonatkozó együttműködési megállapodásának tartalmi követelményeit, a pályakövetéssel összefüggő feladatokat,
f) a tanulókat e törvény 48. §-a alapján megillető juttatások részletes szabályait"

Az előbbiekben említett paragrafus így szól:
"48. § (1) A tanulót a gyakorlati képzésével összefüggésben - a külön jogszabály rendelkezései szerint - kedvezményes étkeztetés, munkaruha, egyéni védőfelszerelés (védőruha), tisztálkodási eszköz, útiköltség-térítés, a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót ezen kívül az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára díjazás illeti meg."

Az "az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára díjazás illeti meg" megfogalmazás eléggé próbára teszi a jogértelmező logikáját. Ugyanis nem sokkal előbb a törvény 44. § (1) bekezdése azt mondja: "tanulószerződés alapján a gazdálkodó szervezet a tanuló részére pénzbeli juttatást köteles fizetni."

Amennyiben csak erre gondolunk, úgy ebből levezethető az is, hogy a tanulószerződés nélkül, együttműködési megállapodás keretébe gyakorlati képzésen résztvevő tanuló részére a gazdálkodó szervezet nem köteles pénzbeli juttatást fizetni.

Szerencsére a törvényi felhatalmazás alapján kiadott miniszteri rendelet (4/2002. (II. 26.) OM rendelet az iskolai rendszerű szakképzésben részt vevő tanulók juttatásairól) tisztázza ezt a kérdést.

"A díjazás
2. § (1) Ha tanulószerződéssel nem rendelkező tanulóval létesít a szakképző iskola tanulói jogviszonyt, akkor a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a tanulónak díjazást kell fizetni.
(2) A díjazás havi összege nem lehet kevesebb az Szt.-ben meghatározott tanulószerződés alapján kötelezően fizetendő pénzbeli juttatás mértékénél.
(3) A díjazás évfolyamonkénti összegét tanulmányi eredmény, illetve teljesítmény szerint a szakképző iskola - gazdálkodó szervezetnél megszervezett összefüggő szakmai gyakorlat esetében a gazdálkodó szervezet - határozza meg, és köteles gondoskodni a díjazás összegének kifizetéséről.
(4) A díjazás összegét arányosan csökkenteni kell, ha az összefüggő szakmai gyakorlat időtartama egy hónapnál rövidebb, vagy ha a tanuló a gyakorlatról bármilyen ok miatt távol marad, illetőleg arányosan növelni kell, ha az összefüggő szakmai gyakorlat időtartama egy hónapnál hosszabb."

A Szakképzési tv-ben (Szt.) tanuló szerződés alapján meghatározott díjazás szabálya pedig így szól:

"44. § (2) A tanulószerződés alapján a tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke a szakképzési évfolyam első félévében - függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától - a hónap első napján érvényes kötelező havi legkisebb munkabér (minimálbér) legalább húsz százaléka. A tanulmányi kötelezettségének eredményesen eleget tett tanuló pénzbeli juttatásának mértékét a szakképzési évfolyam második, illetve további féléveiben - a tanuló tanulmányi előmenetelének és szorgalmának figyelembevételével - emelni kell. A pénzbeli juttatás összegéről tájékoztatni kell a tanuló tanulói jogviszonya szerint illetékes szakképző iskolát.
(3) A tanuló pénzbeli juttatását utólag, a munkajogi szabályok figyelembevételével kell kifizetni."


Mindebből levonható az a következtetés, hogy az együttműködési megállapodás keretébe gyakorlati képzésen résztvevő tanuló számára a gazdálkodó szervezet által történő pénzbeli juttatás a szorgalmi idő, tanítási év alatt nem jár kötelező jelleggel.



Ugyanakkor a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő (nyári) szakmai gyakorlat időtartamára díjazást kell kapjon, amelynek mértéke egy hónapra a hónap első napján érvényes kötelező havi legkisebb munkabér (minimálbér) legalább húsz százaléka, azaz 71 500 Ft x 0,2 = 14 300 Ft. E díj az egy hónaptól eltérő gyakorlati idő függvényében arányosan lehet több, vagy kevesebb.

Kapcsolódó termékeink:
Tanulmányi szerződés minta (tanfolyami továbbképzésre)
Tanulmányi szerződés minta (felsőfokú továbbképzésre)

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.