Pénzkölcsön nyújtás üzletszerűsége, engedélyhez kötöttsége

  A gyakorlatban számos olyan helyzet adódik, amikor pénzkölcsön nyújtására kerül sor. Ilyenek az alábbiakban felsorolt esetek is:

- a cég kölcsönt ad kapcsolt vállalkozásának,
- a cég kölcsönt ad egy másik, nem kapcsolt vállalkozásnak,
- a cég kölcsönt ad a magánszemély tulajdonosának,
- magánszemély tulajdonos tagi kölcsönt ad a cégének.
Mivel az engedély vagy bejelentés nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás bűncselekménynek minősül, ezért érdemes minden esetben megvizsgálni, hogy az adott kölcsönnyújtás nem minősül-e engedélyköteles szolgáltatás nyújtásnak. Ha erről meggyőződtünk, akkor következhet az, hogy megfontoljuk az adózási és számviteli kérdéseket.

A pénzkölcsön nyújtás –- a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (a továbbiakban Hpt.) megfogalmazott kivételekkel - szolgáltatási tevékenységnek minősül. A kérdés csak az, hogy üzletszerűnek minősül-e?

A KSH honlapján a szakmai kód a következők szerint kerül kifejtésre:

A [6492] TEÁOR '08-as kód kifejtése

6492 - Egyéb hitelnyújtás

Tartalmi meghatározás

Ebbe a szakágazatba tartozik a nem monetáris intézmények hitelnyújtásával összefüggő pénzügyi közvetítés (ilyen pl. a kockázati tőkebefektető cég, az "ágazatspecifikus" bank, befektetőklub). A hitelek nyújtása különböző formában történhet: kölcsönök, jelzáloghitelek, hitelkártyák stb.

A szolgáltatások típusai a következő lehetnek:

- fogyasztói kölcsön nyújtása

- nemzetközi kereskedelem finanszírozása

- hosszú távú ágazati finanszírozás bank által

- bankrendszeren kívüli pénzkölcsönzés

- lakásvásárlási hitel nyújtására szakosodott, nem betétgyűjtő intézmények hitelnyújtása

- zálogházi és záloghitel közvetítői tevékenység

Nem ebbe a szakágazatba tartozik:

- a lakásvásárlási hitel nyújtására szakosodott intézmények tevékenysége, amelyek betétet is gyűjtenek,

- operatív lízing (tartós bérlet), a lízingelt eszköz típusának megfelelően.

KSH >>>

A pénzkölcsön nyújtás fogalmával is a Hpt. -ben a találkozhatunk.

A pénzügyi szolgáltatás és kiegészítő pénzügyi szolgáltatás

3. § (1) Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában:

a) betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz – saját tőkét meghaladó mértékű – nyilvánosságtól történő elfogadása;

b) hitel és pénzkölcsön nyújtása;

c) pénzügyi lízing;

d) pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása;

e) elektronikus pénz kibocsátása;

f) olyan papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (például papír alapú utazási csekk, váltó) kibocsátása, illetve az ezzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, amely nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak;

g) kezesség és bankgarancia vállalása, valamint egyéb bankári kötelezettség vállalása;

h) valutával, devizával – ide nem értve a pénzváltási tevékenységet –, váltóval, illetve csekkel saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenység;

i) pénzügyi szolgáltatás közvetítése;

j) letéti szolgáltatás, széfszolgáltatás;

k) hitel referencia szolgáltatás;

l)

m)

n)

(2) Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetve devizában:

a) pénzváltási tevékenység;

b) fizetési rendszer működtetése;

c) pénzfeldolgozási tevékenység;

d) pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon.

(3) Az (1)–(2) bekezdésben foglalt tevékenységek – az e törvényben foglalt eltéréssel – üzletszerűen csak engedéllyel végezhetők.

(4) Ha törvény másként nem rendelkezik, kizárólag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet) az e törvény alapján kiadott engedélyével végezhető az (1) bekezdésben meghatározott pénzügyi szolgáltatás, valamint a (2) bekezdés a) és d) pontjában meghatározott kiegészítő pénzügyi szolgáltatás.

(5) Az (1) bekezdés d)–f) pontjaiban meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenység engedélyezési eljárásában – a működési terv vonatkozásában és a pénzforgalmi szolgáltatás lebonyolításával kapcsolatos kérdésekben – az MNB szakhatóságként vesz részt.

(6) A (2) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott tevékenységet az MNB engedélyezi, ellenőrzi, illetve az ilyen engedélyt az MNB vonja vissza.

(7) A (6) bekezdésben meghatározott tevékenységek végzésének engedélyezéséről szóló határozatot az MNB közli a Felügyelettel. A Felügyelet a határozat alapján a jogi személyt nyilvántartásba veszi.

(8) Törvény váltóval saját számlára vagy bizományosként történő kereskedelmi tevékenységet [3. § (1) bekezdésének g) pontja] más jogi személy részére is lehetővé teheti.

(9) A függő ügynök a Felügyelet engedélye nélkül végezhet ügynöki tevékenységet.

(10) A pénzügyi intézmény az általa megbízott függő ügynök, többes ügynök és közvetítői alvállalkozó személyét, valamint az alkusz az általa megbízott közvetítői alvállalkozó személyét a Felügyelet által meghatározott módon és gyakorisággal bejelenti a Felügyeletnek.

(11) A kockázati tőkealap a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (a továbbiakban: Tpt.) meghatározott mértékben az ott felsorolt személyi kör részére pénzkölcsönt nyújthat.

(12)1 Pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozás csoportfinanszírozást a Felügyelet engedélye nélkül is végezhet.

(13) A 3. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésére

a) a hitelintézet, az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény az elektronikus pénz kibocsátására vonatkozó engedély birtokában,

b) a nem a monetáris politikai eszközeinek alkalmazása során eljáró MNB és a kincstár törvény erejénél fogva

jogosult (a továbbiakban együttesen: elektronikus pénz kibocsátója).

2. számú melléklet az 1996. évi CXII. törvényhez

Értelmező rendelkezések

I. Pénzügyi szolgáltatások

10. Hitel és pénzkölcsön nyújtása:

10.2. Pénzkölcsönnyújtás

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;

b) követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi;

c) minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet;

d) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló külön törvény szerinti önálló zálogjog vásárlása és egyidejű eladása útján végzett tevékenység;

e) zálogkölcsön nyújtása;

e)² anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete (csoportfinanszírozás).

Ugyanebben a törvényben találjuk meg, hogy mit nem minősít a jogalkotó pénzkölcsön nyújtásnak:

10.4. Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának

a) a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal – esetileg – adott kölcsön,

b) az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg (kereskedelmi kölcsön), ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket,

c) a biztosítóintézet által az életbiztosítási kötvény tulajdonosának nyújtott kötvénykölcsön,

d) az önkormányzat által adott lakáscélú vagy szociális kölcsön,

e)

f)

Az engedélyhez kötöttség feltétele az üzletszerűség. A törvény értelmező rendelkezései között olvashatjuk ennek fogalmát:

22. Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.

36. Csoport: olyan vállalkozások összessége, amelyet egy anyavállalat, annak leányvállalatai és mindazon vállalkozások alkotnak, amelyekben az anyavállalat vagy leányvállalata ellenőrző befolyással vagy részesedési viszonnyal rendelkezik.

38. Anyavállalat: minden olyan vállalkozás, amely egy másik vállalkozás működésére ellenőrző befolyást gyakorol.
39. Leányvállalat: minden olyan vállalkozás, amelynek működésére egy másik vállalkozás ellenőrző befolyást gyakorol. A leányvállalat valamennyi leányvállalatát az anyavállalat leányvállalatának kell tekinteni.

A Felügyelet egyik állásfoglalásából következtethetünk arra, hogy ők mit tekintenek üzletszerűnek, illetve rendszeresnek:

„Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének III./22. pontja határozza meg. E definíció alapján üzletszerű tevékenység az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. Ha az üzletszerűség mindhárom feltétele – ellenérték fejében szerzés, nyilvánosság, rendszeresség – teljesül, a tevékenység akkor minősül üzletszerűnek.

A Hpt. konkrétan nem mondja ki, hogy mi tekinthető rendszeresen végzett tevékenységnek, azonban a szó grammatikai (és logikai) értelmezése alapján egy meghatározott időtartam (általában egy év) alatt 1-nél több alkalommal folytatott lízingtevékenység álláspontunk szerint már rendszeresnek minősül.

A fentiekből az „argumentum a contrario” elve alapján következtetve egy ingatlannak egyetlen alkalommal történő lízingbeadása véleményünk szerint nem tekinthető rendszeresnek, s ezáltal üzletszerűnek sem, így ezen egyszeri tevékenység végzéséhez a Felügyelet engedélye nem szükséges.”

Egy másik állásfoglalás szerint:

„Az ellenérték fejében végzett tevékenység, a nyereség-, vagyonszerzésre irányultság az üzletszerűség olyan fogalmi kritériumai, amelyeknek tekintetében a főszabály szerint az a megítélés, hogy amennyiben a szolgáltatást bármilyen plusz költség vagy díj felszámítása mellett nyújtják, akkor a nyereség-, illetve vagyonszerzésre irányultság megállapítható.
Az üzletszerűség következő fogalmi eleme, az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányultság álláspontom szerint akkor valósul meg, ha a társvállalatok között megkötendő szerződések száma, a szerződő felek köre, a szerződésben meghatározott szolgáltatás értéke, továbbá a szerződéskötés egyéb lényegi körülményei előre nem meghatározottak. Az azonban, hogy egy ügylet kapcsán az előre egyedileg meghatározott ügyletekre irányultság megállapítható-e csak a konkrét szerződés, illetve a szerződéskötés körülményeinek ismeretében dönthető el kétséget kizáró módon.
A rendszeresség tekintetében a Hpt. nem ad eligazítást, és a Felügyelet álláspontja az, hogy az eseti jellegű ügyletkötést (több hasonló ügyletet egy szerződésbe foglalnak) is lehet rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységnek tekinteni, amennyiben a szerződés tartalma a szolgáltatás rendszeres nyújtására utal.
Ha a szolgáltatásnyújtás körülményeiből, illetve a megkötött szerződésekből következően valamennyi tényállási elem megvalósul, akkor a szolgáltatásnyújtás üzletszerűnek minősül. Ha viszont a tényállási elemek valamelyike nem állapítható meg, akkor nem üzletszerű.”

Nézzünk meg néhány elérhető állásfoglalást a témával kapcsolatban!

Még mindig megtaláljuk az interneten a Felügyeletnek egy olyan állásfoglalását, amely a Hpt. 2. számú melléklet értelmező rendelkezéseinek 10.4. f)³ – már hatályon kívül helyezett - pontjára hivatkozik, amely az anyavállalat és leányvállalatai, illetve ezek egymás közötti kölcsönnyújtási ügyleteivel foglalkozik!

Figyelemre méltó, hogy a Hpt. 10.4. f) pontja szerint kivételként kezelt, azaz kölcsönnyújtásnak nem minősített csoportfinanszírozás kikerült a törvényből, ugyanakkor bekerült, mint nevesített kölcsönnyújtási ügylet a 10.2 e) bekezdésbe, illetve a 3. § (12) bekezdésbe, mint ugyancsak nevesített, engedély nélkül végezhető tevékenység („Pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozás csoportfinanszírozást a Felügyelet engedélye nélkül is végezhet”).

Pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározása

Az állásfoglalást kérő ügyvéd kérelmében előadta, hogy ügyfele több gazdasági társaságban részesedéssel rendelkező gazdasági társaság. „Az egyes társaságok likviditása változó, hol az egyiknek, hol a másiknak lenne szüksége átmeneti kölcsönre, melyet az azonos tulajdonosi körű másik társaság vagy éppen a társaság tulajdonosa biztosíthatna.” Az állásfoglalás iránti kérelem e tényállással összefüggésben a pénzkölcsönnyújtási tevékenység meghatározására irányul.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatásnak minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.
A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen végzik a pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása csak a Felügyelet által kibocsátott engedély alapján lehetséges.
Ugyanakkor a Hpt. 2. számú mellékletének I/10.4. pontja meghatározza, hogy mely tevékenységek nem minősülnek pénzkölcsönnyújtásnak. Ezek körében a hivatkozott rendelkezés f) alpontja szerint nem minősül pénzkölcsön nyújtásának az „anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyleteket.”

Megítélésünk szerint amennyiben az állásfoglalást kérő által vázolt esetben – a Hpt. 2. számú mellékletének III/38. és III/39. pontjában meghatározott – anyavállalat és leányvállalat közötti kapcsolat fennáll és az ügylet a likviditás biztosítása érdekében történik, a hivatkozott kivételt biztosító szabály értelmében ez a tevékenység nem minősül pénzkölcsönnyújtásnak, vagyis a Felügyelet engedélye nélkül végezhető.

A következő állásfoglalásnak is van hatályon kívül helyezett hivatkozása, de ettől függetlenül figyelemre méltó, hogy a kereskedelmi partnereknek nyújtott kölcsönt hogyan minősíti a felügyelet!

A Hpt. 3.§ (1) bekezdésének b) pontjában foglalt pénzkölcsönnyújtás engedélyköteles, ha a tevékenységet üzletszerűen végzik?

Az állásfoglalást kérő könyvvizsgáló tevékenysége során került kapcsolatba egy gazdasági társasággal, melynek tevékenységi körébe nem tartozik „pénzintézeti tevékenység”, bevétele kereskedelmi tevékenységből származik. Működése során kereskedelmi partnereinek nagyobb összegű kölcsönt adott, kamat kikötésével. A kölcsönök futamideje nem, vagy csak alig haladta meg az egy évet. A kölcsönnyújtás külföldi társaságok részére történt, az elmúlt két évben öt különböző társaságnak. Az állásfoglalás iránti kérelem tartalmazza továbbá: „A kölcsön futamideje alatt adódott az a lehetőség, hogy a kölcsön visszafizetése fejében a kedvezményezett társaságban tulajdonrészt, tőzsdén nem jegyzett részvényt vesz át a kölcsönadó, de ezt a megoldást a kölcsönszerződés nem tartalmazta, annak ellenére, hogy a kölcsön folyósítójának nincs kifogása a törlesztés ilyen módja ellen.”
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi szolgáltatásnak minősül a hitel és pénzkölcsönnyújtás tevékenység üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában.
A Hpt. 2. számú mellékletének I/10.2. pontja (a-d alpontja) határozza meg a pénzkölcsönnyújtás fogalmát. Ennek egyik típusa az a) alpont szerint:
„a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni”.
A Hpt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben üzletszerűen végzik a pénzkölcsönnyújtási tevékenységet, annak folytatása csak a Felügyelet által kibocsátott engedély alapján lehetséges.
Ebből következően a pénzkölcsönnyújtás, mint engedélyköteles pénzügyi szolgáltatás meghatározásakor kiemelten vizsgálandó az üzletszerűség feltétele. A Hpt. 2. számú melléklete III/22. pontja értelmében:
„Üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.”
Megítélésünk szerint – a rendelkezésre álló információk alapján – jelen ügyben megállapítható a Hpt. 3. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott pénzkölcsönnyújtás üzletszerű végzése, ugyanis a levélben leírt tényállás szerint az üzletszerűség mindhárom együttes feltétele fennállhat, amelyek az engedélyköteles üzletszerű pénzkölcsönnyújtási tevékenységet megalapozzák.

Az állásfoglalás iránti kérelemben meg nem nevezett társaság a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet engedély nélkül végzi, ezért helye lehet a Hpt. 141. §⁴-ában meghatározott intézkedések alkalmazásának.

Az alábbi állásfoglalás arról szól, hogy egy vállalkozás megelőlegez ügyfelének valamely ügylet elintézésével járó költségeket.

Üzletszerű-e a pénzkölcsön nyújtás, ha a kölcsönt adó nem kér kamatot és egyéb költséget sem számít fel?

Egy Kft. működésével kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy ütközik-e jogszabályba, vagy más előírásba az a körülmény, hogy a Kft. megelőlegezi ügyfeleinek a hitel elintézésével járó költségeket, melyeket a szerződés teljesülésekor vagy megszüntetésekor egy összegben, kamat, jutalék vagy más költség felszámítása nélkül kell az ügyfeleknek visszafizetniük.

A beadványához mellékelt szerződés második része a megelőlegezésre vonatkozó feltételeket tartalmazza. Ennek 1. pontja a következőképpen határozza meg a megelőlegezést:

Kft által kifizetett pénzösszegek, amelyeket egy ügyfélnek ad kölcsön a hitelügyének elintézése érdekében. Ezeket az összegeket aztán az ügyfélnek vissza kell fizetnie amikor a hitelügylet lezárult.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §-a az engedélyköteles pénzügyi szolgáltatások közé sorolja a hitel és pénzkölcsön nyújtását, amennyiben azt üzletszerűen végzik. Az üzletszerű tevékenység fogalmát a Hpt. 2. számú mellékletének III/22. pontja határozza meg: „az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.”

A Hpt. 2. számú melléklete I/10. 2. pontjának a) alpontja a pénzkölcsön nyújtás meghatározását adja: a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, melyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni.

A hivatkozott törvényi rendelkezések, valamint az Önök által alkalmazni kívánt szerződés-minta tartalma és idézett része alapján megállapítható, hogy a hitelügyintézéssel szükségképpen felmerülő költségek fedezésére előzetesen az ügyfélnek nyújtott kölcsön - figyelemmel rendszerességére, a Kft. által nyújtott szolgáltatás nyereségszerzésre irányultságára és arra a tényre, hogy a szolgáltatás bárki által igénybe vehető – üzletszerű. Ebből következően a Kft. ilyen megelőlegezési, vagy kölcsönszerződés kötésére, ilyen típusú szolgáltatás nyújtására nem jogosult. A hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásra a Hpt. rendelkezése szerint engedélyt a Felügyelettől kizárólag pénzügyi intézmény (bank vagy pénzügyi vállalkozás) kaphat a törvényben előírt feltételek teljesítése esetén.

Felhívom a figyelmet arra is, hogy az engedély vagy bejelentés nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás bűncselekménynek minősül!

Mely esetekben minősülhet a pénzkölcsönnyújtási tevékenység üzletszerű, engedélyköteles tevékenységnek

A Társaság tervezett üzleti tevékenysége, hogy a cégcsoportjának tagjai által biztosított forrásokból egyedileg kijelölt vállalkozások részére tőkét kölcsönözzön. A vállalkozások kötelesek lennének a részükre folyósított pénzkölcsönöket előre meghatározott feltételek szerint visszafizetni, vagy a Társaság a kölcsönnyújtás ellenében részesedést szerezne a vállalkozásokban. A befektetési célra kijelölt vállalkozások lehetnek belföldön, illetve külföldön bejegyzettek, a Társaság cégcsoportjához tartozók, de azon kívüliek is, tekintet nélkül üzleti profiljukra, tevékenységi körükre.

A JOGKÉRDÉS

A tervezett tevékenység a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott üzletszerűen végzett engedélyköteles pénzkölcsön nyújtásának minősül-e.

A TÁRSASÁG ÁLLÁSPONTJA

A Társaság tervezett tevékenysége kimeríti a pénzkölcsönnyújtás fogalmát, de nem minősül üzletszerűen végzettnek, mert az üzletszerűség fogalmi elemei közül hiányzik az előre egyedileg meg nem határozott ügyletek kötésére irányultság. Abban az esetben, ha a Hpt. hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási tevékenység nem tekinthető üzletszerűnek, úgy folytatásához nem szükséges a Felügyelet engedélye.

A FELÜGYELET ÁLLÁSPONTJA

A Hpt. 2. számú melléklet I. fejezetének 10.2. a) pontja szerint a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban − kamat ellenében vagy anélkül − köteles visszafizetni, pénzkölcsönnyújtásnak minősül.

A Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet 10. e) pontja alapján az anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete (csoportfinanszírozás) is a pénzkölcsönnyújtás fogalomkörébe tartozik.

A Hpt. 3. § (3) bekezdése alapján a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja alá tartozó hitel és pénzkölcsön nyújtási tevékenység üzletszerű folytatásához a Felügyelet engedélye szükséges.

Az üzletszerű tevékenység fogalmát a Hpt. 2. számú melléklet III. fejezet 22. pontja határozza meg: ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenységnek definiálva azt.

A Hpt. 3. § (12) bekezdése szerint pénzügyi intézménynek nem minősülő vállalkozás csoportfinanszírozást a Felügyelet engedélye nélkül is végezhet.

A Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzkölcsön nyújtási tevékenység üzletszerű folytatása pénzügyi szolgáltatásnak minősül, amelynek folytatásához a Hpt. 3. § (4) bekezdésében előírtak alapján engedély szükséges.

A tényállás szerint a Társaság által vállalkozások részére nyújtani kívánt kölcsönök a pénzkölcsönnyújtás fogalomkörébe tartoznak.

Az állásfoglalás-kérelem alapján tehát az vizsgálandó, hogy a kérdéses ügyletek vonatkozásában a Hpt. üzletszerűség tevékenységet definiáló elemei megvalósulnak-e.

Az üzletszerűségnek a Hpt. definíciója szerint három eleme van, amelyek a Felügyelet megítélése szerint csak együtt, egymásra tekintettel értelmezhetők.

Annak megítélése során, hogy adott tevékenység üzletszerű tevékenységnek minősíthető-e, az üzletszerűség fogalmi elemeinek megvalósulását egyedileg szükséges értékelni. A Felügyelet megítélése szerint a definíciónak a rendszeresség és az előre egyedileg meghatározott ügyletek kötésére irányuló tevékenység elemei egymással szoros logikai kapcsolatban állnak. Amennyiben ugyanis egy adott tevékenységgel kapcsolatban az ellenérték fejében, rendszeres gazdasági tevékenységként történő folytatás fogalmi elemek megvalósulnak, úgy az ügyletek előre, „egyedileg meghatározatlansága” járulékos, magyarázó jellegű definíciós elemnek tekinthető. A rendszeresség fogalmának ugyanis alapvető jelentése, belső jelentéséből fakadó „eredménye”, hogy a jövőben ismétlődő, de előre nem azonosítható események megvalósulása következik be.

A Felügyelet álláspontja szerint az ügyletek akkor tekinthetők előre egyedileg meghatározottnak, ha a megkötendő ügyletek egyenként, egyedileg azonosítható módon minden tekintetben (például az ügylet értéke, jellemzői, az ügyleteket megkötő felek személye, a teljesítés feltételei) előre meghatározottak. Amennyiben a konkrét kölcsönügylet(ek) a fent írtak szerint egyedileg azonosítható(k), akkor annak az adott kölcsönnek, illetve kölcsönöknek a nyújtása értelemszerűen nem lehet rendszeres.

Hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy a jogalkotó az ügyletek előre egyedileg meg nem határozott ügyletek kötése fogalmi elemben nem a szerződő felek azonosíthatóságát, hanem magának az adott ügyletnek az azonosíthatóságát nevesíti, mint kivételt az üzletszerűség alól és vélhetően ezt a szigorú értelmezést teszi helytállóvá. Erre utal magának a törvényi definíciónak a nyelvtani-stilisztikai megfogalmazása is. Az „előre egyedileg meghatározottság” kritériuma ugyanis nem a másik két fogalmi elemmel azonos módon, vesszővel elválasztva van felsorolva − amely azonos „erősségű” elemek jogszabályban történő felsorolásánál szokásos −, hanem gondolatjelek közé zártan, a rendszeresség fogalmát, mint fő fogalmi elemet megelőzően, mintegy azt körülírva, magyarázva került feltüntetésre.

Fentiekből következően rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység esetében nem tekintendő releváns körülménynek, ha az ügyleteket kötő felek egymást már az ügyletkötést megelőzően ismerik, egymással üzleti, baráti, rokoni, stb. kapcsolatban állnak, mivel a szerződő felek személyének előzetes azonosíthatósága nem eredményezi, hogy az ügylet is előre egyedileg azonosíthatónak minősüljön.

A tervezett ügyletek minősítése a Hpt. üzletszerű tevékenységre vonatkozó fogalom meghatározása alapján

A tényállásból megállapíthatóan a tervezett ügyletek vonatkozásában az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett és a rendszeresség fogalmi elemek vitathatatlanul, egyidejűleg jelen vannak. A tényállás szerint a Társaság a vállalkozások számára befektetési céllal, fizetőképességük, üzleti működésük és profittermelő képességük, lehetőségük figyelembevételével gondos pénzügyi elemzést követően folyósítaná a kölcsönöket, így megállapítható, hogy célja nyereség-, illetve vagyonszerzés. A Társaság a cégcsoport tagok által rendelkezésére bocsátott forrásokból folyamatosan, alapvető tevékenységeként nyújtaná a kölcsönöket, így a fenti tevékenység rendszeres gazdasági tevékenységének tekinthető.

A megjelölt kölcsönnyújtások vonatkozásában a jogi vizsgálat tárgyát tehát kizárólag az a kérdés képezi, hogy az üzletszerűség fogalmi elemei közül az ügyletek egyedileg előre meghatározottsága fennáll-e.

A Felügyelet véleménye szerint jelen esetben az ügyletek száma, volumene és a szerződéskötő felek személye nem azonosítható be előre, mivel a későbbiekben felmerülő finanszírozási igények, szükségletek sem határozhatók meg előre. Nem látható be előzetesen az sem, hogy a Társaság a későbbiekben mely vállalkozásoknak nyújtana kölcsönt, tekintve, hogy azok az elvégzett pénzügyi elemzés alapján megfelelő profittermelő képességűnek mutatkoznak.

Ebből következően a Felügyeletnek a Társaság álláspontjával ellentétes megítélése szerint a bemutatott kölcsönnyújtásokkal kapcsolatban az üzletszerűség fogalmi elemei maradéktalanul megvalósulni látszanak, mivel a Társaság rendszeres gazdasági tevékenységként, nyereség, illetve vagyonszerzési céllal, előre egyedileg meg nem határozott ügyletek kötésével nyújtaná azokat. Fentiek alapján a bemutatott tevékenység a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja alá tartozó engedélyköteles hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősíthető.

A Hpt. 3. § (12) bekezdésének előírása alapján a törvény 2. számú mellékletének 10.2. e) pontjában meghatározott, a pénzkölcsönnyújtás fogalmába tartozó csoportfinanszírozás tárgyú, az anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti ügyletkötéseihez nem szükséges a Felügyelet engedélye. Anyavállalat-leányvállalati viszony fennállása esetén, ha a Társaság vele azonos cégcsoportba tartozó vállalkozás számára kíván kölcsönt nyújtani, azt is vizsgálni szükséges, hogy az ügyletkötés a likviditás biztosítását szolgálja-e, azaz a csoportfinanszírozás fogalomkörébe tartozik, vagy sem.

2011. május

Hogyan minősül egy gazdasági társaság azon tevékenysége, melynek során rendszeresen finanszírozni kívánja kereskedelmi partner cégének működését?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez intézett megkeresésben a Felügyelet állásfoglalását kérték a saját cégük tervezett tevékenységével kapcsolatban.
A mindössze egy mondatban vázolt konstrukció szerint az Önök cége rendszeresen finanszírozná egy kereskedelmi partner cégnek a működését (tűzifa felvásárlás és eladás), majd a kölcsönt felvevő partner árréssel növelt összeggel fizetné vissza a tartozását.
Elöljáróban tájékoztatom, hogy a Felügyelet csak valamely tervezett pénzügyi konstrukció részletes ismertetése és tanulmányozása alapján tudja szakmai álláspontját kifejteni – jelen esetben erről nem lehet szó – így az Önök megkeresésére csupán az általános szabályok ismertetésére kerülhet sor.
Mindenekelőtt rögzíteni kell, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) a hitel és pénzkölcsön nyújtását engedélyköteles pénzügyi szolgáltatásnak tekinti abban az esetben, ha a tevékenység végzése kapcsán az üzletszerűség megállapítható. A Hpt. 2. számú mellékletének III./22. pontja kimondja, hogy az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység üzletszerű tevékenységnek minősül. Pénzügyi szolgáltatást üzletszerűen kizárólag a Felügyelet engedélyével rendelkező pénzügyi intézmények végezhetnek.
A Hpt. 2. számú mellékletének I./10.4. pontja azokat az esetköröket sorolja fel, amelyek kivételt képeznek az általános szabály alól és a törvény szempontjából (a Hpt. szabályozásának szempontjából) nem minősülnek pénzkölcsön nyújtásnak. Az esetkörök közül a b) alpont alatt meghatározott jogviszony jöhet esetlegesen szóba az Önök konstrukciója tekintetében. E szerint az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg nem minősül pénzkölcsön nyújtásnak.
Az idézett jogszabályi rendelkezés folytán két tényezőt kell kiemelni. Az első, hogy a Felügyeletnek nincs információja arról, hogy az Önök cége bármilyen áruszállítási vagy szolgáltatási viszonyban áll-e a finanszírozandó társasággal. A második pedig az, hogy a jogszabály kifejezetten az ilyen típusú és meglévő jogviszonyra tekintettel adott előleget vagy halasztott fizetést emeli ki az engedélyköteles tevékenységek sorából. Amennyiben az Önök cége egyéb kapcsolatban áll a másik társasággal, vagy gazdasági kapcsolat egyébként nincs is Önök között, csupán a finanszírozással teremtődne meg a jogviszony, úgy erre egyértelműen nincs lehetőség a törvény hivatkozott rendelkezése szerint. Ugyancsak kulcskérdés az üzletszerűség megállapíthatósága. Elegendő adat ehhez sem áll rendelkezésünkre, azonban az kétségtelen, hogy Önök rendszeresen és ellenérték fejében kívánnák a finanszírozást vállalni, ezért az üzletszerűséget kizárni nem lehet.
Felhívom a figyelmüket arra, hogy az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás bűncselekménynek minősül, amelyet a Btk. büntetni rendel és ez a bűncselekmény akkor is megvalósulhat, ha a felek a törvény alóli kivettség érdekében színlelt szerződést kötnek.

Pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez-e a gazdasági társaság, amely saját többségi tulajdonában lévő más társaságok számára tagi kölcsönt folyósít?

„Az állásfoglalást kérő levélben azt a kérdést vetették fel, hogy engedélyköteles tevékenységnek minősül-e az, ha egy gazdasági társaság a saját többségi tulajdonában lévő más gazdasági társaságok számára több alkalommal – működés beindítása, beruházások megvalósítása céljából – jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamat ellenében tagi kölcsönt folyósít.
Fentiek alapján annak vizsgálata szükséges, hogy a társaság tevékenysége megfelel-e a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdésben meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtása pénzügyi szolgáltatásnak.
Ezen tevékenység fogalmi meghatározását a Hpt. 2. számú melléklet I. fejezet (értelmező rendelkezések) 10. pontja tartalmazza az alábbiak szerint:

10.2. Pénzkölcsönnyújtás

1. a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban - kamat ellenében vagy anélkül - köteles visszafizetni;

A Hpt. 3. § (4) bekezdése értelmében a fenti tevékenységet üzletszerűen kizárólag a Felügyelet engedélyével végezheti pénzügyi intézmény (hitelintézet és pénzügyi vállalkozás).
Ugyanakkor az értelmező rendelkezések 10.4. pont f) alpontja szerint:
Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának:
f) anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi művelete, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet.
A rendelkezésre álló információk alapján – a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve –, ha ténylegesen anyavállalat-leányvállalat kapcsolat áll fenn a kölcsönt folyósító és az azt igénybe vevő cégek között, abban az esetben a kérdéses gazdasági társaság által végezni kívánt tevékenység – amennyiben a likviditás biztosítása érdekében kerül sor a fentiek lebonyolítására - nem minősül a Hpt. hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek.
Ezen megállapítás független attól a körülménytől, hogy az anyavállalat milyen mértékű kamatot határoz meg a kölcsön folyósítása alkalmával.
Felhívjuk a figyelmet, hogy valamely tevékenység pontos minősítésére kizárólag az arra vonatkozó valamennyi lényeges körülmény ismeretében kerülhet sor. Ezt figyelembe véve tehát a jelen állásfoglalás elméleti jellegű, amely – a beadványban foglaltak alátámasztására szolgáló további dokumentumok hiányában – teljes mértékben az állásfoglalást kérő által ismertetett tényálláson alapul.”

Nagy értékű gépek részletre történő értékesítése, amikor a halasztott kifizetés miatt felszámított kamat beépül a részösszegekbe:

Pénzkölcsön nyújtásának minősül-e a részletfizetési kedvezmény a részletekbe beépített kamat felszámítása esetén?

„A Felügyelet állásfoglalását kérték egy olyan részletfizetési konstrukcióval kapcsolatban, melynek során egy nagy értékű gépek értékesítésével foglalkozó cég úgy kívánja az egyes berendezéseket eladni, hogy azoknak a vevőknek, akik nem képesek a vételárat egy összegben kifizetni részletfizetési lehetőséget biztosít. E részletfizetés esetén a törlesztőrészletek összegébe épül be az értékesítő cég által felszámított kamat, melyet a számlában nem tüntetnek fel, pusztán az eladott berendezések árát növelik meg.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 2. számú melléklet I. fejezetének 10.4./b) pontja szerint nem minősül pénzkölcsön nyújtásának az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg, ide nem értve a hitelintézet által kötött ilyen ügyleteket. E szakasz alapján – pusztán a halasztott fizetés miatt – nem minősül az ügylet pénzügyi szolgáltatásként.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a törvény a pénzügyi szolgáltatások üzletszerű végzését, így a pénzkölcsön nyújtását is felügyeleti engedélyhez köti. A 2. számú melléklet III. fejezetének 22. pontja szerint üzletszerű tevékenység: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység.
E meghatározás alapján az a véleményünk, hogy a tevékenység akkor minősülhet üzletszerű pénzkölcsön nyújtásának, ha cégnek a gépek és berendezések eladásán túl a kamatbevételekből is kimutatható üzleti haszna keletkezik.”

Ez az állásfoglalás némileg ellentmond annak az előző állásfoglalásnak, amikor a csoportfinanszírozást említik meg, mint kivételt a kölcsönnyújtási tevékenység alól. Ott ugyanis az a megállapítás, hogy közömbös a felszámított kamat, mivel – a régi szabály szerint - nem minősült kölcsönnyújtásnak.

A Felügyeleti állásfoglalásokról a hatóság honlapjáról letölthető az az összefoglaló dokumentum, amelyikből mi is több választ idéztünk. A dokumentum bevezetőjében az alábbiak olvashatók:

A Tisztelt Olvasó az alábbiakban – a felügyelt intézményekre vonatkozó törvényeknek megfelelő feldolgozásban – kérdéseket és válaszokat talál. A kérdéseket a felügyelt szervezetek és azok ügyfelei tették fel, a válaszokat pedig a Felügyelet munkatársai készítették el. A Felügyelet céljai között mindig kiemelten fontosnak tartotta, hogy segítse a felügyelt szervezetek munkáját, valamint az ügyfelek tájékoztatását. Ugyanakkor ezen segítő tevékenysége során fokozottan figyelemmel kell lennie az Alkotmánybíróság több döntésére, amelyek a jogbiztonság szempontjából nem engedik közigazgatási szerv számára az állásfoglalásokkal történő jogértelmezést. A két elvárásnak megfelelve e helyen kell nyilvánvalóvá tenni a Tisztelt Olvasó számára, hogy a következőkben leírt vélemények nem kötelező erejűek, nem minősülnek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerinti jogi iránymutatásnak. Ha azonban a vélemények tartalmát a Tisztelt Olvasó munkájában, egyéb ügyében haszonnal tudja alkalmazni, a Felügyelet segítő szándéka már elérte célját.

szabaly_allasfogl_tokepiac.doc >>>

Következtetések

A cég kölcsönt ad kapcsolt vállalkozásának
Olyan pénzügyi szolgáltatás, amely csoportfinanszírozásnak minősül a 3. § (12) bekezdése alapján a Felügyelet engedélye nélkül is végezhető. Vannak olyan kapcsolt vállalkozások is, amelyek egymásra gyakorolt hatása közvetett módon történik, például ugyanazon család többségi tulajdonában állnak. Ezekben az esetekben nem teljesül az a követelmény, hogy van egy leányvállalat, amelyik más vállalkozásokra befolyást gyakorol. És az sem, hogy van egy, vagy több leányvállalat amely(ek) működésére egy másik vállalkozás ellenőrző befolyást gyakorol. Álláspontunk szerint a törvény betűjéből nem következik, hogy ez beleilleszkedik a csoportos finanszírozás tárgykörébe. Ugyanakkor a szándékot tekintve nyilvánvalóan az kellene legyen, hiszen egy és ugyanazon tulajdonosi körbe tartozó társaságok keresztfinanszírozásáról lehet szó!

A cég kölcsönt ad független vállalkozásának

Amennyiben üzletszerűnek minősíthető, úgy kizárólag csak a 2. számú melléklet 10.4.

b) alapján - az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg (kereskedelmi kölcsön) - nem minősül pénzkölcsön nyújtásának.

Az üzletszerűség akkor valósul meg, ha

• ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett
• előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló, rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység

Tehát olyan egy, vagy több vállalkozásnak nyújtott kölcsön, amellyel a kölcsön nyújtója nincs áruszállítási, vagy szolgáltatási jogviszonyban, engedélyköteles lehet, amennyiben van megállapítható ellenérték és ez évente több mint egy alkalommal ismétlődik előre meg nem határozott ügyletek tekintetében.

Az ilyen ügyletekkel kapcsolatos megítélés bizonytalanságát csak fokozza az az állásfoglalás, amely szerint „a tevékenység akkor minősülhet üzletszerű pénzkölcsön nyújtásának, ha cégnek a gépek és berendezések eladásán túl a kamatbevételekből is kimutatható üzleti haszna keletkezik”.

A cég kölcsönt ad a magánszemély tulajdonosának

A kamatbevételek szempontjából (majd látni fogjuk, ha az adózási kérdéseket érintjük) szóba jöhet az „ellenérték fejében nyereség” fogalma. A rendszeresség is képbe kerülhet, amennyiben különböző összegeket - előre egyedileg meg nem határozott ügyletként -, nyújt a cég a tulajdonosának évente több alkalommal. Ez történik akkor is például, amikor a pénztárban lévő készpénz eléri a kritikus nagyságot és valahogyan át kell minősíteni!

Rögtön hozzátesszük, hogy még nem hallottunk olyan esetről, hogy ilyen ügyletek engedélyhez kötöttségét firtatta volna a Felügyelet. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy ez egy elég sikamlós talaj!

Magánszemély ad (tagi)kölcsönt a cégnek, amelyben tulajdonos

Az ilyen jellegű „finanszírozási” kölcsönökre egyáltalán nem jellemző, hogy közvetlen céljuk a nyereségszerzés. Bár halkan hozzátehetjük, hogy közvetett módon megvalósul a vagyonszerzési cél, hiszen egy jó finanszírozásnak ez kell legyen az eredménye. A rendszeresség szintén nem kizárható, amikor a gyakorlatban azt látjuk, hogy sok vállalkozás folyamatosan tagi kölcsönökkel fedezi a kiadásait.

Általában is elmondható, hogy a magánszemély folytathat üzletszerűen kölcsönnyújtási tevékenységet - és sokan folytatnak is, - ami persze nem jogszerű!

A tagi kölcsön nyújtás – szemben az általános kölcsön nyújtással - nem egy nyilvánosan elérhető ügylet, ezért akár egyedileg meghatározottnak is tekinthető lenne, ha csak ez az egyetlen jellemzője lenne az „előre egyedileg meghatározott” fogalomnak.

A Felügyelet gondolatmenetét követve „A Felügyelet álláspontja szerint az ügyletek akkor tekinthetők előre egyedileg meghatározottnak, ha a megkötendő ügyletek egyenként, egyedileg azonosítható módon, minden tekintetben (például az ügylet értéke, jellemzői, az ügyleteket megkötő felek személye, a teljesítés feltételei) előre meghatározottak. Amennyiben a konkrét kölcsönügylet(ek) a fent írtak szerint egyedileg azonosítható(k), akkor annak az adott kölcsönnek, illetve kölcsönöknek a nyújtása értelemszerűen nem lehet rendszeres ...”

Tovább olvasva kicsit lejjebb :

„… rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység esetében nem tekintendő releváns körülménynek, ha az ügyleteket kötő felek egymást már az ügyletkötést megelőzően ismerik, egymással üzleti, baráti, rokoni, stb. kapcsolatban állnak, mivel a szerződő felek személyének előzetes azonosíthatósága nem eredményezi, hogy az ügylet is előre egyedileg azonosíthatónak minősüljön ...”

És még tovább olvasva valahol:

„...A Felügyelet véleménye szerint jelen esetben az ügyletek száma, volumene és a szerződéskötő felek személye nem azonosítható be előre, mivel a későbbiekben felmerülő finanszírozási igények, szükségletek sem határozhatók meg előre.”

A rendszeresen nyújtott tagi kölcsön, a szerződő feleket leszámítva, nem biztos, hogy rendelkezik az előre egyedileg meghatározott ügyletek jellemzőivel.

Minden esetre a mai gyakorlat szerint elfogadott tény, hogy a tagi kölcsön a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény vonatkozó rendelkezése szerint nem minősül üzletszerű pénzkölcsön nyújtásnak.

Lehetünk-e nyugodtak ebben a kérdésben, tudván hogy mi az elfogadott gyakorlat? Albert Einstein szavait idézve "Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud és megvalósítja."

1 A 3. § (12) bekezdését a 2009: CL. törvény 19. § (3) bekezdése iktatta be.

2 A 2. számú melléklet I. fejezet 10.2. pont újabb e) alpontját a 2009: CL. törvény 62. §-a iktatta be.

3 A 2. számú melléklet I. fejezet 10.4. pont f) alpontját a 2009: CL. törvény 169. § (9) bekezdés c) pontja hatályon kívül helyezte.

4 A 141. §-t a 2005: CXIII. törvény 35. § a) pontja hatályon kívül helyezte.

Szerződésmintáink:

Kölcsönszerződés minta

Megbízási szerződés minta

Tagi kölcsön szerződés minta

Tartozásátvállalás megállapodás minta 

Vezető tisztségviselő szerződés minta

Munkaszerződés minta (alkalmazotti)

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Veszteségelhatárolás 2008 évben

Köszönet a veszteségelhatárolás nyilvántartó programért.
Nagyon jól használható, és valóban sok időt lehet megtakarítani általa.

Szeretném a segítségedet kérni, mert nem tudunk állásfoglalást találni az alábbi problémára:

Évek											2006				2007				2008
Adóalap											-10 000				2 000				-18 000

											Sz tv.				Tao.  tv.
Bevételek											28 000				28 000
Költségek és ráfordítások											64 000				54 000
Arány											44%				52%

Az eltérés a Szv tv. és az adó tv szerint elszámolható értékcsökkenésből adódik.

Konkrét kérdésem arra irányul, hogy a veszteség elhatárolásnál a számviteli tv. vagy az adó tv. szerinti értékcsökkenést kell figyelembe venni az elszámolt költségeknél, illetve el lehet-e határolni a fenti negatív adóalapot, tekintettel arra, hogy az árbevétel a számviteli tv szerint figyelembe vett költségek és ráfordítások 50%-át nem éri el?
Az adó tv szerint elszámolt költségek és ráfordítások 51,94%-a az elszámolt árbevétel.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 2008 évre hatályos szabálya így szólt:

17. § (1) Amennyiben a 6. § (1)–(4) bekezdése szerinti adóalap bármely adóévben negatív, ezzel az összeggel az adózó a következő adóévekben – a (3)–(9) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve – döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét (a továbbiakban: elhatárolt veszteség).

(8) Az adókötelezettség keletkezésének évét követő negyedik adóévben és az azt követő években keletkezett negatív adóalapra, ha az adóévben az adózó adózás előtti eredménye negatív, és ha
a) az adóévben a bevételei nem érik el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes értékének az ötven százalékát, vagy
b) az adózó adóalapja a megelőző két adóévben is negatív volt
az (1) bekezdés rendelkezése csak az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható.

 Az elszámolt költségek és bevételek csakis a számviteli törvényben meghatározottak alapján vehetők figyelembe. Az adóalap korrekciónál érvényesíthető - a Tao tv. szerint figyelembe vehető amortizáció - adóalapot csökkentő tétel, de nem számoljuk el a könyvekben.

A példában szereplő bevétel-költség arány nem éri el az ötven százalékot. A (8) bekezdés értelmében,a tárgyévi negatív adóalap csak abban az esetben határolható el, ha az adózó rendelkezik az erre vonatkozó adóhatósági engedéllyel. Ezt a szabályt az adókötelezettség keletkezésének negyedik adóévétől kellett alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a jogalkotó abban az időszakban megkülönböztetve kezelte az induló vállalkozásokat és reájuk nem alkalmazta ezt a szigorítást.

 Kapcsolódó termékünk:
Veszteségelhatárolás nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A közzétételi kötelezettség és elmaradásának szankciói

Késve beküldött beszámoló, elkésett közzététel esetében alkalmazható szankciók.


 2000. évi C. törvény a számvitelről

IX. Fejezet
NYILVÁNOSSÁGRA HOZATAL ÉS KÖZZÉTÉTEL

Letétbe helyezés

153. § (1) A kettős könyvvitelt vezető, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó köteles a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe helyezni ugyanolyan formában és tartalommal (szövegezésben), mint amelynek alapján a könyvvizsgáló az éves beszámolót vagy az egyszerűsített éves beszámolót felülvizsgálta.

Közzététel

154. § (1) Minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozó (ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is) köteles az éves beszámolót, illetve az egyszerűsített éves beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt közzétenni.

(3) Ha a vállalkozó közzétett éves beszámolóját, illetve egyszerűsített éves beszámolóját könyvvizsgáló nem ellenőrizte, vagy kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgáló a záradék megadását elutasította, akkor a vállalkozó az általa elkészített éves beszámoló, illetve egyszerűsített éves beszámoló mérlegén, eredménykimutatásán, kiegészítő mellékletén (ezek minden egyes példányán) köteles feltüntetni a következő szöveget: ,,A közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva.''

(5) A megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibák esetén a már közzétett – az adott üzleti évet megelőző üzleti évre vonatkozó – éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót ismételten közzé kell tenni. Az ismételten közzétett éves beszámolóban, egyszerűsített éves beszámolóban a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott, az ismételt közzétételt megelőzően közzétett üzleti év
a) mérlegének záró adata mellett az ellenőrzés megállapításainak ezen eszközök és források értékét összevontan módosító összegeit,
b) eredménykimutatásának tárgyévi oszlopának adatai mellett az ellenőrzés megállapításainak az előző év(ek) eredményét érintő értékeit összevontan
kell feltüntetni.

(6) Az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló ismételt közzétételéhez is szükséges – kötelező könyvvizsgálat esetén – a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentés, a jóváhagyásra jogosult testület elé terjesztés, továbbá a jóváhagyást követő 30 napon belül – a cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozó esetén – a letétbe helyezés. Nem kell a megelőző üzleti év éves beszámolóját, egyszerűsített éves beszámolóját ismételten letétbe helyezni és közzétenni, ha az erre nyitva álló határidő letelte előtt az adott üzleti évi éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló letétbe helyezése és közzététele megtörtént és annak mérlegében és eredménykimutatásában a lezárt korábbi üzleti év(ek)re vonatkozó módosítások külön oszlopban bemutatásra kerültek.

(7) Közzétételi kötelezettségének – ideértve az ismételt közzétételt is – azzal tesz eleget a vállalkozó, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az anyavállalat az összevont (konszolidált) éves beszámoló egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti elektronikus űrlappal együtt a céginformációs szolgálatnak megküldi a kormányzati portál útján. Az elektronikus űrlapot a céginformációs szolgálat továbbítja az állami adóhatóság felé.

154/B. § (1) A vállalkozó (ideértve az anyavállalatot és a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is) a 153–154/A. §-okban foglalt letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének – a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény vonatkozó előírásainak figyelembevételével – elektronikus úton tesz eleget.

(2) A vállalkozó az éves beszámolónak, az egyszerűsített éves beszámolónak, az összevont (konszolidált) éves beszámolónak a céginformációs szolgálat részére a kormányzati portál útján történő (1) bekezdés szerinti megküldésével egyidejűleg teljesíti mind a letétbe helyezési, mind a közzétételi kötelezettségét.


2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

Mulasztási bírság

172. § (1) A (2) bekezdésben foglalt eltéréssel a magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
e) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti, a számviteli törvény alapján összeállítandó szabályzataiban foglaltaktól eltérően jár el, a 174/A. §-ban meghatározott esetben, továbbá, ha a közzétett beszámolója a beszámoló szempontjából lényegesnek minősülő információkat nem tartalmaz vagy tévesen mutat be (lényegesnek minősül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – az ésszerűség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit).

(7a) Ha az adózó a számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére vonatkozó kötelezettségét az állami adóhatóság 174/A. § szerinti első felszólításában szereplő határidőn belül nem teljesíti, az állami adóhatóság 1 millió forintig terjedő mulasztási bírságot állapít meg az adózó terhére.

174/A. § (1) Az állami adóhatóság a számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére előírt határidő eredménytelen elteltét, illetve a céginformációs szolgálat közzétételi költségtérítés teljesítésének elmulasztásáról szóló értesítésének beérkezését követő 15 napon belül 30 napos határidő tűzésével a 172. § (1) bekezdés e) pontja szerinti mulasztási bírság kiszabása mellett felhívja az adózót a kötelezettség teljesítésére.

Ha az adózó a felhívás szerinti határidőben a kötelezettség teljesítését nem pótolja, az állami adóhatóság a határidő elteltét követő napon az adózó 60 napos határidő tűzésével a 172. § (7a) bekezdése szerinti mulasztási bírság kiszabása mellett ismételten felhívja az adózót a kötelezettség teljesítésére. Ha az adózó a beszámoló letétbe helyezési, illetve közzétételi kötelezettségének az ismételt felhívásban szereplő határidőn belül sem tesz eleget, az állami adóhatóság az adózó adószámát felfüggesztés nélkül hivatalból törli és erről a cégbíróságot elektronikus úton haladéktalanul értesíti és kezdeményezi a cég megszűntnek nyilvánítását.

 Ha az időfolyamot nézzük, akkor az első határkő az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napja, azaz május 31. Ennek a határidőnek az elteltét követően kezd el ketyegni a az adóhatóság felhívására nyitva álló 15 nap. A "tizenöt napon belül" azt jelenti, hogy akár három napon belül is. A Céginformációs Szolgálat valószínűleg azonnal továbbítja a beérkezett beszámolóhoz kapcsolódó űrlapot az adóhatóságnak.

Amennyiben az adóhatóság lép és kiküldi a felhívást, akkor abban az "500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható" rendelkezésnek megfelelő bírsággal is számolni kell. A bírság mértékére vonatkozó feltételes megfogalmazás azt jelenti, hogy azt nem kötelező kiszabni, illetve hatósági mérlegelés körébe tartozik mértékének megállapítása a nulla és a maximálisan kiszabható összeg között.

Joggal feltételezhetjük azt is, hogy az elkésett beküldő, amennyiben még a hatósági felhívás előtt teljesít, úgy megúszhatja a felhívást és ezzel együtt a mulasztási bírságot is.

Ha már kiment a felhívás, akkor 30 napos határidő áll az adózó rendelkezésére, hogy a közzétételt és a letétbe helyezést pótolja. Ennek a határidőnek az eredménytelen elteltét követő napon már jön a lényegesen súlyosabb bírság (1 millió forintig terjedő) és újabb 60 nap.

Végül pedig se szó se beszéd, törlés a nyilvántartásból.

Kapcsolódó termékeink:

 Beszámoló mintatár

 Beszámoló mintatár egyéb szervezeteknek

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Kamatmentesen adott kölcsön társasági adó vonzata

Az alul-tőkésítési szabály a kifizetett kamatok tekintetében vizsgálandó a társasági adótörvény hatálya alá tartozó adóalanyok esetében. Amennyiben a kölcsön után kamatot nem számítanak fel, úgy nincs ráfordítás sem. Ilyen jogcímen tehát nem merülhet fel adóalap korrekció.

A Tao. törvény 8. § (1) és (5) szövege 2012. január 1-től hatályos. A 2011-es adóév  vonatkozásában a 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján történő adóalap csökkentő tételt (a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozik) még nem kell figyelembe venni.

A 2012. adóévben már a kapcsolt ügyletek miatti adóalap csökkentő tétel is szerepet játszik az alul-tőkésítési szabályban, így a kamatmentesen adott kölcsön is. Ezzel egy időben a kötelezettség fogalma is megváltozik ebben a vonatkozásban, mert korrekciós tételként levonható a  a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összege. De ezek az új szabályok majd csak az idei évről szóló beszámoló készítésekor lesznek érdekesek.

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
j) az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) – az adóévben ráfordításként, eszköz bekerülési értéke részeként elszámolt – kamatának és az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) alapján a 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett összegének az (5) bekezdés b) pontja szerinti saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos része,

 (5) Az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásában
a) kötelezettség a kapott kölcsön, a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozás és a váltótartozás (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást), valamint minden más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak, illetve váltótartozásnak nem minősülő kötelezettség, amelyre az adózó az eredménye terhére kamatot fizet, vagy amelyre tekintettel az adózás előtti eredményét a 18. § szerint csökkenti (kivéve a hitelintézetnél és a pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban, annak érdekében fennálló tartozást), adóévi napi átlagos állománya, amely csökkenthető a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összegével,
b) saját tőke a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék (ezeknek megfelelő saját forrás) adóévi napi átlagos állománya.

Két  kapcsolt  vállalkozás esetében - ha az alul-tőkésítési szabályoknál 2011 év viszonylatában még nem is kell figyelembe venni, - a térítésmentes szolgáltatás (kölcsön kamatmentesen) piaci értékét meg kell állapítani és ennek ismeretében az adóalap módosítása is felmerülhet. Természetesen csak abban az esetben, ha a fizetett kamatok eltérést mutatnak a szokásos piaci árhoz viszonyítva.

 18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét

a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;

b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.

Ebben a kérdésben érzünk egy kis jogbizonytalanságot a piaci kamatot illetően.

Aki adja a kölcsönt az a betéti kamatról mond le, tehát nála a kieső bevétel a számlavezető bankjánál alkalmazott betéti kamat mértéke.

Aki kapja a kölcsönt annál a ráfordítás az lenne, ha a bankjától venné a kölcsönt és azután kamatot kellene fizetnie (ez hitel kamat, ami nagyobb, mint a betéti).

 Az előbbi két szemponthoz még hozzájön, hogy független körülmények között nagy valószínűséggel egy harmadik eredményre jutnánk, amelyet nagyban befolyásolnak különböző piaci tényezők. mint a hitel biztosíték, hitelezési biztonság, hitelképesség és még sok minden más.

Mindezeket figyelembe véve, jó ha erről készül egy kimutatás, illetve egy aláírt megállapodás, amely alátámasztja, hogy a felek mit tekintenek piaci kamatnak. Ez azért fontos, mert az adóalapot a két félnek egyformán kell módosítania. Ráadásul a csökkentő félnél (aki kapta a kölcsönt) csak akkor működik a dolog, ha rendelkezik a másik fél nyilatkozatával, hogy az megnövelte az adóalapot (azzal a kamat összeggel, amitől elesett).

A szokásos haszon fogalmát a Tao. törvény így határozza meg:

18. § (4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.

Ha nem kapcsolt a két cég, akkor csak a Tao tv. 3. sz melléklete lehet a mumus, a 13. pontban megfogalmazott "az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke" szöveg tekintetében. De nehéz azt megfogni, hogy mit értenénk a kölcsönadott pénz bekerülési értéke alatt! Ráadásul a fogadó félnél "az eredmény e a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva" kifejezés sem vonatkozhat rá, mert a kamatmentes kölcsönben részesülő nem számol el semmilyen bevételt ezzel kapcsolatban.
Tehát, ha nem kapcsolt vállalkozásról van szó, akkor szerintünk nem kell módosítani.
 
 Kapcsolódó termékeink:

Vállalkozások kamatelszámolása
  
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A tagi kölcsön lehetséges sorsa 3.

Egy  korlátolt felelősségű társaság saját tőke szerkezete az alábbi:

Saját tőke:                    -15.000.000

Jegyzett tőke:                  3.000.000

Eredménytartalék:         -17.000.000

Mérleg szerinti eredmény    -1.000.000

A cégnek 36.000.000 Ft hosszú lejáratú kötelezettsége van a tulajdonosok felé.

Létezik e törvényes megoldás a tulajdonosok követelésének csökkentésére és a saját tőke rendbetételére. Ha igen akkor milyen eljárással (taggyűlési határozat, cégbírósági bejelentés, könyvelési tétel, stb).

 Megismételtük a kérdést, melynek alapján a korábbi két bejegyzésünk is született. És felidézzük az általunk elképzelt, lehetséges megoldások listáját is:

1. Visszafizetés, majd egy következő lépésben tőkeemelés. A példában szereplő számok alapján a minimális tőkeemelés 18.000 E Ft, de ennél azért érdemes egy kicsit nagyobb összegben gondolkodni, mert nem árt, ha van egy kis tartalék az esetleges további veszteségek fedezetére.
2.  Visszafizetés, majd pótbefizetés. 
3.  A követelés elengedése.
4.  Tőkeemelés a követelés apportálásával.

A "Tagi kölcsön lehetséges sorsa 1." bejegyzésünkben az első megoldást részleteztük.
A  "Tagi kölcsön lehetséges sorsa 2." bejegyzésünkben a pótbefizetéssel kapcsolatos kérdéseket elemeztük.
A harmadik megoldásról Tagi kölcsön elengedése az illeték - és a számviteli törvény tükrében
címmel az elmúlt évben már írtunk egy bejegyzést, ezért erre külön nem térünk ki.
Most pedig a negyedik megoldással folytatjuk.

 A tagi kölcsön nem más, mint a tag követelése a társasággal szemben, azaz egy vagyoni értékkel bíró jog. A Gt. szabályai szerint a tag e vagyoni értékű jogát beapportálhatja a társaságba. Az apport értékével megemelhető a jegyzett tőke, illetve a tőketartalék a jegyzett tőkével egyidejűleg.
 13. §
(2) A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog – ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is – lehet. A tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet.

A tőkeemelés elhatározása a taggyűlés hatáskörébe tartozik.

141. §
(2) A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
s) a törzstőke felemelésének és leszállításának elhatározása;

A tőkeemelésről egyszerű szótöbbséggel is lehet dönteni, amennyiben a társasági szerződés nem ír elő ennél szigorúbb szabályt.

154. § (1) A törzstőke felemelhető pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával, valamint a törzstőkén felüli vagyon terhére.
(2) A törzstőke felemeléséről a taggyűlés jogosult dönteni a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok betartásával, azzal, hogy a tőkeemeléshez – ha a társasági szerződés szigorúbb rendelkezést nem tartalmaz – egyszerű szótöbbséggel meghozott határozat elégséges.

155. § (1) A vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőke felemelésére csak akkor kerülhet sor, ha valamennyi korábbi törzsbetétet teljes egészében szolgáltatták.
(2) A tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozatban meg kell határozni, hogy a tőkeemelésre milyen nagyságú (tárgyú) pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával kerül sor.
(3) Vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőkeemelés esetén a tagoknak – ha a társasági szerződés, illetve a tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozat másként nem rendelkezik – a tőkeemelés elhatározásától számított tizenöt napon belül elsőbbségi joguk van arra, hogy a tőkeemelésben részt vegyenek.
(4) Ha a tag nem él a megadott határidőn belül elsőbbségi jogával helyette további tizenöt napon belül a többi tag gyakorolhatja az elsőbbségi jogot. Ha a tagok nem éltek elsőbbségi jogukkal a taggyűlés által kijelölt személyek jogosultak a vagyoni hozzájárulás szolgáltatására.

156. § (1) A 155. § (3)–(4) bekezdésében meghatározott elsőbbségi jog gyakorlására – ha a társasági szerződés, illetve a tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozat legalább háromnegyedes szótöbbséggel másként nem rendelkezik – a tagok törzsbetéteik arányában jogosultak.
(2) A tőkeemelésben részt vevő új tagoknak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell nyilatkozniuk arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek ismerik el.
(3) A tőkeemelésről döntő taggyűlési határozatnak tartalmaznia kell a felemelt törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek nagyságát, az adott tag által a tőkeemelés során szolgáltatott vagyoni hozzájárulást, annak szolgáltatásának módját és idejét.
(4) Ha a tagok elsőbbségi joga nem sérül, egy taggyűlésen is lehet dönteni a törzstőke felemeléséről.

 A követelést, mint vagyoni értéket, a társaság rendelkezésére kell bocsátani még a cégbejegyzést megelőzően. Az átadást-átvételt dokumentálni kell. Az átvett követelés a társaság könyveiben megjelenik a tulajdonosokkal szembeni kötelezettség számlával szemben és ez a helyzet mindaddig fennáll, ameddig a tőkeemelést a cégbíróság be nem jegyezte. A bejegyzés időpontjában a tulajdonosokkal szembeni kötelezettség átmenetileg átkerül a jegyzett, de be nem fizetett tőke számlára, majd összevezetésre (kompenzálásra) kerül a tagi kölcsön miatti kötelezettség és az átvett követelés. Végül az apport érték átvezetésre kerül a jegyzett, de be nem fizetett tőke számláról a jegyzett tőke (vagy, ha meg van osztva, akkor a jegyzett tőke + tőketartalék) számlára.

Az előbbiekben leírt tranzakció esetében ügyvédi költséggel és cégbírósági eljárási illetékkel kell számolni. A tőkeemelés a tag adózott, magánvagyonából történik, tehát nincs halasztott adófizetési kötelezettség, mint a törzstőkén felüli tőkeemeléskor. Mindenképpen előnye ennek a megoldásnak, hogy nem jár pénzmozgással.

 Kapcsolódó termékünk:
Tagi kölcsön szerződés minta

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A tagi kölcsön lehetséges sorsa 2.

Egy  korlátolt felelősségű társaság saját tőke szerkezete az alábbi:

Saját tőke:                    -15.000.000

Jegyzett tőke:                  3.000.000

Eredménytartalék:         -17.000.000

Mérleg szerinti eredmény    -1.000.000

A cégnek 36.000.000 Ft hosszú lejáratú kötelezettsége van a tulajdonosok felé.

Létezik e törvényes megoldás a tulajdonosok követelésének csökkentésére és a saját tőke rendbetételére. Ha igen akkor milyen eljárással (taggyűlési határozat, cégbírósági bejelentés, könyvelési tétel, stb).

 Megismételtük a kérdést, melynek alapján a korábbi bejegyzésünk is született. És felidézzük az általunk elképzelt, lehetséges megoldások listáját is:

1. Visszafizetés, majd egy következő lépésben tőkeemelés. A példában szereplő számok alapján a minimális tőkeemelés 18.000 E Ft, de ennél azért érdemes egy kicsit nagyobb összegben gondolkodni, mert nem árt, ha van egy kis tartalék az esetleges további veszteségek fedezetére.
2.  Visszafizetés, majd pótbefizetés. 
3.  A követelés elengedése.
4.  Tőkeemelés a követelés apportálásával.

 A "Tagi kölcsön lehetséges sorsa 1." bejegyzésünkben az első megoldást részleteztük. Most pedig a második megoldással folytatjuk.

Az első megoldás jelentősége abban áll, hogy a tagok végleges forrást biztosítanak tőkeemeléssel a társaság számára. Ez az átadott forrás nem követelhető vissza a megszűnés, illetve a tőkeleszállítás bizonyos eseteit kivéve.

A második eset, amelynek során pótbefizetés történik, nem más, mint ideiglenes forrás nyújtása a társaságnak. A pótbefizetésről a társasági szerződésnek kell rendelkeznie. Ilyen rendelkezés hiányában a taggyűlésnek nincs joga rendelkezni pótbefizetésről. Véleményünk szerint a jogszabály nem zárja ki, hogy önkéntes felajánlás és egyhangú döntés alapján a taggyűlés pótbefizetésről döntsön még olyan esetben is, ha a társasági szerződés erről kifejezetten nem rendelkezik.

120. § (1) A társasági szerződés feljogosíthatja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára. A szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát, ütemezését, valamint a visszafizetés rendjét. A pótbefizetés összege a tag törzsbetétjét nem növeli.

(2) A pótbefizetési kötelezettséget – ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik – a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni. A pótbefizetés a törzsbetétek teljes befizetése előtt is előírható.
(3) A pótbefizetés késedelmes teljesítése vagy teljesítésének elmulasztása esetén a 14. § és a 138. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az üzletrész vételárából le kell vonni a nem teljesített pótbefizetés összegét, amely a társaságot illeti meg.

(2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról)

A későbbiek során, amennyiben a saját tőke a szükséges mértékben helyre állt, akkor a pótbefizetéssel teljesített összeg visszafizethető.

(4) A veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a – visszafizetés időpontjában a tagjegyzékben (150. §) szereplő – tagok részére vissza kell fizetni, a visszafizetésre csak a törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor. Nem kell visszafizetni a saját üzletrészre jutó pótbefizetést.

A pótbefizetést a lekötött tartalékban kell nyilvántartani és a pénzmozgással egyidejűleg könyvelendő..

38. § (1) A lekötött tartalék a tőketartalékból, illetve az eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetés
(4) Lekötött tartalékként kell kimutatni a gazdasági társaságnál a veszteségek fedezetére kapott pótbefizetés összegét, a pótbefizetés visszafizetéséig, elszámolása a pénzmozgással egyidejűleg történik. 

(2000. évi C. törvény a számvitelről)

Fontos körülmény, hogy a lekötött tartalékba helyezett összeg erősíti a saját tőkét, de az osztalék fizetésnél korlátozó tényező. Talán abban is egyetértés van, hogy az üzleti partnerek, illetve hitelezők szempontjából nem bír olyan relevanciával, mint egy véglegesen átadott tőke. A tulajdonosok szempontjából azonban előnyt jelenthet, hogy kedvező üzletmenet esetén ezen összeget visszakaphatják minden adófizetési következmény nélkül.

39. §
(3) A tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, a kamatozó részvény tulajdonosának kamatként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés, a kamatozó részvény kamatának figyelembevétele (kifizetése) után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.

Az első megoldáshoz hasonlóan, ebben az esetben is korlátot jelenthet a vállalkozásnál a rendelkezésre álló pénzeszköz. Mivel ez az ügylet cégbírósági bejegyzést nem igényel, így akár többlépcsős kifizetésekben, illetve pótbefizetésekben is lehet gondolkodni. A banki utalást mindenképpen érdemes előnyben részesíteni, mert a készpénzes tranzakciók bejelentési kötelezettséggel járhatnak, különös tekintettel a többségi, kapcsolt jogviszonyra.

Jelen esetben is járható út a banki hitel igénybevétele a tagi kölcsön előzetes visszafizetéséhez. A pótbefizetés teljesítését követően pedig lekötött betétként garanciát képezhet a felvett hitelre.

Természetesen a sorrend fordított is lehet, amennyiben a magánszemélynél rendelkezésre áll a szükséges pénzügyi forrás a pótbefizetés előzetes teljesítésére. A példában szereplő nagyságrendet tekintve ez nehezen elképzelhető.

Kapcsolódó termékünk:
Tagi kölcsön szerződés minta

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A tagi kölcsön lehetséges sorsa 1.

Egy  korlátolt felelősségű társaság saját tőke szerkezete az alábbi:

Saját tőke:                    -15.000.000

Jegyzett tőke:                  3.000.000

Eredménytartalék:         -17.000.000

Mérleg szerinti eredmény    -1.000.000

A cégnek 36.000.000 Ft hosszú lejáratú kötelezettsége van a tulajdonosok felé.

Létezik e törvényes megoldás a tulajdonosok követelésének csökkentésére és a saját tőke rendbetételére. Ha igen akkor milyen eljárással (taggyűlési határozat, cégbírósági bejelentés, könyvelési tétel, stb).

 Feltételezzük, hogy a kérdésben szereplő tulajdonosok magánszemélyek. A társaság könyveiben szereplő hosszú lejáratú kötelezettség, amely a tulajdonosok által korábban biztosított pénzügyi forrásokat takar, számtalan kérdést vethet fel a helyzet helyes megítélése kapcsán.

Induljunk ki abból, hogy léteznek kölcsönszerződések, amelyekben pontosan meg van határozva a kölcsön nyújtás időpontja, célja, a kamatfizetési, illetve visszafizetési feltételek, határidők. A kölcsönnyújtás célja különösen fontos akkor, ha a tag elengedi az általa nyújtott kölcsönt. Ilyenkor ugyanis olyan rendkívüli bevétel keletkezik, amelyet - amennyiben tárgyi eszköz beszerzéshez kapcsolódik - el kell határolni.

Bizonyára meg vannak a kölcsönnyújtás alapbizonylatai is (bankszámla kivonat, vagy pénztár bevételi bizonylat). A készpénzes mozgáshoz - amennyiben többségi tulajdonossal kapcsolatos - még bejelentési kötelezettség is társulhat, a kapcsolt jogviszony alapján!

A "vagyonosodási" szempont sem egy elhanyagolható kérdés. Főleg nagyobb összegek esetén az adóhatóság vizsgálhatja a pénz eredetét. Amennyiben a magánszemély adóbevallásai nem tudják alátámasztani, hogy legálisan megszerzett jövedelemről van szó, úgy könnyen előfordulhat, hogy eltitkolt jövedelemként fogják értékelni a tag által nyújtott kölcsönt.

A tulajdonosokkal kötendő szerződéseket taggyűlési határozat alapján lehet csak megejteni. A társaság vezető tisztségviselőjének megfelelő felhatalmazással kell rendelkezni, hogy egy ilyen jellegű szerződést megkössön.

141. § (1) A taggyűlés a társaság legfőbb szerve. A taggyűlést legalább évente egyszer össze kell hívni.
(2) A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
m) olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével vagy azok közeli hozzátartozójával [Ptk. 685. § b) pont], illetve élettársával köt;

A taggyűlés által meghozott döntéseket a határozatok könyvében kell nyilvántartani.

146. § (1) A taggyűlésről az ügyvezető – a 145. §-ban foglalt eset kivételével – jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza a taggyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket és az általuk képviselt szavazati jog mértékét, továbbá a taggyűlésen lezajlott fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és a határozatokat az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, illetve a szavazástól tartózkodókat vagy az abban részt nem vevőket.
(2) A jegyzőkönyvet az ügyvezető és egy – a taggyűlésen jelenlevő, hitelesítőnek megválasztott – tag írja alá.
(3) Az ügyvezető a tagok által hozott határozatokról folyamatos nyilvántartást vezet (határozatok könyve), amelyet – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a társaság székhelyén kell tartani. Az ügyvezetőnek a határozatokat azok meghozatala után haladéktalanul be kell vezetnie a határozatok könyvébe. A társasági szerződés előírhatja, hogy a határozatok könyvében a felügyelőbizottság határozatait is nyilván kell tartani.
(4) A jegyzőkönyvbe, továbbá a 145. §-ban és a 148. §-ban megjelölt felvételbe, valamint a határozatok könyvébe bármelyik tag betekinthet és az azokban foglaltakról az ügyvezető által hitelesített másolatot kérhet.

A tagi kölcsön mellet a negatív saját tőke kérdésével is foglalkozni kell.

51. § (1) Ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles e határidő lejártát követő hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszűnéséről.

(2) Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni.

(3) A korlátolt felelősségű társaság törzstőkéjének és a részvénytársaság alaptőkéjének veszteség folytán való csökkenése jogkövetkezményeire törvény eltérő szabályokat állapíthat meg.

 A társaság vezető tisztségviselőjére a törvény intézkedési kötelezettséget ír elő.

143. § (1) A taggyűlést – ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik – az ügyvezető hívja össze.
(2) E törvényben vagy a társasági szerződésben meghatározott eseteken kívül a taggyűlést akkor is össze kell hívni, ha az a társaság érdekében egyébként szükséges. Az ügyvezető haladéktalanul köteles, a szükséges intézkedések megtétele céljából, összehívni a taggyűlést, ha tudomására jut, hogy
a) a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent, vagy
b) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve, ha vagyona tartozásait nem fedezi.
(3) A (2) bekezdésben megjelölt esetekben a tagoknak határozniuk kell különösen a pótbefizetés előírásáról vagy – ha ennek lehetőségét a társasági szerződés nem tartalmazza – a törzstőke más módon való biztosításáról, illetve a törzstőke leszállításáról, mindezek hiányában a társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetéséről. A határozatokat legkésőbb három hónapon belül végre kell hajtani.

Amit eddig leírtunk az még csak az előzmények áttekintését szolgálta. Ha mindez rendben van, akkor lehet gondolkodni a tagi kölcsön további sorsáról, figyelemmel a negatív tőke rendezésére.

Lehetséges megoldások:

1. Visszafizetés, majd egy következő lépésben tőkeemelés. A példában szereplő számok alapján a minimális tőkeemelés 18.000 E Ft, de ennél azért érdemes egy kicsit nagyobb összegben gondolkodni, mert nem árt, ha van egy kis tartalék az esetleges további veszteségek fedezetére.
2.  Visszafizetés, majd pótbefizetés. 
3.  A követelés elengedése.
4.  Tőkeemelés a követelés apportálásával.

Következzen néhány gondolat az első megoldásra, a teljesség igénye nélkül.

1. A legkézenfekvőbb dolog a visszafizetés, majd az ezt követő tőkeemelés. Ennek előnye, hogy a tag adózott pénzéből nyújtott tagi kölcsön ily módon átváltható  adózott pénzből származó tőkére. Ez azt jelenti, hogy a társaság esetleges megszűnése, vagy az üzletrész értékesítése esetén a névérték nem fog adófizetési kötelezettséget eredményezni.

A tőkeemelés irányulhat teljes egészében a jegyzett tőkére, de lehet olyan megoldás is, amelyik egy kisebb összegű jegyzet tőke emeléssel egyidejűleg a további szükséges összeg tőketartalékba helyezésével valósul meg.
154. § (1) A törzstőke felemelhető pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával, valamint a törzstőkén felüli vagyon terhére.
(2) A törzstőke felemeléséről a taggyűlés jogosult dönteni a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok betartásával, azzal, hogy a tőkeemeléshez – ha a társasági szerződés szigorúbb rendelkezést nem tartalmaz – egyszerű szótöbbséggel meghozott határozat elégséges.

Ennek a megoldásnak a választása rendszerint azért nem lehetséges, mert hiányzik a tagi kölcsön visszafizetéséhez szükséges pénz. Áthidaló megoldás lehet egy banki hitel felvétel, amelyből vissza lehet fizetni a tagi kölcsönt, majd a tőkeemelést követően a kölcsönvett összeg banknál történő letétbehelyezésével, a hitelfedezet is megoldható. Természetesen a hitelkamat és a betétkamat közötti "árrés" negatív pénzügyi eredményt fog jelenteni a vállalkozásnak, de ezzel az áldozattal a saját tőke elegáns módon rendbe tehető.

A további lehetséges megoldások részletezésére egy következő blogbejegyzésben fogunk kitérni.

Az idézett jogszabály szövegek a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény részletei.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Maradványérték elszámolása tárgyi eszköz értékesítésekor

Egy cég gépet értékesített az alábbi adatok alapján:

Bruttóérték:                     30.000.000 Ft

Maradványérték:               8.000.000 Ft

Értékcsökkenés:  

Sztv. szerint: 22.000.000 Ft      

Tao tv. szerint: 30.000.000 Ft

Nettó érték: 8.000.000 Ft

Eladási ár:13.000.000 + Áfa

Maradványérték a 861 számlán került elszámolásra.

A társasági adó bevallás 1129-04-01 2 sor "a" és "c" oszlop tartalmazza-e a 8.000.000 Ft-ot?  Ha igen akkor jelentősen nő az adóalap!?

Adóalap növelő az immateriális jószág és a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor, az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része.


Az adóalap megállapításakor növelő jogcímek
8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
b) az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként (ideértve az egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírást is) és terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeg, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor – kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás miatt következik be, és teljesülnek a 16. § (13)–(15) bekezdésében előírt feltételek – vagy a forgóeszközök közé való átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,
(1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról)

Jelen esetben az adótörvény szerint számított nyilvántartási érték nulla. A könyv szerinti érték pedig 8.000 E Ft. Kivezetéskor a könyv szerinti értéket ráfordításként kell elszámolni. Ez azt jelenti, hogy ennyivel csökkentjük az adóalapot. Ezt a törvény természetesen nem engedi meg, ezért rendel hozzá adóalap növelési kötelezettséget ugyanebben az értékben. A kettő egymást lenullázza, tehát e miatt nem kell több adót fizetni, de kevesebbet sem lehet.

Hátra van még az értékesítésből adódó bevétel elszámolása, amely valójában a tényleges adóalapot fogja eredményezni. Ha a társaság az eltelt időszakban nem számolta volna el a teljes bekerülési értéket adótörvény szerinti értékcsökkenésként (nem érvényesítette volna az adóalapnál, mint csökkentő tényezőt), akkor most ezzel az el nem számolt értékcsökkenéssel (számított nyilvántartási érték) most csökkenthetné az adóalapot. Ilyen azonban nincs, hiszen a teljes érték elszámolásra került.


A kitöltési útmutatóban ez áll:
02. sor: Értékcsökkenés (terv szerinti és terven felüli) a számvitel szerint
E sor b) rovatába kell beállítani az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként és terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeget, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor, kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás miatt következett be, és teljesülnek a Tao. tv. 16. § (13)-(15) bekezdéseiben előírt feltételek, vagy a forgóeszközök közé való átsorolásakor az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó részét, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó az Sztv. szerint az adózás előtti eredmény terhére (azaz költségként, ráfordításként) számolta el. Az itt szerepeltetett adat tartalmazza az Sztv. 80 § (2) bekezdése szerinti 100 E Ft egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközök, szellemi termékek és vagyoni értékű jogok egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírását is239. Az a) rovatban kérjük szerepeltetni – a b) rovatban összesített adatból kiemelve – az elővállalkozáskénti és/vagy szit.-kénti, vagy projekttársaságkénti működés időszakára eső adatát.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.