Szolgáltatás export Áfája

Eddig magabiztosan nyilatkoztam a 2010-es export szolgáltatás áfáról, de most egy ügyfelem ki akar bocsájtani egy nagy számlát és kissé elbizonytalanodtam.
A szolgáltatás nyújtó magyar Kft. A szolgáltatás igénybe vevő svájci Rt. A szolgáltatás tárgya piackutatás, amit a magyar cég alapvetően az interneten végzett keresgéléssel és egy tanulmány készítésével teljesített. A szerződés kelte 2009 augusztus. A teljesítés 2010, teljesítésigazolással.
Én úgy gondolom, hogy  a számlát "áfa területi hatályán kívüli" jelzéssel , áfa nélkül kell kiállítani. De ez így túl egyszerűnek tűnik. A vevő Svájcban bevallja az áfát, majd levonja és kész?
A magyar Apeh pedig az áfáról lemond?

Az Áfa törvény tagadhatatlanul bonyolult rendszerét valamivel könnyebb átlátni, ha néhány alapelvvel tisztában vagyunk. A magyar nyelvben meghonosult általános forgalmi adó elnevezés lehet, hogy kevésbé tükrözi ennek az adónemnek a funkcióját, mint a más nyelvekben használatos elnevezés, amely magyarra fordítva többnyire annyit jelent, hogy hozzáadott érték adó, többletérték adó [Value added tax (VAT); Mehrwertsteuer (MwSt.)].

Az EU irányelveiben megfogalmazásra került, hogy a fogyasztás megadóztatása ott kell érvényesüljön, ahol ez a felhasználás ténylegesen történik.

Az adóalanyoknak nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítési helyre vonatkozó általános szabályt a szolgáltatást igénybe vevő, nem pedig a szolgáltatást nyújtó letelepedési helye alapján kell megalkotni.

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét meghatározó szabályok alkalmazásában, és az üzleti élet terheinek csökkentése érdekében azokat az adóalanyokat, akik nem adóztatandó tevékenységeket is folytatnak, adóztatandóként kell kezelni valamennyi nekik nyújtott szolgáltatás tekintetében. Hasonlóképpen azon nem adóalany jogi személyeket, akik HÉA  azonosítószámmal rendelkeznek, adóalanynak kell tekinteni. A rendes szabályoknak megfelelően ezek a rendelkezések nem terjedhetnek ki azon szolgáltatások nyújtására, amelyeket az adóalany a saját vagy a személyzete céljaira történő felhasználásra kapott.

Amennyiben a szolgáltatást nem adóalanyok részére nyújtják, az általános szabály továbbra is az, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye van.

Bizonyos körülmények között a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó általános szabály nem alkalmazható sem az adóalanyok, sem a nem adóalanyok esetében, és meghatározott kivételeket kell alkalmazni. Ezeknek a kivételeknek nagyrészt már létező követelményeken kell alapulniuk, és tükrözniük kell a fogyasztás helye szerinti adózás elvét, miközbennem helyezhetnek aránytalan adminisztratív terheket egyes kereskedőkre.

Amennyiben az adóalany olyan személytől kap szolgáltatást, aki nem ugyanabban a tagállamban telepedett le, bizonyos esetekben a fordított adózási mechanizmus kötelező, azaz az adóalanynak magának kell megállapítania az igénybe vett szolgáltatásra vonatkozó HÉA megfelelő összegét.

Az adóalanyok között zajló, országhatárokon átnyúló termékértékesítések, szolgáltatás nyújtások esetében a hozzáadott érték folyamatos beépülése folytatódik a továbbértékesítések, illetve a más termékekbe, szolgáltatásokba való integrálódás során. E láncolatnak akkor van vége, amikor a termék, vagy szolgáltatás a végső fogyasztóhoz elért. Ő az, aki úgy fizeti meg a fogyasztási (hozzáadott érték) adót, hogy számára már nincs levonási lehetőség. A kölcsönösség alapján, olyan termékek és szolgáltatások esetében, amelyek átlépik az országhatárt, ezt a hozzáadott érték adó nélkül kell megtegyék. Ha nem így lenne, akkor a számlán egy olyan Áfa szerepelhetne, amelyet egy másik ország költségvetésének terhére lehetne visszaigényelni úgy, hogy ott befizetés nem történt. Mivel a termék, illetve szolgáltatás kapcsán kiállított számlán áfa nem szerepel az exportáló ország elesik az utolsó fázisban hozzáadott érték adójától, de talán ezt kompenzálja az export bevétel. Fordított esetben a partner országból hozzánk érkező termék esetén ugyanez a helyzet. A behozott termék nem tartalmazza a származási ország szabályai szerinti áfát.

A hozzáadott érték adó technikai beépítése a célországban úgy valósul meg, hogy az importáló adózó felszámítja az áfát (mintha ő állította volna elő a terméket), és további feltételek megléte esetén ugyanakkor levonásba is helyezheti (mint a beszerzését terhelő áfát). Ettől kezdve minden hozzáadott érték a célország költségvetésébe folyik be.

Ugyanezen a logikán alapul az is, hogy nem adóalanyok részére történő országhatáron átnyúló értékesítés esetén a termék árának az Áfát is tartalmaznia kell, hiszen ők végső fogyasztóként még a származási országbeli adózótól vásárolnak közvetlenül, aki az utolsó, aki még adófizetésre kötelezett lehet.

Természetesen az élet ennél sokkal bonyolultabb, ezért úgy az irányelvekben, mint a mi Áfa törvényünkben számos kivétel teszi izgalmassá a jogszabály helyes értelmezését.

Visszatérve a kérdésre, a 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról főszabályként a következőképpen fogalmaz:

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja
után.

Szolgáltatás nyújtása

13. § (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.

Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében

Általános szabályok

37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

A kérdésben szereplő piackutatási tevékenység és az ennek eredményeképpen elkészült tanulmány egy olyan adóalany megrendelésére készült, aki gazdasági célú letelepedési helye a Közösség területén kívül van. Az általános szabályok alapján ez a tevékenység az Áfa törvény hatályán kívüli területre esik, ezért a szolgáltatásról kiállított számla véleményünk szerint Áfát nem tartalmazhat.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Találmányból, szellemi termék hasznosításából származó jövedelem

Két magánszemélynek van egy találmánya – (Know-how).
A szabadalmat átadták cégüknek 50-50%-ban. A jogot a cég kapja meg, értékeként megjelöltek X összeget, melyet nem kértek addig, amíg ennek „elbírálása” nem történik meg. Ez megtörtént. Le van védve a találmány. Amint ezt hasznosítják lesz bevételük, vagyis akkor fizet a cég számukra. Ami most már esedékes lassan.
Ez egyéb jövedelemnek kell minősüljön, a magányszemélyeknek nem vállalkozók, nincs adószámuk: SZJA Tv. 28 § 7.c szerint.
Lehet-e10% költségátalányt itt figyelembe venni, mivel költséget nem tudnak felmutatni?
Ennek a jövedelemre van-e EHO fizetési kötelezettség, s erre is vonatkozik a 450 e Ft határ -  a nyilatkozatig a kifizetőnek kell levonnia, s befizetni az SZJA-val együtt? Az SZJA-nál is nyilatkozni kell a levonás mértékéről? Vagy erre a kifizetésre más vonatkozik?

Először is nézzük meg mi tartozik a nem anyagi javak fogalomkörébe. Bár az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (Szja tv.) a nem anyagi javak fogalmát a 11. számú mellékletbe "rejtette el" a  vállalkozói költségek elszámolásai közé, azért úgy gondoljuk, hogy a vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező magánszemély esetében is irányadó.

Nem anyagi javak

b) A nem anyagi javak fogalma
A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
- a találmány,
- az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
- a védjegy,
- a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
- a szoftvertermék,
- az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
- a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.

A kérdés megválaszolásához az 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról (Szt.) törvényt szintén érdemes figyelembe venni. A jogszabály megkülönbözteti a szolgálati, az alkalmazotti, illetve az előbbi jogviszonyokon kívüli találmányt.

Szolgálati és alkalmazotti találmány

9. § (1) Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki.
(2) Alkalmazotti találmány annak a találmánya, aki, anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik.
10. § (1) A szolgálati találmányra a szabadalom a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg.
(2) Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos; a munkáltató hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog a munkáltató megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át.
A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg bizonyos feltételek teljesülése mellett, amelyre most nem térünk ki (13. § (1).
Az alkalmazotti találmány hasznosítására való jog ellenében olyan mértékű díj jár, amilyet a munkáltatónak - a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel - szabadalmi licenciaszerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében fizetnie kellene.
Ha a szabadalomnak több szabadalmasa van, saját hányadával bármelyik szabadalmas társ rendelkezhet. A szabadalmas társ részesedési hányadára a többi szabadalmas társat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg.

Amennyiben a találmány nem tekinthető sem szolgálatinak, sem alkalmazottinak és ezt egy vállalkozás egyszerű kívülállóként használhatja fel, akkor ennek alapja a feltalálóval megkötött hasznosítási szerződés (szabadalmi licencia-szerződés). Ilyenkor a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

Hasznosítási szerződés

27. § (1) Hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

A magánszemély a hasznosítási szerződés alapján olyan bevételre tesz szert, amely nem tekinthető nem önálló tevékenységből származónak. A találmány hasznosítási jogának átengedéséből származó jövedelemre az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (Szja tv.) jogszabályban az egyéb jövedelem részletezései között találunk utalást.

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás.

(7) Egyéb jövedelem – ha e törvény másként nem rendelkezik –
a) a jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog, illetőleg az említett jogosultságok megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes szerzés esetében ideértve a megszerzéskor adóköteles bevételt is) a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része;
d) a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült költségeket meghaladó része.
Bármely esetben az e bekezdés szerint meghatározott jövedelem adókötelezettségére a szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni, ha a jövedelem megszerzésének e törvény szerinti jogcíme a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével megállapítható.

A törvény a 10 százalékos költséghányad alkalmazását csak az önálló tevékenység, illetve a költségtérítés esetében teszi lehetővé. Az egyéb bevételek adózási szabályai csak a bevétel megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadásról szólnak.

18. § (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható
a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy
b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).

A szerzői díjas tevékenység két részre bontható. Az előállítás körülményeinek függvényében járhat díj a találmány elkészítéséért, létrehozásáért, másrészt a pedig a felhasználás átengedéséért. A két tevékenység adózása lényegesen eltér egymástól. Az első egy önálló tevékenységnek minősülő megbízásos jogviszony, amely a minimálbér 30 százalékát meghaladó jövedelem felett biztosítási jogviszonyt keletkeztet és járulékfizetési kötelezettséggel jár. Ebben az esetben a 10 százalékos költségátalány is figyelembe vehető.

195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról

3. § Ha a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás (a továbbiakban együtt: szerzői jogi védelem alatt álló mű) hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés (a továbbiakban együtt: felhasználási szerződés) alapján a szerzői jogi védelem alatt álló mű szerzője, előadója (előadóművész) személyes közreműködésre is kötelezett, e tevékenységet a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés (előadás) szerinti személyes munkavégzés (közreműködés) díjazását kell figyelembe venni.

A használati szerződés alapján átengedett felhasználási jog viszont, az egyéb jövedelem kategóriában más szabályok szerint adózik. A 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről (Tbj. tv.) alapján járulékalapot nem képező jövedelemnek minősül.

Járulékalapot nem képező jövedelem

d) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

A szerzői és az előadói díjak közül tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni minden olyan, belföldi illetőségű magánszemélynek kifizetett jövedelem után, amelyet Szja előleg megállapításánál is figyelembe kell venni, és amelyre nem vonatkozik a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség (a felhasználás jogának átengedéséért fizetett díjrész).

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás

2. § Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség (eho) terheli az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti munkáltatót, kifizetőt (a továbbiakban együtt: kifizető) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti belföldi magánszemélynek juttatott, a 3. § (1) bekezdésében, a belföldi magánszemélyt az általa megszerzett, a 3. § (3) bekezdésében meghatározott jövedelem után.
3. § (1) A kifizető - kifizető hiányában vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél
aa) az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem,
után.

Az eho a kifizetőt terheli - nem a kifizetett díjból kell levonni, hanem azt az Szja adóelőleg alapjára vetítve kell kiszámítani és megfizetni. A négyszázötvenezer forint (hozzájárulás-fizetési felső határ) a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségekre vonatkozik, tehát nem ez a kategória.

Természetesen a kifizetőnek alkalmaznia kell az Szja tv. által előírt adóelőleg levonási szabályokat, az ezzel kapcsolatos nyilatkozattételi kötelezettségek figyelembevételével.

Az adóelőleg-fizetési kötelezettség

46. §
(3) Ha az a bevétel, amelyből az összevont adóalapba tartozó jövedelmet kell megállapítani, kifizetőtől származik az adóelőleget a kifizető állapítja meg (a továbbiakban: adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető).
(8) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek - kivéve, ha a (7) bekezdés szerint az adóelőleg megfizetésére a magánszemély köteles - a megállapított adóelőleget a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése szerint kell bevallania azzal, hogy a rendelkezés alkalmazásában elszámolt adóelőlegként a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe.

47. § (1) Az adóelőleg alapját az adóalap meghatározására irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani, a (2)-(3) bekezdés szerinti eltérésekkel, figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is.
(2) Az adóelőleg alapja
a) feltéve, hogy nem a b)-c) pont rendelkezését kell alkalmazni,
aa) - ha a bevétel adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőtől származik - a bevételből a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó

rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával meghatározott rész, az előbbiek hiányában, valamint amely bevételből e törvény szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege;
b) nem önálló tevékenységből származó bevétel
c) költségtérítés esetében

48. § (1) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető a bevételt terhelő adóelőleget a magánszemély által írásban adott nyilatkozat (adóelőleg-nyilatkozat) figyelembevételével állapítja meg, ha a nyilatkozatot felszólítására vagy önként a magánszemély a kifizetést megelőzően rendelkezésére bocsátja. Nyilatkozat adható esetenként vagy az adóéven belül visszavonásig (újabb nyilatkozattételig) érvényesen. A nyilatkozat tartalmát érintő bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni.
(2) Az adóelőleg-nyilatkozatban a magánszemély az adott esettől függően nyilatkozik
a) a bevétel adóelőleg-alapjának megállapításához levonandó költségről,
b) az adóelőleg-megállapítás módjáról,
c) a magánszemély összevont adóalapjának, adóterhet nem viselő járandóságainak adóévi várható összegéről,

49. § (1) Az adóelőleg a 47. § szerint megállapított adóelőleg-alap összege alapján az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti legmagasabb adókulccsal számított összeg, kivéve, ha a

(2)-(16) bekezdés rendelkezését kell/lehet alkalmazni.
(2) Ha a magánszemély az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek a kifizetést megelőzően nyilatkozik, hogy az adóévi összevont adóalapja várhatóan nem éri el az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti alsó adókulcs sávhatárát, a kifizető az adóévben az alsó adókulcs alkalmazásával állapítja meg az adóelőleget mindaddig, amíg a magánszemély e nyilatkozatát vissza nem vonja, de utolsóként legfeljebb addig, amíg az általa megállapított adóévi adóelőleg-alapok együttvéve meg nem haladják az említett sávhatárt.


A hasznosítási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A hasznosítási szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor, ha a szabadalmi oltalom megszűnt.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Követelések a beszámolóban

Mikor kell értékvesztést elszámolni és mennyit?
Meddig szerepelhet a követelés a mérlegben?

A követelés fogalmát a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) fogalmazza meg.

29. § (1) Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is.

(2) Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők) között kell kimutatni minden olyan, a vállalkozó által teljesített - a vevő által elismert - termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó követelést, amely nem tartozik a (3)-(4) bekezdés szerinti követelések és a 27. § (3), (5)-(6) bekezdésében nevesített pénzkölcsönök közé.

A (3)-(4) bekezdés a  kapcsolt, illetve az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szembeni követeléseknek állít külön kategóriát. Az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó ezeket külön mérlegtételként nem kell, hogy szerepeltesse.

A követelések értékelése

Beszámoló készítéskor értékelni kell a követelés állományt. Eltekintve a kisösszegű követelések csoportos értékelési lehetőségétől (számviteli politika), a mérleg fordulónapján fennálló követeléseket egyedileg kell értékelni. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a  termékértékesítés, szolgáltatás teljesítés a másik fél által elfogadott, elismert legyen és ezt dokumentumok is bizonyítsák (átvett számla, teljesítési nyilatkozat, visszaigazolt egyenlegközlő levél).

55. § (1) A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti - veszteségjellegű - különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

A tartós és jelentős fogalmakat a vállalkozó a számviteli politikájában határozza meg.

Tartósnak értékelhető a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti veszteségjellegű különbözet, amennyiben a figyelembe vett összeg várhatóan egy éven belül ( a következő gazdasági évben) nem fog befolyni.

Szintén a vállalkozó határozza meg, hogy az egyes eszközök tekintetében mit minősít jelentős összegnek, eltérésnek, változásnak. Irányadó lehet e tekintetben a Sztv. -ben meghatározott jelentős összegű hiba fogalma.

3. jelentős összegű hiba: ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő - értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során - ugyanazon évet érintően - megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka meghaladja az 500 millió forintot, akkor az 500 millió forintot;

Tehát egy 100 M Ft mérlegfőösszeggel rendelkező vállalkozás esetében a 2 százalék 2 M Ft összeget jelent, amely már jelentősnek minősülhet. A követelésekre elszámolt értékvesztést be kell mutatni a kiegészítő mellékletben. A törvény az Egyszerrűsített éves beszámolót készítők részére sem ad e kötelezettség alól felmentést.

(4) A követelések eredeti, a 65. § (1)-(3) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi (devizakövetelés esetén a 60. § szerinti árfolyamon számított) értékét, az üzleti évben elszámolt, illetve visszaírt, a halmozottan elszámolt értékvesztés összegét - legalább a mérlegtételek szerinti megbontásban - a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Jó lenne még tisztázni a "várhatóan" fogalmát. Erre iránymutatást csak annyiban ad a törvény, hogy  "a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján" kell megítélni az értékvesztés elszámolásának szükségességét. Ilyen információ lehet az eddigi fizetési hajlandóság is, amennyiben egy-egy ügyfél vonatkozásában több tételből álló követelés állomány szerepel a nyilvántartásban. Ide sorolhatók a fizetési felszólítások, átütemezési megállapodások, egyeztető levelezések. Természetesen fontosak lehetnek a mérleg fordulónapját követő, de a beszámoló készítéséig ismerté vált további információk a vevő anyagi helyzetéről, hitelképességéről, esetleges felszámolási eljárás megindításáról. A rendelkezésre álló információkat  dokumentálni kell.

A mérlegben történő szerepeltetés a következő szabályok szerint kell történjen:

65. § (1) A mérlegben a követelést (ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszközöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is) - függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.
(6) A mérlegben a követelést az (1)-(5) bekezdés szerinti könyv szerinti értéken addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon (a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással) nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg azt el nem engedték vagy behajthatatlan követelésként le nem írták.
(7) A mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni.

Figyelni kellrá, hogy a Sztv. szerint az elévűlt követelés is behajthatatlannak minősül!

Behajthatatlan követelés

3. §
10. behajthatatlan követelés: az a követelés,
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető),
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása "igazoltan" nem járt eredménnyel,
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell!

Az elévülés fogalmát a Ptk. tartalmazza. Nem tévesztendő össze az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben szereplő adó megállapításához való jog elévülésével

164. § (1) Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.

Az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről az elévülést a következőképpen definiálja:

Az elévülés

324. § (1) A követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti.
(3) A követelés elévülése az azt biztosító kézizálogból való kielégítést nem akadályozza.

325. § (1) Az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet.
(2) A felek rövidebb elévülési határidőben is megállapodhatnak; a megállapodás csak írásban érvényes. Az egy évnél rövidebb elévülési határidőt a felek írásban legfeljebb egy évre meghosszabbíthatják, egyébként az elévülési határidők meghosszabbítására irányuló megállapodás semmis.

326. § (1) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált.
(2) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott.

327. § (1) A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést.
(2) Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

Az értékvesztés elszámolása

Az elszámolt értékvesztés egyéb ráfordításnak minősül, tehát az üzleti eredményt is befolyásló tényező, amely egy hitelképességi vizsgálatnál (megújításnál) fontos szerepet játszhat.

81. §
(3) Az egyéb ráfordítások között kell kimutatni:
a) a 41. § (1)-(2) és (4) bekezdése szerint az üzleti évben képzett céltartalék összegét, a képzett céltartalékot növelő összeget;
b) a behajthatatlan követelésnek az üzleti évben leírt összegét;

(4) Az egyéb ráfordítások között elkülönítetten kell kimutatni:
a) az értékvesztés összegét, ideértve az immateriális javak, a tárgyi eszközök 53. § (1)-(2) bekezdése szerint elszámolt terven felüli értékcsökkenésének összegét, a követelések 55. § (1)-(2) bekezdése, a készletek 56. § (1)-(3) bekezdés szerint elszámolt értékvesztésének összegét;

Értékvesztés a társasági adóban

Az 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról (Tao tv.) szintén tartalmaz meghatározást a behajthatatlan követelés tekintetében. Lényeges különbség, hogy a 365 napon túl ki nem egyenlített követelés 20 százalékának behajthatatlanként történő kezelése a számviteli nyilvántartások tekintetében nem jelent tényleges behajthatatlansági kategóriát!

4/a. behajthatatlan követelés: a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető;

Az értékvesztés nyilvántartása

A Tao tv. meghatározza a nyilvántartott értékvesztés fogalmát. E nyilvántartás úgy a számviteli elszámolások (visszaírások, kivezetések), mind a társasági adóalap levezetése szempontjából nagyon fontos analitika.

26. nyilvántartott értékvesztés: a követelésekre a számviteli előírások alapján elszámolt és adózás előtti eredménynövelésként figyelembe vett értékvesztés csökkentve az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett összeggel;

Az adóalap megállapításakor csökkentő jogcímek

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

n) a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, valamint a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt bevétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés; e rendelkezést a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre nem alkalmazza,

Az adóalap megállapításakor növelő jogcímek

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:

gy) az adóévben követelésre (kivéve hitelintézetnél és pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó és befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést) elszámolt értékvesztés összege,

29/G. §
(5) A 3. számú melléklet 10. pontjában foglaltakat első ízben a 2005-ben kezdődő adóévtől elszámolt értékvesztésre, behajthatatlan követelésre kell alkalmazni.

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez

A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai
A)
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások
10. a bíróság előtt nem érvényesíthető, továbbá az elévült követelés miatt elszámolt ráfordítás;

Összegezve a társasági adóra gyakorolt hatást, láthatjuk, hogy az adóévben elszámolt értékvesztés adóalap növelő. Csökkenthető ugyanakkor az adóalap  a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált résszel. Ez azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető. Nem szabad figyelmen kívűl hagyni, hogy legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés mértékéig csökkenthető az adóalap. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy 365 napon túl ki nem egyenlített követelésre, amennyiben a számviteli szabályok szerint (tartós és jelentős) legalább 20 százalék értékvesztést elszámolunk, akkor ezzel az összeggel az adóalap csökkenthető. Természetesen a teljes elszámolt értékvesztés adóalapot növelő tételként történő figyelembevétele mellett.

A rendelkezésre álló információk birtokában nyilván az egyéb ráfordításként való értékvesztés elszámolást nem lehet az előbb említett 20 százalékhoz igazítani. Több éven áthúzódó követelés esetén azonban számolni lehet azzal, hogy gyakorlatilag 5 év alatt a teljes követelés leírható. Például egy 10 Mft összegű követelés esetében az adóalpra gyakorolt hatás a következőképpen nézne ki:

Árbevétel 8000 E Ft
Befizetendő Áfa (25%) 2000 E Ft
Követelés összesen 10000 E Ft
Egyéb ráfordítás (értékvesztés 50%) 5000 E Ft
Adózás előtti eredmény +8000 Ef Ft - 5000 E Ft = 3000 E Ft
Adóalap növelő 5000 E Ft
Adóalp csökkentő 10000 X 20%  = 2000 E Ft
Korrigált adóalap 6000 E Ft
Adófizetési kötelezettség (feltételezve 16% társasági adót) 960 E Ft

Láthatjuk, hogy a fenti példában értékvesztés elszámolása nélkül 8000 E Ft adóalappal kellett volna számolni, míg az elszámolás következtében ez 6000 E Ft-ra módosult. Természetesen ha a követelés korábbi évben keletkezett, akkor a példa évében -2000 E Ft lett volna a hatás.
A követelés hatása a társasági adóra ( a keletkezés évében) 1280 E Ft
Befizetett Áfa 2000 E Ft
Összesen: 3280 E Ft
Adómegtakarítás évenként 10000 X 20%  = 2000 E Ft x 16% = 320 E Ft (feltétel az értékvesztés fokozatos elszámolása, legalább 20 százalék évente).
Összes adómegtakarítás az öt év alatt 5 x 320 E Ft = 1600 E Ft
Amennyit elbuktunk 3280 - 1600 = 1680 E Ft
Eközben az üzleti partnerünk jól járt, mert levonásba helyezhette az előzetesen felszámított áfát (még ha nem is igényelhette vissza a ki nem fizetettség miatt).

Más eredményre jutnánk, ha időközben változó Áfa és társasági adó mértékekkel számolnánk.
Fordított adózás esetében a követelés elszámolója már pénzénél van (a megelőlegezést leszámítva), míg a partner be kellett fizesse az Áfát. Ez tűnik az igazságosab megoldásnak.

Beszámoló mintatár

Beszámoló mintatár egyéb szervezeteknek

Számviteli politika



Értékelési szabályzat

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Betéti társaság kedvezményezett átalakulása

Nem igazán egyértelmű számomra hogyan kell értelmezni a Tao tv.23/§ a bekezdésében foglaltakat. Ezért kérdezni szeretném, hogy kedvezményezettnek minősül-e egy beolvasztás az alábbi feltételekkel:
Egy Bt. melynek  jegyzett tőkéje 100 e Ft és  amelynek két tagja (a beltag  51% illetve kültag 49%-os üzletrésszel rendelkezik) egy egyszemélyes Kft.-be szeretne beolvadni.
A Kft.  jegyzett tőkéje 500 e Ft és  jelenleg  a kültag 100 %-os tulajdonában van. A beolvasztó  kft. -nek ugyanazok lennének a tulajdonosai 50%-50%-ban.

A Kft. jegyzett tőkéjét 551+ 551= 1102 e Ft-ra emelnék fel, oly módon, hogy a Bt beltagja 502 e Ft-ot fizetne be jegyzett tőke emelés címén. A beolvadás során a két cégben lévő  eszközök, követelések és kötelezettségek könyv szerinti értéken szerepelnének, átértékelésre, tőkekivonásra nem kerülne sor. Egyik társaság sem rendelkezik ingatlannal, de bútorzattal egyéb ingóságokkal és árukészlettel igen. Kérdésem, hogy kedvezményezett átalakulásnak minősíthető-e ez az átalakulás, terheli-e illetékfizetési kötelezettség?

Kezdjük azzal, hogy mit mond az illeték törvény.
1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
Illetékmentességek, illetékkedvezmények
26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:
g) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzés;

Tehát, ha a kérdésben szereplő átalakulás kedvezményezett, akkor nem áll fenn illetékfizetési kötelezettség. A minősítéshez valóban a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 4. § 23/a pontjából kell kiindulni.

23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha
a) a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt, és legfeljebb azok együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez, valamint
b) szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban,
c) az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be;

Első kizáró felttel az, hogy csak társaság vehet részt az átalakulásban. A társaság fogalmának meghatározása az alábbiak szerint történik:

32/a. társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
a) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint
b) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben vagy az anya- és leányvállalatok esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg;
Mivel esetünkben két gazdasági társaságról van szó, ezért ez a feltétel teljesül. Következő feltétel, hogy a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt szerezzen. Ugyanakkor az is megkötés, hogy az üzletrész szerzés mellett pénzezközhöz a jogügylet révén a jogelőd tagjai csak korlátozozott mértékben juthatnak. Ez utóbbiról egyáltalán nincs szó, ezért ez rendben is van. A jogutód eredeti jegyzett tőkéje 500 E Ft. Értelmezésünk szerint minden további forint, ami az eredeti jegyzett tőkét meghaladóan jelenik meg a jogutód jegyzett tőkéjében az újonnan kibocsátottnak minősül. Esetünkben a beolvadás útján a Bt 100 E Ft jegyzett tőkéje átkerül a Kft. -be és ez egy az egyben a jelenlegi tagok részesedését fogja képezni a jogutódban. Ezen felül a befizetés kapcsán a jogutód jegyzett tőkéje további 502 E Ft -al fog gyarapodni. Tehát van újonnan kibocsátott üzletrész és ezt a jogelőd tagjai meg is szerzik. Az arányos üzletrész szerzés beolvadás esetében nem követelmény.

Mindezek alapján véleményünk szerint ez az átalakulás kedvezményesnek minősül és a jgutódot, mint vagyonszerzőt,  nem teheli illetékfizetési kötelezettség.

Alap esetben a jogelődnek az adózás előtti eredményét csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja. Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd a Tao törvényben meghatározott feltételekkel nem módosítja adózás előtti eredményét:

16. § (2) Az adózó átalakulásakor

a) a jogelődnél - kivéve, ha az átalakulás kedvezményezett átalakulásnak minősül, és teljesülnek a (10)-(11) és (15) bekezdésben előírt feltételek - az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;
d) a jogelődnél, kiválás esetén a jogutódnál első adóévében, az adózás előtti eredményt módosítja a végleges vagyonmérlegében kimutatott összevont átértékelési különbözetnek a követelések leértékelésével és a céltartalék felértékelésével növelt, valamint a céltartalék leértékelésével csökkentett összege, figyelemmel a (9)-(11) bekezdésben foglaltakra;
(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd, kiválás esetén a jogutód - a (2) bekezdés d) pontjában foglaltaktól függetlenül - a (10) bekezdésben meghatározott feltételekkel nem köteles adózás előtti eredményét módosítani.
(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(11) A jogutód az átalakulást követően a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve, adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. A jogutód az átértékelt eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.
(15) Ha a jogutód, illetve az átvevő társaság külföldi illetőségű, akkor a (9)-(14) bekezdés előírásait a külföldi illetőségű által külföldi vállalkozóként belföldi telephelyen folytatott tevékenységhez ténylegesen kapcsolódó eszközökre, forrásokra lehet alkalmazni.
Összefoglalva az előbbi feltételeket, a jogutód társasági szerződésébe bele kell kerüljön egy kötelezettség vállalás abban a tekintetben, hogy vezetni fogja a törvény által előírt nyilvántartást és ennek megfelelően alakítja adózás előtti eredményét, azaz a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve, adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. A jogelődnek (kiválás esetén a jogutódnak) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában be kell jelentenie az adóhatóságnak.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy adott eszköz értékcsökkenésének elszámolása a jogelődnél már elszámoltak figyelembe vételével kell történjen. Zárójelben jegyezzük meg, hogy amennyiben a jogelődnek módosítania kellett volna adóalapját egy kedvezményezettnek nem minősülő átalakulás eetében, akkor az adott eszköz számviteli törvény szerinti és adótörvény szerinti amortizációja kiegyenlítésre került volna az adóalap korrekció miatt és a jogutódnál már tisza lappal indult volna az elszámolás a könyvszerinti érték alapján. Előfordulhat olyan eset is, amikor az adótörvény szerint elszámolt értékcsökkenés alapján számított nyilvántartási érték együttes összege kevesebb, mint a könyv szerinti érték (kevesebb amortizációs költséget számoltunk el az adótörvény szerint, mint a számviteli törvény szerint), és esetleg előnyösebb lenne a különbözetet adóalap csökkentésként még a jogelődnél figyelembe venni. Értelmezésünk szerint azonban nincs választási lehetőség. A törvény a 16. § (2) a) bekezdésben nem feltételes módban fogalmaz, amikor erről az adóalap korrekcióról beszél. Korrigálni kell, ha nem kedvezményezett az átalakulás és nem kell ezt tenni akkor, ha kedvezményezett. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a jogutódnál még évekig oda kell figyelni arra, hogy a jogelődnél elszámolt amortizációt folytassa a kifutásig. Az is biztos, hogy a legtöbb esetben a fordítottja szokott történni. Egy adott pillanatban több az adótörvény szerint elszámolt amortizáció, mint a számviteli törvény szerinti (márcsak a maradványérték miatt is). Ez pedig adóalap növelő tétel lenne egy nem kedvezményezet átalakulás esetén.

Amennyiben a jogelőd él a felértékelés lehetőségével a 16. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt adóalap korrekciós kötelezettség alóli mentesítés - kedvezményezett átalakulás esetében, - mint választható opció jelentkezik. Ha a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) nem módosította adóalapját, akkor az átértékelt eszközöket elkülönítetten kell nyilvántartani és ennek megfelelően kell az adózás előtti eredményt módosítani (úgy, mintha az átalakulás nem történt volna meg).

A kérdés feltevője nem élt az átértékelés lehetőségével, ezért őt nem érinti az ide vágó szabályozás. El kell viszont készítenie azt a nyilvántartást, amelyből kiderül, hogy van-e különbség a számított nyilvántartási érték és a könyv szerinti érték között. Amennyiben van, úgy a jogutódnál az elkövetkező években az adóalap korrekciót ennek figyelembevételével kell elvégezni.

 Kapcsolódó termékeink:

Kedvezményezett átalakulás menedzser

Átalakulás tervező

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

 Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Továbbértékesítési céllal vásárolt ingatlan könyvelése, adózása

A Kft. ingatlanforgalmazással foglalkozik. Alapítása 2009. évben történt. A társaság az Áfa törvény  általános szabályai szerint jelentkezett be, az ingatlanértékesítéseire nem választott Áfa alanyiságot. A továbbértékesítési céllal vásárolt ingatlannal kapcsolatosan felmerült Áfás beszerzései (költségei) után levonhatja-e az Áfát? Előfordul, hogy a megvásárolt  lakóingatlant felújítja értékesítés előtt. A felújításhoz anyagokat vásárol, illetve különböző szolgáltatásokat vesz igénybe. Hogyan kell lekönyvelni az elvégeztetett szolgáltatásokról kapott számlákat, illetve a vásárolt anyagokat? Az  ingatlan értékesítésekről kell-e számlát kiállítani?


Először is nézzük meg, hogy alapesetben az ingatlan értékesítés hogyan adózik Áfa szempontjából!

86. § (1) Mentes az adó alól:
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.

Láthatjuk, hogy az új építési ingatlan kivételével az ingatlan értékesítése mentes az adó alól. Ugyanez érvényes az ingatlan bérbeadásra is. Az építési telek és a beépítetlen ingatlan közötti különbséget kizárásos alapon tudjuk levezetni az Áfa törvény értelmező rendelkezéseinek figyelembevételével:
259. §  7. építési telek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek és építési terület, amely egyúttal nem minősül beépített ingatlannak;

Az adózónak lehetősége van arra, hogy az ilyen jellegű értékesítéseit adókötelessé tegye:

Adókötelessé tétel

88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg
b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
adókötelessé teszi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) Az (1) bekezdésben említett választási jog külön-külön vagy együttesen gyakorolható oly módon, hogy az adókötelessé tétel - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - az (1) bekezdés
a), illetőleg b) pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra kiterjed.
(4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés a) és b) pontja tekintetében külön-külön vagy együttesen csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra kiterjedően gyakorolja.
(5) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

A szabályból következik, hogy valamennyi ingatlan értékesítésre és bérbeadásra választható az adókötelezettség. Ugyanakkor arra is lehetőséget kínál a törvény, hogy a lakóingatlanok mentesek maradjanak, míg a többi ingatlan ügylet pedig áfás. A kérdés feltevője nem élt ezzel a jogával. Ennek tükrében kell megvizsgálni, hogy a továbbértékesítési céllal beszerzett ingatlannal kapcsolatos beszerzéseit terhelő Áfát levonásba helyezheti-e vagy sem. Nézzük tovább a törvényt, hogy milyen esetekben keletkezik adólevonási jog!

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;
b) termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;

121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
c) a 86. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy
cb) az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeztek munkát.

Feltételezve, hogy a szóban forgó vállalkozó nem új építésű ingatlanokat értékesít, a 120.§-ban az adóköteles termékértékesítés kapcsán megfogalmazott jogosultság őt nem érinti.
Keresnénk még a 121.§ -ban olyan szabályt, amely az adómentes értékesítés ellenére megengedi a hozzá kapcsolódó beszerzéseket terhelő áfa levonását. A j), k) és l) pontokat itt nem találjuk. Sőt, tovább olvasva, azt is megállapíthatjuk, hogy a lakóingatlanhoz szükséges termékek és igénybe vett szolgáltatások áfája még adóköteles értékesítés esetén sem vonható le! Azaz nem minden esetben, mert ez alól is van kivétel.

Adólevonási jog korlátozása

124. § (1) A 120. és 121. § -tól függetlenül nem vonható le:
h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;
i) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó;

(2) A 120. és 121. § -tól függetlenül nem vonható le továbbá:
c) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges szolgáltatást,

És itt van a kivétel - mondhatnánk azt is, hogy a kivétel kivétele, - amit éppen keresünk:

Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek

125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
b) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben a lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének  j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;
f) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a lakóingatlan-értékesítés adóalapjába épül be azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;

Mindebből következik, hogy a továbbértékesítési céllal vásárolt ingatlan és a hozzá kötődő beszerzések áfája abban az esetben vonható le, ha az adózó élt a választási jogával és adókötelessé tette az ilyen jellegű ügyleteit. Ellenkező esetben nem vonhatja le az áfát.

Az értékesítés előtt felújított ingatlanesetében először is arról kell dönteni, hogy árunak minősül-e, vagy nem. A számviteli törvény az áru fogalmát a következőképpen határozza meg:
28. § (2) A készletek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök,
a) amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk, göngyölegek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat,
b) amelyek az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak [befejezetlen termelés (ideértve a befejezetlen, még ki nem számlázott szolgáltatást is), félkész termékek] vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak (késztermékek).

Láthatjuk, hogy az áru olyan eszköz, amelyet értékesítési céllal szereztek be, és az a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban marad. Általában elfogadott vélemény, hogy egy olyan ingatlan, amely nem esik át jelentős átalakításokon, csupán értéknövelő felújítást végeznek rajta, helyes ha az áruk között szerepel.
A felújításoz kapcsolódóan beérkezett számlák - a le nem vonható áfát is tartalmazó értékével - az áruk között kimutatott ingatlan értékét kell növelni. Amennyiben a továbbértékesítési céllal vásárolt épület felújítása anyag vásárlás és saját erőforrások igénybevétele mellett történik, akkor az elvégzett munkák közvetlen önköltségét befejezetlen termelésként kell a készletek között szerepeltetni mindaddig, amíg az épület értékesítése meg nem történik. Ha a vállalkozó év közben nem vezeti a 2-es számlaosztályt, akkor a költségszámlákat úgy célszerű kialakítani, hogy értékesítéskor, illetve az év végi záráskor az érintett költségek készletre vehetők legyenek.

A számlaadási kötelezettséggel kapcsolatban az Áfa törvény a következőket tartalmazza:

165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;

Tehát a szóban forgó ügyletet - amennyiben adómentes az értékesítés - a törvény mentesíti a számlaadási kötelezettség alól. Mi nem gondolnánk, hogy indokolt, de hát ez van. A szabály alapján egy szabályszerű adás-vételi szerződés megfelelő bizonylat.

A téma kapcsán még feltétlenül szó kell ejtenünk az áfa arányosításról. Abban az esetben, ha az adóalanynak adóköteles és adómentes értékesítése egyaránt van, akkor azokat a beszerzéseket terhelő áfát, amelyek közvetlenül nem hozhatók összefüggésbe az ingatlan értékesítéssel, arányosítással kell megosztani levonható és nem levonható részre. Ha kizárólag csak az adómentes értékesítés van, akkor egyáltalán nem vonható le áfa!

 Kapcsolódó termékünk:

Áfa arányosítás kalkulátor

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Több évre szóló kölcsön kamata

Az ügyvezetőnek ad a cég kölcsönt 3 évre és nem kíván kamatot kikötni évente, csak a kölcsön visszafizetésekor.
Van erre lehetőség? Mi az maximum év, ami kiköthető?

A kamatot évente kell figyelembe venni. Tehát éves kamatot kell meghatározni és annak összegét összehasonlítani a +5%-os szabállyal. Ha van kamatnyereség azt is minden év végén meg kell állapítani és adózni kell utána. Az más kérdés, hogy a kamatot az ügyvezető nem rendezi. Ezzel az eladósodása folytatódik, hiszen év végén gyarapítani fogja a követelés összegét. Veszélyes művelet! Egy felszámolás esetén a felszámoló a magánszemélytől be kívánja majd hajtani a követelést. Egy esetleges adórevízió pedig vállalkozásból kivont jövedelemnek minősítheti, amely a pénztárhiány álcázására szolgál. Ezen kívül a Gt. is tartalmaz szabályokat a vezető tisztségviselővel történő szerződéskötésre. Ez a taggyűlés hatáskörébe tartozik, annak jóváhagyásához kötött.

Taggyűlési jegyzőkönyv minta szerződéskötéshez

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Nem biztosított magánszemély járulékfizetési kötelezettsége

A Kft  többségi tulajdonosa nem nyugdíjas magánszemély. Nincs más cégben munkaviszonya, nem vesz ki jövedelmet a Társaságnál, személyesen nem működik közre a tevékenységben. Álláspontja szerint nem fizet járulékot,  nem akar biztosítást, nyugdíjat. Bérbeadásból magas jövedelme van, a 450 eFt EHO-t már az idén is megfizette.
Kérdésem: kell-e utána járulékot fizetni  a Kft-ben 2009. évre a minimálbér kétszerese, 2010. évben a tevékenységre jellemző kereset után?

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.). definiálja, hogy mi minősül társas vállalkozásnak.Társas vállalkozásnak minősül többek között a korlátolt felelősségű társaság.
Ugyancsak a Tbj. határozza meg a társas vállalkozó fogalmát. Ennek értelmében társas vállalkozónak minősül a korlátolt felelősségű társaság tagja is, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).

A kérdés kapcsán két dolgot feltételeznünk kell:
- A magánszemély bérbeadásból származó jövedelme különadózó jövedelemként jelenik meg (számlát adó, adószámmal rendelkező magánszemély).
- A Kft. társasági szerződése amelynek többségi tulajdonosa, nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a tag személyes közreműködésre kötelezett és a személyes közreműködés a Kft szervezeti felépítése folytán egyébként is bizonyíthatóan kizárható.

Az első feltétel jelentősége abban áll, hogy a bérbeadásból származó jövedelem lehet önálló tevékenységből származó is. Ennek meghatározása így szól: Önálló tevékenységből származó jövedelem különösen az ingó vagyontárgy és a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, utóbbi abban az esetben, ha a magánszemély nem a különadózást választja
A második feltétel pedig azért fontos, mert nem elég valakinek kijelentenie, hogy egy társaságban személyesen nem működök közre. Amennyiben egy kis létszámú szervezetről van szó, ahol a vezető tisztségviselőn kívül mondjuk csak egy adminisztratív dolgozó van és e mellett a cég 100 millió forint árbevételt realizál, nehéz megvédeni egy olyan álláspontot, ami szerint a tulajdonos személyesen nem működik közre. Ugyanez igaz lehet egy bérbeadással foglalkozó cégre is, hiszen a bérleti szerződések menedzselése szintén személyes közreműködésnek fogható fel. Egy olyan cég esetében, ahol nyilvánvalóan rendelkezésre áll a bevételszerző tevékenységhez szükséges apparátus, ott helytálló lehet a tulajdonos-ügyvezető személyes közreműködésének a kizárása. A Gt. ugyanis kimondja, hogy önmagában az ügyvezetői feladatok ellátása, nem minősül személyes közreműködésnek.

Feltételezve, hogy az előbbiekben leírtak szerint nem állapítható meg a személyes közreműködés, akkor valóban egy társadalombiztosítással nem rendelkező magánszemélyről van szó, aki mint ilyen, nyugellátásra nem lesz jogosult, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt. Más a helyzet az egészségügyi szolgáltatások tekintetében. Törvényeink erre a kategóriára is tartalmaznak szabályokat:

39. §
(2) Az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-t) pontja, valamint a 13. § szerint sem jogosult, köteles a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.

19. §
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 4950 forint (napi összege 165 forint).

34. §
10) Az e törvény szerint nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult természetes személy megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.
(11) A (10) bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege:
a) nagykorú állampolgár esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 50 százaléka,
b) 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 30 százaléka.

Összegezve a kérdésre adott választ, véleményünk szerint a szóban forgó személynek, - amennyiben a tulajdonában álló vállalkozásban a személyes közreműködése valóban kizárható, - úgy utána nem kell megfizetni a minimálbér kétszerese utáni járulékot, illetve 2010 évtől kezdve a a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékot. Köteles viszont a bérbeadásból származó jövedelme után az EHO megfizetése a 450 ezer forintos plafonig. Ugyancsak kötelezett a 4950 forint havi egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére, mint nem biztosított.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Maradványérték módosítása

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy értékcsökkenés alá vont tárgyi eszköz maradványértéke nem felel meg jelenleg annak a maradványértéknek amit bekerüléskor terveztem, most hogyan tudom módosítani? Egy 2006-ban beszerzett tehergépjármű maradványértékét  2 millió forintban állapítottuk meg. Jelenleg ez lényegesen kevesebbet ér, mit tehetek?

Nézzük meg először is, hogyan definiálja a számviteli törvény a maradványértéket.

3. §  6. maradványérték: a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában - a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében - az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős;

Hogy mi számít jelentősnek, azt a gazdálkodó által kialakított számviteli politikában kell rögzíteni. Egy viszonylag gyorsabban amortizálódó tárgyi eszköznél, mint amilyen mondjuk egy személygépjármű, irányadó lehet e tekintetben az évente elszámolandó amortizáció. Mondjuk egy 5 millió forint értékű személygépkocsi esetében, azt prognosztizáljuk, hogy öt év múlva 1 millió forintnál kevesebbet fog érni. Kiszámoljuk, hogy maradvány érték nélkül egy évre mennyi értékcsökkenés jut. Az eredmény 1 millió forint évente. Tehát egy olyan szabályt rögzíthetünk a számviteli politikánkban, hogy az évente elszámolandó amortizáció összegénél kevesebb várható maradványérték esetében ezt nem tekintjük jelentősnek. Természetesen a különböző eszköz csoportoknál ezt a logikát követve más és más következtetésre juthatunk. Egy 50 év alatt amortizálandó ingatlannál a nem jelentős maradványérték akár az éves elszámolás többszöröse is lehet.

A törvény az értékcsökkenési leírást a következőképpen szabályozza:

52. § (1) Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).
(2) Az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a bekerülési értékhez (bruttó értékhez) vagy a nettó értékhez (a terv szerint elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett bruttó értékhez) viszonyított arányát, vagy a bekerülési értéknek a teljesítménnyel arányos összegét, illetve az értékcsökkenés évenkénti abszolút összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően a rendeltetésszerű használatbavételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést hitelt érdemlő módon dokumentálni kell.
(3) Az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegének évek közötti - (2) bekezdés szerinti - felosztásánál figyelembe lehet venni az adott eszköz használatával elért bevételt terhelő egyéb, az eszköz beszerzésével összefüggő, de bekerülési értéknek nem minősülő ráfordításokat (az üzembe helyezés utáni kamatot, a devizahitelek árfolyamveszteségét), az eszköz folyamatos használatával kapcsolatos karbantartási költségeket az egyedi eszköznek - az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények alapján számított - várható hasznos élettartamán belül, amennyiben az összemérés elvének érvényesülése azt indokolja.
(6) Nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni az olyan eszköznél, amely értékéből a használat során sem veszít, vagy amelynek értéke - különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan - évről évre nő.
(7) Terv szerinti értékcsökkenést a már rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett immateriális javak, tárgyi eszközök után kell elszámolni addig, amíg azokat rendeltetésüknek megfelelően használják.

53. § (1) Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha
a) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ide nem értve a beruházást) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke;
(2) Az (1) bekezdés szerint az érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül - a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után - ki kell vezetni. A piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenést a mérleg fordulónapjával, az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.

(4) Az immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terven felüli értékcsökkenés elszámolása, illetve visszaírása az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenés, a várható hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását eredményezheti. A terv szerinti értékcsökkenés, a várható hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását a kiegészítő mellékletben indokolni kell és annak az eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatását külön be kell mutatni.

(5) Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

(6) Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt, továbbá terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.

Tehát olvashatjuk, hogy nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél. Ugyanakkor a törvény azt is kimondja, hogy terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke.

A két szabály összevetéséből következik, hogy automatikus módon a maradványérték nem csökkenthető, hiszen további terv szerinti értékcsökkenési leírásra nincs lehetőség, ugyanakkor egy a piaci árnál tartósan és jelentősen magasabb értéken nyilvántartott eszköz esetében szükséges a terven felüli értékcsökkenés elszámolása olyan mértékig, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz a használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. A "tartósan" azt jelenti, hogy éven túl, a "jelentős eltérés" pedig az, amit a gazdálkodó a számviteli politikájában ilyennek nyilvánított.

Számviteli politika

Kedvezményes szabályzat komplex csomag

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Maradványérték sorsa a sajátos egyszerűsített éves beszámolóra történő áttérés kapcsán

Az egyszerűsített mérlegbeszámoló készítése kapcsán van-e lehetőségük a gazdasági társaságoknak arra, hogy maradványértéket  ne állapítsanak meg?
Ha már van maradványérték /pl. 2008 -ban lett aktiválva a tárgyi eszköz és van maradványértéke/, milyen lehetőség van a visszaírásra?


A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szabályai szerint bizonyos jogi formában működő vállalkozások az általánostól eltérő beszámolási formát is választhatnak.

(6) Az a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, valamint korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég, amely könyvvizsgálatra nem kötelezett, egyszerűsített éves beszámolóját, saját választása alapján a 98/A. § szerinti sajátos módon is elkészítheti (sajátos egyszerűsített éves beszámoló).
(7) A (6) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló választása esetén a gazdasági társaság és az egyéni cég a választásától mindaddig nem térhet el, amíg a választás feltételeinek megfelel.

Tehát azok a betéti és közkereseti társaságok, illetve mögöttes felelősséggel működő egyéni cégek, amelyek élnek e választási lehetőséggel, nem térhetnek vissza az általános beszámolási formához, amíg ebben a jogi formában vannak, illetve mutatóik alapján nem lesznek könyvvizsgálatra kötelezettek. Megmondjuk őszintén, hogy mi ezt nem választanánk!

98/A. § (3) Az (1) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló készítése során:
az 52. § (1) bekezdésének maradványértékre vonatkozó előírása nem alkalmazható.

• 52. § (1) Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).

(4) Amennyiben a vállalkozó az (1) bekezdés előírását adott üzleti évre először alkalmazza, az adott üzleti év első napjával nyilvántartott, 53. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terven felüli értékcsökkenést meg kell szüntetnie (vissza kell írnia, fel kell oldania).

• 53. § (1) Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha a) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ide nem értve a beruházást) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke;

Ezzel egyidejűleg - az 53. § (5) bekezdésében előírtaktól eltérően - a terv szerinti értékcsökkenés módosítható.

• (5) Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a számviteli törvény szerinti értékcsökkenést a maradványértékkel rendelkező eszközök esetében  újra kell tervezni. A hasznos élettartam újbóli megállapítását követően a még el nem számolt eszköz értéket a választott értékcsökkenési módszer függvényében és a számviteli politikával összhangban fel kell osztani azokra az évekre amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).  



Számviteli politika

Kedvezményes szabályzat komplex csomag

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Tagok munkavégzése társas vállalkozásban

 A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja  háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

• munkaviszony,
• megbízási jogviszony,
• tagsági jogviszony.

Különbséget kell tenni aszerint is, hogy a tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselője-e, vagy sem. A vezető tisztségviselői feladatok ellátására a Gazdasági társaságokról szóló 2006 évi IV. törvény fogalmaz meg szabályokat:

Gt. 22. §
(2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.

(3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

A Gt. azt is meghatározza, hogy mi minősül ügyvezető feladatnak:

Gt. 21. §
ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe.

Kérdésként merülhet fel, hogy egy két taggal rendelkező Kft esetében, ahol a többségi tulajdonos az ügyvezető, hogyan lehet a munkáltatói jogok gyakorlását megoldani úgy, hogy a munkaviszonyra irányadó alá- és fölérendeltségi feltételek ne sérüljenek. A munkáltatói jogok gyakorlásával kapcsolatban a Gt. így fogalmaz:

28. § (1) A gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - a vezető tisztségviselő gyakorolja. Ha a társaságnál ügyvezető testület működik, a társasági szerződésben, a társasági szerződés ilyen rendelkezése hiányában pedig az ügyvezető testület ügyrendjében kell rendelkezni a munkáltatói jogok gyakorlásának a testület tagjai közti megosztásáról.

(2) A társasági szerződés vagy a társaság legfőbb szervének határozata a munkáltatói jogok gyakorlását több vezető tisztségviselő esetében az egyik vezető tisztségviselőre, illetve más, a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személyre ruházhatja át.

A fenti szabályból az következik, hogy a társasági szerződésben a két tag úgy is rendelkezhet, hogy az ügyvezetői feladatokat munkaviszonyban ellátó vezető tisztségviselő felett a munkáltatói jogokat a társaság legfelsőbb szerve, azaz a taggyűlés gyakorolja, minden más esetben pedig az ügyvezető.

Fontos lehet még e kérdés kapcsán, hogy önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása nem minősül személyes közreműködésnek.

Gt. 91. § (2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.

Természetesen erre a szabályra csak életszerű körülmények között lehet hivatkozni. Egy kisvállalkozás, ahol nyilvánvalóan a bevételszerző tevékenység is egyértelműen az ügyvezető tevékenységével összefüggésbe hozható, ott  a személyes közreműködés ténye fennáll, csak az a kérdés, hogy milyen jogviszonyban.

A vezető tisztségviselői feladatok ellátásán kívül a társaság tagja részt vehet és az esetek döntő többségében részt is vesz további feladatok ellátásában is. Végezhet szakértői jogosítványt igénylő és engedélyhez kötött munkát (például könyvvizsgáló), vagy lehet gazdasági, marketing, termelési, vagy egyéb vezető. Akár fizikai munkát is végezhet. Mindez a vállalkozás nagyságától függ. Ennek tükrében munkaszerződésének tartalmaznia kell úgy az ügyvezető feladatok ellátására vonatkozó kitételeket, mint az egyéb tevékenységek végzésére vonatkozó szabályokat.

Végül az az APEH által közzétett információs füzetekre is hivatkozva megállapíthatjuk, hogy:
Amennyiben a gazdasági társaság a tagjával munkaviszonyt vagy megbízási jogviszonyt létesít, a biztosítási kötelezettségét a munkaviszonyban, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani.

Vezető tisztségviselő szerződés minta
 

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.