Export Svájcba

Svájci magánszemélynek (nem adóalanynak) szállít egy magyar ÁFA általános szabályok szerinti adózó egyéni vállalkozó új nyílászárókat. Exportnak minősül-e, adómentes levonási joggal, vagy 27 % -os ÁFA kulccsal adózik?

Feltételezzük, hogy a szóban forgó magyar egyéni vállalkozó az új nyílászárókat Magyarország területéről értékesíti. Az ügylettel kapcsolatos adófizetési kötelezettség megítéléséhez tekintsük át az Áfa törvény, feltételezhetően érintett rendelkezését:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Alkalmazási hatály
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja
után.

Tehát a főszabály szerint egy belföldön teljesített termékértékesítés után adót kell fizetni. Meg kell tehát vizsgálnunk, hogy a "termékértékesítés" és a "belföldön teljesített" feltételek fennállnak-e.

Termék értékesítése
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.

Az első feltétel elég egyértelműen megállapítható, nevezetesen termékértékesítésről van szó. A teljesítés helye, - mint az alábbiakból kitűnik - függ a termék mozgásától, illetve a mozgató személyétől is.

Teljesítés helye termék értékesítése esetében

Általános szabály
25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.

Különös szabályok
26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.

A fenti különös szabály alapján kimondhatjuk, hogy a kérdésben szereplő értékesítési ügylet teljesítési helye belföld (feltételeztük, hogy az értékesítés Magyarország területéről történik). Amennyiben az Áfa törvény itt véget érne, úgy nem maradna más feladat, mint az adófizetési kötelezettség megállapítása az alábbiak szerint:

ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE, FIZETENDŐ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

Általános szabályok
55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy
a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.
56. § A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.

Mielőtt elhamarkodott következtetést vonnánk le, meg kell vizsgálnunk, hogy nincsenek-e olyan szabályok, amelyek az általánostól eltérő kötelezettséget határoznak meg. Ilyenek az Áfa törvény mentességi szabályai, többek között a mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan.

VI. Fejezet
ADÓ ALÓLI MENTESSÉG

Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) az értékesítő maga vagy – javára – más végzi;
b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott további feltételek szerint a beszerző maga vagy – javára – más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.

A fenti szabályból kitűnik, hogy a mentességre más szabály vonatkozik, ha a fuvarozást maga az értékesítő bonyolítja és megint más, ha a beszerző intézkedik az elszállításról. Ez utóbbi azzal egyenértékű, mintha Magyarországon venné meg a terméket (ide jön érte).

Ha feltételezzük, hogy a fuvarozást az értékesítő végzi (vagy az ő megbízása alapján valaki), akkor a mentesség feltétele már csak a bizonyítékoktól függ. Az értékesítőnek rendelkeznie kell a kiléptető hatóság igazolásával és olyan körülményeket szükséges teremtenie, amely kizárja a (2) bekezdés b) pontja szerinti használatot. Az biztosan nem működik, hogy a vállalkozó bepakolja autójába az ablakot és elhúz vele Svájcba a hatóság megkerülésével, majd ott zsebre vágja a pénzt és angolosan távozik!

Amennyiben a vevő intézi a fuvarozást, úgy további feltételek fennállásának vizsgálata szükséges "a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §" alapján. Ennek már a letelepedés helyéhez, a szállító járműhöz, illetve a külföldi utas útipoggyászához is köze lehet. Erre az esetre most nem térünk ki.

A kérdés arra is vonatkozott, hogy az ily módon értékesített termékhez kötődő beszerzések áfája levonható-e?

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
b) a 89. és 92. §, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 98–117. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja;

Mindezt összegezve, véleményünk szerint a magyar vállalkozó a svájci magánszemélynek szabályszerűen exportálhat adómentesen új nyílászárókat, amennyiben Magyarországról teljesít, ő fuvaroz, vagy fuvaroztat és rendelkezik a megfelelő bizonylatokkal. Az értékesített termékhez kötődő beszerzéseinek áfáját pedig levonásba helyezheti.

Ez is érdekelhet: Áfa arányosítás kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Egyszemélyes Kft székhelye,telephelye a tulajdonos családi házában van

Milyen lehetőségekkel és kötelezettségekkel veheti bérbe az egyszemélyes társaság tulajdonosától lakásának egy részét irodának, székhelynek ingyenesen.? 

 
Az Szja törvény szerint a bérbeadásból származó jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Az önálló tevékenységből származó jövedelem

16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, az országgyűlési képviselői, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység.

Jövedelem természetesen csak akkor keletkezik, ha a magánszemély bevételhez jut. Az Szja törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kötelezővé tenné a bérbeadás kapcsán a bérleti díj fizetésének kikötését.


A székhely címét a vállalkozásnak be kell jelentenie a Cégbíróság részére A Cégtörvény meghatározza, hogy milyen ingatlant választhat  székhelyéül a társaság. A feltételnek a saját tulajdonú ingatlanon kívül a bérelt ingatlan is megfelel, amennyiben bizonyítani tudja, hogy ennek használatára jogosultságot szerzett.

2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról

4. Cím

A székhely, telephely, fióktelep

7. § (1) A cég székhelye a cég bejegyzett irodája. A bejegyzett iroda a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik. A cégnek a székhelyét cégtáblával kell megjelölnie. A cég létesítő okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye. Amennyiben a cég székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratában és a cégjegyzékben fel kell tüntetni. A cégeljárás szempontjából székhelynek minősül a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete, valamint az európai gazdasági egyesülés telephelye is.

(4) Cég székhelye, telephelye és fióktelepe olyan ingatlan lehet, amely a cég tulajdonát képezi, vagy amelynek használatára a cég jogosult. A cég a használat jogszerűségéről nyilatkozni köteles.

A székhelyhasználatról tehát a jogszerűségét alátámasztó, legalább teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges.

Az ingatlan használatának jogszerűségét a Polgári törvénykönyv rendelkezéseinek figyelembevételével érdemes megközelíteni. A jogszabály többek között kimondja, hogy bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő bért fizetni.


1959. IV. TÖRVÉNY a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről

XXXVII. Fejezet

A bérlet

1. A dolgok bérlete

Ptk.423. § Bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő bért fizetni.

A felek jogai és kötelezettségei

Ptk. 424. § (1) A bérbeadó — ha jogszabály eltérően nem rendelkezik — szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet.

(2) A bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságra irányadó szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlő elállás helyett azonnali hatállyal felmondhat.

Ptk.425. § (1) A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.

(2) A bérbeadó

a) a bérlő szükségtelen háborítása nélkül ellenőrizheti a használatot;
b) követelheti a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat megszüntetését, továbbá az ilyen használatból eredő kárának megtérítését;
c) abban az esetben, ha az ilyen használat tovább folyik, vagy ha a bérelt dolgot fenyegető veszély súlyossága miatt az abbahagyás követelése sem vezetne célra, a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja, és kártérítést követelhet.
(3) Ha a bérlő a dolgon jogosulatlanul olyan átalakítási munkálatokat végeztetett, amelyekhez a bérbeadó vagy a hatóság engedélye lett volna szükséges, a bérbeadó kívánságára köteles az eredeti állapotot helyreállítani.
(4) Ezeket a jogokat a bérbeadó akkor is gyakorolhatja, ha a bérlő a dolgot akár engedélyével, akár anélkül albérletbe vagy egyébként harmadik személy használatába adta.

Ptk.426. § (1) Ingatlant vagy lakást – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a bérbeadó engedélye nélkül albérletbe vagy egyébként másnak használatába lehet adni. Más dolgot a bérlő a bérbeadó engedélye nélkül nem adhat albérletbe vagy harmadik személy használatába.
(2) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért mint a sajátjáért felel.
(3) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azokért a károkért is, amelyek enélkül nem következtek volna be.

Ptk.427. § (1) A dolog fenntartásával járó kisebb kiadásokat a bérlő, a többi kiadást, valamint a dologgal kapcsolatos közterheket a bérbeadó viseli.
(2) A bérlő köteles a bérbeadót értesíteni, ha a bérbeadót terhelő munkálatok szükségessége merül fel, és köteles megengedni, hogy a bérbeadó azokat elvégezze, továbbá a károk elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye. Az értesítés elmulasztásából eredő károkért a bérlő felelős.
(3) A bérlő a dologra fordított szükséges kiadásainak megtérítését követelheti; egyéb költségeinek megtérítésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint tarthat igényt.

Ptk.428. § (1) A bérlő a bért időszakonként előre köteles megfizetni. Arra az időre, amely alatt a dolgot rajta kívül álló okból nem használhatja, bér nem jár.
(2) A bérfizetés elmulasztása esetében a bérbeadó a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja, feltéve, hogy a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és következményekre való figyelmeztetéssel a hátralék megfizetésére írásban felszólította, és a bérlő e határidő elteltéig sem fizetett.

Ptk.429. § (1) Ingatlan vagy lakás bérbeadóját (albérletbe adóját) a hátralékos bér és járuléka erejéig a bérlőnek a bérlemény területén levő vagyontárgyain zálogjog illeti.
(2) A bérbeadó mindaddig, amíg e zálogjog fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását.
(3) Ha a bérlő írásban kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik.
(4) Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.

A bérlet megszűnése

Ptk.430. § (1) A szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével a bérlet megszűnik.
(2) Megszűnik a bérlet akkor is, ha a dolog elpusztul.

Ptk.431. § (1) A határozatlan időre kötött bérletet tizenöt napra fel lehet mondani.
(2) Határozatlan időtartamúvá alakul át a határozott időre kötött bérlet, ha a bérleti idő lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó tizenöt napon belül nem tiltakozik.
(3) A bérlő örökösei a határozott időre kötött bérletet is felmondhatják; e jogukat azonban legkésőbb a hagyaték birtokbavételétől, illetőleg átadásától számított harminc napon belül gyakorolhatják.

Ptk.432. § (1) A bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse.
(2) A határozott időre kötött bérletet a bérbe adott dolog vevője nem mondhatja fel, kivéve ha őt a bérlő a bérleti viszony fennállása vagy lényeges feltételei tekintetében megtévesztette.
(3) Ha a bérbeadó személyében változás állt be, a bérkövetelés átszállásának időpontjára az engedmény szabályait kell alkalmazni.
(4) A vevő arra az időre, amelyre a bérlő a béreket az eladónak előre megfizette, bérfizetést csak akkor követelhet, ha az előrefizetésről az adásvételi szerződés megkötésekor nem tudott, és arról nem is kellett tudnia, különösen ha a bérlő az előrefizetés tekintetében megtévesztette.

Ptk.433. § (1) A bérlő a bérlet megszűnése előtt köteles megengedni, hogy az, aki a dolgot bérbe kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse.
(2) A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni; a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja. Ezt a szabályt ingatlan és lakás bérletére nem lehet alkalmazni.
(3) Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, minden olyan kárért felel, amely enélkül nem következett volna be.
(4) A bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti.

 A fentiek alapján mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a felek írásban megállapodjanak és ebben egyértelműen meghatározzák a feltételeket. A törvény azon kitételéből, hogy a bérlő bérleti díjat köteles fizetni, véleményünk szerint nem következik az, hogy ne lehetne nulla forint bérleti díjat megállapítani.

Az egyszemélyes társaság és tagja között létrejöhet bérleti jogviszony, de ezt a Gt. feltételhez köti.

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

(3) Az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződés érvényességéhez a szerződés közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása szükséges.

 A bérleti jogviszony alapján a társaság a bérelt ingatlannal kapcsolatos költségeket számolhat el. Ennek az elszámolásnak akkor van jogalapja, ha a bérelt ingatlanrész műszakilag elkülönült a társaság tagjának többi, magánhasználatban álló ingatlanától. Amennyiben nincsenek külön mérőórák (gáz, villany, víz), illetve a bérbe adott épületrész nem azonosítható be egyértelműen, úgy a rezsi költségek, vagy a karbantartási és felújítási költségek elszámolása komoly vitára adhat okot egy esetleges hatósági ellenőrzés alkalmával. Ilyen esetben e költségeket célszerű a bérleti díjba beépíteni.

A bérbeadás kapcsolt vállalkozási jogviszonyt teremt. Amennyiben eddig nem volt szerződéses kapcsolat a az egyszemélyes társaság és tagja között, úgy a szerződéskötést követő 15 napon belül e jogviszonyt be kell jelenteni az adóhatósághoz.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

2. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez
Leírási kulcsok jegyzéke
II. ÉPÍTMÉNYEK
Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás
6,0 %

 Kapcsolódó termékünk:
 Bérleti szerződés minta 

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönök adózási szabályai

 

A kapcsolt vállalkozás fogalma

A kapcsolt vállalkozás alatt nem ugyanazt kell érteni, ha számviteli illetve, ha adózási szempontból közelítjük meg a kérdést.

A számvitelben akkor beszélhetünk kapcsolt vállalkozásról, ha létezik egy beazonosítható, anyavállalatnak minősülő vállalkozás, illetve legalább egy további olyan vállalkozás, amely meghatározott függőségi viszonyban áll az anyavállalattal.

Adózási szempontból a kapcsolt viszony adózó és a vele kapcsolatban álló személy között vizsgálandó, ami azt jelenti, hogy magánszeméllyel összefüggésbe hozható ügyletek is szóba jöhetnek (magánszemély tulajdonos és vállalkozása).

A társasági adó törvényben:

23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
 

Ebben az írásban csak az adótörvények szerint kapcsoltnak minősülő vállalkozások közötti kölcsön ügyletekkel foglalkozunk. Ez pedig magába foglalhat két olyan vállalkozást is, amelyek az adótörvények szerint kapcsoltak (például harmadik személy mindkettő esetében többségi irányítási befolyással bír), ugyanakkor előfordulhat, hogy a számvitel szerint nem minősíthetőek kapcsoltnak, mert egyikőjük sem minősül anyavállalatnak, vagy a köztük megállapítható befolyás mértéke nem meghatározó.

 

Adóalap korrekció a kapcsolt felek által alkalmazott ár és a piaci ár közötti eltérés miatt

A kamatmentesen nyújtott kölcsön, annál aki adja elmaradt bevételt jelent, amelynek nagysága a szokásos piaci kamat. A törvény kapcsolt vállalkozások esetében előírja, hogy ezzel az összeggel meg kell növelni az adóalapot.

Annál, aki kapja a kamatmentesen kapott kölcsön elmaradt ráfordítást eredményez, tehát magasabb adóalapot. Itt fennáll az adóalap csökkentési lehetőség, de csak abban az esetben, ha rendelkezik a kapcsolt fél nyilatkozatával, amelyben közli, hogy megnövelte az adóalapját a megfelelő összeggel.

Amennyiben van felszámított kamat, de ennek mértéke eltér pluszban, vagy mínuszban a szokásos piaci kamattól, úgy a fenti szabályt a különbözetre kell alkalmazni.

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét

a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;

b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.

Ebben a kérdésben érzünk egy kis jogbizonytalanságot a piaci kamatot illetően.

Aki adja a kölcsönt az a betéti kamatról mond le, tehát nála a kieső bevétel a számlavezető bankjánál alkalmazott betéti kamat mértéke.

Aki kapja a kölcsönt annál a ráfordítás az lenne, ha a bankjától venné a kölcsönt és azután kamatot kellene fizetnie (ez hitel kamat, ami nagyobb, mint a betéti).

 Az előbbi két szemponthoz még hozzájön, hogy független körülmények között nagy valószínűséggel egy harmadik eredményre jutnánk, amelyet nagyban befolyásolnak különböző piaci tényezők, mint a hitel biztosíték, hitelezési biztonság, hitelképesség és még sok minden más.

Mindezeket figyelembe véve, jó ha erről készül egy kimutatás, illetve egy aláírt megállapodás, amely alátámasztja, hogy a felek mit tekintenek piaci kamatnak. Ez azért fontos, mert az adóalapot a két félnek egyformán kell módosítania.

A szokásos haszon fogalmát a Tao. törvény így határozza meg:

18. § (4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.

Véleményünk szerint független felek között a kölcsönt kapó számlavezető bankja által felszámítandó hitel kamatot lehet szokásos haszonnak tekinteni.

 

Az alul-tőkésítési szabály

Minden olyan gazdasági esemény esetében, amikor kapcsolt vállalkozások kölcsönt nyújtanak egymásnak, vizsgálandó az úgynevezett alul-tőkésítési szabály.

Az alul-tőkésítési szabály a kifizetett kamatok tekintetében érdekes, a társasági adótörvény hatálya alá tartozó adóalanyok esetében. Amennyiben a kölcsön után kamatot nem számítanak fel, úgy nincs ráfordítás sem. Ilyen jogcímen tehát nem merülhet fel adóalap korrekció.

A 2012. adóévben változott a kötelezettség fogalma, mert korrekciós tételként levonható a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összege.

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:

j) az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) – az adóévben ráfordításként, eszköz bekerülési értéke részeként elszámolt – kamatának és az (5) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettség (kivéve a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kötelezettséget) alapján a 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett összegének az (5) bekezdés b) pontja szerinti saját tőke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos része,

 (5) Az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásában
a) kötelezettség a kapott kölcsön, a zárt körben forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló tartozás és a váltótartozás (kivéve a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozást), valamint minden más, a mérlegben kimutatott kölcsönnek, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak, illetve váltótartozásnak nem minősülő kötelezettség, amelyre az adózó az eredménye terhére kamatot fizet, vagy amelyre tekintettel az adózás előtti eredményét a 18. § szerint csökkenti (kivéve a hitelintézetnél és a pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatban, annak érdekében fennálló tartozást), adóévi napi átlagos állománya, amely csökkenthető a mérlegben a befektetett pénzügyi eszközök között, a követelések között vagy az értékpapírok között kimutatott pénzkövetelés adóévi napi átlagos állományának összegével,
b) saját tőke a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék (ezeknek megfelelő saját forrás) adóévi napi átlagos állománya.

A szabály értelmezése lépésekben

1. A figyelembe veendő összeg megállapítása

• az adóévben a kölcsönvevő elszámolja a kamatot, amely nem egyezik meg a szokásos piaci kamattal és emiatt a különbözettel (amennyiben ez kevesebb, mint a szokásos piaci kamat) csökkenti adóalapját egyezően azzal, amennyivel a kölcsönt adó megnövelte adóalapját, vagy
  
• nem számol el kamatot (mert a kölcsönt kamatmentesen kapta), és a szokásos piaci árnak megfelelő kamattal csökkenti az adóalapját, mert a kölcsönt nyújtó kapcsolt fél ugyanannyival megnövelte az adóalapot
  
  

2. Miután megállapítást nyert, hogy a fentiek alapján van figyelembe vehető összeg, úgy következő lépésben meg kell határozni, hogy mennyi a 8. § (5)  bekezdés a)pontjában meghatározott kötelezettség adóévi átlagos napi állománya.

3. Kiszámítjuk a csökkentő tételként beszámítható követelések adóévi átlagos napi állományát.

4. Kivonva a kötelezettségek adóévi átlagos napi állományából a csökkentő tételként figyelembe vehető követelések adóévi átlagos napi állományát, megkapjuk azt a korrigált kötelezettséget, amelyet a további számításoknál figyelembe kell venni.

5. Újabb lépés a 8. § (5) bekezdés b) pont szerinti saját forrás adóévi átlagos napi állományának kiszámítása.

6. Megnézzük mennyi a saját tőke háromszorosát meghaladó korrigált kötelezettség (napi állományokat tekintve).

7. Kiszámítjuk a kötelezettség-többlet arányát az összes korrigált kötelezettséghez képest.

8. A kapott arányban a figyelembe veendő összeggel megnöveljük az adó alapját.

 Mindezeket a bonyolult összefüggéseket kezeli az általunk kidolgozott segédlet: Vállalkozások kamatelszámolása

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.