Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
(Keresztneved, vagy ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)
Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2011. december 19., hétfő

Értékesítés külföldi felségjelzésű hajókra

Cégünk főtevékenysége: 4639 Élelmiszer, ital, dohányáru vegyes nagykereskedelme, valamint
4631 Zöldség-, gyümölcs nagykereskedelem.
A fentiekből származik a teljes árbevétel. Vevőink közösségi adószámmal rendelkező Dán illetve Francia partnerek, akik saját illetve bérelt, külföldi felségjelzésű hajókon idegenforgalmi szolgáltatással és vendéglátással foglalkoznak. Magyarországon Budapesten a MAHART kikötőben visszük fel a hajókra a megrendelt árut, amit a partnerek tételesen vesznek át és pecséttel, aláírásukkal a számlán igazolják az átvételt. Az áruinkat a dunai hajóút során a vendégek fogyasztják el. Pontos információink nincsenek a felhasználásról /mint szállítóknak erre nincs lehetőségünk/, de feltehetően az átvett áruk elhagyják az országot, mivel a hajók 2-6 órát tartózkodnak a kikötőben és tovább utaznak. A tartózkodás idejét a HAJÓ MENETREND adja meg, amely rendelkezésünkre áll. Valószínűleg partnereink a biztonságos ellátás érdekében áruinkat beraktározzák.
Az EU-s áfa szabályainak megfelelően „a termék beszerzője az adófizetésre kötelezett” megjegyzés is szerepel a kiállított számláinkon (melyek a külföldi partner közösségi adószámát is tartalmazza ).
A számlák kiegyenlítése a külföldi partner bankjából utalással történik Euróban.

KÉRDÉSÜNK:

Megfelelően értelmezzük-e a fent leírt ügyletekre a közösségi értékesítés szabályait, az ÁFA nélküli számlázást?
Milyen bizonylatok szükségesek a Dunán hajózó külföldi felségjelzésű hajók esetében a közösségi értékesítés bizonyítására?

Tekintsük át először, hogy milyen jogszabály helyek érinthetik a fenti kérdést:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
után.
4. § (1) Belföld alatt a Magyar Köztársaság államterülete értendő.
Termék értékesítése
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
12. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy - javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha
a) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 29. §-ban említett feltételek teljesülnek;
b) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 32. §-ban említett feltételek teljesülnek;
c) a termék vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történő értékesítésére a 33. §-ban említett feltételek teljesülnek;
Teljesítés helye termék értékesítése esetében
Általános szabály
25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.
Különös szabályok
26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.
33. § (1) Abban az esetben, ha a termék értékesítése vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van.
(2) E § és a 45. § (2) bekezdésének alkalmazásában
a) Közösség területén végzett személyszállítás: az a személyszállítás, amelynél az indulási és az érkezési hely egyaránt a Közösség területén van, és ez idő alatt a Közösség területén kívül nincs megállási hely;
b) személy szállításának indulási helye: az első beszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt megelőzően a Közösség területén kívül volt-e megállási hely vagy nem;
c) személy szállításának érkezési helye: az utolsó kiszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt követően a Közösség területén kívül van-e megállási hely vagy nem.
(3) Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.
Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Általános szabály
50. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
89. § (1) Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) az értékesítő maga vagy - javára - más végzi;
b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott további feltételek szerint a beszerző maga vagy - javára - más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja - a 99. és 100. §-ban meghatározott eltéréssel - abban az esetben alkalmazható, ha ezzel összefüggésben a beszerző nem telepedett le belföldön, letelepedés hiányában pedig, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
(4) A (3) bekezdéstől függetlenül nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti adómentesség abban az esetben, ha a beszerző kiránduló hajó, turista repülőgép vagy magánhasználatra szolgáló közlekedési eszköz felszerelését (tartozékát), valamint az üzemeltetéshez, ellátáshoz szükséges terméket maga fuvarozza el.
Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
103. § (1) Mentes az adó alól a vízi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése abban az esetben, ha a vízi közlekedési eszköz
a) kizárólag vagy túlnyomó részben nyílt tengeren közlekedik, és kereskedelmi célú személyszállítási, illetőleg ipari, kereskedelmi vagy halászati tevékenységet végez;
106. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül, feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni fogyasztás célját szolgálja.

Az euvonal.hu oldalon található tájékoztatások, amelyek a kérdéshez kapcsolódhatnak:
Az adómentesség feltétele: 
- egyrészt, hogy a vevő más tagállamban közösségi adószámmal rendelkező adóalany legyen, és az a kiállított számlán szerepeltessék (Áfa-törvény 169. § d), 
- másrészt, hogy a termék az értékesítés közvetlen következményeként - igazoltan - más tagállamba jusson el. 
A termék más tagállamba történő elfuvarozásának, eljuttatásának ténye fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlő módon igazolható.
A szállításhoz számla, szállítólevél, CMR szükséges.

Amennyiben a számlán nem szerepel a vevő közösségi adószáma, illetve ha szerepel ugyan, de a termék nem kerül ki belföldről (ezt nem tudják bizonyítani), úgy az értékesítőnek normál belföldi áfamértéket (5 százalék, 20 százalék) kell felszámítania.

Ha a vevő a szállítást a saját gépkocsijával végzi, akkor a vásárláskori nyilatkozata, a számlán történő aláírása nem elegendő az értékesítés Közösségen belüli mentesként való számlázásához, ezért ezt belföldi tranzakciónak kell minősíteni.
http://www.euvonal.hu/?op=kerdesvalasz

További fogalmi szempont:

Az államterület
Az államterület az a földrajzilag körülhatárolt, államhatárok által körülvett terület, amelyre az állami főhatalom kiterjed.
Az államterülethez tartozik a légtér - mai becslések szerint mintegy 60 km magasságig -, továbbá a föld mélysége addig, ameddig az abba való behatolás és birtokbavétel lehetséges. A belvizek, folyók, tavak, természetes vizek szintén az államterülethez tartoznak. A tengerparti államok területéhez tartozik a parti sáv.
Úszó, illetve repülő államterületaz állami lobogóval ellátott hajó, illetőleg légi jármű.

Megpróbáltuk az áfa törvényből összeszedni minden olyan részt, amely a kérdéses ügylethez, akár érintőlegesen is, kapcsolódhat. Ilyen az EU-s  hajóra történő értékesítés mellett, a harmadik ország felé történő értékesítés, a fedélzeti ellátást szolgáló termékek értékesítése, a tengeri hajózásra vonatkozó különleges szabály, vagy éppen az ügylet fordítottjára, azaz a beszerzésre vonatkozó szabály.

Az áfa törvény 2. §-a meghatározza azokat az eseteket, amikor a törvény alapján adót kell fizetni. Ilyen eset a belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítés. A szabály alapján mondhatjuk, hogy egy olyan értékesítés, amely nem belföldön teljesül, arra nem vonatkozik az adófizetési kötelezettség. 

Abban az esetben, ha a terméket nem adják fel, nem fuvarozzák el, a termékértékesítés helye az a hely, ahol a termék ténylegesen gazdát cserél az eladó és a vevő között, ahol  az értékesítés pillanatában a termék ténylegesen megtalálható. Küldemény esetén alapesetben a teljesítés helyének a feladó telephelye számít.

A szóban forgó ügylet esetében azt a helyet ahol a termék gazdát cserél, megelőzi egy belföldi szállítás. Ez a termék származhat a hajókikötőhöz közeli utcából, vagy akár egy távolabbi városból egyaránt. Ennek az útvonalnak további jellegzetessége, hogy a szállított termék átlép egy "országhatárt". Vagyis felkerül mondjuk egy dán zászló alatt közlekedő hajó fedélzetére. A termék gyakorlatilag dán felségjelzésű területen cserél gazdát.

Nézzük a normál helyzetet, amikor nem egy úszó államterületről, hanem tényleges földrajzi határról beszélünk:

Első lehetséges eset:
A magyar cég fogja a termékét és elviszi Dániába, majd ott eladja egy helyi kereskedőnek. Lehetséges-e ez a megoldás? Igen, ebben az esetben a magyar cég a termékét saját magának helyezi át Dániába. Mentes a belföldi adó alól, ha a magyar cég rendelkezik dán adószámmal is és gyakorlatilag egy közösségen belüli értékesítést hajt végre saját magának. A későbbiekben az ottani adószáma alatt dán belföldi értékesítésként adhatja el áruját egy dán cégnek.

Második lehetséges eset:
A magyar cég megjelöli már itthon a dán céget vevőként, kiállítja a megfelelő szállítási okmányokat, amelyek egy esetleges út-közbeni vámhatósági ellenőrzéskor bizonyítják a termék eredetét, desztinációját, és így tovább, illetve a visszaigazolásuk bizonyítékként szolgál arra, hogy a termék ténylegesen átkerült a másik országba. A fuvarozást természetesen maga az eladó is végezheti. Az okmányokon megjelölt paritás eldönti, hogy mikor száll át a tulajdonjog. Ha csak a vevő telephelyén történő átadáskor, akkor ez azt jelenti, hogy a szállítmánnyal kapcsolatos felelősség útközben még az eladót terheli.

A dán felségjelzésű hajó:
Visszatérve hajóhoz, itt is a második esetnek kellene bekövetkeznie. Az árút a magyar cég olyan szállítási okmányok kíséretében kell elfuvarozza a dán cég mozgó telephelyére, amelyből egyértelműen kiderül, hogy az értékesítés dán területre történik. Például FOB paritással szállított áru (free on board) azt jelenti, hogy költségmentesen a megjelölt hajófedélzetre. Az eladó akkor teljesít, ha az áru az elhajózási kikötőben a vevő által megnevezett hajó korlátja felett áthalad. A kockázat (kárveszély) amíg az áru át nem haladt a hajó korlátja felett az eladót, onnan pedig a vevőt terheli.  Az áru tulajdonképpen nem akkor hagyja el belföldet, amikor a Dunán közlekedő hajó átlépi a határvonalat, hanem akkor, amikor a hajó korlátja fölött áthaladt. Ettől kezdve dán úszó államterületen található.


A Közösségen belüli beszerzés teljesítési helye az a tagország (azaz annak a tagállamnak áfáját kell fizetni), ahol a fuvarozás befejezésekor található a termék. Véleményünk szerint, mivel az áru a mozgó dán államterületre került, ezért a hozzáadott érték adó fizetésére a dán cég a kötelezett. A magyar cég a 89. § (1) alapján közösségen belüli termékértékesítést hajt végre és nem kell az áfát felszámítania.

Fordított esetben:
Ugyanez lenne igaz fordított esetben is. Ha egy magyar felségjelzést viselő hajón egy magyar cég "mozgó" telephelyet (mondjuk egy vendéglőt) üzemeltet és ahhoz dán kikötőben szerezne be nyersanyagot úgy, hogy nem az ottani piacra megy ki vásárolni, hanem megrendeli azt egy dán cégtől, akkor közösségen belüli beszerzést hajtana végre és a magyar áfát kellene itthon megfizetnie. Mivel a 106. § szerint  "mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül, feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni fogyasztás célját szolgálja", ezért a beszerzett termék után megfizetett adó egyidejű levonásba helyezése nem lehetséges, hiszen tárgyi adómentes tevékenységhez történt a beszerzése. A fordított esetet csak a téma jobb megértése végett mondtuk el.


Bizonyítékok:
A termék határátlépésének bizonyítékait a törvény taxatíve nem sorolja fel. A bizonyítási kényszer minden esetre az eladót terheli. Véleményünk szerint a megfelelő tartalommal kiállított fuvarlevél, szállítólevél, az átvételi igazolás és a számla elfogadható mértékű bizonyíték kellene legyen ebben az esetben. Amennyiben az ügylet jogvita tárgyát képezi, úgy az ésszerű mennyiségi megítélés, illetve a külföldi vevő által a saját országában vezetett nyilvántartások, adóbevallások további bizonyítékul szolgálhatnak. Jogkövető magatartás esetén a külföldi vevőnek is érdeke az ügy tisztázása, hiszen ez részéről is intézkedéseket igényel. Ha az értékesítés belföldön adózna, úgy a külföldi vevőnek nem kell hozzáadott érték adót fizetnie közösségen belül történt beszerzés jogcímén. Ugyanakkor pótlólagosan meg kellene fizetnie a magyar áfát.

Visszaélés lehetséges?
Nagy valószínűséggel igen. Az áru papíron történő mozgatása, vagy akár a fizikai is, amennyiben nem eredményezi a hajón történő felhasználást, vagy a végleges átkerülést a Közösség másik országába, hanem visszakerül belföldre, úgy alkalmas lehet az áfa törvény kijátszására és az adófizetés elkerülésére. Ennek lényegesen kisebb a valószínűsége, ha a külföldi vevő bankszámláján látszik a forgalom. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ugyanúgy megjelenik az ő könyvelésében is. A két ország adóhatósága, az uniós adószám ismeretében, szintén egyeztetheti, hogy a vevő megfizette-e saját országában a hozzáadott érték adót.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. november 30., szerda

Kötelező kompenzáló levél?


Két társaság számláz egymásnak. A szolgáltatást igénybe vevő vállalkozás rendszeres időközönként megkapja a szolgáltató cég számláját. Ugyanakkor ő maga is állít ki számlákat a szolgáltató felé, az szolgáltatást nyújtó részére biztosított munkaruhákról, egyebekről.
Kompenzációs levél, illetve jegyzőkönyv nem készül a beszámításokról. Kérdés, hogy szükséges-e ilyen dokumentumok készítése?

A számvitelról szóló 2000. évi C. törvény 65. § a következőképpen fogalmaz:

(6) A mérlegben a követelést az (1)-(5) bekezdés szerinti könyv szerinti értéken addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon (a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással) nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg azt el nem engedték vagy behajthatatlan követelésként le nem írták.

Ebből következik, hogy a követelés kiegyenlítettségének dokumentuma a banki, vagy készpénzzel történő rendezés mellett a kompenzáló levél is lehet. Ebben a levélben rögzíti a kezdeményező fél, hogy mekkora összeget és milyen jogcímen (minek ellentételezéseként) kíván beszámítani a partnerével szemben. Ezt bármelyik fél kezdeményezheti, amennyiben követelést és kötelezettséget egyaránt nyilvántart a partnerével szemben.
A kompenzáló levél másik fél által történő aláírása (elfogadása) és annak visszaigazolása a kezdeményező felé számít tulajdonképpen a kiegyenlítés időpontjának.

A beszámítással kapcsolatos szabályokat a Polgári Törvénykönyv is megfogalmaz:

XXIV. fejezet
A teljesítés és a beszámítás


A teljesítés


277. § (1) A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni.
(5) A felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni.


A beszámítás


296. § (1) A kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja.
(2) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
297. § (1) Beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani, továbbá - a túlfizetés esetét kivéve - tartási, életjáradéki és baleseti járadékköveteléssel, úgyszintén a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló követeléssel szemben.
(2) A jogosult nem számíthatja be a bírósági úton nem érvényesíthető követelését; elévült követelését azonban beszámíthatja, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be.
(3) Végrehajtás alól mentes követeléssel szemben csak olyan követelést lehet beszámítani, amely a követeléssel azonos jogalapból ered.
(4) Végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt ellenkövetelést lehet beszámítani.

Következésképpen megfogalmazhatjuk, hogy a beszámítás dokumentálására mindenképpen van gyakorlati igény. Ha ez nem történne meg, akkor honnan tudnák a társaságok számvitelével foglalkozó szakemberek, hogy milyen időponttal könyveljék év közben a gazdasági eseményt? Év végi záráshoz kötődően pedig mi alapozná meg egy-egy követelés, illetve kötelezettség december 31. -i fordulónapi szerepeltetését, vagy nem szerepeltetését a mérlegben, ha az ilyen beszámítások nincsenek dokumentálva? Arról nem is beszélve, hogy a két társaság mérlege összhangban kell legyen egymással. Tehát a visszaigazolt egyenlegközlő levelek mellett, a kompenzáló leveleknek is nagy szerepük van a könyviteli zárlati munkák és a könyvizsgálói hitelesítés tekintetében egyaránt.


Kapcsolódó termékünk:

Kompenzáló levél minta

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. november 29., kedd

Szolgáltatás import, vagy belföldi teljesítés?

Társaságunk kőolajfinomítókban nagy karbantartásoknál, reaktor leállásoknál végez katalizátorcserét, reaktor tisztítást. Egy francia alvállalkozónktól vesszük meg azt a kémiai anyagot, melyet e feladathoz használunk - ezt kell a reaktorba tölteni - és ők adják a szakszolgáltatást, mellyel az anyag betöltésre kerül. Eddig ezt mint közösségen belüli termékértékesítést, és szolgáltatásnyújtást számlázták felénk francia közösségi adószámmal, áfa-mentesen, és mi vallottuk be mind a beszerzés, mind a "szolgáltatás import" fizetendő és levonható áfáját. Ebben az évben is végeztünk ilyen munkát Magyarországon. Most azonban áfá-s (magyar 25%-os) számlát állítottak ki részünkre. Arra hivatkoztak, hogy van magyar közösségi adószámuk (ezt rá is írták a számlára) és mivel addig amíg az anyagot a szakembereik be nem injektálják a reaktorba az az ő tulajdonukban van, ezért az ideszállítás még nem értékesítés, tehát ők már belföldi értékesítést végeznek. Mivel a betöltés kapcsolódó szolgáltatás, ezért ezt is áfásan (25%) számlázzák felénk. Helyes-e ez a számlázás, befogadhatjuk-e a számlát? Ugyanis belföldi telephely egyáltalán nem érintett a teljesítésben, az anyag közvetlenül Franciaországból érkezik, a szakemberek is, akik betöltik.Lehet ilyen esetben áfás ez a teljesítés?


Mindenek előtt eldöntendő kérdés, hogy anyagbeszerzésről, vagy szolgáltatásról van-e szó. A kettő ugyanis nem független egymástól. Még akkor sem, ha külön tételként, esetleg teljesen külön számlázzák. Mi abból indulunk ki, hogy a francia cég a kémiai anyagát értékesíti és ennek betöltése járulékos szakszolgáltatásként kezelendő. Ennek az ad alapot, hogy a kérdésben bemutatott megoldás úgynevezett vagyonáthelyezést feltételez, amely csakis termékhez kötődhet.


Az alábbi ábrán megkíséreltük felvázolni a helyzetet:


A TANÁCS 2006/112/EK IRÁNYELVE a közös hozzáadottértékadó-rendszerről a következőképpen fogalmaz:

2. FEJEZET
Közösségen belüli termékbeszerzés
20. cikk
„Közösségen belüli termékbeszerzésnek” kell tekinteni a tulajdonosként történő rendelkezési jog megszerzését olyan ingóság felett, amelyet az
eladó, a vevő vagy bármelyik megbízásából harmadik személy a vevő számára egy olyan tagállamba ad fel vagy fuvaroz el, amely nem egyezik meg a termék feladásának vagy elfuvarozásának kiindulási helyével.

A fenti szabály a mi Áfa törvényünkben is megtalálható:
12. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy - javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.


22. § (1) Termék Közösségen belüli ellenérték fejében teljesített beszerzése [2. § b) pontja] az is, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldre vállalkozásának szükségleteire, amelyet a Közösség más tagállamában termel ki, állít elő, munkál meg, vásárol, illetőleg szerez be - a 19. § értelmében - ott, vagy importál oda, és a terméket ebből a tagállamból maga vagy - javára - más adja fel küldeményként vagy fuvarozza el.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra fordított esetben, mint 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12. § (2) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott feltételek szerint.

Az adót a francia cég a termékre vonatkozó francia adókulcsnak megfelelően kellene megfizesse, ha a célországban (ahova a terméket áthelyezi) az adóalanykénti bejelentkezési kötelezettségét nem teljesítené.
A kérdésből kitűnik, hogy rendelkezik magyar adószámmal, ami lehetővé teszi, hogy az értékesítést (vagyonáthelyezést) saját maga számára lebonyolítsa. A járulékos szolgáltatásának teljesítési helye a szolgáltatást igénybe vevő letelepedési helye.

Tehát véleményünk szerint a francia cég a magyar adószámának használatával hajt végre Közösségen belüli beszerzést Magyarországon és ugyanazon adószám feltüntetésével belföldi értékesítésként (tehát magyar áfa felszámításával) számlázhat termékértékesítést és a hozzá kapcsolódó járulékos szolgáltatást a magyar fővállalkozó felé. Maga a szolgáltatás a közösségi HÉA rendszerrel összhangban, a francia cég szempontjából, francia viszonylatban a forgalmi adó hatályán kívüli ügyletnek minősül.

Amennyiben a termék (a kémiai anyag) lenne a szolgáltatás járulékos kísérője, úgy szerintünk csak közösségen belüli "szolgáltatás importról" beszélhetnénk, és a fővállalkozó magyar cég áfa mentes számlát kellene kapjon, hiszen ebben az esetben a magyar fél az áfa fizetésére kötelezett.


A két megoldás közül azt kell érvényesíteni, amit a felek szerződéses akaratukként kinyilvánítottak és rögzítettek. A francia vállalkozás nyújthat betöltési szolgáltatást, amihez vegyi anyagot használ fel, vagy szállíthat vegyi anyagot azzal, hogy annak betöltését is vállalja járulékos szolgáltatásként.



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. november 21., hétfő

Osztrák síbérlet magyarországi értékesítése

Az alábbi kérdésben kérném segítségeteket!
Egy Kft-t síbérlet értékesítéssel szeretne foglalkozni. Az MKEH szerint csak síbérlet értékesítése esetén nem kell utazásszervezo, ill. utazásközvetíto irodát nyitni.


Osztrák lifttársaságokkal kötne szerződést és Magyarországon magánszemélyeknek adná el a síbérletet.
Nem síbérletet állítana ki, hanem egy vouchert, mely alapján az utas a liftpénztárnál átveheti a síbérletet.
A síbérletet vásárló magánszemélyek tehát a Kft-nél váltanák meg a jogot a síelésre.
Az osztrák lifttársaság a Kft részére a jutalékkal csökkentett számlát küldi meg. Tehát nem történik a jutalékról számla kiállítás.
(Az osztrák lifttársaság számlája már 10% Áfát tartalmaz).
Az utalás a külföldi lifttársaság felé mindig akkor történik, ha az utas a Kft felé a síbérletek ellenértékét megfizette.
A kérdésem az lenne, hogy síbérletek értékesítése  belföldi ügyletnek minősül-e, kell-e utánna áfa-t fizetni


Valóban, a vonatkozó Kormány rendelet ezt a tevékenységet nem minősíti utazás szervezésnek.

213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről
1. §
(2) E rendelet alkalmazásában:
g) nem minősül utazásszervezésnek az önállóan (nem utazási csomagban) értékesített: közlekedési szolgáltatás, a menetjegy-kiszolgálás, a szálláshelyi szolgáltatás (szobafoglalás) - az ah) pontban foglaltak kivételével -, a vendéglátó szolgáltatás, a gyógy- és egyéb szolgáltatás, a kulturális programokra és egyéb (pl. sport) rendezvényekre jegyárusítás, a helyi programszervezés, az idegenvezetői szolgáltatás, illetve az ezekkel kapcsolatos ügyek intézése, továbbá a más szervezet által teljesítendő, az utazással összefüggő szolgáltatás és az ezekkel kapcsolatos ügyek intézése,

Tudni kell, hogy a vousher egy fizetést helyettesítő eszköz, ami feljogosítja a rajta megnevezett jogi-, vagy magánszemélyt, a megjelölt szolgáltatások igénybevételére.

Az első nagy kérdés, amit el kell döntenünk, hogy a közvetítő más nevében és javára eljáró, vagy a szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el.


Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényből érdemes több fordulatot is beidézni:

15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.


Általános szabályok


37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.


38. § A más nevében és javára eljáró közvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.

42. § Adóalany részére nyújtott olyan szolgáltatások esetében, amelyek kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- vagy más hasonló eseményekre, rendezvényekre (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók) való belépést biztosítják, ideértve az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat is, a teljesítés helye az a hely, ahol az eseményt, rendezvényt ténylegesen megrendezik.


43. § (1) A következő, nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:
d) kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése), ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat is.

Amennyiben más nevében és javára eljáró közvetítőről lenne szó, úgy az ő tevékenysége tiszta üzletszerzői, ügynöki tevékenységnek minősülne, amelyet az alábbi ábrával tudunk szemléltetni:



E megoldásban az Üzletszervező csak átveszi az ellenértéket és ennek fejében kiadja a voushert. Önmagában az ellenérték átvétele még nem valósítja meg a szolgáltatás nyújtás tényét.

71. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik bele:
c) az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől - mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől - kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván.
(4) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának további feltétele, hogy az adóalany a kapott összeget saját nyilvántartásában elkülönítetten és tételesen mutassa ki, továbbá ehhez kapcsolódóan adólevonási jogot ne gyakoroljon.

A tényleges szolgáltatás nyújtásról az osztrák pálya üzemeltető ad számlát a bérlet kiadásával egyidejűleg.
Az Üzletszerző a teljesítést követően (annak időpontjára) kiállíthatja a jutalékáról szóló számlát az osztrák partnere felé. Szolgáltatása közösségen belüli szolgáltatás nyújtásnak bizonyul (mentes az adó alól), azzal hogy a teljesítés helyét a szolgáltatás igénybe vevőjének székhelye határozza meg. Magát a pénzügyi elszámolást már lehet nettó módon (jutalékkal csökkentve) rendezni.

Másik elképzelhető megoldást mutatunk be a következő ábrán:

Ebben esetben az Üzletszerző a saját nevében, de más javára jár el az . A HÉA irányelvek szerint bizományosnak minősül az, aki a saját nevében vagy valamely szervezet neve alatt jár el a megbízó javára, valamint az is, aki vételi ügyletben közvetítőként jár el, és az eladótól bármilyen jogcímen a saját nevére kiállított számlát, nyugtát vagy más ezzel egyenértékű iratot átvesz, vagy eladási ügyletben közvetítve a vevő számára ilyet átad.
Ennélfogva e rendelkezés azt a jogi vélelmet állítja fel, hogy egymást követően két azonos szolgáltatásnyújtásra kerül sor. E vélelem alapján a gazdasági szereplőt, amely a szolgáltatásnyújtásban közvetít, és egyúttal bizományosnak minősül, úgy kell tekinteni, mint aki – azt megelőzően, hogy később személyesen nyújtja a szóban forgó szolgáltatásokat az ügyfélnek – előzetesen megkapta a szóban forgó szolgáltatásokat a megbízónak minősülő vállalkozástól, amelynek érdekében tevékenykedik.

A szóban forgó szolgáltatásra az áfa törvény különös rendelkezései érvényesek. A Pályaüzemeltető értékesítése az Üzletszerző felé osztrák belföldi ügyletnek minősül (Ust. = 10%). Ugyanakkor az Üzletszerző értékesítése magyar viszonylatban az áfa hatályán kívül eső ügylet, hiszen a ténylegesen nyújtott szolgáltatás (pályabérlet) teljesítési helye Ausztria. A végső fogyasztó, a magánszemély Vevő azonban meg kell fizesse a forgalmi adót. Ez az adó pedig nem lehet más, mint az osztrák. Ebből következik, hogy ez csak úgy tud teljesülni, ha az Üzletszerző bejelentkezik Ausztriában adóalanynak. Ily módon már levonásba is helyezheti az osztrák adóbevallásában a Pályaüzemeltető által felszámított áfát. Ugyanakkor természetesen a Vevő felé felszámított áfát (Umsatzsteuer - Ust.) befizetendőként kell figyelembe vennie.

Szolgáltatás közvetítésről lévén szó, a számviteli törvény szabályait is figyelembe kell venni.

2000. évi C. törvény a számvitelről


1. közvetített szolgáltatás: a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás; közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, a gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható;

Nem tűnik járható útnak az, hogy az Üzletszerző a közvetített szolgáltatást a magyar áfa törvény hatálya alatt, belföldi ügyletként teljesítse.



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. november 15., kedd

Beolvadás a saját tulajdonosba

 Adott egy bt., melyben a feleség és a másik kft. a tulajdonos. A Kft. tulajdonosa a feleség és a férj. A bt.-ben jelentős ingatlan tulajdon van.
A terv a bt beolvasztása a kft.-be, de csak akkor ha az átalakulás kedvezményezett átalakulásnak minősül.

Az   1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról a kedvezményezett átalakulást a következőképpen határozza meg:

23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha

a) a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt, és legfeljebb azok együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez, valamint
b) szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban,
c) az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be;

 2/a. társaság: a gazdasági társaság (ideértve a szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozást, a szabályozott ingatlanbefektetési társaságot és a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaságot is), az egyesülés, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
a) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint
b) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben vagy az anya- és leányvállalatok esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg;

A kérdéses átalakulást az alábbi ábrával tudnánk szemléltetni:

 A tervezett átalakulás eleget tesz a fő szabálynak, amely szerint az átalakulásban csak társaság vesz részt. A meghatározásban szereplő további feltétele közül az a) pont szintén teljesíthető. Az átalakulással létrejövő Kft. új üzletrész kibocsátását jelenti, ha a Feleség az addig meglévő üzletrésze további résszel gyarapodik. Igazából a Bt.-ben szereplő 1 E Ft vagyoni betét bevitele is elegendő lenne, de ezt mégis ki kell egészíteni az eredménytartalékból legalább 100 E Ft-ra, hogy az összevont üzletrész 100 E Ft-al osztható legyen. A Kft. üzletrésze a beolvadás pillanatában összevezetésre fog kerülni, a jogutódlással megszünő Bt.-ben szereplő jegyzett tőkéjével.

A b) és c) pontok ezt az átalakulást nem érintik. A c) annyiból érdekes, hogy megerősíti azt a véleményünket, hogy a beolvadó, ha a saját tulajdonosába olvad be, akkor azzal kapcsolatban is értelmezhető az új üzletrész kibocsátás, amennyiben az összevezetés nem a befogadó átalakulás előtti jegyzett tőkéjéből történik.

 Természetesen a további kedvezményezési feltételeknek (társasági szerződés; kötelezettségvállalás; elszámolás) szintén eleget kell tenni.

Kapcsolódó termékeink:
Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás tervező

 Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Kedvezményezett átalakulás menedzser


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. november 14., hétfő

Társaság alapítás, vagy megbízás harmadik ország viszonylatában?

Van egy korlátolt felelősségű társaság, amelyben tulajdonos vagyok. Szeretnénk harmadik országból  termékeket behozni (fa, fém, stb.). Mi lenne a legjobb? Alapítsak kint egy vállalkozást, vagy valamiféle megbízással dolgozzak, hogy kevesebb adót kelljen fizetni? Boszniáról van szó. A kettős adóztatás még fenn áll. Ha a tulajdon részemet eladom a kft-nél, akkor nem kell kapcsolt vállalkozással foglalkozni. Mert egyébként azt hiszem, erről lenne szó ez esetben. A kapcsolt vállalkozás milyen adózás alá esik?

Egy üzleti ügylet lebonyolítása szempontjából talán a legelső mérlegelendő kérdés, hogy alkalmi eseményről, vagy egy hosszútávú lehetőségről van-e szó. Egyedi esetekben könnyű a válasz, hiszen a megbízást erre találták ki. Amennyiben hosszabb távban gondolkodunk, akkor a következő lehetőségek között kell mérlegelni:
1. Meglévő vállalkozásom önálló fióktelepet hoz létre.
2. Meglévő vállalkozásom adószámot vált ki az adott külföldi országban.
3. Új céget alapítok külföldön.
4. Nem akarom a jelenlegi tulajdonos társaimat bevonni az üzletbe és új céget alapítok belföldön, vagy kivásárolom a többiek üzletrészét.

Az önálló fióktelep létrehozása, vagy egy külföldi székhelyű cég alapapítása akkor indokolt, ha előre tudjuk, hogy egy adott külföldi országban összetett gazdasági tranzakciókat akarunk lebonyolítani. Ez annyit jelent, hogy vásárlás, értékesítés, tároló kapacitások kiépítése, munkaerő alkalmazása egyaránt szükséges feltételként jelentkezik. A fióktelep gazdasági tranzakcióit a honi vállalkozás könyveiben elkülönítetten kell kezelni. Helyben minimum egy adószakértőt kell megbízni az adott ország törvényei szerinti adóbevallások és adófizetések kezelésére. A honi társasági adó bevallásban a külföldről származó jövedelmet a következőképpen lehet figyelembe venni:

A KETTŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE VI. Fejezet
28. § (1) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó adózás előtti eredményét növeli a külföldön fizetett (fizetendő), társasági adónak megfelelő adó ráfordításként elszámolt összege.
(2) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.
(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonhatja a külföldön fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adót.

A fenti rendelkezésből kiolvasható, hogy a külföldről származó jövedelem egyezmény hiányában is kezelhető a hazai bevallásban. A különbség az, hogy egyezmény alapján a hazai adóalap már nem tartalmazza a külföldi jövedelemre eső adóalapot (az ottani adókulccsal kell megadózni), míg egyezmény hiányában tartalmazza, (tehát a a hazai és a kinti adókulccsal egyaránt meg kell adózni), s ezután az itt fizetendő adóból levonható a külföldön megfizetett adó.

A kapcsolt vállalkozási jogviszony egy ilyen konstrukcióban nem szabad problémát jelentsen. A vállalkozók többsége azt gondolja, hogy két kapcsolt vállalkozás között csak piaci áron lehet számlázni.
Erről szó nincsen! Lehet alá és fölé számlázni nyugodtan, csak a társasági adóalap megállapításánál kell arra figyelni, hogy történjen meg az adóalap módosítása az egyik félnél lefele, a másiknál pedig felfele, úgy mintha a számlázás piaci áron történt volna.

A Bosznia-Hercegovinában alkalmazott 30%-os társasági adó nem biztos, hogy csábító kihívás lenne egy hazai cég számára.

Az alábbi címen olvasható néhány fontos információ:
http://www.macline.hu/barangolas/bosznia-hercegovina/befektetesi-feltetelek.html

 A "csak adószám" kiváltása korlátozott lehetőségeket biztosít. Nem is biztos, hogy minden országban lehetséges. Ezt a megoldást akkor szokták alkalmazni, ha egy külföldi országban akarnak ott belföldinek számító tranzakciókat lebonyolítani. Például megmunkálásra ideiglenesen kivisznek alkatrészeket, majd a bérmunka elvégzését követően, úgy döntenek, hogy egy részét a kész terméknek mégsem szállítják haza, hanem helyi társaságnak értékesítik. Ilyenkor egy úgynevezett vagyonáthelyezésre kerül sor, amelynek keretében a vállalkozás a saját külföldi adószámának számláz, majd azon az adószámon bonyolítja le az értékesítést és bevallja, illetve megfizeti a helyi forgalmi adót.

Ha valaki megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik egy adott országban és úgy látja, hogy az ott található termékeket versenyképes áron be lehet szerezni, illetve erre van hazai, vagy egy harmadik országbeli piacon kereslet, akkor ennek kielégítésére a legalkalmasabb mód az import jogosultságok biztosítása.
Áruk nemzetközi forgalmának bonyolítása komoly szaktudást igényel a vámkezelési eljárások, a szállítmányozás, a bankgaranciák, akkreditívek, biztosítások tekintetében.

A magánszemélyként üzletelést nem tartjuk egy nyerő megoldásnak. Nem hinnénk, hogy egy magánszemélyt a nemzetközi piacon megbízható partnernek tekintenének, ha figyelembe vesszük az előbbi bekezdésben az importálási követelményekhez fűzött megjegyzéseinket. És tegyük hozzá, hogy nem is túl elegáns.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. november 10., csütörtök

Áfa arányosítás önkormányzati támogatásban részesülő cégnél

 Egy 100 % -ban Önkormányzati tulajdonban lévő Kft. főtevékenységei kereskedelmi televíziózás, helyi önkormányzati lap kiadása, valamint önkormányzati események rendezése.
A tevékenységeket (nem tartozik egyik sem az adómenetes kategóriába) az Önkormányzat működési támogatásként finanszírozza, a tevékenységekhez kapcsolódóan saját bevétel a televíziós illetve a lapkiadáshoz kapcsolódóan keletkezik, de elenyésző mértékben.
 A problémám az lenne, hogy arányosítanom kell-e a levonható áfát, vagy sem. Sajnos ebben a témában sehol nem találtam iránymutatást, csak a Cégiránytű által írt "Támogatás Áfa arányosítása" és az "Önkormányzat által nyújtott támogatás Áfa kötelezettsége" cikkeket találtam és ha jól értelmeztem, akkor az én olvasatom szerint visszaigényelhetem az áfát.
Elegendő lehet-e az, ha a támogatási szerződésben szerepel, hogy a támogatás a levonható áfát nem tartalmazza? Az elbizonytalanodásom oka az, hogy olyan információt kaptam, mely szerint, ha egy tevékenységhez nincs bevételem, akkor arra eső áfát nem igényelhetem vissza.

A kérdés jogos aggályokat vet fel. Mit is mond a 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról?

Előzetesen felszámított adó megosztása
123. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le. 

 Tegyük fel, hogy a cég egy önkormányzati eseményt szervez meg. Ehhez igénybe vesz (felhasznál) anyagi és humán erőforrásokat egyaránt. Az eseményhez közvetlenül kapcsolódnak termékbeszerzések, amelyek számlái előzetesen felszámított áfát tartalmaznak. E mellett vannak további figyelembe vehető anyagi erőforrások is, mint például a társaság általános költségkategóriájába tartozó rezsi költségek, irodai eszközök, és így tovább, amelyek szintén előzetesen felszámított áfával terheltek. Ezt kell szembeállítani az "adólevonásra jogosító szolgáltatásnyújtással". Beszélhetünk egyáltalán ilyenről? Kinek és milyen ellenértékért nyújt a társaság rendezvény szervezési szolgáltatást?

 Bizony egy ilyen üzleti megoldás több ponton is problémás. Az önkormányzat meg kellene rendelje ezt a szolgáltatást és fizetnie kellene érte. A versenysemlegességet is figyelembe véve, az ellenérték és a  szolgáltatás piaci ára közötti összhang a követelmény. Azaz amennyit egy független fél elkér, vagy elkérne egy ilyen rendezvény megszervezéséért (a szolgáltatás bekerülési költségei + a szokásos haszon). Ráadásul itt kapcsolt felekről lévén szó, még a társasági adóalap is sérül, de ebbe most ne menjünk bele.

 Mindebből következik, hogy a társág a működési támogatással finanszírozott konstrukcióban nem tud felmutatni olyan adóköteles szolgáltatás nyújtás teljesítést, amely megalapozná az adólevonási jogot.

 A kereskedelmi televízió és az önkormányzati lap esetében is ugyanez mondható el, még akkor is, ha itt van egy kevés kimutatható adóköteles bevétel.

Tehát a "Támogatás Áfa arányosítása" című cikkünkben, az ábrával is szemléltetett képlet alapján kellene eljárni és a nevezőben szerepeltetni a működési támogatást. Természetesen ez azzal jár, hogy az arányeltolódás miatt minimális lesz az a rész, amely az előzetesen felszámított áfából levonásba helyezhető.

Szerintünk ez a minimum, amit szükséges megtenni, de hangsúlyozva azt, hogy a jó megoldás igazából az ellenérték fejében teljesített szolgáltatás nyújtás. Tudjuk, hogy ezekben a pénzhiányos időkben az önkormányzatok megpróbálják elspórolni az áfát és kerülnek minden olyan megoldást, ami árkiegészítő támogatást, vagy szolgáltatás megrendelést eredményezne. Ideig-óráig ez még működhet is, hiszen attól függ, hogy meddig megy el egy-egy hatósági ellenőrzés. Egy biztos, mi már több olyan esetet is megtapasztaltunk, amikor ez sokba került.

Kapcsolódó termékeink:

Áfa arányosítás kalkulátor


Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. november 8., kedd

Mikortól és kinek kell elkészítenie a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartást?

A szokásos piaci ár, azaz a transzferár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettséget két egymást követő kormányrendelet szabályozta az alábbiak szerint (a paragrafusokat a téma logikája szerint és nem nagyságrendben idéztük!):

18/2003. (VII. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

Záró rendelkezések
7. § E rendelet 2003. szeptember 1-jén lép hatályba.
8. § Ez a rendelet az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz.

1. § (2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adó alanyai közül azt a gazdasági társaságot, külföldi vállalkozót, egyesülést és szövetkezetet, amely az adóév utolsó napján nem minősül a Tao. előírása szerinti kisvállalkozásnak.

(3) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót kapcsolt vállalkozásával (Tao. 4. § 23. pont) kötött hatályos szerződés alapján terheli, feltéve, hogy a szerződés alapján az adóévben teljesítés történt.
 
3. § (4) Az adózó köteles a nyilvántartást módosítani, ha olyan változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.
(5) Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, az e rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.

22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

Záró rendelkezések
9. § (1) E rendelet 2010. január 1-jén lép hatályba, azzal, hogy előírásait - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a 2010. adóévi adókötelezettséghez kapcsolódó nyilvántartásokra kell először alkalmazni.

(2) E rendelet 3. § (6) bekezdését és 6. §-át a 2009. adóévi adókötelezettséghez kapcsolódó nyilvántartási kötelezettség teljesítésére is alkalmazni lehet, feltéve, hogy a nyilvántartás elkészítésének határideje nem korábbi, mint e rendelet hatálybalépésének napja.
 
3.§ (4) Az adózó a nyilvántartást a szerződés hatálya alatt akkor köteles módosítani, ha olyan változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.
 
10. § A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 18/2003. (VII. 16.) PM rendelet hatályát veszti.

Jogharmonizációs záradék

11. § E rendelet az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás, valamint a Tanácsnak és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselőinek állásfoglalása (2006. június 27.) az Európai Unióban található kapcsolt vállalkozások transzferár-képzési dokumentációjára (EU TPD) vonatkozó magatartási kódexről (2006/C 176/01) figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz.

(2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt, ha kapcsolt vállalkozásával [Tao. 4. § 23. pont] kötött hatályos szerződése, megállapodása (a továbbiakban: szerződése) alapján az adóévben teljesítés történt.


1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

18. § (5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

 A fenti törvényi hivatkozásokból kitűnik, hogy az első kormányrendelet hatályba lépésének évétől terheli az adózók bizonyos körét a nyilvántartási kötelezettség. Az, hogy ki nem minősül kisvállalkozásnak (tehát ennél nagyobb), az önmagában is egy bonyolult kérdés. Megállapításához a kétéves gördülő szabályt kell alkalmazni. Itt a Cégiránytű tanácsadó blogban egy esettanulmány kapcsán már foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Az alábbi linkről tudod elérni:

Esettanulmány Kkv vállalkozások besorolására és nyilvántartására.

 A KKV meghatározó segédletünket is azért készítettük, hogy támogatást nyújtson a vállalkozásoknak a kérdés eldöntéséhez.

KKV meghatározó és nyilvántartó  

Nekünk mindenesetre az a véleményünk, hogy a társaság nagyságrendjétől függetlenül, - amennyiben kapcsolt vállalkozással üzletelünk - jó ha rendelkezünk egy olyan levezetéssel, amely dokumentálja a piaci árat. A piaci ár alkalmazása és az ezzel kapcsolatos társasági adóalap módosítási kötelezettség mindenkire vonatkozik. Egy esetleges ellenőrzéskor bizony érvelnünk kell, hogy helyesen állapítottuk meg az adóalapunkat.

Ami a nyilvántartás módosítását illeti, az is egy csapda helyzet. Akkor kell módosítani, ha olyan változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének. Erre is csak akkor tudunk megnyugtató választ adni, ha a körülményeket évente felülvizsgáljuk.

A törvény szövegéből az is következik, hogy önmagában a kapcsolt vállalkozási jogviszony nem keletkeztet nyilvántartási kötelezettséget. Ez abban az évben következik be, amikor teljesítés történik.

A nyilvántartás hiánya, vagy nem megfelelő összeállítása komoly jogkövetkezményekkel jár.


További termékeink a témával kapcsolatban:

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó



Kapcsolt vállalkozás vizsgáló



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. október 22., szombat

Üzemeltetésre átadott személygépjárművel kapcsolatos cégautó adó

Több személygépjármű is van társaságunk tulajdonában. A 2012 évben várható gépjárműadó terhek drasztikus növekedése arra késztet bennünket, hogy költségtakarékosabb megoldást keressünk.
Egyik lehetséges verzió, hogy átadjuk üzemeltetésre egy-egy dolgozónknak a gépjárművet, feltételezve, hogy ezzel a cégautó fizetésére a továbbiakban már ő, mint magánszemély lesz köteles, de csak abban az esetben, ha a gépjármű üzemeltetésével kapcsolatban költséget számol el. Amennyiben a magánszemély nem érvényesít költséget és csak az SZJA törvényben meghatározott bevételnek nem számító költségtérítésben részesül, úgy ő sem lesz cégautóadó fizetésre kötelezett. Helyesen gondoljuk-e, hogy ez egy jó megoldás?

A megoldás véleményünk szerint több szempontból sem hozhatja a kívánt eredményt.
Az első fő szabály, amit figyelembe kell venni, hogy minden esetben meg kell fizetni a cégautóadót, ha a magyar rendszámú (nem mentes) személygépkocsi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet tulajdonában áll, függetlenül attól, hogy költséget számol-e el azzal kapcsolatosan, vagy sem. Az üzemeltetésre átadás nem jelent változást a tulajdonjogban. Üzemben tartó az, aki tulajdonjoga, vagy más használatra jogosító jogcím alapján a járművet üzemelteti. Ilyen használatra jogosító jogcím- a tulajdonjogon kívül- lehet bérlet, haszonkölcsön például.

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 17/A. § szerint:
Adóköteles az a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti személygépkocsi - ide nem értve a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott személygépkocsit - (a továbbiakban, e fejezet alkalmazásában személygépkocsi), amely nem magánszemély tulajdonában áll, továbbá az a személygépkocsi, amely után a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint költséget, ráfordítást, illetve az Szja tv. szerint tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást (a továbbiakban költség, ráfordítás, értékcsökkenési leírás együtt: költség) számoltak el.
(2) Nem adóköteles az a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi, amelynek használatával összefüggésben a használó - költségei ellentételezésére - kizárólag az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének r) pontja és 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti költségtérítést kap, továbbá az olyan, magánszemélynek pénzügyi lízingbe adott személygépkocsi, amely után költséget nem számoltak el.

Az adó alanya
17/B. § (1) Az adó alanya a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Pénzügyi lízingbe adott, hatósági nyilvántartásba bejegyzett személygépkocsi esetén az adó alanya a lízingbe vevő.

Valóban igaz, hogy a kifizető által a magánszemély tulajdonában levő személygépkocsi hivatalos használatára tekintettel kifizetett, és személyi jellegű egyéb ráfordításként elszámolt költségtérítés sem a kifizetőnél, sem a magánszemélynél nem keletkeztet cégautóadó-fizetési kötelezettséget, feltéve, hogy a magánszemély nem számol el tételesen személygépjármű-használattal kapcsolatos költséget.
Az sem keletkeztet cégautóadó-fizetési kötelezettséget, ha a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi után kizárólag a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kifizetett összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. E kérdéssel az SZJA törvény 3. sz. melléklete foglalkozik. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezekben az esetekben a magánszemély tulajdonában álló személygépjárműről van szó!

Olvastunk olyan szakértői állásfoglalást, amely szerint "a cégautó adó elkerüléséhez nem szükséges teljesen eladni az autókat, elegendő használójukat üzembentartóként bejegyezni."

A hivatkozott 70. § (1) arról szól, hogy természetbeni juttatásnak minősül a kifizető tulajdonában lévő, vagy általa bármely más jogcímen használt személygépkocsi (a cégautó) magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.

Ez azt jelenti, hogy a kifizető üzemeltethet úgy is személygépkocsit, hogy az nem a tulajdonában van, hanem csak üzemelteti (például bérli). Ha az alkalmazottnál (aki vezeti a személygépjárművet) megállapítható a  magáncélú használat is, akkor felmerül esetében a természetbeni juttatás.

A (2) bekezdés visszautal az (1) bekezdésre mondván, hogy az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó (a cégautó-adó) fizetésére az a kifizető köteles, aki (amely) a magánszemély(ek) számára a magáncélú használatot biztosítja. Azaz, ha a cég nem tulajdonosa a gépjárműnek, hanem üzemeltetője, és ő teszi lehetővé a magánszemély részére a magáncélú használatot, akkor ez a társaság, mint üzemeltető lesz a cégautó-adó fizetésére kötelezett.
Tehát szó nincs róla, hogy a magánszemély lenne az üzemeltető, illetve a kifizető! Egy társaság esetében, aki tulajdonol egy személygépkocsit, az üzemeltetésre átadás tulajdonképpen bérbeadást jelent. Ha ezt ingyenesen tenné meg, akkor szintén felmerülne a természetbeni juttatás, illetve egyéb elszámolási problémákat is látunk. Elég ha visszautalunk rá, hogy a magánszemély az SZJA törvény szerint csak a tulajdonát (vagy házastársa tulajdonát) képező gépjárművel kapcsolatban számolhat el költségtérítést. Arról nem is beszélve, hogy az egész nem életszerű!

Összegezve véleményünket, a fentiekből következik, hogy egy jogi személy a tulajdonában álló személygépkocsi után akkor is meg kell fizesse a cégautó adót, ha ezt üzemeltetésre magánszemélynek átadja.

Egyébként azon is érdemes elgondolkozni, hogy ilyen esetben milyen forrásból lennének finanszírozhatók a gépjárművel kapcsolatos költségek, úgy mint az amortizáció, a biztosítás, a szerviz - és alkatrész költségek.

Egy dolog biztosan érzékelhető a kérdés felvetése kapcsán. A vállalkozások minden lehetséges megoldást be fognak vetni, hogy elkerüljék az újabb terheket. Ebből az állami költségvetésnek nem valószínű, hogy jelentős többlet bevétele fog származni. A jelenlegi adómértéket már elfogadta és tudomásul vette a vállalkozói világ. Az adó növelése újból a korábbi állapotokat fogja előidézni, amikor a vállalkozók minden lehetséges módon megpróbáltak trükközni, hogy a számukra jelentős terhet jelentő adót ne kelljen megfizetni.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. szeptember 18., vasárnap

Az önkormányzati cégek és a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség

 Az előző bejegyzésünkben levezettük, hogy az önkormányzat és a többségi tulajdonát képező cég kapcsolt vállalkozási jogviszonyt keletkeztet.

Mostani kérdésünk az, hogy van-e az ilyen vállalkozásnak a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettsége?

A társasági adóról szóló törvény meghatározza azt a vállalkozói kört, amelyik köteles ezt a nyilvántartást elkészíteni:

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

A társasági adóról szóló törvény megfogalmazását, ha megpróbáljuk magyarra fordítani, akkor azt mondhatjuk, hogy közép vállalkozástól felfele mindenki köteles a nyilvántartást elkészíteni. Kivételt képeznek azok az adózók (a többi kivételt most figyelmen kívül hagyva), amelyekben az állam többségi befolyással rendelkezik.

Itt meg is állhatunk egy pillanatra, mert tisztáznunk kell, hogy az önkormányzat bele tartozik-e az állam fogalmába? Ennek érdekében "begyűjtöttünk" néhány meghatározást:

Az állam fogalma

A helyi önkormányzat önálló gazdálkodó szervezet. Az önkormányzati vagyon körébe tartozik egyrészt az önkormányzat törzsvagyona, másrészt az önkormányzat vállalkozói vagyona. A törzsvagyon lehet forgalomképtelen és forgalomképes.

Az önkormányzatok törvényi felhatalmazás alapján végezhetnek közigazgatási feladatokat. A központi közigazgatási szervezeteknek csupán a központi közigazgatási feladatok ellátására lehet közvetlen befolyása. E két szervezetrendszer közötti alá- és fölérendeltség megszűnt. A központi közigazgatási szervezetek nem adhatnak az önkormányzatoknak utasítást. Elsősorban a törvényeknek alárendeltek.
A legkiterjedtebb jogosítványai természetesen az Országgyűlésnek vannak az önkormányzatokkal kapcsolatban.

A helyi önkormányzatok központi állami szervekkel való kapcsolatrendszerében meghatározó, hogy a helyi önkormányzatok önálló hatalmi tényezőt jelentenek, nagy önállósággal rendelkeznek, az államszervezet részei, de közvetlenül nincsenek alárendelve egyetlen szervezetnek sem.

Amennyiben a fenti sorok nem elég meggyőzőek az állam és az önkormányzat közötti fogalmi eltérés tisztázására, talán segít a Kkv törvény:


2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról

3. §
(4) Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.
(6) Ahol jogszabály „KKV-t”, „mikro-, kis- és középvállalkozást”, illetve „kis- és középvállalkozást” említ, azon - ha törvény másként nem rendelkezik az e törvény szerinti KKV-t kell érteni.

Láthatjuk, hogy a törvény itt különbséget tesz az állam és az önkormányzat között. S ezután talán egyértelműbbé válik, hogy az állami befolyás fogalmába az önálló hatalmi tényezőt képező önkormányzatok nem tartoznak bele. Vagyis az általuk tulajdonolt cégek nem jelentenek kivételt a nyilvántartási kötelezettséget illetően.

A nyilvántartás elkészítését konkrétan egy kormány rendelet szabályozza:

 22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

A rendelet hatálya

1. § (1) Ez a rendelet a szokásos piaci ár megállapítása érdekében meghatározza a megállapításhoz szükséges adatokat tartalmazó nyilvántartás készítésének szabályait.

(2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt, ha kapcsolt vállalkozásával [Tao. 4. § 23. pont] kötött hatályos szerződése, megállapodása (a továbbiakban: szerződése) alapján az adóévben teljesítés történt. Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, az e rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.

(3) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót

a) magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján, és

b) ha a Tao. 18. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő középvállalkozás.

(4) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügylet, továbbá meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban meghatározott más ár alkalmazása esetében.

(5) Az adózó - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem mentesül az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség alól bennfentes kereskedelem és tisztességtelen árfolyam-befolyásolás, illetve jogszabály megsértésével alkalmazott ár esetében.

A nyilvántartás elkészítése nem egyszerű feladat. E tényt támasztják alá, az adóhatóság vállalási árai, amelyeket az adózás rendről szóló törvénybe foglaltak:

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

A szokásos piaci ár megállapítása

132/B. § (1) Az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozások közötti jövőbeni ügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár).

(9) A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles, a díj
a) egyoldalú eljárás esetén legalább 500 ezer forint, legfeljebb 5 millió forint, ha a szokásos piaci ár az összehasonlító árak módszerével, a viszonteladási árak módszerével, vagy a költség és jövedelem módszerrel állapítható meg,
b) egyoldalú eljárás esetén legalább 2 millió forint, legfeljebb 7 millió forint, ha a szokásos piaci ár az a) pontban nem szereplő módszer alapján állapítható meg,
c) kétoldalú eljárás esetén legalább 3 millió forint, legfeljebb 8 millió forint,
d) többoldalú eljárás esetén legalább 5 millió forint, legfeljebb 10 millió forint.
Amennyiben a szokásos piaci ár (ártartomány) összegszerűen nem állapítható meg, a díj - az eljárás típusától függően - a díj minimumával egyező összeg.

Természetesen nem kötelező mindezt az adóhatóságtól megrendelni. Ez inkább csak az igazán nagy cégeknek jelenthet megoldást. Minden esetre, aki saját maga készít ilyen nyilvántartást, az igen körültekintően kell eljárjon. Már csak azért is, mert a vele kapcsolatosan kiszabható bírság is összhangban van a fentebb bemutatott vállalási árral:

172. § (1) A magánszemély adózó - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha

e) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti, a számviteli törvényben meghatározott pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezéseket megsérti, vagy közzétett éves beszámolója, egyszerűsített éves beszámolója egészében vagy részben nem felel meg a számvitelről szóló törvény előírásainak,

(16) Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés e) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén nyilvántartásonként (összesített nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

Összefoglalva, az önkormányzati cégek (25% tulajdonrész felett) nem minősülnek kisvállalkozásnak és vonatkozik rájuk a nyilvántartás elkészítési kötelezettség, amennyiben az önkormányzattal hatályos szerződése, megállapodása alapján az adóévben teljesítés történt.

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az önkormányzat és kapcsolt vállalkozásai

 A helyi önkormányzatok gyakran rendelkeznek általuk alapított és a legtöbb esetben száz százalékos tulajdonukat képező gazdasági társasággal. E társaságok küldetésüket tekintve különböző célkitűzéseket szolgálnak. Közüzemet (például víz- és csatorna hálózatot) üzemeltetnek, önkormányzati létesítményeket (például strandot, uszodát, piacot, ipari parkot) menedzselnek, közterületet tartanak karban, vagy projekt cégként, új beruházást valósítanak meg.

Az önkormányzat és cége között szinte mindig előfordul olyan szerződéses jogviszony, amely a szolgáltatás-ellenszolgáltatás kategóriájába sorolható. Az ilyen jogviszony keretében történő elszámolásokat illetően nem mindegy, hogy van-e eltérés az alkalmazott ár és a szokásos piaci ár között. Jogszabályaink ugyanis előírják a szokásos piaci ár alkalmazását abban az esetben, ha kapcsolt vállalkozási jogviszony keretében történik az elszámolás.

Az a kérdés, hogy kapcsolt vállalkozásnak minősül-e az önkormányzat és a többségi tulajdonát képező cége? 

A kérdés megválaszolásához előbb nézzük meg milyen fogalmakat határoz meg a társasági adóról szóló törvény:

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

2. § (1) A társasági adó alanya a (2)-(4) bekezdésben meghatározott személy.
(2) Belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül

a) a gazdasági társaság (ideértve a nonprofit gazdasági társaságot, a szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozást, a szabályozott ingatlanbefektetési társaságot és a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaságot is), az egyesülés, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is) és az európai szövetkezet,

 Fogalmak

4. § E törvény alkalmazásában
 
2. adózó: a 2. § (2)-(4) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi személy, a 2. § (5) bekezdésében meghatározottak kivételével;
 
7. belföldi személy: a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi illetőségűnek minősülő magánszemély;
 
31/b. személy: a belföldi személy, a külföldi személy és a magánszemély;

23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;


1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről

685/B. § (1) Többségi befolyás: az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.

(2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és

a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy

b) a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.

(3) A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a (2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.

(4) A 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

A kapcsolt vállalkozás meghatározásának kiinduló pontja esetünkben "az adózó és az a személy, amely az adózóban..."

Nem kell mást tennünk, mint a megfogalmazás két szereplőjét beazonosítani.

Az adózó - a társasági adó alanya - az önkormányzat többségi tulajdonában álló Kft, vagy Zrt.
A személy - az önkormányzat, mint jogi személy - a fogalom meghatározások 7. pontja szerint.

Tehát a személy (önkormányzat, jogi személy) az adózóban (Kft, Zrt) többségi befolyással rendelkezik, - a Ptk. szabályait is figyelembe véve - , ha tagként rendelkezik a szavazatok több, mint 50 százalékával, vagy más módon többségi befolyással bír, a Ptk-ban leírtak szerint.

Mindebből következik, hogy az önkormányzati cégeknek bejelentési kötelezettségük van az adóhatóság felé akkor, amikor első alkalommal szerződéses jogviszonyba lépnek a tulajdonos önkormányzattal. A közöttük történő elszámolást pedig dokumentálni, indokolni kell a szokásos piaci árat illetően és amennyiben eltérés van, úgy az adóalap korrekciót is végre kell hajtani. Hogy van-e  nyilvántartási kötelezettségük, azt egy következő bejegyzésben fejtjük ki részletesebben.

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló





Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.