Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
Név:(ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2009. december 18., péntek

Adófeltöltési kötelezettség 2009

Cégem árbevétele 2008 évben 52 M Ft volt. Az idei évben nem éri el az 50 M Ft-ot. Kérdésem, hogy ennek ellenére vonatkozik-e rá az adófeltöltési kötelezettség? Társasági adó szempontjából negyedéves bevallók vagyunk.

Az adóelőleg bevallásának és fizetésének szabályai

26. § (1) Az adózónak - a (3), (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével - az adóbevallással egyidejűleg az adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra társasági adóelőleget kell bevallania az esedékességi időre eső összeg feltüntetésével. Nem lehet adóelőleget bevallani arra a naptári hónapra, negyedévre, a negyedév azon naptári hónapjára, amelyre az adózó már vallott be adóelőleget.

(3) Az átalakulás napjától számított 30 napon belül a jogutód köteles a jogelőd által bevallott adóelőlegből számított (az átalakulás formájától függően azzal egyező, összesített, megosztott) adóelőleget bevallani, és ennek alapján köteles a bevallás esedékességének napjától az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig adóelőleget fizetni. Kiválás esetén a fennmaradó gazdasági társaság e rendelkezés alkalmazásában jogutódnak is minősül.

(6) Az átalakulás napját követő első adóbevallásában nem vall be adóelőleget kiválás esetén a fennmaradó, beolvadás esetén az átvevő adózó, ha az átalakulás napja az előző adóévi adóbevallás benyújtását megelőzi.

(7) Az adóelőleg a (8)-(9) bekezdésben foglalt eltéréssel

a) havonta, egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot;

b) háromhavonta, egyenlő részletekben esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint.

(8) A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatba, a halászati ágba sorolt adózónál

a) az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 10 százaléka, második negyedévében 20 százaléka, harmadik negyedévében 30 százaléka, negyedik negyedévében 40 százaléka esedékes, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint,

b) az adóév első negyedévében az éves adóelőleg 3,3 százaléka, második negyedévében 6,6 százaléka, harmadik negyedévében 10 százaléka, negyedik negyedévében 13,4 százaléka esedékes havonta, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot.

(9)


(10) A kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózónak és a külföldi vállalkozónak az adóelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie, azzal, hogy a várható fizetendő adó - ha az adózó az Európai Uniótól és/vagy a költségvetésből támogatást kap - e támogatások miatt elszámolt adóévi bevételből az adóév utolsó hónapjának 15. napjáig meg nem kapott összeg figyelembevétele nélkül számított adóalap alapján megállapított adó összegével azonos. E rendelkezés nem vonatkozik arra az adózóra, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot.

A törvény előírásai alapján, függetlenül az idei évben elért árbevétel nagyságától, a vállalkozás feltöltésre kötelezett. Ez azt jelenti, hogy 2009 december 20-ig a negyedik negyedévi adóelőleg bevallást be kell nyújtani, a negyedik negyedévi adóelőleget meg kell fizetni, illetve a teljes évre megfizetett adóelőleget a várható adófizetési kötelezettség összegéig ki kell egészíteni. Az idei év teljesítménye a jövő évi feltöltési kötelezettség szempontjából lesz meghatározó.

Kapcsolódó termékeink:

Adófeltöltés kalkulátor

Minimumadó kalkulátor



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. december 10., csütörtök

Mit kell tudni az új az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvényről?

Az Országgyűlés 2009. november 9-én elfogadta az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. Törvényt. A rendelkezések többsége 2010. január 1-től lép hatályba.

Az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.

Az egyéni cég jogképes, cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.

Az egyéni cég a Ctv. (cégtörvény) hatálya alá tartozik, amelynek rendelkezéseit az az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Az egyéni cégnek - a törvényben meghatározott kivétellel - kizárólag egy tagja (alapítója) lehet. Egy természetes személy kizárólag egy egyéni cég tagja (alapítója) lehet.

Az egyéni cégre és tagjára a törvényben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságról szóló törvénynek (Gt.) a gazdasági társaságok közös szabályairól szóló rendelkezéseit, valamint a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Az egyéni cég alapításához közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt alapító okiratra van szükség, amelyet a tagnak (alapítónak) alá kell írnia.

Az egyéni cég alapító okirat mintája a törvény 1. sz. mellékletében található.

A minta csak határozatlan időre történő alapítás esetében alkalmazható, mivel időpont megjelölésére nem kínál fel lehetőséget.

Az egyéni cég alapítását az alapító okirat aláírásától számított legfeljebb harminc napon belül - bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégbíróságnak. Az egyéni cég a cégnyilvántartásba való bejegyzésével, a bejegyzés napján jön létre.

Az egyéni cég alapításának, az alapító okirat módosításának, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági bejelentése a tag kötelezettsége, melynek elektronikus úton köteles eleget tenni.

A tag korlátlanul felel az egyéni céggel szemben azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak.

Egyéni cég átalakulással, valamint nem üzletszerű gazdasági tevékenységre nem hozható létre.

Az egyéni cég a cégnyilvántartásba való bejegyzés napját megelőzően nem kezdheti meg működését, tehát nincs előtársasági időszak.

Az egyéni cég az alapító okiratban meghatározott jegyzett tőkével alakul. Ha az egyéni cég jegyzett tőkéje a kettőszáz ezer forintot meghaladja, a jegyzett tőke pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásból állhat. A vagyoni betét értékéről az alapító a bejegyzés iránti kérelemben nyilatkozik. Ha az egyéni cég jegyzett tőkéje a kettőszázezer forintot nem haladja meg, a jegyzett tőke csak pénzbeli hozzájárulás lehet.

A tag az egyéni cég tőkéjét meghaladó kötelezettségek teljesítéséért választása szerint korlátlan vagy korlátolt mögöttes felelősséget vállalhat, erről, valamint korlátolt felelősség választása esetén annak mértékéről az egyéni cég alapító okiratában a (3) bekezdésben meghatározottak szerint köteles nyilatkozni.

Korlátlan mögöttes felelősség esetén az egyéni cég kötelezettségeiért elsősorban az egyéni cég felel vagyonával. Ha az egyéni cég vagyona a követelést nem fedezi, a tag saját vagyonával korlátlanul felel.

Korlátolt mögöttes felelősség esetén az alapító okiratban meg kell határozni a pótbefizetés összegét, amelynek erejéig az egyéni cég tartozásaiért az alapító saját vagyonával felel. Ha az egyéni cég vagyona a tartozások kielégítését nem fedezi, a tag a pótbefizetésből szükséges összeget köteles az egyéni cég rendelkezésére bocsátani.

A korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég és tagja nem lehet gazdasági társaságban korlátlanul felelős tag.

A cég nevéhez illesztendő toldaléknak utalnia kell a korlátlan, illetve a korlátolt felelősségre.

A korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég esetén az egyéni cég elnevezést (vagy annak ec. rövidítését), a korlátolt mögöttes felelősséggel működő egyéni cég esetén a korlátolt felelősségű egyéni cég elnevezést (vagy annak kfc. rövidítését) az egyéni cég nevében fel kell tüntetni.

Ha az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való jogosultság egyéni cég alapítása miatt szűnik meg, a jogosultság megszűnéséig az egyéni vállalkozóként vállalt kötelezettségeiért a természetes személy és az egyéni cég korlátlanul és egyetemlegesen felel.

Ez a felelősségvállalás a későbbiekben módosítható a törvényben meghatározott feltételekkel.

Az egyéni cég tőkéjéből a tag javára - a tagsági jogviszonyra figyelemmel - kifizetést a gazdasági társaságokról szóló törvény a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabályai szerint lehet teljesíteni.

Egyéni cég vagyoni betétje kizárólag egyéni vállalkozóra ruházható át.

Képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni cég csak akkor folytathat, ha tagja a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel. Jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - eltérő rendelkezése hiányában képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni cég akkor is folytathat, ha a képesítési követelményeknek a tag nem felel meg, de az adott tevékenység folytatásában személyesen közreműködő, az egyéni cég által határozatlan időre foglalkoztatott személyek az előírt képesítéssel rendelkeznek.

A tag halála esetén, ha a tagnak több örököse van, az örökösök, legfeljebb három hónapig valamennyien a cég tagjává válhatnak, feltéve, hogy bejelentésben határozzák meg, hogy ki látja el azon feladatokat, amelyeket az egyéni cégre alkalmazandó szabály a vezető tisztségviselő vagy a képviselő számára ír elő.

Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át.

Az átalakulás során az egyéni cég köteles a számvitelről szóló törvény átalakulásra vonatkozó előírásait megfelelően alkalmazni.

Az egyéni cégre a felszámolás, a végelszámolás és a csődeljárás szabályait alkalmazni kell.

Az egyéni cég a társasági adó alanyává válik. Az egyéni cég az általános szabályok szerint lehet eva-alany, így vonatkozik rá az az előírás, hogy az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben nem alakulhat át, illetve nem lett új tagja (az öröklést kivéve).

Az eva a hatálya alá kerülő társasági adóalanyokra vonatkozó előírásokat kiterjeszti az egyéni cégre. Ennek megfelelően az egyéni cégnek is a jogutód nélkül megszűnő adózóra vonatkozó előírások szerint kell az áttérést megelőző adóévi adóval elszámolnia. Ez alól azonban esetében is kivétel a kis- és középvállalkozások adóalap-kedvezménye és adókedvezménye, a mikro vállalkozás által létszámnövelés címen igénybevett kedvezmény, a fejlesztési tartalék és a 10 százalékos adómérték érvényesítése miatt lekötött tartalék felhasználása. Ezen kedvezmények érvényesítése miatt a jogutód nélküli megszűnés szabályait nem alkalmazni, de ha eva-alanyként nem teljesíti az egyéni cég a feltételt, akkor a társasági adót eva-alanyként kell megfizetnie.



Eltérő szabályok vonatkoznak az eva hatálya alatt a korlátolt vagy korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cégre, attól függően, hogy a számviteli törvény hatálya alá tartozik, vagy bevételi nyilvántartást vezet. A korlátlan mögöttes felelősséggel működő
egyéni cégre a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok, míg a korlátolt mögöttes felelősséggel működő egyéni cégre a számviteli törvény hatálya alá tartozó jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságokra vonatkozó
szabályok lesznek alkalmazandók.


Amennyiben a cégjegyzékbe egyéni cégként már bejegyzett egyéni vállalkozó kéri a nyilvántartásba vételt, szintén alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyeket az egyéni vállalkozónak egyéni cég alapításakor alkalmazni szükséges.


Az Szt.-t módosító rendelkezéseket először a 2010. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkalmazni azzal, hogy egyes rendelkezések már a 2009. évben induló üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazhatók.


Az SZJA törvényben meghatározott "Társas vállalkozás" fogalmába az egyéni cég is bekerült.



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. december 2., szerda

Adózni, de mi után?

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban Gt.) kimondja, hogy a társaság a saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg. Gyakori és életszerű eset, hogy különböző okokból kifolyólag egy társaság egy, vagy több tagja úgy dönt, hogy megválik a cégben lévő üzletrészétől. Amennyiben a bent maradók nem kívánnak újabb taggal bővülni, úgy nem marad más választásuk, mint élni tagi, vagy céges elővásárlási jogukkal. A legtöbb esetben a személyi kassza nem tud elegendő forrást biztosítani, ezért csak a társaság által történő kivásárlás mutatkozik üdvözítő megoldásnak. Ilyenkor nem árt alaposan megismerkedni a törvényi előírásokkal.

Tilos a saját üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalék fizetéséről sem határozhatna. A saját üzletrész megvásárlása fedezetének megállapításával összefüggésben a számviteli törvény szerinti beszámolóban és a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni.

A társaság tulajdonába került saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

A saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagokat megillető juttatásként kell - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - törzsbetéteik arányában számításba venni.

A megvásárolt üzletrészt - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni vagy azt a tagoknak - törzsbetéteik arányában - térítés nélkül átadni, illetve a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.

Az üzletrész bevonására - a kivéve, ha ezt a bíróság elrendeli - csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés az üzletrész bevonását kifejezetten megengedi. Az üzletrész bevonásának elhatározása a taggyűlés hatáskörébe tartozik.

A társaság úgy is határozhat, hogy az üzletrészt a tagoknak - eltérő megállapodás hiányában - törzsbetéteik arányában térítés nélkül át kell adni.

A történet két magánszemély 50-50%-os tulajdonát képező Kft.-ről szól.
Jegyzett tőke 2x1,5 M Ft. Saját tőke 60 M Ft.
Tehát egy üzletrész könyv szerinti értéke 30 M Ft.
A Kft. kivásárolja az egyik tulajdonost könyv szerinti értéken (30 M Ft.), aki azt le is adózza az 1,5 M Ft. beszámításával.
A cégnek egy éven belül át kell adnia a visszavásárolt üzletrészt térítésmentesen a másik tulajdonosnak. Nézzük milyen adóvonzata van ennek az ügyletnek a társaság, illetve tulajdonosa szempontjából!

A a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 77/A. §-a értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékként veszi ezt számításba:

A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében jövedelemnek minősül az értékpapírnak a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és az értékpapírt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni.

Tudomásul véve a főszabályt, keresgélhetünk tovább a törvényben az esetleges kivételek, felmentések, kiskapuk után. Vagy utána nézhetünk APEH állásfoglalásoknak, szakmai véleményeknek. Egy adóhivatali állásfoglalás éppen ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ebből megerősítést kapunk arról, hogy az ügylet a Tao. tv. 8. §. (1) bekezdése alá sorolható, amely kimondja: nem kell az adózás előtti eredményt megnövelni az adóévben térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értékével, ha a végleges eszközátadás jogszabály – jelen esetben a Gt. – előírása alapján történt. A térítés nélküli átadás révén kapott üzletrész a társaság magánszemély tagjainál a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 77/A. § (1) bekezdésében szabályozott értékpapír formájában megszerzett vagyoni értéknek minősül, melynek adókötelezettségére a 28. § (1) bekezdés g) pontja irányadó.

Ez utóbbi rendelkezés alapján a magánszemély tag által a fentiek szerint megszerzett jövedelem összevonás alá eső egyéb jövedelemnek minősül.

Egyéb jövedelem
28. § (1)
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.

Eltérő rendelkezést pedig nem találunk. Az érintett elkezdheti számolgatni, hogy mennyi adót kell megfizetnie üzletrészének értéknövekedése után. Az alábbi ábra nagyon egyszerűsített formában, csak az ügylet vonzatait számba véve, szemlélteti a számokat.



Az üzletrészt megszerző tagra arányosan jutó saját tőke (az üzletrész könyv szerinti értéke), az ügylet megkezdése előtt pont ugyanannyi volt, mint a tranzakciók lebonyolítása után. Tehát azon kívül, hogy a tulajdonos jegyzett tőkéje 3 M Ft. -ra duplázódott, nem történt semmi, az üzletrész könyv szerinti értéke változatlan maradt. Ennek ellenére a jogszabály azt a 30 M Ft. ellenértéket adóztatja, amelyet szintén törvényi utasítások alapján a kilépő tag kapott meg, aki a maga során ezt keményen le is adózta.

Ezek után nem csoda, ha jobb döntés társasági szerződést módosítani és bevonni az üzletrészt, lenyeletni a békát az állammal és birtokolni ugyanazt a saját tőkét 1,5 M Ft. névértékű üzletrésszel, élvezve adómentesen ugyanazt a "gazdagodást".

Ha ez mégsem tűnne a legjobb megoldásnak, akkor pedig, szintén a társasági szerződés adta lehetőséggel, dönteni lehet a saját üzletrész bevonási határidejének tíz évre történő eltolásával. Vagy arról, hogy maradjon ez így az idők végezetéig.




Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. november 27., péntek

Változások az Áfa törvényben 2010-től


Követelés engedményezése
13. §

Változott a 13. §-ban szabályozott szolgáltatásnak nem minősülő ügyletek fogalma. Ennek alapján az ellenérték megfizetésén kívül a követelés engedményezése akkor nem minősül szolgáltatás nyújtásnak, ha megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.

13. § (3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója

a) részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél megtéríti, vagy

b) a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi,

feltéve, hogy az a) pontban említett esetben az ellenérték megtérítése, a b) pontban említett esetben pedig a követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.


Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében

Különös értelmezési alapelvek 36. §.

Újdonságnak számítanak a módosított törvényben a "Különös értelmezési alapelvek"
Ennek értelmében a nem adóalanyi minőségében eljáró adóalany az általa igénybe vett szolgáltatások tekintetében bizonyos esetekben adóalannyá válik a teljesítési hely megállapításakor.

A belföldi nem adóalany jogi személy akkor válik adóalannyá, ha közösségi adószámmal rendelkezik (vagy kellene rendelkeznie). Egy más tagállambeli nem adóalany jogi személy pedig akkor válik adóalannyá, ha ott adó fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vették és az adott tagállam joga szerint tartalmában megfelel a Héa-irányelv 215. cikkének (Hozzáadott érték adó az Uniós jogszabályban - nálunk Áfa).

A különös értelmezési alapelvek szabályai alól kivételek is vannak. E kivételek az Áfa tv. 6. §-ban felsorolt esetek, amikor a nem adóalanyi minőségében eljáró személy, vagy szervezet külföldön új közlekedési eszközt értékesít; beépített ingatlant (ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít (használatbavételtől is függő - lásd a jogszabályt); sorozat jelleggel építési telket (telekrészt) értékesít.

A 6. §-ra hivatkozó kivétel, azért van, mert az ott felsoroltak az adott ügyletre vonatkozóan adóalanynak minősítik az ügyletben résztvevőt, de ez nem keletkeztet általános értelemben is adóalanyiságot.

36. § (1) Ezen alfejezet alkalmazásában

a) az egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyt a részére nyújtott valamennyi szolgáltatás viszonylatában is adóalanynak kell tekinteni, kivéve azt az esetet, ha a nyújtott szolgáltatást közvetlenül saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére veszi igénybe, amely esetben az érintett személyt, szervezetet nem adóalanynak kell tekinteni;

b) a nem adóalany jogi személyt az a) pont értelmében adóalanynak kell tekinteni, feltéve, hogy
ba) közösségi adószámmal [258. § (3) bekezdésének a) pontja] rendelkezik, vagy rendelkeznie kellene, ha ilyen személyként belföldön,
bb) adószámmal [258. § (3) bekezdésének b) pontja] rendelkezik, vagy rendelkeznie kellene, ha ilyen személyként a Közösség más tagállamában

vették nyilvántartásba.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjától eltérően, ezen alfejezet alkalmazásában azt a személyt, szervezetet, akinek (amelynek) adóalanyisága a 6. § (4) bekezdésén alapul, a részére nyújtott olyan szolgáltatás viszonylatában, amelynek igénybevétele során egyébként nem adóalanyi minőségében jár el, nem adóalanynak kell tekinteni.


6. §
(4) Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az is, ha

a) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró, az 5. § (1) bekezdése értelmében jogképes személy vagy szervezet (a továbbiakban együtt: személy, szervezet) belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszközt értékesít belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi;

b) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített ingatlant (ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít, feltéve, hogy

ba) annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy

bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év [ba) és bb) alpont a továbbiakban együtt: beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan];

c) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet sorozat jelleggel építési telket (telekrészt) értékesít.


Általános szabályok 37. §.

Változott a teljesítés helyének megítélése. Míg a 2009-es szabályok szerint alapesetben a szolgáltatás nyújtója határozta meg a teljesítés helyét, addig az új szabályok szerint ezt a szolgáltatás igénybe vevőjének székhelye (telephelye) határozza meg.

Tehát, ha magyarországi adóalanynak nyújt szolgáltatást egy másik tagállambeli adóalany (vagy harmadik országbeli), akkor a fordított adózás szabályait alkalmazva, a szolgáltatás igénybevevőjének (vagyis a magyarnak) kell az Áfát megfizetnie.

Ugyanez fordítva is igaz. Ha magyarországi adóalany nyújt szolgáltatást egy másik tagállambeli adóalanynak (vagy Közösségen kívülinek), akkor az Áfát a magyar adóalanynak nem kell felszámítania (a hozzáadott érték nem lépi át a határt), hanem azt a szolgáltatás igénybevevőjének kell megfizetnie.

Különbség az utóbbi esetben, hogy adóalanyként értendők az Unión belüli adóalanyok és az itt Áfa nyilvántartásba vett nem adóalany jogi személyek is, míg az Unión kívüli igénybevevők esetében csak az adóalanyok.

37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Nem adóalanyok esetében az általános szabályok szerint a teljesítés helyét a szolgáltató székhelye határozza meg.

(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.


Különös szabályok

A Különös szabályok paragrafusai átszámozásra kerültek a 36. §-ként beiktatott "Különös értelmezési alapelvek" miatt. Aki megtanulta, hogy mi volt a 36. §-ban az most jobb, ha elfelejti.

A más nevében és javára eljáró közvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatás 38. §

Ilyen esetben a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.

E rendelkezés alkalmazása tekintetében számos kivétel volt, amelyek a módosított szövegből kikerültek.

38. § A más nevében és javára eljáró közvetítő nem adóalany részére nyújtott közvetítői szolgáltatása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.

Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások 39. §.

Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.

Az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

Itt is felfedezhetők új elemek: a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, illetve az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése.

39. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.

(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.


Személy szállítása 40. §, Termék fuvarozás 41. §.

A módosított törvény megkülönböztetést tesz a személy-, illetve a termék fuvarozás teljesítési helye között:

Személy szállítása esetében a teljesítés helye változatlanul az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.

40. § Személy szállítása esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.

Termék fuvarozás esetén további különbségtétel az adóalanyiság, illetve a célország.

Egy Közösségen kívüli, nem adóalany részére történő fuvarozás esetén a megtett útvonal számít teljesítési helynek. Közösségen belüli, nem adóalany részére történő fuvarozás esetében a kiindulási hely számít teljesítési helynek.

41. § (1) Nem adóalany részére nyújtott, a termék Közösségen belüli fuvarozásától eltérő termékfuvarozás esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása során ténylegesen megtesznek.

(2) Nem adóalany részére nyújtott termék Közösségen belüli fuvarozása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van.

(3) A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját és módját felöleli, amelyben az indulási hely és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérő tagállamában van.

(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában a termék fuvarozásának

a) indulási helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen megkezdődik, ide nem értve azt az útszakaszt, amely a fuvarozandó termék berakodásának helyéig tart;

b) érkezési helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása ténylegesen befejeződik.


Kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások 42. §.

Külön paragrafust kaptak a kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése), ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások. Ilyen szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.

42. § Kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók rendezése), ideértve ezek szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.


Egyes - nem adóalany részére nyújtott - szolgáltatások
43.§.

A 2009-es változatban az itt felsorolt szolgáltatások igénybevevőjének tekintetében nem tett különbséget a törvény. Most csak a nem adóalany igénybevevőkkel kapcsolatban rögzíti a szabályt.

A következő esetekben a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik: a személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások; szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant - irányul és a terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.

43. § (1) A következő, nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:

a) személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;

b) szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az ingatlant - irányul;

c) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett személy szállításához, termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások körébe tartozik a be-, ki- és átrakodás is.


Közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása 44. §.

A közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják, de vannak kivételek is a 49. §-ban megfogalmazva. Ebből a szabályból kiindulva, ha egy Közösségi tagállamban bejegyzett cég vitorlást vesz bérbe a Balatonon és a futamidő kevesebb, mint 90 nap, akkor ennek Áfáját a bérbeadónak kell megfizetnie. A hosszútávú bérbeadás esetén a főszabály érvényesül, azaz ilyen esetben az Áfa fizetésére mindig a szolgáltatás igénybevevője a kötelezett. Jelen példában tehát a bérbevevő külföldi cég lesz az Áfa fizetésére kötelezett (a magyar bérbeadó Áfa nélkül kell számlázzon).

44. § (1) Közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a rövid időtartam a közlekedési eszköz folyamatos,

a) víziközlekedési eszközök esetében 90,

b) egyéb, az a) pontban nem említett közlekedési eszközök esetében pedig 30

napot meg nem haladó használatát jelenti.

49. § A 37. és 44. §-tól eltérően közlekedési eszközök - ideértve a vasúti kocsikat is - bérbeadása esetében a teljesítés helye

a) belföld, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye a Közösség területén kívüli területre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése belföldön van;

b) a Közösség területén kívüli terület, feltéve, hogy a 37. és 44. § alkalmazásával a teljesítés helye belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség területén kívüli területen van.


Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása 45. §.

Az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik. Itt is vannak kivételek: vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön, illetve a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt. Ezekben az esetekben teljesítési helynek a kiindulási hely számít.

45. § (1) Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van. Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.


További - nem adóalany igénybevevő részére - nyújtott szolgáltatások teljesítési helye 46. §.

A 46. §-ba áll helyre a "rend", legalábbis ami a számozást illeti. Itt a módosítás előtti törvényhez hasonlóan helyet kaptak azok a szolgáltatások, amelyeknek a teljesítési helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a Közösség területén kívül van.

Ide tartoznak többek között a : szellemi alkotásokhoz fűződő jogok; reklámszolgáltatások; tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások (bizonyos feltételekkel a mérnöki szolgáltatások is); adatok feldolgozása és információk közlése; banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a széfügyletet; munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása; termék - ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját - bérbeadása; telekommunikációs szolgáltatások; elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.

A paragrafus több olyan szolgáltatást is nevesít, amely az elektronikus szolgáltatási kategóriába tartozik. Ilyenek például az: elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása; szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése; kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhetővé tétele; zene, film és játék - ideértve a szerencsejátékot is - rendelkezésre bocsátása, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú műsorszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítése, sugárzása; távoktatás.

Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások feltétele, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történjen.

46. § (1) Az e §-ban meghatározott szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol ezzel összefüggésben a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a Közösség területén kívül van.

(2) Az e § alkalmazása alá tartozó szolgáltatások a következők:

a) szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok időleges vagy végleges átengedése;

b) reklámszolgáltatások;

c) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve - a (4) bekezdésben meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatást is;

d) adatok feldolgozása és információk közlése;

e) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások, kivéve a széfügyletet;

f) munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása;

g) termék - ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely fajtáját - bérbeadása;

h) földgázcsővezeték- és villamosenergiaelosztó-hálózatokhoz való csatlakozás biztosítása, valamint a hálózatokon keresztüli földgáz- és villamosenergia-továbbítás biztosítása, továbbá más, ezekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások;

i) telekommunikációs szolgáltatások;

j) rádiós és televíziós műsorszolgáltatások;

k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.

(3) E § alkalmazandó abban az esetben is, ha kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy hivatásszerűen folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetőleg valamely (2) bekezdés alá tartozó jog gyakorlásától való időleges vagy végleges tartózkodásra.

(4) E § a mérnöki szolgáltatásokra abban az esetben alkalmazható, ha azok jellegadó tartalmuk alapján nem tartoznak a 39. és 42. §, valamint a 43. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alá.

(5) E § alkalmazásában elektronikus úton nyújtott szolgáltatás különösen:

a) elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása,

b) szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése,

c) kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhetővé tétele,

d) zene, film és játék - ideértve a szerencsejátékot is - rendelkezésre bocsátása, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú műsorszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítése, sugárzása,

e) távoktatás,

feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történik. A szolgáltatás nyújtója és igénybevevője közötti, ilyen hálózaton keresztüli kapcsolat felvétele és tartása - ideértve az ajánlat tételét és elfogadását is - azonban önmagában még nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.



Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok

Részletfizetés vagy határozott időre szóló elszámolás 58. §.

Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik (58. §)

Új elemként került a törvénybe, hogy ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 2 hónapot, akkor függetlenül a főszabálytól időarányos részteljesítésként teljesítés történik a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyként [(140. § a) pontja szerint] a szolgáltatás igénybevevője fizeti, illetőleg egyéb esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.

58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.

(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 2 hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - időarányos részteljesítésként - teljesítés történik

a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti, illetőleg

b) egyéb, az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.

(3) E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.



A fizetendő adó megállapítása fordított adózás esetében 60. §.

Egy aprónak tűnő de fontos módosítás van a teljesítés megállapítására a 60. §-ban.

Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót

a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.

A felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be. Új elemként került be az "egyéb okirat", ami azt jelenti, hogy akár egy díjbekérő is keletkeztethet ilyen értelemben teljesítést.

A paragrafus kiegészült azzal (5. bekezdés), hogy a benne foglaltak nem alkalmazhatók arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a nem adóalanyi minőségében eljáró adóalany [(140. § a) pontja szerint], mint a szolgáltatás igénybevevője fizeti.

Ez azt jelenti, hogy egy Magyarországon nem letelepedett adóalany szolgáltatásnyújtása miatt keletkező fordított adózási kötelezettség esetében a fizetendő adó megállapításának időpontja a főszabály szerint kell történjen, azaz a tényleges teljesítés időpontja.

60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót

a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy

b) az ellenérték megtérítésekor, vagy

c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján

kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.

(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (2) bekezdés szerinti - megállapítása között

a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy

b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,

a fizetendő adót - a (2) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.

(4) E § egyéb rendelkezéseitől függetlenül a fizetendő adót az (1) bekezdés c) pontja szerint kell megállapítani arra a termékértékesítésre is, amely a 89. §-ban meghatározott feltételekkel mentes az adó alól azzal az eltéréssel, hogy ha az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása a teljesítést követő hónap tizenötödik napjához képest hamarabb történik, a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor kell megállapítani.

(5) E § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti.


140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására

a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő - a 36. § értelmében vett - adóalany,

b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany

fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.




Adó alapjának utólagos csökkenése (77. §)

Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapja a jogosultnak visszatérített vagy visszatérítendő ellenértékkel utólag csökken, ha a teljesítést követően

a) az ügylet érvénytelensége jogcímén:
aa) az ügylet kötése előtt fennállott helyzetet állítják helyre, vagy
ab) az ügyletet az érvénytelenítő határozat meghozataláig terjedő időre hatályossá nyilvánítják, vagy
ac) az ügyletet az aránytalan előny kiküszöbölésével érvényessé nyilvánítják;
b) az ügylet hibás teljesítése jogcímén:
ba) a jogosult eláll az ügylettől, vagy
bb) a jogosult ár- vagy díj leszállítást kap.
(2) Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha
a) teljesítés hiánya miatt az előleget visszafizetik;

A szakasz kiegészült egy további b) ponttal, amely a korábbit c)-re változtatta.

Az új, adóalap csökkentést megalapozó b) pont így hangzik:

b) a kötelezett a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítése vagy bérbeadása esetében az ellenérték maradéktalan megtérítésének hiánya miatt eláll az ügylettől, és a felek az ügylet kötése előtti helyzetet állítják helyre, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyletet a felek a meghiúsulás bekövetkezéséig terjedő időre hatályosként elismerik;

10. § Termék értékesítésének minősül
a) a termék birtokba adása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;

Ilyen eset lehet például egy meghiúsult lízingbe adás. Az alkalmazás feltétele, hogy a felek az ügylet kötése előtt fennálló helyzetet helyreállítsák. Amikor az érvénytelenítés nem feltétel, ott az adattartalom módosításáról kell gondoskodni.

(Folytatjuk)



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. november 12., csütörtök

Bérbeadási tevékenység számlázása

Cégünk jelenleg bérelt telepen működik és a sok helységből mi is adtunk bérbe helységeket viszont felmerült az a probléma, hogy a közüzemi díjakat(villany,gáz) hogyan számlázzuk tovább?


Az Áfa törvény megkülönbözteti szolgáltatás nyújtás esetében a fő tevékenységet a járulékos tevékenységektől. Amennyiben kérdéses ez a fajta megkülönböztetés, akkor azt az általános rendező elvet kell követni, amely szerint járulékosnak minősül minden olyan cselekedet,amely nem történne meg, ha a fő szolgáltatást nem vették volna igénybe.

Bérbeadás esetén erre tipikus példa a közüzemi díj. A bérlő nem vásárolna tőlünk gázt, vizet, villamosenergiát, stb. ha nem bérelné az ingatlant.

Mindaz, ami járulékos szolgáltatásnak minősül, az az Áfa tv. 70. §-a értelmében bele tartozik az adó alapjába, tehát nem számlázható külön szolgáltatásként (esetlegesen kedvezőbb Áfa kulccsal). Igaz ez még akkor is, ha elkülönített mérőóra biztosítja a szolgáltatott mennyiség pontos behatárolását.

A törvény érintett paragrafusait az alábbiakban idézzük:

15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:

a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;

b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.


A bérbeadónak van arra lehetősége, hogy megállapodjon bérlőjével a közüzemi díjak önálló fizetéséről. Vagyis a bérlő kössön szerződést a szóban forgó közüzemmel, mint a szolgáltatás közvetlen igénybe vevője és számlafizető. Természetesen ez csak elkülönített mérőórák alkalmazásával lehetséges. További bérbeadás, azaz albérlet esetében, tudomásunk szerint nincs erre lehetőség.

Ha a fenti megoldás nem tud működni, akkor a bérbeadó a bérlővel történt megállapodás függvényében, számlázhat egyszerűen csak bérbeadási szolgáltatást, betudván az összegbe a mért, vagy arányszám alapján megállapított közüzemi díjakat és egyéb költségeket. Másik lehetőség a számlán külön feltüntetni a különböző közüzemi szolgáltatások díját, Áfa kulcsként a bérbeadás adókulcsát megjelölve.

Az Áfa kulcsot a törvény a következőképpen határozza meg:

86. § (1) Mentes az adó alól:
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.
(2) Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható:
a) a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló bérbeadásra;
c) az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására;
d) a széf bérbeadására.

Adókötelessé tétel

88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg
b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
adókötelessé teszi.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(82. § (1) Az adó mértéke az adó alapjának 25 százaléka.)

(3) Az (1) bekezdésben említett választási jog külön-külön vagy együttesen gyakorolható oly módon, hogy az adókötelessé tétel - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - az (1) bekezdés a), illetőleg b) pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra kiterjed.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés b) pontja tekintetében csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra kiterjedően gyakorolja.

(5) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

A teljesítés időpontja:

58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.

(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül - időarányos részteljesítésként - teljesítés a tizenkettedik hónap utolsó napja is.

Összefoglalva:

Az ingatlan bérbeadásról kiállított számla, - amennyiben az adózó nem élt az adókötelessé tételi jogával - a "Mentes az adó alól" kifejezést kell tartalmazza és ennek értelmében az áfát nem is kell (nem is lehet) felszámítani. Ez pedig a járulékos szolgáltatásokra is vonatkozik. A bérlővel történő megállapodás kérdése, hogy a bérbeadót terhelő közüzemi díj Áfáját is beszámítják-e az adómentes értékbe. A bérbeadó ugyanis az adómentes termékértékesítésével kapcsolatban felmerülő költségszámláinak Áfáját nem igényelheti vissza az adóhatóságtól. Ha tételesen nem elkülöníthető az egyéb adóköteles tevékenységtől, akkor pedig arányosítani kell.


Aki az adóhatóságnak történt előzetes bejelentése alapján adókötelessé tette bérbeadási szolgáltatását, az számlázáskor 25%-os Áfát kell felszámítson a fő és a kiegészítő szolgáltatásokra egyaránt.

A teljesítés időpontja az 58. § szerint a fizetés esedékessége, azzal, hogy az elszámolás a 12 hónapot nem haladhatja meg.


Külön érdekessége a témának az a gyakran előforduló eset, amikor a magánszemély tulajdonos a telephelyet megosztva saját cégének, illetve független feleknek adja bérbe. Ilyenkor a piaci ár figyelembe vétele igen fontos.

Kapcsolódó termékeink:

Bérleti szerződés minta

Áfa arányosítás kalkulátor


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. november 10., kedd

Cégvagyon biztonsága

Szeretném a több évtized alatt felhalmozott cégvagyont olyan cégbe apportálni, áthelyezni, amit a napi jelentős kockázatú működés nem fenyeget.
Vagy a jelentős kockázatú tevékenységet kiszervezni.
Olyan átalakulás érdekel ami során a jelenlegi cég jogutódlás nélküli átalakuláson megy át, a kis kockázatú bérbeadási tevékenység megtartásával.

Amikor a jogutódlásról, illetve az ezzel kapcsolatos felelősségről esik szó, akkor általában a cégvezetők, illetve tulajdonosok elég tanácstalanok. A lehetőségek felmérése végett először is vizsgáljuk meg, hogy mely esetekben szűnhet meg egy társaság jogutód nélkül, illetve jogutódlással.

66. § Jogutód nélkül szűnik meg a gazdasági társaság, ha
a) a társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel megvalósult;
b) a társaság legfőbb szerve elhatározza a társaság jogutód nélküli megszűnését;
c) a társaság tagjainak száma egyre csökken, kivéve, ha e törvény másként rendelkezik;
d) a cégbíróság a Ctv.-ben meghatározott okok miatt megszünteti;
e) jogszabály így rendelkezik.

67. § (1) Jogutóddal szűnik meg a társaság társasági formaváltás, egyesülés és szétválás (a továbbiakban együtt: átalakulás) esetén.

Láthatjuk, hogy a kérdéses esetben csak jogutódlással történő átalakulásról lehet szó. A jogutódok felelősségével kapcsolatos szabályokat a Gt. 70. §-a tartalmazza. A szóban forgó paragrafusnak további bekezdései is vannak, amelyek a tagok felelősségére térnek ki, de ezzel most nem foglalkozunk.

70. § (1) Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános jogutódja. A jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai, és terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, ideértve a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben foglalt kötelezettségeket is.

A társasági vagyon „biztonságba” helyezésének a legkézenfekvőbb módja a nagy értékű – elsősorban ingatlan – vagyontárgyak áthelyezése egy átalakulás keretében kiváló (különváló) cégbe. Itt megjegyezzük, hogy nem közömbös a téma szempontjából a tagsági jogviszonyok alakulása sem. Ugyanis egy kedvezményezett átalakulás azt feltételezi, hogy mind az átalakuló, mind a kiváló (vagy különváló) társaságban ugyanazok a tulajdonosok maradnak. (Lásd Kedvezményezett átalakulás menedzser termékünket).

A Gt. 85. §-a speciális szabályokat is megfogalmaz a szétválásra.

85. § (1) A szétválásra a 70. § (1)-(3) bekezdése megfelelően alkalmazandó. A szétváló gazdasági társaság jogutódai - ideértve azt a gazdasági társaságot is, amelyből a kiválás történt - a szétváló társaságnak a szétválás előtt keletkezett kötelezettségeiért - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a szétválási szerződés rendelkezése szerint felelnek. A szétváló társaság vagyonmegosztás előtt szerzett jogainak érvényesítésére a szétválás után az a jogutód jogosult, amelyhez az adott jogot a szétválási szerződés telepítette.

(2) Ha valamely vagyontárgyról, igényről a szétválási szerződésben nem rendelkeztek, vagy az csak utóbb vált ismertté, a vagyontárgy, igény vagy annak ellenértéke (érvényesítési joga) valamennyi jogutód társaságot a vagyonmegosztás arányában illeti meg.

(3) Ha a kötelezettségről a szétválási szerződésben nem rendelkeztek, vagy az csak a megállapodást követően válik ismertté, a jogutód gazdasági társaságok (ideértve a szétválás után megmaradó társaságot is) felelőssége egyetemleges.

(4) A szétválási szerződésben nevesített követelést elsősorban azzal a jogutóddal szemben kell érvényesíteni, amelyhez az adott kötelezettséget a szétválási szerződés a vagyonmegosztás folytán telepítette. Ha e kötelezettségét a jogutód nem teljesíti, valamennyi jogutód felelőssége egyetemleges. A jogutódok egymás közötti viszonyában az elszámolás alapja a szétválási szerződésben írt vagyonmegosztási rendelkezés, ilyen rendelkezés hiányában pedig a vagyonmegosztás aránya.

Fontos a fenti szabályok értelmezésekor kihangsúlyozni, hogy a jogutódok egyetemleges felelőssége csak azokra a követelésekre vonatkozik, amelyek az átalakulás előtt keletkeztek. Ennek ismeretében pedig világos, hogy az a jó, ha a „biztonsági” lépések megtétele minél előbb bekövetkezik.

Ami a kiszervezést illeti, sok esetben egyáltalán nem megoldható. Akadályozhatják hosszú távra kötött szerződések, vagy különböző jogok, amelyekkel csak az adott társaság rendelkezhet. Az átalakulás során ezek sokkal inkább kezelhetők.

Kapcsolódó termékeink:

Kedvezményezett átalakulás menedzser
Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye
Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta
Átalakulás hatásvizsgáló
Átalakulás tervező




Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. október 19., hétfő

Házastársak kapcsolt vállalkozása

Amennyiben a párom közeli hozzátartozóm lesz a házasságot követően, kapcsolt vállalkozás lesz-e az alábbi két cég vagy mindent rosszul értelmezek és nem, esetleg – szintén rosszul értelmezve a szabályokat – már most is kapcsolt vállalkozások?


"A" cég
Tulajdonosok: 83,3 %-ban én vagyok, 16,7 %-ban a nagybátyám
Ügyvezető: én vagyok

"B" cég
Tulajdonosok: 50 %-ban a párom, 50 %-ban egy ismerősünk (magyar magánszemély)
Ügyvezető: én vagyok

A kapcsolt vállalkozások esetében elsődlegesen mindig azt kell megvizsgálni, hogy az adózó és a vele szerződéses kapcsolatban lévő személy legfelsőbb szerve (taggyűlés) tud-e olyan döntéseket hozni, amelyeket független piaci körülmények között működő felek nem hoznának meg.

A kérdésben felvázolt esetben nem áll fenn ennek veszélye, hiszen a "B" Kft. nem hozhat a cég számára sem kedvezőbb, sem kedvezőtlenebb döntést, csak és kizárólag abban az esetben, ha ehhez a másik 50 százalékkal rendelkező független tulajdonos is hozzájárul.

Természetesen egy szabad kezet kapó, a taggyűlés által széleskörű felhatalmazással bíró ügyvezető visszaélhet a helyzetével és köthet az érdekeltségébe tartozó másik céggel a piaci árnál kedvezőtlenebb beárazású szerződést is, de ez már nem a törvényi meghatározás szerinti kapcsolt vállalkozási státuszból adódik.

Megjegyezzük, hogy az Áfa fizetési kötelezettség minden esetben kötődik a piaci árhoz és ettől eltérő alkalmazása járhat adóhiányt megállapító következményekkel, függetlenül attól, hogy a szerződő felek hivatalosan kapcsolt vállalkozásnak minősülnek-e, vagy sem.

Összefoglalva a kérdésre adott választ, a két társaság az ART és a Tao tv. szerint nem kapcsolt vállalkozás, de ennek ellenére a piaci ár alkalmazására érdemes odafigyelni.

Kapcsolódó termékeink:

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Kapcsolt vállalkozások kamatelszámolása


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. október 2., péntek

Fizetés nélküli szabadság

Következő vitám van az egyik gazdasági vezetővel a 1041 bevallással kapcsolatban.

Alapprobléma: egy-két napos fizetés nélküli szabadság engedélyezése havonta egy-két alkalommal és munkaviszony szüneteltetés bejelentése ugyanazokra a napokra.

Véleményem: az MT 139-140 § értelmében fizetés nélküli szabadságot csak harminc napnál többet lehet igénybe venni a felsorolt tételekre amelynek többségét kötelezően kell megadni illetve adható. Minden más esetben a bérprogram által felajánlott jelenléti elszámolásnál van egy lehetőség amit úgy hívunk hogy igazolt de nem fizetett távollét, ebben az esetben véleményem szerint nem kell bejelenteni a változást - megjegyzem ha kijelentek valakit szüneteltetésre akkor a magánszemélynek napi 150.- Ft egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie.

A kérdés eldöntése szempontjából fontos, hogy megvizsgáljuk a törvény adta mozgásteret.

Akarata ellenére a munkavállaló nem küldhető el fizetés nélküli szabadságra. Miért nem? Hát azért, mert a törvény előírja a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségét.

102. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni.

A munkavállaló a maga során szintén nem vehet ki önkényesen fizetés nélküli szabadságot.

103. § (1) A munkavállaló köteles

a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni;

b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni;

c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő;

d) munkáját személyesen ellátni.

(2) A munkavállaló köteles a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat elvégezni.

A Munka törvénykönyve meghatározza azokat az eseteket, amikor a munkáltató bizonyos helyzetekben, az általánostól eltérő módon teljesítheti foglalkoztatási kötelezettségét.

A törvény azt is megmondja, hogy mikor mentesül a munkavállaló a munkavégzés alól, illetve mikor köteles a munkáltató a munkavállaló fizetés nélküli szabadságra vonatkozó igényét teljesíteni és milyen mértékben.

Egyébként nem tartalmaz a törvény semmilyen tiltást, vagy korlátozást a munkáltatóra nézve a fizetés nélküli szabadság kiadhatósága tekintetében. Amennyiben a munkavállaló ezt igényli, a munkáltató pedig saját belátása szerint úgy dönt, hogy teljesíti ezt az igényt, akkor ezt nyugodtan megteheti. Természetesen e közös akarat, illetve egyetértés tényét, az utólagos viták elkerülése érdekében, egy megállapodásban kell rögzíteni.

A megállapodó felek tisztában kell legyenek azzal, hogy a fizetés nélküli szabadság idejére semmiféle juttatás nem jár. Ugyanakkor a szüneteltetés ideje alatt is fennáll a jogfolytonosság, ami azt jelenti, hogy a munka felvétele után a munkavállaló olyan jogokkal rendelkezik, mintha nem is lett volna távol. Sőt bizonyos esetekben (amikor kötelező volt számára kiadni a fizetés nélküli szabadságot) visszatérés után még az általános mértékű bérfejlesztés is megilleti.

1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről:

7. § (1) A biztosítás - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn.


(2) Ha a jövedelem juttatására egy másik foglalkoztatónál (munkáltatónál) fennálló jogviszonyra tekintettel kerül sor, e jövedelemmel összefüggésben a biztosítás időtartamaként a jövedelem kifizetésének (juttatásának) napját kell figyelembe venni.



8. § Szünetel a biztosítás:



a) a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve


1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy nyolc évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermeknevelési támogatásra való jogosultság vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetőleg tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe,

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, illetőleg munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt;

3.

b) az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette;

c) az ügyvéd, a közjegyző, a szabadalmi ügyvivő biztosítása arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti;


Tehát a fizetési szabadságon lévő munkavállaló munkaviszonya nem szűnik meg, de - a kivételektől eltekintve - a biztosítási jogviszonya szünetel. Az ezzel kapcsolatos változásokat a munkáltatónak be is kell jelentenie.

Kapcsolódó termékeink:

Munkaszerződés minta (alkalmazotti)

Vezető tisztségviselői szerződés minta (megbízási jogviszony, munkaviszony)

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. október 1., csütörtök

Osztalékelőleg az üzletrészétől megváló tulajdonosnak

Korlátolt felelősségű társaságunknak két tagja van, fele-fele arányú részesedéssel. A társam elszeretné adni az üzletrészét. Nincs rá anyagi lehetőségem, hogy ezt megvásároljam, viszont azt sem szeretném, hogy egy számomra idegen ember kerüljön birtokon belülre. Úgy tudom, hogy arra is van lehetőség, hogy az üzletrészt maga a cégünk vásárolja meg. Jó ha ez a vételár nem túl magas, mert a későbbiekben, ha én leszek a vevő, ez előnytelen lenne számomra. Arra gondoltam, hogy osztalék előleget fizetünk a tulajdonos társamnak és akkor csak a már lecsökkentett saját tőkén kell osztoznunk. Lehetséges-e egy ilyen megoldás?

A megoldás több szempontból is gyengélkedik.

Először is az osztalék fizetés nem lehet egyoldalú!

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kimondja:

132 § (3) A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az (1) bekezdésben meghatározott eredményt a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani.

Feltételezve, hogy ezt az akadályt sikerül áthidalni és az osztalék előleget a taggyűlés mindkét tulajdonos részére megszavazza, akkor is figyelemmel kell lenni egy sor feltétel teljesülésére.

133. § Két, egymást követő számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása közötti időszakban - ha a társasági szerződés azt megengedi - a taggyűlés osztalékelőleg fizetéséről akkor határozhat, ha

a) a számviteli törvény szerinti - e célból készített - közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel; azzal, hogy a kifizetés nem haladhatja meg az utolsó számviteli törvény szerinti beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a számviteli törvényben foglaltak alapján megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét és a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökkenhet a törzstőke összege alá, továbbá

b) a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján - a 131. § (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - az osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség.

Tehát a társasági szerződésnek tartalmaznia kell az osztalékelőleg fizetés lehetőségét. Az évközi mérleg alapján megállapított mérleg szerinti eredmény kiegészíthető a szabad eredménytartalékból, oly módon, hogy a saját tőke a kifizetés után se csökkenjen a törzstőke alá, illetve a gazdasági év végén készítendő végleges beszámoló alapján is fennálljon e kifizetés lehetősége.

Az osztalék előlegből nem kell vonni a 14% EHO-t, csak a 25% SZJA-t. Év végén viszont a véglegesített osztalékból már vonni kell az EHO-t is, a 450 E Ft-os plafon figyelembevételével. Ezért legalább annyi osztalékkal év végére is kalkulálni kell, hogy a fizetendő adó és járulék levonható legyen!

És ez még nem minden!

Ha év közben kilép a tulajdonostárs az osztalékelőleggel, akkor a véglegesítendő osztaléknál már nem lesz ott, s így a jogosultsága sem fog fennállni:

132. § (1) A tagot a társaságnak a 131. § (1) bekezdése szerint felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott tárgyévi adózott eredményéből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményéből arányos hányad (osztalék) illeti meg. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben (150. §) szerepel, kivéve, ha a társasági szerződés ettől eltérő időpontot határoz meg.

Tehát a taggyűlés időpontjában egy már nem létező tulajdonos, nem részesülhet osztalékban. Ezért álláspontunk szerint az üzletrészétől megváló tag az általa év közben felvett osztalék előleget vissza kell fizesse. Természetesen ez azt is jelenti, hogy a saját tőke és így a megválóra eső részesedés is magasabb lesz. A saját üzletrész további sorsával kapcsolatban több megoldás is létezik. Ezek között olyan is van, amely egyáltalán nem előnytelen a maradó tulajdonos számára. De erre csak egy másik bejegyzés tud csak keretet nyújtani.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. szeptember 30., szerda

Ingatlanhoz közvetlenül kötődő mérnöki szolgáltatás áfa vonzata

Egy Magyarországon bejegyzett társaság építési vállalkozói szerződést köt Romániában felépítendő ingatlanra. Az ingatlanhoz tartozó felvonók beszerelésének előkészítése gyanánt a magyar építési vállalkozó szerződést köt egy másik Magyarországon bejegyzett céggel, az engedélyezési tervek elkészítésére. A munkához az engedélyezési tervet készítő vállalkozó rendelkezésére bocsátják az épület kivitelezési terveit. Kérdés, hogy az ügylet Áfa szempontjából hogyan adózik?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény általános szabályt a 36. §-ban fogalmaz meg:

Szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.


Speciális szabály vonatkozik azonban az ingatlanokhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetén:

38§

(1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.

(2)Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

Tovább vizsgálva és megerősítést keresve a törvényben a 42 §-ban újból találkozunk az ingatlan fogalmával:

42. § (1) A következő szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:

d) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.

Anélkül, hogy elkezdenénk azon gondolkozni, vajon egy mérnöki szolgáltatásra illik-e a „terméken végzett munka” kifejezés, nyugodtan kihúzhatjuk a lehetséges esetek közül, hiszen az ingatlan e tekintetben kivételt képez. Értelem szerűen a 45 §, amely azzal az esettel foglalkozik, amikor az „említett szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol azt ténylegesen teljesítik”, szintén kiesik a listáról.

Marad még a 46 §, amely felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyek esetében a teljesítés helye ott van, ahol a szolgáltatást igénybe vevő adóalany gazdasági céllal letelepedett, feltéve, hogy ez más államban van, mint amely államban a szolgáltatást nyújtó adóalany telepedett le gazdasági céllal. Itt - meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatás is szóba jöhetne.

A mérnöki szolgáltatásra e paragrafus abban az esetben alkalmazható, ha az jellegadó tartalma alapján nem tartozik a 42. § (1) bekezdésének d) pontja alá. Esetünkben azonban nem teljesül az a feltétel, hogy a szerződő partnerek különböző tagállami illetőségűek, ezért ezt sem érdemes tüzetesebben tanulmányozni.

Az Áfa törvény VIII. fejezete rögzíti, hogy ki az adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében:

140 § a) Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására a 37-45. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

A mi esetünkben a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldi illetőségű, tehát ez sem érvényes rá.


Azt hiszem, hogy senki nem vádolhat meg bennünket azzal, hogy nem kerestük elég kitartóan annak lehetőségét, hogy adót fizessünk Magyarországon ezzel a szolgáltatással kapcsolatban. Nem sikerült. Mivel mindent megteszünk, hogy törvény értelmezéseink a lehető legbiztosabban üljenek, ezért még egy adóhatósági konzultációt is lefolytattunk ez ügyben. A végeredmény ugyanaz volt.

A kérdéses ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó mérnöki szolgáltatás az Áfa törvény alkalmazási hatályán kívül esik. A számlát áfa mentesen kell kiállítani és az említett kitételt szövegesen fel kell tüntetni.



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2009. szeptember 17., csütörtök

Átalakulással létrejött társaság kezdő napja

A cégbejegyzés napjával megszűnik az átalakuló társaság, és az átalakulást bejegyző végzést követő nappal jön létre a jogutód társaság. Melyik jogszabály írja ezt le?

Az átalakulással kapcsolatos időpontokról két törvény is tartalmaz rendelkezéseket:


2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

3. Cím Az átalakulás közös szabályai

69. §
A jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig, illetve az átalakulás gazdasági társaság által megjelölt időpontjáig [Ctv. 57. § (2) bekezdés] a gazdasági társaság a bejegyzett társasági formájában folytatja tevékenységét.


6. Cím Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok

87. § (1) A jogutód gazdasági társaság jogelődöt feltüntető cégbejegyzésével egyidejűleg - kiválás esetében a jogelőd gazdasági társaság, illetve beolvadás esetében az átvevő társaság kivételével - a jogelőd gazdasági társaságot törölni kell a cégnyilvántartásból a jogutód feltüntetésével.

(2) Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzését követő kilencven napon belül mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal [Ctv. 57. § (2) bekezdés] végleges vagyonmérleget kell készíteni.


2000. évi C. törvény a számvitelről

A végleges vagyonmérleg

141. § (1) Az átalakulás napjával, a cégbejegyzést követő 90 napon belül végleges vagyonmérleget és végleges vagyonleltárt kell készíteni és a cégbíróságnál letétbe helyezni mind az átalakuló gazdasági társaságra, mind az átalakulással létrejövő gazdasági társaságra vonatkozóan.


Üzleti év

11. § (1) Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik - a (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével - a naptári évvel.

(7) Üzleti év az átalakulás során megszűnő vállalkozónál az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól az átalakulás napjáig - mint mérlegfordulónapig - terjedő időszak.

(8) Üzleti év az átalakulással létrejövő új vállalkozónál az átalakulás napját követő naptól a vállalkozó által - az (1)-(3) bekezdés szerinti feltételekkel - az üzleti év végeként megjelölt napig - mint mérlegfordulónapig - terjedő időszak.

(1) Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik - a (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével - a naptári évvel.
(2) Az üzleti év a naptári évtől eltérhet:

a) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, ha az a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér,

b) a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek kivételével a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, ezen leányvállalat leányvállalatánál, ha az a külföldi anyavállalatnál, illetve a külföldi anyavállalat összevont (konszolidált) beszámolójánál is eltér,

c) az európai részvénytársaságnál, az európai szövetkezetnél, a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak vagy biztosítóintézetnek minősülő európai részvénytársaság és európai szövetkezet kivételével,

d) a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézménynél.

(3) Az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatására - a (2) bekezdésben rögzítettek mellett is - három, beszámolóval lezárt üzleti év után, vagy az anyavállalat személyében bekövetkezett változás esetén van lehetőség, a létesítő okirat ennek megfelelő módosítása mellett. Ez esetben a megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett az azokkal összehasonlítható (egy üzleti évvel korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is.


Összefoglalva a Gt. szerint a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig a gazdasági társaság a bejegyzett társasági formájában folytatja tevékenységét.

Amennyiben ez nem tűnne túl egyértelműnek, úgy további pontosítást jelent a végleges vagyonmérlegek fordulónapjára vonatkozó rész. Ezt ugyanis mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal kell elkészíteni. Erre erősít rá a számviteli törvény fentebb idézett 141. § (1) is.

Itt megjegyezhetjük, hogy normál menetben ugyanaz történik, hogy december 31. az üzleti év fordulónapja és a következő napon, azaz január 1-én kezdődik az új üzleti év.

Az üzleti évre vonatkozó szabályokat már a számviteli törvényben találjuk meg. Ez pedig véglegesen eldönti a kérdést. A 11. § (7) a jogelőd üzleti évének a végeként az átalakulás bejegyzésének napját - mint mérlegforduló napot - jelöli meg. Az üzleti év kezdetét pedig az átalakulással létrejövő új vállalkozónál az átalakulás napját követő naptól számítja.


Kapcsolódó termékeink:

Kedvezményezett átalakulás menedzser

Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás tervező


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.