Társaság alapítás, vagy megbízás harmadik ország viszonylatában?

Van egy korlátolt felelősségű társaság, amelyben tulajdonos vagyok. Szeretnénk harmadik országból  termékeket behozni (fa, fém, stb.). Mi lenne a legjobb? Alapítsak kint egy vállalkozást, vagy valamiféle megbízással dolgozzak, hogy kevesebb adót kelljen fizetni? Boszniáról van szó. A kettős adóztatás még fenn áll. Ha a tulajdon részemet eladom a kft-nél, akkor nem kell kapcsolt vállalkozással foglalkozni. Mert egyébként azt hiszem, erről lenne szó ez esetben. A kapcsolt vállalkozás milyen adózás alá esik?

Egy üzleti ügylet lebonyolítása szempontjából talán a legelső mérlegelendő kérdés, hogy alkalmi eseményről, vagy egy hosszútávú lehetőségről van-e szó. Egyedi esetekben könnyű a válasz, hiszen a megbízást erre találták ki. Amennyiben hosszabb távban gondolkodunk, akkor a következő lehetőségek között kell mérlegelni:
1. Meglévő vállalkozásom önálló fióktelepet hoz létre.
2. Meglévő vállalkozásom adószámot vált ki az adott külföldi országban.
3. Új céget alapítok külföldön.
4. Nem akarom a jelenlegi tulajdonos társaimat bevonni az üzletbe és új céget alapítok belföldön, vagy kivásárolom a többiek üzletrészét.

Az önálló fióktelep létrehozása, vagy egy külföldi székhelyű cég alapapítása akkor indokolt, ha előre tudjuk, hogy egy adott külföldi országban összetett gazdasági tranzakciókat akarunk lebonyolítani. Ez annyit jelent, hogy vásárlás, értékesítés, tároló kapacitások kiépítése, munkaerő alkalmazása egyaránt szükséges feltételként jelentkezik. A fióktelep gazdasági tranzakcióit a honi vállalkozás könyveiben elkülönítetten kell kezelni. Helyben minimum egy adószakértőt kell megbízni az adott ország törvényei szerinti adóbevallások és adófizetések kezelésére. A honi társasági adó bevallásban a külföldről származó jövedelmet a következőképpen lehet figyelembe venni:

A KETTŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE VI. Fejezet

28. § (1) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó adózás előtti eredményét növeli a külföldön fizetett (fizetendő), társasági adónak megfelelő adó ráfordításként elszámolt összege.

(2) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.

(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonhatja a külföldön fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adót.

A fenti rendelkezésből kiolvasható, hogy a külföldről származó jövedelem egyezmény hiányában is kezelhető a hazai bevallásban. A különbség az, hogy egyezmény alapján a hazai adóalap már nem tartalmazza a külföldi jövedelemre eső adóalapot (az ottani adókulccsal kell megadózni), míg egyezmény hiányában tartalmazza, (tehát a a hazai és a kinti adókulccsal egyaránt meg kell adózni), s ezután az itt fizetendő adóból levonható a külföldön megfizetett adó.

A kapcsolt vállalkozási jogviszony egy ilyen konstrukcióban nem szabad problémát jelentsen. A vállalkozók többsége azt gondolja, hogy két kapcsolt vállalkozás között csak piaci áron lehet számlázni.
Erről szó nincsen! Lehet alá és fölé számlázni nyugodtan, csak a társasági adóalap megállapításánál kell arra figyelni, hogy történjen meg az adóalap módosítása az egyik félnél lefele, a másiknál pedig felfele, úgy mintha a számlázás piaci áron történt volna.

A Bosznia-Hercegovinában alkalmazott 30%-os társasági adó nem biztos, hogy csábító kihívás lenne egy hazai cég számára.

Az alábbi címen olvasható néhány fontos információ:
http://www.macline.hu/barangolas/bosznia-hercegovina/befektetesi-feltetelek.html

 A "csak adószám" kiváltása korlátozott lehetőségeket biztosít. Nem is biztos, hogy minden országban lehetséges. Ezt a megoldást akkor szokták alkalmazni, ha egy külföldi országban akarnak ott belföldinek számító tranzakciókat lebonyolítani. Például megmunkálásra ideiglenesen kivisznek alkatrészeket, majd a bérmunka elvégzését követően, úgy döntenek, hogy egy részét a kész terméknek mégsem szállítják haza, hanem helyi társaságnak értékesítik. Ilyenkor egy úgynevezett vagyonáthelyezésre kerül sor, amelynek keretében a vállalkozás a saját külföldi adószámának számláz, majd azon az adószámon bonyolítja le az értékesítést és bevallja, illetve megfizeti a helyi forgalmi adót.

Ha valaki megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik egy adott országban és úgy látja, hogy az ott található termékeket versenyképes áron be lehet szerezni, illetve erre van hazai, vagy egy harmadik országbeli piacon kereslet, akkor ennek kielégítésére a legalkalmasabb mód az import jogosultságok biztosítása.
Áruk nemzetközi forgalmának bonyolítása komoly szaktudást igényel a vámkezelési eljárások, a szállítmányozás, a bankgaranciák, akkreditívek, biztosítások tekintetében.

A magánszemélyként üzletelést nem tartjuk egy nyerő megoldásnak. Nem hinnénk, hogy egy magánszemélyt a nemzetközi piacon megbízható partnernek tekintenének, ha figyelembe vesszük az előbbi bekezdésben az importálási követelményekhez fűzött megjegyzéseinket. És tegyük hozzá, hogy nem is túl elegáns.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Áfa arányosítás önkormányzati támogatásban részesülő cégnél

 Egy 100 % -ban Önkormányzati tulajdonban lévő Kft. főtevékenységei kereskedelmi televíziózás, helyi önkormányzati lap kiadása, valamint önkormányzati események rendezése.
A tevékenységeket (nem tartozik egyik sem az adómenetes kategóriába) az Önkormányzat működési támogatásként finanszírozza, a tevékenységekhez kapcsolódóan saját bevétel a televíziós illetve a lapkiadáshoz kapcsolódóan keletkezik, de elenyésző mértékben.
 A problémám az lenne, hogy arányosítanom kell-e a levonható áfát, vagy sem. Sajnos ebben a témában sehol nem találtam iránymutatást, csak a Cégiránytű által írt "Támogatás Áfa arányosítása" és az "Önkormányzat által nyújtott támogatás Áfa kötelezettsége" cikkeket találtam és ha jól értelmeztem, akkor az én olvasatom szerint visszaigényelhetem az áfát.
Elegendő lehet-e az, ha a támogatási szerződésben szerepel, hogy a támogatás a levonható áfát nem tartalmazza? Az elbizonytalanodásom oka az, hogy olyan információt kaptam, mely szerint, ha egy tevékenységhez nincs bevételem, akkor arra eső áfát nem igényelhetem vissza.

A kérdés jogos aggályokat vet fel. Mit is mond a 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról?

Előzetesen felszámított adó megosztása
123. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le. 

 Tegyük fel, hogy a cég egy önkormányzati eseményt szervez meg. Ehhez igénybe vesz (felhasznál) anyagi és humán erőforrásokat egyaránt. Az eseményhez közvetlenül kapcsolódnak termékbeszerzések, amelyek számlái előzetesen felszámított áfát tartalmaznak. E mellett vannak további figyelembe vehető anyagi erőforrások is, mint például a társaság általános költségkategóriájába tartozó rezsi költségek, irodai eszközök, és így tovább, amelyek szintén előzetesen felszámított áfával terheltek. Ezt kell szembeállítani az "adólevonásra jogosító szolgáltatásnyújtással". Beszélhetünk egyáltalán ilyenről? Kinek és milyen ellenértékért nyújt a társaság rendezvény szervezési szolgáltatást?

 Bizony egy ilyen üzleti megoldás több ponton is problémás. Az önkormányzat meg kellene rendelje ezt a szolgáltatást és fizetnie kellene érte. A versenysemlegességet is figyelembe véve, az ellenérték és a  szolgáltatás piaci ára közötti összhang a követelmény. Azaz amennyit egy független fél elkér, vagy elkérne egy ilyen rendezvény megszervezéséért (a szolgáltatás bekerülési költségei + a szokásos haszon). Ráadásul itt kapcsolt felekről lévén szó, még a társasági adóalap is sérül, de ebbe most ne menjünk bele.

 Mindebből következik, hogy a társág a működési támogatással finanszírozott konstrukcióban nem tud felmutatni olyan adóköteles szolgáltatás nyújtás teljesítést, amely megalapozná az adólevonási jogot.

 A kereskedelmi televízió és az önkormányzati lap esetében is ugyanez mondható el, még akkor is, ha itt van egy kevés kimutatható adóköteles bevétel.

Tehát a "Támogatás Áfa arányosítása" című cikkünkben, az ábrával is szemléltetett képlet alapján kellene eljárni és a nevezőben szerepeltetni a működési támogatást. Természetesen ez azzal jár, hogy az arányeltolódás miatt minimális lesz az a rész, amely az előzetesen felszámított áfából levonásba helyezhető.

Szerintünk ez a minimum, amit szükséges megtenni, de hangsúlyozva azt, hogy a jó megoldás igazából az ellenérték fejében teljesített szolgáltatás nyújtás. Tudjuk, hogy ezekben a pénzhiányos időkben az önkormányzatok megpróbálják elspórolni az áfát és kerülnek minden olyan megoldást, ami árkiegészítő támogatást, vagy szolgáltatás megrendelést eredményezne. Ideig-óráig ez még működhet is, hiszen attól függ, hogy meddig megy el egy-egy hatósági ellenőrzés. Egy biztos, mi már több olyan esetet is megtapasztaltunk, amikor ez sokba került.

Kapcsolódó termékeink:

Áfa arányosítás kalkulátor


Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Mikortól és kinek kell elkészítenie a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartást?

A szokásos piaci ár, azaz a transzferár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettséget két egymást követő kormányrendelet szabályozta az alábbiak szerint (a paragrafusokat a téma logikája szerint és nem nagyságrendben idéztük!):

18/2003. (VII. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

Záró rendelkezések
7. § E rendelet 2003. szeptember 1-jén lép hatályba.
8. § Ez a rendelet az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz.

1. § (2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adó alanyai közül azt a gazdasági társaságot, külföldi vállalkozót, egyesülést és szövetkezetet, amely az adóév utolsó napján nem minősül a Tao. előírása szerinti kisvállalkozásnak.

(3) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót kapcsolt vállalkozásával (Tao. 4. § 23. pont) kötött hatályos szerződés alapján terheli, feltéve, hogy a szerződés alapján az adóévben teljesítés történt.
 

3. § (4) Az adózó köteles a nyilvántartást módosítani, ha olyan változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.
(5) Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, az e rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.

22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

Záró rendelkezések

9. § (1) E rendelet 2010. január 1-jén lép hatályba, azzal, hogy előírásait - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a 2010. adóévi adókötelezettséghez kapcsolódó nyilvántartásokra kell először alkalmazni.

(2) E rendelet 3. § (6) bekezdését és 6. §-át a 2009. adóévi adókötelezettséghez kapcsolódó nyilvántartási kötelezettség teljesítésére is alkalmazni lehet, feltéve, hogy a nyilvántartás elkészítésének határideje nem korábbi, mint e rendelet hatálybalépésének napja.
 

3.§ (4) Az adózó a nyilvántartást a szerződés hatálya alatt akkor köteles módosítani, ha olyan változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.
 

10. § A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 18/2003. (VII. 16.) PM rendelet hatályát veszti.

Jogharmonizációs záradék

11. § E rendelet az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó iránymutatás, valamint a Tanácsnak és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselőinek állásfoglalása (2006. június 27.) az Európai Unióban található kapcsolt vállalkozások transzferár-képzési dokumentációjára (EU TPD) vonatkozó magatartási kódexről (2006/C 176/01) figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz.

(2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt, ha kapcsolt vállalkozásával [Tao. 4. § 23. pont] kötött hatályos szerződése, megállapodása (a továbbiakban: szerződése) alapján az adóévben teljesítés történt.


1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

18. § (5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

 A fenti törvényi hivatkozásokból kitűnik, hogy az első kormányrendelet hatályba lépésének évétől terheli az adózók bizonyos körét a nyilvántartási kötelezettség. Az, hogy ki nem minősül kisvállalkozásnak (tehát ennél nagyobb), az önmagában is egy bonyolult kérdés. Megállapításához a kétéves gördülő szabályt kell alkalmazni. Itt a Cégiránytű tanácsadó blogban egy esettanulmány kapcsán már foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Az alábbi linkről tudod elérni:

Esettanulmány Kkv vállalkozások besorolására és nyilvántartására.

 A KKV meghatározó segédletünket is azért készítettük, hogy támogatást nyújtson a vállalkozásoknak a kérdés eldöntéséhez.

KKV meghatározó és nyilvántartó  

Nekünk mindenesetre az a véleményünk, hogy a társaság nagyságrendjétől függetlenül, - amennyiben kapcsolt vállalkozással üzletelünk - jó ha rendelkezünk egy olyan levezetéssel, amely dokumentálja a piaci árat. A piaci ár alkalmazása és az ezzel kapcsolatos társasági adóalap módosítási kötelezettség mindenkire vonatkozik. Egy esetleges ellenőrzéskor bizony érvelnünk kell, hogy helyesen állapítottuk meg az adóalapunkat.

Ami a nyilvántartás módosítását illeti, az is egy csapda helyzet. Akkor kell módosítani, ha olyan változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének. Erre is csak akkor tudunk megnyugtató választ adni, ha a körülményeket évente felülvizsgáljuk.

A törvény szövegéből az is következik, hogy önmagában a kapcsolt vállalkozási jogviszony nem keletkeztet nyilvántartási kötelezettséget. Ez abban az évben következik be, amikor teljesítés történik.

A nyilvántartás hiánya, vagy nem megfelelő összeállítása komoly jogkövetkezményekkel jár.


További termékeink a témával kapcsolatban:

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó



Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Üzemeltetésre átadott személygépjárművel kapcsolatos cégautó adó

Több személygépjármű is van társaságunk tulajdonában. A 2012 évben várható gépjárműadó terhek drasztikus növekedése arra késztet bennünket, hogy költségtakarékosabb megoldást keressünk.
Egyik lehetséges verzió, hogy átadjuk üzemeltetésre egy-egy dolgozónknak a gépjárművet, feltételezve, hogy ezzel a cégautó fizetésére a továbbiakban már ő, mint magánszemély lesz köteles, de csak abban az esetben, ha a gépjármű üzemeltetésével kapcsolatban költséget számol el. Amennyiben a magánszemély nem érvényesít költséget és csak az SZJA törvényben meghatározott bevételnek nem számító költségtérítésben részesül, úgy ő sem lesz cégautóadó fizetésre kötelezett. Helyesen gondoljuk-e, hogy ez egy jó megoldás?

A megoldás véleményünk szerint több szempontból sem hozhatja a kívánt eredményt.
Az első fő szabály, amit figyelembe kell venni, hogy minden esetben meg kell fizetni a cégautóadót, ha a magyar rendszámú (nem mentes) személygépkocsi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet tulajdonában áll, függetlenül attól, hogy költséget számol-e el azzal kapcsolatosan, vagy sem. Az üzemeltetésre átadás nem jelent változást a tulajdonjogban. Üzemben tartó az, aki tulajdonjoga, vagy más használatra jogosító jogcím alapján a járművet üzemelteti. Ilyen használatra jogosító jogcím- a tulajdonjogon kívül- lehet bérlet, haszonkölcsön például.

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 17/A. § szerint:
Adóköteles az a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti személygépkocsi - ide nem értve a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott személygépkocsit - (a továbbiakban, e fejezet alkalmazásában személygépkocsi), amely nem magánszemély tulajdonában áll, továbbá az a személygépkocsi, amely után a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint költséget, ráfordítást, illetve az Szja tv. szerint tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást (a továbbiakban költség, ráfordítás, értékcsökkenési leírás együtt: költség) számoltak el.
(2) Nem adóköteles az a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi, amelynek használatával összefüggésben a használó - költségei ellentételezésére - kizárólag az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének r) pontja és 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti költségtérítést kap, továbbá az olyan, magánszemélynek pénzügyi lízingbe adott személygépkocsi, amely után költséget nem számoltak el.

Az adó alanya
17/B. § (1) Az adó alanya a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Pénzügyi lízingbe adott, hatósági nyilvántartásba bejegyzett személygépkocsi esetén az adó alanya a lízingbe vevő.

Valóban igaz, hogy a kifizető által a magánszemély tulajdonában levő személygépkocsi hivatalos használatára tekintettel kifizetett, és személyi jellegű egyéb ráfordításként elszámolt költségtérítés sem a kifizetőnél, sem a magánszemélynél nem keletkeztet cégautóadó-fizetési kötelezettséget, feltéve, hogy a magánszemély nem számol el tételesen személygépjármű-használattal kapcsolatos költséget.
Az sem keletkeztet cégautóadó-fizetési kötelezettséget, ha a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi után kizárólag a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kifizetett összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. E kérdéssel az SZJA törvény 3. sz. melléklete foglalkozik. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezekben az esetekben a magánszemély tulajdonában álló személygépjárműről van szó!

Olvastunk olyan szakértői állásfoglalást, amely szerint "a cégautó adó elkerüléséhez nem szükséges teljesen eladni az autókat, elegendő használójukat üzembentartóként bejegyezni."

A hivatkozott 70. § (1) arról szól, hogy természetbeni juttatásnak minősül a kifizető tulajdonában lévő, vagy általa bármely más jogcímen használt személygépkocsi (a cégautó) magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem.

Ez azt jelenti, hogy a kifizető üzemeltethet úgy is személygépkocsit, hogy az nem a tulajdonában van, hanem csak üzemelteti (például bérli). Ha az alkalmazottnál (aki vezeti a személygépjárművet) megállapítható a  magáncélú használat is, akkor felmerül esetében a természetbeni juttatás.

A (2) bekezdés visszautal az (1) bekezdésre mondván, hogy az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó (a cégautó-adó) fizetésére az a kifizető köteles, aki (amely) a magánszemély(ek) számára a magáncélú használatot biztosítja. Azaz, ha a cég nem tulajdonosa a gépjárműnek, hanem üzemeltetője, és ő teszi lehetővé a magánszemély részére a magáncélú használatot, akkor ez a társaság, mint üzemeltető lesz a cégautó-adó fizetésére kötelezett.
Tehát szó nincs róla, hogy a magánszemély lenne az üzemeltető, illetve a kifizető! Egy társaság esetében, aki tulajdonol egy személygépkocsit, az üzemeltetésre átadás tulajdonképpen bérbeadást jelent. Ha ezt ingyenesen tenné meg, akkor szintén felmerülne a természetbeni juttatás, illetve egyéb elszámolási problémákat is látunk. Elég ha visszautalunk rá, hogy a magánszemély az SZJA törvény szerint csak a tulajdonát (vagy házastársa tulajdonát) képező gépjárművel kapcsolatban számolhat el költségtérítést. Arról nem is beszélve, hogy az egész nem életszerű!

Összegezve véleményünket, a fentiekből következik, hogy egy jogi személy a tulajdonában álló személygépkocsi után akkor is meg kell fizesse a cégautó adót, ha ezt üzemeltetésre magánszemélynek átadja.

Egyébként azon is érdemes elgondolkozni, hogy ilyen esetben milyen forrásból lennének finanszírozhatók a gépjárművel kapcsolatos költségek, úgy mint az amortizáció, a biztosítás, a szerviz - és alkatrész költségek.

Egy dolog biztosan érzékelhető a kérdés felvetése kapcsán. A vállalkozások minden lehetséges megoldást be fognak vetni, hogy elkerüljék az újabb terheket. Ebből az állami költségvetésnek nem valószínű, hogy jelentős többlet bevétele fog származni. A jelenlegi adómértéket már elfogadta és tudomásul vette a vállalkozói világ. Az adó növelése újból a korábbi állapotokat fogja előidézni, amikor a vállalkozók minden lehetséges módon megpróbáltak trükközni, hogy a számukra jelentős terhet jelentő adót ne kelljen megfizetni.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az önkormányzati cégek és a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség

 Az előző bejegyzésünkben levezettük, hogy az önkormányzat és a többségi tulajdonát képező cég kapcsolt vállalkozási jogviszonyt keletkeztet.

Mostani kérdésünk az, hogy van-e az ilyen vállalkozásnak a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettsége?

A társasági adóról szóló törvény meghatározza azt a vállalkozói kört, amelyik köteles ezt a nyilvántartást elkészíteni:

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

A társasági adóról szóló törvény megfogalmazását, ha megpróbáljuk magyarra fordítani, akkor azt mondhatjuk, hogy közép vállalkozástól felfele mindenki köteles a nyilvántartást elkészíteni. Kivételt képeznek azok az adózók (a többi kivételt most figyelmen kívül hagyva), amelyekben az állam többségi befolyással rendelkezik.

Itt meg is állhatunk egy pillanatra, mert tisztáznunk kell, hogy az önkormányzat bele tartozik-e az állam fogalmába? Ennek érdekében "begyűjtöttünk" néhány meghatározást:

Az állam fogalma

A helyi önkormányzat önálló gazdálkodó szervezet. Az önkormányzati vagyon körébe tartozik egyrészt az önkormányzat törzsvagyona, másrészt az önkormányzat vállalkozói vagyona. A törzsvagyon lehet forgalomképtelen és forgalomképes.

Az önkormányzatok törvényi felhatalmazás alapján végezhetnek közigazgatási feladatokat. A központi közigazgatási szervezeteknek csupán a központi közigazgatási feladatok ellátására lehet közvetlen befolyása. E két szervezetrendszer közötti alá- és fölérendeltség megszűnt. A központi közigazgatási szervezetek nem adhatnak az önkormányzatoknak utasítást. Elsősorban a törvényeknek alárendeltek.

A legkiterjedtebb jogosítványai természetesen az Országgyűlésnek vannak az önkormányzatokkal kapcsolatban.

A helyi önkormányzatok központi állami szervekkel való kapcsolatrendszerében meghatározó, hogy a helyi önkormányzatok önálló hatalmi tényezőt jelentenek, nagy önállósággal rendelkeznek, az államszervezet részei, de közvetlenül nincsenek alárendelve egyetlen szervezetnek sem.

Amennyiben a fenti sorok nem elég meggyőzőek az állam és az önkormányzat közötti fogalmi eltérés tisztázására, talán segít a Kkv törvény:

2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról

3. §

(4) Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.

(6) Ahol jogszabály „KKV-t”, „mikro-, kis- és középvállalkozást”, illetve „kis- és középvállalkozást” említ, azon - ha törvény másként nem rendelkezik az e törvény szerinti KKV-t kell érteni.

Láthatjuk, hogy a törvény itt különbséget tesz az állam és az önkormányzat között. S ezután talán egyértelműbbé válik, hogy az állami befolyás fogalmába az önálló hatalmi tényezőt képező önkormányzatok nem tartoznak bele. Vagyis az általuk tulajdonolt cégek nem jelentenek kivételt a nyilvántartási kötelezettséget illetően.

A nyilvántartás elkészítését konkrétan egy kormány rendelet szabályozza:

 22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

A rendelet hatálya

1. § (1) Ez a rendelet a szokásos piaci ár megállapítása érdekében meghatározza a megállapításhoz szükséges adatokat tartalmazó nyilvántartás készítésének szabályait.

(2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt, ha kapcsolt vállalkozásával [Tao. 4. § 23. pont] kötött hatályos szerződése, megállapodása (a továbbiakban: szerződése) alapján az adóévben teljesítés történt. Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, az e rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.

(3) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót

a) magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján, és

b) ha a Tao. 18. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő középvállalkozás.

(4) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügylet, továbbá meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban meghatározott más ár alkalmazása esetében.

(5) Az adózó - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem mentesül az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség alól bennfentes kereskedelem és tisztességtelen árfolyam-befolyásolás, illetve jogszabály megsértésével alkalmazott ár esetében.

A nyilvántartás elkészítése nem egyszerű feladat. E tényt támasztják alá, az adóhatóság vállalási árai, amelyeket az adózás rendről szóló törvénybe foglaltak:

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

A szokásos piaci ár megállapítása

132/B. § (1) Az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozások közötti jövőbeni ügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár).

(9) A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles, a díj

a) egyoldalú eljárás esetén legalább 500 ezer forint, legfeljebb 5 millió forint, ha a szokásos piaci ár az összehasonlító árak módszerével, a viszonteladási árak módszerével, vagy a költség és jövedelem módszerrel állapítható meg,

b) egyoldalú eljárás esetén legalább 2 millió forint, legfeljebb 7 millió forint, ha a szokásos piaci ár az a) pontban nem szereplő módszer alapján állapítható meg,

c) kétoldalú eljárás esetén legalább 3 millió forint, legfeljebb 8 millió forint,

d) többoldalú eljárás esetén legalább 5 millió forint, legfeljebb 10 millió forint.

Amennyiben a szokásos piaci ár (ártartomány) összegszerűen nem állapítható meg, a díj - az eljárás típusától függően - a díj minimumával egyező összeg.

Természetesen nem kötelező mindezt az adóhatóságtól megrendelni. Ez inkább csak az igazán nagy cégeknek jelenthet megoldást. Minden esetre, aki saját maga készít ilyen nyilvántartást, az igen körültekintően kell eljárjon. Már csak azért is, mert a vele kapcsolatosan kiszabható bírság is összhangban van a fentebb bemutatott vállalási árral:

172. § (1) A magánszemély adózó - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha

e) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti, a számviteli törvényben meghatározott pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezéseket megsérti, vagy közzétett éves beszámolója, egyszerűsített éves beszámolója egészében vagy részben nem felel meg a számvitelről szóló törvény előírásainak,

(16) Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés e) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén nyilvántartásonként (összesített nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

Összefoglalva, az önkormányzati cégek (25% tulajdonrész felett) nem minősülnek kisvállalkozásnak és vonatkozik rájuk a nyilvántartás elkészítési kötelezettség, amennyiben az önkormányzattal hatályos szerződése, megállapodása alapján az adóévben teljesítés történt.

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.