A férjem munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása következtében 2008 november 30-án megszűnt.
A decemberben kifizetett végkielégítést a 2008 évről készült adóbevallásában kell teljes egészében figyelembe vennie, vagy valamilyen arányosítási szabályt kell alkalmazni?
Az SZJA tv. fogalom meghatározásai között a "Bér" címszónál találkozunk a végkielégítés fogalmával is:
"a) a munkaviszonyból származó jövedelem (kivéve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, valamint a munkaviszony megszüntetésére tekintettel kapott végkielégítést);"
A törvényből az is kitűnik, hogy a magánszemély nem igényelheti az adóhatóság közreműködését a bevallás elkészítésében abban az esetben, ha az adóévben végkielégítés megosztott része után van adókötelezettsége.
Alapszabályként fogalmazza meg a törvény 26. § (2) bekezdése, hogy "A munkaviszony megszűnésével összefüggő végkielégítést a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt kifizették."
A (3) bekezdés:
"A törvényben meghatározott mértékű, továbbá az állami végkielégítésnek egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek ehhez kapcsolódó részét legalább annyiszor kell figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik, de legfeljebb ahány hónapra vonatkozik a kifizetés. A fennmaradó végkielégítést és a levont adóelőlegnek erre eső részét, de legfeljebb az egy hónapra jutó összeg tizenkétszeresét a következő adóévben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni. Amennyiben a végkielégítés teljes összege meghaladja az így számított értéket, a fennmaradó összeget és az ehhez kapcsolódó levont adóelőleget a munkaviszony megszűnését követő második évben megszerzett jövedelemnek és megfizetett adóelőlegnek kell tekinteni.
(4) A magánszemély a (3) bekezdésben említett végkielégítés kifizetését megelőzően írásban nyilatkozhat, hogy a (3) bekezdés rendelkezését nem kívánja alkalmazni."
A fenti rendelkezés szerint amennyiben a kérdezőnek mondjuk hat havi végkielégítés járt és nem nyilatkozott, úgy 2008 évben legalább egy havi végkielégítést és az ezzel arányosan levont adóelőleget kell a bevallásában szerepeltetnie. A fennmaradó rész és az ezzel arányosan levont adóelőleg a 2009 évi bevallás részét fogja képezni.
A bevallás 0853 kitöltési útmutatója véleményünk szerint nincs teljes összhangban a törvény szövegével. Itt ugyanis az szerepel, hogy "Az összeg egy hónapra jutó részét annyiszor kell itt figyelembe vennie 2008. évi jövedelemként, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől 2008. december 31-ig eltelt." A "legalább" kifejezés az útmutatóból kimaradt és helyébe a "kell" megfogalmazás lépett. Szerintünk a törvény alkotó szándéka szerint itt más arány is elképzelhető lenne. A (4) bekezdésben említett nyilatkozat ugyanis az osztatlan szerepeltetésre vonatkozik.
Hangsúlyozzuk, hogy a szabály csak a a törvényben meghatározott mértéknek megfelelő összegre értendő!
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
cegiranytu.hu tanácsadó adózás számvitel
2009. május 14., csütörtök
2009. május 11., hétfő
Transzferár nyilvántartási kötelezettség
Ki az aki transzferár nyilvántartásra kötelezett?
Elfogadható-e a kapcsolt felekkel az értékesítési keretszerződés, úgy, hogy a tényleges megrendelés eseti jelleggel
(faxon) történik (árajánlat elfogadás e-mailen keresztül)?
Egyedi termékek előállítása esetén, melyik módszer alkalmazandó a piaci ár tekintetében?
Csak azzal a kapcsolt vállalkozással van bejelentési kötelezettség akinek az adózó értékesít vagy azzal is akitől beszerez?
A 18/2003. (VII. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szól.
A rendelet hatálya kiterjed a gazdasági társaságra, a külföldi vállalkozóra, egyesülésre és szövetkezetre, amely nem minősül a Tao. tv. előírása szerinti kisvállalkozásnak.
Kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg alatt marad. További feltétel, hogy főszabály szerint a vállalkozásban az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – sem külön-külön, sem együttesen nem haladhatja meg a 25 %-ot.
A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartást az erre kötelezett adózónak főszabály szerint szerződésenként kell elkészítenie.
Összevont nyilvántartás lehetősége akkor áll fenn, amikor:
A keretszerződés egy kiterjedt és elfogadott gyakorlati megoldás. A nyilvántartás tekintetében az a lényeg, hogy alkalmazni kell minden olyan esetben, amikor a Tao. tv. szerint kapcsoltnak minősülő vállalkozással kötött hatályos szerződés alapján az adóévben teljesítés történt.
A kapcsolt vállalkozások között bonyolítandó ügyletek tekintetében közömbös, hogy értékesítésről, vagy beszerzésről van szó.
Fontos, hogy 2005. adóévtől ez a kötelezettség valamennyi, az adott évben hatályos szerződés vonatkozásában fennáll. A 2003-2004 évekre átmeneti szabályok érvényesek.
A nyilvántartás elkészítésének határidejére szintén a Tao. tv. tartalmaz előírást: az arra kötelezett adózónak legkésőbb a társasági adó bevallásának határidejéig kell rögzítenie a szokásos piaci árat, és a Rendeletben meghatározott egyéb adatokat.
A nyilvántartás kialakítása során az egyik legkényesebb és ebből kifolyólag a leginkább vitára okot adható kérdés magának a piaci árnak a meghatározása.
Minden esetben ajánlott figyelembe venni az adózó független féllel kötött szerződését, az adózó kapcsolt vállalkozása és egy független vállalkozás között létrejött megállapodást, illetve a független vállalkozások egymás közötti szerződését (összehasonlító ár).
Az összehasonlítható eszközre, szolgáltatásra vonatkozó nyilvános adatbázisban tárolt adatok nem csupán az összehasonlító árak módszerének alkalmazásához szolgáltatnak alapul. Ezek ismerete ugyanis módot adhat a szokásos haszon megállapítására is, amely mind a viszonteladási árak módszerének, mind pedig a költség és jövedelem módszernek az egyik alapfeltételét képezi.
A költség és jövedelem módszer alkalmazása szorosan kötődik az önköltség számítási szabályzathoz. A számviteli törvény 14. (7) bekezdése határozza meg azt a vállalkozói kört, amelynek kötelező önköltség számítási szabályzattal rendelkeznie. "Amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költségnemek szerinti költségek együttes összege az ötszázmillió forintot meghaladja, az ezt követő évtől kezdődően a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások 51. § szerinti önköltségét az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani. Ezen kötelezettsége alól a vállalkozó a későbbiek során - a feltételek ismételt teljesülése esetén - sem mentesül."
Természetesen az említett paraméterek a transzferár nyilvántartásra kötelezettek körének paramétereivel nem biztos, hogy minden esetben összhangban vannak. A nyilvántartás adatait mindenképpen fontosnak tartjuk önköltség számítással is alátámasztani.
Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozások kamatelszámolása
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Elfogadható-e a kapcsolt felekkel az értékesítési keretszerződés, úgy, hogy a tényleges megrendelés eseti jelleggel
(faxon) történik (árajánlat elfogadás e-mailen keresztül)?
Egyedi termékek előállítása esetén, melyik módszer alkalmazandó a piaci ár tekintetében?
Csak azzal a kapcsolt vállalkozással van bejelentési kötelezettség akinek az adózó értékesít vagy azzal is akitől beszerez?
A 18/2003. (VII. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szól.
A rendelet hatálya kiterjed a gazdasági társaságra, a külföldi vállalkozóra, egyesülésre és szövetkezetre, amely nem minősül a Tao. tv. előírása szerinti kisvállalkozásnak.
Kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg alatt marad. További feltétel, hogy főszabály szerint a vállalkozásban az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – sem külön-külön, sem együttesen nem haladhatja meg a 25 %-ot.
A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartást az erre kötelezett adózónak főszabály szerint szerződésenként kell elkészítenie.
Összevont nyilvántartás lehetősége akkor áll fenn, amikor:
- a szerződések tárgya azonos, valamint ezen túlmenően teljesítésük minden lényeges feltétele előre rögzített és szerződésenként megegyező, vagy az eltérések között csupán jelentéktelen eltérés mutatkozik.
- ha a vonatkozó szerződések tartalmilag, vagy bármilyen egyéb módon szorosan összefüggnek egymással.
A keretszerződés egy kiterjedt és elfogadott gyakorlati megoldás. A nyilvántartás tekintetében az a lényeg, hogy alkalmazni kell minden olyan esetben, amikor a Tao. tv. szerint kapcsoltnak minősülő vállalkozással kötött hatályos szerződés alapján az adóévben teljesítés történt.
A kapcsolt vállalkozások között bonyolítandó ügyletek tekintetében közömbös, hogy értékesítésről, vagy beszerzésről van szó.
Fontos, hogy 2005. adóévtől ez a kötelezettség valamennyi, az adott évben hatályos szerződés vonatkozásában fennáll. A 2003-2004 évekre átmeneti szabályok érvényesek.
A nyilvántartás elkészítésének határidejére szintén a Tao. tv. tartalmaz előírást: az arra kötelezett adózónak legkésőbb a társasági adó bevallásának határidejéig kell rögzítenie a szokásos piaci árat, és a Rendeletben meghatározott egyéb adatokat.
A nyilvántartás kialakítása során az egyik legkényesebb és ebből kifolyólag a leginkább vitára okot adható kérdés magának a piaci árnak a meghatározása.
Minden esetben ajánlott figyelembe venni az adózó független féllel kötött szerződését, az adózó kapcsolt vállalkozása és egy független vállalkozás között létrejött megállapodást, illetve a független vállalkozások egymás közötti szerződését (összehasonlító ár).
Az összehasonlítható eszközre, szolgáltatásra vonatkozó nyilvános adatbázisban tárolt adatok nem csupán az összehasonlító árak módszerének alkalmazásához szolgáltatnak alapul. Ezek ismerete ugyanis módot adhat a szokásos haszon megállapítására is, amely mind a viszonteladási árak módszerének, mind pedig a költség és jövedelem módszernek az egyik alapfeltételét képezi.
A költség és jövedelem módszer alkalmazása szorosan kötődik az önköltség számítási szabályzathoz. A számviteli törvény 14. (7) bekezdése határozza meg azt a vállalkozói kört, amelynek kötelező önköltség számítási szabályzattal rendelkeznie. "Amennyiben az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költségnemek szerinti költségek együttes összege az ötszázmillió forintot meghaladja, az ezt követő évtől kezdődően a saját előállítású termékek, a végzett szolgáltatások 51. § szerinti önköltségét az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzat szerinti utókalkuláció módszerével kell megállapítani. Ezen kötelezettsége alól a vállalkozó a későbbiek során - a feltételek ismételt teljesülése esetén - sem mentesül."
Természetesen az említett paraméterek a transzferár nyilvántartásra kötelezettek körének paramétereivel nem biztos, hogy minden esetben összhangban vannak. A nyilvántartás adatait mindenképpen fontosnak tartjuk önköltség számítással is alátámasztani.
Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozások kamatelszámolása
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
2009. május 9., szombat
Ingyenes ügyletek Áfa vonzata
A termék (út) tulajdonjogának törvényi kötelezettség alapján történő átadásának Áfa vonzata érdekelne törvényi hivatkozásokkal.
A 2007 évvel bezárólag hatályban lévő Áfa tv (1992. évi LXXIV.) alapján az alábbi ingyenes ügyletek adómentességet élveztek:
2008 január 1-től új Áfa törvény lépett hatályba (2007. évi CXXVII.) A régi törvényben szereplő ingyenes ügyletek adómentességi szabályai "elpárologtak".
Az új szabályozás ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősíti, ha az adóalany a terméket vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
/11. § (1)
Kivétel már csak az áruminta és a kis értékű termék ellenérték nélküli átadása maradt.
Az ingyenes átengedéskor - mivel ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül - számlát kell kiállítani.
Ilyen esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke. /68. §
Mivel az ingyenesen átadott termék értékét még az Áfa is növeli, az ügyletben résztvevő felek megállapodásán múlik, hogy a többlet költséget melyikük fogja viselni.
Amennyiben az átadó nem akarja az átvevőt terhelni a fizetendő áfa- val, akkor a fizetendő adót is az ingyenes átadás részeként kezeli, befizeti és elszámolja az eszköz értékében. /az átadónál rendkívüli ráfordítás.
Egy másik lehetőség, hogy az átvevő az átadó által befizetendő Áfa összegét megtéríti.
/ az átadónál egyéb követelés.
Az átvevő Áfa visszaigénylési lehetősége adójogi státusa, illetve a felhasználási célok (adóköteles, vagy adómentes tevékenységhez) alapján ítélhető meg.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
A 2007 évvel bezárólag hatályban lévő Áfa tv (1992. évi LXXIV.) alapján az alábbi ingyenes ügyletek adómentességet élveztek:
- Közcélú adomány nyújtása
- Sajtótermék köteles példány átadása
- Termék (út) tulajdonjogának törvényi kötelezettség alapján történő átadása
- Önkormányzatok, kistérségi társulások egymás közti vagyonátadása
2008 január 1-től új Áfa törvény lépett hatályba (2007. évi CXXVII.) A régi törvényben szereplő ingyenes ügyletek adómentességi szabályai "elpárologtak".
Az új szabályozás ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősíti, ha az adóalany a terméket vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
/11. § (1)
Kivétel már csak az áruminta és a kis értékű termék ellenérték nélküli átadása maradt.
Az ingyenes átengedéskor - mivel ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül - számlát kell kiállítani.
Ilyen esetekben az adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke. /68. §
Mivel az ingyenesen átadott termék értékét még az Áfa is növeli, az ügyletben résztvevő felek megállapodásán múlik, hogy a többlet költséget melyikük fogja viselni.
Amennyiben az átadó nem akarja az átvevőt terhelni a fizetendő áfa- val, akkor a fizetendő adót is az ingyenes átadás részeként kezeli, befizeti és elszámolja az eszköz értékében. /az átadónál rendkívüli ráfordítás.
Egy másik lehetőség, hogy az átvevő az átadó által befizetendő Áfa összegét megtéríti.
/ az átadónál egyéb követelés.
Az átvevő Áfa visszaigénylési lehetősége adójogi státusa, illetve a felhasználási célok (adóköteles, vagy adómentes tevékenységhez) alapján ítélhető meg.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)