Vállalkozásból kivont vagyon

Egyéni vállalkozó 2000 évben üdülőt vásárolt bruttó 4,6 M Ft ellenértékért, amely jelenleg fizető vendégházként üzemel és 50 M Ft -ot ér.
Úgy döntött, hogy elajándékozná a gyermekének a haszonélvezeti jog fenntartása mellett.
Ingatlanjogi értelemben nincs semmi probléma, mert egyéni vállalkozónak kizárólag magánszemélyként van ingatlantulajdona.
Vásárláskor azonban az áfát visszaigényelte. Azóta egyéni vállalkozóként amortizációs és egyéb költségeket számol el rá.
A könyvelő azt mondta, hogy a vállalkozásból a jelenkori értéken tudja csak kivenni, ez után kell az áfát megfizetnie, és utána úgy ajándékozza el, ahogy akarja.
A kérdés az, hogy van-e más lehetőség? Van olyan vélemény is, hogy a gyermek folytathatná a vállalkozási tevékenységet és akkor adómentesen átvehetné az ingatlant is. Ennek az az akadálya, hogy az egyéni vállalkozási tevékenység ennél szerte ágazóbb és nem áll szándékában a többit megszüntetni.
Átadható-e adómentesen a vállalkozás egy része? Vagy ez a vállalkozás átadás kizárólag mezőgazdasági tevékenység esetén lehetséges?
Mindenki mást mond, és erre az ajándékozási szerződésre nagyon ráfizethet, ha tényleg a jelenkori forgalmi érték számít és nem a könyv szerinti.
Van-e egyáltalán megoldás? Mik a szabályok a vállalkozásból történő ingatlan-kivonásra, vagy elajándékozásra?

Ajándékozás egyenesági rokonnak

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény alapján az örökhagyó és az ajándékozó egyenes ági rokona (leszármazottai, felmenői) által megszerzett örökrész, illetve ajándék mentes – annak értékétől függetlenül – az illeték alól.
16. § (1) Mentes az öröklési illeték alól:
i) az örökhagyó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett örökrész.
17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:
p) az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett ajándék;

Egyenesági rokonnak tekinthető: a gyermek, a szülő, a háztartásban eltartott szülő nélküli unoka, valamint az unoka.
A törvényalkotó az egyenes ági rokonok közül csak a vérrokonok szerzését mentesítette az illeték alól, így a mostoha és nevelt gyermek, valamint a mostoha és nevelőszülő az I. csoportban maradt.Az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolat szintén mentességet élvez, mert egyenes ági rokoni kapcsolatnak minősül.
Az egyenes ági rokonok közötti öröklést és ajándékozást a mentesség tényétől függetlenül ezután is be kell jelenteni az állami adóhatósághoz az Itv. 89-91. §-ai alapján.

Az APEH honlapján olvashatjuk a következő kérdésre adott választ: Ha a szülő örökbefogadott gyermekének ajándékozza a tulajdonában álló ingatlant úgy, hogy azon fenntartja magának a haszonélvezeti jogot, keletkezik-e a szülőnek vagy a gyermeknek illetékfizetési kötelezettsége?

Az ajándékozási illetéknek nem tárgya az a jogügylet, amelynek során az ajándékozó maga javára tartja fenn az elajándékozott ingatlanon haszonélvezeti jogát, ezért ajándékozási illetékfizetési kötelezettség ebben az esetben nem merül fel. 2010. augusztus 16-tól mentes az ajándékozási illeték alól az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett ajándék. Így az örökbefogadott gyermeknek sem kell az ajándékba kapott ingatlan után ajándékozási illetéket fizetnie.

Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolása

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról

A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.

I. Jellemzően előforduló bevételek

Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;

XI. Fejezet

A VAGYONÁTRUHÁZÁS

Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

62. § (1) Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételből (a szerzés időpontja szerint megosztott bevételből) le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt:

(4) Az ingatlan átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történik, az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg (e § alkalmazásában: számított összeg). Ezt követően a jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a számított összeget csökkenteni kell, ha az átruházás - a megszerzés évét követő évet első évnek tekintve -,

a) a hatodik évben történik, a számított összeg 10 százalékával,

b) a hetedik évben történik, a számított összeg 20 százalékával,

c) a nyolcadik évben történik, a számított összeg 30 százalékával,

d) a kilencedik évben történik, a számított összeg 40 százalékával,

e) a tizedik évben történik, a számított összeg 50 százalékával,

f) a tizenegyedik évben történik, a számított összeg 60 százalékával,

g) a tizenkettedik évben történik, a számított összeg 70 százalékával,

h) a tizenharmadik évben történik, a számított összeg 80 százalékával,

i) a tizennegyedik évben történik, a számított összeg 90 százalékával,

j) a tizenötödik évben vagy később történik, a számított összeg 100 százalékával.

Az SZJA szabályokból következik, hogy a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz kivonása a vállalkozásból, amennyiben a kapott ellenérték kisebb, mint a piaci érték, úgy azt az elidegenítés évében bevételként kell figyelembe venni.

Önmagában a vagyoni érték "eltüntetése" veszélyt és kérdést is jelenthet a vállalkozói vagyon kivonása tekintetében.
Ahogyan a törvényből is kiolvasható, az egyéni vállalkozás bevételeit növeli: a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el. Ha nem kizárólag üzemi célt szolgáló eszközről van szó, akkor a figyelembe veendő kivont érték nem változik, csak a jövedelem megállapításának módja.

Természetesen itt lehet vitatkozni azon, hogy ez nem értékesítés, nincs ellenérték, tehát nehezen értelmezhető az, hogy az ellenérték alacsonyabb, mint a piaci érték, de hát a nulla ellenértéknél biztosan magasabb!

Tehát a mi jogi jogérzetünkkel az nem fér össze, hogy ki lehessen venni büntetlenül egy vagyontárgyat a vállalkozásból, amellyel kapcsolatban költségeket számoltunk el, csökkentve ezáltal a fizetendő vállalkozói nyereségadót. Az ellenérték kifizetésével megterheltük a vállalkozói bankszámlát, vagy a pénztárt. Az ingatlan értéke sem nőtt csak úgy magától! Feltételezzük, hogy költöttek rá. Ha az elidegenítéskor mindezt helyreállítjuk azzal, hogy megnöveljük a bevételeket a kivont vagyontárgy értékével, akkor ez a tétel nem sérül.

A termék értékesítés fogalma az Áfa törvényben

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Termék értékesítése

11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

A fenti szabályból következik, hogy a szóban forgó ingatlan elajándékozása áfa fizetési kötelezettséggel jár.  Ami az adó alapját illeti, amennyiben nincs pénzben kifejezett ellenérték, úgy arra a törvény a következő szabályt fogalmazza meg:

66. §
(2) Az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci árán kell megállapítani.
 Véleményünk szerint nincs esély arra, hogy az áfa alapját a könyvszerinti érték szerint lehessen megállapítani.

Megoldás-e az átalakulás?

A korábban hatályos általános átalakulási szabályokra vonatkozó visszterhes vagyonátruházási illetékmentesség 2010. január 1-től megváltozott. Ettől az időponttól kezdődően az Itv. 26. § (1) bekezdésének g) és h) pontja alapján már csak a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/a. pontjában foglalt kedvezményezett átalakulásnak és a 4. § 23/c. pontjában foglalt kedvezményezett részesedéscserének megfelelő átalakulás mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól.

Mivel sem az egyéni vállalkozó egyéni céggé, sem az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulása nem felel meg a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/a. pontjában foglalt kedvezményezett átalakulásnak, ezért az Itv. 26. § (1) bekezdésének g) pontja nem alkalmazható. Illetékfizetési kötelezettség megállapítható.
Amennyiben olyan társaságban történik a vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzése, amely belföldi ingatlanvagyonnal rendelkezik, akkor a szerzés a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség hatálya alá tartozik.

Tehát az átalakulás folyamatában az Áfa fizetés elkerülhető lenne, de bejön helyette a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség. Ezen kívül bonyolíthatja a helyzetet az egyéni vállalkozás megszűnésének évében az adóalap korrekciók miatt előálló adófizetési kötelezettség. Egyébként is az átalakulás nem egy olcsó játék.

Az egyéni kisvállalkozói vagyon öröklési és ajándékozási illetékkedvezménye
Az egyéni vállalkozó a kizárólag üzleti célt szolgáló vállalkozói vagyonát  ajándékozás útján átadhatja egy másik vállalkozásnak  és illeték kedvezményben részesülhet a megajándékozott, bizonyos feltételek teljesülése mellett.

A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a vagyonszerző - öröklés esetén a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől, ajándékozás esetén az ajándék elfogadásától számított - 30 napon belül
a) a vállalkozási tevékenységet egyéni vállalkozóként megkezdje, vagy
b) a megszerzett vállalkozói vagyont egyéni cége, illetve többségi tulajdonában álló gazdasági társasága részére nem pénzbeli hozzájárulásként átadja,
és a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése évének utolsó napjától számított legalább három évig a vállalkozási tevékenységet nem szünteti meg, illetve egyéni cégében fennálló vagyoni betétjét nem idegeníti el vagy a többségi tulajdonában álló gazdasági társaságban fennálló részesedésének arányát nem csökkenti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kedvezmény akkor vehető igénybe, hab) ajándékozás esetén az ajándékozó a kisvállalkozói tevékenység megszüntetéséről, a magánszemély megajándékozott az (1) bekezdés szerinti feltételek vállalásáról a vagyonszerzés bejelentéséig nyilatkozatot tesz az állami adóhatóságnál.
A kérdező szempontjából a téma nem lehet érdekes, hiszen a gyermeke részére történő ajándékozás eleve illeték mentes, tehát nem vonzó szempont az illeték kedvezmény. Az ügylet csak akkor bonyolítható le érvényesen, ha az ajándékozó a megszűnéséről nyilatkozik. Az Áfa törvényben sem látunk mentesítő kivételt erre az esetre. De várjuk az ezzel kapcsolatos ellenvéleményeket is!

Végezetül még halkan hozzátesszük, hogy egy jelentős vagyongyarapodást összehozó vállalkozó talán meg kellene tudja oldani, hogy megfizesse azt az adót, amely egy ingatlannak a vállalkozásából történő kivonásával jár.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Magyarországi székhelyű vállalkozás és németországi fióktelepe közötti ügylet

Cégünk 2010. évben telephelyet létesített Németországban. Márciusban vásároltunk ott egy személyautót 21 500 euróért. Német rendszámmal közlekedett, egészen idén január közepéig, amikor  magyar forgalmit kapott és regisztrációs adót fizettünk utána.

Áfá-val kapcsolatban kérném a véleményedet: úgy gondoljuk, a behozott használt személygépkocsi után januárban Áfát kell fizetnünk, mivel nálunk nem vonható le annak áfája. Kerestem a bevallásban hogy hová is tehetném, és a 09.sorban találtam használt ingóságokra fizetendő adót.

Az adó alapja a 21 500 euro? Milyen árfolyamon?

Az adásvételi szerződés dátuma 2010.12.21.  Az sem egyértelmű nekem, hogy mikor aktíváljam? Gondolom a németországi üzembe helyezéskor kellett volna.

Kérdésem még, hogy a megfizetett regisztrációs adót valamelyik bevallásba be kell állítani? (úgy, mint az import áfá-t?).

Magyar székhelyű vállalkozás németországi fióktelepe

Feltételezzük, hogy egy önállóan működő telephelyről és nem egy kiváltott adószámról van szó. A németországi telephelynek hasonló módon kell működnie, mint a a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének. Azaz  vonatkozik rá az ottani szabályok szerinti teljes körű könyvelési- és beszámoló készítési kötelezettség.

A magyar székhelyű vállalkozás fióktelepe által (a továbbiakban fióktelep) márciusban megvásárolt személyautót az ottani forgalomba helyezés napjával a fióktelep könyveiben kellett aktiválni.

Közösségen belüli beszerzés

Amikor a magyar székhelyű vállalkozás (a továbbiakban magyar vállalkozás) németországi fióktelepe ezt a gépjárművet egy decemberben kelt adás-vételi szerződés alapján értékesítette a magyar vállalkozásnak, akkor erről számlát kellett kiállítania. A számla kiállítási kötelezettség közösségen belüli értékesítés kapcsán merült fel.

Tehát a magyar vállalkozás egy unión belüli beszerzést hajtott végre.

Az új és a használt személygépjármű fogalma

A kérdés feltevője nem szolgáltatott elegendő információt arra vonatkozóan sem, hogy egyértelműen használtnak minősíthessük a személygépjárművet. Ezért az erre vonatkozó szabályokra röviden kitérnénk. A 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról a következő meghatározást tartalmazza:

259. § E törvény alkalmazásában

25. új közlekedési eszköz:

a) szárazföldi közlekedési eszköz esetében azt a gépjárművet jelenti, amelynek beépített erőgépének hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kilowattot, feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 6 hónap telt el, vagy az általa megtett távolságból legfeljebb 6000 kilométert tett meg;

Ebből következik, hogy használtnak azáltal minősül a szárazföldi közlekedési eszköz, ha az 6.000 km-nél többet futott és 6 hónapnál régebben megtörtént az első forgalomba helyezése is.

Az euvonal.hu oldalain, APEH forrásra hivatkozva, olvashatunk a témáról:

Új közlekedési eszköz beszerzése másik tagállamból mindig unión belüli beszerzésnek minősül, mely után az adót a vevő illetősége szerinti tagállamában (illetve ahol a járművet használni kívánja) kell megfizetni, függetlenül attól, hogy a vevő adóalany-e vagy sem. Ebben az esetben tehát az eladó nem számít fel adót a saját tagállamában, hanem a vevő - legyen az adóalany, speciális vevői körbe tartozó személy, vagy bármilyen más nem adóalany - fizeti azt meg az illetősége szerinti tagállamában, az ottani adómérték szerint.

Míg újnak nem minősülő (használt) közlekedési eszköz esetében, ha azt adóalany, vagy az a speciális vevői kör szerzi be, aki (amely) a beszerzési értékhatár túllépése miatt, vagy választása alapján az unión belülről történő beszerzés után adózik, az adót ez után Közösségen belülről történő beszerzés jogcímén meg kell fizetni.

Az adó alapja az ellenérték, melyet korrigálni kell az adóalap növelő, és csökkentő tényezőkkel, amennyiben azok felmerülnek. Azonban abban az esetben, ha az unión belülről beszerzett termék új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsi, és az ellenérték adó nélküli, az adófizetési kötelezettség időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, akkor az adó alapját az ellenérték helyett a személygépkocsi adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értéke határozza meg.

Ezáltal elkerülhető, hogy a személygépkocsik „alul számlázása” révén az adóalapot csökkentsék. Fontos továbbá azt is tudni, hogy amennyiben valaki a Közösség más tagállamában beszerzett olyan személygépkocsit hoz be belföldre, amelyet kevesebb mint 6 hónapja helyeztek először forgalomba, az után belföldön mindenképpen Közösségen belülről történő beszerzés címén adófizetési kötelezettség keletkezik.

A teljesítés időpontja

Abból indulunk ki, hogy a kérdésben szereplő gépjármű nem minősül újnak. Ebben az esetben az unión belülről történő beszerzés után adófizetésre kötelezett társaságnak az adót önadózással kell rendeznie.
A  szerződésből, a számlából, illetve a fuvarozási okmányokon szereplő adatokból megállapítható teljesítési időpont meghatározza, hogy az adófizetési kötelezettség mely bevallási időszakot érint.

 A megfizetett regisztrációs adó is jelenthet támpontot az Áfa fizetés időpontjára vonatkozóan.

2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról

Adókötelezettség
3. § b) a gépjármő Közösségen belüli beszerzése,

Az adófizetési kötelezettség keletkezése
(2) Az adófizetési kötelezettség
b) a 3. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti esetben az áfa fizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában,

Az adó összege
8. § (1) A vámhatóság az adót a gépjármővek egyes kategóriájában a melléklet alapján állapítja meg.

Láthatjuk, hogy a gépjármű közösségen belüli beszerzése esetében a regisztrációs adó fizetési kötelezettség az áfa fizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában áll be, tehát a kettőnek összhangban kell lennie egymással.

A fizetendő áfa alapja

Az áfa alapjának  az adás-vételi szerződésben, illetve a számlán szereplő összeget (ellenérték) kell tekinteni, korrigálva az adóalap növelő és csökkentő tényezőkkel.
Itt fontos megjegyezni, hogy az ellenértéket a szokásos piaci ár váltja fel az Áfa törvényben meghatározott esetben, azaz akkor, ha az ügylet nem független felek között bonyolódik és a termék beszerzéséhez nem kapcsolódik teljes adólevonási jog. Jelen esetben pedig egyértelmű, hogy nem beszélhetünk sem független felekről, sem teljes adólevonási jogról.

67. § (1) Az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, feltéve, hogy
a) az ellenérték aránytalanul magas a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az adólevonási jog nem egészben illeti meg;
b) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybe vevőjét az adólevonási jog nem egészben illeti meg;

Feltételezve, hogy a szerződés szerinti ellenérték nem mutat aránytalan eltérést a piaci árhoz képest, nézzük, hogy mi tartozik még az áfa alapjába. Erre a az Áfa törvény szintén tartalmaz szabályokat:

70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybe vevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.

 Az adó alapjának forintban történő megállapítása

Az adó alapjának forintban történő megállapítása akár egy külön téma is lehetne, de mivel a kérdés részeként szerepel, ezért erre is ki kell térnünk.

80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely
a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor
érvényes.

(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet
a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy
b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.

(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy gyakorolható, hogy az valamennyi olyan termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésre kiterjed, amely esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.

(4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.

(5) Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs - a (2) bekezdés a) pontja szerint - jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.

 Tehát közösségen belüli beszerzés esetében az árfolyamot a fizetendő adó önadózással történő megállapításának időpontjában érvényes árfolyamon kell figyelembe venni, tekintettel a törvényben szereplő két választási lehetőségre is (saját számlavezető bank, Nemzeti Bank).

 Az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke

47. § (1) Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege. A bekerülési (beszerzési) érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, továbbá az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történt beszállításával kapcsolatban felmerült szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, közvetítői tevékenység ellenértékét, díjait (ezen tevékenységeknek saját vállalkozásban történt végzése esetén az 51. § szerinti közvetlen önköltség aktivált értékét), a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat és adójellegű tételeket, a vámterheket foglalja magában.

(2) A bekerülési (beszerzési) érték részét képezi - az (1) bekezdésben felsoroltakon túlmenően - az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó
a) illeték [vagyonszerzés (ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó) illetéke],
b) az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó,
c) a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díj,
d) az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díj (környezetvédelmi termékdíj, szakértői díj),
e) a vásárolt vételi opció díja [a 61. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével].

Az aktiválást a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szabályai szerint kell történjen. Gépjárművek esetén a forgalomba helyezés időpontja a mérvadó.
... a nyilvántartásokon történő rögzítést követően a rendeltetésszerű használatbavételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést hitelt érdemlő módon dokumentálni kell.

A számviteli törvény részletesen foglalkozik azzal, hogy mit kell aktiválandó értéknek tekinteni, illetve milyen járulékos kiadások tartoznak ebbe az értékbe.
A megfizetett regisztrációs adó is ide tartozik és ilyen esetben nem kell semmilyen bevallásban szerepeltetni.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Kiválás és beolvadás egy menetben

Van egy ”A” Kft két magánszemély tulajdonossal  50-50% arányban.

Az egyik tag úgy válik ki hogy a társasági vagyon egy részével más, már működő társasághoz  csatlakozik.

Kiválással létrejön egy ” B” Kft adószámmal bankszámlanyitási kötelezettséggel?

Majd beolvad egyidejűleg egy „C”átvevő társaságba?

A „B”-nek ekkor a megszűnés szabályai szerint kell eljárnia?

Úgy gondolom hogy a tulajdoni hányad alapján a vagyonmegosztás is 50-50 százalékos kell legyen. Vagy a tulajdoni arányoktól eltérően is megállapodhatnak?

Az ”A” Kft az  eszközöket a cégbírósági bejegyzést követően kell átadja a "B"-cégnek?

"A” cég változatlan formában működik tovább és a jegyzett tőkéje, ha nem éri el az 500 E Ft-ot, akkor fel kell felemelni?

 Az átalakulás egy különleges esete, amikor a kiválás úgy történik, hogy a kiváló társaság egy másik céghez csatlakozik. A 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról így fogalmaz:

86. § 

(2) Kiválásra sor kerülhet úgy is, hogy a társaságtól megváló tag a társasági vagyon egy részével más, már működő társasághoz mint átvevő társasághoz csatlakoznak. A szétválási szerződés megkötésében ilyenkor az átvevő társaság is részt vesz. Az eljárásban a beolvadás szabályai is megfelelően alkalmazandóak.

A Gt szabályából látható, hogy a kiválás és az ezzel egy időben más társasághoz történő csatlakozás egy lehetséges megoldás. Ebben az esetben az "A" cég a társasági szerződése módosítását követően változatlan formában működik tovább. A "kiváló" "B" cég gyakorlatilag létre sem jön, ezért nem is lesz adószáma. A kiváló vagyon az egyik napon még az "A" cég keretében működik, míg az átalakulás bejegyzését követő napon már a "C" társaság vagyonába illeszkedik.
Ebből természetszerűleg következik, hogy a szétválási szerződés megkötésében ilyenkor az átvevő társaság is részt vesz.

A Számviteli törvény szintén tartalmaz szabályt arra az esetre, amikor az átalakulás beolvadással egy menetben történik:
Ha a kiválásra úgy kerül sor, hogy a társaságtól megváló tag(ok) a társasági vagyon egy részével más, már működő társaság(ok)hoz csatlakozik (csatlakoznak), akkor a kiválásban az átvevő társaság(ok) is részt vesz(nek) és e tekintetben a vagyonmérlegek (az azokat alátámasztó vagyonleltárak) elkészítése során a beolvadás szabályait is megfelelően alkalmazni kell.
A két törvény tehát egybehangzóan rendelkezik arról, hogy a vagyonmérleg-tervezeteket az összes érdekelt fél bevonásával kell elkészíteni. Azaz a három szóban forgó szereplő közösen kell megállapodjon. Ez pedig bizalmi kérdést is felvet, hiszen a szereplők betekintést nyernek egymás üzleti ügyeibe.

Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben nem lehet szó kedvezményezett átalakulásról. Az ugyanis a Társasági és osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény értelmében feltételezi, hogy a kiválással létrejövő társaságban a jogelőd tulajdonosai hasonló arányú részesedést szereznek.

(5) E törvénynek a jogutódra vonatkozó rendelkezéseit a kiválással (ideértve azt is, ha a társaságtól megváló tag a társasági vagyon egy részével más, már működő társasághoz, mint átvevő társasághoz csatlakozik) létrejövő adózónak, a jogelődre vonatkozó rendelkezéseit kiválás esetén a fennmaradó adózónak is alkalmaznia kell.

 16. §
a) a jogelődnél - kivéve, ha az átalakulás kedvezményezett átalakulásnak minősül, és teljesülnek a (10)-(11) és (15) bekezdésben előírt feltételek - az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;
 A szabály azt jelenti, hogy ki kell egyenlíteni a számviteli törvény és a társasági adó törvény alapján elszámolt amortizációs különbségeket (amennyiben van ilyen különbség), azzal, hogy ezekre tekintettel a jogelődnek módosítania kell az adózás előtti eredményét pozitív, vagy negatív irányba.

(2)
d) a jogelődnél, kiválás esetén a jogutódnál első adóévében, az adózás előtti eredményt módosítja a végleges vagyonmérlegében kimutatott összevont átértékelési különbözetnek a követelések leértékelésével és a céltartalék felértékelésével növelt, valamint a céltartalék leértékelésével csökkentett összege, figyelemmel a (9)-(11) bekezdésben foglaltakra;

Ezt a fenti szabályt is csak figyelemfelhívóként jelenítjük itt meg és nem részletezzük. A kiváló vagyonának átértékelése módosítja adózásának eredményét, amely jelen esetben az őt befogadó társaságnál jelenne meg.

Nem mellékes az sem, hogy az "A" társaság egyszemélyessé válik, amely számára egy új jogi helyzetet teremt. Sokkal sebezhetőbb a korlátolt felelősség egyszemélyes  befolyás esetében.

Utalnunk kell még a személyi jövedelemadót érintő kérdésre is. Amennyiben a jogelődben meglévő jegyzett tőke nem elégséges valamilyen okból kifolyólag (például kevesebb, mint a törvény által megszabott minimális érték), akkor azt az átalakulás folyamatában pótolni kell. Ez történhet pótlólagos befizetéssel, vagy az eredménytartalékból történő kiegészítéssel. Az utóbbinak tulajdonképpen halasztott adófizetési vonzata van. Ez azt jelenti, hogy egy olyan üzletrész értékesítése, vagy megszüntetése, amelyik nem kizárólag adózott jövedelemből lett biztosítva, az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint, adófizetési kötelezettséggel járhat.

És akkor nem beszéltünk még a fogadó fél és a becsatlakozó viszonyáról. A legegyszerűbb eset, ha a felek vagyoni értékeit a könyvszerinti érték reálisan tükrözi. Ez azonban a legritkább esetben van így! Lehet - ahogyan a rajzon is mutattuk -, a "C" társaságnak 12 000 E Ft a saját tőkéje, miközben rendelkezik egy könyv szerint csekély, ugyanakkor piaci értékét tekintve jelentős ingatlannal, vagy egyéb tárgyi eszközökkel. Ilyen esetben bizonyára nem menne bele egy 50%-os üzletrész megosztásba. De még a fele-fele aránynál is az "Y" magánszemély, aki mint "B" társaság kiválik és beolvad, hozományként 3 000 E Ft jegyzett tőkével kell "érkezzen". Ez pedig azt jelenti, hogy a kiváló-beolvadó vagyonmérleg tervezetében a saját tőke elemeit megfelelő módon át kell rendezni, amely az "y" magánszemélynél a már említett halasztott adózású vagyongyarapodást eredményez a birtokába kerülő értékpapír tekintetében.

A fentiekből látszik, hogy az átalakulás az üzleti játék egyik legkomolyabb és legnagyobb körültekintést igénylő része. Itt minden alku tárgyát képezheti. Az üzletrészek által képviselt aránytól eltérő is lehet a vagyonmegosztás, de természetesen csak abban az esetben, ha a felek így állapodnak meg. A vagyonleltár tervezetek és vagyonmérleg tervezetek összeállítása, a szétválási-beolvadási szerződés feltételeinek rögzítése komoly kihívást jelent mind az érintett cégtulajdonosok, mind pedig az átalakulási folyamatban közreműködő könyvelő, könyvvizsgáló, ügyvéd és adószakértő részéről.

A vagyonmérleg tervezetek elfogadását követően közzétételre, majd az átalakulásról szóló dokumentáció Cégbíróságra történő benyújtására kerül sor. A cégbírósági bejegyzésig mindenki működik az eredeti formában. A bejegyzést követő naptól indul az új felállás. Elkészülnek a végleges vagyonmérlegek, amelyek már tartalmazzák a bejegyzésig eltelt időszak gazdasági eseményeit is. A független könyvvizsgáló (nem a cég könyvvizsgálója!) felülvizsgálja és hitelesíti a végleges vagyonmérleget is, majd ez letétbe helyezésre kerül a Cégbíróságnál.

Kapcsolódó termékeink:

Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás tervező

Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Kedvezményezett átalakulás menedzser 

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.