A közhasznú egyéb szervezetnek minősülő alapítvány beszámoló készítése

Közzé kell-e tenni a közhasznú egyéb szervezet beszámolóját?

Előírja-e a törvény a kiegészítő melléklet készítési kötelezettséget?

A közhasznú egyéb szervezetnek minősülő szervezeteknek a beszámoló készítésére vonatkozó szabályait a számviteli törvény, illetve a vonatkozó kormányrendelet tartalmazza.

Nézzünk meg először néhány kiemelést a jogszabályból:

224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet
a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

4. § A rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerinti egyéb szervezetek közül a lakásszövetkezet, a társasház, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében létrejött szervezet (a továbbiakban: MRP szervezet), a közhasznú besorolással nem rendelkező társadalmi szervezet, köztestület, alapítvány, közalapítvány (a továbbiakban: egyéb szervezet), illetve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú besorolású társadalmi szervezet, köztestület, alapítvány, közalapítvány (a továbbiakban: közhasznú egyéb szervezet) a Tv. előírásait e rendeletben foglaltak figyelembevételével köteles alkalmazni.
5. § Az egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet, az alapszabályában (alapító okiratában) foglaltaknak megfelelően, a külön jogszabályokban meghatározott alaptevékenységet (tevékenység célja szerinti, lakásszövetkezeti, közhasznú, alapítványi célú tevékenység stb.), valamint ha jogszabály lehetővé teszi, vállalkozási tevékenységet is folytathat.
6. § (1) Az egyéb szervezet, valamint a közhasznú egyéb szervezet működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről az üzleti év könyveinek lezárását követően az üzleti év utolsó napjával, illetve a megszűnés napjával mint mérlegfordulónappal a Tv.-ben és e rendeletben meghatározottak szerint köteles beszámolót készíteni. 
(2) Az egyéb szervezetnél, valamint a közhasznú egyéb szervezetnél az üzleti év azonos a naptári évvel, kivéve az év közben alakuló, illetve megszűnő egyéb szervezetnél. A mérleg fordulónapja - a megszűnést kivéve - december 31.
(3) A beszámoló formáját az egyéb szervezet, a közhasznú egyéb szervezet által folytatott tevékenység, az éves összes bevétel (az alaptevékenység és a vállalkozási tevékenység összes bevételének) nagysága, valamint a könyvvezetés módja határozza meg.

(4) A beszámoló lehet:
a) egyszeres könyvvitel esetén:
aa) egyszerűsített beszámoló,
ab) közhasznú egyszerűsített beszámoló;
b) kettős könyvvitel esetén:
ba) egyszerűsített éves beszámoló,
bb) közhasznú egyszerűsített éves beszámoló;
c) az egyéb szervezet, valamint a közhasznú egyéb szervezet választása alapján a Tv. szerinti éves beszámoló, Tv. szerinti egyszerűsített éves beszámoló.
 
(6) A közhasznú egyéb szervezet közhasznú egyszerűsített beszámolója az e rendelet 1. számú melléklete szerinti egyszerűsített mérlegből, továbbá az e rendelet 3. számú melléklete szerinti közhasznú eredménylevezetésből, valamint tájékoztató adatokból áll.
 
(8) A közhasznú egyéb szervezet közhasznú egyszerűsített éves beszámolója az e rendelet 4. számú melléklete szerinti mérlegből, továbbá az e rendelet 6. számú melléklete szerinti eredménykimutatásból, valamint tájékoztató adatokból áll.
(9) Annak a közhasznú egyéb szervezetnek, amely a Tv. szerinti éves, illetve a Tv. szerinti egyszerűsített éves beszámoló készítését választotta, a Tv.-ben előírt beszámolókészítésével egyidejűleg az e rendelet 6. számú melléklete szerinti közhasznú eredménykimutatást is kötelező elkészítenie.
7. §
(6) Amennyiben a közhasznú egyéb szervezet a közhasznú besorolást év közben kapta meg, az üzleti év egészére vonatkozóan közhasznú egyszerűsített beszámolót vagy közhasznú egyszerűsített éves beszámolót, illetve a Tv. szerinti éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót kell készítenie e rendelet 6. §-ának (9) bekezdése figyelembevételével.
8. §
(2) Egyszeres könyvvitelt köteles vezetni az egyszerűsített beszámolót készítő egyéb szervezet, illetve a közhasznú egyszerűsített beszámolót készítő közhasznú egyéb szervezet.
 
(3) Az egyszeres könyvvitelt vezető egyéb szervezet, illetve közhasznú egyéb szervezet áttérhet a kettős könyvvitelre - saját elhatározása alapján - bármelyik üzleti év január 1-jével. Köteles áttérni a kettős könyvvitel vezetésére - és egyszerűsített éves beszámolót, közhasznú egyszerűsített éves beszámolót készíteni - azt az évet követő második üzleti év január 1-jével, amikor az egyszerűsített beszámoló, közhasznú egyszerűsített beszámolókészítésére a 7. § (1)-(2) bekezdéseiben rögzített feltételnek két egymást követő üzleti évben már nem felel meg [(ár)bevétele mindkét üzleti évben meghaladta az 50 millió forintot].
(7) Amennyiben az egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet év közben jön létre (veszik bírósági, cégbírósági, kamarai nyilvántartásba), úgy a könyvvezetési kötelezettség megállapításánál a 7. §-ban foglaltak figyelembevételével az éves szintre tervezett (ár)bevételi értékeket kell figyelembe vennie.
(8)
(9) A könyvvezetés során az egyéb szervezetnek, közhasznú egyéb szervezetnek elkülönítetten kell kimutatni a rá vonatkozó sajátos gazdálkodási jogszabályban meghatározott alaptevékenységgel, valamint a vonatkozó külön jogszabály szerint meghatározott vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos (ár)bevételeket, ráfordításokat (költségeket), kiadásokat.
(10) Az egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet úgy köteles könyvvezetését kialakítani, hogy a vonatkozó külön jogszabály szerint meghatározott vállalkozási tevékenység (ár)bevétele és ráfordításai (költségei), kiadásai az alaptevékenység bevételeitől és ráfordításaitól (költségeitől), kiadásaitól, gazdasági eseményeitől elkülönüljenek, és ezáltal megbízhatóan kimutatható legyen a vállalkozási tevékenység tárgyévi eredménye.
(11) A részletező nyilvántartásait a közhasznú egyéb szervezetnek úgy kell kialakítania, hogy abból a közhasznú eredménylevezetéshez/eredmény-kimutatáshoz szükséges tájékoztató adatok megállapíthatók legyenek.


15. §
(7) Az egyszerűsített beszámolót, közhasznú egyszerűsített beszámolót készítő egyéb szervezetnek, közhasznú egyéb szervezetnek az eredménylevezetésben, a közhasznú eredménylevezetésben a bevételeit, valamint a ráfordításait (költségeit), kiadásait meg kell bontani aszerint is, hogy azokat a tényleges pénzügyi teljesítés alapján vagy pénzmozgás nélküli ügylet kapcsán számolták el.
(8) Az e rendelet 3. számú melléklete szerinti közhasznú egyszerűsített beszámoló eredménylevezetésének összeállításánál a tájékoztató adatok E. pontjában szereplő és az e rendelet 6. számú melléklete szerinti közhasznú egyszerűsített éves beszámoló eredménykimutatásának összeállításánál a tájékoztató adatok B. pontjában szereplő támogatásként a közhasznú egyéb szervezet által nyújtott, ráfordításként érvényesíthető kiadások vagy egyéb- és rendkívüli ráfordítások között ilyen címen elszámolt tételek együttes összegét kell érteni.
20. § (1) A cégbíróságon bejegyzett egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet, függetlenül az általa alkalmazott könyvvezetés módjától, köteles a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott beszámolóját [egyszerűsített beszámolót, közhasznú egyszerűsített beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, közhasznú egyszerűsített éves beszámolót, a Tv. szerinti éves beszámolót, a Tv. szerinti egyszerűsített éves beszámolót (a továbbiakban: beszámoló)] - kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt - az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő 150 napon belül letétbe helyezni ugyanolyan formában és tartalommal, mint amelynek alapján a könyvvizsgáló a beszámolót felülvizsgálta.
(2) A cégbíróságon bejegyzett egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet köteles az (1) bekezdés szerinti beszámolót - kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt - közzétenni.
(3) A cégbíróságon bejegyzett egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet az (1) bekezdés szerinti beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti elektronikus űrlappal együtt köteles a kormányzati portál útján a céginformációs szolgálat részére elektronikus úton megküldeni.
(4) A cégbíróságon bejegyzett egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet az (1) bekezdés szerinti beszámolónak a céginformációs szolgálat részére a kormányzati portál útján történő (3) bekezdés szerinti megküldésével egyidejűleg teljesíti mind a letétbe helyezési, mind a közzétételi kötelezettségét.
 
(5) Az a cégbíróságon be nem jegyzett egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet, amely más jogszabály (pl. a közhasznú szervezetekről szóló törvény) alapján fontosabb adatait köteles nyilvánosságra hozni, illetve beszámolóját saját elhatározásából nyilvánosságra hozza, a közzétételnek - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítőjében való megjelentetésével, a székhelyén történő betekinthetőséggel vagy egyéb más, a számviteli politikájában rögzített módon tehet eleget. A közzététel határideje ez esetben is - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő 150. nap.
(6) Az az egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet, amely sem jogszabályból adódóan kötelezően, sem saját döntés alapján a beszámolóját könyvvizsgálóval nem vizsgáltatta felül, de valamely jogszabály alapján köteles gazdálkodása fontosabb adatait közzétenni, a beszámoló minden mellékletén köteles feltüntetni a következő szöveget: „A közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva.”
 
(7) Az (1)-(5) bekezdés alá nem tartozó egyéb szervezetnek, közhasznú egyéb szervezetnek, amelynek sem nyilvánosságra hozatali, sem közzétételi, sem beszámoló letétbe helyezési kötelezettsége nincs, a beszámolóját legkésőbb az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő 150 napon belül el kell készítenie, és a jóváhagyásra jogosult testülettel el kell fogadtatnia.

1. számú melléklet a 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelethez
Az egyszerűsített beszámoló, illetve a közhasznú egyszerűsített beszámoló mérlegének előírt tagolása az egyszeres könyvvitelt vezető egyéb szervezetnél, illetve közhasznú egyéb szervezetnél

3. számú melléklet a 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelethez
A közhasznú egyszerűsített beszámoló eredménylevezetésének előírt tagolása az egyszeres könyvvitelt vezető közhasznú egyéb szervezetnél


Tájékoztató adatok

A. Pénzügyileg rendezett személyi jellegű ráfordítások

1. Bérköltség
ebből:    
-    megbízási díjak
-    tiszteletdíjak

2. Személyi jellegű egyéb kifizetések
3. Bérjárulékok

B. Pénzügyileg rendezett anyagjellegű ráfordítások

C. Értékcsökkenési leírás

D. Pénzügyileg rendezett egyéb ráfordítások

E. A szervezet által nyújtott támogatások (pénzügyileg rendezett)


A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény

3. §
4. egyéb szervezet:
6. §
(2) Az egyéb szervezet beszámolási kötelezettségének, beszámolót alátámasztó könyvvezetési kötelezettségének sajátosságait a vonatkozó külön jogszabály és e törvény alapján kormányrendelet szabályozza.

V. Fejezet
EGYSZERŰSÍTETT BESZÁMOLÓ
99. § - 114. §
Az egyszerűsített mérleg tételeinek alátámasztása leltárral
107. § Az egyszerűsített mérleg tételeit leltárral kell alátámasztani. A leltár készítésével kapcsolatban a 69. § előírásait kell alkalmazni.

A mérlegtételek alátámasztása leltárral
69. § (1) A könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és e törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza - a (3) bekezdés figyelembevételével - a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.

 Összefoglaljuk a fentieket a teljesség igénye nélkül.

1. A közhasznú egyéb szervezetek sok tekintetben különbözhetnek egymástól. E különbségek befolyással lehetnek a  könyvvezetésre, a beszámoló formájára, illetve a közzétételre.

2. A közhasznú egyéb szervezetek egyszeres könyvvitelt kötelesek vezetni, de lehetőségük van a kettős könyvvitelre való áttérésre.

3. A közhasznú egyéb szervezeteknek egyszerűsített beszámolót kell készíteniük, de választhatják az egyszerűsített éves beszámoló készítési lehetőséget is. Ez utóbbi választás többlet kimutatási kötelezettséggel jár.

4. A könyvvezetés során elkülönítetten kell kimutatni az alaptevékenységgel, illetve a vállalkozási tevékenységgel összefüggő (ár)bevételeket, ráfordításokat (költségeket) és kiadásokat.

5. Az egyszerűsített beszámolót készítő közhasznú egyéb szervezet a kormány rendelelet 3. számú mellékletében szereplő tájékoztató adatokkal kell kiegészítse az egyszerűsített mérlegét és egyszerűsített eredménylevezetését.

6. A részletező nyilvántartásait az egyszerűsített beszámolót készítő egyéb szervezetnek úgy kell kialakítania, hogy abból a közhasznú eredménylevezetéshez szükséges tájékoztató adatok megállapíthatók legyenek.

7. A számviteli törvényben szabályzott kiegészítő mellékletet az egyszerűsített beszámolót készítő szervezetnek nem kell készítenie.

8. A számviteli törvény szabályai szerint az egyszerűsített mérleg tételeit soronként  kell leltárral alátámasztani. Ez gyakran szakmai félreértés tárgyát képezi. Nem egyszer találkozunk olyan véleménnyel, hogy leltárt csak a készletekről kell készíteni.

9. Az a közhasznú egyéb szervezet, amely sem jogszabályi kötelezettség, sem saját döntése alapján a beszámolóját könyvvizsgálóval nem vizsgáltatta felül, de köteles annak fontosabb adatait közzétenni, a beszámoló minden mellékletén fel kell feltüntetnie a következő szöveget: „A közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva.”

10. A cégbíróságon bejegyzett közhasznú egyéb szervezetnek elektronikus úton közzé kell tennie a beszámolóját, függetlenül annak formájától. A cégbíróságon nem (csak bíróságon) bejegyzett szervezet nyilvánosságra hozatali kötelezettségét az határozza meg, hogy előírja-e valamely más törvény. Amennyiben nem vonatkozik a szervezetre semmilyen nyilvánosságra hozatali kötelezettség, úgy az általános határidőig ( a mérleg fordulónapjától számított 150 napon belül) elkészített beszámolóját az arra hivatott testülettel jóvá kell hagyatnia.

 Kapcsolódó termékünk:

Beszámoló mintatár egyéb szervezeteknek

Beszámoló mintatár

Selejtezési szabályzat

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Cégautó adó az együttes tömeg függvényében

Kell-e cégautó adót fizetni 2500 kg felett?

A cégautó adó fizetési kötelezettségről a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény rendelkezik. Idézünk néhány részletet a törvényből:

17/A. § (1) Adóköteles az a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti személygépkocsi - ide nem értve a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott személygépkocsit - (a továbbiakban, e fejezet alkalmazásában személygépkocsi), amely nem magánszemély tulajdonában áll, továbbá az a személygépkocsi, amely után a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint költséget, ráfordítást, illetve az Szja tv. szerint tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást (a továbbiakban költség, ráfordítás, értékcsökkenési leírás együtt: költség) számoltak el.

(2) Nem adóköteles az a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi, amelynek használatával összefüggésben a használó - költségei ellentételezésére - kizárólag az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének r) pontja és 25. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti költségtérítést kap, továbbá az olyan, magánszemélynek pénzügyi lízingbe adott személygépkocsi, amely után költséget nem számoltak el.

3. személygépkocsi: személyszállítás céljára készült olyan gépkocsi, amelyben - a vezető ülését is beleértve - legfeljebb kilenc állandó ülőhely van, ide nem értve az e törvény szerinti autóbuszt, valamint motorkerékpárt,

Az első következtetés, amit le tudunk vonni az a személygépkocsi fogalmának meghatározásával kapcsolatos. Bár a  gépjármű adóról szóló törvény tartalmaz egy, a személygépkocsira vonatkozó meghatározást, mégis az adófizetési kötelezettség keletkezését, nem a saját meghatározásához, hanem a személyi jövedelemadóban található definícióhoz köti. Külön érdekessége a történetnek, hogy a gépjármű adóról szóló törvény szerint a személyszállítás céljára készült gépkocsi kilenc férőhelyig számít személyautónak. 

Ezzel szemben nézzük mit mond a másik törvény:

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
45. Személygépkocsi: négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.

 A személyi jövedelemadó törvény már "szigorúbb" feltételeket támaszt és csak a nyolc személy szállítására alkalmas gépjárművet minősíti személyautónak. A két törvény közötti különbség logikáját még nem sikerült megfejtenünk.

A meghatározásból az is kitűnik, hogy bizonyos esetben a súly is szerepet játszhat. A vegyes használatú gépjárművek esetében, ha ezek kettőnél több utas szállítására alkalmasak (még akkor is, ha a további üléseket eltávolították) és az együttes tömegük nem több, mint 2500 kg, akkor szintén személyautónak minősülnek.

Tehát álláspontunk szerint a csak személyek szállítására készült járművek esetében a súly nem számít, csak az ülőhelyek száma. A vegyes használatúnak minősülő gépjárművek közül azok, amelyek a 2500 kg együttes tömeget meghaladják, azok nem minősülnek személygépkocsinak és nem kell utánuk cégautó adót fizetni.

Kapcsolódó termékeink:

Cégautó szabályzat minta

Járművezetés nyilvántartó

Útnyilvántartó
Szabadon lekérhető!

Üzemanyag megtakarítás nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Import, vagy közösségen belüli beszerzés?

 Egy magyarországi székhelyű vállalkozás (nincs más országban telephelye, vagy kiváltott adószáma), megállapodik egy németországi céggel, melynek értelmében a német társaság bizonyos terméket szállít a magyarnak. A német vállalkozás nem rendelkezik magyar adószámmal és úgy tudjuk, hogy törökkel sem. A megbízás oly módon teljesül, hogy a szóban forgó terméket a német cég Törökországban szerzi be és azt elfuvaroztatja egyenesen a magyarországi megrendelőjéhez. Az áru megérkezését követően a magyar cég által megbízott közvetlen vámjogi képviselő megkezdi az ügyintézést a vámhatóságnál a vámeljárás lefolytatásának érdekében. A közvetlen megbízott értesíti a magyar vállalkozást, mint vámfizetésre kötelezettet a vámkezelési folyamat elindításáról  és előkalkuláció alapján kéri a várható vámteher letétként történő átutalását a számlájára.

A számítás alapja a német cég által kiállított számla, amely áfát nem tartalmaz. A számlából az is kiderül, hogy a német társaság a számla kiegyenlítéséig fenntartja a tulajdonjogot a nevezett árura.

A vámhatóság a vizsgálat után határozatban állapítja meg, hogy az áru szabad forgalomba bocsátható. A határozatban a német cég feladóként szerepel, míg címzettnek a magyar vállalkozás van megjelölve. Ugyancsak a határozat keretében meghatározásra kerül a megfizetendő általános forgalmi adó.

Kérdés: Minek minősül a magyar cég beszerzése? Importnak, vagy közösségen belüli beszerzésnek?

Nézzük előbb a törvény vonatkozó bekezdéseit.

Termék importja

24. § (1) Termék importja: olyan terméknek a Közösség területére történő behozatala vagy egyéb módon való bejuttatása, amely - az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 24. cikkének értelmében - nincs szabad forgalomban.

Teljesítés helye termék értékesítése esetében

Általános szabály

25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.

Különös szabályok

26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.

27. § (1) Abban az esetben, ha a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, a 26. § kizárólag egy termékértékesítésre alkalmazható.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy - javára - más végzi, az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetőleg arra másnak, beszerzőként adott megrendelést.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott termékértékesítések közül azokra, amelyek

a) megelőzik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van;

b) követik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.

28. § A 26. §-tól eltérően, ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén kívül van, az importáló általi termékértékesítés teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék importja teljesül.

29. §
(2) Ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén kívül volt, és a termék küldeménykénti megérkezése vagy a fuvarozás befejezése a Közösség más tagállamában van, mint ahol a termék importjának teljesítési helye, az (1) bekezdés alkalmazásában ez utóbbi tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.

 4. alfejezet

Teljesítés helye termék importja esetében

Általános szabály

53. § Termék importja esetében a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a Közösség területére történő behozatalakor vagy egyéb módon való bejuttatásakor van.

Különös szabályok

54. § (1) Az 53. §-tól eltérően, ha a termék a 24. § (1) bekezdése értelmében nincs szabad forgalomban, és
a) vámjogi helyzete a 111. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint alakul, vagy
b) a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában említett eljárások hatálya alatt áll, vagy
c) teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás hatálya alatt áll, vagy
d) külső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll, a termék importjának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a) pontban említett vámjogi helyzete megszűnik, a b)-d) pontokban említett esetekben pedig, ahol a termék az ott meghatározott eljárások hatálya alól kikerül.

(2) Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó abban az esetben is, ha a 24. § (2) bekezdése szerint importált termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll.

Adófizetésre kötelezett termék importja esetében

145. § (1) Termék importja esetében az adót az importáló fizeti. Importáló az, aki (amely) a vámjogi rendelkezések értelmében adósként - ide nem értve a közvetett vámjogi képviselőt - behozatali vámtartozás megfizetésére kötelezett, vagy kötelezett lenne abban az esetben, ha a termék importja vámköteles lenne.

(2) Abban az esetben, ha a termék importja során a vámeljárásban az importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti.
155. § (1) Termék importja esetében az adót a vámhatóság állapítja meg az adófizetésre kötelezettre.

(2) A vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozattal állapítja meg az adót abban az esetben is, ha a termék importja a 95. § szerint mentes az adó alól.

Vannak olyan országok, ahonnan a Magyarországra importált termékek mennyisége jóval több, mint az illető országban honos vállalkozásokkal kötött szerződések értéke.  Ez jól mutatja a nemzetközi kereskedelemben beépülő, közvetítői szerepet játszó cégek jelenlétét a folyamatban.

Az Európai Unió szabályai szerint, a vámunió területére beérkező termék bármely tagállamban vámkezelhető. Így egy másik tagországbeli cégnek lehetősége van arra, hogy az Unió területén kívüli országból beszerzett áruját, közvetlenül a magyar partnerének címezve szállítsa (szállíttassa) le.

Az importáló abban is dönthet, hogy az import terméket abban a tagállamban bocsáttatja vámjogi szabad forgalomba, amely a termék rendeltetési helye, vagy ettől eltérő tagállamban.

Termékimport esetén a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelybe az importált terméket a Közösség területére behozzák.Termékimportnál az adófizetési kötelezettség a vámjogi szabad forgalomba bocsátásról szóló áru nyilatkozat elfogadásának napján keletkezik A szabad forgalomba helyezés célja, hogy a nem közösségi áru elnyerje a közösségi áru vámjogi státusát..

 A terméket megrendelő magyar vállalkozás (amennyiben ő minősül importőrnek), közvetlen vámjogi képviselő útján lebonyolíthatja a vámeljárást. Akkor beszélünk közvetlen vámjogi képviselőről, ha a megbízott képviselő az ügyfél nevében jár el. Közvetett a vámjogi képviselet akkor, ha a megbízott képviselő az ügyfél javára, de saját nevében jár el.

 A vámhatóság által megállapított vám mértéket a magyar vállalkozó megfizeti.
A termékimportot terhelő általános forgalmi adót a vámhatóság határozattal állapítja meg (kivetéses adózás) azon adóalanyoknak, akik nem rendelkeznek termékimport tekintetében önadózásra jogosító vámhatósági engedéllyel.

Az adólevonás feltétele termékimport esetén, hogy az adóalany rendelkezzen olyan okirattal, bizonylattal, amely hitelt érdemlő módon tartalmazza az adó meghatározásához szükséges adatokat, illetve a szabad forgalomba bocsátásról szóló határozattal.

Tekintettel arra, hogy termékimportnál harmadik országból történik behozatal, az összesítő jelentésben nem tüntetendő fel adat erre vonatkozóan. 

Az Art. 2010. január 1-től hatályos 8. számú melléklete alapján az összesítő nyilatkozatot az
adóalanyoknak a közösségi kereskedelemről kell benyújtaniuk.

Az import adó alapjába beletartoznak az első Közösségen belüli rendeltetési helyig felmerülő járulékos költségeken kívül az importáló rendeltetési helyéig felmerülő kapcsolódó járulékos költségek is. Ennek következtében a vámkezelés és a rendeltetési hely közötti fuvar adómentessé válik, mivel a termékexporttal egy tekintet alá eső szolgáltatásnyújtásnak minősül az a szolgáltatás, amelynek ellenértéke igazoltan beépül annak az importált terméknek az adóalapjába, amelyhez kapcsolódik.

Az import áfa mindig a termék rendeltetési helye szerinti tagállamban esedékes.
A kérdés csak az, hogy az ügylet szereplői közül ki minősül importőrnek?

A teljesítés helyének meghatározásához fontos tudni, hogy ki a fuvaroztató, vagy küldemény feladó, illetve hol található a termék a küldeményként feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor.

A 27. § tartalmaz arra vonatkozó szabályokat, hogy többször értékesített termék esetében hogyan alakul a teljesítési hely. Ha legalább egy közbenső vevő-eladó van az értékesítési sorban és a termék az első eladótól a sorban utolsó vevőig kerül közvetlenül elszállításra, akkor úgynevezett láncügyletről beszélünk. A kérdésben szereplő esetben van a törökországi eladó és a magyar vevő között egy német cég, aki vevő is és eladó is egyben. Amennyiben a német vállalkozás fuvarozza (fuvaroztatja) a terméket, akkor az áfa törvény vélelme alapján ő beszerzői, illetve a 28. § szerinti importáló minőségben fuvaroz. Ez pedig azt jelentené, hogy a német cég általi értékesítés teljesítési helye a célország, azaz Magyarország lenne és belföldi értékesítésnek minősülne.

Természetesen nem ez a helyzet, hiszen akkor a német vállalkozás lenne a vámkötelezett! A már említett törvényi vélelem felülírható, ha a szóban forgó vállalkozás bizonyítani tudja, hogy ő eladói minőségben fuvaroz. Ilyen bizonyíték lehet például a törökországi kiléptető vámáru nyilatkozat, vagy a magyar vevővel kötött értékesítési szerződés, illetve a német cég erre utaló nyilatkozata. A számlán feltüntetett tulajdonfenntartási opció is számíthat ilyennek, hiszen ezáltal tulajdonosi és eladói jogállását erősíti meg.
Ebből a logikai levezetésből is leszűrhető, hogy kizárható a német cég importőri státusza, s egyenesen következik, hogy a magyar társaság az importőr.

Azt nem tudjuk eldönteni, hogy a német cég hogyan oldja meg a törökországi adózást. A mi uniós szabályaik logikájából kiindulva, a török cég értékesítésének teljesítési helye az ottani belföld. Ha van áfa, akkor azt ott fel kell számolni és a német cég csak török adószám birtokában vonhatná le. Ugyanis  a német cég  török exportőrnek kellene minősüljön, ha a magyar tőle importál. Ez azonban csak akkor befolyásolná a kialakult helyzetet, ha a német cég jogállásában lenne változás.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.