Tárgyi adómentes tevékenységhez használt tárgyi eszköz értékesítésének áfa kötelezettsége

Kizárólag tárgyi mentes (szerencsejáték szervezés) tevékenységhez vásárolt gépet 2 év használat után most értékesítik. Az értékesítésről mentes számlát állítok ki (87. § szerint), vagy ezt nem alkalmazhatom mert a levonási jogom nem a tételes tiltás miatt nem keletkezett hanem mert mentes tevékenységhez használtam. Ha nem mentesen számlázok a 87. § szerint  , hanem áfásan, akkor viszont alkalmazhatom-e a 134. § -135. § szerinti fel nem használt időre jutó csökkentést?

Próbáljuk meg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) szövegéből kiszűrni a kérdéssel összefüggésbe hozható részleteket!

Alkalmazási hatály
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:

a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja
után.

A játékgép értékesítése nem tartozik a tárgyi mentes értékesítések körébe, ezért általános szabályként megfogalmazható, hogy az ilyen értékesítés áfa köteles. A kérdés csak az, hogy találunk-e az áfa törvényben e főszabály alól történő felmentést?

87. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha
a) az értékesítést megelőzően a terméket kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használták, egyéb módon hasznosították, és a termékhez adólevonási jog nem kapcsolódott;
b) az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a 124. és 125. § szerint nem vonható le.

A 87. § általánosságban megfogalmazza azokat az eseteket, amikor  egy termék értékesítése mentes az adó alól. 
Egy APEH állásfoglalás a következőket fogalmazza meg:

"Az áfatörvény 87. §-a kapcsán figyelemmel kell lenni arra is, hogy az áfatörvény 87. § b) pontja csak abban az esetben értelmezhető és alkalmazható, ha a beszerzés során tényszerűen volt áthárított adó, amelyre az adólevonási tilalom beállt. Abban az esetben, ha a beszerzés során előzetesen felszámított adó nem volt, akkor a termék értékesítésére nem alkalmazható az áfatörvény 87. § b) pontjának adómentesítő szabálya; ebben az esetben az adott termékre vonatkozó adókulccsal kell számlázni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a személygépkocsi beszerzése nem adóalany magánszemélytől, egyéb nem adóalany szervezettől történt, illetve a személygépkocsi beszerzése olyan adóalanytól történt, aki (amely) adót nem hárított át (pl. árrésadózást alkalmazó adóalany, vagy olyan adóalany, aki az áfatörvény 87. § b) pontja alapján adómentesen értékesített), akkor az így beszerzett személygépkocsi következő értékesítése 20 százalékos általános forgalmi adókulcs alá esik."

(2008.07.16. Az áfatörvény 87. § b) pontjának alkalmazásáról személygépkocsi értékesítése esetén. Pénzügyminisztérium Forgalmi adók, Vám és Jövedéki Főosztály 8917/2008. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 1559814584)
nav.gov.hu

A fenti állásfoglalást azért hoztuk ide, hogy illusztráljuk, mennyire el lehet csúszni egy apró figyelmetlenségen is! És valóban, a 87. § b) arról szól, hogy mi van akkor, ha „az értékesítést megelőzően a termékhez előzetesen felszámított adó” kapcsolódik. Ha nem kapcsolódik ilyen hozzá, akkor ez a szabály nem vonatkozik rá és az általános szabály alkalmazandó (az adó mértéke azóta változott).

A 87. § a) esetében az „adólevonási jog” hiánya a feltétel. Reméljük senkinek nem jut eszébe azt mondani, hogy az adólevonási jog csak áthárított adó esetében értelmezhető és olyan esetre, amikor nincs áthárított adó, ez a bekezdés nem is vonatkozik! Mi úgy véljük, hogy egy valamire irányuló jog önmagában is fennáll, függetlenül attól, hogy van-e érvényesíthető tárgya, vagy éppen nincs.

Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel
86. § (1) Mentes az adó alól:
i) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték-szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is;
Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel [85. § (1)]

A 87. § a) pontja a 86. § -ra való hivatkozást is tartalmazza, amely a tevékenység sajátos jellegére való tekintettel sorolja fel az adómentes eseteket. Ezek között megtalálható a bennünket érdeklő szerencsejáték-szolgáltatás is.
Az Áfa tv. 87. § b) pontja a 124-125. § -ra hivatkozik, amelyek felsorolnak levonási tilalommal érintett eseteket. Ezeket is megvizsgáljuk.

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet

a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított;

121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
c) a 86. § (1) bekezdésének a)–f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy
ca) a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül; vagy
cb) az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeztek munkát.

A 120. § és 121. § paragrafusok alapján kimondhatjuk, hogy a 86. § (1) i) pontjában foglalt esethez nem kapcsolódik adólevonási jog. Ezt az is bizonyítja, hogy a 121. § tartalmaz olyan kitételt, amely a 86. § által felsorolt  egyes tevékenységeket illetően [a)-f) pontok] állapít meg adólevonási jogot, de csak korlátozott esetekben.

Adólevonási jog korlátozása
124. § (1) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le:
d) a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó;
e) a 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz. 8711-ből) terhelő előzetesen felszámított adó;
f) a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó;
g) az f) pontban nem említett egyéb víziközlekedési eszközt (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport- vagy szórakozási cél elérésére alkalmas;
h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;

Kiemeltünk néhány tételt  az Áfa tv. által tételesen felsorolt esetekből, amikor az adólevonási jogot korlátozza.

Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek
125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
c) a 124. § (1) bekezdésének d)–h) pontjaiban említett esetekben a terméket igazoltan a 6. § (4) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint értékesítik;


Azt is kizárhatjuk, hogy a kérdésünkben szereplő esetet az Áfa tv. az adólevonási jog korlátozása alóli kivételnek tekintené. Egyébként ez már azért is kizárt, hiszen a korlátozás alá vontak listájában sem szerepel.

Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok
134. § (1) A 11. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az adóalanyt megilleti a tárgyi eszköz előállításához felhasznált terméket, igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó levonásának joga akkor is, ha az egyébként egészben vagy részben nem illetné meg.
(2) Az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az (1) bekezdés szerinti adólevonási jog legkorábban a vállalkozásán belül végzett saját beruházás eredményeként előállított tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételekor keletkezik.
135. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany terméket tárgyi eszközként használ vállalkozásán belül, a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődően
a) ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónapig,
b) ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónapig
terjedő tartamban az adóalany adólevonási jogát – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – az e § és a 136. § rendelkezéseinek figyelembevételével gyakorolhatja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével, annak a naptári évnek az utolsó adómegállapítási időszakában, amely naptári év teljes időtartamában a tárgyi eszköz az adóalany rendeltetésszerű használatában van, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének
a) ingó esetében 1/5 részére,
b) ingatlan esetében pedig 1/20 részére
vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben a tárgyi eszköz beszerzésének évéhez vagy a 11. § (2) bekezdés a) pontjában említett esetben a rendeltetésszerű használatba vételének időpontjához képest változás következik be, és a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
(3) A (2) bekezdés szerinti különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.
136. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyi eszközt a 135. § (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül értékesíti, a teljesítés hónapjára és a hátralevő hónapokra együttesen időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét
a) véglegesen levonhatja, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként jogosítaná;
b) véglegesen nem vonhatja le, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra egyébként nem jogosítaná.
(2) Ha az (1) bekezdés szerint az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegéhez képest különbözet keletkezik, és annak összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja az 1000 forintnak megfelelő pénzösszeget, a különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.

A tárgyi eszközökre vonatkozó különös szabályok akkor válnak érdekessé, ha ha az adóalany a tárgyi eszközt a 135. § (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül értékesíti. Ekkor ugyanis az adóalanyt időarányosan megilletheti a tárgyi eszköz beszerzésekor reá áthárított, előzetesen felszámított adó levonásának joga akkor is, ha az egyébként egészben vagy részben nem illetné meg.

Mivel esetünkben a tárgyi eszköz értékesítése a 87. § alapján adómentesen történik, ezért adólevonási jog sem kapcsolódhat hozzá.

Összegzés

Következtetésként elmondhatjuk, hogy véleményünk szerint a kérdésben szereplő játékgép értékesítése adómentesen kell megtörténjen, mivel olyan szolgáltatáshoz szerezték be, amelyik teljes egészében a tárgyi adómentes tevékenységek körébe tartozik és ezért a beszerzéskor adólevonási jog nem kapcsolódott hozzá.

A tárgyi eszközökre vonatkozó különös szabályok nem teszik lehetővé a beszerzéskor  áthárított, előzetesen felszámított forgalmi adó utólagos levonását még részben sem, mert a tárgyi eszköz értékesítése a 87. § alapján adómentesen történik és mint olyan, erre nem lehet adólevonási jogot alapítani.

Kapcsolódó termékünk:
Áfa arányosítás kalkulátor


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Export Svájcba

Svájci magánszemélynek (nem adóalanynak) szállít egy magyar ÁFA általános szabályok szerinti adózó egyéni vállalkozó új nyílászárókat. Exportnak minősül-e, adómentes levonási joggal, vagy 27 % -os ÁFA kulccsal adózik?

Feltételezzük, hogy a szóban forgó magyar egyéni vállalkozó az új nyílászárókat Magyarország területéről értékesíti. Az ügylettel kapcsolatos adófizetési kötelezettség megítéléséhez tekintsük át az Áfa törvény, feltételezhetően érintett rendelkezését:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Alkalmazási hatály
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja
után.

Tehát a főszabály szerint egy belföldön teljesített termékértékesítés után adót kell fizetni. Meg kell tehát vizsgálnunk, hogy a "termékértékesítés" és a "belföldön teljesített" feltételek fennállnak-e.

Termék értékesítése
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.

Az első feltétel elég egyértelműen megállapítható, nevezetesen termékértékesítésről van szó. A teljesítés helye, - mint az alábbiakból kitűnik - függ a termék mozgásától, illetve a mozgató személyétől is.

Teljesítés helye termék értékesítése esetében

Általános szabály
25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.

Különös szabályok
26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.

A fenti különös szabály alapján kimondhatjuk, hogy a kérdésben szereplő értékesítési ügylet teljesítési helye belföld (feltételeztük, hogy az értékesítés Magyarország területéről történik). Amennyiben az Áfa törvény itt véget érne, úgy nem maradna más feladat, mint az adófizetési kötelezettség megállapítása az alábbiak szerint:

ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE, FIZETENDŐ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

Általános szabályok
55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy
a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.
56. § A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.

Mielőtt elhamarkodott következtetést vonnánk le, meg kell vizsgálnunk, hogy nincsenek-e olyan szabályok, amelyek az általánostól eltérő kötelezettséget határoznak meg. Ilyenek az Áfa törvény mentességi szabályai, többek között a mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan.

VI. Fejezet
ADÓ ALÓLI MENTESSÉG

Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) az értékesítő maga vagy – javára – más végzi;
b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott további feltételek szerint a beszerző maga vagy – javára – más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.

A fenti szabályból kitűnik, hogy a mentességre más szabály vonatkozik, ha a fuvarozást maga az értékesítő bonyolítja és megint más, ha a beszerző intézkedik az elszállításról. Ez utóbbi azzal egyenértékű, mintha Magyarországon venné meg a terméket (ide jön érte).

Ha feltételezzük, hogy a fuvarozást az értékesítő végzi (vagy az ő megbízása alapján valaki), akkor a mentesség feltétele már csak a bizonyítékoktól függ. Az értékesítőnek rendelkeznie kell a kiléptető hatóság igazolásával és olyan körülményeket szükséges teremtenie, amely kizárja a (2) bekezdés b) pontja szerinti használatot. Az biztosan nem működik, hogy a vállalkozó bepakolja autójába az ablakot és elhúz vele Svájcba a hatóság megkerülésével, majd ott zsebre vágja a pénzt és angolosan távozik!

Amennyiben a vevő intézi a fuvarozást, úgy további feltételek fennállásának vizsgálata szükséges "a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §" alapján. Ennek már a letelepedés helyéhez, a szállító járműhöz, illetve a külföldi utas útipoggyászához is köze lehet. Erre az esetre most nem térünk ki.

A kérdés arra is vonatkozott, hogy az ily módon értékesített termékhez kötődő beszerzések áfája levonható-e?

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
b) a 89. és 92. §, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 98–117. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja;

Mindezt összegezve, véleményünk szerint a magyar vállalkozó a svájci magánszemélynek szabályszerűen exportálhat adómentesen új nyílászárókat, amennyiben Magyarországról teljesít, ő fuvaroz, vagy fuvaroztat és rendelkezik a megfelelő bizonylatokkal. Az értékesített termékhez kötődő beszerzéseinek áfáját pedig levonásba helyezheti.

Ez is érdekelhet: Áfa arányosítás kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az áfa fizetésére kötelezett dologi biztosíték számlázása esetén

 A Jogosult társaság követelése teljesülésének biztosítása érdekében vételi jogot alapított a Kötelezett tulajdonát képező egyik munkagépre. A Kötelezett nem elégítette ki határidőre a Jogosult követelését, ezért az élt opciós vételi jogával. A vételi jog érvényesítése alapján a Kötelezettnek értékesítenie kell egy munkagépet a Jogosult részére. Kérdés, hogy az áfát illetően ki az adó fizetésére kötelezett?

 Az Áfa törvény VIII. fejezete foglalkozik az adófizetésre kötelezett személyével. A kérdés kapcsán ezen belül a 142. § az irányadó:

142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
f) az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul;

Véleményünk szerint a 142. § vonatkozik az ügyletre.

• Az ügylet adós és hitelező viszonylatában kerül rendezésre. 
• A kötelezett olyan terméket értékesít, amely dologi biztosítékként nyújtott fedezetet a  a kedvezményezett követelésére. 
• Az eseményt a követelés nem teljesítése váltotta ki, a vételi jogról szóló szerződés alapján.

 E szabály szerint a Kötelezettnek olyan számlát kell kibocsátania a Jogosult felé, amely áfát nem tartalmaz, azzal a megjegyzéssel, hogy "az áfa fizetésére a vevő a kötelezett".

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Közmű térítésmentes átadásának áfa kötelezettsége

 Társaságunk áramhálózati tulajdonú hálózati beruházást hajtott végre. A beruházást kivitelező vállalkozó a szerződésben meghatározott díjat kiszámlázta azzal, hogy az áfa fizetésére a fordított adózás szabályai szerint a megrendelő a kötelezett. Mi a számla alapján megállapítottuk a befizetendő áfát és ugyanabban a bevallásban egyidejűleg levonásba is helyeztük. A létrehozott vezeték rendszer a hálózati üzemeltetési joggal bíró szolgáltatónak kerül átadásra térítésmentesen. Kérdésünk, hogy a térítésmentes átadás jár -e áfa fizetési kötelezettséggel?

A számviteli törvény 86.§. (7) bekezdésének "a" pontja szerint:

A rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni:
a) a térítés nélkül átadott eszközök nyilvántartás szerinti értékét, a térítés nélkül nyújtott szolgáltatások bekerülési értékét, a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben, valamint - a behajthatatlannak nem minősülő - elengedett követelés könyv szerinti értékét;

Ugyancsak a számviteli törvény előírásaiból következik, hogy a megvalósított eszközt annak kell üzembe helyeznie, amely szervezet azt rendeltetésszerűen használni, üzemeltetni fogja. Az adott esetben ezt a beruházást még az üzembe helyezés előtt (azzal egyidejűleg), mint beruházást az üzemeltető részére át kell adni.

Az Áfa törvény az ingyenes átengedés kapcsán a következőket írja:

 11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

(3) Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek
a) a közcélú adomány,
b) ha az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket.

A beszerzések áfa-jának levonhatósága attól függ, hogy az adott beszerzés közvetlen és azonnali kapcsolatban áll-e az áfa levonásra jogosító ügylettel és a felmerült költség az adólevonásra jogosító adóköteles tevékenység árának alkotóelemét képezi-e. Ez esetünkben minden bizonnyal így van, azaz a vállalkozás az adóköteles tevékenysége érdekében valósította meg a beruházást.

A áfa levonási jog rendeltetése, hogy az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás ellenértékébe a korábbi szakaszok során felszámított forgalmi adó ne épüljön be. A beruházást megrendelő vállalkozásnál ez így is van, hiszen a felszámított áfa összegét levonásba helyezte.

Az Áfa törvény másik logikája, hogy a végső fogyasztó kell legyen az, akit ennek a fogyasztási adónak terhelnie kell. Az áramhálózat a villamos energia felhasználását teszi lehetővé. Ezt a hálózatot üzemeltető szolgáltató biztosítja. A hálózathoz kötődő hozzáadott érték adó (áfa) az ingyenes átadás pillanatában még nem csapódott le a végső fogyasztónál. Ebből a logikai levezetésből következik, hogy a beruházást megrendelő vállalkozásnak ez tovább kell számláznia a hálózati szolgáltató felé. A számlán fontos feltüntetni az ingyenes átadás tényét és azt, hogy az áfa megfizetésére az átvevő a kötelezett.

Elméleti síkon tovább követhetjük a hozzáadott érték adó útját. Az áramszolgáltató megfizeti és le is vonja az áfát. A nála felmerülő hálózat fenntartási költségek magával az áramszolgáltatással együtt áfa alapot fognak képezni és ily módon visszakerülnek a vállalkozónkhoz. Ő újból levonja ezt az áfát, és az előállítandó terméke árába beépíti a villamos energiát, valamint a meg nem térített beruházás költségét is. Végül egy végső fogyasztó áfával növelt áron megvásárolja a terméket, s így jut az állami költségvetés a teljes hozzáadott érték adóhoz.

Lehetne más forgatókönyv is? Bizony lehetne!

A 11. § -t figyelmesen olvasva:
"az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére... más tulajdonába ingyenesen átengedi"Esetünkben nem a vállalkozástól idegen célról van szó. Sőt, teljes mértékben az adókötele tevékenységgel szorosan összefüggő beruházásról. Ha pedig nem tartozik a 11. § hatálya alá és ellenérték sincs, akkor nem kell felszámítani az áfát. Maga a beruházási érték így is beépül az adóköteles termékértékesítés adóalapjába. Sajnos ezen ügylettel kapcsolatban nincs tudomásunk róla, hogy megjelent volna érdemi hatósági állásfoglalás. E második verziót gyengíti a (3) bekezdés b) pontja, amely szerint "az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket". 
 Ha a vállalkozás céljára való tekintettel csak a kis értékű termék ingyenes átengedése jelent kivételt, akkor ebből implicit az is következik, hogy a nagyobb értékű már termékértékesítésnek számít. Hogy a "vállalkozástól idegen célok", vagy a "vállalkozás céljára való tekintettel" az erősebb, azt nehéz eldönteni. És ebből a szempontból "bombabiztosabb" az első verzió.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Láncügylet még a régi áfa törvény szerint

 A gyártó Manufacturing A/S dán cégtől egy osztrák adószámmal rendelkező vállalkozó 2006-ban terméket vásárolt, amelyet értékesített is egyben egy magyar Kft -nek. A magyar adószámmal rendelkező Kft a terméket szintén tovább értékesítette egy magyar Zrt-nek. A termék egyenesen a gyártótól a magyarországi Zrt-hez került. A fuvarozásról a Zrt gondoskodott. A magyar Kft az értékesítésről kiállított számlájában 20% áfát számított fel. Kérdés, hogy jogos volt-e ennek az áfának a felszámítása?

Az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (régi áfa törvény) értelmében láncügyletnek tekintendő az ügylet, ha ugyanaz a termék több egymást követő termékértékesítés tárgya (vannak közbeiktatott viszonteladók), és ezt a terméket közvetlenül az első termékértékesítést teljesítő adóalanytól az utolsó termékértékesítés beszerzője részére adják fel, vagy fuvarozzák el. Láncügylet esetében az az értékesítés adómentes (csak egy ilyen értékesítés lehet), amely a terméknek az utolsó értékesítése, a származási (kiindulási) országhatár átlépését megelőzően.
 Megjegyezzük, hogy a törvény logikáját illetően az új áfa törvény hasonló módon szabályozza ezt a kérdést.

Idézünk a törvényből néhány vonatkozó részletet:

A teljesítés helye termékértékesítésnél

14. § (1) Ha a terméket az átadó, az átvevő vagy bármelyikük megbízásából harmadik személy adja fel, vagy fuvarozza el, továbbá a 7. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti termékértékesítés esetében a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - az átvevő nevére szóló rendeltetéssel - a feladás, vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található. E rendelkezés kizárólag egy termékértékesítés tekintetében alkalmazandó, ha ugyanaz a termék több egymást követő termékértékesítés tárgya, és ezt a terméket közvetlenül az első termékértékesítést teljesítő adóalanytól az utolsó termékértékesítés beszerzője (átvevője) részére adják fel, vagy fuvarozzák el. Amennyiben a terméket egy olyan vevő (átvevő) adja fel, vagy fuvarozza el, illetve ad erre megbízást, aki (amely) egyidejűleg ezt a terméket értékesíti is, akkor úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a terméket vevőként fuvarozza el, illetve ad erre megbízást, kivéve, ha bizonyítja (igazolja), hogy a terméket értékesítőként adja fel, fuvarozza el, illetve ad erre megbízást. Ha a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában harmadik ország területén található, az átvevő pedig importáló, akkor az importáló által végrehajtott termékértékesítés teljesítési helye belföld.

(5) Az (1)-(3) bekezdésekben nem szabályozott esetekben a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában található. 

Az (1) bekezdés második mondatában meghatározott azon termékértékesítések esetében, melyek 

a) megelőzik azt a termékértékesítést, mely teljesítési helyének megállapítására az (1) bekezdés első mondatát kell alkalmazni, teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - az átvevő nevére szóló rendeltetéssel - a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található,

b) követik azt a termékértékesítést, mely teljesítési helyének megállapítására az (1) bekezdés első mondatát kell alkalmazni, teljesítési helynek a termék fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni.

40. §
(9) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén az adót a terméket beszerző adóalany, vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti.

Feltételezzük, hogy az ügyletben szereplőknek nincs Dániában kiváltott adószámuk, illetve telephelyük.

Az áfa törvény 14. § (1) bekezdése tehát abban az esetben alkalmazandó, ha az értékesítési láncban több szereplő is van (mint esetünkben) és a termék közvetlenül a sorban elsőtől az utolsóhoz kerül. Mivel a termék a fuvarozás megkezdése előtt Dániában volt, a végső vevő pedig (aki egyben a szállítást bonyolító is) magyarországi székhelyű, magyar adószámmal rendelkező társaság, ezért ő az, aki a termék közösségen belülről történő beszerzését végrehajtotta. Az összes ezt megelőző viszonteladó vevő értékesítésének teljesítési helye szintén Dánia (az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdése pillanatában volt).

Az osztrák cég nem szállította (szállíttatta) Ausztriába a terméket. Ugyanúgy a magyar Kft sem szállította magyar területre a terméket. Mindketten az országaik területének hatályán kívüli ügyletet  bonyolítottak. A dán cég 0% áfával kellett eladjon az osztráknak, az osztrák szintén 0% áfával kellett továbbadjon a magyar Kft-nek, aki a maga során szintén 0% áfával kellett értékesítsen a magyar Zrt-nek. A Zrt az áfa fizetésére kötelezett közösségen belüli beszerzés jogcímén. Természetesen ugyanabban a bevallásban ezt az áfát levonásba is helyezheti, amennyiben a terméket adóköteles tevékenysége érdekében szerezte be és az egyéb törvény által előírt feltételek is fennállnak.


A hibásan kiállított számla miatt a Zrt nem fizette meg az általános forgalmi adót, illetve nem a megfelelő jogcímen helyezte levonásba. A Kft-nek vissza kell fizetnie a Zrt részére a tévesen felszámított adót, míg a Zrt-nek ezt be kell fizetnie a költségvetés számára. Ugyanakkor a Kft a maga során helytelenül vallott és fizetett be adót (feltételezzük, hogy így járt el), amely számára elviekben visszajárna. Természetesen nem tudjuk, hogy az osztrák cég hogyan számlázott a magyar Kft-nek.

Alakulhatott volna ez másképpen is? A válaszunk, hogy igen. Amennyiben a magyar Kft  fuvarozott volna és a szállítási okmányok, illetve a szerződés alapján bizonyítható lenne, hogy a termék az ő nevére szóló rendeltetéssel érkezik Magyarországra, úgy ő minősült volna közösségen belüli beszerzőnek és a tovább értékesítése már belföldi ügyletként adózott volna, áfa felszámítási kötelezettséggel.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Ingatlanhoz kapcsolódó, közösségen belüli szolgáltatás áfája

Egy Magyar cég export fővállalkozóként Lengyelországban vállalkozik építés-szerelőipari munkára.
A kivitelezéshez alvállalkozókat foglalkoztat.
Az alvállalkozók Magyarországon bejegyzett cégek.
A szolgáltatás ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás.
A Magyar alvállalkozóknak a teljesítményüket ÁFA szempontjából hogy kell számlázniuk a Magyar export fővállalkozó felé?

Ez a kérdés egyre gyakrabban elhangzik Magyarországon. Számos magyar vállalkozás nyújt külfödi megrendelő számára különböző szolgáltatásokat. Az Európai Unió tagállamaira ez különösképpen vonatkozik. Az ilyen típusú gazdasági eseményt tovább bonyolítja az alvállalkozók bekapcsolódása.

Ahhoz, hogy helyes választ tudjunk adni a kérdésre, nézzük meg először az áfa törvény néhány rendelkezését, amely biztos támpontot nyújthat az eligazodásban.

Általános szabályok
37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Különös szabályok
39. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.
(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti:

a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;
b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, amelyről a szolgáltatás igénybe vevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának;
c) az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása esetében;

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek
a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint
b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.
És most foglaljuk össze, hogy mi az, amit biztosan állíthatunk.

Az első ilyen megállapítás az kell legyen, hogy egy olyan szolgáltatásról van szó, amely adófizetési kötelezettséget von maga után. Tehát valakinek meg kell fizetnie a szolgáltatott teljesítmény után az áfát.

A második megállapítás, hogy ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásról lévén szó, a teljesítés helyét, az áfa törvény 39. § (1) különös rendelkezései alapján, az ingatlan fekvése határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a hozzáadott érték adó jelen esetben a lengyel államot illeti meg.

Némi bizonytalanságot szül az áfa törvény fordított adózásra vonatkozó szabálya, amely ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás esetében, két Magyarországon bejegyzett vállalkozás között a fordított adózás szabályának alkalmazását írja elő.

Mi is történik? Mindkét vállalkozás Lengyelországban fejti ki tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy az áfa hatályán kívüli területen. A fővállalkozó áfa mentesen állítja ki a számlát a lengyel beruházó részére. A lengyel beruházó felszámítja az áfát az országában érvényes mértékkel és befizeti a lengyel államnak.

A magyar alvállalkozó szintén az áfa hatályán kívüli területen dolgozik a fővállalkozó tevékenységének részeként. Ez pedig azt jelenti, hogy a fordított adózás szóba sem jöhet. Az ingatlan nincs Magyarországon és a hozzá kötődő tevékenység sem itt zajlik. Tehát az alvállalkozónak szintén áfa mentes számlát kell kiállítania a fővállalkozó részére. Az alvállalkozó munkájának hozzáadott értéke a fővállalkozó által kibocsátandó számlába fog beépülni.

Hozzátesszük, hogy ebben a felállásban elsősorban csak "kapott" anyaggal lehetséges dolgozni. Bár a külföldre irányuló teljesítményhez Magyarországon beszerzett anyag áfája akkor is levonható, ha az egy áfamentesen kiszámlázandó szolgáltatásba épül bele, a dolog mégis aggályos lehet azáltal, hogy az ily módon beszerzett anyag el kell hagyja az országot. A helyszíni beszerzés pedig azért lehet problematikus, mert egy ottani adószámmal nem rendelkező vállalkozás nincs kitől visszaigényelje az áfát.

Ezért rajzoltuk be a kis köröket lengyel területre és a szaggatott vonalú nyilakat, hogy érzékeltessük a helyes megoldást. Úgy a fővállalkozónak, mint az alvállalkozónak lengyel adószámot kellene kiváltania, ahhoz hogy az előbbiekben leírt anyagbeszerzéseik rendben legyenek. Egyébként ezt a bejelentkezési kötelezettséget általában minden állam elő is írja, még ha nem is egyforma feltételekkel.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Vállalkozásból kivont vagyon

Egyéni vállalkozó 2000 évben üdülőt vásárolt bruttó 4,6 M Ft ellenértékért, amely jelenleg fizető vendégházként üzemel és 50 M Ft -ot ér.
Úgy döntött, hogy elajándékozná a gyermekének a haszonélvezeti jog fenntartása mellett.
Ingatlanjogi értelemben nincs semmi probléma, mert egyéni vállalkozónak kizárólag magánszemélyként van ingatlantulajdona.
Vásárláskor azonban az áfát visszaigényelte. Azóta egyéni vállalkozóként amortizációs és egyéb költségeket számol el rá.
A könyvelő azt mondta, hogy a vállalkozásból a jelenkori értéken tudja csak kivenni, ez után kell az áfát megfizetnie, és utána úgy ajándékozza el, ahogy akarja.
A kérdés az, hogy van-e más lehetőség? Van olyan vélemény is, hogy a gyermek folytathatná a vállalkozási tevékenységet és akkor adómentesen átvehetné az ingatlant is. Ennek az az akadálya, hogy az egyéni vállalkozási tevékenység ennél szerte ágazóbb és nem áll szándékában a többit megszüntetni.
Átadható-e adómentesen a vállalkozás egy része? Vagy ez a vállalkozás átadás kizárólag mezőgazdasági tevékenység esetén lehetséges?
Mindenki mást mond, és erre az ajándékozási szerződésre nagyon ráfizethet, ha tényleg a jelenkori forgalmi érték számít és nem a könyv szerinti.
Van-e egyáltalán megoldás? Mik a szabályok a vállalkozásból történő ingatlan-kivonásra, vagy elajándékozásra?

Ajándékozás egyenesági rokonnak

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény alapján az örökhagyó és az ajándékozó egyenes ági rokona (leszármazottai, felmenői) által megszerzett örökrész, illetve ajándék mentes – annak értékétől függetlenül – az illeték alól.
16. § (1) Mentes az öröklési illeték alól:
i) az örökhagyó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett örökrész.
17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:
p) az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett ajándék;

Egyenesági rokonnak tekinthető: a gyermek, a szülő, a háztartásban eltartott szülő nélküli unoka, valamint az unoka.
A törvényalkotó az egyenes ági rokonok közül csak a vérrokonok szerzését mentesítette az illeték alól, így a mostoha és nevelt gyermek, valamint a mostoha és nevelőszülő az I. csoportban maradt.Az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolat szintén mentességet élvez, mert egyenes ági rokoni kapcsolatnak minősül.
Az egyenes ági rokonok közötti öröklést és ajándékozást a mentesség tényétől függetlenül ezután is be kell jelenteni az állami adóhatósághoz az Itv. 89-91. §-ai alapján.

Az APEH honlapján olvashatjuk a következő kérdésre adott választ: Ha a szülő örökbefogadott gyermekének ajándékozza a tulajdonában álló ingatlant úgy, hogy azon fenntartja magának a haszonélvezeti jogot, keletkezik-e a szülőnek vagy a gyermeknek illetékfizetési kötelezettsége?

Az ajándékozási illetéknek nem tárgya az a jogügylet, amelynek során az ajándékozó maga javára tartja fenn az elajándékozott ingatlanon haszonélvezeti jogát, ezért ajándékozási illetékfizetési kötelezettség ebben az esetben nem merül fel. 2010. augusztus 16-tól mentes az ajándékozási illeték alól az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett ajándék. Így az örökbefogadott gyermeknek sem kell az ajándékba kapott ingatlan után ajándékozási illetéket fizetnie.

Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolása

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról

A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.

I. Jellemzően előforduló bevételek

Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;

XI. Fejezet

A VAGYONÁTRUHÁZÁS

Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

62. § (1) Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételből (a szerzés időpontja szerint megosztott bevételből) le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt:

(4) Az ingatlan átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történik, az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg (e § alkalmazásában: számított összeg). Ezt követően a jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a számított összeget csökkenteni kell, ha az átruházás - a megszerzés évét követő évet első évnek tekintve -,

a) a hatodik évben történik, a számított összeg 10 százalékával,

b) a hetedik évben történik, a számított összeg 20 százalékával,

c) a nyolcadik évben történik, a számított összeg 30 százalékával,

d) a kilencedik évben történik, a számított összeg 40 százalékával,

e) a tizedik évben történik, a számított összeg 50 százalékával,

f) a tizenegyedik évben történik, a számított összeg 60 százalékával,

g) a tizenkettedik évben történik, a számított összeg 70 százalékával,

h) a tizenharmadik évben történik, a számított összeg 80 százalékával,

i) a tizennegyedik évben történik, a számított összeg 90 százalékával,

j) a tizenötödik évben vagy később történik, a számított összeg 100 százalékával.

Az SZJA szabályokból következik, hogy a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz kivonása a vállalkozásból, amennyiben a kapott ellenérték kisebb, mint a piaci érték, úgy azt az elidegenítés évében bevételként kell figyelembe venni.

Önmagában a vagyoni érték "eltüntetése" veszélyt és kérdést is jelenthet a vállalkozói vagyon kivonása tekintetében.
Ahogyan a törvényből is kiolvasható, az egyéni vállalkozás bevételeit növeli: a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el. Ha nem kizárólag üzemi célt szolgáló eszközről van szó, akkor a figyelembe veendő kivont érték nem változik, csak a jövedelem megállapításának módja.

Természetesen itt lehet vitatkozni azon, hogy ez nem értékesítés, nincs ellenérték, tehát nehezen értelmezhető az, hogy az ellenérték alacsonyabb, mint a piaci érték, de hát a nulla ellenértéknél biztosan magasabb!

Tehát a mi jogi jogérzetünkkel az nem fér össze, hogy ki lehessen venni büntetlenül egy vagyontárgyat a vállalkozásból, amellyel kapcsolatban költségeket számoltunk el, csökkentve ezáltal a fizetendő vállalkozói nyereségadót. Az ellenérték kifizetésével megterheltük a vállalkozói bankszámlát, vagy a pénztárt. Az ingatlan értéke sem nőtt csak úgy magától! Feltételezzük, hogy költöttek rá. Ha az elidegenítéskor mindezt helyreállítjuk azzal, hogy megnöveljük a bevételeket a kivont vagyontárgy értékével, akkor ez a tétel nem sérül.

A termék értékesítés fogalma az Áfa törvényben

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Termék értékesítése

11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

A fenti szabályból következik, hogy a szóban forgó ingatlan elajándékozása áfa fizetési kötelezettséggel jár.  Ami az adó alapját illeti, amennyiben nincs pénzben kifejezett ellenérték, úgy arra a törvény a következő szabályt fogalmazza meg:

66. §
(2) Az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci árán kell megállapítani.
 Véleményünk szerint nincs esély arra, hogy az áfa alapját a könyvszerinti érték szerint lehessen megállapítani.

Megoldás-e az átalakulás?

A korábban hatályos általános átalakulási szabályokra vonatkozó visszterhes vagyonátruházási illetékmentesség 2010. január 1-től megváltozott. Ettől az időponttól kezdődően az Itv. 26. § (1) bekezdésének g) és h) pontja alapján már csak a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/a. pontjában foglalt kedvezményezett átalakulásnak és a 4. § 23/c. pontjában foglalt kedvezményezett részesedéscserének megfelelő átalakulás mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól.

Mivel sem az egyéni vállalkozó egyéni céggé, sem az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulása nem felel meg a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/a. pontjában foglalt kedvezményezett átalakulásnak, ezért az Itv. 26. § (1) bekezdésének g) pontja nem alkalmazható. Illetékfizetési kötelezettség megállapítható.
Amennyiben olyan társaságban történik a vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzése, amely belföldi ingatlanvagyonnal rendelkezik, akkor a szerzés a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség hatálya alá tartozik.

Tehát az átalakulás folyamatában az Áfa fizetés elkerülhető lenne, de bejön helyette a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség. Ezen kívül bonyolíthatja a helyzetet az egyéni vállalkozás megszűnésének évében az adóalap korrekciók miatt előálló adófizetési kötelezettség. Egyébként is az átalakulás nem egy olcsó játék.

Az egyéni kisvállalkozói vagyon öröklési és ajándékozási illetékkedvezménye
Az egyéni vállalkozó a kizárólag üzleti célt szolgáló vállalkozói vagyonát  ajándékozás útján átadhatja egy másik vállalkozásnak  és illeték kedvezményben részesülhet a megajándékozott, bizonyos feltételek teljesülése mellett.

A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a vagyonszerző - öröklés esetén a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől, ajándékozás esetén az ajándék elfogadásától számított - 30 napon belül
a) a vállalkozási tevékenységet egyéni vállalkozóként megkezdje, vagy
b) a megszerzett vállalkozói vagyont egyéni cége, illetve többségi tulajdonában álló gazdasági társasága részére nem pénzbeli hozzájárulásként átadja,
és a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése évének utolsó napjától számított legalább három évig a vállalkozási tevékenységet nem szünteti meg, illetve egyéni cégében fennálló vagyoni betétjét nem idegeníti el vagy a többségi tulajdonában álló gazdasági társaságban fennálló részesedésének arányát nem csökkenti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti kedvezmény akkor vehető igénybe, hab) ajándékozás esetén az ajándékozó a kisvállalkozói tevékenység megszüntetéséről, a magánszemély megajándékozott az (1) bekezdés szerinti feltételek vállalásáról a vagyonszerzés bejelentéséig nyilatkozatot tesz az állami adóhatóságnál.
A kérdező szempontjából a téma nem lehet érdekes, hiszen a gyermeke részére történő ajándékozás eleve illeték mentes, tehát nem vonzó szempont az illeték kedvezmény. Az ügylet csak akkor bonyolítható le érvényesen, ha az ajándékozó a megszűnéséről nyilatkozik. Az Áfa törvényben sem látunk mentesítő kivételt erre az esetre. De várjuk az ezzel kapcsolatos ellenvéleményeket is!

Végezetül még halkan hozzátesszük, hogy egy jelentős vagyongyarapodást összehozó vállalkozó talán meg kellene tudja oldani, hogy megfizesse azt az adót, amely egy ingatlannak a vállalkozásából történő kivonásával jár.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Támogatás Áfa arányosítása

Amennyiben az önkormányzat a 100 százalékos tulajdonát képező társaságnak árat nem befolyásoló támogatást juttat, úgy a teljes összeg a cég egyéb bevételeként jelenik meg és nem jár Áfa fizetési kötelezettséggel. Ez első látásra, akár előnyös megoldásnak is tűnhet, de nem lenne túl szerencsés elhamarkodottan ítélni.

Milyen mértékben jogosult az adóalany arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet mások számára áthárítottak?

120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet

a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;
b) termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;
c) termék importjához kapcsolódóan
ca) maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett, illetőleg
cb) maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított;
d) előleg részeként megfizetett;
e) a 11. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított
[a)-e) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó].

121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
a) olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene, adóköteles lenne;
b) a 89. és 92. §, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 98-117. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja;
c) a 86. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy
ca) a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül; vagy
cb) az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeztek munkát.

Vagyis az adóalany olyan mértékben jogosult az adólevonásra, amilyen mértékben - ilyen minőségében - a beszerzett  terméket, illetve szolgáltatást adólevonásra jogosító termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja.

Mikor szükséges az előzetesen felszámított adó megosztása?

123. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le.
(2) Az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja (tételes elkülönítés).
(3) Abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint nem végezhető el, az adóalany a megosztást más, az (1) bekezdésben említett követelményt kielégítő szabályok szerint is elvégezheti. Ennek hiányában a tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható előzetesen felszámított adót az 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell arányosan megosztani.

A fenti szabályból látszik, hogy a megosztásra kizárólag abban az esetben van szükség, ha az adóalany adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást és arra nem jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást egyaránt végez.

Tehát aki kizárólag adólevonásra jogosító termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást végez, annak nem szükséges a megosztási szabályt alkalmaznia!

 Elkerülhető-e a megosztás?

Felmerül a kérdés, hogy elkerülheti-e a megosztást egy olyan cég, amelyiknél  adólevonásra nem jogosító termékértékesítés is van?

Az általános működési támogatást nyújtó önkormányzat dönthet úgy, hogy az adólevonásra nem jogosító ügyletet - amennyiben erre a törvény lehetőséget kínál, - adókötelessé tesz a cégénél.  Például a bérlő által eddig adómentesen fizetett lakbér és ennek piaci ára közötti különbözetet az önkormányzat támogatásként biztosítja. Igaz, hogy így Áfás lesz a lakbérhez kötődő támogatás, de ugyanakkor megszűnhet az adólevonásra nem jogosító értékesítés és ezzel együtt az arányosítási kötelezettség is.

De lépjünk tovább!

Milyen mozgástér van, ha az arányosítás szükségessé vált?

Az adólevonásra jogosító értékesítéshez közvetlenül hozzárendelhető beszerzések Áfája teljes egészében levonható.

Az adólevonásra nem jogosító értékesítésekhez kötődő beszerzések Áfája pedig nem vonható le.

A fentiek alapján el nem különített  beszerzések előzetesen felszámított Áfáját az arányosítás szabályai szerint kell megosztani.

5. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez 

Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett számítási módszere
- számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének - ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is - adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel,
- nevezőjében pedig egyrészt a számlálóban szereplő összeg, másrészt az adólevonásra nem jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének - ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is - adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel együttesen.
2. Abban az esetben, ha az adóalany közvetlenül olyan pénzbeni támogatásban részesül, amely a 65. § szerint a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül nem befolyásolja, a támogatás forintban megállapított és éves szinten összesített összege az 1. pont szerinti levonási hányados nevezőjének értékét növeli.

Az  5. számú melléklet további szabályokat is tartalmaz, mi csak kiemeltük a témánkat érintő részeket.

A fentiek alapján megállapítható, hogy minél nagyobb a - kizárólag nevezőben szereplő -, általános működési célú támogatás  a levonhatósági arány annál kedvezőtlenebb.

Mielőtt e kérdéskörben a Képviselő-testület dönt, érdemes az előzőekben vázolt szempontokat figyelembe venni.

 Kapcsolódó termékünk:

Áfa arányosítás kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Önkormányzat által nyújtott támogatás Áfa kötelezettsége

Az önkormányzat  képviselő-testülete dönthet úgy, hogy az intézményeknél ( iskola, óvoda, polgármesteri hivatal) a takarítási és karbantartási feladatokat valamint az önkormányzat által kötelezően ellátandó feladatok közül a településüzemeltetési és kommunális feladatokat az önkormányzat által alapított 100 százalékos önkormányzati tulajdonú gazdasági társasághoz helyezi át. A feladatok ellátását az önkormányzat a saját cégének nyújtott támogatással kívánja biztosítani. Kérdés, hogy ez a támogatás az önkormányzatnak nyújtott szolgáltatás ellenértékeként kezelendő-e? A támogatás keletkeztet-e Áfa fizetési kötelezettséget a gazdasági társaságnál?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény megfogalmazza, hogy adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után adót kell fizetni.

Az ellenérték fejében teljesített szolgáltatás nyújtás feltételezi egy olyan polgárjogi megállapodás létrejöttét, amelyben az egyik fél megbízóként, a szerződő partnere pedig megbízottként, illetve vállalkozóként van jelen. A megállapodás keretében rögzítésre kerülnek a teljesítendő feladatok, a feladat ellátását érintő körülmények, feltételek biztosítása, határidők, garanciák és a feladat sikeres ellátásáért járó díj. Tehát egy ilyen jellegű megállapodás alapján - függetlenül attól, hogy ez közfeladat-e, vagy sem, - a gazdasági társaság szolgáltatást nyújt az önkormányzatnak és erről Áfás számlát kell kibocsátania.

Az önkormányzat az előbbiekben leírt megállapodástól eltérően, dönthet úgy is, hogy az általa 100 százalékban tulajdonolt gazdasági társaságot támogatásban részesíti. A támogatásokat az Áfa törvény megkülönbözteti attól függően, hogy közvetlenül árat befolyásolnak-e, vagy sem. Lényeges különbség van a két fogalom között az Áfa fizetési kötelezettséget illetően.

A 65. § kimondja, hogy
Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja - ha e törvény másként nem rendelkezik - a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybe vevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Például az önkormányzat tulajdonában lévő fürdőt a település egyszemélyes gazdasági társasága üzemelteti. A belépőjegy a fürdőbe a gazdaságossági feltételek szerint 1000 forintba kerülne (800 Ft + Áfa). A lakos a pénztárnál mondjuk csak 750 forintot fizet. Ez akkor lehetséges, ha a hiányzó 250 forintot az önkormányzat - megállapodás alapján - közvetlen ártámogatásként biztosítja (200 Ft + Áfa).

A törvény logikájából az is következik, hogy amennyiben egy támogatás nem befolyásolja közvetlenül az árat, úgy ez általános működési támogatásnak minősül. Ebben az esetben a teljes összeg a társaság egyéb bevételeként jelenik meg és nem kapcsolódik hozzá Áfa fizetési kötelezettség.

Felmerülhet a kérdés, hogy megengedheti-e magának az önkormányzat, hogy ilyen, - feltételekhez nem kötött - általános jellegű támogatást nyújtson?

A cégjogi helyzet sajátosságaiból adódóan a képviselő testület a gazdasági társaság felett  felügyeletet tud gyakorolni az általa delegált személyek  útján, még akkor is, ha a vezető tisztségviselő közvetlenül nem utasítható. A társaság által évente elkészített üzleti terv megfelelő feltételekkel történő jóváhagyása és betartatása hatékonyan működő eszköz lehet a kérdés kezelésében.

A támogatás módjának meghatározásakor a döntéshozóknak körültekintően kell eljárni.
Jogi bizonytalanságot, illetve verseny-semlegességi kérdést is jelenthet egy olyan helyzet, amikor nyilvánvalóan veszteséges tevékenység finanszírozása válik szükségessé és ezt a partnerek általános célú működési támogatás keretében kívánják megoldani.
Amennyiben az önkormányzat és cége közötti megállapodás nincs összhangban az általánosan nyújtandó és árat közvetlenül nem befolyásoló támogatás jellegével, úgy a későbbiekben ez komoly vitás kérdés lehet a szolgáltatás-ellenszolgáltatás, az ár-befolyásolás, illetve az Áfa fizetési kötelezettség tekintetében.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Import szolgáltatás Áfa

Cégünk előfizetéssel rendelkezik egy kondi teremben. 2010 07 hótól kezdődően már nem áfás számlát kapunk, hanem csak az összeg van feltüntetve, a számla kibocsátó pedig  Cégnév S.á.r.l. Luxemburg. A bankszámlaszáma magyar banké. Az adószáma sincs feltüntetve az iraton, sem az, hogy számla-e vagy sem.

Nem tudom, hogy ez így szabályos-e. És azzal is problémám van, hogy ez import szolgáltatás-e. 2010.07 hóig is volt Magyarországi telephelye, hiszen számlázott.

Első kérdés, hogy a szolgáltatás igénybe vevője kivel áll szerződéses jogviszonyban. Csak az számlázhat, aki a szerződő fél. Ezt a partnerrel mindenképpen tisztázni kell.

Amennyiben a szolgáltatás nyújtója rendelkezik belföldi telephellyel, amely érintett az adott szolgáltatás nyújtásában, akkor belföldi ügyletről beszélünk és áfás számlát kell kibocsájtania. Igaz ez akkor is, ha nincs telephelye, de rendelkezik magyar adószámmal, mert  e tevékenységére tekintettel váltott ki adószámot.

Ha külföldi székhelyű szolgáltatóról van szó, aki nem tartozik az előző kategóriába, akkor szolgáltatás importról van szó. Megjegyezzük, hogy ez egy ilyen esetben elég érdekesen hangzana, hiszen nem egy virtuális szolgáltatásról van szó. De tegyük fel, hogy megbízott egy belföldi társaságot az infrastruktúra működtetésével. Ettől még ő - mint a Közösség más tagállamában székhellyel rendelkező - a szolgáltatás nyújtója. Ebben az esetben is a teljesítés helyét a szolgáltatás igénybe vevőjének székhelye határozza meg. A Szolgáltatás nyújtója közösségi adószámmal kell rendelkezzen és ezt a számlán fel is kell tüntetnie, még akkor is, ha az általa kibocsájtott számlára nem kötelezőek a magyar formai követelmények. Sőt a szolgáltatás igénybe vevőjének közösségi adószámát is fel kell tüntetnie, mert egy ilyen ügylet azt jelenti, hogy a hozzáadott érték adót (áfa) áthárítja a magyar félre. Ez a Közösségen belül csak ellenőrizhető módon történhet meg. A szolgáltatás igénybe vevőjének az Áfát meg kell állapítania, befizetendő áfaként be kell állítania és az egyéb feltételek megléte esetén ugyanabban a bevallási időszakban levonandóként is szerepeltethető, amennyiben az igénybe vett szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja.

A jelenlegi bizonylat alapján - feltételezve, hogy egy bizonyíthatóan hiteles ügyletről van szó, amely ráfordításként elszámolható, - csak befizetendő áfáról beszélhetünk, hiszen hiányosak a levonhatósági feltételek. Az adó alapja a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell  szolgáltatás igénybe vevőjétől.

A Sarl. végződés egyébként (SARL, or limited liability company) korlátolt felelősségű társaságot takarna, ha helyesen van leírva.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.