Betéti társaság beltagja vagyok. A közeljövőben egy személygépjármű megvásárlását tervezem. Elképzeléseim szerint az autót magánszemélyként venném birtokba, de az anyagi fedezetet a cégemből biztosítanám kölcsön formájában. Lehetséges-e ez? Előnyös számomra ez a megoldás?
Kezdjük azzal, hogy mi nem tartjuk a betéti társasági formát vállalkozási szempontból egy előnyös megoldásnak. Elég ha csak a felelősségi szempontokat vetjük össze például egy Kft-re vonatkozóval.
A Bt beltagja teljes magán vagyonával köteles helyt állni a cége kötelezettségeiért, míg egy Kft tagja ugyanezért csupán az általa jegyzett tőke erejéig felelős.
Ennek a helyzetnek a kiváltása új cég alapításával (és a régi megszüntetésével), vagy egy társasági forma váltással (átalakulás) oldható meg.
Ami a gépjármű vásárlást illeti, itt is körültekintően kell eljárni. A finanszírozás kérdése nem csak a vásárláskor merül fel, hanem a továbbiakban is, a fenntartás során.
Végezzünk egy gyors számítást. A következő kiadásokkal kell számolni: kötelező biztosítás, CASCO biztosítás, éves szervizköltség; üzemanyag, lízing díj (vagy kölcsön), lízing (kölcsön) kamata, parkolási díjak, autópálya díjak, autóápolási szerek, gumiabroncsok, esetleg garázs költség. Ezek havi szinten könnyen elérhetik a százezer forintot.
Kérdés, hogy mi éri meg jobban? Mindezt adózott jövedelemből finanszírozni, vagy a cégben elszámolni?
Csak erre havi százezer forint nettó jövedelmet pluszban biztosítani a vállalkozásból (mondjuk a minimálbér kétszerese felett, ami a megélhetéshez szükséges), az durván számolva további 170 E Ft bruttó bért, illetve a cégre vetítve 220 E Ft bérköltséget jelent ( 2010 évi kedvezőbb feltételekkel számolva!). Azaz ezt az összeget kell a vállalkozásnak kitermelnie havonta, hogy a szükséges adózott jövedelmet biztosítani tudja. Valamivel jobb arányok jönnek ki osztalék ágon, de annak megvalósítása komolyabb pénzügyi tervezést és fegyelmet igényel.
Ezzel szemben a másik lehetőség a cégautó. A feltételezett 100 E Ft kiadást ebben az esetben a cég fedezi. Ebből "csak" a lízing díj nem költség, hanem beruházás, ami természetesen elszámolható, de nem csökkenti az adózás előtti eredményt. Ugyanakkor belép az amortizáció, mint költség elszámolási lehetőség, ami ráadásul nem is jelent pénzkiadást. Pluszként egyedül a cégautó adó fizetési kötelezettség keletkezik:
Az új cégautóadó tételes adó, melynek havi mértéke
- 1600 cm3 hengerűrtartalmat, vagy 1200 cm3 kamratérfogatot meg nem haladó hajtómotorral ellátott személygépkocsi esetén 7000 Ft,
- egyéb személygépkocsi esetén 15 000 Ft.
Akárhogyan is számolunk a cégautó megoldás esetében a vállalkozásnak alig több, mint havi 100 E Ft többlet jövedelmet kell kitermelnie a magánautós megoldás 220 E Ft-os finanszírozási szükségletével szemben. A különbség nem kevés. Már az amortizáció elszámolása folytán megtakarítható társasági adó bőven fedezi a cégautóadóval járó többletkiadást.
A magántulajdonú gépjármű esetében, a cégautó adó elkerülése érdekében lehet valamennyit ügyeskedni, de az eredmény a két megoldás összevetése szempontjából úgy gondoljuk, hogy nem számottevő.
Bizonyos esetekben elkerülhető a cégautóadót keletkeztető költségelszámolás. Ilyen a kiküldetési rendelvény alapján történő magántulajdonban lévő gépjármű hivatali használata, vagy a munkába járás. Minden más esetben, ha a jogszabályban előírt költségelszámolás mértékét meghaladóan, a gépjárművel kapcsolatban bárki költséget számol el, úgy a cégautó fizetési kötelezettség beáll.
Összehasonlításunk nem tért ki arra az esetre, amikor a magántulajdonban lévő gépjárművét valaki a nem látható jövedelméből tartja fenn. Egyrészt nem célunk támogatni semmilyen törvénytelen megoldást, másrészt pedig csak halkan jegyezzük meg, hogy egy eltitkolt jövedelemből fenntartott gépjármű kapcsán bármikor jöhet valaki, hogy megkérdezze: miből?
Ami a cég által a tulajdonosának nyújtott kölcsön illeti, az lehetséges, de egyáltalán nem olcsó! Jegybanki alapkamat plusz öt százalék. Ezzel kapcsolatban már írtunk egy blog bejegyzést, amely az alábbi linkre kattintva olvasható:
http://cegiranytu-tanacsado.blogspot.com/2008/10/gazdlkod-klcsnt-nyjt-magnszemlynek.html
Erre kínál megoldást a kölcsönszerződés mintánk:
http://www.kolcsonszerzodes.cegiranytu.hu/
Összefoglalva a leírtakat, mi azt a határozott álláspontot képviseljük, hogy akinek vállalkozás van a birtokában, annak sokkal jobban megéri cégautót fenntartani, mint magán tulajdonút.
Kapcsolódó termékeink:
Átalakulás tervező
Átalakulás hatásvizsgáló
Átalakulási vagyonmérleg tervezet
Átalakulás utáni feladatok gyűjteménye
Kedvezményezett átalakulás menedzser
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
cegiranytu.hu tanácsadó adózás számvitel
2009. augusztus 21., péntek
2009. augusztus 20., csütörtök
Fő- és melléktevékenység a fordított adózás kapcsán.
A liftek és egyéb gépészeti berendezések a legtöbb esetben törvények által előírt, kötelező részei az épületeknek.
Vonatkoznak-e a fordított adózás szabályai azokra az ügyletekre, amelyek értelmében egy cég, amelynek főtevékenysége "Egyéb épületgépészeti szerelés" vállalkozói szerződés alapján, az említett berendezésekkel épületeket szerel fel?
Egyes vélemények szerint, függetlenül attól, hogy a vállalkozó építési-szerelési szerződés alapján jár el, ez a tevékenység nem szolgáltatás, hanem termék értékesítés.
A kérdés megválaszolásához először is nézzük meg, hogy mikor kell fordítottan adózni?
A fordított adózás azt jelenti, hogy a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybe vevője fizeti meg az Áfát.Ezeknek az eseteknek a felsorolását az új Áfa törvény (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról) 142. §-ban találjuk meg.
"142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;
b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának;"
A felsorolás a törvényben még folytatódik, de a kérdés szempontjából érdektelen.
A 10. § d) pontja, amely szintén érintett lehet, így szól:
"10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
d) az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre."
További szabály, hogy a szerződő felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint egyikének se legyen olyan, az Áfa törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon, az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa a feltételek teljesüléséről.
A fordított adózás kapcsán a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számla kibocsátásáról kell gondoskodjon, amelyben áthárított adó és százalékérték nem szerepel.
Látjuk tehát, hogy az "építési-szerelési és egyéb szerelési munka" fogalomkörébe a felvonó szerelés mindenképpen bele tartozik. Az eddigi szakmai nyilatkozatokból már az is kitűnt,hogy mit kell az "építési hatóság" alatt érteni. Ennek alapján minden hatósági engedéllyel járó létesítés, építés, átalakítás, vagy bontás a fordított adózás alá tartozhat, amennyiben az egyéb feltételek is fennállnak.
A felvonó, mozgólépcső és mozgójárda építése, áthelyezése vagy a külön jogszabályban meghatározott főbb műszaki adatok megváltoztatásával járó átalakítása szintén hatósági engedélyköteles.
A fentiek alapján azt gondolhatná a szakember, hogy sima ügy, az ilyen tevékenységek egyértelműen fordítottan adóznak. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy a dolog mégsem ilyen egyszerű! Létezik ugyanis az Áfa tv-nek egy 70 §. is, amely szerint:
"70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul."
Az Áfa törvény egyik logikája az, hogy a fő termékértékesítés, vagy szolgáltatás meghatározza a járulékos költségek adózását is. Ez a kérdés már a korábbi Áfa tv. kapcsán is számos jogvitát eredményezett. Mit kell főterméknek, illetve főszolgáltatásnak tekinteni, abban az esetben, ha az értékesítési csomag több, különbözőképpen adóztatható tételt is tartalmaz?
A törvény erre konkrét és egyértelmű válasszal nem szolgál. Ennek ellenére van néhány olyan szempont, amely eldöntheti a kérdést.
Az első szempont jellemzően az érték. Általánosságban elmondható, hogy a fő tevékenység a nagyobb értéket képviseli.
Számos esetben azonban ez nem fedi a valóságot. Ha valaki elvállalja egy nagy értékű gép beszerelését (mert ez az ő fő tevékenysége) és magának a gépnek a beszerzését is megoldja, akkor a jóval kisebb értékű szerelési díj ellenére sem fog a főtevékenység megváltozni és az ügylet kapcsán a vállalkozó nem válik gépkereskedővé.
Ugyanez fordítva is igaz. Egy kavicsbányától vásárolt homok kisebb értéket képviselhet, mint a fuvarozási költség, amelyet a kavicsbányát üzemeltető cég, járulékos szolgáltatásként szintén bevállalhat. Ettől még továbbra is termék értékesítésről és nem fuvarozásról fogunk beszélni.
További jelentős szempont a fő- és melléktevékenység megkülönböztetésére, hogy az tekinthető melléktevékenységnek, amelyre a felek nem kötöttek volna szerződést, amennyiben a főtevékenység nem valósult volna meg.
Az előbb említett két példa is alátámasztja ezt a megállapítást. A beruházó nem vásárolta volna meg az adott cégtől a nagy értékű berendezést, ha az nem vállalta volna el annak, beszerelését, üzembe helyezését, további szervizelését, stb. A kavicsbányától sem rendelt volna fuvarozást a vevő, ha nem tudott volna onnan homokot szállíttatni.
A melléktevékenység abszolút ismérve, hogy támogatja a fő tevékenység megvalósulását és csak és kizárólag emiatt jött létre. A gépszerelő cég csak úgy öncélúan (vagy, majd eladom alapon) nem vásárolta volna meg a nagy értékű gépet, ha nem lett volna a birtokában egy építési-szerelési szerződés.
Természetesen más a helyzet akkor, ha egy kereskedő, vagy egy gyártó cég a saját termékének a beszerelését vállalja el. Ebben az esetben az ő főtevékenysége a kereskedés, illetve a gyártás, amely akkor is megvalósul, ha egy vevő nem kéri a beszerelést.
Magának a szerződésnek a megfogalmazása nagyon fontos lehet a későbbi jogviták megelőzése érdekében.
Véleményünk szerint nem helytállóak tehát azok a vélemények, amelyek egy felvonó szerelő-karbantartó cég szolgáltatói tevékenységét termékértékesítésként próbálják beállítani. Egy felkészült jogász közreműködésével biztosítani lehet egy ilyen vita kedvező kimenetelét.
Termékeink:
Áfa arányosítás kalkulátor
Késedelmi kamat kalkulátor
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Vonatkoznak-e a fordított adózás szabályai azokra az ügyletekre, amelyek értelmében egy cég, amelynek főtevékenysége "Egyéb épületgépészeti szerelés" vállalkozói szerződés alapján, az említett berendezésekkel épületeket szerel fel?
Egyes vélemények szerint, függetlenül attól, hogy a vállalkozó építési-szerelési szerződés alapján jár el, ez a tevékenység nem szolgáltatás, hanem termék értékesítés.
A kérdés megválaszolásához először is nézzük meg, hogy mikor kell fordítottan adózni?
A fordított adózás azt jelenti, hogy a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybe vevője fizeti meg az Áfát.Ezeknek az eseteknek a felsorolását az új Áfa törvény (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról) 142. §-ban találjuk meg.
"142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;
b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának;"
A felsorolás a törvényben még folytatódik, de a kérdés szempontjából érdektelen.
A 10. § d) pontja, amely szintén érintett lehet, így szól:
"10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
d) az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre."
További szabály, hogy a szerződő felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint egyikének se legyen olyan, az Áfa törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon, az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa a feltételek teljesüléséről.
A fordított adózás kapcsán a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számla kibocsátásáról kell gondoskodjon, amelyben áthárított adó és százalékérték nem szerepel.
Látjuk tehát, hogy az "építési-szerelési és egyéb szerelési munka" fogalomkörébe a felvonó szerelés mindenképpen bele tartozik. Az eddigi szakmai nyilatkozatokból már az is kitűnt,hogy mit kell az "építési hatóság" alatt érteni. Ennek alapján minden hatósági engedéllyel járó létesítés, építés, átalakítás, vagy bontás a fordított adózás alá tartozhat, amennyiben az egyéb feltételek is fennállnak.
A felvonó, mozgólépcső és mozgójárda építése, áthelyezése vagy a külön jogszabályban meghatározott főbb műszaki adatok megváltoztatásával járó átalakítása szintén hatósági engedélyköteles.
A fentiek alapján azt gondolhatná a szakember, hogy sima ügy, az ilyen tevékenységek egyértelműen fordítottan adóznak. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy a dolog mégsem ilyen egyszerű! Létezik ugyanis az Áfa tv-nek egy 70 §. is, amely szerint:
"70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul."
Az Áfa törvény egyik logikája az, hogy a fő termékértékesítés, vagy szolgáltatás meghatározza a járulékos költségek adózását is. Ez a kérdés már a korábbi Áfa tv. kapcsán is számos jogvitát eredményezett. Mit kell főterméknek, illetve főszolgáltatásnak tekinteni, abban az esetben, ha az értékesítési csomag több, különbözőképpen adóztatható tételt is tartalmaz?
A törvény erre konkrét és egyértelmű válasszal nem szolgál. Ennek ellenére van néhány olyan szempont, amely eldöntheti a kérdést.
Az első szempont jellemzően az érték. Általánosságban elmondható, hogy a fő tevékenység a nagyobb értéket képviseli.
Számos esetben azonban ez nem fedi a valóságot. Ha valaki elvállalja egy nagy értékű gép beszerelését (mert ez az ő fő tevékenysége) és magának a gépnek a beszerzését is megoldja, akkor a jóval kisebb értékű szerelési díj ellenére sem fog a főtevékenység megváltozni és az ügylet kapcsán a vállalkozó nem válik gépkereskedővé.
Ugyanez fordítva is igaz. Egy kavicsbányától vásárolt homok kisebb értéket képviselhet, mint a fuvarozási költség, amelyet a kavicsbányát üzemeltető cég, járulékos szolgáltatásként szintén bevállalhat. Ettől még továbbra is termék értékesítésről és nem fuvarozásról fogunk beszélni.
További jelentős szempont a fő- és melléktevékenység megkülönböztetésére, hogy az tekinthető melléktevékenységnek, amelyre a felek nem kötöttek volna szerződést, amennyiben a főtevékenység nem valósult volna meg.
Az előbb említett két példa is alátámasztja ezt a megállapítást. A beruházó nem vásárolta volna meg az adott cégtől a nagy értékű berendezést, ha az nem vállalta volna el annak, beszerelését, üzembe helyezését, további szervizelését, stb. A kavicsbányától sem rendelt volna fuvarozást a vevő, ha nem tudott volna onnan homokot szállíttatni.
A melléktevékenység abszolút ismérve, hogy támogatja a fő tevékenység megvalósulását és csak és kizárólag emiatt jött létre. A gépszerelő cég csak úgy öncélúan (vagy, majd eladom alapon) nem vásárolta volna meg a nagy értékű gépet, ha nem lett volna a birtokában egy építési-szerelési szerződés.
Természetesen más a helyzet akkor, ha egy kereskedő, vagy egy gyártó cég a saját termékének a beszerelését vállalja el. Ebben az esetben az ő főtevékenysége a kereskedés, illetve a gyártás, amely akkor is megvalósul, ha egy vevő nem kéri a beszerelést.
Magának a szerződésnek a megfogalmazása nagyon fontos lehet a későbbi jogviták megelőzése érdekében.
Véleményünk szerint nem helytállóak tehát azok a vélemények, amelyek egy felvonó szerelő-karbantartó cég szolgáltatói tevékenységét termékértékesítésként próbálják beállítani. Egy felkészült jogász közreműködésével biztosítani lehet egy ilyen vita kedvező kimenetelét.
Termékeink:
Áfa arányosítás kalkulátor
Késedelmi kamat kalkulátor
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
2009. augusztus 19., szerda
Magyar cég külföldre szállít ugyancsak magyar megrendelőnek
Magyar cég építési-szerelési munkát vállal egy EU-s országban.
Az alapanyagot egy magyar beszállító szállítja ki a célországba, de az alapanyag vevője a munkát vállaló magyar cég, aki majd a végszámlát fogja kiállítani a megrendelőjének ( anyag+munkadíj ).
Ilyen esetben áfa szempontjából mi a helyzet?
Ha magyar cég magyar cégtől vásárol, de a teljesítés helye a célország, akkor ez közösségi beszerzés?
A kérdést az alapanyagot szállító oldaláról kell megközelítenünk, hiszen ő lesz a számla kibocsájtó. A megrendelést egy magyar adóalany részére teljesíti.
Az új Áfa törvény (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról) 89 § (1) bekezdése meghatározza azokat az eseteket, amikor a Közösségen belüli értékesítés adómentes.
"Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek."
A (2) és (3) bekezdés az új közlekedési eszközökre, illetve a jövedéki termékekre vonatkozik, tehát a kérdést nem érinti.
Az idézett paragrafus alapján megállapíthatjuk, hogy az egyébként adóköteles termék adómentes értékesítésének feltétele:
- a termék igazoltan külföldre, de Közösségi területre kerüljön át,
- a vevő Közösségi adószámmal rendelkező megrendelő legyen, aki adóalanyként a fogadó országban teljesíteni tudja az adófizetési kötelezettséget.
Ilyen esetben a számlán mind a kiállító mind a befogadó fél esetében fel kell tüntetni a név és cím mellett az érvényes közösségi adószámokat. Ebben az esetben a vevő vallja be és számolja el a termék után fizetendő általános forgalmi adót annak az országnak a szabályai szerint, ahol nyilvántartásba vették.
Amennyiben egy olyan megrendelőnek történik az értékesítés, aki a fogadó országban valamilyen okból kifolyólag nem kötelezett adófizetésre, úgy a magyar szállítónak Áfás számlát kell kiállítania (speciális vevőkör). Csak utalunk rá, hogy itt egy értékhatár túllépési szabály érvényesül.
Normál esetben az építési-szerelési munkát vállaló magyar cég a célország szabályai szerint nyilvántartásba vett adóalanyként közösségi beszerzést bonyolíthatna az ottani Áfa szabályok szerint. A nyilvántartásba vételi kötelezettséget külön vizsgálni kell minden egyes ország tekintetében, akinek a területén valaki gazdasági tevékenységet kíván folytatni!
Nem elhanyagolható az a szabály sem, hogy "feladás, fuvarozás esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található".
Tehát, ha nyilvántartásba vétel hiányában nem beszélhetünk Közösségen belüli beszerzésről, akkor a saját termék tagállamok közötti mozgatásáról van szó, és a következő szabálynak érvényesülnie kell:
"Adóztatandó ügyletnek minősül, ha az adóalany a tulajdonában lévő, az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége érdekében beszerzett, előállított terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba fuvarozza anélkül, hogy ténylegesen értékesítés történne." Ebbe az utcába mi nem sétálnánk be.
Következésképpen két tisztább megoldást látunk:
Az egyik a nyilvántartásba vétel és az adószám megszerzése a célországban.
A másik az alapanyagoknak a magyar cégnek megbízást adó vállalkozás által történő közvetlen beszerzése.
Ne feledjük, az Áfát valakinek meg kell fizetni!
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Az alapanyagot egy magyar beszállító szállítja ki a célországba, de az alapanyag vevője a munkát vállaló magyar cég, aki majd a végszámlát fogja kiállítani a megrendelőjének ( anyag+munkadíj ).
Ilyen esetben áfa szempontjából mi a helyzet?
Ha magyar cég magyar cégtől vásárol, de a teljesítés helye a célország, akkor ez közösségi beszerzés?
A kérdést az alapanyagot szállító oldaláról kell megközelítenünk, hiszen ő lesz a számla kibocsájtó. A megrendelést egy magyar adóalany részére teljesíti.
Az új Áfa törvény (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról) 89 § (1) bekezdése meghatározza azokat az eseteket, amikor a Közösségen belüli értékesítés adómentes.
"Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek."
A (2) és (3) bekezdés az új közlekedési eszközökre, illetve a jövedéki termékekre vonatkozik, tehát a kérdést nem érinti.
Az idézett paragrafus alapján megállapíthatjuk, hogy az egyébként adóköteles termék adómentes értékesítésének feltétele:
- a termék igazoltan külföldre, de Közösségi területre kerüljön át,
- a vevő Közösségi adószámmal rendelkező megrendelő legyen, aki adóalanyként a fogadó országban teljesíteni tudja az adófizetési kötelezettséget.
Ilyen esetben a számlán mind a kiállító mind a befogadó fél esetében fel kell tüntetni a név és cím mellett az érvényes közösségi adószámokat. Ebben az esetben a vevő vallja be és számolja el a termék után fizetendő általános forgalmi adót annak az országnak a szabályai szerint, ahol nyilvántartásba vették.
Amennyiben egy olyan megrendelőnek történik az értékesítés, aki a fogadó országban valamilyen okból kifolyólag nem kötelezett adófizetésre, úgy a magyar szállítónak Áfás számlát kell kiállítania (speciális vevőkör). Csak utalunk rá, hogy itt egy értékhatár túllépési szabály érvényesül.
Normál esetben az építési-szerelési munkát vállaló magyar cég a célország szabályai szerint nyilvántartásba vett adóalanyként közösségi beszerzést bonyolíthatna az ottani Áfa szabályok szerint. A nyilvántartásba vételi kötelezettséget külön vizsgálni kell minden egyes ország tekintetében, akinek a területén valaki gazdasági tevékenységet kíván folytatni!
Nem elhanyagolható az a szabály sem, hogy "feladás, fuvarozás esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található".
Tehát, ha nyilvántartásba vétel hiányában nem beszélhetünk Közösségen belüli beszerzésről, akkor a saját termék tagállamok közötti mozgatásáról van szó, és a következő szabálynak érvényesülnie kell:
"Adóztatandó ügyletnek minősül, ha az adóalany a tulajdonában lévő, az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége érdekében beszerzett, előállított terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba fuvarozza anélkül, hogy ténylegesen értékesítés történne." Ebbe az utcába mi nem sétálnánk be.
Következésképpen két tisztább megoldást látunk:
Az egyik a nyilvántartásba vétel és az adószám megszerzése a célországban.
A másik az alapanyagoknak a magyar cégnek megbízást adó vállalkozás által történő közvetlen beszerzése.
Ne feledjük, az Áfát valakinek meg kell fizetni!
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
2009. július 22., szerda
Ügyvezető lemondása
Mi a feltétele annak, hogy egy Kft ügyvezetője lemondjon a vezető tisztségviselői megbízatásáról?
A vezető tisztségviselői jogviszony megszűnésének lehetséges eseteit a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 31. § (1) bekezdése sorolja fel:
Megszűnik a vezető tisztségviselői jogviszony
a) a megbízás időtartamának lejártával,
b) visszahívással,
c) törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével,
d) lemondással,
e) ha a tisztségviselő meghal,
f) külön törvényben meghatározott esetben.
Ugyanebben a szakaszban a lemondás esetére külön utalást is találunk az időszerűség és a határidő tekintetében:
(2) A vezető tisztségviselő tisztségéről bármikor lemondhat, ha azonban a gazdasági társaság működőképessége ezt megkívánja, a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá, kivéve, ha a gazdasági társaság legfőbb szerve az új vezető tisztségviselő megválasztásáról e határidő elteltét megelőzően gondoskodott, illetve gondoskodni tudott volna. A lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve az ilyen intézkedések megtételében köteles részt venni.
Amennyiben a társaság legfőbb szervének előre láthatólag nem áll érdekében azonnali hatállyal elfogadni a lemondást, úgy célszerű a hatvan napos felmondási idő kitöltése, hiszen a "gondoskodni tudott volna" kitétel jogvitára adhat okot.
Az új vezető tisztségviselő megválasztásáról szintén a legfelsőbb szervnek kell döntenie.
143. § (1) A taggyűlést - ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik - az ügyvezető hívja össze.
Ez azt jelenti, hogy az új vezető tisztségviselő választására összehívandó taggyűlést vélhetően még a hivatalban lévő ügyvezetőnek kell előkészítenie, illetve kezdeményeznie.
A kérdés kapcsán fontos lehet az is, hogy az ügyvezető működését megalapozó mögöttes jogviszony megbízási, vagy munkaviszony jellegre vezethető-e vissza. A törvény is tartalmaz erre utalást:
22. § (2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.
Az említett két jogviszonyra tekintettel a felmondás kapcsán felmerülő - a társasági szerződésben és a Gt-ben nem szabályozott kérdésekben - eltérő szabályok érvényesülhetnek.
A fentieket összefoglalva, írásban be kell jelenteni a lemondást a tagok felé, számolva a hatvan napos határidővel és kezdeményezni kell a taggyűlés összehívását (a szükséges egyeztetések mellett). Amennyiben a felelősséget feszegető számonkérések is várhatók, akkor nem árt egy ügyvéd a közelben.
Kapcsolódó termékünk:
Vezető tisztségviselő szerződés minta
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
A vezető tisztségviselői jogviszony megszűnésének lehetséges eseteit a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 31. § (1) bekezdése sorolja fel:
Megszűnik a vezető tisztségviselői jogviszony
a) a megbízás időtartamának lejártával,
b) visszahívással,
c) törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével,
d) lemondással,
e) ha a tisztségviselő meghal,
f) külön törvényben meghatározott esetben.
Ugyanebben a szakaszban a lemondás esetére külön utalást is találunk az időszerűség és a határidő tekintetében:
(2) A vezető tisztségviselő tisztségéről bármikor lemondhat, ha azonban a gazdasági társaság működőképessége ezt megkívánja, a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá, kivéve, ha a gazdasági társaság legfőbb szerve az új vezető tisztségviselő megválasztásáról e határidő elteltét megelőzően gondoskodott, illetve gondoskodni tudott volna. A lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve az ilyen intézkedések megtételében köteles részt venni.
Amennyiben a társaság legfőbb szervének előre láthatólag nem áll érdekében azonnali hatállyal elfogadni a lemondást, úgy célszerű a hatvan napos felmondási idő kitöltése, hiszen a "gondoskodni tudott volna" kitétel jogvitára adhat okot.
Az új vezető tisztségviselő megválasztásáról szintén a legfelsőbb szervnek kell döntenie.
143. § (1) A taggyűlést - ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik - az ügyvezető hívja össze.
Ez azt jelenti, hogy az új vezető tisztségviselő választására összehívandó taggyűlést vélhetően még a hivatalban lévő ügyvezetőnek kell előkészítenie, illetve kezdeményeznie.
A kérdés kapcsán fontos lehet az is, hogy az ügyvezető működését megalapozó mögöttes jogviszony megbízási, vagy munkaviszony jellegre vezethető-e vissza. A törvény is tartalmaz erre utalást:
22. § (2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.
Az említett két jogviszonyra tekintettel a felmondás kapcsán felmerülő - a társasági szerződésben és a Gt-ben nem szabályozott kérdésekben - eltérő szabályok érvényesülhetnek.
A fentieket összefoglalva, írásban be kell jelenteni a lemondást a tagok felé, számolva a hatvan napos határidővel és kezdeményezni kell a taggyűlés összehívását (a szükséges egyeztetések mellett). Amennyiben a felelősséget feszegető számonkérések is várhatók, akkor nem árt egy ügyvéd a közelben.
Kapcsolódó termékünk:
Vezető tisztségviselő szerződés minta
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
2009. július 18., szombat
Illeték kötelezettség és társasági adóalap módosítás kiválás esetén
1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
Illetékmentességek, illetékkedvezmények
26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:
h) a gazdálkodó szervezet olyan szervezeti átalakulással (egyesülés, szétválás) bekövetkező vagyonszerzése, amikor a létrejövő gazdálkodó szervezet(ek) a korábbinak jogutódja(i) lesz(nek);
1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha
b) szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban,
32/a. társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
a) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint
b) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben vagy az anya- és leányvállalatok esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg;
A társasági adóalap módosításának különös szabályai
(2) Az adózó átalakulásakor
a) a jogelődnél - kivéve, ha az átalakulás kedvezményezett átalakulásnak minősül, és teljesülnek a (10)-(11) és (15) bekezdésben előírt feltételek - az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;
31/a. számított nyilvántartási érték: az immateriális jószág, a tárgyi eszköz bekerülési értéke, csökkentve az adóalapnál érvényesített értékcsökkenési leírással, növelve az adóalapnál érvényesített terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegével;
d) a jogelődnél, kiválás esetén a jogutódnál első adóévében, az adózás előtti eredményt módosítja a végleges vagyonmérlegében kimutatott összevont átértékelési különbözetnek a követelések leértékelésével és a céltartalék felértékelésével növelt, valamint a céltartalék leértékelésével csökkentett összege, figyelemmel a (9)-(11) bekezdésben foglaltakra;
(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd, kiválás esetén a jogutód - a (2) bekezdés d) pontjában foglaltaktól függetlenül - a (10) bekezdésben meghatározott feltételekkel nem köteles adózás előtti eredményét módosítani.
(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(11) A jogutód az átalakulást követően a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve, adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. A jogutód az átértékelt eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.
(15) A (10) bekezdésben, valamint a (13) bekezdésben előírt bejelentési kötelezettségnek az első adóbevallásában a jogutód, illetve az átvevő tesz eleget, ha a jogelőd külföldi vállalkozónak nem minősülő külföldi személy.
Az első eset, amikor nincs felértékelés.
Az immateriális javak és tárgyi eszközök összesített - a jogutód részére átadott - könyv szerinti értékét összehasonlítjuk az összesített, számított nyilvántartási értékkel. Amennyiben van különbség, úgy az adóalap megállapítására két lehetőség közül lehet választani:
1. A kiválás nem minősül kedvezményezett átalakulásnak: A jogutódnál (kiváló) módosítjuk az adóalapot a leírt szabály szerint.
2. A kiválás kedvezményezett átalakulásnak minősül és a további feltételek is teljesülnek (kötelezettség vállalás a társasági szerződés tervezetben; jogutód a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak; a jogutód az átvett eszközök tekintetében, adóalapját úgy határozza meg, mintha az átalakulás meg sem történt volna - tehát nem számol el több adótörvény szerinti amortizációt, mint amennyi a jogelődnél még jogosan hátra lett volna -; vezeti az előírt nyilvántartást): Nem kell a különbözettel módosítania az adóalapját.
Második eset, amikor van felértékelés.
Az előbbi két választási lehetőség ekkor is fenn áll, azzal a különbséggel, hogy a 2. választás esetén a felértékelt vagyontárgyakra is igaz az a kötelezettség vállalás, hogy a jogutód csak olyan mértékben számol el adótörvény szerinti amortizációt a felértékelt vagyontárgyak után, amilyen mértékben ez felértékelés előtt a jogelődnél jogos lett volna.
Kapcsolódó termékeink:
Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye
Átalakulási vagyonmérleg - tervezet minta
Átalakulás hatásvizsgáló
Átalakulás tervező
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)