Osztalék fizetés a tőketartalék terhére

Lehet-e tőketartalék terhére osztalékot fizetni?

Ha csak magára az osztalék fizetési szabályra figyelünk a számviteli törvényben, akkor úgy tűnhet, hogy a tárgyévi eredmény, plusz a kiegészítésként hozzárendelhető szabad eredménytartalék terhére úgy fizethető ki osztalék, hogy a tőketartalék ebben a kérdésben nem is játszik korlátozó szerepet.

39. §
(3) A tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, a kamatozó részvény tulajdonosának kamatként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés, a kamatozó részvény kamatának figyelembevétele (kifizetése) után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.

Amennyiben a tőketartalék csökkentését lehetővé tevő gazdasági eseményeket vesszük számításba, akkor azt látjuk, hogy a törvény nem biztosít lehetőséget a tőketartalék szabad eredménytartalékba történő átcsoportosítására, csak akkor, ha ez veszteség pótlása céljából valósul meg.


36. § (2) A tőketartalék csökkenéseként kell kimutatni:
a) a jegyzett tőke emelését a szabad tőketartalékból,
b) a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált összeget,
c) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó – a jegyzett tőke leszállításával arányos – tőketartalék-kivonás összegét,
d) a tőketartalék lekötött tartalékba átvezetett összegét,
e) a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg a jogszabály alapján tőketartalékkal szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékét.


Sőt, ha az eredménytartalék növelési lehetőségeit vesszük számba, ott sem találunk olyan jogcímet, amelynek alkalmazása révén átcsoportosítható lenne tőketartalék a szabadon felhasználható eredménytartalékba.


37. § (1) Az eredménytartalék növekedéseként kell kimutatni:
a) az előző üzleti év mérleg szerinti eredményét (nyereségét), ideértve az ellenőrzés előző üzleti év(ek) mérleg szerinti eredményét növelő módosítását (nyereségét) is,
b) a jegyzett tőke leszállítását az eredménytartalékkal szemben,
c) a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tőketartalékot, lekötött tartalékot,
d) a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a veszteség pótlásához nem szükséges – korábban ilyen címen adott – pótbefizetés visszakapott összegét a pénzmozgással egyidejűleg,
e) az eredménytartalékból lekötött tartalék visszavezetett összegét a lekötés feloldása alapján,
f) a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg a jogszabály alapján eredménytartalékba helyezett pénzeszközöket, átvett eszközök értékét.


 Mindezekből azt a következtetést tudjuk levonni, hogy az osztalék fizetési szabálynál, bár a tőketartalék nincs nevesítve, mégis úgy kell értelmezni, hogy az osztalék csak és kizárólag a szabad eredménytartalékkal kiegészíthető mérleg szerinti eredmény terhére fizethető ki, továbbá a lekötött tartalékkal és az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összegének viszonyát a jegyzett tőkéhez a tőketartalék figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Azaz a tőketartalék terhére nem fizethető ki osztalék.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

A pénztárban tartható maximális összeg

A vállalkozások pénzkezeléssel kapcsolatos szabályai több ponton is változtak.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14. § (9)÷(10) bekezdéseiben megfogalmazott szabályokat a 2012 december 1-től hatályos törvény már nem tartalmazza.

 A 14. § új (9) bekezdését a 2008: LXXXI. törvény 170. §-a iktatta be, egyidejűleg a korábbi (9) bekezdés számozását (11) bekezdésre változtatva. A 14. § (9) bekezdését a 2012: CXLVI. törvény 25. §-a hatályon kívül helyezte.

 A 14. § új (10) bekezdését a 2008: LXXXI. törvény 170. §-a iktatta be, egyidejűleg a korábbi (10) bekezdés számozását (12) bekezdésre változtatva. A 14. § (10) bekezdését a 2012: CXLVI. törvény 25. §-a hatályon kívül helyezte.


A kikerült szöveg:
(9) A (8) bekezdés szerinti napi készpénz záró állomány maximális mértékét annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a készpénz napi záró állományának naptári hónaponként számított napi átlaga – kivéve, ha külön jogszabály eltérően rendelkezik – nem haladhatja meg az előző üzleti év – éves szintre számított – összes bevételének 10%-át, illetve ha az előző üzleti év összes bevételének 10%-a nem éri el az 500 ezer forintot, akkor az 500 ezer forintot. Az átlag számításánál az adott hónap naptári napjainak záró készpénz állományát kell figyelembe venni. Mindaddig, amíg az előző üzleti év összes bevétel adata nem áll rendelkezésre, addig az azt megelőző üzleti év összes bevételét kell alapul venni.
(10) A jogelőd nélkül alapított gazdálkodónál az alapítás üzleti évében a – (9) bekezdés szerinti – napi átlag maximális mértékének meghatározásakor az összes bevételt a tárgyévi várható adatok alapján kell figyelembe venni.

Ebből láthatjuk, hogy megszűnt a készpénz korlátozás. Továbbra is érvényben van a (8) bekezdés azon rendelkezése, amelyik előírja  a napi készpénz záró állomány maximális mértékének meghatározását a pénzkezelési szabályzatban.

(8) A pénzkezelési szabályzatban rendelkezni kell legalább a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendjéről, a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, felelősségi szabályairól, a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalomról, a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímeiről és eljárási rendjéről, a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről, a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról, a pénzszállítás feltételeiről, a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről és a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról.

A módosítás bizonyos szempontból kedvező a számviteli törvény hatálya alatt gazdálkodóknak. Ugyanakkor óvva intenénk bárkit attól, hogy fellélegezhet, amennyiben a magas készpénzállományát nem tudja megindokolni. Az már régen átlátszó dolog, hogy az indokolatlan, például a vállalkozó magáncélú felhasználása, illetve feketén kifizetett bérek miatt felhalmozódott készpénz nem a valóságot tükrözi. Ez a költési szokásokból is könnyen levezethető. Van sok pénz a pénztárban és egy-egy számla kifizetésére, vagy kiadás fedezetére mégis a bankból kell pénzt felvenni. Ugye ismerős az ilyen gazdasági esemény?
A NAV figyeli a készpénzállományt. Ezt könnyen megteheti, hiszen a társasági adóbevallásban adatot kell erről szolgáltatni.

Léteznek átmeneti megoldások a probléma kezelésére, de itt a hangsúly az átmenetin van. Mindenkinek igyekeznie kell a túl magas készpénzállomány megnyugtató rendezésére. Eredményes működés, osztalék visszaforgatás oldhatja meg ezt a "pénztár hiányt".

Az Art. rendelkezései is óvatosságra intenek (2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről).


38. §
(2) A belföldi jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek – ideértve az egyéni vállalkozót is – (a továbbiakban együtt: pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó) legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie.
(3) A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani, pénzforgalmát pénzforgalmi számlán lebonyolítani, s ennek érdekében pénzforgalmi számlaszerződést kötni.


Tehát a (3) bekezdés is jól mutatja, hogy csak annyi lehet a pénztárban, amennyit meg tudunk indokolni, hogy az a készpénzes vásárlások fedezetét szolgálja.
A készpénz fizetési korlátról egy külön bejegyzésben fogunk írni.

Kapcsolódó termékeink:

Szabályzat komplex csomag (kedvezményes)

Pénzkezelési szabályzat minta

Értékelési szabályzat

Leltározási szabályzat

Számviteli politika

Selejtezési szabályzat


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A kisadózó vállalkozás (KATA) és az áfa

A kisadózó (KATA) vállalkozás esetében lehet alanyi mentességet választani.


A bevételi nyilvántartás mellett az alanyi adómentességet választó adózónak figyelemmel kell lennie az Áfa tv. idevágó rendelkezéseire, mivel keletkezhetnek olyan bevételek, amelyek nem számítanak bele áfa szempontjából a 6 millió forint alanyi mentesség határába, vagy alanyi adómentesség választása ellenére áfa fizetési kötelezettsége keletkezhet.

Az a KATA vállalkozás, amelyik nem választott alanyi mentességet, az az áfa törvény általános szabályai szerint kell adózzon.


A termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról köteles az Áfa tv. szabályai szerinti nyugta vagy számla kiállítására azzal, hogy a bizonylatot, a nyilvántartást a kiállítás adóévét követő 5. naptári év végéig köteles megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. Mivel nem tartozik a számviteli törvény hatálya alá, ezért elviekben a 8 év megőrzési kötelezettség nem vonatkozik. Az nem tisztázott, hogy visszatérés esetén mi van. Abból lehet kiindulni, hogy a visszatéréskor leltároznia kell és olyan, mintha új életet kezdene.

A KATA adóalany esetében nem minősül bevételnek az áthárított általános forgalmi adó. Az áfa törvény nem tartalmaz semmilyen kivételes szabályt a KATA adóalany által figyelembe vehető előzetesen felszámított adót illetően, ezért e tekintetben is az áfa törvény általános szabályai az irányadók.


2012. évi CXLVII. törvény
a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról

1. §
12. kisadózó vállalkozás bevétele: a kisadózó vállalkozás által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt azzal, hogy nem bevétel
a) az áthárított általános forgalmi adó,
13. bevétel megszerzésének időpontja: a kisadózó vállalkozás vonatkozásában
a) pénz, dolog, értékpapír, váltó, csekk és más hasonló okirat esetében az átvétel vagy a számlán való jóváírás napja;
b) igénybe vett szolgáltatás esetében az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának vagy igénybevevőjének az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezései szerint adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne;

8. Nyilvántartási kötelezettség

12. § (1) Az adóalany a kisadózó vállalkozások tételes adójával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit e § szerint teljesíti.
(2) A kisadózó vállalkozás a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról köteles az Áfa tv. szabályai szerinti nyugta vagy számla kiállítására, azzal, hogy a kiállított számlán feltünteti azt, hogy „Kisadózó”.

2007. évi CXXVII. törvény
az általános forgalmi adóról

Alkalmazási hatály

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,

Adóalany

5. § (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvőképességét a magyar jog alapján kell elbírálni.

Gazdasági tevékenység

6. § (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.
(2) Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.

ADÓ LEVONÁSA

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.
(2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az adólevonási jog – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.


Kapcsolódó termékünk: Áfa arányosítás kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.