Magyarországi vállalkozás osztalékot fizet német tulajdonosának

Számos olyan társaság működik Magyarországon, amelyik székhelye és tevékenysége szempontjából egyaránt belföldi vállalkozásnak minősül, de tulajdonosai részben, vagy egészben külföldön letelepedett személyek. A külföldi státust illetően árnyalt a kép több szempontból is. Megkülönböztethetünk az Európai Unión belüli személyeket, illetve úgynevezett harmadik országbeli személyeket. Az adózók között különbséget kell tennünk aszerint is, hogy természetes személyekről, jogi személyekről, jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozókról, illetve egyéb gazdálkodó szervezetekről van-e szó.

A jelenlegi bejegyzésünk témája a Németországban letelepedett jogi személy tulajdonosokkal kapcsolatos, akik részesedéssel bírnak Magyarországon bejegyzett vállalkozásokban. 

Magyarországi vállalkozás osztalékot fizet németországi tulajdonosának

A vállalkozói tevékenység természetes velejárója, hogy nyereség elérésére törekszik. Az is általános gyakorlat, hogy a tulajdonosok a megtermelt nyereség egy részét a vállalkozásuknál hagyják, újból befektetik, illetve egy másik részét pedig osztalék formájában kiveszik.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény  V. Fejezet 27. §-a tartalmazta éveken át az osztalék fizetésére vonatkozó adózási szabályokat. A hivatkozott törvény szóban forgó rendelkezéseit a 2005. évi CXIX. törvény 180. § (8). hatályon kívül helyezte. Hatálytalan: 2006. I. 1-től.

Keresve a külföldi jogi személynek kifizetett osztalékra vonatkozó jelenleg hatályos szabályokat, mindenképpen érdemes vizsgálat alá vonni, hogy van-e Magyarország és Németország között a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény.

A két ország között 1977.-ben jött létre olyan egyezmény, amely a kettős adóztatás elkerülését célozta. Ennek alapján készült az 1979. évi 27. törvényerejű rendelet. E rendelet egészen 2011. év végéig volt hatályban. Időközben pedig 2011. február 28. napján újabb egyezmény született, amely még ratifikálásra várt a két ország kormányai részéről. Év végéig ez is megtörtént, s így 2012. január 1. napján a korábbi egyezmény hatályát vesztette.

Az alábbiakban idézünk néhány részletet az említett jogszabályokból, majd levonunk néhány következtetést.

1979. évi 27. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a kettős
adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és a vagyonadók területén
Budapesten, 1977. évi július 18-án aláírt egyezmény kihirdetéséről
(A megerősítő okiratok kicserélése Bonnban, 1979. év augusztus hó 27. napján megtörtént.)

Osztalék
(1) Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő
Államban illetőséggel bíró személynek fizet, a másik államban adóztatható.
(2) Ez az osztalék mindamellett abban a  Szerződő Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság
illetőséggel bír, ennek az államnak a joga szerint megadóztatható; az adó azonban nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a jogosult egy olyan társaság, amely az osztalékot fizető
társaság tőkéjének legalább 25%-ával közvetlenül rendelkezik;
b) a csendestárs (4) bekezdés szerinti bevételének 25%-át;
c) az osztalék bruttó összegének 15%-át minden egyéb esetben.
(3) Amennyiben az egyik Szerződő Államban a társasági nyereség adójának tétele a felosztott
nyereségekre alacsonyabb, mint a fel nem osztott nyereségekre és a különbség 20 vagy annál több
százalékpont, az adó, amelyet ebben az államban az osztalék után beszednek, a (2) bekezdéstől eltérően az
osztalék bruttó összegének 15%-a lehet. Ennek az is feltétele, hogy az osztalék ebben a Szerződő Államban
illetőséggel bíró társaságtól származzon és élvezője a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan
társaság legyen, amelynek - egyedül vagy más, ez utóbbi társaságot uraló vagy e társaság által uralt
személyekkel együtt - az elsőként említett államban illetıséggel bíró társaságban a szavazatra jogosító
érdekeltsége közvetlenül vagy közvetve legalább 25%-os.
(4) A jelen cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből, élvezeti részvényekből vagy élvezeti
jegyekből, bányarészjegyekből vagy nyereségrészesedést biztosító más jogokból származó jövedelmet, valamint egyéb társasági érdekeltségből származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az államnak az adójoga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos elbírálás alá esik. Ide értendők a valamely vállalkozásban csendes társként való érdekeltségből, a nyereménykötvényekből vagy nyereségrészesedéses kölcsönből származó jövedelmek, továbbá a felosztások a beruházási társaságok (Investmentsfonds) részjegyeire.
(5) Az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetıséggel
bíró kedvezményezettjének a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetıséggel
bír, telephelye van és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez
tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikket kell alkalmazni.

Az (5) bekezdés kivételeket fogalmaz meg arra az esetre, amikor az általános szabály nem alkalmazható. Ilyen helyzet áll elő akkor, ha az osztalékot fizető társaság országában (azaz Magyarországon) a haszonhúzó német társaság olyan telephelyet is üzemeltet, amely összefüggésbe hozható az osztalékfizető által megtermelt nyereséggel.

37/2011. (XII. 13.) KüM határozat
a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2011. évi LXXXIV. törvény 2. és 3. §-ainak hatálybalépéséről

A 2011. évi LXXXIV. törvénnyel a Magyar Közlöny 2011. július 4-i, 75. számában kihirdetett, a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, – Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény 30. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik a hatálybalépésről:
„Az Egyezmény a ratifikációs okmányok kicserélésének napját követő 30. napon lép hatályba...”
A ratifikációs okmányok kicserélésének napja: 2011. november 30.
Az Egyezmény hatálybalépésének napja: 2011. december 30.
A fentiekre tekintettel, összhangban a 2011. évi LXXXIV. törvény 4. §-ának (4) bekezdésével megállapítom, hogy a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2011. évi LXXXIV. törvény 2. és 3. §-ai 2011. december 30-án, azaz kettőezer-tizenegy, december harmincadikán hatályba lépnek.
Összhangban továbbá a 2011. évi LXXXIV. törvény 4. §-ának (4) bekezdésével, megállapítom, hogy a Magyar Népköztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és vagyonadók területén Budapesten 1977. évi július 18-án aláírt Egyezmény, valamint az annak kihirdetéséről rendelkező 1979. évi 27. törvényerejű rendelet 2012. január 1-jén, azaz kettőezer-tizenkettő, január elsején hatályukat vesztik.

37/2011. (XII. 13.) KüM határozat


2011. évi LXXXIV. törvény
a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről


10. Cikk
Osztalék
(1) Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban.
(2) Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír;
b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
(3) E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti” részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, bányarészjegyekből, alapítói érdekeltségből vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint más olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek, és a befektetési alap jegyére történő nyereségfelosztásból származó jövedelmet jelent.
(4) Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.


A jelenleg hatályos törvény (4) bekezdése hasonló tartalmú kivételt fogalmaz meg, mint a korábbi rendelkezés (5) bekezdése.

Az angol nyelvű változat
Article 10
Dividends


(1) Dividends paid by a company which is a resident of a Contracting State to a resident of the other Contracting State may be taxed in that other State.
(2) However, such dividends may also be taxed in the Contracting State of which the company paying the dividends is a resident and according to the laws of that State, but if the beneficial owner of the dividends is a resident of the other Contracting State, the tax so charged shall not exceed:
a) 5 per cent of the gross amount of the dividends if the beneficial owner is a company (other than a partnership that is not liable to tax) which holds directly at least 10 per cent of the capital of the company paying the dividends;
b) 15 per cent of the gross amount of the dividends in all other cases.
This paragraph shall not affect the taxation of the company in respect of the profits out of which the dividends are paid.
(3) The term „dividends” as used in this Article means income from shares, „jouissance” shares or „jouissance” rights, mining shares, founders' shares or other rights, not being debt-claims, participating in profits or other income which is subjected to the same taxation treatment as income from shares by the laws of the State of which the company making the distribution is a resident, and distributions on certificates of an investment fund.
(4) The provisions of paragraphs 1 and 2 shall not apply if the beneficial owner of the dividends, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State of which the company paying the dividends is a resident, through a permanent establishment situated therein and the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
(5) Where a company which is a resident of a Contracting State derives profits or income from the other Contracting State, that other State may not impose any tax on the dividends paid by the company, except insofar as such dividends are paid to a resident of that other State or insofar as the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with a permanent establishment situated in that other State, nor subject the company's undistributed profits to a tax on the company's undistributed profits, even if the dividends paid or the undistributed profits consist wholly or partly of profits or income arising in such other State.
Article 31
Termination
This Agreement shall continue in effect for an unlimited period but either of the Contracting States may, on or before the thirtieth day of June in any calendar year beginning after the expiration of a period of five years from the date of its entry into force, give the other Contracting State, through diplomatic channels, written notice of termination and, in such event, this Agreement shall cease to have effect, and respectively expire:
a) in the case of taxes withheld at source, in respect of amounts paid on or after the first day of January of the calendar year next following that in which notice of termination is given;
b) in the case of other taxes, in respect of taxes levied for periods beginning on or after the first day of January of the calendar year next following that in which notice of termination is given.
The date of receipt of such notice by the other Contracting State shall be definitive for the determination of the deadline.
DONE at Budapest on 28 of February 2011 in two originals, each in the Hungarian, German and English languages, all three texts being authentic. In the case of divergent interpretation of the Hungarian and the German texts, the English text shall prevail.
2011. évi LXXXIV. törvény

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény


HARMADIK RÉSZ
OSZTALÉKADÓ
V. Fejezet
27. §


A KETTŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE
VI. Fejezet
28. § (1)
(2) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.
(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonhatja a külföldön fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adót.
(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásakor a külföldről származó jövedelmet e törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt módosító tételeket. A külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető - de nem a kizárólag belföldről származó jövedelemhez felmerült - költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.
(5) A (3) bekezdés szerinti összeget a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként külön-külön kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a nemzetközi szerződés alapján külföldön érvényesíthető adó közül a kisebb összeget, nemzetközi szerződés hiányában a jövedelemre külföldön megfizetett (fizetendő) adó ráfordításként elszámolt összegének 90 százalékát, de minden esetben legfeljebb az adott jövedelemre az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót. Az átlagos adókulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó, osztva az adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.
(6) A (2)-(5) bekezdés alkalmazásában társasági adónak megfelelő adónak minősül a kapott osztalék alapján külföldön fizetett (fizetendő) adó is.

A kettős adózás elkerüléséről szóló fejezet láthatóan nem tartalmaz semmilyen szabályt a külföldi tulajdonosnak fizetendő osztalék esetére.

A 2011. évi LXXXIV. törvény 10. cikke foglalkozik az osztalék fizetési szabályokkal.
Az első megállapításunk, hogy fő szabályként az egyezmény kimondja: "az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi társaság a németországi tulajdonosának kifizetett osztalék után az osztalékban részesülőt a német állam megadóztathatja. Tehát az egyezmény ezt elvi lehetőségként kezeli.

Második megállapításunk, hogy bizonyos feltételek mellett ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű. Ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy (jelen esetben németországi), az így megállapított adó nem haladhatja meg:

a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír;
b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.

A feltételes szabály bizonyos mértékben hasonló a 2011. év végéig még hatályban lévő korábbi szabályokhoz, azonban mégis lényeges különbségeket is tartalmaz. Korábban legalább 25 százalékot elérő részesedéshez volt kötve az 5 százalékos adókulcs (ami jelenleg 10 százalékos közvetlen részesedéshez kötődik). Ugyanakkor feltétel volt az is, hogy az alkalmazott 5 százalékos adó és a társasági nyereségadó között kevesebb legyen, mint 20 százalékpont a különbség. Amennyiben ez utóbbi feltétel nem teljesült, a jelentős befolyással bíró tulajdonos osztalékát is 15 százalék adó terhelte.

A mostani szabály lényegében egyszerűsödött és csak a 10 százalék tulajdonrész meglétéhez köti a kedvezményesebb 5 százalék alkalmazhatóságát.

Nagyon fontos kiemelni, hogy ezt a szabályt is, csak mint lehetőséget kezeli az "Egyezmény" és a szerződő két ország törvényalkotóira van bízva, hogy kivetik-e az adót a meghatározott keretek között.

Idéztük az angol nyelvű változatot is. A törvény ugyanis kimondja, hogy három nyelven került kihirdetésre (angol, német és magyar) és ha bármilyen értelmezési probléma merül fel a német, illetve magyar verzió esetében, akkor mindig az angol nyelvű az irányadó.

Végül mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy bár az egyezményben van olyan szabály, amely lehetőséget kínál az osztalékadó kivetésére, a  jelenleg hatályos  társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény nem tartalmaz erre vonatkozó jogkövetkezményt.

Véleményünket alátámasztja egy 2009. 05. 27. -én kelt adóhatósági tájékoztató is, amely bejegyzésünk időpontjában is aktív tartalomként szerepel az APEH honlapján:


A külföldi személyek részére történő forrásadó-különbözet visszatérítése a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények alapján
"A külföldi jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet kamatból, jogdíjból, valamint előadói, művészeti és sporttevékenységekért, bemutatókért, kiállításokért járódíjból származó jövedelme után társasági adót, a 2005. december 31-ig kifizetett osztalékból származó jövedelme után pedig osztalékadót fizetett. 2006. január 1. -től az osztalékadó, mint adónem megszűnt, így a 2006. január 1. -től szerzett osztalékjövedelmek után már nem kell osztalékadót fizetniük a külföldi társaságoknak. Mivel az utolsó osztalékadóval terhelt kifizetések 2005. évben történtek, külföldi szervezetek osztalékadó-különbözet visszaigénylésére vonatkozó kérelmet az elévülés általános szabályai szerint legfeljebb 2010. december 31-ig nyújthatnak be igazgatóságunkra!"

A külföldi személyek részére történő forrásadó-különbözet visszatérítése a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények alapján

A társasági adóhoz és az osztalékhoz számos termékünk kötődik, amelyeket a főoldalunkról kiindulva elérhetők: http://www.cegiranytu.hu/

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az egyéni vállalkozó és az életbiztosítás

Amennyiben az egyéni vállalkozó saját magára köt életbiztosítást, vizsgálni kell, hogy szoros kapcsolatban van-e a vállalkozói tevékenységével, illetve azt is, hogy bele tartozik-e a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás fogalmába.

Ha nincs összefüggésben a vállalkozói tevékenységével, úgy azt költségként nem számolhatja el, vagyis  a vállalkozáson kívüli pénzkiadásként kell kezelni. Ebből adódóan, bár adóköteles biztosítási díjról beszélünk, az egyéni vállalkozónak nem keletkezik jövedelme, hiszen magán személyként saját magának fizeti. Feltételezve, hogy olyan életbiztosításról van szó, amelynek van befektetési része, a szerződésben meghatározott futamidő végén, vagy menetközbeni visszavásárláskor, a nyereség rész kamatjövedelem jogcímen adóköteles lesz az egyéni vállalkozónál, mint magánszemélynél.

A vállalkozói tevékenység indokolhatja kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás megkötését. Az ilyen jellegű biztosításra jellemző, hogy csak és kizárólag halál esetén szolgáltat és egész életre szól. A vállalkozónak mérlegelnie kell, hogy mennyire tartja baleset veszélyesnek tevékenységét és számításba kell vennie, hogyan tud gondoskodni családjáról, ha egy nem várt, végzetes esemény bekövetkezik.

Tehát indokolt esetben az egyéni vállalkozó elszámolhatja a kockázati (halál esetére szóló) biztosítás díját költségként. Itt nagyon fontos a rendeltetésszerű joggyakorlás. Vagyis a vállalkozó üzleti tevékenységének indokolnia kell egy ilyen jellegű biztosítás megkötését és ennek díja is arányos kell legyen a kockázatviselés mértékével (nem lehet célja egyértelműen az adóalap mérséklése).

A kockázati (halál esetére szóló) életbiztosításnak is lehet visszavásárlási értéke (tartalmazhat befektetési elemeket). Mindaddig azonban, amíg egész életre szól, addig a biztosítási szerződés egyetlen szolgáltatása a halál bekövetkezéséhez kötődik. A szerződés lehetővé teheti ugyanakkor, hogy a szerződő kezdeményezésére a biztosítás határozott idejűvé átalakítható legyen. Egy ilyen lépés a szerződés módosítás időpontjával, adókötelessé változtatja a biztosítást. Az esemény bekövetkezésekkor az egyéni vállalkozó a visszavásárláskor megkapott összeget a vállalkozói bevételek között köteles kimutatni és természetesen fizetnie kell majd utána vállalkozói nyereségadót.

11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások különösen a következők:
9. a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt;

10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról
A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.
I. Jellemzően előforduló bevételek
10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta;

Kamatjövedelem
d) a magánszemély
da) biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból,
db) életbiztosítási szerződés alapján, nyugdíjbiztosítási szerződés alapján a biztosító szolgáltatása címén
megszerzett - egyébként nem adómentes - bevételének az a része, amely meghaladja
1. a magánszemély vagy javára más magánszemély által fizetett díj(ak) - kivéve, ha azt a magánszemély, vagy a más magánszemély költségként elszámolta -,
2. az adóköteles (adózott) biztosítási díj(ak)
összegéből a kivont díjtartaléknak (ideértve e törvény alkalmazásában a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások biztosítástechnikai tartalékát is) a kivonás előtti díjtartalékhoz viszonyított arányos részét azzal, hogy nem alkalmazható e rendelkezés azon bevételre, amelyre jogosító biztosítási szerződés díját vagy díjának egy részét a magánszemély költségként elszámolta, valamint azon bevételre, amelyre jogosító életbiztosítási szerződés más - nem magánszemély - által fizetett díja vagy díjának egy része adómentesnek minősült, és a magánszemély - a szerződés átalakításával lehetővé vált díjtartalék-kivonásig - a díj, mint egyéb jövedelem után az adót nem fizette meg, továbbá azzal, hogy a díjtartalék ismétlődő kivonása esetén az ismételt arányosítást a befizetett díjaknak a korábbi díjtartalék-kivonásoknál már figyelembe vett, arányosított díjakkal csökkentett részére kell elvégezni;

Kapcsolódó termékeink:
Cafeteria nyilvántartó
Cafeteria szabályzat minta
Külföldi jövedelem kalkulátor
Megbízási díj tervező
Vállalkozások kamatelszámolása

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Értékesítés külföldi felségjelzésű hajókra

Cégünk főtevékenysége: 4639 Élelmiszer, ital, dohányáru vegyes nagykereskedelme, valamint

4631 Zöldség-, gyümölcs nagykereskedelem.

A fentiekből származik a teljes árbevétel. Vevőink közösségi adószámmal rendelkező Dán illetve Francia partnerek, akik saját illetve bérelt, külföldi felségjelzésű hajókon idegenforgalmi szolgáltatással és vendéglátással foglalkoznak. Magyarországon Budapesten a MAHART kikötőben visszük fel a hajókra a megrendelt árut, amit a partnerek tételesen vesznek át és pecséttel, aláírásukkal a számlán igazolják az átvételt. Az áruinkat a dunai hajóút során a vendégek fogyasztják el. Pontos információink nincsenek a felhasználásról /mint szállítóknak erre nincs lehetőségünk/, de feltehetően az átvett áruk elhagyják az országot, mivel a hajók 2-6 órát tartózkodnak a kikötőben és tovább utaznak. A tartózkodás idejét a HAJÓ MENETREND adja meg, amely rendelkezésünkre áll. Valószínűleg partnereink a biztonságos ellátás érdekében áruinkat beraktározzák.

Az EU-s áfa szabályainak megfelelően „a termék beszerzője az adófizetésre kötelezett” megjegyzés is szerepel a kiállított számláinkon (melyek a külföldi partner közösségi adószámát is tartalmazza ).

A számlák kiegyenlítése a külföldi partner bankjából utalással történik Euróban.

KÉRDÉSÜNK:

Megfelelően értelmezzük-e a fent leírt ügyletekre a közösségi értékesítés szabályait, az ÁFA nélküli számlázást?

Milyen bizonylatok szükségesek a Dunán hajózó külföldi felségjelzésű hajók esetében a közösségi értékesítés bizonyítására?

Tekintsük át először, hogy milyen jogszabály helyek érinthetik a fenti kérdést:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
után.
4. § (1) Belföld alatt a Magyar Köztársaság államterülete értendő.
Termék értékesítése
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
12. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy - javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha
a) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 29. §-ban említett feltételek teljesülnek;
b) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 32. §-ban említett feltételek teljesülnek;
c) a termék vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történő értékesítésére a 33. §-ban említett feltételek teljesülnek;
Teljesítés helye termék értékesítése esetében
Általános szabály
25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.
Különös szabályok
26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.
33. § (1) Abban az esetben, ha a termék értékesítése vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van.
(2) E § és a 45. § (2) bekezdésének alkalmazásában
a) Közösség területén végzett személyszállítás: az a személyszállítás, amelynél az indulási és az érkezési hely egyaránt a Közösség területén van, és ez idő alatt a Közösség területén kívül nincs megállási hely;
b) személy szállításának indulási helye: az első beszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt megelőzően a Közösség területén kívül volt-e megállási hely vagy nem;
c) személy szállításának érkezési helye: az utolsó kiszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt követően a Közösség területén kívül van-e megállási hely vagy nem.
(3) Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.
Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Általános szabály
50. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
89. § (1) Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) az értékesítő maga vagy - javára - más végzi;
b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott további feltételek szerint a beszerző maga vagy - javára - más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja - a 99. és 100. §-ban meghatározott eltéréssel - abban az esetben alkalmazható, ha ezzel összefüggésben a beszerző nem telepedett le belföldön, letelepedés hiányában pedig, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
(4) A (3) bekezdéstől függetlenül nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti adómentesség abban az esetben, ha a beszerző kiránduló hajó, turista repülőgép vagy magánhasználatra szolgáló közlekedési eszköz felszerelését (tartozékát), valamint az üzemeltetéshez, ellátáshoz szükséges terméket maga fuvarozza el.
Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
103. § (1) Mentes az adó alól a vízi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése abban az esetben, ha a vízi közlekedési eszköz
a) kizárólag vagy túlnyomó részben nyílt tengeren közlekedik, és kereskedelmi célú személyszállítási, illetőleg ipari, kereskedelmi vagy halászati tevékenységet végez;
106. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül, feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni fogyasztás célját szolgálja.

Az euvonal.hu oldalon található tájékoztatások, amelyek a kérdéshez kapcsolódhatnak:

Az adómentesség feltétele: 
- egyrészt, hogy a vevő más tagállamban közösségi adószámmal rendelkező adóalany legyen, és az a kiállított számlán szerepeltessék (Áfa-törvény 169. § d), 
- másrészt, hogy a termék az értékesítés közvetlen következményeként - igazoltan - más tagállamba jusson el. 
A termék más tagállamba történő elfuvarozásának, eljuttatásának ténye fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlő módon igazolható.
A szállításhoz számla, szállítólevél, CMR szükséges.

Amennyiben a számlán nem szerepel a vevő közösségi adószáma, illetve ha szerepel ugyan, de a termék nem kerül ki belföldről (ezt nem tudják bizonyítani), úgy az értékesítőnek normál belföldi áfamértéket (5 százalék, 20 százalék) kell felszámítania.

Ha a vevő a szállítást a saját gépkocsijával végzi, akkor a vásárláskori nyilatkozata, a számlán történő aláírása nem elegendő az értékesítés Közösségen belüli mentesként való számlázásához, ezért ezt belföldi tranzakciónak kell minősíteni.
http://www.euvonal.hu/?op=kerdesvalasz

További fogalmi szempont:

Az államterület
Az államterület az a földrajzilag körülhatárolt, államhatárok által körülvett terület, amelyre az állami főhatalom kiterjed.
Az államterülethez tartozik a légtér - mai becslések szerint mintegy 60 km magasságig -, továbbá a föld mélysége addig, ameddig az abba való behatolás és birtokbavétel lehetséges. A belvizek, folyók, tavak, természetes vizek szintén az államterülethez tartoznak. A tengerparti államok területéhez tartozik a parti sáv.
„Úszó, illetve repülő államterület” az állami lobogóval ellátott hajó, illetőleg légi jármű.

Megpróbáltuk az áfa törvényből összeszedni minden olyan részt, amely a kérdéses ügylethez, akár érintőlegesen is, kapcsolódhat. Ilyen az EU-s  hajóra történő értékesítés mellett, a harmadik ország felé történő értékesítés, a fedélzeti ellátást szolgáló termékek értékesítése, a tengeri hajózásra vonatkozó különleges szabály, vagy éppen az ügylet fordítottjára, azaz a beszerzésre vonatkozó szabály.

Az áfa törvény 2. §-a meghatározza azokat az eseteket, amikor a törvény alapján adót kell fizetni. Ilyen eset a belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítés. A szabály alapján mondhatjuk, hogy egy olyan értékesítés, amely nem belföldön teljesül, arra nem vonatkozik az adófizetési kötelezettség. 

Abban az esetben, ha a terméket nem adják fel, nem fuvarozzák el, a termékértékesítés helye az a hely, ahol a termék ténylegesen gazdát cserél az eladó és a vevő között, ahol  az értékesítés pillanatában a termék ténylegesen megtalálható. Küldemény esetén alapesetben a teljesítés helyének a feladó telephelye számít.

A szóban forgó ügylet esetében azt a helyet ahol a termék gazdát cserél, megelőzi egy belföldi szállítás. Ez a termék származhat a hajókikötőhöz közeli utcából, vagy akár egy távolabbi városból egyaránt. Ennek az útvonalnak további jellegzetessége, hogy a szállított termék átlép egy "országhatárt". Vagyis felkerül mondjuk egy dán zászló alatt közlekedő hajó fedélzetére. A termék gyakorlatilag dán felségjelzésű területen cserél gazdát.

Nézzük a normál helyzetet, amikor nem egy úszó államterületről, hanem tényleges földrajzi határról beszélünk:

Első lehetséges eset:
A magyar cég fogja a termékét és elviszi Dániába, majd ott eladja egy helyi kereskedőnek. Lehetséges-e ez a megoldás? Igen, ebben az esetben a magyar cég a termékét saját magának helyezi át Dániába. Mentes a belföldi adó alól, ha a magyar cég rendelkezik dán adószámmal is és gyakorlatilag egy közösségen belüli értékesítést hajt végre saját magának. A későbbiekben az ottani adószáma alatt dán belföldi értékesítésként adhatja el áruját egy dán cégnek.

Második lehetséges eset:
A magyar cég megjelöli már itthon a dán céget vevőként, kiállítja a megfelelő szállítási okmányokat, amelyek egy esetleges út-közbeni vámhatósági ellenőrzéskor bizonyítják a termék eredetét, desztinációját, és így tovább, illetve a visszaigazolásuk bizonyítékként szolgál arra, hogy a termék ténylegesen átkerült a másik országba. A fuvarozást természetesen maga az eladó is végezheti. Az okmányokon megjelölt paritás eldönti, hogy mikor száll át a tulajdonjog. Ha csak a vevő telephelyén történő átadáskor, akkor ez azt jelenti, hogy a szállítmánnyal kapcsolatos felelősség útközben még az eladót terheli.

A dán felségjelzésű hajó:
Visszatérve hajóhoz, itt is a második esetnek kellene bekövetkeznie. Az árút a magyar cég olyan szállítási okmányok kíséretében kell elfuvarozza a dán cég mozgó telephelyére, amelyből egyértelműen kiderül, hogy az értékesítés dán területre történik. Például FOB paritással szállított áru (free on board) azt jelenti, hogy költségmentesen a megjelölt hajófedélzetre. Az eladó akkor teljesít, ha az áru az elhajózási kikötőben a vevő által megnevezett hajó korlátja felett áthalad. A kockázat (kárveszély) amíg az áru át nem haladt a hajó korlátja felett az eladót, onnan pedig a vevőt terheli.  Az áru tulajdonképpen nem akkor hagyja el belföldet, amikor a Dunán közlekedő hajó átlépi a határvonalat, hanem akkor, amikor a hajó korlátja fölött áthaladt. Ettől kezdve dán úszó államterületen található.


A Közösségen belüli beszerzés teljesítési helye az a tagország (azaz annak a tagállamnak áfáját kell fizetni), ahol a fuvarozás befejezésekor található a termék. Véleményünk szerint, mivel az áru a mozgó dán államterületre került, ezért a hozzáadott érték adó fizetésére a dán cég a kötelezett. A magyar cég a 89. § (1) alapján közösségen belüli termékértékesítést hajt végre és nem kell az áfát felszámítania.

Fordított esetben:
Ugyanez lenne igaz fordított esetben is. Ha egy magyar felségjelzést viselő hajón egy magyar cég "mozgó" telephelyet (mondjuk egy vendéglőt) üzemeltet és ahhoz dán kikötőben szerezne be nyersanyagot úgy, hogy nem az ottani piacra megy ki vásárolni, hanem megrendeli azt egy dán cégtől, akkor közösségen belüli beszerzést hajtana végre és a magyar áfát kellene itthon megfizetnie. Mivel a 106. § szerint  "mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül, feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni fogyasztás célját szolgálja", ezért a beszerzett termék után megfizetett adó egyidejű levonásba helyezése nem lehetséges, hiszen tárgyi adómentes tevékenységhez történt a beszerzése. A fordított esetet csak a téma jobb megértése végett mondtuk el.


Bizonyítékok:
A termék határátlépésének bizonyítékait a törvény taxatíve nem sorolja fel. A bizonyítási kényszer minden esetre az eladót terheli. Véleményünk szerint a megfelelő tartalommal kiállított fuvarlevél, szállítólevél, az átvételi igazolás és a számla elfogadható mértékű bizonyíték kellene legyen ebben az esetben. Amennyiben az ügylet jogvita tárgyát képezi, úgy az ésszerű mennyiségi megítélés, illetve a külföldi vevő által a saját országában vezetett nyilvántartások, adóbevallások további bizonyítékul szolgálhatnak. Jogkövető magatartás esetén a külföldi vevőnek is érdeke az ügy tisztázása, hiszen ez részéről is intézkedéseket igényel. Ha az értékesítés belföldön adózna, úgy a külföldi vevőnek nem kell hozzáadott érték adót fizetnie közösségen belül történt beszerzés jogcímén. Ugyanakkor pótlólagosan meg kellene fizetnie a magyar áfát.

Visszaélés lehetséges?
Nagy valószínűséggel igen. Az áru papíron történő mozgatása, vagy akár a fizikai is, amennyiben nem eredményezi a hajón történő felhasználást, vagy a végleges átkerülést a Közösség másik országába, hanem visszakerül belföldre, úgy alkalmas lehet az áfa törvény kijátszására és az adófizetés elkerülésére. Ennek lényegesen kisebb a valószínűsége, ha a külföldi vevő bankszámláján látszik a forgalom. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ugyanúgy megjelenik az ő könyvelésében is. A két ország adóhatósága, az uniós adószám ismeretében, szintén egyeztetheti, hogy a vevő megfizette-e saját országában a hozzáadott érték adót.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.