Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
(Keresztneved, vagy ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)
Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2011. február 8., kedd

Vállalkozói osztalék után fizetendő 14%-os egészségügyi hozzájárulás

Kiegészítő tevékenységű egyéni vállalkozó vagyok. A 1053-as adóbevallásom kitöltése során az a problémám merült fel, hogy a kiegészítő tevékenységű vállalkozó saját vállalkozói osztalékadó-alapja után, ( ld. 1053-04 tábla 177a sorban szereplő összeg) kell e 14%-kos egészségügyi hozzájárulást fizetnie avagy sem  Mert ha igen, akkor azt a 1053-09-es tábla 292 f oszlopában kell szerepeltetnie.

A 1053 számú bevallás kitöltési útmutatójában a 04 tábla 177. sorára vonatkozóan a kitöltési útmutató ezt írja:
177. sor: Az egyéni vállalkozó vállalkozói személyi jövedelemadója és vállalkozói osztalékalap utáni adója
Amennyiben Ön egyéni vállalkozóként 2010-re a vállalkozói személyi jövedelemadózást választotta, akkor ezt a sort a 1053-13-as laphoz készült útmutató segítségével tudja kitölteni. Akkor is ezt a sort kell kitöltenie, ha az egyéni vállalkozói tevékenységét 2010. évben megszüntette, például ha a 2010. évben a személyi jövedelemadó hatálya alól tért át a társasági adó hatálya alá és a megszűnésig a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózott. Ne felejtse le, hogy a vállalkozói osztalékalap után egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége is lehet.


Az útmutató azért említi feltételes módban az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséget, mert létezik egy hozzájárulás fizetési felső határ, amely 450 ezer forintban van rögzítve. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § határozza meg, kinek, mikor kell 14% mértékű egészségügyi hozzájárulást fizetnie.

(3) A magánszemély az adóévben megszerzett
c) osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §],
után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. 19. § (3) bekezdése alapján megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (1) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, a Tbj. 36-37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)-e) pontban meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).


A törvényben leírtakkal a 1053 bevallás kitöltési útmutatójában is találkozunk.

A magánszemély 14%-os hozzájárulása
A következő öt sort (288-292. sorok) akkor töltse ki, ha Önnek a szja-törvény szerint külön adózó
- vállalkozásból kivont,
- értékpapír kölcsönzésből származó,
- 25%-os adóterhet viselő osztalékból,
- vállalkozói osztalékalapból,
- árfolyamnyereségből,
- ingatlan bérbeadásból 1 millió forintot meghaladó
jövedelme származott.


Az említett jövedelmek után mindaddig meg kell fizetnie a 14%-os mértékű egészségügyi hozzájárulást, amíg biztosítási jogviszonyában a magánszemélyt terhelő egészségbiztosítási járulék és az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény alapján a magánszemélyt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásból a természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell figyelembe venni, valamint az előzőekben meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a 450 000 forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ). Ahhoz, hogy ezt meg tudja állapítani, rendelkeznie kell a kifizető(k)től kapott igazolással, melye(ke)n az előzőek szerinti jogcímek szerepelnek.
A 284-287. sorokban feltüntetett kötelezettséget az egészségügyi hozzájárulási felső határ számításakor figyelmen kívül kell hagyni.


A fentiekből következik, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak is a vállalkozói osztalék alapból származó jövedelme után meg kell fizetnie a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást. A fizetendő összegnél figyelembe kell vennie az adóévben más (az előbbiekben felsorolt) jogcímek alapján esetlegesen már megfizetett egészségügyi hozzájárulást. Amennyiben ezek együttesen még nem érték el a 450 ezer forintot (hozzájárulás-fizetési felső határ), úgy a különbözetet meg kell fizetni a vállalkozói osztalékalap után.

A kitöltési útmutató is kiemeli, hogy:
Az egyéni vállalkozó az „f” oszlopban tünteti fel, a 25%-os adót viselő osztalékjövedelmét terhelő 14% egészségügyi hozzájárulási kötelezettsége összegét. (1053-09-es tábla 292 sor)
 Kapcsolódó termékeink:
Osztalék kalkulátor
Szabadon lekérhető!


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. február 4., péntek

A szakképzési hozzájárulás és a képzési költség viszonya

 Társaságunk a vezetői tisztségeket betöltő munkavállalói számára, oktatási intézmény bevonásával, vezetői továbbképzést szervezett. A képzési program megnevezése: Gazdasági és igazgatási képesítések. A program célja a vezetői ismeretek fejlesztése, szakmai szemlélet kialakítása, magas szakmai színvonalú vezetési és szervezési ismeretek elsajátítása, sikeres stratégiai szemlélet kialakítása.
Kérdésünk, hogy az előbbiekben ismertetett továbbképzést hogyan kell megítélni a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003 évi LXXXVI. törvény tükrében, különös figyelemmel a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolást illetően.

A szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolások rendjét a - 15/2009. (VII. 24.) SZMM rendelet a saját munkavállalók részére szervezett képzés költségeinek a szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolásáról - szabályozza.

Első menetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó képzés külső, belső, vagy vegyes. Amennyiben az oktatást biztosító intézmény rendelkezik felnőttképzési nyilvántartási számmal és intézmény-akkreditációs lajstromszámmal, illetve a képzést egy szolgáltatási szerződés alapján biztosítja, úgy minden bizonnyal külső képzésről beszélünk.

2. § E rendelet alkalmazásában
b) belső képzés: az Fktv. 29. § 13. pontjában meghatározott képzés;
c) külső képzés: az a képzés, amelyet a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói részére, teljes egészében saját szervezetétől elkülönült, az Fktv. szerint akkreditált felnőttképzési intézmény (a továbbiakban: képző intézmény) közreműködésével - szolgáltatási szerződés alapján - valósít meg;
d) vegyes képzés: az a képzés, amelyet a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói részére részben külső képzésként, részben belső képzésként valósít meg;

Fktv. 29. § 13.
13. Belső képzésnek minősül a munkáltató által a saját munkavállalói részére saját munkaszervezetén belül, nem üzletszerűen szervezett képzés, illetve a külön jogszabályok alapján végzett köztisztviselői továbbképzés. A belső képzés szempontjából munkavállaló az Flt. 58. §-a (5) bekezdésének b) pontjában meghatározott személy.

Flt. 58. §-a (5) bekezdésének b)
(5) E törvény alkalmazásában
a) munkaviszonyon: a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt, közszolgálati jogviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt, bírósági és igazságügyi, valamint ügyészségi szolgálati viszonyt, a biztosított bedolgozói - és az 1994. június 1-jét megelőzően létesített - ezzel egy tekintet alá eső bedolgozói jogviszonyt, a hivatásos nevelő szülői jogviszonyt, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyát, - ide nem értve az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját - fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjának szolgálati viszonyát kell érteni,
b) munkavállaló: az, aki az a) pontban meghatározott munkaviszonyban áll,


Az általános, illetve a speciális (szakképzés) fogalmába történő beilleszkedés vizsgálatához már uniós irányelveket is tanulmányoznunk kell. Ugyancsak 15/2009. (VII. 24.) SZMM rendelet  2. § fogalommeghatározásai között szerepel az általános és a speciális képzés fogalma.

g) általános képzés: a 800/2008/EK bizottsági rendelet 38. cikk 2. pontjában meghatározott képzés;
h) speciális képzés: a 800/2008/EK bizottsági rendelet 38. cikk 1. pontjában meghatározott képzés;

 Az, hogy egy képzés az előbbi két kategória közül melyikbe tartozik, az egyáltalán nem mindegy.
A támogatási intenzitás nem haladhatja meg szakképzés esetén (speciális képzés) a támogatható költségek 25%-át, általános képzés esetén azok 60 %-át.

A BIZOTTSÁG 800/2008/EK RENDELETE
(2008. augusztus 6.)
a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet)

8. SZAKASZ
Képzési támogatások
38. cikk
Fogalommeghatározások
E szakasz alkalmazásában:
1. „szakképzés”: olyan oktatást tartalmazó képzés, amely közvetlenül és elsődlegesen a munkavállalónak a vállalkozásnál jelenleg betöltött vagy a jövőben betöltendő állásában alkalmazható, és olyan képesítést ad, amely nem vagy csak csekély mértékben hasznosítható más vállalkozásoknál vagy más munkaterületeken;
2. „általános képzés”: olyan oktatást tartalmazó képzés, amely nem kizárólag vagy nem elsődlegesen a munkavállalónak a vállalkozásnál jelenleg betöltött vagy későbbiekben betöltendő állásában alkalmazható, hanem olyan képesítést ad, amely nagy mértékben hasznosítható más vállalkozásoknál vagy munkaterületeken. A képzés akkor tekintendő „általánosnak”, ha például:
a) különböző független vállalkozások együttesen szervezik, vagy ha különböző vállalkozások munkavállalói is jelentkezhetnek rá, vagy
b) valamely hatóság, közjogi testület, vagy egyéb olyan testület, illetve intézmény, amely számára egy tagállam vagy a Közösség biztosította a szükséges hatáskört, azt elismeri, hitelesíti vagy jóváhagyja.

Az okj.hu oldalain olvashatjuk a fogalom meghatározások között:

"A felnőttképző intézményeknek lehetőségük van a Felnőttképzési Akkreditációs Testületnél akkreditáltatni magukat és az általuk indított képzési programokat. Intézményakkreditáció során megvizsgálják a felnőttképző intézményben folyó képzési, irányítási, döntési folyamatokat és azok minőségét. A programakkreditáció során a képzési programot, annak megvalósíthatóságát, pedagógiai követelményeknek való megfelelését vizsgálják. A legtöbb kedvezmény igénybe vétele csak akkor lehetséges, ha akkreditált felnőttképző intézményben folyik a képzés, és sok esetben az is feltétel, hogy a program is akkreditált legyen."

 Az APEH a szakképzésről szóló 2010 évben kiadott tájékoztató füzetében annyiban egészítette ki a
a BIZOTTSÁG 800/2008/EK rendeletét, hogy példaként hozta a Felnőttképzési Akkreditáló Testületet.b) valamely hatóság, közjogi testület, illetve intézmény, amely számára egy tagállam vagy a Közösség biztosította a szükséges hatáskört, azt elismeri, hitelesíti vagy jóváhagyja (pl. Felnőttképzési Akkreditáló Testület).
Tájékoztató füzet a szakképzési hozzájárulásról

Ez pedig azt jelenti, hogy nem vagyunk túlságosan kisegítve abban a kérdésben, hogy egy képzési program mikor elismert, hitelesített, vagy jóváhagyott. Amennyiben ez alatt azt értjük, hogy akkreditált kell legyen az adott képzési program, akkor ez bizony az akkreditált programok listáján fellelhető kell legyen. 

A felnőttképzési akkreditáció témájában a Felnőttképzési Akkreditáló Testület(FAT) honlapján tudunk tájékozódni:
nive.hu
Illetve itt kereshetünk is:
Akkreditált programok közötti keresés: https://www.nive.hu/fat/prg_lista.htm

A kérdésben szereplő konkrét képzési programot, mint akkreditáltat, nem találtuk a keresőben.

Természetesen még sok feltételnek meg kell felelni ahhoz, hogy egy felnőttképzés a törvény által támasztott feltételeknek megfeleljen. Mi ebben a bejegyzésben csak a külső-belső, illetve az általános-speciális kérdésekkel foglalkoztunk. Minden okunk megvan rá feltételezni, hogy egy vezetői továbbképzés, amennyiben ezt egy akkreditált intézmény végzi és a képzés körülményei, illetve dokumentációja megfelelő módon alátámasztja, úgy ez egy általános jellegű képzésként vehető figyelembe. Annál is inkább, mert a vezetői ismeretek általánosságban hasznosíthatóak és nem kizárólag egy cég viszonylatában jelentenek értéket. Az EK bizottsági rendelet is csak példálózva sorolja fel, hogy mit minősít általános jellegű képzésnek.

Amennyiben azonban az adott képzési program elismertséghez, hitelességhez és jóváhagyáshoz kötődő tényálláshoz ragaszkodik valaki, akkor ez komoly jogvitára is alkalmat teremthet.

Egy hatósági állásfoglalás - ha az általános elvek tisztázását nem is segíti -, de a konkrét ügyben növelheti a döntés helyességének biztonságát.

 Kapcsolódó termékünk:
KKV meghatározó és nyilvántartó 


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. február 1., kedd

Esettanulmány Kkv vállalkozások besorolására és nyilvántartására.

Cégünkben (legyen:B) 95% mértékben tulajdonos egy külföldi társaság (legyen A), ennek a társaságnak van még egy hasonló tevékenységet folytató másik cége is Magyarországon, ahol 100%-ban tulajdonos (legyen C): a jogszabályokból szerintünk az következik, hogy ilyenkor a cégünk kkv besorolásakor –kapcsolt vállalkozások  láncolataként- a mi  adatainkhoz hozzá kell adni, a tulajdonos (A), illetve a másik cég (C) adatait is, és az összesen adatok alapján ítéltetik meg a besorolás: vagyis a besorolás alapja esetünkben=100%B+100%A+100%C. Mi cégünk kapcslódó (közvetlenül) „A”-hoz, A-án keresztül (közvetetten) „C”-hez is.
(Megjegyzés: sem nekünk, sem a másik két a cégnek nincs más tulajdoni részesedése, ill. az „A” cég a vonatkozó külföldi jogszabályok alapján nem kötelezett konszolidált mérleget készítésére, cégünket 2006 júliusában alapították, a cégünkben a maradék 5% egy természetes személy tulajdonában van).
Kérdés: - Hol kell feltüntetni, melyik sorban a „C” vállalkozás adatait a „kapcsolat_vizsgalo” lapon?
               -Fel kell-e tüntetni, ha igen hol az 5%-ban tulajdonost a „kapcsolat_vizsgalo” lapon?
              - Hol kell feltüntetni, melyik sorban a „C” vállalkozás adatait a „Kkv kesobb alapitott” lapon?
              - 2006 év- alapítás éve, mely tört év- adatait kell-e évesíteni, vagy sem?

 A "C" vállalkozás adatait nem kell feltüntetni a kapcsolat vizsgáló lapon, miután már kiderült, hogy a közvetlen kapcsolatban álló "A" vállalkozás kapcsolódónak minősül. Ha ez nem jelentene minősített kapcsolatot (partneri, kapcsolódó), akkor szükséges lenne a táblázat további részeibe a közvetett kapcsolatban álló adatait feltüntetni.

Esettanulmány Kkv besoroláshoz


Az 5%-os magánszemély tulajdonos adatai itt nem kell szerepeljenek.

A kapcsolódó adatait valóban az említett munkalapon kell feltüntetni a 124-126 sorokban. Mivel kapcsolódóhoz további kapcsolódónak nem biztosítottunk felületet, ezért ezekben a cellákban összesítve kell szerepeltetni minden kapcsolódó ("A" + "C") adatait.

A 2005 évben, vagy azt követően alapított vállalkozásoknál, a vállalkozás besorolását az első üzleti éve első napjára kell meghatározni (alapítás időpontja).
A besorolás alapja az újonnan alakult vállalkozások esetében mindig az üzleti terv. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozás a várható adatok alapján ezt a besorolást két egymást követő beszámoló elfogadásáig biztosan megőrzi. Természetesen tovább is megőrizheti, amennyiben menet közben nincs két egymást követő évben változás.

Tekintve, hogy az üzleti terv nem tartalmaz mérlegfőösszeget, ezért a besorolásnál a nettó árbevétel és a foglalkoztatotti létszám évesítés nélküli adatainak számbavétele szükséges.

A példában szereplő "B" vállalkozás 2006 évben lett alapítva. Az ő adatait nem kell évesíteni. Legalább is mi úgy gondoljuk, mert az "üzleti terv alapján" fogalom a konkrét adóév részre vonatkozó adatokat kell jelentse. Az üzleti terv megközelítés egy kicsit érdekes, ha arról van szó, hogy mindezt utólag akarjuk elkészíteni. Ilyenkor véleményünk szerint érdemes a jelen pillanatban már ismert tényadatok alapján rekonstruálni az üzleti tervet az árbevétel és a létszám tekintetében. Ugyanebben az időpontban kell megvizsgálni - amennyiben volt ilyen - a partner, illetve a kapcsolódó vállalkozások adatait. A törvény arról konkrétan nem rendelkezik, hogy miként kell összeadni az almát a körtével. Vagyis a mérlegfőösszeggel is rendelkező kapcsolódó vállalkozás adatait a mérlegfőösszeggel nem rendelkező vállalkozáséval. A mi értelmezésünkben össze kell adni úgy, hogy az üzleti tervel rendelkező vállalkozásunk nulla mérlegfőösszegéhez hozzáadjuk a kapcsolódók mérlegfőösszegét (persze, ha nem ők is újonnan alapítottak!).

Az "A" vállalkozás közvetlenül kapcsolódó, míg a "C" vállalkozás közvetve kapcsolódó. Ez azért van így, mert az "A" vállalkozás többségi tulajdonosként mind a "B", mind a "C" vállalkozás döntéseit befolyásolni tudja a vele és azok egymás között történő előnyösebb, vagy hátrányosab szerződéskötések tekintetében.

 A nyilvántartó minden évben felületet kínál az adott évi beszámoló időpontjában történő minősítéshez. Bizonytalanság esetén a kapcsolat vizsgálóval esetenként el lehet végezni a besorolást. A kétéves szabályt a beépített képletek automatikusan követik.

KKV meghatározó és nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. január 31., hétfő

Étkezési utalvány juttatása eltérő mértékben

Az étkezőhelyi vendéglátás...(5.2)esetén a vezető tisztségviselőknek adott utalvány értéke eltérhet-e a többi dolgozóétól, vagy azonosnak kell-e lennie?

A jelenlegi ismereteink és értelmezésünk szerint a juttatások eltérő mértékűek lehetnek a személyeket illetően. Szakmai berkekben emlegetnek ugyan egy ilyen kategóriát:

A korábban természetbeni juttatásnak minősülő jövedelmek harmadik csoportjába a béren kívülinek nem minősülő egyes meg nem határozott juttatások tartoznak.

Ide tartozik (mondják):

  • munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján adott magán nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés,
  • művelődési intézményi szolgáltatás (pl. színházjegy, kulturális célú utalvány),
  •  a munkáltató által minden munkavállaló részére azonos feltételekkel és módon ingyen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás,
  • a munkáltató által – minden munkavállaló számára megismerhető belső szabályzatban – meghatározott kör részére, azonos feltételekkel és módon ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás,
  • sporttevékenységhez nyújtott ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatás,
  • a kifizető által biztosított ingyenes vagy kedvezményes személyszállítási szolgáltatás,
  • a kifizető által ingyen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás akkor, ha a kifizető a tb-nyugdíj-törvény szerint nem foglalkoztatója a juttatásban részesülő magánszemélynek.
Ezt a kategóriát nekünk még nem sikerült felfedeznünk a törvényben. Nem tudjuk, hogy a söralátét melyik oldalán van.

Minden esetre az étkeztetési jegy havonta 18 ezer forintig nem ez a kategória.

71. § (1) Béren kívüli juttatásnak minősül - ha a juttató a munkáltató - a munkavállalónak 

b) étkezőhelyi vendéglátásnak, munkahelyi étkeztetésnek vagy közétkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében megvalósuló ételfogyasztás vagy fogyasztásra kész étel révén juttatott jövedelemből (ideértve a kizárólag az előzőek igénybevételére jogosító utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formában az adóéven belül utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 18 000 forintot meg nem haladó rész;

 És most tekintsünk el attól, hogy a mondat nincs egyeztetve. Ha arra gondoltatok, hogy az ügyvezető kap 18 E Ft utalványt és a dolgozók pedig 10 E Ft értékűt, akkor véleményünk szerint ez lehetséges.

Természetesen egy komoly cégnek ajánlatos a juttatásokat továbbra is szabályzatba foglalni és meghatározni dolgozói csoportonként az éves keretet, amelyből mindenki tetszés szerint választhat.

A csoportok összetételét lehetőleg a legigazságosabban célszerű megalkotni. Egy jó cafeteria rendszer erősíti a kedvező munkahelyi légkört, természetes módon ösztönöz mindenkit és nincs megkülönböztető hatása. A csoport alatt akár egy személyt is lehet érteni.

Kapcsolódó termékeink:

Cafeteria nyilvántartó


Cafeteria szabályzat minta

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. január 14., péntek

Betéti társaságtól megváló beltag

Van egy betéti társaságunk, amelybe a férjem a beltag én pedig kültag vagyok. Az elmúlt év folyamán az egyik ismerősünk belépését követően kettőre emelkedett a  beltagok száma. Tettük ezt annak reményében hogy az általa működtetett bolttal ki tudjuk bővíteni tevékenységünket és közös erőfeszítéssel nyereségesen tudunk működni. A bolt árú beszerzését illetve pénzügyi részét ismerősünk intézte mondván hogy ő jobban ért hozzá. Sajnos azóta kiderült, hogy sem a kommunikáció sem a pénzügyi elszámolás nem elfogadható számunkra. Szeretnénk megszüntetni ezt a terhessé vált kapcsolatot, mert ebből csak a megnövekedett adófizetési kötelezettség az, amely eredményként érzékelhető.

 A gazdasági társaságokról 2006. évi IV. törvény (Gt.) a tagsági viszony megszűnésére a következő eseteket ismeri:

99. § Megszűnik a tagsági jogviszony
a) ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulását felhívás ellenére nem teljesítette;
b) a tagok közös megegyezésével;
c) a tag kizárásával;
d) rendes felmondással;
e) azonnali hatályú felmondással;
f) a társasági részesedés átruházásával;
g) a tag halálával vagy megszűnésével;
h) ha annak fenntartása jogszabályba ütközik.

A lehetséges esetek közül, most a közös megegyezéssel történő megszűnéssel foglalkozunk.

A legkézenfekvőbb a közös megegyezéssel történő megválás a szóban forgó tagtól. Ez természetesen csak abban az esetben járható út, ha a felek mindegyike belátja, hogy az együttműködés nem folytatható és mindenki jobban jár a jogviszony békés megszüntetésével.

Amennyiben járható útnak bizonyul ez a megoldás, úgy  az elszámolás lesz a legfontosabb kérdés. Ennek szabályait az alábbiakban olvashatjuk:

102. § (1) A társaságtól megváló taggal - a társasági részesedését átruházó tag kivételével - a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni.
(2) A társaságtól megváló tagot - a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában - a társaság saját tőkéjéből akkora hányadrész illeti meg, amilyen mértékben a vagyoni hozzájárulása viszonyult a társaság jegyzett tőkéjéhez.
(3) A társaság saját tőkéjéből a társaságtól megváló tagot megillető arányos rész kiszámításánál - eltérő megállapodás hiányában - a forgalmi értéket kell irányadónak tekinteni.
(4) A (3) bekezdés szerinti forgalmi érték megállapítható a számított saját tőke alapján is. A számított saját tőke meghatározása során a társaság a könyveiben értékkel kimutatott eszközeit és kötelezettségeit (ideértve a céltartalékokat és az időbeli elhatárolásokat is) átértékelheti, a könyveiben értékkel nem szereplő, a számviteli törvény 23. §-a szerinti feltételeknek megfelelő eszközöket és a társaságot terhelő kötelezettségeket figyelembe veheti.
(5) A társaságtól megváló tag követelését - a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában - a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni.


Az átértékelhetőség azért fontos, mert  a maradó tagok számára aránytalan vagyonmegosztást eredményezhet, ha könyvszerinti értékkel nem rendelkező de jelentősebb piaci értéket képviselő eszközök is szerepelnek a társaság könyveiben. A kifizetés csak abban az esetben kell pénzben történjen, ha a tagok nem állapodtak meg abban, hogy milyen eszközöket kapjon meg a távozó beltag az őt megillető vagyoni hányad fejében. Fontos, hogy az elszámolás (kilépés)  időpontjára olyan mérleget kell készíteni, amelyből pontosan megállapítható a saját tőke értéke és ebből következően a kilépő tag vagyoni hozzájárulásával arányos rész. Arról a vagyoni hozzájárulásról beszélünk, amelyet a kilépő tag a belépése idején (vagy később) a társaságba bevitt.

Bonyolíthatja a helyzetet, ha jelentősebb értékű vagyonközösségről van szó, amely adózási szempontból hátrányosan érintheti a kilépő tagot. Ilyen esetben jó megoldás lehet a kiválás. Azaz a kilépő tag új társaságot alapítva távozik. Amennyiben ez tűnik a járható megoldásnak, úgy megfontolandó két önálló korlátolt felelősségű társasággá történő szétválás, amely hosszútávon a korlátlan felelősség kérdését is megoldja.

Azért fogalmaztunk úgy, hogy "hosszútávon", mert mind a tag magánszemélyként történő kilépése, mind az átalakulás jogutódláshoz fűződő következményekkel is jár.

A társaságtól megváló tag - ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is - a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül, ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt.

A szétváló gazdasági társaság tagjainak (volt tagjainak) a szétváló társaság tartozásaiért való felelőssége a következőképpen alakul:

(4) Ha a korlátlanul felelős tag - a tagsági viszonyának megtartása mellett - az átalakulás következtében korlátozottan felelős taggá (részvényessé) válik, e változás bekövetkeztétől számított öt évig - ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi - korlátlanul és egyetemlegesen felel a társaság azon tartozásaiért, amelyek korlátlanul felelős tagsági viszonyának megszűnése előtt keletkeztek.
(6) Az átalakulás során a társaságtól megváló korlátlanul felelős tag tagsági viszonyának megszűnésétől számított öt évig korlátlanul felel a jogelődnek a jogutód által nem fedezett, a tagsági viszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásaiért.


Átalakulás esetén többletköltségekkel is számolni kell, hiszen jelentősebb jogi közreműködést igényel, illetve kötelező a vagyonmérleg tervezetek és a végleges vagyonmérlegek könyvvizsgáló által történő hitelesítése. Jelen eset kedvezményezett átalakulásról sem tudunk beszélni.

23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha
a) a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt, és legfeljebb azok együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez, valamint
b) szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban,
(1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról)

A mi esetünkben a jogelőd tagjai nem szereznek arányos részesedést a jogutódban, tehát egy ilyen átalakulás nem minősülhet kedvezményezettnek. A nem kedvezményezett átalakulás pedig azonnali elszámolást feltételez az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke és könyv szerinti értéke közötti különbségek tekintetében.

(2) Az adózó átalakulásakor
a) a jogelődnél - kivéve, ha az átalakulás kedvezményezett átalakulásnak minősül, és teljesülnek a (10)-(11) és (15) bekezdésben előírt feltételek - az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja;
Az előbbiekben leírt elszámolás adóvonzatát érdemes még döntéshozatal előtt megvizsgálni, mert akár vállalhatatlan adózási terhet is jelenthet egy társaságnak.

Összefoglalva a fentieket:
Az első lehetséges megoldás a beltag kilépése a társaságból közös megegyezés alapján. A magánszemélyként történő kilépőt a saját tőkéből a bevitt vagyoni hozzájárulás szerinti arányos rész illeti meg. Nagyobb értékű társasági eszközállomány esetén a szétválás útján történő vagyonmegosztás lehet a járható út.


Kapcsolódó termékeink:

Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás tervező

Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Kedvezményezett átalakulás menedzser

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.