Üzemanyag megtakarítás aktualitások

Ez év január 1-től az üzemanyag-megtakarítást már nem lehet korlátok nélkül adómentesen elszámolni. A százezer forintos kifizetési korláttal kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy ez mennyire kötődik egy adott időszakban elért megtakarításhoz? Igénybe veheti-e ezt bárki? A kormány rendelet szerinti alapnormát hogyan kell értelmezni?

A kérdések tulajdonképpen a témával kapcsolatos értelmezési nehézségekre, illetve az alkalmazási problémákra hívják fel a figyelmet. Nézzük meg először is, hogy mit mondanak a jogszabályok!

1995. ÉVI CXVII. TÖRVÉNY A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL (SZJA tv.)

III. Fejezet

FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

20. ÜZEMANYAG-fogyasztási norma: a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló jogszabály szerinti üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás mértéke. Amennyiben így nem állapítható meg a norma, akkor a gyártó által, vagy műszaki szakértő által megállapított mérték.

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem

25. § (1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel munkabér, tiszteletdíj, illetmény, jutalom, üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeg, költségtérítés, a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő magánszemély tag (a továbbiakban: személyes közreműködő) által személyes közreműködése ellenében kapott juttatás, ha azt a társas vállalkozás költségei között számolják el (a továbbiakban: személyes közreműködői díj). Figyelemmel a (2) bekezdés rendelkezéseire is, a nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze jövedelem, kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, melyből levonható - legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség.
A (2) bekezdés a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járásról szól.

27. § (1) A nem önálló tevékenységből származó bevételt az adóalap megállapítása előtt csökkenti
a) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett összeget is;
b) figyelemmel a (2) bekezdés rendelkezésére, a munkáltató által az alkalmazottja számára, a társas vállalkozás által a tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára - a munkaköre (tevékenysége) szerint a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű vezetőjeként teljesített kilométer-futásteljesítménye alapulvételével - üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeg, de legfeljebb havi 100 ezer forint.

(2) ÜZEMANYAG-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint az (1) bekezdés b) pontjában említett, útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer-futásteljesítmény alapján a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerinti - korrekciós tényezőkkel módosított - alapnorma, és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyag-mennyiség és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével meghatározott összeget meghaladó része, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának, a tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik az előzőek szerint meghatározott normához képest.

60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet

a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről

1. § A közúti gépjárművek, a mezőgazdasági vontatók, a hatósági jelzéssel ellátott lassú járművek és a segédmotoros kerékpárok (a továbbiakban együtt: gépjárművek), a gépjárművezetés oktatására használt gépjárművek (a továbbiakban: oktató gépjárművek), az önjáró mezőgazdasági gépek (a továbbiakban: mezőgazdasági erőgépek), a motorfűrészek és az erdészeti közelítő eszközök (a továbbiakban: erdészeti gépek), valamint a halászati hajtóerőgépek üzemanyag- és kenőanyag-felhasználása - az igazolás nélkül elszámolható költség meghatározásához - az e rendeletben meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma alapján vehető figyelembe.

2. § (1) Üzemanyag-fogyasztási normaként
a) az 1. melléklet, az 1/A. melléklet vagy a (2) bekezdés szerint meghatározott alapnorma (a továbbiakban: alapnorma), általánostól eltérő üzemeltetési mód esetében a 2. mellékletben meghatározott korrekciós tényezőkkel módosítva, vagy
b) a 4. §-ban meghatározott alapnorma-átalány
vehető figyelembe.
2) Az 1. mellékletben fel nem tüntetett típusú, valamint az 1/A. melléklet alapján meg nem határozható alapnormájú, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő gépjárművek esetében az alapnorma értékét a gyártó vagy
a) a gyártó adatai, vagy
b) az üzemanyag-fogyasztás mérése
alapján műszaki szakértő állapíthatja meg.
3. § (1) A gépjárművek kenőanyag-felhasználása - a (2) bekezdésben az olajcseréhez meghatározott mennyiségen felül - a 2. § szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma 7 ezrelékének megfelelő mennyiség.
(2) A motorolaj és hajtóműolaj cseréjéhez felhasználható mennyiség a gyártó által megjelölt mennyiség lehet.4. § (1) A gépkocsik, a segédmotoros kerékpárok és a motorkerékpárok alapnormája a 2. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alapnormaképzési módszer helyett - egyszerűsített elszámolásként - a (2)-(5) bekezdésekben foglaltak szerint alapnorma-átalányként is meghatározható.

(7) A (2)-(6) bekezdésben meghatározott alapnorma-átalány a - gyártótól, illetőleg a kereskedelmi forgalmazótól származó - dokumentációban (kezelési utasításban) meghatározott minőségű üzemanyagra vonatkozik.
5. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve (2) bekezdésének alkalmazása esetén az üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás e rendelet szerint történő meghatározásához a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt adattartalmú útnyilvántartásban az üzemanyag feltöltés (tankolás) helyét, idejét és mennyiségét, valamint a kilométeróra állását is fel kell tüntetni.
6. § (1) A mezőgazdasági erőgépek üzemanyag és kenőanyag, valamint a kiegészítő berendezésekhez szükséges hidraulikaolaj felhasználását a 3. és 4. mellékletben meghatározottak szerint kell megállapítani.
6. § (1) A mezőgazdasági erőgépek üzemanyag és kenőanyag, valamint a kiegészítő berendezésekhez szükséges hidraulikaolaj felhasználását a 3. és 4. mellékletben meghatározottak szerint kell megállapítani.
(2) A mezőgazdasági erőgépeknél útnyilvántartásnak minősül az igénybevételi nyilvántartás.
(3) Az erdészeti gépek üzemanyag és kenőanyag, valamint a kiegészítő berendezésekhez szükséges hidraulikaolaj felhasználását, továbbá a halászati hajtóerőgépek üzemanyag- és kenőanyag felhasználását az 5. mellékletben meghatározottak szerint kell megállapítani.

Úgy gondoljuk, hogy az mindenki számára világos, hogy az üzemanyag megtakarítás esetében nem önálló tevékenységből származó jövedelemről van szó.

Ezt a megtakarítást az alábbi feltételekkel lehet kifizetni:
1. útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer-futásteljesítmény alapján kell elszámolni,
2. közúti gépjárművek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztására tekintettel,
3. kormányrendelet szerinti - korrekciós tényezőkkel módosított - alapnorma figyelembevételével (az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagárral számolva),
4. összehasonlítva a munkáltató, illetve a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyag-mennyiségnek ugyancsak az APEH által közzétett üzemanyagáron számított értékével.

Az SZJA törvényben szereplő "kormányrendelet szerinti - korrekciós tényezőkkel módosított - alapnorma" kifejezés mintha azt sugallná, hogy az alapnorma-átalány szóba sem jöhet. Ezzel szemben a kormányrendeletben  az szerepel, hogy üzemanyag-fogyasztási normaként az alapnorma-átalány is figyelembe vehető.

Egyébként a melléklet alapján történő számítással az a gond, hogy rendkívüli módon elavult. Például Opel Astra személygépkocsiból csak egyetlen tétel szerepel, az Astra (1,6 i), 7,3 l/100km alapnormával. Ez alapnorma-átalányban 9,5 liter/100km fogyasztást jelent (1501-2000 cm3-ig kategória), ami több megtakarítás kimutatását teszi lehetővé.

Szerencsés esetben rendelkezünk a gyártó adataival és nem kell műszaki szakértőt igénybe venni. A történetnek azonban itt még nincs vége! Az "általánostól eltérő üzemeltetési mód esetében" helyzet ugyanis szinte minden esetben fennáll. Ennek alkalmazása pedig nem opciós kérdés, hanem kötelező. Tovább gondolva ez olyan részletes útnyilvántartást igényel, amely az évszakokat, az útviszonyokat, a fővárosi közlekedést, stb. egyaránt figyelembe veszi.

De akkor hol van az SZJA tv. által megengedett bizonylatolási követelmény, amely az "(1) bekezdés b) pontjában említett, útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer-futásteljesítmény"-ről beszél? A menetlevél, illetve a fuvarlevél nem tartalmaz olyan adatokat, amelyből a korrekciós tényezőkkel számolni lehet! A kormányrendelet, ha a korrekciós tényezők tekintetében nem is, de további igényekkel visszaköszön az SZJA törvénynek: "5. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve (2) bekezdésének alkalmazása esetén az üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás e rendelet szerint történő meghatározásához a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt adattartalmú útnyilvántartásban az üzemanyag feltöltés (tankolás) helyét, idejét és mennyiségét, valamint a kilométeróra állását is fel kell tüntetni". Ezt a részét tehát semmiképpen nem lehet megúszni és az említett nyilvántartások bármelyikét is alkalmazzuk, azt ki kell egészíteni az említett adatokkal, még akkor is, ha ebben sok logikát nem látunk.

Mindezeket figyelembe véve, szeretnénk inkább a kormányrendeletnek hinni és úgy gondoljuk, hogy az alapnorma-átalány a számításoknál szintén alkalmazható. A nem kockáztató típusú vállalkozások azonban biztosabbra mehetnek, ha a gyári adatokat veszik figyelembe az alapnorma meghatározásánál. A kérdésről megoszlanak a szakmai vélemények, de érdemben figyelembe vehető ellenérvvel eddig még nem találkoztunk.

Az eredeti kérdés másik témája a juttatásban részesülő személye. Olvashatunk olyan szakértői véleményeket, ami szerint például egy Kft ügyvezetője nem részesülhet ilyen juttatásban. A törvény úgy fogalmaz, hogy "a munkáltató által az alkalmazottja számára, a társas vállalkozás által a tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára - a munkaköre (tevékenysége) szerint ...".
Véleményünk szerint egy munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő, amennyiben a társaság tulajdonában álló gépjárművet az üzleti ügyek intézésére használja, ugyanúgy részesülhet üzemanyag-megtakarítás jogcímen kifizetett jövedelemből, mint bármelyik más alkalmazott. Ha a társaság nem alkalmaz külön arra a célra egy gépjárművezetőt, hogy az ügyvezetőt "szállítsa", és ezt a feladatot is maga a vezető tisztségviselő látja el, akkor a munkakörébe természetszerűleg a társaság gépjárművének a vezetése is bele tartozik.
A jogszabályalkotó szándékával ez mindenképpen összhangban van. Hiszen azért jutalmazza a törvény adómentes kifizethetőséggel az üzemanyag megtakarítást, mert ennek közvetlen haszna van a társadalom számára a balesetek csökkentése, illetve a káros anyag kibocsátás terén. Száguldozó, a megengedett sebességet túllépő gépjárművel ugyanis lehetetlenség üzemanyagot megtakarítani. Ha pedig ez így van, akkor miért lenne kivétel az ügyvezető által üzemeltetett gépjármű?

Végül pedig a göngyölíthetőség kérdése. Itt is megoszlanak a vélemények. Egyértelmű állásfoglalásra pedig tudtunkkal az adóhatóság sem vállalkozott. A mi álláspontunk szerint a törvény a "teljesített kilométer-futásteljesítménye alapulvételével - üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeg, de legfeljebb havi 100 ezer forint" megfogalmazásával nem kapcsolja össze a kifizetést egy bizonyos időszakkal. Legalábbis mi ezt , minden igyekezetünk ellenére, a szövegkörnyezetből nem tudjuk kiolvasni. Ha össze lenne kapcsolva egy adott időszakkal, akkor az így hangzana: a tárgyhónapban elért futásteljesítmény alapján ... Maga az átmeneti szabály, amely a 2009 évi megtakarítás januárban történő kifizetéséről rendelkezik, szintén nem a decemberi futásteljesítményt emlegeti, hanem azt mondja, hogy a "2009-es adóévre tekintettel megállapított üzemanyag-megtakarítás".
Ennek a logikának a mentén pedig azt kell mondanunk, hogy a megtakarítás, amennyiben egy hónapban több, mint 100 ezer forint, akkor az a következő hónap kifizetésénél is figyelembe vehető. Ellenkező esetben például az időszakos munkálatokban érdekelt ágazatokkal szemben (mezőgazdaság) igazságtalan is lenne a rendelkezés.

 Az üzemanyag megtakarítás nem egyszerű kérdés. Ennek ellenére érdemes foglalkozni vele, hiszen jelentős adókedvezmény kötődik hozzá, amelyről kár lenne lemondani.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Tanulmányi szerződés minta - megéri?

A könyvelőm azt mondja, ha a cégem nem alkalmazottal köt ösztöndíj-szerződést (a fiamról van szó, aki Kft. -tag), akkor az egész ösztöndíj adó- és járulékköteles, nagyobb arányban, mint a munkabér, valamint a cég is járulékot fizet utána, tehát nem számolható el tisztán költségként.

Mindenek előtt tisztáznunk kell, hogy tanulmányi szerződést csak a Munka törvénykönyvében meghatározott célból lehet kötni.

1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről (Mt.)

110. § (1) A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében Tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetőleg a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a munkáltatóval munkaviszonyát fenntartja.

Olvashatunk olyan véleményeket, hogy tanulmányi szerződés megkötése kizárólag csak munkaviszonyban álló személlyel köthető. Véleményünk szerint ez tévedés. Maga a munka törvénykönyve több olyan utalást is tartalmaz, amely arra enged következtetni, hogy a jogalkotó nem kizárólag ebben az alkalmazotti kategóriában gondolkodott.

"A munkavállaló munkáltatójának köteles előzetesen bejelenteni, ha más munkáltatóval Tanulmányi szerződést kíván kötni."

"Ha a támogatásban részesülő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el,..."

 A kérdés ezen részén túllépve, két fontos dolgot kell megvizsgálnunk:

1. A tanulmányi szerződés kapcsán átvállalt költségeket lehet-e a vállalkozás érdekében felmerült költségnek tekinteni, vagy növelni kell az ilyen jellegű kifizetésekkel az adóalapot?
2. Hogyan adózik a juttatásban részesülő a személyi jövedelemadó szempontjából?

Az első szempont vizsgálatára a társasági adó törvény néhány részletét idézzük be.


3. sz. melléklet: B)A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások
...a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:14. A kifizető által viselt képzés (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) költsége; 

 Amennyiben csak idáig jutunk az olvasásban, úgy megállapíthatjuk, hogy igenis, ez egy elismert költség. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy megjelentek olyan szakértői állásfoglalások is, amelyek ezzel ellentétes következtetéseket vontak le.

"A társasági adó szempontjából is új tényező, hogy az adózóval munkaviszonyban nem álló, illetőleg nem személyesen közreműködő tag magánszemélyek iskolai rendszerű képzésének az adózó által viselt ( a nevére számlázott, oktatási ráfordításként elszámolt) költsége nem minősül külön nevesítve elismert költségnek [Tao. tv. 3. sz. melléklet B/14. pont].
Ugyanakkor az említett magánszemélyek iskolai rendszerű képzési költségeinek a nevükre kiállított számlák alapján történő megtérítése és közterhei, mint személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg nem növelik a társasági adó alapját, ha a magánszemélyek a Tao. tv. 3. sz. melléklet B/3. pontjában nevesített körben szerepelnek."
  
...a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
B/3. 
az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas [Tbj. 4. § f) pont], valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott reprezentáció és üzleti ajándék címen elszámolt természetbeni juttatás kivételével személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés, figyelemmel az 1., 2., 8. és 12. pontban foglaltakra;

Mi úgy véljük, hogy éppen azért került be a törvénybe a B/14. pont, mert a törvényalkotó a B/3. pontban általánosságban megnevezett  egyéb kifizetésként elszámolt összeget, amely bármire vonatkozhat, a képzési költségek tekintetében ki kívánta terjeszteni egy nagyobb adózói körre is. Mindenki ehet almát,  -mondja a B/14. Csak bizonyos kör ehet gyümölcsöt, - mondja a B/3. Ez utóbbi rendben van, de ettől még az előbbi ezzel nem ellentétes és önmagában is igaz. Ha nem így lenne, akkor a B/14. állítás teljesen felesleges.

Ha végül is eljutottunk arra a következtetésre, hogy ez nem adóalap növelő (és remélem, hogy nem csak mi), akkor nincs más hátra, mint az SZJA törvényt megvizsgálni.

1995. ÉVI CXVII. TÖRVÉNY A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL (SZJA tv.)

 A továbbképzésre vonatkozó kedvezményes adózási lehetőségeket már hiába keressük. Ami témánkra vonatkozhat:

"Természetesen nincs akadálya annak, hogy az iskolai rendszerű képzés költségét a kifizető átvállalja a vele munkaviszonyban nem lévő vagy nem személyesen közreműködő tag magánszemélyek esetében is, ekkor azonban - miként minden más, az előzőekben nem említett esetben - nem pénzben juttatott adóköteles jövedelem keletkezik, amelynek az adókötelezettségét a juttató és a magánszemély (vagy közöttük és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a juttatás körülményei határozzák meg [Szja tv. 2. § (6) bekezdés]."- mondja egy hivatalos állásfoglalás.

2. § (6) A Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. 

A természetbeni juttatások
69. § (1) Természetbeni juttatás:
c) a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel;

(2) Természetbeni juttatás révén a magánszemély által megszerzett bevételnek (jövedelemnek) a törvény eltérő rendelkezése hiányában azon összeg minősül, amely megegyezik az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékével, illetőleg abból azzal a résszel, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni (adóalap).
 (4) Az adóköteles természetbeni juttatás adója a (2) bekezdés szerint számított adóalap 54 százaléka.

Mivel a kérdésünkben szereplő személy a vele szerződést kötő vállalkozással nincs biztosítási jogviszonyban, ezért a számításhoz még hozzá kell vennünk a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást.

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás 

3. § (1) A kifizető - kifizető hiányában vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
b) külön adózó jövedelmek közül
ba) a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke


És most egy kis számtan következik. Feltételezzük a példa kedvéért, hogy a vállalkozásnál a mi általunk vizsgált ügylet elszámolása nélkül, 500 E Ft adózás előtti eredmény képződik havonta. A tanulmányi szerződésből fakadóan a társaságnál havi 100 E Ft összegű, nevére kiállított  számla elszámolása lehetséges. Összevetjük, hogy milyen hatása van az eredményre, ha a képzés költségeit a szóban forgó szülő a saját béréből finanszírozza és milyen, ha elszámolja a számlát költségként.

Összehasonlítás: bér - költségelszámolás

A számítás csak hozzávetőleges, hiszen itt figyelembe nem vett egyéb körülmények is befolyásolhatják. A "tb" alatt az összes járulék értendő. Mindenesetre az látszik, hogy közel azonos  eredményre jutunk.


Mindezek után el lehet gondolkodni rajta, hogy megéri-e, vagy sem. Természetesen a vállalkozás szakemberekkel való ellátottságának biztosítása messze túlmutat azon a kérdéskörön, hogy egy társas vállalkozó szülő hogyan finanszírozza gyermeke tovább tanulását és egyáltalán nem csak pénzkérdés. A tanulmányi szerződés lehetőséget teremt a társaságoknak egyrészt munkavállalóik képzettségének a fejlesztésére, másrészt arra is, hogy előre "kiszemelt" személyek elkötelezettségét megnyerjék, ha úgy tetszik megvásárolják, illetve valamilyen szinten biztosítsák.

A munkavállalói kör képzési finanszírozását a szakképzési hozzájárulás ilyen jogcímen elszámolható része is ösztönzi.
"Saját munkavállaló számára felnőttképzési szerződés, tanulmányi szerződés vagy a tanulmányok folytatására történő munkáltatói kötelezés alapján megszervezett képzés költségeivel, a mikro- és kisvállalkozások esetében a bruttó kötelezettség 60 %-a, egyéb hozzájárulásra kötelezettek esetében 33 százaléka vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként. A saját munkavállaló részére történő képzés során figyelembe vehető költségeket és további más, a költségek szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolását lehetővé tevő feltételeket a 15/2009. (VII. 24.) SZMM rendelet tartalmazza."

Vedd figyelembe, hogy a jogszabályok időközben megváltoztak! 

További információkat itt találsz:


Kapcsolódó termékeink:

Felsőoktatási tanulmányi szerződés

Tanulmányi szerződés minta (tanfolyami)

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tistább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

Négy cégünknek magánszemély tulajdonosai vannak, akik egymás közeli hozzátartozói. Bár személyükben más-más tulajdonosokról van szó (apa, anya, fia, leánya, testvér, stb.), rokoni kapcsolatuk alapján ezek a vállalkozások kapcsoltnak minősülnek?
Kérdésünk továbbá, hogy ha kapcsoltnak minősülnek, akkor kell-e a törvény által előírt nyilvántartást vezetniük?
Három cégünk biztos, hogy kisvállalkozás a létszám alapján. A negyedik cégünk viszont 2008 -ban és 2009 -ben - a létszám alapján -középvállalkozásnak minősült. Úgy tudjuk, hogy ha a kapcsolt vállalkozási jogviszonyban lévő cégek egyénileg ugyan kisvállalkozásnak minősülnek, de meghatározó paramétereik összeadva már középvállalkozási kategóriát jelent, akkor mindegyikre vonatkozik a nyilvántartási kötelezettség. A létszámadatok összeadódnak? Mérlegfőösszeg vagy az árbevétel is összeadódik? Az összeadás az egész csoportra vonatkozik, vagy kettesével? A nyilvántartást együttesen is meg lehet csinálni, vagy mivel a többiek nem kötelezettek rá, -ha tényleg nem kötelezettek - csak az középvállalkozásnak minősült cégnek kell elkészítenie?

A kapcsolt vállalkozások kérdését több jogszabály is érinti. Beidézzük most (a teljesség igénye nélkül) a kérdéssel összefüggésbe hozható jogszabályhelyeket, elsősorban a nyilvántartási kötelezettségre kihegyezve.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról (Tao. tv.)
Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása
18. §
(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről
A rendelet hatálya

1. § (1) Ez a rendelet a szokásos piaci ár megállapítása érdekében meghatározza a megállapításhoz szükséges adatokat tartalmazó nyilvántartás készítésének szabályait.
(2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt, ha kapcsolt vállalkozásával [Tao. 4. § 23. pont] kötött hatályos szerződése, megállapodása (a továbbiakban: szerződése) alapján az adóévben teljesítés történt. Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, az e rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.
(3) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót
a) magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján, és
b) ha a Tao. 18. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő középvállalkozás.
(4) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügylet, továbbá meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban meghatározott más ár alkalmazása esetében.
(5) Az adózó - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem mentesül az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség alól bennfentes kereskedelem és tisztességtelen árfolyam-befolyásolás, illetve jogszabály megsértésével alkalmazott ár esetében.


A kérdés első részére, miszerint kapcsolt vállalkozásokról van-e szó, válaszunk egyértelműen igen. Ennek részletes indoklására most nem térünk ki, hiszen ennek a blognak az írásai már foglalkoztak a témával.
A Tao. tv. 18. § (5) bekezdése határozza meg, hogy mely adózók kötelesek nyilvántartást vezetni. Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság ... a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

E megfogalmazás véleményünk szerint egyértelműen arra az adózóra utal, aki a saját paraméterei (árbevétel, létszám) alapján már nem sorolható az adóév végén a kisvállalkozói kategóriába. Nem olvasunk ki a törvényből olyan utalást, hogy a kapcsolt felek paramétereit összevontan kellene figyelembe venni.

Más kérdés, hogy a kapcsolt partnernél (aki jelen esetben kisvállalkozói körbe tartozik) jelentkező adóalap korrekciós kötelezettségek, a piaci ár, vagy ettől eltérő ár alkalmazása tekintetében, hogyan van az ügylet dokumentálva. Amennyiben a "kicsinél" jelentkezik az adóalap növelési kötelezettség, úgy a szabályok szerint a "nagynál" csak abban az esetben lehet adóalapot csökkenteni ugyanolyan mértékben, ha az adóalap növelésének tényéről írásban értesítette a partnere. "ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;" Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha a "kicsinél" is elvégezték ugyanazokat a számításokat, mint a "nagynál". Még inkább igaz ez egy olyan esetben, amikor a "kicsi" ugyanazt a terméket egyaránt értékesíti a "nagynak" és független félnek is. Ebben az esetben éppen  nála lehet dokumentálni a kapcsolt felek és a független partner között alkalmazott ár eltérésének mértékét a piacinak tekinthető ártól (összehasonlító árak módszere). Mindebből az következik, hogy a "kicsinél" sem kerülhető meg a dokumentáció elkészítése, még akkor sem, ha őt a törvény erre nem kötelezi.

Ami a közös nyilvántartást illeti, erre azt tudjuk mondani, hogy úgy természetszerű a dolog, ha a két fél egyeztet és együtt kalkulál. Az így meghatározott eredményeket azonban mindenkinek a saját maga által szignózott dokumentációjában kell megjelenítenie. Az úgynevezett közös nyilvántartás létjogosultsága a határokon átnyúló, különböző Közösségi tagállamokban tevékenykedő anya-leánya kapcsolatokról, vállalatcsoportokról szól. 

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
 Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tistább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.