Veszteséges társaság tulajdonosának kötelezettsége

Szeretnék egy cégben lévő 50 %-os tulajdonrészemtől megválni. Több mint, 3 éve, kettős ügyvezetéssel mükődő cégről van szó, ahol az egyik ügyvetőként, munkaviszonyban vagyok. Az elmúlt 1 év alatt a társammal való nem jó együttműködés eredményeként (nem fogom a válságra) 5 milliós tartozást halmoztunk fel, ebből 2.9 millió az adó. A saját tőke összege negatív értékbe fordult. Az eszközök között egyedüli számottevő tétel a mintegy három millió forint készpénz. A jegyzett tőke 3 millió Ft.

A társam azt mondta, adjak két milliót és ügyvédünk előtt szerződés formájában átveszi az 50 %-os tulajdonrészem. A tartozásátvállalási megoldás, lehet perspektíva? Ilyenkor terhel-e valamilyen felelősség? Ez nem olyan , mint amikor a hajléktalannak eladja az ember, és mivel az nem működteti / csődbe viszi/, a felelősség visszaszáll?

A másik verzió, a felszámolás. Melyik jelen esetben a követendő út?

Előbb nézzük a törvényt:

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

Az ügyvezetés felelőssége

30. § (1) A társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott.


(2) A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért.


(3) A gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.


(6) A gazdasági társaság jogutód nélkül való megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igényt - a jogerős cégbírósági törléstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül - a társaság cégbírósági törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagok (részvényesek) érvényesíthetik. Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a kártérítési igényt a tag (részvényes) a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból az őt megillető rész arányában érvényesítheti.


(4) Együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve testületi ügyvezetés esetén a vezető tisztségviselők gazdasági társasággal szembeni kártérítési felelőssége a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint egyetemleges.

Hitelezővédelem

50. § (1) A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai (részvényesei), akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.


(2) A tagok (részvényesek) (1) bekezdés szerinti felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, továbbá a 13. § (4) bekezdése szerinti esetben.


51. § (1) Ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles e határidő lejártát követő hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszűnéséről.


(2) Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni.


(3) A korlátolt felelősségű társaság törzstőkéjének és a részvénytársaság alaptőkéjének veszteség folytán való csökkenése jogkövetkezményeire törvény eltérő szabályokat állapíthat meg.


13. §
(4) A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) a hozzájárulás szolgáltatásától számított ötéves jogvesztő határidőn belül helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaság felé az abból származó károkért.

Veszteség rendezése

160. § (1) A társaság elhatározásából történő törzstőke leszállításáról döntő taggyűlési határozatban meg kell határozni a leszállított törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek nagyságát, valamint azt, hogy a törzstőke-leszállításra tőkekivonás vagy veszteség rendezése érdekében, illetve a saját tőke más elemeinek - ideértve a lekötött tartalékot is - növelése céljából kerül-e sor. A törzstőke leszállítása a társasági szerződés, illetve a tőke leszállításáról döntő taggyűlési határozat eltérő rendelkezése hiányában törzsbetéteik arányában érinti a tagok üzletrészét.


161. § (1) Ha a törzstőke leszállítása e törvényben meghatározott ok miatt kötelező, a taggyűlés az ok bekövetkeztétől történt tudomásszerzéstől számított harminc napon belül köteles a tőke leszállításáról határozni.


(2) Ha a törzstőkét a 114. § (1) bekezdésében meghatározott összeg alá kellene leszállítani - ha a társaság nem él a 143. § (3) bekezdésében, illetve a 159. § (3) bekezdése nyújtotta lehetőségek valamelyikével - a társaságnak társasági formaváltásról, más társasággal való egyesüléséről, szétválásáról, avagy jogutód nélküli megszűnéséről kell döntenie. A taggyűlési határozat tartalmára a 160. § megfelelően irányadó.


162. § (1) Az ügyvezető a törzstőke leszállítását elhatározó taggyűlési határozat meghozatalát követő harminc napon belül köteles a taggyűlési határozatról szóló közleményt a cégbíróságnak elektronikus úton megküldeni, egyidejűleg intézkedni a tőkeleszállításról hozott döntés Cégközlönyben történő kétszer egymás utáni közzétételéről, akként, hogy a két közzététel között legalább harminc napnak kell eltelnie. A hirdetményben fel kell tüntetni a döntés tartalmát, valamint fel kell hívni a társaság hitelezőit, hogy a hirdetmény első alkalommal történt közzétételét megelőzően keletkezett és ezen időpontig esedékessé nem vált követeléseik után - a (3) bekezdés szerinti kivételekkel - biztosítékra tarthatnak igényt. Az ismert hitelezőket a társaság közvetlenül is köteles értesíteni.


(2) A hitelezők a hirdetmény utolsó közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül jogosultak bejelenteni, ha a társaság törzstőkéjének leszállításával összefüggésben biztosítékra tartanak igényt.


(3) Nem jogosult biztosítékra a hitelező, ha a törzstőke-leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos biztosítékkal - jogszabály rendelkezése vagy szerződés alapján - már rendelkezik, vagy ha a társaság pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan.


163. § (1) A társaság az igénybejelentés előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon belül köteles biztosítékot nyújtani, vagy a kérelem elutasítását és annak indokát a hitelező tudomására hozni. Az elutasító, illetve a hitelező által nem megfelelőnek tartott biztosíték nyújtására vonatkozó döntés felülvizsgálatát a hitelező a határozat kézhezvételétől számított nyolcnapos jogvesztő határidőn belül a cégbíróságtól kérheti. A cégbíróság - a törvényességi felügyeleti eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával - a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül határoz. A cégbíróság az eljárás lefolytatását követően elutasítja a kérelmet, vagy a társaságot megfelelő biztosíték nyújtására kötelezi. A törzstőke leszállítása mindaddig nem jegyezhető be a cégjegyzékbe, amíg a hitelező megfelelő biztosítékot nem kapott.


(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a társaság törzstőkéjének leszállítására


a) a társaság veszteségének rendezése végett [143. § (3) bekezdése],


164. § (1) A tőkeleszállítás bejegyzésének feltétele, hogy az ügyvezető igazolja a 162-163. §-ban foglalt szabályok betartását.


(2) A törzstőke leszállítása alapján a tagoknak kifizetéseket csak a tőkeleszállítás cégjegyzékbe történt bejegyzése után szabad teljesíteni.


(3) Az ügyvezetőnek a törzstőke leszállítása meghiúsulását harminc napon belül kell elektronikus úton bejelentenie a cégbírósághoz.


(4) Ha a törzstőke kötelező leszállítása hiúsult meg és a meghiúsulástól számított harminc napon belül a társaság a kötelező tőkeleszállítás okait nem szünteti meg, a társaság köteles más társasági formába átalakulni vagy jogutód nélküli megszűnéséről határozni.


114. § (1) A társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll. A törzstőke összege nem lehet kevesebb ötszázezer forintnál.


143. § (1) A taggyűlést - ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik - az ügyvezető hívja össze.
(2) E törvényben vagy a társasági szerződésben meghatározott eseteken kívül a taggyűlést akkor is össze kell hívni, ha az a társaság érdekében egyébként szükséges. Az ügyvezető haladéktalanul köteles, a szükséges intézkedések megtétele céljából, összehívni a taggyűlést, ha tudomására jut, hogy


a) a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent, vagy


b) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve, ha vagyona tartozásait nem fedezi.


(3) A (2) bekezdésben megjelölt esetekben a tagoknak határozniuk kell különösen a pótbefizetés előírásáról vagy - ha ennek lehetőségét a társasági szerződés nem tartalmazza - a törzstőke más módon való biztosításáról, illetve a törzstőke leszállításáról, mindezek hiányában a társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetéséről. A határozatokat legkésőbb három hónapon belül végre kell hajtani.


159. § (1) A taggyűlés a törzstőkét - a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok betartásával - leszállíthatja, e törvényben meghatározott esetekben pedig köteles azt leszállítani.


(2) A törzstőke nem szállítható le - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a 114. § (1) bekezdésében meghatározott összeg alá.


(3) A törzstőke 114. § (1) bekezdésében meghatározott összeg alá történő leszállításáról is határozhat a társaság (feltételes tőkeleszállítás). Ez esetben a törzstőke leszállítása hatályosulásának előfeltétele, hogy a törzstőke leszállításával egyidejűleg elhatározott törzstőkeemelés megtörténjen és így a törzstőke legalább a 114. § (1) bekezdésében meghatározott nagyságot elérje.

A törvényben megfogalmazottak alapján véleményünk a következő:

A cég pillanatnyilag egy fillért sem ér.
Mivel korlátolt felelősségű társaságról van szó, ezért véleményünk szerint a cég tartozásaiért a tulajdonosok mögöttes felelőssége csak akkor merülne fel, ha a hitelező bírósági úton bizonyítani tudja, hogy a veszteség szándékosan folytatott hátrányos üzletpolitika eredményeképpen jött létre. Az ügyvezetés felelőssége a tulajdonosokkal szemben áll fenn, de itt a kettő egybe esik.
Feltételezve, hogy nem szándékosan folytatott hátrányos üzletpolitikáról van szó, a társaság dönthet (illetve bizonyos helyzetben döntenie kell!) a felszámolás mellett, összhangban a társasági szerződésben foglaltakkal, vagy élhet a tőke leszállítás lehetőségével, amely egy kis kiegészítéssel egyensúly közeli helyzetbe hozná a saját tőkét.

Amennyiben a társ nem kívánja megszüntetni a céget, úgy szó lehet róla, hogy ő, vagy maga a társaság 1 Ft-ért megvásárolja a másik 50% üzletrészt. A mérlegben szereplő pénzeszközök (bízva benne, hogy ténylegesen léteznek is!), majdnem fedezetet nyújtanak az adótartozásra. Természetesen az egyedül maradt tulajdonosnak rendeznie kell a pénzügyeket, hiszen az elvesztett jegyzett tőkét pótolni kell sürgősen. Ellenkező esetben a társaságnak át kell alakulnia - társasági forma váltással - betéti társasággá, ahol nincs kötelezően előírt jegyzett tőke, vagy élnie kell a tőkeleszállítás, illetve a tevékenység beszüntetésének lehetőségével..

Az előbbiekben vázolt megoldásokat nem lehet kikényszeríteni, hiszen többségi döntést igényel, amely két ötven százalékos tulajdonos esetében egyöntetűséget feltételez. Amennyibe a társasági szerződés nem ír elő pótbefizetési kötelezettséget veszteség esetére és a tulajdonosok nem tudnak megegyezni a tőke rendezésről (pótbefizetésről), illetve a tőkeleszállításról, úgy a törvény erejénél fogva kötelesek döntést hozni a végelszámolásról.

Az üzletrészétől megszabadulni kívánó tulajdonos részéről még felmerülhet a tulajdonrész értékesítése harmadik személy felé, akár a már említett 1 Ft-os értéken. Ehhez a másik tulajdonos társ beleegyezése nem szükséges. Ő maximum az elővásárlási jogával tud élni. Természetesen erre találni kell olyan személyt, aki az ügyletben érdekelt lehet.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Áfa követelés átvitele a kiválással létrejövő jogutód társaságba.

Az egyik cégünknél az átalakulás cégbírósági bejegyzése rövidesen megtörténik, ezért szeretnénk az átalakulást követő kérdéseket tisztázni. Kiválásról van szó. A kiváló cég jogutód a mostani cégben lévő ,idei évben kezdett tevékenység, és az azzal kapcsolatos  követelések és kötelezettségek vonatkozásában. A követelések között jelenik meg mintegy 1M Ft levonható áfa ami a tevékenység kialakításával összefüggő költségek kapcsán merült fel. Az átalakuló társaság negyedéves bevalló, az áfa-t eddig következő időszakra átvihetőként kezeltük azzal a meggondolással, hogy az átalakulásig képződik annyi befizetendő adónk ami ezt fedezi. Ez nem így történt.

Az áfa tv.( 127.§ (2).186. § ( 6) ) a jogutódlást csak megszűnés esetére említi. Az a kérdésem, hogy a kiváló társaság mint jogutód  gyakorolhatja-e az adólevonási jogát a megelőző időszakban keletkezett áfa tekintetében ? Mik a tennivalók ilyen esetben. Megoldás lehetne az is, hogy az áfa-t most visszakérjük, ennek azonban az a technikai akadálya, hogy még várhatóan lesz az adott időszakot érintő szállítói tartozás , másrészt mielőtt visszakapnánk jelentős összegű befizetendő adója lesz a kiváló cégnek. Esetünkben az lenne a kívánatos, hogy a kiváló cég mint jogutód kezelhesse tovább a korábban keletkezett levonható,vissza nem igényelt áfa-t.


Nézzük mit mond az Áfa bevallás kitöltési útmutatója:

Tárgyévben átalakulás, szétválás útján történő szervezeti változással létrejött adózónak az Art. 1. számú melléklete I./B./3.b) alpontja szerint bevallási kötelezettségének ugyanolyan gyakorisággal kell eleget tennie, mint amilyen gyakorisággal volt bevallásra kötelezve az a szervezet, amelyből alakult, vagy szétválás útján létrejött. Az összeolvadással létrejövő adózónak a gyakoribb bevallásra kötelezett jogelőd bevallási gyakoriságának megfelelően kell eleget tennie bevallási kötelezettségének. A jogutód szervezetre az év során a továbbiakban az Art. bevallás gyakoriság megállapítására vonatkozó áttérési szabályai alkalmazandóak, kizárólag a jogutód szervezet saját adóadatai alapján.

Soron kívüli bevallási kötelezettségek

„Sajátos beszámoló készítési kötelezettség miatt a soron kívüli bevallás kódja” kitöltése:
Azoknak az adóalanyoknak, akik megszűnéssel, szüneteltetéssel, átalakulással, vagy valamely eljárás alá kerüléssel kapcsolatosan nyújtják be bevallásukat, a bevallási időszak záró dátumát az Art. 33. § (3)–(6) és (9) bekezdéseiben meghatározottak szerint kell feltüntetni, és a bevallást az ott meghatározottak szerint kell teljesíteni.

Sajátos beszámoló készítési és bevallás benyújtási kötelezettsége van továbbá beolvadás esetén az átvevő (befogadó) cégnek, kiválás esetén a változatlan társasági formában továbbműködő cégnek (akiből kiváltak), az eseményt kiváltó dátumot követő 30 napon belül.

Az előtársasági időszak lezárása, devizanem-váltás, beolvadás, kiválás miatt, illetve az Art. 33. § (3) bekezdése alapján egyéb sajátos beszámoló készítési kötelezettség miatt történő, soron kívüli bevallási kötelezettség teljesítését és annak okát a bevallási főlap (C) blokkjában a ”Sajátos beszámoló készítési kötelezettség miatt a soron kívüli bevallás kódja” kódkockában kell jelölni arab számmal: előtársasági időszak lezárása (1), devizanem-váltása (2), beolvadás (3), kiválás (4), egyéb átalakulás (6), előtársasági időszakot tartalmazó teljes bevallási időszak (7), közvetett vámjogi képviselő, és a kizárólag adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli termékértékesítés miatt adóalannyá váló adóalany által benyújtandó soron kívüli bevallás (8).

Egyéb kitöltési információk a főlaphoz
A HIVATAL (A) és az AZONOSÍTÁS (B) blokk kitöltése:
A HIVATAL (A) blokk az adóhatóság részére van fenntartva, kérjük, hogy abba az adózó ne jegyezzen be adatot!

Az AZONOSÍTÁS(B) blokkban kell szerepeltetni az adóalany azonosításához szükséges adatokat: név, adószám, levelezési cím a nyomtatványon kért bontásban. Itt kell feltüntetni továbbá a jogelőd adószámát, ha a szervezeti változással (átalakulás, szétválás, kiválás, összeolvadás) érintett adóalany, a szervezeti változást megelőző időszakra, azaz a jogelőd gazdasági tevékenységének időszakára vonatkozóan nyújt be bevallást, önellenőrzést. Ha az ilyen szervezeti változással érintett adózó nem a jogelőd időszakára nyújt be bevallást, önellenőrzést, hanem már az átalakulás utáni, saját gazdasági tevékenységének időszakára, akkor a jogelőd adószáma rovatot tilos kitöltenie!
És a törvényi hivatkozások:

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

I./B./3.b
1. számú melléklet a 2003. évi XCII. törvényhez
I.
AZ ÁLLAMI ADÓHATÓSÁGHOZ BENYÚJTANDÓ ADÓBEVALLÁS IDŐPONTJA

B) Az egyes adóbevallások határideje
3. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések
b) Az átalakulással, illetve szétválással létrejövő adózó általános forgalmi adóbevallási kötelezettségének ugyanolyan gyakorisággal tesz eleget, mint az a szervezet, amelyből átalakult vagy szétválás útján létrejött. Az összeolvadással létrejövő adózó a gyakoribb bevallásra kötelezett jogelőd bevallási gyakoriságának megfelelően tesz eleget általános forgalmi adó-bevallási kötelezettségének.


Art. 33. § (3)–(6) és (9)

Az adóbevallás különös szabályai

33. §
(3) Soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak valamennyi adójáról - kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles benyújtani - a bevallással még le nem fedett időszakról, ha
a) a számvitelről szóló törvény VII. fejezete sajátos beszámoló készítési kötelezettséget ír elő,
(4) A soron kívüli adóbevallást az éves elszámolású adókról a (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben a számvitelről szóló törvényben a beszámoló készítésére előírt határidőn belül kell benyújtani.
(5) Azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a soron kívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell a bevallást benyújtani.



2000. évi C. törvény a számvitelről

VII. Fejezet

SAJÁTOS BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉGEK

Előtársasági időszak
Gazdasági társaságok átalakulása
Egyéb átalakulás
Devizanemek közötti áttérés


Összegezve - véleményünk szerint:

A jogelőd (folyamatosan tovább működő) adózónak sajátos beszámoló készítési és bevallás benyújtási kötelezettsége van és a azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a soron kívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell a bevallást benyújtani. Ebben a bevallásban az eddig szerepeltetett "Következő időszakra átvihető követelés összege" (83 sor 1065-01-03) csökkenni fog a kiváló cégnek átadott követeléssel.
A szétválás útján történő szervezeti változással létrejött adózónak az Art. 1. számú melléklete I./B./3.b) alpontja szerint bevallási kötelezettségének ugyanolyan gyakorisággal kell eleget tennie, mint amilyen gyakorisággal volt bevallásra kötelezve az a szervezet, amelyből alakult. Az első ilyen bevallásában az átvett követelést az előbbiekben már említett bevallási lap 78. sorában "Előző időszakról beszámítható csökkentő tétel" -ként szerepeltetheti. Az első oldalon a jogelőd adószámának szintén szerepelnie kell (Azonosítás B).

 Kapcsolódó termékeink:
Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye
Átalakulás hatásvizsgáló
Átalakulás tervező
Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta
Kedvezményezett átalakulás menedzser
Munkáltatói tájékoztató átalakuláshoz

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Társas vállalkozó személyes közreműködése gyes ideje alatt

Egy Kft. ügyvezetője jelenleg gyes-en van. A társaság élelmiszer boltot üzemeltet.
A bejelentett alkalmazottakkal nem tudja lefedni a nyitvatartási időt. Lehetséges-e visszajelenteni tagi jogviszonyba, jövedelem kivét nélkül, és a minimálbér után fizetni a járulékokat?

A kérdésből közvetve kitűnik, hogy a Kft. vezető tisztségviselője egyben tulajdonosa is a társaságnak. A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja alapvetően háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

- munkaviszony,
- megbízási jogviszony,
- tagsági jogviszony

2007. szeptember 1-jétől a vezető tisztségviselő e feladatát

• a Ptk13. megbízásra vonatkozó szabályai szerint, vagy
• munkaviszonyban

láthatja el.

Nem láthatja el a vezető tisztséget – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.


A vezető tisztségviselő e jogállása miatt, a témában fokozott körültekintéssel kell eljárjon. Nézzük meg, hogy mit mond a törvény a több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállására!


Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén

31. § (1) Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot.
(2) A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokban és a 26. § (1) bekezdésében említett ellátások után együttesen legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. A nyugdíjjárulékot (tagdíját) a naptári év folyamán addig kell levonni, amíg a biztosított nem nyilatkozik arról, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési felső határig megfizette. Nyugdíjjárulék-túlfizetés esetén a foglalkoztató a túlfizetés igazolását követő 15 napon belül köteles a járulékot visszafizetni a biztosítottnak.
(3) Ha a biztosított legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem fizet a 19. § (3) bekezdésében meghatározott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.

Tehát amennyiben a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban ( vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszonyban) áll – akár egy, akár több munkáltatónál – és foglalkoztatása a munkaviszonyában/munkaviszonyaiban együttesen eléri a heti 36 órát, akkor a társas vállalkozásban a járulékokat [társadalombiztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat)] a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem alapján kell megfizetni. Ha a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem köteles pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni.


A járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel

27. § (1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni.
28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a 27. § (1) bekezdésben meghatározott járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.

A Tbj tv szerint a biztosítot társas vállalkozó után a járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg.
A járulékalap alsó határát arányosan arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó gyermekgondozási segélyben részesül, de csak abban az esetben, ha a gyermekgondozási segély fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja.

A saját Kft-ben való tagi jogviszonyban történő személyes közreműködés véleményünk szerint megvalósítja a vállalkozói tevékenység gyakorlásának feltételét. Fő szabály szerint pedig a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után kell a járulékokat megfizetni. A gyermekgondozási segély ideje alatt a társas vállalkozó mentesülhetne a tevékenységére jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettségtől, de a törvény rendelkezései szerint a segély fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytathatja. Önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása a a 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról jogszabály szerint nem minősül személyes közreműködésnek.

91. § (1) A társaság bármely tagja a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében.
(2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.

A bolti munkák végzése azonban nem vezető tisztségviselői feladat ellátása, hanem személyes közreműködés, amely tagi jogviszonyban kimeríti a vállalkozói tevékenység személyes folytatásának fogalmát. Megoldás lehet viszont a problémára a bolti feladatok munkaviszonyban történő ellátása. Nézzük meg ismét, hogy mit mond erről a jogszabály!

1998. évi LXXXIV. törvénya családok támogatásáról

21. § A gyermekgondozási segélyben részesülő személy - ide nem értve a nagyszülőt - keresőtevékenységet
a) a gyermek egyéves koráig nem folytathat, kivéve a kiskorú szülő gyermekének gyámját,
b) a gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat.

Összefoglalva

• A társas vállalkozás gyesen lévő tagja a gyermek egyéves korát követően munkaviszonyt létesíthet a Kft.-vel és keresőtevékenységet folytathat időkorlátozás nélkül. 
• A munkaviszonyban történő munkavégzés véleményünk szerint nem minősül a  vállalkozói tevékenység személyes folytatásának és nem vezet a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettséghez.
• Munkaviszonyban a több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállására vonatkozó szabályok szerint a "főállásban" gyesen lévő személy után a ténylegesen kivett jövedelem alapján kell a járulékokat figyelembe venni. 
• A gyerek egyéves koráig nem látunk lehetőséget a boltban történő munkavégzésre csak a tevékenységére jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettség szabályának betartásával.

Vezető tisztségviselő szerződés minta

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Osztalékfizetés betéti társaságoknál

A Vállalkozásunk (Bt.) a 2008. évi beszámolóban osztalék kifizetést hagyott jóvá, amit idén szeretnénk kivenni. Milyen feltételei, kötelezettségeink vannak ezzel kapcsolatban, valamint milyen és mennyi adót, járulékot kell fizetni, bevallani, és mikor? Be kell-e jelenteni a cégbíróság felé?
Ennek a vállalkozásnak 3 tulajdonosa van, az egyik kültag (47,62 %) alkalmazott is a vállalkozásban, és a munka érdemi részét csak ő végzi. A tulajdonosok úgy döntöttek, hogy csak ez az egy tag vegye fel az egész osztalékot. Itt nyilván az EHO korlát is érdekes lehet (felső határ). Megerősítést kérnék azzal kapcsolatban, hogy ez járható út-e anélkül, hogy többlet költséggel járna?
Az Apehnál azt mondták, hogy ha a másik két tulajdonos nyilatkozik arról, hogy ők lemondanak a részükről, és nem nevezik meg, hogy kinek a javára, és egy újabb határozatban arról nyilatkoznak, hogy az egész összeg kifizethető a harmadik tagnak, akkor nincs adó és járulék vonzata. Tehát nem számít ajándéknak. Még egy feltételt mondtak, hogy az osztalékot mindenféleképpen utalással kell kifizetni.


A betéti társaságokra vonatkozó nyereségfelosztási szabályok a Gt.-ben:

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

90. § (1) Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár.
93. § (1) A tagok gyűlése határoz a társaság mindazon ügyében, amelyet törvény vagy a társasági szerződés a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe utal. A tagok háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a tagok gyűlése hatáskörébe utalhatják.
(2) A tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben a tagok ülés tartása nélkül írásbeli vagy más bizonyítható módon történő szavazás útján is határozhatnak, kivéve, ha bármely tag az ülés megtartását igényli. A társasági szerződés az ülés tartása nélküli határozathozatal lehetőségét kizárhatja.
(3) A határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van. A társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhet, de legalább egy szavazat minden tagot megillet.
(4) A tagok gyűlése a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg határozatát. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis. A határozathozatal egyszerű szótöbbséggel történik, kivéve azokat a kérdéseket, amelyek esetében törvény vagy a társasági szerződés háromnegyedes szótöbbséget vagy egyhangúságot ír elő.
(5) Háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozat kell az üzletvezetési és képviseleti jog megvonásához. Valamennyi tag egyhangú szavazatával meghozott határozat kell - a 18. § (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének az elhatározásához.
(6) A társasági szerződés módosítását - a 18. § (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - valamennyi tagnak alá kell írnia.

18. § (2) A gazdasági társaság cégnevét, székhelyét, telephelyeit és fióktelepeit, valamint a társaság tevékenységi köreit - ha a tagok ezt a társasági szerződésben nem zárták ki - a társaság legfőbb szerve egyszerű szótöbbséggel is módosíthatja.
(3) A társasági szerződés felhatalmazhatja a gazdasági társaság ügyvezetését - a főtevékenység megváltoztatása kivételével - a (2) bekezdés szerinti döntések meghozatalára, és ezzel összefüggésben a társasági szerződés módosítására.

Összegezve

• A törvény kötelező jelleggel írja elő azt, hogy a nyereségből a tagok a vagyoni betéteik arányában kell részesüljenek. E szabály alól akkor van kivétel, ha a társasági szerződés az arányos kifizetéstől eltérő szabályt állapít meg. Mivel semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár, ezért értelmezésünk szerint csak arra van lehetőség, hogy a tagok a betéteik arányától eltérő mértéket állapítsanak meg a társasági szerződésben. Ennek elhatározásához egyöntetű döntés szükséges. 
• Mi nem látunk arra lehetőséget, hogy a tagok nyilatkozata helyettesíthetné a társasági szerződés eltérő rendelkezését. 
• A nyereség részesedés kifizethetőségéről a betéti társaság üzletvezetőjének nem szükséges nyilatkoznia. A korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabálytól eltérő rendelkezés (pontosabban ennek hiánya) hátterében az állhat, hogy a Bt. beltagja jogosult az üzletvezetésre és ő egyben korlátlanul (teljes magánvagyonával) köteles helyt állni a hitelezőkkel szemben. Különlegesebb helyzetet teremthet, ha a társasági szerződés üzletvezetési jogosultságot engedélyez a korlátoltan felelős kültagnak is. Arról nem is beszélve, ha egyedül a kültag viszi az üzletmenetet és teszi kockára akár a beltagok magánvagyonát is. 
• Az osztalék készpénzzel történő kifizetését korlátozó jogszabályról nincs tudomásunk.

Az osztalékból származó jövedelem

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

66. § (1) A magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. E törvény alkalmazásában (azzal, hogy nem minősül osztaléknak az a)-b) pontban említett jogcímen szerzett bevétel, ha azt a törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál - pl. az osztalékból megállapított személyes közreműködői díj-kiegészítésként - kell figyelembe venni).
a) osztalék
aa) a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés;
ab) a kamatozó részvény kamata;
ac) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem;
ad) a kockázatitőkealap-jegy hozama;

(2) Az adó mértéke

a) bármely EGT-államban működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama után 10 százalék;
b) az a) pontban nem említett osztalék (osztalékelőleg) esetében 25 százalék.


1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
3. §
(3) A magánszemély az adóévben megszerzett
a) vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §],
b) értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja tv. 65/A. §],
c) 25 százalékos adóterhet viselő osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §],
d) árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja tv. 67. §],
e) ingatlan bérbeadásából [Szja tv. 16. § (1) bekezdés és 74. §] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg

után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. 19. § (3) bekezdése alapján megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (1) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, a Tbj. 36-37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)-e) pontban meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

46. § (9) A kifizető olyan bizonylatot (igazolást) állít ki az osztalékban részesülő személynek, amely tartalmazza a kifizető és a bevételt, jövedelmet szerző nevét (elnevezését), adóazonosító számát, székhelyét (telephelyét), lakóhelyét, a kifizetés jogcímét, az osztalék kifizetésének évét, a bizonylat (igazolás) kiállításának időpontját, az adó alapját és a megállapított adó összegét. Osztalékelőleg fizetése esetén, illetőleg ha az osztalék-, társasági adót a kifizető nem vonta le, adó-visszatérítésre jogosító igazolás nem állítható ki.

Összegezve

• Az osztalék külön adózó jövedelemnek minősül. A magánszemély részére jóváhagyott osztalékból forrásadót kell vonni, amely összeghatártól függetlenül 25 %. Bizonyos esetekben a törvény átminősítheti az osztalékból származó jövedelmet (személyes közreműködői díj-kiegészítésként történő figyelembevétele a tevékenységre jellemző kereset alapján), de ez most nem témája írásunknak.

• Az osztalék után a kifizetőnek 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie egészen addig, amíg el nem éri a 450 ezer forintos korlátot (hozzájárulás-fizetési felső határ). Az említett korlát alapján fizetendő járulékot a beszámító tételek, főleg a bér esetében felmerülő, a Tbj. 19. § (3) alapján megfizetett  (a tárgyévben még fizetendő) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékok figyelembevételével kell megbecsülni. Itt is megemlítendő, hogy a tag személyes közreműködői díj-kiegészítéseként figyelembe veendő összeg, a  tevékenységre jellemző kereset alapján, itt is átminősítheti részben, vagy egészben ezt a kötelezettséget.
• Adó és járulék megfizetés az osztalék kifizetését követő hónap 12-ig.

Osztalék kalkulátor

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Transzferár alkalmazása az engedmények tükrében

Adott két Kft, melyek a társasági adótörvény értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülnek.
A székhely és a telephely ugyanaz a két cégnél, mivel mindkét cég tevékenysége kereskedelem és forgalmazott termékeik szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Előfordul, hogy egy-egy terméket úgy értékesítenek, hogy az egyik cég termékét összeszerelik a másik cég termékével és a létrejött árukapcsolás összeszerelve kerül a piacra. Ilyenkor a két cég között számlázás történik, az adott alkatrészt az egyik cég a másik felé értékesíti, amely cég az adott árut saját árujával együtt a piacon értékesítésre bocsátja, vagy az átszámlázott terméket segédanyagként használja fel. A két cég közötti értékesítés engedményes áron történik, az áruk listaárából bizonyos százalékú engedményt biztosítanak szóbeli megállapodás alapján. A kedvezmény lényegesen nem nagyobb, mint amit más viszonteladók felé is biztosítanak (kb. 10 %-kal magasabb az engedmény).
A kérdésem az volna, hogy ha két kapcsolt vállalkozás között ilyen jellegű teljesítés történik, akkor szükséges-e a transzferár alkalmazása?
Van-e valamilyen korlát, ami mentességre ad lehetőséget?


A kérdés a transzferár téma több területét is érinti. Vegyük sorra őket, nézzük meg mit mond a 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról!

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.
(2) A szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
d) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-c) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.

(4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.
(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

Az első következtetés, amit le tudunk vonni, hogy ha kapcsolt vállalkozások az egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), akkor módosítaniuk kell adózás előtti eredményüket a törvényben leírt módon. Ezt mérettől függetlenül, minden kapcsolt vállalkozások közötti szerződés teljesítés tekintetében meg kell tenni. A 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről szintén ezt támasztja alá:

Alapelvek
1. § (8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.

Második következtetés pedig az, hogy az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

A kisvállalkozás fogalmát a 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról elnevezésű jogszabály határozza meg.

(2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Fontos megjegyezni, hogy kapcsolt vállalkozások tekintetében ezeket a mutatókat össze kell számítani! A 10 millió euró év végén kb. 2,7 milliárd forint értéket jelentett.
Az adóhatóság a kapcsolt vállalkozások közötti ár alkalmazását minden esetben - vállalkozási kategóriától függetlenül - vizsgálhatja. Ennek figyelembevételével nem célszerű olyan szerződéseket kötni, amelyek szóbeli megállapodásra épülnek. Már csak azért sem, mert a vállalkozó saját bizonyítási lehetőségeit korlátozza be vele.

Felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e transzferár nyilvántartást vezetnie a kisvállalkozásnak (vagy mikrovállalkozásnak) minősülő vállalkozásnak? A törvény szövegéből az derül ki, hogy nem kötelező. A 22/2009-esPM rendelet, 2010. január 1-jétől fogja felváltani a 18/2003-as, jelenleg hatályban lévő PM rendeletetet. A Tao tv. által felsorolt meghatározási módszerek mindkét rendeletben hasonló módon vannak értelmezve. Egy jelentős különbség e tekintetben, hogy az új rendelet lehetővé teszi azt is, hogy az árképzés alapjául szolgáló piaci adatokat ne csak nyilvános adatbázisokból lehessen felhasználni, hanem bármely, az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisból. A számítások lehetséges módszereire most nem térünk ki részletesen. Megemlítünk azonban egy figyelmen kívűl alig hagyható szempontot! Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Megfordul ez a bizonyítási kötelem abban az esetben, ha az adózó rendelkezik a hivatkozott kormányrendelet által meghatározott nyilvántartással.

Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban

97. § (3) Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenőr köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni. (Art.)

Ami az engedményre vonatkozó eltéréseket illeti, itt nem a lényegesség a mérvadó. Meg kell határozni a nyilvántartásban azt az ársávot, amelyen belül a független feleknek adott engedmények mozognak és ahhoz viszonyítva kell az eltérést megállapítani. Elfogadott gyakorlat az ársáv középértékéhez történő igazítás. Bár konkrét szabályozás nincs ezzel kapcsolatban, de nyilvánvaló, hogy egy sávhoz viszonyítva nem lehet eltérést mérni. Az csak egy konkrét összeg lehet.

Összegezve

• A transzferár alkalmazását minden vállalkozás számára törvény írja elő.

• A kisvállalkozásnak minősülő vállalkozások számára a kormányrendeletben szabályozott nyilvántartással történő rendelkezés nem kötelező, de véleményünk szerint erősen ajánlott.

• A piaci ártól való eltérést mindenképpen dokumentálni kell, hiszen az adóalap korrekció szükségessége, illetve indokolatlansága az ellenőrzés során a vállalkozót terhelő feladat.

• A piaci ártól való eltérés nem lényegesség kérdése. Ha van eltérés, akkor az adóalapot módosítani kell! Az eltérés számszerüsítésére érdemes a kormányrendeletben felvázolt módszertant követni.

Kapcsolódó termékeink.

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló



Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.