Gyes ideje alatt személyes közreműködés társas vállalkozásban

Egy főállású munkaviszonyban levő hölgy, jelenleg GYES-en van, egy EVÁ-s Bt.-be beltagként 2010. 03. hóban belépett. Bevételi nyilvántartást vezet a Bt. Osztalék jövedelemként veszi majd ki jövedelmét, így SZJA fizetési kötelezettsége nem keletkezik.
A járulékfizetésre vonatkozólag nem találok semmit.
Ha jól tudom, ha van biztosítási jogviszony (munkaviszony vagy máshol társas vállalkozó), ahol megfizetik utána a járulékokat, a tényleges jövedelemre kell járulékot fizetni, kivéve a pénzbeli
EBJ-t.
EVÁ-nál, ha nem vesz fel jövedelmet, csak osztalékként, nincs járulékfizetési kötelezettség.
Viszont, ha jelenleg munkaviszonya után GYES-en van mi a szabály? Ha kell fizetni, akkor azt havi szinten kell, s az áprilisban lesz esedékes.
(Egyéni vállalkozónál azt látom, hogy az EVA alap 4%-a után kell fizetni járulékot.)

A kérdésben megfogalmazott feltételezések mind helyesek. A dolog azonban ennél sokkal bonyolultabb. Egyik lehetséges támpont a kérdéssel kapcsolatban az APEH tájékoztatója a tevékenységre jellemző keresetről.

 A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 2010. január 1-jétől hatályos szabályai szerint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (Eva) hatálya alá nem tartozó társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának  az adóév során felvett személyes közreműködői díját, illetve az elszámolt vállalkozói kivétjét – ha az nem éri el a tevékenységére jellemző keresetnek megfelelő összeget – a felvett osztalékból, illetve a vállalkozói osztalékalapból ki kell egészítenie, kivéve, ha közteherviselési kötelezettségének az egyszerűsített közteherviselésről szóló (Ekho) törvény szerint tesz eleget.

Mivel csak az EVA hatálya alá nem tartozó társas vállalkozásokra vonatkozik a szabály, ez azt jelenti, hogy az EVA hatálya alá tartozó társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának nincs ezzel kapcsolatban adófizetési kötelezettsége.

Ami a járulékfizetés szabályait illeti, az említett tájékoztató a következőképpen fogalmaz:

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.) módosult rendelkezéseiben is új előírás 2010. január 1-jétől, hogy a „főfoglalkozású” biztosított társas vállalkozónak és a „főfoglalkozású” biztosított egyéni vállalkozónak (akkor is, ha evázók) havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset alapján kell járulékot fizetnie, kivéve, ha
– a járulékbevallásban bejelentést tesznek arról, hogy a tényleges jövedelem kisebb annál,
– közteherviselési kötelezettségének az egyszerűsített közteherviselésről szóló (Ekho) törvény szerint tesz eleget.

A „főfoglalkozású” a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy a biztosított társas vállalkozónak nincs legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonya, illetve egyéb olyan jogviszonya (például GYES), amely alapján biztosítottnak minősül. Véleményünk szerint a kérdésben szereplő személy, jogviszonya alapján, alapesetben nem minősíthető „főfoglalkozású” biztosított társas vállalkozónak, hiszen a gyesben részesülő szülő társadalombiztosítási szempontból folyamatosan biztosított, ha a biztosítását megalapozó jogviszonya (pl. munkaviszonya) egyébként fennáll, de a gyes végett fizetés nélküli szabadságot vett igénybe.

Ezek után az első következtetést levonhatjuk: A kérdésben szereplő személynek amennyiben a gyermekgondozási segély fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja, úgy nem kell a tevékenységre jellemző kereset alapján járulékot fizetnie.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 27. és 28. §-a foglalkozik a járulékfizetési szabályokkal:

28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a 27. § (1) bekezdésben meghatározott járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával.

A 27. § fekteti le tulajdonképpen a társas vállalkozó járulékfizetésének fő szabályát:

27. § (1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban – a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével – bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni.

(2) A biztosított társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és a 19. § (3) bekezdése szerinti egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával  azzal, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni.

Vitás kérdés lehet a  „a társas vállalkozó személyes közreműködése” fogalom.
A blogbejegyzés elején hivatkozott APEH tájékoztatóból ezzel kapcsolatosan a következőt emelnénk ki:

A társas vállalkozás tagjának személyes közreműködői jogállását elsődlegesen a tag és a társas vállalkozás között fennálló, okiratokkal (létesítő okirat, szerződés, megállapodás stb.) igazolható jogviszony vagy jogszabály alapján lehet meghatározni. Ha azonban a tag tevékenységének lényeges tartalmi elemeiből megállapítható tényállás alapján az előzőektől függetlenül is megvalósul a személyes közreműködés, úgy adózási szempontból a valós tartalomnak megfelelően végzett tevékenység a mérvadó. Ha pl. a tag a társasággal munkaviszonyban áll, a személyes közreműködés nem vonatkozik azon tevékenységére, amelyet a munkaszerződése szerint munkaviszonyban lát el. Ebből azonban önmagában nem következik, hogy a társasággal munkaszerződést kötő tag esetében nincs helye a személyes közreműködésre vonatkozó adó és járulék szabályok alkalmazásának. Ha a tag akár a társasági szerződés vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján, akár a munkaviszonyában ellátott tevékenységén kívül is közreműködik a társaság tevékenységében, és erre tekintettel a társaság a szokásos vállalkozási haszonból fizethető osztalékot meghaladó osztalékban (is) részesíti, indokolt lehet a személyes közreműködésként folytatott tevékenységre jellemző keresetnek megfelelő személyes közreműködői díjkiegészítés megállapítása.

Amennyiben a Bt. beltagja kizárólag csak a vezető tisztségviselői, azaz a képviseleti feladatokat látja el, úgy a Gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény meghatározó lehet a kérdésben:

91. § (1) A társaság bármely tagja a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében.
(2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.
(3)A tagot személyes közreműködéséért – a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján – díjazás illetheti meg.

Kijelenthető-e minden esetben, hogy az a vezető tisztségviselő, aki képviseleti jogának gyakorlásán kívül sem munkaviszonyban, sem megbízási jogviszonyban munkát nem végez, az személyesen nem működik közre?

Egy kis létszámú vállalkozásnál, ahol az egyetlen képviseleti feladatokon túlmutató vezetői feladatokat ellátó személy csak a beltag lehet, ott nehezen lenne bizonyítható, hogy a Bt. egyedüli beltagja személyesen nem működik közre. Különösen igaz ez akkor, ha a bevételszerző tevékenység zavartalanul folyik és az adóév végére az osztalék fizetés lehetősége is fennáll.

Más lehet a helyzet akkor, ha vannak olyan további szereplők, akik a termelői-szolgáltatói tevékenység működtetését biztosítani tudják.

Mint az APEH tájékoztatójában is olvasható, a munkaviszony keretei között ellátott feladatok nem jelentenek személyes vállalkozói közreműködést. Itt egy kis kitérővel azt is meg kell vizsgálnunk, hogy egy gyermekgondozási segélyben részesülő személy folytathat-e munkaviszonyban tevékenységet a GYES ideje alatt?

A kérdésre a családok támogatásáról  szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst. tv.) 21. §-a adja meg  a választ:

21. § A gyermekgondozási segélyben részesülő személy – ide nem értve a nagyszülőt – keresőtevékenységet
a) a gyermek egyéves koráig nem folytathat, kivéve a kiskorú szülő gyermekének gyámját,
b) a gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat.

Ebből azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a gyermek egy éves kora után a Bt. beltagja  folytathat kereső tevékenységet munkaviszonyban a saját betéti társaságában. A GYES melletti munka végzésre sor kerülhet úgy, hogy az érintett munkavállaló megszakítva a fizetés nélküli szabadságát ismét munkába áll munkáltatójánál, de történhet úgy is, hogy az érintett egy másik foglalkoztatónál jogviszonyt létesít. Ha a biztosítást megalapozó munkaviszony nem a saját Bt. -nél áll fent, attól még itt is létesíthet ilyen jogviszonyt, természetesen egyeztetve az eddigi munkáltatójával. Fontos körülmény, hogy a Bt. az egyedüli beltagjával csak abban az esetben létesíthet munkaviszonyt, ha ezt a lehetőséget a társasági szerződése kifejezetten tartalmazza!

Amikor a magánszemély egyedül a Bt.-ben fejt ki kereső tevékenységet, akkor a ténylegesen megszerzett jövedelem alapján kell a járulékokat megfizetni az általános szabályok figyelembe vételével.

Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállásáról beszélhetünk, ha a Bt. -vel létesített munkaviszony „második” munkahelynek minősül, azért mert a biztosítási jogviszony az előző munkahellyel továbbra is fennáll. Ha a biztosított legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem fizet a 19. § (3) bekezdésében meghatározott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.

Ebben az esetben a társadalombiztosítási járulék, a természetbeni egészségbiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem.

Összefoglalva:

1. Megállapítható a személyes közreműködés: a tevékenységre jellemző kereset alapján kell járulékot fizetni. A Bt. bevételt termel, van osztalékfizetés és nincsenek olyan további szereplők, akik e tevékenységet a kérdésben szereplő beltag közreműködése nélkül is el tudnák látni. A beltag fizetés nélküli szabadságon van a GYES ideje alatt.

2. Kizárólag vezető tisztségviselői feladatok ellátása: Nincs díjazás, nincs járulékalap. A Bt. egyértelműen működő képes tud lenni a beltag személyes közreműködése nélkül is. A beltag fizetés nélküli szabadságon van a GYES ideje alatt (függetlenül attól, hogy ki a munkáltatója)

3. Munkaviszony keretében történő közreműködés a Bt. -ben (amennyiben a beltag a gyes előtt is itt volt munkaviszonyban), a gyermek egy éves korát követően: a tényleges jövedelem után, járulék fizetés az általános szabályok szerint. Egyedüli beltag esetében további feltétel a társasági szerződés által megengedett munkaviszony.

4. Többes jogviszony, a Bt. -vel létrejött munkaviszony „második” munkahely: Járulék fizetés a tényleges jövedelem után, kivéve a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot.

5. Amennyiben a biztosítást megalapozó jogviszony (pl. munkaviszony)  nem áll fenn, a gyes önmagában nem ad biztosítást, de tartama alatt jár az egészségügyi szolgáltatás és – a nyugdíjjárulék fizetésére tekintettel – a szolgálati idő megállapítása során is figyelembe kell venni [26. § (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, munka-rehabilitációs díjban, rehabilitációs járadékban részesülő személy a díj, segély, támogatás, járadék összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet].

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Elektronikus úton nyújtott szolgáltatás - számla harmadik országból

A történet érdekes és tanulságos. A szenvedő alanyban kétségeket, nyugtalanságot és felháborodást ébresztő.

Igénybe veszel egy ingyenesnek hirdetett szolgáltatást az interneten. Csak később döbbensz rá, amikor már késő, hogy a fránya „apró betűsökből” tudnod kellett volna, az ingyenesség harminc nap után megszűnik. Anélkül, hogy tudatában lettél volna, olyan szerződési feltételeket fogadtál el, amelyek alapján a harminc napot túllépve, egy hat hónapos fizetéses hirdetési időszakba futottál. Egy szép napon jön a fizetési felszólítás. nem hiszel a szemednek. Megpróbálod törölni a hirdetésed, de a program nem engedi. Elkezdesz utána járni a dolgoknak. Minél több információhoz jutsz, annál inkább rájössz, hogy csapdába kerültél.

Vannak a világnak olyan részei, ahol IBC (International Business Company) nemzetközi cégbejegyzést lehet öt munkanap alatt szerezni. A feltételek minimálisak. Legyen egy megjelölt székhelyed (bőséges ajánlat). Fizess ki mintegy ezer Euró illetéket az első éves működésért, majd  kb. félezret a további évekért. Nyiss egy bankszámlát (úgy 400 EUR) és el is készültél.
Se könyvelés, se könyvvizsgáló, sem egyéb macerás adminisztráció. Az ország határain kívüli tevékenységedből származó bevételeid teljes adómentességet élveznek. Indulhat a biznisz!

Több hónapos gyötrődés után elhatározod, hogy kifizeted a követelt összeget. Semmi kedved pénzbehajtók karmai közzé kerülni. Átutalásodat követően elektronikus úton megkapod a számlát.
Lelki nyugalmad azonban még ekkor sem áll helyre. Biztos, hogy ezzel vége van az ámokfutásnak? Nincsenek-e további rejtett csapdák? Valóban ezzel megszűnt minden követelés? Nem kell-e esetleg az igénybe vett szolgáltatás után még Áfát is fizetni?

A kétnyelvű (angol–magyar) számla papír alapon nem áll rendelkezésre. Ennek ellenére a számla kibocsátó azt közli, hogy ez nem egy elektronikusnak minősülő számla, hanem az eredeti számla kinyomtatási lehetőségét biztosítja a felhasználó számára.

A 2007. évi általános forgalmi adóról szóló CXXVII. törvény a számláról a következőket írja:
174. § (1) Számla papíron vagy elektronikus úton egyaránt kibocsátható.

Tehát vagy elektronikus úton, vagy papír alapon. Az elektronikushoz időbélyegző, vagy egyéb olyan számítástechnikai követelmény párosul, amely a hitelességet kétséget kizáróan biztosítja.
A szóban forgó számla nem ilyen. Akkor pedig szükség lenne a papír alapúra.

A számlán szerepel az eladó cég és a vevő magánszemély neve címe. Adószám nincs, csak a cég IBC bejegyzési száma. Van számlaszám és azonos dátuma van a kiállításnak, a teljesítésnek, illetve a fizetési határidőnek. Az Áfa 0%, a megadott bankszámla magyar pénzintézetre utal. Továbbá a szövegmezőben olvasható a megjegyzés, hogy az „Aktuális egyenleg 0 HUF (azaz nulla Ft)”

Az ismertetett jellemzők alapján megállapítható, hogy a bizonylat nem felel meg a magyar előírásoknak. De egyáltalán szükséges-e ez? A számla kötelező tartalmi elemei és megjelenési formája csak a hazai, illetve a közösségi jogszabályok alapján kiállított számlákra vonatkozik és nem kötelező érvényű egy harmadik országbeli adóalanyra. Az ilyen számlák befogadhatósági feltételeiről kevés szó esik. A valódiságának talán egyetlen szempontja, hogy jogképes, bizonyíthatóan létező személy által legyen kiállítva. És természetesen valós gazdasági eseményt takarjon.

Általános szabály:
37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Az Áfa törvény bővelkedik kivételekben is. Ilyen eset például az  elektronikus úton nyújtott szolgáltatások igénybe vétele.

Amikor az igénybe vevő olyan nem adóalany, aki a Közösség valamely tagállamában telepedett le, letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség valamely tagállamában, és az előzőekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, akkor a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybe vevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

A hivatkozott pont: 46. § k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.

Az Áfa törvény meghatározza az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások fogalmát:

a) elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása,
b) szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése,
c) kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhetővé tétele,
d) zene, film és játék – ideértve a szerencsejátékot is – rendelkezésre bocsátása, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú műsorszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítése, sugárzása,
e) távoktatás,
feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történik. A szolgáltatás nyújtója és igénybe vevője közötti, ilyen hálózaton keresztüli kapcsolat felvétele és tartása – ideértve az ajánlat tételét és elfogadását is – azonban önmagában még nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.

Véleményünk szerint az interneten szerepeltetett hirdetés is ebbe a kategóriába tartozik. Tehát ennek alapján – a szolgáltatást igénybe vevő nem adóalany esetében –  szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybe vevő nem adóalany letelepedett. A „nem adóalany” kifejezés gyakran elbizonytalanítja az embereket. Az Áfa törvény 36. §-ának különös értelmezési alapelvei foglalkoznak a kérdéssel. Ennek értelmében az egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyt a részére nyújtott valamennyi szolgáltatás viszonylatában is adóalanynak kell tekinteni.

Alap esetben a magánszemély egyáltalán nem tartozik az Áfa törvény hatálya alá, hiszen a jogszabály megfogalmazása szerint adóalany az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.

Valószínű, hogy a történet itt véget ér szereplőnk számára és csak a kellemetlen emlékek maradnak meg még sokáig. Amúgy a történetnek koránt sincs vége. Folynak a feljelentések, bejelentések  Fogyasztóvédelemnél, APEH-nél, Rendőrségnél. Fórumok, panaszfalak foglalkoznak a kérdéssel. És közben nap, mint nap újabb gyanútlan emberek kerülnek bele tisztességtelen eszközöket alkalmazó kalandorok hálójába.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Integrátori szerződés Áfa vonzata

 Adózók integrátori  termeltetési és finanszírozási szerződést kötöttek egymással. Az Integrált és az Integrátor e szerződés keretein belül az Integrált  tevékenységéhez szükséges anyagok megvásárlásának feltételeit rögzítették. Az Integrátor kötelezettséget vállalt arra, hogy a szükséges anyagokat egy bizonyos ütemezés szerint értékesíti az Integráltnak. Az Integrált pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy az említett anyagok ellenértékét egy meghatározott határidőig termés átadásával visszafizeti. A felek a köztük létrejött szerződést hitelszerződésnek tekintették és az Integrátor által menet közben kiszámlázott anyagokról szóló számlákban feltüntetett előzetesen felszámított adót az Integrált visszaigényelte. Helyesen értelmezte-e az Integrált az Áfa törvény visszaigényelhető adóra vonatkozó 186. §-át?

Az Áfa törvény 66. §-a kimondja:
66. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és megtérítése sem pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke.

Az adólevonási jog beállásának időpontját a 119. §-ban találjuk.
119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.
          
A kölcsönszerződés szabályait pedig a Ptk 522-528 §-ai tartalmazzák. Ebből két szakaszt emelnénk ki:

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
528. § (1) A kölcsönre, valamint a kamatra irányadó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a hitelező nem pénzt, hanem más helyettesíthető dolgot ad kölcsön.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az Integrált adólevonási joga megnyílt abban az időpontban, amikor számára az Integrátor átadta a szükséges anyagokat és erről számlát bocsátott ki felé, megjelölvén teljesítési időpontként az átadás napját. Önmagában azonban az ily módon előzetesen felszámított Áfa visszaigényelhetősége még nem nyílt meg.

A visszaigényelhetőséget az Áfa törvény 186. §-a szabályozza. Ez egyrészt az Adózás rendjében (Art.) szabályozott értékhatárok és időpontok függvénye, másrészt pedig a kifizetettséghez kötött. Vagyis ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét az Art.-ban meghatározott esedékességig az adózó maradéktalanul nem téríti meg, vagy tartozása egészében más módon nem szűnik meg addig a negatív előjelű Áfa különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkentenie kell az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen felszámított adó teljes összegével.

Ez a "kiegyenlítettség" akkor valósul meg, ha a felek közötti megállapodásokból egyértelműen kitűnik, hogy az Integráltnak átadott anyagok ellenértékét az Integrátor kölcsön formájában az Integráltnál hagyja, az Integrált e kölcsön felvételéről elismervényt állít ki és ezt a tényt a Ptk. szabályai szerint kölcsönszerződés aláírásával nyugtázzák, amelyben a visszafizetés esedékességéről is rendelkeznek. Tehát az Integrátor vevői követelése megszűnik és helyébe lép egy adott kölcsönnel kapcsolatos követelés, amely természetesen a piaci árnak megfelelő kamat kikötését is feltételezi.

Önálló kölcsönszerződés hiányában, csupán az ellenérték halasztott fizetéséről beszélhetünk, amely csak a kifizetés (terméssel történő kompenzálás) időpontjában nyitja meg az előzetes Áfa visszaigényelhetőségét.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Telefonszámla Áfájának könyvelése

Adott egy 100.000 ft összegű mobil telefon számla ( 80.000 + 20.000 áfa )

Első megoldás:

70.000 könyvelése áfásan, 30.000 könyvelése áfa mentesen (24+Áfa) történik.
 A magánszemély a 20%-ot (20 ezer forint) megtéríti számla ellenében:  16.000 + Áfa.

Második megoldás:

Előbb a magáncélú elkülönítése, azaz 100-20=80
A 80 ezer forint 70 százaléka (56 ezer forint) Áfásan, a 30 százaléka pedig (24 ezer forint) Áfa mentesen könyvelve (19,2+Áfa).
Plusz a magánszemélynek kiszámlázva a magáncélú használat miatt elkülönített 20 ezer (16+Áfa).

Melyik a helyes?

Véleményünk szerint a telefonszámla továbbszámlázott tételeit előre el kell különíteni, hiszen ez akár jogi személynek is lehet címezve, ha közös a használat és analitikus nyilvántartással alátámasztott.

A magáncélú használat vélelme az Áfa törvény szerint annak a résznek a 70-30 százalékos megosztását jelenti, ami a cégnél marad.

Esetünkben a 80 ezer 70 százaléka, azaz 56 ezer Áfásan könyvelendő, hiszen a "vegyes" használat miatt, ennek Áfa tartalma nem vonható le.

A maradék 30 százalék Áfája  (24+Áfa) viszont levonható. És természetesen a kiszámlázott 16+Áfa előzetesen felszámított Áfa is.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Evás cég magyarországi ingatlanhoz kötődő szolgáltatása külföldi megrendelésre

Egy magyar Evás cég Magyarországon Budapesten lévő ingatlanoz kapcsolódóan végez belsőépítészeti tervezői munkát. A külföldi megrendelő egy romániai illetőségű cég, aki  Magyarországon nem rendelkezik telephellyel. Kérdés, hogy a számla kiállításánál az Áfát az Evás cégnek kell-e felszámítani, illetve megfizetni?

Mindenek előtt abból kell kiindulni, hogy az Áfát valakinek meg kell fizetni. Másik fontos szempont az Európai Unió irányelveiben megfogalmazott tézis, ami szerint a szolgáltatások után járó HÉA (hozzáadott érték adó – nálunk Áfa) a fogyasztás szerinti országot illeti meg. [2006/112/ EK irányelv]

Általános szabály, hogy  adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. [37. § (1)]

Ugyanakkor az előbb említett uniós irányelvvel összhangban a törvény kivételeket tartalmaz, amelyek esetében a fogyasztás helyhez kötött, függetlenül a megrendelő letelepedési helyétől.
Ilyen eset az ingatlanokhoz kötődő szolgáltatásnyújtás is.

Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van [39. § (1)]. E szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

Az előbbiekben ismertetett szabályok értelmében megállapíthatjuk, hogy a magyar Evás cég budapesti ingatlanhoz kötődő belsőépítészeti tervezési szolgáltatásának a teljesítési helye belföld és mint olyan, ez egy belföldön adóztatandó ügylet.

Maradt még az a kérdés, hogy ki az adó fizetésére kötelezett?

Tovább vizsgálva az Áfa törvény fordított adózásra vonatkozó tételeit, ami szerint az adó fizetésére a szolgáltatás igénybe vevője a kötelezett, ismét találkozunk az ingatlan és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások fogalmával.

Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, amelyről a szolgáltatás igénybe vevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának. [142. § (1) b)]

A fenti szabály alkalmazásának feltétele azonban, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen.

A kérdésben említett romániai illetőségű megrendelő, csak abban az esetben jöhet szóba, mint adófizetésre kötelezett, ha be van jelentkezve Áfa fizetésre Magyarországon és rendelkezik ilyen minőségben adószámmal.

Az Evás cég – bár az Eva törvény szerint nem Áfa alany, a fordított adózás tekintetében az Áfa törvény visszaemeli ide, mondván, hogy  akár termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója vagy termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője minőségében, akár mindkét minőségben egyaránt - belföldön nyilvántartásba vett adóalany az Eva. hatálya alá tartozó személy, szervezet is.

Tehát az Evás cég részéről, akár mehetne is a fordított adózás, de csak akkor, ha ez a román fél esetében is belföldi adószámmal párosul. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az Eva alany a fordított adózás keretében általános forgalmi adót nem hárít át. [Eva tv. 13. § (4)]

Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, úgy az Evás szolgáltatónak kell felszámítania az Áfát. Ráadásul a román partner ezt levonásba sem tudja helyezni nem rendelkezvén erre jogosító adószámmal. Feltételezve, hogy épülő ingatlanához kötődően bevétele is fog származni a hasznosítás során, ezért célszerű lenne ezt mindenképpen meglépnie.

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény  16. § 2) bekezdése nevesíti azokat az eseteket, amelyek az adóalanynak e törvény szerinti adókötelezettségén túli megfizetési kötelezettséget írnak elő. Ezek termékimportra, termék Közösségen belüli beszerzésének minősülő beszerzésre, illetve az Áfa törvény 140. §-ában és 142. §-ában  foglaltak fennállása esetére vonatkoznak.

A 140. § meglehetősen bonyolult rendelkezéseit szerencsére itt nem kell vizsgálni, mert az Eva alanyra nézve, hatálya szolgáltatás  Közösségen kívül letelepedett adóalanytól történő igénybe vételekor áll be, tehát nem a mi esetünk. A 142. § pedig a fordított adózásra vonatkozik, amiről már megállapítottuk, hogy mely esetben lehetséges.

Mindebből az következik, hogy az Eva alany Áfa fizetési kötelezettsége – feltételezve, hogy a román partner magyar adószámmal nem rendelkezik és lévén szó egy belföldi ügyletről, - a reá vonatkozó általános szabályok szerint kell teljesüljön, vagyis az Eva tv. 9. § -a szerinti  pozitív adóalap 30 százalékába betudhatja. 

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.