Integrátori szerződés Áfa vonzata

 Adózók integrátori  termeltetési és finanszírozási szerződést kötöttek egymással. Az Integrált és az Integrátor e szerződés keretein belül az Integrált  tevékenységéhez szükséges anyagok megvásárlásának feltételeit rögzítették. Az Integrátor kötelezettséget vállalt arra, hogy a szükséges anyagokat egy bizonyos ütemezés szerint értékesíti az Integráltnak. Az Integrált pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy az említett anyagok ellenértékét egy meghatározott határidőig termés átadásával visszafizeti. A felek a köztük létrejött szerződést hitelszerződésnek tekintették és az Integrátor által menet közben kiszámlázott anyagokról szóló számlákban feltüntetett előzetesen felszámított adót az Integrált visszaigényelte. Helyesen értelmezte-e az Integrált az Áfa törvény visszaigényelhető adóra vonatkozó 186. §-át?

Az Áfa törvény 66. §-a kimondja:
66. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és megtérítése sem pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke.

Az adólevonási jog beállásának időpontját a 119. §-ban találjuk.
119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.
          
A kölcsönszerződés szabályait pedig a Ptk 522-528 §-ai tartalmazzák. Ebből két szakaszt emelnénk ki:

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
528. § (1) A kölcsönre, valamint a kamatra irányadó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a hitelező nem pénzt, hanem más helyettesíthető dolgot ad kölcsön.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az Integrált adólevonási joga megnyílt abban az időpontban, amikor számára az Integrátor átadta a szükséges anyagokat és erről számlát bocsátott ki felé, megjelölvén teljesítési időpontként az átadás napját. Önmagában azonban az ily módon előzetesen felszámított Áfa visszaigényelhetősége még nem nyílt meg.

A visszaigényelhetőséget az Áfa törvény 186. §-a szabályozza. Ez egyrészt az Adózás rendjében (Art.) szabályozott értékhatárok és időpontok függvénye, másrészt pedig a kifizetettséghez kötött. Vagyis ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét az Art.-ban meghatározott esedékességig az adózó maradéktalanul nem téríti meg, vagy tartozása egészében más módon nem szűnik meg addig a negatív előjelű Áfa különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkentenie kell az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen felszámított adó teljes összegével.

Ez a "kiegyenlítettség" akkor valósul meg, ha a felek közötti megállapodásokból egyértelműen kitűnik, hogy az Integráltnak átadott anyagok ellenértékét az Integrátor kölcsön formájában az Integráltnál hagyja, az Integrált e kölcsön felvételéről elismervényt állít ki és ezt a tényt a Ptk. szabályai szerint kölcsönszerződés aláírásával nyugtázzák, amelyben a visszafizetés esedékességéről is rendelkeznek. Tehát az Integrátor vevői követelése megszűnik és helyébe lép egy adott kölcsönnel kapcsolatos követelés, amely természetesen a piaci árnak megfelelő kamat kikötését is feltételezi.

Önálló kölcsönszerződés hiányában, csupán az ellenérték halasztott fizetéséről beszélhetünk, amely csak a kifizetés (terméssel történő kompenzálás) időpontjában nyitja meg az előzetes Áfa visszaigényelhetőségét.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Telefonszámla Áfájának könyvelése

Adott egy 100.000 ft összegű mobil telefon számla ( 80.000 + 20.000 áfa )

Első megoldás:

70.000 könyvelése áfásan, 30.000 könyvelése áfa mentesen (24+Áfa) történik.
 A magánszemély a 20%-ot (20 ezer forint) megtéríti számla ellenében:  16.000 + Áfa.

Második megoldás:

Előbb a magáncélú elkülönítése, azaz 100-20=80
A 80 ezer forint 70 százaléka (56 ezer forint) Áfásan, a 30 százaléka pedig (24 ezer forint) Áfa mentesen könyvelve (19,2+Áfa).
Plusz a magánszemélynek kiszámlázva a magáncélú használat miatt elkülönített 20 ezer (16+Áfa).

Melyik a helyes?

Véleményünk szerint a telefonszámla továbbszámlázott tételeit előre el kell különíteni, hiszen ez akár jogi személynek is lehet címezve, ha közös a használat és analitikus nyilvántartással alátámasztott.

A magáncélú használat vélelme az Áfa törvény szerint annak a résznek a 70-30 százalékos megosztását jelenti, ami a cégnél marad.

Esetünkben a 80 ezer 70 százaléka, azaz 56 ezer Áfásan könyvelendő, hiszen a "vegyes" használat miatt, ennek Áfa tartalma nem vonható le.

A maradék 30 százalék Áfája  (24+Áfa) viszont levonható. És természetesen a kiszámlázott 16+Áfa előzetesen felszámított Áfa is.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Evás cég magyarországi ingatlanhoz kötődő szolgáltatása külföldi megrendelésre

Egy magyar Evás cég Magyarországon Budapesten lévő ingatlanoz kapcsolódóan végez belsőépítészeti tervezői munkát. A külföldi megrendelő egy romániai illetőségű cég, aki  Magyarországon nem rendelkezik telephellyel. Kérdés, hogy a számla kiállításánál az Áfát az Evás cégnek kell-e felszámítani, illetve megfizetni?

Mindenek előtt abból kell kiindulni, hogy az Áfát valakinek meg kell fizetni. Másik fontos szempont az Európai Unió irányelveiben megfogalmazott tézis, ami szerint a szolgáltatások után járó HÉA (hozzáadott érték adó – nálunk Áfa) a fogyasztás szerinti országot illeti meg. [2006/112/ EK irányelv]

Általános szabály, hogy  adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. [37. § (1)]

Ugyanakkor az előbb említett uniós irányelvvel összhangban a törvény kivételeket tartalmaz, amelyek esetében a fogyasztás helyhez kötött, függetlenül a megrendelő letelepedési helyétől.
Ilyen eset az ingatlanokhoz kötődő szolgáltatásnyújtás is.

Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van [39. § (1)]. E szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

Az előbbiekben ismertetett szabályok értelmében megállapíthatjuk, hogy a magyar Evás cég budapesti ingatlanhoz kötődő belsőépítészeti tervezési szolgáltatásának a teljesítési helye belföld és mint olyan, ez egy belföldön adóztatandó ügylet.

Maradt még az a kérdés, hogy ki az adó fizetésére kötelezett?

Tovább vizsgálva az Áfa törvény fordított adózásra vonatkozó tételeit, ami szerint az adó fizetésére a szolgáltatás igénybe vevője a kötelezett, ismét találkozunk az ingatlan és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások fogalmával.

Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, amelyről a szolgáltatás igénybe vevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának. [142. § (1) b)]

A fenti szabály alkalmazásának feltétele azonban, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen.

A kérdésben említett romániai illetőségű megrendelő, csak abban az esetben jöhet szóba, mint adófizetésre kötelezett, ha be van jelentkezve Áfa fizetésre Magyarországon és rendelkezik ilyen minőségben adószámmal.

Az Evás cég – bár az Eva törvény szerint nem Áfa alany, a fordított adózás tekintetében az Áfa törvény visszaemeli ide, mondván, hogy  akár termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója vagy termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője minőségében, akár mindkét minőségben egyaránt - belföldön nyilvántartásba vett adóalany az Eva. hatálya alá tartozó személy, szervezet is.

Tehát az Evás cég részéről, akár mehetne is a fordított adózás, de csak akkor, ha ez a román fél esetében is belföldi adószámmal párosul. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az Eva alany a fordított adózás keretében általános forgalmi adót nem hárít át. [Eva tv. 13. § (4)]

Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, úgy az Evás szolgáltatónak kell felszámítania az Áfát. Ráadásul a román partner ezt levonásba sem tudja helyezni nem rendelkezvén erre jogosító adószámmal. Feltételezve, hogy épülő ingatlanához kötődően bevétele is fog származni a hasznosítás során, ezért célszerű lenne ezt mindenképpen meglépnie.

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény  16. § 2) bekezdése nevesíti azokat az eseteket, amelyek az adóalanynak e törvény szerinti adókötelezettségén túli megfizetési kötelezettséget írnak elő. Ezek termékimportra, termék Közösségen belüli beszerzésének minősülő beszerzésre, illetve az Áfa törvény 140. §-ában és 142. §-ában  foglaltak fennállása esetére vonatkoznak.

A 140. § meglehetősen bonyolult rendelkezéseit szerencsére itt nem kell vizsgálni, mert az Eva alanyra nézve, hatálya szolgáltatás  Közösségen kívül letelepedett adóalanytól történő igénybe vételekor áll be, tehát nem a mi esetünk. A 142. § pedig a fordított adózásra vonatkozik, amiről már megállapítottuk, hogy mely esetben lehetséges.

Mindebből az következik, hogy az Eva alany Áfa fizetési kötelezettsége – feltételezve, hogy a román partner magyar adószámmal nem rendelkezik és lévén szó egy belföldi ügyletről, - a reá vonatkozó általános szabályok szerint kell teljesüljön, vagyis az Eva tv. 9. § -a szerinti  pozitív adóalap 30 százalékába betudhatja. 

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.