Osztalékelőleg az üzletrészétől megváló tulajdonosnak

Korlátolt felelősségű társaságunknak két tagja van, fele-fele arányú részesedéssel. A társam elszeretné adni az üzletrészét. Nincs rá anyagi lehetőségem, hogy ezt megvásároljam, viszont azt sem szeretném, hogy egy számomra idegen ember kerüljön birtokon belülre. Úgy tudom, hogy arra is van lehetőség, hogy az üzletrészt maga a cégünk vásárolja meg. Jó ha ez a vételár nem túl magas, mert a későbbiekben, ha én leszek a vevő, ez előnytelen lenne számomra. Arra gondoltam, hogy osztalék előleget fizetünk a tulajdonos társamnak és akkor csak a már lecsökkentett saját tőkén kell osztoznunk. Lehetséges-e egy ilyen megoldás?

A megoldás több szempontból is gyengélkedik.

Először is az osztalék fizetés nem lehet egyoldalú!

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kimondja:

132 § (3) A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az (1) bekezdésben meghatározott eredményt a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani.

Feltételezve, hogy ezt az akadályt sikerül áthidalni és az osztalék előleget a taggyűlés mindkét tulajdonos részére megszavazza, akkor is figyelemmel kell lenni egy sor feltétel teljesülésére.

133. § Két, egymást követő számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása közötti időszakban - ha a társasági szerződés azt megengedi - a taggyűlés osztalékelőleg fizetéséről akkor határozhat, ha

a) a számviteli törvény szerinti - e célból készített - közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel; azzal, hogy a kifizetés nem haladhatja meg az utolsó számviteli törvény szerinti beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a számviteli törvényben foglaltak alapján megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét és a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökkenhet a törzstőke összege alá, továbbá

b) a tagok vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján - a 131. § (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - az osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség.

Tehát a társasági szerződésnek tartalmaznia kell az osztalékelőleg fizetés lehetőségét. Az évközi mérleg alapján megállapított mérleg szerinti eredmény kiegészíthető a szabad eredménytartalékból, oly módon, hogy a saját tőke a kifizetés után se csökkenjen a törzstőke alá, illetve a gazdasági év végén készítendő végleges beszámoló alapján is fennálljon e kifizetés lehetősége.

Az osztalék előlegből nem kell vonni a 14% EHO-t, csak a 25% SZJA-t. Év végén viszont a véglegesített osztalékból már vonni kell az EHO-t is, a 450 E Ft-os plafon figyelembevételével. Ezért legalább annyi osztalékkal év végére is kalkulálni kell, hogy a fizetendő adó és járulék levonható legyen!

És ez még nem minden!

Ha év közben kilép a tulajdonostárs az osztalékelőleggel, akkor a véglegesítendő osztaléknál már nem lesz ott, s így a jogosultsága sem fog fennállni:

132. § (1) A tagot a társaságnak a 131. § (1) bekezdése szerint felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott tárgyévi adózott eredményéből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményéből arányos hányad (osztalék) illeti meg. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben (150. §) szerepel, kivéve, ha a társasági szerződés ettől eltérő időpontot határoz meg.

Tehát a taggyűlés időpontjában egy már nem létező tulajdonos, nem részesülhet osztalékban. Ezért álláspontunk szerint az üzletrészétől megváló tag az általa év közben felvett osztalék előleget vissza kell fizesse. Természetesen ez azt is jelenti, hogy a saját tőke és így a megválóra eső részesedés is magasabb lesz. A saját üzletrész további sorsával kapcsolatban több megoldás is létezik. Ezek között olyan is van, amely egyáltalán nem előnytelen a maradó tulajdonos számára. De erre csak egy másik bejegyzés tud csak keretet nyújtani.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Ingatlanhoz közvetlenül kötődő mérnöki szolgáltatás áfa vonzata

Egy Magyarországon bejegyzett társaság építési vállalkozói szerződést köt Romániában felépítendő ingatlanra. Az ingatlanhoz tartozó felvonók beszerelésének előkészítése gyanánt a magyar építési vállalkozó szerződést köt egy másik Magyarországon bejegyzett céggel, az engedélyezési tervek elkészítésére. A munkához az engedélyezési tervet készítő vállalkozó rendelkezésére bocsátják az épület kivitelezési terveit. Kérdés, hogy az ügylet Áfa szempontjából hogyan adózik?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény általános szabályt a 36. §-ban fogalmaz meg:

Szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Speciális szabály vonatkozik azonban az ingatlanokhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetén:

38§

(1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.

(2)Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.

Tovább vizsgálva és megerősítést keresve a törvényben a 42 §-ban újból találkozunk az ingatlan fogalmával:

42. § (1) A következő szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik:

d) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.

Anélkül, hogy elkezdenénk azon gondolkozni, vajon egy mérnöki szolgáltatásra illik-e a „terméken végzett munka” kifejezés, nyugodtan kihúzhatjuk a lehetséges esetek közül, hiszen az ingatlan e tekintetben kivételt képez. Értelem szerűen a 45 §, amely azzal az esettel foglalkozik, amikor az „említett szolgáltatás igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol azt ténylegesen teljesítik”, szintén kiesik a listáról.

Marad még a 46 §, amely felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyek esetében a teljesítés helye ott van, ahol a szolgáltatást igénybe vevő adóalany gazdasági céllal letelepedett, feltéve, hogy ez más államban van, mint amely államban a szolgáltatást nyújtó adóalany telepedett le gazdasági céllal. Itt - meghatározott feltétellel - a mérnöki szolgáltatás is szóba jöhetne.

A mérnöki szolgáltatásra e paragrafus abban az esetben alkalmazható, ha az jellegadó tartalma alapján nem tartozik a 42. § (1) bekezdésének d) pontja alá. Esetünkben azonban nem teljesül az a feltétel, hogy a szerződő partnerek különböző tagállami illetőségűek, ezért ezt sem érdemes tüzetesebben tanulmányozni.

Az Áfa törvény VIII. fejezete rögzíti, hogy ki az adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében:

140 § a) Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására a 37-45. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

A mi esetünkben a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldi illetőségű, tehát ez sem érvényes rá.

Azt hiszem, hogy senki nem vádolhat meg bennünket azzal, hogy nem kerestük elég kitartóan annak lehetőségét, hogy adót fizessünk Magyarországon ezzel a szolgáltatással kapcsolatban. Nem sikerült. Mivel mindent megteszünk, hogy törvény értelmezéseink a lehető legbiztosabban üljenek, ezért még egy adóhatósági konzultációt is lefolytattunk ez ügyben. A végeredmény ugyanaz volt.

A kérdéses ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó mérnöki szolgáltatás az Áfa törvény alkalmazási hatályán kívül esik. A számlát áfa mentesen kell kiállítani és az említett kitételt szövegesen fel kell tüntetni.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Átalakulással létrejött társaság kezdő napja

A cégbejegyzés napjával megszűnik az átalakuló társaság, és az átalakulást bejegyző végzést követő nappal jön létre a jogutód társaság. Melyik jogszabály írja ezt le?

Az átalakulással kapcsolatos időpontokról két törvény is tartalmaz rendelkezéseket:


2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

3. Cím Az átalakulás közös szabályai

69. §
A jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig, illetve az átalakulás gazdasági társaság által megjelölt időpontjáig [Ctv. 57. § (2) bekezdés] a gazdasági társaság a bejegyzett társasági formájában folytatja tevékenységét.


6. Cím Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok

87. § (1) A jogutód gazdasági társaság jogelődöt feltüntető cégbejegyzésével egyidejűleg - kiválás esetében a jogelőd gazdasági társaság, illetve beolvadás esetében az átvevő társaság kivételével - a jogelőd gazdasági társaságot törölni kell a cégnyilvántartásból a jogutód feltüntetésével.

(2) Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság cégbejegyzését követő kilencven napon belül mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal [Ctv. 57. § (2) bekezdés] végleges vagyonmérleget kell készíteni.


2000. évi C. törvény a számvitelről

A végleges vagyonmérleg

141. § (1) Az átalakulás napjával, a cégbejegyzést követő 90 napon belül végleges vagyonmérleget és végleges vagyonleltárt kell készíteni és a cégbíróságnál letétbe helyezni mind az átalakuló gazdasági társaságra, mind az átalakulással létrejövő gazdasági társaságra vonatkozóan.


Üzleti év

11. § (1) Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik - a (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével - a naptári évvel.

(7) Üzleti év az átalakulás során megszűnő vállalkozónál az előző üzleti év mérlegfordulónapját követő naptól az átalakulás napjáig - mint mérlegfordulónapig - terjedő időszak.

(8) Üzleti év az átalakulással létrejövő új vállalkozónál az átalakulás napját követő naptól a vállalkozó által - az (1)-(3) bekezdés szerinti feltételekkel - az üzleti év végeként megjelölt napig - mint mérlegfordulónapig - terjedő időszak.

(1) Az üzleti év az az időtartam, amelyről a beszámolót kell készíteni. Az üzleti év időtartama megegyezik - a (2)-(13) bekezdésben foglaltak kivételével - a naptári évvel.
(2) Az üzleti év a naptári évtől eltérhet:

a) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepénél, ha az a külföldi székhelyű vállalkozásnál is eltér,

b) a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a biztosítóintézetek kivételével a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalatánál, ezen leányvállalat leányvállalatánál, ha az a külföldi anyavállalatnál, illetve a külföldi anyavállalat összevont (konszolidált) beszámolójánál is eltér,

c) az európai részvénytársaságnál, az európai szövetkezetnél, a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak vagy biztosítóintézetnek minősülő európai részvénytársaság és európai szövetkezet kivételével,

d) a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézménynél.

(3) Az üzleti év mérlegfordulónapjának megváltoztatására - a (2) bekezdésben rögzítettek mellett is - három, beszámolóval lezárt üzleti év után, vagy az anyavállalat személyében bekövetkezett változás esetén van lehetőség, a létesítő okirat ennek megfelelő módosítása mellett. Ez esetben a megváltoztatott mérlegfordulónappal készített éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett az azokkal összehasonlítható (egy üzleti évvel korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is.


Összefoglalva a Gt. szerint a jogutód gazdasági társaság cégbejegyzéséig a gazdasági társaság a bejegyzett társasági formájában folytatja tevékenységét.

Amennyiben ez nem tűnne túl egyértelműnek, úgy további pontosítást jelent a végleges vagyonmérlegek fordulónapjára vonatkozó rész. Ezt ugyanis mind a jogelőd gazdasági társaságra, mind a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan a cégbejegyzés napjával, illetve a társaság által az átalakulás időpontjaként meghatározott nappal kell elkészíteni. Erre erősít rá a számviteli törvény fentebb idézett 141. § (1) is.

Itt megjegyezhetjük, hogy normál menetben ugyanaz történik, hogy december 31. az üzleti év fordulónapja és a következő napon, azaz január 1-én kezdődik az új üzleti év.

Az üzleti évre vonatkozó szabályokat már a számviteli törvényben találjuk meg. Ez pedig véglegesen eldönti a kérdést. A 11. § (7) a jogelőd üzleti évének a végeként az átalakulás bejegyzésének napját - mint mérlegforduló napot - jelöli meg. Az üzleti év kezdetét pedig az átalakulással létrejövő új vállalkozónál az átalakulás napját követő naptól számítja.


Kapcsolódó termékeink:

Kedvezményezett átalakulás menedzser

Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás tervező


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.