Visszajár-e az Áfa, ha az adóst felszámolták és nem fizetett?

Az alábbi kérdésre szeretném ha választ kapnék:

Vállalkozásunk mint szállító egy másik vállalkozástól, amelyet időközben felszámoltak, (a bírósági végzés megtörtént), a kiszámlázott értékesítés ellenértékét nem kapta meg és a végzés alapján már meg sem kapja. A teljesítéskor az áfát bevallottuk és befizettük.

Visszakaphatjuk -e az áfát miután a pénzügyi teljesítés már nem történik meg, így az értékesítésből bevételünk sem származott?

Az áfát nem kaphatod vissza. Ellenben a követelésed áfástól ráfordításként elszámolhatod (így az adózás előtti eredményed ennyivel kevesebb lesz).

Az adóalap korrekcióra figyelj még. Az ilyen tétel adóalap növelő, de egyben csökkentő tételként is figyelembe vehető, ha hitelt érdemlő dokumentumod van (bírósági végzés, felszámoló értesítője) arról, hogy ez a követelésed behajthatatlan.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Szeretnél te is bejegyzést közzétenni ebben a blogban? Írd meg nevedet és
e-mail címedet. Mi meghívunk szerkesztőink közzé.

Főállású társas vállalkozó

Véleményünk szerint a társas vállalkozás tagja, ha nem áll munkaviszonyban – akár egy, akár több munkáltatónál – és foglalkoztatása a munkaviszonyában/munkaviszonyaiban együttesen nem éri el a heti 36 órát, vagy nem
közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, akkor főállású társas vállalkozónak minősül.

Az, hogy semmilyen jövedelme ne legyen, az fel sem merül, mert akkor miből él!?

Az APEH állásfoglalása szerint: "Alapesetben a társas vállalkozás a tagsági jogviszonyban munkát végző biztosított társas vállalkozó után a társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a minimálbér kétszerese (ez 2008-ban 138 000 forint) után fizeti meg."

Bejelentés alapján térhet el ettől: "Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, a társas vállalkozás járulékbevallásában – a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével – bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér után fizeti meg."

Vannak kivételek: "A minimálbér kétszerese utáni járulékfizetési kötelezettség nem vonatkozik arra a társas vállalkozásra, amely a társas vállalkozó utáni járulékfizetési kötelezettséget külön törvényben meghatározottak szerint teljesíti."

A járulék meghatározásához minimum elő kell írni a járulékalapot képező jövedelmet. Egyébként még számfejteni sem lehet!

Ha egy adott hónapban még sem történik kifizetés, erre is van az APEH-nek iránymutatása: "Fontos szabály, hogy amennyiben a tárgyhónapban a társas vállalkozó részére jövedelmet nem fizetettek, és a tárgyév folyamán – a tárgyhónapig bezárólag – elszámolt járulék a minimálbér kétszeresét, bejelentés esetén a minimálbér után számított járulék összegét nem éri el, a társas vállalkozás a minimálbér kétszerese, bejelentés esetén a minimálbér utáni járulékot köteles a társas vállalkozó helyett megelőlegezni, és azt a törvényben előírt határidőn belül befizetni."

Tehát az fel sem merülhet, hogy nincs előírt kötelezettség és esetlegesen megelőlegezett követelés, (mert a társaság a tagja helyett befizette az egyéni járulékokat).

Az egyéni járulékok alapja a kifizetett (kifizetendő) juttatás. Ebből kell ezeket visszatartani és befizetni. Ezzel ellentétes következtetés minden logikát mellőz!

Gondoljunk csak bele, hogy mit szerepeltet a társas vállalkozó a személyi jövedelemadó bevallásában, ha nem történik számára kifizetés? Bevallani csak a tárgyévben ténylegesen megkapott jövedelmet lehet.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Szeretnél te is bejegyzést közzétenni ebben a blogban? Írd meg nevedet és
e-mail címedet. Mi meghívunk szerkesztőink közzé.

Önköltségszámítás a számviteli politikában

Élek a lehetőséggel és tanácsot kérek. Borászati cégeknek is könyvelek, ahol borkészítés, borértékesítés történik. Önköltségszámítási szabályzat készítésére nem kötelezettek nagyságrendjük miatt. Szeretném azonban rögzíteni a számviteli politikájukban,hogy a zárókészlet milyen módon kerül a beszámolójukban elszámolásra.

A 2000. évi C. törvény a számvitelről kimondja, hogy a számviteli politika keretében el kell készíteni -többek között - az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot. Ez alól a kötelezettség alól mentesül az egyszerűsített beszámolót készítő gazdálkodó, az egyszerűsített éves beszámolót készítő gazdálkodó, továbbá a törvényben meghatározott értékhatárt el nem érő gazdálkodó (az értékesítésnek az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett nettó árbevétele valamely üzleti évben az egymilliárd forintot vagy a költségnemek szerinti költségek együttes összege az ötszázmillió forintot meghaladja).

A fenti mentesítés az önköltség számítás rendjére vonatkozó szabályzat elkészítési kötelezettsége alól ad felmentést. Ez nem jelenti azt, hogy a társaságnak egyáltalán nem is kell önköltség számítást végeznie. Az év végi készlet értékének helyes megállapítása csak akkor lehetséges, ha a kész termékkel kapcsolatban felmerült költségeket év közben analitikában kigyűjtjük,vagy ha a könyvelési program ezt lehetővé teszi, akkor külön költséghelyre könyveljük (feltételezve azt, hogy a társaság a 6-7 számlaosztályt nem használja).

Tehát először is magát a kigyűjtési módszert kell a számviteli politikában rögzíteni. Továbbá szükséges annak meghatározása, hogy mely költségeket tekintjük a közvetlen önköltség részének; melyek azok, amelyek részben hozhatók közvetlenül kapcsolatba a termék előállításával és ezeket milyen mutatók segítségével arányosítjuk. Ahogy a számviteli törvény meghatározza:

51. § (1) Az eszköz bekerülési (előállítási) értékének részét képezik azok a költségek, amelyek
a) az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek,b) az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbác) az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók(együttesen: közvetlen önköltség).
Értékesítési költségeket és az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási és egyéb általános költségeket - az eszközértékelés alapjául szolgáló - közvetlen önköltség nem tartalmazhat.

Véleményünk szerint egy önköltségszámítási szabályzat hasznosabb lehet (még akkor is, ha nem kötelező), mint barkácsolni erre vonatkozó szabályokat a számviteli politikában. A közeljövőben el fogjuk készíteni ezt a szabályzat mintát is és ugyanolyan kedvező áron beszerezheted, mint a többi szabályzatunkat.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Szeretnél te is bejegyzést közzétenni ebben a blogban? Írd meg nevedet és
e-mail címedet. Mi meghívunk szerkesztőink közzé.