Az Áfa törvény a személygépkocsi meghatározását a 8703 vámtarifaszámra
való hivatkozással teszi meg és nem a forgalmi engedély szerinti minősítéshez köti,
így a besoroláshoz ezt a szempontot kell irányadónak tekintenünk.
Alap esetben a személygépkocsival kapcsolatos igénybe vett szolgáltatásokról kiállított számlák, előzetesen felszámított áfaként feltüntetett, összegének 50 százaléka levonásba helyezhető, amennyiben minden egyéb, a törvényben meghatározott feltétel teljesül.
A személygépkocsihoz beszerzett alkatrészek, kiegészítők és egyéb termékek előzetesen felszámított áfája nem vonható le.
A szerviz szolgáltatások esetében, a szolgáltatói számlán tételesen feltüntetett kicserélt alkatrészek (termékek) áfája, tekintettel arra, hogy a velük kapcsolatban előzetesen felszámított áfa beépül a főtevékenységhez kötődő áfába (szerviz szolgáltatás), ezért az ilyen számla teljes összege után előzetesen felszámított áfa 50 százaléka levonásba helyezhető. Ez abban az esetben is igaz, ha egyébként maga a szerviz szolgáltatás értéke alacsonyabb, mint a kicserélt alkatrészek értéke.
A bérbe vett személygépkocsinak (ideértve a nyílt végű lízinget is) ahhoz, hogy az 50 százalékos visszaigényelhetőséggel élni lehessen részben legalább adóköteles tevékenységet kell szolgálnia. E feltételnek ügyletenként teljesülnie kell, vagyis minden egyes külön teljesítés, elszámolási időszak tekintetében meg kell valósuljon. Ennek bizonyítása a vállalkozó feladata. Amennyiben a vállalkozó havi áfa bevalló és a lízing díj is hasonló gyakoriságú, akkor esetében az adómegállapítási időszak és az igénybe vett szolgáltatás elszámolási időszaka egybeesik, azaz havonta kell rendelkeznie legalább egy olyan bizonyítékkal, amely alátámasztja a személygépkocsi adóköteles tevékenységhez történő használatát.
A NAV álláspontja szerint „Az üzleti célú használat alátámasztására alkalmas lehet bármely olyan irat, dokumentum, akár egy email is, amely a szokásos ügymenet során keletkezik, és a tartalma alapján az üzleti célú használatot, annak megtörténtét igazolja”. Ezzel szemben olvashatók olyan szakértői vélemények is, amelyek szkeptikusak az ilyen jellegű bizonyító erejű dokumentumokat illetően!
Feltételezve, hogy a havi áfa bevalló vállalkozó kizárólag adóköteles szolgáltatást teljesít, kizárjuk a törvény által engedélyezett 50%-os levonási hányadra vonatkozó – 123. § szerinti – arányosítási kötelezettséget. Természetesen, ha van adómentes tevékenység is, akkor a levonásba helyezhető rész arányosítását nem lehet megúszni.
Az 50%-os levonható átalányszámítás mellett a vállalkozások továbbra is élhetnek az áfatörvény (Áfa tv.) 125/A §-ában biztosított választási jogukkal és az üzleti használat arányában igényelhetik vissza a bérleti- és lízingdíj áfáját. Ez azoknak éri meg, akik az 50%-nál lényegesen nagyobb arányban használják üzleti célra a személygépkocsit és ezt megfelelően bizonylatolni is tudják.
Fontos lehet, hogy mi a teljes ügylet végkimenetele. Amennyiben a vége az, hogy az egész ügylet nem más, mint egy termék értékesítése és nem szolgáltatásnyújtás, úgy az áthárított általános forgalmi adó az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja értelmében nem vonható le! E tekintetben a lízing szerződés a meghatározó. Az utolsó lízingdíj tulajdonképpen a maradványérték kell legyen és a személygépkocsi értékesítéséről kell szóljon. Ennek az áfája nem vonható le.
Úgy tudni, előfordult már néhány olyan eset, amikor a nyílt végű pénzügyi lízingszerződést zárt végű pénzügyi lízingszerződéssé minősítette az adóhatóság, ezért nem árt az óvatosság. A Ptk. a nyílt végű lízing meghatározása tekintetében lehetőséget biztosít arra, hogy a maradványérték lényegesen alacsonyabb legyen, mint a szerződéskötéskori piaci ár. Lemondani is lehet a vételi jogról egy más személy javára, de ekkor számolnunk kell az illetéktörvény ajándékozással kapcsolatos szabályaival is.
A Ptk. pénzügyi lízing szerződésekre vonatkozó meghatározása:
Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.
Áfa arányosítás kalkulátor
Útnyilvántartó
Szabadon lekérhető!
Üzemanyag megtakarítás nyilvántartó
Cégautó szabályzat minta
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell!
Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
cegiranytu.hu tanácsadó adózás számvitel
2020. február 2., vasárnap
2020. január 20., hétfő
Akkor többségi, vagy 25 százalék? - kapcsolt vállalkozási dilemmák
Történetünknek két szereplője van. Az egyik egy uniós irányelv (2016/1164) és a másik a mi társasági adó törvényünk (1996. évi LXXXI.). Mindkettő meghatározza a "kapcsolt vállalkozás" fogalmát.
Az uniós irányelv szerint a 25 százalékos vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett tőke-részesedés, nyereség-részesedés, illetve szavazati jog a mérvadója a kapcsoltsági viszony létrejöttének.
A mi társasági adó törvényünkben általános szabályként az 50 százalékot meghaladó befolyás mértékek a meghatározók. A fogalom meghatározás 2019. január 1-én egy új alponttal egészült ki: "4. § 23. pont g) alpontját a 2018: LXXXII. törvény 16. § (2) bekezdése iktatta be, szövege a 2019: LXXII. törvény 1. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.".
Az említett alpont:
g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony
ga) a 11. pont, az 53. pont, a 8. § (1) bekezdés f) pontja és a 16/A. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni,
gb) a 16/B. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 50 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy a szavazatijog-részesedések és a tőkerészesedések tekintetében az összehangoltan eljáró személyek befolyását egybe kell számítani, továbbá az összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót készítő vállalatcsoporthoz tartozó adózók esetében az f) alpontban foglaltakat is vizsgálni kell;
Mielőtt teljesen lefáradnánk a sok hivatkozástól, gyorsan soroljuk fel, hogy mi, mit jelent:
- 11. ellenőrzött külföldi társaság
- 53. adózási szempontból különálló adózó: olyan adózó, amely nem tagja összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalatcsoportnak, nem áll kapcsolt vállalkozási viszonyban más személlyel és külföldön nem rendelkezik telephellyel;
- 8. § f) – az adózó és az ellenőrzött külföldi társaság viszonylatában
- 16/A. § Tőkekivonásra vonatkozó különös rendelkezések
- 16/B. § Adóelkerülésre vonatkozó különös rendelkezések
Mindegyik külön-külön megér egy misét, de bennünket most csak az 53. pont által leírt meghatározás érdekel, amely szerint mostantól fontos szerepet játszhat adózási játszmáinkban az "adózási szempontból különálló adózó". Ugyanis ebben az esetben az 50 százalékos befolyási küszöb nem érvényes, hanem uniós irányelvvel összhangban a 25 százalékos küszöb érték a mérvadó.
A változás rögtön kérdéseket indukálhat bárkiben, akinek eddig valamilyen köze volt a kapcsoltság megítéléséhez.
- Lehet, hogy amit eddig úgy hittem, hogy nem kapcsolt, az ettől kezdve igen?
- Az "az adózó és más személy viszonylatában" azt jelenti, hogy mindkettőre vonatkozik az "adózási szempontból különálló adózó"? Vagy csak valamelyikre? De melyikre?
- Hogy van az, hogy egy mindenkire érvényes uniós szabály nálunk csak speciális esetekben alkalmazandó?
- Az irányelv nem zárja ki olyan nemzeti vagy megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazását, amelyek a belföldi társaságiadó-alap tekintetében magasabb szintű védelem biztosítására irányulnak. A mi 50 százalékunk magasabb szintű védelem, mint a 25 százalék?
- Lehet, hogy a 2020. augusztus 9 -ig esedékes bizottsági felülvizsgálat még okoz meglepetéseket?
A kérdéseinkre lehet, hogy egyszerűek a válaszok, de egyenlőre mi még csak keressük őket. Ha valaki tudja a tutit, akkor szívesen vesszük, ha nekünk is elárulja.
A mi vizsgálónk: Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
Amire hivatkozunk:
A TANÁCS (EU) 2016/1164 IRÁNYELVE
(2016. július 12.)
a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról
1. cikk
Hatály
Ez az irányelv minden olyan adózóra alkalmazandó, aki vagy amely egy vagy több tagállamban társasági adó alanya, ideértve a valamely harmadik országban adóügyi illetőséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek egy vagy több tagállamban működő állandó telephelyeit.
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
4. „kapcsolt vállalkozás”:
a) olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az adózó szavazati jog vagy tőkerészesedés révén 25 százalékos vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, vagy amely e gazdálkodó szervezet nyereségéből 25 százalékos vagy annál nagyobb nyereségrészesedésre jogosult;
b) olyan magánszemély vagy gazdálkodó szervezet, amely az adózó szervezetben szavazati jog vagy tőkerészesedés révén 25 %-os vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, vagy amely az adózó nyereségéből 25 százalékos vagy annál nagyobb nyereségrészesedésre jogosult;
Amennyiben az adózóban és egy vagy több egyéb gazdálkodó szervezetben egy magánszemély vagy gazdálkodó szervezet közvetlenül vagy közvetetten 25 százalékos vagy annál nagyobb részesedéssel rendelkezik, akkor az összes ilyen gazdálkodó szervezet – az adózót is beleértve – szintén kapcsolt vállalkozásnak tekintendő;
3. cikk
Minimális szintű védelem
Ez az irányelv nem zárja ki olyan nemzeti vagy megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazását, amelyek a belföldi társaságiadó-alap tekintetében magasabb szintű védelem biztosítására irányulnak.
10. cikk
Felülvizsgálat
(1) A Bizottság 2020. augusztus 9-ig értékeli az irányelv végrehajtását és különösen a 4. cikk hatását, és jelentést tesz arról a Tanácsnak. A Bizottság a jelentését adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében nyújtja be.
1. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok legkésőbb 2018. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2019. január 1-től kezdődően alkalmazzák.
(5) A tagállamok az (1) bekezdéstől eltérve legkésőbb 2019. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 5. cikknek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2020. január 1-től kezdődően alkalmazzák.
1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
4. § E törvény alkalmazásában
23. kapcsolt vállalkozás:
a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
f) az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg,
g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony
ga) a 11. pont, az 53. pont, a 8. § (1) bekezdés f) pontja és a 16/A. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni,
gb) a 16/B. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 50 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy a szavazatijog-részesedések és a tőkerészesedések tekintetében az összehangoltan eljáró személyek befolyását egybe kell számítani, továbbá az összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót készítő vállalatcsoporthoz tartozó adózók esetében az f) alpontban foglaltakat is vizsgálni kell;
A jogszabályi szövegek forrása: njt.hu
A mi vizsgálónk: Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
Az uniós irányelv szerint a 25 százalékos vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett tőke-részesedés, nyereség-részesedés, illetve szavazati jog a mérvadója a kapcsoltsági viszony létrejöttének.
A mi társasági adó törvényünkben általános szabályként az 50 százalékot meghaladó befolyás mértékek a meghatározók. A fogalom meghatározás 2019. január 1-én egy új alponttal egészült ki: "4. § 23. pont g) alpontját a 2018: LXXXII. törvény 16. § (2) bekezdése iktatta be, szövege a 2019: LXXII. törvény 1. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.".
Az említett alpont:
g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony
ga) a 11. pont, az 53. pont, a 8. § (1) bekezdés f) pontja és a 16/A. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni,
gb) a 16/B. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 50 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy a szavazatijog-részesedések és a tőkerészesedések tekintetében az összehangoltan eljáró személyek befolyását egybe kell számítani, továbbá az összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót készítő vállalatcsoporthoz tartozó adózók esetében az f) alpontban foglaltakat is vizsgálni kell;
Mielőtt teljesen lefáradnánk a sok hivatkozástól, gyorsan soroljuk fel, hogy mi, mit jelent:
- 11. ellenőrzött külföldi társaság
- 53. adózási szempontból különálló adózó: olyan adózó, amely nem tagja összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalatcsoportnak, nem áll kapcsolt vállalkozási viszonyban más személlyel és külföldön nem rendelkezik telephellyel;
- 8. § f) – az adózó és az ellenőrzött külföldi társaság viszonylatában
- 16/A. § Tőkekivonásra vonatkozó különös rendelkezések
- 16/B. § Adóelkerülésre vonatkozó különös rendelkezések
Mindegyik külön-külön megér egy misét, de bennünket most csak az 53. pont által leírt meghatározás érdekel, amely szerint mostantól fontos szerepet játszhat adózási játszmáinkban az "adózási szempontból különálló adózó". Ugyanis ebben az esetben az 50 százalékos befolyási küszöb nem érvényes, hanem uniós irányelvvel összhangban a 25 százalékos küszöb érték a mérvadó.
A változás rögtön kérdéseket indukálhat bárkiben, akinek eddig valamilyen köze volt a kapcsoltság megítéléséhez.
- Lehet, hogy amit eddig úgy hittem, hogy nem kapcsolt, az ettől kezdve igen?
- Az "az adózó és más személy viszonylatában" azt jelenti, hogy mindkettőre vonatkozik az "adózási szempontból különálló adózó"? Vagy csak valamelyikre? De melyikre?
- Hogy van az, hogy egy mindenkire érvényes uniós szabály nálunk csak speciális esetekben alkalmazandó?
- Az irányelv nem zárja ki olyan nemzeti vagy megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazását, amelyek a belföldi társaságiadó-alap tekintetében magasabb szintű védelem biztosítására irányulnak. A mi 50 százalékunk magasabb szintű védelem, mint a 25 százalék?
- Lehet, hogy a 2020. augusztus 9 -ig esedékes bizottsági felülvizsgálat még okoz meglepetéseket?
A kérdéseinkre lehet, hogy egyszerűek a válaszok, de egyenlőre mi még csak keressük őket. Ha valaki tudja a tutit, akkor szívesen vesszük, ha nekünk is elárulja.
A mi vizsgálónk: Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
Amire hivatkozunk:
A TANÁCS (EU) 2016/1164 IRÁNYELVE
(2016. július 12.)
a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról
1. cikk
Hatály
Ez az irányelv minden olyan adózóra alkalmazandó, aki vagy amely egy vagy több tagállamban társasági adó alanya, ideértve a valamely harmadik országban adóügyi illetőséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek egy vagy több tagállamban működő állandó telephelyeit.
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
4. „kapcsolt vállalkozás”:
a) olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az adózó szavazati jog vagy tőkerészesedés révén 25 százalékos vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, vagy amely e gazdálkodó szervezet nyereségéből 25 százalékos vagy annál nagyobb nyereségrészesedésre jogosult;
b) olyan magánszemély vagy gazdálkodó szervezet, amely az adózó szervezetben szavazati jog vagy tőkerészesedés révén 25 %-os vagy annál nagyobb közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik, vagy amely az adózó nyereségéből 25 százalékos vagy annál nagyobb nyereségrészesedésre jogosult;
Amennyiben az adózóban és egy vagy több egyéb gazdálkodó szervezetben egy magánszemély vagy gazdálkodó szervezet közvetlenül vagy közvetetten 25 százalékos vagy annál nagyobb részesedéssel rendelkezik, akkor az összes ilyen gazdálkodó szervezet – az adózót is beleértve – szintén kapcsolt vállalkozásnak tekintendő;
3. cikk
Minimális szintű védelem
Ez az irányelv nem zárja ki olyan nemzeti vagy megállapodáson alapuló rendelkezések alkalmazását, amelyek a belföldi társaságiadó-alap tekintetében magasabb szintű védelem biztosítására irányulnak.
10. cikk
Felülvizsgálat
(1) A Bizottság 2020. augusztus 9-ig értékeli az irányelv végrehajtását és különösen a 4. cikk hatását, és jelentést tesz arról a Tanácsnak. A Bizottság a jelentését adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében nyújtja be.
1. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok legkésőbb 2018. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2019. január 1-től kezdődően alkalmazzák.
(5) A tagállamok az (1) bekezdéstől eltérve legkésőbb 2019. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 5. cikknek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2020. január 1-től kezdődően alkalmazzák.
1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
4. § E törvény alkalmazásában
23. kapcsolt vállalkozás:
a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)–c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
f) az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg,
g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony
ga) a 11. pont, az 53. pont, a 8. § (1) bekezdés f) pontja és a 16/A. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni,
gb) a 16/B. § alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazatijog-részesedés, vagy legalább 50 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 50 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy a szavazatijog-részesedések és a tőkerészesedések tekintetében az összehangoltan eljáró személyek befolyását egybe kell számítani, továbbá az összevont (konszolidált) pénzügyi beszámolót készítő vállalatcsoporthoz tartozó adózók esetében az f) alpontban foglaltakat is vizsgálni kell;
A jogszabályi szövegek forrása: njt.hu
A mi vizsgálónk: Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
2020. január 13., hétfő
Termék más tagállamba történő kiszállításának igazolása Közösségen belüli termékértékesítés esetén 2020-tól
Történet
2006
A Tanács 2006/112/EK irányelve ( 2006. november 28. ) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről;
2007
Feltétele az adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek, hogy a termék a termékértékesítés közvetlen következményeként hagyja el Magyarország területét (2007.01.03.
[1992. évi LXXIV. törvény (áfatörvény) 29/A. § a) pont] - NAV Archív: 2017.09.28.)
Termék más tagállamba történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli
adómentes értékesítés esetén (2007.02.16. 1992. évi LXXIV. törvény - régi Áfa törvény 29/A. §-ához - NAV-Archív: 2017.09.28.)
Új Áfa törvény; (2007. november 16.)
2011
A Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete ( 2011. március 15. ) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról
2013
Termék más tagállamba történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén NAV (A 2013. évi lényegében megegyezik a 2007 -ben kiadott anyaggal, amely a régi áfa törvényre vonatkozott.)
2018
A Tanács (EU) 2018/1912 végrehajtási rendelete (2018. december 4.) a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó egyes adómentességek tekintetében történő módosításáról
2019
Termék más tagállamba történő kiszállításának igazolása Közösségen belüli termékértékesítés esetén 2020-tól - PM - NAV (2019. 12. 20)
Nézzük az előbbi történeti áttekintés tükrében, hogy mi is változott. Az Áfa törvény régi paragrafusa 2019. december 31. -ig:
89. § (1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi,egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
Az Áfa törvény új paragrafusa 2020 január 1-től:
89. § (1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, feltéve, hogy:
a) az egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik, és
b) az az adóalany vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) részére az értékesítés történik, adószámmal rendelkezik a Közösség más tagállamában és ezt az adószámot közölte az értékesítővel.
(1a) Az (1) bekezdésben meghatározott adómentesség nem alkalmazandó, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, vagy ezt hibásan vagy hiányosan teljesítette, kivéve, ha igazolja, hogy a mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.
A PM - NAV 2019. 12. 20. -i tájékoztatója összefoglalja az adómentesség feltételeit:
"Termék Közösségen belüli értékesítése a következő feltételek együttes fennállása esetén áfamentes:
a) a termék más tagállamba történő feladása vagy elfuvarozása igazolt,
b) az értékesítés egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség
más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában
nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik,
c) a b) pontban meghatározott személy adószámmal rendelkezik a Közösség más
tagállamában, és ezt az adószámot közölte az értékesítővel,
d) az értékesítést teljesítő adóalany az ’A60-as jelű összesítő nyilatkozat (áfatörvény 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti nyilatkozat) benyújtására vonatkozókötelezettségének hibátlanul és hiánytalanul eleget tesz, vagy igazolja, hogy az összesítő nyilatkozatot érintő mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.
A c) és d) pontban foglaltakat a 2019. december 31-ét követően teljesített ügyletek esetén kell először alkalmazni."
A termékértékesítésre vonatkozó adómentességet a TANÁCS 2006/112/EK IRÁNYELVE tömören megfogalmazta:
"(1) A tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a termékeket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy."(138. cikk)
A 2011. évben kiadott TANÁCS 282/2011/EU végrehajtási rendelete nem fogalmazott meg eljárási szabályokat a 2006 -os irányelv 138. cikkében foglaltakkal, de addig is és azután is többé-kevésbé világos volt az irányelv és az ezzel harmonizáló új Áfa törvény szabálya (89. §) a kérdéssel kapcsolatban, úgy a megvalósulás,mint a hely, illetve az adóalanyiság (az ügyletben résztvevők tekintetében.
Ezt a hiányt pótolta a Tanács (EU) 2018/1912 végrehajtási rendelete, amely a 2006/112/EK irányelv 138–142. cikkeivel kapcsolatos eljárásokat fogalmaz meg. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
A kérdés csak az, hogy mit kell tulajdonképpen alkalmazni kötelező módon? A joganyag ugyanis a közösségen belüli termékértékesítés tekintetében egy vélelmi szempontrendszert állít fel annak bizonylatolására, hogy az ügylet ebben a minőségben megtörtént. Az adózó azt gondolhatná, - ha még nem ért a joganyag végére az olvasásban, - hogy végre van egy konkrét, egyértelmű felsorolás a bizonylatolást illetően. Csakhogy a történet végén ott a másik szabály, amely kimondja, hogy mindezt a nemzeti adóhatóság megdöntheti. És hogy a csavar tökéletes legyen az adóhatóság pedig a következőket írja:
"VHR megdönthető vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy mikor kell úgy tekinteni, hogy a terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba feladták vagy elfuvarozták. Fontos azonban kiemelni, hogy amennyiben az adóalany nem rendelkezik a VHR szerinti, a vélelem fennállásához szükséges igazolásokkal, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a termék kiszállítása nem igazolt, ezáltal nem lehet adómentes. Az adóalanyoknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy a VHR-ben meghatározottaktól eltérően igazolják azt, hogy a termék másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása megtörtént. Ez utóbbi tekintetben a továbbiakban is irányadóak a Termék más tagállamába történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli értékesítés esetén című, a NAV honlapján 2013. június 19-én megjelent tájékoztatóban foglaltak".
Az adózó pedig elmélázhat egy kicsit a történtek felett. Van egy új végrehajtási rendelet, amelyik saját magát sem veszi komolyan és van az adóhatóság, amely egy vélelmi alapú bizonyítékot nem köteles elfogadni, de nem is kérheti számon, hiszen a "vélelem" nem fogalmaz meg a történet résztvevői számára semmi kötelezőt. Maradt viszont a végrehajtási rendelet ösztönző mivolta a jogalkotó számára, s így az Áfa törvény 89. § -ának egyértelműsége tovább lett pontosítva ...
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
2006
A Tanács 2006/112/EK irányelve ( 2006. november 28. ) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről;
2007
Feltétele az adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek, hogy a termék a termékértékesítés közvetlen következményeként hagyja el Magyarország területét (2007.01.03.
[1992. évi LXXIV. törvény (áfatörvény) 29/A. § a) pont] - NAV Archív: 2017.09.28.)
Termék más tagállamba történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli
adómentes értékesítés esetén (2007.02.16. 1992. évi LXXIV. törvény - régi Áfa törvény 29/A. §-ához - NAV-Archív: 2017.09.28.)
Új Áfa törvény; (2007. november 16.)
2011
A Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete ( 2011. március 15. ) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról
2013
Termék más tagállamba történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén NAV (A 2013. évi lényegében megegyezik a 2007 -ben kiadott anyaggal, amely a régi áfa törvényre vonatkozott.)
2018
A Tanács (EU) 2018/1912 végrehajtási rendelete (2018. december 4.) a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó egyes adómentességek tekintetében történő módosításáról
2019
Termék más tagállamba történő kiszállításának igazolása Közösségen belüli termékértékesítés esetén 2020-tól - PM - NAV (2019. 12. 20)
Nézzük az előbbi történeti áttekintés tükrében, hogy mi is változott. Az Áfa törvény régi paragrafusa 2019. december 31. -ig:
89. § (1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi,
Az Áfa törvény új paragrafusa 2020 január 1-től:
89. § (1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, feltéve, hogy:
a) az egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik, és
b) az az adóalany vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) részére az értékesítés történik, adószámmal rendelkezik a Közösség más tagállamában és ezt az adószámot közölte az értékesítővel.
(1a) Az (1) bekezdésben meghatározott adómentesség nem alkalmazandó, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, vagy ezt hibásan vagy hiányosan teljesítette, kivéve, ha igazolja, hogy a mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.
A PM - NAV 2019. 12. 20. -i tájékoztatója összefoglalja az adómentesség feltételeit:
"Termék Közösségen belüli értékesítése a következő feltételek együttes fennállása esetén áfamentes:
a) a termék más tagállamba történő feladása vagy elfuvarozása igazolt,
b) az értékesítés egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség
más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában
nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik,
c) a b) pontban meghatározott személy adószámmal rendelkezik a Közösség más
tagállamában, és ezt az adószámot közölte az értékesítővel,
d) az értékesítést teljesítő adóalany az ’A60-as jelű összesítő nyilatkozat (áfatörvény 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti nyilatkozat) benyújtására vonatkozókötelezettségének hibátlanul és hiánytalanul eleget tesz, vagy igazolja, hogy az összesítő nyilatkozatot érintő mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.
A c) és d) pontban foglaltakat a 2019. december 31-ét követően teljesített ügyletek esetén kell először alkalmazni."
A termékértékesítésre vonatkozó adómentességet a TANÁCS 2006/112/EK IRÁNYELVE tömören megfogalmazta:
"(1) A tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a termékeket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy."(138. cikk)
A 2011. évben kiadott TANÁCS 282/2011/EU végrehajtási rendelete nem fogalmazott meg eljárási szabályokat a 2006 -os irányelv 138. cikkében foglaltakkal, de addig is és azután is többé-kevésbé világos volt az irányelv és az ezzel harmonizáló új Áfa törvény szabálya (89. §) a kérdéssel kapcsolatban, úgy a megvalósulás,mint a hely, illetve az adóalanyiság (az ügyletben résztvevők tekintetében.
Ezt a hiányt pótolta a Tanács (EU) 2018/1912 végrehajtási rendelete, amely a 2006/112/EK irányelv 138–142. cikkeivel kapcsolatos eljárásokat fogalmaz meg. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
A kérdés csak az, hogy mit kell tulajdonképpen alkalmazni kötelező módon? A joganyag ugyanis a közösségen belüli termékértékesítés tekintetében egy vélelmi szempontrendszert állít fel annak bizonylatolására, hogy az ügylet ebben a minőségben megtörtént. Az adózó azt gondolhatná, - ha még nem ért a joganyag végére az olvasásban, - hogy végre van egy konkrét, egyértelmű felsorolás a bizonylatolást illetően. Csakhogy a történet végén ott a másik szabály, amely kimondja, hogy mindezt a nemzeti adóhatóság megdöntheti. És hogy a csavar tökéletes legyen az adóhatóság pedig a következőket írja:
"VHR megdönthető vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy mikor kell úgy tekinteni, hogy a terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba feladták vagy elfuvarozták. Fontos azonban kiemelni, hogy amennyiben az adóalany nem rendelkezik a VHR szerinti, a vélelem fennállásához szükséges igazolásokkal, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a termék kiszállítása nem igazolt, ezáltal nem lehet adómentes. Az adóalanyoknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy a VHR-ben meghatározottaktól eltérően igazolják azt, hogy a termék másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása megtörtént. Ez utóbbi tekintetben a továbbiakban is irányadóak a Termék más tagállamába történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli értékesítés esetén című, a NAV honlapján 2013. június 19-én megjelent tájékoztatóban foglaltak".
Az adózó pedig elmélázhat egy kicsit a történtek felett. Van egy új végrehajtási rendelet, amelyik saját magát sem veszi komolyan és van az adóhatóság, amely egy vélelmi alapú bizonyítékot nem köteles elfogadni, de nem is kérheti számon, hiszen a "vélelem" nem fogalmaz meg a történet résztvevői számára semmi kötelezőt. Maradt viszont a végrehajtási rendelet ösztönző mivolta a jogalkotó számára, s így az Áfa törvény 89. § -ának egyértelműsége tovább lett pontosítva ...
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)