EVA-s egyéni vállalkozó és ugyanazon magánszemély egyszemélyes Kft-je kacsolt vállalkozásnak minősül-e?

 Az EVA-s egyéni vállalkozás és ugyanazon magánszemély tulajdonában álló egyszemélyes Kft. esetében a döntési jogkör egy és ugyanazon illetőhöz kötődik. Ebből következik, hogy véleményünk szerint a Tao. tv.-ben meghatározott kapcsolt vállalkozás fogalma c) pontja vonatkozik rá.

23. kapcsolt vállalkozás (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról):

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;

EVA egyéni vállalkozás és egyszemélyes Kft. kapcsolata

 Az EVA-ás egyéni vállalkozó esetében alábbi szabályra is érdemes figyelni:

Az eva alapja és mértéke (2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról)

Az eva alapja

5. § (1) Az eva alapja az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel, módosítva az e törvényben meghatározott jogcímek szerint.

(2) Az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt növeli:

a) az adóévben megszerzett bevétel, ha annak fizetésére (teljesítésére) olyan személy köteles, amellyel az adóalany a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott kapcsolt vállalkozási viszonyban áll;

Ami az egyszemélyes Kft.-t illeti, a kapcsolt vállalkozási viszony miatt, - amennyiben a piaci ártól eltérő árak alkalmazására kerül sor a kettőjük szerződéses viszonyában, - úgy a társasági adótörvény alábbi szabályát kell megfelelő módon alkalmaznia.

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról)

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét

a) csökkenti, feltéve, hogy

aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és

ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint

ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;

b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.

Kapcsolódó termékeink:

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló




Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Beruházási adóalap kedvezmény és az elsődleges mezőgazdasági termelés

Egy elsődleges mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozás vásárol a tárgyévben egy új rakodógépet. Kérdésünk, hogy a beruházásra fordított összeggel csökkentheti-e a társasági adó alapját?

A kérdés megválaszolásához át kell tekintenünk néhány jogszabály helyet.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

zs) az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónál – ha igénybe kívánja venni a kedvezményt – a korábban még használatba nem vett ingatlan, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, továbbá az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értéke, valamint az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)–(12) bekezdésben foglaltakra.

(11) Az (1) bekezdés zs) pontjában foglaltakat az adózó

a) abban az adóévben alkalmazhatja, amely adóév egészében valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag magánszemély (ideértve az MRP-t is) volt,

b) nem alkalmazhatja az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékére, az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értékére, valamint a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szellemi termék bekerülési értékére, ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi termékre az adózó alkalmazta az (1) bekezdés zs) pontjának előírását.

(12) Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az adózó

választása szerint

a) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy

b) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.

Ebből számunkra érdekes: 

- "a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások ... értéke"

- "ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe..."

És a rendelet 4. cikk:

TÁMOGATÁSI KATEGÓRIÁK

4. cikk

Mezőgazdasági üzemekben végrehajtott beruházás

(1) A Közösségen belüli gazdaságokban mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása céljából végrehajtott beruházáshoz nyújtott támogatás a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a közös piaccal, és mentesül a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy megfelel a (2)–(10) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

(2) A bruttó támogatási intenzitás nem haladhatja meg:

a) a támogatható beruházások 50 %-át a kedvezőtlen adottságú területek ... esetében;

b) egyéb régiókban a támogatható beruházás 40 %-át;

c) a támogatható beruházások 60 %-át a kedvezőtlen adottságú területek ... esetében

d) a támogatható beruházások 75 %-át legkülső régiókban

e) a támogatható beruházások 75 %-át az a) pontban említett régiókban és 60 %-át azokban az egyéb régiókban, amelyekben a beruházások a környezet megóvása és

védelme, az állattenyésztő vállalkozások higiéniai körülményeinek javulása vagy az állatokkal való kíméletes bánásmód miatt többletköltségeket eredményeznek

(3) A beruházásnak különösen a következő célkitűzésekre kell irányulnia:

a) a termelési költségek csökkentésére;

b) az előállítás javulására és átcsoportosítására;

c) minőségjavításra;

d) a természeti környezet megóvására és minőségének javítására, vagy a higiéniai körülmények vagy az állatjóllét színvonalának javítására.

(4) Az elszámolható kiadások közé tartoznak az alábbiak:

a) ingatlanok építése, megszerzése vagy fejlesztése;

b) gépek és berendezések – ideértve a számítógépes szoftvereket is – vásárlása vagy lízingelése, az adott eszköz piaci értékének erejéig;

(7) A támogatás nem szorítkozhat meghatározott mezőgazdasági termékekre és ezért valamennyi mezőgazdasági ágazat előtt nyitva kell állnia, mindaddig, amíg a tagállam fölös kapacitás vagy a felvevőpiacok hiányában egyes termékeket ki nem zár. Nem nyújtható támogatás az alábbiakra:

a) termelési jogok, állatok és egynyári növények vásárlása;

b) egynyári növények telepítése;

c) víztelenítő vagy öntözőberendezések megvásárlása, kivéve ha

a beruházás a vízfelhasználást a korábbi szint legalább 25 %- ával csökkenti;

d) egyszerű pótló beruházások.

(Az APEH a kitöltési útmutatóban így fogalmaz: "egyszerű pótló (szinten tartást szolgáló) beruházás")

1029-02 Kitöltési útmutató

Adatok a csekély összegű (de minimis) támogatásokról

(1029-02)

Itt kérjük feltüntetni az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősülő kedvezmények összegét, továbbá itt kérjük jelölni az adott támogatás igénybevételének Tao. tv. szerinti jogcímét a csekély összegű (de minimis), az általános csoportmentességi, illetve a mezőgazdasági csoportmentességi támogatások vonatkozásában egyaránt.

Nagyon fontos még:

• Amennyiben egy de minimis támogatás érvényesítésével 3 adóévben együtt túllépné a vállalkozás a megengedett összeghatárt ez esetben ez a támogatás részben sem érvényesíthető.
• Ha egy vállalkozás de minimis támogatást kíván igénybe venni egy olyan beruházáshoz, amelyhez egyébként más állami támogatásban is részesült, ekkor az állami és a de minimis támogatás összege nem haladhatja meg az adott régióra meghatározott intenzitást (nem kumulálható).
• Minden egyes új, de minimis támogatásra való jogosultságnál vizsgálni kell az érintett pénzügyi évben (adóév), valamint az ezt megelőző két pénzügyi évben (adóévben) igénybe vett, igénybe veendő de minimis támogatások együttes összegét.
• Abban az esetben, ha az adózó mezőgazdasági termékek elsődleges előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozás a Tao. tv. alapján kizárólag a mezőgazdasági csoportmentességi rendelet alapján vehet igénybe támogatást. Esetében választási lehetőség nincs.

Összegezve a fentieket:

Amennyiben egy elsődleges mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozás vásárol a tárgyévben egy új rakodógépet, amely a termelési költségek csökkentését szolgálja, úgy ez a Tao tv. 7. § (1) zs) bekezdése értelmében - az egyéb feltételek teljesülése mellett (Kkv, összeghatár, hároméves szabály, támogatási intenzitás, stb) - adóalap csökkentő tételként, azaz beruházási adóalap kedvezményként ezt figyelembe veheti. Az beruházási kedvezmény érvényesítése során  figyelemmel kell lenni az 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglaltakra. A hivatkozott cikk (4) bekezdése a gépek és berendezések vásárlását elszámolható kiadásnak minősíti. A (7) bekezdés ugyanakkor kizárja a támogatható célok közül az egyszerű pótló beruházásokat. A pótló beruházások fogalmát a rendelet nem határozza meg, de értelmezésünk szerint a használatban lévő eszközök cseréjét kell érteni alatta. Vagyis, ha valaki a régi használt (leamortizált) gépét egy újra cseréli (pótolja), akkor az pótló beruházást hajt végre, míg ha a használatban lévő mellé egy újat vásárol, akkor bővítő (tehát támogatható) beruházásról beszélünk.

Kapcsolódó termékeink:

Társasági adó 2010 kalkulátor

Beszámoló mintatár

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Egyszemélyes Kft. ügyvezető-tagja az átlagos statisztikai létszámban

Az ügyvezető-tulajdonos (egyszemélyes kft, személyesen, rendszeresen közreműködik, havonta vesz ki jövedelmet, társ.szerződésben semmi nem szerepel ezzel kapcsolatban, szerződést önmagával nem nagyon tud kötni, stb)  beszámít-e a létszámba?
A KSH kitölt.útmutató szerint, ha nagyobb a keresete, mint az osztaléka, akkor benne kellene lennie a foglalkoztatott létszámba?

 A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja  háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

•  munkaviszony,
• megbízási jogviszony,
• tagsági jogviszony.

Különbséget kell tenni aszerint is, hogy a tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselője-e, vagy sem. A vezető tisztségviselői feladatok ellátására a Gazdasági társaságokról szóló 2006 évi IV. törvény fogalmaz meg szabályokat:
Gt. 22. §
(2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.
(3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

 Az egyszemélyes gazdasági társaság tagjaira és az üzletvezetésre egyedül jogosult tagjára azonban nem vonatkozik a tiltó rendelkezés akkor, ha a társasági szerződésben kifejezetten arról rendelkeznek, hogy a vezető tisztségviselői feladat munkaviszonyban ellátható.
Ki kell emelni, hogy a Gt. módosítását követően továbbra is érvényesül azon szabály, hogy a vezető tisztségviselői tevékenység továbbra sem látható el társas vállalkozói jogviszonyban.

 A Gt. azt is meghatározza, hogy mi minősül ügyvezető feladatnak:
Gt. 21. §
ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe.

Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető-tulajdonos jogviszonya egyedül a megbízási jogviszony keretei közzé illeszthető. Egyszemélyes Kft. lévén a munkaviszony csak az alapító okiratba foglalt lehetőség alapján működhet. A tagsági jogviszonyt pedig a Gt szintén kizárja a vezetői tisztségviselői feladatok ellátása tekintetében.

És térjünk most ki egy kicsit a megbízásra vonatkozó szabályok ismertetésére.

A vezető tisztség megbízásos jogviszonyban történő ellátása
Biztosítottnak kell tekinteni a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (ide tartozik a megbízási szerződés alapján) személyesen munkát végző személyt, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 24. §(1) bekezdése d) pontja szerint nem önálló tevékenység a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, tehát a járulékalapot képező jövedelem megállapításánál a nem önálló tevékenységből származó bevétel azon részét kell alapul venni, amelyet az adóelőleg-alap számításakor jövedelemként kell figyelembe venni.
Amennyiben a megbízási szerződéssel tevékenykedő vezető tisztségviselő biztosítottnak minősül, a társaságnak a járulékalapot képező jövedelem után meg kell fizetni a  társadalombiztosítási járulékot, a biztosított pedig  nyugdíjjárulék (tagdíj) és  egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
Fontos lehet még e kérdés kapcsán, hogy önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása nem minősül személyes közreműködésnek.

Gt. 91. § (2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.

Természetesen erre a szabályra csak életszerű körülmények között lehet hivatkozni. Egy kisvállalkozás, ahol nyilvánvalóan a bevételszerző tevékenység is egyértelműen az ügyvezető tevékenységével összefüggésbe hozható, ott  a személyes közreműködés ténye fennáll, csak az a kérdés, hogy milyen jogviszonyban.

A vezető tisztségviselői feladatok ellátásán kívül a társaság tagja részt vehet és az esetek döntő többségében részt is vesz további feladatok ellátásában is. Végezhet szakértői jogosítványt igénylő és engedélyhez kötött munkát (például könyvvizsgáló), vagy lehet gazdasági, marketing, termelési, vagy egyéb vezető. Akár fizikai munkát is végezhet. Mindez a vállalkozás nagyságától függ. A vezetői tisztségviselői feladatok ellátásán túl tehát érdemes ezt a kérdést is tisztázni!

 A fentiek ismeretében áttekinthetjük, hogy a KSH útmutató vonatkozó bekezdéseit.

ÚTMUTATÓ A MUNKAÜGY-STATISZTIKAI ADATSZOLGÁLTATÁSHOZ

1. A szervezet tevékenységében résztvevők
1.1 Alkalmazásban állók
Alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában (továbbiakban „legalább 60 munkaórában”), munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. Az alkalmazásban állók főbb csoportjai:
1.1.1 Az adott munkáltatóval a Munka Törvénykönyve (továbbiakban Mt) szerinti munkaviszonyban (ideértve a szövetkezet és tagja, illetve a társas vállalkozás és tagja között létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyt), közalkalmazotti, közszolgálati, hivatásos szolgálati – ideértve a szerződéses katonákat is – bírói, ügyészi szolgálati, igazságügyi
alkalmazotti jogviszonyban (együtt: munkaviszonyban állók);

1.1.2 Megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazottak;

1.2 A szervezet tevékenységében résztvevő egyéb foglalkoztatottak

1.2.2 Egyéb foglalkoztatottak csoportjába tartoznak az adott gazdasági szervezet (beleértve az egyéni vállalkozást) tevékenységében aktívan résztvevő személyek, akik részére munkájuk ellenértékeként munkadíj kifizetésre egyáltalán nem kerül sor, illetve a minimálbér munkaidő arányos hányadánál alacsonyabb összegű díjazás valósul meg.

1.2.2.3 Menedzsment azon tagja, akinek munkajövedelme (II. fejezet „kereset” és „egyéb munkajövedelem”) a vállalkozásnál szerzett teljes jövedelmének 50%-ánál kevesebb, s jövedelmének magasabb hányada profitból származik;

1.2.2.4 Társas vállalkozás nem fizetett dolgozó tagja

Az útmutató alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető-tulajdonos alkalmazásban állónak minősül az 1.2.2 szerint (Megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazottak).

És természetesen nem tartozik a KSH útmutatója szerinti 1.2 csoportba. Ezért nem is fontos vizsgálni, hogy menedzsment tagként, hogyan viszonyul a keresete és  egyéb munkajövedelme a profithoz!
1.1.1 Kereset
A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére pénzben vagy természetben fizetett díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény). Ide értendők a gazdasági társaságok tagjai részére a személyes közreműködés ellenértékeként történő kifizetések is.
1.1.2 Egyéb munkajövedelem
Egyéb munkajövedelmek a munkavállaló részére jogszabályban kötelezően meghatározott, valamint a munkáltató által önként nyújtott juttatások. Az egyéb munkajövedelmeknek az 1995. évi CXVII. Törvény által meghatározott hányada a munkavállaló számára adómentes, az ezen felüli egyéb munkajövedelem kifizetések már bruttó módon, a munkavállalót terhelő járulékaival együtt jelentendők. Az útmutató részletesen taglalja ezt a jövedelemfajtát.

Az 1.2.2.4 pedig azért nem vonatkozhat rá, mert ő fizetett megbízást teljesít.

 És végső következtetésként, a fenti logikai levezetések alapján megállapíthatjuk, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető tulajdonos beleszámít az átlagos statisztikai létszámba.

Kapcsolódó termékeink:
Statisztikai létszám kalkulátor (ingyenes)

Társasági adó 2010 kalkulátor

Vezető tisztségviselő
szerződés minta

Rehab kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.