Egyszemélyes Kft. ügyvezető-tagja az átlagos statisztikai létszámban

Az ügyvezető-tulajdonos (egyszemélyes kft, személyesen, rendszeresen közreműködik, havonta vesz ki jövedelmet, társ.szerződésben semmi nem szerepel ezzel kapcsolatban, szerződést önmagával nem nagyon tud kötni, stb)  beszámít-e a létszámba?
A KSH kitölt.útmutató szerint, ha nagyobb a keresete, mint az osztaléka, akkor benne kellene lennie a foglalkoztatott létszámba?

 A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja  háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

•  munkaviszony,
• megbízási jogviszony,
• tagsági jogviszony.

Különbséget kell tenni aszerint is, hogy a tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselője-e, vagy sem. A vezető tisztségviselői feladatok ellátására a Gazdasági társaságokról szóló 2006 évi IV. törvény fogalmaz meg szabályokat:
Gt. 22. §
(2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.
(3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

 Az egyszemélyes gazdasági társaság tagjaira és az üzletvezetésre egyedül jogosult tagjára azonban nem vonatkozik a tiltó rendelkezés akkor, ha a társasági szerződésben kifejezetten arról rendelkeznek, hogy a vezető tisztségviselői feladat munkaviszonyban ellátható.
Ki kell emelni, hogy a Gt. módosítását követően továbbra is érvényesül azon szabály, hogy a vezető tisztségviselői tevékenység továbbra sem látható el társas vállalkozói jogviszonyban.

 A Gt. azt is meghatározza, hogy mi minősül ügyvezető feladatnak:
Gt. 21. §
ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe.

Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető-tulajdonos jogviszonya egyedül a megbízási jogviszony keretei közzé illeszthető. Egyszemélyes Kft. lévén a munkaviszony csak az alapító okiratba foglalt lehetőség alapján működhet. A tagsági jogviszonyt pedig a Gt szintén kizárja a vezetői tisztségviselői feladatok ellátása tekintetében.

És térjünk most ki egy kicsit a megbízásra vonatkozó szabályok ismertetésére.

A vezető tisztség megbízásos jogviszonyban történő ellátása
Biztosítottnak kell tekinteni a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (ide tartozik a megbízási szerződés alapján) személyesen munkát végző személyt, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 24. §(1) bekezdése d) pontja szerint nem önálló tevékenység a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, tehát a járulékalapot képező jövedelem megállapításánál a nem önálló tevékenységből származó bevétel azon részét kell alapul venni, amelyet az adóelőleg-alap számításakor jövedelemként kell figyelembe venni.
Amennyiben a megbízási szerződéssel tevékenykedő vezető tisztségviselő biztosítottnak minősül, a társaságnak a járulékalapot képező jövedelem után meg kell fizetni a  társadalombiztosítási járulékot, a biztosított pedig  nyugdíjjárulék (tagdíj) és  egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
Fontos lehet még e kérdés kapcsán, hogy önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása nem minősül személyes közreműködésnek.

Gt. 91. § (2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.

Természetesen erre a szabályra csak életszerű körülmények között lehet hivatkozni. Egy kisvállalkozás, ahol nyilvánvalóan a bevételszerző tevékenység is egyértelműen az ügyvezető tevékenységével összefüggésbe hozható, ott  a személyes közreműködés ténye fennáll, csak az a kérdés, hogy milyen jogviszonyban.

A vezető tisztségviselői feladatok ellátásán kívül a társaság tagja részt vehet és az esetek döntő többségében részt is vesz további feladatok ellátásában is. Végezhet szakértői jogosítványt igénylő és engedélyhez kötött munkát (például könyvvizsgáló), vagy lehet gazdasági, marketing, termelési, vagy egyéb vezető. Akár fizikai munkát is végezhet. Mindez a vállalkozás nagyságától függ. A vezetői tisztségviselői feladatok ellátásán túl tehát érdemes ezt a kérdést is tisztázni!

 A fentiek ismeretében áttekinthetjük, hogy a KSH útmutató vonatkozó bekezdéseit.

ÚTMUTATÓ A MUNKAÜGY-STATISZTIKAI ADATSZOLGÁLTATÁSHOZ

1. A szervezet tevékenységében résztvevők
1.1 Alkalmazásban állók
Alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában (továbbiakban „legalább 60 munkaórában”), munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. Az alkalmazásban állók főbb csoportjai:
1.1.1 Az adott munkáltatóval a Munka Törvénykönyve (továbbiakban Mt) szerinti munkaviszonyban (ideértve a szövetkezet és tagja, illetve a társas vállalkozás és tagja között létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyt), közalkalmazotti, közszolgálati, hivatásos szolgálati – ideértve a szerződéses katonákat is – bírói, ügyészi szolgálati, igazságügyi
alkalmazotti jogviszonyban (együtt: munkaviszonyban állók);

1.1.2 Megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazottak;

1.2 A szervezet tevékenységében résztvevő egyéb foglalkoztatottak

1.2.2 Egyéb foglalkoztatottak csoportjába tartoznak az adott gazdasági szervezet (beleértve az egyéni vállalkozást) tevékenységében aktívan résztvevő személyek, akik részére munkájuk ellenértékeként munkadíj kifizetésre egyáltalán nem kerül sor, illetve a minimálbér munkaidő arányos hányadánál alacsonyabb összegű díjazás valósul meg.

1.2.2.3 Menedzsment azon tagja, akinek munkajövedelme (II. fejezet „kereset” és „egyéb munkajövedelem”) a vállalkozásnál szerzett teljes jövedelmének 50%-ánál kevesebb, s jövedelmének magasabb hányada profitból származik;

1.2.2.4 Társas vállalkozás nem fizetett dolgozó tagja

Az útmutató alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető-tulajdonos alkalmazásban állónak minősül az 1.2.2 szerint (Megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazottak).

És természetesen nem tartozik a KSH útmutatója szerinti 1.2 csoportba. Ezért nem is fontos vizsgálni, hogy menedzsment tagként, hogyan viszonyul a keresete és  egyéb munkajövedelme a profithoz!
1.1.1 Kereset
A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére pénzben vagy természetben fizetett díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény). Ide értendők a gazdasági társaságok tagjai részére a személyes közreműködés ellenértékeként történő kifizetések is.
1.1.2 Egyéb munkajövedelem
Egyéb munkajövedelmek a munkavállaló részére jogszabályban kötelezően meghatározott, valamint a munkáltató által önként nyújtott juttatások. Az egyéb munkajövedelmeknek az 1995. évi CXVII. Törvény által meghatározott hányada a munkavállaló számára adómentes, az ezen felüli egyéb munkajövedelem kifizetések már bruttó módon, a munkavállalót terhelő járulékaival együtt jelentendők. Az útmutató részletesen taglalja ezt a jövedelemfajtát.

Az 1.2.2.4 pedig azért nem vonatkozhat rá, mert ő fizetett megbízást teljesít.

 És végső következtetésként, a fenti logikai levezetések alapján megállapíthatjuk, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető tulajdonos beleszámít az átlagos statisztikai létszámba.

Kapcsolódó termékeink:
Statisztikai létszám kalkulátor (ingyenes)

Társasági adó 2010 kalkulátor

Vezető tisztségviselő
szerződés minta

Rehab kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az átlagos állományi létszám és a Tao.

 A 2010 évről készülő társasági adó bevallásban az adózónak lehetősége van az első félévet sávosan megadózni, azaz a pozitív adóalap 50 millió forintot meg nem haladó része után 19 százalék helyett 10 százalékkal adózni. Ennek egyik feltétele, hogy az általa foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese szorzatának a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot. Kérdésként merül fel, hogy az átlagos állományi létszámban hogyan kell figyelembe venni a részmunkaidőben (például napi négy órában) foglalkoztatott dolgozókat?

A kérdés megválaszolásához nézzük át, hogy milyen joganyagra támaszkodhatunk.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

29/K. §
(4) Az (5)-(6) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésekor a társasági adó mértéke
a) a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakra a pozitív adóalap 50 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék;
b) a 2010. július 1. és 2010. december 31. közötti időszakra a pozitív adóalap 250 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék.

(5) Az adózó a (4) bekezdés a) pontja szerinti 10 százalékos adókulcsot akkor alkalmazhatja, ha a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakban
e) az általa foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese - ha az adózó székhelye a jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van, akkor a minimálbér - szorzatának a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.

4. § E törvény alkalmazásában
16/a. foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma: a Központi Statisztikai Hivatal által a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott, az adóév első napján hatályos kiadvány szerinti éves szinten számított statisztikai állományi létszám, azzal, hogy a kölcsönvett munkaerő a kölcsönvevőnél figyelembe vehető, amennyiben a kölcsönadó e létszámot a kölcsönadott munkaerő nélkül számítja fel, és erről az adóbevallás benyújtásáig írásban nyilatkozik a kölcsönvevőnek;

KITÖLTÉSI ÚTMUTATÓ a 1029. számú bevalláshoz, valamint a 1029-A jelű adatszolgáltatáshoz
 
A 2010. évi adóalap megosztása és az adószámítás
• A 2010. január 1-jétől 2010. június 30-áig terjedő időszakra jutó pozitív adóalap
és adó számítása
e) Az adózó által az első félévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese – ha az adózó székhelye a jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van, akkor a minimálbér – szorzatának az első félévi időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot. (Például, ha egy naptári év szerint az adóév egészében működő – nem a leghátrányosabb térségben székhellyel rendelkező – adózó első félévben foglalkoztatott átlagos állományi létszáma 30 fő az első félévre bevallott tb-járulék legalább (73 500x2x30x6x0,27) 7 144 ezer forint.

KSH

ÚTMUTATÓ A MUNKAÜGY-STATISZTIKAI ADATSZOLGÁLTATÁSHOZ
Érvényes 2009. január 1-jétől
Budapest,

5. Az átlagos állományi létszám számítása

Ha eltérő utasítás nincs, az átlagolást a tényleges létszám alapján kell elvégezni, vagyis minden személyt a munkaidő hosszától függetlenül, egy-egy egész főnek kell tekinteni.

Az átlagolást havonta kell elvégezni az adott hónap naptári napjainak figyelembevételével, vagyis a naponkénti állományi létszámok összegét, a munkarend szerinti pihenőnapokra és ünnepnapokra az azt megelőző munkanap létszámát véve figyelembe, el kell osztani a hónap napjainak számával.

Az éves átlagos állományi létszám a leírtak alapján már kiszámított havi átlagos létszámadatok egyszerű számtani átlaga, vagyis éves átlagszámítás esetén 12-vel kell elosztani a havi átlagos létszámadatok összegét.

Azokban a felvételekben, ahol az alkalmazásban állók létszámát teljes munkaidősre átszámolva is közölni kell, ott a számbavétel az egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó teljesített munkaóraszám vetítési alapként történő felhasználásával történik:
a nem teljes munkaidőben, részmunkaidőben foglalkoztatottak által teljesített munkaórák számát el kell osztani az egy fő teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó munkaórák számával.

 A felsorakoztatott joganyag alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy függetlenül a munkaidő hosszától, mindenkit egy egész főnek kell tekinteni a járulék fizetési követelmények teljesülésének vizsgálatánál. Mert hiába van kidolgozott módszertan a részmunkaidőben foglalkoztatottak létszámának számítására, az ebben az esetben nem alkalmazható, mert a törvényalkotó "elfelejtette" a Tao törvény fogalom meghatározásánál odaírni, hogy "teljes munkaidősre átszámolva". Így aztán hiába tiltakozik az ember igazságérzete, miszerint az már még sincsen rendjén, hogy nem létező teljesítmények után is megfizetendő járulékot kelljen figyelembe venni, nincs kihez fordulnia. Hiába keresgél az adózó az interneten, hiába telefonálgat, nincs állásfoglalás, nincs értelmes magyarázat. Ez van, eszi-nem eszi. Sőt, hogy még biztosabb legyen a dolog, aki nagyon keresgél, az rábukkanhat az APEH archívumában egy 2007 évi állásfoglalásra, amelyik a "gyakori felmerülésre tekintettel" közli az adózóval, hogy bizony jól tetszett érteni, a szorzásnál a 4-6 órás részmunkaidős munkavállaló is egy főnek számít.

2007.09.20.
A sávos adókulcs alkalmazásának feltételei 

[Tao. tv. 4. § 16/a. pont, 19. § (3)-(6) bekezdés] 

Archívumba került: 2009.10.01.

A foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a – Tao. tv. 4. § 16/a. pontjában foglaltakra figyelemmel – a Központi Statisztikai Hivatal által a munkaügyi-statisztikai kérdőívek kitöltéséhez kiadott kiadvány szerinti éves szinten számított statisztikai állományi létszám (a továbbiakban: létszám). A kiadvány részletesen tárgyalja a létszámba tartozók körét; például – gyakori felmerülésére tekintettel kiemelendő – a munkaidő hosszától függetlenül minden foglalkoztatott, így a 4-6 órás részmunkaidős munkavállaló is egy egész főnek számít.

 Ezek után már csak az vigasztalhat bennünket, hogy ez az utolsó olyan év, amikor a szóban forgó szabályt alkalmazni kell. Milyen kis apró örömökből áll az élet!

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Közmű térítésmentes átadásának áfa kötelezettsége

 Társaságunk áramhálózati tulajdonú hálózati beruházást hajtott végre. A beruházást kivitelező vállalkozó a szerződésben meghatározott díjat kiszámlázta azzal, hogy az áfa fizetésére a fordított adózás szabályai szerint a megrendelő a kötelezett. Mi a számla alapján megállapítottuk a befizetendő áfát és ugyanabban a bevallásban egyidejűleg levonásba is helyeztük. A létrehozott vezeték rendszer a hálózati üzemeltetési joggal bíró szolgáltatónak kerül átadásra térítésmentesen. Kérdésünk, hogy a térítésmentes átadás jár -e áfa fizetési kötelezettséggel?

A számviteli törvény 86.§. (7) bekezdésének "a" pontja szerint:

A rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni:
a) a térítés nélkül átadott eszközök nyilvántartás szerinti értékét, a térítés nélkül nyújtott szolgáltatások bekerülési értékét, a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben, valamint - a behajthatatlannak nem minősülő - elengedett követelés könyv szerinti értékét;

Ugyancsak a számviteli törvény előírásaiból következik, hogy a megvalósított eszközt annak kell üzembe helyeznie, amely szervezet azt rendeltetésszerűen használni, üzemeltetni fogja. Az adott esetben ezt a beruházást még az üzembe helyezés előtt (azzal egyidejűleg), mint beruházást az üzemeltető részére át kell adni.

Az Áfa törvény az ingyenes átengedés kapcsán a következőket írja:

 11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

(3) Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek
a) a közcélú adomány,
b) ha az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket.

A beszerzések áfa-jának levonhatósága attól függ, hogy az adott beszerzés közvetlen és azonnali kapcsolatban áll-e az áfa levonásra jogosító ügylettel és a felmerült költség az adólevonásra jogosító adóköteles tevékenység árának alkotóelemét képezi-e. Ez esetünkben minden bizonnyal így van, azaz a vállalkozás az adóköteles tevékenysége érdekében valósította meg a beruházást.

A áfa levonási jog rendeltetése, hogy az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás ellenértékébe a korábbi szakaszok során felszámított forgalmi adó ne épüljön be. A beruházást megrendelő vállalkozásnál ez így is van, hiszen a felszámított áfa összegét levonásba helyezte.

Az Áfa törvény másik logikája, hogy a végső fogyasztó kell legyen az, akit ennek a fogyasztási adónak terhelnie kell. Az áramhálózat a villamos energia felhasználását teszi lehetővé. Ezt a hálózatot üzemeltető szolgáltató biztosítja. A hálózathoz kötődő hozzáadott érték adó (áfa) az ingyenes átadás pillanatában még nem csapódott le a végső fogyasztónál. Ebből a logikai levezetésből következik, hogy a beruházást megrendelő vállalkozásnak ez tovább kell számláznia a hálózati szolgáltató felé. A számlán fontos feltüntetni az ingyenes átadás tényét és azt, hogy az áfa megfizetésére az átvevő a kötelezett.

Elméleti síkon tovább követhetjük a hozzáadott érték adó útját. Az áramszolgáltató megfizeti és le is vonja az áfát. A nála felmerülő hálózat fenntartási költségek magával az áramszolgáltatással együtt áfa alapot fognak képezni és ily módon visszakerülnek a vállalkozónkhoz. Ő újból levonja ezt az áfát, és az előállítandó terméke árába beépíti a villamos energiát, valamint a meg nem térített beruházás költségét is. Végül egy végső fogyasztó áfával növelt áron megvásárolja a terméket, s így jut az állami költségvetés a teljes hozzáadott érték adóhoz.

Lehetne más forgatókönyv is? Bizony lehetne!

A 11. § -t figyelmesen olvasva:
"az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére... más tulajdonába ingyenesen átengedi"Esetünkben nem a vállalkozástól idegen célról van szó. Sőt, teljes mértékben az adókötele tevékenységgel szorosan összefüggő beruházásról. Ha pedig nem tartozik a 11. § hatálya alá és ellenérték sincs, akkor nem kell felszámítani az áfát. Maga a beruházási érték így is beépül az adóköteles termékértékesítés adóalapjába. Sajnos ezen ügylettel kapcsolatban nincs tudomásunk róla, hogy megjelent volna érdemi hatósági állásfoglalás. E második verziót gyengíti a (3) bekezdés b) pontja, amely szerint "az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket". 
 Ha a vállalkozás céljára való tekintettel csak a kis értékű termék ingyenes átengedése jelent kivételt, akkor ebből implicit az is következik, hogy a nagyobb értékű már termékértékesítésnek számít. Hogy a "vállalkozástól idegen célok", vagy a "vállalkozás céljára való tekintettel" az erősebb, azt nehéz eldönteni. És ebből a szempontból "bombabiztosabb" az első verzió.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.