Az Általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (régi áfa törvény) értelmében láncügyletnek tekintendő az ügylet, ha ugyanaz a termék több egymást követő termékértékesítés tárgya (vannak közbeiktatott viszonteladók), és ezt a terméket közvetlenül az első termékértékesítést teljesítő adóalanytól az utolsó termékértékesítés beszerzője részére adják fel, vagy fuvarozzák el. Láncügylet esetében az az értékesítés adómentes (csak egy ilyen értékesítés lehet), amely a terméknek az utolsó értékesítése, a származási (kiindulási) országhatár átlépését megelőzően.
Megjegyezzük, hogy a törvény logikáját illetően az új áfa törvény hasonló módon szabályozza ezt a kérdést.
Idézünk a törvényből néhány vonatkozó részletet:
A teljesítés helye termékértékesítésnél
14. § (1) Ha a terméket az átadó, az átvevő vagy bármelyikük megbízásából harmadik személy adja fel, vagy fuvarozza el, továbbá a 7. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti termékértékesítés esetében a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - az átvevő nevére szóló rendeltetéssel - a feladás, vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található. E rendelkezés kizárólag egy termékértékesítés tekintetében alkalmazandó, ha ugyanaz a termék több egymást követő termékértékesítés tárgya, és ezt a terméket közvetlenül az első termékértékesítést teljesítő adóalanytól az utolsó termékértékesítés beszerzője (átvevője) részére adják fel, vagy fuvarozzák el. Amennyiben a terméket egy olyan vevő (átvevő) adja fel, vagy fuvarozza el, illetve ad erre megbízást, aki (amely) egyidejűleg ezt a terméket értékesíti is, akkor úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a terméket vevőként fuvarozza el, illetve ad erre megbízást, kivéve, ha bizonyítja (igazolja), hogy a terméket értékesítőként adja fel, fuvarozza el, illetve ad erre megbízást. Ha a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában harmadik ország területén található, az átvevő pedig importáló, akkor az importáló által végrehajtott termékértékesítés teljesítési helye belföld.
(5) Az (1)-(3) bekezdésekben nem szabályozott esetekben a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában található.
Az (1) bekezdés második mondatában meghatározott azon termékértékesítések esetében, melyek
a) megelőzik azt a termékértékesítést, mely teljesítési helyének megállapítására az (1) bekezdés első mondatát kell alkalmazni, teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - az átvevő nevére szóló rendeltetéssel - a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található,
b) követik azt a termékértékesítést, mely teljesítési helyének megállapítására az (1) bekezdés első mondatát kell alkalmazni, teljesítési helynek a termék fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni.40. §
(9) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén az adót a terméket beszerző adóalany, vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti.
Feltételezzük, hogy az ügyletben szereplőknek nincs Dániában kiváltott adószámuk, illetve telephelyük.
Az áfa törvény 14. § (1) bekezdése tehát abban az esetben alkalmazandó, ha az értékesítési láncban több szereplő is van (mint esetünkben) és a termék közvetlenül a sorban elsőtől az utolsóhoz kerül. Mivel a termék a fuvarozás megkezdése előtt Dániában volt, a végső vevő pedig (aki egyben a szállítást bonyolító is) magyarországi székhelyű, magyar adószámmal rendelkező társaság, ezért ő az, aki a termék közösségen belülről történő beszerzését végrehajtotta. Az összes ezt megelőző viszonteladó vevő értékesítésének teljesítési helye szintén Dánia (az a hely, ahol a termék a fuvarozás megkezdése pillanatában volt).
Az osztrák cég nem szállította (szállíttatta) Ausztriába a terméket. Ugyanúgy a magyar Kft sem szállította magyar területre a terméket. Mindketten az országaik területének hatályán kívüli ügyletet bonyolítottak. A dán cég 0% áfával kellett eladjon az osztráknak, az osztrák szintén 0% áfával kellett továbbadjon a magyar Kft-nek, aki a maga során szintén 0% áfával kellett értékesítsen a magyar Zrt-nek. A Zrt az áfa fizetésére kötelezett közösségen belüli beszerzés jogcímén. Természetesen ugyanabban a bevallásban ezt az áfát levonásba is helyezheti, amennyiben a terméket adóköteles tevékenysége érdekében szerezte be és az egyéb törvény által előírt feltételek is fennállnak.
A hibásan kiállított számla miatt a Zrt nem fizette meg az általános forgalmi adót, illetve nem a megfelelő jogcímen helyezte levonásba. A Kft-nek vissza kell fizetnie a Zrt részére a tévesen felszámított adót, míg a Zrt-nek ezt be kell fizetnie a költségvetés számára. Ugyanakkor a Kft a maga során helytelenül vallott és fizetett be adót (feltételezzük, hogy így járt el), amely számára elviekben visszajárna. Természetesen nem tudjuk, hogy az osztrák cég hogyan számlázott a magyar Kft-nek.
Alakulhatott volna ez másképpen is? A válaszunk, hogy igen. Amennyiben a magyar Kft fuvarozott volna és a szállítási okmányok, illetve a szerződés alapján bizonyítható lenne, hogy a termék az ő nevére szóló rendeltetéssel érkezik Magyarországra, úgy ő minősült volna közösségen belüli beszerzőnek és a tovább értékesítése már belföldi ügyletként adózott volna, áfa felszámítási kötelezettséggel.
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
