Társas vállalkozó személyes közreműködése gyes ideje alatt

Egy Kft. ügyvezetője jelenleg gyes-en van. A társaság élelmiszer boltot üzemeltet.
A bejelentett alkalmazottakkal nem tudja lefedni a nyitvatartási időt. Lehetséges-e visszajelenteni tagi jogviszonyba, jövedelem kivét nélkül, és a minimálbér után fizetni a járulékokat?

A kérdésből közvetve kitűnik, hogy a Kft. vezető tisztségviselője egyben tulajdonosa is a társaságnak. A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja alapvetően háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

- munkaviszony,
- megbízási jogviszony,
- tagsági jogviszony

2007. szeptember 1-jétől a vezető tisztségviselő e feladatát

• a Ptk13. megbízásra vonatkozó szabályai szerint, vagy
• munkaviszonyban

láthatja el.

Nem láthatja el a vezető tisztséget – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.


A vezető tisztségviselő e jogállása miatt, a témában fokozott körültekintéssel kell eljárjon. Nézzük meg, hogy mit mond a törvény a több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállására!


Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén

31. § (1) Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot.
(2) A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokban és a 26. § (1) bekezdésében említett ellátások után együttesen legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. A nyugdíjjárulékot (tagdíját) a naptári év folyamán addig kell levonni, amíg a biztosított nem nyilatkozik arról, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési felső határig megfizette. Nyugdíjjárulék-túlfizetés esetén a foglalkoztató a túlfizetés igazolását követő 15 napon belül köteles a járulékot visszafizetni a biztosítottnak.
(3) Ha a biztosított legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem fizet a 19. § (3) bekezdésében meghatározott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.

Tehát amennyiben a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban ( vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszonyban) áll – akár egy, akár több munkáltatónál – és foglalkoztatása a munkaviszonyában/munkaviszonyaiban együttesen eléri a heti 36 órát, akkor a társas vállalkozásban a járulékokat [társadalombiztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat)] a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem alapján kell megfizetni. Ha a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem köteles pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni.


A járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel

27. § (1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni.
28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a 27. § (1) bekezdésben meghatározott járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.

A Tbj tv szerint a biztosítot társas vállalkozó után a járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg.
A járulékalap alsó határát arányosan arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó gyermekgondozási segélyben részesül, de csak abban az esetben, ha a gyermekgondozási segély fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja.

A saját Kft-ben való tagi jogviszonyban történő személyes közreműködés véleményünk szerint megvalósítja a vállalkozói tevékenység gyakorlásának feltételét. Fő szabály szerint pedig a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után kell a járulékokat megfizetni. A gyermekgondozási segély ideje alatt a társas vállalkozó mentesülhetne a tevékenységére jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettségtől, de a törvény rendelkezései szerint a segély fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytathatja. Önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása a a 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról jogszabály szerint nem minősül személyes közreműködésnek.

91. § (1) A társaság bármely tagja a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében.
(2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.

A bolti munkák végzése azonban nem vezető tisztségviselői feladat ellátása, hanem személyes közreműködés, amely tagi jogviszonyban kimeríti a vállalkozói tevékenység személyes folytatásának fogalmát. Megoldás lehet viszont a problémára a bolti feladatok munkaviszonyban történő ellátása. Nézzük meg ismét, hogy mit mond erről a jogszabály!

1998. évi LXXXIV. törvénya családok támogatásáról

21. § A gyermekgondozási segélyben részesülő személy - ide nem értve a nagyszülőt - keresőtevékenységet
a) a gyermek egyéves koráig nem folytathat, kivéve a kiskorú szülő gyermekének gyámját,
b) a gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat.

Összefoglalva

• A társas vállalkozás gyesen lévő tagja a gyermek egyéves korát követően munkaviszonyt létesíthet a Kft.-vel és keresőtevékenységet folytathat időkorlátozás nélkül. 
• A munkaviszonyban történő munkavégzés véleményünk szerint nem minősül a  vállalkozói tevékenység személyes folytatásának és nem vezet a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettséghez.
• Munkaviszonyban a több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállására vonatkozó szabályok szerint a "főállásban" gyesen lévő személy után a ténylegesen kivett jövedelem alapján kell a járulékokat figyelembe venni. 
• A gyerek egyéves koráig nem látunk lehetőséget a boltban történő munkavégzésre csak a tevékenységére jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettség szabályának betartásával.

Vezető tisztségviselő szerződés minta

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Osztalékfizetés betéti társaságoknál

A Vállalkozásunk (Bt.) a 2008. évi beszámolóban osztalék kifizetést hagyott jóvá, amit idén szeretnénk kivenni. Milyen feltételei, kötelezettségeink vannak ezzel kapcsolatban, valamint milyen és mennyi adót, járulékot kell fizetni, bevallani, és mikor? Be kell-e jelenteni a cégbíróság felé?
Ennek a vállalkozásnak 3 tulajdonosa van, az egyik kültag (47,62 %) alkalmazott is a vállalkozásban, és a munka érdemi részét csak ő végzi. A tulajdonosok úgy döntöttek, hogy csak ez az egy tag vegye fel az egész osztalékot. Itt nyilván az EHO korlát is érdekes lehet (felső határ). Megerősítést kérnék azzal kapcsolatban, hogy ez járható út-e anélkül, hogy többlet költséggel járna?
Az Apehnál azt mondták, hogy ha a másik két tulajdonos nyilatkozik arról, hogy ők lemondanak a részükről, és nem nevezik meg, hogy kinek a javára, és egy újabb határozatban arról nyilatkoznak, hogy az egész összeg kifizethető a harmadik tagnak, akkor nincs adó és járulék vonzata. Tehát nem számít ajándéknak. Még egy feltételt mondtak, hogy az osztalékot mindenféleképpen utalással kell kifizetni.


A betéti társaságokra vonatkozó nyereségfelosztási szabályok a Gt.-ben:

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

90. § (1) Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár.
93. § (1) A tagok gyűlése határoz a társaság mindazon ügyében, amelyet törvény vagy a társasági szerződés a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe utal. A tagok háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a tagok gyűlése hatáskörébe utalhatják.
(2) A tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben a tagok ülés tartása nélkül írásbeli vagy más bizonyítható módon történő szavazás útján is határozhatnak, kivéve, ha bármely tag az ülés megtartását igényli. A társasági szerződés az ülés tartása nélküli határozathozatal lehetőségét kizárhatja.
(3) A határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van. A társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhet, de legalább egy szavazat minden tagot megillet.
(4) A tagok gyűlése a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg határozatát. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis. A határozathozatal egyszerű szótöbbséggel történik, kivéve azokat a kérdéseket, amelyek esetében törvény vagy a társasági szerződés háromnegyedes szótöbbséget vagy egyhangúságot ír elő.
(5) Háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozat kell az üzletvezetési és képviseleti jog megvonásához. Valamennyi tag egyhangú szavazatával meghozott határozat kell - a 18. § (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének az elhatározásához.
(6) A társasági szerződés módosítását - a 18. § (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - valamennyi tagnak alá kell írnia.

18. § (2) A gazdasági társaság cégnevét, székhelyét, telephelyeit és fióktelepeit, valamint a társaság tevékenységi köreit - ha a tagok ezt a társasági szerződésben nem zárták ki - a társaság legfőbb szerve egyszerű szótöbbséggel is módosíthatja.
(3) A társasági szerződés felhatalmazhatja a gazdasági társaság ügyvezetését - a főtevékenység megváltoztatása kivételével - a (2) bekezdés szerinti döntések meghozatalára, és ezzel összefüggésben a társasági szerződés módosítására.

Összegezve

• A törvény kötelező jelleggel írja elő azt, hogy a nyereségből a tagok a vagyoni betéteik arányában kell részesüljenek. E szabály alól akkor van kivétel, ha a társasági szerződés az arányos kifizetéstől eltérő szabályt állapít meg. Mivel semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár, ezért értelmezésünk szerint csak arra van lehetőség, hogy a tagok a betéteik arányától eltérő mértéket állapítsanak meg a társasági szerződésben. Ennek elhatározásához egyöntetű döntés szükséges. 
• Mi nem látunk arra lehetőséget, hogy a tagok nyilatkozata helyettesíthetné a társasági szerződés eltérő rendelkezését. 
• A nyereség részesedés kifizethetőségéről a betéti társaság üzletvezetőjének nem szükséges nyilatkoznia. A korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabálytól eltérő rendelkezés (pontosabban ennek hiánya) hátterében az állhat, hogy a Bt. beltagja jogosult az üzletvezetésre és ő egyben korlátlanul (teljes magánvagyonával) köteles helyt állni a hitelezőkkel szemben. Különlegesebb helyzetet teremthet, ha a társasági szerződés üzletvezetési jogosultságot engedélyez a korlátoltan felelős kültagnak is. Arról nem is beszélve, ha egyedül a kültag viszi az üzletmenetet és teszi kockára akár a beltagok magánvagyonát is. 
• Az osztalék készpénzzel történő kifizetését korlátozó jogszabályról nincs tudomásunk.

Az osztalékból származó jövedelem

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

66. § (1) A magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. E törvény alkalmazásában (azzal, hogy nem minősül osztaléknak az a)-b) pontban említett jogcímen szerzett bevétel, ha azt a törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál - pl. az osztalékból megállapított személyes közreműködői díj-kiegészítésként - kell figyelembe venni).
a) osztalék
aa) a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés;
ab) a kamatozó részvény kamata;
ac) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem;
ad) a kockázatitőkealap-jegy hozama;

(2) Az adó mértéke

a) bármely EGT-államban működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama után 10 százalék;
b) az a) pontban nem említett osztalék (osztalékelőleg) esetében 25 százalék.


1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
3. §
(3) A magánszemély az adóévben megszerzett
a) vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §],
b) értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja tv. 65/A. §],
c) 25 százalékos adóterhet viselő osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §],
d) árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja tv. 67. §],
e) ingatlan bérbeadásából [Szja tv. 16. § (1) bekezdés és 74. §] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg

után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. 19. § (3) bekezdése alapján megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (1) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, a Tbj. 36-37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)-e) pontban meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

46. § (9) A kifizető olyan bizonylatot (igazolást) állít ki az osztalékban részesülő személynek, amely tartalmazza a kifizető és a bevételt, jövedelmet szerző nevét (elnevezését), adóazonosító számát, székhelyét (telephelyét), lakóhelyét, a kifizetés jogcímét, az osztalék kifizetésének évét, a bizonylat (igazolás) kiállításának időpontját, az adó alapját és a megállapított adó összegét. Osztalékelőleg fizetése esetén, illetőleg ha az osztalék-, társasági adót a kifizető nem vonta le, adó-visszatérítésre jogosító igazolás nem állítható ki.

Összegezve

• Az osztalék külön adózó jövedelemnek minősül. A magánszemély részére jóváhagyott osztalékból forrásadót kell vonni, amely összeghatártól függetlenül 25 %. Bizonyos esetekben a törvény átminősítheti az osztalékból származó jövedelmet (személyes közreműködői díj-kiegészítésként történő figyelembevétele a tevékenységre jellemző kereset alapján), de ez most nem témája írásunknak.

• Az osztalék után a kifizetőnek 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie egészen addig, amíg el nem éri a 450 ezer forintos korlátot (hozzájárulás-fizetési felső határ). Az említett korlát alapján fizetendő járulékot a beszámító tételek, főleg a bér esetében felmerülő, a Tbj. 19. § (3) alapján megfizetett  (a tárgyévben még fizetendő) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékok figyelembevételével kell megbecsülni. Itt is megemlítendő, hogy a tag személyes közreműködői díj-kiegészítéseként figyelembe veendő összeg, a  tevékenységre jellemző kereset alapján, itt is átminősítheti részben, vagy egészben ezt a kötelezettséget.
• Adó és járulék megfizetés az osztalék kifizetését követő hónap 12-ig.

Osztalék kalkulátor

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Transzferár alkalmazása az engedmények tükrében

Adott két Kft, melyek a társasági adótörvény értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülnek.
A székhely és a telephely ugyanaz a két cégnél, mivel mindkét cég tevékenysége kereskedelem és forgalmazott termékeik szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Előfordul, hogy egy-egy terméket úgy értékesítenek, hogy az egyik cég termékét összeszerelik a másik cég termékével és a létrejött árukapcsolás összeszerelve kerül a piacra. Ilyenkor a két cég között számlázás történik, az adott alkatrészt az egyik cég a másik felé értékesíti, amely cég az adott árut saját árujával együtt a piacon értékesítésre bocsátja, vagy az átszámlázott terméket segédanyagként használja fel. A két cég közötti értékesítés engedményes áron történik, az áruk listaárából bizonyos százalékú engedményt biztosítanak szóbeli megállapodás alapján. A kedvezmény lényegesen nem nagyobb, mint amit más viszonteladók felé is biztosítanak (kb. 10 %-kal magasabb az engedmény).
A kérdésem az volna, hogy ha két kapcsolt vállalkozás között ilyen jellegű teljesítés történik, akkor szükséges-e a transzferár alkalmazása?
Van-e valamilyen korlát, ami mentességre ad lehetőséget?


A kérdés a transzferár téma több területét is érinti. Vegyük sorra őket, nézzük meg mit mond a 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról!

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.
(2) A szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
d) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-c) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.

(4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.
(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

Az első következtetés, amit le tudunk vonni, hogy ha kapcsolt vállalkozások az egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), akkor módosítaniuk kell adózás előtti eredményüket a törvényben leírt módon. Ezt mérettől függetlenül, minden kapcsolt vállalkozások közötti szerződés teljesítés tekintetében meg kell tenni. A 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről szintén ezt támasztja alá:

Alapelvek
1. § (8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.

Második következtetés pedig az, hogy az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

A kisvállalkozás fogalmát a 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról elnevezésű jogszabály határozza meg.

(2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Fontos megjegyezni, hogy kapcsolt vállalkozások tekintetében ezeket a mutatókat össze kell számítani! A 10 millió euró év végén kb. 2,7 milliárd forint értéket jelentett.
Az adóhatóság a kapcsolt vállalkozások közötti ár alkalmazását minden esetben - vállalkozási kategóriától függetlenül - vizsgálhatja. Ennek figyelembevételével nem célszerű olyan szerződéseket kötni, amelyek szóbeli megállapodásra épülnek. Már csak azért sem, mert a vállalkozó saját bizonyítási lehetőségeit korlátozza be vele.

Felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e transzferár nyilvántartást vezetnie a kisvállalkozásnak (vagy mikrovállalkozásnak) minősülő vállalkozásnak? A törvény szövegéből az derül ki, hogy nem kötelező. A 22/2009-esPM rendelet, 2010. január 1-jétől fogja felváltani a 18/2003-as, jelenleg hatályban lévő PM rendeletetet. A Tao tv. által felsorolt meghatározási módszerek mindkét rendeletben hasonló módon vannak értelmezve. Egy jelentős különbség e tekintetben, hogy az új rendelet lehetővé teszi azt is, hogy az árképzés alapjául szolgáló piaci adatokat ne csak nyilvános adatbázisokból lehessen felhasználni, hanem bármely, az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisból. A számítások lehetséges módszereire most nem térünk ki részletesen. Megemlítünk azonban egy figyelmen kívűl alig hagyható szempontot! Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Megfordul ez a bizonyítási kötelem abban az esetben, ha az adózó rendelkezik a hivatkozott kormányrendelet által meghatározott nyilvántartással.

Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban

97. § (3) Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenőr köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni. (Art.)

Ami az engedményre vonatkozó eltéréseket illeti, itt nem a lényegesség a mérvadó. Meg kell határozni a nyilvántartásban azt az ársávot, amelyen belül a független feleknek adott engedmények mozognak és ahhoz viszonyítva kell az eltérést megállapítani. Elfogadott gyakorlat az ársáv középértékéhez történő igazítás. Bár konkrét szabályozás nincs ezzel kapcsolatban, de nyilvánvaló, hogy egy sávhoz viszonyítva nem lehet eltérést mérni. Az csak egy konkrét összeg lehet.

Összegezve

• A transzferár alkalmazását minden vállalkozás számára törvény írja elő.

• A kisvállalkozásnak minősülő vállalkozások számára a kormányrendeletben szabályozott nyilvántartással történő rendelkezés nem kötelező, de véleményünk szerint erősen ajánlott.

• A piaci ártól való eltérést mindenképpen dokumentálni kell, hiszen az adóalap korrekció szükségessége, illetve indokolatlansága az ellenőrzés során a vállalkozót terhelő feladat.

• A piaci ártól való eltérés nem lényegesség kérdése. Ha van eltérés, akkor az adóalapot módosítani kell! Az eltérés számszerüsítésére érdemes a kormányrendeletben felvázolt módszertant követni.

Kapcsolódó termékeink.

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló



Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.