Tartozásátvállalás elszámolása

Az eredeti kötelezettnél a megállapodás szerint átvállalt kötelezettség - mint elengedett kötelezettség - rendkívüli bevételként számolandó el, amennyiben a tartozásátvállaló nem kér térítést... De hogyan kell elszámolni abban az esetben ha a tartozás átvállalása térítés ellenében történik?

Először is jó leszögezni, hogy 2008 január 1.-től az elengedett kötelezettség illeték köteles, ezért jól át kell a vállalkozásnak gondolnia a térítésmentes tartozás átvállalást!
De nézzük, hogy mi hogyan számolnánk el, ha van ellenérték.

A tartozás értéke: 1 MFt

A tartozás átvállalójánál ("C" vállalkozás):

1. Kötelezettség átvállalásáról szóló szolgáltatás kiszámlázása:
T 311 vevő ("B" vállalkozás) - K 96 egyéb bevétel (mentes az adó alól) 1,2 MFt

2. A Kötelezettség állományba vétele:
T 86 egyéb ráfordítás - K 454 ("A" vállalkozással szemben) 1 MFt

3. Kiegyenlítés ("B" fizet "C"-nek az átvállalásért)
T 3841 / 3811 (bank / pénztár) - K 311 1,2 MFt



Az eredeti kötelezettnél ("B" vállalkozás):

1. Előírás ("C" számlája):
T 86 egyéb ráfordítás - K 454 (kötelezettség "C"-vel szemben) 1,2 MFt

2. Az eredeti kötelezettség kivezetése:
T 454 (kötelezettség "A"-val szemben) - K 96 egyéb bevétel 1 MFt

3. Pénzügyi teljesítés:
T 454 (kötelezettség "C"-vel szemben) - K 3841 / 3811 (bank / pénztár) 1,2 MFt

Miért fizetne "B" vállalkozás "C"-nek 1,2 MFt-ot azért mert átvállal tőle 1MFt tartozást? Mondjuk azért mert az 1 MFt három nap múlva esedékes, míg az 1,2 MFt "ráér" egy kicsit később.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Szeretnél te is bejegyzést közzétenni ebben a blogban? Írd meg nevedet és
e-mail címedet. Mi meghívunk szerkesztőink közzé.

Cégautó magáncélú használatának elszámolása

Annak érdekében, hogy mentesüljön a cég a cégautóadó és kapcsolódó adók megfizetése alól a következő teendők vannak mindössze?
A magáncélú használat címén a munkavállalónak kiszámlázom a magáncéllal futott kilométerek után a 9 Ft-ot, valamint a piaci árnak megfelelően a számviteli bizonylaton szereplő áfát megtéríttetem a dolgozóval.
Ha a számviteli bizonylatot a munkavállaló (vevő) folyószámláján előírom ugyanúgy, mint az áfás számlát a magánhasználatról, akkor a munkavállaló a végösszeggel, tehát a nettó + áfa összeggel fog tartozni, holott - ha jól értem - csak az áfát kell megtérítenie, az áfa alapja csak tájékoztató jellegű.
Ez esetben nem tudom "eltüntetni" a folyószámláról a nettó összegnek megfelelő tartozást, ugyanakkor nem is követelem a munkavállalótól, mert csak az áfát kellett megtérítenie.
Vagy a számviteli bizonylaton nem kell feltüntetni az áfa alapját, csak magát a piaci ár különbözetéből adódó áfát, mint egyéb jogcímű bevételt és ez esetben a számviteli bizonylatot a számlázóprogramból állítom elő, tehát része lesz az áfa analitikának?

Te hogyan számolod el? A számviteli bizonylatodról mi kerül az árbevétel számlára?

Annak érdekében, hogy mentesüljön a cég a cégautóadó és kapcsolódó adók megfizetése alól, hitelt érdemlően dokumentálnia kell, célszerűen szabályzatba is rögzítve, hogy a magáncélú használat ki van zárva, illetve a magáncélú használat ellenőrzött körülmények között történik és az ezzel kapcsolatos kiadásokat a magánszemély megtéríti a vállalkozásnak. Lásd: Cégautó szabályzat


Az egyik számlázandó tétel valóban a magáncélból futott kilométerek után fizetendő 9 Ft.


Ezt egészíti ki a magáncélból futott kilométerekre jutó üzemanyag fogyasztás (amennyiben az üzemanyagot a vállalkozás biztosítja).
Megjegyezzük, hogy nagyobb utak esetében (például szabadság), előnyösebb lehet azt a megoldást választani, hogy a magánszemély vásárolja meg az üzemanyagot. Így elkerülhető az üzemanyag áfájának duplázódása (egyszer áfásan veszi meg a cég, majd áfásan kiszámlázza a munkavállalónak). Ugyanakkor a havi normál üzemben, amikor kisebb-nagyobb magáncélú utak keverednek a vállalkozás érdekében történő használattal, kevésbé elképzelhető megoldás a magántankolás.


Harmadik tétel a kiszámlázott 9 Ft/km és a piaci ár közötti különbözetre jutó áfa megtéríttetése azzal a személlyel, aki magáncélból használja a gépjárművet. Ennek a tételnek a könyvelése valóban okozhat némi fejtörést és szakmai berkekben nem is esik egységes megítélés alá!


Véleményünk szerint ennek az áfa különbözetnek a megtérítését a "Cégautó kalkulátor" harmadik munkalapján szereplő számviteli bizonylattal tudjuk dokumentálni. Mivel az áfa alapját nem kell megtéríttetni, ezért itt bevételről nem beszélhetünk (hiszen az áfa nem bevétel). Vegyes könyvelés keretében a szóban forgó áfát elő lehet írni a munkavállalóval szembeni követelésként (T 36) a fizetendő áfával szemben (K 467). Pénzügyi rendezéskor pedig a pénztárral, vagy a bankkal szemben (T 3811; T 3841) megszüntethető a követelés (K 36). Így a befizetendő áfa főkönyvi kartonjára felkerül az összeg, ugyanakkor az áfa analitikába nem fog bekerülni. Ezért fokozott figyelmet igényel ennek a tételnek az áfa analitikához történő hozzáírása. Ezt mi az "Áfa arányosítás kalkulátorban" szereplő "Áfa összesítés" elnevezésű munkalapon kezeljük.


Illik még szót ejteni ebben a témakörben a teljesítés időpontjáról. A számviteli törvény szerinti teljesítés időpontja (egyezően a Ptk. szerinti teljesítéssel) annak a hónapnak az utolsó napja, amelyik a magáncélú használattal érintett. Az Áfa törvény szabályai természetesen (miért ne?) eltérő időpontot határozhatnak meg ebben a tekintetben is. Amennyiben a magáncélú használat és ennek megtérítése rendszeresen ismétlődik, úgy az áfa törvény szerinti teljesítés időpontja a fizetési határidő lesz. Havi bevallóknál ez azt jelenti, hogy a tárgyhónapot követően kiszámított magáncélú használat miatt fizetendő áfát, a fizetési határidővel egyezően, a tárgyhónapot követő hónapról szóló bevallásban kell szerepeltetni.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, vagy a hozzászólásokról, úgy az oldal aljántalálható Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Szeretnél te is bejegyzést közzétenni ebben a blogban? Írd meg nevedet és
e-mail címedet. Mi meghívunk szerkesztőink közzé.

Gazdálkodó kölcsönt nyújt magánszemélynek

Társaságunk kölcsönt kíván nyújtani tulajdonosának. Azt szeretném tudni, hogy milyen mértékű kamatot kell (lehet) felszámítanunk.

A kérdés akkor lenne pontosabb, ha a tulajdonos személyét is behatárolná. Nem mindegy ugyanis, hogy a tulajdonos egy magánszemély, vagy egy másik társaság. Sőt az sem mindegy, hogy a szóban forgó tulajdonos többségi befolyással bír-e a cégben, vagy nem (kapcsolt vállalkozás). Ha a társaság tulajdonosa egy másik társaság, akkor annak mérete sem közömbös (nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak a kisvállalkozásokra, illetve az ennél nagyobb vállalkozásokra - adóalap korrekció!). Ezen kívül az alul tőkésítési szabály is alkalmazandó.

Ami közös mindegyik esetben, hogy a Gazdasági társaságokról szóló törvény az ilyen ügyletet a legfelsőbb szerv (taggyűlés) kizárólagos döntési kompetenciájába rendeli. Tehát a taggyűlési határozat kötelező a kölcsönszerződés elfogadásához.

Magánszemélynek nyújtott kölcsön esetén a megállapítandó kamat tekintetében mindenképpen érdemes az SZJA törvény kamatkedvezményre vonatkozó rendelkezéseit figyelembe venni (72 § (1), (2), (3)!

Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény). Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára - ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára - megállapítja, valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja.

Amennyiben a magánszemély, akinek a kölcsönt nyújtják a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben részesült kamatkedvezményben, úgy a kamatkedvezmény egyéb összevonandó jövedelemnek minősül. Egyéb jogviszonyban a kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adó mértéke a kamatkedvezmény 44 százaléka (+ 11% EHO!).

A magánszemélynek nyújtott kölcsön esetére a fentiekből azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a kamatkedvezményből keletkező jövedelem abban az esetben kerülhető el, ha a magánszeméllyel kötött szerződésben a kamat oly módon kerül rögzítésre, hogy az egyezzen meg éves szinten (illetve a kötelezettség megszűnésének időpontjában) az évvégi (megszűnéskori) jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével.
A kölcsönnyújtáshoz segítséget nyújtó segédleteink:
Kölcsönszerződés minta
Taggyűlési jegyzőkönyv szerződések jóváhagyására


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Szeretnél te is bejegyzést közzétenni ebben a blogban? Írd meg nevedet és
e-mail címedet. Mi meghívunk szerkesztőink közzé.