A közvetített szolgáltatás és a járulékos költség kapcsolata

Az ügyletek teljesítése során bizonyos esetekben felmerülnek olyan járulékos szolgáltatás-elemek, amelyeket a főszolgáltatás nyújtója a megrendelővel kötött megállapodás alapján szintén megtéríttet az igénybe vevővel. E járulékos szolgáltatások tulajdonképpen a szolgáltatás nyújtójánál felmerülő járulékos költségek miatt jönnek létre. Például a vevő homokot vásárol, de kéri annak házhoz szállítását is. A kereskedőnek a szállítással kapcsolatban költségei keletkeznek. Ez lehet saját jármű üzemeltetésével kapcsolatos költség, de lehet egy fuvarozó vállalkozótól igénybe vett szolgáltatás is.

Az áfa törvény 70. § -a példálózó jelleggel sorolja fel azokat az esetlegesen felmerülő járulékos költségeket, amelyek kapcsolatba hozhatók a főszolgáltatás nyújtásával.

70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.

Járulékos költségről akkor beszélhetünk, ha a főszolgáltatásnak tekintett alapügylethez kapcsolódik,  az alapügylet megvalósulását segíti, illetve az alapügylet nélkül e járulékos költségekre nem lenne szükség. Fontos követelmény, hogy ugyanaz az adóalany nyújtsa a főszolgáltatást és téríttesse meg a kapcsolódó járulékos költséget. Példánk esetében is elmondható, hogy a vevő valószínűleg azért vásárol az adott kereskedőtől, mert tudja, hogy a termék fuvarozását is megoldja. És az is igaz, hogy önmagában a fuvarozást, mint szolgáltatást nem igényelné a vevő, ha nem tudna homokot vásárolni a kereskedőtől.

Az átterhelt járulékos költségek a fő szolgáltatás adókulcsával adóznak, azonos a teljesítési hely, de nem feltétlenül azonos a teljesítési időpont. A járulékos költségek tovább számlázása megvalósulhat a azonos számlán a főszolgáltatással, de külön bizonylaton is történhet. Ajánlatos ilyenkor hivatkozni az alapügyletre, hogy a két dolog összekapcsolható legyen.

A példa kapcsán említettük, hogy lehet szó saját jármű üzemeltetésével kapcsolatos költségről, de megoldás lehet egy fuvarozó vállalkozótól igénybe vett szolgáltatás is. Ez utóbbi esetben szolgáltatás közvetítése történik.

Kérdésként merül fel, hogy lehet-e egy közvetített szolgáltatást járulékos költség átterheléseként értelmezni?

A közvetített szolgáltatás és a járulékos költség, mint továbbszámlázott mellék szolgáltatás, különálló fogalmak. Ugyanakkor egy ügylet lehet  közvetített szolgáltatás és egyúttal járulékos költség is. Ha a kiegészítő szolgáltatásként továbbszámlázott járulékos ügylet az alapügylettel szoros összefüggésbe hozható, úgy lehet szó olyan mellék szolgáltatás nyújtásról is, amelyiket nem az alapügyletet teljesítő nyújt a szó fizikai értelmében, hanem csak jogszabály adta lehetőségként közvetít. Ilyen esetben a közvetített szolgáltatás, mint továbbszámlázott járulékos költség az alapügylet adómértékében osztozik.

További kérdésként merül fel, hogy a főszolgáltatást nyújtó fel kell-e vegye a tevékenységi köreibe a közvetített szolgáltatásokat?

Véleményünk szerint nem a valóságot tükrözné, ha a homokot árusító kereskedő, akinek se tehergépjármű nem szerepel a nyilvántartásában, sem adekvát járművezetői jogosítvánnyal rendelkező munkavállalója nincs, illetve e tevékenység gyakorlásához szükséges engedéllyel sem rendelkezik, fuvarozásból származó árbevételt mutatna ki, ami adott esetben akár még magasabb értéket is képviselne, mint maga a homok eladás. Persze az sem lenne jó, ha az egészet a homok értékének tüntetné fel. Egy elfogadható megoldás kínálkozik csak. Ez pedig az értékesítés árbevétele keretében külön főkönyvi számlán kimutatott "fuvarozási szolgáltatás közvetítéséből" származó árbevételként való rögzítés. Ehhez pedig nem szükséges a fuvarozási tevékenység bejelentése az adóhatósághoz.

A közvetített szolgáltatás járulékos költség továbbszámlázásaként való értelmezése komoly adózási kockázatot jelent, főleg olyan esetekben, amikor eltérő adókulcs alkalmazása lenne szükséges, önállónak, egymástól függetlennek tekintett szolgáltatások és termékek esetében.

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.

70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:

b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.

2000. évi C. törvény a számvitelről

3. § (1) E törvény alkalmazásában

(4) E törvény alkalmazásában

1. közvetített szolgáltatás: a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás; közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, a gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható;

(6) E törvény alkalmazásában

5. vásárolt készletek: az anyagok [alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag, alkatrészek, a 28. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti eszközök], az áruk (kereskedelmi készletek, betétdíjas göngyölegek, a közvetített szolgáltatások), a készletre adott előlegek;

(7) E törvény alkalmazásában

1. igénybe vett szolgáltatás: minden olyan szolgáltatás, amely nem tartozik a közvetített szolgáltatás, illetve az egyéb szolgáltatás közé; különösen az utazásszervezés, a szállítás-rakodás, a raktározás, a csomagolás, a kölcsönzés, a bérlet, a bérmunka, az eszközök karbantartása, a postai és távközlési szolgáltatás, a mosás és vegytisztítás, a bizományi tevékenység, az ügyletszerzés, az oktatás és továbbképzés, a hirdetés, a reklám és propaganda, a piackutatás, a könyvkiadás, a lapkiadás, a szállodai szolgáltatás, a vendéglátás, a kutatás és kísérleti fejlesztés, a tervezés és lebonyolítás, a könyvvizsgálat, a könyvviteli szolgáltatás;

28. § (1) A forgóeszközök csoportjába a mérlegben a készleteket, a vállalkozó tevékenységét nem tartósan szolgáló követeléseket, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, pénzeszközöket kell besorolni.

(2) A készletek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök,

a) amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk, göngyölegek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat,

(4) A készletekre adott előlegként az anyag-, az áruszállítónak, a közvetített szolgáltatást nyújtónak, importbeszerzésnél az importálást végző vállalkozónak ilyen címen átutalt (megfizetett, kiegyenlített) – a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó – összeget kell kimutatni.

78. § (1) Az anyagjellegű ráfordítások között kell kimutatni a vásárolt és felhasznált anyagok értékét, az igénybe vett (vásárolt) szolgáltatások – le nem vonható általános forgalmi adót is magában foglaló – értékét, az egyéb szolgáltatások értékét, az eladott áruk beszerzési értékét és az eladott (közvetített) szolgáltatások értékét.

(6) Az eladott (közvetített) szolgáltatások értékeként a vásárolt és változatlan formában értékesített szolgáltatások bekerülési értékét kell elszámolni az értékesítéskor.

82. § (1) Az értékesítés közvetlen költségei között kell kimutatni az értékesített saját termelésű készletek és teljesített szolgáltatások közvetlen önköltségét, az eladott áruk beszerzési értékét, az eladott (közvetített) szolgáltatások értékét.

160. § (3)

b) A 8. számlaosztály az összköltség eljárással készülő eredménykimutatáshoz tartalmazza az anyagjellegű ráfordításokat [ezen belül az anyagköltséget, az igénybe vett szolgáltatások értékét, az egyéb szolgáltatások értékét, az eladott áruk beszerzési értékét, az eladott (közvetített) szolgáltatások értékét], a személyi jellegű ráfordításokat (ezen belül a bérköltséget, a személyi jellegű egyéb kifizetéseket, a bérjárulékokat) és az értékcsökkenési leírást, valamint az egyéb ráfordításokat, a pénzügyi műveletek ráfordításait, a rendkívüli ráfordításokat, az eredményt terhelő adót. A 8. számlaosztály a forgalmi költség eljárással készülő eredménykimutatáshoz tartalmazza az értékesítés elszámolt közvetlen önköltségét, az eladott áruk beszerzési értékét, az eladott (közvetített) szolgáltatások értékét, az értékesítés közvetett költségeit (ezen belül az értékesítési, forgalmazási, az igazgatási, az egyéb általános költségeket), valamint az egyéb ráfordításokat, a pénzügyi műveletek ráfordításait, a rendkívüli ráfordításokat, az eredményt terhelő adót.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A vevő adószámának feltüntetése kötelező?

Többször is előfordult már, hogy üzletben, számlás vásárláskor az eladó kérte a vevő adószámát, mondván hogy ő azt az utasítást kapta a tulajdonostól, hogy minden kiállított számlán tüntesse fel ezt az adatot.
Fordított esetben is gyakori, hogy a számla kiállítójától kéri a vevő, hogy az eladó tüntesse fel a vevői adószámot.

A kérések teljesítése nem minden esetben egyszerű. Egy kézi készpénzes számla kiállításakor könnyen rá lehet vezetni, viszont egy gépi számlázó program esetében, ahol előre minden be van állítva, ott már nem olyan könnyen teljesíthető ez a kérés.

Miért fordul elő gyakran ilyen irányú igény? Az ok talán arra vezethető vissza, hogy 2013. január 1-től az Áfa törvényben olyan új szabály bevezetésére került sor, amely előírja, hogy a kétmillió forint áthárított adót tartalmazó ügyletek esetében  szerepeltetni kell a vevő adószámát. Az Art. pedig ugyanezzel összefüggésben nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő.

A legtöbb félreértés abból adódhat, hogy az Art 31/B § (3) bekezdése akkor is előírja a nyilatkozattételi kötelezettséget, ha egy bevallási időszakon belül több kibocsátott számlából jön össze a kettő millió forint áthárított adó. Ez a bekezdés azonban csak az adólevonást gyakorló adóalanyra vonatkozik, aki természetesen rendelkezik a számlakibocsátó adószámával a befogadott számlák esetében, hiszen az értékesítő adószáma minden esetben kötelezően feltüntetendő.

Tehát az az érvelés, hogy azért kell a vevő adószáma még kisebb értékű számlák esetében is, mert egy bevallási időszakon belül akár össze is jöhet a kétmillió forint áthárított adó, nem állja meg a helyét. Az értékesítőnek ilyen esetben nincs nyilatkozattételi kötelezettsége. Az értékesítőnek azokon a számlákon kötelező feltüntetnie a vevő adószámát és nyilatkozattételi kötelezettsége is akkor keletkezik, ha a 169/B § (2) bekezdése szerint olyan számlát állít ki, amelyben egy másik, belföldön nyilvántartásba vett általános forgalmi adó alanyra áthárított általános forgalmi adó összege a 2 000 000 forintot eléri vagy meghaladja.

Az Áfa törvényből:
169. § A számla kötelező adattartalma a következő:
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének
da) adószáma, amely alatt mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy
db) adószáma, amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették, vagy
dc) adószámának vagy csoportos általános forgalmiadó-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegye, amely alatt, mint belföldön nyilvántartásba vett adóalany részére a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítették, feltéve, hogy a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalanyra a k) pont szerinti áthárított adó a 2 000 000 forintot eléri vagy meghaladja és a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön;

Az Art vonatkozó paragrafusát is érdemes figyelmesen tanulmányozni:
31/B. § (1) Az általános forgalmi adó alanya termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén azon számlákról, amelyekben az áthárított általános forgalmi adó összege a 2 000 000 forintot eléri vagy meghaladja, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmiadó bevallásban, amelyben az ügylet teljesítését vagy az előleg megfizetését tanúsító számla alapján adólevonási jogot gyakorol, számlánként nyilatkozni köteles:
a) a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó általános forgalmiadó-alany – ideértve az egyszerűsített vállalkozói adóalanyt is – adószámának, csoportos általános forgalmiadó-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről,
b) a nevére szóló számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapjáról és áthárított általános forgalmi adó összegéről, a számla sorszámáról, valamint
c) a számlában az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 169. § g) pontja szerint feltüntetett időpontról, ennek hiányában a számla kibocsátásának keltéről.
(2) Az általános forgalmi adó alanya termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetén azon számlákról, amelyekben egy másik, belföldön nyilvántartásba vett általános forgalmi adó alanyra áthárított általános forgalmi adó összege a 2 000 000 forintot eléri vagy meghaladja, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmiadó bevallásban, amelyben az ügylet teljesítését vagy az előleg megfizetését tanúsító számlában feltüntetett adót meg kell állapítania, számlánként nyilatkozni köteles:
a) a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő általános forgalmiadó-alany adószámának, csoportos általános forgalmi adóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről,
b) a kibocsátott számlában feltüntetett általános forgalmi adó alapjáról és áthárított általános forgalmi adó összegéről, a számla sorszámáról, valamint
c) a számlában az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 169. § g) pontja szerint feltüntetett időpontról, ennek hiányában a számla kibocsátásának keltéről.
(3) Amennyiben az általános forgalmi adó alanya ugyanabban az adómegállapítási időszakban ugyanazon termékértékesítő vagy szolgáltatást nyújtó által kibocsátott több számlában – ideértve a számlával egy tekintet alá eső okiratot is – áthárított adó tekintetében gyakorol összesen 2 000 000 forintot elérő vagy ezt meghaladó összegben adólevonási jogot, úgy az erről az adómegállapítási időszakról benyújtott általános forgalmiadó bevallásában nyilatkozik:
a) a termékértékesítő vagy szolgáltatást nyújtó általános forgalmiadó-alany – ideértve az egyszerűsített vállalkozói adó alanyát is – adószámának, csoportos általános forgalmiadó-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyéről, és
b) ezen számlákban feltüntetett, áthárított általános forgalmi adó összegéről.
(4) Számla módosítása esetén a számlát módosító okiratot kiállító és az azt befogadó általános forgalmiadó-alany abban a bevallásban, amelyben a módosítás hatását figyelembe veszi, akkor köteles a módosított számlát érintően az (1)–(2) bekezdés szerint nyilatkozni, ha a számlában áthárított általános forgalmi adó akár a módosítást megelőzően, akár azt követően vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja a 2 000 000 forintot. Ebben az esetben az általános forgalmi adó alanya nyilatkozik annak a számlának az (1)–(2) bekezdésben meghatározott adatairól, amelyet a módosítás érint, a módosítás számszaki hatásáról az általános forgalmiadó alap és áthárított általános forgalmi adó tekintetében, valamint a számlát módosító okirat sorszámáról.
(5) Számla érvénytelenítése esetén a számlát érvénytelenítő okiratot kiállító és az azt befogadó általános forgalmiadó-alany, amennyiben az érvénytelenített számlában – ideértve a módosított számlát is – áthárított általános forgalmi adó összege elérte vagy meghaladta a 2 000 000 forintot, abban a bevallásban, amelyben az érvénytelenítés hatását figyelembe veszi, köteles a számlát érintően az (1)–(2) bekezdés szerinti adatokról, valamint a számlát érvénytelenítő okirat sorszámáról nyilatkozni.
(6) Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya az általa kibocsátott számlák tekintetében a (2) és (4)–(5) bekezdésnek megfelelően, arról az adóévről benyújtott egyszerűsített vállalkozói adó bevallásban – az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény 11. § (5) bekezdés alkalmazása esetén a becslésre irányuló adóhatósági eljárás során – nyilatkozik, amelyben a számlát kiállította.
(7) A 34. § és a 172. § alkalmazásában az (1)–(6) bekezdés szerinti nyilatkozatra (általános forgalmi adó összesítő jelentés) a bevallásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(8) A pénzforgalmi elszámolást választó általános forgalmi adó alany által kibocsátott számla esetében az (1) és (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot csak egyszer, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmi adó bevallásban kell megtenni, amelyben ezen számla alapján az adózó első alkalommal adólevonási jogot érvényesít, adómegállapításra kötelezett.
(9) A pénzforgalmi elszámolást választó általános forgalmi adó alany termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén az (1) bekezdés szerinti nyilatkozatot ugyanazon számláról csak egyszer, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmi adó bevallásban teljesíti, amelyben ezen számla alapján első alkalommal adólevonási jogot érvényesít.

A NAV is kiadott egy állásfoglalást ezzel kapcsolatban. Ebből idézünk egy részletet:
"Minden egyéb esetben, (Áfa tv. fordított adózás, közösségen belüli értékesítés és a 169. § dc) - a szerk megj.) azaz a belföldön teljesített, egyenes adózású olyan ügyletek esetén, amelyekről kibocsátott számla áfa tartalma nem éri el a 2 millió forintot, vagy a számla áthárított áfát nem tartalmaz (például belföldi adómentes ügyletek esetén, ide nem értve a közösségi adómentes értékesítés esetkörét) a megrendelő adószáma nem kötelező tartalmi eleme a számlának. 
Nagyon fontos, hogy a számlakibocsátó a fenti három esetkörön túl nem köteles a vevői adószám számlán történő feltüntetésére, még akkor sem, ha ezt a vevő kifejezetten kéri. Tehát például egy belföldi, egyenes adózás alá eső olyan számla esetén, amelyen az áthárított áfa 1 millió forint, a vevői adószám feltüntetése nem kötelező, még akkor sem, ha a vevő kifejezetten jelzi a számlakibocsátó felé, hogy az ő (azaz a vevő) adószámát is tüntessék föl a számlán. A számlakibocsátó ettől függetlenül dönthet úgy, hogy – a vevő kérésének eleget téve – a számlán a vevő adószámlát feltünteti. Lényeges azonban, hogy az áfa-alany vevők sem kötelezhetőek arra, hogy a belföldi, egyenes adózás alá eső olyan ügyletek esetén megadják az adószámukat, ahol az áthárított áfa a 2 millió forintot nem éri el. Nem tagadható meg tehát a vevőtől a részére történő számlakibocsátás a 2 millió forint áthárított áfát el nem érő ügyletek esetén, még akkor sem, ha a vevő a számlakibocsátáshoz az adószámát nem bocsátja a számlakibocsátó rendelkezésére."
http://nav.gov.hu/nav/ado/afa080101_hatalyos/vevoi_adoszamok_feltuntetese.html?query=vev%C5%91%20ad%C3%B3sz%C3%A1m

Ez is érdekelhet:
Áfa arányosítás kalkulátor
Árfolyamveszteség kalkulátor
Késedelmi kamat kalkulátor
Rehab kalkulátor
Tagi kölcsön napi átlagos állomány

Főoldalunk: http://www.cegiranytu.hu/
Árlista

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Osztalékelőleg a beszámolóban

Kérdésként merült fel, hogy a beszámolóban követelésként kezelendő-e a kifizetett osztalék előleg, s a jóváhagyott osztalékot kötelezettségnek kell beállítani, vagy a megszavazott osztalékból le kell vonni az előleget és a kötelezettség a beszámoló kiegészítő mellékletében kerüljön bemutatásra.

A kérdés kapcsán átfogó kutatást végeztünk az interneten fellelhető szakértői vélemények között. Különböző válaszokkal találkoztunk. Volt aki az osztalékelőlegről szóló döntés időpontjában előírta volna mint követelést a kötelezettségekkel szemben, Az ily módon fennálló kötelezettség a pénzügyi teljesítéssel egy időben szűnne meg. Megoldásként mutatták be a követelés és a jóváhagyott osztalékból származó kötelezettség összevezetését az üzleti év utolsó napjára. Így a mérlegben már nem szerepel az előleg, mint követelés és ezzel egyezően kevesebb az osztalékfizetési kötelezettség is. Olvashattunk olyan megoldást is, amely szerint a követelés és kötelezettség összevezetése nyitás utáni számviteli feladatként kezelendő.

A számviteli törvény így rendelkezik:

29. § (1) Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is.

37. §
(2) Az eredménytartalék csökkenéseként kell kimutatni:
d) az üzleti év végén a tárgyévi adózott eredmény kiegészítéseként osztalékra, részesedésre, kamatozó részvény kamatára, továbbá az eredménytartalékot terhelő adóra igénybe vett összeget,

39. §
(2) A mérleg szerinti eredmény az osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvények kamatára igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a jóváhagyott osztalékkal, részesedéssel, a kamatozó részvények kamatával csökkentett tárgyévi adózott eredmény, egyezően az eredménykimutatásban ilyen címen kimutatott összeggel.
(3) A tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, a kamatozó részvény tulajdonosának kamatként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés, a kamatozó részvény kamatának figyelembevétele (kifizetése) után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
(4) Osztalékelőlegként – a más jogszabályban előírt egyéb feltételek mellett – csak akkor fizethető ki a 21. § szerinti közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott adózott eredmény, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett – a közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott – saját tőke összege az osztalékelőleg megállapított összegének figyelembevételével sem csökken a jegyzett tőke összege alá.

• (2a) Ha a jóváhagyott osztalék, részesedés, kamatozó részvények kamata kötelezettségként kimutatott összegének teljesítése nem pénzeszközzel történik, akkor a juttatás teljesítéseként átadott eszközt az értékesítés szabályai szerint kell elszámolni. (Új szabály az idei évben)

42. §
(3) Rövid lejáratú kötelezettség az egy üzleti évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel, ideértve a hosszú lejáratú kötelezettségekből a mérleg fordulónapját követő egy üzleti éven belül esedékes törlesztéseket is (ez utóbbiak összegét a kiegészítő mellékletben részletezni kell). A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartozik általában a vevőtől kapott előleg, az áruszállításból és szolgáltatás teljesítésből származó kötelezettség, a váltótartozás, a fizetendő osztalék, részesedés, kamatozó részvény utáni kamat, valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség.

65. § (1) A mérlegben a követelést (ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszközöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is) – függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel – az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.

(6) A mérlegben a követelést az (1)–(5) bekezdés szerinti könyv szerinti értéken addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon (a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással) nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg azt el nem engedték vagy behajthatatlan követelésként le nem írták.

70. §
(2) Az üzleti év mérleg szerinti eredményét az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye, a pénzügyi műveletek eredménye (a kettő együtt a szokásos vállalkozási eredmény) és a rendkívüli eredmény együttes összegéből (adózás előtti eredmény) az adófizetési kötelezettség levonásával (összevontan adózott eredmény), az osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvények kamatára igénybe vett eredménytartalékkal növelt, a jóváhagyott osztalékkal, részesedéssel, a kamatozó részvények kamatával csökkentett összegben kell meghatározni.

87. § (1) Az adózás előtti eredmény a szokásos vállalkozási eredmény és a rendkívüli eredmény összevont összege.
(2) Adófizetési kötelezettségként kell kimutatni az üzleti év adózás előtti eredményét terhelő adó (ideértve különösen a társasági adót, az abba beszámítható külföldi adót, valamint az olyan külföldi adót, amelynek alapjául szolgáló jövedelem nemzetközi szerződés rendelkezése alapján mentes a társasági adó alól), az egyszerűsített vállalkozói adó, a kisvállalati adó megállapított (bevallott, kivetett) összegét.
(3) Az adózott eredmény az adózás előtti eredmény és az adófizetési kötelezettség különbözetével egyezik meg.
(4) A mérleg szerinti eredmény a szabad eredménytartalékból osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvény utáni kamatra – az (5) bekezdés szerint – igénybe vett összeggel módosított adózott eredmény és a jóváhagyott osztalék, részesedés, kamatozó részvény utáni kamat különbözete.
(5) Amennyiben a tárgyévi adózott eredmény nem nyújt fedezetet a jóváhagyott osztalékra, részesedésre, kamatozó részvény utáni kamatra és a szabad eredménytartalék erre igénybe vehető, akkor a szabad eredménytartalékból igénybe vett összeget is be kell állítani az eredménykimutatásba. Ilyen esetben – ha a tárgyévi adózott eredmény negatív – az eredménykimutatásban eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre címen a szabad eredménytartalékból igénybe vett összeget kell kimutatni, míg a mérleg szerinti eredmény a negatív tárgyévi adózott eredménnyel azonos összegű lesz.

Következtetés
Osztalékelőleget az éves beszámoló alapján, a fordulónapot követő hat hónapig, illetve ezt követően az évközi mérleg alapján lehet megállapítani. Az előleg kifizetésének abban az évben meg is kell történnie, amelyikre vonatkozik, hiszen az osztalékelőleget a pénzmozgással egyidejűleg kell lekönyvelni.
Az osztalékelőleg a Számviteli törvény 29. § (1) bekezdése alapján a tulajdonosoknak kifizetett előlegnek minősül és követelésként kerül a számviteli nyilvántartásba.
„Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek … előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak...”
A Számviteli törvény azt is meghatározza, hogy „a mérlegben a követelést … az elfogadott, az elismert összegben... könyv szerinti értéken kell kimutatni” [65. § (1)], illetve „addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon (a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással) nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg azt el nem engedték vagy behajthatatlan követelésként le nem írták” [65. § (6)].
A fentiekből következik, hogy az osztalékelőleggel érintett üzleti évről készült beszámolónak tartalmaznia kell az osztalékelőleggel kapcsolatos követelést és nem vezethető össze a jóváhagyott osztalék számlára könyvelt kötelezettséggel. A szóban forgó követelésnek mindaddig szerepelnie kell a könyvviteli nyilvántartásban, ameddig a jóváhagyott osztalékot (amellyel kapcsolatosan az előleg kifizetésre került) pénzügyileg nem rendezik legalább az előleggel megegyező mértékben.
A kérdés helyes kezelésének azért is nagy a jelentősége, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora lesz a vállalkozás mérlegfőösszege. Ennek mértéke több fontos minősítés és besorolás alapját képezi.

Kapcsolódó termékeink:
Beszámoló mintatár
Beszámoló mintatár egyéb szervezeteknek
Elhatárolt veszteség nyilvántartása
Értékvesztés elszámoló segédlet
Iparűzési adó kalkulátor
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
KKV meghatározó és nyilvántartó
Mezei leltár készítő
Mérleg nyomtatványtár
Rehab kalkulátor
Selejtezési szabályzat
Szabályzat komplex csomag (kedvezményes)
Tagi kölcsön napi átlagos állomány
Tagi kölcsön szerződés minta
Társasági adó 2013 kalkulátor
Üzleti terv készítő
Vállalkozások kamatelszámolása



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A családi kedvezmény érvényesítése év közben

A családi kedvezmény érvényesítési lehetőségeit vizsgálva elsősorban az Szja törvénynek a fizetendő adóelőlegre vonatkozó szabályát kell figyelembe venni: 49. § (1) Az adóelőleg a 47. § szerint megállapított adóelőleg-alap – családi kedvezményt érvényesítő magánszemély esetében az adóévben az adóelőleg megállapításánál általa, illetve más jogosult által korábban még nem érvényesített családi kedvezménnyel csökkentett adóelőleg-alap – összege után az adó mértékével számított összeg, figyelemmel a (2)–(4) bekezdésben foglalt rendelkezésekre is.

Különböző olyan élethelyzetek vannak, amikor a tárgyhóra eső jogos családi kedvezmény nem teljes mértékben érvényesíthető. Például egy három gyermeket egyedül nevelő szülő, ha a rendszeres havi alapbére a minimálbér közelében van, akkor a  három és minden további eltartott esetén érvényesíthető havi  206 250 forint adóalap kedvezmény, ami esetünkben adókedvezményre átszámított 99 000 forint csak töredékében vehető figyelembe. Ez igaz még akkor is, ha a 2014 évtől hatályos, az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék terhére kiterjedő elszámolhatóságot szintén bekalkuláljuk.

Amennyiben a szóban forgó szülő egy adott hónapban nagyobb jutalmat kap, vagy történetesen jutalékos teljesítmény bérezésben van, akkor felmerül a kérdés, hogy a nagyobb adóelőleg alappal rendelkező hónapban figyelembe veheti-e a korábbi hónapokban a kisebb jövedelem miatt nem érvényesített családi kedvezményt is? Anélkül, hogy törvényi tanulmányokat folytatnánk, az igazságérzetünk alapján igen a válasz. Érvényesítheti, hiszen mi alapján kellene az állam számára megelőlegeznie jelentős összegeket, amelyek az év végét követően az éves adóbevallásban visszaigényelhetők?

Véleményünk szerint a törvénynek ezt a lehetőséget alanyi jogon kell mindenki számára biztosítania. A "korábban még nem érvényesített családi kedvezménnyel csökkentett adóelőleg-alap" kifejezés is ezt támasztja alá. Ennek ellenére hiába kutattunk ilyen jellegű értelmezés után az internetes adatbázisban, nem találtunk olyan állásfoglalást, vagy szakmai véleményt, amelyik ezt támasztaná alá. Legalábbis nekünk nem sikerült!

Így maradt támaszunk a hivatkozott paragrafus (3) bekezdése: "(3) Az adóelőleg-levonásra kötelezett kifizető (ideértve az adóelőleget megállapító munkáltatót is) az állami adóhatósághoz bejelentett módszerrel állapítja meg az adóelőleget, ha ez által az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető. Nem kell bejelentést tenni olyan módszer választása esetén, amelyet a számítástechnikai program kidolgozója az állami adóhatósághoz bejelentett."

A fenti bekezdés alapján a kifizetőre van bízva, hogy eldöntse hogyan jár el. Ha olyan bérszámfejtő programmal dolgozik, amelyik teljesíti a "módszer" iránt támasztott követelményeket, vagy ettől függetlenül bejelenti, hogy a családi kedvezményt göngyölítéses módszerrel veszi figyelembe az adóelőleg megállapításánál, akkor mehet az évközi elszámolás. Ha nem biztosítottak ezek a feltételek, akkor pedig a munkavállaló várhat a pénzére több hónapon keresztül, hiszen a kifizetőt ő nem kötelezheti a számára kedvezőbb elszámolásra. Olvastunk is olyan adóhatósági iránymutatást, amely bérleti díjból származó, az összevont adóalapba tartozó jövedelem kapcsán így fogalmazott: "A Szja tv. 49. § (3) bekezdése értelmében pedig az adóelőleget megállapító kifizető az állami adóhatósághoz bejelentett - az általános szabályoktól eltérő - módszer szerint is megállapíthatja az adóelőleget, ha ez által az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető. Ez azt jelenti, hogy a kifizető figyelembe veheti a családi kedvezmény érvényesítését kérő, jogszerűen megtett nyilatkozatokat, ha olyan előzetesen bejelentett adóelőleg-levonási módszert alkalmaz, amely a nem munkáltatóként havi rendszerességgel teljesített kifizetéseknél is biztosítja a kedvezmény érvényesítésének lehetőségét. Nem vitatható, hogy ehhez szükség van a kifizető együttműködési készségére is, mivel kötelezettséget erre vonatkozóan az Szja tv. nem ír elő.".

Vajon így van-e ez? Mint oly sok esetben, most is a jogalkotónak egy olyan megfogalmazásával állunk szemben, amelyik a "se veled, se nélküled" esete. Nem azt közli velünk, hogy "...módszerrel meg kell állapítani" és azt sem "...módszerrel is megállapíthatja", hanem csak egyszerűen azt, hogy "...módszerrel állapítja meg". Ha ragaszkodunk a bekezdés szellemiségéhez, akkor kötelezőként is felfoghatjuk, minden olyan esetre, amikor ezáltal az év végi adókülönbözet mérsékelhető!

A jogalkalmazó eldöntheti, hogy csak a paragrafus első bekezdését veszi figyelembe és mint korábban még nem érvényesítettként figyelembe veszi, vagy a biztonságra hajtva (mert ugye jobb a békesség), úgy értelmezi a (3) bekezdést, ahogyan azt az iránymutatásból kiragadott szövegrészben olvastunk.

Bérkalkulátorunkban, mi mindkét elszámolási lehetőséget beépítettük: Bérkalkulátor

Közben a NAV oldalára felkerült egy családi kedvezmény kalkulátor:
http://www.nav.gov.hu/nav/szolgaltatasok/kalkulatorok/csaladi_kedvezmeny_kalk

Szintén a NAV oldaláról:
Tájékoztató a családi járulékkedvezmény érvényesítésével összefüggésben

"A családi járulékkedvezmény nem göngyölhető.
Előfordulhat, hogy a családi járulékkedvezmény érvényesítését követően fedezet hiányában még mindig marad érvényesíteni nem tudott családi kedvezmény.
Eltérő adóelőleg megállapítási módszer alkalmazása esetén arra van lehetőség, hogy a járulék terhére sem érvényesíthető adóelőnyt „visszaadóalaposítsák”, és azt hozzá adják a következő havi magánszemélyt megillető adóalap-kedvezmény összegéhez. Ezt az összeszámított összeget lehet érvényesíteni a következő havi személyi jövedelemadó-előleg alappal szemben."
http://www.nav.gov.hu/nav/ado/jarulek/csaladi_jarulekkedvezmeny.html?query=csal%C3%A1di%20kedvezm%C3%A9ny


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Cafeteria 2014 - érdemes foglalkozni vele

A béren kívül 2014 évben is számos juttatás adható a munkavállalóknak. A téma minden pénzügyekkel foglalkozó szakember részéről figyelmet érdemel. A nem pénzbeli juttatások lehetnek adómentesek, illetve kedvezőbben adózók, mint a bérek. Ez utóbbiak is két csoportra oszthatók:
- béren kívüli juttatások (adóteher 35,7%),
- egyes meghatározott juttatások (adóteher 51,17%).

A bérek és a béren kívüli juttatások közötti különbséget az alábbi példával tudjuk szemléltetni.
Vegyük a 250 E Ft és 150 E Ft bérköltség (bruttó bér + Járulékai) közötti különbség alapján mennyivel több nettó bért lehet kifizetni egy egy gyermeket eltartó munkavállalónak. Ez az összeg, a nagyobb bér esetén plusz 50.973 Ft nettót jelent. Vagyis 100 E Ft plusz bérköltségnek körülbelül a fele vehető ki nettóban.
Ugyanebből a 100 E Ft különbségből, ha nem béremelésre, hanem valamilyen értelmes (a munkavállalónak amúgy is kiadást jelentő) béren kívüli juttatásra fordítjuk, akkor 73.700 forint értéket tudunk adni. A különbség 22.727 Ft. egy főre, egy hónapra. Éves szinten ez 272.727 Ft. A béren kívüli juttatások maximális éves keret változatlanul 500 E Ft.

Természetesen ez az arány még kedvezőbb is lehet, ha adómentes juttatások is kerülnek a választékba.

Az idei évben újabb elemekkel gazdagodott, illetve módosult a kínálat.
Sportrendezvényekre szóló belépőjegy, bérlet már korlátlan összegben adható adómentesen.
A kulturális rendezvényekre szóló belépőjegyek, bérletek évi 50 E Ft-ig mentesek adó alól.
A lakáscélú támogatás esetében is bővültek a lehetőségek. Nemcsak a vásárlást, hanem a hitel törlesztését is lehet támogatni.

A Széchenyi Pihenő Kártya használatát az 55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet szabályozza.
(a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának szabályairól).

Továbbra is a legnépszerűbb az Erzsébet-utalvány, amely a szerződött vendéglátó egységekben és élelmiszer üzletekben egyaránt felhasználható. Az étkezési Erzsébet-utalvány kedvezményes adózással 8.000 forint keretösszegig adható havonta, de az említett kereten felül adott utalványok adózása is kedvezőbb, mint a bér formájában történő jövedelem szerzés.

A törvény előírja, hogy a Cafetéria keretében adott juttatásokról nyilvántartást kell vezetni.

Kapcsolódó termékeink:

Cafeteria nyilvántartó

Cafeteria szabályzat minta





Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.