Nem biztosított magánszemély járulékfizetési kötelezettsége

A Kft  többségi tulajdonosa nem nyugdíjas magánszemély. Nincs más cégben munkaviszonya, nem vesz ki jövedelmet a Társaságnál, személyesen nem működik közre a tevékenységben. Álláspontja szerint nem fizet járulékot,  nem akar biztosítást, nyugdíjat. Bérbeadásból magas jövedelme van, a 450 eFt EHO-t már az idén is megfizette.
Kérdésem: kell-e utána járulékot fizetni  a Kft-ben 2009. évre a minimálbér kétszerese, 2010. évben a tevékenységre jellemző kereset után?

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.). definiálja, hogy mi minősül társas vállalkozásnak.Társas vállalkozásnak minősül többek között a korlátolt felelősségű társaság.
Ugyancsak a Tbj. határozza meg a társas vállalkozó fogalmát. Ennek értelmében társas vállalkozónak minősül a korlátolt felelősségű társaság tagja is, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).

A kérdés kapcsán két dolgot feltételeznünk kell:
- A magánszemély bérbeadásból származó jövedelme különadózó jövedelemként jelenik meg (számlát adó, adószámmal rendelkező magánszemély).
- A Kft. társasági szerződése amelynek többségi tulajdonosa, nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a tag személyes közreműködésre kötelezett és a személyes közreműködés a Kft szervezeti felépítése folytán egyébként is bizonyíthatóan kizárható.

Az első feltétel jelentősége abban áll, hogy a bérbeadásból származó jövedelem lehet önálló tevékenységből származó is. Ennek meghatározása így szól: Önálló tevékenységből származó jövedelem különösen az ingó vagyontárgy és a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, utóbbi abban az esetben, ha a magánszemély nem a különadózást választja
A második feltétel pedig azért fontos, mert nem elég valakinek kijelentenie, hogy egy társaságban személyesen nem működök közre. Amennyiben egy kis létszámú szervezetről van szó, ahol a vezető tisztségviselőn kívül mondjuk csak egy adminisztratív dolgozó van és e mellett a cég 100 millió forint árbevételt realizál, nehéz megvédeni egy olyan álláspontot, ami szerint a tulajdonos személyesen nem működik közre. Ugyanez igaz lehet egy bérbeadással foglalkozó cégre is, hiszen a bérleti szerződések menedzselése szintén személyes közreműködésnek fogható fel. Egy olyan cég esetében, ahol nyilvánvalóan rendelkezésre áll a bevételszerző tevékenységhez szükséges apparátus, ott helytálló lehet a tulajdonos-ügyvezető személyes közreműködésének a kizárása. A Gt. ugyanis kimondja, hogy önmagában az ügyvezetői feladatok ellátása, nem minősül személyes közreműködésnek.

Feltételezve, hogy az előbbiekben leírtak szerint nem állapítható meg a személyes közreműködés, akkor valóban egy társadalombiztosítással nem rendelkező magánszemélyről van szó, aki mint ilyen, nyugellátásra nem lesz jogosult, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt. Más a helyzet az egészségügyi szolgáltatások tekintetében. Törvényeink erre a kategóriára is tartalmaznak szabályokat:

39. §
(2) Az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-t) pontja, valamint a 13. § szerint sem jogosult, köteles a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.

19. §
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 4950 forint (napi összege 165 forint).

34. §
10) Az e törvény szerint nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult természetes személy megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.
(11) A (10) bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege:
a) nagykorú állampolgár esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 50 százaléka,
b) 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 30 százaléka.

Összegezve a kérdésre adott választ, véleményünk szerint a szóban forgó személynek, - amennyiben a tulajdonában álló vállalkozásban a személyes közreműködése valóban kizárható, - úgy utána nem kell megfizetni a minimálbér kétszerese utáni járulékot, illetve 2010 évtől kezdve a a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékot. Köteles viszont a bérbeadásból származó jövedelme után az EHO megfizetése a 450 ezer forintos plafonig. Ugyancsak kötelezett a 4950 forint havi egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére, mint nem biztosított.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Maradványérték módosítása

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy értékcsökkenés alá vont tárgyi eszköz maradványértéke nem felel meg jelenleg annak a maradványértéknek amit bekerüléskor terveztem, most hogyan tudom módosítani? Egy 2006-ban beszerzett tehergépjármű maradványértékét  2 millió forintban állapítottuk meg. Jelenleg ez lényegesen kevesebbet ér, mit tehetek?

Nézzük meg először is, hogyan definiálja a számviteli törvény a maradványértéket.

3. §  6. maradványérték: a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában - a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében - az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős;

Hogy mi számít jelentősnek, azt a gazdálkodó által kialakított számviteli politikában kell rögzíteni. Egy viszonylag gyorsabban amortizálódó tárgyi eszköznél, mint amilyen mondjuk egy személygépjármű, irányadó lehet e tekintetben az évente elszámolandó amortizáció. Mondjuk egy 5 millió forint értékű személygépkocsi esetében, azt prognosztizáljuk, hogy öt év múlva 1 millió forintnál kevesebbet fog érni. Kiszámoljuk, hogy maradvány érték nélkül egy évre mennyi értékcsökkenés jut. Az eredmény 1 millió forint évente. Tehát egy olyan szabályt rögzíthetünk a számviteli politikánkban, hogy az évente elszámolandó amortizáció összegénél kevesebb várható maradványérték esetében ezt nem tekintjük jelentősnek. Természetesen a különböző eszköz csoportoknál ezt a logikát követve más és más következtetésre juthatunk. Egy 50 év alatt amortizálandó ingatlannál a nem jelentős maradványérték akár az éves elszámolás többszöröse is lehet.

A törvény az értékcsökkenési leírást a következőképpen szabályozza:

52. § (1) Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).
(2) Az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a bekerülési értékhez (bruttó értékhez) vagy a nettó értékhez (a terv szerint elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett bruttó értékhez) viszonyított arányát, vagy a bekerülési értéknek a teljesítménnyel arányos összegét, illetve az értékcsökkenés évenkénti abszolút összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően a rendeltetésszerű használatbavételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést hitelt érdemlő módon dokumentálni kell.
(3) Az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegének évek közötti - (2) bekezdés szerinti - felosztásánál figyelembe lehet venni az adott eszköz használatával elért bevételt terhelő egyéb, az eszköz beszerzésével összefüggő, de bekerülési értéknek nem minősülő ráfordításokat (az üzembe helyezés utáni kamatot, a devizahitelek árfolyamveszteségét), az eszköz folyamatos használatával kapcsolatos karbantartási költségeket az egyedi eszköznek - az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények alapján számított - várható hasznos élettartamán belül, amennyiben az összemérés elvének érvényesülése azt indokolja.
(6) Nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni az olyan eszköznél, amely értékéből a használat során sem veszít, vagy amelynek értéke - különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan - évről évre nő.
(7) Terv szerinti értékcsökkenést a már rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett immateriális javak, tárgyi eszközök után kell elszámolni addig, amíg azokat rendeltetésüknek megfelelően használják.

53. § (1) Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha
a) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ide nem értve a beruházást) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke;
(2) Az (1) bekezdés szerint az érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül - a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után - ki kell vezetni. A piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenést a mérleg fordulónapjával, az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.

(4) Az immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terven felüli értékcsökkenés elszámolása, illetve visszaírása az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenés, a várható hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását eredményezheti. A terv szerinti értékcsökkenés, a várható hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását a kiegészítő mellékletben indokolni kell és annak az eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatását külön be kell mutatni.

(5) Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

(6) Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt, továbbá terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.

Tehát olvashatjuk, hogy nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél. Ugyanakkor a törvény azt is kimondja, hogy terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke.

A két szabály összevetéséből következik, hogy automatikus módon a maradványérték nem csökkenthető, hiszen további terv szerinti értékcsökkenési leírásra nincs lehetőség, ugyanakkor egy a piaci árnál tartósan és jelentősen magasabb értéken nyilvántartott eszköz esetében szükséges a terven felüli értékcsökkenés elszámolása olyan mértékig, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz a használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. A "tartósan" azt jelenti, hogy éven túl, a "jelentős eltérés" pedig az, amit a gazdálkodó a számviteli politikájában ilyennek nyilvánított.

Számviteli politika

Kedvezményes szabályzat komplex csomag

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Maradványérték sorsa a sajátos egyszerűsített éves beszámolóra történő áttérés kapcsán

Az egyszerűsített mérlegbeszámoló készítése kapcsán van-e lehetőségük a gazdasági társaságoknak arra, hogy maradványértéket  ne állapítsanak meg?
Ha már van maradványérték /pl. 2008 -ban lett aktiválva a tárgyi eszköz és van maradványértéke/, milyen lehetőség van a visszaírásra?


A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szabályai szerint bizonyos jogi formában működő vállalkozások az általánostól eltérő beszámolási formát is választhatnak.

(6) Az a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, valamint korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég, amely könyvvizsgálatra nem kötelezett, egyszerűsített éves beszámolóját, saját választása alapján a 98/A. § szerinti sajátos módon is elkészítheti (sajátos egyszerűsített éves beszámoló).
(7) A (6) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló választása esetén a gazdasági társaság és az egyéni cég a választásától mindaddig nem térhet el, amíg a választás feltételeinek megfelel.

Tehát azok a betéti és közkereseti társaságok, illetve mögöttes felelősséggel működő egyéni cégek, amelyek élnek e választási lehetőséggel, nem térhetnek vissza az általános beszámolási formához, amíg ebben a jogi formában vannak, illetve mutatóik alapján nem lesznek könyvvizsgálatra kötelezettek. Megmondjuk őszintén, hogy mi ezt nem választanánk!

98/A. § (3) Az (1) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló készítése során:
az 52. § (1) bekezdésének maradványértékre vonatkozó előírása nem alkalmazható.

• 52. § (1) Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).

(4) Amennyiben a vállalkozó az (1) bekezdés előírását adott üzleti évre először alkalmazza, az adott üzleti év első napjával nyilvántartott, 53. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terven felüli értékcsökkenést meg kell szüntetnie (vissza kell írnia, fel kell oldania).

• 53. § (1) Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha a) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ide nem értve a beruházást) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke;

Ezzel egyidejűleg - az 53. § (5) bekezdésében előírtaktól eltérően - a terv szerinti értékcsökkenés módosítható.

• (5) Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a számviteli törvény szerinti értékcsökkenést a maradványértékkel rendelkező eszközök esetében  újra kell tervezni. A hasznos élettartam újbóli megállapítását követően a még el nem számolt eszköz értéket a választott értékcsökkenési módszer függvényében és a számviteli politikával összhangban fel kell osztani azokra az évekre amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).  



Számviteli politika

Kedvezményes szabályzat komplex csomag

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Tagok munkavégzése társas vállalkozásban

 A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja  háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

• munkaviszony,
• megbízási jogviszony,
• tagsági jogviszony.

Különbséget kell tenni aszerint is, hogy a tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselője-e, vagy sem. A vezető tisztségviselői feladatok ellátására a Gazdasági társaságokról szóló 2006 évi IV. törvény fogalmaz meg szabályokat:

Gt. 22. §
(2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.

(3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

A Gt. azt is meghatározza, hogy mi minősül ügyvezető feladatnak:

Gt. 21. §
ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe.

Kérdésként merülhet fel, hogy egy két taggal rendelkező Kft esetében, ahol a többségi tulajdonos az ügyvezető, hogyan lehet a munkáltatói jogok gyakorlását megoldani úgy, hogy a munkaviszonyra irányadó alá- és fölérendeltségi feltételek ne sérüljenek. A munkáltatói jogok gyakorlásával kapcsolatban a Gt. így fogalmaz:

28. § (1) A gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - a vezető tisztségviselő gyakorolja. Ha a társaságnál ügyvezető testület működik, a társasági szerződésben, a társasági szerződés ilyen rendelkezése hiányában pedig az ügyvezető testület ügyrendjében kell rendelkezni a munkáltatói jogok gyakorlásának a testület tagjai közti megosztásáról.

(2) A társasági szerződés vagy a társaság legfőbb szervének határozata a munkáltatói jogok gyakorlását több vezető tisztségviselő esetében az egyik vezető tisztségviselőre, illetve más, a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személyre ruházhatja át.

A fenti szabályból az következik, hogy a társasági szerződésben a két tag úgy is rendelkezhet, hogy az ügyvezetői feladatokat munkaviszonyban ellátó vezető tisztségviselő felett a munkáltatói jogokat a társaság legfelsőbb szerve, azaz a taggyűlés gyakorolja, minden más esetben pedig az ügyvezető.

Fontos lehet még e kérdés kapcsán, hogy önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása nem minősül személyes közreműködésnek.

Gt. 91. § (2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.

Természetesen erre a szabályra csak életszerű körülmények között lehet hivatkozni. Egy kisvállalkozás, ahol nyilvánvalóan a bevételszerző tevékenység is egyértelműen az ügyvezető tevékenységével összefüggésbe hozható, ott  a személyes közreműködés ténye fennáll, csak az a kérdés, hogy milyen jogviszonyban.

A vezető tisztségviselői feladatok ellátásán kívül a társaság tagja részt vehet és az esetek döntő többségében részt is vesz további feladatok ellátásában is. Végezhet szakértői jogosítványt igénylő és engedélyhez kötött munkát (például könyvvizsgáló), vagy lehet gazdasági, marketing, termelési, vagy egyéb vezető. Akár fizikai munkát is végezhet. Mindez a vállalkozás nagyságától függ. Ennek tükrében munkaszerződésének tartalmaznia kell úgy az ügyvezető feladatok ellátására vonatkozó kitételeket, mint az egyéb tevékenységek végzésére vonatkozó szabályokat.

Végül az az APEH által közzétett információs füzetekre is hivatkozva megállapíthatjuk, hogy:
Amennyiben a gazdasági társaság a tagjával munkaviszonyt vagy megbízási jogviszonyt létesít, a biztosítási kötelezettségét a munkaviszonyban, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani.

Vezető tisztségviselő szerződés minta
 

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Ugyanazon tulajdonosi kör befolyása két vállalkozásban

Van egy X Kft. melynek 3 fő magánszemély tulajdonosa van egyenlő részaranyban. A tulajdonosok között nincs semmilyen rokoni kapcsolat.
És van egy evás  Bt. melynek tulajdonosai ugyanazok a személyek akik a Kft. -ben, itt is egyenlő részarányban.
Az evás Bt-nek kizárólag a Kft. -től van árbevétele. 

Kérdés:  kapcsolt-e a két cég? Az adóhivatal vizsgálat esetén kapcsoltként kezelei-e a két cég viszonyát?  Lehet hogy a két cég nem kapcsolt, de mivel azonosak a tulajdonosok mégis kapcsoltként fogják kezelni. A kérdés azért is nagyon fontos, mert az evás cégnek vajon kell-e adóalapot növelnie?

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény deffiniája a kapcsolt vállalkozások fogalmát.

23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal,

hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
Az első két pont eleve kiesik, hiszen a kérdés kapcsán nincsen olyan harmadik vállalkozás, amely az X Kft.-ben és az Evás Bt.-ben egyaránt többségi befolyással rendelkezne.
A törvény c) pontját kell figyelmesebben megvizsgálnunk.

Első "felindulásból" rávághatnánk, hogy a két cég természetesen kapcsolt, hiszen ugyanaz a tulajdonosi kör szavaz mindkét taggyűlésben. Jobban átgondolva azonban a "harmadik személy" jelentését egészen más következtetésre juthatunk.

A kapcsolt vállalkozás fogalma arra épül, hogy létezik egy olyan vagyon közösség, vagy feltételezhetően vagyoni közösséget alkotó harmadik személy, amely saját vagyoni gyarapodása érdekében úgy tudja befolyásolni a két egymással szerződő felet, hogy azok közül az egyik, mint szerződő fél, akár saját gazdasági hátrányára is, olyan szerződési feltételeket fogadjon el, amelyik a többségi befolyással bíró harmadik személy érdekeit szolgálja.

Ilyen eset fordulhat elő, ha egy család tagjainak a tulajdonában lévő Evás Bt. állít elő terméket, vagy nyújt szolgáltatást a szintén családi tulajdonban lévő Kft.-nek magas nyereség tartalommal. A Kft. pedig ezt a terméket, vagy szolgáltatást tovább értékesíti kisebb nyereség hányaddal. Ezzel elérhető, hogy a képződött nyereség nagy része annál az Evás Bt.-nél csapódjon le, amelynek adózása kedvezőbb, mint a Kft. adózása. A törvényalkotó szándéka, amikor az árbevétel megkétszerezését írta elő az Evás társaságnál, amennyiben bevétele kapcsolt féltől származik, éppen ennek a lehetségnek a kivédésére irányúlt.

Független felek esetében nem beszélhetünk ilyen vagyonközösségről. Igaz, hogy érdekközösség ebben az esetben is fennáll (fennállhat), de ez nem keletkeztet kapcsolt vállalkozási helyzetet. Ha ez nem így lenne, akkor akár két nagy tőzsdei cég állandóan változó tulajdonosi körét is folyamatosan vizsgálni kellene, hogy nincsenek-e többségben olyan tulajdonosi csoportok, amelyek mindkét cég esetében többségi befolyással birnak.

Összegezve fenti eszmefuttatásunkat, azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a kérdéses cégek nem kapcsolt vállalkozások. Akkor lennének kapcsoltak, ha a magánszemély tulajdonosok közül legalább ketten közeli hozzátartozók.


Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a Ptk. következő szabályát sem:
Ptk. 203. §
(2) Ha valaki hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, továbbá ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.



Kapcsolódó termékeink:

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló 

Vállalkozások kamatelszámolása

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Statisztikai állományi létszám egyéb foglalkoztatottak esetében

Kérdésem az lenne, ha van egy munkavállalónk, aki napi egy órában, munkaviszonyban látja el a feladatát, ő része-e a statisztikai állományi létszámnak vagy sem, miután a rehabilitációs hozzájárulás fizetésénél már nem mindegy.

A napi egy órás munkaviszony azt jelenti, hogy havi szinten 22 óra.
A KSH útmutatója szerint külön kategóriát képeznek a nem teljes munkaidőben, de munkaszerződés szerint havi átlagban legalább 60 munkaórában foglalkoztatottak.
Ebbe a csoportba tartoznak többek között a részmunkaidőben foglalkoztatottak, akik a munkáltatónál érvényes munkarend szerint, a teljes munkaidőnél rövidebb, részmunkaidőben dolgoznak. Ők részét képezik a statisztikai állományi létszámnak.

További kategóriát jelentenek a szervezet tevékenységében résztvevő egyéb foglalkoztatottak. E csoport részét alkotják a munkaszerződés szerint havi átlagban 60 munkaóránál rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak. Az ilyen munkavállalók a statisztikai elszámolások tekintetében nem tartoznak az alkalmazásban állók körébe.

Véleményünk szerint tehát az egyéb foglalkoztatottak nem tartoznak sem a munkajogi, sem a statisztikai állományi létszámba ezért a rehabilitációs hozzájárulást megalapozó létszám számításánál nem kell őket figyelembe venni.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Kiemelten közhasznú nonprofit gazdasági társaság önkormányzattól kapott működési támogatása

A kiemelten közhasznú nonprofit gazdasági társaság csökkentheti-e a társasági adóalapján az önkormányzattól kapott működési támogatással?

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény meghatározza azokat a feltételeket, amelyek esetében a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság adómentességet élvez.

20. § (1) Nem kell az adót megfizetnie
e) a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak és a szociális szövetkezetnek a (6) bekezdésben foglaltak szerinti adóalapra számított adónak olyan része után, amelyet a 6. számú melléklet E) fejezete alapján megállapított kedvezményezett tevékenységből elért bevétele képvisel az összes bevételen belül.

(6) Az (1) bekezdés e) pontja alkalmazásában adóalap a 13/A. § szerint megállapított adóalap, csökkentve a 13/A. § (2) bekezdés a), b) és d) pontjában meghatározott összeggel.

13/A. § (1) A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaság és a vízi társulat adóalapja az adózás előtti eredmény, csökkentve a 7. § (1) bekezdésének a), b), cs), d), g), gy), i), j), m), n), o), p), r), t), u), v) és y) pontjaiban és a 7. § (3), (10) és (18)-(20) bekezdésében foglaltakkal, növelve a 8. § (1) bekezdésének a), b), d), e), gy), h), j), m), o), p), r) és v) pontjaiban, valamint a 8. § (5)-(6) bekezdésében foglaltakkal, továbbá az előzőeket figyelembe véve alkalmazza a 16., 18. és a 28. §-ok, valamint a VII. fejezet rendelkezéseit.

Ilyenkor fájul meg a jogalkalmazó feje, ha eddig ezt megúszta!
Sorba véve az adóalap csökkentési lehetőségeket megállapíthatjuk, hogy az  önkormányzattól kapott támogatás egyik pontban sem szerepel. Ez azt jelenti, hogy „normál menetben” a kérdéses támogatás nem adóalap csökkentő tétel.

De nézzük meg, hogy melyek azok a kedvezményezett tevékenységek amelyek esetében nem kell adót fizetni!

A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság és a szociális szövetkezet 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy ezt eredményező gazdasági tevékenységéből e törvény alkalmazásában nem minősül vállalkozási tevékenységnek:

1. a közhasznú tevékenységből származó bevételnek az a része, amely a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel - helyi önkormányzattal vagy a költségvetési törvényben meghatározott fejezettel, illetve a fejezeten belül önálló költségvetéssel rendelkező intézménnyel - folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött, a szolgáltatásért felszámítható díj mértékét és a díj változtatásának feltételeit is tartalmazó szerződés alapján folytatott tevékenységből származik;

2. az 1. pont szerinti tevékenységhez kapott támogatás, juttatás;

3. a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a hitelintézettől, az értékpapír kibocsátójától kapott kamatnak, illetve az állam által kibocsátott értékpapír hozamának olyan része, amelyet a közhasznú tevékenység bevétele az összes bevételben képvisel azzal, hogy a bevételt mindkét esetben e kamat és hozam nélkül kell számításba venni.

A fenti szabályból látszik, hogy az önkormányzat által nyújtott olyan támogatás, amely a kedvezményezett tevékenységgel összefüggésben történik szintén ebbe a kategóriába értendő.
Ennek pedig további következménye, hogy az ezzel összefüggésben elszámolt bevétel növeli a kedvezményezett bevétel nagyságát, ezen keresztül pedig az összes bevételeken belül azt az arányt, amely adómentességet élvez a fizetendő adó tekintetében.

Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy növelni kell az adózás előtti eredményt a nem a vállalkozási tevékenységhez kapott támogatás, juttatás teljes összegével, ha a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak az adóév utolsó napján az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.