Betéti társaság kedvezményezett átalakulása

Nem igazán egyértelmű számomra hogyan kell értelmezni a Tao tv.23/§ a bekezdésében foglaltakat. Ezért kérdezni szeretném, hogy kedvezményezettnek minősül-e egy beolvasztás az alábbi feltételekkel:
Egy Bt. melynek  jegyzett tőkéje 100 e Ft és  amelynek két tagja (a beltag  51% illetve kültag 49%-os üzletrésszel rendelkezik) egy egyszemélyes Kft.-be szeretne beolvadni.
A Kft.  jegyzett tőkéje 500 e Ft és  jelenleg  a kültag 100 %-os tulajdonában van. A beolvasztó  kft. -nek ugyanazok lennének a tulajdonosai 50%-50%-ban.

A Kft. jegyzett tőkéjét 551+ 551= 1102 e Ft-ra emelnék fel, oly módon, hogy a Bt beltagja 502 e Ft-ot fizetne be jegyzett tőke emelés címén. A beolvadás során a két cégben lévő  eszközök, követelések és kötelezettségek könyv szerinti értéken szerepelnének, átértékelésre, tőkekivonásra nem kerülne sor. Egyik társaság sem rendelkezik ingatlannal, de bútorzattal egyéb ingóságokkal és árukészlettel igen. Kérdésem, hogy kedvezményezett átalakulásnak minősíthető-e ez az átalakulás, terheli-e illetékfizetési kötelezettség?

Kezdjük azzal, hogy mit mond az illeték törvény.
1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
Illetékmentességek, illetékkedvezmények
26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:
g) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzés;

Tehát, ha a kérdésben szereplő átalakulás kedvezményezett, akkor nem áll fenn illetékfizetési kötelezettség. A minősítéshez valóban a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 4. § 23/a pontjából kell kiindulni.

23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha
a) a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt, és legfeljebb azok együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez, valamint
b) szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban,
c) az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be;

Első kizáró felttel az, hogy csak társaság vehet részt az átalakulásban. A társaság fogalmának meghatározása az alábbiak szerint történik:

32/a. társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
a) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint
b) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben vagy az anya- és leányvállalatok esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg;
Mivel esetünkben két gazdasági társaságról van szó, ezért ez a feltétel teljesül. Következő feltétel, hogy a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese a jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt szerezzen. Ugyanakkor az is megkötés, hogy az üzletrész szerzés mellett pénzezközhöz a jogügylet révén a jogelőd tagjai csak korlátozozott mértékben juthatnak. Ez utóbbiról egyáltalán nincs szó, ezért ez rendben is van. A jogutód eredeti jegyzett tőkéje 500 E Ft. Értelmezésünk szerint minden további forint, ami az eredeti jegyzett tőkét meghaladóan jelenik meg a jogutód jegyzett tőkéjében az újonnan kibocsátottnak minősül. Esetünkben a beolvadás útján a Bt 100 E Ft jegyzett tőkéje átkerül a Kft. -be és ez egy az egyben a jelenlegi tagok részesedését fogja képezni a jogutódban. Ezen felül a befizetés kapcsán a jogutód jegyzett tőkéje további 502 E Ft -al fog gyarapodni. Tehát van újonnan kibocsátott üzletrész és ezt a jogelőd tagjai meg is szerzik. Az arányos üzletrész szerzés beolvadás esetében nem követelmény.

Mindezek alapján véleményünk szerint ez az átalakulás kedvezményesnek minősül és a jgutódot, mint vagyonszerzőt,  nem teheli illetékfizetési kötelezettség.

Alap esetben a jogelődnek az adózás előtti eredményét csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja. Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd a Tao törvényben meghatározott feltételekkel nem módosítja adózás előtti eredményét:

16. § (2) Az adózó átalakulásakor

a) a jogelődnél - kivéve, ha az átalakulás kedvezményezett átalakulásnak minősül, és teljesülnek a (10)-(11) és (15) bekezdésben előírt feltételek - az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;
d) a jogelődnél, kiválás esetén a jogutódnál első adóévében, az adózás előtti eredményt módosítja a végleges vagyonmérlegében kimutatott összevont átértékelési különbözetnek a követelések leértékelésével és a céltartalék felértékelésével növelt, valamint a céltartalék leértékelésével csökkentett összege, figyelemmel a (9)-(11) bekezdésben foglaltakra;
(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd, kiválás esetén a jogutód - a (2) bekezdés d) pontjában foglaltaktól függetlenül - a (10) bekezdésben meghatározott feltételekkel nem köteles adózás előtti eredményét módosítani.
(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(11) A jogutód az átalakulást követően a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve, adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. A jogutód az átértékelt eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.
(15) Ha a jogutód, illetve az átvevő társaság külföldi illetőségű, akkor a (9)-(14) bekezdés előírásait a külföldi illetőségű által külföldi vállalkozóként belföldi telephelyen folytatott tevékenységhez ténylegesen kapcsolódó eszközökre, forrásokra lehet alkalmazni.
Összefoglalva az előbbi feltételeket, a jogutód társasági szerződésébe bele kell kerüljön egy kötelezettség vállalás abban a tekintetben, hogy vezetni fogja a törvény által előírt nyilvántartást és ennek megfelelően alakítja adózás előtti eredményét, azaz a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve, adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. A jogelődnek (kiválás esetén a jogutódnak) a választását az átalakulás adóévéről szóló bevallásában be kell jelentenie az adóhatóságnak.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy adott eszköz értékcsökkenésének elszámolása a jogelődnél már elszámoltak figyelembe vételével kell történjen. Zárójelben jegyezzük meg, hogy amennyiben a jogelődnek módosítania kellett volna adóalapját egy kedvezményezettnek nem minősülő átalakulás eetében, akkor az adott eszköz számviteli törvény szerinti és adótörvény szerinti amortizációja kiegyenlítésre került volna az adóalap korrekció miatt és a jogutódnál már tisza lappal indult volna az elszámolás a könyvszerinti érték alapján. Előfordulhat olyan eset is, amikor az adótörvény szerint elszámolt értékcsökkenés alapján számított nyilvántartási érték együttes összege kevesebb, mint a könyv szerinti érték (kevesebb amortizációs költséget számoltunk el az adótörvény szerint, mint a számviteli törvény szerint), és esetleg előnyösebb lenne a különbözetet adóalap csökkentésként még a jogelődnél figyelembe venni. Értelmezésünk szerint azonban nincs választási lehetőség. A törvény a 16. § (2) a) bekezdésben nem feltételes módban fogalmaz, amikor erről az adóalap korrekcióról beszél. Korrigálni kell, ha nem kedvezményezett az átalakulás és nem kell ezt tenni akkor, ha kedvezményezett. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a jogutódnál még évekig oda kell figyelni arra, hogy a jogelődnél elszámolt amortizációt folytassa a kifutásig. Az is biztos, hogy a legtöbb esetben a fordítottja szokott történni. Egy adott pillanatban több az adótörvény szerint elszámolt amortizáció, mint a számviteli törvény szerinti (márcsak a maradványérték miatt is). Ez pedig adóalap növelő tétel lenne egy nem kedvezményezet átalakulás esetén.

Amennyiben a jogelőd él a felértékelés lehetőségével a 16. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt adóalap korrekciós kötelezettség alóli mentesítés - kedvezményezett átalakulás esetében, - mint választható opció jelentkezik. Ha a jogelőd (kiválás esetén a jogutód) nem módosította adóalapját, akkor az átértékelt eszközöket elkülönítetten kell nyilvántartani és ennek megfelelően kell az adózás előtti eredményt módosítani (úgy, mintha az átalakulás nem történt volna meg).

A kérdés feltevője nem élt az átértékelés lehetőségével, ezért őt nem érinti az ide vágó szabályozás. El kell viszont készítenie azt a nyilvántartást, amelyből kiderül, hogy van-e különbség a számított nyilvántartási érték és a könyv szerinti érték között. Amennyiben van, úgy a jogutódnál az elkövetkező években az adóalap korrekciót ennek figyelembevételével kell elvégezni.

 Kapcsolódó termékeink:

Kedvezményezett átalakulás menedzser

Átalakulás tervező

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulás bejegyzése utáni feladatok gyűjteménye

 Átalakulási vagyonmérleg-tervezet minta

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Továbbértékesítési céllal vásárolt ingatlan könyvelése, adózása

A Kft. ingatlanforgalmazással foglalkozik. Alapítása 2009. évben történt. A társaság az Áfa törvény  általános szabályai szerint jelentkezett be, az ingatlanértékesítéseire nem választott Áfa alanyiságot. A továbbértékesítési céllal vásárolt ingatlannal kapcsolatosan felmerült Áfás beszerzései (költségei) után levonhatja-e az Áfát? Előfordul, hogy a megvásárolt  lakóingatlant felújítja értékesítés előtt. A felújításhoz anyagokat vásárol, illetve különböző szolgáltatásokat vesz igénybe. Hogyan kell lekönyvelni az elvégeztetett szolgáltatásokról kapott számlákat, illetve a vásárolt anyagokat? Az  ingatlan értékesítésekről kell-e számlát kiállítani?


Először is nézzük meg, hogy alapesetben az ingatlan értékesítés hogyan adózik Áfa szempontjából!

86. § (1) Mentes az adó alól:
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.

Láthatjuk, hogy az új építési ingatlan kivételével az ingatlan értékesítése mentes az adó alól. Ugyanez érvényes az ingatlan bérbeadásra is. Az építési telek és a beépítetlen ingatlan közötti különbséget kizárásos alapon tudjuk levezetni az Áfa törvény értelmező rendelkezéseinek figyelembevételével:
259. §  7. építési telek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek és építési terület, amely egyúttal nem minősül beépített ingatlannak;

Az adózónak lehetősége van arra, hogy az ilyen jellegű értékesítéseit adókötelessé tegye:

Adókötelessé tétel

88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg
b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
adókötelessé teszi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) Az (1) bekezdésben említett választási jog külön-külön vagy együttesen gyakorolható oly módon, hogy az adókötelessé tétel - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - az (1) bekezdés
a), illetőleg b) pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra kiterjed.
(4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés a) és b) pontja tekintetében külön-külön vagy együttesen csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra kiterjedően gyakorolja.
(5) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.

A szabályból következik, hogy valamennyi ingatlan értékesítésre és bérbeadásra választható az adókötelezettség. Ugyanakkor arra is lehetőséget kínál a törvény, hogy a lakóingatlanok mentesek maradjanak, míg a többi ingatlan ügylet pedig áfás. A kérdés feltevője nem élt ezzel a jogával. Ennek tükrében kell megvizsgálni, hogy a továbbértékesítési céllal beszerzett ingatlannal kapcsolatos beszerzéseit terhelő Áfát levonásba helyezheti-e vagy sem. Nézzük tovább a törvényt, hogy milyen esetekben keletkezik adólevonási jog!

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;
b) termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;

121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
c) a 86. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy
cb) az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeztek munkát.

Feltételezve, hogy a szóban forgó vállalkozó nem új építésű ingatlanokat értékesít, a 120.§-ban az adóköteles termékértékesítés kapcsán megfogalmazott jogosultság őt nem érinti.
Keresnénk még a 121.§ -ban olyan szabályt, amely az adómentes értékesítés ellenére megengedi a hozzá kapcsolódó beszerzéseket terhelő áfa levonását. A j), k) és l) pontokat itt nem találjuk. Sőt, tovább olvasva, azt is megállapíthatjuk, hogy a lakóingatlanhoz szükséges termékek és igénybe vett szolgáltatások áfája még adóköteles értékesítés esetén sem vonható le! Azaz nem minden esetben, mert ez alól is van kivétel.

Adólevonási jog korlátozása

124. § (1) A 120. és 121. § -tól függetlenül nem vonható le:
h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;
i) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó;

(2) A 120. és 121. § -tól függetlenül nem vonható le továbbá:
c) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges szolgáltatást,

És itt van a kivétel - mondhatnánk azt is, hogy a kivétel kivétele, - amit éppen keresünk:

Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek

125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
b) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben a lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének  j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;
f) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a lakóingatlan-értékesítés adóalapjába épül be azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;

Mindebből következik, hogy a továbbértékesítési céllal vásárolt ingatlan és a hozzá kötődő beszerzések áfája abban az esetben vonható le, ha az adózó élt a választási jogával és adókötelessé tette az ilyen jellegű ügyleteit. Ellenkező esetben nem vonhatja le az áfát.

Az értékesítés előtt felújított ingatlanesetében először is arról kell dönteni, hogy árunak minősül-e, vagy nem. A számviteli törvény az áru fogalmát a következőképpen határozza meg:
28. § (2) A készletek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök,
a) amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk, göngyölegek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat,
b) amelyek az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak [befejezetlen termelés (ideértve a befejezetlen, még ki nem számlázott szolgáltatást is), félkész termékek] vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak (késztermékek).

Láthatjuk, hogy az áru olyan eszköz, amelyet értékesítési céllal szereztek be, és az a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban marad. Általában elfogadott vélemény, hogy egy olyan ingatlan, amely nem esik át jelentős átalakításokon, csupán értéknövelő felújítást végeznek rajta, helyes ha az áruk között szerepel.
A felújításoz kapcsolódóan beérkezett számlák - a le nem vonható áfát is tartalmazó értékével - az áruk között kimutatott ingatlan értékét kell növelni. Amennyiben a továbbértékesítési céllal vásárolt épület felújítása anyag vásárlás és saját erőforrások igénybevétele mellett történik, akkor az elvégzett munkák közvetlen önköltségét befejezetlen termelésként kell a készletek között szerepeltetni mindaddig, amíg az épület értékesítése meg nem történik. Ha a vállalkozó év közben nem vezeti a 2-es számlaosztályt, akkor a költségszámlákat úgy célszerű kialakítani, hogy értékesítéskor, illetve az év végi záráskor az érintett költségek készletre vehetők legyenek.

A számlaadási kötelezettséggel kapcsolatban az Áfa törvény a következőket tartalmazza:

165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;

Tehát a szóban forgó ügyletet - amennyiben adómentes az értékesítés - a törvény mentesíti a számlaadási kötelezettség alól. Mi nem gondolnánk, hogy indokolt, de hát ez van. A szabály alapján egy szabályszerű adás-vételi szerződés megfelelő bizonylat.

A téma kapcsán még feltétlenül szó kell ejtenünk az áfa arányosításról. Abban az esetben, ha az adóalanynak adóköteles és adómentes értékesítése egyaránt van, akkor azokat a beszerzéseket terhelő áfát, amelyek közvetlenül nem hozhatók összefüggésbe az ingatlan értékesítéssel, arányosítással kell megosztani levonható és nem levonható részre. Ha kizárólag csak az adómentes értékesítés van, akkor egyáltalán nem vonható le áfa!

 Kapcsolódó termékünk:

Áfa arányosítás kalkulátor

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Több évre szóló kölcsön kamata

Az ügyvezetőnek ad a cég kölcsönt 3 évre és nem kíván kamatot kikötni évente, csak a kölcsön visszafizetésekor.
Van erre lehetőség? Mi az maximum év, ami kiköthető?

A kamatot évente kell figyelembe venni. Tehát éves kamatot kell meghatározni és annak összegét összehasonlítani a +5%-os szabállyal. Ha van kamatnyereség azt is minden év végén meg kell állapítani és adózni kell utána. Az más kérdés, hogy a kamatot az ügyvezető nem rendezi. Ezzel az eladósodása folytatódik, hiszen év végén gyarapítani fogja a követelés összegét. Veszélyes művelet! Egy felszámolás esetén a felszámoló a magánszemélytől be kívánja majd hajtani a követelést. Egy esetleges adórevízió pedig vállalkozásból kivont jövedelemnek minősítheti, amely a pénztárhiány álcázására szolgál. Ezen kívül a Gt. is tartalmaz szabályokat a vezető tisztségviselővel történő szerződéskötésre. Ez a taggyűlés hatáskörébe tartozik, annak jóváhagyásához kötött.

Taggyűlési jegyzőkönyv minta szerződéskötéshez

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Nem biztosított magánszemély járulékfizetési kötelezettsége

A Kft  többségi tulajdonosa nem nyugdíjas magánszemély. Nincs más cégben munkaviszonya, nem vesz ki jövedelmet a Társaságnál, személyesen nem működik közre a tevékenységben. Álláspontja szerint nem fizet járulékot,  nem akar biztosítást, nyugdíjat. Bérbeadásból magas jövedelme van, a 450 eFt EHO-t már az idén is megfizette.
Kérdésem: kell-e utána járulékot fizetni  a Kft-ben 2009. évre a minimálbér kétszerese, 2010. évben a tevékenységre jellemző kereset után?

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.). definiálja, hogy mi minősül társas vállalkozásnak.Társas vállalkozásnak minősül többek között a korlátolt felelősségű társaság.
Ugyancsak a Tbj. határozza meg a társas vállalkozó fogalmát. Ennek értelmében társas vállalkozónak minősül a korlátolt felelősségű társaság tagja is, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).

A kérdés kapcsán két dolgot feltételeznünk kell:
- A magánszemély bérbeadásból származó jövedelme különadózó jövedelemként jelenik meg (számlát adó, adószámmal rendelkező magánszemély).
- A Kft. társasági szerződése amelynek többségi tulajdonosa, nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a tag személyes közreműködésre kötelezett és a személyes közreműködés a Kft szervezeti felépítése folytán egyébként is bizonyíthatóan kizárható.

Az első feltétel jelentősége abban áll, hogy a bérbeadásból származó jövedelem lehet önálló tevékenységből származó is. Ennek meghatározása így szól: Önálló tevékenységből származó jövedelem különösen az ingó vagyontárgy és a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, utóbbi abban az esetben, ha a magánszemély nem a különadózást választja
A második feltétel pedig azért fontos, mert nem elég valakinek kijelentenie, hogy egy társaságban személyesen nem működök közre. Amennyiben egy kis létszámú szervezetről van szó, ahol a vezető tisztségviselőn kívül mondjuk csak egy adminisztratív dolgozó van és e mellett a cég 100 millió forint árbevételt realizál, nehéz megvédeni egy olyan álláspontot, ami szerint a tulajdonos személyesen nem működik közre. Ugyanez igaz lehet egy bérbeadással foglalkozó cégre is, hiszen a bérleti szerződések menedzselése szintén személyes közreműködésnek fogható fel. Egy olyan cég esetében, ahol nyilvánvalóan rendelkezésre áll a bevételszerző tevékenységhez szükséges apparátus, ott helytálló lehet a tulajdonos-ügyvezető személyes közreműködésének a kizárása. A Gt. ugyanis kimondja, hogy önmagában az ügyvezetői feladatok ellátása, nem minősül személyes közreműködésnek.

Feltételezve, hogy az előbbiekben leírtak szerint nem állapítható meg a személyes közreműködés, akkor valóban egy társadalombiztosítással nem rendelkező magánszemélyről van szó, aki mint ilyen, nyugellátásra nem lesz jogosult, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt. Más a helyzet az egészségügyi szolgáltatások tekintetében. Törvényeink erre a kategóriára is tartalmaznak szabályokat:

39. §
(2) Az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-t) pontja, valamint a 13. § szerint sem jogosult, köteles a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.

19. §
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 4950 forint (napi összege 165 forint).

34. §
10) Az e törvény szerint nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult természetes személy megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.
(11) A (10) bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege:
a) nagykorú állampolgár esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 50 százaléka,
b) 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 30 százaléka.

Összegezve a kérdésre adott választ, véleményünk szerint a szóban forgó személynek, - amennyiben a tulajdonában álló vállalkozásban a személyes közreműködése valóban kizárható, - úgy utána nem kell megfizetni a minimálbér kétszerese utáni járulékot, illetve 2010 évtől kezdve a a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékot. Köteles viszont a bérbeadásból származó jövedelme után az EHO megfizetése a 450 ezer forintos plafonig. Ugyancsak kötelezett a 4950 forint havi egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére, mint nem biztosított.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Maradványérték módosítása

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy értékcsökkenés alá vont tárgyi eszköz maradványértéke nem felel meg jelenleg annak a maradványértéknek amit bekerüléskor terveztem, most hogyan tudom módosítani? Egy 2006-ban beszerzett tehergépjármű maradványértékét  2 millió forintban állapítottuk meg. Jelenleg ez lényegesen kevesebbet ér, mit tehetek?

Nézzük meg először is, hogyan definiálja a számviteli törvény a maradványértéket.

3. §  6. maradványérték: a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában - a rendelkezésre álló információk alapján, a hasznos élettartam függvényében - az eszköz meghatározott, a hasznos élettartam végén várhatóan realizálható értéke. Nulla lehet a maradványérték, ha annak értéke valószínűsíthetően nem jelentős;

Hogy mi számít jelentősnek, azt a gazdálkodó által kialakított számviteli politikában kell rögzíteni. Egy viszonylag gyorsabban amortizálódó tárgyi eszköznél, mint amilyen mondjuk egy személygépjármű, irányadó lehet e tekintetben az évente elszámolandó amortizáció. Mondjuk egy 5 millió forint értékű személygépkocsi esetében, azt prognosztizáljuk, hogy öt év múlva 1 millió forintnál kevesebbet fog érni. Kiszámoljuk, hogy maradvány érték nélkül egy évre mennyi értékcsökkenés jut. Az eredmény 1 millió forint évente. Tehát egy olyan szabályt rögzíthetünk a számviteli politikánkban, hogy az évente elszámolandó amortizáció összegénél kevesebb várható maradványérték esetében ezt nem tekintjük jelentősnek. Természetesen a különböző eszköz csoportoknál ezt a logikát követve más és más következtetésre juthatunk. Egy 50 év alatt amortizálandó ingatlannál a nem jelentős maradványérték akár az éves elszámolás többszöröse is lehet.

A törvény az értékcsökkenési leírást a következőképpen szabályozza:

52. § (1) Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).
(2) Az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a bekerülési értékhez (bruttó értékhez) vagy a nettó értékhez (a terv szerint elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett bruttó értékhez) viszonyított arányát, vagy a bekerülési értéknek a teljesítménnyel arányos összegét, illetve az értékcsökkenés évenkénti abszolút összegét az egyedi eszköz várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi avulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően a rendeltetésszerű használatbavételtől, az üzembe helyezéstől kell alkalmazni. Az üzembe helyezést hitelt érdemlő módon dokumentálni kell.
(3) Az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegének évek közötti - (2) bekezdés szerinti - felosztásánál figyelembe lehet venni az adott eszköz használatával elért bevételt terhelő egyéb, az eszköz beszerzésével összefüggő, de bekerülési értéknek nem minősülő ráfordításokat (az üzembe helyezés utáni kamatot, a devizahitelek árfolyamveszteségét), az eszköz folyamatos használatával kapcsolatos karbantartási költségeket az egyedi eszköznek - az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények alapján számított - várható hasznos élettartamán belül, amennyiben az összemérés elvének érvényesülése azt indokolja.
(6) Nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni az olyan eszköznél, amely értékéből a használat során sem veszít, vagy amelynek értéke - különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan - évről évre nő.
(7) Terv szerinti értékcsökkenést a már rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett immateriális javak, tárgyi eszközök után kell elszámolni addig, amíg azokat rendeltetésüknek megfelelően használják.

53. § (1) Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha
a) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ide nem értve a beruházást) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke;
(2) Az (1) bekezdés szerint az érték csökkentését olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül - a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után - ki kell vezetni. A piaci érték alapján meghatározott terven felüli értékcsökkenést a mérleg fordulónapjával, az eszközök állományból történő kivezetése esetén meghatározott terven felüli értékcsökkenést a kivezetés időpontjával kell elszámolni.

(4) Az immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terven felüli értékcsökkenés elszámolása, illetve visszaírása az évenként elszámolandó terv szerinti értékcsökkenés, a várható hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását eredményezheti. A terv szerinti értékcsökkenés, a várható hasznos élettartam és a maradványérték újbóli megállapítását a kiegészítő mellékletben indokolni kell és annak az eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatását külön be kell mutatni.

(5) Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

(6) Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt, továbbá terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.

Tehát olvashatjuk, hogy nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél. Ugyanakkor a törvény azt is kimondja, hogy terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke.

A két szabály összevetéséből következik, hogy automatikus módon a maradványérték nem csökkenthető, hiszen további terv szerinti értékcsökkenési leírásra nincs lehetőség, ugyanakkor egy a piaci árnál tartósan és jelentősen magasabb értéken nyilvántartott eszköz esetében szükséges a terven felüli értékcsökkenés elszámolása olyan mértékig, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz a használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. A "tartósan" azt jelenti, hogy éven túl, a "jelentős eltérés" pedig az, amit a gazdálkodó a számviteli politikájában ilyennek nyilvánított.

Számviteli politika

Kedvezményes szabályzat komplex csomag

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Maradványérték sorsa a sajátos egyszerűsített éves beszámolóra történő áttérés kapcsán

Az egyszerűsített mérlegbeszámoló készítése kapcsán van-e lehetőségük a gazdasági társaságoknak arra, hogy maradványértéket  ne állapítsanak meg?
Ha már van maradványérték /pl. 2008 -ban lett aktiválva a tárgyi eszköz és van maradványértéke/, milyen lehetőség van a visszaírásra?


A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szabályai szerint bizonyos jogi formában működő vállalkozások az általánostól eltérő beszámolási formát is választhatnak.

(6) Az a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, valamint korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég, amely könyvvizsgálatra nem kötelezett, egyszerűsített éves beszámolóját, saját választása alapján a 98/A. § szerinti sajátos módon is elkészítheti (sajátos egyszerűsített éves beszámoló).
(7) A (6) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló választása esetén a gazdasági társaság és az egyéni cég a választásától mindaddig nem térhet el, amíg a választás feltételeinek megfelel.

Tehát azok a betéti és közkereseti társaságok, illetve mögöttes felelősséggel működő egyéni cégek, amelyek élnek e választási lehetőséggel, nem térhetnek vissza az általános beszámolási formához, amíg ebben a jogi formában vannak, illetve mutatóik alapján nem lesznek könyvvizsgálatra kötelezettek. Megmondjuk őszintén, hogy mi ezt nem választanánk!

98/A. § (3) Az (1) bekezdés szerinti sajátos egyszerűsített éves beszámoló készítése során:
az 52. § (1) bekezdésének maradványértékre vonatkozó előírása nem alkalmazható.

• 52. § (1) Az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).

(4) Amennyiben a vállalkozó az (1) bekezdés előírását adott üzleti évre először alkalmazza, az adott üzleti év első napjával nyilvántartott, 53. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terven felüli értékcsökkenést meg kell szüntetnie (vissza kell írnia, fel kell oldania).

• 53. § (1) Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha a) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ide nem értve a beruházást) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke;

Ezzel egyidejűleg - az 53. § (5) bekezdésében előírtaktól eltérően - a terv szerinti értékcsökkenés módosítható.

• (5) Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a számviteli törvény szerinti értékcsökkenést a maradványértékkel rendelkező eszközök esetében  újra kell tervezni. A hasznos élettartam újbóli megállapítását követően a még el nem számolt eszköz értéket a választott értékcsökkenési módszer függvényében és a számviteli politikával összhangban fel kell osztani azokra az évekre amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása).  



Számviteli politika

Kedvezményes szabályzat komplex csomag

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Tagok munkavégzése társas vállalkozásban

 A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja  háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

• munkaviszony,
• megbízási jogviszony,
• tagsági jogviszony.

Különbséget kell tenni aszerint is, hogy a tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselője-e, vagy sem. A vezető tisztségviselői feladatok ellátására a Gazdasági társaságokról szóló 2006 évi IV. törvény fogalmaz meg szabályokat:

Gt. 22. §
(2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.

(3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

A Gt. azt is meghatározza, hogy mi minősül ügyvezető feladatnak:

Gt. 21. §
ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe.

Kérdésként merülhet fel, hogy egy két taggal rendelkező Kft esetében, ahol a többségi tulajdonos az ügyvezető, hogyan lehet a munkáltatói jogok gyakorlását megoldani úgy, hogy a munkaviszonyra irányadó alá- és fölérendeltségi feltételek ne sérüljenek. A munkáltatói jogok gyakorlásával kapcsolatban a Gt. így fogalmaz:

28. § (1) A gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - a vezető tisztségviselő gyakorolja. Ha a társaságnál ügyvezető testület működik, a társasági szerződésben, a társasági szerződés ilyen rendelkezése hiányában pedig az ügyvezető testület ügyrendjében kell rendelkezni a munkáltatói jogok gyakorlásának a testület tagjai közti megosztásáról.

(2) A társasági szerződés vagy a társaság legfőbb szervének határozata a munkáltatói jogok gyakorlását több vezető tisztségviselő esetében az egyik vezető tisztségviselőre, illetve más, a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személyre ruházhatja át.

A fenti szabályból az következik, hogy a társasági szerződésben a két tag úgy is rendelkezhet, hogy az ügyvezetői feladatokat munkaviszonyban ellátó vezető tisztségviselő felett a munkáltatói jogokat a társaság legfelsőbb szerve, azaz a taggyűlés gyakorolja, minden más esetben pedig az ügyvezető.

Fontos lehet még e kérdés kapcsán, hogy önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása nem minősül személyes közreműködésnek.

Gt. 91. § (2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.

Természetesen erre a szabályra csak életszerű körülmények között lehet hivatkozni. Egy kisvállalkozás, ahol nyilvánvalóan a bevételszerző tevékenység is egyértelműen az ügyvezető tevékenységével összefüggésbe hozható, ott  a személyes közreműködés ténye fennáll, csak az a kérdés, hogy milyen jogviszonyban.

A vezető tisztségviselői feladatok ellátásán kívül a társaság tagja részt vehet és az esetek döntő többségében részt is vesz további feladatok ellátásában is. Végezhet szakértői jogosítványt igénylő és engedélyhez kötött munkát (például könyvvizsgáló), vagy lehet gazdasági, marketing, termelési, vagy egyéb vezető. Akár fizikai munkát is végezhet. Mindez a vállalkozás nagyságától függ. Ennek tükrében munkaszerződésének tartalmaznia kell úgy az ügyvezető feladatok ellátására vonatkozó kitételeket, mint az egyéb tevékenységek végzésére vonatkozó szabályokat.

Végül az az APEH által közzétett információs füzetekre is hivatkozva megállapíthatjuk, hogy:
Amennyiben a gazdasági társaság a tagjával munkaviszonyt vagy megbízási jogviszonyt létesít, a biztosítási kötelezettségét a munkaviszonyban, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személyekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani.

Vezető tisztségviselő szerződés minta
 

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Ugyanazon tulajdonosi kör befolyása két vállalkozásban

Van egy X Kft. melynek 3 fő magánszemély tulajdonosa van egyenlő részaranyban. A tulajdonosok között nincs semmilyen rokoni kapcsolat.
És van egy evás  Bt. melynek tulajdonosai ugyanazok a személyek akik a Kft. -ben, itt is egyenlő részarányban.
Az evás Bt-nek kizárólag a Kft. -től van árbevétele. 

Kérdés:  kapcsolt-e a két cég? Az adóhivatal vizsgálat esetén kapcsoltként kezelei-e a két cég viszonyát?  Lehet hogy a két cég nem kapcsolt, de mivel azonosak a tulajdonosok mégis kapcsoltként fogják kezelni. A kérdés azért is nagyon fontos, mert az evás cégnek vajon kell-e adóalapot növelnie?

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény deffiniája a kapcsolt vállalkozások fogalmát.

23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal,

hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
Az első két pont eleve kiesik, hiszen a kérdés kapcsán nincsen olyan harmadik vállalkozás, amely az X Kft.-ben és az Evás Bt.-ben egyaránt többségi befolyással rendelkezne.
A törvény c) pontját kell figyelmesebben megvizsgálnunk.

Első "felindulásból" rávághatnánk, hogy a két cég természetesen kapcsolt, hiszen ugyanaz a tulajdonosi kör szavaz mindkét taggyűlésben. Jobban átgondolva azonban a "harmadik személy" jelentését egészen más következtetésre juthatunk.

A kapcsolt vállalkozás fogalma arra épül, hogy létezik egy olyan vagyon közösség, vagy feltételezhetően vagyoni közösséget alkotó harmadik személy, amely saját vagyoni gyarapodása érdekében úgy tudja befolyásolni a két egymással szerződő felet, hogy azok közül az egyik, mint szerződő fél, akár saját gazdasági hátrányára is, olyan szerződési feltételeket fogadjon el, amelyik a többségi befolyással bíró harmadik személy érdekeit szolgálja.

Ilyen eset fordulhat elő, ha egy család tagjainak a tulajdonában lévő Evás Bt. állít elő terméket, vagy nyújt szolgáltatást a szintén családi tulajdonban lévő Kft.-nek magas nyereség tartalommal. A Kft. pedig ezt a terméket, vagy szolgáltatást tovább értékesíti kisebb nyereség hányaddal. Ezzel elérhető, hogy a képződött nyereség nagy része annál az Evás Bt.-nél csapódjon le, amelynek adózása kedvezőbb, mint a Kft. adózása. A törvényalkotó szándéka, amikor az árbevétel megkétszerezését írta elő az Evás társaságnál, amennyiben bevétele kapcsolt féltől származik, éppen ennek a lehetségnek a kivédésére irányúlt.

Független felek esetében nem beszélhetünk ilyen vagyonközösségről. Igaz, hogy érdekközösség ebben az esetben is fennáll (fennállhat), de ez nem keletkeztet kapcsolt vállalkozási helyzetet. Ha ez nem így lenne, akkor akár két nagy tőzsdei cég állandóan változó tulajdonosi körét is folyamatosan vizsgálni kellene, hogy nincsenek-e többségben olyan tulajdonosi csoportok, amelyek mindkét cég esetében többségi befolyással birnak.

Összegezve fenti eszmefuttatásunkat, azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a kérdéses cégek nem kapcsolt vállalkozások. Akkor lennének kapcsoltak, ha a magánszemély tulajdonosok közül legalább ketten közeli hozzátartozók.


Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a Ptk. következő szabályát sem:
Ptk. 203. §
(2) Ha valaki hozzátartozójával vagy olyan jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, továbbá ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.



Kapcsolódó termékeink:

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló 

Vállalkozások kamatelszámolása

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Statisztikai állományi létszám egyéb foglalkoztatottak esetében

Kérdésem az lenne, ha van egy munkavállalónk, aki napi egy órában, munkaviszonyban látja el a feladatát, ő része-e a statisztikai állományi létszámnak vagy sem, miután a rehabilitációs hozzájárulás fizetésénél már nem mindegy.

A napi egy órás munkaviszony azt jelenti, hogy havi szinten 22 óra.
A KSH útmutatója szerint külön kategóriát képeznek a nem teljes munkaidőben, de munkaszerződés szerint havi átlagban legalább 60 munkaórában foglalkoztatottak.
Ebbe a csoportba tartoznak többek között a részmunkaidőben foglalkoztatottak, akik a munkáltatónál érvényes munkarend szerint, a teljes munkaidőnél rövidebb, részmunkaidőben dolgoznak. Ők részét képezik a statisztikai állományi létszámnak.

További kategóriát jelentenek a szervezet tevékenységében résztvevő egyéb foglalkoztatottak. E csoport részét alkotják a munkaszerződés szerint havi átlagban 60 munkaóránál rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak. Az ilyen munkavállalók a statisztikai elszámolások tekintetében nem tartoznak az alkalmazásban állók körébe.

Véleményünk szerint tehát az egyéb foglalkoztatottak nem tartoznak sem a munkajogi, sem a statisztikai állományi létszámba ezért a rehabilitációs hozzájárulást megalapozó létszám számításánál nem kell őket figyelembe venni.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Kiemelten közhasznú nonprofit gazdasági társaság önkormányzattól kapott működési támogatása

A kiemelten közhasznú nonprofit gazdasági társaság csökkentheti-e a társasági adóalapján az önkormányzattól kapott működési támogatással?

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény meghatározza azokat a feltételeket, amelyek esetében a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság adómentességet élvez.

20. § (1) Nem kell az adót megfizetnie
e) a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak és a szociális szövetkezetnek a (6) bekezdésben foglaltak szerinti adóalapra számított adónak olyan része után, amelyet a 6. számú melléklet E) fejezete alapján megállapított kedvezményezett tevékenységből elért bevétele képvisel az összes bevételen belül.

(6) Az (1) bekezdés e) pontja alkalmazásában adóalap a 13/A. § szerint megállapított adóalap, csökkentve a 13/A. § (2) bekezdés a), b) és d) pontjában meghatározott összeggel.

13/A. § (1) A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú jogállással rendelkező nonprofit gazdasági társaság és a vízi társulat adóalapja az adózás előtti eredmény, csökkentve a 7. § (1) bekezdésének a), b), cs), d), g), gy), i), j), m), n), o), p), r), t), u), v) és y) pontjaiban és a 7. § (3), (10) és (18)-(20) bekezdésében foglaltakkal, növelve a 8. § (1) bekezdésének a), b), d), e), gy), h), j), m), o), p), r) és v) pontjaiban, valamint a 8. § (5)-(6) bekezdésében foglaltakkal, továbbá az előzőeket figyelembe véve alkalmazza a 16., 18. és a 28. §-ok, valamint a VII. fejezet rendelkezéseit.

Ilyenkor fájul meg a jogalkalmazó feje, ha eddig ezt megúszta!
Sorba véve az adóalap csökkentési lehetőségeket megállapíthatjuk, hogy az  önkormányzattól kapott támogatás egyik pontban sem szerepel. Ez azt jelenti, hogy „normál menetben” a kérdéses támogatás nem adóalap csökkentő tétel.

De nézzük meg, hogy melyek azok a kedvezményezett tevékenységek amelyek esetében nem kell adót fizetni!

A közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság és a szociális szövetkezet 1. § (1) bekezdése szerinti jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy ezt eredményező gazdasági tevékenységéből e törvény alkalmazásában nem minősül vállalkozási tevékenységnek:

1. a közhasznú tevékenységből származó bevételnek az a része, amely a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel - helyi önkormányzattal vagy a költségvetési törvényben meghatározott fejezettel, illetve a fejezeten belül önálló költségvetéssel rendelkező intézménnyel - folyamatos szolgáltatás teljesítésére megkötött, a szolgáltatásért felszámítható díj mértékét és a díj változtatásának feltételeit is tartalmazó szerződés alapján folytatott tevékenységből származik;

2. az 1. pont szerinti tevékenységhez kapott támogatás, juttatás;

3. a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba való elhelyezése után a hitelintézettől, az értékpapír kibocsátójától kapott kamatnak, illetve az állam által kibocsátott értékpapír hozamának olyan része, amelyet a közhasznú tevékenység bevétele az összes bevételben képvisel azzal, hogy a bevételt mindkét esetben e kamat és hozam nélkül kell számításba venni.

A fenti szabályból látszik, hogy az önkormányzat által nyújtott olyan támogatás, amely a kedvezményezett tevékenységgel összefüggésben történik szintén ebbe a kategóriába értendő.
Ennek pedig további következménye, hogy az ezzel összefüggésben elszámolt bevétel növeli a kedvezményezett bevétel nagyságát, ezen keresztül pedig az összes bevételeken belül azt az arányt, amely adómentességet élvez a fizetendő adó tekintetében.

Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy növelni kell az adózás előtti eredményt a nem a vállalkozási tevékenységhez kapott támogatás, juttatás teljes összegével, ha a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak az adóév utolsó napján az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!

Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további

kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.

Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján

található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.