Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
(Keresztneved, vagy ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)
Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2016. október 12., szerda

Közösségen belüli ügylet, ami mégsem az

Van egy magyar anyavállalat (Anya) és ennek egy német leánya (Leány). A Leány bérmunkát végez az Anyának. A bérmunkához szükséges alkatrészeket az Anya egy magyar illetőségű szállítótól szerzi be (Szállító). Az Anya abban állapodik meg a Szállítóval, hogy az alkatrészeket fuvarozzák el egyenesen a Leányhoz Németországba.


















Kérdésként merült fel, hogy milyen beszerzésnek minősül az Anya vállalat által beszerzett alkatrész, ha ennek kiszállítása egyenesen Németországba történik. Felmerülhet-e ebben az esetben a közösségi beszerzés fogalma? Esetleg Közösségen belüli értékesítés is kapcsolódik hozzá?

A gazdasági esemény az Anya részéről belföldi beszerzés, míg a Szállító részéről belföldi értékesítés és a számla kiállítása ennek megfelelően kell történjen. Ez még ilyen esetben is így van, amikor az értékesítés eredményeként az áru megérkezéskor a Közösség egy másik tagállamában található, mint amikor feladásra került.

Ugyanakkor a fuvar okmányokból ki kell derülnie, hogy az áru az Anya tulajdonát képviseli és összeszerelési célból kerül ideiglenesen kiszállításra Németországba a Leányhoz. A termék ily módon történő továbbítása (fuvaroztatása) az Anya részéről a [12. § (2) f).] értelmében nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek.

12. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy – javára – más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha
f) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany – mint a szolgáltatás igénybevevője – termékén szakértői értékelést vagy munkát végeznek, majd annak befejezését követően a terméket – az (1) bekezdésben említett adóalany nevére szóló rendeltetéssel – belföldre továbbítják;



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2016. július 19., kedd

Kapcsolt vállalkozások közötti kölcsön ügylet


Nem olyan ritka eset, hogy kapcsolt vállalkozások pénzkölcsönnel segítik egymás munkáját, beszállnak beruházások, illetve készletek finanszírozásába.

Az alkalomszerű pénzkölcsön nyújtásával kapcsolatban nem találkoztunk jogszabályi korlátozással.

Nagyon fontos, hogy ilyenkor – esetleges hatósági ellenőrzésre tekintettel, az utólagos jogviták elkerülése végett - a felek írásos szerződésben rögzítsék a kölcsön paramétereit, feltételeit. Egy ilyen szerződésből ki kell derülnie, hogy ki, kinek, mikor, mennyit, hogyan, milyen feltételekkel és garanciákkal nyújtotta a pénzkölcsönt. Fontos eleme a szerződésnek, a kamat, ennek számítási módja, a futamidő, a törlesztő részletek, a késedelmi kamat, illetve – ha van, - akkor a türelmi idő is.

Egy PM rendeletből tudjuk, hogy bizonyos érték felett a kapcsolt vállalkozásoknak nyilvántartást kell vezetniük az egymás közti ügyletekről és ebben dokumentálniuk kell a szokásos piaci árat. Ez csak azokra vonatkozik, akik között a szerződéses ügyletek, akár összevontan is, meghaladják az évi 50 millió forintot. Az érték figyelembevételekor csak a kamat kerül számításba, hiszen maga a kölcsön visszajár és nem ellenértéke terméknek, vagy szolgáltatás nyújtásának.

A nyilvántartási kötelezettségtől függetlenül, kérdésként merülhet fel hogy hogyan állapítható meg a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsön esetében a szokásos piaci kamat, és milyen adatokkal lehet ezt alátámasztani?

Mi a legcélszerűbbnek tartjuk, ha a felek dokumentálják, hogy milyen hitelkamatot alkalmazna a bankjuk, ha ezt az összeget a pénzintézet hitelezné meg. Egy ajánlat a bank részéről sokat segíthetne. Lehetne persze azt is vizsgálni, hogy ha a kölcsönt nyújtó ezt egy független féllel szemben alkalmazná, akkor mennyi kamatot számítana fel. Ez utóbbi azonban sokkal kevésbé dokumentálható hitelt érdemlően, kivéve ha van ilyen konkrét eset.

Amennyiben korábban nem volt szerződéses kapcsolat a felek között, akkor a kölcsönnyújtás időpontjától számított 15 napon belül a kapcsolt vállalkozási státusz létrejöttét be kell jelenteni az adóhatóság felé.

Természetesen a kölcsön lehet kamat mentes is, de ebben az esetben a társasági adóalap korrekciót a feleknek ennek megfelelően kell elvégezni. Ez a kölcsönt adónál, mint elmaradt kamatbevétel jelentkezik, tehát adóalap növelő, míg a kölcsönt kapó – a másik fél szükséges nyilatkozata birtokában, ugyanennyivel csökkentheti adóalapját.

Fontosnak tartjuk még az úgynevezett alul-tőkésítési szabály figyelembe vételét is a lehetséges adóvonzatoknál. A Tao. tv. 8. § (1) j) pontja alapján az adózás előtti eredményt növeli a fizetendő kamat bizonyos része, amely olyan kölcsön ügylet után keletkezik, amelyik a többi, ebben a pontban felsorolt további kötelezettségekkel együtt a számítás alapját képezi és szembe állítandó a saját forrás átlagos napi állományával.

Ez egy viszonylag bonyolult számítás, amire mi külön kalkulátort készítettünk:

Vállalkozások kamatelszámolása

Témát érintő további segédleteink:

Tagi kölcsön napi átlagos állomány

Tagi kölcsön szerződés minta

Tartozásátvállalás megállapodás minta

Engedményezési szerződés minta

Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Kölcsönszerződés minta



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2016. április 26., kedd

Veszteségfelhasználás, régi-új szabályok

A 2015. január 1. -el kezdődően korlátozásra került a veszteség felhasználásának futamideje. Ezen időpontot követően keletkezett elhatárolt veszteség a keletkezésétől számított ötödik adóévben érvényesíthető.

A változást megelőzően keletkezett veszteségekről egy átmeneti szabály rendelkezik. Ezeket az elhatárolt veszteségeket legkésőbb 2025. december 31. napját magában foglaló adóévben lehet az adózás előtti eredmény csökkentéseként érvényesíteni.

A veszteség felhasználás összegszerű korlátai változatlanok. „A korábbi adóévek elhatárolt vesztesége legfeljebb a felhasználása (az adózás előtti eredmény csökkentéseként történő elszámolása) nélkül számított adóévi adóalap 50 százalékáig számolható el az adózás előtti eredmény csökkentéseként.

Új rendelkezések vannak az átalakulásra vonatkozóan is, de ezeket most nem részletezzük, írtunk róla egy korábbi bejegyzésünkben: Amikoraz a gáz, ha nem kapcsolt egy vállalkozás

A törvényből:

Veszteségelhatárolás

17. § (1) Amennyiben a 6. § (1)–(4) bekezdése szerinti adóalap bármely adóévben negatív, ezzel az összeggel az adózó a következő öt adóévben – a (2)–(9a) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve – döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét, feltéve, hogy a negatív adóalap a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett (a továbbiakban: elhatárolt veszteség).
(2) A korábbi adóévek elhatárolt vesztesége legfeljebb a felhasználása (az adózás előtti eredmény csökkentéseként történő elszámolása) nélkül számított adóévi adóalap 50 százalékáig számolható el az adózás előtti eredmény csökkentéseként.
(3) Az elhatárolt veszteségeket keletkezésük sorrendjének megfelelően kell felhasználni.

(11) Amennyiben az adózó döntése arra irányul, hogy a fizetendő adója az elhatárolt veszteség (2) bekezdés szerinti teljes körű levonásával kerüljön megállapításra, akkor ezt az önellenőrzés és az adóellenőrzés során is figyelembe kell venni.


A beszámoló készítési és adóbevallási munkát támogató segédleteinkből:

Beszámoló mintatár

Beszámoló mintatár egyéb szervezeteknek

Társasági adó 2015 kalkulátor

Tagi kölcsön napi átlagos állomány

Árfolyamértékelő kalkulátor

Iparűzési adó kalkulátor

Rehab kalkulátor

és még sok más ... cegiranytu.hu

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2016. április 18., hétfő

Megoldódott a behajtási költségátalány?

Úgy néz ki, hogy megoldódott a behajtási költségátalány probléma. 2016. március 25.- től kezdve már nem kötelező előírni a 40 eurós kötelezettséget. Az új törvény rögzíti, hogy a követelés egyéves határidőn belül érvényesíthető a jogosult részéről. Az is előírás, hogy rendelkezéseit a törvény hatálybalépését megelőzően kötött kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén is alkalmazni kell.

Mindez így rendben is volna, csak a 2015. évi beszámolóban szereplő adatok ettől még kérdésesek. A törvény ugyanis a kihirdetését követő napon lépett hatályba. Ez azt jelenti, hogy a korábbi években előírt kötelezettségeket a hatályba lépés időpontjában, azaz 2016. március 25. -én lehet megszüntetni.

Olvasva a különböző véleményeket, látszik, hogy megoszlanak az álláspontok. A Könyvvizsgálói Kamara is kiadott egy állásfoglalást, amelyben leírják, hogy a 2015. év előtti tételeket (amelyek már egy korábbi beszámolóban szerepeltek), ki kell vezetni az egyéb bevételekkel szemben december 31. -én utólag, a mérlegkészítés időszakában. A 2015. évi tételeket, pedig egyszerűen sztornírozni kell. Mindezt a törvényjavaslat részletes indoklására hivatkozva mondják. Különös bája a dolognak az utolsó megjegyzés, amely szerint nincsen semmi teendője azoknak, akik egyáltalán nem is írták elő!

Igaz, hogy a visszamenőleges kivezetéssel kicsit borulhat az adóalap, illetve a feltöltési kötelezettség helyes mértéke, de hát valamit, valamiért.

Az persze rendben, van, hogy a jogalkotói szándék szerint meg nem történtté kellene tenni a korábbi téves szabályozást, csakhogy maga az új törvény ennek a visszamenőleges hatálynak az alkalmazási időpontját mintha nem egyértelműsítené ...

Oldalainkon számos olyan segédlet található, amely segíti a beszámoló elkészítését.

http://www.cegiranytu.hu/



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2016. február 21., vasárnap

Időszakos elszámolású ügyletek teljesítési időpontja

A teljesítés időpontja

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 55. §-a szerint az adófizetési kötelezettség abban az időpontban áll be amikor az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul, azaz teljesül. Vannak azonban olyan esetek, amikor ez a tényállás nem teljesen egyértelmű, mert nem egy konkrét időpontban bekövetkezett teljesítésről beszélünk, hanem egy bizonyos időszakot átölelőről. Ilyenkor a teljesítés időpontjának meghatározásában három szempont alapján kell dönteni, amelyek a következők:
- az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja,
- a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja és
- az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége.

Érintett ügyletek köre (a teljesség igénye nélkül)

- a felek a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg;
- a felek a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg;
- mért, vagy tételszám szerinti elszámoláshoz kötött értékesítések, szolgáltatások;
- meghatározott időszakonként ismétlődő fizetésekre kerül sor;
- folyamatosan teljesített ügyletnek vagy több ügyletnek az ellenértékét fizetik meg részletekben, meghatározott időszakonként;
- nyílt végű lízingügyletek (bérleti jogviszonyok) esetében, ahol meghatározott futamidő alatt a lízingbevevő lízingdíj fizetésére köteles;
- alkalmazható abban az esetben is, ha a felek csak egyetlen meghatározott időszak tekintetében állapítják meg az ellenértéket;
- amikor a felek nem időszakonkénti elszámolásban, hanem időszakonkénti fizetésben állapodnak meg, fizetéssel érintett időszak a felek által megállapított fizetési esedékességi határidők közötti időtartam is lehet;
- több szolgáltatás esetén a főszolgáltatásnak minősülő tekintendő mérvadónak az időszak meghatározása szempontjából;
- tipikus példa az ingatlanbérleti jogviszony és a rezsiköltség áthárítása;
- több, fogyasztáshoz kapcsolódó és nem kapcsolódó díjtételből álló ellenérték (például távhőszolgáltatásnál a fogyasztási díj, alapdíj és teljesítménydíj);
- a fogyasztó különböző telephelyeihez tartozó egyes fogyasztási időszakok közül a legkorábbi, illetve legkésőbbi időpontot veszik a felek figyelembe az elszámolási időszak kezdő és befejező időpontjaként;
- havi (vagy más időszakonkénti) tanácsadási díj, jogtanácsadási szolgáltatás, adótanácsadás, könyvelés, könyvvizsgálat.


Nem alkalmazható:

- a termék birtokba adása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről szól (zárt végű lízing) - Áfa tv. 10. § a);
- a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása -  - Áfa tv. 10. § b);
- az adós és hitelező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása (dologi biztosíték) - Áfa tv. 10. § c);
- az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak  - Áfa tv. 10. § d)

A NAV a témával kapcsolatban megjelentetett egy átfogó és részletes tájékoztatást, amely nagy segítség azok számára, akik e kérdéskörben el szeretnének mélyedni és van is idejük rá. Ennek teljes szövegét feltettük a Teljesítési időpont meghatározó oldalunkra.

Mi készítettünk egy teljesítési időpont meghatározó segédletet, amely a szabályok elmélyült ismerete nélkül is gyors segítséget jelent akár a beérkező számlák helyességének ellenőrzése szempontjából, akár a kimenő számlák elkészítésénél. A segédlet itt érhető el:

Teljesítési időpont meghatározó

Törvény:

Általános szabályok

55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy
a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.
56. § A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok

57. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés.
(2) Bírósági vagy más hatósági eljárás keretében bíróságnak vagy más hatóságnak nyújtott szolgáltatás esetében, ha az ennek fejében járó ellenértéket a bíróság vagy más hatóság határozattal (végzéssel) állapítja meg, teljesítés az ellenértéket megállapító jogerős határozatnak (végzésnek) a szolgáltatás nyújtójával történő közlése.
58. § (1) Amennyiben a felek a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, teljesítés az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja.
(1a) Az (1) bekezdéstől eltérően teljesítés
a) a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja, amennyiben az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége és a számla vagy a nyugta kibocsátása az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját megelőzi,
b) az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége, de legfeljebb az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő hatvanadik nap, amennyiben az ellenérték megtérítésének esedékessége az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő időpontra esik.
(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja az egy naptári hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik a naptári hónap utolsó napján is, feltéve, hogy a termékértékesítésre a 89. § alkalmazandó.
(3) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) és (1a) bekezdéstől függetlenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik
a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti, vagy
b) egyéb, a (2) bekezdés és az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.
(4) E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.


9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
(2) Az (1) bekezdésben említett birtokba vehető dolog:
a) magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, valamint az értékpapírok közül azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti;
b) nem foglalja magában a pénzt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, a pénzhelyettesítő eszközt, valamint – az a) pontban említett kivétellel – az értékpapírt.

10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
a) a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;
b) a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban álló harmadik fél között – a 9. § (1) bekezdése értelmében – termék értékesítése teljesül;
c) az adós és hitelező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a hitelező a dologi biztosítékul szolgáló terméket lejárt követelésének érvényesítésére – a 9. § (1) bekezdése értelmében – értékesíti, és az abból származó ellenérték közvetlenül őt illeti meg;
d) az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre.

89. § (1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
(2) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszköz értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi,
a) egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; vagy
b) bármely más, az a) pont alá nem tartozó nem adóalany személynek, szervezetnek.
(3) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott jövedéki termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában megfelel
a) a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; és
b) a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/118/EK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: Jövedékiadó-irányelv), a jövedéki termék beszerzése után jövedékiadó-fizetési kötelezettsége keletkezik.
(4) Mentes az adó alól továbbá a termék 12. § (1) bekezdése szerinti értékesítése, feltéve, hogy az az (1)–(3) bekezdések bármelyike szerint adómentesség alá tartozna, ha a termék beszerzője egy másik adóalany lenne.

140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő – a 36. § értelmében vett – adóalany,



Teljesítési időpont meghatározó


További segédleteinkből:

Áfa arányosítás kalkulátor
Beszámoló mintatár
Szabályzat komplex csomag (kedvezményes)

Árlista

Központi Megrendelő



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.