A növekvő tranzakciós banki költségek miatt egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy előnyösebb megoldás-e készpénzben kifizetni az osztalékot (természetesen, ha egyáltalán van) és nem ütközik-e ez bele valamilyen készpénzzel kapcsolatos korlátba, vagy szigorításba.
Kimazsoláztuk az Adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényből azokat a rendelkezéseket, amelyek témánkat érinthetik:
17. §
(9) A készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybe vevőjének – a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével – be kell jelentenie
a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást,
b) egyéb esetben a kétmillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást.
38. §
(3) A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani, pénzforgalmát pénzforgalmi számlán lebonyolítani, s ennek érdekében pénzforgalmi számlaszerződést kötni.
(3a) Pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés – általános forgalmi adó felszámítása esetén az általános forgalmi adóval növelt – ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 1,5 millió forint összegben teljesíthet készpénzszolgáltatást.
A 17. § több okból sem érintheti az osztalék kifizetését. Az osztalékot kapó személy ugyanis nem vevőként, illetve nem szolgáltatást igénybe vevőjeként részesül a juttatásban. Egyébként is a magánszemélyek kivételek a szabály alól. Tehát bejelentési kötelezettséggel nem jár egy ilyen kifizetés.
A 38. § (3a) azért nem érinti az osztalék fizetést, mert aki kapja az nem pénzforgalmi számla nyitására kötelezett személy. Ezen túl pedig az osztalék fizetés nem adóköteles tevékenység keretében (nem termékértékesítés, illetve nem szolgáltatás nyújtás) és nem szerződés alapján történik. Ennek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy az 1,5 millió forintos korlát nem vonatkozhat a kifizetésre.
Végül azt a kérdést kell megvizsgálnunk, hogy a vállalkozás egyáltalán tarthat-e a pénztárában adott esetben több millió forintot?
A "a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani" követelmény [38. § (3)] akkor teljesülhet, ha a számviteli politikában a vállalkozó úgy határozza meg a készpénzben tartható összeg nagyságát, hogy ennek mértéke az osztalék fizetésre is fedezetet nyújtson.
"A pénzkezelési szabályzatban rendelkezni kell legalább a ... napi készpénz záró állomány maximális mértékéről". [2000. évi C. törvény a számvitelről, 14. § (8)]
Mindez persze csak akkor jöhet opcióként szóba, ha olyan jellegű tevékenységről van szó, amelynek eredményeképpen van elegendő készpénzes bevétel. A bankból ilyen célra nem érdemes pénzt kivenni, mert azt ugyanúgy terheli a tranzakciós költség.
Kapcsolódó termékeink:
Pénzkezelési szabályzat minta
Szabályzat komplex csomag
Osztalék kalkulátor (ingyenes)
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell!
Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
cegiranytu.hu tanácsadó adózás számvitel
2013. július 4., csütörtök
2013. április 3., szerda
Az életbiztosításokkal kapcsolatos díjfizetések adózási kérdései
Az életbiztosítások tekintetében, amikor adózási szabályokat vizsgálunk, különbséget kell tenni a tartam alatt a biztosítónak történő befizetések, a tartam alatt a biztosító által nyújtott szolgáltatások és a biztosítónak a lejáratkori (megszűnéskori) teljesítése között.
A befizetések tekintetében, főszabály szerint az adóköteles biztosítási díj címén (itt biztosítás alatt nem csak a személybiztosítást kell érteni) a munkavállalónak nyújtott juttatás nem önálló tevékenységből származó bevételként adózik. Ez alól kivételt képeznek azok a juttatások, ahol az adóköteles biztosítási díj utáni adó a kifizetőt terheli.
Amennyiben Szja tv. szerinti adóköteles a biztosítási díj, úgy magánszemély bevételének adókötelezettsége az Szja tv. 2. § (6) bekezdése alapján - felek között fennálló jogviszony és a szerzés körülményei határozzák meg.
2. § (6) A Magyarországon adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Az előzőek szerint meghatározott jogcímen a bevétel kifizetőjeként járhat el az említett felek közül az a személy, amelyikkel a magánszemély a szerzés körülményeit is figyelembe véve a bevétel jogcímét meghatározó jogviszonyban áll, ha ez a kifizető az e bevétellel kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségeinek teljesítése érdekében szükséges adatokkal rendelkezik, akkor is, ha a bevételt más személy fizeti (fizette) ki, vagy folyósítja (folyósította). Ha az adó megfizetésére e törvény előírásai szerint a kifizető kötelezett, e kötelezettsége független a magánszemély illetőségétől.
Nem önálló tevékenység
Az Szja tv. 25. § (1) alapján: nem önálló tevékenységből származó bevétel a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel (feltéve, hogy az adóköteles biztosítási díj utáni adó nem a kifizetőt terheli).
- Társadalmi megbízatású nem lehet, mert az 1994. évi LXIV. törvény 13. § (3) bekezdés alapján ők nem részesülhetnek „egyéb juttatásban”.
1994. évi LXIV. tv. 13. § (3) A társadalmi megbízatású polgármester nem jogosult jubileumi jutalomra, napidíjra, közszolgálati járadékra, valamint az egyéb juttatásokra.
Nem önálló tevékenységből származó bevétel
Nem önálló tevékenység esetén a munkáltató által fizetett biztosítási díj tekintetében:
A munkavállalót terheli:
A munkáltatót (kifizetőt) terheli:
Minden közteher alapja - az adott jogszabály rendelkezésének megfelelően - az adóköteles biztosítási díj.
Ha a kifizető és a juttatásban részesülő közötti jogviszony nem sorolható be a nem önálló tevékenységek közé, akkor az alábbi két eset lehetséges még.
Egyéb jövedelem
Egyes meghatározott juttatás:
A 70. § (1) c) szerint egyes meghatározott juttatásnak minősül: a kifizető által magánszemély javára kötött személybiztosítási szerződés alapján kifizető által fizetett adóköteles biztosítási díj.
A 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti egyes meghatározott juttatás után 16 % személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho tv.) 3. § (1) bekezdés ba) pontja szerinti 27 % egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt (ha a díjfizető a magánszemély munkáltatója, akkor a munkáltatót) terheli. Az adó és eho alapja az adóköteles díj 1,19-szerese. Az eseti és az egyszeri díjakat, a a rendszereshez hasonlóan 51,17%-os közteher terheli.
Átmeneti rendelkezések:
84/W. § (1) E törvénynek az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel megállapított, illetve módosított rendelkezéseit a hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni a (2)–(8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
(3) Ha a biztosító 2012. december 31-ét követően olyan teljes életre szóló kockázati élet- és balesetbiztosításra teljesít kifizetést, amelynek volt adómentes díja, úgy a 2012. december 31-éig megfizetett díjra és az ahhoz kapcsolódó biztosítói teljesítésre e törvény 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit lehet alkalmazni, ha az a magánszemély számára kedvezőbb.
(4) E törvény
a) 1. számú melléklet 6. pont 6.3. alpontjának és 3. § 91. pontjának alkalmazása során a 2013. január 1. előtt adott engedményt (díjvisszatérítést, más vagyoni értéket);
b) 65. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazása során a kamatjövedelem számításakor a 2013. január 1. előtt fizetett kockázati biztosítási díjat;
c) 65. § (3a) bekezdés alkalmazása során az elvárt díjon felül, 2013. január 1. előtt teljesített díjfizetést
figyelmen kívül kell hagyni.
Az átmeneti rendelkezést tartalmazó 84/W. § biztosításra vonatkozó (3)-(4) bekezdése a 70. § (1) c) ponttal kapcsolatos szabályt nem tartalmaz. Ezért a főszabály szerint - "hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni a (2)–(8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével ..." - a 2012. december 31-ig megkötött szerződésekre is vonatkozik ez a szabály.
Ennek alapján a 2013. január 1. előtt megkötött szerződések alapján a kifizető által teljesített befizetések ezen időpontól kezdve a magánszemély 70. § (1) bekezdés c) pont szerinti jövedelmének számítanak, míg a törvény változása előtti időszakban ezek a juttatások a 25. § (1) bekezdés szerinti nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek számítottak (bizonyos esetekben a 16. §, illetve a 28. § hatálya alá az írásunk elején részletezett módon).
Ide tartoznak a a munkáltató által fizetett, de a munkavállaló, mint biztosított és kedvezményezett javára kötött megtakarítási, befektetési jellegű biztosítások (van visszavásárlási érték és lejárati szolgáltatás). Általában ebbe a kategóriába sorolhatók a vegyes életbiztosítások, és a határozott tartamú befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások.
Adómentesség a befizetett díjak tekintetében
1. sz. melléklet:
6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
6.3. a kockázati biztosítás más személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet által – az ugyanazon díjat fizető személy által ugyanazon biztosítottra tekintettel havonta, a minimálbér 30 százalékát meg nem haladóan – fizetett díja (csoportos biztosítás esetében a fizetett díj egy biztosítottra jutó része), kivéve az olyan kockázati biztosítás más személy által fizetett díját, amelyre a biztosító a szerződéses feltételekben meghatározott jogcímen (így különösen kármentesség jogcímen) az adott biztosítási időszak(ok)ra esedékes díj 30 százalékát meghaladó engedményt (díjvisszatérítést, más vagyoni értéket) nyújt; nem kell alkalmazni a kivételként meghatározott rendelkezést, ha az engedményre a díjat fizető más személy jogosult azzal, hogy ha utóbb a biztosítási szerződés úgy módosul, hogy az engedményre magánszemély válik jogosulttá, akkor a korábban más személy által fizetett kockázati biztosítás díjának egésze adóköteles biztosítási díjnak minősül a szerződés módosításának időpontjában;
A fenti határ átlépése esetén a határt meghaladó díjrész kifizetői adóteher mellett, 51,17%-os közteherrel adózik. A biztosítási díj 1,19 -es szorzóval megnövelt értéke képezi a 16%-os szja alapját. Ugyanez az alapja a 27%-os eho-nak is.
A kockázati biztosításoknak nincs visszavásárlási értéke és a nincs lejárati szolgáltatás sem.
91. Kockázati biztosítás: az olyan személybiztosítás, amelynek nincs lejárati szolgáltatása és visszavásárlási értéke, azzal, hogy kockázati biztosításnak minősül a kockázati biztosítási elemeket is magában foglaló biztosítások esetében az igazoltan elkülönített kockázati biztosítási rész is.
Az Szja tv. szerinti adómentes díjak, akkor sem válnak adókötelessé (s így egyéb meghatározott juttatássá), ha azokat a biztosított munkavállaló helyett a szerződő munkáltató fizeti meg. A fogalom meghatározásából azt is láthatjuk, hogy a vegyes biztosítások és a befektetési egységekhez kötött (Unit-linked) biztosítások esetében is lehet adómentesen fizethető díjrész, amennyiben a kockázati elemek igazoltan elkülönítésre kerültek. A minősítés a baleset-, illetve a betegségbiztosításra is kiterjed, hiszen ezen biztosítás típusoknak sincs lejárati szolgáltatása.
Külön kerültek be a törvénybe 2013. január 1-től a teljes életre szóló (Whole life) biztosítások, határozatlan időtartamra szólnak és van visszavásárlási értékük.
6.9. a kockázati biztosításnak nem minősülő, határozatlan idejű, kizárólag halál esetére szóló életbiztosítás – szerződőként vagy a biztosítóhoz bejelentett díjfizetőként fizetett – rendszeres díja azzal, hogy rendszeres díjnak minősül az a díj, amelyet a biztosítási szerződés alapján legalább évente egy alkalommal kell fizetni, és amelynek összege nem haladja meg a biztosítási szerződés alapján az előző évi kötelezően fizetendő díjak együttes összegének a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, a díjnövelés évét megelőző második évre vonatkozó éves fogyasztói áremelkedés 30 százalékponttal növelt értékét.
A vállalkozások körében nagyon népszerűvé vált biztosítások 2012. december 31-ig kockázatinak minősültek. Ezen minősítésük 2013. január 1-től megszűnt. Külön megítélés alá esnek adózási szempontból a rendszeres, illetve az eseti befizetések. A rendszeres díjak összeghatártól függetlenül adómentesek, de a rendszeresség kritériumának a törvényben előírt módon meg kell felelni. Az eseti díjak, illetve a rendszerességi kritérium szerinti összeghatárt túllépő díjak a 70. § (1) c) szerinti egyes meghatározott juttatások szabályai szerint adókötelesek az 51,17%-os közteherrel.
Hasznos linkek:
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete pszaf.hu
2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről njt.hu
Biztosítást érintő jogszabályok (NAV) NAV
Adózási információk vállalkozások részére (ING Biztosító) ing.hu
1994. évi LXIV. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről
és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról njt.hu
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
A befizetések tekintetében, főszabály szerint az adóköteles biztosítási díj címén (itt biztosítás alatt nem csak a személybiztosítást kell érteni) a munkavállalónak nyújtott juttatás nem önálló tevékenységből származó bevételként adózik. Ez alól kivételt képeznek azok a juttatások, ahol az adóköteles biztosítási díj utáni adó a kifizetőt terheli.
Amennyiben Szja tv. szerinti adóköteles a biztosítási díj, úgy magánszemély bevételének adókötelezettsége az Szja tv. 2. § (6) bekezdése alapján - felek között fennálló jogviszony és a szerzés körülményei határozzák meg.
2. § (6) A Magyarországon adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Az előzőek szerint meghatározott jogcímen a bevétel kifizetőjeként járhat el az említett felek közül az a személy, amelyikkel a magánszemély a szerzés körülményeit is figyelembe véve a bevétel jogcímét meghatározó jogviszonyban áll, ha ez a kifizető az e bevétellel kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségeinek teljesítése érdekében szükséges adatokkal rendelkezik, akkor is, ha a bevételt más személy fizeti (fizette) ki, vagy folyósítja (folyósította). Ha az adó megfizetésére e törvény előírásai szerint a kifizető kötelezett, e kötelezettsége független a magánszemély illetőségétől.
Nem önálló tevékenység
- (szerződő) adózó munkavállalója - Szja tv. 24. § (1) a),
- társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja - Szja tv. 24. § (1) c),
- gazdasági társaság. vezető tisztségviselője - Szja tv. 24. § (1) bekezdés d)
- jogszabály alapján választott tisztségviselő - Szja tv. 4. § (1) e) (polgármester, alpolgármester sajátos foglalkoztatási jogviszony),
Az Szja tv. 25. § (1) alapján: nem önálló tevékenységből származó bevétel a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel (feltéve, hogy az adóköteles biztosítási díj utáni adó nem a kifizetőt terheli).
- a személyi jövedelemadó kötelezettség (16 %),
- a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdés a) pontja, a 19. § (2)-(3) bekezdése és 24. §-a alapján 10 % nyugdíjjárulék,
- 8,5 % egészségbiztosítási járulék.
- az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 545. § (1) bekezdés a) pontja, 455. § (1)-(2) bekezdés és a 459. § (1) bekezdése alapján 27 % szociális hozzájárulási adó.
- gazdasági társaság tagja, aki megbízási jogviszonyban látja el feladatát (nem ügyvezetőit!) - 16. § (3) bekezdés, -
- önkormányzat képviselő testületének tagjai - 16. § (1) bekezdés
- gazdasági társaság tulajdonosa, aki nem ügyvezető és nem működik személyesen közre a társaságban (nincs jogviszony) - 28. §.
- Társadalmi megbízatású nem lehet, mert az 1994. évi LXIV. törvény 13. § (3) bekezdés alapján ők nem részesülhetnek „egyéb juttatásban”.
1994. évi LXIV. tv. 13. § (3) A társadalmi megbízatású polgármester nem jogosult jubileumi jutalomra, napidíjra, közszolgálati járadékra, valamint az egyéb juttatásokra.
Nem önálló tevékenységből származó bevétel
Nem önálló tevékenység esetén a munkáltató által fizetett biztosítási díj tekintetében:
A munkavállalót terheli:
A munkáltatót (kifizetőt) terheli:
Minden közteher alapja - az adott jogszabály rendelkezésének megfelelően - az adóköteles biztosítási díj.
Ha a kifizető és a juttatásban részesülő közötti jogviszony nem sorolható be a nem önálló tevékenységek közé, akkor az alábbi két eset lehetséges még.
Egyéb jövedelem
Egyes meghatározott juttatás:
A 70. § (1) c) szerint egyes meghatározott juttatásnak minősül: a kifizető által magánszemély javára kötött személybiztosítási szerződés alapján kifizető által fizetett adóköteles biztosítási díj.
A 70. § (1) c) bekezdésben megfogalmazott szabály szerint 2013. január 1-től a munkáltató (kifizető) által, személybiztosítás címén befizetett rendszeres adóköteles biztosítási díj egyes meghatározott juttatásnak minősül. Tehát ez a szabály kivon minden adóköteles személybiztosítási díjfizetést a 25. § (1) bekezdése alól (vagy a 16. §, illetve 28. § alól).
A 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti egyes meghatározott juttatás után 16 % személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho tv.) 3. § (1) bekezdés ba) pontja szerinti 27 % egészségügyi hozzájárulás a kifizetőt (ha a díjfizető a magánszemély munkáltatója, akkor a munkáltatót) terheli. Az adó és eho alapja az adóköteles díj 1,19-szerese. Az eseti és az egyszeri díjakat, a a rendszereshez hasonlóan 51,17%-os közteher terheli.
Átmeneti rendelkezések:
84/W. § (1) E törvénynek az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvénnyel megállapított, illetve módosított rendelkezéseit a hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni a (2)–(8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
(3) Ha a biztosító 2012. december 31-ét követően olyan teljes életre szóló kockázati élet- és balesetbiztosításra teljesít kifizetést, amelynek volt adómentes díja, úgy a 2012. december 31-éig megfizetett díjra és az ahhoz kapcsolódó biztosítói teljesítésre e törvény 2012. december 31-én hatályos rendelkezéseit lehet alkalmazni, ha az a magánszemély számára kedvezőbb.
(4) E törvény
a) 1. számú melléklet 6. pont 6.3. alpontjának és 3. § 91. pontjának alkalmazása során a 2013. január 1. előtt adott engedményt (díjvisszatérítést, más vagyoni értéket);
b) 65. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazása során a kamatjövedelem számításakor a 2013. január 1. előtt fizetett kockázati biztosítási díjat;
c) 65. § (3a) bekezdés alkalmazása során az elvárt díjon felül, 2013. január 1. előtt teljesített díjfizetést
figyelmen kívül kell hagyni.
Az átmeneti rendelkezést tartalmazó 84/W. § biztosításra vonatkozó (3)-(4) bekezdése a 70. § (1) c) ponttal kapcsolatos szabályt nem tartalmaz. Ezért a főszabály szerint - "hatálybalépésük napjától megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni a (2)–(8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével ..." - a 2012. december 31-ig megkötött szerződésekre is vonatkozik ez a szabály.
Ennek alapján a 2013. január 1. előtt megkötött szerződések alapján a kifizető által teljesített befizetések ezen időpontól kezdve a magánszemély 70. § (1) bekezdés c) pont szerinti jövedelmének számítanak, míg a törvény változása előtti időszakban ezek a juttatások a 25. § (1) bekezdés szerinti nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek számítottak (bizonyos esetekben a 16. §, illetve a 28. § hatálya alá az írásunk elején részletezett módon).
Ide tartoznak a a munkáltató által fizetett, de a munkavállaló, mint biztosított és kedvezményezett javára kötött megtakarítási, befektetési jellegű biztosítások (van visszavásárlási érték és lejárati szolgáltatás). Általában ebbe a kategóriába sorolhatók a vegyes életbiztosítások, és a határozott tartamú befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások.
Adómentesség a befizetett díjak tekintetében
1. sz. melléklet:
6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
6.3. a kockázati biztosítás más személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet által – az ugyanazon díjat fizető személy által ugyanazon biztosítottra tekintettel havonta, a minimálbér 30 százalékát meg nem haladóan – fizetett díja (csoportos biztosítás esetében a fizetett díj egy biztosítottra jutó része), kivéve az olyan kockázati biztosítás más személy által fizetett díját, amelyre a biztosító a szerződéses feltételekben meghatározott jogcímen (így különösen kármentesség jogcímen) az adott biztosítási időszak(ok)ra esedékes díj 30 százalékát meghaladó engedményt (díjvisszatérítést, más vagyoni értéket) nyújt; nem kell alkalmazni a kivételként meghatározott rendelkezést, ha az engedményre a díjat fizető más személy jogosult azzal, hogy ha utóbb a biztosítási szerződés úgy módosul, hogy az engedményre magánszemély válik jogosulttá, akkor a korábban más személy által fizetett kockázati biztosítás díjának egésze adóköteles biztosítási díjnak minősül a szerződés módosításának időpontjában;
A fenti határ átlépése esetén a határt meghaladó díjrész kifizetői adóteher mellett, 51,17%-os közteherrel adózik. A biztosítási díj 1,19 -es szorzóval megnövelt értéke képezi a 16%-os szja alapját. Ugyanez az alapja a 27%-os eho-nak is.
A kockázati biztosításoknak nincs visszavásárlási értéke és a nincs lejárati szolgáltatás sem.
91. Kockázati biztosítás: az olyan személybiztosítás, amelynek nincs lejárati szolgáltatása és visszavásárlási értéke, azzal, hogy kockázati biztosításnak minősül a kockázati biztosítási elemeket is magában foglaló biztosítások esetében az igazoltan elkülönített kockázati biztosítási rész is.
Az Szja tv. szerinti adómentes díjak, akkor sem válnak adókötelessé (s így egyéb meghatározott juttatássá), ha azokat a biztosított munkavállaló helyett a szerződő munkáltató fizeti meg. A fogalom meghatározásából azt is láthatjuk, hogy a vegyes biztosítások és a befektetési egységekhez kötött (Unit-linked) biztosítások esetében is lehet adómentesen fizethető díjrész, amennyiben a kockázati elemek igazoltan elkülönítésre kerültek. A minősítés a baleset-, illetve a betegségbiztosításra is kiterjed, hiszen ezen biztosítás típusoknak sincs lejárati szolgáltatása.
Külön kerültek be a törvénybe 2013. január 1-től a teljes életre szóló (Whole life) biztosítások, határozatlan időtartamra szólnak és van visszavásárlási értékük.
6.9. a kockázati biztosításnak nem minősülő, határozatlan idejű, kizárólag halál esetére szóló életbiztosítás – szerződőként vagy a biztosítóhoz bejelentett díjfizetőként fizetett – rendszeres díja azzal, hogy rendszeres díjnak minősül az a díj, amelyet a biztosítási szerződés alapján legalább évente egy alkalommal kell fizetni, és amelynek összege nem haladja meg a biztosítási szerződés alapján az előző évi kötelezően fizetendő díjak együttes összegének a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, a díjnövelés évét megelőző második évre vonatkozó éves fogyasztói áremelkedés 30 százalékponttal növelt értékét.
A vállalkozások körében nagyon népszerűvé vált biztosítások 2012. december 31-ig kockázatinak minősültek. Ezen minősítésük 2013. január 1-től megszűnt. Külön megítélés alá esnek adózási szempontból a rendszeres, illetve az eseti befizetések. A rendszeres díjak összeghatártól függetlenül adómentesek, de a rendszeresség kritériumának a törvényben előírt módon meg kell felelni. Az eseti díjak, illetve a rendszerességi kritérium szerinti összeghatárt túllépő díjak a 70. § (1) c) szerinti egyes meghatározott juttatások szabályai szerint adókötelesek az 51,17%-os közteherrel.
Hasznos linkek:
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete pszaf.hu
2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről njt.hu
Biztosítást érintő jogszabályok (NAV) NAV
Adózási információk vállalkozások részére (ING Biztosító) ing.hu
1994. évi LXIV. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről
és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról njt.hu
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
A személybiztosítással kapcsolatos biztosítói szolgáltatások és teljesítések adózási kérdései
Különbséget kell tenni a tartam alatt a biztosító által nyújtott, a szerződésben meghatározott biztosítási eseményekhez kötődő szolgáltatások és a biztosítónak a lejáratkori (megszűnéskori) teljesítése között.
64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezése miatt a biztosítót a biztosítási szerződés alapján terhelő kötelezettség keretében a biztosító által juttatott vagyoni érték.
Ez a meghatározás nagyon fontos akkor, amikor a biztosító által a szerződés futamideje alatt, vagy végén, biztosítási esemény bekövetkezése miatt teljesít kifizetést. A biztosítói szolgáltatások adómentességére/adókötelezettségére a Szja tv. 1. számú melléklete, a 65. § és a 28. § tartalmaz rendelkezéseket.
98. Biztosító teljesítése: a biztosító által a biztosítási jogviszonyra tekintettel bármilyen jogcímen kifizetett összeg, juttatott vagyoni érték, tekintettel az 1. számú melléklet rendelkezéseire is.
Egyéb jövedelem:
28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás.
(2) Ha a biztosítás más személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet (kivéve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt) által fizetett díja részben vagy egészben a magánszemély adómentes bevétele volt, egyéb jövedelem a kockázati biztosításnak nem minősülő, határozatlan idejű, kizárólag halál esetére szóló életbiztosítás
a) alapján a biztosító nem haláleseti teljesítéséből a magánszemélynek juttatott vagyoni értékből a biztosított által megfizetett biztosítási díjak és az adóköteles biztosítási díjak együttes összegét meghaladó része;
b) visszavásárlási értékéből a biztosított által megfizetett biztosítási díjak és az adóköteles biztosítási díjak együttes összegét meghaladó rész a biztosítási szerződés módosításának időpontjában az eredeti biztosított magánszemélynél, ha a biztosítási szerződésben meghatározott biztosított személyében változás következik be, illetve ha a szerződésmódosítás következtében a biztosítás már nem minősül kockázati biztosításnak nem minősülő határozatlan idejű, kizárólag halál esetre szóló életbiztosításnak
azzal, hogy az ily módon megállapított egyéb jövedelemmel összefüggésben a biztosító a kifizetőre irányadó rendelkezések szerint jár el, továbbá az egyéb jövedelmet adóköteles biztosítási díjként lehet figyelembe venni a biztosító további teljesítése adókötelezettségének megállapításakor.
Kamatjövedelem:
65. § (1) Kamatjövedelemnek minősülnek – figyelemmel a (3)–(3b) és az (5)–(6a) bekezdés rendelkezéseire is – a következők:
d) a biztosítói teljesítésből – kivéve, ha a biztosító teljesítése az 1. számú melléklet 6. pont 6.6. alpontja szerint adómentes vagy e törvény más rendelkezése alapján minősül adóköteles jövedelemnek – a befizetett díjat meghaladó összeg azzal, hogy nem minősül befizetett díjnak a kockázati biztosítás díja;
(2) A kamatjövedelem után az adót – amennyiben a kamatjövedelem
a) kifizetőtől [e § alkalmazásában az (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti esetben ideértve a kifizető helyett a kamatjövedelmet kifizető/juttató hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is] származik – a megszerzés időpontjára a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be, azzal, hogy az (1) bekezdés bb) pontjában említett esetben a magánszemély az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában vagy önellenőrzéssel érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe
aa) a kifizető által kiadott olyan igazolás alapján, amelyen a kifizető a magánszemély kérelmére feltünteti, hogy azt az említett célból adta ki,
ab) feltéve, hogy a magánszemély a kamatjövedelmet és a levont adót az aa) pont szerinti igazolás alapján bevallja (bevallotta),
b) nem kifizetőtől származik – a magánszemély az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg,
a (3)–(9) bekezdések rendelkezéseit, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit – különös tekintettel a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályaira is – figyelembe véve, azzal az eltéréssel, hogy a kifizető az aa) pontban említett igazolás tartalmáról az adóévet követő év január 31-éig adatot szolgáltat az adóhatóság részére.
Kamatjövedelem élet- vagy nyugdíjbiztosítás lejárati szolgáltatásából, visszavásárlásából, részleges visszavásárlásából, rendszeres pénzkivonásból származhat magánszemély szerződő esetén. Természetesen kamatjövedelemről csak akkor beszélhetünk, ha egy adott szerződés esetén a magánszemély által befizetett, valamint más személy által befizetett adókötelesnek minősülő díjak együttes összegét a biztosítói kifizetés meghaladja. Kamatjövedelemnek ez utóbbi pozitív különbözet minősül.
(Szja tv. 65. §. (1) d)
Adómentes jövedelem a Biztosító haláleseti, baleseti, betegbiztosítási szolgáltatása.
(Szja tv. 1. számú melléklet 6.6. b)
(3) Nem kell figyelembe venni
a) jövedelemként
ac) az egyszeri díjas biztosításokból származó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti kamatjövedelmet, ha a biztosítói teljesítés a szerződés létrejötte évét követő 5. év elteltével vagy az után következik be, továbbá a rendszeres díjas biztosításokból származó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti kamatjövedelmet, ha a biztosítói teljesítés a szerződés létrejötte évét követő 10. év elteltével vagy az után következik be;
ad) az egyszeri díjas biztosításokból származó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti kamatjövedelem 50 százalékát, ha a biztosítói teljesítés a szerződés létrejötte évét követő 3. év elteltével vagy az után, de az 5. év elteltét megelőzően következik be, továbbá a rendszeres díjas biztosításokból származó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti kamatjövedelem 50 százalékát, ha a biztosítói teljesítés a szerződés létrejötte évét követő 6. év elteltével vagy az után, de a 10. év elteltét megelőzően következik be;
(3a) A (3) bekezdés a) pont ac) és ad) alpontja alkalmazásában nem minősül sem egyszeri díjas biztosításnak, sem rendszeres díjas biztosításnak a biztosítás, ha
a) a biztosítási szerződésre a biztosítás teljes tartama alatt a szerződés szerint elvárt díjon felül díjfizetés (ideértve különösen az eseti, a rendkívüli, a soron kívüli díjat) történt, kivéve, ha a szerződés szerint elvárt díjon felüli díjfizetést a hozzá tartozó biztosítástechnikai tartalékkal vagy díjtartalékkal együtt elkülönítetten tartja nyilván a biztosító; az így elkülönített összegeket – az elvárt díjon felüli díjfizetés időpontját tekintve a szerződés létrejötte időpontjának – az adókötelezettség megállapításakor úgy kell tekinteni, mint önálló biztosítási szerződés szerinti díjat, biztosítástechnikai tartalékot, díjtartalékot,
b) a rendszeres díjak növelésének (indexálás) mértéke meghaladja a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, a díjnövelés évét megelőző második évre vonatkozó éves fogyasztói áremelkedés 30 százalékponttal növelt értékét.
(3b) A (3a) bekezdés szerinti, sem egyszeri díjas biztosításnak, sem rendszeres díjas biztosításnak nem minősülő biztosításra és az erre a biztosításra történő díjfizetésre a biztosítás teljes tartama alatt – kivéve, ha az utolsó elvárt díjon felüli díjfizetés időpontjától a (3) bekezdés a) pont ac) és ad) alpontjában meghatározott idő már eltelt – nem alkalmazhatók a (3) bekezdés szerinti jövedelemcsökkentő rendelkezések.
(4) A kamatjövedelem megszerzésének időpontja:
c) az a)–b) pont alá nem tartozó esetben az átutalás vagy a postára adás vagy a magánszemély számára, javára történő birtokba adás napja.
(6a) Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazása során kockázati biztosítási díjnak kell tekinteni a számviteli jogszabályok szerint elkülönítve kimutatott kockázati biztosítási díjat, vagy – ha a kockázati biztosítás díja nem elkülönített – rendszeres díjfizetésű biztosítási szerződés esetében a díj 10 százalékát, egyszeri díjas biztosítás esetében a díj 1 százalékát. Ha a biztosítói teljesítéssel a biztosítási szerződés nem szűnik meg, a befizetett díjak és az azt csökkenteni rendelt tételek olyan arányban vehetők figyelembe, mint ahogyan a biztosítói teljesítés összege aránylik a biztosítási szerződés – a biztosítói teljesítés időpontjában történő – megszűnése esetén járó biztosítói teljesítés összegéhez. A biztosítói teljesítést megelőzően bevételcsökkentő tételként már figyelembe vett díjrészeket, valamint a befizetett díjat csökkentő tételként már figyelembe vett kockázati biztosítási díjat figyelmen kívül kell hagyni a kamatjövedelem biztosítói teljesítés időpontjában történő további megállapítása során.
1. sz. melléklet:
6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
Általában adómentes még a fentieken kívül a biztosító szolgáltatása. A 6.6. felsorolja a kivételeket, amikor még sincs adómentesség.
6.6. a 6.8. alpontban meghatározott biztosító szolgáltatása, kivéve
a) a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítás alapján fizetett jövedelmet pótló kártérítést,
b) a baleset- és betegségbiztosítás alapján nyújtott jövedelmet pótló szolgáltatást (figyelemmel a 6.7. alpont c) pontjának rendelkezésére), feltéve, hogy a biztosítási díj vagy annak egy része a díjfizetés időpontjában adómentes bevételnek minősült azzal, hogy a biztosító adóköteles szolgáltatása utáni adókötelezettséget az elmaradt jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni,
c) a személybiztosítás alapján nyújtott olyan szolgáltatást, amely nem minősül halál esetére szóló biztosítási, nyugdíjbiztosítási, járadékbiztosítási, balesetbiztosítási vagy betegségbiztosítási szolgáltatásnak,
d) az olyan biztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatást, amelynek díját vagy díjának egy részét magánszemély költségként elszámolta.
A jövedelmet pótló szolgáltatás bár általában adóköteles a 6.6. alapján, de a 6.7. kivételeket fogalmaz meg, amikor az adómentesség fenn áll.
6.8. a 6.6. pont alkalmazásában biztosító a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényben meghatározott, belföldön székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező biztosító, továbbá az olyan államban székhellyel rendelkező, ezen állam joga szerinti biztosító, amely állammal Magyarországnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén.
6.9. a kockázati biztosításnak nem minősülő, határozatlan idejű, kizárólag halál esetére szóló életbiztosítás – szerződőként vagy a biztosítóhoz bejelentett díjfizetőként fizetett – rendszeres díja azzal, hogy rendszeres díjnak minősül az a díj, amelyet a biztosítási szerződés alapján legalább évente egy alkalommal kell fizetni, és amelynek összege nem haladja meg a biztosítási szerződés alapján az előző évi kötelezően fizetendő díjak együttes összegének a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, a díjnövelés évét megelőző második évre vonatkozó éves fogyasztói áremelkedés 30 százalékponttal növelt értékét.
A biztosító által szolgáltatásként kifizetett összeg a kifizetéskor különbözőképpen adózhat:
A biztosító köteles a kifizetés időpontjában az adóköteles jövedelmet és az azt terhelő adóelőleget, illetve adót megállapítani, és levonni, valamint bevallani és adatszolgáltatást nyújtani az állami adóhatóságnak.
A magánszemélyt csak az egyéb jövedelem esetében terheli bevallási kötelezettség. Kamatjövedelem esetében ez nem áll fenn.
Az egyéb jövedelem esetében fizetendő eho-t a biztosító nem vonja le, mert az Eho tv.11. § (11) e) alapján a biztosító ebben a tekintetben nem minősül kifizetőnek.
1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
3. § (1) A kifizető, – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adó (adóelőleg) alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani – a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem,
b) külön adózó jövedelmek közül
ba) a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [Szja tv. 70. §] adóalapként meghatározott összege,
bb) a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapként meghatározott összege
után.
(7) Az Szja tv. 28. § (2) bekezdése szerinti jövedelem után a jövedelmet szerző magánszemélyt terhelő egészségügyi hozzájárulás mértéke – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – 14 százalék, ha a jövedelem megszerzésének időpontja a lejárati szolgáltatással nem bíró, teljes életre (kizárólag halál esetére) szóló, visszavásárlási értékkel bíró életbiztosítás megkötésétől – de legkorábban 2013. január 1-jétől – számított 10 évet követő időpontra esik.
11. §
(11) E törvény alkalmazásában nem minősül kifizetőnek
e) a biztosító az Szja tv. 28. § (2) bekezdése szerinti jövedelem esetében.
Hasznos linkek:
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete pszaf.hu
2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről njt.hu
Biztosítást érintő jogszabályok (NAV) NAV
Adózási információk vállalkozások részére (ING Biztosító) ing.hu
1994. évi LXIV. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről
és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról njt.hu
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezése miatt a biztosítót a biztosítási szerződés alapján terhelő kötelezettség keretében a biztosító által juttatott vagyoni érték.
Ez a meghatározás nagyon fontos akkor, amikor a biztosító által a szerződés futamideje alatt, vagy végén, biztosítási esemény bekövetkezése miatt teljesít kifizetést. A biztosítói szolgáltatások adómentességére/adókötelezettségére a Szja tv. 1. számú melléklete, a 65. § és a 28. § tartalmaz rendelkezéseket.
98. Biztosító teljesítése: a biztosító által a biztosítási jogviszonyra tekintettel bármilyen jogcímen kifizetett összeg, juttatott vagyoni érték, tekintettel az 1. számú melléklet rendelkezéseire is.
Egyéb jövedelem:
28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás.
(2) Ha a biztosítás más személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet (kivéve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt) által fizetett díja részben vagy egészben a magánszemély adómentes bevétele volt, egyéb jövedelem a kockázati biztosításnak nem minősülő, határozatlan idejű, kizárólag halál esetére szóló életbiztosítás
a) alapján a biztosító nem haláleseti teljesítéséből a magánszemélynek juttatott vagyoni értékből a biztosított által megfizetett biztosítási díjak és az adóköteles biztosítási díjak együttes összegét meghaladó része;
b) visszavásárlási értékéből a biztosított által megfizetett biztosítási díjak és az adóköteles biztosítási díjak együttes összegét meghaladó rész a biztosítási szerződés módosításának időpontjában az eredeti biztosított magánszemélynél, ha a biztosítási szerződésben meghatározott biztosított személyében változás következik be, illetve ha a szerződésmódosítás következtében a biztosítás már nem minősül kockázati biztosításnak nem minősülő határozatlan idejű, kizárólag halál esetre szóló életbiztosításnak
azzal, hogy az ily módon megállapított egyéb jövedelemmel összefüggésben a biztosító a kifizetőre irányadó rendelkezések szerint jár el, továbbá az egyéb jövedelmet adóköteles biztosítási díjként lehet figyelembe venni a biztosító további teljesítése adókötelezettségének megállapításakor.
Kamatjövedelem:
65. § (1) Kamatjövedelemnek minősülnek – figyelemmel a (3)–(3b) és az (5)–(6a) bekezdés rendelkezéseire is – a következők:
d) a biztosítói teljesítésből – kivéve, ha a biztosító teljesítése az 1. számú melléklet 6. pont 6.6. alpontja szerint adómentes vagy e törvény más rendelkezése alapján minősül adóköteles jövedelemnek – a befizetett díjat meghaladó összeg azzal, hogy nem minősül befizetett díjnak a kockázati biztosítás díja;
(2) A kamatjövedelem után az adót – amennyiben a kamatjövedelem
a) kifizetőtől [e § alkalmazásában az (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti esetben ideértve a kifizető helyett a kamatjövedelmet kifizető/juttató hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is] származik – a megszerzés időpontjára a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be, azzal, hogy az (1) bekezdés bb) pontjában említett esetben a magánszemély az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában vagy önellenőrzéssel érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe
aa) a kifizető által kiadott olyan igazolás alapján, amelyen a kifizető a magánszemély kérelmére feltünteti, hogy azt az említett célból adta ki,
ab) feltéve, hogy a magánszemély a kamatjövedelmet és a levont adót az aa) pont szerinti igazolás alapján bevallja (bevallotta),
b) nem kifizetőtől származik – a magánszemély az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg,
a (3)–(9) bekezdések rendelkezéseit, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit – különös tekintettel a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályaira is – figyelembe véve, azzal az eltéréssel, hogy a kifizető az aa) pontban említett igazolás tartalmáról az adóévet követő év január 31-éig adatot szolgáltat az adóhatóság részére.
Kamatjövedelem élet- vagy nyugdíjbiztosítás lejárati szolgáltatásából, visszavásárlásából, részleges visszavásárlásából, rendszeres pénzkivonásból származhat magánszemély szerződő esetén. Természetesen kamatjövedelemről csak akkor beszélhetünk, ha egy adott szerződés esetén a magánszemély által befizetett, valamint más személy által befizetett adókötelesnek minősülő díjak együttes összegét a biztosítói kifizetés meghaladja. Kamatjövedelemnek ez utóbbi pozitív különbözet minősül.
(Szja tv. 65. §. (1) d)
Adómentes jövedelem a Biztosító haláleseti, baleseti, betegbiztosítási szolgáltatása.
(Szja tv. 1. számú melléklet 6.6. b)
(3) Nem kell figyelembe venni
a) jövedelemként
ac) az egyszeri díjas biztosításokból származó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti kamatjövedelmet, ha a biztosítói teljesítés a szerződés létrejötte évét követő 5. év elteltével vagy az után következik be, továbbá a rendszeres díjas biztosításokból származó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti kamatjövedelmet, ha a biztosítói teljesítés a szerződés létrejötte évét követő 10. év elteltével vagy az után következik be;
ad) az egyszeri díjas biztosításokból származó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti kamatjövedelem 50 százalékát, ha a biztosítói teljesítés a szerződés létrejötte évét követő 3. év elteltével vagy az után, de az 5. év elteltét megelőzően következik be, továbbá a rendszeres díjas biztosításokból származó, az (1) bekezdés d) pontja szerinti kamatjövedelem 50 százalékát, ha a biztosítói teljesítés a szerződés létrejötte évét követő 6. év elteltével vagy az után, de a 10. év elteltét megelőzően következik be;
(3a) A (3) bekezdés a) pont ac) és ad) alpontja alkalmazásában nem minősül sem egyszeri díjas biztosításnak, sem rendszeres díjas biztosításnak a biztosítás, ha
a) a biztosítási szerződésre a biztosítás teljes tartama alatt a szerződés szerint elvárt díjon felül díjfizetés (ideértve különösen az eseti, a rendkívüli, a soron kívüli díjat) történt, kivéve, ha a szerződés szerint elvárt díjon felüli díjfizetést a hozzá tartozó biztosítástechnikai tartalékkal vagy díjtartalékkal együtt elkülönítetten tartja nyilván a biztosító; az így elkülönített összegeket – az elvárt díjon felüli díjfizetés időpontját tekintve a szerződés létrejötte időpontjának – az adókötelezettség megállapításakor úgy kell tekinteni, mint önálló biztosítási szerződés szerinti díjat, biztosítástechnikai tartalékot, díjtartalékot,
b) a rendszeres díjak növelésének (indexálás) mértéke meghaladja a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, a díjnövelés évét megelőző második évre vonatkozó éves fogyasztói áremelkedés 30 százalékponttal növelt értékét.
(3b) A (3a) bekezdés szerinti, sem egyszeri díjas biztosításnak, sem rendszeres díjas biztosításnak nem minősülő biztosításra és az erre a biztosításra történő díjfizetésre a biztosítás teljes tartama alatt – kivéve, ha az utolsó elvárt díjon felüli díjfizetés időpontjától a (3) bekezdés a) pont ac) és ad) alpontjában meghatározott idő már eltelt – nem alkalmazhatók a (3) bekezdés szerinti jövedelemcsökkentő rendelkezések.
(4) A kamatjövedelem megszerzésének időpontja:
c) az a)–b) pont alá nem tartozó esetben az átutalás vagy a postára adás vagy a magánszemély számára, javára történő birtokba adás napja.
(6a) Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazása során kockázati biztosítási díjnak kell tekinteni a számviteli jogszabályok szerint elkülönítve kimutatott kockázati biztosítási díjat, vagy – ha a kockázati biztosítás díja nem elkülönített – rendszeres díjfizetésű biztosítási szerződés esetében a díj 10 százalékát, egyszeri díjas biztosítás esetében a díj 1 százalékát. Ha a biztosítói teljesítéssel a biztosítási szerződés nem szűnik meg, a befizetett díjak és az azt csökkenteni rendelt tételek olyan arányban vehetők figyelembe, mint ahogyan a biztosítói teljesítés összege aránylik a biztosítási szerződés – a biztosítói teljesítés időpontjában történő – megszűnése esetén járó biztosítói teljesítés összegéhez. A biztosítói teljesítést megelőzően bevételcsökkentő tételként már figyelembe vett díjrészeket, valamint a befizetett díjat csökkentő tételként már figyelembe vett kockázati biztosítási díjat figyelmen kívül kell hagyni a kamatjövedelem biztosítói teljesítés időpontjában történő további megállapítása során.
1. sz. melléklet:
6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
Általában adómentes még a fentieken kívül a biztosító szolgáltatása. A 6.6. felsorolja a kivételeket, amikor még sincs adómentesség.
6.6. a 6.8. alpontban meghatározott biztosító szolgáltatása, kivéve
a) a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítás alapján fizetett jövedelmet pótló kártérítést,
b) a baleset- és betegségbiztosítás alapján nyújtott jövedelmet pótló szolgáltatást (figyelemmel a 6.7. alpont c) pontjának rendelkezésére), feltéve, hogy a biztosítási díj vagy annak egy része a díjfizetés időpontjában adómentes bevételnek minősült azzal, hogy a biztosító adóköteles szolgáltatása utáni adókötelezettséget az elmaradt jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni,
c) a személybiztosítás alapján nyújtott olyan szolgáltatást, amely nem minősül halál esetére szóló biztosítási, nyugdíjbiztosítási, járadékbiztosítási, balesetbiztosítási vagy betegségbiztosítási szolgáltatásnak,
d) az olyan biztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatást, amelynek díját vagy díjának egy részét magánszemély költségként elszámolta.
A jövedelmet pótló szolgáltatás bár általában adóköteles a 6.6. alapján, de a 6.7. kivételeket fogalmaz meg, amikor az adómentesség fenn áll.
6.7. a 6.1. és a 6.6. pont b) alpontjának rendelkezésétől függetlenül
a) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, ideértve, ha azok a költségek a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel,
b) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék, vagy annak egyösszegű megváltása esetén a költségtérítő rész,
c) a baleset- és betegségbiztosítás alapján járó jövedelmet pótló szolgáltatás összegéből (ideértve a szerződéses feltételek szerint az eltelt napok száma alapján járó napi térítésként vagy az eltelt napok száma alapján meghatározott biztosítási összeget is) a jövedelem-kiesés időszakára napi 15 ezer forintot meg nem haladó rész;6.8. a 6.6. pont alkalmazásában biztosító a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényben meghatározott, belföldön székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező biztosító, továbbá az olyan államban székhellyel rendelkező, ezen állam joga szerinti biztosító, amely állammal Magyarországnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén.
6.9. a kockázati biztosításnak nem minősülő, határozatlan idejű, kizárólag halál esetére szóló életbiztosítás – szerződőként vagy a biztosítóhoz bejelentett díjfizetőként fizetett – rendszeres díja azzal, hogy rendszeres díjnak minősül az a díj, amelyet a biztosítási szerződés alapján legalább évente egy alkalommal kell fizetni, és amelynek összege nem haladja meg a biztosítási szerződés alapján az előző évi kötelezően fizetendő díjak együttes összegének a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett, a díjnövelés évét megelőző második évre vonatkozó éves fogyasztói áremelkedés 30 százalékponttal növelt értékét.
A biztosító által szolgáltatásként kifizetett összeg a kifizetéskor különbözőképpen adózhat:
- Adómentes jövedelem a biztosító haláleseti, baleseti, betegbiztosítási szolgáltatása. (Szja tv. 1. számú melléklet 6.6. és 6.7.) Figyelemmel a kivételekre!
- Kamatjövedelem (65.§.) Az időtényező függvényében lehet adómentes is! Vegyes, illetve Unit-linked típusú biztosítások hozama. A magánszemélyt csak 16 % (vagy 8%) személyi jövedelemadó terheli. Fontos, hogy itt az adófizetés menet közben megtörtént és csak a hozam adókötelezettsége merülhet fel.
- Egyéb jövedelem (28. §). A magánszemélyt a 16 % szja mellett 27%, illetve 14 % eho is terheli, a szerződés megkötése és a kifizetés teljesítése között eltelt idő függvényében. Szja tv. 1. számú melléklet 6.9. szerint adómentesen nyújtott juttatások alapján történő biztosítói teljesítéskor. A jövedelem a kockázati biztosításnak nem minősülő, határozatlan idejű, kizárólag halál esetére szóló, visszavásárlási értékkel rendelkező életbiztosítás magánszemély általi visszavásárlásakor keletkezik. Itt menet közben nem történt adófizetés! A teljes életre szóló, visszavásárlási értékkel rendelkező életbiztosítások meghatározott szerződésmódosításai is egyéb jövedelmet eredményeznek.
A biztosító köteles a kifizetés időpontjában az adóköteles jövedelmet és az azt terhelő adóelőleget, illetve adót megállapítani, és levonni, valamint bevallani és adatszolgáltatást nyújtani az állami adóhatóságnak.
A magánszemélyt csak az egyéb jövedelem esetében terheli bevallási kötelezettség. Kamatjövedelem esetében ez nem áll fenn.
Az egyéb jövedelem esetében fizetendő eho-t a biztosító nem vonja le, mert az Eho tv.11. § (11) e) alapján a biztosító ebben a tekintetben nem minősül kifizetőnek.
1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
3. § (1) A kifizető, – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adó (adóelőleg) alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani – a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem,
b) külön adózó jövedelmek közül
ba) a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [Szja tv. 70. §] adóalapként meghatározott összege,
bb) a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapként meghatározott összege
után.
(7) Az Szja tv. 28. § (2) bekezdése szerinti jövedelem után a jövedelmet szerző magánszemélyt terhelő egészségügyi hozzájárulás mértéke – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – 14 százalék, ha a jövedelem megszerzésének időpontja a lejárati szolgáltatással nem bíró, teljes életre (kizárólag halál esetére) szóló, visszavásárlási értékkel bíró életbiztosítás megkötésétől – de legkorábban 2013. január 1-jétől – számított 10 évet követő időpontra esik.
11. §
(11) E törvény alkalmazásában nem minősül kifizetőnek
e) a biztosító az Szja tv. 28. § (2) bekezdése szerinti jövedelem esetében.
Hasznos linkek:
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete pszaf.hu
2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről njt.hu
Biztosítást érintő jogszabályok (NAV) NAV
Adózási információk vállalkozások részére (ING Biztosító) ing.hu
1994. évi LXIV. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről
és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról njt.hu
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
Személybiztosítások meghatározásai
A személybiztosításokkal kapcsolatos adózási szabályok 3013. január 1-től jelentősen megváltoztak. A téma kiterjedtségére tekintettel külön bejegyzésben dolgozzuk fel a részleteket. Jelen írásunk a fogalmak áttekintését célozza meg. Külön foglalkozunk a befizetéseket (rendszeres és eseti díjfizetések) érintő adózási kérdésekkel, és ezen belül elsősorban a munkáltató (kifizető) által a magánszemélynek biztosított juttatásokkal. Egy további rész pedig a biztosító szolgáltatásait, illetve a lejárati és visszavásárlási teljesítések adózási konzekvenciáit taglalja.
Fogalmak az Szja törvényben
64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezése miatt a biztosítót a biztosítási szerződés alapján terhelő kötelezettség keretében a biztosító által juttatott vagyoni érték.
Ez a meghatározás nagyon fontos akkor, amikor a biztosító által a szerződés futamideje alatt, vagy végén, biztosítási esemény bekövetkezése miatt teljesít kifizetést. A biztosítói szolgáltatások adómentességére, vagy adókötelezettségére a Szja tv. 1. számú melléklete, a 65. § és a 28. § tartalmaz rendelkezéseket.
89. Adóköteles biztosítási díj: magánszemély biztosítottra kötött biztosítási szerződés alapján más személy által fizetett díj (ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét és a biztosítás 1. számú melléklet szerint adómentes díját) a biztosított magánszemélynél.
A más személy lehet például a munkáltató, de nem lehet más magánszemély, mert az minden esetben adómentes.
A követendő logika a díjfizetés tekintetében az, hogy minden - a kifizető által (magánszemély javára kötött szerződés alapján) fizetett biztosítási díj, mely nem adómentes, az adóköteles, ha a biztosító szolgáltatására a biztosított magánszemély kedvezményezettként válik jogosulttá!
90. Személybiztosítás: az élet-, a baleset- és a betegségbiztosítás.
91. Kockázati biztosítás: az olyan személybiztosítás, amelynek nincs lejárati szolgáltatása és visszavásárlási értéke, azzal, hogy kockázati biztosításnak minősül a kockázati biztosítási elemeket is magában foglaló biztosítások esetében az igazoltan elkülönített kockázati biztosítási rész is.
Ez a meghatározás nagyon fontos akkor, amikor az adómentes, illetve adóköteles személybiztosítást meg kell különböztetni. Az Szja tv. szerinti adómentes díjak, akkor sem válnak adókötelessé (s így egyéb meghatározott juttatássá), ha azokat a biztosított munkavállaló helyett a szerződő munkáltató fizeti meg.
92. Életbiztosítás: az olyan személybiztosítás, amely alapján a biztosító a természetes személy halála, meghatározott életkor vagy időpont elérése vagy más esemény bekövetkezése esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg kifizetésére, járadék élethosszig tartó vagy meghatározott időszakra történő folyósítására vállal kötelezettséget.
94. Betegségbiztosítás (vagy egészségbiztosítás): az olyan személybiztosítás, amely alapján a biztosító a biztosított megbetegedése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatások teljesítésére vállal kötelezettséget, azzal, hogy betegségbiztosítás esetében a biztosító szolgáltatása kiterjedhet a szerződésben meghatározott, biztosítási eseménnyel kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatások miatt felmerült költségek egészségügyi szolgáltató számára történő megtérítésére is.
95. Balesetbiztosítás: az olyan személybiztosítás, amely alapján a biztosító a biztosított baleset miatt bekövetkező halála, egészségkárosodása vagy rokkantsága esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg vagy járadék fizetésére, valamint a szerződésben meghatározott egyéb szolgáltatásra vállal kötelezettséget.
98. Biztosító teljesítése: a biztosító által a biztosítási jogviszonyra tekintettel bármilyen jogcímen kifizetett összeg, juttatott vagyoni érték, tekintettel az 1. számú melléklet rendelkezéseire is.
A PSZÁF honlapján információkat találunk a biztosítási típusokkal kapcsolatosan.
A haláleseti (kockázati) életbiztosítás
Kockázati életbiztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, akkor egy előre meghatározott személy – a kedvezményezett– részére egy előre meghatározott összeget (biztosítási összeg) fizet ki. Ha a tartam lejártakor a biztosított életben van, akkor a biztosítás kifizetés nélkül megszűnik.
Az "egész életre szóló", vagy angol terminológiája alapján a "whole life" biztosítás, a kockázati biztosítás egy speciális fajtája. Itt a biztosítás tartama a biztosított hátralévő élete, így mindenképpen kifizetéssel szűnik meg. Jellemző megoldás a whole life biztosítás esetében, hogy a díjfizetési periódust korlátozzák, pl. az ügyfél 80 éves koráig, és ezután a biztosítás díjfizetés nélkül marad érvényben.
Az elérési biztosítás
Az elérési biztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosítási tartam eltelte után is életben van, akkor részére (vagy egy előre meghatározott kedvezményezett részére) a biztosítási összeget kifizeti. Ha a biztosított a tartam lejárta előtt meghal, akkor a biztosítás megszűnik, és a már befizetett díjak valamint a felhalmozott hozam a kedvezményezettet, annak hiányában pedig az örököst illeti.
Vegyes biztosítás
Az egyik leggyakoribb életbiztosítási termék a vegyes biztosítás, mely a kockázati és elérési biztosítás kombinációja. Itt a biztosítási esemény:
- a biztosított életben léte a biztosítás lejártakor, vagy
- halála, a biztosítási időtartam alatt.
A biztosítás alapszolgáltatása ennél a formánál tehát a következő:
- ha a biztosított az előre rögzített tartam lejártakor életben van, úgy a biztosító kifizeti az akkor érvényes (nyereséggel növelt) biztosítási összeget.
- a a biztosított a biztosítási időtartam alatt meghal, úgy a biztosító kifizeti a halál időpontjában érvényes (nyereséggel növelt) biztosítási összeget.
A befektetési egységekhez kötött, más néven unit-linked biztosítás
A befektetési életbiztosítás esetében szemben a klasszikus életbiztosításokkal - a szerződő megválaszthatja, hogy az általa befizetett díj egy részét, az életbiztosítási díjtartalékot milyen típusú és kockázatú befektetésekbe helyezze el a biztosító.
A befektetési életbiztosítás célja, szolgáltatásai a vegyes biztosításhoz hasonlóak. Általában ugyanazok a maradékjogok is érvényesíthetők, valamint kiegészítő biztosítások is köthetők ehhez a típushoz.
Ha a biztosított a biztosítási tartam lejártakor életben van, a biztosító kifizeti a számlán nyilvántartott egységek vételi árfolyamon számított értékét. Ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, a biztosító kifizeti a szerződésben meghatározott biztosítási összeget, illetőleg - ha ez magasabb összeg! - a számlán nyilvántartott egységek vételi árfolyamon számított értékét.
Kiegészítő biztosítások
A biztosításokhoz általában további kockázatokra, önálló szolgáltatást nyújtó, kiegészítő jellegű biztosítások is köthetők. Ezek a kiegészítő biztosítások technikai megoldásaikban (díjfizetés gyakorisága, inflációkövetés stb.) igazodnak a „fő” biztosításhoz, és annak megszűntével ezek is automatikusan megszűnnek.
Ilyenek lehetnek például:
- baleseti halál esetén a haláleseti szolgáltatáson felüli, további szolgáltatás biztosítása,
- szolgáltatás rokkantság, kórházi ápolás, műtét esetén, ha az ok baleset volt,
- szolgáltatás betegség miatt bekövetkező rokkantság, műtét, kórházi ápolás esetén,
- rettegett vagy kritikus betegségek (rák, infarktus, szélütés) bekövetkezése esetén járó szolgáltatások,
- meghatározott esemény bekövetkezte után a hátralevő díjak átvállalása,
- a díjnövelés kiegészítő biztosítás (opció) lehetővé teszi, hogy bizonyos időszakonként a szerződő új kockázat-elbírálás nélkül emelje a biztosítás díját és összegét.
A 2003. évi LX. tv. szintén tartalmaz fogalmi meghatározásokat.
Az életbiztosítási ág ágazatok szerinti kockázati besorolása
I. Hagyományos életbiztosítások, úgymint
– határozott tartamú és teljes életre szóló haláleseti biztosítás,
– elérési és díjvisszatérítéses elérési biztosítás,
– halálesetre és elérésre szóló vegyes biztosítás,
– meghatározott tartamra szóló (term fix) biztosítás,
– halasztott, még meg nem indult járadékbiztosítás,
– azonnal induló, illetve már megindult járadékbiztosítás,
– baleseti és betegségi kiegészítő biztosítások.
II. Házassági biztosítás, születési biztosítás, ahol a házasság vagy a születés biztosítási esemény.
III. Befektetési egységekhez kötött életbiztosítás.
IV. Egyéni és csoportos nyugdíjbiztosítás
– nyugdíjalapok kezelése,
– egyéni nyugdíjszámlák kezelése.
V. Társadalombiztosítási nyugdíjat kiegészítő járadékbiztosítás.
(2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről)
Hasznos linkek:
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete pszaf.hu
2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről njt.hu
Biztosítást érintő jogszabályok (NAV) NAV
Adózási információk vállalkozások részére (ING Biztosító) ing.hu
1994. évi LXIV. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről
és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról njt.hu
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
Fogalmak az Szja törvényben
64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezése miatt a biztosítót a biztosítási szerződés alapján terhelő kötelezettség keretében a biztosító által juttatott vagyoni érték.
Ez a meghatározás nagyon fontos akkor, amikor a biztosító által a szerződés futamideje alatt, vagy végén, biztosítási esemény bekövetkezése miatt teljesít kifizetést. A biztosítói szolgáltatások adómentességére, vagy adókötelezettségére a Szja tv. 1. számú melléklete, a 65. § és a 28. § tartalmaz rendelkezéseket.
89. Adóköteles biztosítási díj: magánszemély biztosítottra kötött biztosítási szerződés alapján más személy által fizetett díj (ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét és a biztosítás 1. számú melléklet szerint adómentes díját) a biztosított magánszemélynél.
A más személy lehet például a munkáltató, de nem lehet más magánszemély, mert az minden esetben adómentes.
A követendő logika a díjfizetés tekintetében az, hogy minden - a kifizető által (magánszemély javára kötött szerződés alapján) fizetett biztosítási díj, mely nem adómentes, az adóköteles, ha a biztosító szolgáltatására a biztosított magánszemély kedvezményezettként válik jogosulttá!
90. Személybiztosítás: az élet-, a baleset- és a betegségbiztosítás.
91. Kockázati biztosítás: az olyan személybiztosítás, amelynek nincs lejárati szolgáltatása és visszavásárlási értéke, azzal, hogy kockázati biztosításnak minősül a kockázati biztosítási elemeket is magában foglaló biztosítások esetében az igazoltan elkülönített kockázati biztosítási rész is.
Ez a meghatározás nagyon fontos akkor, amikor az adómentes, illetve adóköteles személybiztosítást meg kell különböztetni. Az Szja tv. szerinti adómentes díjak, akkor sem válnak adókötelessé (s így egyéb meghatározott juttatássá), ha azokat a biztosított munkavállaló helyett a szerződő munkáltató fizeti meg.
92. Életbiztosítás: az olyan személybiztosítás, amely alapján a biztosító a természetes személy halála, meghatározott életkor vagy időpont elérése vagy más esemény bekövetkezése esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg kifizetésére, járadék élethosszig tartó vagy meghatározott időszakra történő folyósítására vállal kötelezettséget.
94. Betegségbiztosítás (vagy egészségbiztosítás): az olyan személybiztosítás, amely alapján a biztosító a biztosított megbetegedése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatások teljesítésére vállal kötelezettséget, azzal, hogy betegségbiztosítás esetében a biztosító szolgáltatása kiterjedhet a szerződésben meghatározott, biztosítási eseménnyel kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatások miatt felmerült költségek egészségügyi szolgáltató számára történő megtérítésére is.
95. Balesetbiztosítás: az olyan személybiztosítás, amely alapján a biztosító a biztosított baleset miatt bekövetkező halála, egészségkárosodása vagy rokkantsága esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg vagy járadék fizetésére, valamint a szerződésben meghatározott egyéb szolgáltatásra vállal kötelezettséget.
98. Biztosító teljesítése: a biztosító által a biztosítási jogviszonyra tekintettel bármilyen jogcímen kifizetett összeg, juttatott vagyoni érték, tekintettel az 1. számú melléklet rendelkezéseire is.
A PSZÁF honlapján információkat találunk a biztosítási típusokkal kapcsolatosan.
A haláleseti (kockázati) életbiztosítás
Kockázati életbiztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, akkor egy előre meghatározott személy – a kedvezményezett– részére egy előre meghatározott összeget (biztosítási összeg) fizet ki. Ha a tartam lejártakor a biztosított életben van, akkor a biztosítás kifizetés nélkül megszűnik.
Az "egész életre szóló", vagy angol terminológiája alapján a "whole life" biztosítás, a kockázati biztosítás egy speciális fajtája. Itt a biztosítás tartama a biztosított hátralévő élete, így mindenképpen kifizetéssel szűnik meg. Jellemző megoldás a whole life biztosítás esetében, hogy a díjfizetési periódust korlátozzák, pl. az ügyfél 80 éves koráig, és ezután a biztosítás díjfizetés nélkül marad érvényben.
Az elérési biztosítás
Az elérési biztosítás esetén - a szerződő díjfizetése ellenében - a biztosító arra vállal kötelezettséget, hogy ha a biztosítási tartam eltelte után is életben van, akkor részére (vagy egy előre meghatározott kedvezményezett részére) a biztosítási összeget kifizeti. Ha a biztosított a tartam lejárta előtt meghal, akkor a biztosítás megszűnik, és a már befizetett díjak valamint a felhalmozott hozam a kedvezményezettet, annak hiányában pedig az örököst illeti.
Vegyes biztosítás
Az egyik leggyakoribb életbiztosítási termék a vegyes biztosítás, mely a kockázati és elérési biztosítás kombinációja. Itt a biztosítási esemény:
- a biztosított életben léte a biztosítás lejártakor, vagy
- halála, a biztosítási időtartam alatt.
A biztosítás alapszolgáltatása ennél a formánál tehát a következő:
- ha a biztosított az előre rögzített tartam lejártakor életben van, úgy a biztosító kifizeti az akkor érvényes (nyereséggel növelt) biztosítási összeget.
- a a biztosított a biztosítási időtartam alatt meghal, úgy a biztosító kifizeti a halál időpontjában érvényes (nyereséggel növelt) biztosítási összeget.
A befektetési egységekhez kötött, más néven unit-linked biztosítás
A befektetési életbiztosítás esetében szemben a klasszikus életbiztosításokkal - a szerződő megválaszthatja, hogy az általa befizetett díj egy részét, az életbiztosítási díjtartalékot milyen típusú és kockázatú befektetésekbe helyezze el a biztosító.
A befektetési életbiztosítás célja, szolgáltatásai a vegyes biztosításhoz hasonlóak. Általában ugyanazok a maradékjogok is érvényesíthetők, valamint kiegészítő biztosítások is köthetők ehhez a típushoz.
Ha a biztosított a biztosítási tartam lejártakor életben van, a biztosító kifizeti a számlán nyilvántartott egységek vételi árfolyamon számított értékét. Ha a biztosított a biztosítás időtartamán belül meghal, a biztosító kifizeti a szerződésben meghatározott biztosítási összeget, illetőleg - ha ez magasabb összeg! - a számlán nyilvántartott egységek vételi árfolyamon számított értékét.
Kiegészítő biztosítások
A biztosításokhoz általában további kockázatokra, önálló szolgáltatást nyújtó, kiegészítő jellegű biztosítások is köthetők. Ezek a kiegészítő biztosítások technikai megoldásaikban (díjfizetés gyakorisága, inflációkövetés stb.) igazodnak a „fő” biztosításhoz, és annak megszűntével ezek is automatikusan megszűnnek.
Ilyenek lehetnek például:
- baleseti halál esetén a haláleseti szolgáltatáson felüli, további szolgáltatás biztosítása,
- szolgáltatás rokkantság, kórházi ápolás, műtét esetén, ha az ok baleset volt,
- szolgáltatás betegség miatt bekövetkező rokkantság, műtét, kórházi ápolás esetén,
- rettegett vagy kritikus betegségek (rák, infarktus, szélütés) bekövetkezése esetén járó szolgáltatások,
- meghatározott esemény bekövetkezte után a hátralevő díjak átvállalása,
- a díjnövelés kiegészítő biztosítás (opció) lehetővé teszi, hogy bizonyos időszakonként a szerződő új kockázat-elbírálás nélkül emelje a biztosítás díját és összegét.
A 2003. évi LX. tv. szintén tartalmaz fogalmi meghatározásokat.
Az életbiztosítási ág ágazatok szerinti kockázati besorolása
I. Hagyományos életbiztosítások, úgymint
– határozott tartamú és teljes életre szóló haláleseti biztosítás,
– elérési és díjvisszatérítéses elérési biztosítás,
– halálesetre és elérésre szóló vegyes biztosítás,
– meghatározott tartamra szóló (term fix) biztosítás,
– halasztott, még meg nem indult járadékbiztosítás,
– azonnal induló, illetve már megindult járadékbiztosítás,
– baleseti és betegségi kiegészítő biztosítások.
II. Házassági biztosítás, születési biztosítás, ahol a házasság vagy a születés biztosítási esemény.
III. Befektetési egységekhez kötött életbiztosítás.
IV. Egyéni és csoportos nyugdíjbiztosítás
– nyugdíjalapok kezelése,
– egyéni nyugdíjszámlák kezelése.
V. Társadalombiztosítási nyugdíjat kiegészítő járadékbiztosítás.
(2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről)
Hasznos linkek:
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete pszaf.hu
2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről njt.hu
Biztosítást érintő jogszabályok (NAV) NAV
Adózási információk vállalkozások részére (ING Biztosító) ing.hu
1994. évi LXIV. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről
és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról njt.hu
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
2013. március 14., csütörtök
Osztalék fizetés a tőketartalék terhére
Lehet-e tőketartalék terhére osztalékot fizetni?
Ha csak magára az osztalék fizetési szabályra figyelünk a számviteli törvényben, akkor úgy tűnhet, hogy a tárgyévi eredmény, plusz a kiegészítésként hozzárendelhető szabad eredménytartalék terhére úgy fizethető ki osztalék, hogy a tőketartalék ebben a kérdésben nem is játszik korlátozó szerepet.
39. §
(3) A tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, a kamatozó részvény tulajdonosának kamatként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés, a kamatozó részvény kamatának figyelembevétele (kifizetése) után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
Amennyiben a tőketartalék csökkentését lehetővé tevő gazdasági eseményeket vesszük számításba, akkor azt látjuk, hogy a törvény nem biztosít lehetőséget a tőketartalék szabad eredménytartalékba történő átcsoportosítására, csak akkor, ha ez veszteség pótlása céljából valósul meg.
36. § (2) A tőketartalék csökkenéseként kell kimutatni:
a) a jegyzett tőke emelését a szabad tőketartalékból,
b) a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált összeget,
c) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó – a jegyzett tőke leszállításával arányos – tőketartalék-kivonás összegét,
d) a tőketartalék lekötött tartalékba átvezetett összegét,
e) a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg a jogszabály alapján tőketartalékkal szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékét.
Sőt, ha az eredménytartalék növelési lehetőségeit vesszük számba, ott sem találunk olyan jogcímet, amelynek alkalmazása révén átcsoportosítható lenne tőketartalék a szabadon felhasználható eredménytartalékba.
37. § (1) Az eredménytartalék növekedéseként kell kimutatni:
a) az előző üzleti év mérleg szerinti eredményét (nyereségét), ideértve az ellenőrzés előző üzleti év(ek) mérleg szerinti eredményét növelő módosítását (nyereségét) is,
b) a jegyzett tőke leszállítását az eredménytartalékkal szemben,
c) a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tőketartalékot, lekötött tartalékot,
d) a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a veszteség pótlásához nem szükséges – korábban ilyen címen adott – pótbefizetés visszakapott összegét a pénzmozgással egyidejűleg,
e) az eredménytartalékból lekötött tartalék visszavezetett összegét a lekötés feloldása alapján,
f) a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg a jogszabály alapján eredménytartalékba helyezett pénzeszközöket, átvett eszközök értékét.
Mindezekből azt a következtetést tudjuk levonni, hogy az osztalék fizetési szabálynál, bár a tőketartalék nincs nevesítve, mégis úgy kell értelmezni, hogy az osztalék csak és kizárólag a szabad eredménytartalékkal kiegészíthető mérleg szerinti eredmény terhére fizethető ki, továbbá a lekötött tartalékkal és az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összegének viszonyát a jegyzett tőkéhez a tőketartalék figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Azaz a tőketartalék terhére nem fizethető ki osztalék.
Ha csak magára az osztalék fizetési szabályra figyelünk a számviteli törvényben, akkor úgy tűnhet, hogy a tárgyévi eredmény, plusz a kiegészítésként hozzárendelhető szabad eredménytartalék terhére úgy fizethető ki osztalék, hogy a tőketartalék ebben a kérdésben nem is játszik korlátozó szerepet.
39. §
(3) A tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény akkor fizethető ki osztalékként, részesedésként, a kamatozó részvény tulajdonosának kamatként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék, a részesedés, a kamatozó részvény kamatának figyelembevétele (kifizetése) után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.
Amennyiben a tőketartalék csökkentését lehetővé tevő gazdasági eseményeket vesszük számításba, akkor azt látjuk, hogy a törvény nem biztosít lehetőséget a tőketartalék szabad eredménytartalékba történő átcsoportosítására, csak akkor, ha ez veszteség pótlása céljából valósul meg.
36. § (2) A tőketartalék csökkenéseként kell kimutatni:
a) a jegyzett tőke emelését a szabad tőketartalékból,
b) a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált összeget,
c) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó – a jegyzett tőke leszállításával arányos – tőketartalék-kivonás összegét,
d) a tőketartalék lekötött tartalékba átvezetett összegét,
e) a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg a jogszabály alapján tőketartalékkal szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékét.
Sőt, ha az eredménytartalék növelési lehetőségeit vesszük számba, ott sem találunk olyan jogcímet, amelynek alkalmazása révén átcsoportosítható lenne tőketartalék a szabadon felhasználható eredménytartalékba.
37. § (1) Az eredménytartalék növekedéseként kell kimutatni:
a) az előző üzleti év mérleg szerinti eredményét (nyereségét), ideértve az ellenőrzés előző üzleti év(ek) mérleg szerinti eredményét növelő módosítását (nyereségét) is,
b) a jegyzett tőke leszállítását az eredménytartalékkal szemben,
c) a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tőketartalékot, lekötött tartalékot,
d) a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a veszteség pótlásához nem szükséges – korábban ilyen címen adott – pótbefizetés visszakapott összegét a pénzmozgással egyidejűleg,
e) az eredménytartalékból lekötött tartalék visszavezetett összegét a lekötés feloldása alapján,
f) a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg a jogszabály alapján eredménytartalékba helyezett pénzeszközöket, átvett eszközök értékét.
Mindezekből azt a következtetést tudjuk levonni, hogy az osztalék fizetési szabálynál, bár a tőketartalék nincs nevesítve, mégis úgy kell értelmezni, hogy az osztalék csak és kizárólag a szabad eredménytartalékkal kiegészíthető mérleg szerinti eredmény terhére fizethető ki, továbbá a lekötött tartalékkal és az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összegének viszonyát a jegyzett tőkéhez a tőketartalék figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Azaz a tőketartalék terhére nem fizethető ki osztalék.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
2013. február 21., csütörtök
A pénztárban tartható maximális összeg
A vállalkozások pénzkezeléssel kapcsolatos szabályai több ponton is változtak.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14. § (9)÷(10) bekezdéseiben megfogalmazott szabályokat a 2012 december 1-től hatályos törvény már nem tartalmazza.
A 14. § új (9) bekezdését a 2008: LXXXI. törvény 170. §-a iktatta be, egyidejűleg a korábbi (9) bekezdés számozását (11) bekezdésre változtatva. A 14. § (9) bekezdését a 2012: CXLVI. törvény 25. §-a hatályon kívül helyezte.
A 14. § új (10) bekezdését a 2008: LXXXI. törvény 170. §-a iktatta be, egyidejűleg a korábbi (10) bekezdés számozását (12) bekezdésre változtatva. A 14. § (10) bekezdését a 2012: CXLVI. törvény 25. §-a hatályon kívül helyezte.
A kikerült szöveg:
(9) A (8) bekezdés szerinti napi készpénz záró állomány maximális mértékét annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a készpénz napi záró állományának naptári hónaponként számított napi átlaga – kivéve, ha külön jogszabály eltérően rendelkezik – nem haladhatja meg az előző üzleti év – éves szintre számított – összes bevételének 10%-át, illetve ha az előző üzleti év összes bevételének 10%-a nem éri el az 500 ezer forintot, akkor az 500 ezer forintot. Az átlag számításánál az adott hónap naptári napjainak záró készpénz állományát kell figyelembe venni. Mindaddig, amíg az előző üzleti év összes bevétel adata nem áll rendelkezésre, addig az azt megelőző üzleti év összes bevételét kell alapul venni.
(10) A jogelőd nélkül alapított gazdálkodónál az alapítás üzleti évében a – (9) bekezdés szerinti – napi átlag maximális mértékének meghatározásakor az összes bevételt a tárgyévi várható adatok alapján kell figyelembe venni.
Ebből láthatjuk, hogy megszűnt a készpénz korlátozás. Továbbra is érvényben van a (8) bekezdés azon rendelkezése, amelyik előírja a napi készpénz záró állomány maximális mértékének meghatározását a pénzkezelési szabályzatban.
(8) A pénzkezelési szabályzatban rendelkezni kell legalább a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendjéről, a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, felelősségi szabályairól, a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalomról, a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímeiről és eljárási rendjéről, a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről, a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról, a pénzszállítás feltételeiről, a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről és a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról.
A módosítás bizonyos szempontból kedvező a számviteli törvény hatálya alatt gazdálkodóknak. Ugyanakkor óvva intenénk bárkit attól, hogy fellélegezhet, amennyiben a magas készpénzállományát nem tudja megindokolni. Az már régen átlátszó dolog, hogy az indokolatlan, például a vállalkozó magáncélú felhasználása, illetve feketén kifizetett bérek miatt felhalmozódott készpénz nem a valóságot tükrözi. Ez a költési szokásokból is könnyen levezethető. Van sok pénz a pénztárban és egy-egy számla kifizetésére, vagy kiadás fedezetére mégis a bankból kell pénzt felvenni. Ugye ismerős az ilyen gazdasági esemény?
A NAV figyeli a készpénzállományt. Ezt könnyen megteheti, hiszen a társasági adóbevallásban adatot kell erről szolgáltatni.
Léteznek átmeneti megoldások a probléma kezelésére, de itt a hangsúly az átmenetin van. Mindenkinek igyekeznie kell a túl magas készpénzállomány megnyugtató rendezésére. Eredményes működés, osztalék visszaforgatás oldhatja meg ezt a "pénztár hiányt".
Az Art. rendelkezései is óvatosságra intenek (2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről).
38. §
(2) A belföldi jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek – ideértve az egyéni vállalkozót is – (a továbbiakban együtt: pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó) legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie.
(3) A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani, pénzforgalmát pénzforgalmi számlán lebonyolítani, s ennek érdekében pénzforgalmi számlaszerződést kötni.
Tehát a (3) bekezdés is jól mutatja, hogy csak annyi lehet a pénztárban, amennyit meg tudunk indokolni, hogy az a készpénzes vásárlások fedezetét szolgálja.
A készpénz fizetési korlátról egy külön bejegyzésben fogunk írni.
Kapcsolódó termékeink:
Szabályzat komplex csomag (kedvezményes)
Pénzkezelési szabályzat minta
Értékelési szabályzat
Leltározási szabályzat
Számviteli politika
Selejtezési szabályzat
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14. § (9)÷(10) bekezdéseiben megfogalmazott szabályokat a 2012 december 1-től hatályos törvény már nem tartalmazza.
A 14. § új (9) bekezdését a 2008: LXXXI. törvény 170. §-a iktatta be, egyidejűleg a korábbi (9) bekezdés számozását (11) bekezdésre változtatva. A 14. § (9) bekezdését a 2012: CXLVI. törvény 25. §-a hatályon kívül helyezte.
A 14. § új (10) bekezdését a 2008: LXXXI. törvény 170. §-a iktatta be, egyidejűleg a korábbi (10) bekezdés számozását (12) bekezdésre változtatva. A 14. § (10) bekezdését a 2012: CXLVI. törvény 25. §-a hatályon kívül helyezte.
A kikerült szöveg:
(9) A (8) bekezdés szerinti napi készpénz záró állomány maximális mértékét annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a készpénz napi záró állományának naptári hónaponként számított napi átlaga – kivéve, ha külön jogszabály eltérően rendelkezik – nem haladhatja meg az előző üzleti év – éves szintre számított – összes bevételének 10%-át, illetve ha az előző üzleti év összes bevételének 10%-a nem éri el az 500 ezer forintot, akkor az 500 ezer forintot. Az átlag számításánál az adott hónap naptári napjainak záró készpénz állományát kell figyelembe venni. Mindaddig, amíg az előző üzleti év összes bevétel adata nem áll rendelkezésre, addig az azt megelőző üzleti év összes bevételét kell alapul venni.
(10) A jogelőd nélkül alapított gazdálkodónál az alapítás üzleti évében a – (9) bekezdés szerinti – napi átlag maximális mértékének meghatározásakor az összes bevételt a tárgyévi várható adatok alapján kell figyelembe venni.
Ebből láthatjuk, hogy megszűnt a készpénz korlátozás. Továbbra is érvényben van a (8) bekezdés azon rendelkezése, amelyik előírja a napi készpénz záró állomány maximális mértékének meghatározását a pénzkezelési szabályzatban.
(8) A pénzkezelési szabályzatban rendelkezni kell legalább a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendjéről, a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, felelősségi szabályairól, a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalomról, a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímeiről és eljárási rendjéről, a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről, a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról, a pénzszállítás feltételeiről, a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről és a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról.
A módosítás bizonyos szempontból kedvező a számviteli törvény hatálya alatt gazdálkodóknak. Ugyanakkor óvva intenénk bárkit attól, hogy fellélegezhet, amennyiben a magas készpénzállományát nem tudja megindokolni. Az már régen átlátszó dolog, hogy az indokolatlan, például a vállalkozó magáncélú felhasználása, illetve feketén kifizetett bérek miatt felhalmozódott készpénz nem a valóságot tükrözi. Ez a költési szokásokból is könnyen levezethető. Van sok pénz a pénztárban és egy-egy számla kifizetésére, vagy kiadás fedezetére mégis a bankból kell pénzt felvenni. Ugye ismerős az ilyen gazdasági esemény?
A NAV figyeli a készpénzállományt. Ezt könnyen megteheti, hiszen a társasági adóbevallásban adatot kell erről szolgáltatni.
Léteznek átmeneti megoldások a probléma kezelésére, de itt a hangsúly az átmenetin van. Mindenkinek igyekeznie kell a túl magas készpénzállomány megnyugtató rendezésére. Eredményes működés, osztalék visszaforgatás oldhatja meg ezt a "pénztár hiányt".
Az Art. rendelkezései is óvatosságra intenek (2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről).
38. §
(2) A belföldi jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek – ideértve az egyéni vállalkozót is – (a továbbiakban együtt: pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó) legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie.
(3) A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani, pénzforgalmát pénzforgalmi számlán lebonyolítani, s ennek érdekében pénzforgalmi számlaszerződést kötni.
Tehát a (3) bekezdés is jól mutatja, hogy csak annyi lehet a pénztárban, amennyit meg tudunk indokolni, hogy az a készpénzes vásárlások fedezetét szolgálja.
A készpénz fizetési korlátról egy külön bejegyzésben fogunk írni.
Kapcsolódó termékeink:
Szabályzat komplex csomag (kedvezményes)
Pénzkezelési szabályzat minta
Értékelési szabályzat
Leltározási szabályzat
Számviteli politika
Selejtezési szabályzat
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
2013. január 22., kedd
A kisadózó vállalkozás (KATA) és az áfa
A kisadózó (KATA) vállalkozás esetében lehet alanyi mentességet választani.
A bevételi nyilvántartás mellett az alanyi adómentességet választó adózónak figyelemmel kell lennie az Áfa tv. idevágó rendelkezéseire, mivel keletkezhetnek olyan bevételek, amelyek nem számítanak bele áfa szempontjából a 6 millió forint alanyi mentesség határába, vagy alanyi adómentesség választása ellenére áfa fizetési kötelezettsége keletkezhet.
Az a KATA vállalkozás, amelyik nem választott alanyi mentességet, az az áfa törvény általános szabályai szerint kell adózzon.
A termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról köteles az Áfa tv. szabályai szerinti nyugta vagy számla kiállítására azzal, hogy a bizonylatot, a nyilvántartást a kiállítás adóévét követő 5. naptári év végéig köteles megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. Mivel nem tartozik a számviteli törvény hatálya alá, ezért elviekben a 8 év megőrzési kötelezettség nem vonatkozik. Az nem tisztázott, hogy visszatérés esetén mi van. Abból lehet kiindulni, hogy a visszatéréskor leltároznia kell és olyan, mintha új életet kezdene.
A KATA adóalany esetében nem minősül bevételnek az áthárított általános forgalmi adó. Az áfa törvény nem tartalmaz semmilyen kivételes szabályt a KATA adóalany által figyelembe vehető előzetesen felszámított adót illetően, ezért e tekintetben is az áfa törvény általános szabályai az irányadók.
2012. évi CXLVII. törvény
a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
1. §
12. kisadózó vállalkozás bevétele: a kisadózó vállalkozás által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt azzal, hogy nem bevétel
a) az áthárított általános forgalmi adó,
13. bevétel megszerzésének időpontja: a kisadózó vállalkozás vonatkozásában
a) pénz, dolog, értékpapír, váltó, csekk és más hasonló okirat esetében az átvétel vagy a számlán való jóváírás napja;
b) igénybe vett szolgáltatás esetében az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának vagy igénybevevőjének az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezései szerint adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne;
8. Nyilvántartási kötelezettség
12. § (1) Az adóalany a kisadózó vállalkozások tételes adójával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit e § szerint teljesíti.
(2) A kisadózó vállalkozás a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról köteles az Áfa tv. szabályai szerinti nyugta vagy számla kiállítására, azzal, hogy a kiállított számlán feltünteti azt, hogy „Kisadózó”.
2007. évi CXXVII. törvény
az általános forgalmi adóról
Alkalmazási hatály
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
Adóalany
5. § (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvőképességét a magyar jog alapján kell elbírálni.
Gazdasági tevékenység
6. § (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.
(2) Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
ADÓ LEVONÁSA
Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.
(2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az adólevonási jog – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.
Kapcsolódó termékünk: Áfa arányosítás kalkulátor
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
Iratmegőrzés, selejtezés, megsemmisítés, szankciók
Az iratok megőrzéséről a számviteli törvény rendelkezik. A kötelező időtartam 8 év. A megőrzés történhet papír alapon és elektronikus formában egyaránt. A megőrzési kötelezettség a rontott példányokra is vonatkozik.
Fontos a visszakereshetőség a könyvelési feljegyzések alapján.
2000. évi C. törvény a számvitelről
A bizonylatok megőrzése
169. § (1) A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, az üzleti jelentést, valamint az azokat alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet, vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 8 évig köteles megőrizni.
(2) A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni.
(3) A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a (2) bekezdés szerinti megőrzési kötelezettség.
(4) A megőrzési időn belüli szervezeti változás (ideértve a jogutód nélküli megszűnést is) nem hatálytalanítja e kötelezettséget, így az (1), illetve (2) bekezdés szerinti bizonylatok megőrzéséről a szervezeti változás végrehajtásakor intézkedni kell.
(5) Az elektronikus formában kiállított bizonylatot – a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével – elektronikus formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.
(6) Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylatról – a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével – készített elektronikus másolattal az e törvény szerinti bizonylatmegőrzési kötelezettség teljesíthető, ha a másolatkészítés alkalmazott módszere biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.
A bizonylatok hiányával kapcsolatos szabályokat az Art. tartalmazza. Az adóbírság 200 százalék abban az esetben, ha az adóhiány megállapítása hiányzó, megsemmisített iratokkal hozható összefüggésbe.
Amennyiben az adóhatóság úgy értékeli, hogy fennáll a megsemmisítés veszélye, intézkedhet az iratok lefoglalásáról. Ha ez a visszatartás ellenőrzés közben, a hivatali helyiségben történik, akkor erre a törvény 60 napos határidőt ír elő, amely csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével hosszabbítható meg. Ilyen esetben kötelező erről az adózót is értesíteni.
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
96. § (1) Ha fennáll annak a veszélye, hogy az ellenőrzés alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, adózással összefüggő elektronikus adatokat, információkat, egyéb iratokat megsemmisítik, azokat az azonosításukra alkalmas módon felvett átvételi elismervény ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni, az üzleti tevékenység körülményei megváltoztatásának veszélye esetén, a helyszínen talált körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni.
(2)
(3) Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett más esetben is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével és az adózó egyidejű értesítésével tarthatók az adóhatóságnál.
170. § (1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóhiány 50%-a. Az adóbírság mértéke az adóhiány 200%-a, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg.
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
2013. január 6., vasárnap
A számlázásra vonatkozó szabályok 2013
A Nemzetgazdasági Minisztérium az adótörvényeket módosító javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek és ez alkalomból még októberben egy kommunikációs összefoglalót jelentetett meg "A MEGÚJULÓ MAGYARORSZÁG ADÓRENDSZERE" címen
A módosításokat többek között a Tanács közösségi hozzáadott érték-adó rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvét (Héa-irányelv) megváltoztató 2010. július 13-i 2010/45/EU irányelvtette szükségessé.
Az irányelv rendelkezéseit a tagállamok 2013. január 1-től kötelesek alkalmazni.
A kommunikációs összefoglaló a következőket emelnénk ki:
Ennek értelmében a számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzési idejének végéig biztosítani kell:
1. a számla eredetének hitelességét (az eladó és a számlában ekként feltüntetett személy azonos),
2. adattartalmának sértetlenségét (a számla tartalmát nem változtatták meg) és
3. olvashatóságát (a számla az ember számára olvasható).
A javaslat értelmében az adóalanyok határozzák meg, hogy milyen módon biztosítják ezen követelménynek történő megfelelést (nincs kötelezően előírt módszer). A módosítás értelmében ugyanis ezen követelmény bármely olyan üzleti ellenőrzési eljárással elérhető,amely a számla és a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot létesít."
A fentiekből kitűnik, hogy a minisztérium összefoglalója az e-mailben elküldött PDF formátumú számlát is elektronikusnak minősíti. És valóban, ha azt nézzük, hogy a számlát egy számítógépes számlázó programmal állítják elő, majd azt nem papírra, hanem egy PDF fájlba nyomtatják, akkor itt még minden elektronikusan történt. A számla kibocsátónál az utólagos ellenőrzés is a számlázó programban fellelhető adatbázis áttekintésén alapulhat.
A számla kibocsátó a hagyományos postai küldés esetében kinyomtatta az első példányt és azt át is adta (eljuttatta) a vevőnek, szolgáltatás igénybe vevőjének. Tehát ebben az esetben sem rendelkezett megőrzendő eredeti példánnyal, csak a másolattal (második példánnyal).
A módosított jogszabály az elektronikus számla eredetének hitelességére és adattartalmának sértetlenségére vonatkozó követelményeknek történő megfelelésre példálózva ad megoldást (minősített elektronikus aláírás, illetve EDI) , ami nem zárja ki az egyéb ellenőrzési lehetőségeket. PDF fájlba történő nyomtatás esetén is csak egy "eredeti példány" állítható elő, hiszen a számlázó program az első példány kinyomtathatóságát csak egyszer biztosítja.
Az áfa törvény az alábbiakat mondja:
A fogadó félhez (a vevőhöz) a fentiekben leírtak szerint előállított pdf fájl e-mailben jut el. Az aláírás csak a minősített elektronikus aláírású számlák esetében kötelező, így ezzel nincs probléma. A törvény a számlabefogadó beleegyezéséhez köti a módszer alkalmazhatóságát, de ez a mai, elektronikus megoldásokon alapuló világban nem hinnénk, hogy különösebb akadályokba ütközne. Az Európai Tanács ajánlása valószínűleg azért tartalmazza ezt a kitételt, mert senki sem kötelezhető arra, hogy számítógéppel és internet kapcsolattal rendelkezzen.
A vevőnek szintén biztosítania kell a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát. Ennek véleményünk szerint eleget tud tenni azzal, hogy bevallási időszakonként, külön erre a célra létrehozott könyvtárakba menti az elektronikus úton érkezett PDF fájlokat. Ezekről pedig biztonsági másolatokat is készíthet, hogy még véletlenül se sérüljön a megőrzésre vonatkozó követelmény. Az utalványozás is megoldható az adatállományok megfelelő továbbításával.
Nyilván annak sincs akadálya, hogy a vevő kinyomtassa a számlát és papír alapon is megőrizze. Olvashatunk olyan véleményt is, hogy a PDF formátumban továbbított számla nem minősül elektronikusnak és ezért mindenképpen kötelező kinyomtatni. Mi ezzel nem értünk egyet (és a minisztérium sem ezt mondja). A lényeg, hogy bármikor biztosított legyen egy adott bevallási időszakhoz kötődő számla állomány megjelenítése, illetve kinyomtathatósága.
Hallottunk olyan kétségeket megfogalmazó kijelentéseket is a hatóságot képviselő személyektől, akik szerint az új szabályok visszaélésekre adnak lehetőséget és ezért nem örülnek neki. Az igazság az, hogy most egy igazi, - bár a törvényből nem könnyen kiolvasható, - komoly anyagi vonzattal párosuló egyszerűsítésről van szó, amely a vállalkozások (papír, boríték, festékpatron, postaköltség, adminisztrációs időráfordítás, tárolás) költségeit jelentősen csökkentheti. Ráadásul a környezetvédelmi szempontok sem elhanyagolhatóak.
Ami pedig a visszaéléseket illeti, a papír alapú számlát is ugyanúgy meg lehet hamisítani, mint az elektronikusat. Találkozó ellenőrzéseknél ezek úgy is kiderülnének.
Írásunkhoz további adalékot találsz, ha átlépsz a tanácsadó oldalunkra, ahol összegyűjtöttük a jogszabályi hivatkozásokat is: A számlázásra vonatkozó szabályok 2013
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
A módosításokat többek között a Tanács közösségi hozzáadott érték-adó rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvét (Héa-irányelv) megváltoztató 2010. július 13-i 2010/45/EU irányelvtette szükségessé.
Az irányelv rendelkezéseit a tagállamok 2013. január 1-től kötelesek alkalmazni.
A kommunikációs összefoglaló a következőket emelnénk ki:
"A számlázási irányelv alapvető célja az elektronikus számlázás és a számlázással kapcsolatos egyéb szabályok egyszerűsítése, EU szinten történő egységesítése az egységes piac működésének fejlesztése érdekében. A javasolt módosítások teljes mértékben megfelelnek a vonatkozó uniós előírásoknak, figyelembe véve az elektronikus számlázás használatának egyszerűsítésére vonatkozó kormányzati célkitűzést is.
A kormány javaslatából az áfa-szabályozást érintő legfontosabb módosítások az elektronikus számlázásra vonatkoznak. A javaslat a számlázási irányelvvel összhangban meghatározza, hogy az áfa-szabályok alkalmazásában mit kell elektronikus számlának tekinteni. Ennek értelmében elektronikus számlának minősül az a számla, amely tartalmazza az áfa szabályozásban kötelezően előírt adatokat, és amelyet elektronikus formában bocsátottak ki és fogadtak be. A formátumot az adóalany választja meg: a módosítást követően például elektronikus számlának minősülhet az e-mail PDF melléklettel is.
Az elektronikus számlázás alkalmazhatóságának továbbra is feltétele a számlát befogadó beleegyezése, hiszen a számla befogadásának a számlát befogadó részéről technikai feltételei vannak.
A kormány a papíralapú és az elektronikus számlák közötti különbségek megszüntetése érdekében, azonos feltételeket javasol az elektronikus és a papíralapú számlák esetében.Ennek értelmében a számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzési idejének végéig biztosítani kell:
1. a számla eredetének hitelességét (az eladó és a számlában ekként feltüntetett személy azonos),
2. adattartalmának sértetlenségét (a számla tartalmát nem változtatták meg) és
3. olvashatóságát (a számla az ember számára olvasható).
A javaslat értelmében az adóalanyok határozzák meg, hogy milyen módon biztosítják ezen követelménynek történő megfelelést (nincs kötelezően előírt módszer). A módosítás értelmében ugyanis ezen követelmény bármely olyan üzleti ellenőrzési eljárással elérhető,amely a számla és a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot létesít."
A fentiekből kitűnik, hogy a minisztérium összefoglalója az e-mailben elküldött PDF formátumú számlát is elektronikusnak minősíti. És valóban, ha azt nézzük, hogy a számlát egy számítógépes számlázó programmal állítják elő, majd azt nem papírra, hanem egy PDF fájlba nyomtatják, akkor itt még minden elektronikusan történt. A számla kibocsátónál az utólagos ellenőrzés is a számlázó programban fellelhető adatbázis áttekintésén alapulhat.
A számla kibocsátó a hagyományos postai küldés esetében kinyomtatta az első példányt és azt át is adta (eljuttatta) a vevőnek, szolgáltatás igénybe vevőjének. Tehát ebben az esetben sem rendelkezett megőrzendő eredeti példánnyal, csak a másolattal (második példánnyal).
A módosított jogszabály az elektronikus számla eredetének hitelességére és adattartalmának sértetlenségére vonatkozó követelményeknek történő megfelelésre példálózva ad megoldást (minősített elektronikus aláírás, illetve EDI) , ami nem zárja ki az egyéb ellenőrzési lehetőségeket. PDF fájlba történő nyomtatás esetén is csak egy "eredeti példány" állítható elő, hiszen a számlázó program az első példány kinyomtathatóságát csak egyszer biztosítja.
Az áfa törvény az alábbiakat mondja:
168/A. § (1) A számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig biztosítani kell a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát.
(2) Az (1) bekezdésben említett követelménynek bármely olyan üzleti ellenőrzési eljárással eleget lehet tenni, amely a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot biztosít.
A fogadó félhez (a vevőhöz) a fentiekben leírtak szerint előállított pdf fájl e-mailben jut el. Az aláírás csak a minősített elektronikus aláírású számlák esetében kötelező, így ezzel nincs probléma. A törvény a számlabefogadó beleegyezéséhez köti a módszer alkalmazhatóságát, de ez a mai, elektronikus megoldásokon alapuló világban nem hinnénk, hogy különösebb akadályokba ütközne. Az Európai Tanács ajánlása valószínűleg azért tartalmazza ezt a kitételt, mert senki sem kötelezhető arra, hogy számítógéppel és internet kapcsolattal rendelkezzen.
A vevőnek szintén biztosítania kell a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát. Ennek véleményünk szerint eleget tud tenni azzal, hogy bevallási időszakonként, külön erre a célra létrehozott könyvtárakba menti az elektronikus úton érkezett PDF fájlokat. Ezekről pedig biztonsági másolatokat is készíthet, hogy még véletlenül se sérüljön a megőrzésre vonatkozó követelmény. Az utalványozás is megoldható az adatállományok megfelelő továbbításával.
Nyilván annak sincs akadálya, hogy a vevő kinyomtassa a számlát és papír alapon is megőrizze. Olvashatunk olyan véleményt is, hogy a PDF formátumban továbbított számla nem minősül elektronikusnak és ezért mindenképpen kötelező kinyomtatni. Mi ezzel nem értünk egyet (és a minisztérium sem ezt mondja). A lényeg, hogy bármikor biztosított legyen egy adott bevallási időszakhoz kötődő számla állomány megjelenítése, illetve kinyomtathatósága.
Hallottunk olyan kétségeket megfogalmazó kijelentéseket is a hatóságot képviselő személyektől, akik szerint az új szabályok visszaélésekre adnak lehetőséget és ezért nem örülnek neki. Az igazság az, hogy most egy igazi, - bár a törvényből nem könnyen kiolvasható, - komoly anyagi vonzattal párosuló egyszerűsítésről van szó, amely a vállalkozások (papír, boríték, festékpatron, postaköltség, adminisztrációs időráfordítás, tárolás) költségeit jelentősen csökkentheti. Ráadásul a környezetvédelmi szempontok sem elhanyagolhatóak.
Ami pedig a visszaéléseket illeti, a papír alapú számlát is ugyanúgy meg lehet hamisítani, mint az elektronikusat. Találkozó ellenőrzéseknél ezek úgy is kiderülnének.
Írásunkhoz további adalékot találsz, ha átlépsz a tanácsadó oldalunkra, ahol összegyűjtöttük a jogszabályi hivatkozásokat is: A számlázásra vonatkozó szabályok 2013
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)