A pénztárban tartható maximális összeg

A vállalkozások pénzkezeléssel kapcsolatos szabályai több ponton is változtak.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14. § (9)÷(10) bekezdéseiben megfogalmazott szabályokat a 2012 december 1-től hatályos törvény már nem tartalmazza.

 A 14. § új (9) bekezdését a 2008: LXXXI. törvény 170. §-a iktatta be, egyidejűleg a korábbi (9) bekezdés számozását (11) bekezdésre változtatva. A 14. § (9) bekezdését a 2012: CXLVI. törvény 25. §-a hatályon kívül helyezte.

 A 14. § új (10) bekezdését a 2008: LXXXI. törvény 170. §-a iktatta be, egyidejűleg a korábbi (10) bekezdés számozását (12) bekezdésre változtatva. A 14. § (10) bekezdését a 2012: CXLVI. törvény 25. §-a hatályon kívül helyezte.


A kikerült szöveg:
(9) A (8) bekezdés szerinti napi készpénz záró állomány maximális mértékét annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a készpénz napi záró állományának naptári hónaponként számított napi átlaga – kivéve, ha külön jogszabály eltérően rendelkezik – nem haladhatja meg az előző üzleti év – éves szintre számított – összes bevételének 10%-át, illetve ha az előző üzleti év összes bevételének 10%-a nem éri el az 500 ezer forintot, akkor az 500 ezer forintot. Az átlag számításánál az adott hónap naptári napjainak záró készpénz állományát kell figyelembe venni. Mindaddig, amíg az előző üzleti év összes bevétel adata nem áll rendelkezésre, addig az azt megelőző üzleti év összes bevételét kell alapul venni.
(10) A jogelőd nélkül alapított gazdálkodónál az alapítás üzleti évében a – (9) bekezdés szerinti – napi átlag maximális mértékének meghatározásakor az összes bevételt a tárgyévi várható adatok alapján kell figyelembe venni.

Ebből láthatjuk, hogy megszűnt a készpénz korlátozás. Továbbra is érvényben van a (8) bekezdés azon rendelkezése, amelyik előírja  a napi készpénz záró állomány maximális mértékének meghatározását a pénzkezelési szabályzatban.

(8) A pénzkezelési szabályzatban rendelkezni kell legalább a pénzforgalom (készpénzben, illetve bankszámlán történő) lebonyolításának rendjéről, a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, felelősségi szabályairól, a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalomról, a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímeiről és eljárási rendjéről, a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről, a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról, a pénzszállítás feltételeiről, a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről és a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról.

A módosítás bizonyos szempontból kedvező a számviteli törvény hatálya alatt gazdálkodóknak. Ugyanakkor óvva intenénk bárkit attól, hogy fellélegezhet, amennyiben a magas készpénzállományát nem tudja megindokolni. Az már régen átlátszó dolog, hogy az indokolatlan, például a vállalkozó magáncélú felhasználása, illetve feketén kifizetett bérek miatt felhalmozódott készpénz nem a valóságot tükrözi. Ez a költési szokásokból is könnyen levezethető. Van sok pénz a pénztárban és egy-egy számla kifizetésére, vagy kiadás fedezetére mégis a bankból kell pénzt felvenni. Ugye ismerős az ilyen gazdasági esemény?
A NAV figyeli a készpénzállományt. Ezt könnyen megteheti, hiszen a társasági adóbevallásban adatot kell erről szolgáltatni.

Léteznek átmeneti megoldások a probléma kezelésére, de itt a hangsúly az átmenetin van. Mindenkinek igyekeznie kell a túl magas készpénzállomány megnyugtató rendezésére. Eredményes működés, osztalék visszaforgatás oldhatja meg ezt a "pénztár hiányt".

Az Art. rendelkezései is óvatosságra intenek (2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről).


38. §
(2) A belföldi jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek – ideértve az egyéni vállalkozót is – (a továbbiakban együtt: pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó) legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie.
(3) A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani, pénzforgalmát pénzforgalmi számlán lebonyolítani, s ennek érdekében pénzforgalmi számlaszerződést kötni.


Tehát a (3) bekezdés is jól mutatja, hogy csak annyi lehet a pénztárban, amennyit meg tudunk indokolni, hogy az a készpénzes vásárlások fedezetét szolgálja.
A készpénz fizetési korlátról egy külön bejegyzésben fogunk írni.

Kapcsolódó termékeink:

Szabályzat komplex csomag (kedvezményes)

Pénzkezelési szabályzat minta

Értékelési szabályzat

Leltározási szabályzat

Számviteli politika

Selejtezési szabályzat


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A kisadózó vállalkozás (KATA) és az áfa

A kisadózó (KATA) vállalkozás esetében lehet alanyi mentességet választani.


A bevételi nyilvántartás mellett az alanyi adómentességet választó adózónak figyelemmel kell lennie az Áfa tv. idevágó rendelkezéseire, mivel keletkezhetnek olyan bevételek, amelyek nem számítanak bele áfa szempontjából a 6 millió forint alanyi mentesség határába, vagy alanyi adómentesség választása ellenére áfa fizetési kötelezettsége keletkezhet.

Az a KATA vállalkozás, amelyik nem választott alanyi mentességet, az az áfa törvény általános szabályai szerint kell adózzon.


A termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról köteles az Áfa tv. szabályai szerinti nyugta vagy számla kiállítására azzal, hogy a bizonylatot, a nyilvántartást a kiállítás adóévét követő 5. naptári év végéig köteles megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. Mivel nem tartozik a számviteli törvény hatálya alá, ezért elviekben a 8 év megőrzési kötelezettség nem vonatkozik. Az nem tisztázott, hogy visszatérés esetén mi van. Abból lehet kiindulni, hogy a visszatéréskor leltároznia kell és olyan, mintha új életet kezdene.

A KATA adóalany esetében nem minősül bevételnek az áthárított általános forgalmi adó. Az áfa törvény nem tartalmaz semmilyen kivételes szabályt a KATA adóalany által figyelembe vehető előzetesen felszámított adót illetően, ezért e tekintetben is az áfa törvény általános szabályai az irányadók.


2012. évi CXLVII. törvény
a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról

1. §
12. kisadózó vállalkozás bevétele: a kisadózó vállalkozás által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt azzal, hogy nem bevétel
a) az áthárított általános forgalmi adó,
13. bevétel megszerzésének időpontja: a kisadózó vállalkozás vonatkozásában
a) pénz, dolog, értékpapír, váltó, csekk és más hasonló okirat esetében az átvétel vagy a számlán való jóváírás napja;
b) igénybe vett szolgáltatás esetében az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának vagy igénybevevőjének az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezései szerint adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne;

8. Nyilvántartási kötelezettség

12. § (1) Az adóalany a kisadózó vállalkozások tételes adójával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit e § szerint teljesíti.
(2) A kisadózó vállalkozás a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról köteles az Áfa tv. szabályai szerinti nyugta vagy számla kiállítására, azzal, hogy a kiállított számlán feltünteti azt, hogy „Kisadózó”.

2007. évi CXXVII. törvény
az általános forgalmi adóról

Alkalmazási hatály

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,

Adóalany

5. § (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvőképességét a magyar jog alapján kell elbírálni.

Gazdasági tevékenység

6. § (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.
(2) Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.

ADÓ LEVONÁSA

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik.
(2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az adólevonási jog – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.


Kapcsolódó termékünk: Áfa arányosítás kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Iratmegőrzés, selejtezés, megsemmisítés, szankciók

Az iratok megőrzéséről a számviteli törvény rendelkezik. A kötelező időtartam 8 év. A megőrzés történhet papír alapon és elektronikus formában egyaránt. A megőrzési kötelezettség a rontott példányokra is vonatkozik.
Fontos a visszakereshetőség a könyvelési feljegyzések alapján.

2000. évi C. törvény a számvitelről

A bizonylatok megőrzése

169. § (1) A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, az üzleti jelentést, valamint az azokat alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet, vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 8 évig köteles megőrizni.
(2) A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a főkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletező nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshető módon megőrizni.
(3) A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a (2) bekezdés szerinti megőrzési kötelezettség.
(4) A megőrzési időn belüli szervezeti változás (ideértve a jogutód nélküli megszűnést is) nem hatálytalanítja e kötelezettséget, így az (1), illetve (2) bekezdés szerinti bizonylatok megőrzéséről a szervezeti változás végrehajtásakor intézkedni kell.
(5) Az elektronikus formában kiállított bizonylatot – a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével – elektronikus formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.
(6) Az eredetileg nem elektronikus formában kiállított bizonylatról – a papíralapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól szóló jogszabály előírásainak figyelembevételével – készített elektronikus másolattal az e törvény szerinti bizonylatmegőrzési kötelezettség teljesíthető, ha a másolatkészítés alkalmazott módszere biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.



A bizonylatok hiányával kapcsolatos szabályokat az Art. tartalmazza. Az adóbírság 200 százalék abban az esetben, ha az adóhiány megállapítása hiányzó, megsemmisített iratokkal hozható összefüggésbe.
Amennyiben az adóhatóság úgy értékeli, hogy fennáll a megsemmisítés veszélye, intézkedhet az iratok lefoglalásáról. Ha ez a visszatartás ellenőrzés közben, a hivatali helyiségben történik, akkor erre a törvény 60 napos határidőt ír elő, amely csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével hosszabbítható meg. Ilyen esetben kötelező erről az adózót is értesíteni.

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

96. § (1) Ha fennáll annak a veszélye, hogy az ellenőrzés alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, adózással összefüggő elektronikus adatokat, információkat, egyéb iratokat megsemmisítik, azokat az azonosításukra alkalmas módon felvett átvételi elismervény ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni, az üzleti tevékenység körülményei megváltoztatásának veszélye esetén, a helyszínen talált körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni.
(2)
(3) Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett más esetben is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével és az adózó egyidejű értesítésével tarthatók az adóhatóságnál.

170. § (1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóhiány 50%-a. Az adóbírság mértéke az adóhiány 200%-a, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be támogatási, adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmét, vagy igénylésre, támogatásra, visszatérítésre vonatkozó bevallását, és a jogosultság hiányát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja ilyen esetben a jogosulatlanul igényelt összeg.



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A számlázásra vonatkozó szabályok 2013

A Nemzetgazdasági Minisztérium az adótörvényeket módosító javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek és ez alkalomból még októberben egy kommunikációs összefoglalót jelentetett meg  "A MEGÚJULÓ MAGYARORSZÁG ADÓRENDSZERE" címen

A módosításokat többek között a Tanács közösségi hozzáadott érték-adó rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvét  (Héa-irányelv) megváltoztató 2010. július 13-i 2010/45/EU irányelvtette szükségessé.
Az irányelv rendelkezéseit a tagállamok 2013. január 1-től kötelesek alkalmazni.

A kommunikációs összefoglaló a következőket emelnénk ki:

"A számlázási irányelv alapvető célja az elektronikus számlázás és a számlázással kapcsolatos egyéb szabályok egyszerűsítése, EU szinten történő egységesítése az egységes piac működésének fejlesztése érdekében. A javasolt módosítások teljes mértékben megfelelnek a vonatkozó uniós előírásoknak, figyelembe véve az elektronikus számlázás használatának egyszerűsítésére vonatkozó kormányzati célkitűzést is.

A kormány javaslatából az áfa-szabályozást érintő legfontosabb módosítások az elektronikus számlázásra vonatkoznak. A javaslat a számlázási irányelvvel összhangban meghatározza, hogy az áfa-szabályok alkalmazásában mit kell elektronikus számlának tekinteni. Ennek értelmében elektronikus számlának minősül az a számla, amely tartalmazza az áfa szabályozásban kötelezően előírt adatokat, és amelyet elektronikus formában bocsátottak ki és fogadtak be. A formátumot az adóalany választja meg: a módosítást követően például elektronikus számlának minősülhet az e-mail PDF melléklettel is.

Az elektronikus számlázás alkalmazhatóságának továbbra is feltétele a számlát befogadó beleegyezése, hiszen a számla befogadásának a számlát befogadó részéről technikai feltételei vannak.

A kormány a papíralapú és az elektronikus számlák közötti különbségek megszüntetése érdekében, azonos feltételeket javasol az elektronikus és a papíralapú számlák esetében.
Ennek értelmében a számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzési idejének végéig biztosítani kell:
1. a számla eredetének hitelességét (az eladó és a számlában ekként feltüntetett személy azonos),
2. adattartalmának sértetlenségét (a számla tartalmát nem változtatták meg) és
3. olvashatóságát (a számla az ember számára olvasható).
A javaslat értelmében az adóalanyok határozzák meg, hogy milyen módon biztosítják ezen követelménynek történő megfelelést (nincs kötelezően előírt módszer). A módosítás értelmében ugyanis ezen követelmény bármely olyan üzleti ellenőrzési eljárással elérhető,amely a számla és a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot létesít."



A fentiekből kitűnik, hogy a minisztérium összefoglalója az e-mailben elküldött PDF formátumú számlát is elektronikusnak minősíti. És valóban, ha azt nézzük, hogy a számlát egy számítógépes számlázó programmal állítják elő, majd azt nem papírra, hanem egy PDF fájlba nyomtatják, akkor itt még minden elektronikusan történt. A számla kibocsátónál az utólagos ellenőrzés is a számlázó programban fellelhető adatbázis áttekintésén alapulhat.
A számla kibocsátó a hagyományos postai küldés esetében kinyomtatta az első példányt és azt át is adta (eljuttatta) a vevőnek, szolgáltatás igénybe vevőjének. Tehát ebben az esetben sem rendelkezett megőrzendő eredeti példánnyal, csak a másolattal (második példánnyal).
A módosított jogszabály az elektronikus számla eredetének hitelességére és adattartalmának sértetlenségére vonatkozó követelményeknek történő megfelelésre példálózva ad megoldást (minősített elektronikus aláírás, illetve EDI) ,  ami nem zárja ki az egyéb ellenőrzési lehetőségeket. PDF fájlba történő nyomtatás esetén is csak egy "eredeti példány" állítható elő, hiszen a számlázó program az első példány kinyomtathatóságát csak egyszer biztosítja.
Az áfa törvény az alábbiakat mondja:

168/A. § (1) A számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig biztosítani kell a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát.

(2) Az (1) bekezdésben említett követelménynek bármely olyan üzleti ellenőrzési eljárással eleget lehet tenni, amely a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot biztosít.

A fogadó félhez (a vevőhöz) a fentiekben leírtak szerint előállított pdf fájl e-mailben jut el. Az aláírás csak a minősített elektronikus aláírású számlák esetében kötelező, így ezzel nincs probléma. A törvény a számlabefogadó beleegyezéséhez köti a módszer alkalmazhatóságát, de ez a mai, elektronikus megoldásokon alapuló világban nem hinnénk, hogy különösebb akadályokba ütközne. Az Európai Tanács ajánlása valószínűleg azért tartalmazza ezt a kitételt, mert senki sem kötelezhető arra, hogy számítógéppel és internet kapcsolattal rendelkezzen.
A vevőnek szintén biztosítania kell a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát. Ennek véleményünk szerint eleget tud tenni azzal, hogy bevallási időszakonként, külön erre a célra létrehozott könyvtárakba menti az elektronikus úton érkezett PDF fájlokat. Ezekről pedig biztonsági másolatokat is készíthet, hogy még véletlenül se sérüljön a megőrzésre vonatkozó követelmény. Az utalványozás is megoldható az adatállományok megfelelő továbbításával.
Nyilván annak sincs akadálya, hogy a vevő kinyomtassa a számlát és papír alapon is megőrizze. Olvashatunk olyan véleményt is, hogy a PDF formátumban továbbított számla nem minősül elektronikusnak és ezért mindenképpen kötelező kinyomtatni. Mi ezzel nem értünk egyet (és a minisztérium sem ezt mondja). A lényeg, hogy bármikor biztosított legyen egy adott bevallási időszakhoz kötődő számla állomány megjelenítése, illetve kinyomtathatósága.

Hallottunk olyan kétségeket megfogalmazó kijelentéseket is a hatóságot képviselő személyektől, akik szerint az új szabályok visszaélésekre adnak lehetőséget és ezért nem örülnek neki. Az igazság az, hogy most egy igazi, - bár a törvényből nem könnyen kiolvasható, - komoly anyagi vonzattal párosuló egyszerűsítésről van szó, amely a vállalkozások (papír, boríték, festékpatron, postaköltség, adminisztrációs időráfordítás, tárolás) költségeit jelentősen csökkentheti. Ráadásul a környezetvédelmi szempontok sem elhanyagolhatóak.
Ami pedig a visszaéléseket illeti, a papír alapú számlát is ugyanúgy meg lehet hamisítani, mint az elektronikusat. Találkozó ellenőrzéseknél ezek úgy is kiderülnének.

Írásunkhoz további adalékot találsz, ha átlépsz a tanácsadó oldalunkra, ahol összegyűjtöttük a jogszabályi hivatkozásokat is: A számlázásra vonatkozó szabályok 2013


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

KATA adóalany által fizetendő osztalék

Sokak számára felmerülő kérdés, hogy a KATA adóalanynak bejelentkezett jogi személyiség nélküli gazdasági társaság személyesen  nem közreműködő tagja (csendes társ, befektető) miként részesül a nyereségből és azután hogyan adózik?

A kizárólag magánszemély taggal rendelkező közkereseti-, vagy betéti társaság 2013 évtől dönthet úgy, hogy kisadózó vállalkozások tételes adójának alanyává kíván válni és az erre vonatkozó 2012. évi CXLVII. törvény szerint teljesíti adófizetési kötelezettségét.

A számviteli törvény hatálya nem terjed ki arra a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra (közkereseti társaság, betéti társaság) és korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cégre, amely az üzleti évben (az adóévben) nyilvántartásait a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény előírásai szerint vezeti. Szt. 2/A. § (1)

Bár ez most nem témánk, de azon el lehet gondolkozni, hogy a Katv. alábbi rendelkezése hogy van összhangban a Szt. 2/A. § -val!

• 15. § A III. Fejezetet az Szt. rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni. Az Szt. előírásaitól a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében történő eltérés nem eredményezheti az adókötelezettség változását. A kisvállalati adó alanya az Szt. hatálya alá tartozik.

Nézzük meg, hogy mely jogszabályok és milyen részei lehetnek érdekesek a kérdés megítélése szempontjából:

Katv.(2012. évi CXLVII. törvény)


3. § A kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya
a) az egyéni vállalkozó,
b) az egyéni cég,
c) a kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti társaság,
d) a kizárólag magánszemély taggal rendelkező közkereseti társaság,


5. A kisadózó vállalkozások tételes adójával teljesített közterhek

9. § (1) A kisadózó vállalkozások tételes adóját jogszerűen választó kisadózó vállalkozások és kisadózók mentesülnek az adóalanyiság időszakában az adóalany gazdasági tevékenységével, az általa a bejelentett kisadózónak az adóalanyiság időszakában nyújtott tevékenységére tekintettel teljesített kifizetésekkel, más juttatásokkal és a bejelentett kisadózónak az adóalanytól a tevékenységére, tagsági jogviszonyára tekintettel megszerzett jövedelmével összefüggő alábbi közterhekkel kapcsolatos kötelezettségek alól:
a) vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó megállapítása, bevallása és megfizetése;
b) társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése;
c) a személyi jövedelemadó, járulékok és az egészségügyi hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése;
d) szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése.
(2) A kisadózó vállalkozások tételes adójának megfizetésével a kisadózó vállalkozás nem mentesül a kisadózónak nem minősülő személyek foglalkoztatására tekintettel, illetve a kisadózónak nem minősülő személyek részére juttatott jövedelmek után teljesítendő adókötelezettségek alól.

A KATA hatálya alatt adózó vállalkozások esetében a törvény azon kívül  hogy felmentést ad a társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése, nem határozza meg hogyan kell a nyereséget értelmezni. Az előírt bevételi nyilvántartás nem teszi lehetővé az üzleti folyamatok és a társaság vagyoni helyzetének a nyomon követését. Az üzleti partnereknek gyakorlatilag fogalmuk sincs, hogy kivel állnak szemben.


Gt. (2006. évi IV. törvény)


A KÖZKERESETI TÁRSASÁG

88. § (1) A közkereseti társaság (e fejezetben a továbbiakban: társaság) létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják.


90. § (1) Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár.

131. § (1) A társaság saját tőkéjéből a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az e törvényben meghatározott esetekben és – a törzstőke leszállításának esetét kivéve – csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét.



A KATA szerint adózó vállalkozás jogállására továbbra is a Gt. az irányadó. Ebből kiindulva fontos kitétel a társaság tagjainak részesedése a nyereségből, illetve a veszteségből. A Gt. a nyereségből történő részesedést a számviteli szabályok által meghatározott szempontokhoz köti és fel sem tételezi, hogy lehet olyan gazdasági társaság, amelyiknek nincs nyeresége, illetve vagyona (saját tőkéje). Márpedig, ha ragaszkodunk a Gt. előírásaihoz, akkor a társaság tulajdonosainak a társasági szerződésükben meghatározottak szerint részesedniük kell a nyereségből. Hiszen semmis az a megállapodás, amelyik valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár. A nyereségből történő részesedést - jobb szó híján - mégiscsak osztaléknak neveznénk.


Szt. (2000. évi C. törvény)


A törvény hatálya

2. § (1) A törvény hatálya – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek.
(2) A törvény hatálya alá tartozik a gazdálkodó.
(3) A törvény hatálya nem terjed ki az egyéni vállalkozóra, a polgári jogi társaságra, az építőközösségre, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére.
2/A. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki arra a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra (közkereseti társaság, betéti társaság) és korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cégre, amely az üzleti évben (az adóévben) nyilvántartásait az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény előírásai szerint vezeti.


Tehát a Szt. kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek. A KATA alanyokról úgy tűnik, a jogalkotó úgy ítélte meg, hogy szükségtelen üzleti partnereiknek információt nyújtani esetleges eladósodottságukról, vagy egyéb problémáikról. Mivel e törvény hatálya nem vonatkozik a KATA szerint adózó gazdasági társaságra, ezért az osztalék fizetésével kapcsolatos szabályokat itt hiába is tanulmányoznánk.


Szja tv.(1995. évi CXVII. törvény)

Az osztalékból származó jövedelem

66. § (1) A magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. E törvény alkalmazásában (azzal, hogy nem minősül osztaléknak az a)–b) pontban említett jogcímen szerzett bevétel, ha azt a törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni)
a) osztalék
aa) a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés;


28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.


Az összevont adóalap megállapítása

29. § Az összevont adóalap az adóévben adókötelezettség alá eső valamennyi önálló, nem önálló tevékenységből származó, valamint egyéb bevételből megállapított jövedelem, továbbá átalányadózás esetén az egyéni vállalkozói, a mezőgazdasági kistermelői bevételből az átalányban megállapított jövedelem. Ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a szociális hozzájárulási adó, a 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha az költségként elszámolható, vagy azt számára megtérítették), a megállapított jövedelem 78 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni.


Az Szja tv. kimondja, hogy nem osztalék jogcímen keletkezik bevétel akkor, ha azt a törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni. El lehet kezdeni kutatni a törvény szövegében, hogy van-e ilyen más jogcím. Egy "gyanús" bekezdést találtunk:
"egyéb jövedelem különösen
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték."
Biztosak vagyunk benne, hogy a jogszabály ezen részének a megalkotója, amikor ezt megírta, nem arra gondolt, hogy a társaság nyereségéből a tagjának juttatott részt egyéb jövedelem jogcímen kellene megadóztatni. Hiszen a nyereségből való részesedés, az tipikusan tőke jövedelemnek minősül, vagyis osztalék.

Ezen kis agytorna után megállapíthatjuk, hogy nem jutottunk semmire. A társaság nyeresége természetesen pénzforgalmi szemléletben is megállapítható lenne, hiszen a bevételekből, ha levonjuk a megfizetett adókat és a felmerült egyéb kiadásokat, akkor az éppen az elért eredmény. Ennek alapján pedig fel lehet osztani a nyereséget a tulajdonosok között, azzal, hogy a bejelentett kisadózóra eső adó megfizetettnek tekintendő, míg a csendestárs tulajdonosra eső résznél a személyi jövedelemadót és az esetleges egészségügyi hozzájárulást is figyelembe kell venni. Nem is lenne ez olyan bonyolult, ha a törvények közötti összhang mindezt lehetővé tenné.

Amíg ez nincs, addig marad a "biztonsági" megoldás. A csendestárs minimálisan részesedjen a nyereségből, egyéb bevételként az összevont adóalapjába beszámítva. A többi pénzzel pedig rendelkezzen  a kisadózó belátása szerint. Nem mondanánk, hogy ezzel a szabályosság terén nagyot dobbantottunk volna, de a bizalmat a tulajdonostársak körében mindenképpen erősítheti ...

Ez is érdekelhet:
KIVA kalkulátor
Társasági adó 2012 kalkulátor
Árfolyamveszteség kalkulátor
Elhatárolt veszteség nyilvántartása
Értékvesztés elszámoló segédlet
KKV meghatározó és nyilvántartó
Vállalkozások kamatelszámolása

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.