A tagi kölcsön lehetséges sorsa 1.

Egy  korlátolt felelősségű társaság saját tőke szerkezete az alábbi:

Saját tőke:                    -15.000.000

Jegyzett tőke:                  3.000.000

Eredménytartalék:         -17.000.000

Mérleg szerinti eredmény    -1.000.000

A cégnek 36.000.000 Ft hosszú lejáratú kötelezettsége van a tulajdonosok felé.

Létezik e törvényes megoldás a tulajdonosok követelésének csökkentésére és a saját tőke rendbetételére. Ha igen akkor milyen eljárással (taggyűlési határozat, cégbírósági bejelentés, könyvelési tétel, stb).

 Feltételezzük, hogy a kérdésben szereplő tulajdonosok magánszemélyek. A társaság könyveiben szereplő hosszú lejáratú kötelezettség, amely a tulajdonosok által korábban biztosított pénzügyi forrásokat takar, számtalan kérdést vethet fel a helyzet helyes megítélése kapcsán.

Induljunk ki abból, hogy léteznek kölcsönszerződések, amelyekben pontosan meg van határozva a kölcsön nyújtás időpontja, célja, a kamatfizetési, illetve visszafizetési feltételek, határidők. A kölcsönnyújtás célja különösen fontos akkor, ha a tag elengedi az általa nyújtott kölcsönt. Ilyenkor ugyanis olyan rendkívüli bevétel keletkezik, amelyet - amennyiben tárgyi eszköz beszerzéshez kapcsolódik - el kell határolni.

Bizonyára meg vannak a kölcsönnyújtás alapbizonylatai is (bankszámla kivonat, vagy pénztár bevételi bizonylat). A készpénzes mozgáshoz - amennyiben többségi tulajdonossal kapcsolatos - még bejelentési kötelezettség is társulhat, a kapcsolt jogviszony alapján!

A "vagyonosodási" szempont sem egy elhanyagolható kérdés. Főleg nagyobb összegek esetén az adóhatóság vizsgálhatja a pénz eredetét. Amennyiben a magánszemély adóbevallásai nem tudják alátámasztani, hogy legálisan megszerzett jövedelemről van szó, úgy könnyen előfordulhat, hogy eltitkolt jövedelemként fogják értékelni a tag által nyújtott kölcsönt.

A tulajdonosokkal kötendő szerződéseket taggyűlési határozat alapján lehet csak megejteni. A társaság vezető tisztségviselőjének megfelelő felhatalmazással kell rendelkezni, hogy egy ilyen jellegű szerződést megkössön.

141. § (1) A taggyűlés a társaság legfőbb szerve. A taggyűlést legalább évente egyszer össze kell hívni.
(2) A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
m) olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével vagy azok közeli hozzátartozójával [Ptk. 685. § b) pont], illetve élettársával köt;

A taggyűlés által meghozott döntéseket a határozatok könyvében kell nyilvántartani.

146. § (1) A taggyűlésről az ügyvezető – a 145. §-ban foglalt eset kivételével – jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza a taggyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket és az általuk képviselt szavazati jog mértékét, továbbá a taggyűlésen lezajlott fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és a határozatokat az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, illetve a szavazástól tartózkodókat vagy az abban részt nem vevőket.
(2) A jegyzőkönyvet az ügyvezető és egy – a taggyűlésen jelenlevő, hitelesítőnek megválasztott – tag írja alá.
(3) Az ügyvezető a tagok által hozott határozatokról folyamatos nyilvántartást vezet (határozatok könyve), amelyet – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a társaság székhelyén kell tartani. Az ügyvezetőnek a határozatokat azok meghozatala után haladéktalanul be kell vezetnie a határozatok könyvébe. A társasági szerződés előírhatja, hogy a határozatok könyvében a felügyelőbizottság határozatait is nyilván kell tartani.
(4) A jegyzőkönyvbe, továbbá a 145. §-ban és a 148. §-ban megjelölt felvételbe, valamint a határozatok könyvébe bármelyik tag betekinthet és az azokban foglaltakról az ügyvezető által hitelesített másolatot kérhet.

A tagi kölcsön mellet a negatív saját tőke kérdésével is foglalkozni kell.

51. § (1) Ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles e határidő lejártát követő hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszűnéséről.

(2) Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni.

(3) A korlátolt felelősségű társaság törzstőkéjének és a részvénytársaság alaptőkéjének veszteség folytán való csökkenése jogkövetkezményeire törvény eltérő szabályokat állapíthat meg.

 A társaság vezető tisztségviselőjére a törvény intézkedési kötelezettséget ír elő.

143. § (1) A taggyűlést – ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik – az ügyvezető hívja össze.
(2) E törvényben vagy a társasági szerződésben meghatározott eseteken kívül a taggyűlést akkor is össze kell hívni, ha az a társaság érdekében egyébként szükséges. Az ügyvezető haladéktalanul köteles, a szükséges intézkedések megtétele céljából, összehívni a taggyűlést, ha tudomására jut, hogy
a) a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent, vagy
b) a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve, ha vagyona tartozásait nem fedezi.
(3) A (2) bekezdésben megjelölt esetekben a tagoknak határozniuk kell különösen a pótbefizetés előírásáról vagy – ha ennek lehetőségét a társasági szerződés nem tartalmazza – a törzstőke más módon való biztosításáról, illetve a törzstőke leszállításáról, mindezek hiányában a társaságnak más társasággá történő átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszüntetéséről. A határozatokat legkésőbb három hónapon belül végre kell hajtani.

Amit eddig leírtunk az még csak az előzmények áttekintését szolgálta. Ha mindez rendben van, akkor lehet gondolkodni a tagi kölcsön további sorsáról, figyelemmel a negatív tőke rendezésére.

Lehetséges megoldások:

1. Visszafizetés, majd egy következő lépésben tőkeemelés. A példában szereplő számok alapján a minimális tőkeemelés 18.000 E Ft, de ennél azért érdemes egy kicsit nagyobb összegben gondolkodni, mert nem árt, ha van egy kis tartalék az esetleges további veszteségek fedezetére.
2.  Visszafizetés, majd pótbefizetés. 
3.  A követelés elengedése.
4.  Tőkeemelés a követelés apportálásával.

Következzen néhány gondolat az első megoldásra, a teljesség igénye nélkül.

1. A legkézenfekvőbb dolog a visszafizetés, majd az ezt követő tőkeemelés. Ennek előnye, hogy a tag adózott pénzéből nyújtott tagi kölcsön ily módon átváltható  adózott pénzből származó tőkére. Ez azt jelenti, hogy a társaság esetleges megszűnése, vagy az üzletrész értékesítése esetén a névérték nem fog adófizetési kötelezettséget eredményezni.

A tőkeemelés irányulhat teljes egészében a jegyzett tőkére, de lehet olyan megoldás is, amelyik egy kisebb összegű jegyzet tőke emeléssel egyidejűleg a további szükséges összeg tőketartalékba helyezésével valósul meg.
154. § (1) A törzstőke felemelhető pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával, valamint a törzstőkén felüli vagyon terhére.
(2) A törzstőke felemeléséről a taggyűlés jogosult dönteni a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok betartásával, azzal, hogy a tőkeemeléshez – ha a társasági szerződés szigorúbb rendelkezést nem tartalmaz – egyszerű szótöbbséggel meghozott határozat elégséges.

Ennek a megoldásnak a választása rendszerint azért nem lehetséges, mert hiányzik a tagi kölcsön visszafizetéséhez szükséges pénz. Áthidaló megoldás lehet egy banki hitel felvétel, amelyből vissza lehet fizetni a tagi kölcsönt, majd a tőkeemelést követően a kölcsönvett összeg banknál történő letétbehelyezésével, a hitelfedezet is megoldható. Természetesen a hitelkamat és a betétkamat közötti "árrés" negatív pénzügyi eredményt fog jelenteni a vállalkozásnak, de ezzel az áldozattal a saját tőke elegáns módon rendbe tehető.

A további lehetséges megoldások részletezésére egy következő blogbejegyzésben fogunk kitérni.

Az idézett jogszabály szövegek a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény részletei.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Maradványérték elszámolása tárgyi eszköz értékesítésekor

Egy cég gépet értékesített az alábbi adatok alapján:

Bruttóérték:                     30.000.000 Ft

Maradványérték:               8.000.000 Ft

Értékcsökkenés:  

Sztv. szerint: 22.000.000 Ft      

Tao tv. szerint: 30.000.000 Ft

Nettó érték: 8.000.000 Ft

Eladási ár:13.000.000 + Áfa

Maradványérték a 861 számlán került elszámolásra.

A társasági adó bevallás 1129-04-01 2 sor "a" és "c" oszlop tartalmazza-e a 8.000.000 Ft-ot?  Ha igen akkor jelentősen nő az adóalap!?

Adóalap növelő az immateriális jószág és a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor, az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része.


Az adóalap megállapításakor növelő jogcímek
8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
b) az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként (ideértve az egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírást is) és terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeg, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor – kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás miatt következik be, és teljesülnek a 16. § (13)–(15) bekezdésében előírt feltételek – vagy a forgóeszközök közé való átsorolásakor, valamint egyszeres könyvvitelt vezetőnél az eszközhöz kapcsolódó kötelezettség részleges vagy teljes elengedésekor, átvállalásakor az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó része, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó a számvitelről szóló törvény szerint az adózás előtti eredmény terhére számolta el,
(1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról)

Jelen esetben az adótörvény szerint számított nyilvántartási érték nulla. A könyv szerinti érték pedig 8.000 E Ft. Kivezetéskor a könyv szerinti értéket ráfordításként kell elszámolni. Ez azt jelenti, hogy ennyivel csökkentjük az adóalapot. Ezt a törvény természetesen nem engedi meg, ezért rendel hozzá adóalap növelési kötelezettséget ugyanebben az értékben. A kettő egymást lenullázza, tehát e miatt nem kell több adót fizetni, de kevesebbet sem lehet.

Hátra van még az értékesítésből adódó bevétel elszámolása, amely valójában a tényleges adóalapot fogja eredményezni. Ha a társaság az eltelt időszakban nem számolta volna el a teljes bekerülési értéket adótörvény szerinti értékcsökkenésként (nem érvényesítette volna az adóalapnál, mint csökkentő tényezőt), akkor most ezzel az el nem számolt értékcsökkenéssel (számított nyilvántartási érték) most csökkenthetné az adóalapot. Ilyen azonban nincs, hiszen a teljes érték elszámolásra került.


A kitöltési útmutatóban ez áll:
02. sor: Értékcsökkenés (terv szerinti és terven felüli) a számvitel szerint
E sor b) rovatába kell beállítani az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként és terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeget, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor, kivéve, ha az kedvezményezett eszközátruházás miatt következett be, és teljesülnek a Tao. tv. 16. § (13)-(15) bekezdéseiben előírt feltételek, vagy a forgóeszközök közé való átsorolásakor az eszköz könyv szerinti értékének a készletre vett hulladékanyag, haszonanyag értékét meghaladó részét, feltéve minden esetben, hogy az eszköz értékcsökkenését az adózó az Sztv. szerint az adózás előtti eredmény terhére (azaz költségként, ráfordításként) számolta el. Az itt szerepeltetett adat tartalmazza az Sztv. 80 § (2) bekezdése szerinti 100 E Ft egyedi beszerzési, előállítási érték alatti tárgyi eszközök, szellemi termékek és vagyoni értékű jogok egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírását is239. Az a) rovatban kérjük szerepeltetni – a b) rovatban összesített adatból kiemelve – az elővállalkozáskénti és/vagy szit.-kénti, vagy projekttársaságkénti működés időszakára eső adatát.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Saját üzletrésszel kapcsolatos elszámolások adózási kérdései

 Egy korlátolt felelősségű társaságnak két magánszemély tulajdonosa van. A jegyzett tőke értéke (névérték) 3.000 E Ft és ez 50-50 százalékos arányban oszlik meg a két tulajdonos között. A társaság saját tőkéje 100.000 E Ft. Az egyik tulajdonos úgy dönt, hogy megválik a cégtől és felajánlja üzletrészét a másik tulajdonosnak. Pénzügyi megfontolásból a maradó tulajdonos úgy ítéli meg, hogy kedvezőbb számára, ha átmenetileg a társa üzletrészét nem ő, hanem maga a társaság vásárolja meg. A kialkudott vételár 45.000 E Ft, amelyet a cég ki is fizet a megváló tulajdonosnak úgy, hogy levonja belőle a jövedelemként figyelembe veendő részre jutó adót.

A fent leírt tranzakció után a meglévő tulajdonos úgy dönt, hogy tőkét emel a társaságban 30.000 E Ft értékben. A tőkeemelés következtében a cég jegyzett tőkéje 33.000 E Ft lesz és a törzsbetétek aránya immár 95,45 százalékban az ott maradt magánszemély javára billen el. A maradék 4,55 százalék a Kft saját üzletrészét képviseli. Utolsó lépésként az egyedül maradt tulajdonos megvásárolja a társaság saját üzletrészét könyvszerinti értéken. A könyvszerinti értéket minden más gazdasági eseménytől elvonatkoztatva, egyedül a tőkeemelés miatt bekövetkezett vagyongyarapodás figyelembe vételével állapítjuk meg. Ez az érték 100.000 + 30.000 = 130.000 E Ft saját tőke X 4,55% = 5.909 E Ft.

Kérdés, hogy járható-e ez az út?  A magánszemély által 5.909 E Ft ellenében megszerzett 45.000 E Ft könyvszerinti értéken nyilvántartott üzletrész nem keletkeztet-e adóztatható jövedelmet értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték jogcímen?

 Első lépésben kigyűjtöttünk jogszabályokat és szabadon elérhető állásfoglalásokat, amelyek alátámasztják állításainkat, vagy éppenséggel kizárnak  bizonyos elképzeléseket. Ezt követően pedig levontuk saját következtetéseinket a kérdéssel kapcsolatban.

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

 Az adó mértéke

8. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó jövedelem után az adó mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóalap 16 százaléka.

28. §
 (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.

(14) Értékpapír vagy más vagyoni érték átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.

 29. § (1) Az összevont adóalap az adóévben adókötelezettség alá eső valamennyi önálló, nem önálló tevékenységből származó, valamint egyéb bevételből megállapított jövedelem, továbbá átalányadózás esetén az egyéni vállalkozói, a mezőgazdasági kistermelői bevételből az átalányban megállapított jövedelem és a (3)–(4) bekezdés szerinti adóalap-növelő összeg. Ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha az költségként elszámolható, vagy azt számára megtérítették), a megállapított jövedelem 78 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni.
(3) Az (1) bekezdésben említett adóalap-növelő összeget
a) az (1) bekezdés szerinti jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meg nem haladó része után nem kell megállapítani,
b) az (1) bekezdés szerinti jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meghaladó része után 27 százalékos mértékkel kell megállapítani (a továbbiakban: adóalap-kiegészítés).
(4) Az adóalap-kiegészítés összegét a (3) bekezdés szerint az adóbevallásban/munkáltatói elszámolásban az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett adóalap-kiegészítéstől függetlenül kell megállapítani.

Árfolyamnyereségből származó jövedelem

67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni.
 
 A vállalkozásból kivont jövedelem

68. § 
(2) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az értékpapír megszerzésére fordított értékből azt a részt, amelyet e jövedelem megállapításakor bevételt csökkentő tételként vettek figyelembe, a későbbiekben nem lehet elszámolni a magánszemély jövedelmének megállapításakor.

Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték

77/A. § (1) A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében jövedelemnek minősül az értékpapírnak a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és az értékpapírt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni.

 (6) Az (1) és (5) bekezdés alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költséget az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy ha a dolgozói üzletrész, dolgozói részvény hagyaték tárgyát képezte, az eredeti szerző örökösénél a szerzési érték azonos az eredeti szerzőnél alkalmazható szerzési értékkel.

 2011. évi CLVI. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról (A SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓ)

A kifizető által fizetendő adó alapja

455. § (1) A kifizetőt terhelő adó alapja:
a) a kifizetőnek a természetes személlyel fennálló, adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára tekintettel, vagy azzal összefüggésben a természetes személy részére juttatott, kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá eső nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem, növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összegével;
(2) Adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony:
a) a munkaviszony;
c) a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda és természetes személy tagja között fennálló, a tagnak a jogi személy, az egyéb szervezet tevékenységében való személyes közreműködési kötelezettséget eredményező tagi jogviszony (ideértve a nem munkaviszony keretében ellátott vezető tisztségviselői jogviszonyt is);

Az adó mértéke és fizetendő összege
459. § (1) A számított adó az adóalap 27 százaléka.

 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról

3. §
 (1) A kifizető, – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adó (adóelőleg) alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani – a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem,
(3) A magánszemély az adóévben megszerzett

a) vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §],
b) értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja tv. 65/A. §],
c) osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §],
d) árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja tv. 67. §],
e) ingatlan bérbeadásából [Szja tv. 16. § (1) bekezdés] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg

után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. 19. § (3) bekezdése alapján megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (1) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, a Tbj. 36–37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)–e) pontban meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).

 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra,

A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
19. az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy annak átadása, nyújtása jogszabályon alapul.

 2011.06.29.
Jegyzett tőke leszállítása (bejelentett részesedés)

A Tao. tv. 8. § (1) bekezdés m) pont b) alpontja szerint az adózás előtti eredményt növeli az adózónál a részesedéshez kapcsolódó, az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztés, árfolyamveszteség, a részesedés bármely jogcímen történő kivezetése (ide nem értve az átalakulás miatti elszámolást) következtében elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része.

Ez utóbbi előírásra tekintettel, ha a tőkekivonás útján megvalósuló tőkeleszállítás eredménye veszteség, akkor azzal az adóalap megállapításakor meg kell növelni az adózás előtti eredményt, függetlenül attól, hogy az egy éven belül vagy egy éven túl, illetve milyen mértékben valósul meg, mivel a bevonás kivezetést jelent e rendelkezés alkalmazásában.

[NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5228731297/2010.]

http://www.apeh.hu/magyar_oldalak/nav/ado/tarsasagi/jegyzett_toke.html?query=t%C5%91kelesz%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s


2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

 121. § (1) A társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az üzletrész mértéke a tagok törzsbetétéhez igazodik. Azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződnek, a társasági szerződés azonban egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhat fel.

123. § (1) Az üzletrész a társaság tagjaira – a társaság saját üzletrészét (135. §) kivéve – szabadon átruházható.
135. § (1) A társaság a saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg. Csak azok az üzletrészek vásárolhatók meg, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették, illetőleg teljesítették.

(2) Tilos a saját üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalék fizetéséről sem határozhatna. A saját üzletrész megvásárlása fedezetének megállapításával összefüggésben a számviteli törvény szerinti beszámolóban és a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni.

(3) A társaság tulajdonába került saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

(4) A saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagokat megillető juttatásként kell – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – törzsbetéteik arányában számításba venni. Az osztalékra való jogosultság szabályai megfelelően alkalmazandók a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon felosztása során is.

(5) Az (1) bekezdés alapján megvásárolt üzletrészt – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni vagy azt a tagoknak – törzsbetéteik arányában – térítés nélkül átadni, illetve a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.


1990. évi XCIII. TÖRVÉNY az illetékekről

11. § (1) Az ajándékozási illeték tárgya:
a) ingatlan ajándékozása,
b) ingó ajándékozása,
c) vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás.

 18. §
(2) Az illetékfizetési kötelezettség a következő vagyoni értékű jogokra és ingókra terjed ki:
h) belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzésére, ha a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság olyan gazdálkodó szervezet, amelynek a cégjegyzékben feltüntetett (ennek hiányában a létesítő okiratában megjelölt) főtevékenysége épületépítési projekt szervezése, lakó- és nem lakó épület építése, saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése vagy saját tulajdonú ingatlan adásvétele.

102. § (1) E törvény alkalmazásában
d) vagyoni értékű jog: a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga – ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat –, továbbá a vagyonkezelői jog, az önálló orvosi tevékenység működtetési joga, az üzembentartói jog, továbbá ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés;

ec) tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint üzletrész, vagyoni betét esetén az illetékkötelezettség keletkezésének napján érvényes tőzsdei átlagár alapján számított érték. Ennek hiányában annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, egyéb jogi személynek – amelyben a vagyonszerző tagsági jogot szerzett – az illetékkötelezettség keletkezésének napján rendelkezésre álló, a gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy arra feljogosított döntéshozó szerve által elfogadott utolsó számviteli beszámoló mérlegében (ilyen mérleg hiányában az alapításkori nyitó vagyonmérlegében, az illetékkötelezettség keletkezésekor felszámolás alatt álló gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy esetén a felszámolás kezdő napját megelőző napra elkészített zárómérlegében) szereplő saját tőke mérleg szerinti értékének a megszerzett értékpapírra, üzletrészre, vagyoni betétre jutó hányada,

 2000. évi C. törvény a számvitelről

 30. §
(4) Saját részvények, saját üzletrészek a vállalkozó által visszavásárolt (megszerzett) tulajdoni részesedést jelentő saját befektetések.

35. §
(10) A visszavásárolt saját részvény, saját üzletrész, a visszaváltható részvény bevonása esetén, azok névértékének megfelelő összeggel a jegyzett tőkét kell csökkenteni, a névérték és a visszavásárlási (nyilvántartás szerinti) érték közötti különbözettel – előjelének megfelelően – az eredménytartalékot kell módosítani a jegyzett tőke módosításának a cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával.

 38. §
(3) Az eredménytartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni:

39. §
(5) A saját részvény, a saját üzletrész, továbbá a visszaváltható részvény visszavásárlásának (megszerzésének) – a más jogszabályban előírtakon túlmenően – az is feltétele, hogy azok visszavásárlására (megszerzésére)

a) a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegében kimutatott, osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként figyelembe nem vett tárgyévi adózott eredmény (tárgyévi mérleg szerinti eredmény), illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített, osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként figyelembe nem vett tárgyévi adózott eredmény (tárgyévi mérleg szerinti eredmény), vagy

b) a 21. § szerinti közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott – osztalékelőlegként figyelembe nem vett – adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott – osztalékelőlegként figyelembe nem vett – adózott eredmény

fedezetet nyújtson úgy, hogy a lekötött tartalékkal, az értékelési tartalékkal, továbbá a visszavásárlás (a megszerzés) értékével csökkentett saját tőke összege nem csökken a jegyzett tőke összege alá.

 49. §
(3) A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés bekerülési (beszerzési) értéke vásárláskor a részvényekért, üzletrészekért, vagyoni betétekért fizetett ellenérték (vételár), cégvásárláskor – üzleti vagy cégérték, illetve negatív üzleti vagy cégérték kimutatása esetén – az üzleti vagy cégértékkel csökkentett, a negatív üzleti vagy cégértékkel növelt ellenérték (vételár).

84. §
(7) A pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell kimutatni:

a) a forgóeszközök között kimutatott tulajdoni részesedést jelentő befektetések (ideértve a saját részvényt, a saját üzletrészt is) értékesítésekor az értékesített befektetés eladási ára és könyv szerinti értéke közötti – nyereségjellegű – különbözetet (árfolyamnyereséget);

 85.§
(3) A pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni:

a) a forgóeszközök között kimutatott tulajdoni részesedést jelentő befektetések (ideértve a saját részvényt, a saját üzletrészt is) értékesítésekor az értékesített befektetés eladási ára és könyv szerinti értéke közötti – veszteségjellegű – különbözetet (árfolyamveszteséget);
86. §
(3) A rendkívüli bevételek között kell kimutatni:
e) a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor, ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, a bevont részesedés (részvény, üzletrész, vagyoni betét) névértékének fejében átvett (járó) eszközök értékét;
(6) A rendkívüli ráfordítások között kell kimutatni:
f) a tulajdonosnál (a tagnál) a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor, ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, a bevont részesedések (részvények, üzletrészek, vagyoni betétek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét.

 90.§
(7) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek megszerzésére vonatkozó adatokat. Ismertetni kell a saját részvények, saját üzletrészek megszerzésének indokát, a saját részvények, saját üzletrészek számát és névértékét, azoknak a jegyzett tőkéhez viszonyított arányát, a saját részvények, saját üzletrészek visszterhes megszerzése vagy elidegenítése esetén a kifizetett vagy kapott ellenérték összegét, továbbá az üzleti év során közvetlenül vagy közvetve a társaság rendelkezése alá került részvények, üzletrészek együttes számát és névértékét. A kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni a visszaváltható részvények megszerzésével kapcsolatos – előzőekben részletezett – adatokat.

 A mérlegben:

III. Értékpapírok
1. Részesedés kapcsolt vállalkozásban
2. Egyéb részesedés
3. Saját részvények, saját üzletrészek
4. Forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok


 Adózási kérdés

5. Egy Kft. saját üzletrészének ingyenes, az egyes tagok tulajdonába történő adása során keletkezik-e az egyes tagoknak adóköteles jövedelmük?
2010.12.03.

Igen, a tagoknak az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelmük keletkezik.
(szja-törvény 29. § (1) és (3) bekezdései, 77/A. § (2) bekezdés)

(Az APEH oldalán volt olvasható)


2009.08.31.
A névértéket meghaladó könyv szerinti értékű visszavásárolt saját üzletrész bevonásának adójogi minősítése

[Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pont]

A korlátolt felelősségű társaság a tagjának üzletrészét visszavásárolta, majd a tőrzstőke leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonta. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 137. §-a kimondja, hogy az üzletrész bevonására csak akkor van lehetőség, ha azt társasági szerződés kifejezetten megengedi; a bevonás elrendelésével a törzsbetét megszűnik és értékével a törzstőkét csökkenteni kell. A saját üzletrész bevonásakor a névértéket – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 86. § (3) bekezdésének f) pontja szerint – rendkívüli bevételként, a könyv szerinti értéket – az Sztv. 86. § (6) bekezdésének b) pontja alapján – rendkívüli ráfordításként kell elszámolni.

Annak megítélése, hogy amennyiben a rendkívüli bevétel és a rendkívüli ráfordítás különbözete veszteség, kell-e az adózás előtti eredményt növelni, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 8. §-ának d) pontjában foglaltak vizsgálatával történhet, mivel a Tao. tv. 3. számú mellékletének taxatív felsorolása ezt az esetet nem tartalmazza. Szükséges megvizsgálni a visszavásárlás okát, a visszavásárlási ár meghatározásának indokait, illetve azon körülményeket, amelyek igazolják, hogy a visszavásárlás és a bevonás a vállalkozási, bevételszerző tevékenységet szolgálja.

http://www.apeh.hu/magyar_oldalak/nav/ado/afa080101_hatalyos/uzletresz_090831.html?query=%C3%BCzletr%C3%A9sz
[PM Jövedelemadók főosztálya 7926/2009. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 2278858053/2009.]

 Adózási kérdés

43. Üzletrész adásvétellel történő megszerzése esetén keletkezik-e illetékfizetési kötelezettség?
2010.02.09.

Amennyiben olyan társaságban történik a vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzése, amely belföldi ingatlanvagyonnal rendelkezik, akkor a szerzés a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség hatálya alá tartozik.

(Az APEH oldalán volt olvasható)
Következtetések

Ha az üzletrészt névérték felett vásárolja meg a társaság (de az nem haladja meg a szerzés időpontjában megállapítható szokásos piaci értéket, akkor a magánszemélynek árfolyamnyereségből származó jövedelme keletkezik [Szja tv. 67. §]. A szerződés szerinti ár és a névérték közötti különbözet utáni adót [Szja tv. 8. § (1) és ehót [Eho tv. 3.§ (3) d)] kell a kifizetőnek vonnia.

A társaság a forgóeszközökön belül az értékpapírok között kimutatja a saját üzletrész szerzési értékét.

A maradó tulajdonos által végrehajtott 30.000 E Ft tőkeemelés a cég vagyonát gyarapítja, de egyben a törzsbetétek arányát is lényegesen megváltoztatja.

• Az összes törzsbetét = 33.000 E Ft
• A magánszemély tulajdonos törzsbetétje = 31.500 E Ft (95,45%)
• A cég által birtokolt saját üzletrész = 1.500 E Ft (4,55%)

 Elvonatkoztatva minden egyéb lehetséges gazdasági eseménytől és csak az ügyletre vonatkozó hatásokat figyelembe véve, a saját üzletrész értékesítésének pillanatában a társaság saját tőkéje, a tőkeemelés hatását is figyelembe véve, 130.000 E Ft. Ennek a saját üzletrészre jutó része 5.909 E Ft (könyvszerinti érték).

Amennyiben ez a saját üzletrész könyvszerinti értéken kerül eladásra a magánszemély tulajdonos részére, úgy ennek az Szja tv. 77/A. § (1) értelmében nincs adózási vonzata. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a társaságnál 45.000 E Ft nyilvántartási értéken szereplő üzletrész értékesítése könyvszerinti értéken jelentős veszteséggel jár.

+5.909 E Ft - 45.000 E Ft = -39.091 E Ft árfolyamveszteség

 Összességében a társaság vagyona 100.000 E Ft + 30.000 E Ft - 39.091 E Ft = 90.909 E Ft, azaz 9.091 E Ft összeggel csökkent.
 A maradó magánszemély tulajdonos vagyona pedig a következőképpen alakult:
Kiindulási érték: 50.000 E Ft (üzletrész könyvszerinti érték) + 35.909 E Ft (pénzeszköz) = 85.909 E Ft
A tranzakciók után: 90.909 E Ft (üzletrész könyvszerinti érték)
A végeredmény 5.000 E Ft vagyongyarapodás, amely után nem kellett adót fizetni.

A térítés nélküli átadás esete

 Amennyiben a maradó magánszemély tulajdonos nem a tőkeemelést választja, hanem a Gt. által biztosított ingyenes átadási lehetőséggel él, úgy a vagyoni helyzet a következőképpen alakult volna:

 A társaság induló vagyona 100.000 E Ft lecsökken a kivezetendő 45.000 E Ft értéken nyilvántartott saját üzletrész összegével (rendkívüli ráfordítás), azaz 55.000 E Ft  lesz.


A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében jövedelemnek minősül az értékpapírnak a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét.

A térítés nélküli átadás révén kapott üzletrész az Szja tv. 77/A § (1) bekezdése értelmében értékpapír formájában megszerzett vagyoni értéknek minősül. Az adókötelezettség személyesen nem közreműködő tag esetében a 28. § (1) bekezdés g) pontja alapján történik.

 Egyéb jövedelem különösen

g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.

Személyesen  közreműködő tag esetében nem önálló tevékenységből származó összevonandó jövedelemként adózik.

A magánszemélynél  a szerzés pillanatában az 1.500 E Ft névértékű saját üzletrész szokásos piaci ára, egyezően a saját tőke reá jutó arányos részével 50.000 E Ft összeget tesz ki. Ezt a törvény mind vagyongyarapodásnak tekinti értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték jogcímen. [Szja tv. 77/A. § (1)]. A juttatásnak számításaink szerint 19.410 E Ft adó és járulék vonzata van. Az ügylet véleményünk szerint illeték fizetési kötelezettséget nem keletkeztet.
A magánszemély vagyonának alakulása:
55.000 E Ft (üzletrész könyvszerinti érték) + 35.909 E Ft (be nem fektetett pénzeszköz) - 19.410 E Ft (adók és járulékok) = 71.499 E Ft

 A tőke kivonás esete

 Tőkekivonás eredményeképpen a társaság saját tőkéje 50.000 E Ft maradna, amely teljes egészében a maradó magánszemély által jegyzett 1.500 E Ft törzstőke könyvszerinti értékét testesítené meg.
 A jegyzett tőke összegét csökkenteni kell a bevont üzletrész névértékével, a rendkívüli bevételekkel szemben. Az üzletrész visszavásárlási (könyvszerinti) értékét pedig ki kell vezetni a rendkívüli ráfordításokkal szemben. Felosztható kivont tőkéről nem beszélhetünk, hiszen a tőkekivonás az üzletrész bevonására irányult. A kivezetés egyenlege - 43.500 E Ft rendkívüli eredmény, amely a Tao tv 3. sz. melléklete szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül.
A társaság vagyonára gyakorolt hatás:
 100.000 E Ft (induló vagyon) + 1.500 E Ft - 45.000 E Ft = 56.500 E Ft

 A maradó magánszemély tulajdonos vagyona pedig a következőképpen alakult:
 56.500 E Ft (üzletrész könyvszerinti érték) + 35.909 E Ft (nem befektetett pénzeszköz) = 92.909 E Ft

A három lehetséges megoldást összehasonlítva, megállapíthatjuk, hogy a tőkeemeléssel kombinált üzletrész szerzés csak a második helyen szerepel az eredményességet illetően. Arról nem is beszélve, hogy tőkekivonás esetén a be nem fektetett pénzeszközök szabadon felhasználhatók, míg a kérdésben szereplő megoldásnál mindez csak korlátozott keretek között történhet.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódó kifizetések

Egy havi áfa bevalló építőipari kft-vel kapcsolatos a kérdésem. A Kft közbeszerzési eljárás keretében szerzi meg a munkákat. A fizetési határidő 60 nap, amit a megrendelő gyakran ilyen, olyan kifogással nem tart be. Ennek következtében a Kft-nek gyakran van adó- és járulék tartozása.
A szerződésben a megrendelő minden esetben 10% jól teljesítési garanciát tart vissza.
A Kft az eredeti esedékességi időpontban kért és kapott nullás igazolást, így a számlák ellenértékét megkapta a gar. visszatartás nélkül. Esedékes volna több számla garanciális visszatartásának a kifizetése, de a megrendelő nullás igazolást kér a kifizetéshez, amit a Kft nem tud teljesíteni, az adó- és járulék tartozások miatt. A Kft. ügyvezetője úgy gondolja, a garanciális kötelezettség kifizetésének csak ahhoz van köze, hogy a Kft. a munkát jól, vagy nem jól végezte el. Ennek következtében ügyfelem továbbra sem tudja rendezni adó- és járulék kötelezettségét.
Ugyanez Kft egy másik megrendelője a 2012. január 15-i fizetési határidejű számláját nem fizette ki. Arra hivatkozott, hogy az adott munkáért ő sem kapta meg a pénzt. A Kft. január 15-én rendelkezett nullás igazolással. A Megrendelő most tudna fizetni, de most megint nem tudunk nullás igazolást kapni. 
Mit lehet tenni a fenti esetben, mivel lehet érvelni, hogy a a Kft hozzá jusson a pénzéhez?

A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódó kifizetésekkel kapcsolatban az adózás rendjéről szóló  2003. évi XCII. törvény tartalmaz rendelkezéseket. Az alábbiakban a hivatkozott törvény szövegét idézzük:

36/A. § (1) A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan a közbeszerzésekről szóló törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti nyertes ajánlattevő és a Kbt. szerinti alvállalkozók közötti szerződések, valamint minden további, a polgári jog szerinti alvállalkozók között megkötött vállalkozási szerződések alapján történő, a havonta nettó módon számított 200 000 forintot meghaladó kifizetésnél a kifizetést teljesítő az igénybe vett alvállalkozónak a teljesítésért - visszatartási kötelezettség nélkül - abban az esetben fizethet, ha
a) az alvállalkozó bemutat, átad vagy megküld a tényleges kifizetés időpontjától számított 30 napnál nem régebbi nemlegesnek minősülő együttes adóigazolást, vagy
b) az alvállalkozó a kifizetés időpontjában szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban.
Kifizetést teljesítőnek minősül az ajánlattevő, a Kbt. szerinti alvállalkozó, valamint a polgári jog szerinti alvállalkozó.
(2) A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan megkötött mindegyik szerződés esetén a kifizetést teljesítő a szerződésben írásban tájékoztatja az alvállalkozót arról, hogy a szerződés és ennek teljesítése esetén a kifizetés e § hatálya alá esik.
(3) A kifizetést teljesítő a köztartozást mutató együttes adóigazolás átadása, bemutatása vagy megküldése után a köztartozás erejéig visszatartja a kifizetést. Amennyiben az együttes igazolás köztartozást mutat és a kifizetés kötelezettje ennek ellenére elmulasztja a visszatartást, a kifizetés erejéig egyetemlegesen felel az alvállalkozót a kifizetés időpontjában terhelő köztartozásért. A visszatartási kötelezettség az általános forgalmi adóra nem terjed ki. Nem keletkezik a kifizetést teljesítőnek visszatartási kötelezettsége és egyetemleges felelőssége, ha a (2) bekezdés szerinti tájékoztatást mint alvállalkozó nem kapta meg, valamint abban az esetben sem, amennyiben az igazolást bemutató szervezet felszámolás alatt áll.
(4) Ha az állami adóhatóság a közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt együttes adóigazolásban állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozást mutat ki, az adóigazolás kiállításával egyidejűleg a végrehajtás szabályai szerint intézkedik a követelés lefoglalásáról. A kifizetést teljesítő a visszatartás és követelés lefoglalását követően mentesül az egyetemleges felelősség alól. A kifizetést teljesítő az állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozást meghaladó összegű kifizetést a rá egyébként kötelező fizetési határidőben teljesíti az adóhatóság végrehajtási cselekménye előtt.
(5) Amennyiben az (1)-(3) bekezdések szerinti kifizetés kapcsolt vállalkozások között történik, a közbeszerzések közvetlen megvalósításában részt vevő mindegyik kapcsolt vállalkozás egyetemlegesen felel a kifizetés összegéig a kifizetés időpontjában fennálló, azon kapcsolt vállalkozás állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozásáért, amelynek a kifizetést teljesítették.
(6) Az (1)-(4) bekezdések rendelkezéseit a Kbt. szerinti ajánlatkérő, illetve a nevében eljáró más személy és a nyertes ajánlattevő között létrejött szerződésekre is alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy az ajánlatkérőt nem terheli a visszatartási kötelezettség az ajánlati vagy a teljesítési biztosítékra, illetőleg az ajánlatkérőnek egyetemleges felelőssége nem keletkezik.
(7) Az együttes adóigazolás annak 30 napos érvényességi idején belül az e § hatálya alá tartozó kifizetéseknél több kifizetést teljesítőnél is felhasználható.
(8) Amennyiben az alvállalkozó a kifizetést teljesítővel szemben fennálló követelését faktorálja (engedményezi), a kifizetést teljesítő abban az esetben fizethet a faktornak (engedményesnek), ha a kifizetés előtt a faktor (engedményes) vagy az alvállalkozó rendelkezésre bocsátja az alvállalkozóra vonatkozó együttes adóigazolást, vagy az alvállalkozó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban, ellenkező esetben a kifizetést teljesítő egyetemleges felelőssége és visszatartási kötelezettsége fennáll.
(9) E § rendelkezéseit nem kell alkalmazni abban az esetben, ha az adóigazoláson feltüntetett tartozás 2008. szeptember 30-át követően keletkezett.

Az adóhatóság honlapján egy átfogó tájékoztató érhető el. Ebben a cikkben számos kérdésre rávilágítanak. A címe: Tájékoztató a közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan megkötött szerződések alapján történő kifizetésekre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekről.
apeh.hu >>>

Ebből az írásból kiemelünk néhány fontos gondolatot, amely a hozzánk intézett kérdéssel kapcsolatos.
Fő szabály: 
A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan a közbeszerzésekről szóló törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti nyertes ajánlattevő és a Kbt. szerinti alvállalkozók közötti szerződések, valamint minden további, a polgári jog szerinti alvállalkozók között megkötött vállalkozási szerződések alapján történő, a havonta nettó módon számított 200 000 forintot meghaladó kifizetésnél a kifizetést teljesítő az igénybe vett alvállalkozónak a teljesítésért – visszatartási kötelezettség nélkül – abban az esetben fizethet, ha

• az alvállalkozó bemutat, átad vagy megküld a tényleges kifizetés időpontjától számított 30 napnál nem régebbi nemlegesnek minősülő együttes adóigazolást, vagy
• az alvállalkozó a kifizetés időpontjában szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban.

További kiemelések az írásból:
- A felelősség a vállalkozói lánc minden pontján fennáll, ahol közpénzből – a közbeszerzés teljesítéséhez kapcsolódóan – fizetnek.
- Mindig azon személy/szervezet részére kell benyújtani az együttes adóigazolást, aki a kifizetést teljesíti.
- Amennyiben a pénzügyi teljesítés időpontja 2009. február 15. vagy azt követő időpont – a közbeszerzés teljesítéséhez kapcsolódóan megkötött szerződések létrejöttének, teljesítésének dátumától függetlenül – az Art. 36/A. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell. Vagyis a kifizetés időpontja a mérvadó!
- Ha biztosítéki célú (pl. jó-teljesítési, szavatossági visszatartás) kifizetés történik – a közpénzből történő kifizetésre tekintettel – az Art. 36/A. §-ában foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell.
- A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan megkötött mindegyik szerződés esetén a kifizetést teljesítőnek az alvállalkozót a szerződésben írásban kell tájékoztatnia arról, hogy a szerződés és ennek teljesítése esetén a kifizetés a közbeszerzési felelősségi szabály (Art. 36/A. §) hatálya alá esik. Tehát a a szerződésben szerepelni kell a tájékoztatásnak! A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása kiemelt szankcióval jár és a kifizetés összegének 20%-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
- Amennyiben az alvállalkozó a kifizetés előtt nem tud „nullásnak” minősülő együttes adóigazolást bemutatni illetve nem szerepel a köztartozásmentes adatbázisban, azaz tartozása van, a kifizetést teljesítőnek az adóhatóság intézkedéséig vissza kell tartania a kifizetést az igazolásban feltüntetett köztartozás erejéig. Tehát nem a teljes kifizetés megtagadására jogosult, csak az igazolásban szereplő összeg erejéig terjed e jogosultsága. A kifizetést teljesítő a köztartozást meghaladó összegű kifizetést a rá egyébként kötelező fizetési határidőben kell teljesítse akár az adóhatóság végrehajtási cselekménye előtt.
-  Ahhoz, hogy a szolgáltatást teljesítő az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni, az áfának megfelelő összeget a számla szerinti fizetési határidőig a kifizetőnek meg kell fizetnie.
- Ha az együttes igazolás köztartozást mutat, az adóhatóság az adóigazolás kiállításával egyidejűleg a végrehajtás szabályai szerint (a végrehajtási jegyzőkönyv kiállításával és megküldésével) intézkedik a követelés lefoglalásáról. A kifizetést teljesítő a visszatartás és a követelés lefoglalását követően mentesül az egyetemleges felelősség alól.
- Amennyiben a kifizetést teljesítő - a köztartozás fennállása ellenére - nem teljesíti visszatartási kötelezettségét, a kifizetés erejéig egyetemlegesen felel az alvállalkozót a kifizetés időpontjában terhelő köztartozásért.

A kérdés második részére utalva elmondhatjuk, hogy jogszerűen pénzt visszatartani "nekünk sem fizettek" indokkal nem lehet. Egyébként pedig, ha végre rendelkezésre áll a pénz, abból úgyis le kell rendezni az adó- és járulék tartozást, tehát annak a résznek a visszatartása nem jelent pénzügyi hátrányt az alvállalkozónak.

Érdekességként jegyezzük meg, hogy a hivatkozott adóhatósági tájékoztató figyelmeztet arra, hogy "az Art. 36. § (9) bekezdésében rögzített mentesítés a közbeszerzésekhez kapcsolódó kifizetési szabályok módosításáról szóló 2010. évi LXIV. törvény rendelkezései alapján 2010. december 31-ig volt hatályban.Tekintettel azonban arra, hogy az Art. 36. § (9) bekezdése hatályát vesztette, a 2010. december 31-ét követően teljesítendő kifizetéseknél, a tartozás keletkezési időpontjától függetlenül, az Art. 36/A. §-ában foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell." Ugyanakkor mi úgy látjuk, hogy a  jogszabály mai napon (2012.III.30.) hatályos állapota szerint a (9) bekezdés továbbra is létezik!


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A készpénz fizetéssel kapcsolatos szabályok

Az adózói kör által teljesített készpénzben történő kifizetések bizonyos összeghatár felett, bejelentési kötelezettséget vonnak maguk után. Ebben a tekintetben a jogalkotó különbséget tesz a kapcsolt felek, illetve a független adózók között. A kapcsolt felek között teljesült készpénzes ügylet összeghatára 2012 évben változatlanul egy millió forint. A független felek között megvalósuló készpénzkifizetések összeghatár kettő millió forintra módosult. Ez korábban öt millió forintban volt meghatározva. A bejelentésre kötelezett - a törvény szövege szerint - mindig a vevő, illetve szolgáltatást igénybe vevő.

A bejelentő személye és tárgya tekintetében több jogi bizonytalanság is tapasztalható.

Nem világos például, hogy a készpénzben adott kölcsönre vonatkozik-e a bejelentési kötelezettség. Igaz ugyan, hogy a kölcsön nyújtás az szolgáltatásnak minősül, ugyanakkor ebben az esetben nem a szolgáltatás igénybe vevője a fizető fél. Bár az is tény, hogy a törvény nem mondja ki, hogy a készpénz fizető a bejelentésre kötelezett. Így, ha furcsának tűnik is, de véleményünk szerint a kölcsön igénybe vevőjére is vonatkozik a bejelentési kötelezettség. Fontos itt azt is megjegyezni, hogy a munkaviszony keretében történő kifizetések nem tekintendők szolgáltatás nyújtásnak, illetve igénybevételnek.

Az egy napon belül, ugyanazon felek között több részletben teljesített készpénz mozgás megítélése is vethet fel kérdéseket. A törvény a "készpénzfizetés napjáról" beszél és nem alkalmakként történő pénzmozgásról. Olvashatók olyan vélemények, amelyek szerint csak az összeghatárt meghaladó tételeket kell figyelembe venni. Mi úgy ítéljük meg, hogy az ugyanazon napon történt pénzmozgásokat egy bizonyos partner tekintetében össze kell számítani. Mondjuk tíz millió forint tizenegy részletben (tizenegy pénztárbizonylaton) történő átadása számunkra legalábbis nem tűnik életszerű jogalkalmazásnak.

 A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyt nem terheli bejelentési kötelezettség.

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
17. § (1) Az adózó,
(9) A készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybe vevőjének - a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével - be kell jelentenie
a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást,
b) egyéb esetben a kétmillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást.

A b) bekezdést módosította: 2011. évi CLVI. törvény 360. § (1) 6.

Mulasztási bírság
172. § (1) A (2) bekezdésben foglalt eltéréssel a magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
a) a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti,

Bejelentési nyomtatvány: 40
Bejelentés készpénzfizetésről (nyomtatvány letöltése a NAV oldaláról): http://www.nav.gov.hu/magyar_oldalak/nav/letoltesek/nyomtatvanykitolto_programok/nyomtatvanykitolto_programok_nav/adatbejelentok_adatmodositok/40.html

Az adóhatóság honlapján olvasható tájékoztatóban, blogbejegyzésünk időpontjában még nem történt meg az összeghatárra vonatkozó változás frissítése!

A társas vállalkozások készpénzforgalmának ellenőrzési tapasztalatai
http://www.apeh.hu/magyar_oldalak/nav/ugyfelszolg/regiok/delalfold/aktualis/elltap.html?query=k%C3%A9szp%C3%A9nz 


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.