Saját üzletrésszel kapcsolatos elszámolások adózási kérdései

 Egy korlátolt felelősségű társaságnak két magánszemély tulajdonosa van. A jegyzett tőke értéke (névérték) 3.000 E Ft és ez 50-50 százalékos arányban oszlik meg a két tulajdonos között. A társaság saját tőkéje 100.000 E Ft. Az egyik tulajdonos úgy dönt, hogy megválik a cégtől és felajánlja üzletrészét a másik tulajdonosnak. Pénzügyi megfontolásból a maradó tulajdonos úgy ítéli meg, hogy kedvezőbb számára, ha átmenetileg a társa üzletrészét nem ő, hanem maga a társaság vásárolja meg. A kialkudott vételár 45.000 E Ft, amelyet a cég ki is fizet a megváló tulajdonosnak úgy, hogy levonja belőle a jövedelemként figyelembe veendő részre jutó adót.

A fent leírt tranzakció után a meglévő tulajdonos úgy dönt, hogy tőkét emel a társaságban 30.000 E Ft értékben. A tőkeemelés következtében a cég jegyzett tőkéje 33.000 E Ft lesz és a törzsbetétek aránya immár 95,45 százalékban az ott maradt magánszemély javára billen el. A maradék 4,55 százalék a Kft saját üzletrészét képviseli. Utolsó lépésként az egyedül maradt tulajdonos megvásárolja a társaság saját üzletrészét könyvszerinti értéken. A könyvszerinti értéket minden más gazdasági eseménytől elvonatkoztatva, egyedül a tőkeemelés miatt bekövetkezett vagyongyarapodás figyelembe vételével állapítjuk meg. Ez az érték 100.000 + 30.000 = 130.000 E Ft saját tőke X 4,55% = 5.909 E Ft.

Kérdés, hogy járható-e ez az út?  A magánszemély által 5.909 E Ft ellenében megszerzett 45.000 E Ft könyvszerinti értéken nyilvántartott üzletrész nem keletkeztet-e adóztatható jövedelmet értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték jogcímen?

 Első lépésben kigyűjtöttünk jogszabályokat és szabadon elérhető állásfoglalásokat, amelyek alátámasztják állításainkat, vagy éppenséggel kizárnak  bizonyos elképzeléseket. Ezt követően pedig levontuk saját következtetéseinket a kérdéssel kapcsolatban.

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

 Az adó mértéke

8. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó jövedelem után az adó mértéke – ha e törvény másként nem rendelkezik – az adóalap 16 százaléka.

28. §
 (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.

(14) Értékpapír vagy más vagyoni érték átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.

 29. § (1) Az összevont adóalap az adóévben adókötelezettség alá eső valamennyi önálló, nem önálló tevékenységből származó, valamint egyéb bevételből megállapított jövedelem, továbbá átalányadózás esetén az egyéni vállalkozói, a mezőgazdasági kistermelői bevételből az átalányban megállapított jövedelem és a (3)–(4) bekezdés szerinti adóalap-növelő összeg. Ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha az költségként elszámolható, vagy azt számára megtérítették), a megállapított jövedelem 78 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni.
(3) Az (1) bekezdésben említett adóalap-növelő összeget
a) az (1) bekezdés szerinti jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meg nem haladó része után nem kell megállapítani,
b) az (1) bekezdés szerinti jövedelem 2 millió 424 ezer forintot meghaladó része után 27 százalékos mértékkel kell megállapítani (a továbbiakban: adóalap-kiegészítés).
(4) Az adóalap-kiegészítés összegét a (3) bekezdés szerint az adóbevallásban/munkáltatói elszámolásban az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett adóalap-kiegészítéstől függetlenül kell megállapítani.

Árfolyamnyereségből származó jövedelem

67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni.
 
 A vállalkozásból kivont jövedelem

68. § 
(2) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az értékpapír megszerzésére fordított értékből azt a részt, amelyet e jövedelem megállapításakor bevételt csökkentő tételként vettek figyelembe, a későbbiekben nem lehet elszámolni a magánszemély jövedelmének megállapításakor.

Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték

77/A. § (1) A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében jövedelemnek minősül az értékpapírnak a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és az értékpapírt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni.

 (6) Az (1) és (5) bekezdés alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költséget az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy ha a dolgozói üzletrész, dolgozói részvény hagyaték tárgyát képezte, az eredeti szerző örökösénél a szerzési érték azonos az eredeti szerzőnél alkalmazható szerzési értékkel.

 2011. évi CLVI. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról (A SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓ)

A kifizető által fizetendő adó alapja

455. § (1) A kifizetőt terhelő adó alapja:
a) a kifizetőnek a természetes személlyel fennálló, adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára tekintettel, vagy azzal összefüggésben a természetes személy részére juttatott, kifizetett, a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerinti adókötelezettség alá eső nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint figyelembe vett jövedelem, növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj összegével;
(2) Adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony:
a) a munkaviszony;
c) a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda és természetes személy tagja között fennálló, a tagnak a jogi személy, az egyéb szervezet tevékenységében való személyes közreműködési kötelezettséget eredményező tagi jogviszony (ideértve a nem munkaviszony keretében ellátott vezető tisztségviselői jogviszonyt is);

Az adó mértéke és fizetendő összege
459. § (1) A számított adó az adóalap 27 százaléka.

 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról

3. §
 (1) A kifizető, – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adó (adóelőleg) alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani – a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adó (adóelőleg) alap számításánál figyelembe vett jövedelem,
(3) A magánszemély az adóévben megszerzett

a) vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §],
b) értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja tv. 65/A. §],
c) osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §],
d) árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja tv. 67. §],
e) ingatlan bérbeadásából [Szja tv. 16. § (1) bekezdés] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg

után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. 19. § (3) bekezdése alapján megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (1) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, a Tbj. 36–37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)–e) pontban meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).

 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra,

A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
19. az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy annak átadása, nyújtása jogszabályon alapul.

 2011.06.29.
Jegyzett tőke leszállítása (bejelentett részesedés)

A Tao. tv. 8. § (1) bekezdés m) pont b) alpontja szerint az adózás előtti eredményt növeli az adózónál a részesedéshez kapcsolódó, az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztés, árfolyamveszteség, a részesedés bármely jogcímen történő kivezetése (ide nem értve az átalakulás miatti elszámolást) következtében elszámolt ráfordításnak az elszámolt bevételt meghaladó része.

Ez utóbbi előírásra tekintettel, ha a tőkekivonás útján megvalósuló tőkeleszállítás eredménye veszteség, akkor azzal az adóalap megállapításakor meg kell növelni az adózás előtti eredményt, függetlenül attól, hogy az egy éven belül vagy egy éven túl, illetve milyen mértékben valósul meg, mivel a bevonás kivezetést jelent e rendelkezés alkalmazásában.

[NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5228731297/2010.]

http://www.apeh.hu/magyar_oldalak/nav/ado/tarsasagi/jegyzett_toke.html?query=t%C5%91kelesz%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s


2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

 121. § (1) A társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az üzletrész mértéke a tagok törzsbetétéhez igazodik. Azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződnek, a társasági szerződés azonban egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhat fel.

123. § (1) Az üzletrész a társaság tagjaira – a társaság saját üzletrészét (135. §) kivéve – szabadon átruházható.
135. § (1) A társaság a saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg. Csak azok az üzletrészek vásárolhatók meg, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették, illetőleg teljesítették.

(2) Tilos a saját üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalék fizetéséről sem határozhatna. A saját üzletrész megvásárlása fedezetének megállapításával összefüggésben a számviteli törvény szerinti beszámolóban és a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni.

(3) A társaság tulajdonába került saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

(4) A saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagokat megillető juttatásként kell – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – törzsbetéteik arányában számításba venni. Az osztalékra való jogosultság szabályai megfelelően alkalmazandók a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon felosztása során is.

(5) Az (1) bekezdés alapján megvásárolt üzletrészt – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni vagy azt a tagoknak – törzsbetéteik arányában – térítés nélkül átadni, illetve a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.


1990. évi XCIII. TÖRVÉNY az illetékekről

11. § (1) Az ajándékozási illeték tárgya:
a) ingatlan ajándékozása,
b) ingó ajándékozása,
c) vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás.

 18. §
(2) Az illetékfizetési kötelezettség a következő vagyoni értékű jogokra és ingókra terjed ki:
h) belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzésére, ha a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság olyan gazdálkodó szervezet, amelynek a cégjegyzékben feltüntetett (ennek hiányában a létesítő okiratában megjelölt) főtevékenysége épületépítési projekt szervezése, lakó- és nem lakó épület építése, saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése vagy saját tulajdonú ingatlan adásvétele.

102. § (1) E törvény alkalmazásában
d) vagyoni értékű jog: a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga – ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat –, továbbá a vagyonkezelői jog, az önálló orvosi tevékenység működtetési joga, az üzembentartói jog, továbbá ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés;

ec) tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint üzletrész, vagyoni betét esetén az illetékkötelezettség keletkezésének napján érvényes tőzsdei átlagár alapján számított érték. Ennek hiányában annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, egyéb jogi személynek – amelyben a vagyonszerző tagsági jogot szerzett – az illetékkötelezettség keletkezésének napján rendelkezésre álló, a gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy arra feljogosított döntéshozó szerve által elfogadott utolsó számviteli beszámoló mérlegében (ilyen mérleg hiányában az alapításkori nyitó vagyonmérlegében, az illetékkötelezettség keletkezésekor felszámolás alatt álló gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy esetén a felszámolás kezdő napját megelőző napra elkészített zárómérlegében) szereplő saját tőke mérleg szerinti értékének a megszerzett értékpapírra, üzletrészre, vagyoni betétre jutó hányada,

 2000. évi C. törvény a számvitelről

 30. §
(4) Saját részvények, saját üzletrészek a vállalkozó által visszavásárolt (megszerzett) tulajdoni részesedést jelentő saját befektetések.

35. §
(10) A visszavásárolt saját részvény, saját üzletrész, a visszaváltható részvény bevonása esetén, azok névértékének megfelelő összeggel a jegyzett tőkét kell csökkenteni, a névérték és a visszavásárlási (nyilvántartás szerinti) érték közötti különbözettel – előjelének megfelelően – az eredménytartalékot kell módosítani a jegyzett tőke módosításának a cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával.

 38. §
(3) Az eredménytartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni:

39. §
(5) A saját részvény, a saját üzletrész, továbbá a visszaváltható részvény visszavásárlásának (megszerzésének) – a más jogszabályban előírtakon túlmenően – az is feltétele, hogy azok visszavásárlására (megszerzésére)

a) a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegében kimutatott, osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként figyelembe nem vett tárgyévi adózott eredmény (tárgyévi mérleg szerinti eredmény), illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített, osztalékként, részesedésként, kamatozó részvény kamataként figyelembe nem vett tárgyévi adózott eredmény (tárgyévi mérleg szerinti eredmény), vagy

b) a 21. § szerinti közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott – osztalékelőlegként figyelembe nem vett – adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített közbenső mérlegben (illetve egyéb, az alapul szolgáló beszámoló mérlegében) kimutatott – osztalékelőlegként figyelembe nem vett – adózott eredmény

fedezetet nyújtson úgy, hogy a lekötött tartalékkal, az értékelési tartalékkal, továbbá a visszavásárlás (a megszerzés) értékével csökkentett saját tőke összege nem csökken a jegyzett tőke összege alá.

 49. §
(3) A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés bekerülési (beszerzési) értéke vásárláskor a részvényekért, üzletrészekért, vagyoni betétekért fizetett ellenérték (vételár), cégvásárláskor – üzleti vagy cégérték, illetve negatív üzleti vagy cégérték kimutatása esetén – az üzleti vagy cégértékkel csökkentett, a negatív üzleti vagy cégértékkel növelt ellenérték (vételár).

84. §
(7) A pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell kimutatni:

a) a forgóeszközök között kimutatott tulajdoni részesedést jelentő befektetések (ideértve a saját részvényt, a saját üzletrészt is) értékesítésekor az értékesített befektetés eladási ára és könyv szerinti értéke közötti – nyereségjellegű – különbözetet (árfolyamnyereséget);

 85.§
(3) A pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni:

a) a forgóeszközök között kimutatott tulajdoni részesedést jelentő befektetések (ideértve a saját részvényt, a saját üzletrészt is) értékesítésekor az értékesített befektetés eladási ára és könyv szerinti értéke közötti – veszteségjellegű – különbözetet (árfolyamveszteséget);
86. §
(3) A rendkívüli bevételek között kell kimutatni:
e) a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor, ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, a bevont részesedés (részvény, üzletrész, vagyoni betét) névértékének fejében átvett (járó) eszközök értékét;
(6) A rendkívüli ráfordítások között kell kimutatni:
f) a tulajdonosnál (a tagnál) a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor, ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, a bevont részesedések (részvények, üzletrészek, vagyoni betétek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét.

 90.§
(7) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek megszerzésére vonatkozó adatokat. Ismertetni kell a saját részvények, saját üzletrészek megszerzésének indokát, a saját részvények, saját üzletrészek számát és névértékét, azoknak a jegyzett tőkéhez viszonyított arányát, a saját részvények, saját üzletrészek visszterhes megszerzése vagy elidegenítése esetén a kifizetett vagy kapott ellenérték összegét, továbbá az üzleti év során közvetlenül vagy közvetve a társaság rendelkezése alá került részvények, üzletrészek együttes számát és névértékét. A kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni a visszaváltható részvények megszerzésével kapcsolatos – előzőekben részletezett – adatokat.

 A mérlegben:

III. Értékpapírok
1. Részesedés kapcsolt vállalkozásban
2. Egyéb részesedés
3. Saját részvények, saját üzletrészek
4. Forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok


 Adózási kérdés

5. Egy Kft. saját üzletrészének ingyenes, az egyes tagok tulajdonába történő adása során keletkezik-e az egyes tagoknak adóköteles jövedelmük?
2010.12.03.

Igen, a tagoknak az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelmük keletkezik.
(szja-törvény 29. § (1) és (3) bekezdései, 77/A. § (2) bekezdés)

(Az APEH oldalán volt olvasható)


2009.08.31.
A névértéket meghaladó könyv szerinti értékű visszavásárolt saját üzletrész bevonásának adójogi minősítése

[Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pont]

A korlátolt felelősségű társaság a tagjának üzletrészét visszavásárolta, majd a tőrzstőke leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonta. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 137. §-a kimondja, hogy az üzletrész bevonására csak akkor van lehetőség, ha azt társasági szerződés kifejezetten megengedi; a bevonás elrendelésével a törzsbetét megszűnik és értékével a törzstőkét csökkenteni kell. A saját üzletrész bevonásakor a névértéket – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 86. § (3) bekezdésének f) pontja szerint – rendkívüli bevételként, a könyv szerinti értéket – az Sztv. 86. § (6) bekezdésének b) pontja alapján – rendkívüli ráfordításként kell elszámolni.

Annak megítélése, hogy amennyiben a rendkívüli bevétel és a rendkívüli ráfordítás különbözete veszteség, kell-e az adózás előtti eredményt növelni, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 8. §-ának d) pontjában foglaltak vizsgálatával történhet, mivel a Tao. tv. 3. számú mellékletének taxatív felsorolása ezt az esetet nem tartalmazza. Szükséges megvizsgálni a visszavásárlás okát, a visszavásárlási ár meghatározásának indokait, illetve azon körülményeket, amelyek igazolják, hogy a visszavásárlás és a bevonás a vállalkozási, bevételszerző tevékenységet szolgálja.

http://www.apeh.hu/magyar_oldalak/nav/ado/afa080101_hatalyos/uzletresz_090831.html?query=%C3%BCzletr%C3%A9sz
[PM Jövedelemadók főosztálya 7926/2009. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 2278858053/2009.]

 Adózási kérdés

43. Üzletrész adásvétellel történő megszerzése esetén keletkezik-e illetékfizetési kötelezettség?
2010.02.09.

Amennyiben olyan társaságban történik a vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzése, amely belföldi ingatlanvagyonnal rendelkezik, akkor a szerzés a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség hatálya alá tartozik.

(Az APEH oldalán volt olvasható)
Következtetések

Ha az üzletrészt névérték felett vásárolja meg a társaság (de az nem haladja meg a szerzés időpontjában megállapítható szokásos piaci értéket, akkor a magánszemélynek árfolyamnyereségből származó jövedelme keletkezik [Szja tv. 67. §]. A szerződés szerinti ár és a névérték közötti különbözet utáni adót [Szja tv. 8. § (1) és ehót [Eho tv. 3.§ (3) d)] kell a kifizetőnek vonnia.

A társaság a forgóeszközökön belül az értékpapírok között kimutatja a saját üzletrész szerzési értékét.

A maradó tulajdonos által végrehajtott 30.000 E Ft tőkeemelés a cég vagyonát gyarapítja, de egyben a törzsbetétek arányát is lényegesen megváltoztatja.

• Az összes törzsbetét = 33.000 E Ft
• A magánszemély tulajdonos törzsbetétje = 31.500 E Ft (95,45%)
• A cég által birtokolt saját üzletrész = 1.500 E Ft (4,55%)

 Elvonatkoztatva minden egyéb lehetséges gazdasági eseménytől és csak az ügyletre vonatkozó hatásokat figyelembe véve, a saját üzletrész értékesítésének pillanatában a társaság saját tőkéje, a tőkeemelés hatását is figyelembe véve, 130.000 E Ft. Ennek a saját üzletrészre jutó része 5.909 E Ft (könyvszerinti érték).

Amennyiben ez a saját üzletrész könyvszerinti értéken kerül eladásra a magánszemély tulajdonos részére, úgy ennek az Szja tv. 77/A. § (1) értelmében nincs adózási vonzata. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy a társaságnál 45.000 E Ft nyilvántartási értéken szereplő üzletrész értékesítése könyvszerinti értéken jelentős veszteséggel jár.

+5.909 E Ft - 45.000 E Ft = -39.091 E Ft árfolyamveszteség

 Összességében a társaság vagyona 100.000 E Ft + 30.000 E Ft - 39.091 E Ft = 90.909 E Ft, azaz 9.091 E Ft összeggel csökkent.
 A maradó magánszemély tulajdonos vagyona pedig a következőképpen alakult:
Kiindulási érték: 50.000 E Ft (üzletrész könyvszerinti érték) + 35.909 E Ft (pénzeszköz) = 85.909 E Ft
A tranzakciók után: 90.909 E Ft (üzletrész könyvszerinti érték)
A végeredmény 5.000 E Ft vagyongyarapodás, amely után nem kellett adót fizetni.

A térítés nélküli átadás esete

 Amennyiben a maradó magánszemély tulajdonos nem a tőkeemelést választja, hanem a Gt. által biztosított ingyenes átadási lehetőséggel él, úgy a vagyoni helyzet a következőképpen alakult volna:

 A társaság induló vagyona 100.000 E Ft lecsökken a kivezetendő 45.000 E Ft értéken nyilvántartott saját üzletrész összegével (rendkívüli ráfordítás), azaz 55.000 E Ft  lesz.


A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében jövedelemnek minősül az értékpapírnak a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított igazolt kiadás (érték) és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét.

A térítés nélküli átadás révén kapott üzletrész az Szja tv. 77/A § (1) bekezdése értelmében értékpapír formájában megszerzett vagyoni értéknek minősül. Az adókötelezettség személyesen nem közreműködő tag esetében a 28. § (1) bekezdés g) pontja alapján történik.

 Egyéb jövedelem különösen

g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.

Személyesen  közreműködő tag esetében nem önálló tevékenységből származó összevonandó jövedelemként adózik.

A magánszemélynél  a szerzés pillanatában az 1.500 E Ft névértékű saját üzletrész szokásos piaci ára, egyezően a saját tőke reá jutó arányos részével 50.000 E Ft összeget tesz ki. Ezt a törvény mind vagyongyarapodásnak tekinti értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték jogcímen. [Szja tv. 77/A. § (1)]. A juttatásnak számításaink szerint 19.410 E Ft adó és járulék vonzata van. Az ügylet véleményünk szerint illeték fizetési kötelezettséget nem keletkeztet.
A magánszemély vagyonának alakulása:
55.000 E Ft (üzletrész könyvszerinti érték) + 35.909 E Ft (be nem fektetett pénzeszköz) - 19.410 E Ft (adók és járulékok) = 71.499 E Ft

 A tőke kivonás esete

 Tőkekivonás eredményeképpen a társaság saját tőkéje 50.000 E Ft maradna, amely teljes egészében a maradó magánszemély által jegyzett 1.500 E Ft törzstőke könyvszerinti értékét testesítené meg.
 A jegyzett tőke összegét csökkenteni kell a bevont üzletrész névértékével, a rendkívüli bevételekkel szemben. Az üzletrész visszavásárlási (könyvszerinti) értékét pedig ki kell vezetni a rendkívüli ráfordításokkal szemben. Felosztható kivont tőkéről nem beszélhetünk, hiszen a tőkekivonás az üzletrész bevonására irányult. A kivezetés egyenlege - 43.500 E Ft rendkívüli eredmény, amely a Tao tv 3. sz. melléklete szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül.
A társaság vagyonára gyakorolt hatás:
 100.000 E Ft (induló vagyon) + 1.500 E Ft - 45.000 E Ft = 56.500 E Ft

 A maradó magánszemély tulajdonos vagyona pedig a következőképpen alakult:
 56.500 E Ft (üzletrész könyvszerinti érték) + 35.909 E Ft (nem befektetett pénzeszköz) = 92.909 E Ft

A három lehetséges megoldást összehasonlítva, megállapíthatjuk, hogy a tőkeemeléssel kombinált üzletrész szerzés csak a második helyen szerepel az eredményességet illetően. Arról nem is beszélve, hogy tőkekivonás esetén a be nem fektetett pénzeszközök szabadon felhasználhatók, míg a kérdésben szereplő megoldásnál mindez csak korlátozott keretek között történhet.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódó kifizetések

Egy havi áfa bevalló építőipari kft-vel kapcsolatos a kérdésem. A Kft közbeszerzési eljárás keretében szerzi meg a munkákat. A fizetési határidő 60 nap, amit a megrendelő gyakran ilyen, olyan kifogással nem tart be. Ennek következtében a Kft-nek gyakran van adó- és járulék tartozása.
A szerződésben a megrendelő minden esetben 10% jól teljesítési garanciát tart vissza.
A Kft az eredeti esedékességi időpontban kért és kapott nullás igazolást, így a számlák ellenértékét megkapta a gar. visszatartás nélkül. Esedékes volna több számla garanciális visszatartásának a kifizetése, de a megrendelő nullás igazolást kér a kifizetéshez, amit a Kft nem tud teljesíteni, az adó- és járulék tartozások miatt. A Kft. ügyvezetője úgy gondolja, a garanciális kötelezettség kifizetésének csak ahhoz van köze, hogy a Kft. a munkát jól, vagy nem jól végezte el. Ennek következtében ügyfelem továbbra sem tudja rendezni adó- és járulék kötelezettségét.
Ugyanez Kft egy másik megrendelője a 2012. január 15-i fizetési határidejű számláját nem fizette ki. Arra hivatkozott, hogy az adott munkáért ő sem kapta meg a pénzt. A Kft. január 15-én rendelkezett nullás igazolással. A Megrendelő most tudna fizetni, de most megint nem tudunk nullás igazolást kapni. 
Mit lehet tenni a fenti esetben, mivel lehet érvelni, hogy a a Kft hozzá jusson a pénzéhez?

A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódó kifizetésekkel kapcsolatban az adózás rendjéről szóló  2003. évi XCII. törvény tartalmaz rendelkezéseket. Az alábbiakban a hivatkozott törvény szövegét idézzük:

36/A. § (1) A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan a közbeszerzésekről szóló törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti nyertes ajánlattevő és a Kbt. szerinti alvállalkozók közötti szerződések, valamint minden további, a polgári jog szerinti alvállalkozók között megkötött vállalkozási szerződések alapján történő, a havonta nettó módon számított 200 000 forintot meghaladó kifizetésnél a kifizetést teljesítő az igénybe vett alvállalkozónak a teljesítésért - visszatartási kötelezettség nélkül - abban az esetben fizethet, ha
a) az alvállalkozó bemutat, átad vagy megküld a tényleges kifizetés időpontjától számított 30 napnál nem régebbi nemlegesnek minősülő együttes adóigazolást, vagy
b) az alvállalkozó a kifizetés időpontjában szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban.
Kifizetést teljesítőnek minősül az ajánlattevő, a Kbt. szerinti alvállalkozó, valamint a polgári jog szerinti alvállalkozó.
(2) A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan megkötött mindegyik szerződés esetén a kifizetést teljesítő a szerződésben írásban tájékoztatja az alvállalkozót arról, hogy a szerződés és ennek teljesítése esetén a kifizetés e § hatálya alá esik.
(3) A kifizetést teljesítő a köztartozást mutató együttes adóigazolás átadása, bemutatása vagy megküldése után a köztartozás erejéig visszatartja a kifizetést. Amennyiben az együttes igazolás köztartozást mutat és a kifizetés kötelezettje ennek ellenére elmulasztja a visszatartást, a kifizetés erejéig egyetemlegesen felel az alvállalkozót a kifizetés időpontjában terhelő köztartozásért. A visszatartási kötelezettség az általános forgalmi adóra nem terjed ki. Nem keletkezik a kifizetést teljesítőnek visszatartási kötelezettsége és egyetemleges felelőssége, ha a (2) bekezdés szerinti tájékoztatást mint alvállalkozó nem kapta meg, valamint abban az esetben sem, amennyiben az igazolást bemutató szervezet felszámolás alatt áll.
(4) Ha az állami adóhatóság a közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt együttes adóigazolásban állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozást mutat ki, az adóigazolás kiállításával egyidejűleg a végrehajtás szabályai szerint intézkedik a követelés lefoglalásáról. A kifizetést teljesítő a visszatartás és követelés lefoglalását követően mentesül az egyetemleges felelősség alól. A kifizetést teljesítő az állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozást meghaladó összegű kifizetést a rá egyébként kötelező fizetési határidőben teljesíti az adóhatóság végrehajtási cselekménye előtt.
(5) Amennyiben az (1)-(3) bekezdések szerinti kifizetés kapcsolt vállalkozások között történik, a közbeszerzések közvetlen megvalósításában részt vevő mindegyik kapcsolt vállalkozás egyetemlegesen felel a kifizetés összegéig a kifizetés időpontjában fennálló, azon kapcsolt vállalkozás állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozásáért, amelynek a kifizetést teljesítették.
(6) Az (1)-(4) bekezdések rendelkezéseit a Kbt. szerinti ajánlatkérő, illetve a nevében eljáró más személy és a nyertes ajánlattevő között létrejött szerződésekre is alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy az ajánlatkérőt nem terheli a visszatartási kötelezettség az ajánlati vagy a teljesítési biztosítékra, illetőleg az ajánlatkérőnek egyetemleges felelőssége nem keletkezik.
(7) Az együttes adóigazolás annak 30 napos érvényességi idején belül az e § hatálya alá tartozó kifizetéseknél több kifizetést teljesítőnél is felhasználható.
(8) Amennyiben az alvállalkozó a kifizetést teljesítővel szemben fennálló követelését faktorálja (engedményezi), a kifizetést teljesítő abban az esetben fizethet a faktornak (engedményesnek), ha a kifizetés előtt a faktor (engedményes) vagy az alvállalkozó rendelkezésre bocsátja az alvállalkozóra vonatkozó együttes adóigazolást, vagy az alvállalkozó szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban, ellenkező esetben a kifizetést teljesítő egyetemleges felelőssége és visszatartási kötelezettsége fennáll.
(9) E § rendelkezéseit nem kell alkalmazni abban az esetben, ha az adóigazoláson feltüntetett tartozás 2008. szeptember 30-át követően keletkezett.

Az adóhatóság honlapján egy átfogó tájékoztató érhető el. Ebben a cikkben számos kérdésre rávilágítanak. A címe: Tájékoztató a közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan megkötött szerződések alapján történő kifizetésekre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekről.
apeh.hu >>>

Ebből az írásból kiemelünk néhány fontos gondolatot, amely a hozzánk intézett kérdéssel kapcsolatos.
Fő szabály: 
A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan a közbeszerzésekről szóló törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti nyertes ajánlattevő és a Kbt. szerinti alvállalkozók közötti szerződések, valamint minden további, a polgári jog szerinti alvállalkozók között megkötött vállalkozási szerződések alapján történő, a havonta nettó módon számított 200 000 forintot meghaladó kifizetésnél a kifizetést teljesítő az igénybe vett alvállalkozónak a teljesítésért – visszatartási kötelezettség nélkül – abban az esetben fizethet, ha

• az alvállalkozó bemutat, átad vagy megküld a tényleges kifizetés időpontjától számított 30 napnál nem régebbi nemlegesnek minősülő együttes adóigazolást, vagy
• az alvállalkozó a kifizetés időpontjában szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban.

További kiemelések az írásból:
- A felelősség a vállalkozói lánc minden pontján fennáll, ahol közpénzből – a közbeszerzés teljesítéséhez kapcsolódóan – fizetnek.
- Mindig azon személy/szervezet részére kell benyújtani az együttes adóigazolást, aki a kifizetést teljesíti.
- Amennyiben a pénzügyi teljesítés időpontja 2009. február 15. vagy azt követő időpont – a közbeszerzés teljesítéséhez kapcsolódóan megkötött szerződések létrejöttének, teljesítésének dátumától függetlenül – az Art. 36/A. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell. Vagyis a kifizetés időpontja a mérvadó!
- Ha biztosítéki célú (pl. jó-teljesítési, szavatossági visszatartás) kifizetés történik – a közpénzből történő kifizetésre tekintettel – az Art. 36/A. §-ában foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell.
- A közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódóan megkötött mindegyik szerződés esetén a kifizetést teljesítőnek az alvállalkozót a szerződésben írásban kell tájékoztatnia arról, hogy a szerződés és ennek teljesítése esetén a kifizetés a közbeszerzési felelősségi szabály (Art. 36/A. §) hatálya alá esik. Tehát a a szerződésben szerepelni kell a tájékoztatásnak! A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása kiemelt szankcióval jár és a kifizetés összegének 20%-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
- Amennyiben az alvállalkozó a kifizetés előtt nem tud „nullásnak” minősülő együttes adóigazolást bemutatni illetve nem szerepel a köztartozásmentes adatbázisban, azaz tartozása van, a kifizetést teljesítőnek az adóhatóság intézkedéséig vissza kell tartania a kifizetést az igazolásban feltüntetett köztartozás erejéig. Tehát nem a teljes kifizetés megtagadására jogosult, csak az igazolásban szereplő összeg erejéig terjed e jogosultsága. A kifizetést teljesítő a köztartozást meghaladó összegű kifizetést a rá egyébként kötelező fizetési határidőben kell teljesítse akár az adóhatóság végrehajtási cselekménye előtt.
-  Ahhoz, hogy a szolgáltatást teljesítő az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni, az áfának megfelelő összeget a számla szerinti fizetési határidőig a kifizetőnek meg kell fizetnie.
- Ha az együttes igazolás köztartozást mutat, az adóhatóság az adóigazolás kiállításával egyidejűleg a végrehajtás szabályai szerint (a végrehajtási jegyzőkönyv kiállításával és megküldésével) intézkedik a követelés lefoglalásáról. A kifizetést teljesítő a visszatartás és a követelés lefoglalását követően mentesül az egyetemleges felelősség alól.
- Amennyiben a kifizetést teljesítő - a köztartozás fennállása ellenére - nem teljesíti visszatartási kötelezettségét, a kifizetés erejéig egyetemlegesen felel az alvállalkozót a kifizetés időpontjában terhelő köztartozásért.

A kérdés második részére utalva elmondhatjuk, hogy jogszerűen pénzt visszatartani "nekünk sem fizettek" indokkal nem lehet. Egyébként pedig, ha végre rendelkezésre áll a pénz, abból úgyis le kell rendezni az adó- és járulék tartozást, tehát annak a résznek a visszatartása nem jelent pénzügyi hátrányt az alvállalkozónak.

Érdekességként jegyezzük meg, hogy a hivatkozott adóhatósági tájékoztató figyelmeztet arra, hogy "az Art. 36. § (9) bekezdésében rögzített mentesítés a közbeszerzésekhez kapcsolódó kifizetési szabályok módosításáról szóló 2010. évi LXIV. törvény rendelkezései alapján 2010. december 31-ig volt hatályban.Tekintettel azonban arra, hogy az Art. 36. § (9) bekezdése hatályát vesztette, a 2010. december 31-ét követően teljesítendő kifizetéseknél, a tartozás keletkezési időpontjától függetlenül, az Art. 36/A. §-ában foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell." Ugyanakkor mi úgy látjuk, hogy a  jogszabály mai napon (2012.III.30.) hatályos állapota szerint a (9) bekezdés továbbra is létezik!


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A készpénz fizetéssel kapcsolatos szabályok

Az adózói kör által teljesített készpénzben történő kifizetések bizonyos összeghatár felett, bejelentési kötelezettséget vonnak maguk után. Ebben a tekintetben a jogalkotó különbséget tesz a kapcsolt felek, illetve a független adózók között. A kapcsolt felek között teljesült készpénzes ügylet összeghatára 2012 évben változatlanul egy millió forint. A független felek között megvalósuló készpénzkifizetések összeghatár kettő millió forintra módosult. Ez korábban öt millió forintban volt meghatározva. A bejelentésre kötelezett - a törvény szövege szerint - mindig a vevő, illetve szolgáltatást igénybe vevő.

A bejelentő személye és tárgya tekintetében több jogi bizonytalanság is tapasztalható.

Nem világos például, hogy a készpénzben adott kölcsönre vonatkozik-e a bejelentési kötelezettség. Igaz ugyan, hogy a kölcsön nyújtás az szolgáltatásnak minősül, ugyanakkor ebben az esetben nem a szolgáltatás igénybe vevője a fizető fél. Bár az is tény, hogy a törvény nem mondja ki, hogy a készpénz fizető a bejelentésre kötelezett. Így, ha furcsának tűnik is, de véleményünk szerint a kölcsön igénybe vevőjére is vonatkozik a bejelentési kötelezettség. Fontos itt azt is megjegyezni, hogy a munkaviszony keretében történő kifizetések nem tekintendők szolgáltatás nyújtásnak, illetve igénybevételnek.

Az egy napon belül, ugyanazon felek között több részletben teljesített készpénz mozgás megítélése is vethet fel kérdéseket. A törvény a "készpénzfizetés napjáról" beszél és nem alkalmakként történő pénzmozgásról. Olvashatók olyan vélemények, amelyek szerint csak az összeghatárt meghaladó tételeket kell figyelembe venni. Mi úgy ítéljük meg, hogy az ugyanazon napon történt pénzmozgásokat egy bizonyos partner tekintetében össze kell számítani. Mondjuk tíz millió forint tizenegy részletben (tizenegy pénztárbizonylaton) történő átadása számunkra legalábbis nem tűnik életszerű jogalkalmazásnak.

 A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyt nem terheli bejelentési kötelezettség.

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
17. § (1) Az adózó,
(9) A készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevőnek, a szolgáltatás igénybe vevőjének - a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek kivételével - be kell jelentenie
a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást,
b) egyéb esetben a kétmillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénzszolgáltatást.

A b) bekezdést módosította: 2011. évi CLVI. törvény 360. § (1) 6.

Mulasztási bírság
172. § (1) A (2) bekezdésben foglalt eltéréssel a magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
a) a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti,

Bejelentési nyomtatvány: 40
Bejelentés készpénzfizetésről (nyomtatvány letöltése a NAV oldaláról): http://www.nav.gov.hu/magyar_oldalak/nav/letoltesek/nyomtatvanykitolto_programok/nyomtatvanykitolto_programok_nav/adatbejelentok_adatmodositok/40.html

Az adóhatóság honlapján olvasható tájékoztatóban, blogbejegyzésünk időpontjában még nem történt meg az összeghatárra vonatkozó változás frissítése!

A társas vállalkozások készpénzforgalmának ellenőrzési tapasztalatai
http://www.apeh.hu/magyar_oldalak/nav/ugyfelszolg/regiok/delalfold/aktualis/elltap.html?query=k%C3%A9szp%C3%A9nz 


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Munkahelyi étkeztetés, béren kívüli juttatások

Vállalkozásunk úgy nyújt szolgáltatást üzleti partnerének, hogy munkavállalóink egy része a megrendelő társaság telephelyén dolgozik. A megrendelő ugyanakkor munkahelyi étkezési szolgáltatást biztosít a nála dolgozó munkatársaink részére, amelyet ki is számláz nekünk. E viszont-szolgáltatási érték pénzügyi rendezése kompenzálással történik. 
Kérdésem, hogy a szóban forgó munkahelyi étkezési szolgáltatást kezelhetjük-e az alkalmazottainknak nyújtott béren kívüli juttatásként?


A béren kívüli juttatások körét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 69.-71. § szabályozza. Ennek értelmében vizsgálni kell, hogy milyen szolgáltatást értünk munkahelyi étkeztetés alatt,  milyen formában adható, ki lehet a juttató, illetve kik azok, akik részesülhetnek benne.

Az alábbiakban idézünk néhány törvényi részletet.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
14. Munkáltató: az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén - a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján - a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője. Munkaerő-kölcsönzés esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a béren kívüli juttatásra [71. §] az e törvényben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni.

69. § (1) Béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [70. §], valamint a béren kívüli juttatások [71. §] után az adó a kifizetőt terheli.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó juttatás esetében jövedelemnek minősül a juttatás értéke, ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás esetén annak szokásos piaci értéke, illetőleg abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni. A kifizetőt terhelő adó alapja az előzőek szerinti jövedelem 1,19-szerese.
(4) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az a juttatás, amely megfelel e törvény külön rendelkezése [71. §] szerint meghatározott béren kívüli juttatás feltételeinek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja. Egyes meghatározott juttatásnak minősül továbbá a munkáltató által a munkavállalónak, valamint a munkavállalóra tekintettel más magánszemélynek az adóévben biztosított béren kívüli juttatások együttes értékének az évi 500 ezer forintot, illetve az 500 ezer forintnak - a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló a jogviszonyban töltött napokkal - arányos összegét (éves keretösszeg) meghaladó része.
Béren kívüli juttatások
71. § (1) Béren kívüli juttatásnak minősül - ha a juttató a munkáltató - a munkavállalónak
b) a munkavállaló választása szerint
ba) munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás formájában juttatott jövedelemből a havi 12 ezer 500 forintot meg nem haladó rész [ideértve a kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhelyen az említett értékben és célra felhasználható - a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy által kibocsátott - utalványt, elektronikus adathordozót is], és/vagy
bb) fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító Erzsébet-utalvány formájában juttatott jövedelemből (az adóéven belül utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész;
c) az adóévben Széchenyi Pihenő Kártya
cb) vendéglátás alszámlájára utalt, meleg-konyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) kormányrendeletben meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható - több juttatótól származóan együttvéve - legfeljebb 150 ezer forint támogatás;
cc) szabadidő alszámlájára utalt, a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatásra felhasználható - több juttatótól származóan együttvéve - legfeljebb 75 ezer forint támogatás;
(4) A kifizető az adókötelezettség megállapításához a béren kívüli juttatásra vonatkozó rendelkezésekben foglalt feltételek általa nem ismert fennállását a magánszemélynek az adott juttatásra vonatkozó nyilatkozata alapján veszi figyelembe.
(5) Ha béren kívüli juttatásra vonatkozóan az adóhatóság a feltételek fennállásának hiányát állapítja meg, a jogkövetkezményeket - ha nem rendelkezik a magánszemély nyilatkozatával - a kifizető viseli. Ha az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatának a következménye, illetve a magánszemély a nyilatkozat átadását nem tudja igazolni, akkor az adóhiányt és jogkövetkezményeit a magánszemélynek az adóhatóság határozata alapján kell viselnie.
(6) E § alkalmazásában
a) munkáltatónak minősül a társas vállalkozás is;
b) munkavállalónak minősül a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállaló és a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is;

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről 
27. telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található,


Erzsébet utalvány - APEH tájékoztató
2012. január 1-jétől új elemmel bővült a béren kívüli juttatások köre. Az Erzsébet utalvány a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papíralapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány, amellyel a munkáltatók széles körben felhasználható, kedvezményes adózású hideg-meleg étkezési jegyet biztosíthatnak munkavállalóik számára.
Az utalvány 2012. december 31-ig melegkonyhás vendéglátóhelyeken (így munkahelyi étkezőhelyeken) étkezési szolgáltatás vásárlására is felhasználható. A törvény szerint természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés keretében, Széchenyi- pihenőkártya vendéglátás alszámláján keresztül és Erzsébet utalvány formájában együttesen is biztosítható munkáltatói juttatás.
A fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító Erzsébet utalvány formájában juttatott jövedelemből (az adóévben utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész minősül béren kívüli juttatásnak.
A kifizetőt terhelő közterhek alapja a juttatás értékének 1,19-szerese, mely után a személyi jövedelemadó mértéke 16 százalék és 2012. január 1-jétől a kifizetőt 10 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás is terheli.
A jogszabály nem tiltja, hogy a munkáltató havi 5 ezer forintot meghaladó értékben is juttasson utalványt munkavállalójának. Az adó alapja ebben az esetben is a juttatás értékének 1,19-szerese. Az értékhatárt meghaladó összeg ebben az esetben egyes meghatározott juttatásnak minősül, mely után a kifizetőt 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
A törvény alapján kész étel vásárlásra felhasználható utalvány nem csak a munkavállalónak (ide értve a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagját is), hanem szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak is adható a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára, valamint nyugdíjban részesülő magánszemélynek is, ha a juttató a volt munkáltató, vagy annak jogutódja.
Erzsébet utalvány - APEH

Erzsébet-utalvány - honlapja
3. § (1) Az utalvány formájában nyújtott juttatás során a juttató a kibocsátótól papíralapú utalványokat vagy elektronikus utalványokat vásárol.
4. §    Az adott naptári évben juttatott utalványokat a következő naptári év december 31-ig lehet felhasználni. 

5. § (1) A kibocsátó az elfogadóhelyekkel az üzletszabályzatában meghatározott 
feltételekkel köt szerződést. Az elfogadóhelyek listáját a kibocsátó a honlapján teszi közzé. 

15. §    Ez a rendelet 2012. január 1-jén lép hatályba. 
16. § (1) 2012. december 31-ig elfogadóhelynek minősül a melegkonyhás vendéglátóhely is. 

17. §    A 16. § 2013. január 1. napján hatályát veszti.



A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 
FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 
3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:... 
87. *  Erzsébet-utalvány: a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papír alapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány. 
Erzsébet-utalvány - honlapja


A jogszabályi háttér: a közigazgatási és igazságügyi miniszter 39/2011. (XII. 29.) KIM rendelete az Erzsébet- utalvány kibocsátásáról.
Az elfogadóhely kereső a honlapon csak címeket hoz találatként egy-egy településre, amiből az üzlet hálózathoz tartozása nem derül ki. Így meglehetősen nehéz kikérni a munkavállalók véleményét, akik feltehetően ezután is a kedvenc, megszokott boltjukban, bevásárló helyükön szeretnének ilyen lehetőséghez jutni. Azt tudni lehet, hogy a magyar tulajdonosok által üzemeltetett üzletláncoknak és a hazainak tekintett üzemanyag töltőállomásoknak van megállapodásuk az utalvány elfogadását illetően.



Tájékoztató a béren kívüli juttatásokat érintő változásokról - APEH
Az Szja tv. lehetővé teszi, hogy a munkáltató ugyanazon időszakra meleg étkeztetést és Erzsébet utalványt is biztosítson a munkavállaló részére.
Az Erzsébet-utalvány 2012. december 31-ig melegkonyhás vendéglátóhelyeken étkezési szolgáltatás vásárlásra is felhasználható.
APEH - Tájékoztató

1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről - kirendelt munkavállaló
106. § (1) A munkavállaló a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján, más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés). Ennek feltétele, hogy a munkavállaló kirendelésére ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor és a munkavállaló a kirendelés során olyan munkáltatónál végezzen munkát,
a) amelynek tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy
b) a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy
c) a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy ha a munkáltatók között díjfizetésre, illetve egyéb elszámolásra - a kirendelésen kívül eső okból - valamely szolgáltatás igénybevétele miatt kerül sor.
(3) A kirendelés során - eltérő megállapodás hiányában - a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről tájékoztatni kell.

Széchenyi Pihenő Kártya - 55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet
4. § (1) A munkavállaló a közeli hozzátartozói részére is igényelhet kártyát (a továbbiakban: társkártya) a munkáltatójánál, vagy közvetlenül az intézmény ügyfélszolgálatán. Az élettársi kapcsolat fennállását a munkavállaló nyilatkozattal igazolja a munkáltató vagy az intézmény felé.
(2) A társkártyával rendelkező közeli hozzátartozót a munkavállalóval megegyező jogosultságok illetik meg az elektronikus utalványok felett.
5. § (1) A szolgáltató – a kártyával azonosított elektronikus utalvány elfogadás esetén – kizárólag a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó, a kártya elektronikus utalvány funkciója szerinti felhasználásnak jogszerűen megfelelő, és az alábbi felsorolásban szereplő belföldi szolgáltatást nyújthat a munkavállaló és társkártyával rendelkező közeli hozzátartozója részére:
b) az SZJA törvény 71. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti vendéglátás alszámla terhére
ba) éttermi és mozgó vendéglátás (TEÁOR'08 56.10.),
bb) egyéb vendéglátás (TEÁOR'08 56.29.)
bc) szálláshely-szolgáltatás (TEÁOR'08 55.10., 55.20., 55.30., 55.90.),


1. Értelmező rendelkezések
1. § E rendelet alkalmazásában:
2. közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó és az élettárs,


Fontos, hogy vendéglátó hely nem számolhat el, nem kérhet és nem kap engedélyt csak a tevékenységének megfelelő "zseb" megterhelésére. Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, amikor a szállodában nem vesz a Kártyabirtokos igénybe szállást, hanem külön csak éttermi szolgáltatást és/vagy szálláshely-szolgáltatást.

5610 - Éttermi, mozgó vendéglátás
Ez a szakágazat magában foglalja a fogyasztók kiszolgálását étellel úgy, hogy felszolgálják nekik, mialatt ők ülnek, vagy a fogyasztók kiszolgálják saját magukat a kitett ételekből (svédasztal), vagy elfogyasztják a kész ételt az adott helyiségben, vagy elviszik onnan, vagy akár kiszállíttatják. Idetartozik még az ételek elkészítése és felszolgálása azonnali közvetlen fogyasztásra motoros vagy nem motoros járműből, vagy élelmiszer-szállító kocsiból.
Ebbe a szakágazatba tartozó szolgáltatás helye:
- az étterem
- az önkiszolgáló étterem
- a gyorsétterem
- a pizzaszállító
- az előre elkészített és csomagolt ételek elfogyasztására alkalmas étkezőhely
- a fagylaltos kocsi
- a mozgó élelmiszer-szállító
- az ételkészítő piaci bódé
- a közlekedési eszközben működő étterem, bár, ha elkülönült egységként üzemel

5629 - Egyéb vendéglátás
Ebbe a szakágazatba tartozik a konyhaüzem ételszolgáltatása, azaz a fogyasztóval kötött szerződéses megegyezésen alapuló ételszolgáltatás, meghatározott időszakban.
Idetartozik még a koncesszióval működő kedvezményes étkeztetés sport- és hasonló létesítményekben. Az ételt többnyire központi egységben készítik.
Ebbe a szakágazatba tartozik:
- az ételszállítás (pl. közlekedési vállalkozások részére)
- koncessziós ételszolgáltatás a sport- és hasonló létesítményekben
- üzemi étkezdék, menzák, kantinok és kávézók üzemeltetése koncesszióval (pl. üzemben, irodában, kórházban vagy iskolában)

A munkáltató számára a Széchenyi Pihenő Kártya támogatás beszerzése és az intézménnyel megkötendő szerződés nem visszterhes. Így SZÉP Kártya nem tartozik a közbeszerzés-köteles szolgáltatások körébe.

Értelmezéseink

Az SZJA törvényből kitűnik, hogy étkeztetési juttatást a munkáltató adhat  a  munkavállalóinak (és még egy bizonyos körhöz tartozó személyeknek, - lásd az ábrán), mégpedig úgy, hogy számukra választási lehetőséget biztosít.

Egyik lehetőség, hogy az arra jogosultak a munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás formájában kapják a juttatást. Vagyis a munkáltató telephelyén kell működjön egy étkezőhely, ahol fogyasztásra alkalmas ételt lehet kapni. Ebben az esetben közömbös, hogy az étkező helyen kik étkeznek (csak a munkavállalók, vagy tőle független személyek is). Lényeges viszont, hogy ezt étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében lehet igénybe venni, tehát maga az esemény (ebéd, reggeli) áll a dolgozó rendelkezésére és vagy él a lehetőséggel, vagy nem. Már az ebédjegy alkalmazhatósága is jogvitát szülhet, mert összemosható az utalvány fogalmával (amelynek nincs pontos definíciója). A telephelyen való működés feltétele is fontos követelmény. Ha egy ipari parkról van szó például, ahol több vállalkozásnak is van telephelye, ott csak az a társaság lesz ilyen juttatásra jogosult, akinek a területén működik az ellátó egység.

Ugyanez a juttatás utalvány formájában is biztosítható, ami tágabb mozgásteret kellene jelentsen, de ennek miben létére még eddig nem sikerült rájönnünk. A törvény ezzel szemben további szigorító feltételeket támaszt, amely belterjességét erősíti. Az utalvány felhasználási helye kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhely kell legyen. Úgy tűnik, hogy ezeket a feltételeket a jogalkotó nem gondolta át alaposan. Egy kórházban például, ahol van étkezőhely, ott nem csak az orvosok és nővérek étkeznek, hanem a betegek is. Ők pedig nem munkavállalók, ami az utalvány felhasználási lehetőséget kizárja. Ugyanez a legtöbb intézményre szintén igaz. Az iskolában például a tanárok mellett a nem munkavállaló diákok is étkeznek. További feltétel, hogy az utalvány kibocsátója a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy kell legyen. Elég kreatív fantázia kell hozzá, hogy életszerűen olyan megoldást el tudjunk képzelni, amelyik eleget tesz ennek az előírásnak.

És / vagy lehetőségként kínálja fel a törvény az Erzsébet utalványt. Az Erzsébet utalvány a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papíralapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány. Ezzel a munkáltatók kedvezményes adózású hideg-meleg étkezési jegyet biztosíthatnak munkavállalóik számára az arra szerződött elfogadó helyeken.

Akiknek nincs lehetőségük munkahelyi étkeztetésre, azok számára megoldás lehet a Széchenyi Pihenő Kártya. Elterjedése jelen pillanatban még nehezen prognosztizálható, de az bizonyos, hogy a "három zseb", amelyből a középső 150.000 forint értékű éves keretet biztosíthat étkeztetési témában.

A HVG Adókülönszám arról ír, hogy "Munkahelyi étkeztetésnek minősül a munkáltató telephelyén működő, kizárólag a munkáltató munkavállalóit  ellátó étkezőhelyen igénybe vett munkahelyi (üzemi) étkeztetés havi 12.500 forintot meg nem haladó része". Ez véleményünk szerint nincs összhangban a törvény által megfogalmazott szabállyal. A munkahelyi étkeztetésnek feltétele, hogy a munkáltató telephelyén működő étkezőhely által történő ellátásról legyen szó, amely az adott munkáltató munkavállalóit látja el, de nem kizárólagosan! A kizárólagosság (mármint, hogy csak a saját dolgozók vehetik igénybe), csak az utalvány formájában történő juttatásnál feltétel. Felidézve a törvény szövegét:
"71. § (1) ba) munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás ... [ideértve a kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhelyen az említett értékben és célra felhasználható - a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy által kibocsátott - utalványt, elektronikus adathordozót is]"

Ismét utalva a HVG Adókülönszám tartalmára, fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet, hogy a Személyi jövedelemadót bemutató részben (111. oldal) a bb) bekezdés második része a jelenleg hatályos törvényben nincs benne "azzal, hogy a munkavállaló az adott hónapra e juttatások közül csak az egyik fajtát [vagy ba), vagy bb) választhatja]". Pedig érdekes módon az és/vagy feltétel már ott is szerepel a két juttatást összekötő szövegben.

A különszámban megfogalmazott vélemény több internetes oldalon megjelent állítással is egybe cseng, miszerint: "a hatóságok jelenlegi álláspontja alapján az olyan étkeztetés minősül munkahelyi étkeztetési szolgáltatásnak, amely keretében kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó és a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen felhasználható utalványt vagy elektronikus adathordozót biztosít a munkáltató. Amennyiben viszont a telephelyen működtetett étkezőhelyen a társaság bármilyen formában kiszolgál más magánszemélyt is, úgy a hatósági értelmezés szerint nem teljesülnek a munkahelyi étkeztetés feltételei és ezáltal a munkavállalóknak adott juttatás nem minősül béren kívüli juttatásnak".
Ezekkel az állításokkal kapcsolatban ugyanaz a véleményünk, hogy a jogszabály csupán az utalványok alkalmazásának esetére írja elő a "kizárólag" szabályt. Megjegyezzük, hogy vannak olyan weboldalak is, ahol véleményünkkel egyezően értelmezik ezt a szabályt.

Szintén a különszámban olvashatjuk az Erzsébet utalvánnyal kapcsolatban,  "az utalvány 2012. december 31-éig meleg-konyhás vendéglátó helyeken (így a munkahelyi étkezőhelyeken is) étkezési szolgáltatás vásárlására is felhasználható". Ez a megfogalmazás, bár szövegszerűen egyezik az adóhatósági állásfoglalással is, újabb értelmezési gondot vet fel. Szerintünk a munkahelyi étkező hely nem kell feltétlenül meleg konyhával rendelkezzen. Tehát nem "így", hanem "és", ha már értelmezni akarjuk.

Míg a SZÉP kártya esetében támpontként szolgálnak a TEÁOR számok, addig a "munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás" definíciójára nem találni pontos leírást. Pedig itt sokkal fontosabb lenne, hiszen adózói döntések helyessége múlhat rajta. A SZÉP kártya számára megnyitott lehetőségeket mérlegelve úgy tűnik, hogy még egy  "fagylaltos kocsi" is lehet elfogadóhely, bár őszintén szólva nem igazán életszerű. Minden esetre mi úgy gondoljuk, hogy a munkahelyi étkezőhely fogalmába a sajtos pogácsát forgalmazó üzemi büfé is belefér. A lényeg az, hogy legyen legalább kockás füzet, amelyben fel vannak vezetve név szerint a munkavállalók, akik a rendelkezésükre álló keret terhére a büfében fogyasztásra kész élelmiszereket vásárolhatnak. A büfé pedig attól függően, hogy maga a munkáltató üzemelteti, vagy egy tőle független vállalkozó, havonta számlázhat (vagy belső számlát készíthet?), név szerint feltüntetve a fogyasztást.

Kérdés, hogy a 71. § (1) ba) és bb), azaz munkahelyi étkeztetés + Erzsébet utalvány mellett, tehát bármelyik vagy mindkét formájának juttatása nem zárja-e ki, hogy a munkáltató a SZÉP kártya vendéglátó „zsebébe is utaljon a dolgozója részére? Ezzel ugyanis háromra növekszik az igénybevételi lehetőségek száma.

Az említett HVG különszám ezt számszerűen meg is fogalmazza és azt állítja, hogy összesen havi harmincezer forint  étkezéssel kapcsolatos juttatás adható a munkavállalóknak. Mi érzünk itt némi jogbizonytalanságot. Az adóhivatal eddig megjelent állásfoglalásai szerint:
"Az Szja tv. lehetővé teszi, hogy a munkáltató ugyanazon időszakra meleg étkeztetést és Erzsébet utalványt is biztosítson a munkavállaló részére..."
vagy:
"a törvény szerint természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés keretében, Széchenyi- pihenőkártya vendéglátás alszámláján keresztül és Erzsébet utalvány formájában együttesen is biztosítható munkáltatói juttatás..."
Ezeket írásunkban idéztük is, megjelölve a dokumentumok elérési címét. A bizonytalanságunk két ok miatt is fennáll. Láthatjuk, hogy az adóhivatal sem beszél együtt mind a háromról egyetlen esetben sem. Legalábbis mi még ilyen megfogalmazással nem találkoztunk. A másik maga a törvény szövege, "cb) vendéglátás alszámlájára utalt, meleg-konyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is)...". Ha úgy gondolkodunk, hogy az "ideértve" azt jelenti, a vendéglátás alszámlára történő utalással betudtuk a munkahelyi étkeztetést is, akkor ez azt jelentené, nincs három fajta egyszerre. Ha azonban úgy értelmezzük, hogy a munkahelyi étkező helyeken is felhasználható, akkor az nem zárja ki, hogy a munkahelyi étkeztetés mellett még ez is adható. Az a gond az utóbbi verzióval, hogy tudvalevően a SZÉP kártya csak szerződött, elektronikus rögzítésre is alkalmas elfogadó helyeken működik. Ha pedig így van, és a munkahelyi étkező hely ilyen, akkor mi értelme van az "ideértve" megfogalmazásnak? Hajlunk arra, hogy a második adóhivatali idézet szerint, a SZÉP kártya és az Erzsébet utalvány tud együtt működni, de a SZÉP kártya és a munkahelyi étkeztetés már nem.

A munka törvénykönyve meghatározza, hogy milyen esetben beszélhetünk kirendelt munkavállalóról. Feltételezzük, hogy a kérdés feltevőjére ez nem vonatkozik. Ha egy társaság a munkavállalóinak egy részét egy másik cég telephelyén dolgoztatja, attól azok még nem válnak ottani munkavállalókká. Ez pedig azt jelenti, hogy a számukra biztosított reggeli, olyan szolgáltatás, ami nem minősíthető béren kívüli juttatásnak és inkább az azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatásként kezelhető. Természetesen itt olyan Cafeteria szabályzatot kell megalkotni, amelyik az Szja. tv. 70. § szabályai szerint, minden munkavállalóra kiterjedően tartalmaz rendelkezéseket. Ezeket a juttatásokat a "bruttósított" 16 százalékos SZJA mellett, 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás is terheli.

A piacról szabadon beszerezhető utalványok használatát a törvény bár nem kedvezményezi, de továbbra is adott, mint lehetőség és még mindig kedvezőbb a nettó juttatás-költség arány, mint a bérek esetében. Tehát, ha egy vállalkozás munkavállalói az Erzsébet kártya elfogadóhelyektől eltérő bevásárló helyeket preferálnak, akkor elviekben, a megszokott módon, ez most is megoldható. Egyébként ugyanilyen feltételek mellet lehet Erzsébet utalványt is juttatni az 5.000 Ft/hó kereten felül.

Az alábbi képen szemléltetjük a munkahelyi étkeztetés logikai felépítését:

Munkahelyi étkeztetés - béren kívüli juttatás

Kapcsolódó termékeink:

Cafeteria szabályzat minta

Cafeteria nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Magyarországi vállalkozás osztalékot fizet német tulajdonosának

Számos olyan társaság működik Magyarországon, amelyik székhelye és tevékenysége szempontjából egyaránt belföldi vállalkozásnak minősül, de tulajdonosai részben, vagy egészben külföldön letelepedett személyek. A külföldi státust illetően árnyalt a kép több szempontból is. Megkülönböztethetünk az Európai Unión belüli személyeket, illetve úgynevezett harmadik országbeli személyeket. Az adózók között különbséget kell tennünk aszerint is, hogy természetes személyekről, jogi személyekről, jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozókról, illetve egyéb gazdálkodó szervezetekről van-e szó.

A jelenlegi bejegyzésünk témája a Németországban letelepedett jogi személy tulajdonosokkal kapcsolatos, akik részesedéssel bírnak Magyarországon bejegyzett vállalkozásokban. 

Magyarországi vállalkozás osztalékot fizet németországi tulajdonosának

A vállalkozói tevékenység természetes velejárója, hogy nyereség elérésére törekszik. Az is általános gyakorlat, hogy a tulajdonosok a megtermelt nyereség egy részét a vállalkozásuknál hagyják, újból befektetik, illetve egy másik részét pedig osztalék formájában kiveszik.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény  V. Fejezet 27. §-a tartalmazta éveken át az osztalék fizetésére vonatkozó adózási szabályokat. A hivatkozott törvény szóban forgó rendelkezéseit a 2005. évi CXIX. törvény 180. § (8). hatályon kívül helyezte. Hatálytalan: 2006. I. 1-től.

Keresve a külföldi jogi személynek kifizetett osztalékra vonatkozó jelenleg hatályos szabályokat, mindenképpen érdemes vizsgálat alá vonni, hogy van-e Magyarország és Németország között a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény.

A két ország között 1977.-ben jött létre olyan egyezmény, amely a kettős adóztatás elkerülését célozta. Ennek alapján készült az 1979. évi 27. törvényerejű rendelet. E rendelet egészen 2011. év végéig volt hatályban. Időközben pedig 2011. február 28. napján újabb egyezmény született, amely még ratifikálásra várt a két ország kormányai részéről. Év végéig ez is megtörtént, s így 2012. január 1. napján a korábbi egyezmény hatályát vesztette.

Az alábbiakban idézünk néhány részletet az említett jogszabályokból, majd levonunk néhány következtetést.

1979. évi 27. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a kettős
adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és a vagyonadók területén
Budapesten, 1977. évi július 18-án aláírt egyezmény kihirdetéséről
(A megerősítő okiratok kicserélése Bonnban, 1979. év augusztus hó 27. napján megtörtént.)

Osztalék
(1) Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő
Államban illetőséggel bíró személynek fizet, a másik államban adóztatható.
(2) Ez az osztalék mindamellett abban a  Szerződő Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság
illetőséggel bír, ennek az államnak a joga szerint megadóztatható; az adó azonban nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a jogosult egy olyan társaság, amely az osztalékot fizető
társaság tőkéjének legalább 25%-ával közvetlenül rendelkezik;
b) a csendestárs (4) bekezdés szerinti bevételének 25%-át;
c) az osztalék bruttó összegének 15%-át minden egyéb esetben.
(3) Amennyiben az egyik Szerződő Államban a társasági nyereség adójának tétele a felosztott
nyereségekre alacsonyabb, mint a fel nem osztott nyereségekre és a különbség 20 vagy annál több
százalékpont, az adó, amelyet ebben az államban az osztalék után beszednek, a (2) bekezdéstől eltérően az
osztalék bruttó összegének 15%-a lehet. Ennek az is feltétele, hogy az osztalék ebben a Szerződő Államban
illetőséggel bíró társaságtól származzon és élvezője a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan
társaság legyen, amelynek - egyedül vagy más, ez utóbbi társaságot uraló vagy e társaság által uralt
személyekkel együtt - az elsőként említett államban illetıséggel bíró társaságban a szavazatra jogosító
érdekeltsége közvetlenül vagy közvetve legalább 25%-os.
(4) A jelen cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből, élvezeti részvényekből vagy élvezeti
jegyekből, bányarészjegyekből vagy nyereségrészesedést biztosító más jogokból származó jövedelmet, valamint egyéb társasági érdekeltségből származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az államnak az adójoga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos elbírálás alá esik. Ide értendők a valamely vállalkozásban csendes társként való érdekeltségből, a nyereménykötvényekből vagy nyereségrészesedéses kölcsönből származó jövedelmek, továbbá a felosztások a beruházási társaságok (Investmentsfonds) részjegyeire.
(5) Az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetıséggel
bíró kedvezményezettjének a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetıséggel
bír, telephelye van és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez
tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikket kell alkalmazni.

Az (5) bekezdés kivételeket fogalmaz meg arra az esetre, amikor az általános szabály nem alkalmazható. Ilyen helyzet áll elő akkor, ha az osztalékot fizető társaság országában (azaz Magyarországon) a haszonhúzó német társaság olyan telephelyet is üzemeltet, amely összefüggésbe hozható az osztalékfizető által megtermelt nyereséggel.

37/2011. (XII. 13.) KüM határozat
a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2011. évi LXXXIV. törvény 2. és 3. §-ainak hatálybalépéséről

A 2011. évi LXXXIV. törvénnyel a Magyar Közlöny 2011. július 4-i, 75. számában kihirdetett, a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, – Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény 30. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik a hatálybalépésről:
„Az Egyezmény a ratifikációs okmányok kicserélésének napját követő 30. napon lép hatályba...”
A ratifikációs okmányok kicserélésének napja: 2011. november 30.
Az Egyezmény hatálybalépésének napja: 2011. december 30.
A fentiekre tekintettel, összhangban a 2011. évi LXXXIV. törvény 4. §-ának (4) bekezdésével megállapítom, hogy a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2011. évi LXXXIV. törvény 2. és 3. §-ai 2011. december 30-án, azaz kettőezer-tizenegy, december harmincadikán hatályba lépnek.
Összhangban továbbá a 2011. évi LXXXIV. törvény 4. §-ának (4) bekezdésével, megállapítom, hogy a Magyar Népköztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és vagyonadók területén Budapesten 1977. évi július 18-án aláírt Egyezmény, valamint az annak kihirdetéséről rendelkező 1979. évi 27. törvényerejű rendelet 2012. január 1-jén, azaz kettőezer-tizenkettő, január elsején hatályukat vesztik.

37/2011. (XII. 13.) KüM határozat


2011. évi LXXXIV. törvény
a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről


10. Cikk
Osztalék
(1) Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban.
(2) Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír;
b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
(3) E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti” részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, bányarészjegyekből, alapítói érdekeltségből vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint más olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek, és a befektetési alap jegyére történő nyereségfelosztásból származó jövedelmet jelent.
(4) Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.


A jelenleg hatályos törvény (4) bekezdése hasonló tartalmú kivételt fogalmaz meg, mint a korábbi rendelkezés (5) bekezdése.

Az angol nyelvű változat
Article 10
Dividends


(1) Dividends paid by a company which is a resident of a Contracting State to a resident of the other Contracting State may be taxed in that other State.
(2) However, such dividends may also be taxed in the Contracting State of which the company paying the dividends is a resident and according to the laws of that State, but if the beneficial owner of the dividends is a resident of the other Contracting State, the tax so charged shall not exceed:
a) 5 per cent of the gross amount of the dividends if the beneficial owner is a company (other than a partnership that is not liable to tax) which holds directly at least 10 per cent of the capital of the company paying the dividends;
b) 15 per cent of the gross amount of the dividends in all other cases.
This paragraph shall not affect the taxation of the company in respect of the profits out of which the dividends are paid.
(3) The term „dividends” as used in this Article means income from shares, „jouissance” shares or „jouissance” rights, mining shares, founders' shares or other rights, not being debt-claims, participating in profits or other income which is subjected to the same taxation treatment as income from shares by the laws of the State of which the company making the distribution is a resident, and distributions on certificates of an investment fund.
(4) The provisions of paragraphs 1 and 2 shall not apply if the beneficial owner of the dividends, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State of which the company paying the dividends is a resident, through a permanent establishment situated therein and the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
(5) Where a company which is a resident of a Contracting State derives profits or income from the other Contracting State, that other State may not impose any tax on the dividends paid by the company, except insofar as such dividends are paid to a resident of that other State or insofar as the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with a permanent establishment situated in that other State, nor subject the company's undistributed profits to a tax on the company's undistributed profits, even if the dividends paid or the undistributed profits consist wholly or partly of profits or income arising in such other State.
Article 31
Termination
This Agreement shall continue in effect for an unlimited period but either of the Contracting States may, on or before the thirtieth day of June in any calendar year beginning after the expiration of a period of five years from the date of its entry into force, give the other Contracting State, through diplomatic channels, written notice of termination and, in such event, this Agreement shall cease to have effect, and respectively expire:
a) in the case of taxes withheld at source, in respect of amounts paid on or after the first day of January of the calendar year next following that in which notice of termination is given;
b) in the case of other taxes, in respect of taxes levied for periods beginning on or after the first day of January of the calendar year next following that in which notice of termination is given.
The date of receipt of such notice by the other Contracting State shall be definitive for the determination of the deadline.
DONE at Budapest on 28 of February 2011 in two originals, each in the Hungarian, German and English languages, all three texts being authentic. In the case of divergent interpretation of the Hungarian and the German texts, the English text shall prevail.
2011. évi LXXXIV. törvény

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény


HARMADIK RÉSZ
OSZTALÉKADÓ
V. Fejezet
27. §


A KETTŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE
VI. Fejezet
28. § (1)
(2) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.
(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonhatja a külföldön fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adót.
(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásakor a külföldről származó jövedelmet e törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt módosító tételeket. A külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető - de nem a kizárólag belföldről származó jövedelemhez felmerült - költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.
(5) A (3) bekezdés szerinti összeget a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként külön-külön kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a nemzetközi szerződés alapján külföldön érvényesíthető adó közül a kisebb összeget, nemzetközi szerződés hiányában a jövedelemre külföldön megfizetett (fizetendő) adó ráfordításként elszámolt összegének 90 százalékát, de minden esetben legfeljebb az adott jövedelemre az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót. Az átlagos adókulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó, osztva az adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.
(6) A (2)-(5) bekezdés alkalmazásában társasági adónak megfelelő adónak minősül a kapott osztalék alapján külföldön fizetett (fizetendő) adó is.

A kettős adózás elkerüléséről szóló fejezet láthatóan nem tartalmaz semmilyen szabályt a külföldi tulajdonosnak fizetendő osztalék esetére.

A 2011. évi LXXXIV. törvény 10. cikke foglalkozik az osztalék fizetési szabályokkal.
Az első megállapításunk, hogy fő szabályként az egyezmény kimondja: "az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi társaság a németországi tulajdonosának kifizetett osztalék után az osztalékban részesülőt a német állam megadóztathatja. Tehát az egyezmény ezt elvi lehetőségként kezeli.

Második megállapításunk, hogy bizonyos feltételek mellett ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű. Ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy (jelen esetben németországi), az így megállapított adó nem haladhatja meg:

a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír;
b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.

A feltételes szabály bizonyos mértékben hasonló a 2011. év végéig még hatályban lévő korábbi szabályokhoz, azonban mégis lényeges különbségeket is tartalmaz. Korábban legalább 25 százalékot elérő részesedéshez volt kötve az 5 százalékos adókulcs (ami jelenleg 10 százalékos közvetlen részesedéshez kötődik). Ugyanakkor feltétel volt az is, hogy az alkalmazott 5 százalékos adó és a társasági nyereségadó között kevesebb legyen, mint 20 százalékpont a különbség. Amennyiben ez utóbbi feltétel nem teljesült, a jelentős befolyással bíró tulajdonos osztalékát is 15 százalék adó terhelte.

A mostani szabály lényegében egyszerűsödött és csak a 10 százalék tulajdonrész meglétéhez köti a kedvezményesebb 5 százalék alkalmazhatóságát.

Nagyon fontos kiemelni, hogy ezt a szabályt is, csak mint lehetőséget kezeli az "Egyezmény" és a szerződő két ország törvényalkotóira van bízva, hogy kivetik-e az adót a meghatározott keretek között.

Idéztük az angol nyelvű változatot is. A törvény ugyanis kimondja, hogy három nyelven került kihirdetésre (angol, német és magyar) és ha bármilyen értelmezési probléma merül fel a német, illetve magyar verzió esetében, akkor mindig az angol nyelvű az irányadó.

Végül mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy bár az egyezményben van olyan szabály, amely lehetőséget kínál az osztalékadó kivetésére, a  jelenleg hatályos  társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény nem tartalmaz erre vonatkozó jogkövetkezményt.

Véleményünket alátámasztja egy 2009. 05. 27. -én kelt adóhatósági tájékoztató is, amely bejegyzésünk időpontjában is aktív tartalomként szerepel az APEH honlapján:


A külföldi személyek részére történő forrásadó-különbözet visszatérítése a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények alapján
"A külföldi jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet kamatból, jogdíjból, valamint előadói, művészeti és sporttevékenységekért, bemutatókért, kiállításokért járódíjból származó jövedelme után társasági adót, a 2005. december 31-ig kifizetett osztalékból származó jövedelme után pedig osztalékadót fizetett. 2006. január 1. -től az osztalékadó, mint adónem megszűnt, így a 2006. január 1. -től szerzett osztalékjövedelmek után már nem kell osztalékadót fizetniük a külföldi társaságoknak. Mivel az utolsó osztalékadóval terhelt kifizetések 2005. évben történtek, külföldi szervezetek osztalékadó-különbözet visszaigénylésére vonatkozó kérelmet az elévülés általános szabályai szerint legfeljebb 2010. december 31-ig nyújthatnak be igazgatóságunkra!"

A külföldi személyek részére történő forrásadó-különbözet visszatérítése a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények alapján

A társasági adóhoz és az osztalékhoz számos termékünk kötődik, amelyeket a főoldalunkról kiindulva elérhetők: http://www.cegiranytu.hu/

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.