Az önkormányzati cégek és a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség

 Az előző bejegyzésünkben levezettük, hogy az önkormányzat és a többségi tulajdonát képező cég kapcsolt vállalkozási jogviszonyt keletkeztet.

Mostani kérdésünk az, hogy van-e az ilyen vállalkozásnak a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettsége?

A társasági adóról szóló törvény meghatározza azt a vállalkozói kört, amelyik köteles ezt a nyilvántartást elkészíteni:

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

A társasági adóról szóló törvény megfogalmazását, ha megpróbáljuk magyarra fordítani, akkor azt mondhatjuk, hogy közép vállalkozástól felfele mindenki köteles a nyilvántartást elkészíteni. Kivételt képeznek azok az adózók (a többi kivételt most figyelmen kívül hagyva), amelyekben az állam többségi befolyással rendelkezik.

Itt meg is állhatunk egy pillanatra, mert tisztáznunk kell, hogy az önkormányzat bele tartozik-e az állam fogalmába? Ennek érdekében "begyűjtöttünk" néhány meghatározást:

Az állam fogalma

A helyi önkormányzat önálló gazdálkodó szervezet. Az önkormányzati vagyon körébe tartozik egyrészt az önkormányzat törzsvagyona, másrészt az önkormányzat vállalkozói vagyona. A törzsvagyon lehet forgalomképtelen és forgalomképes.

Az önkormányzatok törvényi felhatalmazás alapján végezhetnek közigazgatási feladatokat. A központi közigazgatási szervezeteknek csupán a központi közigazgatási feladatok ellátására lehet közvetlen befolyása. E két szervezetrendszer közötti alá- és fölérendeltség megszűnt. A központi közigazgatási szervezetek nem adhatnak az önkormányzatoknak utasítást. Elsősorban a törvényeknek alárendeltek.

A legkiterjedtebb jogosítványai természetesen az Országgyűlésnek vannak az önkormányzatokkal kapcsolatban.

A helyi önkormányzatok központi állami szervekkel való kapcsolatrendszerében meghatározó, hogy a helyi önkormányzatok önálló hatalmi tényezőt jelentenek, nagy önállósággal rendelkeznek, az államszervezet részei, de közvetlenül nincsenek alárendelve egyetlen szervezetnek sem.

Amennyiben a fenti sorok nem elég meggyőzőek az állam és az önkormányzat közötti fogalmi eltérés tisztázására, talán segít a Kkv törvény:

2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról

3. §

(4) Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.

(6) Ahol jogszabály „KKV-t”, „mikro-, kis- és középvállalkozást”, illetve „kis- és középvállalkozást” említ, azon - ha törvény másként nem rendelkezik az e törvény szerinti KKV-t kell érteni.

Láthatjuk, hogy a törvény itt különbséget tesz az állam és az önkormányzat között. S ezután talán egyértelműbbé válik, hogy az állami befolyás fogalmába az önálló hatalmi tényezőt képező önkormányzatok nem tartoznak bele. Vagyis az általuk tulajdonolt cégek nem jelentenek kivételt a nyilvántartási kötelezettséget illetően.

A nyilvántartás elkészítését konkrétan egy kormány rendelet szabályozza:

 22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

A rendelet hatálya

1. § (1) Ez a rendelet a szokásos piaci ár megállapítása érdekében meghatározza a megállapításhoz szükséges adatokat tartalmazó nyilvántartás készítésének szabályait.

(2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt, ha kapcsolt vállalkozásával [Tao. 4. § 23. pont] kötött hatályos szerződése, megállapodása (a továbbiakban: szerződése) alapján az adóévben teljesítés történt. Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, az e rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.

(3) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót

a) magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján, és

b) ha a Tao. 18. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő középvállalkozás.

(4) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügylet, továbbá meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban meghatározott más ár alkalmazása esetében.

(5) Az adózó - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem mentesül az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség alól bennfentes kereskedelem és tisztességtelen árfolyam-befolyásolás, illetve jogszabály megsértésével alkalmazott ár esetében.

A nyilvántartás elkészítése nem egyszerű feladat. E tényt támasztják alá, az adóhatóság vállalási árai, amelyeket az adózás rendről szóló törvénybe foglaltak:

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

A szokásos piaci ár megállapítása

132/B. § (1) Az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozások közötti jövőbeni ügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár).

(9) A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles, a díj

a) egyoldalú eljárás esetén legalább 500 ezer forint, legfeljebb 5 millió forint, ha a szokásos piaci ár az összehasonlító árak módszerével, a viszonteladási árak módszerével, vagy a költség és jövedelem módszerrel állapítható meg,

b) egyoldalú eljárás esetén legalább 2 millió forint, legfeljebb 7 millió forint, ha a szokásos piaci ár az a) pontban nem szereplő módszer alapján állapítható meg,

c) kétoldalú eljárás esetén legalább 3 millió forint, legfeljebb 8 millió forint,

d) többoldalú eljárás esetén legalább 5 millió forint, legfeljebb 10 millió forint.

Amennyiben a szokásos piaci ár (ártartomány) összegszerűen nem állapítható meg, a díj - az eljárás típusától függően - a díj minimumával egyező összeg.

Természetesen nem kötelező mindezt az adóhatóságtól megrendelni. Ez inkább csak az igazán nagy cégeknek jelenthet megoldást. Minden esetre, aki saját maga készít ilyen nyilvántartást, az igen körültekintően kell eljárjon. Már csak azért is, mert a vele kapcsolatosan kiszabható bírság is összhangban van a fentebb bemutatott vállalási árral:

172. § (1) A magánszemély adózó - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha

e) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti, a számviteli törvényben meghatározott pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezéseket megsérti, vagy közzétett éves beszámolója, egyszerűsített éves beszámolója egészében vagy részben nem felel meg a számvitelről szóló törvény előírásainak,

(16) Az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségének az (1) bekezdés e) pontja szerinti megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén nyilvántartásonként (összesített nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

Összefoglalva, az önkormányzati cégek (25% tulajdonrész felett) nem minősülnek kisvállalkozásnak és vonatkozik rájuk a nyilvántartás elkészítési kötelezettség, amennyiben az önkormányzattal hatályos szerződése, megállapodása alapján az adóévben teljesítés történt.

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az önkormányzat és kapcsolt vállalkozásai

 A helyi önkormányzatok gyakran rendelkeznek általuk alapított és a legtöbb esetben száz százalékos tulajdonukat képező gazdasági társasággal. E társaságok küldetésüket tekintve különböző célkitűzéseket szolgálnak. Közüzemet (például víz- és csatorna hálózatot) üzemeltetnek, önkormányzati létesítményeket (például strandot, uszodát, piacot, ipari parkot) menedzselnek, közterületet tartanak karban, vagy projekt cégként, új beruházást valósítanak meg.

Az önkormányzat és cége között szinte mindig előfordul olyan szerződéses jogviszony, amely a szolgáltatás-ellenszolgáltatás kategóriájába sorolható. Az ilyen jogviszony keretében történő elszámolásokat illetően nem mindegy, hogy van-e eltérés az alkalmazott ár és a szokásos piaci ár között. Jogszabályaink ugyanis előírják a szokásos piaci ár alkalmazását abban az esetben, ha kapcsolt vállalkozási jogviszony keretében történik az elszámolás.

Az a kérdés, hogy kapcsolt vállalkozásnak minősül-e az önkormányzat és a többségi tulajdonát képező cége? 

A kérdés megválaszolásához előbb nézzük meg milyen fogalmakat határoz meg a társasági adóról szóló törvény:

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

2. § (1) A társasági adó alanya a (2)-(4) bekezdésben meghatározott személy.
(2) Belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül

a) a gazdasági társaság (ideértve a nonprofit gazdasági társaságot, a szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozást, a szabályozott ingatlanbefektetési társaságot és a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaságot is), az egyesülés, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is) és az európai szövetkezet,

 Fogalmak

4. § E törvény alkalmazásában
 

2. adózó: a 2. § (2)-(4) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi személy, a 2. § (5) bekezdésében meghatározottak kivételével;
 

7. belföldi személy: a belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi illetőségűnek minősülő magánszemély;
 

31/b. személy: a belföldi személy, a külföldi személy és a magánszemély;

23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;

1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről

685/B. § (1) Többségi befolyás: az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.

(2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és

a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy

b) a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.

(3) A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a (2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.

(4) A 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

A kapcsolt vállalkozás meghatározásának kiinduló pontja esetünkben "az adózó és az a személy, amely az adózóban..."

Nem kell mást tennünk, mint a megfogalmazás két szereplőjét beazonosítani.

Az adózó - a társasági adó alanya - az önkormányzat többségi tulajdonában álló Kft, vagy Zrt.
A személy - az önkormányzat, mint jogi személy - a fogalom meghatározások 7. pontja szerint.

Tehát a személy (önkormányzat, jogi személy) az adózóban (Kft, Zrt) többségi befolyással rendelkezik, - a Ptk. szabályait is figyelembe véve - , ha tagként rendelkezik a szavazatok több, mint 50 százalékával, vagy más módon többségi befolyással bír, a Ptk-ban leírtak szerint.

Mindebből következik, hogy az önkormányzati cégeknek bejelentési kötelezettségük van az adóhatóság felé akkor, amikor első alkalommal szerződéses jogviszonyba lépnek a tulajdonos önkormányzattal. A közöttük történő elszámolást pedig dokumentálni, indokolni kell a szokásos piaci árat illetően és amennyiben eltérés van, úgy az adóalap korrekciót is végre kell hajtani. Hogy van-e  nyilvántartási kötelezettségük, azt egy következő bejegyzésben fejtjük ki részletesebben.

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az áfa fizetésére kötelezett dologi biztosíték számlázása esetén

 A Jogosult társaság követelése teljesülésének biztosítása érdekében vételi jogot alapított a Kötelezett tulajdonát képező egyik munkagépre. A Kötelezett nem elégítette ki határidőre a Jogosult követelését, ezért az élt opciós vételi jogával. A vételi jog érvényesítése alapján a Kötelezettnek értékesítenie kell egy munkagépet a Jogosult részére. Kérdés, hogy az áfát illetően ki az adó fizetésére kötelezett?

 Az Áfa törvény VIII. fejezete foglalkozik az adófizetésre kötelezett személyével. A kérdés kapcsán ezen belül a 142. § az irányadó:

142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
f) az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul;

Véleményünk szerint a 142. § vonatkozik az ügyletre.

• Az ügylet adós és hitelező viszonylatában kerül rendezésre. 
• A kötelezett olyan terméket értékesít, amely dologi biztosítékként nyújtott fedezetet a  a kedvezményezett követelésére. 
• Az eseményt a követelés nem teljesítése váltotta ki, a vételi jogról szóló szerződés alapján.

 E szabály szerint a Kötelezettnek olyan számlát kell kibocsátania a Jogosult felé, amely áfát nem tartalmaz, azzal a megjegyzéssel, hogy "az áfa fizetésére a vevő a kötelezett".

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

EVA-s egyéni vállalkozó és ugyanazon magánszemély egyszemélyes Kft-je kacsolt vállalkozásnak minősül-e?

 Az EVA-s egyéni vállalkozás és ugyanazon magánszemély tulajdonában álló egyszemélyes Kft. esetében a döntési jogkör egy és ugyanazon illetőhöz kötődik. Ebből következik, hogy véleményünk szerint a Tao. tv.-ben meghatározott kapcsolt vállalkozás fogalma c) pontja vonatkozik rá.

23. kapcsolt vállalkozás (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról):

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;

EVA egyéni vállalkozás és egyszemélyes Kft. kapcsolata

 Az EVA-ás egyéni vállalkozó esetében alábbi szabályra is érdemes figyelni:

Az eva alapja és mértéke (2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról)

Az eva alapja

5. § (1) Az eva alapja az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel, módosítva az e törvényben meghatározott jogcímek szerint.

(2) Az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt növeli:

a) az adóévben megszerzett bevétel, ha annak fizetésére (teljesítésére) olyan személy köteles, amellyel az adóalany a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott kapcsolt vállalkozási viszonyban áll;

Ami az egyszemélyes Kft.-t illeti, a kapcsolt vállalkozási viszony miatt, - amennyiben a piaci ártól eltérő árak alkalmazására kerül sor a kettőjük szerződéses viszonyában, - úgy a társasági adótörvény alábbi szabályát kell megfelelő módon alkalmaznia.

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról)

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét

a) csökkenti, feltéve, hogy

aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és

ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint

ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;

b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.

Kapcsolódó termékeink:

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló




Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Beruházási adóalap kedvezmény és az elsődleges mezőgazdasági termelés

Egy elsődleges mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozás vásárol a tárgyévben egy új rakodógépet. Kérdésünk, hogy a beruházásra fordított összeggel csökkentheti-e a társasági adó alapját?

A kérdés megválaszolásához át kell tekintenünk néhány jogszabály helyet.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

zs) az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónál – ha igénybe kívánja venni a kedvezményt – a korábban még használatba nem vett ingatlan, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, továbbá az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értéke, valamint az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)–(12) bekezdésben foglaltakra.

(11) Az (1) bekezdés zs) pontjában foglaltakat az adózó

a) abban az adóévben alkalmazhatja, amely adóév egészében valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag magánszemély (ideértve az MRP-t is) volt,

b) nem alkalmazhatja az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékére, az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értékére, valamint a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szellemi termék bekerülési értékére, ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi termékre az adózó alkalmazta az (1) bekezdés zs) pontjának előírását.

(12) Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az adózó

választása szerint

a) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy

b) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.

Ebből számunkra érdekes: 

- "a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások ... értéke"

- "ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe..."

És a rendelet 4. cikk:

TÁMOGATÁSI KATEGÓRIÁK

4. cikk

Mezőgazdasági üzemekben végrehajtott beruházás

(1) A Közösségen belüli gazdaságokban mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása céljából végrehajtott beruházáshoz nyújtott támogatás a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a közös piaccal, és mentesül a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy megfelel a (2)–(10) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

(2) A bruttó támogatási intenzitás nem haladhatja meg:

a) a támogatható beruházások 50 %-át a kedvezőtlen adottságú területek ... esetében;

b) egyéb régiókban a támogatható beruházás 40 %-át;

c) a támogatható beruházások 60 %-át a kedvezőtlen adottságú területek ... esetében

d) a támogatható beruházások 75 %-át legkülső régiókban

e) a támogatható beruházások 75 %-át az a) pontban említett régiókban és 60 %-át azokban az egyéb régiókban, amelyekben a beruházások a környezet megóvása és

védelme, az állattenyésztő vállalkozások higiéniai körülményeinek javulása vagy az állatokkal való kíméletes bánásmód miatt többletköltségeket eredményeznek

(3) A beruházásnak különösen a következő célkitűzésekre kell irányulnia:

a) a termelési költségek csökkentésére;

b) az előállítás javulására és átcsoportosítására;

c) minőségjavításra;

d) a természeti környezet megóvására és minőségének javítására, vagy a higiéniai körülmények vagy az állatjóllét színvonalának javítására.

(4) Az elszámolható kiadások közé tartoznak az alábbiak:

a) ingatlanok építése, megszerzése vagy fejlesztése;

b) gépek és berendezések – ideértve a számítógépes szoftvereket is – vásárlása vagy lízingelése, az adott eszköz piaci értékének erejéig;

(7) A támogatás nem szorítkozhat meghatározott mezőgazdasági termékekre és ezért valamennyi mezőgazdasági ágazat előtt nyitva kell állnia, mindaddig, amíg a tagállam fölös kapacitás vagy a felvevőpiacok hiányában egyes termékeket ki nem zár. Nem nyújtható támogatás az alábbiakra:

a) termelési jogok, állatok és egynyári növények vásárlása;

b) egynyári növények telepítése;

c) víztelenítő vagy öntözőberendezések megvásárlása, kivéve ha

a beruházás a vízfelhasználást a korábbi szint legalább 25 %- ával csökkenti;

d) egyszerű pótló beruházások.

(Az APEH a kitöltési útmutatóban így fogalmaz: "egyszerű pótló (szinten tartást szolgáló) beruházás")

1029-02 Kitöltési útmutató

Adatok a csekély összegű (de minimis) támogatásokról

(1029-02)

Itt kérjük feltüntetni az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősülő kedvezmények összegét, továbbá itt kérjük jelölni az adott támogatás igénybevételének Tao. tv. szerinti jogcímét a csekély összegű (de minimis), az általános csoportmentességi, illetve a mezőgazdasági csoportmentességi támogatások vonatkozásában egyaránt.

Nagyon fontos még:

• Amennyiben egy de minimis támogatás érvényesítésével 3 adóévben együtt túllépné a vállalkozás a megengedett összeghatárt ez esetben ez a támogatás részben sem érvényesíthető.
• Ha egy vállalkozás de minimis támogatást kíván igénybe venni egy olyan beruházáshoz, amelyhez egyébként más állami támogatásban is részesült, ekkor az állami és a de minimis támogatás összege nem haladhatja meg az adott régióra meghatározott intenzitást (nem kumulálható).
• Minden egyes új, de minimis támogatásra való jogosultságnál vizsgálni kell az érintett pénzügyi évben (adóév), valamint az ezt megelőző két pénzügyi évben (adóévben) igénybe vett, igénybe veendő de minimis támogatások együttes összegét.
• Abban az esetben, ha az adózó mezőgazdasági termékek elsődleges előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozás a Tao. tv. alapján kizárólag a mezőgazdasági csoportmentességi rendelet alapján vehet igénybe támogatást. Esetében választási lehetőség nincs.

Összegezve a fentieket:

Amennyiben egy elsődleges mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozás vásárol a tárgyévben egy új rakodógépet, amely a termelési költségek csökkentését szolgálja, úgy ez a Tao tv. 7. § (1) zs) bekezdése értelmében - az egyéb feltételek teljesülése mellett (Kkv, összeghatár, hároméves szabály, támogatási intenzitás, stb) - adóalap csökkentő tételként, azaz beruházási adóalap kedvezményként ezt figyelembe veheti. Az beruházási kedvezmény érvényesítése során  figyelemmel kell lenni az 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglaltakra. A hivatkozott cikk (4) bekezdése a gépek és berendezések vásárlását elszámolható kiadásnak minősíti. A (7) bekezdés ugyanakkor kizárja a támogatható célok közül az egyszerű pótló beruházásokat. A pótló beruházások fogalmát a rendelet nem határozza meg, de értelmezésünk szerint a használatban lévő eszközök cseréjét kell érteni alatta. Vagyis, ha valaki a régi használt (leamortizált) gépét egy újra cseréli (pótolja), akkor az pótló beruházást hajt végre, míg ha a használatban lévő mellé egy újat vásárol, akkor bővítő (tehát támogatható) beruházásról beszélünk.

Kapcsolódó termékeink:

Társasági adó 2010 kalkulátor

Beszámoló mintatár

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Egyszemélyes Kft. ügyvezető-tagja az átlagos statisztikai létszámban

Az ügyvezető-tulajdonos (egyszemélyes kft, személyesen, rendszeresen közreműködik, havonta vesz ki jövedelmet, társ.szerződésben semmi nem szerepel ezzel kapcsolatban, szerződést önmagával nem nagyon tud kötni, stb)  beszámít-e a létszámba?
A KSH kitölt.útmutató szerint, ha nagyobb a keresete, mint az osztaléka, akkor benne kellene lennie a foglalkoztatott létszámba?

 A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja  háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

•  munkaviszony,
• megbízási jogviszony,
• tagsági jogviszony.

Különbséget kell tenni aszerint is, hogy a tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselője-e, vagy sem. A vezető tisztségviselői feladatok ellátására a Gazdasági társaságokról szóló 2006 évi IV. törvény fogalmaz meg szabályokat:
Gt. 22. §
(2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.
(3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

 Az egyszemélyes gazdasági társaság tagjaira és az üzletvezetésre egyedül jogosult tagjára azonban nem vonatkozik a tiltó rendelkezés akkor, ha a társasági szerződésben kifejezetten arról rendelkeznek, hogy a vezető tisztségviselői feladat munkaviszonyban ellátható.
Ki kell emelni, hogy a Gt. módosítását követően továbbra is érvényesül azon szabály, hogy a vezető tisztségviselői tevékenység továbbra sem látható el társas vállalkozói jogviszonyban.

 A Gt. azt is meghatározza, hogy mi minősül ügyvezető feladatnak:
Gt. 21. §
ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe.

Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető-tulajdonos jogviszonya egyedül a megbízási jogviszony keretei közzé illeszthető. Egyszemélyes Kft. lévén a munkaviszony csak az alapító okiratba foglalt lehetőség alapján működhet. A tagsági jogviszonyt pedig a Gt szintén kizárja a vezetői tisztségviselői feladatok ellátása tekintetében.

És térjünk most ki egy kicsit a megbízásra vonatkozó szabályok ismertetésére.

A vezető tisztség megbízásos jogviszonyban történő ellátása
Biztosítottnak kell tekinteni a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (ide tartozik a megbízási szerződés alapján) személyesen munkát végző személyt, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 24. §(1) bekezdése d) pontja szerint nem önálló tevékenység a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, tehát a járulékalapot képező jövedelem megállapításánál a nem önálló tevékenységből származó bevétel azon részét kell alapul venni, amelyet az adóelőleg-alap számításakor jövedelemként kell figyelembe venni.
Amennyiben a megbízási szerződéssel tevékenykedő vezető tisztségviselő biztosítottnak minősül, a társaságnak a járulékalapot képező jövedelem után meg kell fizetni a  társadalombiztosítási járulékot, a biztosított pedig  nyugdíjjárulék (tagdíj) és  egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
Fontos lehet még e kérdés kapcsán, hogy önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása nem minősül személyes közreműködésnek.

Gt. 91. § (2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.

Természetesen erre a szabályra csak életszerű körülmények között lehet hivatkozni. Egy kisvállalkozás, ahol nyilvánvalóan a bevételszerző tevékenység is egyértelműen az ügyvezető tevékenységével összefüggésbe hozható, ott  a személyes közreműködés ténye fennáll, csak az a kérdés, hogy milyen jogviszonyban.

A vezető tisztségviselői feladatok ellátásán kívül a társaság tagja részt vehet és az esetek döntő többségében részt is vesz további feladatok ellátásában is. Végezhet szakértői jogosítványt igénylő és engedélyhez kötött munkát (például könyvvizsgáló), vagy lehet gazdasági, marketing, termelési, vagy egyéb vezető. Akár fizikai munkát is végezhet. Mindez a vállalkozás nagyságától függ. A vezetői tisztségviselői feladatok ellátásán túl tehát érdemes ezt a kérdést is tisztázni!

 A fentiek ismeretében áttekinthetjük, hogy a KSH útmutató vonatkozó bekezdéseit.

ÚTMUTATÓ A MUNKAÜGY-STATISZTIKAI ADATSZOLGÁLTATÁSHOZ

1. A szervezet tevékenységében résztvevők
1.1 Alkalmazásban állók
Alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában (továbbiakban „legalább 60 munkaórában”), munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. Az alkalmazásban állók főbb csoportjai:
1.1.1 Az adott munkáltatóval a Munka Törvénykönyve (továbbiakban Mt) szerinti munkaviszonyban (ideértve a szövetkezet és tagja, illetve a társas vállalkozás és tagja között létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyt), közalkalmazotti, közszolgálati, hivatásos szolgálati – ideértve a szerződéses katonákat is – bírói, ügyészi szolgálati, igazságügyi
alkalmazotti jogviszonyban (együtt: munkaviszonyban állók);

1.1.2 Megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazottak;

1.2 A szervezet tevékenységében résztvevő egyéb foglalkoztatottak

1.2.2 Egyéb foglalkoztatottak csoportjába tartoznak az adott gazdasági szervezet (beleértve az egyéni vállalkozást) tevékenységében aktívan résztvevő személyek, akik részére munkájuk ellenértékeként munkadíj kifizetésre egyáltalán nem kerül sor, illetve a minimálbér munkaidő arányos hányadánál alacsonyabb összegű díjazás valósul meg.

1.2.2.3 Menedzsment azon tagja, akinek munkajövedelme (II. fejezet „kereset” és „egyéb munkajövedelem”) a vállalkozásnál szerzett teljes jövedelmének 50%-ánál kevesebb, s jövedelmének magasabb hányada profitból származik;

1.2.2.4 Társas vállalkozás nem fizetett dolgozó tagja

Az útmutató alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető-tulajdonos alkalmazásban állónak minősül az 1.2.2 szerint (Megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazottak).

És természetesen nem tartozik a KSH útmutatója szerinti 1.2 csoportba. Ezért nem is fontos vizsgálni, hogy menedzsment tagként, hogyan viszonyul a keresete és  egyéb munkajövedelme a profithoz!
1.1.1 Kereset
A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére pénzben vagy természetben fizetett díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény). Ide értendők a gazdasági társaságok tagjai részére a személyes közreműködés ellenértékeként történő kifizetések is.
1.1.2 Egyéb munkajövedelem
Egyéb munkajövedelmek a munkavállaló részére jogszabályban kötelezően meghatározott, valamint a munkáltató által önként nyújtott juttatások. Az egyéb munkajövedelmeknek az 1995. évi CXVII. Törvény által meghatározott hányada a munkavállaló számára adómentes, az ezen felüli egyéb munkajövedelem kifizetések már bruttó módon, a munkavállalót terhelő járulékaival együtt jelentendők. Az útmutató részletesen taglalja ezt a jövedelemfajtát.

Az 1.2.2.4 pedig azért nem vonatkozhat rá, mert ő fizetett megbízást teljesít.

 És végső következtetésként, a fenti logikai levezetések alapján megállapíthatjuk, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető tulajdonos beleszámít az átlagos statisztikai létszámba.

Kapcsolódó termékeink:
Statisztikai létszám kalkulátor (ingyenes)

Társasági adó 2010 kalkulátor

Vezető tisztségviselő
szerződés minta

Rehab kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az átlagos állományi létszám és a Tao.

 A 2010 évről készülő társasági adó bevallásban az adózónak lehetősége van az első félévet sávosan megadózni, azaz a pozitív adóalap 50 millió forintot meg nem haladó része után 19 százalék helyett 10 százalékkal adózni. Ennek egyik feltétele, hogy az általa foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese szorzatának a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot. Kérdésként merül fel, hogy az átlagos állományi létszámban hogyan kell figyelembe venni a részmunkaidőben (például napi négy órában) foglalkoztatott dolgozókat?

A kérdés megválaszolásához nézzük át, hogy milyen joganyagra támaszkodhatunk.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

29/K. §
(4) Az (5)-(6) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésekor a társasági adó mértéke
a) a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakra a pozitív adóalap 50 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék;
b) a 2010. július 1. és 2010. december 31. közötti időszakra a pozitív adóalap 250 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék.

(5) Az adózó a (4) bekezdés a) pontja szerinti 10 százalékos adókulcsot akkor alkalmazhatja, ha a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakban
e) az általa foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese - ha az adózó székhelye a jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van, akkor a minimálbér - szorzatának a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.

4. § E törvény alkalmazásában
16/a. foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma: a Központi Statisztikai Hivatal által a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott, az adóév első napján hatályos kiadvány szerinti éves szinten számított statisztikai állományi létszám, azzal, hogy a kölcsönvett munkaerő a kölcsönvevőnél figyelembe vehető, amennyiben a kölcsönadó e létszámot a kölcsönadott munkaerő nélkül számítja fel, és erről az adóbevallás benyújtásáig írásban nyilatkozik a kölcsönvevőnek;

KITÖLTÉSI ÚTMUTATÓ a 1029. számú bevalláshoz, valamint a 1029-A jelű adatszolgáltatáshoz
 
A 2010. évi adóalap megosztása és az adószámítás
• A 2010. január 1-jétől 2010. június 30-áig terjedő időszakra jutó pozitív adóalap
és adó számítása
e) Az adózó által az első félévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese – ha az adózó székhelye a jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van, akkor a minimálbér – szorzatának az első félévi időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot. (Például, ha egy naptári év szerint az adóév egészében működő – nem a leghátrányosabb térségben székhellyel rendelkező – adózó első félévben foglalkoztatott átlagos állományi létszáma 30 fő az első félévre bevallott tb-járulék legalább (73 500x2x30x6x0,27) 7 144 ezer forint.

KSH

ÚTMUTATÓ A MUNKAÜGY-STATISZTIKAI ADATSZOLGÁLTATÁSHOZ
Érvényes 2009. január 1-jétől
Budapest,

5. Az átlagos állományi létszám számítása

Ha eltérő utasítás nincs, az átlagolást a tényleges létszám alapján kell elvégezni, vagyis minden személyt a munkaidő hosszától függetlenül, egy-egy egész főnek kell tekinteni.

Az átlagolást havonta kell elvégezni az adott hónap naptári napjainak figyelembevételével, vagyis a naponkénti állományi létszámok összegét, a munkarend szerinti pihenőnapokra és ünnepnapokra az azt megelőző munkanap létszámát véve figyelembe, el kell osztani a hónap napjainak számával.

Az éves átlagos állományi létszám a leírtak alapján már kiszámított havi átlagos létszámadatok egyszerű számtani átlaga, vagyis éves átlagszámítás esetén 12-vel kell elosztani a havi átlagos létszámadatok összegét.

Azokban a felvételekben, ahol az alkalmazásban állók létszámát teljes munkaidősre átszámolva is közölni kell, ott a számbavétel az egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó teljesített munkaóraszám vetítési alapként történő felhasználásával történik:
a nem teljes munkaidőben, részmunkaidőben foglalkoztatottak által teljesített munkaórák számát el kell osztani az egy fő teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó munkaórák számával.

 A felsorakoztatott joganyag alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy függetlenül a munkaidő hosszától, mindenkit egy egész főnek kell tekinteni a járulék fizetési követelmények teljesülésének vizsgálatánál. Mert hiába van kidolgozott módszertan a részmunkaidőben foglalkoztatottak létszámának számítására, az ebben az esetben nem alkalmazható, mert a törvényalkotó "elfelejtette" a Tao törvény fogalom meghatározásánál odaírni, hogy "teljes munkaidősre átszámolva". Így aztán hiába tiltakozik az ember igazságérzete, miszerint az már még sincsen rendjén, hogy nem létező teljesítmények után is megfizetendő járulékot kelljen figyelembe venni, nincs kihez fordulnia. Hiába keresgél az adózó az interneten, hiába telefonálgat, nincs állásfoglalás, nincs értelmes magyarázat. Ez van, eszi-nem eszi. Sőt, hogy még biztosabb legyen a dolog, aki nagyon keresgél, az rábukkanhat az APEH archívumában egy 2007 évi állásfoglalásra, amelyik a "gyakori felmerülésre tekintettel" közli az adózóval, hogy bizony jól tetszett érteni, a szorzásnál a 4-6 órás részmunkaidős munkavállaló is egy főnek számít.

2007.09.20.
A sávos adókulcs alkalmazásának feltételei 

[Tao. tv. 4. § 16/a. pont, 19. § (3)-(6) bekezdés] 

Archívumba került: 2009.10.01.

A foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a – Tao. tv. 4. § 16/a. pontjában foglaltakra figyelemmel – a Központi Statisztikai Hivatal által a munkaügyi-statisztikai kérdőívek kitöltéséhez kiadott kiadvány szerinti éves szinten számított statisztikai állományi létszám (a továbbiakban: létszám). A kiadvány részletesen tárgyalja a létszámba tartozók körét; például – gyakori felmerülésére tekintettel kiemelendő – a munkaidő hosszától függetlenül minden foglalkoztatott, így a 4-6 órás részmunkaidős munkavállaló is egy egész főnek számít.

 Ezek után már csak az vigasztalhat bennünket, hogy ez az utolsó olyan év, amikor a szóban forgó szabályt alkalmazni kell. Milyen kis apró örömökből áll az élet!

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Közmű térítésmentes átadásának áfa kötelezettsége

 Társaságunk áramhálózati tulajdonú hálózati beruházást hajtott végre. A beruházást kivitelező vállalkozó a szerződésben meghatározott díjat kiszámlázta azzal, hogy az áfa fizetésére a fordított adózás szabályai szerint a megrendelő a kötelezett. Mi a számla alapján megállapítottuk a befizetendő áfát és ugyanabban a bevallásban egyidejűleg levonásba is helyeztük. A létrehozott vezeték rendszer a hálózati üzemeltetési joggal bíró szolgáltatónak kerül átadásra térítésmentesen. Kérdésünk, hogy a térítésmentes átadás jár -e áfa fizetési kötelezettséggel?

A számviteli törvény 86.§. (7) bekezdésének "a" pontja szerint:

A rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni:
a) a térítés nélkül átadott eszközök nyilvántartás szerinti értékét, a térítés nélkül nyújtott szolgáltatások bekerülési értékét, a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben, valamint - a behajthatatlannak nem minősülő - elengedett követelés könyv szerinti értékét;

Ugyancsak a számviteli törvény előírásaiból következik, hogy a megvalósított eszközt annak kell üzembe helyeznie, amely szervezet azt rendeltetésszerűen használni, üzemeltetni fogja. Az adott esetben ezt a beruházást még az üzembe helyezés előtt (azzal egyidejűleg), mint beruházást az üzemeltető részére át kell adni.

Az Áfa törvény az ingyenes átengedés kapcsán a következőket írja:

 11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

(3) Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek
a) a közcélú adomány,
b) ha az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket.

A beszerzések áfa-jának levonhatósága attól függ, hogy az adott beszerzés közvetlen és azonnali kapcsolatban áll-e az áfa levonásra jogosító ügylettel és a felmerült költség az adólevonásra jogosító adóköteles tevékenység árának alkotóelemét képezi-e. Ez esetünkben minden bizonnyal így van, azaz a vállalkozás az adóköteles tevékenysége érdekében valósította meg a beruházást.

A áfa levonási jog rendeltetése, hogy az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás ellenértékébe a korábbi szakaszok során felszámított forgalmi adó ne épüljön be. A beruházást megrendelő vállalkozásnál ez így is van, hiszen a felszámított áfa összegét levonásba helyezte.

Az Áfa törvény másik logikája, hogy a végső fogyasztó kell legyen az, akit ennek a fogyasztási adónak terhelnie kell. Az áramhálózat a villamos energia felhasználását teszi lehetővé. Ezt a hálózatot üzemeltető szolgáltató biztosítja. A hálózathoz kötődő hozzáadott érték adó (áfa) az ingyenes átadás pillanatában még nem csapódott le a végső fogyasztónál. Ebből a logikai levezetésből következik, hogy a beruházást megrendelő vállalkozásnak ez tovább kell számláznia a hálózati szolgáltató felé. A számlán fontos feltüntetni az ingyenes átadás tényét és azt, hogy az áfa megfizetésére az átvevő a kötelezett.

Elméleti síkon tovább követhetjük a hozzáadott érték adó útját. Az áramszolgáltató megfizeti és le is vonja az áfát. A nála felmerülő hálózat fenntartási költségek magával az áramszolgáltatással együtt áfa alapot fognak képezni és ily módon visszakerülnek a vállalkozónkhoz. Ő újból levonja ezt az áfát, és az előállítandó terméke árába beépíti a villamos energiát, valamint a meg nem térített beruházás költségét is. Végül egy végső fogyasztó áfával növelt áron megvásárolja a terméket, s így jut az állami költségvetés a teljes hozzáadott érték adóhoz.

Lehetne más forgatókönyv is? Bizony lehetne!

A 11. § -t figyelmesen olvasva:
"az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére... más tulajdonába ingyenesen átengedi"Esetünkben nem a vállalkozástól idegen célról van szó. Sőt, teljes mértékben az adókötele tevékenységgel szorosan összefüggő beruházásról. Ha pedig nem tartozik a 11. § hatálya alá és ellenérték sincs, akkor nem kell felszámítani az áfát. Maga a beruházási érték így is beépül az adóköteles termékértékesítés adóalapjába. Sajnos ezen ügylettel kapcsolatban nincs tudomásunk róla, hogy megjelent volna érdemi hatósági állásfoglalás. E második verziót gyengíti a (3) bekezdés b) pontja, amely szerint "az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket". 
 Ha a vállalkozás céljára való tekintettel csak a kis értékű termék ingyenes átengedése jelent kivételt, akkor ebből implicit az is következik, hogy a nagyobb értékű már termékértékesítésnek számít. Hogy a "vállalkozástól idegen célok", vagy a "vállalkozás céljára való tekintettel" az erősebb, azt nehéz eldönteni. És ebből a szempontból "bombabiztosabb" az első verzió.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Tulajdoni részesedés értékvesztése a társasági adóban

Kell-e módosítani a társasági adó alapját a tulajdoni részesedést jelentő befektetéssel kapcsolatos értékvesztés elszámolása kapcsán?

A beszámoló készítése során az egyik feladat a tulajdoni részesedések mérleg-fordulónapi értékelése és a hozzájuk kötődő esetleges értékvesztések elszámolása.

A Számviteli törvényben:

85. § 

(3) A pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni:
(6) Részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztéseként kell kimutatni a tulajdoni részesedést jelentő befektetések, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, a tartós bankbetétek elszámolt értékvesztését, csökkentve azt a korábban leírt értékvesztések visszaírt összegével.

 A ráfordításként elszámolt értékvesztés természetesen csökkenti az adózás előtti eredményt és jogos a kérdés, hogy van-e olyan előírás, amely adóalap korrekciót tesz szükségessé.

Az 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról az alábbi szabályokat tartalmazza:

Az adóalap megállapításakor csökkentő jogcímek

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

q) a tulajdoni részesedésre visszaírt értékvesztés, ha azt az adózó korábban adózás előtti eredményt növelő tételként vette számításba, amelyet az erre vonatkozó adóbevallással és az azt alátámasztó kimutatásokkal igazol, (18. sor TAO bevallás)

Az adóalap megállapításakor növelő jogcímek

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra,

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez

A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai
A)
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:

11. a gazdasági társaságokról szóló törvényben előírt saját tőke jegyzett tőke arány, vagy a veszteség fedezetét szolgáló tőkeemelés révén szerzett tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés;

 A fentiek alapján láthatjuk, hogy a a tulajdoni részesedés értékvesztésének sima elszámolásával kapcsolatban a társasági adó törvény az adóalap növelése szempontjából nem támaszt követelményeket. A 3. sz. melléklet 11. pontja ugyanis csak az ott leírtak szerint megszerzett tulajdoni részesedéhez fűz joghatást.

Szóba jöhet az adóalap csökkentés, de csak a visszaírt értékvesztéssel összefüggésben, amennyiben azt az adózó korábban adózás előtti eredményt növelő tételként  számításba vette.

 Figyelem! A bejelentett részesedésre ettől eltérő szabályok vonatkoznak. A deviza alapú részesedések esetében a számviteli törvény árfolyam korrekciós szabályaira is tekintettel kell lenni.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A korengedményes nyugdíjazás és az EVA

Van egy EVA-s Kft-m. 2010-ben az egyik dolgozómat elküldtem előrehozott öregségi nyugdíjba. A cég kifizette a dolgozó nyugdíját előre 3 évre. Nem tudom, hogy ezt hogyan könyveljem és leginkább abban  nem vagyok biztos, hogy ez a befizetés csökkenti-e az eva alapját a cégnek?

A korengedményes nyugdíjazást az 181/1996 (XII.16.) Korm.rendelet szabályozza. A megállapítást és a folyósítást a munkáltató és a munkavállaló között létrejött megállapodás alapozza meg, de az egyéb jogosultsági feltételeknek is teljesülniük kell. Nem köthető megállapodás azzal a munkavállalóval, aki az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez előírt életkort betöltötte vagy a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig, betölti.

Nézzük a jogszabályt. Először is a számviteli részt. 

Az EVA törvény 4. § (2) szerint a korlátolt felelősségű társaság az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a számvitelről szóló törvény előírásai szerinti kettős könyvvitel rendszerében teljesíti.

Számviteli törvény:
3. § 3. személyi jellegű egyéb kifizetések:
... a munkáltatói hozzájárulás a korengedményes nyugdíj igénybevételéhez, ...

Ez a rész bizonyára elég egyértelmű. Ami az EVA adóalap módosítását illeti, alaposabban át kell nézni a törvényt, különös figyelemmel a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozásokra vonatkozó részekre.

Az eva alapja
5. §
(4) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt
a) növeli az adóévben (üzleti évben) megszerzett összes kapott előleg;
b) csökkenti az eva alapjának megállapításakor az a) pont alapján a megszerzett összes bevétel növeléseként elszámolt kapott előlegből az adóévben a teljesítésre tekintettel elszámolt vagy visszafizetett összeg.
(5) Az eva alapját csökkenti jogszabály vagy jogerős bírósági, illetve hatósági határozat alapján kapott kártérítés, kártalanítás, továbbá az adóalany vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgy károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel a károkozótól, annak felelősségbiztosítójától vagy harmadik személytől a káreseménnyel kapcsolatosan kapott bevétel, továbbá az adóalany biztosítójától elemi kárra tekintettel kapott bevételként elszámolt kártérítés összege.

Az eva alapja megállapításának különös szabályai
8. §
(5) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt csökkenti az az adóévi bevétel, amelyet a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre való áttérés miatt nyitást követő korrekciós tételként számolt el.
(6) Ha az adóalany - az (1)-(5) bekezdésben foglaltakon túlmenően - az adóévben olyan bevételt szerzett (mutatott ki), amelynek alapján személyi jövedelemadó, társasági adó vagy általános forgalmi adó megállapítására (volt) kötelezett, az eva alapját csökkentheti a bevétel azon részével, amelyre az említett adót megállapította.

A kiemelt jogszabályi részek alapján azt a következtetést tudjuk levonni, hogy nincs olyan rendelkezés, ami szerint az evás cég adózási alapul szolgáló bevételét csökkenteni lehetne - a korengedményes nyugdíjazásra való tekintettel - a személyi jellegű egyéb kifizetések között elszámolt költséggel. Ennek logikáját talán abban lehetne keresni, hogy az eva alapját általában semmilyen - a vállalkozás érdekében felmerült - költség nem csökkenti. Akkor miért éppen ez a személyi jellegű egyéb kifizetés lenne e szabály alól kivétel?


És még egy megjegyzés:
A 354/2010. (XII. 30.) Korm. rendelet 2012. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendeletet és módosította a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendeletet.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.