EVA-s egyéni vállalkozó és ugyanazon magánszemély egyszemélyes Kft-je kacsolt vállalkozásnak minősül-e?

 Az EVA-s egyéni vállalkozás és ugyanazon magánszemély tulajdonában álló egyszemélyes Kft. esetében a döntési jogkör egy és ugyanazon illetőhöz kötődik. Ebből következik, hogy véleményünk szerint a Tao. tv.-ben meghatározott kapcsolt vállalkozás fogalma c) pontja vonatkozik rá.

23. kapcsolt vállalkozás (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról):

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;

EVA egyéni vállalkozás és egyszemélyes Kft. kapcsolata

 Az EVA-ás egyéni vállalkozó esetében alábbi szabályra is érdemes figyelni:

Az eva alapja és mértéke (2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról)

Az eva alapja

5. § (1) Az eva alapja az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel, módosítva az e törvényben meghatározott jogcímek szerint.

(2) Az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt növeli:

a) az adóévben megszerzett bevétel, ha annak fizetésére (teljesítésére) olyan személy köteles, amellyel az adóalany a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott kapcsolt vállalkozási viszonyban áll;

Ami az egyszemélyes Kft.-t illeti, a kapcsolt vállalkozási viszony miatt, - amennyiben a piaci ártól eltérő árak alkalmazására kerül sor a kettőjük szerződéses viszonyában, - úgy a társasági adótörvény alábbi szabályát kell megfelelő módon alkalmaznia.

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról)

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét

a) csökkenti, feltéve, hogy

aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és

ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint

ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;

b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.

Kapcsolódó termékeink:

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló




Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Beruházási adóalap kedvezmény és az elsődleges mezőgazdasági termelés

Egy elsődleges mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozás vásárol a tárgyévben egy új rakodógépet. Kérdésünk, hogy a beruházásra fordított összeggel csökkentheti-e a társasági adó alapját?

A kérdés megválaszolásához át kell tekintenünk néhány jogszabály helyet.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

zs) az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónál – ha igénybe kívánja venni a kedvezményt – a korábban még használatba nem vett ingatlan, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, továbbá az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értéke, valamint az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)–(12) bekezdésben foglaltakra.

(11) Az (1) bekezdés zs) pontjában foglaltakat az adózó

a) abban az adóévben alkalmazhatja, amely adóév egészében valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag magánszemély (ideértve az MRP-t is) volt,

b) nem alkalmazhatja az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékére, az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értékére, valamint a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szellemi termék bekerülési értékére, ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi termékre az adózó alkalmazta az (1) bekezdés zs) pontjának előírását.

(12) Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az adózó

választása szerint

a) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy

b) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.

Ebből számunkra érdekes: 

- "a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások ... értéke"

- "ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe..."

És a rendelet 4. cikk:

TÁMOGATÁSI KATEGÓRIÁK

4. cikk

Mezőgazdasági üzemekben végrehajtott beruházás

(1) A Közösségen belüli gazdaságokban mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása céljából végrehajtott beruházáshoz nyújtott támogatás a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a közös piaccal, és mentesül a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy megfelel a (2)–(10) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

(2) A bruttó támogatási intenzitás nem haladhatja meg:

a) a támogatható beruházások 50 %-át a kedvezőtlen adottságú területek ... esetében;

b) egyéb régiókban a támogatható beruházás 40 %-át;

c) a támogatható beruházások 60 %-át a kedvezőtlen adottságú területek ... esetében

d) a támogatható beruházások 75 %-át legkülső régiókban

e) a támogatható beruházások 75 %-át az a) pontban említett régiókban és 60 %-át azokban az egyéb régiókban, amelyekben a beruházások a környezet megóvása és

védelme, az állattenyésztő vállalkozások higiéniai körülményeinek javulása vagy az állatokkal való kíméletes bánásmód miatt többletköltségeket eredményeznek

(3) A beruházásnak különösen a következő célkitűzésekre kell irányulnia:

a) a termelési költségek csökkentésére;

b) az előállítás javulására és átcsoportosítására;

c) minőségjavításra;

d) a természeti környezet megóvására és minőségének javítására, vagy a higiéniai körülmények vagy az állatjóllét színvonalának javítására.

(4) Az elszámolható kiadások közé tartoznak az alábbiak:

a) ingatlanok építése, megszerzése vagy fejlesztése;

b) gépek és berendezések – ideértve a számítógépes szoftvereket is – vásárlása vagy lízingelése, az adott eszköz piaci értékének erejéig;

(7) A támogatás nem szorítkozhat meghatározott mezőgazdasági termékekre és ezért valamennyi mezőgazdasági ágazat előtt nyitva kell állnia, mindaddig, amíg a tagállam fölös kapacitás vagy a felvevőpiacok hiányában egyes termékeket ki nem zár. Nem nyújtható támogatás az alábbiakra:

a) termelési jogok, állatok és egynyári növények vásárlása;

b) egynyári növények telepítése;

c) víztelenítő vagy öntözőberendezések megvásárlása, kivéve ha

a beruházás a vízfelhasználást a korábbi szint legalább 25 %- ával csökkenti;

d) egyszerű pótló beruházások.

(Az APEH a kitöltési útmutatóban így fogalmaz: "egyszerű pótló (szinten tartást szolgáló) beruházás")

1029-02 Kitöltési útmutató

Adatok a csekély összegű (de minimis) támogatásokról

(1029-02)

Itt kérjük feltüntetni az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősülő kedvezmények összegét, továbbá itt kérjük jelölni az adott támogatás igénybevételének Tao. tv. szerinti jogcímét a csekély összegű (de minimis), az általános csoportmentességi, illetve a mezőgazdasági csoportmentességi támogatások vonatkozásában egyaránt.

Nagyon fontos még:

• Amennyiben egy de minimis támogatás érvényesítésével 3 adóévben együtt túllépné a vállalkozás a megengedett összeghatárt ez esetben ez a támogatás részben sem érvényesíthető.
• Ha egy vállalkozás de minimis támogatást kíván igénybe venni egy olyan beruházáshoz, amelyhez egyébként más állami támogatásban is részesült, ekkor az állami és a de minimis támogatás összege nem haladhatja meg az adott régióra meghatározott intenzitást (nem kumulálható).
• Minden egyes új, de minimis támogatásra való jogosultságnál vizsgálni kell az érintett pénzügyi évben (adóév), valamint az ezt megelőző két pénzügyi évben (adóévben) igénybe vett, igénybe veendő de minimis támogatások együttes összegét.
• Abban az esetben, ha az adózó mezőgazdasági termékek elsődleges előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozás a Tao. tv. alapján kizárólag a mezőgazdasági csoportmentességi rendelet alapján vehet igénybe támogatást. Esetében választási lehetőség nincs.

Összegezve a fentieket:

Amennyiben egy elsődleges mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozás vásárol a tárgyévben egy új rakodógépet, amely a termelési költségek csökkentését szolgálja, úgy ez a Tao tv. 7. § (1) zs) bekezdése értelmében - az egyéb feltételek teljesülése mellett (Kkv, összeghatár, hároméves szabály, támogatási intenzitás, stb) - adóalap csökkentő tételként, azaz beruházási adóalap kedvezményként ezt figyelembe veheti. Az beruházási kedvezmény érvényesítése során  figyelemmel kell lenni az 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglaltakra. A hivatkozott cikk (4) bekezdése a gépek és berendezések vásárlását elszámolható kiadásnak minősíti. A (7) bekezdés ugyanakkor kizárja a támogatható célok közül az egyszerű pótló beruházásokat. A pótló beruházások fogalmát a rendelet nem határozza meg, de értelmezésünk szerint a használatban lévő eszközök cseréjét kell érteni alatta. Vagyis, ha valaki a régi használt (leamortizált) gépét egy újra cseréli (pótolja), akkor az pótló beruházást hajt végre, míg ha a használatban lévő mellé egy újat vásárol, akkor bővítő (tehát támogatható) beruházásról beszélünk.

Kapcsolódó termékeink:

Társasági adó 2010 kalkulátor

Beszámoló mintatár

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Egyszemélyes Kft. ügyvezető-tagja az átlagos statisztikai létszámban

Az ügyvezető-tulajdonos (egyszemélyes kft, személyesen, rendszeresen közreműködik, havonta vesz ki jövedelmet, társ.szerződésben semmi nem szerepel ezzel kapcsolatban, szerződést önmagával nem nagyon tud kötni, stb)  beszámít-e a létszámba?
A KSH kitölt.útmutató szerint, ha nagyobb a keresete, mint az osztaléka, akkor benne kellene lennie a foglalkoztatott létszámba?

 A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja  háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

•  munkaviszony,
• megbízási jogviszony,
• tagsági jogviszony.

Különbséget kell tenni aszerint is, hogy a tag a gazdasági társaság vezető tisztségviselője-e, vagy sem. A vezető tisztségviselői feladatok ellátására a Gazdasági társaságokról szóló 2006 évi IV. törvény fogalmaz meg szabályokat:
Gt. 22. §
(2) A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.
(3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

 Az egyszemélyes gazdasági társaság tagjaira és az üzletvezetésre egyedül jogosult tagjára azonban nem vonatkozik a tiltó rendelkezés akkor, ha a társasági szerződésben kifejezetten arról rendelkeznek, hogy a vezető tisztségviselői feladat munkaviszonyban ellátható.
Ki kell emelni, hogy a Gt. módosítását követően továbbra is érvényesül azon szabály, hogy a vezető tisztségviselői tevékenység továbbra sem látható el társas vállalkozói jogviszonyban.

 A Gt. azt is meghatározza, hogy mi minősül ügyvezető feladatnak:
Gt. 21. §
ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe.

Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető-tulajdonos jogviszonya egyedül a megbízási jogviszony keretei közzé illeszthető. Egyszemélyes Kft. lévén a munkaviszony csak az alapító okiratba foglalt lehetőség alapján működhet. A tagsági jogviszonyt pedig a Gt szintén kizárja a vezetői tisztségviselői feladatok ellátása tekintetében.

És térjünk most ki egy kicsit a megbízásra vonatkozó szabályok ismertetésére.

A vezető tisztség megbízásos jogviszonyban történő ellátása
Biztosítottnak kell tekinteni a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (ide tartozik a megbízási szerződés alapján) személyesen munkát végző személyt, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 24. §(1) bekezdése d) pontja szerint nem önálló tevékenység a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, tehát a járulékalapot képező jövedelem megállapításánál a nem önálló tevékenységből származó bevétel azon részét kell alapul venni, amelyet az adóelőleg-alap számításakor jövedelemként kell figyelembe venni.
Amennyiben a megbízási szerződéssel tevékenykedő vezető tisztségviselő biztosítottnak minősül, a társaságnak a járulékalapot képező jövedelem után meg kell fizetni a  társadalombiztosítási járulékot, a biztosított pedig  nyugdíjjárulék (tagdíj) és  egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
Fontos lehet még e kérdés kapcsán, hogy önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása nem minősül személyes közreműködésnek.

Gt. 91. § (2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.

Természetesen erre a szabályra csak életszerű körülmények között lehet hivatkozni. Egy kisvállalkozás, ahol nyilvánvalóan a bevételszerző tevékenység is egyértelműen az ügyvezető tevékenységével összefüggésbe hozható, ott  a személyes közreműködés ténye fennáll, csak az a kérdés, hogy milyen jogviszonyban.

A vezető tisztségviselői feladatok ellátásán kívül a társaság tagja részt vehet és az esetek döntő többségében részt is vesz további feladatok ellátásában is. Végezhet szakértői jogosítványt igénylő és engedélyhez kötött munkát (például könyvvizsgáló), vagy lehet gazdasági, marketing, termelési, vagy egyéb vezető. Akár fizikai munkát is végezhet. Mindez a vállalkozás nagyságától függ. A vezetői tisztségviselői feladatok ellátásán túl tehát érdemes ezt a kérdést is tisztázni!

 A fentiek ismeretében áttekinthetjük, hogy a KSH útmutató vonatkozó bekezdéseit.

ÚTMUTATÓ A MUNKAÜGY-STATISZTIKAI ADATSZOLGÁLTATÁSHOZ

1. A szervezet tevékenységében résztvevők
1.1 Alkalmazásban állók
Alkalmazásban állónak tekintendő az a munkavállaló, aki a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, s munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában (továbbiakban „legalább 60 munkaórában”), munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett. Az alkalmazásban állók főbb csoportjai:
1.1.1 Az adott munkáltatóval a Munka Törvénykönyve (továbbiakban Mt) szerinti munkaviszonyban (ideértve a szövetkezet és tagja, illetve a társas vállalkozás és tagja között létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyt), közalkalmazotti, közszolgálati, hivatásos szolgálati – ideértve a szerződéses katonákat is – bírói, ügyészi szolgálati, igazságügyi
alkalmazotti jogviszonyban (együtt: munkaviszonyban állók);

1.1.2 Megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazottak;

1.2 A szervezet tevékenységében résztvevő egyéb foglalkoztatottak

1.2.2 Egyéb foglalkoztatottak csoportjába tartoznak az adott gazdasági szervezet (beleértve az egyéni vállalkozást) tevékenységében aktívan résztvevő személyek, akik részére munkájuk ellenértékeként munkadíj kifizetésre egyáltalán nem kerül sor, illetve a minimálbér munkaidő arányos hányadánál alacsonyabb összegű díjazás valósul meg.

1.2.2.3 Menedzsment azon tagja, akinek munkajövedelme (II. fejezet „kereset” és „egyéb munkajövedelem”) a vállalkozásnál szerzett teljes jövedelmének 50%-ánál kevesebb, s jövedelmének magasabb hányada profitból származik;

1.2.2.4 Társas vállalkozás nem fizetett dolgozó tagja

Az útmutató alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető-tulajdonos alkalmazásban állónak minősül az 1.2.2 szerint (Megbízási szerződéssel, megállapodás alapján havi átlagban legalább 60 munkaórában alkalmazottak).

És természetesen nem tartozik a KSH útmutatója szerinti 1.2 csoportba. Ezért nem is fontos vizsgálni, hogy menedzsment tagként, hogyan viszonyul a keresete és  egyéb munkajövedelme a profithoz!
1.1.1 Kereset
A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére pénzben vagy természetben fizetett díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény). Ide értendők a gazdasági társaságok tagjai részére a személyes közreműködés ellenértékeként történő kifizetések is.
1.1.2 Egyéb munkajövedelem
Egyéb munkajövedelmek a munkavállaló részére jogszabályban kötelezően meghatározott, valamint a munkáltató által önként nyújtott juttatások. Az egyéb munkajövedelmeknek az 1995. évi CXVII. Törvény által meghatározott hányada a munkavállaló számára adómentes, az ezen felüli egyéb munkajövedelem kifizetések már bruttó módon, a munkavállalót terhelő járulékaival együtt jelentendők. Az útmutató részletesen taglalja ezt a jövedelemfajtát.

Az 1.2.2.4 pedig azért nem vonatkozhat rá, mert ő fizetett megbízást teljesít.

 És végső következtetésként, a fenti logikai levezetések alapján megállapíthatjuk, hogy a kérdésben szereplő ügyvezető tulajdonos beleszámít az átlagos statisztikai létszámba.

Kapcsolódó termékeink:
Statisztikai létszám kalkulátor (ingyenes)

Társasági adó 2010 kalkulátor

Vezető tisztségviselő
szerződés minta

Rehab kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Az átlagos állományi létszám és a Tao.

 A 2010 évről készülő társasági adó bevallásban az adózónak lehetősége van az első félévet sávosan megadózni, azaz a pozitív adóalap 50 millió forintot meg nem haladó része után 19 százalék helyett 10 százalékkal adózni. Ennek egyik feltétele, hogy az általa foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese szorzatának a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot. Kérdésként merül fel, hogy az átlagos állományi létszámban hogyan kell figyelembe venni a részmunkaidőben (például napi négy órában) foglalkoztatott dolgozókat?

A kérdés megválaszolásához nézzük át, hogy milyen joganyagra támaszkodhatunk.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

29/K. §
(4) Az (5)-(6) bekezdésben foglalt feltételek teljesítésekor a társasági adó mértéke
a) a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakra a pozitív adóalap 50 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék;
b) a 2010. július 1. és 2010. december 31. közötti időszakra a pozitív adóalap 250 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék.

(5) Az adózó a (4) bekezdés a) pontja szerinti 10 százalékos adókulcsot akkor alkalmazhatja, ha a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakban
e) az általa foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese - ha az adózó székhelye a jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van, akkor a minimálbér - szorzatának a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.

4. § E törvény alkalmazásában
16/a. foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma: a Központi Statisztikai Hivatal által a munkaügyi-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott, az adóév első napján hatályos kiadvány szerinti éves szinten számított statisztikai állományi létszám, azzal, hogy a kölcsönvett munkaerő a kölcsönvevőnél figyelembe vehető, amennyiben a kölcsönadó e létszámot a kölcsönadott munkaerő nélkül számítja fel, és erről az adóbevallás benyújtásáig írásban nyilatkozik a kölcsönvevőnek;

KITÖLTÉSI ÚTMUTATÓ a 1029. számú bevalláshoz, valamint a 1029-A jelű adatszolgáltatáshoz
 
A 2010. évi adóalap megosztása és az adószámítás
• A 2010. január 1-jétől 2010. június 30-áig terjedő időszakra jutó pozitív adóalap
és adó számítása
e) Az adózó által az első félévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese – ha az adózó székhelye a jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van, akkor a minimálbér – szorzatának az első félévi időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot. (Például, ha egy naptári év szerint az adóév egészében működő – nem a leghátrányosabb térségben székhellyel rendelkező – adózó első félévben foglalkoztatott átlagos állományi létszáma 30 fő az első félévre bevallott tb-járulék legalább (73 500x2x30x6x0,27) 7 144 ezer forint.

KSH

ÚTMUTATÓ A MUNKAÜGY-STATISZTIKAI ADATSZOLGÁLTATÁSHOZ
Érvényes 2009. január 1-jétől
Budapest,

5. Az átlagos állományi létszám számítása

Ha eltérő utasítás nincs, az átlagolást a tényleges létszám alapján kell elvégezni, vagyis minden személyt a munkaidő hosszától függetlenül, egy-egy egész főnek kell tekinteni.

Az átlagolást havonta kell elvégezni az adott hónap naptári napjainak figyelembevételével, vagyis a naponkénti állományi létszámok összegét, a munkarend szerinti pihenőnapokra és ünnepnapokra az azt megelőző munkanap létszámát véve figyelembe, el kell osztani a hónap napjainak számával.

Az éves átlagos állományi létszám a leírtak alapján már kiszámított havi átlagos létszámadatok egyszerű számtani átlaga, vagyis éves átlagszámítás esetén 12-vel kell elosztani a havi átlagos létszámadatok összegét.

Azokban a felvételekben, ahol az alkalmazásban állók létszámát teljes munkaidősre átszámolva is közölni kell, ott a számbavétel az egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó teljesített munkaóraszám vetítési alapként történő felhasználásával történik:
a nem teljes munkaidőben, részmunkaidőben foglalkoztatottak által teljesített munkaórák számát el kell osztani az egy fő teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó munkaórák számával.

 A felsorakoztatott joganyag alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy függetlenül a munkaidő hosszától, mindenkit egy egész főnek kell tekinteni a járulék fizetési követelmények teljesülésének vizsgálatánál. Mert hiába van kidolgozott módszertan a részmunkaidőben foglalkoztatottak létszámának számítására, az ebben az esetben nem alkalmazható, mert a törvényalkotó "elfelejtette" a Tao törvény fogalom meghatározásánál odaírni, hogy "teljes munkaidősre átszámolva". Így aztán hiába tiltakozik az ember igazságérzete, miszerint az már még sincsen rendjén, hogy nem létező teljesítmények után is megfizetendő járulékot kelljen figyelembe venni, nincs kihez fordulnia. Hiába keresgél az adózó az interneten, hiába telefonálgat, nincs állásfoglalás, nincs értelmes magyarázat. Ez van, eszi-nem eszi. Sőt, hogy még biztosabb legyen a dolog, aki nagyon keresgél, az rábukkanhat az APEH archívumában egy 2007 évi állásfoglalásra, amelyik a "gyakori felmerülésre tekintettel" közli az adózóval, hogy bizony jól tetszett érteni, a szorzásnál a 4-6 órás részmunkaidős munkavállaló is egy főnek számít.

2007.09.20.
A sávos adókulcs alkalmazásának feltételei 

[Tao. tv. 4. § 16/a. pont, 19. § (3)-(6) bekezdés] 

Archívumba került: 2009.10.01.

A foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a – Tao. tv. 4. § 16/a. pontjában foglaltakra figyelemmel – a Központi Statisztikai Hivatal által a munkaügyi-statisztikai kérdőívek kitöltéséhez kiadott kiadvány szerinti éves szinten számított statisztikai állományi létszám (a továbbiakban: létszám). A kiadvány részletesen tárgyalja a létszámba tartozók körét; például – gyakori felmerülésére tekintettel kiemelendő – a munkaidő hosszától függetlenül minden foglalkoztatott, így a 4-6 órás részmunkaidős munkavállaló is egy egész főnek számít.

 Ezek után már csak az vigasztalhat bennünket, hogy ez az utolsó olyan év, amikor a szóban forgó szabályt alkalmazni kell. Milyen kis apró örömökből áll az élet!

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Közmű térítésmentes átadásának áfa kötelezettsége

 Társaságunk áramhálózati tulajdonú hálózati beruházást hajtott végre. A beruházást kivitelező vállalkozó a szerződésben meghatározott díjat kiszámlázta azzal, hogy az áfa fizetésére a fordított adózás szabályai szerint a megrendelő a kötelezett. Mi a számla alapján megállapítottuk a befizetendő áfát és ugyanabban a bevallásban egyidejűleg levonásba is helyeztük. A létrehozott vezeték rendszer a hálózati üzemeltetési joggal bíró szolgáltatónak kerül átadásra térítésmentesen. Kérdésünk, hogy a térítésmentes átadás jár -e áfa fizetési kötelezettséggel?

A számviteli törvény 86.§. (7) bekezdésének "a" pontja szerint:

A rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni:
a) a térítés nélkül átadott eszközök nyilvántartás szerinti értékét, a térítés nélkül nyújtott szolgáltatások bekerülési értékét, a felszámított, az átvevő által meg nem térített általános forgalmi adóval növelt összegben, valamint - a behajthatatlannak nem minősülő - elengedett követelés könyv szerinti értékét;

Ugyancsak a számviteli törvény előírásaiból következik, hogy a megvalósított eszközt annak kell üzembe helyeznie, amely szervezet azt rendeltetésszerűen használni, üzemeltetni fogja. Az adott esetben ezt a beruházást még az üzembe helyezés előtt (azzal egyidejűleg), mint beruházást az üzemeltető részére át kell adni.

Az Áfa törvény az ingyenes átengedés kapcsán a következőket írja:

 11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

(3) Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek
a) a közcélú adomány,
b) ha az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket.

A beszerzések áfa-jának levonhatósága attól függ, hogy az adott beszerzés közvetlen és azonnali kapcsolatban áll-e az áfa levonásra jogosító ügylettel és a felmerült költség az adólevonásra jogosító adóköteles tevékenység árának alkotóelemét képezi-e. Ez esetünkben minden bizonnyal így van, azaz a vállalkozás az adóköteles tevékenysége érdekében valósította meg a beruházást.

A áfa levonási jog rendeltetése, hogy az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás ellenértékébe a korábbi szakaszok során felszámított forgalmi adó ne épüljön be. A beruházást megrendelő vállalkozásnál ez így is van, hiszen a felszámított áfa összegét levonásba helyezte.

Az Áfa törvény másik logikája, hogy a végső fogyasztó kell legyen az, akit ennek a fogyasztási adónak terhelnie kell. Az áramhálózat a villamos energia felhasználását teszi lehetővé. Ezt a hálózatot üzemeltető szolgáltató biztosítja. A hálózathoz kötődő hozzáadott érték adó (áfa) az ingyenes átadás pillanatában még nem csapódott le a végső fogyasztónál. Ebből a logikai levezetésből következik, hogy a beruházást megrendelő vállalkozásnak ez tovább kell számláznia a hálózati szolgáltató felé. A számlán fontos feltüntetni az ingyenes átadás tényét és azt, hogy az áfa megfizetésére az átvevő a kötelezett.

Elméleti síkon tovább követhetjük a hozzáadott érték adó útját. Az áramszolgáltató megfizeti és le is vonja az áfát. A nála felmerülő hálózat fenntartási költségek magával az áramszolgáltatással együtt áfa alapot fognak képezni és ily módon visszakerülnek a vállalkozónkhoz. Ő újból levonja ezt az áfát, és az előállítandó terméke árába beépíti a villamos energiát, valamint a meg nem térített beruházás költségét is. Végül egy végső fogyasztó áfával növelt áron megvásárolja a terméket, s így jut az állami költségvetés a teljes hozzáadott érték adóhoz.

Lehetne más forgatókönyv is? Bizony lehetne!

A 11. § -t figyelmesen olvasva:
"az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére... más tulajdonába ingyenesen átengedi"Esetünkben nem a vállalkozástól idegen célról van szó. Sőt, teljes mértékben az adókötele tevékenységgel szorosan összefüggő beruházásról. Ha pedig nem tartozik a 11. § hatálya alá és ellenérték sincs, akkor nem kell felszámítani az áfát. Maga a beruházási érték így is beépül az adóköteles termékértékesítés adóalapjába. Sajnos ezen ügylettel kapcsolatban nincs tudomásunk róla, hogy megjelent volna érdemi hatósági állásfoglalás. E második verziót gyengíti a (3) bekezdés b) pontja, amely szerint "az adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen enged át árumintát és kis értékű terméket". 
 Ha a vállalkozás céljára való tekintettel csak a kis értékű termék ingyenes átengedése jelent kivételt, akkor ebből implicit az is következik, hogy a nagyobb értékű már termékértékesítésnek számít. Hogy a "vállalkozástól idegen célok", vagy a "vállalkozás céljára való tekintettel" az erősebb, azt nehéz eldönteni. És ebből a szempontból "bombabiztosabb" az első verzió.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Tulajdoni részesedés értékvesztése a társasági adóban

Kell-e módosítani a társasági adó alapját a tulajdoni részesedést jelentő befektetéssel kapcsolatos értékvesztés elszámolása kapcsán?

A beszámoló készítése során az egyik feladat a tulajdoni részesedések mérleg-fordulónapi értékelése és a hozzájuk kötődő esetleges értékvesztések elszámolása.

A Számviteli törvényben:

85. § 

(3) A pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell kimutatni:
(6) Részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztéseként kell kimutatni a tulajdoni részesedést jelentő befektetések, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, a tartós bankbetétek elszámolt értékvesztését, csökkentve azt a korábban leírt értékvesztések visszaírt összegével.

 A ráfordításként elszámolt értékvesztés természetesen csökkenti az adózás előtti eredményt és jogos a kérdés, hogy van-e olyan előírás, amely adóalap korrekciót tesz szükségessé.

Az 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról az alábbi szabályokat tartalmazza:

Az adóalap megállapításakor csökkentő jogcímek

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

q) a tulajdoni részesedésre visszaírt értékvesztés, ha azt az adózó korábban adózás előtti eredményt növelő tételként vette számításba, amelyet az erre vonatkozó adóbevallással és az azt alátámasztó kimutatásokkal igazol, (18. sor TAO bevallás)

Az adóalap megállapításakor növelő jogcímek

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg - ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is -, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra,

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez

A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai
A)
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:

11. a gazdasági társaságokról szóló törvényben előírt saját tőke jegyzett tőke arány, vagy a veszteség fedezetét szolgáló tőkeemelés révén szerzett tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés;

 A fentiek alapján láthatjuk, hogy a a tulajdoni részesedés értékvesztésének sima elszámolásával kapcsolatban a társasági adó törvény az adóalap növelése szempontjából nem támaszt követelményeket. A 3. sz. melléklet 11. pontja ugyanis csak az ott leírtak szerint megszerzett tulajdoni részesedéhez fűz joghatást.

Szóba jöhet az adóalap csökkentés, de csak a visszaírt értékvesztéssel összefüggésben, amennyiben azt az adózó korábban adózás előtti eredményt növelő tételként  számításba vette.

 Figyelem! A bejelentett részesedésre ettől eltérő szabályok vonatkoznak. A deviza alapú részesedések esetében a számviteli törvény árfolyam korrekciós szabályaira is tekintettel kell lenni.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A korengedményes nyugdíjazás és az EVA

Van egy EVA-s Kft-m. 2010-ben az egyik dolgozómat elküldtem előrehozott öregségi nyugdíjba. A cég kifizette a dolgozó nyugdíját előre 3 évre. Nem tudom, hogy ezt hogyan könyveljem és leginkább abban  nem vagyok biztos, hogy ez a befizetés csökkenti-e az eva alapját a cégnek?

A korengedményes nyugdíjazást az 181/1996 (XII.16.) Korm.rendelet szabályozza. A megállapítást és a folyósítást a munkáltató és a munkavállaló között létrejött megállapodás alapozza meg, de az egyéb jogosultsági feltételeknek is teljesülniük kell. Nem köthető megállapodás azzal a munkavállalóval, aki az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez előírt életkort betöltötte vagy a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig, betölti.

Nézzük a jogszabályt. Először is a számviteli részt. 

Az EVA törvény 4. § (2) szerint a korlátolt felelősségű társaság az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a számvitelről szóló törvény előírásai szerinti kettős könyvvitel rendszerében teljesíti.

Számviteli törvény:
3. § 3. személyi jellegű egyéb kifizetések:
... a munkáltatói hozzájárulás a korengedményes nyugdíj igénybevételéhez, ...

Ez a rész bizonyára elég egyértelmű. Ami az EVA adóalap módosítását illeti, alaposabban át kell nézni a törvényt, különös figyelemmel a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozásokra vonatkozó részekre.

Az eva alapja
5. §
(4) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt
a) növeli az adóévben (üzleti évben) megszerzett összes kapott előleg;
b) csökkenti az eva alapjának megállapításakor az a) pont alapján a megszerzett összes bevétel növeléseként elszámolt kapott előlegből az adóévben a teljesítésre tekintettel elszámolt vagy visszafizetett összeg.
(5) Az eva alapját csökkenti jogszabály vagy jogerős bírósági, illetve hatósági határozat alapján kapott kártérítés, kártalanítás, továbbá az adóalany vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgy károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel a károkozótól, annak felelősségbiztosítójától vagy harmadik személytől a káreseménnyel kapcsolatosan kapott bevétel, továbbá az adóalany biztosítójától elemi kárra tekintettel kapott bevételként elszámolt kártérítés összege.

Az eva alapja megállapításának különös szabályai
8. §
(5) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt csökkenti az az adóévi bevétel, amelyet a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre való áttérés miatt nyitást követő korrekciós tételként számolt el.
(6) Ha az adóalany - az (1)-(5) bekezdésben foglaltakon túlmenően - az adóévben olyan bevételt szerzett (mutatott ki), amelynek alapján személyi jövedelemadó, társasági adó vagy általános forgalmi adó megállapítására (volt) kötelezett, az eva alapját csökkentheti a bevétel azon részével, amelyre az említett adót megállapította.

A kiemelt jogszabályi részek alapján azt a következtetést tudjuk levonni, hogy nincs olyan rendelkezés, ami szerint az evás cég adózási alapul szolgáló bevételét csökkenteni lehetne - a korengedményes nyugdíjazásra való tekintettel - a személyi jellegű egyéb kifizetések között elszámolt költséggel. Ennek logikáját talán abban lehetne keresni, hogy az eva alapját általában semmilyen - a vállalkozás érdekében felmerült - költség nem csökkenti. Akkor miért éppen ez a személyi jellegű egyéb kifizetés lenne e szabály alól kivétel?


És még egy megjegyzés:
A 354/2010. (XII. 30.) Korm. rendelet 2012. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendeletet és módosította a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendeletet.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

De minimis támogatás elsődleges mezőgazdasági termeléssel is foglalkozó cégnek

Egy elsődleges mezőgazdasági termeléssel és feldolgozással egyaránt foglalkozó vállalkozás a  feldolgozó üzemébe 25 fő munkába járását támogatja 100%-ban a  Munkaügyi Központ.
Erre hatósági szerződést kötöttek 2010 év nyarán. A támogatást attól kezdve havonta kapja a társaság. A szerződés szerint a támogatás az 1998/2006 EK rendelet hatálya alá tartozó de minimis támogatásnak van minősítve, amit véleményünk szerint a cég, mint mezőgazdasági tevékenységbe besorolt vállalkozás nem vehetne igénybe (főtevékenység: Zöldségféle, dinnye, gyökér-, gumós növény termesztése).
Kérdésünk, hogy miként kezelendő a társasági adóbevallásban az adott támogatás?


Az Európai Közösség létrehozásáról szóló Szerződés I. számú mellékletében felsorolt termékek között a kérdésben szereplő társaság tevékenysége szintén megtalálható:
7. ÁRUCSOPORT Élelmezési célra alkalmas zöldségek, gyökerek és gumós gyökerek
Ugyanakkor a Munkaügyi Központ által támogatott tevékenység már a cég egyik feldolgozó üzeméhez kötődik, amely az ott folyó tevékenység tekintetében nem tartozik az 1998/2006 EK rendelet által kizárt tevékenységek közzé.

Az 1998/2006 EK rendelet 1. cikke így definiálja hatályát:

1. E rendeletet valamennyi ágazat vállalkozásai részére odaítélt támogatásra alkalmazni kell, a következők kivételével:
b) a Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek elsődleges termelésével foglalkozó vállalkozásoknak nyújtott támogatás;

 A szöveget olvasván elsőre mindenképpen az jön be, hogy a mezőgazdasági termékek elsődleges termelésével foglalkozó vállalkozásoknak nyújtott támogatásokra ez a rendelet nem alkalmazható. Ha  a "következők kivételével" kifejezés úgy szólna, hogy "a következő tevékenységek kivételével", akkor a jogértelmezőnek talán könnyebb lenne a dolga. Figyelmesen tanulmányozva a rendelet további kizáró pontjait, illetve a hazai jogszabályi környezetet, megállapíthatjuk, hogy a rendelet, amikor ágazatokra utal, akkor azalatt  tevékenységeket ért.
Ebből pedig az következik, hogy de minimis támogatás csak akkor nem nyújtható egy vállalkozásnak, ha teljes egészében az 1998/2006 EK rendelet által kizárt tevékenységet folytat.

Az adórendszeren belüli (például beruházási) támogatások esetében is fellelhető e különbség. A Tao. tv. 7.§ (12) így fogalmaz:
(12) Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet 4. cikkében foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az adózó választása szerint

a) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, vagy

b) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak tekintendő.

A fentieknél is megfigyelhetjük, hogy az adótörvény nem vállalkozások, hanem tevékenységek szerint disztingvál. Ha olyan beruházásról van szó, amely elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, akkor az adóalap kedvezmény mezőgazdasági csoportmentességi támogatásnak minősül. Minden más esetben pedig - az adózó választása szerint - de minimis, vagy általános csoportmentességi támogatásként veendő figyelembe.

A Munkaügyi Központ a támogatását az 1998/2006 EK rendelet szerinti de minimis támogatásnak minősítette. Ez egy úgynevezett adórendszeren kívüli támogatás.

A társasági adó bevallás kitöltési útmutatója világosan megmondja, hogy a 1029-02 űrlap (Adatok a csekély összegű - de minimis - támogatásokról) felső részében található két sorból csak az egyikben szerepelhet adat.
Abban az esetben, ha az adózó mezőgazdasági termékek elsődleges előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozás a Tao. tv. alapján kizárólag a mezőgazdasági csoportmentességi rendelet alapján vehet igénybe támogatást. Esetében választási lehetőség nincs.

Ez meghatározza, hogy az adórendszeren belüli (Tao. törvényben nevesített) támogatásnak minősülő kedvezmények a mezőgazdasági csoportmentességi rendelet alapján vehetők figyelembe egy olyan vállalkozás számára, amelyik elsődleges mezőgazdasági termék előállítással is foglalkozik.

Ugyanakkor a táblázatból az is látszik, hogy az adórendszeren kívüli közvetlen támogatások esetében nincs kijelölési kényszer. Tehát a támogatott tevékenység függvényében minősítheti az adott támogatást a nyújtó szervezet akár de minimisnek is.

Érdekessége még a 02-es űrlapnak, hogy ugyanabban a sorban egy adott dátumhoz kötődően egyszerre szerepeltethető adórendszeren kívüli és adórendszeren belüli támogatás is. Ez azonban csak a legritkább esetben fordulhat elő! Az igénybevétel napjaként [a) oszlop] a Tao. tv. szerinti kedvezményeknél az adóbevallás benyújtásának a napját, míg a közvetlen, adórendszeren kívüli támogatások esetében a támogatásról szóló döntést tartalmazó okirat keltét (a támogatás megítélését) kell figyelembe venni. E két dátumnak kellene egybe esnie ahhoz, hogy az említett eset előforduljon.

Önmagában a de minimis támogatások esetében a keret korlátokat igen, a támogatási intenzitást viszont nem szükséges vizsgálni. Más a helyzet, ha egy vállalkozás de minimis támogatást kíván igénybe venni egy olyan elsődleges mezőgazdasági termék előállításához nem kötődő beruházáshoz, amelyhez egyébként más állami támogatásban is részesült. Ekkor az állami és a de minimis támogatás összege nem haladhatja meg az adott régióra meghatározott intenzitást (nem kumulálható).

Az adórendszeren belüli, a mezőgazdasági csoportmentesség keretében figyelembe vehető támogatások (társasági adó kedvezmények) esetében szintén figyelni kell a keret korlátokra és az intenzitásra. Ha bármely támogatás figyelembe vétele a keret túllépését eredményezné, akkor részben sem vehető igénybe és véglegesen elveszett az adózó számára.

Amennyiben egy tagállam csekély összegű (de minimis) támogatást szándékozik nyújtani egy vállalkozásnak, írásban tájékoztatnia kell a vállalkozást a támogatás előrelátható összegéről (bruttó támogatástartalomban kifejezve) és annak csekély összegű (de minimis) jellegéről, kifejezetten utalva e rendeletre és hivatkozva annak címére és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésére.
Egy közvetlen, vagy adórendszerben nyújtott támogatás csak abban az esetben minősül de minimis támogatásnak, ha azt jogszabály, pályázati program, támogatási szerződés, határozat stb. kifejezetten de minimisként nevesíti.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Tőketartalék növelés több részletben

 A korlátolt felelősségű társaság tulajdonosai egy millió forint jegyzet tőke emelésről döntenek. Ezzel egyidejűleg 100 millió forint tőketartalékba helyezéséről is határoznak. A pénzösszeget két részletben szándékoznak átadni. Első felét 2010 évben, a második felét pedig 2011 július hónapban. A tőkeemelést t a cégbíróság még 2010 évben be is jegyzi.

Kérdés, hogy a 2010 év mérleg fordulónapon mekkora összeg kell a társaság könyveiben szerepeljen? A teljes 100 millió forint, vagy csak a fele?

A tőketartalék növelésének lehetséges jogcímeit a számviteli törvény szabályozza. A törvényből a jegyzett tőkére vonatkozó részekből is idézünk, mert a két fogalom bizonyos értelemben kötődik egymáshoz. Áttekintjük továbbá a Gazdasági társaságokról szóló törvény témánkat érintő rendelkezéseit is.

2000. évi C. törvény a számvitelről

35. §

(3) Jegyzett tőke részvénytársaságnál, korlátolt felelősségű társaságnál, egyéb vállalkozónál (ha e tekintetben cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli) a cégbíróságon bejegyzett tőke a létesítő okiratban meghatározott összegben.

(4) A (3) bekezdés szerinti vállalkozónál az alaptőke, a törzstőke, az alapítói vagyon, a vagyoni betét felemelése, illetve leszállítása miatti jegyzett tőke-változást a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján, a bejegyzés időpontjával kell a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni.

(5) A (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó vállalkozónál jegyzett tőke a létesítő okiratban meghatározott, a tulajdonosok (a tagok) által tartósan rendelkezésre bocsátott - ténylegesen átadott - tőke.

36. § (1) A tőketartalék növekedéseként kell kimutatni:
a) részvénytársaságnál a részvények kibocsátáskori, ideértve a tőkeemeléskori (jegyzési) ellenértéke és névértéke közötti különbözetet,
b) az a) ponton kívüli egyéb vállalkozónál a tulajdonosok (a tagok) által az alapításkor, illetve a tőkeemeléskor tőketartalékként (a jegyzési érték és a névérték különbözeteként) véglegesen átadott eszközök, pénzeszközök értékét,
c) a jegyzett tőke leszállítását a tőketartalékkal szemben,
d) a szövetkezeti üzletrész-bevonás miatt képzett fel nem osztható vagyon összegét,
e) a tőketartalékból lekötött tartalék visszavezetett összegét a lekötés feloldása alapján,
f) a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg a jogszabály alapján tőketartalékba helyezett pénzeszközöket, átvett eszközök értékét.

(3) A 35. § (3) bekezdése szerinti vállalkozónál a tőketartalék (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti növekedésének, a (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti csökkenésének bizonylata a létesítő okirat, annak módosítása, illetve a közgyűlési, az alapítói, a taggyűlési határozat, könyvviteli elszámolása a tőkeemelésről, a tőkeleszállításáról szóló létesítő okiratnak, illetve módosításának a cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával történik,
a) az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti tőketartalék-növelésnél, ha az eszköz átvétele a cégbejegyzést megelőzően megtörtént,
b) az (1) bekezdés c) pontja szerinti tőketartalék-növelésnél,
c) a (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti tőketartalék-csökkenésnél, illetve
a cégbejegyzést követően, az eszköz átvételekor az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti tőketartalék-növelésnél, ha az eszközök átvétele a cégbejegyzés időpontjáig nem történt meg.

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

154. § (1) A törzstőke felemelhető pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával, valamint a törzstőkén felüli vagyon terhére.

(2) A törzstőke felemeléséről a taggyűlés jogosult dönteni a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok betartásával, azzal, hogy a tőkeemeléshez - ha a társasági szerződés szigorúbb rendelkezést nem tartalmaz - egyszerű szótöbbséggel meghozott határozat elégséges.

155. § (1) A vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőke felemelésére csak akkor kerülhet sor, ha valamennyi korábbi törzsbetétet teljes egészében szolgáltatták.

(2) A tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozatban meg kell határozni, hogy a tőkeemelésre milyen nagyságú (tárgyú) pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával kerül sor.

A tőketartalék növekedéseként kell kimutatni tehát a a tagok által a tőkeemeléskor tőketartalékként (a jegyzési érték és a névérték különbözeteként) véglegesen átadott eszközök, pénzeszközök értékét. Ez azt jelenti, hogy nem lehet önálló döntésként, a jegyzett tőke megemelése nélkül, eszközöket helyezni a tőketartalékba. Ebből az is következik, hogy a jegyzett tőke emelésének dokumentumai jelentik a tőketartalékba helyezett összeg alapbizonylatát is. A törzstőke felemeléséről a taggyűlés jogosult dönteni a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok betartásával. A tulajdonosok az erről szóló döntésüket  taggyűlési jegyzőkönyvben rögzítik.

A 36. § (3) bekezdése szabályozza, hogy mikor kell a tőketartalékba helyezett összeget a könyvekben szerepeltetni. Ennek alapján két időpont lehetséges.

1. Az eszköz átvétele a cégbírósági bejegyzés időpontjáig megtörténik. A könyvelése a cégjegyzékbe történt bejegyzése időpontjával egyezik meg.
2. Az eszköz átvétele a cégbírósági bejegyzést követően valósul meg. A könyvelés az adott eszköz átvételének időpontjával megegyező.

Az előbbiekben leírt szabályok alapján nincs lehetőség arra, hogy a tulajdonosok a társaságuk saját tőkéjét a mérleg fordulónapja előtt oly módon "rendbe tegyék", hogy a tőketartalékba helyezendő pénzeszközt csak a következő üzleti év folyamán bocsájtsák rendelkezésre. A kérdésben szereplő 100 millió forint befizetendő tőketartalékból is csak a ténylegesen átvett 50 millió forint szerepelhet a 2010 év fordulónapján a mérlegben.

A több részletben befizetendő tőketartaléknak ennek ellenére lehet értelme, mert egy alkalommal megvalósítandó jegyzett tőke emeléshez köthető. Természetesen a jegyzett tőke emelésének időpontjában egyértelmű döntést kell hozni a későbbiekben befizetendő tőketartalékba szánt összegekről és azok teljesítésének időpontjáról.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Egyéni vállalkozás megszüntetésére vonatkozó szabályok

Szeretnék segítséget kérni az alábbi esetre:

A vállalkozó előadóművész. Bevétele is csak ebből származott. Készlete nem volt (anyag, áru). Minimális szolgáltatás jellegű költsége volt csak. 2010. évben megszüntette egyéni vállalkozását.

Tárgyi eszközei:

2004-ben vásárolta meg a tevékenysége gyakorlásához szükséges hangszert. Abban az időpontban meg is kezdte az értékcsökkenési leírást. Jelenleg a bekerülési érték egy harmada szerepel nettó értékként a nyilvántartásában. Ezen kívül történtek még kis értékű tárgyi eszköz beszerzések 2001 évtől kezdődően.

Mit kell a 1053 sz. bevallás 421 sor d oszlopába írni, s kell e korrigálni az adózás utáni vállalkozási jövedelmet?

Ha az egyéni vállalkozó tevékenységét 2010. évben megszüntette, vagy annak folytatását a körzetközponti jegyző határozatban, jogerősen megtiltotta a 1053-as bevallásában 2011. május 20-áig kell számot adnia a magánszemélyként az őt terhelő személyi jövedelemadó, valamint vállalkozói személyi jövedelemadó kötelezettségéről.

Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését (ide nem értve az egyéni cég alapítása miatti megszűnést) követően a megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig:
– az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel befolyt ellenérték (bevétel) a megszűnés adóévében megszerzett vállalkozói bevételnek,
– az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggő igazoltan felmerült kiadás a megszűnés adóévében elszámolható vállalkozói költségnek minősül, amelyet a magánszemélynek a megszűnés adóévéről szóló adóbevallásában kell figyelembe vennie.

 A megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtását követően befolyó bevételre, illetve felmerült kiadásra az önálló tevékenységből származó jövedelem (10. sor a bevallásban) megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (1995. évi CXVII. törvény (Szja- tv.) 49/B. § (2))

 Egyéni vállalkozó tevékenysége megszüntetése esetén, a tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint, a „d” oszlopokban kiszámított vállalkozói osztalékalap után, kell az adót megfizetnie a 1053-as bevallás benyújtásakor.

A 1053-13-01 és -13-02-es lapokon az egyéni vállalkozóra vonatkozó részeket is ki kell tölteni!
A 1053-13-01-es lapon a 404. sorban pedig jelölni kell a tevékenysége megszűnésének tényét.

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

A vállalkozói osztalékalap

49/C. § (1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből a (2)-(6) bekezdés rendelkezése szerint - figyelemmel az átmeneti rendelkezésekre is - kell megállapítani.
(2) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli:
a) a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén - kivéve a magánszemélynek ellenszolgáltatás nélkül történő, adófizetési kötelezettséggel járó átadást -, az említett tárgyi eszköz beszerzésével összefüggő adózás utáni vállalkozói jövedelem csökkentésének évétől számítva a (6) bekezdés a) pontjában említett összegnek
aa) a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor a 100 százaléka,
ab) a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor a 66 százaléka,
ac) a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor a 33 százaléka,
ad) a tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor nulla;
b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az aa)-ad) pont szerint előírt összeg, ha a megszüntetés az ott előírt időhatáron belül történt;
c) a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdésének évében a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette;
d) a c) pontban nem említett esetben: a vállalkozói osztalékalapnak a beruházási költséget képező kiadással első ízben történő csökkentése évét követő negyedik évben (ültetvény esetében annak elidegenítésekor, de legkésőbb a termőre fordulás évében) a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette, illetve ennél előbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor.
(3)-(5)
(6) Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a (2) bekezdésben említett tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthető
a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el;
b) az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggő bírság, késedelmi pótlék stb. összegével, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni;
c)
d) az erre vonatkozó nyilvántartás szerint, az adóévben felmerült beruházási költséget képező kiadás összegével, feltéve, hogy az azzal összefüggő tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdése nem történt meg.
(7) A vállalkozói osztalékalap után az adót a magánszemély bevallásában megállapítja, bevallja, valamint a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.
(8) A (6) bekezdés a) és d) pontjában foglaltak a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz (ideértve azt a személygépkocsit is, amely után a magánszemély kisvállalkozói kedvezményt vett igénybe) és nem anyagi javak esetében alkalmazhatók.

 10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek

Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének adóévében a megszűnés napján megszerzett vállalkozói bevételnek minősül:

1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 100 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer - forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;

2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;

3. Nem számolható el költségként a megszüntetés évéről készített adóbevallás (illetőleg annak önellenőrzése) alapján - a vállalkozói osztalékalap után - megállapított egészségügyi hozzájárulás.

 A megszűnéssel kapcsolatos feladatok elvégzésére további segítséget nyújt a bevallás kitöltési útmutatója:

7. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓI TEVÉKENYSÉG MEGSZÜNTETÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ
KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

A lapok kitöltésekor további bevételnek minősül és a jövedelemszámítás során a 421. sor „d” oszlopában figyelembe kell venni (Szja- tv. 10. számú melléklet II. pont):

- a költségek között elszámolt és megszűnéskor meglévő összes vásárolt és saját termelésű készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értékét (a leltár szerinti

értéket az Szja-tv. 5. sz. mellékletében foglaltak szerint kell megállapítani);

- a tárgyi eszközök – ideértve a tartalék alkatrészt és a gyártóeszközt is – leltári értékét, amennyiben azok beszerzési árát a költségei között egy összegben számolhatta el az

alacsony bekerülési érték miatt;

- a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb – kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt- ingatlan bérleti vagy használati jogáról

való lemondás miatti ellenérték összegét – akkor is, ha azt az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor még nem kapta meg –, ha a használati jog, vagy a

bérleti jog megszerzésére fordított kiadását a költségei között elszámolta. (Amennyiben ez az összeg a bevallás időpontjában még nem ismert, akkor a bérleti, a

használati jog megszerzésére fordított kiadást kell további bevételnek tekinteni.)

Fontos tudnia, hogy a bevételeit nem csökkentheti

• a foglalkoztatási kedvezménnyel (a 429. sorban);

• kisvállalkozói kedvezmény címén (a 431. sorban), a 1053-13-07-es lapot nem töltheti ki.

A megszűnés adóévére vonatkozóan kisvállalkozások adókedvezménye (458. sor) sem érvényesíthető.

Ha adómegtakarítást tart nyilván, akkor a megtakarított és nyilvántartott adót késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetnie a (1053-13-05 lap 485. sor). Az előzőekhez hasonlóan, a fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeg esetében is visszafizetési kötelezettsége

keletkezik (1053-13-05 lap 484. sor).

Egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése esetén Önnek, a tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint, a „d” oszlopokban kiszámított vállalkozói osztalékalap után, kell az adót megfizetnie a 1053-as bevallás benyújtásakor.

Tehát a kérdéssel összefüggésben megállapíthatjuk:

 A tevékenység megszüntetésekor a vállalkozói lapok „d” oszlopai szolgálnak a megszűnés szabályai szerinti jövedelem levezetésére, az adókötelezettség meghatározására.
A lapok kitöltésekor további bevételnek minősül és a jövedelemszámítás során a 421. sor „d” oszlopában figyelembe kell venni az Szja- tv. 10. számú melléklet II. pontja szerinti jövedelmet.

A 2004 évben megvásárolt, tárgyi eszköznek minősülő hangszer nem adóalap növelő.

További bevételnek minősül a megszűnés kapcsán:
- a 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó tárgyi eszköz leltári értéke,
- a 2005 december 31.-ét követően beszerzett, 100 ezer forint egyedi értéket nem meghaladó  tárgyi eszköz leltári értéke.

Ha valaki az egyéni vállalkozói tevékenységét 2010-ben megszüntette, akkor a csomagjának tartalmaznia kell a 13-as, továbbá a 15-ös pótlapokat.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.