Tanulmányi szerződés minta - megéri?

A könyvelőm azt mondja, ha a cégem nem alkalmazottal köt ösztöndíj-szerződést (a fiamról van szó, aki Kft. -tag), akkor az egész ösztöndíj adó- és járulékköteles, nagyobb arányban, mint a munkabér, valamint a cég is járulékot fizet utána, tehát nem számolható el tisztán költségként.

Mindenek előtt tisztáznunk kell, hogy tanulmányi szerződést csak a Munka törvénykönyvében meghatározott célból lehet kötni.

1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről (Mt.)

110. § (1) A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében Tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetőleg a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a munkáltatóval munkaviszonyát fenntartja.

Olvashatunk olyan véleményeket, hogy tanulmányi szerződés megkötése kizárólag csak munkaviszonyban álló személlyel köthető. Véleményünk szerint ez tévedés. Maga a munka törvénykönyve több olyan utalást is tartalmaz, amely arra enged következtetni, hogy a jogalkotó nem kizárólag ebben az alkalmazotti kategóriában gondolkodott.

"A munkavállaló munkáltatójának köteles előzetesen bejelenteni, ha más munkáltatóval Tanulmányi szerződést kíván kötni."

"Ha a támogatásban részesülő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el,..."

 A kérdés ezen részén túllépve, két fontos dolgot kell megvizsgálnunk:

1. A tanulmányi szerződés kapcsán átvállalt költségeket lehet-e a vállalkozás érdekében felmerült költségnek tekinteni, vagy növelni kell az ilyen jellegű kifizetésekkel az adóalapot?
2. Hogyan adózik a juttatásban részesülő a személyi jövedelemadó szempontjából?

Az első szempont vizsgálatára a társasági adó törvény néhány részletét idézzük be.


3. sz. melléklet: B)A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások
...a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:14. A kifizető által viselt képzés (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is) költsége; 

 Amennyiben csak idáig jutunk az olvasásban, úgy megállapíthatjuk, hogy igenis, ez egy elismert költség. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy megjelentek olyan szakértői állásfoglalások is, amelyek ezzel ellentétes következtetéseket vontak le.

"A társasági adó szempontjából is új tényező, hogy az adózóval munkaviszonyban nem álló, illetőleg nem személyesen közreműködő tag magánszemélyek iskolai rendszerű képzésének az adózó által viselt ( a nevére számlázott, oktatási ráfordításként elszámolt) költsége nem minősül külön nevesítve elismert költségnek [Tao. tv. 3. sz. melléklet B/14. pont].
Ugyanakkor az említett magánszemélyek iskolai rendszerű képzési költségeinek a nevükre kiállított számlák alapján történő megtérítése és közterhei, mint személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg nem növelik a társasági adó alapját, ha a magánszemélyek a Tao. tv. 3. sz. melléklet B/3. pontjában nevesített körben szerepelnek."
  
...a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
B/3. 
az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas [Tbj. 4. § f) pont], valamint az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott reprezentáció és üzleti ajándék címen elszámolt természetbeni juttatás kivételével személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetés, figyelemmel az 1., 2., 8. és 12. pontban foglaltakra;

Mi úgy véljük, hogy éppen azért került be a törvénybe a B/14. pont, mert a törvényalkotó a B/3. pontban általánosságban megnevezett  egyéb kifizetésként elszámolt összeget, amely bármire vonatkozhat, a képzési költségek tekintetében ki kívánta terjeszteni egy nagyobb adózói körre is. Mindenki ehet almát,  -mondja a B/14. Csak bizonyos kör ehet gyümölcsöt, - mondja a B/3. Ez utóbbi rendben van, de ettől még az előbbi ezzel nem ellentétes és önmagában is igaz. Ha nem így lenne, akkor a B/14. állítás teljesen felesleges.

Ha végül is eljutottunk arra a következtetésre, hogy ez nem adóalap növelő (és remélem, hogy nem csak mi), akkor nincs más hátra, mint az SZJA törvényt megvizsgálni.

1995. ÉVI CXVII. TÖRVÉNY A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL (SZJA tv.)

 A továbbképzésre vonatkozó kedvezményes adózási lehetőségeket már hiába keressük. Ami témánkra vonatkozhat:

"Természetesen nincs akadálya annak, hogy az iskolai rendszerű képzés költségét a kifizető átvállalja a vele munkaviszonyban nem lévő vagy nem személyesen közreműködő tag magánszemélyek esetében is, ekkor azonban - miként minden más, az előzőekben nem említett esetben - nem pénzben juttatott adóköteles jövedelem keletkezik, amelynek az adókötelezettségét a juttató és a magánszemély (vagy közöttük és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a juttatás körülményei határozzák meg [Szja tv. 2. § (6) bekezdés]."- mondja egy hivatalos állásfoglalás.

2. § (6) A Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. 

A természetbeni juttatások
69. § (1) Természetbeni juttatás:
c) a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel;

(2) Természetbeni juttatás révén a magánszemély által megszerzett bevételnek (jövedelemnek) a törvény eltérő rendelkezése hiányában azon összeg minősül, amely megegyezik az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékével, illetőleg abból azzal a résszel, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni (adóalap).
 (4) Az adóköteles természetbeni juttatás adója a (2) bekezdés szerint számított adóalap 54 százaléka.

Mivel a kérdésünkben szereplő személy a vele szerződést kötő vállalkozással nincs biztosítási jogviszonyban, ezért a számításhoz még hozzá kell vennünk a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást.

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás 

3. § (1) A kifizető - kifizető hiányában vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
b) külön adózó jövedelmek közül
ba) a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke


És most egy kis számtan következik. Feltételezzük a példa kedvéért, hogy a vállalkozásnál a mi általunk vizsgált ügylet elszámolása nélkül, 500 E Ft adózás előtti eredmény képződik havonta. A tanulmányi szerződésből fakadóan a társaságnál havi 100 E Ft összegű, nevére kiállított  számla elszámolása lehetséges. Összevetjük, hogy milyen hatása van az eredményre, ha a képzés költségeit a szóban forgó szülő a saját béréből finanszírozza és milyen, ha elszámolja a számlát költségként.

Összehasonlítás: bér - költségelszámolás

A számítás csak hozzávetőleges, hiszen itt figyelembe nem vett egyéb körülmények is befolyásolhatják. A "tb" alatt az összes járulék értendő. Mindenesetre az látszik, hogy közel azonos  eredményre jutunk.


Mindezek után el lehet gondolkodni rajta, hogy megéri-e, vagy sem. Természetesen a vállalkozás szakemberekkel való ellátottságának biztosítása messze túlmutat azon a kérdéskörön, hogy egy társas vállalkozó szülő hogyan finanszírozza gyermeke tovább tanulását és egyáltalán nem csak pénzkérdés. A tanulmányi szerződés lehetőséget teremt a társaságoknak egyrészt munkavállalóik képzettségének a fejlesztésére, másrészt arra is, hogy előre "kiszemelt" személyek elkötelezettségét megnyerjék, ha úgy tetszik megvásárolják, illetve valamilyen szinten biztosítsák.

A munkavállalói kör képzési finanszírozását a szakképzési hozzájárulás ilyen jogcímen elszámolható része is ösztönzi.
"Saját munkavállaló számára felnőttképzési szerződés, tanulmányi szerződés vagy a tanulmányok folytatására történő munkáltatói kötelezés alapján megszervezett képzés költségeivel, a mikro- és kisvállalkozások esetében a bruttó kötelezettség 60 %-a, egyéb hozzájárulásra kötelezettek esetében 33 százaléka vehető figyelembe kötelezettségcsökkentő tételként. A saját munkavállaló részére történő képzés során figyelembe vehető költségeket és további más, a költségek szakképzési hozzájárulás terhére történő elszámolását lehetővé tevő feltételeket a 15/2009. (VII. 24.) SZMM rendelet tartalmazza."

Vedd figyelembe, hogy a jogszabályok időközben megváltoztak! 

További információkat itt találsz:


Kapcsolódó termékeink:

Felsőoktatási tanulmányi szerződés

Tanulmányi szerződés minta (tanfolyami)

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tistább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

Négy cégünknek magánszemély tulajdonosai vannak, akik egymás közeli hozzátartozói. Bár személyükben más-más tulajdonosokról van szó (apa, anya, fia, leánya, testvér, stb.), rokoni kapcsolatuk alapján ezek a vállalkozások kapcsoltnak minősülnek?
Kérdésünk továbbá, hogy ha kapcsoltnak minősülnek, akkor kell-e a törvény által előírt nyilvántartást vezetniük?
Három cégünk biztos, hogy kisvállalkozás a létszám alapján. A negyedik cégünk viszont 2008 -ban és 2009 -ben - a létszám alapján -középvállalkozásnak minősült. Úgy tudjuk, hogy ha a kapcsolt vállalkozási jogviszonyban lévő cégek egyénileg ugyan kisvállalkozásnak minősülnek, de meghatározó paramétereik összeadva már középvállalkozási kategóriát jelent, akkor mindegyikre vonatkozik a nyilvántartási kötelezettség. A létszámadatok összeadódnak? Mérlegfőösszeg vagy az árbevétel is összeadódik? Az összeadás az egész csoportra vonatkozik, vagy kettesével? A nyilvántartást együttesen is meg lehet csinálni, vagy mivel a többiek nem kötelezettek rá, -ha tényleg nem kötelezettek - csak az középvállalkozásnak minősült cégnek kell elkészítenie?

A kapcsolt vállalkozások kérdését több jogszabály is érinti. Beidézzük most (a teljesség igénye nélkül) a kérdéssel összefüggésbe hozható jogszabályhelyeket, elsősorban a nyilvántartási kötelezettségre kihegyezve.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról (Tao. tv.)
Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása
18. §
(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

22/2009. (X. 16.) PM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről
A rendelet hatálya

1. § (1) Ez a rendelet a szokásos piaci ár megállapítása érdekében meghatározza a megállapításhoz szükséges adatokat tartalmazó nyilvántartás készítésének szabályait.
(2) Az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség terheli a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt, ha kapcsolt vállalkozásával [Tao. 4. § 23. pont] kötött hatályos szerződése, megállapodása (a továbbiakban: szerződése) alapján az adóévben teljesítés történt. Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, az e rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.
(3) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót
a) magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján, és
b) ha a Tao. 18. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő középvállalkozás.
(4) Nem terheli az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség az adózót a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügylet, továbbá meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban meghatározott más ár alkalmazása esetében.
(5) Az adózó - a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem mentesül az e rendelet szerinti nyilvántartási kötelezettség alól bennfentes kereskedelem és tisztességtelen árfolyam-befolyásolás, illetve jogszabály megsértésével alkalmazott ár esetében.


A kérdés első részére, miszerint kapcsolt vállalkozásokról van-e szó, válaszunk egyértelműen igen. Ennek részletes indoklására most nem térünk ki, hiszen ennek a blognak az írásai már foglalkoztak a témával.
A Tao. tv. 18. § (5) bekezdése határozza meg, hogy mely adózók kötelesek nyilvántartást vezetni. Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság ... a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

E megfogalmazás véleményünk szerint egyértelműen arra az adózóra utal, aki a saját paraméterei (árbevétel, létszám) alapján már nem sorolható az adóév végén a kisvállalkozói kategóriába. Nem olvasunk ki a törvényből olyan utalást, hogy a kapcsolt felek paramétereit összevontan kellene figyelembe venni.

Más kérdés, hogy a kapcsolt partnernél (aki jelen esetben kisvállalkozói körbe tartozik) jelentkező adóalap korrekciós kötelezettségek, a piaci ár, vagy ettől eltérő ár alkalmazása tekintetében, hogyan van az ügylet dokumentálva. Amennyiben a "kicsinél" jelentkezik az adóalap növelési kötelezettség, úgy a szabályok szerint a "nagynál" csak abban az esetben lehet adóalapot csökkenteni ugyanolyan mértékben, ha az adóalap növelésének tényéről írásban értesítette a partnere. "ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;" Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha a "kicsinél" is elvégezték ugyanazokat a számításokat, mint a "nagynál". Még inkább igaz ez egy olyan esetben, amikor a "kicsi" ugyanazt a terméket egyaránt értékesíti a "nagynak" és független félnek is. Ebben az esetben éppen  nála lehet dokumentálni a kapcsolt felek és a független partner között alkalmazott ár eltérésének mértékét a piacinak tekinthető ártól (összehasonlító árak módszere). Mindebből az következik, hogy a "kicsinél" sem kerülhető meg a dokumentáció elkészítése, még akkor sem, ha őt a törvény erre nem kötelezi.

Ami a közös nyilvántartást illeti, erre azt tudjuk mondani, hogy úgy természetszerű a dolog, ha a két fél egyeztet és együtt kalkulál. Az így meghatározott eredményeket azonban mindenkinek a saját maga által szignózott dokumentációjában kell megjelenítenie. Az úgynevezett közös nyilvántartás létjogosultsága a határokon átnyúló, különböző Közösségi tagállamokban tevékenykedő anya-leánya kapcsolatokról, vállalatcsoportokról szól. 

Kapcsolódó termékeink:
Kapcsolt vállalkozás vizsgáló
 Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tistább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Egyéni vállalkozó egyéni céggé alakul - nesze semmi fogd meg jól!

Segítséget szeretnék kérni ÁFA ügyben. Egyéni vállalkozó egyéni céget alapít. Az ÁFA szempontjából, hogyan viselkedik az a tárgyi eszköz, amit nem apportként visz be (ad át) konkrétan az egyéni vállalkozó az Egyéni cégbe. Én úgy látom, hogy a törvényben itt hiba van, mivel ezzel nem foglalkozik a törvény, hanem csak azzal, hogy az Egyéni cég alakul át KFT-vé, RT-vé. Vagy van még egy olyan eldugott mondat, amit én nem találtam meg eddig a törvényben?

Szakmai megnyilatkozásokból is kitűnik, hogy számtalan bizonytalanság övezi az egyéni vállalkozó által alapítható egyéni cég körüli elszámolási és adózási kérdéseket. Név nélkül, néhány véleményt szeretnénk idézni:

"Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnik ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napon. Az egyéni cég nem számít az egyéni vállalkozás jogutódjának."

"Az áfa törvény alapján termékértékesítésnek minősül, így áfa fizetési kötelezettséget eredményez az egyéni vállalkozó megszűnése, ha a megszűnéskor olyan termék (készlet, tárgyi eszköz) van a tulajdonában, amivel kapcsolatban a beszerzéskor áfát vont le."

"Ha a termékeket az egyéni vállalkozó az egyéni cégbe apportálja, akkor nem keletkezik áfa fizetési kötelezettsége, ha a készlet, tárgyi eszköz szerzésekor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalany volt és kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett vagyonhoz fűződő jogok és kötelezettségek a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik."

"Az egyéni cég önálló cégnévvel azonosítható, a magánszemély vagyontárgyai kizárólag jogutódlás útján kerülnek át az egyéni cégbe."

"Az egyéni cégbeli egyedüli tagságot a törvény vagyoni betétként nevezi erre is vonatkoznak a visszterhes vagyonátruházás illeték és adószabályai."

"Ahogy minden más cégformára is a számvitel, és a társasági adózás (tao) az érvényes, az egyéni cégre nincs megkülönböztetés, legfeljebb annyi, hogy kiegészítő melléklet nélküli, úgynevezett „sajátos” számviteli beszámolót is készíthet."

"Az egyéni cég jogutódként viheti magával az egyéni vállalkozó kisvállalkozói adókedvezményeit."

"Az Szja. és a Tao. törvény ugyanakkor speciális szabályokat tartalmaz az egyéni cég alapításával, az egyéni vállalkozás egyéni céggé való átalakulásával kapcsolatban, részletesen szabályozva e két vállalkozási forma közötti átmenetet."

"Tekintettel arra, hogy az új szabályok értelmében az egyéni vállalkozó nem átalakul egyéni céggé, hanem alapítja azt, ezért az átalakuláshoz kapcsolódó illetékmentesség alkalmazásának nincs helye."
"Ha az egyéni vállalkozó például gépjárművet, ingatlant visz be az egyéni cégbe, akkor visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie."

"Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át."

"Az egyéni cégre és tagjára az Evtv. törvényben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságról szóló törvénynek a gazdasági társaságok közös szabályairól szóló rendelkezéseit, valamint a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ettől azonban nem tekinthető gazdasági társaságnak sem a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.), sem más törvény alkalmazásában az egyéni cég."

"Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 2010. január 1-jétől hatályos 26. § (1) bekezdésének g) pontja értelmében a Tao tv. szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzés mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól."

"Mivel a kedvezményezett átalakulás definíciója tartalmazza, hogy az csak olyan ügylet lehet, melyben kizárólag társaság (Tao tv. 4. § 32/a. pont) vesz részt – az egyéni cég pedig nem minősül társaságnak a Tao tv. alkalmazásában –, ezért erre a jogügyletre az Itv. mentességi szabálya nem vonatkozik."

"Mivel sem az egyéni vállalkozó egyéni céggé, sem az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulása nem felel meg a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/a. pontjában foglalt kedvezményezett átalakulásnak, ezért az Itv. 26. § (1) bekezdésének g) pontja nem alkalmazható. Illetékfizetési kötelezettség megállapítható."

"Az új Evtv. szerinti egyéni cég bejegyzésével az adózó egyéni vállalkozói adószámon történő adóhatósági nyilvántartása megszűnt, és az adóhatóság az egyéni cégként továbbműködő adózók részére a társas vállalkozásokkal azonos új adószámot állapított meg, amiről írásos tájékoztatót is küldött számukra. Mivel az új adószám megállapítása nem jelent a használó személyében történő változást, ezért az egyéni cégek által használt pénztárgépekben és /vagy taxaméterekben a szakszerviznek az új adószámra történő átprogramozáshoz nem kell adómemória-cserét végrehajtania."

"A társas vállalkozók személyi köre is bővült az egyéni cég tagjával, akinek a biztosítási kötelezettsége az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni cégben fennálló tagság megszűnésének napjáig tart."

Kérdés:
"Ha az egyéni vállalkozó azért kerül ki az eva hatálya alól, mert egyéni céget alapít vagy megvásárol, akkor az adókötelezettségét a megszűnésre vonatkozó előírások szerint kell megállapítania?
Válasz: "Igen"

"A 2010-ben hatályos Tao. tv. 16. § (5) bekezdésének előírása értelmébenaz egyéni cég az alapító egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadóról szóló törvény előírása szerint az alapításig keletkezett, és addig nem rendezett elhatárolt veszteséggel a Tao. tv. 17. §-ában foglaltak szerint csökkentheti az adózás előtti eredményét. Azonban, ha nem minden eszközét viszi be az egyéni vállalkozó az egyéni cégbe, akkor ez a lehetőség csak az átvitt eszközök nyilvántartási értékével arányos, két tizedesjegyre számított veszteségre vonatkozik."

"Amennyiben az egyéni vállalkozó az eva hatálya alatt egyéni céggé kíván alakulni, akkor az egyéni vállalkozói jogállása az egyéni cég cégnyilvántartásba vétele előtti nappal megszűnik. Az egyéni cég a társasági adó hatálya alá tartozik. Az egyéni cég két adóév után a feltételek megléte esetén bejelentkezhet az eva hatálya alá, ami azt jelenti a gyakorlatban, ha a 2010. évben alapít egyéni céget, akkor 2012. évre az evát ismételten választhatja."

És most idézünk az érintett törvényekből ide vonatkozó részeket:


2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről

19. § (1) Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság e törvény erejénél fogva megszűnik
b) ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napon, illetve ha az egyéni vállalkozó átruházással megszerezte az egyéni cég vagyoni betétjét, az átruházás napján
(6) Az egyéni cégre és tagjára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságról szóló törvénynek a gazdasági társaságok közös szabályairól szóló rendelkezéseit, valamint a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
22. § (1) Az alapító okiratban meg kell határozni:
d) az egyéni cég jegyzett tőkéjét, a tag vagyoni betétjének összegét, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,
25. § (1) Egyéni cég átalakulással, valamint nem üzletszerű gazdasági tevékenységre nem hozható létre.
30. §
(7) Egyéni cég vagyoni betétje kizárólag egyéni vállalkozóra ruházható át.
31. §
(2) Ha az egyéni vállalkozónak hatósági engedély kiadása iránti kérelemre indított eljárása van folyamatban és az egyéni cég alapításának elhatározását az engedélyt kiadó hatóságnak bejelenti, a hatósági engedély jogosultja az egyéni cég lesz, kivéve, ha a hatósági engedély feltételeinek az egyéni cég nem felel meg.
(3) Ha a hatósági engedélyre vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik, az egyéni vállalkozó számára az egyéni cég alapítását megelőzően kiadott hatósági engedély jogosultja az egyéni cég lesz, kivéve, ha a hatósági engedély feltételeinek az egyéni cég nem felel meg.
33. § (1) Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át.
38. § (1) A cégjegyzékbe egyéni cégként már bejegyzett egyéni vállalkozók e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül kötelesek a létesítő okiratuk e törvénynek megfelelő módosításával az egyéni cég az e törvény rendelkezéseinek megfelelő működését megvalósítani vagy az egyéni cég megszűnésről határozni és azt a cégbíróságnak bejelenteni.
Az e törvény hatálybalépésekor egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozók gazdasági társággá nem alakulhatnak át. Az e törvény hatálybalépésekor egyéni cégként bejegyzett cégek megszüntetése az egyéni vállalkozói jogviszony fennállását nem érinti.

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok
17. § (1) Nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany a terméket, vagyoni értékű jogot nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként (a továbbiakban együtt: apport) bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.
2) Szintén nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany jogutódlással szűnik meg, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.
(3) A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnés a következő eseteket foglalja magában:
d) egyéni cégnek az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti átalakulását;

18. § (1) Az apport [17. § (1) bekezdése], illetőleg a jogutódlás [17. § (2) bekezdése] útján szerzett vagyon (vagyonrész) és vagyoni értékű jog
(e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: vagyon) tekintetében a szerzőnek a következő feltételeknek kell egyidejűleg megfelelnie:
a) a szerzéskor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen;
b) kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett vagyonhoz fűződő, az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek - a (2) bekezdésben említett eltéréssel - a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik;
c) sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva össszeegyeztethetetlen lenne a b) pontban említett kötelezettségek teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.
(2) Az apportálót, illetőleg jogutódlással történő megszűnés azon esetében, amelyben a jogelőd nem szűnik meg, a jogelődöt az elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli azon, e törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek az (1) bekezdés b) pontjában említett vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az apportra, illetőleg a jogutódlásra vonatkozóan a feltétel nem teljesülésekor a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is), az európai szövetkezet, az egyesülés, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az egyéni cég, az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az erdőbirtokossági társulat, az MRP szervezet.
2. § (1) A társasági adó alanya a (2)-(4) bekezdésben meghatározott személy.
j) az egyéni cég.
4. §
40. egyéni cég: az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvényben egyéni cégként meghatározott jogalany.
A társasági adóalap módosításának különös szabályai
16. §
(5) Az egyéni cég az alapító egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadóról szóló törvény előírása szerint az alapításig keletkezett, és addig nem rendezett elhatárolt veszteséggel a 17. §-ban foglaltak szerint csökkentheti az adózás előtti eredményét. Az egyéni cég - ha az alapító egyéni vállalkozó nyilvántartásában feltüntetett összes eszköz nem kerül az egyéni cég tulajdonába - az egyéni vállalkozónál nyilvántartott elhatárolt veszteségnek az átadott eszközöknek az összes eszköz értékéhez viszonyított arányos részére, minden esetben a nyilvántartott értékek alapján, két tizedesjegyre számítva alkalmazza a 17. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit.
(16) Az egyéni cég
a) az alapító egyéni vállalkozó megszűnésekor nyilvántartott fejlesztési tartalékot - amelynek megfelelő összegben köteles az alapítását követő nappal lekötött tartalékot képezni - a 7. § (15) bekezdésében foglaltak szerint oldhatja fel, azzal, hogy a felhasználásra rendelkezésre álló időpont meghatározásakor kezdő időpontnak azt az adóévet kell tekinteni, amelyben az alapító egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalékot vállalkozói bevétel csökkentésként érvényesítette, továbbá számításba kell venni az egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is,
b) az alapító egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó törvény előírása alapján érvényesített kisvállalkozói kedvezményre a 8. § (1) bekezdés u) pontjában foglaltakat alkalmazza, azzal, hogy az eredmény csökkentése adóéveként a vállalkozói bevétel csökkentésének adóévét kell tekinteni, az eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjának meghatározásához kezdő időpontnak azt az adóévet kell tekinteni, amelyben az alapító egyéni vállalkozó a kisvállalkozói kedvezményt érvényesítette, továbbá számításba kell venni az egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is,
c) az alapító egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó törvény előírása alapján érvényesített foglalkoztatási kedvezményre a 8. § (1) bekezdés v) pontjában és (6) bekezdésében foglaltakat alkalmazza, azzal, hogy igénybe vett kedvezmény alatt az alapító egyéni vállalkozó által érvényesített vállalkozói bevétel csökkentés összegét, a kedvezmény igénybevétele időpontjának a vállalkozói bevétel csökkentés adóévét tekinti, továbbá a foglalkoztatottak létszáma változása vizsgálatakor számításba kell venni az egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is,
d) az alapító egyéni vállalkozó megszűnésekor személyi jövedelemadó különbözet címen nyilvántartott különbözetre - amelynek megfelelő összegben köteles az alapítását követő nappal lekötött tartalékot képezni - a 19. § (5)-(6) bekezdésében foglaltakat alkalmazza, azzal, hogy a felhasználásra rendelkezésre álló időpont meghatározásakor kezdő időpontnak azt az adóévet kell tekinteni, amelyben az alapító egyéni vállalkozó a 10 százalékos adómértéket alkalmazta, továbbá számításba kell venni az egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is,
e) az alapító egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó törvény előírása alapján érvényesített kisvállalkozói adókedvezményre a 22/A. §-ban foglaltakat alkalmazza, azzal, hogy a 22/A. § (5) bekezdésében előírt időtartamba a hitelszerződés megkötése, illetve a tárgyi eszköz használatba vétele időpontjától az alapító egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is számításba kell venni.
19§
(8) A jogutódnak, a jogelőd nélkül alakult adózónak az első adóévében a (3) bekezdés c) pontjában foglaltak alkalmazásakor a megelőző adóévre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmaznia (a jövedelem- (nyereség-) minimum szerinti adózás). E § alkalmazásában az egyéni cég az alapításakor jogelőd nélkül létrejött adózónak minősül.

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

10. melléklet
II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek

Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének adóévében a megszűnés napján megszerzett vállalkozói bevételnek minősül:
1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 100 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer - forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
II. Az értékcsökkenési leírás szabályai
b) Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámolni [kivéve, ha az értékcsökkenés elszámolása a g) vagy a p) alpont alapján történik]. Az üzembe helyezés napja az a nap, amikor az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt, nem anyagi javakat rendeltetésszerűen használatba veszi. Ezt a napot a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak nyilvántartásában, illetőleg a beruházási költségnyilvántartásban fel kell tüntetni.
13. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A vállalkozói adókedvezményekről
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadóját az e mellékletben foglalt vállalkozói adókedvezményekkel csökkentheti.
Kisvállalkozások adókedvezménye
14. Az egyéni vállalkozónak az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetnie, ha
a) a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a beruházást nem helyezi üzembe, kivéve, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el,
b) a tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében vagy azt követő három évben elidegeníti.
Ezt a rendelkezést kell alkalmazni, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála).

Összefoglaló, avagy véleményünk szerint:

Az egyéni cég jogutód is, meg nem is. Akár a 22-es csapdájának is lehetne nevezni.
Az egyéni cég jogutód, amikor arról van szó, hogy egyetemlegesen felel az egyéni vállalkozónak az egyéni cég alapítását megelőzően keletkezett kötelezettségei tekintetében (még akkor is, ha az alapító a korlátolt felelősségű verziót választotta). Ugyancsak jogutód a veszteség elhatárolás tekintetében, olyan arányban, amilyenben az egyéni vállalkozói vagyon átkerült az egyéni végbe. És szintén jogutód a fejlesztési tartalék, illetve a kisvállalkozói kedvezmény tekintetében (bár, ha csak az SZJA rendelkezéseit olvassuk, akkor abból ez mintha nem derülne ki!). A meglévő, illetve engedélyezési eljárás alatt lévő működési engedélyek tekintetében a jogfolytonosságot a törvény hasonló módon elismeri.

Nem jogutód az egyéni cég, ha az átalakulással létrejövő egyéb esetek törvényben meghatározott kedvezményeivel összehasonlítjuk. Például nem mentesül az illeték megfizetése alól. Sőt! Ha el akar jutni a végső célig, hogy a többi céggel egyenrangú gazdasági társaság legyen, akkor az illetéket kétszer is meg kell fizetnie, hiszen az egyéni cég átalakulása egyszemélyes Kft-vé szintén nem kedvezményezett. Lehet, hogy ez már a többszörösen adóztatás kategóriája? Az Áfa törvény legalább arról gondoskodott, hogy átalakulás esetén ennek az adónemnek a tekintetében ne legyen adóztatható.

Az egyéni cég társas vállalkozás, de nem gazdasági társaság. Pedig működési szabályait tekintve semmi különbséget nem vélünk felfedezni egy egyszemélyes Kft és egy Egyéni cég között.

És végül az Áfa. A törvény kizárólag az apport tekintetében oldozza fel az egyéni vállalkozót az áfa fizetési kötelezettség alól, akkor, ha bizonyos egyéb feltételnek is megfelel (kötelezettségvállalás 18. §).

Tehát egyéni vállalkozó polgártársunk, ha mondjuk 100 millió forintos készlettel és egy 20 millió forintos ingatlannal rendelkezik, akkor választhat:

1. Alapít egy egyéni céget 120 millió forintos jegyzett tőkével. Így, apport lévén nem kell áfáznia, de az ingatlan után az illetékfizetést nem ússza meg. És ott találja magát a már említett 22-es csapdájában, mert nem tud tovább lépni az egyszemélyes gazdasági társaság felé, csak újabb illeték fizetés bevállalása melett. Egyre azonban büszke lehet! Abban a kategóriában, ahol mindenki "gyanús", mert feltételezhető, hogy a korlátolt felelősség miatt választotta ezt a megoldást, ő tőke-erősebb lesz, mint a legtöbb "mezei" gazdasági társaság. Biztosan erre gondolt a törvényalkotó!?

Egyébként az ily módon megszünő egyéni vállalkozó vagyonleltárában már nem készlet és ingatlan fog szerepelni, hanem vagyoni betét, amely attól függően keletkeztet többlet adózási kötelezettséget, hogy az alapítandó egyéni cégbe apportált vagyoni elemek könyv szerinti értéke és az alapító okiratban meghatározott érték eltér-e egymástól. Ez különösen fejtörést okozó téma lehet például egy leamortizált tárgyi eszköz tekintetében. Ha ugyanis azt szeretné a vállalkozó, hogy a valós piaci értéken szerepeljen a könyveiben, akkor ezt ennek megfelelően kell nyilvántartásba vennie. Ezzel viszont a vagyoni betétje értékét növeli és a különbözet az elfogadott érték és a könyv szerinti érték között adóalapot képez a megszünés szabályai szerint adózó vállalkozásnál. Készlet esetében szintén adóalapot képez az olyan apportálás, amely a korábbiakban már költségként elszámolt eszközöket érint.

A "játék" vége az lesz, hogy megszűnik az egyéni vállalkozás és marad a magánszemély egy vagyoni betét birtokosaként a saját egyéni cégében. Amennyiben az egyéni vállalkozó nem apportál be minden vagyoni elemet, úgy áfa tekintetében felmerül az áfa fizetési kötelezettség (a megszünés szabályait figyelembe véve) a magánszemély tulajdonába kikerülő olyan eszközök után, amelyre korábban a vállalkozás adólevonási jogot alapított.

2. Második, de talán szerencsésebb lehetőség, ha a magánszemély alapít egy Kft-t 500 ezer forint jegyzett tőkével. Az értékesítési rendszerét és esetleges szerződéseit "átvarázsolja" az új Kft-be és fokozatosan az eladások ütemében átveszi az egyéni vállalkozó készletét. Ha a piaci árrés szabályait is betartja, akkor ez egyáltalán nem kifogásolható ügylet kapcsolt vállalkozások között. Az ingatlant pedig bérbe adja a Kft részére. Itt természetesen meglévő engedélyek jogfolytosággi problémáiba is ütközhet.

Végül egy kissé komikusnak is tekinthető megoldás az Evt. törvény hatályba lépése előtt már egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozók esetében. Ők nem kellett megszünjenek az új törvény szabályai szerint, hanem az adóhivatal nemes egyszerüséggel kiosztott rájuk egy új adószámot, amennyiben éltek az új törvény hatálya alá kerülési lehetőséggel.

"A cégjegyzékbe egyéni cégként már bejegyzett egyéni vállalkozók e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül kötelesek a létesítő okiratuk e törvénynek megfelelő módosításával az egyéni cég az e törvény rendelkezéseinek megfelelő működését megvalósítani vagy az egyéni cég megszűnésről határozni és azt a cégbíróságnak bejelenteni."

Igaz, hogy ők "megbélyegzett" egyéni cégek, hiszen nem alakulhatnak át.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell!
Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy  bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tistább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.


Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével!

Az Európai Közösség valamely tagállamából megillető hozzáadott-értékadó visszatéríttetése a Magyarországon letelepedett vállalkozások számára.

Az adóhatóság kiadott egy tájékoztatót a külföldi áfa-visszatéríttetés 2010. évi szabályairól, amely az alábbi címen érhető el:

http://www.apeh.hu/adoinfo/afa080101_hatalyos/kulfoldi_afavissza_2010.html



Ugyancsak az APEH portálról letölthető az a nyomtatvány amely a belföldön letelepedett (magyar) adóalanyoknak az Európai Közösség valamely tagállamából megillető hozzáadott-értékadó (továbbiakban: héa) visszatéríttetésére szolgál.

10ELEKAFA letöltése

http://www.apeh.hu/bevallasok/nyomtatvany/kerelem/10ELEKAFA.html

A nyomtatvány mellett érdemes a Kitöltési útmutatót is letölteni.

Az Art. 9. számú mellékletének 2/A. pontjában meghatározott adóalanyt az Európai Közösség valamely tagállamából megillető hozzáadott-értékadó visszatéríttetéséhez 10_ELEKÁFA_ K és 10 ELEKAFA_ SZ elnevezésű nyomtatványhoz.

Jogszabályi háttér

- az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.)
- az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.)
- 32/2009. (XII. 21.) PM rendelet a belföldön nem letelepedett adóalanyokat a Magyar Köztársaságban megillető általánosforgalmiadó-visszatéríttetési jognak, valamint a belföldön letelepedett adóalanyokat az Európai Közösség más tagállamában megillető hozzáadottértékadó-visszatéríttetési jognak érvényesítésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről
- a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottérték-adóvisszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló 2008/9/EK (2008. február 12.) irányelv (Irányelv)
- a Bizottság 1174/2009/EK rendelete (2009. november 30.) az 1798/2003/EK rendelet 34a. és 37. cikkének a 2008/9/EK tanácsi irányelv szerinti héa- visszatérítéssel kapcsolatos végrehajtási szabályai megállapításáról (Rendelet)

A visszatérítés elektronikus úton történik.
A kérelmező a letelepedés helye szerinti tagállam adóhatóságához benyújtott kérelemével kezdeményezi az eljárást függetlenül attól, hogy melyik tagállami adóhatóságtól igényel vissza.
A nyomtatványt kizárólag elektronikus úton lehet benyújtani.
A kérelmet a kérelmező és a ’T180 Bejelentés és adóhatósági regisztrációs adatlap az adóügyek elektronikus intézéséhez elnevezésű nyomtatványon bejelentett meghatalmazott nyújthatja be a www.magyarorszag.hu oldalon keresztül az állami adóhatósághoz.
A nyomtatványt azok a belföldön letelepedett adóalanyok nyújthatják be, akik az Európai Közösség valamely más tagállamában felszámított hozzáadottérték-adó visszatéríttetését kezdeményezik.
Az adózó a visszatéríttetés tagállamában felszámított hozzáadottérték-adó visszatéríttetése iránti kérelmét a visszatéríttetési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig ezen a nyomtatványon terjesztheti elő elektronikusan.
A visszatéríttetés tagállama - a Magyar Köztársaság kivételével - az Európai Közösség azon tagállama, amelyben a hozzáadottérték-adót a visszaigénylésre jogosult adóalanyra (kérelmező) az ebben a tagállamban számára más adóalany által végzett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan, vagy az ebbe a tagállamba irányuló termékimporthoz kapcsolódóan felszámították.
A visszatéríttetni kért összeget a visszatéríttetés tagállamának nemzeti pénznemében kell megadni.
A kitöltési útmutató részletesen bemutatja a szabályokat az adó-visszatérítési időszaknak megjelölésével, a pénz nemével, a használható nyelvvel, a minimálisan visszakérhető összeggel  és a figyelembe vehető költségnemekkel kapcsolatban.
A kitöltési útmutató angol nyelven is elérhető.

2010. június 1.-én az adóhatóság egy további tájékoztatót is kiadott a belföldön letelepedett adóalanyok Hollandiából történő áfa-visszatéríttetési eljárásával kapcsolatban.

http://www.apeh.hu/adoinfo/afa080101_hatalyos/holland_100531.html

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Tőkeleszállításhoz kötödő ingatlan átadás

Önkormányzati tulajdonban lévő korlátolt felelősségű társaságnál a tulajdonos tőkeleszállítást kíván végrehajtani. A tőkeleszállítás eredményeképpen ingatlanok kerülnének vissza a tulajdonos birtokába.
Kérdés, hogy az ügyletet hogyan kell megítélni az Áfa törvény szempontjából? Van olyan vélemény is, hogy e jogügylet az Áfa törvény 11. § hatálya alá tartozik. További kérdés, hogy az átadandó ingatlanok értékét hogyan kell meghatározni (piaci érték, vagy könyv szerinti érték)?


Először is vegyük számba azokat a törvény helyeket, amelyek fontosak lehetnek a kérdések megválaszolása szempontjából.

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Termék értékesítése

9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.

11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a)  pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(2) Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:
d) az adóalany megszűnése, ha az adóalany a megszűnés időpontjában olyan terméket tart tulajdonában, amelynek beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel

86. § (1) Mentes az adó alól:
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;

Adókötelessé tétel

88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előztes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett termékértékesítését, illetőleg
b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
adókötelessé teszi.
(4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany dönthet úgy is, hogy választási jogát az (1) bekezdés a) és b) pontja tekintetében külön-külön vagy együttesen csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra kiterjedően gyakorolja.
(5) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.


Adólevonási jog korlátozása

124. § (1) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le:
h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;
i) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó;

Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek

125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható, ha
b) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben a lakóingatlan igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének  j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;
e) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a d) pontban említett adóköteles szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be;
f) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a lakóingatlan-értékesítés adóalapjába épül be azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozik, az értékesítő adóalanynak előzetesen élnie kell a 88. § szerinti választási jogával;
g) a 124. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett esetekben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be;


Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok

135. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany terméket tárgyi eszközként használ vállalkozásán belül, a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődően
a) ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónapig,
b) ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónapig
terjedő tartamban az adóalany adólevonási jogát - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül - az e § és a 136. § rendelkezéseinek figyelembevételével gyakorolhatja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével, annak a naptári évnek az utolsó adómegállapítási időszakában, amelybe rendre 11 hónap elteltével a tizenkettedik hónap esik, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének
a) ingó esetében 1/5 részére,
b) ingatlan esetében pedig 1/20 részére
vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben változás következik be a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének időpontjához képest, és a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
(3) A (2) bekezdés szerinti különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően alkalmazni.

142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti:
a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;

10.§
d) az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre.

2000. évi C. törvény a számvitelről

36. §
(2) A tőketartalék csökkenéseként kell kimutatni:
c) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó - a jegyzett tőke leszállításával arányos - tőketartalék-kivonás összegét,

37. §
(2) Az eredménytartalék csökkenéseként kell kimutatni:
f) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó - a jegyzett tőke leszállításával arányos - eredménytartalék-kivonás összegét,

49. §
(5) A gazdasági társaságban lévő tulajdoni részesedést jelentő befektetés névértéke fejében a jegyzett tőke leszállításakor (ideértve a tőkeleszállítással egyidejűleg végrehajtott, a leszállított jegyzett tőkével arányos jegyzett tőkén felüli saját tőke kivonást is) átvett eszköz bekerülési (beszerzési) értéke a gazdasági társaság által közölt, illetve számlázott érték, ...

72. §
(4) Az értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni:
c) a gazdasági társaságnál a jegyzett tőkének tőkekivonással történő leszállításakor a bevont részvények, üzletrészek, vagyoni betétek ellenében átadott vásárolt és saját termelésű készletek - általános forgalmi adót nem tartalmazó - számlázott, a létesítő okiratban, annak módosításában, illetve az arra jogosult testület határozatában rögzített értékének összegét,

86. § (1) A rendkívüli eredmény a rendkívüli bevételek és a rendkívüli ráfordítások különbözete.
(3) A rendkívüli bevételek között kell kimutatni:
e) a gazdasági társaság tulajdonosánál (tagjánál) a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor, ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, a bevont részesedés (részvény, üzletrész, vagyoni betét) névértékének fejében átvett (járó) eszközök értékét;
(6) A rendkívüli ráfordítások között kell kimutatni:
f) a tulajdonosnál (a tagnál) a gazdasági társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor, ha a tőkeleszállítás tőkekivonás útján valósul meg, a bevont részesedések (részvények, üzletrészek, vagyoni betétek) nyilvántartás szerinti (könyv szerinti) értékét.

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

160. § (1) A társaság elhatározásából történő törzstőke leszállításáról döntő taggyűlési határozatban meg kell határozni a leszállított törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek nagyságát, valamint azt, hogy a törzstőke-leszállításra tőkekivonás vagy veszteség rendezése érdekében, illetve a saját tőke más elemeinek - ideértve a lekötött tartalékot is - növelése céljából kerül-e sor. A törzstőke leszállítása a társasági szerződés, illetve a tőke leszállításáról döntő taggyűlési határozat eltérő rendelkezése hiányában törzsbetéteik arányában érinti a tagok üzletrészét.

(2) A törzstőke tőkekivonással történő leszállításakor a tagokat megillető összeg megállapítása során számításba kell venni - a törzstőke arányában - a törzstőkén felüli vagyon összegét is. Amennyiben a saját tőke kevesebb, mint a jegyzett tőke összege, a törzstőke tőkekivonással történő leszállítása esetén először a veszteség rendezése miatti törzstőke leszállításáról kell dönteni.

162. § (1) Az ügyvezető a törzstőke leszállítását elhatározó taggyűlési határozat meghozatalát követő harminc napon belül köteles a taggyűlési határozatról szóló közleményt a cégbíróságnak elektronikus úton megküldeni, egyidejűleg intézkedni a tőkeleszállításról hozott döntés Cégközlönyben történő kétszer egymás utáni közzétételéről, akként, hogy a két közzététel között legalább harminc napnak kell eltelnie. A hirdetményben fel kell tüntetni a döntés tartalmát, valamint fel kell hívni a társaság hitelezőit, hogy a hirdetmény első alkalommal történt közzétételét megelőzően keletkezett és ezen időpontig esedékessé nem vált követeléseik után - a (3) bekezdés szerinti kivételekkel - biztosítékra tarthatnak igényt. Az ismert hitelezőket a társaság közvetlenül is köteles értesíteni.

(2) A hitelezők a hirdetmény utolsó közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül jogosultak bejelenteni, ha a társaság törzstőkéjének leszállításával összefüggésben biztosítékra tartanak igényt.

(3) Nem jogosult biztosítékra a hitelező, ha a törzstőke-leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos biztosítékkal - jogszabály rendelkezése vagy szerződés alapján - már rendelkezik, vagy ha a társaság pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan.
163. § (1) A társaság az igénybejelentés előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon belül köteles biztosítékot nyújtani, vagy a kérelem elutasítását és annak indokát a hitelező tudomására hozni. Az elutasító, illetve a hitelező által nem megfelelőnek tartott biztosíték nyújtására vonatkozó döntés felülvizsgálatát a hitelező a határozat kézhezvételétől számított nyolcnapos jogvesztő határidőn belül a cégbíróságtól kérheti. A cégbíróság - a törvényességi felügyeleti eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával - a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül határoz. A cégbíróság az eljárás lefolytatását követően elutasítja a kérelmet, vagy a társaságot megfelelő biztosíték nyújtására kötelezi. A törzstőke leszállítása mindaddig nem jegyezhető be a cégjegyzékbe, amíg a hitelező megfelelő biztosítékot nem kapott.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a társaság törzstőkéjének leszállítására
a) a társaság veszteségének rendezése végett [143. § (3) bekezdése], vagy
b) a számviteli törvényben meghatározott módon, a társaság törzstőkéjén felüli lekötött tartalék javára történő átcsoportosítás céljából
kerül sor.
(3) A (2) bekezdés b) pont szerinti esetben a törzstőke terhére képzett tartalék nem haladhatja meg a társaság törzstőkéjének tíz százalékát. Az így képzett lekötött tartalék kizárólag a társasági veszteségek csökkentésére vagy utóbb a társaság törzstőkéjének a felemelésére fordítható, tilos abból a tagok javára kifizetést teljesíteni.

164. § (1) A tőkeleszállítás bejegyzésének feltétele, hogy az ügyvezető igazolja a 162-163. §-ban foglalt szabályok betartását.
(2) A törzstőke leszállítása alapján a tagoknak kifizetéseket csak a tőkeleszállítás cégjegyzékbe történt bejegyzése után szabad teljesíteni.
(3) Az ügyvezetőnek a törzstőke leszállítása meghiúsulását harminc napon belül kell elektronikus úton bejelentenie a cégbírósághoz.
(4) Ha a törzstőke kötelező leszállítása hiúsult meg és a meghiúsulástól számított harminc napon belül a társaság a kötelező tőkeleszállítás okait nem szünteti meg, a társaság köteles más társasági formába átalakulni vagy jogutód nélküli megszűnéséről határozni.
 
1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.


Összefoglalva véleményünk a következő:
Kizártnak tartjuk, hogy a jogügylet a 11. § hatálya alá tartozzon. Nincs szó sem magáncélú felhasználásról, sem ingyenes jogügyletről és még csak megszűnésről sem.
Szerintünk irányadónak az Áfa törvény termékértékesítésre (birtokba vehető dolog átengedésére) vonatkozó általános szabályát kell tekinteni. Ehhez igazodik az adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel  (36. §), amely szerint az ingatlan értékesítés a törvényben megfogalmazott kivételektől eltekintve mentes az adó alól.
Természetesen ennek a szabálynak az alkalmazhatóságát feltételezi, hogy a vállalkozás nem élt az adókötelessé tételi jogosultságával (88. §).
A Számviteli törvény és a Gt. előírásaira is figyelemmel, a jegyzet tőkéjét leszállító cégnek a saját tőke egyéb elemeit is arányosan csökkentenie kell és ezen összeget a tőkeleszállításról döntő taggyűlési jegyzőkönyvvel összhangban kötelezettségként kell előírnia a tulajdonossal szemben.

A tőkeleszállítás mértékének megfelelő eszköz állomány (jelen esetben ingatlan) átadását a számviteli törvény szerint az értékesítés nettó árbevételeként kell figyelembe venni. Az átvevőnél kivezetendő  az üzletrész könyv szerinti értékéből a leszállított rész, míg új vagyoni elemként felveendő a lecsökkentett saját tőke ellenében kapott eszközérték. Mivel a saját tőke értéke képezi az átadandó eszköz forrását, ezért azt is (amennyiben a piaci értékkel közel azonos) célszerű a könyv szerinti értéken figyelembe venni.

Más lehet a helyzet, ha az átadandó eszköz könyv szerinti értéke jelentősen eltér a piaci ártól. Ebben az esetben indokolt a piaci értéken történő átadás. Ez a szóban forgó ingatlan eszköz felértékelését, illetve  ezzel egyidejűleg a megfelelő értékelési tartalék saját tőkében történő szerepeltetését is szükségessé tenné, megőrizvén így az érték arányossági követelményt a mérlegben. Bár a mentességi kategória alkalmazhatósága Áfa szempontjából lényegtelenné teszi a kérdést, nem mondható ugyanez el a társasági adót illetően. Az önkormányzat nem alanya a társasági adónak, ezért ő kevésbé érintett. Az ingatlan eszközt átadó társaságnál azonban nem közömbös az átadott érték társasági adóalap vonzata.

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.