A következő kérdésre szeretnék választ kapni. A munkahelytől eltérő másik városban lakó óvónő dolgozónk munkába járását megegyezés szerint 9Ft/km elszámolásával szeretnénk megoldani.(busz rossz időpontban van, vonat egyáltalán nincs.) Milyen bizonylatokat, nyilvántartást kell vezetnünk, hogy szabályosan járjunk el.
A munkába járást a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szabályozza.
1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra - ideértve a közigazgatási szervet is - és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyban álló személyekre (a továbbiakban együtt: munkavállaló).
2. § E rendelet alkalmazásában
a) munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás;
b) napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása;
3. § (1) A munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának
a) 86%-át, ha országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályon;
b) 80%-át, ha elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon utazik.
(2) A munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár, ha
a) a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz;
b) a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni;
c) a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.
4. § A munkáltató a 3. § (2) bekezdés c) pontjában említett munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti.
A saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel kapcsolatos szabályt a 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról jogszabályban találjuk:
25. §
(2) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet e törvény szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, továbbá azt a bevételt,
b) amelyet - figyelemmel a (3)-(4) bekezdés rendelkezéseire is - a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén
bb) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben kap a magánszemély;
(3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget meghaladó költségtérítés - ha a törvény másként nem rendelkezik - a magánszemély (1) bekezdés szerinti jövedelme.
(4) A magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjárművel történő munkába járás címén költséget nem számolhat el.
Tanulmányozva a fentieket, a 9 Ft/km elszámolásának feltételei:
- a lakóhely és munkahely között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz; vagy
- munkarend miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással lehetne igénybe venni;
Ennek dokumentálására az autóbusszal történő helyközi közlekedési menetrend, illetve a vasúti menetrend vonatkozó része a legalkalmasabb.
Amennyiben az előbbiek bizonyítottak, akkor elég egy kifizetési jegyzék, amelyen kimutatásra kerül az adott hónapban munkában eltöltött napok száma, felszorozva a 9 Ft/ km összeggel, illetve a a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolsággal.
Itt melléklet lehet a jelenléti ív másolata, illetve egy internetes útvonal tervező programmal kiszámított távolság.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
cegiranytu.hu tanácsadó adózás számvitel
2009. szeptember 16., szerda
2009. szeptember 11., péntek
Megbízás, vagy munkaviszony?
Társaságunk egy bizonyos szolgáltatás közvetítésére közreműködőket keres. A sikeres kiközvetítésért a közvetítőt meghatározott díjazásban részesítenénk. A jelentkezők között vannak olyanok, akik egyéni vállalkozóként látnák el a feladatot. Mások a főállású munkaviszonyuk mellett működnének közre. És vannak érdeklődő munkanélküliek is. Kérdés, hogy milyen típusú szerződés kötése lenne a legcélszerűbb, munka -, megbízási -, vagy vállalkozási szerződés? Lehet-e ilyen esetben alkalmi munkavállalót foglalkoztatni?
A kérdés eldöntése végett először is meg kell vizsgálni a tevékenység jellegét. Erre iránymutatást adhat a
7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelve, amely
a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról ad tájékoztatást.
Általánosságban elmondható, hogy a jogviszony alapján ellátandó tevékenység jellege és feltételei határozzák meg, hogy az adott munkavégzésre mely jogviszony választható.
Amennyiben a tevékenység jellege megengedi, a felek a szerződési szabadság alkotmányos joga alapján élhetnek azon jogukkal, hogy a szerződés típusát közös akarattal megválasszák.
A tevékenység jellegétől függően a munkavégzésnek a gyakorlatban általában két fő típusát különböztethetjük meg. Az egyik esetben a munkát végző személy valamely termék vagy szolgáltatás nyújtására vállal kötelezettséget, mely mögött önálló, a megbízótól, a megrendelőtől elkülönült tevékenység húzódik meg. Ezzel szemben a másik esetben - munkaviszony esetén - a munkát végző személy munkaerejét bocsátja áruba, a tevékenysége önállótlan, függő munkaként jelenik meg. Az előbbi esetben a felek egymás mellé rendeltsége polgári jogi jogviszonyt, a másik esetben a hierarchikus alá-fölérendeltség munkaviszony létrejöttét eredményezi.
A munkaviszonyt minősítő jegyek között megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket. Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, a hatósági ellenőrzés eredményeképpen tényként való megállapításuk egyértelműen munkaviszony fennállására utal. E minősítő jegyek tehát általában, más minősítő szempontok fennállása nélkül is alátámasztják a munkaviszony létét. Ehhez képest a másodlagos minősítő jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.
Elsődleges minősítő jegyek:
A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás
A munkaviszonyt meghatározó minősítő jegy a munkavégzés tartalma alapján megjelenő rendszeresség. A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására. A munkakör azoknak a feladatoknak, tevékenységeknek az összességét jelenti, melyeknek ellátására, elvégzésére a munkáltató alkalmazottját kötelezheti.
A megbízási, vállalkozási szerződések általában egy-egy konkrét munkára, megrendelésre szólnak.
A jogviszony mindaddig polgári jogi jellegű marad, míg a feladat ellátása eseti, egy munka, illetve rendszertelenül jelentkező, de behatárolható időtartamra szóló tevékenységként jelentkezik. Ezzel szemben a feladat munkakör jellege, rendszeressége, folyamatosan ismétlődő volta más, a munkaviszonyra jellemző minősítő jegyek egyidejű fennállása mellett egyértelműen a munkaviszonyt valószínűsíti.
Személyes munkavégzési kötelezettség
A munkavállaló a feladatot személyesen köteles ellátni, helyettest nem állíthat. Mind a vállalkozási, mind a megbízási szerződések esetében - némely esetben, a felek megállapodásában kikötött korlátok között - a teljesítésben más személy (alvállalkozó, teljesítési segéd) közreműködhet.
Foglalkoztatási, illetve rendelkezésre állási kötelezettség
Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem
Alá-fölérendeltségi viszony
A munkavállaló és a munkáltató között jellemzően szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melyből következik a munkáltatót megillető egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör. Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül, mellérendelt félként kötnek megállapodást.
A szabályt erősíti meg a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, melyben olyan rendszeresen, heti 1-2 alkalommal, havi 10-20 órában, fix összegű díjazásért megbízási szerződéssel foglalkoztatott könyvelők ügyében hozott döntést, akik tevékenységüket részben a megbízó telephelyén, részben saját lakásukon végezték. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség, széles körű utasítási jog érvényesülése hiányában a jogviszonyt nem lehet munkaviszonnyá átminősíteni [EBH2003. 981].
Másodlagos minősítő jegyek:
Irányítás, utasítás, ellenőrzés
Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.
A munkaviszony esetében a munkáltató az utasítás végrehajtását teljes körűen, részletekbe menően ellenőrizheti. Megbízási és vállalkozási jogviszonyban is megilleti a megbízót (megrendelőt) az ellenőrzés lehetősége, viszont e jog nem az egész munkafolyamatra nézve valósul meg, a megrendelő (megbízó) esetenként ellenőrzi a megbízás (megrendelés) tárgyát képező feladat, eredmény teljesítését.
A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása
Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó (megrendelő). A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó, illetve a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni (pl. a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).
Tartós megbízás minősítése tárgyában hozott ítéletében a bíróság kifejtette, hogy a tartós megbízott helyzete - tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre - nagyban hasonlít ugyan a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez, amíg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkamennyiség (munkaidő) szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja megélhetését nyújtó feladatait, melyekhez ő maga igazítja munkaidejét.
Önmagában ugyanakkor a munkaidő kikötése, illetve annak beosztása nem meghatározó minősítő jegy. A távmunka például, mint az Mt. X/A. fejezetében meghatározott rugalmas munkavégzési forma, annak ellenére munkaviszony, hogy munkaidejének beosztását a munkavállaló szabadon határozza meg, ha a munkáltatóval kötött munkaszerződés egy speciális kikötése erre lehetőséget ad. Ezen túlmenően számos esetben a munkavállaló részben, illetve tejleskörűen maga dönthet munkaideje felhasználásáról. Maga az Mt. 140/A. §-ának (2) bekezdése a munkaidő nyilvántartásának szabályainál mondja ki: nem köteles a munkáltató nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidejét, ügyeletét, készenlétét annak a munkavállalónak, aki munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.
A munkavégzés helye
A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása. A munkavégzés helye a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladatellátáshoz igazodik, így bizonyos megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján ellátott tevékenység helyhez kötött
Az elvégzett munka díjazása
Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót, mely az elvégzett munka ellenértéke. Mindez szintén nem kizárólagos minősítő jegy, hiszen maga az Mt. rendelkezik úgy, hogy ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak egy része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a díjazást az ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Ugyanakkor - és ez viszont munkajogi sajátosság - legalább havonta ilyen esetben is előleget kell fizetni.
A vállalkozási, megbízási díj a feladat elvégzése, illetve - vállalkozás esetében - a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Természetesen tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további meghatározó jegyei a polgári jog körébe tartozó jogviszony meglétét támasztják alá.
Annak a ténynek a megállapítása, hogy a megbízott/vállalkozó egy kifizetőtől kapja díjazását, önmagában még nem minősíti át a jogviszonyt munkaviszonnyá, azonban, ha e minősítő jegy megállapítása mellett más, elsődleges és másodlagos minősítő jegyek is megállapíthatóak, ez már a munkaviszony megállapítását alapozhatja meg.
A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása
A munkaviszonyban jellemző a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használata. A megbízott, illetve a vállalkozó a munkavégzéshez általában saját eszközeit veszi igénybe. Ez a szempont sem kizárólagos minősítő jegy, hiszen egyrészt több esetben a vállalkozó vagy a megbízó a megrendelő, a megbízó eszközeit, az általa biztosított infrastruktúrát használja a szerződésben foglaltak teljesítéséhez, másrészt a munkavállaló is igénybe veheti saját eszközeit a munkavégzés során (pl. saját gépjárművével teljesíti a kiküldetést).
Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó a saját eszközeinek használatával, anyagainak felhasználásával kapcsolatos költségeket a vállalkozási (megbízási díjban) elszámolja. Így vállalkozási és megbízási szerződés esetében a megbízási (vállalkozási) díj nem csak az elvégzett munka ellenértékét foglalja magában, hanem a megbízottnak /vállalkozónak a tevékenység ellátásához kapcsolódóan elszámolt költségeit is. Ez a körülmény azonban nem önállóan megálló, kizárólagos minősítő jegy, hiszen ha a munkavégzés egyéb feltételei munkaviszony fennállására utalnak, irreleváns, hogy a munkáltató a munkabér részeként számolta el a költségeket.
A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása.
A munkaviszony esetén a munkáltatót terheli a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés körülményeinek a megteremtése. Megbízási és vállalkozási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki. Amennyiben a megrendelő (megbízó) biztosítja a munkavédelmi feltételeket, ez ténylegesen munkaviszony fennállására utaló körülmény, de - mivel nem tekinthető kizárólagos minősítő jegynek - vizsgálni szükséges a munkavégzés további, a szerződést minősítő egyéb feltételeit is.
Írásbeliség
Az Mt. 76. § (1)-(2) bekezdése alapján a munkaszerződést írásba kell foglalni. A Ptk. szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak. Önmagában viszont az írásbeliség nem minősíti a jogviszonyt, szükséges a minősítés során az alakszerűségen túlmenően az irányelvben említett minősítő jegyek vizsgálata.
Tehát a szerződés típusát a fentiek figyelembe vételével ajánlatos megállapítani.
A jelentkezők közül a munkanélküli ellátásban részesülőknek e jogviszony mellett történő munkavégzésének minden formája kizárható.
A törvény értelmében nem megengedett a járadék melletti kereső tevékenység.
Bármilyen alacsony összegű kereső tevékenység is a járadék folyósításának
megszüntetését eredményezi, illetve az ún. rövid időtartamú kereső tevékenység (90 napnál rövidebb) a járadék folyósításának szüneteltetését vonja maga után.
Az Flt. meghatározza, mi minősül kereső tevékenységnek: e szerint a kereső tevékenység általánosságban konkrét munkavégzéshez kötődik. Ilyen egyéb kereső tevékenység például a vállalkozási, megbízási jogviszony alapján végzett munka, melyről a munkanélkülinek nyilatkoznia kell a nyilvántartásba vételekor.
Alkalmi munkavállalás a jelenleg hatályos jogszabályok alapján csak az alkalmi munkavállalói kis-könyv alapján jöhetne szóba, de ez a tevékenység jellegére egyáltalán nem illik.
A kérdésben felvetett munkavégzésre a következő jellemzők illenek:
- Egy konkrét feladat megoldásáról van szó és nem egy munkakörről.
- A feladat bár lehet rendszeres és folyamatos, de időbélileg, illetve mennyiségileg is behatárolható.
- A teljesítésben más személy is közreműködhet (családtag, ismerős, stb.).
- Nincs foglalkoztatási, illetve rendelkezésre állási kötelezettség.
- A megállapodás mellérendeltségi jellegű, nincs szigorú alá -fölé rendeltségi viszony.
- Nincs az egész munkafolyamatra kiterjedő ellenőrzés.
- A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a feladat végrehajtója szabadon határozza meg.
- A feladat teljesítésének helye csak körzetileg van behatárolva.
- Csak a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után (sikeres kiközvetítés) jár meghatározott díjazás. Ez történhet havi elszámolásban.
- A feladat ellátója általában a saját eszközeit veszi igénybe.
- A munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtése a feladat vállalójára hárul.
Mindezek alapján, véleményünk szerint ez a feladat leginkább megbízási jellegű jogviszonyt feltételez.
A polgári (megbízási) jogviszonyt létesítése több előnnyel is járhat:
- A jogviszony megszüntetése lényegesen egyszerűbb, nincs indoklási kötelezettség, felmondási tilalom, nincs felmondási idő és végkielégítés.
- A munkavállaló keresőképtelensége esetén nincs fizetési kötelezettség.
- A munkáltató anyagi felelőssége lényegesen kedvezőbb a Ptk. szerinti vétkességi felelősségi szabályok szerint.
- A munkabérre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni (minimálbér, rendkívüli munkavégzés).
- Munkaidőre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.
Természetesen a megbízási jogviszonynak meg van az a hátránya, hogy a megbízó kevésbé tudja ellenőrzése alá vonni a munkavégző tevékenységét, mintha ez munkaviszony keretében történne.
Egyéni vállalkozónak adott megbízás keretében a díjfizetés számla ellenében történhet, míg a főállású megbízott részére az ellenérték a megbízási díjfizetés szabályai szerint kell megvalósuljon. Az utóbbi esetben, célszerű ezt havi elszámolásban rendezni. Az adó és járulék mértékek függenek az összeg nagyságától (meghaladja-e a minimálbér 30 %-át), amely a biztosítási jogviszony létrejöttének meghatározója, illetve attól, hogy a megbízott kíván-e költséget elszámolni a feladattal kapcsolatban, vagy csak az átalány jellegű tíz százalékkal kell számolni.
Konkrét számítások végezhetők az általunk kifejlesztett megbízási díj kalkulátorral. Az alábbi linkre klikkelve, vagy a böngészőbe bemásolva elérhető:
http://www.megbizas.cegiranytu.hu/
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
A kérdés eldöntése végett először is meg kell vizsgálni a tevékenység jellegét. Erre iránymutatást adhat a
7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelve, amely
a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról ad tájékoztatást.
Általánosságban elmondható, hogy a jogviszony alapján ellátandó tevékenység jellege és feltételei határozzák meg, hogy az adott munkavégzésre mely jogviszony választható.
Amennyiben a tevékenység jellege megengedi, a felek a szerződési szabadság alkotmányos joga alapján élhetnek azon jogukkal, hogy a szerződés típusát közös akarattal megválasszák.
A tevékenység jellegétől függően a munkavégzésnek a gyakorlatban általában két fő típusát különböztethetjük meg. Az egyik esetben a munkát végző személy valamely termék vagy szolgáltatás nyújtására vállal kötelezettséget, mely mögött önálló, a megbízótól, a megrendelőtől elkülönült tevékenység húzódik meg. Ezzel szemben a másik esetben - munkaviszony esetén - a munkát végző személy munkaerejét bocsátja áruba, a tevékenysége önállótlan, függő munkaként jelenik meg. Az előbbi esetben a felek egymás mellé rendeltsége polgári jogi jogviszonyt, a másik esetben a hierarchikus alá-fölérendeltség munkaviszony létrejöttét eredményezi.
A munkaviszonyt minősítő jegyek között megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket. Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, a hatósági ellenőrzés eredményeképpen tényként való megállapításuk egyértelműen munkaviszony fennállására utal. E minősítő jegyek tehát általában, más minősítő szempontok fennállása nélkül is alátámasztják a munkaviszony létét. Ehhez képest a másodlagos minősítő jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését.
Elsődleges minősítő jegyek:
A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás
A munkaviszonyt meghatározó minősítő jegy a munkavégzés tartalma alapján megjelenő rendszeresség. A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására. A munkakör azoknak a feladatoknak, tevékenységeknek az összességét jelenti, melyeknek ellátására, elvégzésére a munkáltató alkalmazottját kötelezheti.
A megbízási, vállalkozási szerződések általában egy-egy konkrét munkára, megrendelésre szólnak.
A jogviszony mindaddig polgári jogi jellegű marad, míg a feladat ellátása eseti, egy munka, illetve rendszertelenül jelentkező, de behatárolható időtartamra szóló tevékenységként jelentkezik. Ezzel szemben a feladat munkakör jellege, rendszeressége, folyamatosan ismétlődő volta más, a munkaviszonyra jellemző minősítő jegyek egyidejű fennállása mellett egyértelműen a munkaviszonyt valószínűsíti.
Személyes munkavégzési kötelezettség
A munkavállaló a feladatot személyesen köteles ellátni, helyettest nem állíthat. Mind a vállalkozási, mind a megbízási szerződések esetében - némely esetben, a felek megállapodásában kikötött korlátok között - a teljesítésben más személy (alvállalkozó, teljesítési segéd) közreműködhet.
Foglalkoztatási, illetve rendelkezésre állási kötelezettség
Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem
Alá-fölérendeltségi viszony
A munkavállaló és a munkáltató között jellemzően szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melyből következik a munkáltatót megillető egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör. Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül, mellérendelt félként kötnek megállapodást.
A szabályt erősíti meg a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, melyben olyan rendszeresen, heti 1-2 alkalommal, havi 10-20 órában, fix összegű díjazásért megbízási szerződéssel foglalkoztatott könyvelők ügyében hozott döntést, akik tevékenységüket részben a megbízó telephelyén, részben saját lakásukon végezték. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség, széles körű utasítási jog érvényesülése hiányában a jogviszonyt nem lehet munkaviszonnyá átminősíteni [EBH2003. 981].
Másodlagos minősítő jegyek:
Irányítás, utasítás, ellenőrzés
Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.
A munkaviszony esetében a munkáltató az utasítás végrehajtását teljes körűen, részletekbe menően ellenőrizheti. Megbízási és vállalkozási jogviszonyban is megilleti a megbízót (megrendelőt) az ellenőrzés lehetősége, viszont e jog nem az egész munkafolyamatra nézve valósul meg, a megrendelő (megbízó) esetenként ellenőrzi a megbízás (megrendelés) tárgyát képező feladat, eredmény teljesítését.
A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása
Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó (megrendelő). A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó, illetve a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni (pl. a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).
Tartós megbízás minősítése tárgyában hozott ítéletében a bíróság kifejtette, hogy a tartós megbízott helyzete - tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre - nagyban hasonlít ugyan a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez, amíg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkamennyiség (munkaidő) szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja megélhetését nyújtó feladatait, melyekhez ő maga igazítja munkaidejét.
Önmagában ugyanakkor a munkaidő kikötése, illetve annak beosztása nem meghatározó minősítő jegy. A távmunka például, mint az Mt. X/A. fejezetében meghatározott rugalmas munkavégzési forma, annak ellenére munkaviszony, hogy munkaidejének beosztását a munkavállaló szabadon határozza meg, ha a munkáltatóval kötött munkaszerződés egy speciális kikötése erre lehetőséget ad. Ezen túlmenően számos esetben a munkavállaló részben, illetve tejleskörűen maga dönthet munkaideje felhasználásáról. Maga az Mt. 140/A. §-ának (2) bekezdése a munkaidő nyilvántartásának szabályainál mondja ki: nem köteles a munkáltató nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidejét, ügyeletét, készenlétét annak a munkavállalónak, aki munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.
A munkavégzés helye
A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása. A munkavégzés helye a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladatellátáshoz igazodik, így bizonyos megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján ellátott tevékenység helyhez kötött
Az elvégzett munka díjazása
Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót, mely az elvégzett munka ellenértéke. Mindez szintén nem kizárólagos minősítő jegy, hiszen maga az Mt. rendelkezik úgy, hogy ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak egy része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a díjazást az ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Ugyanakkor - és ez viszont munkajogi sajátosság - legalább havonta ilyen esetben is előleget kell fizetni.
A vállalkozási, megbízási díj a feladat elvégzése, illetve - vállalkozás esetében - a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Természetesen tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további meghatározó jegyei a polgári jog körébe tartozó jogviszony meglétét támasztják alá.
Annak a ténynek a megállapítása, hogy a megbízott/vállalkozó egy kifizetőtől kapja díjazását, önmagában még nem minősíti át a jogviszonyt munkaviszonnyá, azonban, ha e minősítő jegy megállapítása mellett más, elsődleges és másodlagos minősítő jegyek is megállapíthatóak, ez már a munkaviszony megállapítását alapozhatja meg.
A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása
A munkaviszonyban jellemző a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használata. A megbízott, illetve a vállalkozó a munkavégzéshez általában saját eszközeit veszi igénybe. Ez a szempont sem kizárólagos minősítő jegy, hiszen egyrészt több esetben a vállalkozó vagy a megbízó a megrendelő, a megbízó eszközeit, az általa biztosított infrastruktúrát használja a szerződésben foglaltak teljesítéséhez, másrészt a munkavállaló is igénybe veheti saját eszközeit a munkavégzés során (pl. saját gépjárművével teljesíti a kiküldetést).
Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó a saját eszközeinek használatával, anyagainak felhasználásával kapcsolatos költségeket a vállalkozási (megbízási díjban) elszámolja. Így vállalkozási és megbízási szerződés esetében a megbízási (vállalkozási) díj nem csak az elvégzett munka ellenértékét foglalja magában, hanem a megbízottnak /vállalkozónak a tevékenység ellátásához kapcsolódóan elszámolt költségeit is. Ez a körülmény azonban nem önállóan megálló, kizárólagos minősítő jegy, hiszen ha a munkavégzés egyéb feltételei munkaviszony fennállására utalnak, irreleváns, hogy a munkáltató a munkabér részeként számolta el a költségeket.
A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása.
A munkaviszony esetén a munkáltatót terheli a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés körülményeinek a megteremtése. Megbízási és vállalkozási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki. Amennyiben a megrendelő (megbízó) biztosítja a munkavédelmi feltételeket, ez ténylegesen munkaviszony fennállására utaló körülmény, de - mivel nem tekinthető kizárólagos minősítő jegynek - vizsgálni szükséges a munkavégzés további, a szerződést minősítő egyéb feltételeit is.
Írásbeliség
Az Mt. 76. § (1)-(2) bekezdése alapján a munkaszerződést írásba kell foglalni. A Ptk. szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak. Önmagában viszont az írásbeliség nem minősíti a jogviszonyt, szükséges a minősítés során az alakszerűségen túlmenően az irányelvben említett minősítő jegyek vizsgálata.
Tehát a szerződés típusát a fentiek figyelembe vételével ajánlatos megállapítani.
A jelentkezők közül a munkanélküli ellátásban részesülőknek e jogviszony mellett történő munkavégzésének minden formája kizárható.
A törvény értelmében nem megengedett a járadék melletti kereső tevékenység.
Bármilyen alacsony összegű kereső tevékenység is a járadék folyósításának
megszüntetését eredményezi, illetve az ún. rövid időtartamú kereső tevékenység (90 napnál rövidebb) a járadék folyósításának szüneteltetését vonja maga után.
Az Flt. meghatározza, mi minősül kereső tevékenységnek: e szerint a kereső tevékenység általánosságban konkrét munkavégzéshez kötődik. Ilyen egyéb kereső tevékenység például a vállalkozási, megbízási jogviszony alapján végzett munka, melyről a munkanélkülinek nyilatkoznia kell a nyilvántartásba vételekor.
Alkalmi munkavállalás a jelenleg hatályos jogszabályok alapján csak az alkalmi munkavállalói kis-könyv alapján jöhetne szóba, de ez a tevékenység jellegére egyáltalán nem illik.
A kérdésben felvetett munkavégzésre a következő jellemzők illenek:
- Egy konkrét feladat megoldásáról van szó és nem egy munkakörről.
- A feladat bár lehet rendszeres és folyamatos, de időbélileg, illetve mennyiségileg is behatárolható.
- A teljesítésben más személy is közreműködhet (családtag, ismerős, stb.).
- Nincs foglalkoztatási, illetve rendelkezésre állási kötelezettség.
- A megállapodás mellérendeltségi jellegű, nincs szigorú alá -fölé rendeltségi viszony.
- Nincs az egész munkafolyamatra kiterjedő ellenőrzés.
- A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a feladat végrehajtója szabadon határozza meg.
- A feladat teljesítésének helye csak körzetileg van behatárolva.
- Csak a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után (sikeres kiközvetítés) jár meghatározott díjazás. Ez történhet havi elszámolásban.
- A feladat ellátója általában a saját eszközeit veszi igénybe.
- A munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtése a feladat vállalójára hárul.
Mindezek alapján, véleményünk szerint ez a feladat leginkább megbízási jellegű jogviszonyt feltételez.
A polgári (megbízási) jogviszonyt létesítése több előnnyel is járhat:
- A jogviszony megszüntetése lényegesen egyszerűbb, nincs indoklási kötelezettség, felmondási tilalom, nincs felmondási idő és végkielégítés.
- A munkavállaló keresőképtelensége esetén nincs fizetési kötelezettség.
- A munkáltató anyagi felelőssége lényegesen kedvezőbb a Ptk. szerinti vétkességi felelősségi szabályok szerint.
- A munkabérre vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni (minimálbér, rendkívüli munkavégzés).
- Munkaidőre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.
Természetesen a megbízási jogviszonynak meg van az a hátránya, hogy a megbízó kevésbé tudja ellenőrzése alá vonni a munkavégző tevékenységét, mintha ez munkaviszony keretében történne.
Egyéni vállalkozónak adott megbízás keretében a díjfizetés számla ellenében történhet, míg a főállású megbízott részére az ellenérték a megbízási díjfizetés szabályai szerint kell megvalósuljon. Az utóbbi esetben, célszerű ezt havi elszámolásban rendezni. Az adó és járulék mértékek függenek az összeg nagyságától (meghaladja-e a minimálbér 30 %-át), amely a biztosítási jogviszony létrejöttének meghatározója, illetve attól, hogy a megbízott kíván-e költséget elszámolni a feladattal kapcsolatban, vagy csak az átalány jellegű tíz százalékkal kell számolni.
Konkrét számítások végezhetők az általunk kifejlesztett megbízási díj kalkulátorral. Az alábbi linkre klikkelve, vagy a böngészőbe bemásolva elérhető:
http://www.megbizas.cegiranytu.hu/
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
2009. szeptember 10., csütörtök
Betéti társaság beltagja munkaviszonyban
Főállású társas vállalkozó (BT. beltag, üzletvezető, EVA-s) vagyok. Dolgozhatok-e saját vállalkozásomban munkaviszonyban? Az egyik könyvelő az mondja igen, a másik pedig azt, hogy nem.
(Pl: jó lenne az adójóváírást igénybe venni). Ha igen mi a menete ennek?
A betéti társaság egyedüli beltagja automatikusan nem létesíthet munkaviszonyt a cégével. De van rá megoldás! A társaságnak módosítania kell a társasági szerződését oly módon, hogy szerepeljen benne a következő kitétel: Az egyedüli, üzletvezetésre jogosult beltag feladatait munkaviszony keretében is elláthatja.
Gt. 22. § (3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.
Látható, hogy a Gt-ben megfogalmazott tiltás csak arra az esetre vonatkozik, ha erről a kérdésről a társasági szerződés nem rendelkezik.
Fontos ugyanakkor azt is tudni, hogy a Cégtörvényben (2006. évi V. tv. a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról) az 5. számú mellékletben szereplő szerződés minta ebben az esetben már nem alkalmazható! Amennyiben a társasági szerződés ilyen minta alapján készült, úgy át kell térni új létesítő okiratra. Ezt az említett törvény lehetővé teszi:
52. § (3) Ha a létesítő okirat szerződésminta alkalmazásával készült, a cég tagjai elhatározhatják, hogy létesítő okiratuk módosítása során szerződésmintát már nem alkalmaznak. Ilyenkor új létesítő okiratot kell készíteni a megváltozott adatokkal, amely a szerződésminta alkalmazásával készült létesítő okirat helyébe lép, és amely egyben egységes szerkezetű létesítő okiratnak is minősül. A döntéshozatalra a (2) bekezdésben foglalt szabályok irányadók. A szerződésminta alkalmazásáról történő áttérés következtében a cégbíróság a változásbejegyzési kérelmet, valamint az egységes szerkezetű létesítő okiratot a 46. §-ban foglaltak szerint bírálja el.
A 46. § - többek között - a nyolc napos elbírálási határidőről szól. A szerződés mintán alapuló egyszerűsített cégeljárás egy órán belül történik.
Összefoglalva válaszunkat, ha a társasági szerződés tartalmazza az egyedüli beltagra vonatkozóan a munkaviszony létesítésének lehetőségét, akkor lehet munkaviszonyt létesíteni. Ehhez első lépésként módosítani kell a társasági szerződést.
Amikor ez megtörtént, a vezető tisztségviselő munkáltatója maga a tagok gyűlése lesz. A munkaszerződést írásba kell foglalni. Ilyenkor célszerű, hogy a munkáltató nevében a szerződést a kültag írja alá.
Kapcsolódó termékeink:
Vezető tisztségviselői szerződés minta >>>
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
(Pl: jó lenne az adójóváírást igénybe venni). Ha igen mi a menete ennek?
A betéti társaság egyedüli beltagja automatikusan nem létesíthet munkaviszonyt a cégével. De van rá megoldás! A társaságnak módosítania kell a társasági szerződését oly módon, hogy szerepeljen benne a következő kitétel: Az egyedüli, üzletvezetésre jogosult beltag feladatait munkaviszony keretében is elláthatja.
Gt. 22. § (3) A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.
Látható, hogy a Gt-ben megfogalmazott tiltás csak arra az esetre vonatkozik, ha erről a kérdésről a társasági szerződés nem rendelkezik.
Fontos ugyanakkor azt is tudni, hogy a Cégtörvényben (2006. évi V. tv. a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról) az 5. számú mellékletben szereplő szerződés minta ebben az esetben már nem alkalmazható! Amennyiben a társasági szerződés ilyen minta alapján készült, úgy át kell térni új létesítő okiratra. Ezt az említett törvény lehetővé teszi:
52. § (3) Ha a létesítő okirat szerződésminta alkalmazásával készült, a cég tagjai elhatározhatják, hogy létesítő okiratuk módosítása során szerződésmintát már nem alkalmaznak. Ilyenkor új létesítő okiratot kell készíteni a megváltozott adatokkal, amely a szerződésminta alkalmazásával készült létesítő okirat helyébe lép, és amely egyben egységes szerkezetű létesítő okiratnak is minősül. A döntéshozatalra a (2) bekezdésben foglalt szabályok irányadók. A szerződésminta alkalmazásáról történő áttérés következtében a cégbíróság a változásbejegyzési kérelmet, valamint az egységes szerkezetű létesítő okiratot a 46. §-ban foglaltak szerint bírálja el.
A 46. § - többek között - a nyolc napos elbírálási határidőről szól. A szerződés mintán alapuló egyszerűsített cégeljárás egy órán belül történik.
Összefoglalva válaszunkat, ha a társasági szerződés tartalmazza az egyedüli beltagra vonatkozóan a munkaviszony létesítésének lehetőségét, akkor lehet munkaviszonyt létesíteni. Ehhez első lépésként módosítani kell a társasági szerződést.
Amikor ez megtörtént, a vezető tisztségviselő munkáltatója maga a tagok gyűlése lesz. A munkaszerződést írásba kell foglalni. Ilyenkor célszerű, hogy a munkáltató nevében a szerződést a kültag írja alá.
Kapcsolódó termékeink:
Vezető tisztségviselői szerződés minta >>>
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
2009. szeptember 7., hétfő
Iskolai rendszerű továbbképzés
Felsőfokú diplomával rendelkező munkavállaló másoddiplomás képzésének a foglalkoztató által átvállalt költségei keletkeztetnek-e jövedelmet a magánszemélynél?
Mindenek előtt néhány fogalmat szükséges tisztázni.
Másoddiplomás képzés:
Olyan főiskolai vagy egyetemi képzés, amelynél a jelentkezés feltétele a felsőoktatási végzettség. a másoddiplomás képzés általában költségtérítéses (nem államilag finanszírozott).
Iskolai rendszerű képzés alatt a közoktatásról, valamint a felsőoktatásról szóló törvény szerinti képzés, valamint az iskolai szakképzés értendő. Az iskolai rendszerű szakképzés fogalmát a szakképzésről szóló törvény tartalmazza értelmező rendelkezései között. E szerint iskolai rendszerű szakképzés a közoktatás keretében a közoktatási és a szakképzési törvényben meghatározott szakképző iskolában, illetőleg a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási intézményben folyó szakképzés. Résztvevői a szakképzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak.
A felnőttképzésről szóló törvény 29. § 9. pontja alapján iskolarendszeren kívüli képzés az olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés közötti különbségtétel alapja tehát a tanulói, hallgatói jogviszony megléte.
Az iskolai rendszerű képzés átvállalt költsége nem haladhatja meg a minimálbér két és félszeresét. Az összeg 2009-ben 178.750 Ft.
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról:
"Adóalapba nem tartozó, illetőlegköltségnek nem számító tételek
7. § (1) A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:
p) a képzés kifizető által átvállalt költségét, ha a képzés
pa) - akkor sem, ha a költséget nem a munkáltató viseli - munkáltatói elrendelés alapján a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését,
pb) a kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a kifizető, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését,
pc) a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner, szakértő) e feladatának ellátásához szükséges felkészítését (ide nem értve az iskolai rendszerű képzést)
szolgálja azzal, hogy a pa)-pb) pontban említett esetben az iskolai rendszerű képzés adóévben átvállalt költségének a minimálbér két és félszeresét meghaladó részére e rendelkezés nem alkalmazható; bármely esetben feltéve, hogy az említett átvállalt költségek elszámolása olyan bizonylat, számla alapján történt, amelyre annak kiállítója adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiadásának tényét nem tüntette fel; továbbá egyebekben a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;"
A minimálbér két és félszeresét meghaladó rész a magánszemély egyéb összevonandó jövedelme.
Egyéb jövedelem
"28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
b) az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen megszerzett bevételnek (például a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak) az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része,"
A szabály csak az újonnan, 2009. február 1. után kezdődő képzésekre vonatkozik.
Átmeneti rendelkezés él a hatálybalépést megelőzően elkezdődött iskolai rendszerű képzések átvállalt költsége esetén: amennyiben 2006. január 1. előtt kezdődött a képzés, annak teljes átvállalt összege nem bevétel, a 2006. január 1. után és 2009. január 31. előtt kezdődő képzések esetén maximum 400.000 Ft/év átvállalt költség után nem kell adózni.
További fontos információk a kérdéssel kapcsolatban:
Az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről alapján:
"103. § (1) A munkavállaló köteles
(4) A munkavállaló - munkabérének és költségeinek megtérítése mellett - köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni, kivéve, ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes.
110. § (1) A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetőleg a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a munkáltatóval munkaviszonyát fenntartja.
111. § Nem köthető tanulmányi szerződés
b) ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.
115. § (1) Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani.
(2) A szabadidő mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl a munkáltató vizsgánként - ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként -, a vizsga napját is beszámítva négy munkanap szabadidőt köteles biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül.
(4) A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidőt köteles biztosítani.
(6) A (3)-(4) bekezdésben meghatározott szabadidőt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelően köteles biztosítani."
Összefoglalva a munkavállaló kétféle módon folytathatja tanulmányait:
Más költségekre (pl. utazás, szállás) a hivatali üzleti utazásra vonatkozó általános szabályok alkalmazhatók abból eredően, hogy az oktatásra kötelezett a kifizető tevékenységével összefüggő feladatot lát el azzal, hogy részt vesz az oktatásban. Véleményünk szerint a tanulmányi szerződés alapján történő utazási és szállási költségekre ugyanez a szabály alkalmazható.
A Munka törvénykönyvében előírt szabadidő biztosítási kötelezettség úgyszintén mindkét esetben fennáll.
Várható változás:
2009. július 8-án (MK. 95. szám) 2009 évi LXXVII. törvény
Azok a juttatások, amelyek az Szja-törvény 2009. december 31. napján hatályos rendelkezéseiben foglalt feltételekkel és mértékig adómentesnek minősültek, de nem tartoznak a kedvezményesen adózó juttatások körébe, 2010-től természetbeni juttatásnak minősülnek, függetlenül attól, hogy a juttatás megfelel-e a természetbeni juttatásokra vonatkozó általános szabályoknak, vagy sem.
A 7. § (1) p) hatályát veszti 2010 január 1-től.
A 2010-es szabály szerint az iskolai rendszerű képzés átvállalt költségének a minimálbér két és félszeresét meg nem haladó része a kedvezményesen adózó juttatások körébe fog tartozni.
„A (2) c) pontjában említett bevételnek minősül az átvállalt (viselt) iskola rendszerű képzés
eb) a juttatóval munkaviszonyban álló magánszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja.”
A kifizetőt a kedvezményes, 25 százalékos mértékű adó megfizetése mellett további fizetési kötelezettség (járulék) nem terheli.
A minimálbér két és félszeresét meghaladó rész után a juttatónak 54 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék járulékot (vagy ehót) kell fizetnie.
A 2010 évben életbe lépő szabályozásban már nem szerepel a „ munkáltatói elrendelés alapján” kifejezés, ami a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy a kedvezményesen adózó juttatások körébe tartozhat a tanulmányi szerződés alapján folytatott iskolai rendszerű továbbképzés támogatása is.
A kihirdetett törvény átmeneti rendelkezései között a 206 § (1)-(2) bekezdésekben olvashatjuk, hogy a 2009. január 31. -ét követően, de 2010 január 1. előtt megkezdett iskolai rendszerű képzések esetében az Szja tv. 7. §- (1) bekezdésének 2009 december 31-én hatályos p) pontját kell alkalmazni.
Ez azt jelenti, hogy az „elrendelés” megoldást választónak előnyösebb lehet az idei évben megkezdeni a tanulmányokat abban az esetben, ha a várható költségek nem lépik jelentősen túl a minimálbér két és félszeresét. Ha igen, akkor számolni kell, mert lehet, hogy a természetbeni juttatásos megoldás az olcsóbb. Ez viszont csak a 2010 évben kezdődő tanulmányok esetén alkalmazható.
A tanulmányi szerződéses verziót elkezdeni szerintünk előnyösebb 2010 -ben.
Kapcsolódó termékeink:
Felsőoktatási tanulmányi szerződés minta
Tanulmányi szerződés minta tanfolyami továbbképzésre
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Mindenek előtt néhány fogalmat szükséges tisztázni.
Másoddiplomás képzés:
Olyan főiskolai vagy egyetemi képzés, amelynél a jelentkezés feltétele a felsőoktatási végzettség. a másoddiplomás képzés általában költségtérítéses (nem államilag finanszírozott).
Iskolai rendszerű képzés alatt a közoktatásról, valamint a felsőoktatásról szóló törvény szerinti képzés, valamint az iskolai szakképzés értendő. Az iskolai rendszerű szakképzés fogalmát a szakképzésről szóló törvény tartalmazza értelmező rendelkezései között. E szerint iskolai rendszerű szakképzés a közoktatás keretében a közoktatási és a szakképzési törvényben meghatározott szakképző iskolában, illetőleg a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási intézményben folyó szakképzés. Résztvevői a szakképzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak.
A felnőttképzésről szóló törvény 29. § 9. pontja alapján iskolarendszeren kívüli képzés az olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés közötti különbségtétel alapja tehát a tanulói, hallgatói jogviszony megléte.
Az iskolai rendszerű képzés átvállalt költsége nem haladhatja meg a minimálbér két és félszeresét. Az összeg 2009-ben 178.750 Ft.
1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról:
"Adóalapba nem tartozó, illetőlegköltségnek nem számító tételek
7. § (1) A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:
p) a képzés kifizető által átvállalt költségét, ha a képzés
pa) - akkor sem, ha a költséget nem a munkáltató viseli - munkáltatói elrendelés alapján a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését,
pb) a kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a kifizető, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését,
pc) a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner, szakértő) e feladatának ellátásához szükséges felkészítését (ide nem értve az iskolai rendszerű képzést)
szolgálja azzal, hogy a pa)-pb) pontban említett esetben az iskolai rendszerű képzés adóévben átvállalt költségének a minimálbér két és félszeresét meghaladó részére e rendelkezés nem alkalmazható; bármely esetben feltéve, hogy az említett átvállalt költségek elszámolása olyan bizonylat, számla alapján történt, amelyre annak kiállítója adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiadásának tényét nem tüntette fel; továbbá egyebekben a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;"
A minimálbér két és félszeresét meghaladó rész a magánszemély egyéb összevonandó jövedelme.
Egyéb jövedelem
"28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
b) az adóterhet nem viselő járandóságot eredményező jogcímen megszerzett bevételnek (például a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak) az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része,"
A szabály csak az újonnan, 2009. február 1. után kezdődő képzésekre vonatkozik.
Átmeneti rendelkezés él a hatálybalépést megelőzően elkezdődött iskolai rendszerű képzések átvállalt költsége esetén: amennyiben 2006. január 1. előtt kezdődött a képzés, annak teljes átvállalt összege nem bevétel, a 2006. január 1. után és 2009. január 31. előtt kezdődő képzések esetén maximum 400.000 Ft/év átvállalt költség után nem kell adózni.
További fontos információk a kérdéssel kapcsolatban:
Az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről alapján:
"103. § (1) A munkavállaló köteles
(4) A munkavállaló - munkabérének és költségeinek megtérítése mellett - köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni, kivéve, ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes.
110. § (1) A munkáltató szakemberszükségletének biztosítása érdekében tanulmányi szerződést köthet. A szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a másik fél pedig kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, illetőleg a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül a munkáltatóval munkaviszonyát fenntartja.
111. § Nem köthető tanulmányi szerződés
b) ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.
115. § (1) Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő munkavállaló részére a munkáltató köteles a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani.
(2) A szabadidő mértékét a munkáltató az oktatási intézmény által kibocsátott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolásnak megfelelően állapítja meg.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl a munkáltató vizsgánként - ha egy vizsganapon a munkavállalónak több vizsgatárgyból kell vizsgáznia, vizsgatárgyanként -, a vizsga napját is beszámítva négy munkanap szabadidőt köteles biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott számonkérés minősül.
(4) A diplomamunka (szak- és évfolyamdolgozat) elkészítéséhez a munkáltató tíz munkanap szabadidőt köteles biztosítani.
(6) A (3)-(4) bekezdésben meghatározott szabadidőt a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelően köteles biztosítani."
Összefoglalva a munkavállaló kétféle módon folytathatja tanulmányait:
- Kölcsönös megállapodás alapján, tanulmányi szerződést kötve tanul tovább. Ebben az esetben a munkáltató olyan mértékű támogatást nyújthat, amely fedezi a továbbtanuló költségeit. Ez a támogatás a munkavállaló nem önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül és természetesen adóznia kell utána. A felsőoktatási törvény szerinti hallgatói jogviszonyra tekintettel az adóévben megfizetett képzési költség (tandíj, költségtérítés, egyéb térítés) alapján – figyelemmel a korlátozó rendelkezésekre is - adókedvezményt vehet igénybe. A hallgatónak adott támogatás a munkáltatónál a tevékenység érdekében felmerült költség.
- A munkáltató elrendeli a továbbképzésen való részvételt. Ebben az esetben nincs tanulmányi szerződés és a jelenleg érvényben lévő szabály szerint csak a minimálbér két és félszeresét meghaladó költségátvállalás a magánszemély egyéb összevonandó jövedelme. Tehát eddig az értékhatárig megfelelő bizonylat alapján, a költségek adómentesen elszámolhatók. Az átvállalt költségek elszámolása olyan bizonylat, számla alapján kell megtörténjen, amelyre annak kiállítója adókedvezmény érvényesítésére jogosító igazolás kiadásának tényét nem tüntette fel.
Más költségekre (pl. utazás, szállás) a hivatali üzleti utazásra vonatkozó általános szabályok alkalmazhatók abból eredően, hogy az oktatásra kötelezett a kifizető tevékenységével összefüggő feladatot lát el azzal, hogy részt vesz az oktatásban. Véleményünk szerint a tanulmányi szerződés alapján történő utazási és szállási költségekre ugyanez a szabály alkalmazható.
A Munka törvénykönyvében előírt szabadidő biztosítási kötelezettség úgyszintén mindkét esetben fennáll.
Várható változás:
2009. július 8-án (MK. 95. szám) 2009 évi LXXVII. törvény
Azok a juttatások, amelyek az Szja-törvény 2009. december 31. napján hatályos rendelkezéseiben foglalt feltételekkel és mértékig adómentesnek minősültek, de nem tartoznak a kedvezményesen adózó juttatások körébe, 2010-től természetbeni juttatásnak minősülnek, függetlenül attól, hogy a juttatás megfelel-e a természetbeni juttatásokra vonatkozó általános szabályoknak, vagy sem.
A 7. § (1) p) hatályát veszti 2010 január 1-től.
A 2010-es szabály szerint az iskolai rendszerű képzés átvállalt költségének a minimálbér két és félszeresét meg nem haladó része a kedvezményesen adózó juttatások körébe fog tartozni.
„A (2) c) pontjában említett bevételnek minősül az átvállalt (viselt) iskola rendszerű képzés
eb) a juttatóval munkaviszonyban álló magánszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja.”
A kifizetőt a kedvezményes, 25 százalékos mértékű adó megfizetése mellett további fizetési kötelezettség (járulék) nem terheli.
A minimálbér két és félszeresét meghaladó rész után a juttatónak 54 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék járulékot (vagy ehót) kell fizetnie.
A 2010 évben életbe lépő szabályozásban már nem szerepel a „ munkáltatói elrendelés alapján” kifejezés, ami a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy a kedvezményesen adózó juttatások körébe tartozhat a tanulmányi szerződés alapján folytatott iskolai rendszerű továbbképzés támogatása is.
A kihirdetett törvény átmeneti rendelkezései között a 206 § (1)-(2) bekezdésekben olvashatjuk, hogy a 2009. január 31. -ét követően, de 2010 január 1. előtt megkezdett iskolai rendszerű képzések esetében az Szja tv. 7. §- (1) bekezdésének 2009 december 31-én hatályos p) pontját kell alkalmazni.
Ez azt jelenti, hogy az „elrendelés” megoldást választónak előnyösebb lehet az idei évben megkezdeni a tanulmányokat abban az esetben, ha a várható költségek nem lépik jelentősen túl a minimálbér két és félszeresét. Ha igen, akkor számolni kell, mert lehet, hogy a természetbeni juttatásos megoldás az olcsóbb. Ez viszont csak a 2010 évben kezdődő tanulmányok esetén alkalmazható.
A tanulmányi szerződéses verziót elkezdeni szerintünk előnyösebb 2010 -ben.
Kapcsolódó termékeink:
Felsőoktatási tanulmányi szerződés minta
Tanulmányi szerződés minta tanfolyami továbbképzésre
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
2009. szeptember 4., péntek
Mennyit ér a cég?
Egy jelentős veszteséget felhalmozott céget szeretne az egyik ügyfelem megvásárolni. Milyen értékelési módszerek vannak, amelynek alapján egy erre vonatkozó árajánlat elkészíthető lenne?
Három fontos értékelési módszer kompromisszumát kell megtalálni:
Az értékelési eljárások összességét a felsorolt tényezők jelentős mértékben eltéríthetik pozitív, vagy negatív irányba.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Három fontos értékelési módszer kompromisszumát kell megtalálni:
- Könyv szerinti érték. Ez a legkönnyebb: a mérleg főösszegből levonod a kötelezettségeket, céltartalékot, passzívát és ami marad az tulajdonképpen a saját tőke, azaz a cég könyv szerinti értéke.
- Eszköz arányos értékelés piaci értéken. Ez hasonló az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy itt az eszközöket piaci értéken kell szerepeltetni (azaz, amennyit ténylegesen kapni lehetne értük, ha értékesíteni akarnánk). Például egy alacsony könyv szerinti értéken kimutatott ingatlan, amelynek a piaci értéke jelentősen több, akár egy negatív cégértéket is átfordíthat pozitív értékké!
- A jövedelem alapú értékelés. Itt azt kell megnézni, hogy az elmúlt években mennyi eredményt volt képes éves átlagban - mondjuk öt évre visszamenőlegesen - termelni a cég. Reális lehet ennek az eredménynek az 5-8 szorosa, mint cégérték. Természetesen csak akkor, ha a jövőbeni folytatás is valószínüsíthető.
- a piaci környezet,
- a jogszabályi feltételek,
- a konjunktúra,
- a versenyhelyzet,
- a menedzsment hozzáértése,
- a belső szabályozottság,
- a garanciális kötelezettségek,
- a folyamatban lévő peres ügyek,
- a költségvetési kapcsolatok rendezettsége,
- know-how,
- a munkaerő felkészültsége,
Az értékelési eljárások összességét a felsorolt tényezők jelentős mértékben eltéríthetik pozitív, vagy negatív irányba.
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)