Egy főre csökkent gazdasági társaság cégjogi helyzete

A Kft. amelynek könyvvizsgálója vagyok, a következő tulajdonosi szerkezettel rendelkezik:

1. ) Egy természetes személy: 90%

2. ) Maga a társaság : 10%

( ez utóbbi sorsa egy éven belül rendeződik. )
Álláspontom szerint a Kft. jelenlegi tulajdonosi szerkezete alapján egyszemélyes társaság!
Kérlek erősítsd meg, hogy jól értelmezem - e megbízóm cégjogi állapotát.

Jól gondolod. Ezt a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 166. §. paragrafusával tudjuk alátámasztani, amely így szól:

"Ha a társaság tagjainak száma egy főre csökkent, a társaság nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként tovább működik. Amennyiben a társaság legkésőbb egy éven belül nem jelent be új tagot, akkor a korábbi társasági szerződését alapító okiratra kell módosítani."


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Az együttműködési megállapodás keretében gyakorlati képzésen résztvevő tanuló díjazása

Szakközépiskolában , iskolarendszerű képzésben a tanuló év közben külső gyakorlaton vesz részt, 11-12.évfolyamon. Kérdésem, ha a gyakorlati hellyel nem tanulószerződést , hanem együttműködési megállapodást köt az iskola, van-e valamilyen fizetési kötelezettsége a külső szakmai gyakorlati helynek a tanulóval szemben?


A gyakorlati képzés megszervezésének feltételeit az 1993. évi LXXVI. törvény, és az ezt módosító 1995. évi LXXXIV. törvény szabályozza.
A gyakorlati képzés helyét a szakképző iskola rendelkezésére álló infrastruktúra dönti el. Amennyiben az iskola rendelkezik saját fenntartású gyakorlóhellyel, úgy a gyakorlati képzést az intézmény saját maga oldja meg, magára vállalva az ezzel kapcsolatos minden kötelezettséget. Ha az iskola nem tart fenn gyakorlóhelyet, akkor annak biztosítására megállapodást kell kötnie megfelelő gyakorlóhellyel rendelkező gazdálkodó szervezettel, egyéni vállalkozóval. Megoldásként még szóba jöhet az, amikor a tanuló, illetve a szülő keres megfelelő gyakorló helyet és ennek keretében tanulószerződést köt. Az utóbbi két esetben a tanuló iskolai felvételének az iskola és a gazdálkodó szervezet közötti megállapodás a feltétele.

A megállapodást írásba kell foglalni, tájékoztatni kell a területileg illetékes kamarát (amelynek a gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezet a tagja), és a tanuló iskolába történő felvétele előtt kell megkötni a teljes képzési időre kiterjedően. Egyoldalúan felmondani – anélkül, hogy a tanuló további foglalkoztatásáról ne gondoskodnának – nem lehet. Az együttműködési megállapodást a szakképző iskola fenntartója hagyja jóvá. A megállapodásra a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.

A szakképzési törvény az illetékes területi gazdasági kamarák felügyeleti, ellenőrzési hatáskörébe utalja a gazdálkodó szervezeteknél – az
iskolával kötött megállapodás alapján – folytatott gyakorlati képzést is.
Ha a szakképesítés nem tartozik egyik gazdasági kamara hatáskörébe sem, a gyakorlati képzés felügyeletéről a szakképző iskola gondoskodik.
Ez azért is nagyon fontos információ, mert az esetleges vitás kérdések kapcsán ez dönti el, hogy kihez lehet fordulni.

A szerződés tartalmára vonatkozóan a törvény szintén tartalmaz utalásokat.
A 4. § (1) kimondja, hogy a szakképzés irányítását a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter látja el. Törvényi felhatalmazás alapján a miniszter rendeletben határozza meg:
"e) a szakképzés megkezdésére és folytatására vonatkozó feltételeket, a szakképzést folytató intézmények gyakorlati képzés szervezésére vonatkozó együttműködési megállapodásának tartalmi követelményeit, a pályakövetéssel összefüggő feladatokat,
f) a tanulókat e törvény 48. §-a alapján megillető juttatások részletes szabályait"

Az előbbiekben említett paragrafus így szól:
"48. § (1) A tanulót a gyakorlati képzésével összefüggésben - a külön jogszabály rendelkezései szerint - kedvezményes étkeztetés, munkaruha, egyéni védőfelszerelés (védőruha), tisztálkodási eszköz, útiköltség-térítés, a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót ezen kívül az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára díjazás illeti meg."

Az "az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára díjazás illeti meg" megfogalmazás eléggé próbára teszi a jogértelmező logikáját. Ugyanis nem sokkal előbb a törvény 44. § (1) bekezdése azt mondja: "tanulószerződés alapján a gazdálkodó szervezet a tanuló részére pénzbeli juttatást köteles fizetni."

Amennyiben csak erre gondolunk, úgy ebből levezethető az is, hogy a tanulószerződés nélkül, együttműködési megállapodás keretébe gyakorlati képzésen résztvevő tanuló részére a gazdálkodó szervezet nem köteles pénzbeli juttatást fizetni.

Szerencsére a törvényi felhatalmazás alapján kiadott miniszteri rendelet (4/2002. (II. 26.) OM rendelet az iskolai rendszerű szakképzésben részt vevő tanulók juttatásairól) tisztázza ezt a kérdést.

"A díjazás
2. § (1) Ha tanulószerződéssel nem rendelkező tanulóval létesít a szakképző iskola tanulói jogviszonyt, akkor a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a tanulónak díjazást kell fizetni.
(2) A díjazás havi összege nem lehet kevesebb az Szt.-ben meghatározott tanulószerződés alapján kötelezően fizetendő pénzbeli juttatás mértékénél.
(3) A díjazás évfolyamonkénti összegét tanulmányi eredmény, illetve teljesítmény szerint a szakképző iskola - gazdálkodó szervezetnél megszervezett összefüggő szakmai gyakorlat esetében a gazdálkodó szervezet - határozza meg, és köteles gondoskodni a díjazás összegének kifizetéséről.
(4) A díjazás összegét arányosan csökkenteni kell, ha az összefüggő szakmai gyakorlat időtartama egy hónapnál rövidebb, vagy ha a tanuló a gyakorlatról bármilyen ok miatt távol marad, illetőleg arányosan növelni kell, ha az összefüggő szakmai gyakorlat időtartama egy hónapnál hosszabb."

A Szakképzési tv-ben (Szt.) tanuló szerződés alapján meghatározott díjazás szabálya pedig így szól:

"44. § (2) A tanulószerződés alapján a tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke a szakképzési évfolyam első félévében - függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától - a hónap első napján érvényes kötelező havi legkisebb munkabér (minimálbér) legalább húsz százaléka. A tanulmányi kötelezettségének eredményesen eleget tett tanuló pénzbeli juttatásának mértékét a szakképzési évfolyam második, illetve további féléveiben - a tanuló tanulmányi előmenetelének és szorgalmának figyelembevételével - emelni kell. A pénzbeli juttatás összegéről tájékoztatni kell a tanuló tanulói jogviszonya szerint illetékes szakképző iskolát.
(3) A tanuló pénzbeli juttatását utólag, a munkajogi szabályok figyelembevételével kell kifizetni."


Mindebből levonható az a következtetés, hogy az együttműködési megállapodás keretébe gyakorlati képzésen résztvevő tanuló számára a gazdálkodó szervezet által történő pénzbeli juttatás a szorgalmi idő, tanítási év alatt nem jár kötelező jelleggel.



Ugyanakkor a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő (nyári) szakmai gyakorlat időtartamára díjazást kell kapjon, amelynek mértéke egy hónapra a hónap első napján érvényes kötelező havi legkisebb munkabér (minimálbér) legalább húsz százaléka, azaz 71 500 Ft x 0,2 = 14 300 Ft. E díj az egy hónaptól eltérő gyakorlati idő függvényében arányosan lehet több, vagy kevesebb.

Kapcsolódó termékeink:
Tanulmányi szerződés minta (tanfolyami továbbképzésre)
Tanulmányi szerződés minta (felsőfokú továbbképzésre)

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Cégautó, vagy magán tulajdon? Melyik az előnyösebb?

Betéti társaság beltagja vagyok. A közeljövőben egy személygépjármű megvásárlását tervezem. Elképzeléseim szerint az autót magánszemélyként venném birtokba, de az anyagi fedezetet a cégemből biztosítanám kölcsön formájában. Lehetséges-e ez? Előnyös számomra ez a megoldás?

Kezdjük azzal, hogy mi nem tartjuk a betéti társasági formát vállalkozási szempontból egy előnyös megoldásnak. Elég ha csak a felelősségi szempontokat vetjük össze például egy Kft-re vonatkozóval.

A Bt beltagja teljes magán vagyonával köteles helyt állni a cége kötelezettségeiért, míg egy Kft tagja ugyanezért csupán az általa jegyzett tőke erejéig felelős.

Ennek a helyzetnek a kiváltása új cég alapításával (és a régi megszüntetésével), vagy egy társasági forma váltással (átalakulás) oldható meg.

Ami a gépjármű vásárlást illeti, itt is körültekintően kell eljárni. A finanszírozás kérdése nem csak a vásárláskor merül fel, hanem a továbbiakban is, a fenntartás során.

Végezzünk egy gyors számítást. A következő kiadásokkal kell számolni: kötelező biztosítás, CASCO biztosítás, éves szervizköltség; üzemanyag, lízing díj (vagy kölcsön), lízing (kölcsön) kamata, parkolási díjak, autópálya díjak, autóápolási szerek, gumiabroncsok, esetleg garázs költség. Ezek havi szinten könnyen elérhetik a százezer forintot.

Kérdés, hogy mi éri meg jobban? Mindezt adózott jövedelemből finanszírozni, vagy a cégben elszámolni?

Csak erre havi százezer forint nettó jövedelmet pluszban biztosítani a vállalkozásból (mondjuk a minimálbér kétszerese felett, ami a megélhetéshez szükséges), az durván számolva további 170 E Ft bruttó bért, illetve a cégre vetítve 220 E Ft bérköltséget jelent ( 2010 évi kedvezőbb feltételekkel számolva!). Azaz ezt az összeget kell a vállalkozásnak kitermelnie havonta, hogy a szükséges adózott jövedelmet biztosítani tudja. Valamivel jobb arányok jönnek ki osztalék ágon, de annak megvalósítása komolyabb pénzügyi tervezést és fegyelmet igényel.

Ezzel szemben a másik lehetőség a cégautó. A feltételezett 100 E Ft kiadást ebben az esetben a cég fedezi. Ebből "csak" a lízing díj nem költség, hanem beruházás, ami természetesen elszámolható, de nem csökkenti az adózás előtti eredményt. Ugyanakkor belép az amortizáció, mint költség elszámolási lehetőség, ami ráadásul nem is jelent pénzkiadást. Pluszként egyedül a cégautó adó fizetési kötelezettség keletkezik:

Az új cégautóadó tételes adó, melynek havi mértéke
- 1600 cm3 hengerűrtartalmat, vagy 1200 cm3 kamratérfogatot meg nem haladó hajtómotorral ellátott személygépkocsi esetén 7000 Ft,
- egyéb személygépkocsi esetén 15 000 Ft.

Akárhogyan is számolunk a cégautó megoldás esetében a vállalkozásnak alig több, mint havi 100 E Ft többlet jövedelmet kell kitermelnie a magánautós megoldás 220 E Ft-os finanszírozási szükségletével szemben. A különbség nem kevés. Már az amortizáció elszámolása folytán megtakarítható társasági adó bőven fedezi a cégautóadóval járó többletkiadást.

A magántulajdonú gépjármű esetében, a cégautó adó elkerülése érdekében lehet valamennyit ügyeskedni, de az eredmény a két megoldás összevetése szempontjából úgy gondoljuk, hogy nem számottevő.

Bizonyos esetekben elkerülhető a cégautóadót keletkeztető költségelszámolás. Ilyen a kiküldetési rendelvény alapján történő magántulajdonban lévő gépjármű hivatali használata, vagy a munkába járás. Minden más esetben, ha a jogszabályban előírt költségelszámolás mértékét meghaladóan, a gépjárművel kapcsolatban bárki költséget számol el, úgy a cégautó fizetési kötelezettség beáll.

Összehasonlításunk nem tért ki arra az esetre, amikor a magántulajdonban lévő gépjárművét valaki a nem látható jövedelméből tartja fenn. Egyrészt nem célunk támogatni semmilyen törvénytelen megoldást, másrészt pedig csak halkan jegyezzük meg, hogy egy eltitkolt jövedelemből fenntartott gépjármű kapcsán bármikor jöhet valaki, hogy megkérdezze: miből?

Ami a cég által a tulajdonosának nyújtott kölcsön illeti, az lehetséges, de egyáltalán nem olcsó! Jegybanki alapkamat plusz öt százalék. Ezzel kapcsolatban már írtunk egy blog bejegyzést, amely az alábbi linkre kattintva olvasható:

http://cegiranytu-tanacsado.blogspot.com/2008/10/gazdlkod-klcsnt-nyjt-magnszemlynek.html

Erre kínál megoldást a kölcsönszerződés mintánk:

http://www.kolcsonszerzodes.cegiranytu.hu/

Összefoglalva a leírtakat, mi azt a határozott álláspontot képviseljük, hogy akinek vállalkozás van a birtokában, annak sokkal jobban megéri cégautót fenntartani, mint magán tulajdonút.

Kapcsolódó termékeink:

Átalakulás tervező

Átalakulás hatásvizsgáló

Átalakulási vagyonmérleg tervezet

Átalakulás utáni feladatok gyűjteménye

Kedvezményezett átalakulás menedzser


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Fő- és melléktevékenység a fordított adózás kapcsán.

A liftek és egyéb gépészeti berendezések a legtöbb esetben törvények által előírt, kötelező részei az épületeknek.
Vonatkoznak-e a fordított adózás szabályai azokra az ügyletekre, amelyek értelmében egy cég, amelynek főtevékenysége "Egyéb épületgépészeti szerelés" vállalkozói szerződés alapján, az említett berendezésekkel épületeket szerel fel?
Egyes vélemények szerint, függetlenül attól, hogy a vállalkozó építési-szerelési szerződés alapján jár el, ez a tevékenység nem szolgáltatás, hanem termék értékesítés.

A kérdés megválaszolásához először is nézzük meg, hogy mikor kell fordítottan adózni?
A fordított adózás azt jelenti, hogy a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybe vevője fizeti meg az Áfát.Ezeknek az eseteknek a felsorolását az új Áfa törvény (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról) 142. §-ban találjuk meg.

"142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:

a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;

b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának;"

A felsorolás a törvényben még folytatódik, de a kérdés szempontjából érdektelen.
A 10. § d) pontja, amely szintén érintett lehet, így szól:

"10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
d) az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre."

További szabály, hogy a szerződő felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint egyikének se legyen olyan, az Áfa törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon, az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa a feltételek teljesüléséről.

A fordított adózás kapcsán a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számla kibocsátásáról kell gondoskodjon, amelyben áthárított adó és százalékérték nem szerepel.


Látjuk tehát, hogy az "építési-szerelési és egyéb szerelési munka" fogalomkörébe a felvonó szerelés mindenképpen bele tartozik. Az eddigi szakmai nyilatkozatokból már az is kitűnt,hogy mit kell az "építési hatóság" alatt érteni. Ennek alapján minden hatósági engedéllyel járó létesítés, építés, átalakítás, vagy bontás a fordított adózás alá tartozhat, amennyiben az egyéb feltételek is fennállnak.
A felvonó, mozgólépcső és mozgójárda építése, áthelyezése vagy a külön jogszabályban meghatározott főbb műszaki adatok megváltoztatásával járó átalakítása szintén hatósági engedélyköteles.

A fentiek alapján azt gondolhatná a szakember, hogy sima ügy, az ilyen tevékenységek egyértelműen fordítottan adóznak. A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy a dolog mégsem ilyen egyszerű! Létezik ugyanis az Áfa tv-nek egy 70 §. is, amely szerint:

"70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:


a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;


b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.


(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul."

Az Áfa törvény egyik logikája az, hogy a fő termékértékesítés, vagy szolgáltatás meghatározza a járulékos költségek adózását is. Ez a kérdés már a korábbi Áfa tv. kapcsán is számos jogvitát eredményezett. Mit kell főterméknek, illetve főszolgáltatásnak tekinteni, abban az esetben, ha az értékesítési csomag több, különbözőképpen adóztatható tételt is tartalmaz?

A törvény erre konkrét és egyértelmű válasszal nem szolgál. Ennek ellenére van néhány olyan szempont, amely eldöntheti a kérdést.

Az első szempont jellemzően az érték. Általánosságban elmondható, hogy a fő tevékenység a nagyobb értéket képviseli.

Számos esetben azonban ez nem fedi a valóságot. Ha valaki elvállalja egy nagy értékű gép beszerelését (mert ez az ő fő tevékenysége) és magának a gépnek a beszerzését is megoldja, akkor a jóval kisebb értékű szerelési díj ellenére sem fog a főtevékenység megváltozni és az ügylet kapcsán a vállalkozó nem válik gépkereskedővé.

Ugyanez fordítva is igaz. Egy kavicsbányától vásárolt homok kisebb értéket képviselhet, mint a fuvarozási költség, amelyet a kavicsbányát üzemeltető cég, járulékos szolgáltatásként szintén bevállalhat. Ettől még továbbra is termék értékesítésről és nem fuvarozásról fogunk beszélni.

További jelentős szempont a fő- és melléktevékenység megkülönböztetésére, hogy az tekinthető melléktevékenységnek, amelyre a felek nem kötöttek volna szerződést, amennyiben a főtevékenység nem valósult volna meg.

Az előbb említett két példa is alátámasztja ezt a megállapítást. A beruházó nem vásárolta volna meg az adott cégtől a nagy értékű berendezést, ha az nem vállalta volna el annak, beszerelését, üzembe helyezését, további szervizelését, stb. A kavicsbányától sem rendelt volna fuvarozást a vevő, ha nem tudott volna onnan homokot szállíttatni.

A melléktevékenység abszolút ismérve, hogy támogatja a fő tevékenység megvalósulását és csak és kizárólag emiatt jött létre. A gépszerelő cég csak úgy öncélúan (vagy, majd eladom alapon) nem vásárolta volna meg a nagy értékű gépet, ha nem lett volna a birtokában egy építési-szerelési szerződés.

Természetesen más a helyzet akkor, ha egy kereskedő, vagy egy gyártó cég a saját termékének a beszerelését vállalja el. Ebben az esetben az ő főtevékenysége a kereskedés, illetve a gyártás, amely akkor is megvalósul, ha egy vevő nem kéri a beszerelést.

Magának a szerződésnek a megfogalmazása nagyon fontos lehet a későbbi jogviták megelőzése érdekében.

Véleményünk szerint nem helytállóak tehát azok a vélemények, amelyek egy felvonó szerelő-karbantartó cég szolgáltatói tevékenységét termékértékesítésként próbálják beállítani. Egy felkészült jogász közreműködésével biztosítani lehet egy ilyen vita kedvező kimenetelét.

Termékeink:

Áfa arányosítás kalkulátor

Késedelmi kamat kalkulátor


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Magyar cég külföldre szállít ugyancsak magyar megrendelőnek

Magyar cég építési-szerelési munkát vállal egy EU-s országban.
Az alapanyagot egy magyar beszállító szállítja ki a célországba, de az alapanyag vevője a munkát vállaló magyar cég, aki majd a végszámlát fogja kiállítani a megrendelőjének ( anyag+munkadíj ).
Ilyen esetben áfa szempontjából mi a helyzet?
Ha magyar cég magyar cégtől vásárol, de a teljesítés helye a célország, akkor ez közösségi beszerzés?


A kérdést az alapanyagot szállító oldaláról kell megközelítenünk, hiszen ő lesz a számla kibocsájtó. A megrendelést egy magyar adóalany részére teljesíti.

Az új Áfa törvény (2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról) 89 § (1) bekezdése meghatározza azokat az eseteket, amikor a Közösségen belüli értékesítés adómentes.

"Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek."
A (2) és (3) bekezdés az új közlekedési eszközökre, illetve a jövedéki termékekre vonatkozik, tehát a kérdést nem érinti.

Az idézett paragrafus alapján megállapíthatjuk, hogy az egyébként adóköteles termék adómentes értékesítésének feltétele:
- a termék igazoltan külföldre, de Közösségi területre kerüljön át,
- a vevő Közösségi adószámmal rendelkező megrendelő legyen, aki adóalanyként a fogadó országban teljesíteni tudja az adófizetési kötelezettséget.

Ilyen esetben a számlán mind a kiállító mind a befogadó fél esetében fel kell tüntetni a név és cím mellett az érvényes közösségi adószámokat. Ebben az esetben a vevő vallja be és számolja el a termék után fizetendő általános forgalmi adót annak az országnak a szabályai szerint, ahol nyilvántartásba vették.

Amennyiben egy olyan megrendelőnek történik az értékesítés, aki a fogadó országban valamilyen okból kifolyólag nem kötelezett adófizetésre, úgy a magyar szállítónak Áfás számlát kell kiállítania (speciális vevőkör). Csak utalunk rá, hogy itt egy értékhatár túllépési szabály érvényesül.

Normál esetben az építési-szerelési munkát vállaló magyar cég a célország szabályai szerint nyilvántartásba vett adóalanyként közösségi beszerzést bonyolíthatna az ottani Áfa szabályok szerint. A nyilvántartásba vételi kötelezettséget külön vizsgálni kell minden egyes ország tekintetében, akinek a területén valaki gazdasági tevékenységet kíván folytatni!

Nem elhanyagolható az a szabály sem, hogy "feladás, fuvarozás esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található".

Tehát, ha nyilvántartásba vétel hiányában nem beszélhetünk Közösségen belüli beszerzésről, akkor a saját termék tagállamok közötti mozgatásáról van szó, és a következő szabálynak érvényesülnie kell:

"Adóztatandó ügyletnek minősül, ha az adóalany a tulajdonában lévő, az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége érdekében beszerzett, előállított terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba fuvarozza anélkül, hogy ténylegesen értékesítés történne." Ebbe az utcába mi nem sétálnánk be.

Következésképpen két tisztább megoldást látunk:
Az egyik a nyilvántartásba vétel és az adószám megszerzése a célországban.
A másik az alapanyagoknak a magyar cégnek megbízást adó vállalkozás által történő közvetlen beszerzése.

Ne feledjük, az Áfát valakinek meg kell fizetni!


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.