Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
(Keresztneved, vagy ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)
Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: know-how. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: know-how. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 15., szerda

Vagyoni értékű jog, vagy ingatlan apport?

 A nagyobb beruházások döntő többsége úgynevezett projekt cégek útján kerül megvalósításra. Ennek gyakorlati indokai vannak. Egyrészt a beruházások mögött általában több társaság, vagy magánszemély áll, akik önálló gazdálkodók. Ők egy bizonyos terv megvalósítása kapcsán lépnek szövetségre egymással. Nem lenne szerencsés ha a készülő beruházás kivitelezési költségei összekeveredhetnének az egyes résztvevők egyéb ügyleteivel. Ez bizalmi kérdés is, hiszen egy nem elkülönített tevékenység sok visszaélésre adhat lehetőséget. Másrészt ugyancsak az "alkalmi házasság" mellett szól, hogy senki sem szeretné, ha a partnereknek rálátásuk lenne egymás külön ügyeire, amely esetenként egészen szerteágazó is lehet. A szervezeti formák adta különbségekről nem is beszélve. Nem "szállhatna" be például egy magán társaság mondjuk egy önkormányzat gazdálkodásába.

A projekt cégekben a résztvevők tulajdoni részesedését az általuk bevitt (apportált) ingatlan és ingó vagyon határozza meg.

Az ingatlanok értékének megítélése műszaki szakértelmet feltételez. Ezért a szerződő felek, mielőtt a megkötendő társasági szerződésben rögzítik az értéket, műszaki szakértői véleményt szereznek be, amelyben egy arra jogosult (minden fél által elfogadott) szakértő, becslési eljárással megállapítja a szóban forgó ingatlan értékét. Ez egy különösen fontos és kihagyhatatlan mozzanat akkor, amikor az apportálás könyvvizsgálói közreműködéssel történik. E közreműködésnek hitelesítési funkciói vannak. A könyvvizsgáló ugyanis nem végez értékbecslést és az értékről csak a  műszaki szakértői vélemény birtokában tud nyilatkozni.

Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, illetve ingó vagyontárgyak esetében az érték meghatározása gyakran számít vitás kérdésnek. A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog lehet, ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is.

Fontos, hogy nem vehető figyelembe olyan apport érték, amely a tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként venné figyelembe.

Az immateriális javak között vagyoni értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz. Ilyenek különösen: a bérleti jog, a használati jog, a vagyonkezelői jog, a szellemi termékek felhasználási joga, a licencek, továbbá a koncessziós jog, a játékjog, valamint az ingatlanhoz nem kapcsolódó egyéb jogok. Szellemi termékek közé sorolandók: a találmány, az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta, a szerzői jogvédelemben részesülő szoftver termékek, az egyéb szellemi alkotások, a jogvédelemben nem részesülő, de titkossága révén monopolizált javak közül a know-how és gyártási eljárás, a védjegy, függetlenül attól, hogy azt vásárolták vagy a vállalkozó állította elő, illetve használatba vették-e azokat vagy sem.

Különösen kiemelnénk a jogvédelemben nem részesülő, de titkossága révén monopolizált javak közül a know-how és gyártási eljárás fogalmát. Ilyen know-how lehet például egy olyan módszer is, amely valamilyen vállalkozási eljárás alkalmazását írja le, amelynek alkalmazása révén valamilyen jelentős gazdasági eredményt lehet elérni. Természetesen ennek értékét az apportálónak szintén dokumentálnia kell. A termék sajátossága folytán véleményünk szerint csak abban az esetben tekinthető értéknek, ha a szóban forgó módszer ténylegesen alkalmazható és hozza is az elvárt eredményt. Egyébként a blöff kategóriájába tartozik. A hitelezők védelme érdekében a Gt. tartalmaz is egy olyan szabályt, amely szerint a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag a hozzájárulás szolgáltatásától számított ötéves jogvesztő határidőn belül helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. Vagyis, ha az know-how eljárást apportáló tag magasabb értéket jelölt meg a társasági szerződésben, mint amennyit valójában ér, úgy ezért a társaság perelheti az okozott kár miatt. A Gt. még azt is hozzáteszi, hogy azok a tagok, akik tudtak az érték különbségről és ennek ellenére azt elfogadták, azok egyetemlegesen szintén felelősségre vonhatók.

Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok különösen: a földhasználat, a haszonélvezet és használat, a bérleti jog, a szolgalmi jog, az ingatlanok rendeltetésszerű használatához kapcsolódó - jogszabályban nevesített - hozzájárulások, díjak (vízi közmű-fejlesztési hozzájárulás, villamos energia hálózati csatlakozási díj, gázhálózati csatlakozási díj) megfizetése alapján szerzett használati jog, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb jogok.

A bevitt vagyon tehát meghatározza a tulajdoni részesedést. A tagok a társasági szerződésben a tulajdoni aránytól eltérő jogosultságokat is meghatározhatnak. Lehet az önkormányzatnak 51% tulajdonrésze, ugyanakkor a kisebbségi tulajdonos magántársaság többséget kaphat a szavazati jogosultság, illetve egyes tisztségviselői feladatkörök ellátásának tekintetében.

Felmerül a kérdés, hogy mit érdemes az önkormányzatnak egy ilyen projekt társaságba apportálnia? A választ a meghatározható értékek adják meg. Amennyiben az a cél, hogy összejöjjön egy 300 millió forintos önerő egy szálloda beruházáshoz, úgy az önkormányzatnak (vagy az általa tulajdonolt cégnek) 150 millió forintot meghaladó vagyont kell bevinnie az új vállalkozásba, hogy többségi tulajdonjogát biztosítsa..

Találkoztunk olyan véleménnyel, amely szerint mindenképpen csak vagyoni értékű jogot szabad bevinnie, hogy egy esetleges sikertelen projekt során el ne ússzon az ingatlan vagyona. Ez úgy első hallásra, egy hozzá nem értőnek jól hangzik. Ám van némi bökkenő.

Először is ennek a 150 millió forintos értéknek dokumentáltan meg is kell lennie. Nos egy ingatlan, amelyik hoz mondjuk a tulajdonosának évi 15 millió forint eredményt, az eséllyel értékesítheti az adott ingatlan használati jogát 10 évre 150 millió forintért. Egy olyan ingatlan azonban, amely évi 20 millió forint veszteséget hoz, az a kutyának sem kellene még egy forintért sem. Hiába ér pénzt maga az ingatlan, a hasznosítása semmit sem ér. Ezért szóba sem jöhet, hogy e használati értéket valaki 150 millió forintra értékeljen.

A másik akadály, amely egy kicsit tovább mutat, az maga a projekt által támasztott igény. Egy "Kereskedelmi szálláshelyek és szolgáltatások minőségi fejlesztésének támogatására" kiírt vissza nem térítendő 600 milliós támogatás elnyerése feltételekhez kötött. A pályázónak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az ingatlanára a pályázat kiírója első helyen jelzálogot jegyezzen be. Amennyiben az önerő olyan eszközök révén biztosított, amely nem a pályázó tulajdonában áll, úgy lehetőség van arra, hogy az ingatlan tényleges tulajdonosa járuljon hozzá a jelzálog bejegyzéséhez, illetve, hogy készfizető kezességet vállaljon.

És végül a harmadik akadály a hitelfelvétel, amely szintén szükséges az önerő biztosításához. Talán van olyan bank Magyarországon, amely egy negatív értékű használati jogra hitelt helyezne ki? Kötve hisszük!

Igazából az önkormányzatnak nincs játéktere ebből a szempontból. Egyedül az ingatlana számít olyan értéknek, amely szóba jöhet az apportnál.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2010. május 16., vasárnap

Találmányból, szellemi termék hasznosításából származó jövedelem

Két magánszemélynek van egy találmánya – (Know-how).
A szabadalmat átadták cégüknek 50-50%-ban. A jogot a cég kapja meg, értékeként megjelöltek X összeget, melyet nem kértek addig, amíg ennek „elbírálása” nem történik meg. Ez megtörtént. Le van védve a találmány. Amint ezt hasznosítják lesz bevételük, vagyis akkor fizet a cég számukra. Ami most már esedékes lassan.
Ez egyéb jövedelemnek kell minősüljön, a magányszemélyeknek nem vállalkozók, nincs adószámuk: SZJA Tv. 28 § 7.c szerint.
Lehet-e10% költségátalányt itt figyelembe venni, mivel költséget nem tudnak felmutatni?
Ennek a jövedelemre van-e EHO fizetési kötelezettség, s erre is vonatkozik a 450 e Ft határ -  a nyilatkozatig a kifizetőnek kell levonnia, s befizetni az SZJA-val együtt? Az SZJA-nál is nyilatkozni kell a levonás mértékéről? Vagy erre a kifizetésre más vonatkozik?


Először is nézzük meg mi tartozik a nem anyagi javak fogalomkörébe. Bár az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (Szja tv.) a nem anyagi javak fogalmát a 11. számú mellékletbe "rejtette el" a  vállalkozói költségek elszámolásai közé, azért úgy gondoljuk, hogy a vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező magánszemély esetében is irányadó.

Nem anyagi javak

b) A nem anyagi javak fogalma
A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
- a találmány,
- az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
- a védjegy,
- a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
- a szoftvertermék,
- az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
- a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.


A kérdés megválaszolásához az 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról (Szt.) törvényt szintén érdemes figyelembe venni. A jogszabály megkülönbözteti a szolgálati, az alkalmazotti, illetve az előbbi jogviszonyokon kívüli találmányt.

Szolgálati és alkalmazotti találmány

9. § (1) Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki.
(2) Alkalmazotti találmány annak a találmánya, aki, anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik.
10. § (1) A szolgálati találmányra a szabadalom a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg.
(2) Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos; a munkáltató hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog a munkáltató megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át.

A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg bizonyos feltételek teljesülése mellett, amelyre most nem térünk ki (13. § (1).
Az alkalmazotti találmány hasznosítására való jog ellenében olyan mértékű díj jár, amilyet a munkáltatónak - a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel - szabadalmi licenciaszerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében fizetnie kellene.
Ha a szabadalomnak több szabadalmasa van, saját hányadával bármelyik szabadalmas társ rendelkezhet. A szabadalmas társ részesedési hányadára a többi szabadalmas társat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg.

Amennyiben a találmány nem tekinthető sem szolgálatinak, sem alkalmazottinak és ezt egy vállalkozás egyszerű kívülállóként használhatja fel, akkor ennek alapja a feltalálóval megkötött hasznosítási szerződés (szabadalmi licencia-szerződés). Ilyenkor a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

Hasznosítási szerződés

27. § (1) Hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

A magánszemély a hasznosítási szerződés alapján olyan bevételre tesz szert, amely nem tekinthető nem önálló tevékenységből származónak. A találmány hasznosítási jogának átengedéséből származó jövedelemre az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (Szja tv.) jogszabályban az egyéb jövedelem részletezései között találunk utalást.

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás.

(7) Egyéb jövedelem – ha e törvény másként nem rendelkezik –
a) a jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog, illetőleg az említett jogosultságok megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes szerzés esetében ideértve a megszerzéskor adóköteles bevételt is) a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része;
d) a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült költségeket meghaladó része.
Bármely esetben az e bekezdés szerint meghatározott jövedelem adókötelezettségére a szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni, ha a jövedelem megszerzésének e törvény szerinti jogcíme a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével megállapítható.


A törvény a 10 százalékos költséghányad alkalmazását csak az önálló tevékenység, illetve a költségtérítés esetében teszi lehetővé. Az egyéb bevételek adózási szabályai csak a bevétel megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadásról szólnak.

18. § (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható
a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy
b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).


A szerzői díjas tevékenység két részre bontható. Az előállítás körülményeinek függvényében járhat díj a találmány elkészítéséért, létrehozásáért, másrészt a pedig a felhasználás átengedéséért. A két tevékenység adózása lényegesen eltér egymástól. Az első egy önálló tevékenységnek minősülő megbízásos jogviszony, amely a minimálbér 30 százalékát meghaladó jövedelem felett biztosítási jogviszonyt keletkeztet és járulékfizetési kötelezettséggel jár. Ebben az esetben a 10 százalékos költségátalány is figyelembe vehető.

195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról


3. § Ha a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás (a továbbiakban együtt: szerzői jogi védelem alatt álló mű) hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés (a továbbiakban együtt: felhasználási szerződés) alapján a szerzői jogi védelem alatt álló mű szerzője, előadója (előadóművész) személyes közreműködésre is kötelezett, e tevékenységet a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés (előadás) szerinti személyes munkavégzés (közreműködés) díjazását kell figyelembe venni.

A használati szerződés alapján átengedett felhasználási jog viszont, az egyéb jövedelem kategóriában más szabályok szerint adózik. A 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről (Tbj. tv.) alapján járulékalapot nem képező jövedelemnek minősül.

Járulékalapot nem képező jövedelem

d) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

A szerzői és az előadói díjak közül tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni minden olyan, belföldi illetőségű magánszemélynek kifizetett jövedelem után, amelyet Szja előleg megállapításánál is figyelembe kell venni, és amelyre nem vonatkozik a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség (a felhasználás jogának átengedéséért fizetett díjrész).

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás

2. § Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség (eho) terheli az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti munkáltatót, kifizetőt (a továbbiakban együtt: kifizető) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti belföldi magánszemélynek juttatott, a 3. § (1) bekezdésében, a belföldi magánszemélyt az általa megszerzett, a 3. § (3) bekezdésében meghatározott jövedelem után.
3. § (1) A kifizető - kifizető hiányában vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél
aa) az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem,
után.


Az eho a kifizetőt terheli - nem a kifizetett díjból kell levonni, hanem azt az Szja adóelőleg alapjára vetítve kell kiszámítani és megfizetni. A négyszázötvenezer forint (hozzájárulás-fizetési felső határ) a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségekre vonatkozik, tehát nem ez a kategória.

Természetesen a kifizetőnek alkalmaznia kell az Szja tv. által előírt adóelőleg levonási szabályokat, az ezzel kapcsolatos nyilatkozattételi kötelezettségek figyelembevételével.

Az adóelőleg-fizetési kötelezettség

46. §
(3) Ha az a bevétel, amelyből az összevont adóalapba tartozó jövedelmet kell megállapítani, kifizetőtől származik az adóelőleget a kifizető állapítja meg (a továbbiakban: adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető).

(8) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek - kivéve, ha a (7) bekezdés szerint az adóelőleg megfizetésére a magánszemély köteles - a megállapított adóelőleget a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése szerint kell bevallania azzal, hogy a rendelkezés alkalmazásában elszámolt adóelőlegként a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe.

47. § (1) Az adóelőleg alapját az adóalap meghatározására irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani, a (2)-(3) bekezdés szerinti eltérésekkel, figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is.
(2) Az adóelőleg alapja
a) feltéve, hogy nem a b)-c) pont rendelkezését kell alkalmazni,
aa) - ha a bevétel adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőtől származik - a bevételből a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó

rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával meghatározott rész, az előbbiek hiányában, valamint amely bevételből e törvény szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege;
b) nem önálló tevékenységből származó bevétel
c) költségtérítés esetében

48. § (1) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető a bevételt terhelő adóelőleget a magánszemély által írásban adott nyilatkozat (adóelőleg-nyilatkozat) figyelembevételével állapítja meg, ha a nyilatkozatot felszólítására vagy önként a magánszemély a kifizetést megelőzően rendelkezésére bocsátja. Nyilatkozat adható esetenként vagy az adóéven belül visszavonásig (újabb nyilatkozattételig) érvényesen. A nyilatkozat tartalmát érintő bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni.
(2) Az adóelőleg-nyilatkozatban a magánszemély az adott esettől függően nyilatkozik
a) a bevétel adóelőleg-alapjának megállapításához levonandó költségről,
b) az adóelőleg-megállapítás módjáról,
c) a magánszemély összevont adóalapjának, adóterhet nem viselő járandóságainak adóévi várható összegéről,

49. § (1) Az adóelőleg a 47. § szerint megállapított adóelőleg-alap összege alapján az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti legmagasabb adókulccsal számított összeg, kivéve, ha a

(2)-(16) bekezdés rendelkezését kell/lehet alkalmazni.
(2) Ha a magánszemély az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek a kifizetést megelőzően nyilatkozik, hogy az adóévi összevont adóalapja várhatóan nem éri el az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti alsó adókulcs sávhatárát, a kifizető az adóévben az alsó adókulcs alkalmazásával állapítja meg az adóelőleget mindaddig, amíg a magánszemély e nyilatkozatát vissza nem vonja, de utolsóként legfeljebb addig, amíg az általa megállapított adóévi adóelőleg-alapok együttvéve meg nem haladják az említett sávhatárt.



A hasznosítási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A hasznosítási szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor, ha a szabadalmi oltalom megszűnt.



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.