Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
(Keresztneved, vagy ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)
Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Béren kívüli juttatás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Béren kívüli juttatás. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. február 20., csütörtök

Mosógép az ügyvezető lakásába - az is költség?

A legtöbb esetben az történik, hogy a társaság tulajdonosa a saját ingatlanába jegyzi be a Kft székhelyét és ezzel kapcsolatban kíván a cégben költségeket elszámolni (rezsi, bérleti díj). De nézzük mi van akkor, ha a cégtulajdonos a saját cégével béreltet harmadik személytől egy ingatlant és ő is "betársul" azzal, hogy a szóban forgó ingatlant lakásként is használja. A társaság fizeti a bérleti díjat, a rezsit és eszközöket is vásárol az ingatlanba (mosógép, hűtőszekrény, TV, stb).

Először is szögezzük le, hogy minden számlát, amely a Kft nevére van szabályosan kiállítva és a társaság által történt a kifizetés, azt a költségek, ráfordítások között el kell számolni. Más kérdés, hogy ebből a törvény mit ismer el ténylegesen a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, illetve mi az, ami egy magánszemélynek juttatott vagyoni értéknek minősül, legyen az egy tárgyiasult dolog, vagyoni előny, vagy szolgáltatás.

A Tao törvény a "nem a vállalkozás érdekében felmerült költség" szempontjából nem sok kapaszkodót nyújt. Egyszerűen kijelenti, hogy "Az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.".

Minden esetre téves úton járnánk, ha például egy mosógép, vagy TV vásárlást csupán "nem a vállalkozás érdekében felmerült költség" -nek tekintenénk.  Milyen jó is lenne! A cég tulajdonosa mindent megvetetne a Kft. -vel, megnövelné vele az adóalapot és máris letudva a dolog.  Ugyanis az említett tárgyi eszközt valaki, vagy valakik használni is fogják.

Amennyiben minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy ezt az eszköz kizárólag a bevételszerző tevékenység érdekében hasznosul és senki sem néz filmeket rajta, nem az utcai ruháit mossa, akkor rendben van, és mondjuk 200 ezer forint alatti eszköz, akkor simán, akár egy összegben is leamortizálható. De vajon hogyan lehetne ezt bizonyítani? Valószínű, hogy kevés olyan üzletmeneti szituáció van, amikor ki lehet zárni a magáncélú használatot. Főleg, ha ez az eszköz egy olyan "irodában" helyezkedik el, amelyik az ügyvezetőnek, illetve a társaság tulajdonosának saját, vagy bérelt lakása is egyben.

Ugyanez a helyzet az ily módon igénybe vett szolgáltatásokkal, mint a bérleti díj, vagy a rezsi költségek azzal, hogy lehetőség van az üzleti célból használt terület meghatározására.
Az üzlet, a műhely, a gazdasági épület, az iroda bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége - ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet e kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek – például nap, m2, m3 – alapulvételével. Az arányosítás módját, mértékét - az utólagos viták elkerülése érdekében, - a vállalkozásnak a számviteli politikájában érdemes rögzítenie.

Az Szja tv. így fogalmaz: "Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják.".

Ami az adóhatóságot illeti, egy ellenőrzéskor szinte bizonyosan megállapítaná, a magánszemélyi érintettséget és attól függően, hogy a vagyoni értékben részben, vagy egészben részesülő magánszemély milyen viszonyban áll a vállalkozással, jövedelem megvalósulását vélelmezné a hozzá fűződő adó és járulék kötelezettségekkel együtt.

Amennyiben a magánszemély munkaviszonyban , illetve a 24. § (1) szerinti jogviszonyban áll a vállalkozással, akkor nem önálló tevékenységből származó jövedelemről beszélünk. "Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez".  [Szja. tv. 25. § (1)]

"Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formábanpénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen
a) az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bónt, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetve egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére);
b) dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog;
c) elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés;
d) kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele." [Szja. tv. 4. § (2)]

"Nem önálló tevékenység
a) a munkaviszonyban folytatott tevékenység,
c) a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése,
d) a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége,".
[Szja. tv. 24. § (1)]

Amennyiben a társaság és a vagyoni érték juttatásban részesülő magánszemély (például egy személyesen nem közreműködő tag) jogviszonya a fenti felsorolásba nem illik bele, úgy egyéb jövedelemként kezelendő.

"Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás."
[Szja. tv. 28. § (1)]

Fölmerülhet kérdésként, hogy nem "Egyes meghatározott juttatás" -nak minősül egy ilyen ügylet? A válaszunk az, hogy nem esik ebbe a kategóriába, hiszen a kifizető nem a törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében juttatott vagyoni értéket. Ilyen jellegű juttatás a 70. § és a 71. § -ban nem szerepel.
"Béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [70. §], valamint a béren kívüli juttatások [71. §] után az adó a kifizetőt terheli.
(6) Egyes meghatározott juttatásnak minősül
c) a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles jövedelem;".
[Szja. tv. 69. § (1)]

Természetesen, ha már van számla és el kell számolni az adózás előtti eredmény terhére, de a magánszemély mégsem szeretné, hogy ebből neki adózandó jövedelme származzon, akkor még mindig fennáll a vállalkozásánál felmerült költség szabályszerű megtérítésének lehetősége a magánszemély által.

Tehát összefoglalva, ha a társaság által viselt költség, ráfordítás tekintetében megállapítható részben, vagy egészben a magánhasználat és az érintett magánszemély, akkor annak jogviszonyától függően kell az Szja tv. szerinti jövedelmet megállapítani. Az ily módon elszámolt költség, ráfordítás, a juttatás kapcsán felmerülő adók, járulékok a vállalkozás érdekében felmerülőnek tekintendők és csökkentik az adózás előtti eredményt.

De akkor mit értünk a nem a vállalkozás érdekében felmerülő költség, ráfordítás alatt?

Mint  írásunk elején kifejtettük, a Tao tv. a 3. számú mellékletében foglalkozik a kérdéssel.
A "különös tekintettel" megfogalmazás nem azt jelenti, hogy kizárólag a felsorolt esetekben. Vagyis a 3. számú mellékletben található felsorolás példálózó jellegűnek tekintendő.

"A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
4. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;"

Ha tanulmányozzuk a 3. számú mellékletben felsorolt eseteket, akkor megállapíthatjuk, hogy azokkal kapcsolatban nem merül fel juttatásban részesülő magánszemélyi érintettség. Arról van egyszerűen szó, hogy a vállalkozás olyan költségeket számolt el az adózás eredmény terhére, amelyek a Tao tv. tiltó listáján szerepelnek, illetve a vállalkozás nem tudja bizonyítani, hogy életszerűen felmerülő kiadásokról van szó, a bevételszerző tevékenység érdekében. Fiktív-gyanús szolgáltatást vettek igénybe, tönkrement valami, de kellő gondossággal elkerülhető lett volna, selejteztek, de nem szabályszerűen, stb.



1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
1. §
(2) Az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet (jogügyletek sorozata) megvalósítja a szabály, az adóelőny célját és tartalmát tekintve valós gazdasági, kereskedelmi okok alapozzák meg. Az alkalmazhatóságot, az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet (jogügyletek sorozata) alapján az állapítható meg, hogy annak fő célja vagy egyik fő célja olyan adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, amely ellentétes az alkalmazandó adójogszabály tárgyával vagy céljával, akkor a jogügylet (jogügyletek sorozata) alapján elszámolt költség, ráfordítás nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:
d) az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra,

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez1044
A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai
A)
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen:
4. az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni;

B)
A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

4. az előzetesen felszámított, de az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint le nem vonható általános forgalmi adó, feltéve, hogy a vállalkozás érdekében felmerült költséghez, ráfordításhoz kapcsolódik;
6. az elektronikus hírközlési szolgáltatás (így különösen helyhez kötött telefonszolgáltatás és mobil rádiótelefon-szolgáltatás) használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás, továbbá a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költség, ráfordítás (ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is);

2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről
ALAPELVEK
1. § [A rendeltetésszerű (célhoz kötött) joggyakorlás követelménye (joggal való visszaélés tilalma)]
Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények, önkormányzati rendeletek alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben, önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések megkerülése.

7. § [Értelmező rendelkezések]
E törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról és az adóigazgatási eljárásról szóló jogszabályok alkalmazásában
47. telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található,
51. vállalkozási tevékenység: az a rendszeres gazdasági tevékenység, amelyet a természetes személy, illetve a jogi személy vagy egyéb szervezet saját nevében és kockázatára üzletszerűen végez,

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
4. §
(2) Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben (e törvény alkalmazásában ideértve a készpénz-helyettesítő eszközt is), és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen
b) dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog;
c) elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés;
d) kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele.

5. § (1) A jövedelem megállapítása során a bevételt és a költséget forintban kell meghatározni.
(2) Utalvány esetében bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre, szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség csökkentésére felhasználható.
(3) Elengedett kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében a bevétel a magánszemély megszűnt kötelezettségének, illetve megszűnt tartozásának összege. A magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében a bevétel a kiadás teljes összege.
(4) A (2)–(3) bekezdésben nem említett, nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése időpontjára megállapított szokásos piaci értéke.
(5) Ha e törvény külön rendelkezése alapján a (2)–(4) bekezdés rendelkezései szerint meghatározott összegnek csak egy része minősül bevételnek, akkor a jövedelmet e rész, mint bevétel alapján kell – az erre egyébként irányadó rendelkezések szerint – meghatározni.

7. § (1) A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:
b) azt a vagyoni értéket, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci értékét a magánszemély köteles megfizetni; ha azonban a magánszemély semmit nem köteles fizetni, vagy csak a szokásos piaci érték egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci érték vagy annak a fizetési kötelezettség levonásával megállapított része – hacsak e törvény egyéb rendelkezéséből más nem következik – a magánszemély olyan bevétele, amelyet a jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni; ilyen esetben a vagyoni érték átruházásakor annak megszerzésére fordított értékként – e törvény külön rendelkezése hiányában is – a szerzéskori szokásos piaci értéket kell figyelembe venni;

25. § (1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel munkabér, közfoglalkoztatási bér, tiszteletdíj, illetmény, jutalom, üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeg, költségtérítés, a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel (feltéve, hogy az adóköteles biztosítási díj utáni adó nem a kifizetőt terheli), a társas vállalkozásban személyesen közreműködő magánszemély tag (a továbbiakban: személyes közreműködő) által személyes közreműködése ellenében kapott juttatás, ha azt a társas vállalkozás költségei között számolják el (a továbbiakban: személyes közreműködői díj). Figyelemmel a (2) bekezdés rendelkezéseire is, a nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze jövedelem, kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, melyből levonható – legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig – a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség.

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy – a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve – a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás. Egyéb jövedelem különösen
g) a törvény eltérő rendelkezésének hiányában a társas vállalkozás tagja által az e jogviszonyára tekintettel megszerzett vagyoni érték, azzal, hogy a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt, szabályszerűen igazolt kiadás.

69. § (1) Béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [70. §], valamint a béren kívüli juttatások [71. §] után az adó a kifizetőt terheli.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó juttatás esetében jövedelemnek minősül a juttatás értéke, ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás esetén annak szokásos piaci értéke vagy abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni.

b) béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások esetében az előzőek szerinti jövedelem 1,18-szorosa.

(6) Egyes meghatározott juttatásnak minősül
c) a kifizető által törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése következtében a magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles jövedelem;


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2017. január 21., szombat

Béren kívüli juttatások köre szűkül, vagy mégsem?

Az idei év jelentős változásokkal köszöntött be a cafeteria juttatások terén. Változott a minimálbér, a 27%-os egészségügyi hozzájárulás 22% lett, és változott a béren kívüli juttatások (71. §), illetve a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások (70. §) köre is.

A kisebb adóterhet jelentő béren kívüli juttatások (34,22%) palettájáról egy csomó minden eltűnt. Nincs Erzsébet utalvány, munkahelyi étkeztetés, iskola kezdési támogatás, hiányzanak az önkéntes nyugdíj hozzájárulások, az egészségbiztosítási-, valamint önsegélyező pénztári hozzájárulások. Első látásra talán jön a hűha érzés, de aztán a munkavállaló szempontjából jobban átgondolva a dolgot rájövünk, hogy mindezt helyettesíti egy új juttatási lehetőség, éspedig a százezer forint összegű pénzjuttatás. E mellet pedig változatlan formában megmaradt a SZÉP kártya három zsebe, az előző évihez hasonló összeghatárral.

Adódik a költői kérdés, hogy ki, melyik juttatást részesítené előnyben. És adódik a válasz is, hogy természetesen a pénzjuttatás lesz a nyerő. Miért is ne? Hiszen ránézésre is olcsóbb a munkáltatónak, mintha ezt az összeget bérfejlesztésre fordítaná. A dolgozó is jobban jár, mert arra költi, amire csak akarja. Éppenséggel azokra a célokra is felhasználhatja, ami kikerült a "kosárból". Persze nagy tételben lehet fogadni, hogy főleg a kisebb jövedelmű emberek mindezt az élelmiszerüzletekben hagyják, vagy a rezsire fordítják.

Azt sem lehet mondani, hogy jól jönne e mellet a többi eltűnt lehetőség is, mert a rekreációs plafonra gondolva (450 ezer forint / év a vállalati szférában), a maximumra feltöltött SZÉP kártyával együtt már több is, mint amennyit adni lehet. Igaz, hogy közben a cafeteria fokozatosan elveszíti létének lényegét, ami abból állna, hogy célzottan terelje a fogyasztást például az öngondoskodás, vagy a megtakarítások felé, de ennek megítélése legyen inkább a politikusok dolga.

A lényeg az, hogy 2017-ben is van béren kívüli juttatás és ami ebbe nem fér bele, ahhoz ott vannak a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások 43,66% közteherrel, ami még mindig olcsóbb, mint a bér, bár igaz nem sokkal, hiszen általános esetben a bérre számítható adóék 46,15%.

Frissítettük a cafeteria szabályzat mintánkat és a tervező-nyilvántartó segédletünket. Ezek mind kötelező kellékek azok számára, akik ilyen juttatásokban gondolkodnak. Alkalmazásukkal könnyedén megoldható a cafeteriára szánt keret szétosztása, a különböző munkavállalói csoportok megalkotása és a kötelező nyilvántartások vezetése.

Cafeteria szabályzat minta

Cafeteria nyilvántartó


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2012. február 19., vasárnap

Munkahelyi étkeztetés, béren kívüli juttatások


Vállalkozásunk úgy nyújt szolgáltatást üzleti partnerének, hogy munkavállalóink egy része a megrendelő társaság telephelyén dolgozik. A megrendelő ugyanakkor munkahelyi étkezési szolgáltatást biztosít a nála dolgozó munkatársaink részére, amelyet ki is számláz nekünk. E viszont-szolgáltatási érték pénzügyi rendezése kompenzálással történik. 
Kérdésem, hogy a szóban forgó munkahelyi étkezési szolgáltatást kezelhetjük-e az alkalmazottainknak nyújtott béren kívüli juttatásként?


A béren kívüli juttatások körét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 69.-71. § szabályozza. Ennek értelmében vizsgálni kell, hogy milyen szolgáltatást értünk munkahelyi étkeztetés alatt,  milyen formában adható, ki lehet a juttató, illetve kik azok, akik részesülhetnek benne.

Az alábbiakban idézünk néhány törvényi részletet.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
14. Munkáltató: az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén - a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján - a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője. Munkaerő-kölcsönzés esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a béren kívüli juttatásra [71. §] az e törvényben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni.

69. § (1) Béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [70. §], valamint a béren kívüli juttatások [71. §] után az adó a kifizetőt terheli.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó juttatás esetében jövedelemnek minősül a juttatás értéke, ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás esetén annak szokásos piaci értéke, illetőleg abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni. A kifizetőt terhelő adó alapja az előzőek szerinti jövedelem 1,19-szerese.
(4) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az a juttatás, amely megfelel e törvény külön rendelkezése [71. §] szerint meghatározott béren kívüli juttatás feltételeinek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja. Egyes meghatározott juttatásnak minősül továbbá a munkáltató által a munkavállalónak, valamint a munkavállalóra tekintettel más magánszemélynek az adóévben biztosított béren kívüli juttatások együttes értékének az évi 500 ezer forintot, illetve az 500 ezer forintnak - a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló a jogviszonyban töltött napokkal - arányos összegét (éves keretösszeg) meghaladó része.
Béren kívüli juttatások
71. § (1) Béren kívüli juttatásnak minősül - ha a juttató a munkáltató - a munkavállalónak
b) a munkavállaló választása szerint
ba) munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás formájában juttatott jövedelemből a havi 12 ezer 500 forintot meg nem haladó rész [ideértve a kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhelyen az említett értékben és célra felhasználható - a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy által kibocsátott - utalványt, elektronikus adathordozót is], és/vagy
bb) fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító Erzsébet-utalvány formájában juttatott jövedelemből (az adóéven belül utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész;
c) az adóévben Széchenyi Pihenő Kártya
cb) vendéglátás alszámlájára utalt, meleg-konyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) kormányrendeletben meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható - több juttatótól származóan együttvéve - legfeljebb 150 ezer forint támogatás;
cc) szabadidő alszámlájára utalt, a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatásra felhasználható - több juttatótól származóan együttvéve - legfeljebb 75 ezer forint támogatás;
(4) A kifizető az adókötelezettség megállapításához a béren kívüli juttatásra vonatkozó rendelkezésekben foglalt feltételek általa nem ismert fennállását a magánszemélynek az adott juttatásra vonatkozó nyilatkozata alapján veszi figyelembe.
(5) Ha béren kívüli juttatásra vonatkozóan az adóhatóság a feltételek fennállásának hiányát állapítja meg, a jogkövetkezményeket - ha nem rendelkezik a magánszemély nyilatkozatával - a kifizető viseli. Ha az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatának a következménye, illetve a magánszemély a nyilatkozat átadását nem tudja igazolni, akkor az adóhiányt és jogkövetkezményeit a magánszemélynek az adóhatóság határozata alapján kell viselnie.
(6) E § alkalmazásában
a) munkáltatónak minősül a társas vállalkozás is;
b) munkavállalónak minősül a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállaló és a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is;

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről 
27. telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található,


Erzsébet utalvány - APEH tájékoztató
2012. január 1-jétől új elemmel bővült a béren kívüli juttatások köre. Az Erzsébet utalvány a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papíralapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány, amellyel a munkáltatók széles körben felhasználható, kedvezményes adózású hideg-meleg étkezési jegyet biztosíthatnak munkavállalóik számára.
Az utalvány 2012. december 31-ig melegkonyhás vendéglátóhelyeken (így munkahelyi étkezőhelyeken) étkezési szolgáltatás vásárlására is felhasználható. A törvény szerint természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés keretében, Széchenyi- pihenőkártya vendéglátás alszámláján keresztül és Erzsébet utalvány formájában együttesen is biztosítható munkáltatói juttatás.
A fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító Erzsébet utalvány formájában juttatott jövedelemből (az adóévben utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész minősül béren kívüli juttatásnak.
A kifizetőt terhelő közterhek alapja a juttatás értékének 1,19-szerese, mely után a személyi jövedelemadó mértéke 16 százalék és 2012. január 1-jétől a kifizetőt 10 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás is terheli.
A jogszabály nem tiltja, hogy a munkáltató havi 5 ezer forintot meghaladó értékben is juttasson utalványt munkavállalójának. Az adó alapja ebben az esetben is a juttatás értékének 1,19-szerese. Az értékhatárt meghaladó összeg ebben az esetben egyes meghatározott juttatásnak minősül, mely után a kifizetőt 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
A törvény alapján kész étel vásárlásra felhasználható utalvány nem csak a munkavállalónak (ide értve a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagját is), hanem szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak is adható a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára, valamint nyugdíjban részesülő magánszemélynek is, ha a juttató a volt munkáltató, vagy annak jogutódja.
Erzsébet utalvány - APEH

Erzsébet-utalvány - honlapja
3. § (1) Az utalvány formájában nyújtott juttatás során a juttató a kibocsátótól papíralapú utalványokat vagy elektronikus utalványokat vásárol.
4. §    Az adott naptári évben juttatott utalványokat a következő naptári év december 31-ig lehet felhasználni. 

5. § (1) A kibocsátó az elfogadóhelyekkel az üzletszabályzatában meghatározott 
feltételekkel köt szerződést. Az elfogadóhelyek listáját a kibocsátó a honlapján teszi közzé. 

15. §    Ez a rendelet 2012. január 1-jén lép hatályba. 
16. § (1) 2012. december 31-ig elfogadóhelynek minősül a melegkonyhás vendéglátóhely is. 

17. §    A 16. § 2013. január 1. napján hatályát veszti.



A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 
FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 
3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:... 
87. *  Erzsébet-utalvány: a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papír alapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány. 
Erzsébet-utalvány - honlapja


A jogszabályi háttér: a közigazgatási és igazságügyi miniszter 39/2011. (XII. 29.) KIM rendelete az Erzsébet- utalvány kibocsátásáról.
Az elfogadóhely kereső a honlapon csak címeket hoz találatként egy-egy településre, amiből az üzlet hálózathoz tartozása nem derül ki. Így meglehetősen nehéz kikérni a munkavállalók véleményét, akik feltehetően ezután is a kedvenc, megszokott boltjukban, bevásárló helyükön szeretnének ilyen lehetőséghez jutni. Azt tudni lehet, hogy a magyar tulajdonosok által üzemeltetett üzletláncoknak és a hazainak tekintett üzemanyag töltőállomásoknak van megállapodásuk az utalvány elfogadását illetően.



Tájékoztató a béren kívüli juttatásokat érintő változásokról - APEH
Az Szja tv. lehetővé teszi, hogy a munkáltató ugyanazon időszakra meleg étkeztetést és Erzsébet utalványt is biztosítson a munkavállaló részére.
Az Erzsébet-utalvány 2012. december 31-ig melegkonyhás vendéglátóhelyeken étkezési szolgáltatás vásárlásra is felhasználható.
APEH - Tájékoztató


1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről - kirendelt munkavállaló
106. § (1) A munkavállaló a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján, más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés). Ennek feltétele, hogy a munkavállaló kirendelésére ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor és a munkavállaló a kirendelés során olyan munkáltatónál végezzen munkát,
a) amelynek tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy
b) a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy
c) a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy ha a munkáltatók között díjfizetésre, illetve egyéb elszámolásra - a kirendelésen kívül eső okból - valamely szolgáltatás igénybevétele miatt kerül sor.
(3) A kirendelés során - eltérő megállapodás hiányában - a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről tájékoztatni kell.

Széchenyi Pihenő Kártya - 55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet
4. § (1) A munkavállaló a közeli hozzátartozói részére is igényelhet kártyát (a továbbiakban: társkártya) a munkáltatójánál, vagy közvetlenül az intézmény ügyfélszolgálatán. Az élettársi kapcsolat fennállását a munkavállaló nyilatkozattal igazolja a munkáltató vagy az intézmény felé.
(2) A társkártyával rendelkező közeli hozzátartozót a munkavállalóval megegyező jogosultságok illetik meg az elektronikus utalványok felett.
5. § (1) A szolgáltató – a kártyával azonosított elektronikus utalvány elfogadás esetén – kizárólag a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó, a kártya elektronikus utalvány funkciója szerinti felhasználásnak jogszerűen megfelelő, és az alábbi felsorolásban szereplő belföldi szolgáltatást nyújthat a munkavállaló és társkártyával rendelkező közeli hozzátartozója részére:
b) az SZJA törvény 71. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti vendéglátás alszámla terhére
ba) éttermi és mozgó vendéglátás (TEÁOR'08 56.10.),
bb) egyéb vendéglátás (TEÁOR'08 56.29.)
bc) szálláshely-szolgáltatás (TEÁOR'08 55.10., 55.20., 55.30., 55.90.),


1. Értelmező rendelkezések
1. § E rendelet alkalmazásában:
2. közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó és az élettárs,


Fontos, hogy vendéglátó hely nem számolhat el, nem kérhet és nem kap engedélyt csak a tevékenységének megfelelő "zseb" megterhelésére. Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, amikor a szállodában nem vesz a Kártyabirtokos igénybe szállást, hanem külön csak éttermi szolgáltatást és/vagy szálláshely-szolgáltatást.

5610 - Éttermi, mozgó vendéglátás
Ez a szakágazat magában foglalja a fogyasztók kiszolgálását étellel úgy, hogy felszolgálják nekik, mialatt ők ülnek, vagy a fogyasztók kiszolgálják saját magukat a kitett ételekből (svédasztal), vagy elfogyasztják a kész ételt az adott helyiségben, vagy elviszik onnan, vagy akár kiszállíttatják. Idetartozik még az ételek elkészítése és felszolgálása azonnali közvetlen fogyasztásra motoros vagy nem motoros járműből, vagy élelmiszer-szállító kocsiból.
Ebbe a szakágazatba tartozó szolgáltatás helye:
- az étterem
- az önkiszolgáló étterem
- a gyorsétterem
- a pizzaszállító
- az előre elkészített és csomagolt ételek elfogyasztására alkalmas étkezőhely
- a fagylaltos kocsi
- a mozgó élelmiszer-szállító
- az ételkészítő piaci bódé
- a közlekedési eszközben működő étterem, bár, ha elkülönült egységként üzemel

5629 - Egyéb vendéglátás
Ebbe a szakágazatba tartozik a konyhaüzem ételszolgáltatása, azaz a fogyasztóval kötött szerződéses megegyezésen alapuló ételszolgáltatás, meghatározott időszakban.
Idetartozik még a koncesszióval működő kedvezményes étkeztetés sport- és hasonló létesítményekben. Az ételt többnyire központi egységben készítik.
Ebbe a szakágazatba tartozik:
- az ételszállítás (pl. közlekedési vállalkozások részére)
- koncessziós ételszolgáltatás a sport- és hasonló létesítményekben
- üzemi étkezdék, menzák, kantinok és kávézók üzemeltetése koncesszióval (pl. üzemben, irodában, kórházban vagy iskolában)

A munkáltató számára a Széchenyi Pihenő Kártya támogatás beszerzése és az intézménnyel megkötendő szerződés nem visszterhes. Így SZÉP Kártya nem tartozik a közbeszerzés-köteles szolgáltatások körébe.


Értelmezéseink

Az SZJA törvényből kitűnik, hogy étkeztetési juttatást a munkáltató adhat  a  munkavállalóinak (és még egy bizonyos körhöz tartozó személyeknek, - lásd az ábrán), mégpedig úgy, hogy számukra választási lehetőséget biztosít.

Egyik lehetőség, hogy az arra jogosultak a munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás formájában kapják a juttatást. Vagyis a munkáltató telephelyén kell működjön egy étkezőhely, ahol fogyasztásra alkalmas ételt lehet kapni. Ebben az esetben közömbös, hogy az étkező helyen kik étkeznek (csak a munkavállalók, vagy tőle független személyek is). Lényeges viszont, hogy ezt étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében lehet igénybe venni, tehát maga az esemény (ebéd, reggeli) áll a dolgozó rendelkezésére és vagy él a lehetőséggel, vagy nem. Már az ebédjegy alkalmazhatósága is jogvitát szülhet, mert összemosható az utalvány fogalmával (amelynek nincs pontos definíciója). A telephelyen való működés feltétele is fontos követelmény. Ha egy ipari parkról van szó például, ahol több vállalkozásnak is van telephelye, ott csak az a társaság lesz ilyen juttatásra jogosult, akinek a területén működik az ellátó egység.

Ugyanez a juttatás utalvány formájában is biztosítható, ami tágabb mozgásteret kellene jelentsen, de ennek miben létére még eddig nem sikerült rájönnünk. A törvény ezzel szemben további szigorító feltételeket támaszt, amely belterjességét erősíti. Az utalvány felhasználási helye kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhely kell legyen. Úgy tűnik, hogy ezeket a feltételeket a jogalkotó nem gondolta át alaposan. Egy kórházban például, ahol van étkezőhely, ott nem csak az orvosok és nővérek étkeznek, hanem a betegek is. Ők pedig nem munkavállalók, ami az utalvány felhasználási lehetőséget kizárja. Ugyanez a legtöbb intézményre szintén igaz. Az iskolában például a tanárok mellett a nem munkavállaló diákok is étkeznek. További feltétel, hogy az utalvány kibocsátója a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy kell legyen. Elég kreatív fantázia kell hozzá, hogy életszerűen olyan megoldást el tudjunk képzelni, amelyik eleget tesz ennek az előírásnak.

És / vagy lehetőségként kínálja fel a törvény az Erzsébet utalványt. Az Erzsébet utalvány a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papíralapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány. Ezzel a munkáltatók kedvezményes adózású hideg-meleg étkezési jegyet biztosíthatnak munkavállalóik számára az arra szerződött elfogadó helyeken.

Akiknek nincs lehetőségük munkahelyi étkeztetésre, azok számára megoldás lehet a Széchenyi Pihenő Kártya. Elterjedése jelen pillanatban még nehezen prognosztizálható, de az bizonyos, hogy a "három zseb", amelyből a középső 150.000 forint értékű éves keretet biztosíthat étkeztetési témában.

A HVG Adókülönszám arról ír, hogy "Munkahelyi étkeztetésnek minősül a munkáltató telephelyén működő, kizárólag a munkáltató munkavállalóit  ellátó étkezőhelyen igénybe vett munkahelyi (üzemi) étkeztetés havi 12.500 forintot meg nem haladó része". Ez véleményünk szerint nincs összhangban a törvény által megfogalmazott szabállyal. A munkahelyi étkeztetésnek feltétele, hogy a munkáltató telephelyén működő étkezőhely által történő ellátásról legyen szó, amely az adott munkáltató munkavállalóit látja el, de nem kizárólagosan! A kizárólagosság (mármint, hogy csak a saját dolgozók vehetik igénybe), csak az utalvány formájában történő juttatásnál feltétel. Felidézve a törvény szövegét:
"71. § (1) ba) munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás ... [ideértve a kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhelyen az említett értékben és célra felhasználható - a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy által kibocsátott - utalványt, elektronikus adathordozót is]"

Ismét utalva a HVG Adókülönszám tartalmára, fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet, hogy a Személyi jövedelemadót bemutató részben (111. oldal) a bb) bekezdés második része a jelenleg hatályos törvényben nincs benne "azzal, hogy a munkavállaló az adott hónapra e juttatások közül csak az egyik fajtát [vagy ba), vagy bb) választhatja]". Pedig érdekes módon az és/vagy feltétel már ott is szerepel a két juttatást összekötő szövegben.

A különszámban megfogalmazott vélemény több internetes oldalon megjelent állítással is egybe cseng, miszerint: "a hatóságok jelenlegi álláspontja alapján az olyan étkeztetés minősül munkahelyi étkeztetési szolgáltatásnak, amely keretében kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó és a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen felhasználható utalványt vagy elektronikus adathordozót biztosít a munkáltató. Amennyiben viszont a telephelyen működtetett étkezőhelyen a társaság bármilyen formában kiszolgál más magánszemélyt is, úgy a hatósági értelmezés szerint nem teljesülnek a munkahelyi étkeztetés feltételei és ezáltal a munkavállalóknak adott juttatás nem minősül béren kívüli juttatásnak".
Ezekkel az állításokkal kapcsolatban ugyanaz a véleményünk, hogy a jogszabály csupán az utalványok alkalmazásának esetére írja elő a "kizárólag" szabályt. Megjegyezzük, hogy vannak olyan weboldalak is, ahol véleményünkkel egyezően értelmezik ezt a szabályt.

Szintén a különszámban olvashatjuk az Erzsébet utalvánnyal kapcsolatban,  "az utalvány 2012. december 31-éig meleg-konyhás vendéglátó helyeken (így a munkahelyi étkezőhelyeken is) étkezési szolgáltatás vásárlására is felhasználható". Ez a megfogalmazás, bár szövegszerűen egyezik az adóhatósági állásfoglalással is, újabb értelmezési gondot vet fel. Szerintünk a munkahelyi étkező hely nem kell feltétlenül meleg konyhával rendelkezzen. Tehát nem "így", hanem "és", ha már értelmezni akarjuk.

Míg a SZÉP kártya esetében támpontként szolgálnak a TEÁOR számok, addig a "munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás" definíciójára nem találni pontos leírást. Pedig itt sokkal fontosabb lenne, hiszen adózói döntések helyessége múlhat rajta. A SZÉP kártya számára megnyitott lehetőségeket mérlegelve úgy tűnik, hogy még egy  "fagylaltos kocsi" is lehet elfogadóhely, bár őszintén szólva nem igazán életszerű. Minden esetre mi úgy gondoljuk, hogy a munkahelyi étkezőhely fogalmába a sajtos pogácsát forgalmazó üzemi büfé is belefér. A lényeg az, hogy legyen legalább kockás füzet, amelyben fel vannak vezetve név szerint a munkavállalók, akik a rendelkezésükre álló keret terhére a büfében fogyasztásra kész élelmiszereket vásárolhatnak. A büfé pedig attól függően, hogy maga a munkáltató üzemelteti, vagy egy tőle független vállalkozó, havonta számlázhat (vagy belső számlát készíthet?), név szerint feltüntetve a fogyasztást.

Kérdés, hogy a 71. § (1) ba) és bb), azaz munkahelyi étkeztetés + Erzsébet utalvány mellett, tehát bármelyik vagy mindkét formájának juttatása nem zárja-e ki, hogy a munkáltató a SZÉP kártya vendéglátó „zsebébe is utaljon a dolgozója részére? Ezzel ugyanis háromra növekszik az igénybevételi lehetőségek száma.

Az említett HVG különszám ezt számszerűen meg is fogalmazza és azt állítja, hogy összesen havi harmincezer forint  étkezéssel kapcsolatos juttatás adható a munkavállalóknak. Mi érzünk itt némi jogbizonytalanságot. Az adóhivatal eddig megjelent állásfoglalásai szerint:
"Az Szja tv. lehetővé teszi, hogy a munkáltató ugyanazon időszakra meleg étkeztetést és Erzsébet utalványt is biztosítson a munkavállaló részére..."
vagy:
"a törvény szerint természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés keretében, Széchenyi- pihenőkártya vendéglátás alszámláján keresztül és Erzsébet utalvány formájában együttesen is biztosítható munkáltatói juttatás..."
Ezeket írásunkban idéztük is, megjelölve a dokumentumok elérési címét. A bizonytalanságunk két ok miatt is fennáll. Láthatjuk, hogy az adóhivatal sem beszél együtt mind a háromról egyetlen esetben sem. Legalábbis mi még ilyen megfogalmazással nem találkoztunk. A másik maga a törvény szövege, "cb) vendéglátás alszámlájára utalt, meleg-konyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is)...". Ha úgy gondolkodunk, hogy az "ideértve" azt jelenti, a vendéglátás alszámlára történő utalással betudtuk a munkahelyi étkeztetést is, akkor ez azt jelentené, nincs három fajta egyszerre. Ha azonban úgy értelmezzük, hogy a munkahelyi étkező helyeken is felhasználható, akkor az nem zárja ki, hogy a munkahelyi étkeztetés mellett még ez is adható. Az a gond az utóbbi verzióval, hogy tudvalevően a SZÉP kártya csak szerződött, elektronikus rögzítésre is alkalmas elfogadó helyeken működik. Ha pedig így van, és a munkahelyi étkező hely ilyen, akkor mi értelme van az "ideértve" megfogalmazásnak? Hajlunk arra, hogy a második adóhivatali idézet szerint, a SZÉP kártya és az Erzsébet utalvány tud együtt működni, de a SZÉP kártya és a munkahelyi étkeztetés már nem.

A munka törvénykönyve meghatározza, hogy milyen esetben beszélhetünk kirendelt munkavállalóról. Feltételezzük, hogy a kérdés feltevőjére ez nem vonatkozik. Ha egy társaság a munkavállalóinak egy részét egy másik cég telephelyén dolgoztatja, attól azok még nem válnak ottani munkavállalókká. Ez pedig azt jelenti, hogy a számukra biztosított reggeli, olyan szolgáltatás, ami nem minősíthető béren kívüli juttatásnak és inkább az azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatásként kezelhető. Természetesen itt olyan Cafeteria szabályzatot kell megalkotni, amelyik az Szja. tv. 70. § szabályai szerint, minden munkavállalóra kiterjedően tartalmaz rendelkezéseket. Ezeket a juttatásokat a "bruttósított" 16 százalékos SZJA mellett, 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás is terheli.

A piacról szabadon beszerezhető utalványok használatát a törvény bár nem kedvezményezi, de továbbra is adott, mint lehetőség és még mindig kedvezőbb a nettó juttatás-költség arány, mint a bérek esetében. Tehát, ha egy vállalkozás munkavállalói az Erzsébet kártya elfogadóhelyektől eltérő bevásárló helyeket preferálnak, akkor elviekben, a megszokott módon, ez most is megoldható. Egyébként ugyanilyen feltételek mellet lehet Erzsébet utalványt is juttatni az 5.000 Ft/hó kereten felül.

Az alábbi képen szemléltetjük a munkahelyi étkeztetés logikai felépítését:

Munkahelyi étkeztetés - béren kívüli juttatás
Kapcsolódó termékeink:


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.